Bizony, nem adtam fel az edzést annak ellenére, hogy szabadjára engedtem egy kicsit az evést, sőt, csak még jobban rákapcsoltam. A mai edzésem a leghosszabbak között van. Az angol profilomon csinálom a Ring Fit Adventure-t, felveszem, és kitesztem YouTube-ra. Nem is akármilyen nap volt a mai, hiszen ma értem el a 100. szintet. Itt az egész lejátszási lista, akit érdekel, követheti az edzésemet.
A 96-os szinttől indultam el ma, és igazából azért is kapcsoltam rá nagyon, hogy egyrészt meglegyen a 100-as szint, másrészt meg tényleg, csak ismételni tudom magam: egyszerűen inspirál az, hogy látom magamon az eredményt. Akkor csak még jobban csinálom, mert szeretnék minél többet kihozni magamból. A Ring Fit Adventure-től tényleg lehet erősödni, ezt én magam is vissza tudom igazolni, de a Reddit Ring Fit Adventure oldalán is többen írják, hogy fittebbek lettek a játék hatására. El tudom hinni. Úgyhogy egy új életnek nézek elébe.
Megelőzési céllal is edzek folyamatosan. Egyszerűen szeretnék a lehető legtovább aktív maradni az életemben. Borzasztóan megalázónak érezném, ha már 60-on túl úgy kéne engem ápolni, mert annyira magatehetetlen vagyok, meg szedném a gyógyszereket a sok betegség miatt. Szeretnék egy aktív és egészséges öregkort magamnak. És erre egyébként meg is van minden esélyem, mert bár ugyan egyik nagyszülőm se él már, de négyük közül hárman 85-90 éves koruk körül haltak meg, ami predesztinál engem is a hosszú életre. A negyedik elég korán, de ő láncdohányos volt. Meg őt nem is ismertem, a születésem előtt halt meg. Meg sajnos apám is elég korán halt meg cukorbetegség, és különböző bélbetegségek szövődményeiben. Ebből pedig világosan lejön az, hogy vigyáznom kell magamra, mert jó eséllyel örököltem a bélbetegségekre való hajlamot.
Tehát a képlet egyszerű: Ha odafigyelek magamra, arra, hogy mikor mennyit eszek, folyamatosan mozgok, karbantartom magam, akkor jó esélyem van arra, hogy nemcsak hogy sokáig éljek, de hogy a lehető legtovább éljek aktívan mindenféle komoly segítség nélkül.
A mai nap örömére megajándékoztam magam egy kiadósabb ebéddel és csináltam egy adag gyros-t. Valószínűleg bejön az is, hogy a konyhában többet fogok ténykedni, ezt is egyedül csináltam meg minden segítség nélkül.
Csirkemellel csinálom a gyros-t, kiváló erre is. Az egész elkészítési procedúrának az elejét nem szeretem, amikor a nyers csirkemellfilét apróra kell felvágni. Egyszerűen gyűlölök nyers hússal dolgozni. Pedig ha többet akarok a dolgozni a konyhában, akkor meg kell szokjam, csak van egy olyan morbid képzetem, hogy ha nyers húst veszek a kezembe, az olyan, mintha belenyúlnék az állatba, és kitépném a szervét. Borzalmas gondolat. De ez már gyerekkoromban is megvan, azóta ambivalens a viszonyom a hússal, mert feldolgozva szeretem, de nyersen menekülök a konyhából, mert még a szagát is nehezen viselem. Ez az, amin túl kell lendülnöm. Lassabban is csináltam, mert a késsel sem bánok valami jól. De inkább lassabban csinálom, minthogy megvágjam magam.
Aztán betettem az apró kockákat a serpenyőbe. Hogy mennyire figyelek arra, hogy lehetőleg a legkevésbé legyen hízlaló a kaja, jól jelzi, hogy épp csak annyi étolajat tettem a kisméretű serpenyőbe, hogy az alját vékonyan elfedje. Erre tettem a húst, és a gyros fűszerkeveréket. Inkább tovább sütöm, de a legkisebb esélyét sem akarom megadni annak, hogy a hús nyers maradjon. Ez már csak azért is jó, mert jobban felveszi a fűszerkeverék ízét, így még ízletesebb lesz. Meg amikor elzártam a gázt, akkor is hagyom a serpenyőben, hiszen addig is van dolgom.
Megcsinálom a kaporöntetet. Ha nincs itthon natúr joghurt, akkor kefirrel helyettesítem, azzal is nagyon finom. Plusz a tejföl, majonéz, kis citromlé, só, bors, fokhagyma(por) (a másik, amit nem bírok elviselni, az a hagyma) és alaposan megszórom kaporral az egészet. Ezt összekeverve ízletes lesz. Egyébként tejtermékek terén is szerencsém van, ugyanis anyám nemrég kapott az egyik ismerősétől egy kenyérsütő gépet, amiben van "joghurt" program is. Megtanult vele tejfölt, kefirt, joghurtot csinálni, és nemcsak, hogy sokkal finomabb, mint a bolti (és tényleg!), hanem ennek is alacsonyabb a zsírtartalma. A majonéz is light, úgyhogy az öntet is rendben van.
A zöldség előre elkészített, ahogy a tortillát is boltban vettem, azt csak egy kicsit megmelegítettem. Aztán kész lett.
És uramisten, alig akartam elhinni, hogy milyen finomat csináltam! Hihetetlenül ízlett! Mindig is tudtam, hogy jó helyem van a konyhában! Mondjuk lehet, hogy az is hozzájárult ahhoz, hogy ennyire ízlett, hogy nagyon rég nem ettem ilyet, és hihetetlen jól esett most újra ilyet enni, de ez elképesztően finom volt! Nagyon jól eltaláltam az arányokat mindenben! A hús is jól át volt sülve, kellően fűszeres, az öntet is nagyon kellemes, krémes volt. Úgyhogy ez nagyon jól sikerült, minden összejött! Szerettem is csinálni, úgyhogy többet fogok ténykedni a konyhában. A Monster is plusz ajándék magamnak. Érdemes megnézni a kisebb üzleteket is és ott vásárolni, a SPAR-ban és a Tescóban nagyon durván felment a Monster energiaital ára. A kisebb üzletekben is, de lényegesen kisebb mértékben. Ott még úgy, hogy arra azt lehet mondani, hogy igen, nehéz időket élünk, megy fel mindennek az ára, de ezt még el lehet fogadni.
Van a Street Kitchen weboldalán profilom, elmentettem oda kajákat, amiket megcsinálnék, pont ezekre az időkre tartogattam, amikor már jobban eszek. Szét is nézek, hogy mit ehetnék legközelebb.
Hét hónap és hét nap alatt sikerült 15 kg-ot lefogyni. Még Wii Fit U-s videót is csináltam abból, hogy sikerült elérni a célomat.
Erre adtam, mert ez alapján akartam elérni a 22,01-es BMI-t, és ez ma sikerült. Nagyon örülök neki, mert nemcsak azon látszik, hogy van eredménye a munkámnak, hogy egyre könnyebb lettem, hanem tényleg látom magamon, hogy egyre jobban nézek ki. Sokat javult a külsőm az elmúlt hét hónap alatt. Jó érzés, hogy egyre kevesebb zsírréteget tudok megfogni magamon, és látom magamon, hogy egyre vékonyabb vagyok. Végefelé már egyre több helyen tapintottam ki a csontot magamon. Ez konkrétan azt is jelenti, hogy a ruhaméretem is csökkent egy számmal. Most már mindenből M-eset kell venni, mert L-esek mind bők lettek rám. Illetve van néhány S-es rövidnadrágom kifejezetten itthoni viseletre. Azok is, 7 hónapja szorítottak, most meg kényelmesen rám jönnek. Úgyhogy több vetülete is van ennek az eredménynek. Ugyanis azért is örülök ennek nagyon, mert van eredménye a befektetett munkának. Engem ugyanis nem zavar, ha valamibe munkát kell fektetni, nem zavar, ha a céljaimért meg kell dolgozni, addig, amíg látom az eredményt. Akkor szoktam feladni dolgokat, amikor hosszabb távon nem látom az eredményét. De itt nem volt mit feladni. Aki fogyott már, az tudhatja, hogy milyen az, amikor nemhogy megáll a fogyás, de még vissza is jön valamennyi, pedig ugyanannyit ettem, mint korábban. Ezek rettenetesen bosszantottak, ugyanakkor tudtam, hogy nem tehetem meg, hogy feladom, mert akkor annak az esélyét is elvesztem, hogy egyáltalán folytatódjon a fogyás. Pedig igazából többször is fel akartam adni, természetesen én is többször vágytam arra, hogy végre olyan kaját is egyek, amit eddig nem, és tényleg nagyon élvezem.
De egyébként azért sem volt nehéz tartani a fogyókúrát, mert azokat a kajákat is szeretem, amiket ekkor eszek. Azt tapasztaltam magamon, hogy ha zöldségsalátát eszek, ugyanaz a jó érzés áraszt el, mint amikor csokit eszek, ugyanis a zöldségnek is van cukortartalma, aminek köszönhetően, az édes íz adta jó érzés a zöldségek által is megvan. Ja, és ne feledkezzünk el a forrólevegős frizőzről is, ami számomra a 21. század egyik nagy vívmánya, ugyanis olaj nélkül lehet sült krumplit sütni! Ezalatt a 7 hónap alatt szinte minden reggelt egy adag sült krumplival kezdtem! Mi következik ebből? Leginkább a krumpli által felvett olaj miatt hízlal a a sült krumpli. Nekem meg azért nem probléma az olaj nélküli sütés, mert egy jó ideje egyébként is hozzászoktattam magamat ahhoz, hogy amit lehet, zsír nélkül egyek. Tudom, hogy vannak a zsírban oldódó vitaminok, de a felesleges zsírevést akarom elkerülni. Húsok közül is azokat eszem szívesen, amik tiszta húsok, és alig van bennük zsír (vagy jobb esetben semmi) Ez konkrétan annyira belém égett, hogy ha valami erősen zsírosat eszek, akkor megfájdul a fejem, és a számban is valami kellemetlen érzés van. El kell "tüntetnem" onnan a zsíros érzést, mert nekem az nagyon rossz. Ezért nem eszek például "teljes" vagy "valódi" majonézt, csak lightot, mert a benne lévő magas zsírtartalom is kellemetlen érzést ad.
Listázok egy pár kaját, hogy mit ettem, hátha segít valakinek.
Zabkása (0,1%-os tejjel)
Gyümölcsös szelet (amit a SPAR-ban és az ALDI-ban lehet kapni)
Műzliszelet (hozzáadott cukor nélkülit eszek, a SPAR-ban jók vannak)
Virsli (2 db, a mikróban megmelegítem kb. 1 percig. Ezt Abonettel eszem)
Leves (egyszerű, tyúkhúsleveskockából, tésztával, de egy idő után elhagytam a tésztát és csak a levest "ettem". És laktat!)
Zöldségsaláta (ezersziget öntettel, ezt magam csinálom)
Kukoricasaláta (tejföl, majonéz, mustár, kukorica; ami csak lehet, alacsony zsírtartalmú legyen)
Abonettes szendvics (Abonettre teszek SPAR-os sajtkrémet, sonkát és szeletelt sajtot. Ez finom tud lenni, és laktat, de ahogy felrohant a sajtkrém ára, ezt úgy hagytam el)
Lényegében ennyi. És ezekkel tényleg jól elvoltam 7 hónapon keresztül. De ezt az is megalapozta, hogy már jó ideje (kb. 15 éve), rászoktattam magam arra, hogy kevesebb zsírt egyek, ennek is köszönhető az, hogy nekem annyira nem nehéz fogyókúrázni. Egyébként az, hogy Wii Fit-tel sikerült elérni a célomat, erre utoljára 10 éve volt példa. Elő is kerestem azt a blogpostot, amikor ennek örültem, egészen pontosan 10 éve és 1 napja volt. De szép lett volna tegnap elérni. :D Már akkor is írtam néhány példát, hogy mit ettem, nagy változás nincs.
Most öröm van, és most evés terén is el fogom engedni magam egy kicsit, de a végső céltól még messze vagyok. Valójában ez csak az első állomás, amit teljesítettem. Azt már január elején megfogadtam magamban (mint újévi fogadalom), hogy nemcsak hogy be akarok kerülni a 60 és 65 kg közötti tartományba (ezt sikerült most elérni nagy örömömre), hanem ott is maradni! És aki fogyott már, az tudhatja, hogy megtartani az elért súlyt sokkal nehezebb, mint elérni. Ezért is állítottam be a Wii Fit U-n, -3,6 kg-ot, mert akkor lennék pont 60,0 kg. És egyszer szeretnék ide eljutni. De hogy nem ez a prioritás, jelzi az is, hogy azt állítottam be, hogy ezt 6 hónap alatt akarom elérni. A másik fontos dolog meg az, hogy ugyan tényleg látom magamon, hogy sokkal jobban nézek ki, mint 7 hónapja, szívesebben nézek a fürdőszobában a tükörbe, de még nem vagyok a célomnál. Tisztába vagyok ugyanis azzal is, hogy a testtömegindex nem mér zsír- és izomszázalékot, csak a testmagassághoz méri a súlyt, és abból ad ki egy számot. De hát ezért edzek folyamatosan a Ring Fit Adventure-rel (és most már a Wii Fit U-val is), hogy izmosabb legyek, minél jobb alakom legyen. És ez is olyan, hogy nem zavar, hogy lassan érem el a célomat, ha évek kellenek hozzá, hát legyen. Már azzal is hallatlanul elégedett vagyok, hogy keményebb a karom, érzem, hogy izmosodik. A többi meg jön, ha folyamatosan edzek.
Tehát igazából a neheze csak most jön. Nem akarok soha életemben még egyszer sokat fogyni. Még ezt a 15 kg-ot nehéz volt leadni, milyen lehet annak, akinek 30-40-50 kg-ot kell fogyni? Nem mondom, hogy nem bírnám, de mentálisan az is megterhelő lenne, ha még annyira sem látnám a tükörben azt, ami az ideális testképem, mint amit 15 kg plusszal láttam. Most már sokkal inkább harmóniában vagyok az ideális testképemmel. A többi meg szépen jön magától. Úgyhogy a jövőben azt fogom csinálni, hogy folyamatosan mérni fogom magam, és ha felmegy 65 kg fölé, akkor rálépek a fékre. És sokkal kevesebb ideig kell fogyókúrázni. Ez egyébként azért is hasznos, mert rövid időintervallumban változatosabban eszek. Jó lesz majd megint fogyókúrás kajákat enni, de már sokkal rövidebb ideig. Jó rendszer lesz az, amiben élni fogok mostantól, már most tudom, hogy szeretni fogom.
Az biztos, hogy nem fogom feladni. Ez a hét hónap azért is volt nagyon fontos számomra, mert a jövőben mindig ott fog lebegni előttem, hogy ha valamiért következetesen küzdök, az meglesz egyszer. Lehet, hogy nem mostanság, idő kell hozzá, de tényleg azért érdemes küzdeni egy elérhető álomért, ami tényleg boldogabbá tesz minket, mert minden egyes nappal megadjuk az esélyt magunknak arra, hogy egy kicsit közelebb kerüljünk a célunkhoz. És ez önmagában fontosabb, mint a cél elérése. Az utat kell megbecsülni. Az út maga sokkal fontosabb, mint a cél.
Teljesen váratlanul ért, hogy új változat készült Hayashibara Megumi: Soul salvation dalából. A dal eredetileg a Shaman King 2021 anime openingje, és valamilyen okból kifolyólag egy új változatot készítettek belőle, mely a ~Flowering period~ verziócímet kapta.
Meg is hallgattam, és azt kell mondjam, hogy sokkal-sokkal jobb lett, mint az eredeti. Az igazat megvallva nem szeretem az eredeti Soul salvation-t, mert nem is annyira emlékezetes a melódiája, másrészt megítélésem szerint "erőltetetten" gyors a dal. Nagyon át akarták hozni az Over Soul dinamikáját, de a melódia, a zene nem követelte meg azt a dinamizmust, mint ami az Over Soul-nak jól áll. Az eredeti Shaman King openingjét nagyon jól összehozták, annak megvan az a fajta frissessége, ereje, hogy nagyon jól szól a maga sebességében. A Soul salvation viszont messze nem ennyire erős, hogy feltétlen olyan gyorsnak kellene lennie, ráadásul a dallama sem annyira jelentős. Megvan benne az a fajta "Shaman King-életérzés", ami miatt végülis hallgatható a dal, de messze elmarad az Over Soul minőségétől.
Talán pont a dinamikája adja meg a "Shaman King-életérzés"-t, de valójában a ~Flowering Period~ változata sokkal jobban illik a Soul salvation melódiájához. Nem sokkal lassabb az új változat, mégis azt érzem, hogy igazából most jön ki a dallam érzelmi mondanivalója és így válik emlékezetessé. Ráadásul azáltal, hogy Hayashibara Megumi sem énekel annyira gyorsan, kényelmesebben kiénekli a refrén végén hallható "kimi to" magas részét. Azt érzékelem, hogy az énekesnő is otthonosabban mozgott az új változatban. Kellemesebb a hangja, lágyabb, és azt érzem, hogy jobban érzi magát ezen dal éneklése közben. A hangszerelés is lényegesen jobb, mert elengedték, hogy szinte csak a gitár szóljon, és pont az lett, hogy változatosabb lett a zene, hiszen többféle hangszer, hangzás hallható.
Olyan érzésem van, hogy valójában így tervezték ezt a dalt, csak az anime (és az előző openingek miatt) kellett "gyorssá" tenni. De ez így az igazi, a Soul salvation így jó. Érdemes meghallgatni.
Ritkán találok bármi számomra értékeset a bolhapiacon, most sikerült, méghozzá egy ritkaságot: Thalia: Amor a la Mexicana albumát kazettán. Nem is akármennyiért, 200 forintért. Szeretem, amikor fogalma sincs az eladónak, hogy mit is ad el valójában, és hogy aki megvenné, az akár a többszörösét is kiadná érte. De az a lényeg, hogy megvan, és szerencsére teljesen rendben is van. Úgyhogy most már ez az album is megvan CD-n is és a kazettán is.
Úgyhogy szépen lassan kerülnek vissza a dél-amerikai sorozatok idejét visszaidéző albumok a gyűjteményembe (amik megvoltak régen).
Egyébként az utóbbi időkben rámentem a kazettákra. Annyira nem vagyok nagy Backstreet Boys rajongó, de a múlt héten megtaláltam két albumukat kazettán és megvettem ezeket is.
Vicces volt az eladó, mert nem előszörre vettem meg. Előtte 250 forintért adta a kazettáit, majd amikor megvettem volna, akkor 350 forintot kért értük. Az infláció a bolhapiacot sem kerüli el, de mivel 500 forinttal készültem, be kellett érje ennyivel. Most már nincs különsebb bajom a Backstreet Boys-szal, gyerekkoromban gyűlöltem őket. Egyszerűen mert azt az ideális férfiképet jelenítették meg előttem (külsőség és menőség terén), amilyen lenni akartam, de attól nagyon messze voltam. És hát erre nagyon féltékeny voltam, hogy ez másoknak megadatik, nekem meg nagyon nem. Azt meg magyarázzátok meg egy 9-10 éves gyereknek, hogyan manipulálja a tudatunkat a média és a fogyasztói társadalom. Talán mindig is megvolt ez: Ma már nyílt titok, hogy az Instagramot annak ellenére indították útjára, hogy tudták, hogy a tinédzserek kb. harmadánál depressziót fog okozni, de igazából a kiskorúaknál a "depresszió okozása" régi keletű dolog, csak mi másképp kaptuk meg. Végülis az, hogy megvettem a Backstreet Boys kazettákat, egyrészt szól annak, hogy már semmi nem maradt bennem a gyerekkori negatív érzésekből, másrészt inkább csak érdekesebb ennek fényében visszahallgatni ezt az albumot, harmadrészt már el tudom fogadni, hogy ez a '90-es évek populáris kultúrájának része.
Bár egyszer elemezném, hogy mi az oka annak, hogy az ilyen jellegű dalok annyira sikeresek voltak a lányok körében a '90-es években (mert nemcsak a sablonos válaszokra vagyok kíváncsi).
Habár nem írok róla, folyanatosan követem az Forma 1-et. Eddig soha nem néztem a szabadedzést, életemben először most döntöttem úgy, hogy megnézek egyet. Erre mit hallok? Sergio Perez rádióján eltüsszenti magát a versenyző! XD
Ez így videón nem talán nem tűnik annyira viccesnek, de ott, ahogy a semmiből jött... Egyszer csak rákapcsolnak Perez rádiójára... Először azt hittem, hogy valamelyik magyar szakkommentátor tüsszentett, csak elfelejtette kikapcsolni a mikrofont. Erre kiderült, hogy Sergio Perez tüsszentette el magát, amikor épp beszélni akart. És ezt közvetítették. Ilyet hallani... El is vesztettem az eszemet ott egy pár percre, annyira röhögtem, hogy ha valaki látott volna, azt hinné, hogy valami bajom van. Már hogyne lenne bajom, miért kell ennyire megnevettetni? De mintha az év viccét hallottam volna. Úgyhogy számomra ettől is emlékezetes lesz a 2022-es Magyar Nagydíj.
Még decemberben találkoztam ezzel a könyvvel a Károli Gáspár Református Egyetem könyvtárában, amikor ott önkénteskedtem. Már akkor eldöntöttem, hogy megveszem, de tényleg csak most fordult komolyra, hogy japánul tanuljak, ez majd jó lesz arra, ha már tudom a kanákat és aztán ebből gyakoroljam a kanjik alapjait. Egyébként nem kell elmenni a Károliig, ha valaki onnan akar könyvet magának, ezt speciel innen rendeltem meg.
A könyv alapvetően a kanji gyökeit tanítja meg, ami azért fontos, mert körülírja az adott kanji jelentését. Mutatok egy belső oldalt, hogy érthetőbb legyen, miről van szó.
A könyv azért tetszik, mert nemcsak az egyes gyökök jelentését írja le, közöl példákat, de bizonyos esetekben el is magyarázza, hogy az adott kanjit miért írják azzal a gyökkel. Ez azért jó, mert nekem is könnyebb megtanulni, ha tudom valamihez közni. A kínai és a japán nyelv pont ezért fejleszti az asszociációs készséget, mert a kanji gyöke lényegében körülírja az adott szót, a "fő rész" pedig pontosítja a jelentést, és így könnyebb megtanulni.
Nekem jobb ez a tanulási módszer, jobban bevált, mint a kanjikat tanulni az alapoktól kezdve. Bár az alapvető egyébként az utóbbi, mert a japán nyelvkönyvek is fokozatosan térnek át a kanjikra, és pontosan azokra, amiket először tanítanak. Tehát a kanji-tanulós módszer se rossz, mert vélhetően az N5-ös vizsgán nemcsak az alap kanjikat kérdezik, amiket könnyű leírni, hanem a leggyakrabban használtakat. Valószínűleg párhuzamosan fogom csinálni a kettőt.
No, nemcsak Suara jelentkezett kislemezzel, hanem végre a JAM Project is kijött az új BEST COLLECTION albumával. Nincs értelme elemezni, hogy mennyire volt már itt az ideje, folyamatosan követem a tevékenységüket Twitteren, Instagramon, nehéz volt nekik a COVID időszak. Nagyon meg akarták ünnepelni a fennállásuk 20. évfordulóját (2020-ban), de az élet nagyon másképp tervezte náluk a dolgokat. Úgyhogy a leghosszabb szünet két BEST COLLECTION album között most volt. A 13. válogatásalbum A-ROCK címmel 2018 októberében jelent meg, a Max the Max pedig ma. Tehát 3 év és 9 hónap.
Úgyhogy volt mivel megtölteni az albumot, mert azért jöttek ki a dalok. De mégis, meghallgatva az albumot, most először volt olyan érzésem, hogy a JAM Project kezdi felélni a tartalékait. Először is a borító: Sajnos van néhány volt JAM Project album borító, amely megítélésem szerint meglehetősen rosszra sikeredett. Vagy a téma a problémás, vagy a kompozíció. És sajnos ez is a rossz borítójú albumok közé tartozik. Az az igazság, hogy a JAM Project nem olyasfajta zenét csinál, amihez feltétlen ugrániuk kellene örömükben. És igazából már a borítónál is érzékelhető, hogy az egész JAM Project dolog kezd elfáradni, mert valójában nem kéne feltétlen nagyon más "témájú" borítóképet készíteni, mint amilyen a Get over the Border vagy a THE MONSTERS borítója.
És hogy jóval régebbi albumok borítóit hozom fel példaként, jelzi, hogy az egész JAM Project repertoár mennyire egy témára épül fel. De hát miről ismerhető fel a rajongó? Sokáig elnézi egy együttes repetitív mivoltát (vagy egyéb hibáit). És miért nézi el sokáig egy rajongó, ha egy együttes repetitív marad? Mert szereti a stílusukat, és ha ne adj isten, jól is csinálják azt, amit csinálnak, akkor jó egy új dalban hallani egy hasonlót, de mégis mást. Mert új dalban hallhatjuk őket. Ez a helyzet nálam a JAM Project esetében. A Max the Max-szel összességében úgy vagyok, hogy ez még hallgatható, már nekem is lefele mutat egy utat a JAM Project ívében kreativitás terén. Ráadásul a másik, amit szintén baljósnak tartok, hogy mivel a 2021-es őszi szezonban remake-elték a NEO GETTER ROBO szériát (ha jól emlékszem), felénekelték újra két, a korábbi szériához énekelt dalukat, és mind a kettő rosszabbra sikeredett. A STORM 2021 még éppen ül, az még szól valahogy, de a DRAGON 2021 tényleg rossz lett. Az a baj egyébként ezekkel az új változatokkal, hogy nemcsak hogy nem hozzák vissza az eredeti változat hangulatát, de új értelmet se adnak a daloknak (ami a feldolgozások értelme lenne). A többi kislemezes dal nagyjából rendben van, ahogy megszokhattuk a JAM Project-től. Amit nagyon szeretek tőlük az új albumról, az a Tread on the Tiger's Tail, illetve a Piano Kyousoukyoku Dai-4-ban~Kaijin Sanka-nak van egyedi hangulata, nálam ez a két dal kiemelkedik az átlagból. Van még néhány jobb dal (pl. with love, Concerto of SRW), viszont rettenetesen hiányzik az albumról a Versus Road ~Higenjitsuteki Survival~ dal, amit 2020-ben magában adtak ki digitális formában, de azzal mindent vittek!
Ami szintén probléma, hogy az új dalok sem sikeredtek jóra. Van egy bevezető daluk a THE INTRO, írtak ennél jobb első dalt is. A NEVER END-G- meg ahogy kivettem a szövegből, egy GARO dal lesz (hihetetlen, hogy még mindig megy a sorozat), nem nehéz jobb GARO dalt találni ennél. Aztán az utolsó dal, a KAI is... Az utolsó dal a JAM Project-nél olyan, aminél érzékelhető, hogy annak a dalnak tényleg az a funkciója, hogy lezárja az albumot. Általában valamit útravalóul fogalmaznak meg, mintegy jó utat, sok szerencsét kívánnak, vagy a megérkezésről szól egy hosszú kaland után. Ezt egy idő után elvetették, mert egyre kevesebb volt az új ötlet ezekben a dalokban. Aztán jött az, hogy egy korábban kislemezen megjelent balladával búcsúztak, a KAI viszont a semmiből jött. Bár itt is hallható a "GARO" szó, ezért tudható, hogy melyik sorozathoz írták a dalt, de arra egyetlen korábbi albumukon sem volt példa, hogy egy ennyire jellegtelen, konkrét téma nélküli dallal zárják az albumot. Ráadásul ilyen jellegtelen dalokat írni a GARO-hoz? Azoknak mindig is volt egy különleges hangulatuk, a JAM Project egyik legszebb dalát az elválásról, búcsúzásról is a GARO-hoz írták (Kaze ~Tabidachi no Uta~), nem is volt annyira régen, ezt meg egyszerűen nem tudom, hogy gondolták.
Itt valami nem működik. Legalábbis egyértelműen elindult valami lejtmenetbe. Vannak jó dalok az albumon, de nem az a jellemző a JAM Project-re, hogy a jó dalok lennének kisebbségben... Remélem, hogy csak egy kisiklásról van szó, és nem arról, hogy az együttes felélte a tartalékait. Erre hamar választ kapunk, ugyanis 2 hónap múlva egy mini-albummal jönnek, és már a címét is lehet tudni: "The judgement". Jó a cím, az ítéletet mond majd a JAM Project várható további munkásságáról.
Magyar idő szerint ma éjfélkor (óránként ellenőriztem) került ki Suara: Hito Nanda kislemeze a Spotify-ra.
Gondolom, ügyelnek arra, hogy mindegyik időzónában szerdán 0 órakor kerüljön ki. Nos, megkaptuk mi is. Érdemes meghallgatni. Egyébként rájöttem arra, hogy a Hyakunichisou tartalmaz elemeket az első Utawarerumono széria endingjéből: Kawai Eri: Madoromi no Rinne dalából. A lüktetése és a refrén dallamvezetése nagyon hasonló.
Végre, végre! Új Utawarerumono széria, új Suara dalok, új Suara kislemez! Nagyon vártam már, nagyon sokat késett a Futari no Hakuoro. Az Itsuwari no Kamen játék még 2015-ben jelent meg, utána rögtön indult is az anime a 2015 őszi szezonban. Ehhez képest a Futari no Hakuoro játék 2016-ban startolt, de az anime valamiért 2022-ig váratott magára. Valamit hallottam, hogy az író volt súlyos beteg, de ennek utána kell nézzek, hogy miért késett ennyit, de itt van. És nézem is. Bár én nem vagyok nagy Utawarerumono rajongó, az egész szériát egyedül Suara miatt nézem. Meg igazság szerint nem is látom át az egész történetet. Azt látom, hogy az egész Utawarerumono-sagát komplex módon, jól kidolgozták, de ha valaki arra kérne, hogy foglaljam össze, hogy miről szól az egész széria, komoly bajban lennék.
Nekem ez az egész csak Suaráról szól, a fantasy világ csak egy bónusz számomra. Úgyhogy maradnék a Hito Nanda kislemeznél, mely végre megjelent! Ahogy az utóbbi időkben szokás, erre az Utawarerumono kislemezre is 6 dal került fel, az alábbiak:
Hito Nanda
Hyakunichisou
The Light
Hito Nanda (Instrumental)
Hyakunichisou (Instrumental)
The Light (Instrumental)
És hát ez is felemásra sikeredett, mint a tavalyi Senjin Genmu kislemez. Sajnos az van, hogy 2020-ban meghalt az Utawarerumono dalok egyik fő zeneszerzője Kinugasa Michio, és azóta mintha keresnék a megfelelő zeneszerzőt. A címadó dal, a Hito Nanda zenéjét Shimokawa Naoya szerezte, aki egyébként nem új név az AQUAPLUS-nál, főleg a WHITE ALBUM-hoz írt dalokat. Tehát jó van tapasztalata, de ezt a dalt nagyon nem találta el. Semmi dallama, melódiája nincs az openingnek, némi túlzással ugyan, de mintha egy gyerek nyomkodná a zongora billentyűit össze-vissza. Egyedül csakis a refrén legelejét tudom visszaénekelni, amikor Suara énekli, hogy "Hito Nanda". De egyébként válságban van az Utawarerumono zene. 28 részes az anime, gondolom, a felénél lesz második opening, úgyhogy azért ne temessük még el.
Már csak azért se, mert az ending viszont csodálatosra sikeredett. Ismét egy Suara ballada, a legjobbak között. A Hyakunichisou nemcsak hogy meg van írva, van dallama, de íve is van. És elmegy a végéig. És annyira csodálatosan énekel Suara, egyszerűen simogatja a lelkemet, vigasztal, amikor balladát énekel. Ebben a dalban ráadásul az van, hogy Suara mély hangon kiénekli a fájdalmát, a refrénre kitör, majd annak végére kicsit megváltoztatja a hangszínét; szelídebb lesz. Így fejezi be a szöveget: "Kimi no omokage sagasu, Meguri aeru... Kiseki wo shinjite". Sokat elárul arról, hogy mennyire megszerettem a dalt, hogy a refrén végét kívülről, segítség nélkül idéztem. De ahogy olvasható, a csodavárás itt is megjelenik, és ott változik meg kicsit a hangszín, amiben Suara énekel, mintha reményt akarna adni. Sikerült, de tényleg annyira szép dal, hogy amikor a múlt néztem megnéztem az Utawarerumono: Futari no Hakuoro 3. részét, az endinget végig könnyeztem. Új kedvenc Suara dal, az nem kérdés, de arra is jó eséllyel pályázik, hogy 2022 legjobb dala legyen nálam.
A harmadik dal, meg szokás szerint az önálló dal. A The Light nem rossz, beépül a Suara-repertoárba, megvan a Suarára jellemző hangulatvilág, de nem ez az a dal, amiből igazán kitűnik, kitűnik, hogy miért is szeretjük az énekesnőt.
Nos, röviden ennyi. Igen, az ending miatt vártam nagyon ezt a kislemezt, hogy végre azt a maga teljességében hallgathassam. Sajnos még nincs fent Spotify-on, de a YouTube-linkeket a rövidített verziókkal közzé tettem. Azt hiszem, már ennyiből is érzékelhető a két dal közti különbség. 2009 óta ismerem Suarát, és az, hogy még most is képes olyan balladát énekelni, amitől teljesen elérzékenyülök, ez azt gondolom, hogy az énekesnőt minősíti pozitívan.
