2021. június 2., szerda

Költözés Bredába

Ma végre beköltözhettem az albérletbe és rendben is van minden. Ma még Eindhovenben ébredtem fel. Úgy beszéltem meg a holland barátommal, hogy 10 órára összepakolok mindent, leadom neki a kulcsot, kifizetem neki a 2 éjszakát (NEM ABBAN AZ ÉRTELEMBEN!!!), aztán majd lerendezi a főnökkel, házmesterrel, ahogy hívják Hollandiában. Nagyon rendes volt, mondta, hogy ha szükség van a szobára, szívesen segít, csak szóljak.

Újabb nagy út a bőrönddel, a nagy házizsákkal a laptoptáskával és két szatyorral, ugyanis az Eindhoven Centraal vasútállomás fél óra gyalog tőle. Bírom az ilyen utat, amikor költözködtem Pesten, akkor is cipekedtem ennyit, úgyhogy tudom ezt kezelni. Arra viszont vettem erőt magamon, hogy a szabadtéri piacról csináljak néhány képet.

Nagyon tetszik, hogy a vasútállomásnál a városközpontban vannak ilyen piacok, tökre hangulatosak. Ó, és micsoda sajtillat volt a sajtos bódé mellett. Valósággal megihletett. Na de kérem, Hollandia többek között a sajtok országa is, ez csak természetes, hogy tudnak bánni a sajttal.

Viszont a vasútállomáson nem mentek simán a dolgok. Még tegnapelőtt megvettem a vonatjegyet Bredába a mai napra (természetesen figyeltem a dátumra), de az ellenőrzőkapu nem akart átengedni, valamiért azt írta ki, hogy "niet mogelijk". Többeket is megkérdeztem, eléggé nehezen találtam egy ott dolgozót, aki érdemben tud segíteni. Megnézte a vonatjegyet, látta, hogy a mai napra szól, így ő átengedett. Siettem az 5. vágányhoz, hátha elérem még az IC-t, amivel átszállás nélkül jutok el Bredába. De pont az orrom előtt indult el! T_T Annyira nincs baj, mert Hollandiában sokkal-sokkal szervezettebb a vonatmenetrend. Pár perc múlva indult a Sprinter (vagyis a gyorsvonat) Tilburgbe, ott szálltam át a Hágába induló vonatra, azzal jutottam el Bredába. Hollandiában nincs különbség árban a gyorsvonat és az InterCity vonatok árai között, megveszem a jegyet és bármelyik vonaton utazhatok, természetesen csak a célállomás felé. De az is nagyon jó, hogy úgy van kitalálva a menetrend, hogy az átszállás lehetőleg ne vegyen igénybe többet 10 percnél. Úgyhogy rendben volt, jött is a vonat menetrendszerűen. Tilburgből meg már csak 12 perc volt az út Bredáig.

Breda Hollandia szemszögéből nézve átlagos város, kb. 180.000 lakossal. Sok az új ház, a belváros kifejezetten modern érzetet ad, csak a bevásárlóközpont utcái szűkösek. Szétnézni később néztem szét, előbb azon voltam, hogy bejussak az albérletbe és végre ne nyújtsak feldíszített karácsonyfa-érzetet. Elég nehezen jutottam be, mert csak nagynehezen hallották meg, hogy kopogtam. Bocsánat... dörömböltem már a végén. Erre nyitotta ki az egyik srác. Kulcsot viszont nem kaptam meg, mert az, akinél van, nem volt otthon.

Ennek ellenére elindultam, mert több minden is hiányzik az albérletből és meg akartam venni. Nincs például ágynemű meg asztal, illetve konyhába vettem egy-két dolgot. Az IKEÁba mentem, a vasútállomásnál beszéltem meg a találkozót a szaktársammal, aki Hollandiából tanult ebben a félévben. Ő segített nekem a munkában, ő segített albérletet keresni, nagyon sokat köszönhetek neki. Meg végre találkozhattam vele személyesen. Jókat beszélgettünk, az IKEÁban is, miközben szedtük össze a dolgokat. Mentünk volna még a városba is, csak én kisasztallal voltam, amit szerettem volna előbb hazavinni. Ő biciklivel volt, ő is hazament, de későbbre megbeszéltük, hogy találkozunk még. Ez ugyan elmaradt, de én még szívesen nézelődtem a városban, ismerkedtem a környékkel. Alapvetően kellemes hangulatú, de ami meglep, hogy elég közel vagyok a belvároshoz, csak 10 perc séta. Úgyhogy nem lesz probléma bejárni. 19 óra után nem láttam sokat, de jó volt ismerkedni a várossal. Visszafele bementem az Albert Heijnbe vásárolni és vettem magamnak egy EURO2020 The Netherlands táskát, hogy támogassam a holland csapatot.

Egyébként egész Hollandia meg van bolondulva az Európa-Bajnokság miatt. Az utcák tele vannak narancssárga és holland zászlókkal.

Egész utcák vannak teleaggatva zászlókkal. Nincs mese, ha a hollandok ünnepelnek, akkor tényleg nagyon ünnepelnek. Ezek után illik megnyerni a hollandoknak az EB-t, megismételve az 1988-as csodát.

Este, amikor hazaértem, nem sokkal utánam jött meg az a srác is, akinél a kulcs volt, ami nálam lesz. Ő volt végülis az, aki körbevezetett, elmagyarázta, hogy vannak a dolgok. De egyből ő lett a legszimpatikusabb. Én, aki szinte 1000 infót azonnal leolvas a másik arcáról, amikor ránézek, egyből tudtam, hogy vele fogok kijönni a legjobban. Ha lesz bármilyen beszélgetés is. Mert egyébként itt mindenki külföldi. A görög srác nyitott nekem ajtót, ő is ma költözött be. Ő az a tipikus mediterrán srác, aki ha elkezd beszélni, akkor nagy szenvedéllyel mondja. Ő annyira nem szimpatikus. Aztán van egy pakisztáni srác, aki az "introvertált"-versenyt még Humbby barátom elől is elnyerné, ami nagy szó. Alig beszélt hozzám, a nevét se árulta el, ráadásul a fehérre festett haj, szakállal, elég furcsa kombináció. Igazi magának való ember, de legalább csendes, úgyhogy nem lesz gond vele. Aztán a horvát srác volt az, aki legalább bemutatkozott és körbevezetett a lakásban. Amikor megmondtam a nevem, egyből mondta, hogy "Attila, the hun". Gratulálok ezen nemes asszociációhoz, sose adja alább. De tényleg azt gondolom, hogy ha valakivel összebarátkozhatok innen, akkor ő lesz az.

A Wi-Fi is jó, egész erős és végre holland IP-címem van. A házon látszik, hogy rég volt felújítva, az ajtók nagyon megértek már a cserére, de egyébként nem rossz. Holnap még lesz dolgom.

2021. május 31., hétfő

Az első teljes nap

Mivel csak holnap megyek át Bredába, ezért ma még itt maradtam Eindhovenben. Mivel szerencsére semmi ellenőrzés nem volt tegnap a repülőtéren, ezért nem mentem karanténba. Hollandiában úgy, hatóságilag nem kötelező a karantén, de erősen ajánlott. Én úgy voltam vele, hogy mivel mind a két tesztem negatív volt és a második oltás is megvan már (annak a védettségére még ugyan várni kell), ezért tisztább lelkiismerettel nem tartom be ezt az ajánlást. Egyébként külterületen senki nem visel maszkot, csak beltéren. Ezt azért betartom, ha bemegyek a boltba felveszem a maszkot.

Egyébként a boltok nem annyira drágák, de nagyon kell nézelődni. Itt is van LIDL és ALDI, ami nagyon olcsó. A két nagy holland üzletlánc, az Albert Heijn és a Jumbo egy kicsivel drágábbak. Itt nagyon kell nézni, hogy mit veszünk, mert sokszor elég nehéz megtalálni a saját márkás terméket, ami némileg mérsékli az árat. Még reggel elmentem az Albert Heijnbe kávét és reggelit venni. Aztán kb. 11 óráig maradtam a szálláson, mert a boltok hétfőn csak délben nyitnak. Ha egy mód van rá, szerettem volna még ma elintézni az BSN szám igénylését, de a szaktársam, aki már néhány hónapja Bredában van (Ő segített munkát szeretni és az albérletben is nagyon sokat segített, nagyon hálás vagyok neki azért, amit értem tett) mondta, hogy csak ott lehet azt megigényelni, ahol lakni fogok, tehát Bredában. BSN szám alap Hollandiában, ezzel vagy hivatalosan jelen az országban, ezzel vállalhatsz (legálisan) munkát és például csak ezzel nyithatsz bankszámlát. És a bankszámla is kötelező a munkavállaláshoz. Rossz helyen jár az (ezen a blogon), aki kiskaput keres, az egyik jele annak, hogy komolyan tervezek itt maradni, az az, hogy legálisan vállalok munkát, ahol be is vagyok jelentve. Ezért külföldiek munkaajánlata nem érdekel. Náluk erősen megvan az esély arra, hogy nem is fizetnek ki, nem egy ilyen történetet lehet hallani. Szóval a BSN számot majd Bredában intézem, már foglaltam is időpontot szerdára.

Ezt nem, viszont holland SIM-kártyát vettem magamnak. Feltöltős Lebara kártya €1, ezzel van holland telefonszámom is. Ez is része annak, hogy be akarok integrálódni az országba, meg ha lehetőség lesz másik munkát keresni, akkor jobb esélyem lesz holland telefonszámmal megpályázni azt. De konkrétan sokat nem fogom használni, csak ha holland telefonszámot kell hívni. Megmarad a DIGI-s SIM-kártya, azon 30 GB mobilinternet van havonta 1000 forintért. Azt Roaminggal tudom itt is használni.

Itt Hollandiában is megvan az a szabály, hogy boltban csak bizonyos számú személy tartózkodhat egyszerre. Több boltban olyan volt, hogy az előtte álltak sorban az emberek. A CeX-et azonnal látni akartam. Itt is alapvetően el van zárva a bejárat, de mivel nem volt bent csak 2 ember, így azonnal jött az egyik ott dolgozó és megnyitotta nekem a bejáratot. Jó hely, de drágább, mint az angol CeX. A játékok általánosságban drágábbak, illetve azt reméltem, hogy találok DVD-t olcsón, ha már itt van a hordozható DVD-lejátszóm, de csak Blu-ray-t találtam. Azzal meg egyelőre nem tudok mit kezdeni. Azért a FIFA Football 2004-et GameCube-ra megvettem €0,50-ért. Egyébként volt néhány extrém drága játék:

  • Harry Potter és a Bölcsek Köve PlayStation 2-re €90
  • Pokémon XD: The Gale of Darkness GameCube-ra €170
  • Fire Emblem: Gate of Radiance szintén GameCube-ra €220

Szóval a FIFA Football 2004 az első Hollandiában vásárolt játék. A játék papírjai holland nyelvű. Sajnos a konzol nincs nálam, de egy pár játékot veszek majd, aztán ha tényleg minden jól alakul, akkor elhozom a konzolokat is.

Meg könyvesboltra voltam nagyon kíváncsi. Találtam egy kisebbet, ahol DVD-k, Blu-rayek meg papíráruk is voltak. Az eladó nagyon aranyos volt, kicsit beszélgettünk is. Nyelvkönyvet kerestem, kíváncsi voltam, hogy azok a könyvek, amikből az egyetemen tanulunk, mennyire kaphatók. Ott nem volt nyelvkönyv, de említette, hogy van egy nagy könyvesbolt kicsit odébb, azt keressem meg. Időbe telt megtalálni, mert nem tudtam a nevét pontosan, de aztán amikor beírtam a Google Maps-be, hogy "Boekwinkel" elsők között adta ki a nagy könyvesboltot és hogy merre van. És ott megtaláltam az összes nyelvkönyvet, amiből tanulunk. Csak igen... Valóban mindegyik ára €40 körül van, ahogy a tanárok mondták, ezért kaptuk meg PDF formában. Sőt, a Taal Vitaal még drágább, hiszen a tankönyv és a munkafüzet ott külön van. Na majd, ha meggazdagszok, megveszem mindegyiket. A Nederlands in Gang-ot, az Opmaat-ot, sőt még a Contact!-ot is, amiből extra feladatokat kapunk. Az nagyon jó könyv, tetszenek a benne lévő feladatok. Sajnálom, hogy azt nem használjuk annyira. Viszont a Nederland voor Nieuwkomers könyvet megvettem volna, de az nem volt.

Ehelyett amikor visszamentem a Media Markt-ba, úgy döntöttem, hogy a SIM-kártya mellett bevállalok egy vezeték nélküli Bluetooth fülhallgatót. Ragaszkodtam a Philips márkához, közülük a TAT2205 volt a legolcsóbb, €38,99 volt. Ezzel egyrészt kezdeti bizalmat szavazok meg magamnak, hogy a munka jól fog menni, másrészt rengeteg ételfutárt látok az utcán (főleg délután) és szinte mindegyik fülében ott a fülhallgató. Ebből le merem vonni azt a következtetést, hogy lehet munka közben zenét hallgatni. Ami egyébként logikus. Mérsékelt hangerővel lehet figyelni az utcán és ha keresnének a munkahelyről a Bluetooth fülhallgató azonnal jelez, úgyhogy a kapcsolattartásban sem akadályoz. Feltöltöttem és azonnal kapcsolódott a telefonhoz. Gyakran fogom én ezt használni. Egyébként totál meglepődtem, hogy ugyan van ez Magyarországon is, de mennyivel drágábban. 18.000-20.000 forint körül van. Nagyvonalúan bánnak az Euró árfolyamával, meg kell hagyni... Van egyébként 14.500 forintért is, ami azért jóval közelebb van az Euró árához, de csak fehér színű. Az Euronics-ban a fehér 14.399 forint, de valamilyen rejtélyes okból kifolyólag ugyanebből a modellből a fekete színű 3.000 forinttal drágább. Ami nekem is van. Rendben rácsatlakozik és a hang is nagyon jó. Voltam is most kipróbálni. Kimentem most, 21 órakor kicsit sétálni, mert egyszerűen nem tudok betelni azzal, hogy itt még 21 óra után is látható a nap.

Meg hogy itt bőven 22 óra után kezd el sötétedni. Úgyhogy a lelki állapotom egyből sokat javult azzal, hogy itt vagyok Hollandiában.

Még egy valamit vettem. Visszamentem abba a kis könyvesboltba, ahol DVD-k, Blu-rayek is vannak. Vettem Disney DVD-ket is.

Tervezem begyűjteni a holland kiadású DVD-ket is, ezt ma kezdtem el. Egyből a nagy kedvencemmel, a Mulannal kezdtem, illetve itt az Aladdin is, ami szintén nagy jelentősségű. Van itt minden Disney Blu-ray is, normálisan, de azokat egyelőre még nem tudom venni, mert nincs Blu-ray lejátszóm. A hordozható DVD lejátszó viszont most jól jön. Voltak más filmek is, amik érdekelnek, de az meglepett, hogy például a holland kiadású Legendás Állatok és Megfigyelésük DVD-n csak felirat van hollandul, szinkron nincs. Ugyanez a helyzet a Csillag Születik DVD-vel is. Így Disney-ket vettem.

A szállásra visszaérve meg is néztem az Aladdint. Az igazat megvallva, nem vagyok elragadtatva a holland szinkrontól. A magyar sokkal jobb, mert szinte életre kelnek a karakterek azáltal, hogy a szinkronszínészek játszanak a hangjukkal. Ezt a hollandnál nem érzékeltem. A Mulant holnap nézem meg. Hátha az jobb lesz.

Még ami furcsán érintett, hogy ugyan igyekeztem hollandul kommunikálni, de voltak néhányan, akik hallva az akcentusomat átváltottak angolra. Ez inkább kellemetlen volt, az egyiket rá is kényszerítettem arra, hogy velem ugyan hollandul beszéljen, azzal, hogy hollandul válaszoltam. Lehet, hogy hallatszik, hogy külföldi vagyok és talán még ügyetlen is a beszédem, de azért is vagyok itt, hogy gyakoroljam a nyelvet! Tessék segíteni ebben!

Nos, mára ennyi. Holnap 10 óra után megyek Bredába és beöltözök az albérletbe.

Utazás Hollandiába

Nos, megtörtént. Itt vagyok Hollandiában, az új életem kapujában. Persze, hogy mi sül ki az egészből, az többnyire rajtam múlik. De talán nem is fog. Életemben még megközelítőleg sem voltam ennyire eltökélt, mint most. Úgyhogy nagy lehetőségek állnak előttem.

Tudtam, hogy éjszaka nem fogok sokat aludni, de az egy óra minden képzeletemet alulmúlta. Szombaton, tehát indulás előtt egy nappal kaptam meg a második adag Pfizer oltást és annak az utóhatásait is éreztem (fejfájás, fájt a bal karom) és ettől olyan furcsát álmodtam, mint amikor 39°C-os lázam van. Nem is tudtam aztán visszaaludni. Próbáltam elütni az időt, 6.30-kor indultunk Békéscsabáról. Még néhány dolgot megcsináltam a szobában, ahol én voltam, hogy lehetőség szerint úgy hagyjam ott anyámnak, hogy ne kelljen már sokat csinálnia, amikor kitakarítja és rendbehozza a szobát.

Ami az oltást illeti, tudtuk, hogy késő lesz már a május 29-e, de semmit nem tudtam tenni, pedig mindent megpróbáltam. Telefonáltam külön a háziorvosnak, hogy ha egy mód vanrá, hadd kapjam meg korábban, de elutasította. Elmondása szerint nem lehet, mert az oltásokat aznap reggel kapják meg és a mennyiség szigorúan szabályozva van. Hogy csakis és kizárólag május 29-én kapott-e Pfizert a háziorvos, ezt már nem érdemes firtatni. De elmentem a kórházba, az oltóközpontba, hátha ott tudnak segíteni, de ott is zárt ajtóknak ütköztem. Felhívtam a 1818-as és a 06-80 277-455-ös központi számot, de ott is világosan megmondták, hogy ez nem lehetséges. Ennél többet már végképp nem tudtam tenni, túl kicsi vagyok ahhoz, hogy bármi befolyásom is legyen a dolgok menetére. Egyébként tényleg van valami a szigorú rendszerben, mert amikor kimentem, mögöttem az asszisztensnő megkérdezte, hogy az utolsó ember jön oltásra? A háziorvos meg azt válaszolta, hogy hát már nincs több adag oltás. Ezek szerint ez tényleg szigorúan ki van számolva.

De vissza a mai naphoz. A bátyám vitt ki engem, anyámat és keresztanyámat a repülőtérre. Az út nagyon jó hangulatban telt. Annak ellenére, hogy egyébként nagyon különbözünk a bátyámmal (ő például tizedannyira sem érzékeny a világ dolgaira, mint én), jókat nevetek a humorán. Ha tippelnem kéne, akkor a bátyám ESTP-s, a 16 személyiségtípus közül, ami a lehető legtávolabb áll az én INFJ-s személyiségemtől. De most jó hangulatban telt az út. Kétszer álltunk meg Kondorosnál és Törökszentmiklósnál, de csak keveset álltunk, így gyorsan eljutottunk a repülőtérre. A repülőtéren még meg kellett csinálni az antigén gyorstesztet, ami szerencsére negatív lett, csakúgy, mint a PCR-teszt. Viszont amikor aggodalommal töltött el, hogy, hogy a WizzAir telefonos alkalmazásában csináltam meg a becsekkolást, és amikor végeztem, azt írta, hogy "Geen geldinge instapkaart". El nem tudtam képzelni, hogy mit csináltam rosszul, ami miatt nem érvényes a beszállókártyám. Amikor aztán PC-n láttam, hogy be tudom tölteni a beszállókártyát, akkor azért gondoltam, hogy azért olyan nagy hibát csak nem követtem el. A repülőtéren derült ki számomra, hogy a koronavírus miatti intézkedések miatt nem lehet az alkalmazásból bescannelni a beszállókártyát, helyette mindenkinek oda kell állni, ahova feladjuk a bőröndöt, ha vett, ha nem. Ott ellenőrzik ugyanis a PCR-teszt és az antigén gyorsteszt eredményét. Minden egyes utasnak. És ők külön adják ki mindenkinek a beszállókártyát, ami pontosan ugyanúgy néz mint a régi. Hosszúkás kis kartonpapírra van nyomtatva minden. Nagyon rendes volt attól a csajtól, aki az "indulás" résznél a csomagoknál járkált és útba igazította az embereket (hivatalosan ott dolgozó személy), előre szólt nekem, hogy melyiknél lehet feladni a csomagot Eindhovenbe, így elsők között kerültem sorra. Egyébként nagyon aranyos, beszédes volt. Szerencsére a csomagfeladásnál nem volt semmi gond, a teszt is rendben volt. A kézipoggyász átvilágítása is rendben megtörtént.

A belső résznél több WizzAir-es dolgozó is volt, aki "Eindhoven" táblát tartott fenn. Valamiért nagyon útba igazgattak minket már a legelején. A legmesszebb lévő A25-ös kapunál lehetett felszállni a gépre.

Érteni vélem, hogy az esetleges járványügyi intézkedéseken túl azért terelgettek minket, mert elég sokan vártak az Eindhoveni járatra. Ez viszont szembemegy az WizzAir által annyira hirdetett járványügyi készültséggel, mert eredetileg az volt, hogy a repülőn is biztosítják az utasok közötti másfél méretes távolságot. Ehhez képest volt olyan sor, amelyik tele volt. Ez engem személy szerint annyira nem zavar, olvastam cikkeket a WizzAir anyagi helyzetéről, az üzletpolitikájukról, nagyjából sejtem, hogy miért csinálták így. Ami az utazást illeti, inkább kellemetlen volt. Teljesen szép idő volt, ehhez képest olyan turbulencia volt szinte azonnal felszállás után, mintha viharos szél lenne. Egyébként is a mai napig képtelen vagyok megszokni a repülést. Felszállás után, ahogy látom, hogy távolodunk el a talajtól, na mondom magamban, innen már bármi történik, az végzetes lenne. És talán ez a "nincs visszaút" érzés az, ami megijeszt. Konkrétan magamban könyörgök, hogy álljon meg a gép, nekem ezt még fel kell dolgoznom, hogy a magasban vagyok és már nincs út lefelé csak a végállomás. Persze, tudatában vagyok annak, hogy ha ott több ezer méter magasságból, ha egyszer csak megállna a repülő, az ugyancsak végzetes lenne. Meg persze, tudom tartani magam. Senki nem tudja, hogy szenvedek és mi játszódik le a fejemben. Aztán ahogy egyenesbe került a gép és simán mentünk, már nyugodt voltam. És az egész út alatt nem is történt semmi. A leszállás volt még némileg kellemetlen, mert kissé durván értünk földet. De mivel eléggé közel voltam az ajtóhoz, gyorsan kiértem. Amint beértem a repülőtérre, alig hittem el, hogy hollandul vannak írva a dolgok.

A bőröndöt hamar megkaptam. Kiérve szerettem volna megvenni a buszjegyet is megvenni a 400-as vagy 401-es járatra (Ezek a repülőtér - Eindhoven Centraal buszjáratok), de zárva volt a pult, ahol személyesen lehet buszjegyet venni. Ez azért volt gond, mert csak ott lehet készpénzzel fizetni. Így kénytelen voltam külső segítséget igénybe venni. Szerencsére lehetett a buszon is magyar bankkártyával fizetni. Az út meg nagyon jó volt, az egész buszon végig egyedül voltam. Egyébként gyönyörű idő van Eindhovenben. Meleg is van és semmi felhő nincs az égen.

Néztem is az időjárást, pont vasárnaptól mondták a szép időt Hollandiába, úgyhogy mondtam is, hogy jöttömre megérkezik a nyár az országba. Szóval a buszon végig egyedül voltam. Egyébként úgy döntöttem, hogy nem szarozok. Akivel tudok, hollandul beszélek. A repülőtéren is hollandul kértem segítséget, hogy hol tudok buszjegyet készpénzért venni. De sajnos vasárnap délután sehol. A vasútállomás már ismerős volt. Csak kedden utazok Bredába, de megvettem már most a vonatjegyet, mert a vasútállomáson belül csak vonatjeggyel lehet közlekedni. A túloldalon tudok továbbmenni a célállomásom felé.

Az albérletbe, ahol leszek csak kedden költözhetek be, addig itt vagyok Eindhovenben. Az egyik holland barátom, akivel tavaly is találkoztam, még tavaly felajánlotta, hogy ha legközelebb jövök Hollandiába, akkor abban az lépcsőházban, ahol van a lakása, vannak olyan lakások, amelyeket kifejezetten azoknak tartanak fenn, akik csak néhány éjszakát maradnak. Itt lehetek általa €18/éj áron. Ez nagyon barátságos ár, egyébként nem tudom, hogy mennyi lenne normál esetben. Most ez a lehetőség nagyon jól jön, két éjszakát vagyok itt. Ezeket a szobákat egyébként "logeerkamer"-nek hívják, tehát benne van a logeren ige, ami az átmeneti elszállásoslásra utal. Szóval, nagyon rendes volt, hogy ezt felajánlotta, csak egy dolgot elfelejtett megemlíteni, amit csak néhány napja tudtam meg. Addig nem jöhetek ide, amíg ő nem jön haza. Ami kellemetlen volt, mert 17 óra volt, mire a Centraal vasútállomásra értem, ő pedig pont dolgozott. 20.30-ig és mivel eléggé messze, ezért kb. 21.30 volt, mire találkoztunk. Ezt azért közölhette volna velem korábban is, de nem haragudtam meg rá, mert akkora örömöt okozott, hogy itt vagyok Hollandiában, hogy igazából még örültem is, ha egy kicsit szétnézhetek a központban. Még Eindhoven is örül, hogy viszontlát engem. ^^

Akartam venni holland SIM-kártyát a telefonba, be is mentem érte a Media Marktba, de nem tudtam, hogy melyik mit nyújt, ezért annyiban hagytam a dolgot. Előbb inkább megkérdezek valakit, hogy mi alapján érdemes SIM-kártyát választani. Egyébként hatalmas a Media Markt Eindhovenben, egészen pontosan 3 emeletes! Ekkorát még nem láttam! Mert nemcsak rengeteg sok műszaki cikk van, hanem bemutatótermek is. Berendezett konyha a nagygépeknél, berendezett szoba a szórakoztatási cikkeknél, úgyhogy igen. Megadják a módját.

Eltelt az idő egyébként, szívesen vettem a plusz sétát még a csomaggal együtt is. Nagyon jól érzem magam itt. Egyedül annak a személynek a látványa váltott ki belőlem megrökönyödést, aki férfi létére női ruhában volt. Úgy néz ki, Hollandiában tényleg szabadság van. De az igazság az, hogy én csak szexualitás terén vagyok teljesen szabad gondolkodású, nemiségben még mindig binárisan gondolkodok. Természetesen nemiség terén is van nálam rugalmasság, de az az általános nálam, hogy férfi az férfiruhában van, nő pedig női ruhában. De itt még "Sissy Boy" néven is van ruhabolt. A srác arca ráadásul még borostás is volt és erre jött a női ruha... Olyan látvány volt számomra, hogy egy szándékosan torzra festett festmény. Ezt nekem szokni kell, ilyet Magyarországon egyáltalán nem láttam, de hát Hollandia ennyire a szabad szexualitások és nemiségek országa. Nem hiszem, hogy ez a látvány valaha is kellemes lesz számomra, de elfogadom, hogy van ilyen is.

És ha már Eindhoven, akkor természetesen PSV Eindhoven és PSV Eindhoven stadion!

És a fan shop az Eindhoven Centraal-nál.

Nem vagyok egy nagy focirajongó, alkalmanként megnézek egy-egy meccset. De tökre poén Ajax Amsterdam rajongóknak trollkodni és kiabálni, hogy "CSAK A PSV EINDHOVEN!" Fogalmam sincs, melyik a jobb csapat, de ha itt vagyok Eindhovenben, meg Philips csapat, akkor legyen a PSV Eindhoven! ^^

Egyébként tényleg későn sötétedik Hollandiában. Még 19 óra után is eléggé magasan volt a nap és meleg volt. Még 20 óra után is olyan világos volt, mintha jele nem lenne annak, hogy sötétedni fog. Nagyjából ekkor indultam a Strijp-S felé, a környéken leszek elszállásolva. Itt van egy park, ami még 20:30 után is eléggé népes volt.

Ráadásul hangosan szólt a zene. Egy csoport szabadtéri diszkót szervezett és ott táncolt. De hogy 21 óra után is látható a nap, az nekem teljesen szokatlan, tekintve, hogy Magyarországon 20:45-kor megy le legkésőbb a nap.

Ez nekem konkrétan élményszámba ment. Nagyjából 21:20 körül lehetett érzékelni, hogy nem lesz itt már sokáig világos és 22 óra után kezdett el sötétedni.

A barátommal 21:30 körül találkoztunk. És teljesen spontán hollandul kezdtünk el beszélgetni. Meglepett, hogy ahhoz képest elég jól értettem, amit mondott. Ki tudtam venni azokat a szavakat, amiket ismerek és az alapján tudtam, hogy mit mond. Nem feszülök arra rá, hogy mindent megértsek, amit mondanak nekem. Erre Angliában, nővéreméknél szoktattam rá magam. A liverpooli, észak-nyugati beszédstílus borzalmas, az talán még gyakorlott angolosnak is problémát okoz. Ezért ott megtanultam, hogy az ismert szavakból kiszűrni az egész mondanivalót és ez bevált. Azóta nincs gondom az angol beszédértéssel. Ha meg mégis, akkor visszakérdezek. Ugyanez volt a holland sráccal is. Az ismert szavakat ki tudtam venni, abból meg össze tudtam rakni az egész mondatot, és így egész jól elbeszélgettünk. Én is hollandul beszéltem hozzá. Egyedül akkor volt gond, amikor bementünk abba a házba, ahol aludni fogok és amikor átadta a kulcsot, akkor elég részletesen magyarázta, hogy vannak itt a dolgok. Ez már nem ment, itt átváltottunk angolra. Baráti csevegés, társalgás megy hollandul, de amikor komolyabb téma van, akkor még az angol kell. De folyamatosan tanulom a nyelvet, hogy minél jobban tudjak beszélgetni hollandul, idővel komolyabb témákról is. Még korábban elkértem az egyetemen az egyik tanárnőtől az egyik holland nyelvkönyvnek, a Nederlands in Gang-nak a folytatását, a Nederlands in Actie-t, hogy egyénileg tudjak tanulni.

Egyébként baromi szerencsés vagyok ezzel a házzal, mert általában itt többen laknak, több szoba is van. De most a koronavírus miatti rendelkezések okán senki nincs itt, így az egész lakásban egyedül vagyok. És hogy néz ki?

Tiszta luxus ez €18/éj áron. És az ablakon lehet látni, hogy még mindig világos van, pedig 21:54-or fényképeztem.

Egyébként a városban rengeteg ételfutárt láttam biciklizni. Érdekes volt látni, hogy (remélhetőleg) napokon belül már én is ezt fogom csinálni. Látva őket, pozitív érzéseim vannak a munka kapcsán, szerintem szeretni fogom. Biciklizek, járom a várost, a narancssárga póló is, amit viseltek, teljesen normálisan nézett ki.

Úgyhogy úgy néz ki, hogy új élet vár rám minden téren. Most már az én feladatom, hogy megragadjam a lehetőségeket és a legtöbbet hozzam ki belőlük.

2021. május 29., szombat

Mario Kart 8 Deluxe Seasonal Circuit Benelux verseny - Spring Cup

A Nintendo Nederland meghirdetett egy Mario Kart 8 Deluxe versenyt, ahol a Benelux államok játékosai mérhették össze magukat. Mivel már lélekben kint vagyok Hollandiában (órák kérdése és indulok! O_O) ezért úgy döntöttem, hogy én is kipróbálom magam. Az első forduló ma volt 19 és 20 óra között. A verseny több fordulós, minden évszakban rendeznek egyet. Az ebben a fordulóban a legtöbb pontot elért játékos pedig egy NES kiadású LEGO készletet nyer. Egy menet négy meccsből áll, aztán persze akárhányszor lehet próbálkozni, a pontok a végén összeadódnak.

Az első menetben 10 holland játékos mellett 1 belga volt.

És mit ad isten? Pont belga játékos nyerte meg az első játékot. Ez persze nem maradhatott így sokáig meg is mutattuk neki, hogy hol a helye. Ilyen játékokban egyébként nem szoktam nagy esélyekkel indulni, mert az egy dolog, hogy a gépi ellenfél játékokkal szemben jó vagyok, de általában profikkal szemben kifejezetten gyenge. Nem is a győzelemért indultam, hanem a játék élményéért. Hogy szinte csak hollandokkal mérjem össze a tudásomat. Tehát összességében élveztem a játékot annak ellenére, hogy egyszer végeztem a 9. helyen és kénytelen voltam konstatálni, hogy a ponttáblázatban is a 9. helyen állok.

A későbbi játékokban azért a belgák aránya javult.

(Bár itt épp nem, de majd itt)

Egyébként ezt a képet azért csináltam, mert először azt hittem, hogy csak a bal oldalon lévő játékos a belga és hogy rámutassak, hogy az egyetlen belga játékos kecskének képzeli magát, amikor láttam, hogy a jöbb oldalon is vannak néhányan. De ez jó arra, hogy mutassam, hogy nagyobb arányban is voltak belgák, illetve hogy az első 2 helyen belga játékos volt. Tehát nem érdemes "balga belgák"-nak csúfolni őket, mert azért tudnak. De egyébként végig holland túlsúly volt.

Szóval jó volt. Meg azért volt két játék, ahol jól szerepeltem. Egyszer voltam 3. helyezett.

Kellett nekem nézni az Eurovíziót, ez az egész pontozás tiszta Eurovízió-feelinget ad. Csak itt jóval kevesebben vannak és itt mindenki pontozva van. Egyébként csalóka az, hogy itt 18 ponttal vezetek, mert egyszer, még az elején ledobott a net és 11 ponttal 0 pontosok közé kerültem. Kicsit mérgelődtem is magamban, hogy ledobott a net, gondoltam is, hogy biztosan lenullázta a pontjaimat, de aztán meglepetten láttam, hogy elmentette a rendszer a 11 pontomat. Megnyugtató volt. Ja és igen: Narancssárga Yoshival voltam, adjunk a holland mivoltunknak.

És másodjára itt egy győzelem.

És ezzel véget is ért a játék, mert 20 órához közelítettünk, tehát ez volt az utolsó játék. Győzelemmel igazán inspiráló abbahagyni a játékot. És örültem is a játéknak. A végeredmény pedig ez lett.

Azért reméltem, hogy egy kicsit több lesz, de egyébként tudtam, hogy az valójában nem jelent sokat, hogy offline, gépi ellenfelekkel szemben nagyon jó vagyok, ha vannak nálam sokkal jobbak. Nálam ez csak a játékról szól, illetve arról, hogy egy nagy holland-belga csapattal játszhattam. Bár ha ránézünk a listára, azért láthatjuk, hogy két francia játékos is játszott és sikerült is bemutatkozniuk.

A nyári időpontja még nem ismert, de örömmel részt veszek rajta.

Kitűzött cél elérve

A mai nappal sikerült elérni a 100-as szintet a Ring Fit Adventure-ben. Az volt a cél, hogy mire kimegyek Hollandiába, ez meglegyen. És igen. Erre egészen pontosan a mai napot adtam meg magamnak határidőnek, mert holnap kapom meg a Pfizer oltás 2. adagját és sejthetően holnap nem leszek abban az állapotban, hogy edzhessek, ha az első adag utóhatásaiból indulok ki. Egyébként fantasztikus, sok gyakorlat könnyebben megy, azáltal, hogy folyamatosan csinálom. Leginkább a karizom fejlesztő gyakorlatokkal volt problémám, illetve az olyanoknál, ahol guggolni kell. Guggolásban nagyon (amikor nem teljesen kell leguggolni) nehezen tartom meg magam. Azzal még most is vannak problémáim, de már nem ég a lábam, mint az elején.

Mindezek mellett egyéb módon is felkészülök az utazásra, nemcsak úgy, hogy minden össze legyen pakolva és ne felejtsek itthon semmit. Hanem szétnéztem a szobában és a tárolóban a dolgaim között, és amiket sokáig őrizgettem, de mégsem kell, azokat kidobtam. Meglepődten sok minden gyűlt össze, mert hajlamos vagyok mindenféléket gyűjtögetni, pl. régi bérletek, bolti blokkok, vagy akár üdítős borítás, ahol Wii-t lehetett nyerni. Ezekről ott és akkor azt gondoltam, hogy de szép emlék lesz, de aztán éveken át rájuk se néztem. Igazából nem volt úgy rossz érzés látni ezeket, hogy "úristen, hogy gyűjthettem ilyesmiket", egyszerűen tudomásul vettem, hogy volt ilyen nálam, de erre már nincs szükségem és a kukába kerültek. De mennyi hely szabadult fel, az azért szép látvány volt. És még így is sok dolog megmaradt. Lehet, hogy róluk később fogok majd gondoskodni.

Emellett, ahogy utaltam rá korábban is, fontosnak tartom, hogy lelkileg is rendben legyenek a dolgok, hogy Hollandiában már tényleg úgy legyek kint, hogy előre tekintsek. Volt néhány dolog, amit belül rendbe kellett tennem és ehhez pszichológus segítségét is kértem. Szerencsére elsőre sikerült találni egy jót, mert tudott úgy kérdezni, amivel rá tudott vezetni arra, hogy ugyan tényleg vannak dolgok, amiket a helyükre kell tenni, de távolról sem akkora a probléma, mint amekkorának gondolom én. Ez a "vizsgáljuk meg a helyzetet másik szemszögből" tipikus esete, de nekem bejött, mert egyértelműen egy másik valóságból tekintettünk rá bizonyos helyzetekre. Tehát egy másik ablakból néztük be ugyanabba a házba és ez sokat segített rajtam. Persze azt gyorsan hozzá kell tenni, hogy azért tudott segíteni, mert én magam mentem és kértem a segítséget. Akartam a segítséget és tettem is érte. Meg valójában a pszichológus csak vezetett az utamon, azt végig egyedül jártam meg. A másik, ami miatt tudott segíteni, hogy soha nem diagnosztizáltak nálam depressziót. Nekem csak hosszabban tartó nehéz időszakaim, mélypontjaim voltak, de depressziós soha nem voltam. Soha nem voltam olyan állapotban, hogy az nagyon befolyásolta volna az életminőségemet. Természetesen munka még van és biztos, hogy lesz még, de összességében tényleg sokkal jobban vagyok, mint korábban.

2021. május 28., péntek

Az utóbbi napokban vásárolt könyvek

A héten vettem két könyvet, amik jönnek velem Hollandiába, ezekről írnék.

Bérczes Tibor: Holland foci
Nem hallottam erről a könyvről, az egyetemen említették meg, hogy az egyik tanárunk írt egy könyvet a holland foci történetéről, kulturális és társadalmi jelentőségéről. Mert hát igen: Bérczes Tibor nekem tanár úr, ugyanis az első félévben tanított nekünk holland/flamand kultúrát. Tudtuk róla, hogy nagyon szereti a focit és a könyv egyrészt érdekelt a maga holland kultúra mivolta miatt, másrészt meg tudtam, hogy a tanár úr tényleg nagyon sokat tud a holland kultúráról, ezért tudtam, hogy ez a könyv is több lesz egy egyszerű fociszukroló könyvénél. És valóban. Épp csak elkezdtem olvasni, de már a bevezetőből kiderült, hogy itt tényleg többről lesz szó. Mert többek között a társadalmi, kapcsolati háló miatt annyira jelentős Hollandiában a labdarúgás, hogy milliók játsszák az országban és sokkal több klub és akadémia van az országban. És elég jól is fociznak. Ezért tartom érdekesnek, hogy csak egy EB-t nyertek a hollandok 1988-ban. A könyv most aktuális is, hiszen küszöbön a 2020-as EB és bár nem ismerem annyira a mai holland focit, hogy megjósoljam, hogy mennyi esélyük van másodjára is megnyerni az EB-t, de nagyon fogom figyelni a játékukat és amennyire tudom, kielemzem magamban.

És a harmadik ok, ami miatt megvettem ezt a könyvet, az az volt, hogy a holland tanszéken az összes tanár közül Bérczes Tibor az, akinek az egyik legjobb stílusa volt az összes előadást tartó tanárok közül. Amit a könyvben eddig olvastam, abból érzékeltem a stílust, ahogy tartotta az órákat. Az előszó címe is ez: "A holland futball mint Kár- és hajpótlás." Azt hiszem, ebbe minden benne van, hogy mit jelentett számára az a bizonyos 1966-os Magyarország-Hollandia mérkőzés, ahol egyébként 2-2 lett a végeredmény. Külön fejezetet szánt a Németország-Hollandia találkozóknak is, aminek ezt a címet adta: "A háború folytatása más eszközökkel - A holland-német futballmeccsek." Még nem tartok itt, de jó eséllyel a II. világháború német megszállására gondolt, és hogy azt mennyire megszenvedték a hollandok. Ezt a bizonyos háborút a fociban folytatják sokkal barátságosabb eszközökkel.

Már ennyiből is látszik, hogy nem egyszerű futball-enciklopédiáról van szó. Biztos vagyok, hogy nagy érdeklődéssel fogom olvasni a könyvet, pedig csak érdeklődök a sportág iránt és alkalmanként megnézek egy-egy meccset.

Byung-Chul Han: A kiégés társadalma
Ezt a könyvet útmutatásul vettem magamnak Hollandiában, a nehéz időszakokra. A Magyar Hangban olvastam először recenziót a könyvről, már abból kiderült számomra, hogy ez nem egy átlagos életvezetési könyv, hanem itt többről van szó. Hiszen nyíltan ír arról, hogy az önkizsákmányolás okozza a kiégést, a frusztrációt. És ami érdekes, és ettől több ez a könyv az átlagos életvezetési "tanácsokhoz" képest, hogy nem arról ír, hogy az ember egyre mohóbb, egyre többet akar magának, ezeket az átlagember már meg se hallja. Hanem azt elemzi, hogy az önkizsákmányolás együtt jár a szabadság érzetével, hiszen ma már nem a másik zsákmányol ki minket, ezáltal azt hisszük, hogy a mi döntésünk az a munka, amit csinálunk. Rövid, de már az első pár oldalból érzem, hogy ez velős olvasmány lesz, mert különböző mentális betegségekről is ír. Úgyhogy igen. Rövid könyv, kisebb méretű és 112 oldal, de már az első pár oldalból érzem, hogy sokkal több van benne, mint egy önjelölt coach életvezetési könyvében.

Mind a két könyvnek örülök. Úgy éreztem, hogy ezekre szükségem volt, ezek fontos olvasmányok lesznek. Néhány könyvet magammal viszek Hollandiába, amiknek olvasásával adós vagyok magamnak. Ez a kettő biztos velem jön.

2021. május 24., hétfő

Hooverphonic: The Wrong Place

Szeretnék kicsit részletesebben írni a dalról, mely az idei Eurovíziós Dalversenyen Belgiumot képviselte. Jobban bemutatni, hátha érthető lesz, hogy miért tartom őket az idei év nagy vesztesének. De igazából már a borító is kifejező, tetszenek a beállított pózok. Érzékelteti, hogy van mondanivalója a dalnak. Ennek azért örülök, mert írtam már arról korábban, hogy amióta a CD, mint olyan “kihalófélben” van és az előadók sokkal inkább streamer oldalaikra teszik ki a zenéiket, ezért sok esetben a borító inkább egy szükséges eszköze lenne a digitális kiadványnak és nem tesz hozzá semmi a dal mondanivalójához, vagy az album koncepciójához. Jelen esetben szerencsére nincs erről szó, jó érzékkel csinálták meg a borítót. A középen álló férfi, aki teát szolgál fel, olyan, mintha ő lenne az inas az asztal elején ülő házaspárnak. Szemmel láthatóan tényleg nincsenek a helyükön.

A dal is ugyanezt a fajta kettősséget érzékelteti. Együtt van a nő a férjével (ha már házaspárnak tituláltam őket), de igazából mégsem. Vergődik magában az énekesnő, hogy szereti a férfit, de igazából csak a múlt érzései tartják mellette. Mert ma már nemhogy nem kap semmit tőle, ami táplálná a szerelmüket, hanem még minden kicsinyes dolgon összevesznek. De mégis… ez a fajta kettősség jellemzi az egész dalt, ugyanis az énekesnő ugyan nem énekel szomorúan. Tehát nincs az, hogy majd kitör, akkora fájdalom van benne, nyugalmat hallani a hangjában. Nyugalmat, mégis lehet érzékelni, hogy nem érzi jól magát ebben a házasságban. Ő maga nem akarja kimondani, a refrénben a háttérvokálban halljuk:

You’re in the wrong place

Ez az énekesnő belső hangja, ami folyamatosan gongatja a vészcsengőt, hogy a pasi rossz helyen van nála, engedje el, de nem megy...

I see his smiley face that makes me wanna cry

Nagyon mély érzésekkel van a férfi iránt, ezért vergődik magában az énekesnő, hogy ugyan minden hülyeségen veszekednek:

Don’t you ever dare to wear my Johnny Clash T-Shirt

Ha már ilyet mond az egyik a másiknak, ott már nagyon finom kifejezés az, hogy “válságban” van a kapcsolat. Ez már tényleg az az állapot, hogy menthetetlen a házasság. Az énekesnő valójában az érzelmeinek a rabja. De jön a megoldás, mert a dal végén már maga az énekesnő is énekli, hogy “You’re in the wrong place”, ami egyértelmű jele annak, hogy felébredt és megérett érzelmileg arra, hogy kilépjen a kapcsolatból.

Furcsán hangozhat, de valójában rettenetesen nehéz elengedni valakit, akit nagyon szeretünk, de a kapcsolat egyáltalán nem úgy alakul, ahogy az ideális lenne. Van ebben tapasztalatom, meg kell érni arra, hogy elengedjük a másik felet. Amikor tényleg szívből megértjük, hogy ez a kapcsolat már sehova nem vezet és készek vagyunk határozottan, magabiztosan kimondani, hogy eddig és ne tovább. Ezért is szerettem meg nagyon ezt a dalt, mert egyből éreztem, hogy miről szól. A zene is kiválóan meg van írva, nagyon jól érzékelteti a énekesnőben dúló vívódást, hogy ugyan nyugodt a hangja, a refrénben is nyugodtan énekel és ugyan hiába tartja a férfinél a múlt érzelmei, valójában nagyon rosszul érzi magát. Rengeteget hallgatom ezt a dalt, és egyébként a dal hallgatása közben nincs feltétlen rossz érzésem. Akkor van, amikor ugyan nem hallgatom, de a fejemben tovább szól a dal, akkor jön vissza az az üresség, amit akkor éreztem, amikor elvesztettem azt a bizonyos valakit. Sírni nem akarok, de nagyon átjön a dal érzelmi mondanivalója.

A videoklip is zseniális:

Az épület kopársága a házasság minőségére reflektál és hogy az énekesnő itt-ott menyasszonyi ruhában látható, jelzi hogy valahol akarja ezt a kapcsolatot, de egy percre sem mosolyog. Sokkal inkább látszik a kétségbeesés az arcán, az énekesnő valójában nagyon jól tudja, hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője. Nagyon jól visszaadja a dal hangulatát, a zene is, az ének is. Ez a dal meg van írva!

Nézelődtem az interneten, sokan szurkoltak az együttesnek és sokan fel voltak háborodva az eredményükön. Valaki olyat írt, hogy “Az egyetlen komolyan vehető előadás volt idén az Eurovízión!” Valaki meg találóan azt írta, hogy “The Eurovision is the wrong place for this band.” És azt kell mondjam, hogy igaza van. Ez az együttes túl jó az Eurovízióhoz. Egyszerűen azért, mert egyébként is nagyon ritka, hogy egy olyan dal lesz népszerű, amelyik komplex érzelmeket dolgoz fel és nem az csak, hogy “Takarodj a lakásomból, te rohadt szemét állat!” vagy akár mondhatnám konkrétan az idei felhozatalból idézve, hogy “Baby, it’s not a maybe!” A mainstream szórakoztatás ma már főleg nem progresszivitásról szól. Nem a komplex érzelmeken van a hangsúly, nem tanítani akar, vagy akár utat mutatni, egyszerűen csak szórakoztatni. És a szórakoztatáshoz elég az egyszerűbben megírt (jobb esetben) tartalom nélküli dalok. Ugyanez az Eurovízió díszlete: Jelentés nélküli szépség. A külsőség mindenek felett, ami meg a tartalmat illeti… ugyan már, hagyjuk! Annak továbbra is örülök, hogy a közönségszavazáson az együttes azért elért 71 pontot és a 13. helyen ott volt a középmezőnyben. Ez azért jelzi, hogy van igény az ilyen zenére is. Én nagyon hálás vagyok ennek az együttesnek, hogy eljöttek az Eurovízióra, megmutatták magukat, precedenst mutattak a minőségi zenére. Nagyon ritka az ilyen mély érzelmű, valódi jelentést hordozó dal. Az meg az Eurovízió szégyene, hogy csak 3 ponttal “méltatták” a dalt, meg egyáltalán az, hogy csak a győztest tartják számon. Mindenki más megy a kukába! Ennyit ér a külsőség és a műmosoly meg a hányingert keltő szirupos beszéd a műsorvezetőktől. Nekünk, nézőknek feladatunk, hogy kiragadjuk azokat, akik ugyan nem nyertek, de minőséget hoztak a színpadra. Feladatunk ez akkor is, amikor egyébként tényleg jó előadó nyert. Hiszen jó esetben nemcsak egy előadás érdemli meg a figyelmet, többen is hozhattak jó dalt. Ezt az együttest pedig különösen a helyére kell tenni és precedenst mutatni a rádió-inkomatibilis, komplex tartalommal bíró dalokkal, hogy ez a társadalom érett az ilyen érzelmekre és akit csak lehet, erre irányítani. Ez a dal felnőttszámba veszi a hallgatóságát!

Ének: 9/10
Zene: 9/10
Szöveg: 9/10
Hangszerelés: 10/10
Borító: 10/10
Hangulat: 10/10

+ Komplex, minden ízében minőségi dal, igazi kincs a könnyűzenei életben
– Túl jó a mainstream közönségnek

96%

2021. május 23., vasárnap

A 2021-es Eurovíziós dalfesztivál döntője

Tegnap lement az idei Eurovíziós Dalfesztivál döntője. Két okból sem írtam róla azonnal. Egyrészt majdnem éjjel 1-ig tartott és eléggé fáradt voltam a végére, másrészt annyira ledöbbentett a pontozás, az egész eredményhirdetés, hogy azt nekem fel kellett dolgoznom. Az egyik legjobb nyert, kétségkívül örvendetes, hogy Olaszországba megy az Eurovízió, de hogy... Komolyan azt hittem, hogy botrányba fullad az egész. Az szerencsére elmaradt, de nekem erre tényleg aludnom kellett.

Mondjuk érdekes módon a döntőn elhangzott dalok jobban tetszettek, még azok is többségében, akik az elődöntőn nem tetszettek. El is gondolkodtam, most vagy az ISFP-s énem szabadult el, vagy tényleg ennyivel jobbak voltak, de egyértelműen a döntőbeli előadások tetszettek a legjobban.

Mindenek előtt a holland városok. Nincs egyébként változás, ugyanazok voltak még egyszer, mint az elődöntőkben, de álljon itt egybe az összes:

  • 's-Hertogenbosch (2×)
  • Maastricht
  • Utrecht
  • Bourtange
  • Vlissingen
  • Delft
  • Lisse
  • Amsterdam (3×)
  • Rotterdam (2×)
  • Vinkel
  • Boornspijk
  • Schiermonnikoog
  • Scheveningen
  • Heerlen
  • Agelo
  • Lelystad
  • Giethoorn
  • Ouddorp
  • Arnhem
  • Eindhoven

Voltak városok, amiket többször is bemutattak, de például Leeuwarden kimaradt. Így Frízföld most teljesen kimaradt, pedig azért több szót érdemel. A jeges pokol (De hel van '63) című holland filmben mondták azt, hogy Frízföld az Északi sark része és nem véletlen. A gyorskorcsolya és az Elfstedentocht az ország szimbóluma, azt illett volna valamilyen módon bemutatni. De ahogy gondolkodok, emlékeim szerint Groningen provinciából egyáltalán nem mutattak be települést.

És az előadások. Összességében tényleg jobb volt most mindenki. Aztán azon gondolkodtam el, hogy jó eséllyel azért hallottam most mindenkit jobbnak, mert egymást húzták fel az énekesek az előadásaikkal. Az angol, a német, a spanyol és a holland előadás volt olyan, amivel egyáltalán nem tudtam mit kezdeni, de volt 22 legalább közepes színvonalú előadás, akikért valamennyire érdemes volt. Belgium volt a 4., úgyhogy egy nagy kedvenc egyből az elején lement. Izgatottan vártam, hogy most milyenek lesznek és ők speciel sajnos rosszabbak voltak. Olyan érzésem volt, hogy ezt most elizgulta az énekesnő. Itt-ott hamis volt és most nem járt át az a katarzis élmény, ami kedden. Kár értük.

Bemutattak néhány előadást, amit a netről szedegettek össze, tik-tok színvonalú videókat olyanokól, akiket inspirál az Eurovízió. Csak hogy meglegyen a napi LMBT-adag, ugyanis az önjelölt énekesek többsége meleg vagy drag queen volt. Akiknek a látvány mindenek felett és nem érdeklik a mögöttes tartalmak. Amin sokkal inkább felháborodtam, az a 10 év körüli francia kislány volt, aki állítólag az Eurovíziós Dalfesztivál Junior győztese volt. Most komolyan: Létezik Eurovíziós Dalfesztivál Junior? Ahol gyerekek állnak ki a színpadra énekelni? Most nézem, hogy nagyon is, méghozzá elég régóta... Borzalmasan fájdalmas látvány volt a francia kislány, mert semmi, de semmi jele nem volt a gyermeki lényének. Az egész fizimiskája művi volt, tényleg olyan volt, hogy gyermeklétbe ragadt felnőtt, akit kicsinált a művészvilág. Egy ilyen gyereknek tényleg az iskolában, a játszótéren a helye, és nem azért mert konzervatív, régimódi szülő vagyok (lennék), hanem azért, mert egy gyereknek legyen gyerekkora, mert a saját maga által megélt élményeiről, érzéseiről tud majd felnőtt korában hitelesen énekelni. Már ha énekes akar lenni, és tényleg ő akarja azt és nem a szülők nyomják be. Ismertek ennek a lelki hátterei, amikor a szülő nem valósítja meg az álmát, ezért a gyereként "nyújtja be a számlát", ezzel tönkretéve az egész életét, mert sok esetben a gyerek nem azt akarja csinálni, amit a szülei erőltetnek rá. Ennek a kislánynak konkrétan elvették a gyerekkorát, de mondhatnám úgy is, hogy az egész életét, mert egy konzumvilágban nő fel, ahol nem tapasztalja meg a való életet. Abból a steril környezetből hogyan is énekelhetne az átlagembernek? Persze, a szöveget megírhatják neki és műérzésekkel az arcán és a hangjában előadhatja, de az soha nem lesz saját, soha nem lesz hiteles. Én ilyen énekesre nem vagyok kíváncsi, de ennyire borzalmas az is, hogy egy ilyen gyereknek elveszik a gyerekkorát. Látva a francia kislány arcát, tőle már sok mindent elvettek.

Szóval most jobban tetszettek az előadások. Még Izland előadása is, akiket kényszeresen viccesnek tartottam, most jókat mosolyogtam rajtuk (jó értelemben), Portugália viszont most is olyan volt, hogy egyediek voltak, de inkább nem az én stílusom. Bulgária is jobban tetszett, jó volt látni az érzelmeket az énekesnő arcán és talán jobban is énekelt. Illetve nagyon tetszett a dal címe: "Growing up is to get old". Sok igazság van benne. Ukrajna népzenéje továbbra is nagyon bejött, de a prímet egyértelműen Finnország és Olaszország vitte a rock zenéjével. Ők csinálták a legnagyobb bulit. Aztán sok volt a diszkózene, voltak közülük kifejezetten jók is, de az egész annyira egy kalap alá ment, hogy nagyon senkit nem tudok kiemelni. Olyan jobb fajta rádiós dalok, de szinte csak Málta énekesnőjét tudom kiemelni. Szegény, hatalmas teremtés, de a feminista jellegű "Baby, it's not a maybe!" jellegű szövege megnevettetett. Egyébként nagyon jól énekelt, az egész fizimiskája kifejezetten Mohamed Fatima érzetet adott. De persze. Feminista dalok jöttek például Szerbiától és Oroszországtól, ezek nem maradhattak ki. De legalább olyan országokból énekeltek erről, ahol van némi érvénye, így nem azt az érzetet adta, hogy előjogokat követelnek a nőknek. Csak nehogy túlzásba vigye. Meg mindig elfelejtem megemlíteni Litvánia együttesét, pedig ők is nagyon jók voltak. Ők is egyediek voltak, kifejezetten erősítették a színvonalat.

Nagyjából ennyiben tudnám összefoglalni az előadásokat. Persze a műsorvezetők jellemtelenségéből most is kaptunk ízelítőt: "Micsoda energiák forronganak a színpadon!" "Ebben a 3 percben az énekes megválthatja a világot!" Aztán a közönségnek: "A te szavazatod megváltoztathatja a végeredményt!" Ezeket már meg sem hallom. Az előadások után volt egy remix az addigi néhány győztes dalokból kifejezetten ötletes volt. Illetve Duncan Laurence annyira meg volt említve, hogy jobbulást neki, de ahogy elnézem a "koronavírus" szó tabu.

De térjünk rá a végeredményre, mert az valami eszméletlen volt. Addig nem is volt gond, amíg a 39 ország hirdette az eredményét, mindenki megkapta a maga pontjait. Kifejezetten kellemes volt látni, hogy Belgium azért folyamatosan kapott pontokat. Nem vártam őket konkrétan az élre, de az, hogy több országtól is kaptak 5-6 pontokat, azt hiszem egyszer még 10-et is (2. legtöbb pont egy országtól), az azért jelezte számomra, hogy van igény egy ilyen jellegű zenére. Viszont a közönség részéről egyértelműen Svájc VS Franciaország párbaj lett. Egyébként a francia énekesnő is kifejezetten kellemes volt, határozottan jobb dallal érkezett. A svájci énekes meg az az INFP-féle túlérzelgős dal, ráadásul borzalmas hanggal. Úgyhogy ha Svájc nyert volna, azt mondtam volna magamban, hogy na, győzött az Eurovízió cukormázas világa. De szerencsére nem.

Mert jött a szakmai zsűri (televoters) pontozása és az úgy felborította a rendet, hogy komolyan azt hittem, hogy botrány lesz. Ugyanis 4 ország is 0 pontot kapott. Nem mondom, a legrosszabbak: Anglia, Németország, Spanyolország és Hollandia, de rendesen kifütyülte a közönség az eredményeket. És egyébként tényleg borzalmas volt. Ez a négy előadó állt egyébként is az utolsó 4 helyen és ahogy a két műsorvezető bejelentette a 0 pontot... meg ez az egész televoters rendszer egy hatalmas arrogancia. "Nem volt elég, hogy 39 ország alig adott nektek pontokat? Nesztek, itt van újabb 0 pont, basszátok meg!" És hogy mennyire nem követem az Eurovíziót, jól jelzi, hogy én erről a televoters rendszerről most hallok először. Most is egyébként Humbby-val beszéltük meg az előadásokat, rákérdeztem nála és elmondása szerint ez már 2014 óta van. Most nézem itt a részletes eredményt és csak most jövök rá, hogy miről is van itt szó. Ahogy elnézem, itt az van, hogy minden egyes ország delegál egy zsűrit és ők is osztják ugyanúgy a pontokat, mint a közönség, csak jó eséllyel szakmai alapon. Bízzunk benne legalábbis... Mert aztán a 4 ország után után jöttek a pontok... mit jöttek? Repkedtek a pontok! Aki a közönség eredménye alapján hátul volt, de a kritikusoktól sok pontot kapott, az szépen előre repült, aki pedig nem kapott sok pontot, az viszont szépen lassan hátra lett sorolva. Mert ők ugyanazt a 12-10-8... pontrendszert adják az előadóknak, mint az egyes szavazók, csak ők egy vagy néhány ember személyében döntenek ugyanannyi pontról, mint az adott ország nézőinek ezrei, vagy akár milliói. Nagyon nincs egyenes arányban a pontozás. Hiszen a televoters egy (vagy néhány) emberként felülbírálhatja egy egész ország döntését. Ez egyfelől jó, mert egyébként tényleg inkább a jobbak kaptak magasabb pontszámot. A televoters szavazatának köszönhetően olyan országok lehettek néhány percig az első helyen, mint például Ukrajna, Izland, akik meg is érdemelték volna akár a győzelmet is. Csak az döbbentett meg, hogy itt száz pontok repkedtek. Annyira nem tudtam napirendre térni az egész felett, hogy már Humbby-nak is magyarul írtam, hogy "Mi a fasz ez?" Persze, mondhatjuk, hogy így a minőség is szerepet kap, de hogy Belgium csak 3 pontot kapjon a televoters rendszerben az kritikán aluli! Egyből ők lettek a legnagyobb vesztesei számomra az egész versenynek, mert a középmezőnyben álltak, a 13. helyen 71 ponttal, de végül legcsúsztak a 19. helyre a 74 pontjukkal. Egyszerűen övön aluli eredmény! Mert jó, nem volt annyira jó a belga együttes, mint az elődöntőn, de még így is lényegesen jobbak voltak, mint sokan mások, akik jóval több pontot kaptak. Igazán értékelhették volna, hogy ők maguk zenéltek, az énekesnőnek egyedi hangja van, és ugyan nagyon izgult, de amit tudott, kihozott magából. A hibái miatt ugyan ne kapjanak száz pontokat, de 60-70 pontot bőven megérdemeltek volna. Rettenetesen sajnáltam őket, egyértelműen Belgium a legnagyobb vesztese az egész versenynek. Mert összességében tényleg a jobbak kapták a legtöbb pontot a zsűritől, ahogy fentebb is írtam: Ukrajna, Izland, Finnország, úgyhogy van létjogosultsága a televoters rendszernek, de ne száz pontok repkedjenek, mert teljesen elinflálja a közönség szavazatát. Egyébként sincs semmi érvénye a műsorvezetők szirupos, hányingert keltő szövegeinek, de hogy erre mondják azt, hogy "Szavazz! A te szavazatod megváltoztathatja a végeredményt!" Hát egy nagy faszt változtathat meg! Hol számít az én szavazatom az akár százmillióhoz képest, főleg úgy, hogy a tetejébe a televoters szavazatok istent játszva felülbírálják a nézők szavazatát? Rettenetesen dühös vagyok erre az egészre. Azt gondolom, hogy maximalizálni kéne a televoters szavazatait, mondjuk összesen 100 vagy 150 pontra, hogy legyen még valami érvénye a közönség szavazatának. Mert nem azt a 318 pontot vitatom el Olaszországtól, nagyon jók voltak, megérdemelték. Hanem, hogy szinte nincs is érvénye így már a nézői szavazatnak, ha egy ország által legtöbbet szavazott énekese ugyanúgy 12 pontot kap a sok millió szavazótól összesen, mint eddig. Nagyon nincs rendben a szavazatok súlya.

Az olaszok egyébként nagyon jók voltak, megérdemelten nyertek és kifejezetten üdvözítő volt látni, hogy egyébként a televoters eredményének köszönhetően került a helyére Ukrajna, Finnország, Izland, és Litvánia is feljött a 8. helyre, akik szintén nagyon jók voltak. De Bulgária is meg tudta tartani a jó helyezését. Csak Belgiumot sajnálom rettenetesen. Megérdemelték volna, hogy a középmezőnyben maradjanak. Egyébként azt tippelem, hogy azért találták ki ezt a televoters rendszert, hogy elejét vegyék azoknak az összeesküvés-elméleteknek, amiket régen lehetett hallani, hogy a szomszédos országokba szavaznak át emberek, illetve azokra az országokra, akikkel jó gazdasági kapcsolata van. Nem tudom, hogy ezt annak idején nyilatkozták-e, vagy volt-e olvasható, de ha tényleg 2014 óta van a televoters rendszer és láthatóan a helyére tett néhány előadót, akkor hogy nyerhetett az az osztrák szakállas énekesnő? Meg keresem azt az autista és down-szindrómás skandináv hard rock együttest, akit egyszer hallottam és szintén nagyon rosszak voltak. Állítólag egyszer ők is nagyon jól szerepeltek, de őket már nem találtam.

De mindegy is. Ez valami hihetetlen volt. A szavazási rendszer nekem nem tetszik, hiába tette idén többségében helyre az eredményt, számomra ezzel érvényét vesztette a nézők szavazása. Érteni vélem, hogy miért találták ki, de túl nagy a szakmai zsűri befolyása, mindenképp csökkenteném a pontjukat. Olaszországgal kétségtelen, hogy az egyik legjobb nyerte meg a versenyt, örültem nekik és fogom is nézni jövőre és ezen túl minden évben az Eurovíziót. A jó előadőkért. Mint például a belga együttesért, akikről fogok még írni. Meg kell tennem, amit megtehetek, nem hagyhatom annyiban a 19. helyüket!

2021. május 22., szombat

Szerelem vagy rajongás?

Ma végeztem az Adachi to Shimamura animével. Kifejezetten ígéretesnek indult, aztán az lett vége, mint egy átlag romantikus shoujónak: Nem futott ki sehová a történet, bőven lehetett volna folytatni. Hogy vajon ennek is az volt-e a célja, hogy a mangát népszerűsítse, nem tudom, de az biztos, hogy rettenetesen foghíjas volt az egész. Sőt, a végén olyan szinten hagyott hiányérzetet maga után, hogy azt mondanám, hogy a manga népszerűsítésére sem alkalmas az anime.

Miről van szó? Két lány, nevezetesen Adachi Sakura és Shimamura Hougetsu szerelméről. Vagyis... szerelem? Annyira nem egyenrangú a két lány, annyira máshol vannak, hogy valójában soha nem találkoznak. Kettejük közül Shimamura Hougetsu a szociálisabb, társaságkedvelőbb. Kisebb baráti kör veszi körül, míg Adachi Sakura végig szinte csak egyedül élte az életét. Shimamura az első lány, akivel barátságot köt, egyből túl is értékeli a barátság fogalmát.

És lényegében ennyi. Az anime azért rettenesen vérszegény, mert semmi kerettörténet nincs. Nincs semmi olyan, ami színt adna az animének. Nincs olyan, mint például a Given-ben, hogy a fiúk egy együttest alkotnak és az ottani történések is érdekessé teszik a történetet, nem utolsósorban a fiúk kapcsolatára is hatással van. Az Adachi to Shimamurában nincs ilyen, csak az a kislány, aki elvileg az űrből jött... Ő ilyen aranyos akarna lenni, de egyébként semmi funkciója nincs az animében. Nincs hatással a lányok kapcsolatára. Olyan ő, mint egy cuki kisállat, akit mindenki szeret, amolyan "aranyossági kellék". Engem személy szerint idegesített, mert semmi lényegi funkciója nem volt az animében, mégis ott fontoskodott a lányok körül.

Rá lehet jönni, hogy miért fontos a címben szereplő kérdés. Adachinak nem volt komoly kapcsolata emberekkel és minthogy Shimamura az első barátja, ezért én inkább úgy érzékelem, hogy valójában nem szerelmes belé, csak rajong érte. Örül, hogy végre van barátnője. Ráadásul Shimamurán látszik, hogy nem szerelmes. Shoujo-Ai-nak akarják eladni a történetet, de valójában nem az. Meg egy idő után inkább zavaró volt, hogy Adachi tényleg szinte kutyaként ragaszkodik Shimamurához, aki egyébként érzékeli is ezt és tényleg úgy bánik vele (jó értelemben) mint egy kutyával. Persze, magához engedi, simogatja, egyebek, de most komolyan: Ki akar egy háziállatot párjául? Tehát a lényeg: Adachinak még érnie kell ahhoz, hogy párkapcsolata legyen. Igazából még az se lett volna jó, ha az anime oda fut ki, hogy összejön a két lány, mert akkor megkérdőjelezném, hogy mennyire lenne legitim vagy tartós egy ilyen kapcsolat. Akkor meg azért várnék folytatást, hogy ezt lássam.

Így igazából nem végződött sehogy ez az anime és pont ezért nem érdemes semmi folytatást várni, mert el nem tudom képzelni, hogyan lehetne folytatni a történetet, mert nagyon nem haladt előre. Az a fejlődési folyamat, amin Adachinak keresztül kellene mennie (ha valós akarna lenni az anime), nagyon hosszú folyamat lenne, amit érdemes lenne a lehető legteljesebben bemutatni, hogy átélhető legyen a fejlődéstörténete. A manga egyébként 2012 óta fut (ehhez képest elég későn lett belőle anime), úgyhogy ott elképzelhető, hogy jól megírták a történetet és érdemes olvasni a mangát, de az anime alapján nem adok neki sok hitelt. Ez a 12 rész olyan, mint film előzetese. Mondjuk kérdéses, hogy egy ilyen színvonalú előzetes mennyire inspirál a manga olvasására.