Fekete fantom

Ma értem a végére a Noir animének. Ez is olyan anime, amit a zenéje miatt választottam, ugyanis az openinget az ALI PROJECT énekli, csak úgy, mint az Avengerét. A két animét egyszerre kezdtem el nézni.

Elvoltam vele, de nem volt nagy eresztés. Nagyon hasonlít egyébként a Phantom ~Requiem for the Phantom~ animére. A történet is, annak is énekelt az ALI PROJECT is betétdalt, valamint ugyanaz a stúdió animálta mindkét animét. Viszont látszik, hogy a Phantom ~Requiem for the Phantom~ később készült (Noir 2001, Phantom ~Requiem for the Phantom~ 2009), ugyanis nemcsak a grafika sokkal szebb, de a történet is sokkal összetettebb. A két főszereplő háttértörténete is érdekesebb, és komolyan érdekelt is, hogy mi lesz az anime végkimenetele. Ugyanis ott arról van szó (emlékeim szerint) hogy módosították a tudatukat, hogy könyörtelen gyilkosok legyenek, akik a kegyelem szikráját sem ismerik. A nevük is jelzi, hogy tulajdonok, hiszen a lány neve "ein", a fiú neve pedig "zwei". Sejthetően nem maguk döntöttek úgy, hogy könyörtelen gyilkosok lesznek. Ennek szikrái meg is mutatkoztak, ugyanis nem egyszer támadt olyan gondolata a fiúnak, hogy lehet, hogy ő más, mint amilyen most. Komolyan érdekelt, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége. Hogy szabadulnak ki jelen elméjük fogságából, hogyan találják meg a valódi identitásukat.

Viszont a 9. rész után dobtam az animét. Méghozzá azért, mert olyan jelenetet láttam, amit soha, semmilyen körülmények között nem bocsájtok meg. A lényeg az, hogy mind a Noir-ban, mint a Phantom ~Requiem for the Phantom~-ban ellenséges maffiatagokkal, bérgyilkosokkal számolnak le a főszereplők. Csak a Phantom-ban volt egy olyan jelenet, amit nem bírtam el. Gyereket öltek meg. Ezt soha, semmilyen körülmények között nem tartom elfogadhatónak. Nyilván nem mutatták, ahogy lelőtték a gyereket, de annyira megrázott maga a tudat is (ráadásul a kis koporsó látható volt...), hogy úgy voltam vele, hogy ez így nem... Akármit is csinálnak, akármi is annak az oka, akármilyen is a múltjuk, gyerekgyilkosságra nincs mentség. Dobtam is egyből az animét.

De most a Noir hatására úgy döntöttem, hogy mégiscsak folytatnám. Ugyanis annyira emlékeztetett a Phantomra, mert annyira hasonlít a kettő, mintha az eredeti történetet is ugyanaz a személy találta volna ki. Csak tényleg, mindenben jobb a Phantom. A Noir története valamivel egyszerűbb. A két főszereplő csajnak saját neve van (Mireille és Kirika), és érzékelhetően saját maguk választották a bérgyilkosi hivatást. Illetve Mireille. Kirika az, aki "be lett tanítva", és fogalma sincs, hogy ki ő. De valamiért nem érdekelt, hogy hova fut ki az egész. Láttam, meg szép is, meg minden, ezt leszámítva nem nagyon foglalkoztatott. És az igazat megvallva egy idő után már az ALI PROJECT opening (Koppelia no Hitsugi) is idegesített. Jézus, először mondok ilyet egy ALI PROJECT dalról... A Phantom minden szempontból sokkal jobb. Nagyon erősen érlelődik bennem, hogy mégis folytassam az animét. Jövő héten így is teszek.

100%-ig kész blog!

Örömmel jelentem, hogy a mai nappal áthoztam ide minden egyes blogpostot az előző blogjaimról, így most most már minden egyes blogpost itt elérhető. Sok idő volt, de inspirált, hogy minden egyes post egy helyen legyen elérhető, így lényegében ez a blog egyfajta egyveleg lett. Minden itt van, ami érdekel, vagy épp foglalkoztat. Ezzel így 2.816 post van ebben a blogban, ez a 2.817. írás. És még mennyi minden vár, hogy megírva legyen! Mindjárt jön a következő.

Importálva a Wordpress-es blogból.

Az első PSP játék

Ma visszamentem abba a könyvesboltba, ahol tegnapelőtt a Nintendo DS játékot vettem, hogy megvegyem azt a PSP játékot, ami még érdekelt. Igaz, ritkán játszok focis játékkal, de egy-egy alkalommal szívesen elővennék egyet, ahogy az UEFA EURO 2008-at is. Meg a FIFA szériával kapcsolatosan sem annyira lesújtó a véleményem, mint az átlagnak. Egy-egy játékot szívesen vennék magamnak egy konzolra. A régi FIFA játékok már nagyon olcsók, pont annyira, hogy megérje megvenni. Habár tudomásom szerint már nem lehet online játszani az előző évi FIFA játékokkal (vagy van valami korlátozás), de attól az alapjáték megmarad, és azzal bármeddig lehet játszani. Ezt a játékot is például azért lesz majd jó megtanulni játszani, hogy megcsináljam a Németország-Hollandia (számomra) álomdöntőt. Ott aztán nyerjen a jobbik. Már csak egy PSP konzolra van szükségem. Egyébként volt még egy FIFA 07 is PSP-re, de azt azért nem fogom megvenni, mert az Platinum kiadás, és a PlayStationnél (ahogy Nintendónál is) alapelv nálam, hogy csak első kiadású játékot veszek.

Nemcsak hogy ez az első PSP játékom, hanem még soha nem láttam UMD lemezt. Konkrétan úgy szemléltem, mint egy vadonatúj találmányt. Mégis miféle lemez ez, hogy működik? Érdekesnek tartom ezt a műanyag védőréteget a lemezen, kár, hogy nem terjedt el az UMD lemez.

A túlérzékenység hónapja

Tavaly márciusban néztem meg a 3-Gatsu no Lion első évadát, akkor szándékosan hagytam idén márciusra a második évadot. Nem gondolom, hogy magyarázni kell, hogy miért.

Erős gondolataim támadtak az anime kapcsán, amit mindenképp szeretnék megosztani. Mielőtt nekikezdtem volna a második évadnak, végiggondoltam, hogy mi az, ami megmaradt az első évadból. Azon túl, hogy van néhány túlérzékeny szereplő, aki túlelemzi, túlgondolja a jeleneteket, semmi. Nem volt rossz, mert szívesen néztem, de a második évad a negyedik része után inkább idegesít a történetvezetés. Mondhatnánk, hogy mivel én is sokkal intenzívebben élem meg az érzelmeket, ezért akár azonosulhatnék az animével, de pont azért nem tudok, mert az érzékenységnek már azt a fokát látom az animében, ami már a mindennapi életben is problémákat okozhat. Nagyon jól tudom, milyen érzelmileg intenzíven jelen lenni egy történésben, egy szituációban, milyen az, amikor túlgondolom a történteket. És pont azért, mert tudom, hogy milyen az, anime ennyire érzékeny valaki, ezért ismerem a negatív oldalát is. Ezért látom az anime szereplőit már-már magatehetetlennek. Tehát amikor már annyira beleragadtak egy történésbe, hogy egyszerűen nem képesek továbblépni rajta. Csak ez azért káros, mert közben meg múlik az idő, és adott esetben elmennek olyan dolgok, események mellett, amik ellensúlyozhatnák az ott megélt negatív élményeket. Olyan sok időt szánnak ebben az animében a fájdalom megélésére, a történések elemzésére, hogy a szereplőknek már nincs energiájuk megélni a jelent és meglátni azt, ami adott esetben akár örömöt is okozhat.

Mindazonáltal értelni vélem, hogy miért ennyire népszerű és közkedvelt ez az anime. Azt gondolom, hogy valójában sokkal több ember éli meg legbelül hasonló intenzitással a mindennapjait, mint az anime szereplői. Csak mivel nem arra kondícionálják az embereket, hogy kifelé is ennyire érzékeny legyen, ezért sokan elfojtják magukban. Hogy aztán ennek milyen hosszútávú következményei lehetnek, arról is külön lehetne értekezni, de amit fontosabbnak tartok elmondani és egyre többet látom magam körül, hogy sokan semmilyen útmutatást nem kapnak arra vonatkozólag, hogy ezeket az érzelmeket hogyan kezeljék helyesen. Nincs mit csodálkozni rajta, hiszen sok esetben ezt nem is szabad kimutatni. Viszont az anime sokaknak ezt a rejtett énjét hozza felszínre, ezért gondolom, hogy ez az anime ennyire népszerű.

Annak ellenére, hogy pont azért nem tudok azonosulni az animével, mert ismerem az érzékenységnek ezen árnyoldalait, nem fog 7 pontnál rosszabbat kapni nálam. Méghozzá azért nem, mert azok az érzelmek, amiket láthatunk, azokat a végsőkig hitelesen jeleníti meg az anime. Tényleg ilyen túlérzékenynek lenni. Tényleg ilyen az, amikor az ember legfőbb kapcsolati forrása a saját feje, mindent saját magával beszél meg és olyan szinten elemzi az eseményeket, mintha már nem is nagyító alá, hanem mikroszkóp alá venné a történéseket. Ugyanakkor azt se hiszem, hogy nagyon többet fog kapni, mert nem kapunk arra helyes útmutatást (nem emlékszek ilyenre az első évad végéről sem) arra, hogy hogyan kezeljük ezeket az intenzív érzelmeket. Jó ideje arra edzem magam, hogy amikor krízishelyzetben vagyok, akkor is lássam az élet pozitív oldalát és örüljek a jónak. Ez önmagában nem oldja meg a problémát, de megrövidíti a krízis időtartamát. Mert ha apró cseppekben megtapasztaljuk, hogy miért is érdemes élni, az új értelmet adhat az életnek és segíthet abban, hogy könnyebben álljunk fel egy adott lelki traumából és megtanuljunk együtt élni a múlttal.

Ezt hiányolom az animéből. Ugyan még csak 4 részt láttam a második évadból, tehát van még 18, de ahogy visszagondolok az első évadra, nem látok reális esélyt arra, hogy megjelenítse azt, amit ideálisnak tartok. De végig fogom nézni, és lepjen meg az anime.

Spontán vásárolt játék

Köztudottan nem azért megy be az ember egy könyvesboltba, hogy játékot vásároljon. Én is egy CD-t akartam venni Békéscsabán a Könyvkuckóban, ehhez képest nagyon meglepett, amikor a pulton láttam néhány játékot eladóba. Volt köztük egy Nintendo DS játék is. Mivel érdekel a Need for Speed széria, ezért azonnal megvettem.

1.500 forint volt, ennyiért még úgy is megérte, hogy a gyűjteménybe tegyem, ha végképp nagyon rossz játék lenne. Amire adtam is esélyt, mert nem egy olyan multiplatformos játék ismert, amelynek kézikonzolos változata igencsak rosszra sikeredett. Legtöbbször azért, mert le kell butítani az asztali konzolos változathoz képest, és a butítás sok esetben túl jól sikerül.

De meglepetésemre szó nincs erről. Kifejezetten ígéretes játék. Könnyű volt irányítani a kocsikat, amiket eddig próbáltam, a gépi ellenfelek is élethűen versenyeztek, a pályák vezetése is nagyon jó, a zene pedig olyan hangulatot varázsol, hogy akár órákig játszottam volna. Néztem is, általánosságban szeretik az emberek ezt a játékot, a Nintendo DS-es változatot is. Egyedül a grafika az, ami nem az igazi, de ebben az esetben ez nem számít. Úgyhogy sikerült olyan játékot találni, ami érdekelt is és jó is. Fogok ezzel játszani. Gondolkodtam is azon, hogy vennék Need for Speed-et GameCube-ra vagy Wii-re, és csinálnék róluk videókat. Ennek most tökre megörültem.

Egyébként azt a CD-t is megtaláltam, amit kerestem, a Pa-Dö-Dő: Had' énekeljünk mi is az idén! című albumát 2003-ból.

Ritkán hallgatok manapság Pa-Dö-Dőt. Néha elvagyok a hülyéskedéseikkel, de alapvetően már másra vágyom. Inkább annak emlékére vettem meg ezt a CD-t, mert régen szerettem őket, és hogy ennek okán ez is bekerüljön a gyűjteménybe. Meg néha azért hallgatni fogom. Amúgy ez a 10. Pa-Dö-Dő CD-m.

A Nintendo Direct egy lehetséges jövője

Közel másfél év után, a múlt héten volt ismét Nintendo Direct. Én csak másnap reggel néztem meg az 50 perces prezentációt, alapvetően kellemes volt, de azért érzékelhető volt a járvány hatása. Már abban is, hogy másfél év után jelentkeztek újra, de maga a Direct sem volt feltétlen annyira felvillanyozó. Összességében azért elégedett voltam, viszont az egyik holland videojátékos weboldal, a Power Unlimited egyik cikkírója konkrétan azt írta, hogy a Nintendónak le kéne állnia a Directek közvetítésével. Az ok egyértelmű: Nincs már meg az a szellemisége, ami Iwata idejében megvolt. Ebben van igazság. Nem véletlen, hogy a halála óta igencsak megritkultak a Directek. Valamit próbálnak kihozni, mert a Nintendónak igazából nincs más módja arra, hogy a megjelenő játékait prezentálja a közönsége felé. Nem azzal van a baj, hogy Iwata halálával a Nintendo Directek szellemisége sem a régi, hanem hogy már egyáltalán nincs hangulata, lelke. Egy kényszeredetten mosolygó japán üzletember nem fogja visszahozni a Direct-nek azt a feelingjét, ami régen megvolt. Egyáltalán, nem is a régi hangulatot kell keresni, hanem valami olyan új koncepcióra helyezni az egészet, hogy másképp nyújtson élményt a nézőknek. Óriási hiba állandóan a múltban, a nosztalgiában élni és mindig azt kereni, ami már nincs. Ami nincs, azt inkább érdemes elengedni, és keresni az újat. A Nintendo Direct akkor lesz megint jó, ha kitalálnak valami újat, ami olyan hangulatossá teszi a prezentációjukat, hogy már önmagában amiatt megérje várni a játékokat. Egyébként a felhozatal, a jelenlegi helyzetet is figyelembe véve nem annyira rossz. A Splatoon 3 jön majd, én örülök a Mario Golf: Super Rush-nak, de most inkább a külsős játékokon volt a hangsúly. És ezek egész jók voltak szerintem.

Egyébként megmutattam a Holland Anime and Manga Club Nintendo csatornáján a cikket, egyértelműen túlzónak tartják, hogy ne legyen többé Direct.

A videó itt megnézhető.

Amit viszont rettenetesen élveztem, a Pokémon 25. évfordulós prezentációja.

20 perces volt, de hihetetlen, milyen stílusosan foglalták össze a Pokémon játékok 25 évét. Elkezdtem most játszani a Reddel, talán az is hozzátesz, hogy azt a játékot is most nagyon élvezem, de ez a videó egyszerűen fantasztikus volt! Itt is az volt, hogy a Pokémon Company egyik fejese eléggé formálisan beszélt, de ez itt most nem számított, mert a videó a játékokról egyszerűen minden várakozást felülmúlt. Ha ilyen lenne a Nintendo Direct az önmagában hatalmas előrelépés lenne. Ha még egy olyan ember prezentálná a játékokat, akinek stílusa és egyénisége van, akkor azt gondolom, hogy nem lehet panasz.

Egyébként a Pokémon prezentáció kapcsán bejöttek a várakozások, a Pokémon Diamond & Pearl remake-jei jönnek 2021 végén, a Pokémon Brilliant Diamond és a Pokémon Shining Pearl. Sokan ódzkodtak tőle, mert szerintük a Diamon & Pearl volt a legrosszabb játék. És ahogy olvasom a Pokémon Magyarország oldalán a kommenteket, inkább csalódottak. A hollandok érdekes módon, annyira nem. Ahogy olvasgatom a holland Nintendo Switch közösség Facebook oldalát, ők inkább várják az új Pokémon játékokat. Egyébként a többihez nem tudok nagyon hozzászólni, inkább a fősorozatban vagyok jártas, meg a ma bemutatottak közül a Snap az, amit jobban ismerek. Azt megvenném, ha lenne Switchem. Egyébként meg ez a nyitott világú Pokémon játék is érdekesnek tűnik, ezzel is tennék egy próbát.

De egyébként meg mindig ez van. Mindig megy a károgás, hogy semmi új ötlet nincs már a Pokémon játékokban, aztán mindig az a vége, hogy eladási rekordokat dönt meg egy-egy újonnan megjelenő játék. Mintha a játék megjelenésekor már semmi nem számítana, mégiscsak van annyira jó a játék, hogy megérje megvenni és végigjátszani, legyen az bármilyen is.

Tehát összegezve a gondolataimat, egyáltalán ne szűnjön meg a Nintendo Direct. Csak újuljon meg úgy, hogy saját jogán legyen újra népszerű.

Pokémon Red végigjátszási terv

Újabb videót tettem ki a YouTube-ra. Terveim szerint a Pokémon Red-et fogom végigjátszani.

Nem tervezem 100%-ra végigvinni a játékot, már csak azért sem, mert ahogy néhány Pokémonos videót elnéztem, hosszú órákon át nézegetni, hogy ki hogy fejleszti a Pokémonjait egy idő után eléggé unalmas. Persze, időnként szükséges, mert van úgy, hogy teremvezetőket csak így lehet legyőzni. De amennyire lehet, igyekszem ezt rövidre fogni.

Egyébként nagyon élveztem a játékot, úgyhogy tervbe van véve, hogy végig is megyek a Pokémon Reden. Nagyjából jelvényenként tervezem elosztani a játékokat. Tehát az első részben addig jutottam el, amíg Brockot legyőztem, majd jön Misty a 2. részben, és a többiek. Kis fejlesztgetés lesz, mert mivel a Reddel játszok, ezért Charmandert választottam kezdőpokémonnak, és emlékszem, hogy vele voltak problémáim. Gyakorlatilag már Brockot sem tudtam elsőre legyőzni, mert a sziklapokémonokra annyira nem hat a tűz. Bezzeg, amikor Squirtle-lel vagyok, akkor pillanatok alatt kész vagyok vele. Nem véletlen a vízi Pokémonok a kedvenceim. Velük tudok a legjobban játszani. És hát a második edző Misty ugye a vízi Pokémonok mesterei, én meg tűz Pokémonnal vagyok… Lesz gondom a fejlesztésre, elképzelhető, hogy a második rész valamivel hosszabb lesz.

Meglátjuk, remélem, holnap tudok jönni a második résszel.

101 Kiskutya 2 DVD

Újabb Disney DVD-vel bővült a gyűjteményem, méghozzá a 101 Kiskutya 2 DVD-vel. Azért kár, hogy az októberi Pro Videós visszatéréssel ugyan újra kaphatók Disney DVD-k, de hogy mi indokolta, hogy az O-Ringes kiadások a korábbi 999 forint helyett 1499 forintért lehet kapni, azt ugyan nem tudom. Eleinte azt hittem, hogy ez csak a Tesco és a Media Markt trükkje, hogy drágábban adják, mert úgyis megveszik, de mindenhol 1500 forintok lettek ezek a DVD-k. A legviccesebb az Xpress, ahol kicsiben van írva a 999 forintos ár, és nagyban az 1490 forint, mintha akciós lenne. No de ez már csak így marad, jó eséllyel nem fog visszamenni ára.

Egyébként csak egyszer láttam a filmet, amikor sikerült megszerezni videokazettán, de az már kb. 8 éve volt. Nagyon nem maradt meg bennem, csak az, hogy nem volt annyira jó, ahogy általában a Disney klasszikusok folytatásai elmaradnak az eredeti minőségétől. Így nem is vártam tőle sokat, de érdekes módon, jobb volt, mint amilyennek vártam. Sablontörténet, semmi innovatív nincs benne, de a kivitelezés egész jóra sikeredett. Határozottan a jobb folytatásos Disney történetek közé tartozik.

Ezzel megvan mind a két O-Ringes 101 kiskutya DVD.

Megfordult a fejemben, hogy teljessé teszem a 101 kiskutya gyűjteményemet. A videokazetták közül megvan az összes, a DVD-gyűjtemény még hiányos, mert az InterComos díszdobozos példányok még nincsenek meg. Megjelent mind a két klasszikus Blu-ray-en is, hónapok óta ott árválkodik a Vaterán egy páros 17.000 forintért. Nem hiszem, hogy én leszek az, aki meg fogja venni őket. Értem én, hogy bontatlan, meg ritkaság, de mivel nemcsak gyűjteménybe veszem meg, hanem használati tárgyként is, ezért használódna, így nem ér meg nekem ennyi pénzt. Aztán meglátjuk, hogy döntök, ha majd lesz ennyi pénzem. Nem egyszer írta felül a szívem az agyam józan döntését.

Kuroko no Basket másodjára

Néhány napja megint előfizetek a Netflixre, mert láttam, hogy nagyon megnőtt a programkínálat az alatt az egy év alatt, amikor utoljára használtam. Sokkal több anime kerül a kínálatukba. Meglepődtem például, hogy elérhető náluk is a Kuroko no Basket. Igaz, csak az első évad, de ez remek lehetőség arra, hogy újra nézzem az animét.

Arra emlékszem, hogy az első évad nagyon tetszett, aztán a második is sokáig jó volt, de onnantól, ahogy bejöttek a különböző támadásnevek, és az olyan játékok, melyek nem igazán korrelálnak a valósággal, úgy elvesztettem az érdeklődésemet az anime iránt. És mondtam is magamban, hogy na, ez is csak egy sportanime a sok közül. De az elejéért megéri nézni.

Amúgy tetszik most is. Már akkor is bírtam Kuroko Tetsuya nyugodt, laza természetét, hogy mindenhez a legnagyobb természetességgel áll hozzá. Még a legnagyobb képtelenséget is lazán megcsinálja. Aztán pont ezzel arat nagy sikert. Egyébként a rajz csodálatosan szép. A karakterek kidolgozottak, a színek élénkek, a játékok animációja is elsőosztályú. Nem hiába, hiszen Production I.G anime. De hiába tetszik az eleje, meg szívesen nézem, ránéztem a Haikyuu!!-s plakátjaimra, nem is kérdés, hogy melyik a jobb anime. A Kuroko no Basket szereplőinek személyisége nem annyira erős, ezért nem maradtak meg bennem annyira a részletek. Kuroko mellett Akashi Seijuurou volt az, aki komoly hatást gyakorolt rám. A Haikyuu!!-ban meg már a túl sok emlékezetes karakter okoz "gondot".

Na de természetesen más oka is van annak, hogy újra néztem a Kurokót.

A holland nyelvet adtam meg alapnyelvnek a Netflixnél, úgyhogy mindent holland felirattal nézek. Meg van pár anime, amit itt fogok nézni. Például hamarosan aktuális lesz a 3-Gatsu no Lion második évada, lévén, hogy közeledik a március (az első évadot is tavaly márciusban néztem meg), illetve kíváncsi vagyok a Nanatsu no Taizai-ra illetve a Jojo no Kimyou na Bouken-t is itt fogom megnézni. Illetve lehet, hogy újra megnézem a Boku no Hero Academiát is, ha már közeledik az 5. évad. Úgyhogy van mit nézni.

Sikeres próbálkozás

Csak sikerült beindítani a videót, és működik rendesen. Egy új elemmel működött az "OK" gomb a táviránytón, és így be tudtam állítani az időt rajta. Mondjuk csodálkoztam is, mert próbálkoztam másik elemmel már akkor is, de nem működött. Ma ilyen esélytelenek nyugalmával próbáltam beállítani rajta az időt, amikor meglepve tapasztaltam, hogy sikerült. Úgyhogy megnéztem a 102 kiskutyát videón is.

Jó volt, elvoltam vele. Egyébként nagyon nem tervezek videokazettákat venni. Nincs ötletem, hogy mit vehetnék. Néhány Disney kazetta hiányzik még, de nagyon nagy videokazetta-gyűjteményt nem halmoznék fel. Aztán majd nézelődök a bolhapiacon. Ha találok valami jót párszáz forintért, jöhet.

Egyébként volt most is probléma a videóval, ugyanis nem akarta kiadni a kazettát. A távirányítón nincs "EJECT" gomb, csak magán a videón a "STOP" gombbal együtt. Akárhogy nyomtam, nem adta ki. Na mondom magamban, örökre benne marad a kazetta? Aztán egy jó erős és hirtelen mozdulattal nekimentem a gombnak és kiadta a kazettát. Mindegyik más gomb működik a videón, nem tudom, hogy ez mitől lehet. Mindenesetre van "Mi Afstandsbediening" (távirányító) alkalmazás a telefonon, tekintve, hogy Xiaomi telefonom van, azzal a DVD-lejátszók között be lehet állítani videomagnóknak is távirányítót, ezt megtettem. Azon lesz az "EJECT" gomb, ha ki akarom venni a kazettát.

Egyébként akkor is eszembe jutott az távirányítós alkalmazás, amikor az "OK" gombbal volt gondom, de akkor nem működött. Most egyébként másképp néz ki videó távirányítójának a képe, jó eséllyel mert frissítették az alkalmazást azóta. A videó most már bekapcsolva marad, hogy legalább az időt mutassa. Aztán lehet, hogy többet fogom használni.