Bővülő YouTube tartalom

Jó ideje ott áll a YouTube profilom, és kacérkodok a gondolattal, hogy megtölthetném tartalommal. A legokosabb, ami eszembe jut, és nem ütközik szerzői jogokba, az gameplay videók gyártása. És tudnék is ilyet, méghozzá 7 Nintendo konzolon. Van egy Samsung DVD-HR755-ös DVD felvevőm, és ha ehhez csatlakoztatom a konzolt, akkor fel tudom venni a játékot, amit játszok, majd kiírni DVD lemezre, gépen megszerkeszteni YouTube-képes állapotba, és kerülhet is fel. Na persze, nem ész nélkül veszem az írható DVD-ket. Lesz egy újraírható DVD-m, arra kerül fel mindig az aktuális játék. A DVD felvevő le is tudja törölni az újraírható DVD tartalmát, majd új adatokkal megtölteni. Szerencsére rendben működik, az alábbi konzolokról tudok játékokat felvenni:

• Nintendo Entertainment System
• Super Nintendo Entertainment System
• Nintendo 64
• Nintendo GameCube
• Game Boy (A Super Game Boy-nak köszönhetően)
• Game Boy Color (A Super Game Boy-nak köszönhetően)
• Game Boy Advance (A Game Boy Player-nek köszönhetően)

Ha beindul a dolog, és anyagilag is majd megengedhetem magamnak, veszek magamnak egy jobb Avermedia nevű cuccot. Egy olyat, ami 1080p és 60 fps-ben vesz fel játékot, és azzal tudok majd Wii, Wii U, később Nintendo Switch, és a Wii U által Nintendo DS játékokat is felvenni.

Mindenféleképpen csak konzolról veszek fel játékot. Emulátor nem jöhet szóba. Egyrészt nehezebb is kezelni azon a játékokat, másrészt, meg szerintem itt-ott szembetűnő, hogy nem eredeti a játék. Bár ez inkább az én érzetem. Ha nézek YouTube-on gameplay videót, akkor nem tudom megmondani, hogy az eredeti-e vagy sem. De én csak eredetiekkel játszok. Leginkább magam miatt.

YouTube profil

LGT: Locomotiv GT

Zenei kritikáimban, véleményeimben jelentős szerepet fognak kapni nemcsak a Zorán, hanem az LGT albumok is, hiszen gyerekkoromban az LGT hatására lettem zenerajongó. Nekik köszönhetően tölt be különleges szerepet az életemben a zene. Ez pedig annak az érdeme, hogy a családom is nagy rajongója az együttesnek, amikor 1992-ben valamennyi album kijött CD-n, nővérem megvette mindet, méghozzá a dobozában. Sajnos az a doboz már nincs meg, de az albumokat azóta is nagy becsben tartom. Bár az az igazság, hogy a doboz sem menti meg attól a ténytől, hogy a Hungaroton nagyon mostohán bánt az LGT albumokkal, ugyanis nemcsak hogy igénytelen kiadásban jelentek meg CD-k, hanem a hangminőség is néhány albumnál a kazetta minőségét sem éri el. A mai napig nem értem, hogy miért úgy adták ki az LGT albumokat (mondjuk ez igaz, minden olyan régi albumra, melyeket a Hungaroton a CD-korszak elején – ’90-es évek elején – adott ki CD-n) hogy csak a lemez első borítója látható, a hátsó borító helyett meg fekete alapon olvashatók az információk. Pedig a Hungarotonos Zorán albumok már egész jól néznek ki. A Zorán albumoknál már megoldották, hogy a hátsó borító kép is látszódjon, ráadásul a belső füzetben olvashatók a szövegek, az album borítójához “hű” dizájnnal a háttérben. Az LGT albumok meg végig megmaradtak a hátsó borítón fekete háttérre írt adatokkal, ráadásul a belső borító ugyanazokat tartalmazza, csak fehér alapon. Mondhatjuk, hogy elbántak az LGT albumokkal, mert némely album hátsó borítója kifejezetten szépre sikeredett. Ahogy az első albumé is.

Az első album borítója ugyanis kifejezetten szép, a hátsó borítója már-már művészinek hat. Az első borítón az együttes négy tagja látható, ha jól emlékszem, egy múzeum termében készült a fénykép. A hátsó borító meg nagyon érdekes. A halakból ítélve, egy akváriumban lehet az a kis fehér játékvonat, ami látható, az írás pedig szinte már díszbetűkkel van írva. Nagyon szépnek tartom a borítót, ugyanakkor kontrasztosnak is, hiszen a rockzene sohasem az eleganciájáról volt híres. Egyébként megvan az “És ilyen a boksz? Az LGT sztori” című könyv, ezt többször elolvastam, most is újra olvasom, hogy hátha háttérinformációkból még jobban megértem az album mondanivalóját, koncepcióját. Nagyon szeretem olvasni, egyrészt hihetetlenül érdekesek a történeteik, másrészt nagyon őszintén beszéltek az őket ért eseményekről, élményekről.

Például érdekes volt azt olvasni, hogy már az első album is feszült légkörben született. Frenreisz Károly ugyanis sehogy nem tudott beilleszkedni az együttesbe, és ez ki is hallható az első két albumon. Ugyanis olyan szinten különbözbek a Frenreisz Károly által dalok, mintha valami más együttesnek a dalai tévedésből bekerültek volna az LGT albumaira. A Presser Gábor és Barta Tamás által írt dalok nagyon jól összepasszolnak, azok egységesek, de Frenreisz Károly dalai annyira kilógnak, mintha már lélekben a két évvel később az általa alapított Skorpió együttesnek írta volna ezeket a dalokat. Én ennek ellenére szerettem Frenreisz Károly zenéit (A Skorpió zenéjét is szeretem), mert szeretem azt a stílust, amit művel. Nagy zenésznek és zeneszerzőnek tartom őt.

Ennek ellenére kijelenthető, hogy ő némileg felborítja az album koncepcióját, egységét. Viszont tetszik, hogy sok a hangszeres játék a dalokban. Amennyire ismerem a ’60-as, ’70-es évek zenéjét, azt gondolom, hogy az LGT első albuma annak idején forradalmi lehetett, hiszen tudtom szerint ez az első igazán rock stílusú album Magyarországon. Ráadásul hihetetlen dallamosak a zenei betétek, az egész albumnak van egy nagyon sajátságos hangulata, amit csak itt érzek, semelyik másik albumnál nem.

Két mélypontot tudnék az albummal kapcsolatosan mondani. Az egyik inkább szakmai, a másik személyes élmény. A “szakmai” mélypont számomra a Hej, én szólok hozzád című dal, amit én igazából az egyik legrosszabb LGT dalnak tartok. Maga a szöveg, Presser éneke is nagyon furcsa, de Barta gitárjátéka a dal második felében is nagyon rossz. Ott ugyanis szimplán csak azt bizonyítja, hogy tud gitározni, meg hogy milyen fogásokat tud, de az egész zene annyira dallamtalan, hogy egyszerűen nem tudom, hogy hol tartunk, és a végén Presser éneke olyan érzetet ad, mintha a semmiből jött volna elő. A másik mélypont személyes élmény, ez pedig a Sose mondd a mamának. Konkrétan féltem gyerekkoromban ettől a daltól. Ugyanis annyira félelmetes volt számomra a dal végén hallható ördögi kacaj, annyira élethű volt, hogy mindig befogtam a fülem, hogy ne halljam. Persze egy idő után, ahogy megértettem a szöveg ironikus mondanivalóját, és hogy hány aspektusból lehet értelmezni, úgy már persze teljesen más az egész, de gyerek fejjel, amikor nem értem a szöveget, csak élvezem a zenét, rettenetesen ijesztő volt az a dal.

Ezeket leszámítva, kiváló az album, és egy hosszútávú zenei pályafutást vezet fel az album. Fantasztikus zenei játékok hallhatók az albumon. Többször el is gondolkodtam azon, hogy kísérletező jellegűnek említették a tagok az albumot, és ez tényleg hihető, de ha ilyen zenei alapokkal kísérleteznek, az több, mint ígéretes. Egyedül, ami nem tetszik, amit írtam, a “Hej, én szólok hozzád” zenei alapja, illetve hogy nincs annyira gazdagon hangszerelve, ezáltal kicsit szegényesebbnek hat ez az album. Talán leginkább itt érhető tetten az a “kísérletező jelleg”, amit említettek, meg hogy állítólag 1 hét alatt vették fel a dalokat. Ezt leszámítva, ha minden kísérletező jellegű album ilyen lenne, nem léteznének rossz albumok. 1971 decemberében jelent meg ez az album, tehát már 50 éves. És még mindig nagyon jó hallgatni. Így születnek az igazi, örökzöld slágerek. Minden egyes percért megérte dolgozni ezért az albumért.

Ének: 9/10
Zene: 8/10
Szöveg: 8/10
Hangszerelés: 6/10
Borító: 9/10
Hangulat: 9/10

+ Kiváló bemutatkozó album
– Szegényes hangszerelés, plusz ezen van az együttes egyik legrosszabb dala

85%

A miniszter félrelép DVD

Ha már az utóbbi időkben belelendültem a DVD-k elemzésébe, akkor írnék még egyről, ami szintén megvan, és azt gondolom, hogy érdemes is írni róla. Ez pedig a Miniszter félrelép, mely a ’90-es évek egyik legsikeresebb – és talán az egyik legjobb – magyar filmje. Bár a legjobbal kicsit csínján bánnék, még a ’90-es évek távlatában is, hiszen szokás azt mondani, hogy igazán jó magyar film legalább 30 éve nem készül, és ez sem mondható feltétlen nagyon-nagyon kiemelkedőnek. Több tézis van arra, hogy miért nem készül jó magyar film. Egyrészről mondható, hogy alapvetően lényegesen alacsonyabb költségvetésből készül nálunk egy film, mint tőlünk nyugatabbra. De azért lehet példát mondani alacsony költségvetésű kiváló filmre is. Amit inkább indoknak szoktak mondani, hogy a magyar nép lelkületére utal, hogy nem a valóságra kíváncsi, hanem csak szórakoztassák őket. Ennek a szórakoztatásnak egy nagyon sajátságos változatába enged betekintést a film.

A szórakoztatás sajátságos formája leginkább abban nyilvánul meg, hogy a magyar színészet szinte legjobbjait láthatjuk, vagy legalábbis biztos, hogy a legtapasztaltabbakat, akik rengeteg színdarabban, filmben játszottak. Az az érdekes, hogy igazából ez is lehetne az a tipikus magyar film, ami csak szórakoztatni akar, nem hivatott minőségi alkotást a mozivászonra vinni, de a színészek döntő többsége olyan kiváló alakítást nyújtott, hogy magukhoz emelik a film színvonalát, és valójában emiatt látják sokan kiválónak ezt a filmet. Az biztos, hogy megérte annak idején, 1997 decemberében elmenni, megnézni a moziban ezt a filmet, én is láttam moziban. És azt kell mondjam, hogy most is jó volt újra megnézni. Én személy szerint nem rajongok annyira Koltai Róbertért, mert már az a túlságosan esetlen személyiség, aki már segíteni nem képes magán. Nagyon emlékezetes filmes alakítást sem tudok tőle mondani. Egyetlen egy megnyilvánulását szerettem, amikor az Activity című vetélkedőben rajzolnia kellett, az nagyon poén volt, ahogy elintézte. Kern Andrást viszont nagyon jó színésznek tartom. Hihetetlen spontánnak tűnnek az alakításai, mintha teljesen eggyé válna a szereppel, amit alakít. Sőt, én még a Heti Hetesben is szerettem, amikor egy-egy hír kapcsán eljátszották az adott jelenetet, vagy úgymond “elfogott egy levelet”. Azok nagyon jók voltak. Egyetlen egy megnyilvánulása volt nagyon kellemetlen. Azt hiszem, 2002 húsvétjának környékén volt az, hogy a Heti Hetesben volt vendég, és mindenkit meglocsolt. Ezt leszámítva nagyon szimpatikus, amit csinál. Ebben a filmben is azt gondolom, hogy nagyon jól alakította a miniszterelnök szerepét.

Mert miről van szó? Vitt Péter miniszterelnök egy éjszakai légyottra hívja el az ellenzéki titkárnőt, Tündét az Astoria szálló elnöki lakosztályába. Minden jól indul, érzékelhetően Tündének is kívánatos a miniszerelnök úr. Amikor épp beindulnának a dolgok, Tünde elhúzza az ablak függönyét, és az ijedtségtől dermedten konstatálja a holttestet, ahogy rácsukódott az ablak. Innentől indul be igazán a történet. Hiszen milyen már az, hogy a miniszterelnök úr egy holttest “jelenlétében” tart légyottot az ellenzéki titkárnővel? Minimum véget vetne a politikusi pályafutásának, ha ez kitudódna. Hogy ennek elejét vegye, a miniszterelnök úr magához hívatja a titkárát, Galamb Sándort, aki az éjszakai ülésen helyettesíti a miniszerelnök urat, hogy addig “foglalkozzon” ő a holttesttel. Ezzel pedig egy véget nem érő hajsza indul meg a “túlélésért”, amit tovább bonyolít a titkárnő, Tünde barátja, aki nyomoztatott a barátnője után. Emellett fény derül arra is, hogy ki az a titokzatos holttest, és további szereplők bonyolítják a történetet.

Alapvetően nagyon jó film, tele eszméletlen poénokkal. Sőt azt is ki lehet jelenteni, hogy 2020-ban is nézhető, de azt gondolom, hogy ott követték el a súlyos hibát, hogy annyi szálat “kötöttek” már a végére a történethez, annyi oldalról igyekeztek poénokkal megtölteni a filmet, ami ugyan sikerült, mert sok nevettető jelenet van, de a végére annyira bonyolult lett az egész, hogy abból már csak egy módon lehetett kijönni: Megjelent a rendőrség, és mintegy gordiuszi csomót elvágva, letartóztattak mindenkit, akinek köze volt azon az éjjelen az elnöki lakosztályhoz. Itt a kevesebb, több elve jobban érvényesült volna.

Minden másban jó a film, és tényleg az átlag magyar filmek felett van, színvonal terén. Amire külön kitérnék, az a zene, a filmhez írt dalok. Hihetetlen kontrasztos számomra. A filmet Somló Tamás: Találj rám című dala nyitja. Hihetetlen kellemes dal, mondjuk effektíve nagyon szeretem Somló Tamás énekesi karrierjét, de erről írtam már többször, és fogok is még. Jelen van Geszti Péter is, aki hát… Hozza a szokásos színvonalát, amit rapszodikusnak mondanék. Egyrészt az idétlen játéka a magyar nyelvvel, ugyanakkor érzékelhetően mindig vigyázott arra, hogy ne menjen le egy színvonal alá, ezért tartották őt sokan jónak a ’90-es években. Itt debütált a Jazz+Az nevű formáció. A film végefőcímdalát Kern András és Koltai Róbert együtt éneklik (Csak ússzuk meg!). Alapvetően nem rossz, de felejthető dal. Ami a mélypont számomra, az Postássy Juli: Puszinyuszi című dala. Egyrészt ott azért adta alább Geszti Péter szövegileg, másrészt undorító számomra az a “játék”, amit Postássy Juli művel a dal végén. Kapcsolódik ugyan a filmhez, de nem vagyok kíváncsi arra, hogy miket mondana a férjének az ágyban. Főleg úgy nem, hogy egy középkorú, kövér férfit képzelek el mellé, aki szexuálisan teljes mértékig kivénhedt. De majd tervezem megvenni a filmzenét, mert amúgy nem rossz, meg hát gyűjteménybe miért is ne?

Maga a kiadvány egész jó. Szeretem, ha a belső lapon olvashatók a jelenetek címei, és a lemezre nyomtatott kép is rendben van. Extrák terén is kiemelkedő a DVD, hiszen az interjú együttesen majdnem 50 perc hosszú. Egyetlen hátrány, hogy nem lehet egyszerre lejátszani az egészet. A werkfilmet is érdemes megnézni, bár itt belevágtak néhány mondatot az interjúkból. Érdekes volt megtudni, hogy ez a film az átlag magyar költségvetéshez képest több pénzből készült. A rendező, Andy Vajna hozta magával a filmkészítés amerikai kultúráját, hiszen minálunk egyáltalán nem bevett gyakorlat az úgynevezett átforgatás. Ennek az a lényege, hogy ugyanazt a jelenetet többször, több kameraállásból veszik fel. Ez azért lehet jó, mert előfordulhat, hogy úgy találnak meg egy jó kameraállást, vagy valami nagyon jó jelenetet, amire ott a forgatás során nem is figyelnének fel, csak utólag, a vágás során lenne szembetűnő. Csak a színészek inkább arról panaszkodtak, hogy ez rettenetesen fárasztó, mert egy-egy jelenet felvétele sokkal tovább tart. Nem utolsósorban, mivel a többszörös felvétel következtében sokkal több kockát vesznek fel, ezért a forgatás is sokkal költségesebb. A csoportkép készül is érdekes, és azt is jó volt látni, hogy a balesetet hogy vették fel. Erre külön nagyon kíváncsi voltam. Aztán megnézhető még a “Csak ússzuk meg!” és a “Puszinyuszi” videoklipje. Az utóbbi valamiért rövidített változatban került fel, amit a dal szörnyűsége miatt ugyan nem bánok, de azért azt, hogy valahol meglegyen teljes változatban, azt azért díjaztam volna.

Mégsem kifogástalan a kiadvány. A kép ugyanis eléggé rossz minőségű. Pixeles, a színek is olyanok, mintha videokazettáról másolták volna DVD-re. Az extrák képminősége viszont meglepően jó. Az méltó a DVD-hez. A hang nagyjából rendben van. 2.0-ás magyar hang van rajta, feliratot nem készítettek a filmhez.

Jó lett volna egy olyan DVD-n őrizni ezt a magyar filmet, mely kép és hang terén kifogástalan minőségű. Ha már ennyire népszerű, és a mai napig emlegetik. Főleg, ha ennyire drága volt a gyártása. Ehhez képest a DVD kép- és hangminőség terén sokkal inkább low budget feelinget ad. Élek a gyanúperrel, hogy ez a DVD is 6-7000 forint volt eredeti árán. Hát távolról sem ér annyit. De alacsony áron, mint jó magyar filmet, megéri megvenni.

Film: 8/10
Kép: 5/10
Hang: 6/10
Extrák: 8/10
Borító: 9/10

+ Mert készül jó magyar film
– Hozzá méltatlan kép- és hangminőség

75%

Egy kisebb tárhelyű pen drive

Tegnap este beruháztam egy 8 GB tárhelyű Pen Drive-ra. Természetesen ez is Philips márkájú. Ezt arra vettem, hogy egyrészt zenéket zenelejátszó eszközön hallgassak, másrészt kisebb dolgok (pl. nyomtatnivaló, tananyag) nálam legyen Pen Drive-on, ha máshova kell, vagy máshonnan kell haza. Tehát ez lesz az a Pen Drive, amit magammal viszek mindenhova. Zene terén meg olyanokat tennék rá, amik már nem jelentek meg CD-n (tehát legújabb zenék), vagy nincsenek meg eredetiben. Tettem is egy próbát, rátettem Hayashibara Megumi: Slayers MEGUMIX albumát, és kiválóan működik a Philips CD-s magnómon.

Nem egy előnyös kép, de csak mivel eléggé hátul van az USB bemenet, ezért csak úgy tudtam egy olyan képet csinálni, ahol látszik, hogy a Pen Drive a magnóra csatlakoztatva, és a kijelzőn is látszik az egyes szám. Mindenesetre rendben lejátsza, úgyhogy örülök neki.

Mondjuk akadt egy kisebb bonyodalom, mert anyám is megkért arra, hogy tegyek az ő Pen Drive-jára is zenét, amiket szeret, és tudja hallgatni. Örömmel, rá is tettem egy albumot, amit szeret, csak azt a Pen Drive-ot sehogy nem tudta a magnó lejátszani. Integral 4GB-os Pen Drive-ról van szó. Sokáig nem is tudtam, hogy mi a baj, csak amikor vettem a Philips-et, akkor gondolkodtam el azon, hogy lehet, hogy az Integral fájlrendszere rossz? Eszembe jutott, hogy anyám TV-je, a Blaupunkt egyszer kiírta, hogy FAT32 fájlrendszerű külső merevlemezzel tud kommunikálni. Megnéztem az Integral Pen Drive fájlrendszerét, az NTFS-ben volt. Sejtve, hogy ez lehet a baj forrása, gyorsan átmentem rajta FAT32-vel, rátettem egy albumot, azt már rendben lejátszotta. Ezek szerint vannak eszközök, melyek csak a FAT32 fájlrendszerű USB Stickkel tudnak kommunikálni. Most már ezt is tudom.

Kíváncsiságból megnéztem, hogy hol van a Philips importőri irodája, raktára. Rajta van a papíron, hogy Curieweg 15, Alphen aan den Rijn, kíváncsi voltam arra hogy mennyire van messze attól, ahol laktam Alphen aan den Rijn-ben, amikor ott töltöttem a hétvégét. Hát, én a város egyik végében voltam, a raktár pedig a másik végén van. A vasútállomás van félúton, és még onnan is sokat sétáltam a szálláshelyre. Arra már nem voltam, de ahogy elnéztem, a Curieweg-en több raktárépület is van. Lehet, hogy ott könnyen találnék munkát, ha Hollandiában lennék, a Philips-nek meg szívesen dolgoznék.

Új és régi Philips cuccok

Békéscsabán a Tescóban kaphatók lettek Philips Pen Drive-ok és MicroSD memóriakártyák. Egészen pontosan ezt néztem ki magamnak, és tegnap meg is vettem. A New Nintendo 3DS-embe vettem. 32 GB a legnagyobb, amit támogat a kézikonzol, mivel eddig SDHC a memóriakártya. 64 GB-tól már SDXC, és gondolom, azt már nem tudja kezelni a New Nintendo 3DS. De amúgy a 32GB is untig elég. Van digitális formában néhány Nintendo 3DS játék, egy-kettő közülük kb. 25.000 blokkot foglal, ami kb. 3 GB, tehát van mellette hely bőven. Úgyhogy teljesen jó, maximálisan elégedett vagyok vele. Még a telefonba vennék egy 256GB méretűt, ez a maximális, amit a Xiaomi Redmi Note 8T telefonom támogat, de olyat Philipstől még nem láttam. Annyira nem fontos még, mert van bőven hely a telefonon.

Meg lementem a tárolóba, mert rémlett, hogy vannak még Philips cuccok lent. És valóban. Ott volt egy AZ1202-es CD-s magnó, valamint egy SPC 200NC típusú webkamera. Az utóbbival kevés gondom volt, mert az egyrészt kevésbé volt koszos, másrészt meg már semmilyen drivert nem találtam hozzá. Nagyon régi, XP-ig van rá támogatás. Így ha lenne hozzá driver, nagyon sok hasznát akkor se venném, mert igazából már akkor is eléggé rossz volt a képminősége, emlékszem rá. Skype-ra használtuk legtöbbször, amikor nővéremmel ott beszélgettünk. Jó lenne amúgy, ha lenne webkamera, pl. Discord-ra, de nagyon nem szorulok rá.

A CD-s magnóval viszont jóval több gondom volt, mert nagyon ragacsos és koszos volt. Nem készítettem egy úgymond "előtte" képet, de az elemtartó fedelet, amikor kinyitottam, azt úgy éreztem, hogy muszáj volt lefényképezni, mert az valami eszméletlen volt.

Ebből egyszer csúnyán kifolyhatott az elem. Alaposan megtisztítottam, még így sem sikerült tökéletesre, de lényesen jobban néz ki, mint a képen. Nagyjából 1 óra alatt sikerült rendbe hozni, és néhány évet fiatalítani rajta.

Ki is próbáltam, hátha még működik. De valamiért az maradt meg bennem, hogy ez már nem jó. De majdnem tökéletesen működik. A rádió és a CD rendben van. Ráadásul rányomom a dinamikus basszust, olyan jól szól, hogy az bármelyik mai hasonló magnónak dicsőségére válna. Pedig ez 1998-as kiadás. Jól is néz ki, és még mindig remekül működik, úgyhogy nagyon örülök hogy újra megtaláltam. Jó látni, hogy egy ilyen régi magnó még ma is jól működik. Egyedül a kazettával van egy kis probléma. Pörgeti a motor, de a zenét kicsit mélyebb hangon játsza le a zenét. Olyan, mint a Walkmannél, amikor már "fárad" az elem. Mélyebben játsza le a zenét, de még éppen hallgatható. Azt tippelem, hogy lassabban forog a motor. OctoZaky szerint valami kosz kerülhetett bele, és az akadályozza a motor forgását. Most örülnék, ha lenne valami műszaki érzékem, szét tudnám szedni, és belül megnézni, hogy mi a baja. De ahogy írtam, amikor a laptopot próbáltam szétszedni, ott is inkább nem csináltam semmit, mert attól féltem, hogy valamit rossz helyre teszek vissza, vagy rossz sorrendbe, inkább visszatettem a csavarokat. Hasonló a helyzet a magnónál is. De OctoZaky mondta, hogy ha legközelebb találkozunk, megnézheti, ő ehhez nagyon ért. És akkor megteszem, hogy figyelem, hogy csinálja, okosodok, és legközelebb már magamtól próbálok ilyet megcsinálni.

Örülnék, ha OctoZaky meg tudná csinálni, mert akkor lenne két lejátszóm, ami kazettát is lejátszik, ráadásul ez kiváló hangminőségben. Ma is őrzök egy kb. 220 darabos kazettagyűjteményt, és szívesen hallgatnám némelyiket. Főleg azokat, amik csak kazettán vannak meg. Meg hát miért is ne nűködhetne egy magnó tökéletesen, ha Philips, és szívesen haszálnám?

Vicces hőhullám

Teljesen megbolondítja a németeket a náluk uralkodó hőség. Tegnapelőtt a Radio Köln-ben, amikor időjárás-jelentés volt a hírek után, a bemondó a "Hitzewelle" (hőhullám) szó után egyszer csak elnevette magát. Én csak lesek, hogy mi ebben olyan vicces, de megmosolyogtatott.

Sokkal viccesebb volt tegnap reggel az RTL Guten Morgen Deutschland időjárás-jelentése. Már csak azért is, mert pont akkor ébredtem fel, na mondom magamban, belenézek az RTL reggeli műsorába, miről beszélnek? Épp a 8 órási hírek volt, az időjárás-jelentés meg már egyébként is érdekesen indult. Aztán a bemondó egyszer csak fogta magát, és elnevette magát. De annyira, hogy végig se tudta mondani. Még valamit próbált ott mondani, aztán amikor már csak egy 'tschuldigung-ra futotta tőle, akkor már én sem bírtam tovább. Nagyon jól indult a tegnapi napom. Ilyen nevetést nagyon ritkán hallani TV-ben. Kerestem a videót, hogy beágyazzam ide, de nem találtam meg. az RTL weboldalán kint van a videó, de nincsenek beágyazási lehetőségek.

Kár érte, mert tényleg vicces volt.

Egy pozitív visszajelzés

Nemrégiben kaptam egy ilyen üzenetet, ami jólesett:

Szia! Csak most vettem észre, hogy mi egyszer üzleteltünk már. Bevallom, nagyon megörültem, hogy pont nálad találtam meg, amit kerestem, mert követem a blogod, és így ismerős volt a neved. Sajnos még nem ástam bele magam annyira a blogodba, de rengeteg minden van rajta, ami érdekel, nagyon tetszik, hogy ilyen \"vegyesfelvágott\", valóságos kis kincsesbánya.

Nagyon szépen köszönöm, igazán zavarba jöttem, pirulásmérőm kiakadt. Inspirál, és érezteti, hogy érdemes kiírni magamból a gondolataimat. Főleg azért esett jól, mert írta a "vegyesfelvágott"-at, ami pont a blog egyik lényege. Ebben az egyik kedves ismerősöm, Tukeinon inspirált a blogjával, aki szintén minden témát érintett, ami érdekelte. Csak az övé sokkal személyesebb, sokkal inkább érintett saját témákat. Sajnos már nem aktív, és hiányolom is az írásait, de ő volt az, aki inspirált abban, hogy legyen ez egy mindenes blog. És már a legelején is azt láttam, hogy igazából ez nagyon jó dolog, mert miért is lehetne egy helyen Super Mario, Nintendo, LGT, Zorán, Okui Masami, Haikyuu!!, Harry Potter vagy a Pixar, Disney klasszikusok, ha a maguk kategóriájában kiválóak? Mert Tukeinon blogjában az is nagyon tetszett, hogy az írási stílusa miatt olyan postjait elolvastam, amely témában nem vagyok annyira érdekelt, vagy nem vagyok annyira jártas. Ilyen például a programozás. Erre jutott eszembe az, hogy ha esetleg van olyan, akinek megtetszik annyira az írásom, hogy olyan postot is elolvas tőlem, amit nem ismer, vagy nem érdekelt benne, akkor elértem azt a célomat, hogy népszerűsítsem azt, amit szeretek.

Ennek egyik lépését folytatom a blogpostok átköltöztetével. És most külön prioritásba került a blog.hu-s blogom, mert ahogy elnézem, komoly veszélyben az Index...

Új Sony fejhallgató

Szombaton kinéztem magamnak a Media Markt-ban egy Sony MDR-V150-es fejhallgatót, ami akciós volt, ráadásul stílusosan néz ki, úgyhogy minden szempontból ideális lenne számomra. Csak az volt a kár, hogy szombaton volt utoljára akciós, nálam meg nem volt annyi pénz, úgyhogy elengedtem lélekben. De ma megnéztem, hogy mennyi az eredeti ára, és döbbenten láttam, hogy ma egy másik akció keretében még olcsóbban adják. Valami 3.850 forint körül volt szombaton a nagy márkák akció keretében, mától meg kuponnapi akciók vannak, ezáltal fekete színű 3.486 forint, a fehér meg 3.599 forint. Mondjuk nekem teljesen mindegy, milyen akciónak hívják, minél olcsóbban tudom megvenni, annál jobb. De ami még érdekesebb, hogy az üzletben meg mind a két fajta 3.419 forint volt. Amúgy nincs semmi különség a kettő között, de mivel a világos színeket preferálom, ezért a fehéret vettem meg.

Nemcsak a Sony márka miatt vettem meg (bár kétségtelen, hogy ezt emiatt választottam), hanem mert a régi fejhallgatóm (Panasonic RP-HT010) már olyan szörnyű állapotban volt, hogy már elérte a használhatatlanság szintjét. Ráadásul a hangminőség sem volt az igazi. A Sony-hoz képest semmiképp sem, mert ahhoz képest, hogy az ára belépő szintű kategóriára vall, egyrészt stílusosan néz ki, másrészt nagyon szépen szól. Úgy emeli ki a mély hangot, hogy nem nyomja el a magasat. Mert hallottam olyan fejhallgatót, ami szintén olcsóbb volt, és azzal promotálták, hogy milyen menő mélyhang kiemelése van. Csak épp a magas hang csúnyán szólt. Olyan érzésem volt, mintha be lenne dugulva a fülem. Nem nagy szám, az angliai ASDA hipermarket lánc saját márkájú vezeték nélküli fejhallgatójáról van szó. Meg is találtam az ASDA weboldalán. Őrzöm, de nemigen használom. A Sony minden szempontból megfelel az igényeimnek. Ár-érték arányában nagyon jó választás volt, ráadásul ahogy a Sony weboldalán elnéztem, 6.477 forintos árat írnak ennek a fejhallgatónak. Majdnem féláron vettem meg? De van is annyira jó minőségű, hogy azt a 6.500 forint körüli árát is megéri.

Kis csomag Németországból

A német közösségből, ahol jelen vagyok, az egyik lány lepett meg egy kisebb csomaggal. Nagyon aranyos volt tőle. ^^ Kaptam két animés magazint, egy kis édességet, meg egy írt egy rövid levelet is. Ezekkel az újságokkal most találkozok először, és így ahogy első körben átfutottam őket, teljes mértékig nyilvánvaló volt számomra, hogy miért van sokkal magasabb szinten az animés kultúra Németországban, mint nálunk. Többek között azért, mert van két ilyen színvonalas magazin, mely komolyan veszi magát, és nemcsak a tinédzser korosztályt szólítja meg (mint a Mondo magazin...), több témát érintenek Japánon belül, és a dizájn is nagyon szép, dolgozott. A Koneko magazinban van Haikyuu!!, illetve mindkettőben van Zankyou no Terror, azokat külön el fogom olvasni, és akkor az írást is jellemzem majd. Nem győztem a könnyeimmel küszködve megköszönni neki, nagyon aranyos volt. ^^

Új Pen Drive és új Windows

Sajnos a költözés alkalmával elvesztettem a SanDisk 128 GB Pen Drive-ot, amit leginkább azért sajnáltam, mert azon volt rajta az összes Játék határok nélkül adás. Pótolni ma már nem nagy szám, hiszen az nCore őrzi a régi adásokat, meg is vannak, csak azért sajnáltam, mert annak különleges eszmei értéke van, és azért még most sem igazán tartunk ott, hogy annyira könnyű legyen a 128 GB Pen Drive-ot venni. De erre most mégis adódott lehetőség, hiszen a Philips-nek van a FM12FD75B 128GB Pen Drive-ja, ami olcsó. Az AQUA-ban 8.490 forint, hát ez jöhet. És ma meg is jött.

Nemcsak azért örültem nagyon neki, mert Philips az egyik elsőszámű műszaki cikket gyártó cég nálam a Sony mellett, hanem nagyon tetszik a színe is, hogy fehér-sárga színű. Na meg hát a Philips holland cég, és mint tudható rólam, Hollandia a z általam legmenőbbnek tartott európai ország. Ráadásul mint a hátoldaláról megtudtam, a Philips termékek forgalmazója, a Leli Group Holding B.V., melynek irodája Alphen aan den Rijn-ben van. Hát, csak nem pont ott voltam februárban, és valósággal beleszerettem a városba? Ez még egy sokkal nagyobb ok arra, hogy Philips párti legyek műszaki cikkek terén.

Csak ez a csomagolás... Nem akartam azt megcsinálni, hogy ízekre szedem szét a papírt, ezért fogtam egy tompább kést, lágyan beleszúrtam a műanyag tartójába, úgy, hogy a kés pengéje a Pen Drive alá menjen, és az ne sérüljön meg. Így szép lassú mozdulattal kivágtam a műanyag részt, és sikerült úgy kiszabadítani a Pen Drive-ot, hogy annak se lett semmi baja, és a papír is megmaradt.

No, de nem(csak) a Philips iránti szerelmemből vettem ezt a Pen Drive-ot, hanem azért is, hogy ISO-ként erre kerüljön fel a Windows 10, és innen újra telepítsem. A történet: Január óta van egy ASUS X553M típusú laptopom, a bátyám szerezte Angliából, felújíttatta, és odaadta nekem. Mondjuk a "felújíttatás" erősen virágnyelven van megfogalmazva, ugyanis az akkumulátor teljességgel használhatatlan (csak áramról működött), a processzor meg rettenetesen gyenge volt benne. Ha elindítottam a diep.io-t a böngészőből, és szinte semmi mást nem tudtam a gépen csinálni, úgy belassult az egész. Gondolkodtam rajta, hogy esetleg ha veszek bele akkumulátort, és szépen lassan nekiállok fejleszteni, akkor kihozhatok belőle egy jó laptopot, de aztán oda jutottam magamban, hogy túl sokat kell rá költeni, és nem ér meg ennyit. Inkább az asztali PC-met fejlesztem. Az egyetlen pozitívum benne az az SSD ami utólag került bene, egészen pontosan 120 GB. Hetekig vacilláltam vele, hogy kivegyem-e belőle, vagy hagyjam benne, jó lesz még a laptop valamire, aztán a héten úgy döntöttem, hogy végül kiveszem az SSD-t belőle.

Ez sem volt egyszerű menet, ugyanis 10 csavar tartotta alul, ezeket ugyan semmiség volt kicsavarozni, de aztán a laptop alját még ki is kellett pattintani a helyéről, és mivel jó erősen volt odarögzítve, ezért inkább úgy döntöttem, hogy megkérem az egyik unokatestvéremet, aki a számítástechnikában sokkal jártasabb (hardverileg is), hogy segítsen. Bevállalta. Másnap elmentem hozzá, kiszedte, és szerencsére használható asztali PC-ben is. Meg kivette az akkumulátort, hogy ne folyjon ki. Az majd bekerül egy elemes szelektív hulladékgyűjtőbe. Igazából a laptop kijelzője jó, meg a bemenetek is (tehát az alaplap), ezért bár nem tudom, hogy mennyit ér így, mindenesetre úgy döntöttem, hogy kiteszem Vaterára 1 forintról licitre, aztán legfeljebb jól jár vele valaki, nekem nem kell szórakozni vele. Gyorsan kiderült, hogy kishitű voltam, ugyanis villámsebességgel felment az ára 5.500 forintra. Ott most áll ugyan, de így is nagyon elégedett vagyok.

Beszereltem az SSD-t az asztali PC-be, és az volt az eredeti terv, hogy a HDD-n lévő Windows-t költöztetem át az SSD-be. Erre karaokés-informatikus barátomat, wakát kértem meg, aki TeamViewer segítségével igyekezett tenni a teendőt, de ez sehogy nem sikerült. Egészen pontosan fájlrendszer hiba miatt nem sikerült átmásolni az SSD-re a HDD C meghajtóját. A MiniTool Partition Wizard 11-es verziójával próbálta ezt megcsinálni. Aztán sehogy nem sikerült, végül abban állapodtunk meg, hogy leszedem a Windows weboldaláról a Media Creation Tool-t, azzal kreálunk majd egy Pen Drive-ra egy Windows 10 ISO-t (nincs itthon DVD), és onnan tesszük fel SSD-re az operációs rendszert. Ez sikeres volt, és végül azért is döntöttünk a Pen Drive vásárlása mellett, mert az nekem úgyis kell, aztán a Windowsra már úgysincs szükségem onnan, úgyhogy így történt, hogy lett egy Pen Drive-om.

Persze nincs szerelés affér nélkül, ugyanis waka arra kért engem (szerintem totál feleslegesen, amúgy), hogy húzzam ki addig a HDD-t, hogy biztosan minden fájl az SSD-re kerüljön, ami a Windows-nak kell. A telepítés amúgy nagyon gyorsan ment, de amikor visszacsatlakoztattam a HDD-t, a Windows nem látta a merevlemezt... Azt hittem, kiugrok az ablakon, ugyanis az volt a poén, hogy a BIOS látta a HDD-t, de a Windows nem. Nézelődtünk, mit lehet erre tenni, de nem találtunk rá értelmes megoldást (ahogy általában nem szoktunk, ha informatikai jellegű problémára keresünk rá a neten). Végül waka azt javasolta, hogy cseréljem ki az alaplapon az SSD és a HDD csatlakozóit. Igen, ez a legdebilebb módszer, ami ráadásul be szokott jönni, és a poén az, hogy most is bejött. Szóval ez így lett megoldva. De még mindig nincs vége a bulinak, aztán ugyanis azt kellett megoldani, hogy a HDD "ex-C meghajtó"-jából átvigyem a személyes fájlokat, hogy aztán azt törölni lehessen, és az egész HDD egy partíció legyen. Hát persze, hogy ez se ment simán, ugyanis a jogok az előző Windowsban "maradtak", így azt külön kellett kérni. Hiába mentem rá, hogy megadom, nem akarta megnyitni a "supermario4ever" könyvtárat. Jobb egérgomb, speciális jogok kiosztása sem működött, úgyhogy végülis az történt (természetesen waka hősies közreműködésével), hogy Total Commanderrel adta meg a jogot, így már át tudtam menteni a fájlokat az SSD-re, és ki lehetett törölni teljesen az ex-Windows meghajtóját. A másik meghajtó kiterjesztve, így végre a HDD egy partíciós lett. Ezzel lett vége a bulinak, és lett teljes értékű új Windows-on SSD-n, és egy teljes HDD van külön. 500 GB, lehet, hogy kicserélem 1 TB-sre, de előbb veszek a PC-be jobb processzort, videokártyát, új monitort (mert LG van, és ugye a Philips az igazi), meg vezeték nélküli billentyűzetet és egeret.

A Pen Drive és az SSD azért is jött jól, mert van nekem egy régi (egészen pontosan 2009-es) Fujitsu Siemens külső merevlemezem. Ezt teljesen üressé tudom tenni, és akár ezt is eladhatnám, mert nincs rá szükségem. 500 GB, úgyhogy nem kicsi, ráadásul most is működik, csak nem használnék olyan külső merevlemezt, aminek külön áramforrás kell. Ezért inkább eladom Vaterán. Jó az, ha mindenhonnan jön a pénz, kell a Nintendo Switch-re. Elég az 1 TB Samsung külső merevlemez, annak a PC adja az áramot. Úgyhogy most rendezgetem a fájlokat, majd átkerülnek a régi külső merevlemez adatai az új külső merevlemezre, a régit lassú formázással megformázom, és mehet is.

Így fest egy kalandos SSD-re történő Windows 10 telepítés.