Autizmus a Haikyuu!!-ban?

Érdekes kérdés merült a Reddit Haikyuu!! oldalán, hogy vajon Kageyama autista-e? Egyáltalán nem rossz észrevétel, a következő érveket hozta fel az autizmus mellett, egyben kommentálnám is őket:

1. Kapcsolatteremtési nehézségek (Poor social skills)
   Odaírtam mellé angolul, mert nem tudom pontosan hogy lehet megmagyarítani. De a lényeg, hogy nem alaptalan, hiszen láthatjuk, hogyan beszélget a többiekkel, viszonyul hozzájuk. Ingerlékeny, indulatos megnyilvánulásai mellett látható az is, hogy mintha nem venné le a többiek érzelmeit, vagy hogyan érinti őket a mondandója. Igaz, ami igaz, amíg mindenki másról kijelenthető, hogy jó kapcsolatban van a többiekkel, addig Kageyamát sokkal inkább egyedül látom magamban. Én még azt sem mondanám, hogy Hinatával barátok lennének. Ami kettejük között van, az inkább csapattársi kapcsolat, de az is csak Hinatának köszönhetően.
2. Agresszió
   Na az igaz, hogy Kageyamának nem kell a szomszédba mennie, ha valakit le akar teremteni, mindemellett az agresszió tényleg jellemző az autistákra. Emlékszem, amikor Békéscsabán az autista alapítványnál dolgoztam, ott is volt 1-2 olyan autista, aki kemény agressziót tanúsított, és bizony én is féltem, pedig az irodában dolgoztam. Szóval ez is jó észrevétel.
3. Apróbb részletekre való odafigyelés képessége
   Na, ez némileg megtámadható, mert csak az anime mutatta olyan részletesen, ahogy Kageyama fókuszál, hogy hova adja fel a labdát. Egyébként a tehetséges sportolókra jellemző (meg általában azokra, akik nagyon jók valamiben), hogy öntudatlanul is sokkal jobban figyelnek az apróbb részletekre, hogy az "akciójuk" (ez most lehet a fociban a kapura rúgás, vagy a röplabdában a feladás) sikeres legyen, hiszen tudják, hogy mikre kell figyelni. Az, hogy az autistákra jellemző, hogy meglátnak apró részleteket, az igaz, de alapvetően jelentéktelen részletekről van szó. Például megjegyzik egy műszaki cikk sorozatszámát, vagy pontosan le tudják írni, amit maguk körül látnak. De amilyen részletekre Kageyama figyel, az fontos a játék során, úgyhogy ez nem az autizmus jele.
4. Intenzitás
   Itt igazából nem értettem, hogy mire gondolt, aztán utána írta, hogy intenzív figyelem a részletekre. Ezt már elemeztem korábban.

Alapvetően nem rossz észrevétel, de azt gondolom, hogy nincs szó autizmusról. Egyrészt mert van oka az agresszióra, és ahogy feldolgozta a múltját, úgy válik egyre békésebb személlyé. Az autistákra meg nem jellemző, hogy olyan komoly változáson mennek keresztül, mint Kageyama. Az autistákkal pont azért nagyon nehéz, mert nagyon-nagyon nehezen tanulnak, és nagyon lassan fejlődnek. A másik nagyon komoly ellenérv, hogy az autistáknak hihetetlen rossz mozgáskoordinációjuk van. Elég csak néhányuk járását megnézni. Kageyama meg aligha nem a röplabda egyik legjobbja.

Persze ezek is általánosítások, lehetnek autisták között is kiváló sportolók. Arról nem is beszélve, hogy az autizmus hivatalos elnevezése autizmus spektrumzavar, ami azt jelenti, hogy sok jele van autizmusnak, és nem mindegyik jellemző mindenkire egyformán. Ezért van az, hogy vannak, akik jól funkcionálnak, vannak akik segítségre szorulnak. Ezt autizmus-specifikus pszichológus hónapokon át vizsgálja, és alapos kivizsgálás után állítja ki a diagnózist. Tehát Kageyamáról kijelenteni, hogy autista, olyan, mint kikiáltani, hogy Hinatával szerelmes párt alkotnak. Lehetséges, de biztos, hogy nem volt célja a mangakának, hogy a Haikyuu!!-n keresztül bemutassa az autizmust.

Négyévenkénti évforduló

Ha már vannak japán albumok, melyek megjelenéséről évente megemlékezek, álljon itt az az album is, melynek évfordulója csak négyévente van. Mert bizony, 2012. február 29-én jelent meg Chihara Minori: D-Formation albuma. Arra emlékszem, hogy nagy dolgot csináltak abból ha valakinek február 29-én van a születésnapja. Rádióban felhívták telefonon, mondták, hogy csak 7 éves, és megszólalt egy felnőtt hang.

De legyen csak négyévente évfordulója ennek az albumnak, mindig ugyanabban a nagyszerű hangzásban szól. Három kiadásban, három különböző borítóval jelent meg az album, nekem személy szerint a CD+Blu-ray kiadás a kedvencem. Bár továbbra is azt mondom, hogy az ilyen nagyon kisminkelt, gyönyörű ruhás képekért nem vagyok oda, mert elvész a spontaneitás, de azért ez tetszik a legjobban, mert itt még a természet van háttérben, ez összességében számomra javít az összképen. A CD+DVD és a CD only borítókon csak az énekesnő látható. Azok lejjebb láthatók, először a CD+DVD, a végén pedig a CD only borító.

Sokat hallgattam ezt az albumot megjelenésekor, azt szeretem Chihara Minori-ban, hogy annak ellenére, hogy magas hangja van, jól állnak neki a komolyabb, mélyebb mondanivalóval megírt dalszövegek is. Amikor először meghallottam 2009-ben YouTube-on beszélni, komolyan azt hittem, hogy élből kivágja a magas C-t. Még meg is van az a videó, ahol először hallottam beszélni.

Más, mint a többi magas hangú seiyuu-énekesnő. Az az igazság, hogy annak ellenére, hogy idén lesz 14 éve, hogy odavagyok a japánokért, az elején, amíg az újdonság erejével hatott minden, ami japán, még szívesen hallgattam, de egy idő után már inkább idegesített a magas hang. Egy olyan seiyuu-énekesnőt tudok mondani, nevezetesen Momoi Haruko, akinek a hangja szinte már bántja a fülemet, és a dalait sem bírom hallgatni. Egyrészt a hangja miatt, másrészt meg annyira egysíkúak a dalai. Mindegyik a vidámságról, jókedvről szól, élvezzük az életet. És csak ezt hallgatni egy idő után elértéktelenedik, elinflálódik. Nemcsak azért, mert ha túl sok ilyen dalt hallgatunk, akkor jelentéktelenné válik, hanem mert mindnyájan tudjuk, hogy az élet nemcsak csupa móka és kacagás, hanem sok esetben megmérettetés is. Hasonló okok miatt bírom egyre kevésbé a női seiyuu-kat. Egyrészt nehezebben bírom a nyávogósan magas hangot, másrészt meg jó ideje megfigyeltem, hogy a női karakterek személyisége legtöbbször sablonos. De mintha rémlene, hogy már írtam erről korábban. Úgyhogy nem is ragoznám, inkább visszatérnék Chihara Minori-ra. Visszahallgatva ezt a beszédet, hallani, hogy Chihara Minori-nak is ugyan magas hangja van, de mégis szerethető, mert hallani a hanghordozásában, hogy vannak gondolatai a világról. Ezt bizonyítja az is, hogy habár neki is túlnyomórészt vidám, sablonos dalokat írnak (nem is a sablonos dalai miatt szeretem őt), vannak komolyabb, szomorúbb dalai is, amik nagyon jól állnak neki. Nem is kell messzire menni példáért, ott van a Michishirube, mely a Violet Evergarden ending dala.

De a D-Formation albumot azért is szeretem, mert két dal is van rajta, amelynek szövegét Okui Masami írta: Az egyik az Usotsuki ParADox, a másik pedig a Defection. Mind a két dal kiváló, az Usotsuki ParADox-ra a hangszerelése miatt már első hallgatás után felfigyeltem, az ének is nagyon tetszik, a keverés is kiváló. A Defection egy külön történet. Egyrészt lehet tudni, hogy a dalszöveg úgy született, hogy Chihara Minori megírta Okui Masami-nak az életével kapcsolatos konfliktusait, belső küzdelmeit, nagy kérdéseit, ezt foglalta Okui Masami dalszövegbe. Maga a szöveg is nagyon jó, de a zeneszerző munkáját is dicséri, hogy alátámasztotta a szöveg mondanivalóját. A Defection a másik nagyon jó példa arra, hogy nagyon jól állnak neki a komolyabb hangvételű dalok is. Külön kislemezen is megjelent. Hogy én azt mennyit hallgattam annak idején... Nem tagadom, eleinte Okui Masami miatt, de a kislemez második és harmadik dalai nagyon sokat segítettek abban, hogy a többi Chihara Minori kislemez közül a Defection magasan kiemelkedjen, és különleges helyet foglaljon el a szívemben. Külön érdekesség, hogy a Defection kislemezzel együtt jelent meg a KEY FOR LIFE is, és a kettő között akkor olyan szintű különbséget éreztem, hogy semmiség volt eldönteni, hogy melyik a jobb kislemez. Már csak a borító terén is. A KEY FOR LIFE alapötlete nagyon jó: egy óriási kulcsot tart az énekesnő kezében, és ott az ajtó, melyet ha kinyit, jó eséllyel ott várja az élet. De ami nem tetszik, az egyrészt a göndör haj. Szerintem egy ázsiainak nagyon rosszul áll, ráadásul a ruha is éveket öregít rajta. A Defection borító talán futurisztikus, mégis azt gondolom, hogy jobban illik az énekesnő egyéniségéhez. Ráadásul a dalok is jobbak rajta. És ha ennyi "önigazolást" megengedhetek magamnak, akkor még annyit is elmondanék, hogy ha csak egy kicsivel is, de a Defection-ből több fogyott: 10.901 példány, míg a KEY FOR LIFE-ból 10.054. Éppen, hogy meglett a 10.000-es összeadás. Azt azért gyorsan leszögezném, hogy maga a KEY FOR LIFE dal egyébként nagyon jó, csak a második és a harmadik dal nem maradt meg bennem erősen, ráadásul a borító sem tetszik.

A D-Formation-ön még egy kifejezetten komoly hangzású dal hallható: Kono Sekai no Mono de, Kono Sekai no Mono de nai. Ezt valaki szabad fordításban így értelmeztem: "A világban azok, akik nincsenek a világ dolgaiban". Eléggé nyakatekert a japán cím, de a szöveg első sora sokkal kifejezőbb:

Hito wa doushite naku no?

Hayashibara Megumi énekesnői karrierjének elején énekelt naiv dalaira emlékeztet ez a szöveg, amikor kislány hangján tett fel hasonlóan ártatlan kérdéseket. És nagyon jól állnak Chihara Minori-nak, főleg, hogy komolyabbra fordul a szöveg azáltal, hogy körbejárja a kérdést. A dallam és a zene pedig kiválóan alátámasztja a szöveg mondanivalóját. Megérintett, amikor először hallottam.

Tehát van miért ünnepelni a D-Formation évfordulóját, főleg hogy csak négyévente tehetjük meg. Jó dalok vannak rajta, és a rajongók is szerették, mivel ez a legjobb helyezést elért Chihara Minori album. A dobogóig is eljutott, ugyanis a 3. helyet érte el. Igaz, 15.031-es eladással 3. helyen állni, erősen jelzi, hogy gyenge hét volt, amikor megjelent ez az album, de én ezt úgy értelmezem, hogy egy masszív rajongótábor állt ki Chihara Minori mellett, és aki a korábbi lemezét is megvette, az ezt is megvette. Az albumból összesen 18.692 ment el. Altalában szokás ez a japán zenei piacon, hogy mivel több hónapra előre meghirdetik egy új zenei kiadvány megjelenését, ezért aki megvenné, az össze tudja spórolni rá a pénzt, és akár már a megjelenésének napján magáénak tudhatja a saját példányát. Azok a reklámkampányok is szépek, amik egy-egy lemezboltban vannak Japánban. Képeken láttam csak, de például Chihara Minori: Sing All Love albumánál láttam azt, hogy már a bejáratnál plakátok, külön részleget kapott a CD megjelenésekor. Tehát Japánban azért sokáig gondoskodtak arról, hogy legyen piaca a CD-knek.

Nem hallgatom annyira gyakran Chihara Minori-t pont azért, mert vannak sablonos dalai rendesen, de amikor elkap a hangulata, akkor csak az ő dalait hallom a saját rádiómban (amit Somló Tamás skizoid rádiónak nevezett az egyik dalában), és most nagyon benne vagyok, köszönhetően az Amy kislemez 3. dalának, a Mika Ranman no Utage Nite-nek. Épp csak február vége van, de már a jobb oldalon látható diagramból is kivehető, hogy a regisztrációm kezdete óta idén hallgattam a legtöbbet Chihara Minori-t a Last.fm-en. És miután még most is hallom a dalait a fejemben, ezért biztos, hogy nem ez a végleges statisztika. Mert bizony eléggé mostohán bántam az énekesnő dalaival, ennél sokkal többet érdemel. És meg is kapja, ami jár neki.

Holland nyelykönyvajánló

Olvasva a postokat a hollandiai magyar Facebook oldalakon, sajnálkozva látom, hogy sokaknak nehézséget okoz a munkakeresés. Vagy azért, mert átverték, vagy nem talál megfelelő munkát, vagy nincs albérlete, vagy ami még engem is meglepett, hogy azért nem, mert nem beszél hollandul... Na ez még engem is meglepett, simán azt gondoltam, hogy angol nyelvtudással, legalább el tud indulni, de aztán jobban belegondolva oda jutottam magamban, hogy hosszútávon nem lehet meglenni egy adott országban anélkül, hogy ne beszélnénk a hivatalos nyelvüket.

Ugyanez igaz Hollandiára is. Hiába beszélik úgy az angolt, mintha az is hivatalos nyelv lenne, azért ők is a saját anyanyelvükön tudják úgy kifejezni magukat, ahogy számukra ideális. A másik meg sok minden csak hollandul van írva, így igazából csak akkor lehet boldogulni, ha beszéljük a nyelvet. Véleményem szerint legalább A2-es szinttel érdemes kimenni Hollandiába, de minél jobban beszéljük a nyelvet, annál jobbak az esélyeink.

Első hallásra lehet, hogy keménynek tűnik, hogy elvárják a holland nyelvtudást, de ha jobban belegondolunk, teljesen jogos. Ha egy külföldi ide települne Magyarországra a részünkről is jogos elvárás lenne, hogy beszéljen magyarul. Ugyanez igaz a hollandokra is. Másfelől tényleg nagyra értékelik a hollandok, ha beszéljük a nyelvüket.

Hogy népszerűsítsem a holland nyelvtanulást, írok a Magyarországon kapható holland nyelvkönyvekről pro és kontra. Sajnálatos módon sok holland nyelvkönyv nincs, de több könyvből, nem utolsósorban kitartó nyelvtanulással akár a B2-es szintig eljuthatunk. Lássuk hát őket.

PONS - Megszólalni egy hónap alatt Holland

A mai napig ez az egyetlen olyan nyelvkönyv, amiből rendszerezetten, összefüggően lehet tanulni hollandul. Szerencsére jó könyvről beszélünk, kifejezetten jól és érthetően magyarázza el a holland nyelv alapjait. Bár a szókincskészlete meglehetősen sajátságos, mivel a könyv egy rövid történetet mesél el hollandul, és az ezekben található szavakat, nyelvtani szabályokat magyarázza el. Annyiból jó, hogy a szöveg folyamatosan válik nehezebbé, összetettebbé, viszont a sajátságos szókincsének köszönhetően relatíve későn tanulunk meg például a családunkról beszélni. Mivel a hanganyagot holland anyanyelvűek mondják fel, ezért ha utánozzuk a beszédstílust, megtanulhatunk "hollandosan" beszélni.

Az egyetlen negatívum a könyv ára. A doboz, amiben a könyv és a CD van, 6.890 Forint, viszont a könyv kisméretű, B5-ös, és kb. 170 oldalas, és az az extra is, amit letöltés formájában megkaphatunk, nem más, mint a CD tartalma, ami már eleve benne van a dobozban. Ez a része némileg kellemetlen, jó eséllyel a szerzői jogok miatt ennyire drága. A PONS cég a német Klett kiadó tulajdona, és a holland nyelvkönyvet is eredetileg németek írták.

Habár tényleg drága, de ha azt vesszük számba, hogy nemcsak hogy ez az egyetlen olyan könyv, melyből rendszerezetten tanulhatjuk meg a holland nyelv alapjait, de jól is tanít, akkor megéri. Viszont rossz hír, hogy rákérdeztem a kiadónál, jó ideig biztosan nem várható folytatás. A könyv itt rendelhető meg.

PONS - Holland nyelvtan röviden és érthetően

Kiváló kiegészítője a fentebb említett holland nyelvkönyvnek. Részletesebben magyarázza a holland nyelvtant, érdemes kiegészítésként használni, én mindig hozzáolvasok az adott nyelvtani sajátosságról, amiről épp tanulok, ezáltal jobb tudásra tehetek szert. Akinek pedig jobb nyelvérzéke van, az a példamondatokból további nyelvtani szabályokat következtethet ki. Az a tervem, hogy ha befejezem a holland nyelvkönyvet, akkor egyéni módszerrel, ezen kiskönyv segítségével folyatom a tanulást, mivel a B2-es szint a minimum, amit szeretnék tudni hollandul.

Ára 2.290 Forint, és azt mondom, hogy benne lett volna a dobozban, akkor a legjobb nyelvkönyvet vehetnénk meg. De külön is megéri beruházni rá.

PONS - Last minute útiszótár Holland

Tematikusan tartalmaz 2.500 holland szót, mondatot. Ami nagyon jó benne, hogy tipikus holland kifejezéseket is tartalmaz, ezáltal egy kis beszédfordulatot megtanulhatunk belőle. A nyelvtani alapokat természetesen ebben a kiskönyvben is olvashatunk, illetve az adott témához rövid leírást is olvashatunk holland szokásokról, sajátosságokról, mely által könnyebben beilleszkedhetünk közéjük. Habár csak zsebkönyv méretű, de megéri az 1.990 Forintos árát.

LINGEA - Holland nyelvtani áttekintés

És most következzen a LINGEA kiadó által megjelentetett két holland nyelvvel foglalkozó könyve. Az egyik, a holland nyelvtani áttekintés. Az "áttekintés" túlzottan enyhe kifejezés, ugyanis vastagabb, mint a PONS kiadó holland nyelvtani könyve, és ha lehet, még részletesebb. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy aki megtanulja ezt a könyvet, akár C1-es szintű nyelvtani ismeretre tehet szert. Részletesebben magyarázza el a nyelvtani sajátosságokat is, így érdemes annak megvenni, aki komolyan meg akarja tanulni a holland nyelvet. Ára 2.990 Forint, itt megrendelhető.

LINGEA - Holland társalgás

Ez a kiskönyv is részletesebb, mint a PONS holland Last Minute útiszótára, és bár itt is olvashatók országismereti információk, kevésbé olvasmányos. Viszont jó kiegészítés, ha már rendelkezünk némi nyelvtudással, és szeretnénk bővíteni a szókincsünket. Van benne kiejtési ismertető, nyelvtani áttekintés, meg kétoldali szótár, de önmagában nem inspirál nyelvtanulásra. Ára 2.990 Forint, itt megrendelhető.

Kezdők holland nyelvkönyve

A sokak által ismert nyelvkönyvsorozatban gazdag képi illusztrációkkal bővíthetjük a szókincsünket, ami mindenképpen előny, hiszen a legtöbb ember vizuális, ezáltal képek alapján könnyen jegyzi meg azt, amit képen látott, mint csak magát a szót. Ebben a könyvben is olvashatunk nyelvtani, kiejtési alapokról, ugyanakkor ez is olyan, hogy csak ebből nem lehet megtanulni a nyelvet. Hiszen csak szavakat, legfeljebb kifejezéseket tartalmaz, összefüggően csak ebből a könyvben nem tanulunk meg beszélni, írni. Viszont a CD melléklet, vagy újabban MP3 letöltéshez kód segítségével megtanulhatjuk helyesen kiejteni a szavakat, mivel holland anyanyelvű mondja fel. Ez kellemesebbé teszi a 2.990 Forintos árát. A kiadónál már elfogyott, de a Libriben még elérhető néhány példány.

HOLLAND kapd elő

Szintén ismert és kedvelt nyelvkönyvsorozat, mely nemcsak abból a szempontból egyedi, hogy kifejezéseket, sőt komplett mondatokat tartalmaz, hanem szó szerint is le vannak fordítva a mondatok. Így persze teljesen magyartalan mondatokat is olvashatunk, de ez azért nagyon jó, mert könnyebben megtanulhatjuk a holland szórendet, illetve megérthetjük, hogy miért fejezik ki magukat a hollandok, úgy, ahogy. Az alap nyelvtani szabályokat, kifejezéseket ez a könyv is tartalmazza, ahogy egy kis szótár is található a könyv végében. Aki kötetlenül szeretné megtanulni a holland nyelv alapjait, annak ez a könyv az ideális. Ár tekintetében is, mivel 1.492 Forint, és a kiadónál megrendelhető.

Habár kevés holland nyelvkönyv kapható, de a meglévő kínálat változatos, így mindenki megtalálhatja a számára megfelelőt. Vannak egyszerűbb könyvek azoknak, akik a holland nyelv alapjait szeretnék megtanulni, de azok is megtalálják a számításukat, akik komolyan terveznek a nyelvvel. Különösen ajánlott a tudásunknak megfelelő szinten folyamatosan írni összefüggő szöveget, fogalmazást, beszélgetni hollandokkal, illetve minél több holland beszédet hallgatni, hogy szokja a fülünk a holland beszédet. A holland nyelvet ugyanis nehéz kihallani. Elsősorban a kiejtési sajátosságok miatt, másrészt a nem hangsúlyos szótagokat gyakran elhadarják, elharapják, ami szintén megnehezíti a hallott szöveg értését. Harmadrészt, meg annak ellenére, hogy Hollandia kicsi ország, van külön északi és déli nyelvjárás, melyeknek további kiejtési sajátosságaik vannak. A beszéd értéséhez különösen ajánlott holland nyelven nézni filmeket. A kezdetekben mehet holland felirattal is, hogy lássuk, hogy szavakat hogy mondanak ki. Érdemes olyan filmet nézni, amit már többször láttunk, mert ha ismerjük a magyar szöveget, az tovább segít a nyelvtanulásban, hiszen jó eséllyel az adott szó vagy kifejezés holland megfelelőjét hallhatjuk a filmben. Illetve bennem egyre érik a gondolat, hogy elkezdjek holland felirattal nézni animét. Hasonlóképpen érdemes online holland rádiót hallgatni. Én a Radio 538-at hallgatom, melyben nemcsak a zenei aktualitások szólnak, hanem sokat beszélnek, így könnyen szokja a fülünk a holland nyelvet. Az is sokat segít, ha holland emberekkel beszélgetünk akár online, akár Hollandiában élőben. Online beszélgetéshez ajánlom az InterPals weboldalát, ahol lehet ismerkedni, barátkozni külföldiekkel. Sokan vannak, akik kifejezetten felajánlják a segítségüket nyelvtanulás terén, lehet velük kommunikálni az anyanyelvükön. Amikor Hollandiában vagyunk, akkor ajánlott minél többet beszélgetni, barátkozni hollandokkal. Személyes tapasztalat, hogy amikor Angliában voltam, akkor kezdtem el magamat otthon érezni ott, amikor elkezdtem angolokkal beszélgetni, illetve elfogadni a szokásaikat, sajátosságaikat. Ez sokat segített abban, hogy beilleszkedjek az angol közösségekbe, és ne érezzem magam annyira elhagyatottnak.

Tehát holland nyelvtanulásra fel, és ne feledjük, hogy soha nem tudhatjuk eléggé a nyelvet!

Cikkírási lehetőség holland weboldalon

Hát amióta benne vagyok Hollandiában, és oda tervezem a jövőmet, azóta mintha megtalált volna a jószerencse, hiszen sorra jönnek össze a dolgok. Jól megy a nyelvtanulás, talán összejön egy új párkapcsolat is (bár erről még korai komolyan beszélni, de jól állnak a dolgok), illetve ami meglepett, hogy felvettek a Hollandiai magyarok weboldalára cikkírónak. Ma kaptam meg az E-mailt, totál meglepődtem, és nagyon megörültem neki.

A Facebook oldalukon hirdették meg a lehetőséget, én meg úgy voltam vele, hogy teszek egy próbát. Csak akkor biztos, hogy nem sikerül, ha meg sem próbálom. Kicsit késve érkezett meg a válasz, mert a főszerkesztő elmondása szerint sokkal többen jelentkeztek, mint amennyire számítottak, és végül én lettem a három közül az egyik, akit kiválasztottak. Alig akartam hinni a szememnek, hihetetlenül örülök neki.

Az első hónap tesztidőszak lesz, ekkor jóváhagyással kerülhetnek ki a cikkek az oldalra, és ha beválok, akkor lehetek teljes értékű cikkíró náluk. Referenciaként megmutattam nekik az ide írt holland élménybeszámolómat, illetve megírtam, hogy elsősorban könnyedebb, személyesebb cikkeket írnék, illetve írnék a holland nyelvről is. Azért tartom ezt fontosnak, mert az igaz, hogy Hollandiában nagyon jól lehet boldogulni az angol nyelvvel, hiszen sokan beszélik a nyelvet, de egyrészt azért sok minden csak hollandul van kiírva, másrészt meg nagyra értékelik a hollandok, ha egy külföldi az anyanyelvükön beszél, harmadrészt meg abban bízok, hogy ha tudok legalább B2-es szinten hollandul, akkor sokkal könnyebben találok ott jobb munkát.

Írtam ugyan, hogy mik az elképzeléseim a munkavállalással kapcsolatosan, de az csak egy ideális eset. Valójában sejtem, hogy nem mézzel folyó kánaán fog várni, ha kimegyek Hollandiába, és nem fognak tárt karokkal várni a munkaerőpiacon. Ott is, mint minden országban, a külföldi az "alja" munkával kezdi. Ez a realitás, de azért tanulok hollandul, hogy a lehető leghamarabb kitörjek, és olyan munkát találjak, amit szívesen csinálnék. Szerencsém van, mert egyrészt jó nyelvérzékem van, másrészt tudok valamennyire németül, ebből meg könnyű a holland. Néha írunk is egymásnak egyszerűbb holland mondatokat az egyik holland barátommal (akivel komolyabban tervezek), és egész jól megy. Ráadásul az utóbbi időkben voice chat-elünk is, konkrétan hat nyelven beszélgetünk. Alapvetően angolul, de beleszövünk egy kis németet (ő is tudja a nyelvet), egy kicsit hollandul is, illetve ő beszél nekem kínaiul (mivel félig kínai), anime rajongó lévén ő is tud japánul, én meg néha beszélek neki magyarul, úgyhogy ember legyen a talpán, aki 100%-ig érti a beszélgetésünket. Persze még csak az alapokat tudom hollandul, éppen bemutatkozni, egy-két könnyedebb témáról röviden, tehát a B2-es szintig még nagyon hosszú az út.

De ha így összejönnek a dolgok, akkor nagyon motivált leszek abban, hogy komolyabban tanuljam a nyelvet. Jelen állás szerint komoly lehetőségek állnak előttem.

Lista Chihara Minori dalokból

Írtam nemrégiben Chihara Minori-ról, és mi tagadás. Nagyon jól jött, hogy van egy új dal tőle, amit megszerettem. Teljesen ráfüggtem. Szerencsére a Spotify-en elég sok dala fellelhető, így össze tudtam állítani egy listát a kedvenc dalaimtól tőle.

Ezeknél a daloknál érzem leginkább azt, hogy igazán elemében van. Olyan érzelmeket énekel ki, melyekkel teljes mértékig tudok azonosulni, a zene is tökéletesen passzol az énekhez. Minden egyes dala ékes bizonyítéka annak, hogy miért imádom a japán zenét, és bizony ő méltán öregbíti a japán zene hírnevét. Ezek mind olyan dalok, amelyek már ha csak az első hangot meghallom, már akkor széles mosolyra derülök, hát még ha még jobban elmélyedek a dalokban. Írnak sem tudok, túl vagyok áradva a jókedvtől.

Duncan Laurence: Love Don't Hate It dal elemzése

Nemcsak nyelvtanulás céljából szeretek holland rádiót hallgatni, hanem szoktam hallani jó nyugati dalokat. Néha hallani holland nyelvű dalokat is, vannak kifejezetten jók is. Most egy ilyenről írnék.

A dal angol nyelvű, és az énekes neve is angolosan hangzik, de ahogy utánanéztem, Duncan Laurence holland. Ráadásul nem is akárki: megnyerte Hollandiának 2019-ben az Eurovíziós dalfesztivált. Ezzel Hollandia 1975 után nyert először Eurovíziót. Sokat is hallani a címben említett dalt a holland rádióban. Nem hallottam még azt a dalt, amivel nevezett az Euróvízióban, de ha a Love don't Hate it-re alapozok, megérdemelte a győzelmet, megérintett érzelmileg. Rá is kerestem Spotify-on, sokat hallgatom egyénileg is. A dal annak ellenére tetszik, hogy amúgy nem szeretem, ha egy férfi fejhangon énekel, de itt ezen felül tudok kerekedni.

Nagyon mély érzelmileg, ugyanis a szöveg az intimitásról, a szerelem megéléséről szól. Talán túl is idealizálja a szerelmet, van egy ilyen szövegrészlet:

Lay your head on my chest,
I wish that we'd be like this every night.

Ilyet márpedig nagyon szívesen hallgatok, mivel én is kifejezetten romantikus alkat vagyok. Főleg akkor nyerő, ha az érzelmi világgal tudok azonosulni.

Alapvetően a spontán kialakult szerelemről szól a dal, és hogy ne féljünk meg megélni az érzéseinket. Bár a refrénben a szöveg így szól:

If it's love, don't hate it.

Én a gyűlölet szót átírnám félelemre. Hiszen a többség nem utálja a szerelmet, hanem valójában fél megélni az érzéseit. Egyébként az énekes esetében van alapja annak, hogy a szerelem nehézségeiről írjon, hiszen vállaltan biszexuális. Az érzésből, amit kiénekel, számomra kiderül, hogy nagyon is tudja, hogy miről énekel.

A dal kapcsán két dologgal nem vagyok megbarátkozva. Az egyik, hogy nagyon rövid. Mondjuk azt értem, hogy a rádióbarát hosszúságúra kell írni egy dalt, sok mai dalnál megfigyelhető, hogy vannak, melyek a 3 perc hosszúságot sem érik el. Ahogy ez is 2:51 hosszú. Csak így nem bontakozik ki a dal érzelmi mondanivalója. Vagy ha ki is bontakozik, nem lehet benne a hosszúsága miatt elmerülni. Nagyon szeretem a 6-7 perc hosszú dalokat, különösen, ha ki van töltve tartalommal, mert el lehet az érzelmi mondanivalóban merülni. Nemcsak azért szeretem nagyon Okui Masami: DEVOTION című dalát, mert olyan érzelmeket énekel ki az énekesnő, hogy mindig összeszorul a torkom, amikor meghallom, hanem a maga 7:15 hosszúsága végig tartalommal van kitöltve. Egyetlen egy unalmas másodperc sincs a dalban, végig harmóniában van a zene a szöveg mondanivalójával, ezáltal el lehet merülni a dal által közvetített érzelmekkel. Egy kb. 3 perc hosszú dalnál erre nincs lehetőség. Illetve egy lehetőség van: Ha ismételgetjük a dalt, ahogy szoktam is csinálni. Így megélem a Duncan Laurence dal mondanivalóját is.

A másik problémám ennél komolyabb: Mégpedig a videoklip.

Nagyon alacsony költségvetésből készülhetett, de az biztos, hogy semmilyen módon nem reflektál a dal mondanivalójára. Szinte csak az énekest lehet látni, de az is problémám, hogy nem látom az arcán, hogy átélné a dalt. Én biztos, hogy kitaláltam volna valami rövid történetet a videokliphez. Talán még egy elcsépelt romantikus jelenet is jobban illett volna a dalhoz.

De inkább csak magát a dalt összegezném, mert az kiváló.

Újabb diep.io tapasztalatok

Játszok ezzel a mai napig, szinte már magamtól veszem elő. Alapvetően jó játék, csak az a baj, hogy nem ismerek kezdőket, akikkel egyenrangú ellenfélként játszhatnék. És micsoda véletlen... Drága lett barátom, Noob, pont most hívott be egy sandbox szerverbe, amely tele van profi játékossal. Én meg ott kezdőként valamit próbálok csinálgatni... Persze, hogy másodpercek alatt megölnek, levegőhöz se hagynak jutni. Tökre nagy lelkesedéssel vetettem magam bele az írásba, ez úgy gyorsan el is szállt. Mindegy, lenyugszok. Amúgy tényleg az lenne a jó, ha egy kezdő játékossal mérettethetném meg magam, akivel együtt fedezhetnénk fel a játékot. Nem utolsósorban sokkal lelkesebb lennék a fejlődés terén, ha nem vérprofival játszanék, mert nem érezném magamat annyira nyomorultnak a játékban. Ugyanez egyébként megvolt vica versa is. Gyerekkoromban, amikor mindig áthívtam a barátaimat Nintendózni, sokkal jobban élveztem azokkal játszani, akik velem egy szinten vannak. Gyengébbekkel, hát... Játsszon, ha akar, de nem csinálok titkot abból, hogy untam azokat a játékokat.

Persze, azért figyelem a saját játékomat, meg igyekszem összegezni, hogy mik okoznak problémát, miben érdemes fejlődni. Most így hirtelen két dolog jutott eszembe.

• A drónok nagyon erősek, és nehéz felvenni ellenük a harcot. Sokat sebeznek, és ha egy játékos olyan fegyverrel játszik, amely sok drónt bocsát ki magából, az nagyon veszélyes. Irányítottam én is olyan fegyvert, mely drónt lövell ki magából, ezeket a bal egérgombbal lehet irányítani. Elég gyorsan mennek, több lövéssel meg lehet ölni őket, de nem egyszer húztam én a rövidebbet, amikor drónnal támadtak engem, én meg más fegyverrel voltam. Nincs annyi idő, hogy megöljem a drónokat, azok hamarabb látják el a bajomat. Főleg akkor szokták piszok módon használni, amikor maga a játékos a saját csapatának bázisában van. Ide már nem jut be a lövedékünk, de ő onnan kényelmesen irányítja a drónjait, legtöbbször megágyazva az ellenfél játékos végzetének. Ezekkel szemben kell megtanulni védekezni, adott esetben sikeresen felvenni a harcot, és az óriási előrelépés lesz.
• Érdemes lenne megtanulni mozgás közben célozni. Amikor 2 csapatos párbajban vagyok, úgy tudok fejlődni, ha a különböző alakzatokat lelövöm: sárga négyzetek, piros háromszögek, kék ötszögek... Ezek mind pontokat érnek. Pontok függvényében fejlődünk, nő a szintünk. Lényege a dolognak, hogy ezekkel lehet azt is gyakorolni, hogy mozgás közben célozzunk. Ez nekem nem mindig megy. Többek között azért nem, mert van egy sajátságos maximalizmusom a videojátékoknál, ez a Mario játékoknál is megfigyelhető volt nálam. Szeretek minél több érmét összegyűjteni. Hasonlóképp játszok itt is. Szeretek minél több alakzatot szétlőni. Ami még csak nem is rossz ötlet, mert ezzel lehet gyakorolni a mozgás közbeni célzást. Ami mindenképp hasznos, talán ez az egyik kulcsa annak, hogy felvehetem a drónok ellen a harcot.

Szerencsétlen időben csatlakoztam egyébként a játékba, mert régóta nem frissítik már. Nincsenek benne újdonságok, ezáltal egyre kevesebben játszanak diep.io-val. Ukrán ismerősöm szintén játszott, mondta, hogy fénykorában 15.000 körül játszottak a diep-io-val egyszerre. Ma ez a szám 3.500-4.000 körülre csökkent. Mindig mutatja a jobb-alsó sarokban, hogy épp mennyien játszanak, ez nemrég 2.900 körül volt. Úgyhogy jobb időket is megélt már ez a játék, így azt gondolom, hogy az egyetlen módja, hogy gyakoroljam a képességeimet, ha egyedül vagyok a Sandbox-ban. Aztán a szerzett képességeket átvinni a gyakorlatba.

Illetve azon gondolkodok, hogy a német barátomat OriginalNoel-t kéne rávenni, hogy játsszon velem. Mondjuk egyszer próbálta Noob-bal a játékot, de legalább akkora lendülettel hagyta abba, mint én a mostani játékot, mondván, hogy unalmas, hogy mindig meghal. Meg tudom érteni. Tényleg erősen demotiváló a játék, ha az ellenfél játékos nemcsak, hogy sokkal magasabb szinten áll, hanem levegőhöz sem hagy jutni. Ráadásul a lett barátom állítólag szeret tanítani, de ezt két módon teszi meg: Vagy nem mond semmit, vagy olyan szinten túláraszt információval, hogy aztán hámozzam ki belőle a lényeget. Amikor az ukrán barátommal, Sudo Kakeru-vel játszottam, ő mindig a lényegre tért: "Egy aranyszabály van: Mindig mozogj támadás közben!" És ennyi. Nem jó játék közben túlragozni a dolgot, mert úgysem fogok fel belőle szinte semmit. Már én untam folyamatosan azt írogatni, hogy "Yes", "It's true", "You're right!", "I'll do my best!" És társai. Írtam Noob-nak, hogy ha tanítani akar, akkor szorítkozzon a lényegre, azzal többet jegyzek meg.

A másik kritika, amit folyamatosan kapok, hogy lassan tanulok. Ennek egyik fő oka, hogy nem játszok minden egyes nap órákon át. Egyrészt egy idő után túltelítődök, és elfáradok, ami komoly hatással van a játékomra. Másrészt meg vannak egyéb dolgok is, amik érdekelnek, és szeretnék azokban is fejlődni: Nyelvtanulás, írás, fizikailag fejlesztem magam, más játékokkal játszok, animéket nézek (bár ez érdeklődés, nem fejlődés...). Gyorsan leszögezném, hogy nem arról van szó, hogy diep.io kockákkal vagyok körülvéve, szoktunk másokról is beszélgetni, de ők több időt töltenek a játékkal. Én átlagban 1 órát játszok, ha nagyon élvezem, akkor túlmegyek 2 órán is, de ez ritka. Úgyhogy maradok a lassú fejlődésnél, de hátha egyszer ez a lassú víz partot fog mosni.

Újabb kiváló Chihara Minori dal

Többször írtam már arról, hogy azért szeretem a japán zenét, mert azok az előadók, akiket szeretek, képesek most is olyan dalokat írni, hogy valósággal rácsodálkozok, hogy születnek most is olyan dalok, melyek valósággal a hatalmukba kerítenek? Ez azért nagyon jó, mert olyan érzésem van, hogy általuk jobban megélhetem a jelent. Hiszen ha folyamatosan régebbi dalokat hallgatnék, az olyan érzetet adna, mintha beleragadnék a múltban. De ha folyamatosan felfedezem, hogy ma is születnek kiváló dalok, azáltal folyamatosan megélem az újdonság élményét, és ez nemcsak azért jó, mert úgy érzem, hogy megélem a jelent, hanem lélekben fiatalon tart.

Néhány napja a gépemen pihen Chihara Minori: Amy kislemeze, mondván, hogy majd meghallgatom. Ma végül rászántam magam. A címadó dal a Violet Evergarden movie betétdala, igazából jó, de nem az a fajta dal, ami lázba hoz. Na de a kislemez harmadik dala... Sokszor visszahallgattam, teljesen ráfüggtem.

Imádom, amikor Chihara Minori ennyire elemében van, mindig tűzbe hoznak az ilyen szenvedélyes dalai. Márpedig van neki jó néhány ilyen, mégis olyan érzetet ad, hogy képes újat mutatni. Ez a dal is csupa élet, tűz, szenvedély. Én is ilyen vagyok, amikor nagyon önmagam vagyok.

Lehetséges jövőkép

Hát, mi tagadás, amióta hazajöttem Hollandiából csak azon gondolkodom, hogyan mehetnék ki végleg az országba. Dolgozni, élni, és talán tanulni is, ha kedvem lesz hozzá.

Nos, lehetőségek vannak, méghozzá egészen jók. Aminek nagyon örülök, hogy nem kell megvárnom, amíg befejezem itt az egyetemet, ugyanis távoktatásban is befejezhetem. Amennyit olvastam erről, ez azt jelenti, hogy nemcsak az óralátogatás alól ment fel, hanem akár a vizsgákat is tömbösíthetem, így nem kell többször hazautazni. Egyébként is azt tapasztaltam, hogy a tanárok nagyrésze segítőkész, így ezzel nem lenne gond. Így pedig megtehetem azt, hogy ha minden összejön, akkor még a nyáron kimehetek Hollandiába. Folyamatosan fogom nézni, hogy hol érdemes munkát keresni, milyen jó munkák vannak. Folyamatosan kezdem el keresni, bár aktuális csak júniustól lesz, mert ezt a félévet még megcsinálom az egyetemen. Utána lényegében bármikor kimehetek, hiszen iskola szeptemberben folytatódik.

Talán abból a szempontból jók az esélyeim, hogy egész jól tudok angolul és németül, így a nyelvtudást igénylő munkák nem okoznának problémát. Illetve szeretnék megtanulni hollandul is, azt olvastam, hogy bár a hollandok alapvetően beszélik az angolt és németet, de nagyra értékelik, ha egy külföldi beszéli a nyelvüket. Talán azért is érdemes lenne most elkezdeni munkát keresni, mert ha egy mód van rá, szeretném elkerülni az ilyen tipikus külföldieknek szóló munkákat (konyhában mosogatás és társai), így ha jobb munkát szeretnék, azt érdemes idejében elkezdeni keresni. Persze nem arról van szó, hogy semmi szín alatt nem vállalnám el, nyilván, ha nem adódik más, akkor jöhet, de nemcsak arról van szó, hogy szívesebben végeznék el egy olyan munkát, amiben jól érzem magam, hanem hosszútávon bevállalnám azt, így fixen lennék egy helyen.

És hogy hol élnék? Mivel Alphen aan den Rijn-ben voltam, és nagyon is tetszett a város, ezért sokat gondolkodtam azon. Ami ott van, azzal elégedett lennék, egyetlen hátránya van: A közlekedés. A vasút kizárólag átmenő fogalmat biztosít Leiden és Utrecht között, illetve Goudába jár vonat. Busz is csak Amsterdam Schiphol repülőtérre megy közvetlenül. Tehát, ha Amsterdamban találnék munkát, akkor problémás lenne a bejárás. Akkor inkább Leiden lenne az ideális város, ahol lakhatnék. Innen van közvetlen járat Amsterdamba, üzletek terén is több a lehetőség, ráadásul nagyon hasonlít a fővárosra. Az utóbbi években egyre többen költöznek ki a környező kisvárosokba, többek között Leidenbe, mert a lakhatás nagyon drága Amsterdamban. Úgyhogy már csak ezért sem élnék a fővárosban. A legjobb alternatíva Leiden tűnik, de ha úgy alakulna, hogy Utrecht-ben találnék munkát, akkor boldogan laknék Alphen aan den Rijn-ben is. Onnan kb. 35 perc vonattal Utrecht Centraal.

Persze ezek csak kezdet jövőképek, hogy valóban tudjam, hogy mik a lehetőségeim, ahhoz néhány helyen szét kell néznem. Kezdetnek böngésztem a Hollandiai magyarok weboldalt, illetve találtan néhány Facebook oldalt, csoportot:

• Hollandiában élő magyarok - Segítség Hollandiában!
• Hollandiában összetartó magyarok
• Hollandiai munka - friss állások

Hogy lesz-e ebből valami, és hogy milyen lehetőségek vannak, az ki fog derülni. Ha lesz érdemleges információ, fogok írni róla.

Hazatérés Hollandiából

Bölcs mondás a "Nincsen rózsa tövis nélkül", de ezt olykor nagyon nehéz megélni. Belekalkuláltam, hogy a repülőtéri éjszakázás nehéz lesz, de ami itt történt, az mindent felülmúlt. Az van ugyanis, hogy 0.00 és 4.30 között bezárják az Eindhoveni repülőteret! Amikor éjfél előtt szóltak, hogy zárnak, azt hittem, hogy csak a La Place nevű éttermet zárják be, ahol eltöltöttem az időt, aztán amikor láttam, hogy a földszintről is tessékelnek ki mindenkit, be kellett látnom, hogy itt sokkal rosszabb dolog van készülőben. Tényleg bezárják a repülőteret! Ilyenkor egy helyre lehet menni, a parkoló lépcsőháza az egyetlen fedett hely. Volt olyan, aki hajléktalan módjára a földön aludt. Én inkább kihasználtam, hogy több emeletes a lépcsőház, és felmentem a legfelső szintre, ahol egyedül lehettem.

Ez igazából nem úgy nehéz, hogy nincs fűtés a lépcsőházban, és mi az, hogy elküldenek a repülőtérről, hanem sokkal inkább mentálisan. Nincs körülöttem senki, akit ismerek, a parkolóház teljesen üres, a szél meg még mindig tombol kint, ez hagyott maga után egy elhagyatottság-érzést. Ezzel volt nehéz együtt lenni, de később eszembe jutott, hogy az elmúlt időszakban megélt fájdalom megtanított arra, hogy azt becsüljem meg, ami van, és ne azt hiányoljam, ami nincs. Végig is gondoltam magamban, hogy megvan mindenem, van ennivalóm, innivalóm, és egy kis pénz is maradt, innen nézve nem is annyira rossz a helyzetem. Sokat segített rajtam ez a gondolkodás, jobban viseltem a helyzetet, és az idő is gyorsabban telt. Csakhamar eljött a 4.30, amikor kinyitották a repülőteret, és újra melegben várhattam a gépre. De ezt ezután bele fogom kalkulálni, ha visszamegyek Hollandiába.

Valamit próbáltam ténykedni, de nemcsak hogy fáradt voltam, de fájt a fejem, migrénem is volt, úgyhogy inkább úgy döntöttem, hogy bemegyek az ellenőrzésre, és a belső részen várok a gépre. Ott konkrétan van alvóhely... És el is gondolkodtam azon, hogy ha még előző este megyek át az ellenőrzésen, és a gépre várva töltöm az éjszakát, akkor onnan biztosan nem tessékeltek volna ki. Inkább ezt kalkulálom bele. Azért egy órát tudtam aludni, ami azért egy kicsit segített. Pár perccel azelőtt ébredtem fel, ahogy kiírták, hogy melyik kapunál kell várni a gépre. A gép indulása is problémás volt, hiszen 9.25-kor kellett volna indulnia, és akkor még mindig csak arra vártunk, hogy felengedjenek a gépre. 10 órakor tudott elindulni.

A rossz idő miatt számítottam arra, hogy kellemetlen lesz az utazás, és tényleg az volt. Már felszállás után közvetlen rázkódott a gép. Egyből azt gondoltam, hogy na, épp hogy felszálltunk, és máris annyi. Aztán leszálláskor, a felhők között rázkódott úgy a gép, mintha kátyús úton mentünk volna. Ez megijesztett annyira, hogy azt gondoltam magamban, hogy úgy éreztem, hogy inkább biztonságban lennék, ha megállnánk, és aztán újra elindulnánk, miután megnyugodtam. Hát, ha biztonságban nem is lennék, de a halálom felől biztos lehetek, ha egyszer csak ott a magasban leállítanák a motort. Végül rendben földet ért a gép, de erősen megéreztem, hogy miért is utálok repülni.

Ahogy lehet igyekeztem kijutni a repülőtérről, felszállni a 200E buszra, hazajutni, hogy aludjak, mert nagyon fáradt voltam. Kipakoltam mindent, aztán feküdtem is le aludni. A repülőtéri affértől eltekintve életem egyik legnagyobb élménye volt ez a holland utazás. Lesz ismétlés valamikor júniusban, az hétszentség.