Nemcsak nyelvtanulás céljából szeretek holland rádiót hallgatni, hanem szoktam hallani jó nyugati dalokat. Néha hallani holland nyelvű dalokat is, vannak kifejezetten jók is. Most egy ilyenről írnék.
A dal angol nyelvű, és az énekes neve is angolosan hangzik, de ahogy utánanéztem, Duncan Laurence holland. Ráadásul nem is akárki: megnyerte Hollandiának 2019-ben az Eurovíziós dalfesztivált. Ezzel Hollandia 1975 után nyert először Eurovíziót. Sokat is hallani a címben említett dalt a holland rádióban. Nem hallottam még azt a dalt, amivel nevezett az Euróvízióban, de ha a Love don't Hate it-re alapozok, megérdemelte a győzelmet, megérintett érzelmileg. Rá is kerestem Spotify-on, sokat hallgatom egyénileg is. A dal annak ellenére tetszik, hogy amúgy nem szeretem, ha egy férfi fejhangon énekel, de itt ezen felül tudok kerekedni.
Nagyon mély érzelmileg, ugyanis a szöveg az intimitásról, a szerelem megéléséről szól. Talán túl is idealizálja a szerelmet, van egy ilyen szövegrészlet:
Lay your head on my chest,
I wish that we'd be like this every night.
Ilyet márpedig nagyon szívesen hallgatok, mivel én is kifejezetten romantikus alkat vagyok. Főleg akkor nyerő, ha az érzelmi világgal tudok azonosulni.
Alapvetően a spontán kialakult szerelemről szól a dal, és hogy ne féljünk meg megélni az érzéseinket. Bár a refrénben a szöveg így szól:
If it's love, don't hate it.
Én a gyűlölet szót átírnám félelemre. Hiszen a többség nem utálja a szerelmet, hanem valójában fél megélni az érzéseit. Egyébként az énekes esetében van alapja annak, hogy a szerelem nehézségeiről írjon, hiszen vállaltan biszexuális. Az érzésből, amit kiénekel, számomra kiderül, hogy nagyon is tudja, hogy miről énekel.
A dal kapcsán két dologgal nem vagyok megbarátkozva. Az egyik, hogy nagyon rövid. Mondjuk azt értem, hogy a rádióbarát hosszúságúra kell írni egy dalt, sok mai dalnál megfigyelhető, hogy vannak, melyek a 3 perc hosszúságot sem érik el. Ahogy ez is 2:51 hosszú. Csak így nem bontakozik ki a dal érzelmi mondanivalója. Vagy ha ki is bontakozik, nem lehet benne a hosszúsága miatt elmerülni. Nagyon szeretem a 6-7 perc hosszú dalokat, különösen, ha ki van töltve tartalommal, mert el lehet az érzelmi mondanivalóban merülni. Nemcsak azért szeretem nagyon Okui Masami: DEVOTION című dalát, mert olyan érzelmeket énekel ki az énekesnő, hogy mindig összeszorul a torkom, amikor meghallom, hanem a maga 7:15 hosszúsága végig tartalommal van kitöltve. Egyetlen egy unalmas másodperc sincs a dalban, végig harmóniában van a zene a szöveg mondanivalójával, ezáltal el lehet merülni a dal által közvetített érzelmekkel. Egy kb. 3 perc hosszú dalnál erre nincs lehetőség. Illetve egy lehetőség van: Ha ismételgetjük a dalt, ahogy szoktam is csinálni. Így megélem a Duncan Laurence dal mondanivalóját is.
A másik problémám ennél komolyabb: Mégpedig a videoklip.
Nagyon alacsony költségvetésből készülhetett, de az biztos, hogy semmilyen módon nem reflektál a dal mondanivalójára. Szinte csak az énekest lehet látni, de az is problémám, hogy nem látom az arcán, hogy átélné a dalt. Én biztos, hogy kitaláltam volna valami rövid történetet a videokliphez. Talán még egy elcsépelt romantikus jelenet is jobban illett volna a dalhoz.
De inkább csak magát a dalt összegezném, mert az kiváló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése