Végül nem sikerült felénekelni a dalt, amit nagyon szerettem volna mára, ezért a mai feltöltés elmarad. Pedig szerettem volna nagyon, de sajnos fel kell ismerni a határaimat énekhang terén, mert nem egy olyan történetet hallottam, hogy valaki kiénekelt olyan magas hangot, amivel rég kijött a saját hangtartományából, és az lett az eredménye, hogy majdnem a beszédhangja is elment. Nagyon szerettem volna elénekelni JAM Project-től a NEW BLUE-t, amiről többször írtam, hogy mennyire imádom, de nincs meg hozzá jelenleg a tudásom, hogy jól menjen. És nem akartam leváltani olyan dalra, ami menő, meg minden, de nincs hozzá igazán hangulatom. Már csak azért sem, mert a próbák annyira elvették a hangomat, hogy kapar a torkom. Tudtam, hogy ha nem hagyom abba a próbát, ha nem is végleg, de egy darabig kicsinálom a hangomat.
Az egyik komoly nehézség az volt, hogy a refrénben a "mukou made" és az "irodorou" résznél olyan hangmagasságokat kell kiénekelni, amit jelen tudásom szerint nem tudok kiénekelni. Próbálgattam, de hamis is volt (nem jutott fel addig), ráadásul annyira kicsinálta a torkomat, hogy ahogy mentem előrébb, még azok a magas hangok sem jöttek ki, amik egyébként mennének normál esetben. Itt már biztosan tudtam, hogy ennek itt véget kell vetni, mert bajok lesznek. A másik, ami miatt alkalmatlan vagyok a dal eléneklésére, hogy azt vettem észre magamon, hogy bár azért elég szép hangmagasságig tudok énekelni, de nincs mögötte érzelem. Márpedig a NEW BLUE egy olyan dal, amire - ahogy tegnap írtam - akár meditálni is lehet. Na most el lehet képzelni, milyen érzelmek vannak benne. Bizony komolyak, és ahogy hallgattam vissza magamat, azt éreztem, hogy nem tudom visszaadni azokat az érzelmeket a hangommal, amit a dal közvetít, ehhez túl kevés vagyok. Tehát külön gyakorolni kell azt is, hogyan énekeljek szépen magas hangon. Hogy az ne csak ordítozásnak tűnjön, hanem vannak mögötte érzelmek. Márpedig ez egy olyan dal, ahol úgy énekelnek ki magas hangot, hogy nem törnek ki belőle érzelmek, hanem valójában teljes nyugalom van. És szépen kiénekelni magas hangot "nyugodt ordítással"... Azért érzékelhető, hogy mennyire furcsa párosítás. Márpedig a JAM Project erre képes. Úgyhogy ez egy nagyon nehéz dal, ami nemcsak hangmagasság terén állít kemény próbák elé, hanem érzelmek terén is. Azt érzékelem, hogy nem vagyok eléggé fejlett érzelmileg, hogy szépen hangozzon tőlem ez a dal. És még egy dolog, ami komolyan meglepett: A lassú részt is rettenetesen nehéz egyenletesen énekelni. Amikor a "Blue sky, Blue sea, Blue gaia, All life" részt éneklik, azt nagyon lassan, szinte már-már mámorosan éneklik, és azt megtapasztalni, hogy nyugodt, békés hangon, halkan énekelve mennyire nehéz végig megtartani azt az egy hangot, ami egyébként simán kijön. Persze, simán kijön, csak közben arra is figyelni kell, hogy érzelmileg is egyenletes maradjon az ének. És hihetetlenül kell összpontosítani azokban a másodpercekben, hogy ne csússzon el a hang, és érzelmileg is "egyenletes" maradjon. Azok a bizonyos másodpercek nagyon hosszúak.
Egy fontos tanulság: Tudni kell feladni. Mikor érdemes feladni? Amikor a 10 egységnyi képességemből beletettem mind a 10-et, és akkor sem ment, akkor le lehet zárni az esetet úgy, hogy én mindent megtettem, de emberből vagyok, vannak határaim, erre (jelenleg) nem vagyok képes. De ezt csak akkor leszek képes nyugodt szívvel kimondani, ha nem marad utána hiányérzet, és nem fog utána a fejemben járni, hogy mi lett volna, ha így és így próbálom meg. Akkor mindent megtettem, nem megy, elfogadom, hogy nem megy, és lezárom magamban a dolgot. Azért rossz mondás, a "soha ne add fel!", mert egy idő után átalakul görcsös ragaszkodássá a dolog, és adott esetben cikivé válhat az, hogy már annyira akarjuk, hogy nem tűrjük meg, hogy nem sikerül. Az is külön érzelmi intelligenciaszint, hogy tudjuk, mikor adjuk fel, mikor tettünk meg mindent az ügyért, de nem ment, és el tudjuk fogadni, hogy nem sikerült. Ez is az élet része. És örültem a gyakorlásnak, mert ebből is sokat tanultam. Arról nem beszélve, hogy nem végleg adtam fel, de egy jó ideig, amíg nem leszek eléggé fejlett, hogy el tudjam énekelni a dalt, addig nem próbálkozok vele.
