Top 40 JAM Project #6

Maverick ~Kakusei Sareshi Kemono~

Evezzünk ismét keményebb vizekre. Az egyik leghangulatosabb JAM Project rock dal következik. Ez is olyan dal, amit azért szeretek, mert nagyon jó időszakomban ért, tehát a személyes élmények is emelik nálam a dal értékét. Nem utolsósorban remekül megírt dal, ami jelen esetben azért nagy szó, mert nemhogy kemény rock dal, hanem nagyon gyors is. Az ilyeneket pedig azzal szokták elrontani, hogy csak az erődemonstráció emelkedik ki, hogy mi vagyunk a tökös férfiak, a legyőzhetetlenek. Ellenben ez a dal nemcsak hogy erőt demonstrál (mert azt is), hanem hihetetlenül dallamosra sikeredett. Olyan dallamvilága van, ami megmarad a fejben, így énekelhető is... már akinek van hozzá hangterjedelme. Merthogy a JAM Project itt sem rest megmutatni, hogy több oktávnyi hangterjedelmük van. Nagyon nehéz dal, énekes legyen a talpán, aki ezt hibátlanul el tudja énekelni. De a hangulat az, amivel mindent visz, ami miatt annyira imádom ezt a dalt. Nem kérdés, hogy helye van a legjobbak között.

Kisgyerek csillagharcos

A 226. részig bírtam a Bleachet. Untam már korábban is, de mindig bíztam, hogy ha lemegy az aktuális értelmetlen harc (mert tényleg az), akkor utána jobbra fordul a történet. De ez nem történt meg. És mivel azt láttam, hogy az újabb és újabb harcoknak csak az erőfitogtatás a lényege, semmi értelem és tartalom nincs mögötte, ezért dobtam a sorozatot.

Helyette egy olyan animét kezdtem el nézni, amire igazából rá se néznék, ha nem lennék Nintendós. Ez pedig a Hoshi no Kirby. Nehéz is lesz elfogulatlanul írni az animéről, mert Kirby elképesztően aranyos karakter, és a játékai is szerethetőek. Könnyűek, mégis hihetetlenül játszatja magát.

Az első Kirby játék még 1992-ben jelent meg Game Boy-ra. Az első néhány játék elsősorban Japánban volt népszerű. És a szigetországban a mai napig imádják Kirbyt. Ami nem is csoda, hiszen minden egyes dologért rajonganak, ami aranyos. A játékoknak mindig is volt világszerte egy relatíve szűk rajongótábora (Mario- és Zelda játékokhoz képest mindenképp szűknek mondható) elsősorban a Super Smash Bros. széria hatására lett széles körben ismert és kedvelt Kirby.

Annak ellenére, hogy Japánban már a kezdetektől népszerű karakter volt Kirby, az anime csak 2001-re készült el. Aki ismeri a Nintendo jogi dolgokhoz való viszonyát, az nem lepődik meg ezen, nagyon nem is térnék ki rá. A lényeg annyi, hogy a Nintendo nagyon védi a franchise-ait. Tisztában vannak azzal, hogy azok nagyon népszerűek, sok esetben eszméletlen mennyiségű jogdíjakat kérnek el azért, hogy egy-egy karakterük valahol megjelenhessen, ezért is van az, hogy a Pokémont leszámítva nagyon nincs olyan Nintendo sorozat, amiből érdemleges anime készült volna. Mert van például a Super Marióból is, de azok csak rövid special-ok, aminek ráadásul komoly mondanivalója sincs, a rajzolás is rettenetesen csúnya. De a Pokémon mellett a Kirby az a Nintendo sorozat, amiről ki lehet jelenteni, hogy érdemleges sorozat készült. 100 rész lett végül az anime, és eszméletlen szépre sikeredett. A szépségnek fő oka az, hogy az anime készítésében jelentős szerepet játszott a HAL Laboratory fő munkatársa Sakurai Masahiro, aki kitalálta Kirby-t.

Annak ellenére, hogy a Hoshi no Kirby elsősorban gyerekeknek készült sorozat, mégis ki lehet jelenteni, hogy a játéksorozat rajongói számára is ajánlható az anime, kortól függetlenül. Aki szabadjára tudja engedni a gyermeki énjét, az egy nagyon aranyos, szerethető animét fog nézni. Kirby ugyanis egy végtelenül szerethető karakter. Talán egy kicsit esetlennek, vagy inkább gondtalannak tűnik, de ennek is van oka. Kirby ugyanis egy csillagharcos lesz, méghozzá a legerősebb, aki Nightmare-től fogja megmenteni az univerzumot. Kiderül, hogy ő az, akiről próféciák beszélnek, csak akad egy kis probléma. Valahogy a csillag alakú űrhajóba kerül, ami lerobban, így Kirby kényszerleszállást hajt végre, a Pupu Village-be ér földet. Kiderül róla, hogy neki még a szülőföldjén lenne a helye, ugyanis emberi években nézve 1-2 éves szintjén van. 200 évvel korábban lépett színre. Persze az ellenérdekeltek (mint például King Dedede) tudomást szereznek Kirby létezéséről, és hogy ki is ő valójában, el is akarják tenni láb alól. No de legkevésbé sem horror-thrillert vagy krimit képzeljünk el, mégiscsak gyerekeknek készült műről van szó. Sőt, ez az anime gyenge pontja. Nem akarták, hogy kemény legyen, ezért olyan idióta, debil harcokat találtak ki, mintha csak a Pokémont nézném, ahogy a Rakéta csapat szerencsétlenkedik Ash-ékkel. King Dedede a Kirby játék főellensége, a játékban ugyan okoz némi nehézséget a legyőzése, de hogy az animében nem az esze miatt szeretjük, az is tény. A nagydarab kövér pingvin számomra soha nem volt szerethető karakter. Sok esetben inkább azt éreztem, hogy csak útban van, mert a tette mögött semmi elképzelés, koncepció nincs. Ő van kapcsolatban a Holy Nightmare Inc. céggel, mely gyártja az ellenségeket, melyekkel fel kell venni a harcot Kirbynek. De hősünk hiába kisgyerek még, azért akad segítsége, amiknek köszönhetően sikerrel megvívja a harcot a gonosz ellen. Itt van például a játékokból ismert képességek átvétele. Érdekesség, hogy itt nem az adott karaktert vagy ellenséget szippantja be Kirby, azt talán túlzottan morbidnak gondolták az animekészítők. A hozzá kapcsolódó tárgyat szippantja be, és annak köszönhetően lesznek Kirbynek különleges képességei. A másik segítség a Warp Star, amely Kirby közlekedési eszköze lesz földi élete során. Ez a csillag nem közvetlen segíti hősünket, segítségével gyorsan tud repülni a levegőben, összezavarva az ellenséget. De tényleg nem a harcok a sorozat erőssége, mindenesetre jó néhány ellenség ismerős lesz majd a játékokból. Inkább a maga gyerekes (jó értelemben) bájával hódítja meg a szíveket.

De akár a zenéjével is, ugyanis az opening nekem nagyon tetszik. Első hallásra átlagos gyerekdalnak tűnik, de fülhallgató mellett hallgatva nagyon érvényesül az erős, ritmikus ütőhangszeres hangzás ("Kirby March" az opening címe), és hihetetlenül hangulatossá teszi a dalt. Az énekhang is kellemes, bár az előadó neve annyira nem ismert: Shanchii (katakanával). Régóta ismerem a dalt, de máshol nem hallottam a nevét. De nagyon kellemes, kedves hangja van, mintha játszani hívná nemcsak a gyerekeket, de a gyereklelkű felnőtteket is.

Az ending is ötletes, igazából egy instrukció, hogy rajzoljunk Kirby-t és King Dededét.

Lehet próbálkozni. Amúgy ez is nagyon aranyos, a rajzóra végén az "Ohayou! Kirby harapeko da" és a "Kanarazu! Dedede wa yatte kuru" szövegek pedig emlékezetessé teszik a dalt. Szoktam énekelni magamban, amikor spontán eszembe jut, és egyedül vagyok. Jó a dallamvezetése.

Különben ez az anime a gyerekek szintjén, de megmutatja nekik a való életet, méghozzá annak az árnyoldalát is. Például a 6. részben, amikor King Dedede elindítja TV csatornáját (Channel DDD), és az egész Pupupuland egy emberként, birkaként nézi, amikor King Dedede valóságként tár eléjük, azért elgondolkodtatott, hogy hát igen... Mifelénk is van ilyen. Aztán egy másik részben amikor King Dedede saját kénye-kedvére kivágja az erdő fáit, hogy golfpályát építsen, azért érzékelhető volt a vezetői gőg. Csak hát attól gyerekeknek szóló anime, hogy egyrészt a valósághoz képest "finomítva" mutatja be, másrészt meg mindig legyőzik King Dededét. Az mondjuk nem tiszta számomra, hogy kerül King Dedede a palotába, de ott egy család lakik, akinek két gyereke van. Egy fiú, Bun, és egy lány, Fumu. A lány az okos kettejük közül. Ő az, aki mindig gyanakodva szemléli az eseményeket. Ő az, aki érdeklődő, nem éri be a sablonos válaszokkal. Csak ezáltal némileg elveszti a hitelességét a személyiségét, mert olyan, mintha külsősként bevonták volna a történetbe. Ő az, aki ismeri a forgatókönyvet, tudja, hogy ki a jó, ki a rossz. Nem tűnik okoskodónak, tehát nem mondanám idegesítőnek, csak lelövi a nézőnek a poént, amit mondjuk felnőtt szemmel egyébként sem nehéz kitalálni. Inkább gyerekeknek rossz, akik gondolkodnának a látottakon, annak Fumu lelövi a poént.

Ettől függetlenül ajánlom az animét mindenkinek, aki szívesen lazítana egy könnyed, gyerekeknek való történettel. De ezt leginkább a Nintendo játékosok és Kirby rajongók fogják értékelni.

Top 40 JAM Project #7

Kaze ~Tabidachi no Uta~

Mondanivalójában a tegnapihoz hasonló dal következik, de most nem Okui Masami stílusában. Ez egy sokkal fajsúlyosabb, erősebb dal az elválásról a búcsúzásról és az örök utazásról. Pont azért ez is olyan dal, amit akármennyire is szeretek, nem szeretem hallgatni, mert annyira erős érzelmileg, hogy valósággal depressziósnak érzem magam a dal hallatán. De azért, mert ilyen hatást vált ki, azért van helye a listán, ennyire előkelő helyen. A szöveg is a szomorú elválásról szól, és konkrétan ez az a dal, ahol Endoh Masaaki olyan magas hangokat énekel ki, amit sehol máshol nem, még a szólókarrierjében sem. És pont ott, ahol a szöveg is a legerősebb. A zene is nagyon jól meg van írva, az érzelmek hitelességét pedig mutatja, hogy nem kell feltétlen érteni a szöveget, ahogy éneklik, abból minden kiderül. A GARO dalok legjobbika.

Zen Pinball 3D egyéni rekordok

Az utóbbi napokban kb. 6 órát játszottam a Zen Pinball 3D-vel, ezalatt szépen sikerült gyűjtögetni a rekordokat. Eddig így állok:

• Excalibur: 5.916.000 pont
• Eldorado: 8.987.001 pont
• Shaman: 9.306.290 pont
• Earth Defense!: 10.964.381 pont

Hihetetlenül élvezem a játékot, de néha tényleg azt érzem, hogy semmi ráhatásom nincs arra, hogy hány pontom van a játékban. Jó, persze, ha alulról ellövöm a golyót, akkor annak szögén tudok módosítani, a megfelelő reflexekkel, de néha lesek, hogy honnan van ez az 1 millió pont? Máskor meg hüledezve nézem, hogy megy oldalról a mélybe a golyó? Jó, most onnan hogy hozzam vissza? Sehogy, maradjunk annyiban, mint ahogy annyi mindenben, ehhez is kell némi szerencse. De nem számít, mert tényleg rettenetesen jó játék. Amúgy pontosan 6:19-et játszottam a játékkal, ezzel a 31. legtöbbet játszott játék nálam a 151-es listán.

Top 40 JAM Project #8

PRAY FOR YOU

Nem egy olyan dala van Okui Masami-nak, ahol úgy énekel a fájdalmairól, hogy az már régen történt, úgy érezhette, hogy a helyére tette, de mégis... Ugyanilyen a PRAY FOR YOU is. Ez egy olyan dal, melyből kivehető (a címből is ki lehet logikázni), hogy egy régen történt fájdalmas eseményről emlékezik meg. Fájdalmas sóhajjal, sóvárgással kezdődik a dal, ami azt sugallja, hogy hirtelen tört elő belőle az érzés. Olyan, mintha azt gondolta volna magában, hogy feldolgozta a történteket, de hirtelen valami olyan történik, aminek hatására feltörtek a régi emlékek a tudattalanból, és az ebből fakadó fájdalmat énekli ki. Hiába JAM Project dal, annyira Okui Masami stílusa ez, mintha magának írta volna. Gyönyörű ballada, amivel bárki tud azonosulni, aki megélt már hasonlót életében. A fiúk is nagyon szépen énekelnek, de az igazi, már-már spirituális jellegű katarzist Okui Masami éneke adja a dal legelején és a legvégén. Mintha egy angyalt hallgatnánk. Emellett a dal igazi szépségét a szöveg adja meg. Kiénekli a hiány fájdalmát, de kívánja a másik fél boldogságát, akiről szól a dal. Ez az egyik legszebb és legvalósabb dalszöveg amit az elválásról és a búcsúzásról írtak.

Szórakozott boszorkányvadászok

A régi animék egyik bája, hogy a jóval egyszerűbb rajzolásuk miatt viccesebbnek hatottak a poénos jelenetek. Főleg, ha a történet sem feltétlen komoly, vagy nem kell komolyan venni, akkor kifejezetten előny az, ha inkább egyszerűbb a rajzstílus, akkor a poén a maga egyszerűségében is viccesen van megjelenítve. Ilyen a Bakuretsu Hunters is, mely az 1995-1996 őszi-téli szezonjának egyik nagy durranása volt. Kevéssé ismert anime, pedig Hayashibara Megumi rajongóknak is olyan szinten alapmű, mint a Slayers vagy a Saber Marionette szériák. Mert hát itt is nagyot alakít. De miről is szól az anime?

Egy öttagú csapat boszorkányokra vadásznak... vagyis a boszorkány ide túlzottan le van egyszerűsítve. A lényeg, hogy abban, hogy ebben az animében is szerepet kap a halállal való viszony, illetve szerettünk halálának el nem fogadása. Az anime epizodikus, tehát minden egyes résszel más történet veszi kezdetét. A legtöbb részben egy látszólag kedves (és nem utolsósorban szemrevaló) lány a főszereplő, akiről hamar kiderül, hogy nem képes elengedni halott szerettét, ezért valamilyen módon megpróbálja visszahozni őt. A dráma csak a kisebbik részét képezi az animének, a poén sokkal erősebb. Elég ha csak felsorolom a főszereplők keresztneveit, máris sejthető lesz, miről van szó: Carrot, Chocolate, Tira (Misu). Carrot Glace egyike a csapat fiútagjának, aki menthetetlenül imádja a nőket. Amint meglát egy szép nőt (nem véletlen, hogy többségében ők a főszereplők) nem bír magával, rohan hozzájuk, hogy tudtára adja vonzalmát feléjük. Persze, hogy egyik sem viszonozza, ahonnan meg szerelmet kaphatna, őket meg elutasítja. Ők pedig nem mások, mint a csapat két lánytagja, Chocolate Misu és Tira Misu. Chocolate kifejezetten szereti megmondani, amit gondol, és bár nem járnak, mégis "Darling"-nak hívja Carrot-ot. Sőt néha úgy bánik vele, mintha már házasok lennének, ugyanis amikor Carrot (belegondoltatok, milyen vicces egy férfinak ilyen nevet adni?) meglát egy szép nőt, hihetetlen féltékenységi jelenetet rendez, nem utolsósorban ő az, aki néha lecsapja szegény Carrot-ot, fejtörést okozva neki (szó szerint). Pedig ő csak álmai nőjét látja minden szép nőben. Persze féltékenységében segítségére van Tira Misu is, aki a testvére. A szerelemféltés másik oldala meg az, hogy nem egyszer Chocolate féltékenysége mentette meg Carrot életét, ugyanis nem egyszer veszélybe kerül azáltal beleszeret a lányokba. Nagy szerelmében ugyanis nem látja, hogy milyen lányokba szeret bele, elfelejti, hogy személyükben egy boszorkányokra vadásznak. Nem mellesleg igazán megnézhetné a két lányt is magának, aki mindig vele tart, hiszen átlagos nőként valóban nem annyira vonzóak, főleg Tira Misu, akit igencsak viccessé tesz a nagy szemüveg. De amikor átváltoznak boszorkányüldözővé, akkor igazán szexi nőkké válnak.

SPOILER

Viszont a vége rettenetesen kiábrándító. Ahogy elnézem, már a '90-es években is szokás volt, hogy ha úgy adják le az animét, hogy a manga még nincs befejezve, akkor kitalálnak neki egy véget. Amivel alapvetően nincs gond, mert lezárják valahogy a történetet, ha nem is feltétlen úgy, ahogy a mangában lesz. Baj akkor szokott lenni, ha teljesen másképp zárják le, mint milyen az anime az utolsó kb. 3-5 részéig. Márpedig a Bakuretsu Hunters esetében erről van szó, és emiatt hasal el a sorozat. Ugyanis kb. a 22. részig egy epizodikus, végtelenül vicces történetet látunk, ahol azért megmentik a bajba jutottat, de volt mögötte koncepció. És bár lehetett érezni korábban, hogy komoly dologról van szó, de amekkorát fordul a sorozat a végére, az még Pál apostolnak is dicsőségére vált volna. Hirtelen bajba kerül a világ, elpusztítani készül valaki. De ki ő? Mi közük van hozzá hőseinknek? És miért kell megölni Carrot-ot? Mindent azért én se áruljak el, de ennyiből is látszik, hogy mekkorát fordul a sorozat. Ez azért is problémás, mert azáltal, hogy viccesek a karakterek, jól áll nekik a humor, ezáltal teljesen másfajta kapcsolat alakul ki a néző és a szereplők között. És azzal, hogy Carrot viselkedése a végére sehogy nem alliterál arra, ahogy a sorozat során viselkedett, nem tudok azonosulni azzal, hogy mennyire komoly lett, és hogy kész megharcolni a "főellenséggel" a világ megmentéséért. És hogy meghal a többi, és hogy érinti ezt Carrot-ot. Nyilván megértem, de nem tudok azonosulni vele. És itt van a komoly baj. Emiatt nagyon el lett rontva a sorozat. Kíváncsi is voltam arra, hogy ezt mégis hogyan fogják befejezni, de nem gondoltam volna, hogy ennyire sablonosan. És mivel sablonos, másképp ismertük meg a szereplőket, ezért érzelmileg nem hiteles a vége. Kár érte, elrontották a sorozatot.

SPOILER VÉGE

Érdekes itt is megfigyelni, hogy változtatja Hayashibara Megumi a hangját. Ő Tira Misu hangja, és amikor csak egy átlagos lány, akkor szende, magas hangot ad neki, de amikor átváltozik, akkor mély, nőies hangot kölcsönöz hősnőnknek. A különbség meg legalább akkora, mint amennyit hallhatunk hangban. Hayashibara Megumi meg már megmutathatta korábban szintén a Bakuretsu Hunters kapcsán, hogy mire képes a hangjával. A sorozat ugyanis (ahogy általában lenni szokott) mangaként indult 1993-ban, majd 1994-ben készült belőle egy rádió dorama, melynek openingjét szintén Hayashibara Megumi énekli. Ennek címe Until Strawberry Sherbet, ahol önmagával duettezik. Bár erről nincs hivatalos információm, de gyanítom, hogy itt is a "két" Tira Misu-t jeleníti meg a hangjával, mintha egymással kommunikálnának. Egyrészről mélyebb, nőiesebb hangja van, angolul beszél és rappel, másrészről meg magas, ártatlan hangon énekel japánul, a refrént meg együtt nyomatják. Ugyanígy kiemelném Carrot seiyuu-ját Furumoto Shinnosuke-t, akinél nem értem, hogy miért nem futott be komoly karriert, ugyanis elképesztően jó hangszínész. Egyrészt eszméletlen jó hangja, kiváló választás volt Carrot-hoz, másrészt meg hihetetlenül jól tud játszani a hangjával. Hozzájárul vele az anime debil mivoltához, és hogy Carrot egy menthetetlen szoknyapecér, aki amint meglát egy nőt, már nem bír magával. Csalódottan vettem tudomásul, hogy nincs több komoly szerepe.

Már csak abból a szempontból is emlékezetes az alakítása, hogy az openinget együtt énekelte Hayashibara Megumi-val. Igaz, hogy régen sokszor hivatkoztam a Slayers openingjére a Get along-ra, hogy az minden idők legjobb japán dala nálam, de igazság szerint az csak azért van, mert itt ismertem meg Hayashibara Megumi-t és Okui Masami-t együtt, ezen dal által váltam mindkettejük rajongójává. De igazából, ha 1995 legjobb dalát kellene kiválasztanom, akkor bőven a WHAT'S UP GUYS?-ra esne a választásom. Az az erő, az a szenvedély, ahogy együtt énekelnek, az valami eszméletlen. Még most is tűzbe hoz, pedig több, mint 10 éve ismerem a dalt. Bár az igazat megvallva, igazán nagyot csak a refrénben énekelnek, Furumoto Shinnosuke esetében érződik, hogy nem feltétlen énekesként kvalifikált, inkább Hayashibara Megumi az, aki a versében nagyot énekel. De még így is azt mondom, hogy óriási ez a dal, ami valószínűleg a '90-es évek animés generációjának alapmű Japánban, de ez tényleg olyan dal, ami bőven megérdemli, hogy széles körben legyen ismert. De jó lenne elénekelni ezt a dalt karaokén, csak ahhoz nemcsak olyan hölgypartner kell, aki bevállalná velem a dalt, hanem nekem is kell az a fajta vadság, az a fajta... Mondjam szexuális éhségnek? Mondjuk ez durva lenne, mondjuk inkább azt, hogy az a szenvedély, amivel hitelesen lehet megénekelni ezt a dalt. Ehhez képest az ending meglehetősen sajátságosra sikeredett. Az inkább szövegében szól nyíltan a szexuális vágyról, viszont maga a dal sokkal visszafogottabb. A zene sem élő, a két énekesnő Okui Masami és Matsumura Kasumi éneke is sokkal inkább visszafogott. Ezáltal nem jön át érzelmileg, hogy miről szól a dal. Bár az endinget is régóta ismerem, és önmagában bár nem mondanám nagy kedvencnek, de konkrétan az animében az opening után hallgatni kifejezetten illúzióromboló volt. Olyan, mintha két szűzies nőt hallgatnék énekelni, akik felfedezik a maguk szexuális aktivitását, kívánják az adott pasit, de tapasztalatuk híján nem tudják, hogy ezt hogy adják tudtára.

Úgyhogy van minden ebben az animében, ami miatt egyesek sztereotip módon elítélik a modern japán kultúra ezen szegmensét. Szerettem volna megmutatni az openinget, de nincs fent YouTube-on. Feltettem, de egyből blokkolta a YouTube azzal, hogy a kiadó, a King Records tiltja, hogy felkerüljön ez a dal bármilyen formában a videómegosztóra. Ez engem azért szokott bosszantani, mert nem is feltétlen a szerzői jogok védelmét látom ebben a cselekedetben, hanem hogy a mai napig pénzt akarnak keresni ezzel a dallal. Meg a dal népszerűségét védik. De az biztos, hogy ha újra kiadják a dalt (például 2005-ben STAR-MANI SERIES keretében több '90-es évek beli anime dalaiból csináltak válogatásalbumot) állítom, hogy abból egy jent nem lát Hayashibara Megumi. A kislemez amúgy nagyon népszerű volt 1995-ben. Kb. 83.000 példányt adtak el belőle. Sőt, a King Records már a '90-es években is megtalálta a módját, hogy gazdagodjon meg zenei kiadványokból. Több animénél is megcsinálták azt, hogy az opening és ending dalt három különböző kislemezen adták ki. Volt egy opening / ending kislemez, melyre csak a két dal került fel, semmi karaoke verzió, meg ilyenek. Merthogy kiadták külön az openinget saját B-side track-kel, erre került fel az opening karaoke verziója. Harmadik kiadványként az ending dalból a kislemezt, szintén saját B-side track-kel, csak erre került fel annak is a karaoke verziója. Nemcsak a Bakuretsu Hunters esetében csinálták meg ezt, hanem például a Shinseiki Evangelion vagy a Shoujo Kakumei Utena opening és ending dalait is három különböző kislemezen jelentek meg. De biztos van jó néhány ilyen.

Digitális Pokémon Crystal

Tegnap ugyan nem telefonáltak a Konzolvilágtól, de mivel időszerű lett volna, hogy megjöjjön a Pokémon Crystal Version, ezért elmentem érdeklődni érte. És tényleg megjött. Át is vettem, ez is 1.399 forint volt.

Kíváncsi voltam, hogy ez miben tudott más lenni, mint a Gold vagy a Silver, merthogy van néhány extra a játékban. Mindenek előtt ez az első olyan Pokémon játék, ahol volt animációja a harcoknak. Természetesen kezdetleges volt, de jó volt már ennyit is látni, és folyamatosan figyelni, hogyan fejlődnek ezen a téren a Pokémon játékok. Természetesen ennek belsejében is csak a letöltőkód van.

Ebbe a játékba is belenéztem, megadtam a nevemet, a riválisom nevét, meg személyleírást adtam a tolvajról, aki ellopta Elm Professzor egyik Pokémonját. Először elmentem Mr. Pokémonhoz a professzor megbízásából, aki ad egy Mystery Egg-et, hogy vigyük el a professzornak. De hát a kis affér miatt nem ez lesz az elsődleges gondolata, mire visszatérek, hanem jelenti, hogy ellopták a Pokémonját. Én meg mivel láttam a gaz tettest, személyleírást adtam róla. Kapják el szépen, és zárják börtönbe. Ez nagyjából 20 perc játék a harcokkal együtt, itt mentettem, és ha sorra kerül a játék, akkor folytatom, sőt végigjátszom! Ebben Totodile a kezdő Pokémonom, aminek örülök, mert vízi Pokémonokkal jó szoktam lenni.

És akkor ünnepélyesen kijelentem, hogy megvan mind a három Pokémon játék!

És ígéretet teszek arra, hogy mind a három végig lesz játszva.

Top 40 JAM Project #9

Bonds of Friendship

Folytatjuk a balladák listáját, és talán a legszebb példája jön annak, hogy lehet úgy énekelni sablonos szövegről, hogy az mégis hitelesnek hangozzon. A címből ki lehet találni, hogy miről szól a dal. Igen, a barátság fontosságáról, jelentőségéről, de ha ezt Okui Masami foglalja zenében, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az érzelmek húrjai lesznek megpendítve, és az úgy, hogy bárki elérzékenyülne rajta. Hasonlóképpen van a Bonds of Friendship esetében is, ami talán még azokat is gondolkodásra késztet, aki csalódott már emberekben. Talán nincs másik olyan daluk, amiben ennyire hallatszik, hogy mennyire hisznek abban, amiről énekelnek, és erről nagyon szépen tudnak énekelni.

Magyar flipper

Néha nézegetem Nintendo eShop-on, hogy mi van leárazva. Általában nem találok semmi érdekeset, de amikor megláttam, hogy van Zen Pinball 3D £4.49 helyett £0.89-ért, azt gondolkodás nélkül megvettem. Szeretem a flippert, és már hallottam a cégről, mely fejlesztette (Zen Studios), úgyhogy nagyon rossz nem lehet. És kipróbáltam, hát ez tényleg nagyon jó. Én kérek bocsánatot azért, amiért ennyire olcsón vettem meg. Teljes mértékig realisztikus flipper, a golyó úgy viselkedik, ahogy a való életben, tehát teljesen rendben van a játék fizikája. Négy tábla van, mindegyik változatos, és szerethető egy egyedisége miatt:

• Excalibur
• Eldorado
• Shaman
• Earth Defense

Ötletes mind a négy, és tényleg annyira tetszik mindegyik, hogy váltogatom, hogy melyiken játszok. Kedvencként az Eldoradót mondanám, de csak a zenéje miatt, ugyanis annak a táblának a legjobb a zenéje. Mindegyiknek megvan a hangulata, ami miatt jó rajta játszani. Igazából a játéknak tényleg csak a rekordhajhászás a lényege, de ha ezt ennyire hangulatosan megtehetjük, akkor miért is ne.

Nem voltam annyira járatos a Zen Studios munkáiban, egyszer-egyszer szembetalálkoztam a fejlesztő és kiadó nevével, de konkrétan nem foglalkoztam vele komolyan. De amikor megnéztem a Credits-et, és láttam, hogy csak magyar nevek vannak a fejlesztők listájában... Én kérek bocsánatot, hogy eddig elmentem mellettük. Már ez önmagában meglepő volt számomra, de az talán még jobban meglepett, amikor olvastam Vári Zoltán nevét a grafikusok között. Ha ő az, aki annak idején az 576 Konzolban írt döntő többségében Nintendo 64 teszteket, akkor még jobban bocsánatot kérek, hogy eleddig nem ismertem őket. Már gyerekkoromban is szerettem olvasni az írásait, és most, felnőttként is újraolvasva a Nintendo 64 játékokról az ismertetőit, nagyon jó stílusa van. Az volt a gondolatom olvasás közben, hogy ő egy végtelenül kedves és közvetlen ember lehet. Örültem a szerencsének, és tényleg nagyon jó a játék. Most egy darabig a flipperrel fogok foglalkozni.

Leszedtem Wii U-ra a Zen Pinball 2-t is, itt derült ki, hogy igazából a 3DS-es játék inkább csak egy bemutató. A Wii U-s változathoz ingyenesen lehet hozzájutni, de minden táblát csak demóban lehet játszani. Azokat kell külön megvenni. Elég sok van, és ahogy szétnéztem a fejlesztő cég weboldalán, a sokféle flipperjáték táblái szinte kivétel nélkül megtalálhatók itt. Fogok náluk vásárolni, már csak azért is, mert amilyen jó a Nintendo 3DS-es játék, megalázóan olcsón vettem meg.

Top 40 JAM Project #10

Mizu ni Utsuru Tsuki~my heart

Aki ismeri Mizuki Ichiro szólókarrierjét, az tudhatja, hogy nemcsak a "Soha ne veszíthetsz!" és az "Egy igazi férfi soha nem adja fel!" jellegű shounen dalokban van otthon, hanem bizony a balladákban is. Méghozzá olyanokban, ahol minden fájdalmát kiénekli magából. Egy ilyen dalt énekelt meg, a JAM Project tagjaként, és egyben megénekli az együttes történetének egyik legszebb balladáját. Már az első hangoknál lehet érezni, hogy itt valami csodálatos dolgot fogunk hallani. És igen! A zene is gyönyörűen van megírva, a hangszerelés is csodálatos, és ahogy megénekli Mizuki Ichiro a magányt, azon nem szégyen akár sírni is. Hiszen olyan érzelmekről énekel ebben a dalban, amit mind megéltünk. Lesznek még balladák a listában, de egyik sem lesz fájdalmas, mint ez.