Top 40 Yonekura Chihiro #39

Love in Motion ~Dynamite Love~

Mindenképp szerettem volna egy vidám, bolondos dalt megmutatni Yonekura Chihirótól, ami főleg a karrierjének elején volt jelen. Ez a dal konkrétan 1996-os, a második kislemezének B-side track-je. Már a dinamikája is jól mutatja, hogy igazi szerelmes dallal van dolgunk. Ennek a dalnak a szövegében is olyan "alapvető" szavak vannak, tehát aki elég japán dalt hallgatott, és foglalkozott a szöveg jelentésével, az tudhatja, miről szól a dal, nem kell hozzá N1-es szintű japán nyelvtudás. Ahogy utaltam rá az elején, ez egy igazi szerelmes dal a beteljesült szerelemről, amit aktívan megél az énekesnő. A zene is dinamikus. Egyetlen hibája, hogy a refrénben a "hu-hu-hu"-zás nem kellett volna, hallatszik, hogy az énekesnőnek nincs még olyan hangképzettsége, hogy azt jól el tudja énekelni, amúgy egy kifejezetten jó dalról van szó, amit jó elővenni akkor, amikor csak kellemes percekre vágyok, és nem feltétlen nagy nívót képviselő dalokat akarok hallgatni.

Telefon a szervizben

Más blogomban már írtam, hogy mi történt, nem szeretném ezt még egyszer részletezni. Hétfőn bekerült a telefon a szervizbe, őszintén remélem, hogy tudják tartani a másfél-két hetes határidőhöz magukat, amit ígértek, és nem valósul meg nálam az a történet, amit lehet olvasni, hogy vannak, akik 4-5 hetet várnak a telefonjukra.

Hihetetlen, hogy egy telefon mennyire információfüggővé tud tenni. Ráadásul egy kifejezetten jó telefonom van, Xiaomi Redmi Note 4, ami középkategóriás áron kínál csúcsminőséget. És ahogy szétnéztem tényleg, drágábban is olyan telefonokat lehet találni, melyek nem tudnak annyit, mint a Xiaomi. Ezt 55.000 forint körül lehet venni, hasonló tudásúakat meg 100.000 forint körül lehet találni. Ennek köszönhetően egyre jobban elterjed Magyarországon, egyre nagyobb a híre. Ennek örülök is, mert tényleg nagyon jó telefon, és azóta úgy vagyok, hogy ha okostelefon, akkor csak Xiaomi. Csak a "leejtést" ugyanúgy rosszul viseli, mint a többi. Ha törik az a kijelző, akkor nagyon törik. :(

Addig egy Nokia 106-os telefon helyettesíti. Ez mobiltelefon, semmi okossága nincs, még fényképezőgéppel sem rendelkezik, így tényleg csak telefonálás és SMS a fő funkciója. Ennek ellenére szeretem, és azt gondolom, hogy a Nokia gyártja a "legvállalhatóbb" mobiltelefonokat. A trendet értem alatta, hiszen mára cikivé vált a mobiltelefon. Mi az, hogy valakinek még ócska mobiltelefonja van, amikor ma már az okostelefon az általános? Pedig egyáltalán nem rossz dolog a mobiltelefon. Amikor még gimnazista voltam micsoda menőség volt. Az első mobiltelefonomat még 2002 júniusában kaptam (viszonylag későn az átlaghoz képest), egy Nokia 3330-as volt. Ami mára "téglafonként" minősült át, akkor talán korának legjobb tömeggyártásra tervezett telefonja volt. Volt ára, de azzal együtt egy minőség járt mellé, ennek köszönhetően népszerű volt, talán egy státusz is kötődött hozzá. Többet ért az akkori Sony Ericsson, Alcatel, és hasonló telefonokhoz képest. Aztán 2004 januárjában lett egy Nokia 3410-esem, ami szintén nagyon jó volt, szerettem. Aztán úgy emlékszem, hogy volt egy 3510-es is, de akkor kezdte jelentőségét veszteni a Nokia. Amit sajnálok, mert nagyon jó telefonokat csinált sokáig. Csak aztán jött a Lumia széria, és a Microsoftos operációs rendszer...

Nagyon sokáig nem füllött a fogam egy okostelefonra, azt gondoltam, hogy csak az adatlopásról szól a dolog, meg hogy rajta függj. És ha már mobiltelefon, akkor Nokiát akartam a régi idők emlékére, így esett a választás 2015 augusztusában a 106-os modellre. Jó telefon, ajánlom mindenkinek, aki még nem akar váltani okostelefonra. De talán azoknak is érdemes Nokiát választani, akik már okostelefonban gondolkodnak, mert ahogy elnéztem, a Nokia ismét komolyabban visszatérőben van. Most már komolyan gondolja az okostelefon bizniszt a számozott modelljeivel, mely ezúttal már Androidos operációs rendszert kapott. Azt amúgy érdekesnek tartom, hogy egyre több használt mobiltelefon üzletben látok régi Nokia 3310-es modellt. Egy helyen még 3410-es is volt. Nem tudom, hogy terjedt el ismét, de jó érzés volt látni, komolyan elgondolkodtam azon, hogy ha lenne anyagi lehetőségem, vennék magamnak egyet. Na nem használatra, hanem emlékbe, hogy egyszer volt ilyenem, és szerettem.

Hozzászoktam már egyébként az okostelefonokhoz, már én is sokat használom, amikor úton vagyok. El is gondolkodtatott a dolog, hogy mivé lett az internet, ahhoz képest, hogy régen milyen lehetőséget láttak benne. Emlékszem, már 1996-1997 körül lehetett hallani az internetről, és hogy bizonyos üzleteknek, vagy énekeseknek, előadóknak weboldaluk van, és azokon információkat lehet olvasni. Én viszonylag későn kezdtem el internetezni, először weboldalt 2001 júniusa körül kerestem fel. De arra lehet emlékezni, hogy 20 éve még nagy jövőt jósoltak az internetnek, mennyire jó lesz, ha elterjed és mindenki szabadon juthet hozzá információhoz. Az utóbbi megvan, hogy ez jó-e az már kétséges. Egyrészt függővé tesz, másrészt a Facebooknak köszönhetően centralizált lett az internet. Igazából jó is, hogy szervizben van a telefon függőség szempontjából, mert többször azon kaptam magam, hogy le kellett állítsam magam, mert már túlzottan rá vagyok függve a telefonra, és a rajta elérhető információkra. Volt már olyan, hogy idegességet éreztem magamban, mert azt éreztem, hogy nem kapok elég információt. Érdemes kicsit kiengedni, és amíg a szervizben a telefon, addig átgondolni, hogy jó dolog az okostelefon, és az információk rajta, de okosan fogyasztani azokat. Addig magamat szervizeltetem pszichésen.

Néha nézegetem a táblagépeket műszaki boltokban, mert azon gondolkodok, hogy talán érdemes lenne nagyobb kijelzőn internetezni, videót nézni, elektronikus újságot, könyvet olvasni. Az ötlet nem rossz, csak egy jó táblagép is 100.000 forint körül van, a másik meg az, hogy akkor az meg az okostelefon létjogosultságát kérdőjelezné meg, hiszen a táblagép mindent tud, amit az okostelefon, kivéve telefonálni és SMS-t is küldeni. Szöveget írni táblagépen mondjuk kényelmesebb, mert rengetegszer fordul elő, hogy félregépelek okostelefonon, mert túl kicsi a billentyűzet. De okostelefon mellett táblagépet "tartani" tényleg luxus, mert a kettő szinte ugyanazt tudja, és akkor már inkább az a kényelmi funkció legyen meg, hogy a telefon tud mindent, pluszban ott a telefon és az SMS funkció. Nem utolsó sorban a Xiaomi nem gyárt táblagépet. Ez is oka (mármint, hogy az okostelefon mellett felesleges táblagépet venni) a táblagépek kihalásának. Kár érte, mert amúgy jó dolog.

Top 40 Yonekura Chihiro #40

Ahogy írtam tegnap, megvan a 40 dal, amit listába tennék Yonekura Chihirótól, de a rangsorolás még nincs kész. Mostanra lett meg. Igazság szerint eléggé nehéz volt megcsinálni a listát. És nem ilyen "zsűri-szerű" okok miatt, hogy annyira jó mindegyik, hogy olyan nehéz volt rangsorolni őket. Hanem mert hiába a legjobb 40 dalát választottam ki (legalábbis számomra a legtetszetősebbeket), könnyű csoportokra osztani őket, mert kevés az igazán egyéni dal. És ezen csoportokon belül volt nehéz rangsorolni őket. Végül sikerült, de a nehézséget már a 40. helyezett dala is jól szemlélteti.

FLAME

Az egyik ilyen bizonyos csoport, melybe néhány Yonekura Chihiro dalt sorolok, az "elvesztegett dalok" csoportja. Azért elvesztegetett, mert az alapötlet nagyon jó, de a kivitelezés vagy félkész, vagy én személy szerint más irányba vittem volna el a dolgot. A FLAME is ilyen. Nagyon jó, szívesen hallgatom, de még azért lehetett volna dolgozni rajta, hogy még jobb legyen. A szöveghez nem kell nagy japán tudás, aki eleget hallgatott japán dalt, és foglalkozott dalszövegekkel, az hallhatja, hogy egy végtelenül egyszerű szövegű dalról van szó. Olyan szavak vannak benne, melyek a japán dalok kb. 80%-ában megtalálhatók. A szöveg egy pillanatnyi krízishelyzetet dolgoz fel, ahol ha nem adjuk fel, akár csodák is történhetnek. A láng fellobban. Sablonos, mégis jó hallgatni. A zene és a dallamvilág, kifejezetten hangulatos, de túl gyorsnak ítélem meg, mintha ledarálná a szöveget. Lassabban hatásosabb és szebb lett volna.

Rémisztő WarioWare játék

Most, hogy az okostelefonom szervizben van, többet játszok a Nintendo 3DS-sel. Ugyanis egy Nokia 106-os mobiltelefon helyettesíti, és bár szeretem, nem lehet rajta sokmindent csinálni.

Így újra elővettem a Nintendo 3DS-t, és azon játszok. Egyrészt alkalomadtán azon játszok UNO-t (megjelent DSiWare-re is, ugyanaz a cél fejlesztette, mely később az okostelefonos változatot is), meg elővettem a New Super Mario Bros.-t. Azt a mentésemet viszem tovább, amelyik még nincs végigjátszva, hogy meglegyen a felfedezés élménye. Hiszen eléggé régen játszottam vele, így valamilyen szinten újra felfedezem. Az 5. világban volt ez a mentés. Volt itt némi nehézségem, a szellemházban bénáztam el a dolgot, Broozer-rel voltak problémák. Ő a bokszoló szellem, legtöbbször a második nagy érme megszerzésénél haláloztam el. Oda egy ajtó vezet, és csak egy "kijelzőnyi" a tér. Hat Broozer közelít feléd, az érme meg legfelül van, a többit meg lehet sejteni. Ez sokáig nem akart sikerülni, de aztán csak ráéreztem, hogy kell ezt jól megcsinálni, és végül meglett. Végül az 5. világ meglett, most a hatodikat fogom elkezdeni.

Ahogy néztem az Activity Log-ban a statisztikát, azt láttam, hogy a WarioWare: Touched! játékban már nem hiányzott sok, hogy meglegyen a 10 óra, ezzel is próbálkoztam. Végül ma, a 85-ös buszon meglett. A busznak az egyik játék okán van jelentőssége. Wario alapjátékaiban próbáltam erősíteni, és valami olyat láttam, amire nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna. Wario játékainak "Boss játéka" az, amikor legyeket kell üvegen keresztül lecsapni. Ügyesnek kell lenni, mert túl sokszor csapunk az üvegre, akkor az betörik, és mi vesztünk. Ezt sikerült elérni a buszon, mert az rázkódott, és többször akaratlanul is rácsaptam az üvegre a játékban. Egyszer betört, pedig már csak egy légy maradt. Most az történt, hogy ez a légy közel jött hozzám, nagy lett, emberi szeme lett, és kinevetett. Úgy megrémültem a látványtól, hogy kiesett a kezemből a 3DS. Szerencse, hogy ültem, mert biztos, hogy látványosabb lett volna, ahogy megijedek. Nem emlékszem arra, hogy ilyet láttam volna, mert biztos, hogy akkor is hasonlóképp reagáltam volna. Ugyanis valóságosnak mutatkozott a légy, és egyébként is hajlamos vagyok azon megijedni a hasonló dolgokon, de most azt hittem, hogy meghackelték a 3DS-t, és tényleg felém jön az a légy. Komolyan megijesztett.

Hasonló utoljára 2010 januárjában történt, amikor végigvittem a New Super Mario Bros. Wii-t. Akkor ugye az van, hogy többször le kell győzni Bowsert. De ezt akkor nem tudtam, legfeljebb sejthettem, hiszen ez trend a Nintendónál. A lényeg az, hogy amikor először harcolunk meg Bowserrel, akkor felül egy kalitkában látjuk Hercegnőt, amint háttal áll nekünk, és eltakarja az arcát. Teljesen logikusnak tűnik, hiszen fél Bowsertől. Amikor legyőztük, akkor Hercegnő megfordul, és kiderül, hogy a Hercegnő ruhában egy Kamek volt. Ez is olyan szinten megijesztett, hogy kiesett a Wiimote a kezemből, és le kellett állítani a játékot, mert teljesen kihagyott az agyam is. Az ijedtségemet ráadásul tetézte az, hogy hajnali fél 2 körül volt, töksötét, így aztán még emlékezetesebb volt a jelenet. Pár perc alatt azért sikerült annyira összeszedni magam, hogy befejezzem a játékot, és végső csapást mérjek Bowserre. Emiatt a jelenet miatt dupla volt a bosszúvágyam, és bizony nem kegyelmeztem, amikor eljött az idő. Emlékszem, még ekkor is gyanúsan néztem Hercegnőt, hogy na most mivé fog változni? Szerencsére ekkor már nem volt semmi, csak az ending jött.

De látszik, hogy nemcsak a PlayStation-re és XBOX-ra megjelenő Resident Evil és hasonló horrorjátékok lehetnek ijesztőek. Pont, hogy a Nintendo csinálja a legijesztőbb játékokat, mert a legkevésbé sem számítasz rémisztő jelenetekre, és bejönnek.

Top 40 Yonekura Chihiro

Régen csináltam már toplistát, és úgy döntöttem, hogy legyen most ismét egy. Méghozzá legyen egy japán előadó dalaiból egy toplista, ő pedig Yonekura Chihiro. Először Top 20-as listában gondolkodtam, mert azt gondoltam, hogy nem fog annyi dal tetszeni tőle, hogy egy komolyabb lista összejöjjön tőle, aztán, ahogy összeirogattam a dalokat, összesen 42 jött össze. Mivel Chihi-san karrierje 1996 óta tart, és bár valamivel "szellősebben" jelentetett meg albumot és kislemezt (főleg az utóbbi időkben), mégis úgy voltam vele, hogy van nálam akkora jelentőssége, hogy összeállítsak tőle egy 40-es listát, így csak két dal fog kiesni. Most egyelőre csak a dalokat írtam össze, még nem rangsoroltam őket, így nem tudom, hogy melyik lesz az a két dal, mely végül ki fog esni a listából. Őket majd az 1. helyezett kilistázása után teszem közzé, amikor magam is tudom majd, miket kell közzé tennem.

Amit viszont biztosan tudok, hogy van négy extra dal Yonekura Chihirótól, amit már most szeretnék megmutatni. Ezek mind csapattal énekelt közös dalok, nem feltétlen köthető szorosan a diszkográfiájához. De ami miatt fontosnak tartom megmutatni, hogy láttassam, hogy miért nem tudott az énekesnő soha Okui Masami magasságokig emelkedni nálam. Mert pont az ilyen dalokból van nagyon kevés tőle, ezek teszik változatossá az énekesnő repertoárját, és ezt rettenetesen hiányolom. Lássuk őket.

TOPGUN × Yonekura Chihiro - Naked Soul

Van néhány Gundam dala Yonekura Chihirónak, de ezek szinte mind a karrierje elején születtek. Azonban 2011-ben a TOPGUN nevezetű formációval közösen megjelentették a Naked Soul kislemezt, mely kifejezetten jóra sikeredett. Ez egy Gundam játék openingje, abban a rock stílusban, amit szeretek. És azt gondolom, hogy ez jól áll Yonekura Chihirónak. Van néhány ilyen saját dala is, de ezek egy része túl egyszerű mind zeneileg, mind mondanivaló tekintetében. De ez kivételesre sikeredett, és azt kell hogy mondjam, hogy veszteség a részéről, hogy nincs több ilyen dala.

TOPGUN × Yonekura Chihiro - Just a Revolution

Ez a dal zeneileg közelebb áll hozzám, mint az előző. Ugyanazon a kislemezen volt hallható, mint a fentebbi, annak a B-side track-je. Tetszik az ebben hallható optimizmus, és ahogy énekelnek erről. Egyedüli negatívum, hogy a második refrén után Chihi-sannak van egy saját része, ahol lelassul a zene, és ez disszonáns a dal többi részével. Amúgy rengeteget hallgattam ezt a kislemezt, amikor megjelent.

Team. Nekocan [Neko] featuring Yonekura Chihiro - Revival!

Nem akartam hinni a fülemnek, amikor meghallottam ezt a dalt! A Team. Nekocan [Neko] írt egy hihetetlenül jó dalt Yonekura Chihirónak, ők voltak a másik a TOPGUN mellett, akik valami olyan különlegeset hoztak ki az énekesnőből, hogy azóta is kérdezem magamtól, hogy hol voltak eddig ezek a kvalitások? És most nem énekhangra kell gondolni, hanem zeneileg egyedi alkotásokra, amik különlegessé tették volna az énekesnő repertoárját. Ez a második közös kislemezük, az első a Pandemic!! népszerűbb, de nekem személy szerint ez jobban tetszik. Közelebb áll hozzám ez a fajta zene. Ez amúgy a Yondemasuyo, Azazel-san Z anime openingje, ez az anime második szériája. Nagyon brutális. Van mondandója, nem is akármi, de óvatosan megnézni.

Team. Nekocan [Neko] featuring Yonekura Chihiro - Sticky Lucky Stupids

A fentebbi kislemez B-side trackje, egy nyugis, de annál több mondanivalóval rendelkező dal. Erős gúnnyal él az énekesnő az újgazdagok felé (önmagában szokatlan, hogy gúnyolódik, ez nem volt jellemző rá...) de nem annyira erős a szöveg, és a zene is inkább lassabb, halkabb, a "burkolt" irónia érződik benne, mint amikor a háttérben összekacsint két ember egy harmadik ellenében.

Érdekes dal, kár, hogy nincs kint YouTube-on.

Az új Zorán koncertfilm

Sokáig gondolkodtam, hogy mi legyen ezen a blogon. Eleinte a Disney-t akartam ide, de az utóbbi időkben nem foglalkozok a Disney-vel, így ez nem járható út. Ezért is volt itt csend. Úgyhogy csak az lesz, hogy ez lesz a "minden más" blog, tehát ami nem videojáték, nem japán, de érdekel, az ide kerül ki.

Ez egy rövidebb post lesz, mert még nem láttam az új Zorán koncertfilmet, ami nemrég jelent meg CD-n és DVD-n, de azért van már olyan gondolatom, amit ki szeretnék írni magamból, anélkül, hogy láttam volna még. Ez pedig Majka jelenléte a koncerten. Igazából nem tudom, hogy mi alapján lehetett vendég a koncerten, de abban biztos vagyok, hogy Zorán ezzel nagy merényletet követett el maga ellen. Sok Zorán koncertfilmet láttam, eddig mindenkinál magától értetődő volt, hogy az eddig megjelentek közül azért lehettek vendégek az addig megjelentek, mert hasonló zenei stílust képviselnek, mint Zorán, nem utolsósorban hasonlóan magan minőségben. Magától értetődő volt az LGT esetében, Rúzsa Magdi, Kern András, Gerendás Péter esetében, de Majkát sehogy nem tudom összeegyeztetni Zorán munkásságával. Majka egy teljességel személyiség nélküli médiaszemélyiség, aki csak jópofizik, amikor műsort vezet, a dalaiban meg megy a menőzés, hogy milyen nagylábon él, és hogy minden nő az övé. Ezek után nem tudom elképzelni, hogy mi az, amibe belehal. Nem tudom elképzelni, hogy milyen nívót mutathatott fel a koncertfilmben, aminek által alkalmas lehetett arra, hogy vendég legyen egy Zorán koncerten.

Gyerekkorom óta szeretem Zoránt, ismerem az összes albumát, dalát, valamennyi koncertfilmje megvan. Tervezem majd megvenni az új CD-t és DVD-t is, de előbb megnézem "alternatív úton" a koncertfilmet. Mert bár ahhoz kétségem nincs, hogy Zorán most is nagyot alakított, de az, hogy Majka megjelenhetett a koncerten, mint vendég, ez egyelőre nagy visszatartó erő.

Baby Steps vs. Prince of Tennis

Jó ideje nem néztem már animét, ennek a hosszabb szünetnek szeretnék véget vetni. Holnap beviszem a mobiltelefont szervizbe (eltört a kijelzője), és utána akár ott is tudom nézni a legújabb részeket. Addig is itt ráhangolódásként írnék egy olyan animéről, amit nemrég végignéztem. Végigböngésztem a My Anime List profilomat, hogy melyek azok az animék, amiket végignéztem, és kiválasztottam egyet, amiről azt érzem, hogy tudnék róla hosszabban írni.

A Baby Steps-re esett a választásom. Ez azért is jó választás, mert lehetőség van összehasonlítani a Prince of Tennis animével, ugyanis egy sportaniméről van szó, hovatovább odáig elmegy a hasonlóság, hogy a kedvenc sportágam, a tenisz kerül fókuszba. Mindenféleképpen meg akartam nézni egy másik teniszes animét, mert bár sokáig élveztem a Prince of Tennis-t, de a 120. rész körül azt éreztem, hogy már az istenek meccsét nézem. Mintha az Olümposzra váltottam volna jegyet, ahol megnézhettem, hogyan játsszák a teniszt a görög istenek. Tehát a Prince of Tennis-ben sokkal inkább a Shounen elemek dominálnak, és egy idő után unalmassá válik, mert pont attól válik kiszámíthatóvá, mert tudom, hogy valami kiszámíthatatlan következik. Ezért vagyok kritikus a shounen animékkel szemben, és csak azokat tudom igazán értékelni, ahol van célja a harcnak, addig nekem az egész csak erőfitogtatásról szól. Ugyanez a Prince of Tennis is sajnos, amit ugyan végignéztem, és a végére ugyan éreztem, hogy egy nagy sorozatnak lett vége, de másfelől megkönnyebbülést éreztem, hogy nem kell többé ilyenfajta meccset néznem.

Szerencsére a Baby Steps sokkal realisztikusabb, mondhatni Slice of Life sportanime, és sokkal imponálóbb, hogy a sportágat a maga valójában mutatja meg. A főszereplő srác Eiichiro Maruo, akkor ismerkedik a tenisszel. Egy teniszakadémia tagja lesz, és abból a szempontból ugyan sablonos, hogy egy esetlen, ügyetlen fiúból lesz tehetséges játékos, de kellőképpen ellensúlyozza, hogy az anime nem hőst akar kreálni a srácból. Nincsenek benne hatásvadász jelenetek, hanem emberi a fejlődése, ezáltal tudunk azonosulni vele, és elhihetjük neki, hogy bárki lehet mestere a hobbijának, akiben megvan a tehetség, és szorgalmas is. Egy kis romantikát is belefűztek az animébe, ugyanis beleszeret abba a lányba, aki a kezdetektől bíztatja őt.

De negatívuma is van. Ei-chan amikor nem játszik, más meccsét nézi, egy füzet van a kezében, és bőszen jegyzetel. Azt elemzi, hogy más játékosok hogy játszanak, és mindezt ábrákkal is illusztrálja. Ezeket a tapasztalatokat alkalmazza a játékaiban. Egy idő után azt kezdi csinálni, amikor ő maga játszik, hogy morfondíroz magában hosszú (másod)perceken keresztül. Magában elemzi, hogy ha ide üti a labdát, akkor ezt fogja az ellenfél játékos csinálni, ha pedig a másik irányba, akkor arra úgy fog reagálni. Egyszer volt olyan, hogy tényleg percekig elmélkedett magában, és annyira ideges lettem, hogy kurvaanyázva az asztalra csaptam, és üvöltöttem, hogy üsd már el azt a kurva labdát! Az elején még jó volt hallgatni az elmélkedéseit, hogy bevitt minket a tenisz taktika rejtelmeibe, de amikor sokadjára hallom ugyanazt, ráadásul hosszabban, az azért már bosszantó volt. A másik hibája a zene. Az opening még elmegy, sőt akár jónak is lehet nevezni, de az ending rettenetes. Ilyen 16-18 évesekből álló lánycsapat énekel inspiráló, már-már verbunkos hangulatban arról, amiről az opening szól (Believe in Yourself a címe, ezzel szerintem mindent elárultam). Ezt oly módon, mintha egy énektanár megtanította volna nekik, hogy kell ilyen jellegű dalt énekelni, mert nem hangzik tőlük hitelesen és spontánnak, az biztos. Azt gondolom, hogy nem élték meg azt, amiről énekelnek. Nem élték meg azt az élethelyzetet, amikor azért kell hinni magadban, mert akkor nagyon nehéz. Ezért nem érzem hitelesnek a dalt.

Visszatérve a Prince of Tennis-re, annak pont a zenéje az erőssége. Valami fantasztikus openingjei és endingjei voltak. Ha nem láttam volna a PoT-t, akkor nem ismernék olyan előadókat, mint például HIRO-X, Kimeru vagy IKUO. Mai napig a japán zene egyik nagy veszteségének tartom, hogy HIRO-X-nek csak 5 kislemeze jelent meg összesen, egyetlen albuma sem. Személy szerint tudok azonosulni azokkal az érzelmekkel, amikről énekel, nem utolsó sorban fantasztikus hangja van. Kimeru diszkográfiáját jobban megismerve eléggé sajátságos dalai vannak. Erősen érzékelhető benne a homoszexualitás, azt érzékelem, hogy így énekel egy meleg férfi az érzéseiről, aki aktívan megéli azokat. Nem utolsósorban láttam néhány olyan képet róla, melyek arról árulkodnak, hogy tudja ő, hogy miről énekel. IKUO-t ismertem korábban, mert írt néhány dalt Okui Masami-nak, ez volt az első alkalom, hogy saját dalát hallottam, szeretem a stílusát.

A Baby Steps-nek bár vannak hibái, de azt gondolom, hogy bőven jó anime, és ajánlom mindenki figyelmébe, aki szereti az "emberi" sportaniméket. Nem véletlen a cím. Apró lépésekben halad Ei-chan afelé, hogy igazán jó teniszező legyen, és pont az esetlensége miatt válik igazán emberivé és szerethetővé.

Karácsony Nintendo 3DS-en

Nálam november 5-én kezdődik el a karácsonyi szezon, és ezt a Nintendo 3DS-en is láthatóvá teszem. Megvan mind a három Mariós karácsonyi menü téma november 5-étől január 1-jéig ezeket használom.

A karácsonyi szezon első napja

2008 óta nálam november 5-én kezdődik a karácsonyi szezon. Az oka egyszerű, ekkor jelent meg két karácsonyi karácsonyi hangulatú japán kislemez, Okui Masami: Melted Snow és Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari.

Megjelenésekor még csak Okui Masami-t ismertem, de emlékszem annak idején nagyon kerestem a kislemezt. Főleg azért, mert sokáig úgy volt, hogy a kislemezzel egy napon jelenik meg az új albuma, az Akasha, de az végül el lett halasztva 2009. február 25-ére. Több helyen írták már akkor is a 2009-es dátumot és tudható volt, hogy Okui Masami-nak nehéz volt a 2008-as év a betegsége miatt, de néhány weboldalon még a 2008. november 5-i dátumot láttam, és  szerettem volna ennek hinni, de hát egy nem frissülő weboldal hogy legyen hiteles? Úgyhogy csak a kislemez maradt, de az óriási kedvenc volt akkor, amikor meghallottam. Egyébként is közel áll hozzám a lassú ballada, főleg ha hitelesen énekli meg az adott előadó az érzelmeit. Ez egyébként nem könnyű. Meggyőződésem, hogy szükséges némi érzelmi fejlettség ahhoz, hogy valaki mély érzelmeket hitelesen énekeljen meg. Okui Masami-nak pedig nem ez az első ilyen dala, így tudott korábban bizonyítani, és a címadó dal is csodálatos lett. A két kislemez 2014 óta van meg.

Ohmi Tomoe-t ekkor még nem ismertem, csak később jutott el hozzám a híre. Talán még 2009-ben, de arra emlékszem, hogy úgy ismertem meg, hogy akkor még létezett az evolution kiadó honlapja (mely 2004-2011 között például Okui Masami CD-ket adott ki), és minden egyes albumnak és kislemeznek volt egy úgynevezett mini-honlapja, és ott láttam meg, hogy van a Melted Snow-hoz egy nagyon hasonló borítójú kiadvány, annak néztem utána. Bele lehetett hallgatni a dalokba, tetszett, megszereztem, így lett számomra teljes a Fuyu no Rondo kislemez digitális gyűjtemény. Ohmi Tomoe korántsem annyira "nagy hatású" énekesnő, mint Okui Masami, nincs olyan erős, jellegzetes, karakteres hangja, aminek hatására azt gondoltam róla, hogy különleges, de annyira tetszett, hogy megismerjem a többi dalát. Van néhány kifejezetten jó tőle is. Ahogy megszűnt az evolution kiadó, úgy lett vége Ohmi Tomoe énekesnői karrierjének is, de ahogy figyelem őt a Twitteren nem bánkódik különösen a dolgon, így is aktív élete van. Nemrég ment férjhez, fantasztikus képek kerültek ki Okui Masami által. Nemcsak ő volt ott, de Kuribayashi Minami is. Mondjuk szívesen meghallgatnék tőle új dalokat, örülnék, ha a Lantis foglalkoztatná, de azt is örömmel látom, hogy boldog a privát életében.

A Fuyu no Rondo egy PC-re megjelent Visual Novel, erős 18+ tartalommal. Mert ez Japánban alapvető... -_- Nagyon nem olvastam róla, csak a zene miatt ismerem, de ha jól vettem ki, ez is randizós játék, ami Japánban nagyon dívik, össze lehet jönni játékon keresztül álmaid nőjével / pasijával, meg ilyenek. Nem tudom, hogy megy az ilyen, soha nem volt dolgom ilyennel. De azon csodálkozok, hogy ilyen mély érzelmű dalokat ilyen jellegű játékokhoz írtak.

Néhány eladó játék a vaterán

A múlt heti veszteség okán úgy döntöttem, hogy eladok néhány játékot a vaterán. Olyanokat, amik vagy megvannak Nintendo 3DS-en digitálisan, vagy annyira nincs rá szükségem. Eddig az alábbi játékok eladók:

• Mario Kart 7
• Mario Tennis Open
• The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D
• Nintendogs + Cats - Toy Poodle & New Friends
• Super Street Fighter IV 3D Edition
• Super Smash Bros. Brawl

Ezeket gondoltam első körben. Valószínűleg nem látszik, de mindegyik egy külön link a vaterás "profilra". Ez annak az értéknek egy részét visszahozza amit a múlt pénteken "elvesztettem". Még egy extrém dologra gondoltam. Ha nem találok mást, el fogom adni a NES Classic Mini-t és SNES Classic Mini-t. Ez egy fájdalmas döntés, de ahogy kitettem ezeket a játékokat a vaterára, azt éreztem, hogy a megnyugvás, hogy teszek valamit azért, hogy kártalanítsam magam, az erősebb, mert legbelül még mindig érzek egy kis stresszt.

De most azért, mert másnap pótoltam a telefont, de azzal is megjártam. Tegnap kiesett a kezemből, és teljesen elrepedt a kijelzője. Annyi szerencsém van, hogy az LCD kijelző nem sérült meg, így nem lett pixelhibás a telefon. Így tökéletesen használható, de eléggé csúnya lett. Főleg azért fájdalmas, mert pár napja van meg, és mivel az én hibámból történt, és ezt nem javítják meg garanciálisan. Rákérdeztem abban az üzletben, ahol vettem, és sajnos megerősítettek. Megjavítani meg drágán javítják meg. Annyira dühös voltam, hogy úgy voltam vele, hogy a földhöz vágom a telefont. Nem való nekem az okostelefon, csak a baj van velük. De nem csináltam semmit, szerencsére a felettes én beszűkült tudatállapotban is aktív, és ott van, amikor szükség van rá. Most egyelőre használom így a telefont, és ha sikerül kártalanítani magam, akkor megjavíttatom. Úgy kalkuláltam, hogy ha beteszem a NES Classic Mini-t és a SNES Classic Mini-t, akkor és sikerül mindent eladni, akkor sikerül nullára kerülni úgy, hogy nagyjából a szerviz költsége is benne van.

Azért is döntöttem a két Classic Mini konzol mellett, mert ha tényleg lehet jövő nyáron is kapni, akkor túlélem addig. Nyáron tervezek majd diákmunkára menni, és ha tényleg meg tudom venni, akkor legalább azok is úgy lesznek meg, hogy megdolgoztam érte.