Itt vagyok most Angliában, többek között Disney-s cuccokra vadászok, és sikerült megtalálni a Hős6os Disney klasszikus Blu-ray változatot. Ahogy látható a képen, használt mivolta ellenére nem volt valami olcsó, itt azért van értéke a Disney kiadványoknak, és drágábban adják-veszik a DVD-ket, és a Blu-Rayeket. Mert amúgy az az általános, hogy gyorsan lemegy a DVD-k, Blu-ray-ek ára, akár £0.50-£1.50-ért is lehet használtan venni nagyon jó címeket. A Disney kiadványokat valamivel drágábban adják, a jobb címekért akár £7-et is elkérhetnek csak a DVD-s változatért, úgyhogy a Hős6os Blu-ray kiadásáért a £8 nem is volt annyira drága. Kár, hogy ez már nem jelent meg magyarországon, így csak angolul lehet megvenni jó minőségben, de szeretem annyira, hogy megvegyem. Magyar hang nincs rajta, és ami érdekesség, hogy az újabb kiadású angol Blu-rayeken szerényen bánnak a különböző nyelvű szinkronhangok kínálatával. Ezen is csak spanyol és portugál van még az angol mellett. Azért a németnek jobban örültem volna. -_- Gyakoroltam volna egy kicsit a nyelvet. De az mekkora dobás lett volna, ha a magyar hang is rajta lett volna. Nem lenne egyedülálló eset, a Harry Potter és a Főnix Rendje Blu-ray angol kiadásában helyet kapott a magyar nyelv. Ezen nincs, így marad az angol. Mivel rosszul értem az anyol beszédet, ezért a feliratot is ráteszem. Ez nemcsak segít megérteni a szöveget, hanem abban is segít, hogy ráálljon a fülem arra, hogy megértsem az angol beszédet. Van nővéreméknél is Blu-ray lejátszó, lehet, hogy még itt is megnézem, valószínűleg időt szakítok majd rá.
Még egy Disney Blu-rayt tervezek megvenni, a Mulant, mert ez valamiért nem jelent meg Magyarországon, pedig megjöhetett volna. Valószínűleg abban a rövid időszakban, amíg jöttek ki nálunk Disney Blu-rayek, nem jött ki a Blu-ray kiadás, csak később, amikor nálunk már nem lehetett kapni. Kár érte, mert az az egyik nagy kedvencem, és azért is nagyon tetszik, mert az eredeti videokazettás borítóval jelent meg Angliában (és a világ számos országában is). Majd vadászni fogom, alig várom, hogy meglegyen.
Tegnap este megérkezett a legújabb Vaterás rendelésem, ami nem más, mint a nemrégiben vásárolt PlayStation konzolomhoz az első játék, ami a Croc: Legend of the Gobbos.
Nagyon régen játszottam PC-n játékokkal, köztük volt a Croc is, és megtaláltam Vaterán első kiadásában, leírással egész jó áron, úgyhogy megvettem. Tegnap este érkezett meg, nem is vártam, hogy még tegnap megjöhet, mert elég sokáig nem jött értesítés arról, hogy megérkezett, ezért már csak a mai napra számítottam. De majdnem 21 óra volt, amikor megjött az értesítés, hogy megjött. El is mentem érte, már csak azért is, mert nagyon kellemes idő volt, és szeretek nyáron este, éjszaka sétálni. Most volt az első eset, hogy FoxPost csomagautomatába kértem rendelést. Ami azért jó, mert ez a legolcsóbb. Vaterás rendelést 400 forintért kiszállítanak. És lám, ők este is szállítanak ki, nagyszerű.
Még a Csaba Centerben átnéztem a játékot, bár a játék angol, de a leírás német. A benne lévő képek is eszembe juttattak játékból jeleneteket. Hazamentem, kipróbáltam, és tényleg. Nagyon szerettem annak idején, és tökéletesen ugyanaz, mint PC-n. Eszméletlen aranyos az egész. És a nyakamat rá, hogy a játék a Mario és a Sonic egy sajátságos egyvelege. Ha Yoshi véletlenül odaveszne (főleg ahányszor leugrott róla Mario a szakadéknál...), biztos, hogy Croc személyében reinkarnálódna. A platformer jelleg tisztára a Super Mario 64-ből van kölcsönözve. Vannak különböző gyémántok a játékban, és ha megsebződünk egy ellenfél által vagy lávába esünk, akkor szerteszét hullanak a gyémántok. Úgy tűnik a fejlesztők szerettek Sonic játékkal is játszani. Amúgy nagyon tetszik így első blikkre. Azt látom, hogy nagyon jó játék, de nem akar olyan nagy hatással lenni rám, mint egy Mario játék. És talán pont ebben rejlik a nagyszerűsége. Gondoljunk bele, hogy manapság mennyien emlékeznek erre a játékra. És igazából a maga módján látom benne azt a nagyszerűséget, amitől ez a játék van olyan jó, mint akár a Super Mario 64, és hihetetlenül imponál, hogy nem akar hatással lenni rám, egyszerűen csak szórakoztat.
Majd írok a játékról részletesebben is, de most nincs lehetőségem behatóbban megismerni, mert nincs memóriakártyám PlayStationre, így nem mentődik el a játék. De nagyon örülök neki, és amint lesz memóriakártyám, komolyabban fogok vele játszani, hovatovább végig is viszem.
Azért írtam zárójelben, hogy valójában második, mert erre a PSX-re ez az első játék, de nagyon régen vettem már PS játékot, méghozzá a Final Fantasy IX-et. Képen is megörökítettem:
Egy akkori osztálytársamtól kértem kölcsönbe PlayStationt, hogy játszhassak vele, és soha nem felejtem el, mennyire szerettem. Szabu volt az, aki nagyon szerette (illetve állítom, hogy most is szereti), és annak idején sokat beszélt nekem róla. Akkor letöltöttem az OST-t, sokat hallgattam a zenéjét, hihetetlenül jó zenéje van a játéknak. Nagyon sokat hallgattam annak idején. Meg is vettem a játékot, sokat játszottam vele, csak aztán eladtam Chewie-nek még 2009-ben. Újabb adás-vétel, amit megbántam... Főleg, hogy vissza se tudom vásárolni tőle, mert azóta már ő is eladta. De talán nem is akkora baj, ugyanis most nézem, hogy eBay-en baromi olcsó a Final Fantasy IX, legalábbis arra számítottam, hogy 70-100 font körül lesz, erre már 20 fontért lehet venni teljes változatot. Ez óriási, hamarabb lesz Final Fantasy IX-em, mint gondoltam volna.
Hosszú idő után visszatérek ide is. Nemrég találtam meg a blogspot-os blogomat, amit sikerült megmenteni, és akkor eszembe jutott, hogy van ez is, és gondolkodtam azon, hogyan hasznosíthatnám azt, hogy több blogom is van. Aztán eszembe jutott, hogy tematizálni lehetne a blogokat. Ennek több előnye is van. Egyrészt rendezettebb lesz a blog, másrészt meg ezáltal jobban megtalálhatja a számítását az, aki az adott téma iránt érdeklődik, így nem az lesz az, hogy ugyanazon a helyen más témában fog írást találni, amiben egyáltalán nem érdekelt. De álljon itt a többi blog linkje:
Viszont azt még nem találtam ki, hogy ez a blog konkrétan miről szóljon, mert sok más iránt is érdeklődök, amiről szívesen írnék. De mindenképp szeretném, hogy ez is tematizált legyen. Azt találtam ki, hogy elkezdek majd írni, és majd amiről leginkább tudok írni, az kerül ki ide. Az volt az eredeti gondolatom régen, hogy ha mindenről írok egybe, akkor felkelthetem az olvasó érdeklődését egy másik irányba is, amit szeretek, hátha elkezd aziránt is érdeklődni. Ezt főleg a japán zene miatt találtam ki, hisz annak itt Magyarországon relatíve kicsi az ismertsége (főleg annak a zenének, amit én hallgatok), így akartam népszerűsíteni őket. De már annak idején is több olyan visszajelzést kaptam, hogy átugorják azokat az írásokat, amik nem érdeklik, később meg nem is olvasták a blogomat egyáltalán. Ez csalódásként ért, ezek szerint nagyon rosszul képzeltem el a dolgokat. Ennek ellenére sokáig maradtam ennél, egészen addig, amíg meg nem találtam a blogspot-os blogomat. Ebben a postban részletesen leírtam annak a történetét.
Van most egyébként, amiről írnék, de a fenti két blogba nem illik bele, ezért ide kerül ki. Méghozzá Disney témában. Ma reggel olvastam egy cikket Gábor Éváról, egyből eszembe jutott a Macskarisztokraták. Sokat nem tudok róla, de a Disney klasszikusban alakított szinkronja miatt kíváncsi voltam rá. Amúgy nagyjából tudom, hogy ki ő, de komolyabban nem fogott meg az, amit csinált a testvéreivel, mert az a stílus, amit a testvéreivel együtt képvisel, az a lehető legtávolabb áll tőlem. De mint Hercegnő hangja a Macskarisztokratákban kifejezetten kellemes. Abból a szempontból jól megtalálták őt, hogy jól tudta visszaadni a úri nő stílusát, amilyen Hercegnő is, hiszen ő maga is ilyen életet élt. Nem láttam olyan sokszor a Macskarisztokratákat angolul, de ma este megnéztem így, és azt kell mondjam, hogy a magyar szinkron sokkal jobban tetszik. Tetszik az érzelemdússága, magyar érzelemvilággal előadni a szöveget sokkal élőbb számomra a történet, és a vicces jelenetek is nevettetőbbek. Személy szerint azok közé tartozom, aki szépnek találja a magyar nyelv hangzását, szépnek tartom a magyar szavakat, és azt kell mondjam, hogy az az érzelemvilág is, ahogy a magyar színészek a hangjukkal közvetítik az adott szituációt, gazdagabb. Biztos, hogy ennek történelmi okai is vannak, de az biztos, hogy az évszázadok és generációk széppé tették a magyar nyelvet. És ezt szinte valamennyi Disney klasszikusról el tudom mondani, meg általában szereteik a magyar szinkront.
Az utóbbi hónapokban lehetőségem volt megvenni néhány Disney Blu-rayt.
Az utóbbi időkben lement a Disney Blu-rayek ára, ennek többek közt az is az oka, hogy szórják ki a megmaradt mennyiséget. Még régebben írta a Disney videokiadványok forgalmazója, a Pro Video, hogy a külföldi forgalmazó megszüntette a magyar kiadványok forgalmazási jogát, ezért van az, hogy az újak már csak DVD-n jelennek meg. Ennek oka gondolom az eladási példányszámokban keresendő. Sajnos nincs mit csodálkozni, ha tényleg ez az ok. A SPAR-ban nemrég leárazták az összes náluk kapható DVD-t 200 forintra. Egyszer amikor vásároltam az egyik üzletben, akkor két fiatal nézte a DVD-ket, az egyik meg akarta venni az egyik DVD-t, a másik meg rámondja, hogy minek vegyük meg, majd otthon letöltjük. Ezen ott igencsak felhúztam magamat (magamban, nem adtam ki a nyilvánosság elé), mert ha valaki sajnál 200 forintot kiadni egy DVD-re, akkor mit várunk? Minálunk sajnos nagyon nem megy a piac, és el tudok olyat képzelni, hogy nem sikerült annyi példányban eladni a Disney Blu-rayeket, hogy megérje a nagy kiadónak magyarul legyártani a borítót (már ha ők gyártják le, de az alapokat biztos, hogy ők adják), meg leszállítani külön Magyarországra az ide szánt példányokat, mert nem jön vissza a pénz. A megmaradt készletet meg leárazták, ekkor gondoltam azt, hogy ha szeretnék Disney Blu-rayeket, akkor most érdemes beszerezni őket. A Macskarisztokraták 1.600 forint volt, az Aladdin és a Pocahontas 2.000 forint, az Oroszlánkirályt vaterán vettem. Le is tudom játszani, mert van itthon Blu-ray lejátszóm, és 32"-os Full HD TV-n látszik a különbség. Először az Aladdinnál lepődtem, hogy mennyire csodálatos és részletgazdag a kép Blu-rayen. A színek is erősebbek, mélyebbek. Egyedül a hangot nem tudom veszteségmentesen élvezni, mert nincs hangrendszerem. De igazából sajnálatos, hogy már nincs Disney Blu-ray, mert így a legújabb klasszikusok sem jönnek már ki így. Ami leginkább azért rossz, mert az újakat már sokkal komolyabb technikával készítik, és ezek szerintem sokkal élvezetesebb lenne Blu-rayen. Hiszen DVD-n nemcsak a kép, de a hang is rosszabb minőségű, a hang része leginkább azért fájó, mert a magyar szinkron csak a DVD minőségében marad fenn. A Jégvarázs volt az utolsó olyan Disney klasszikus, amit Blu-rayen kiadtak, aztán meg kimaradt a Hős6os, amit személy szerint nagyon szeretek. Azt a négy Disney-klasszikust, amit igazán szerettem volna, az már megvan Blu-rayen, még a Rontó Ralph az, ami komolyan kell, aztán a többit meg ha meg tudom venni, annak csak örülök. Azt nagyon sajnálom, hogy a Mulan soha nem jött ki magyarul csúcsminőségben, ahogy a Róka és a Kutya hiánya is fájdalmas.
Gondoltam, adok egy esélyt a Dragon Ball-nak, hátha rákapok a hangulatára, de sajnos nem jött be. Majdnem elaludtam, amikor megnéztem a nemrégiben vett negyedik videokazettát. De annak mindenképp örülök, hogy ezáltal teljesebb lett az anime videokazetta gyűjteményem. Amúgy ezen a kazettán a 134-137. részek vannak rajta. Amikor a C16-os, C17-es és C18-as robotokat felélesztette a fogalmamsincshogyhívják, de megölték őt. Arra vannak beprogramozva, hogy Shongokut megöljék, mert a gazdája gyűlöli őket. De Vegita meg akar harcolni vele, mert a büszkesége nem engedi, hogy Shongoku arassa le a babérokat. Annyira nem ismerem a kapcsolatukat, hogy tudjam, hogy mi van közöttük, egyáltalán eléggé tudatlan vagyok a Dragon Ball-ban. Nem néztem annak idején, amikor ment, mert igazság szerint mindig is érdektelen voltam az anime iránt. Csak a zenei része maradt meg bennem, ismerem és szeretem a Kageyama Hironobu Dragon Ballos dalait, elég sokat ismerek közülük. Nem a CHA-LA-HEAD-CHA-LA a kedvenc DB-s dalom, mint sokaknak, hanem a 2008-as Super Survivor. Szeretem az erőteljes zenéjét, a lendületét és a dinamikáját, valamint hallani, hogy Kage-chan élvezi az éneket.
Lehet, hogy ha elkezdeném nézni az 1. résztől az első szériát, akkor megragadna és tetszene.
Kedden volt egy kisebb eszmecsere a verseny után, mert mondtam, hogy nekem nem jött be a 200cc-s frantic tárgyrendszeres verseny, és akkor Subi vetette fel, hogy mivel a csütörtöki nap egyedüli üres nap, akkor legyen aznap egy tárgyak nélküli verseny, akkor már valódi versenyszellemmel, komoly játékkal. Egyből megtetszett az ötlet, egyedül az nem lelkesített, amikor MagicT javasolta, hogy legalább gombák legyenek, hogy aki ismeri a rövidítéseket, az legalább azokat le tudja vágni. De nem akartam csak azért elutasítani, mert nekem nem tetszik, ne múljon ezen a bajnokság népszerűsége, ezért szavazásra bocsájtottam a kérdést. A gombás verseny nyert. Akkor így állítottam be, és a néven tanakodva a "csütörtöki csörte" név nyerte el a nép tetszését, így 150cc-s gombás versenyt hoztam létre az előbb említett névvel. Tarolni itt sem taroltam, ennek ellenére sokkal jobban élveztem ezt a versenyt, mint a keddit. Ilyen eredmény született.
7-en voltunk végig, úgyhogy lényegében utolsó lettem, de tényleg azt tudom mondani, hogy nekem bejött ez a verseny. A keddihez képest biztos, mert az nekem már túl komolytalan volt. Egyrészről a tudásom sincs meg hozzá, mert keveset játszottam 200cc-n, másrészt meg a frantic tárgyrendszer, tényleg azt ad mindenkinek, amit épp kisorsol, függetlenül attól, hogy ki hányadik lett. A tegnapi versenyen meg csak gomba volt, amit a rövidítéseknél lehet használni, illetve füves, homokos, egyéb pályán kívüli részeknél lehet használni, és mivel sokkal jobban számított a tudás, ezért valamivel komolyabb is volt az egész verseny. Csakhogy ez nem jött be a játékosok nagyrészének. Valaki ki is írta nyíltan, hogy ez nem az ő versenye, ebből kiszáll, valaki meg szarkasztikus megjegyzéssel jelezte, hogy ő nem így képzel el egy bajnokságot. Igazából én is "lukewarm"-nak éreztem az egészet, nem volt meg az a fajta szerencsefaktor, ami a pénteki és a vasárnapi versenyen megvan, hogy tárgyakkal lehet trükközni, és valahogy én is a középmezőnybe kerülök. És gondolom, hogy a többiek is pont ezt hiányolták, tehát, hogy nem lehet tárgyakkal extrán trükközni. Ezáltal részemről is kimaradt az a fajta izgalom, hogy na, meglesz a 6. hely, vagy az 5. hely? Nem előz be senki a végére? Itt biztos volt minden.
Fel is vetettem a többieknek, hogy akkor töröljem ezt a bajnokságot, de aztán abba maradtunk, hogy maradjon meg, legyen ez a kezdők versenye. Valószínűleg az lesz, mert pont a magas pontszámúaknak nem tetszett a dolog, és végülis miért is ne? Legalább lesz egy nap a héten, amikor lesz esélyem egy jó eredményre. Aztán meglátjuk, jövő csütörtökön ki fog beszállni, nekik hogy tetszik a játék, és milyen eredmény fog születni. Annak fényében majd változtatunk dolgokon, ha kell.
Hát eljött ez a nap is. 26 éves videojátékos pályafutásom során megvettem életem első nemnintendo konzolját, egy Sony PlayStationt.
Egyik szempont volt nálam, hogy kizárólag első kiadású PSX-et szeretnék, és hogy lehetőleg SCPH-9002-es sorozatszámú legyen. Azt olvastam, hogy ez a legjobb minőségű. Háromféle sorozatszámú PS-sel találkoztam, amikor nézelődtem, volt 1002-es, 7502-es, és 9002-es. Úgy tippelem, hogy az 1002-es volt az első kiadású, ami még 1995-ben jelent meg. Aztán később jött a 7502-es, és szerintem a PSOne előtt jött a 9002-es. A PSOne szóba se jöhetett, igazság szerint nem tetszik külsőre. Ez az egyetlen ok. És ahogy néztem, hogy van több sorozatszámú PSX, akkor ha lehetőség adódik, akkor megveszem a lehető legjobbat. És sikerült, Aramir75 nevű felhasználótól vettem Vaterán, hihetetlen gyorsan rendeztük le, tegnap megvettem, azonnal kifizettem, tegnap postára adta (vagyis csomagautomatába), és ma meg is érkezett. Kiváló minőségű, nem is gondoltam volna, régi PSX lehet ilyen jó minőségű. Egyedül az analóg karja a controllernek, ami nem az igazi, de ez le volt fényképezve, úgyhogy ennek tudatában vettem meg. A másik controller pedig amit szombaton vettem itt a bolhapiacon, egy controller járt a konzol mellé. A jó minőség azért lepett meg, mert úgy tudtam, hogy a Sony gépei relatíve gyorsan mennek tönkre, a Nintendo privilégiuma az első osztályú minőség, de teljesen le vagyok nyűgözve. Az eladót meg jó szívvel ajánlom, minden rendben ment.
Nem gondoltam volna, hogy valaha örülni fogok egy PlayStationnek, de hát így változnak az idők. Annak idején, kb. 9-10 éves voltam, amikor megjelent a PlayStation, és hihetetlenül utáltam. Úgy voltam vele, hogy tönkretett mindent, amit a Nintendo az évek során felépített, és azt gondoltam, hogy szinte az egész gamer-társadalmat megvezette az erőteljes, agresszív üzletpolitikájával. Csak akkor még nem jutottam el odáig, hogy azt végiggondoljam (mert nem voltam ennyire érett), hogy a Sony lényegében semmi mást nem csinált, mint egy nagy piaci rést töltött ki, amire speciel óriási igény volt. Rengeteg sok idő kellett, hogy elengedjem magamban ezt a gyűlöletet (mert tényleg az volt), és rájöjjek, hogy mit is tett valójában a Sony, és hogy nem véletlen volt ennyire népszerű mindig is. Mostanra meg azt érzem, hogy új világ nyílt meg előttem konzolozás tekintetében, és hogy rengeteg olyan játékkal játszhatok, amihez hasonlóval még nem volt dolgom. Nagyon várom.
Össze is szereltem a gépet.
És ahogy utaltam rá, tökéletesen működik.
Bejött a kép. Egyébként a demo CD is szándékos választás volt, több okból is.
Tényleg nem vagyok jártas a PlayStation világában, és igazából nem tudtam, merre induljak el.
Több játékot van lehetőségem megismerni, így megtudhatom, merre induljak el.
Négy demo játék van a lemezen:
Gran Turismo
Tekken 3
Medievil
Kula World
Jó az összeállítás, négy különböző stílusú játékkal ismerkedhettem meg. A Gran Turismo tetszett. Egyébként is szeretem a versenyszimulátorokat, és amin meglepődtem, hogy jól ment. Hihetetlen jó az irányítás, nagyon jó a játék fizikája. Pont annyira fordult, amennyire szerettem volna, és egyből ráéreztem, hogy kell irányítani. Úgyhogy ilyenem lesz. A Tekken sorozatból úgy emlékszem, hogy a 3. rész az, amit istenítenek a rajongók, és itt kezdődött az a fajta őrület, ami majdnem leváltotta a Mortal Kombatet és a Street Fightert. Két karakter volt választható, igazából nem rossz, csak ami zavar, hogy nagyon lassúak a karakterek. Aztán, hogy ezen lehet-e állítani, nem tudom, de amúgy meg tényleg jó, tetszene. A Medievil meg nagyon nem az én világom. Ez a temetőben, sírok között való mászkálás, zombikat ölni. Nem brutális, azzal nincs baj, csak a hangulatvilág egyáltalán nem az enyém. Úgyhogy ez kiesett. A Kula World-nek meg magyarul igencsak vicces címe van, maga a játék meg hihetetlenül ötletes. Egy strandlandát kell irányítani egy akadálypályán, vele különböző cuccokat kell összeszedni, a végén kulcsot, amivel nyitjuk a zárat, ez visz át a következő pályára. Azt hiszem, ez is kelleni fog.
Úgyhogy a négyből három bejött. A lemezen van még tovább négy játékról videó, ezeket nem néztem még meg, majd később szánok rá időt. Most inkább kipróbáltam még a zenelejátszó részét a PlayStationnek, betettem Hayashibara Megumi: SpHERE albumát.
Lejátssza rendben, de nem fogok belőle rendszert csinálni, mert azért nem gazdaságos, hogy úgy lehet csak zenét hallgatni, hogy be van kapcsolva a TV.
Végezetül pedig álljon egy kép az igazi konzolos barátságról.
Mostantól a PlayStation és a Nintendo 64 között örök barátság köttetett, együtt elválaszthatatlan párosok, mindkettőnek megvan a maga helye a gamer-világban, mind a ketten úgy tökéletesek, ahogy vannak. Nagyon örülök mind a kettőnek, és alig várom, hogy milyen játékokat tudok venni PlayStationre. Nemsokára megyünk anyámmal Angliába nővéremékhez, és azt gondoltam ki, hogy az ottani adományboltokban nézek szét, és veszek PSX-re játékokat. Angliában sokkal elterjedtebb dolog az adományboltozás, és rengetegféle cuccot lehet ilyen helyeken venni nagyon olcsón. És arra gondoltam, hogy találok olcsón PSX játékokat (1-2-5 fontért...) akkor vennék néhányat, ami cím alapján érdekel. Ha megtalálom ezt a három játékot, ami demo alapján tetszett, annak nagyon örülnék. Azt már tudom, hogy a PlayStation játékok döntő többségét olcsón be lehet szerezni, többek között azért, mert rengeteg játék jelent meg rá, de sajnos pont emiatt jellemző rájuk a "Sok bába közt elvész a gyerek" mondás, tehát nehéz igazán jó játékot találni, de azért van néhány tervben. Mint ahogy drága és ritka játékok közül is vásárolnék. Az egyik legtitkosabb drága játék iránti vágyam a Final Fantasy IX. Azzal játszottam egyszer régen, vettem is róla írást, és szerettem. Szívesen végigjátszanám.
Ahogy írtam, tervezek részt venni a keddi Mario Kart 8 bajnokságon, mely a "Keddi keménykedés" nevet kapta, ez meg is történt. A keddi verseny ötlete abból jött, hogy megemlítették többen is, hogy tárgyak nélkül igazán kihívás versenyezni (mert hogy ilyet be lehet állítani a Mario Kart 8-ban), hiszen jóval kevesebb szerepe van a szerencsének, annál nagyobb a valódi tudásnak, így kemény versenyekre lehet számítani. Ez ment is, úgy nézett ki, hogy bejön a dolog, csak aztán mégis váltottak, és kialakult a mai szabályrendszer, azaz a 200cc motortérfogat, frantic tárgyrendszer, így az egész verseny szellemisége 180°-ot fordult. Lényegében ki lehet jelenteni, hogy a valódi kemény bajnokságból átmentünk a szarkasztikus keménykedésbe, mint amikor valaki a semmire nagyfiúskodik. Tudtam, hogy mire vállalkozok, ezért írtam azt, hogy ha csak egyszer is meglesz az utolsóelőtti hely, akkor pezsgőt bontok. Az eredmény magáért beszél.
Smileyhead hamar lelépett, rajta kívül mindenki - így én is - végig maradt, így tessék nézni a 25 pontos eredményemet, és az előtte levő 80 pontosat. No azért nem mentünk 25 versenyt, tehát lett volna alkalmam pezsgőt bontani (ha lenne itthon), de akkor is úgy kell elképzelni, hogy 2× voltam 6. helyen és 2× voltam 5. helyen, de amúgy végig-végig utolsó voltam, olyan is volt, hogy majdnem leköröztek.
Bár az az igazság, hogy valahol a keménykedés most is valódi keménykedés, ugyanis az, hogy ennyire rosszul szerepeltem, az részint azért is van, mert keveset játszottam 200cc-n. Annyit azért igen, hogy tudjam, hogy mifán terem a sebessége, meg a kanyart bevenni is rettenetesen nehéz. De nagyon rég játszottam 200cc-n, és sehogy nem tudtam ráérezni a kanyarokra. Sokszor leestem, így az esetek döntő többségében esélyem volt a jobb helyezésre. Még jobban "lelkesített" az a tény is, hogy a játék is legtöbbször azt a pályát sorsolta ki, amelyiket legkevésbé szerettem volna. Bár azért a végére hozott be néhány olyan pályát, amelyiket szerettem, például a Moo Moo Meadows vagy a Baby Park. Részemről az egész játék ilyen "legyintős" komolytalanság volt. Mert igazából reménykedtem egy olyanban is, amiről már írtam korábban, hogy a nagyon kemény csatában egymást fogják püfölni a többiek, ahogy érik, én meg valahol jobb helyezésbe érek be nevető harmadikként. Megmondom őszintén, nagyon meglepődtem, hogy Spidey egy játékot megnyert. Meg merem kockáztatni, hogy azt ezen az elven nyerte meg. Szerencse, hogy ez a játék csak 1 órás (ezért nem születtek most kiugróan magas pontszámok), korántsem biztos, hogy 2 órát bevállaltam volna. Én azt mondom, hogy maradjunk a pénteknél és a vasárnapnál, túlzottan lágy vagyok ehhez a versenyhez.
Óriási élmény, hogy most is ilyen sokan játszanak Mario Kart 8 online meccset, vasárnap is végig legalább 10-en voltunk, de volt olyan, hogy 12-en is. Úgyhogy az eredmény igencsak szépen mutat.
De hogy az isten verje meg, hogy nem vagyok képes összehozni az a nyavalyás 100 pontot. Néztem is: Múlt hét vasárnap 97, most pénteken 99, tegnap meg 98. Nehéz az élet, ha az ember a 100 pontra pályázik...
Most pontosan 8-kor mentem fel, egyből tudtam is játszani, csak most Mii Tibivel rakott egy Földgömbre. Mentünk is a metróaluljárós pályán, aztán a 3. körre látom, hogy ledob minket. Na mondom, ne csinálja, ne csinálja! Nem csinálta. Helyette berakott engem a többiekhez is, és örömmel láttam, hogy sokan vagyunk. Maradtam a Blue Falcon, Slim kerék párosításnál, most piros Yoshival játszottam. Amúgy Spidey neve meglehetősen nosztalgikus, aki legalább 10 éve benne van a Nintendós csoportban, az emlékezhet egy ugyanilyen nicknevű egyénre, aki speciel az erősebbik nemet képviseli. Állandóan ráasszociálok. Subinak meg olyan neve van szegénynek, amit nem bírok ki, hogy ne élcelődjek rajta. Főleg amikor sikeresen megtámadom, azt mondom magamban, hogy na most Subidubidúzzon, olyankor nincs Frédi és Béni szindróma.
Amúgy most már többet vagyok jobb helyen, mégsem vagyok elégedett az eredménnyel, mert volt olyan, amikor 3-4 versenyen zsinórban utolsó voltam, és nagyon éreztem, hogy elhagytam magam. Ezeket igyekszem kimondani hangosan, hogy tudatosodjon bennem, és így változtassak a játékomon. Ez az élet egyéb területén is bejött nálam, ha valamit kimondok hangosan, akkor könnyebb elfogadni az adott negatív helyzetet és változtatni rajta. Most is javult a játékom, egyszer-egyszer negyedik is voltam. Amúgy leginkább azért csúszott meg a játékom, mert megoszlott a figyelmem. Ránéztem a mobilomon, ahogy Lernie közvetíti a játékunkat, közben szólt a zene is. Igazság szerint mindig elnyomom a Mario Kart 8 zenéjét, mert nem vagyok annyira oda érte, és ilyenkor gépen hallgatok zenét. Tegnap este például Hayashibara Megumi: CHOICE és Okui Masami: i-magination albumait hallgattam a játék során. De inkább a YouTube videó vonja el a figyelmemet, úgyhogy ezen túl csakis játék után nézek Lernie-videókat. Az utolsó játék alatt úgy emlékeztem, hogy 95 pontom van, és úgy emlékszem, hogy 10-en voltunk az utolsó játékra, és úgy számoltam, hogy 6. helyen kell végezzek, hogy meglegyen a 100 pont. A pénteki esetből tanulva igyekeztem nyugodtan játszani, és csak a játékra összpontosítani. Majdnem összejött, a 7. lettem a végére. Csak aztán láttam, hogy nem is lett volna elég a 6. hely, mert 94 pontom volt a játék előtt, így az 5. helyen kellett volna végezzek. Így végül 98 ponttal végeztem a játékot. Nagyon jó volt, köszönöm szépen a játékot.
El is döntöttem, hogy holnap kipróbálom a keddi keménykedés bajnokságot. 200cc motortérfogat, frantic tárgykiosztás... Ha csak egyszer is utolsóelőtti leszek, pezsgőt bontok. :D
Békéscsabán van egy adománybolt a Kazinczy utcában, oda bementem ma szétnézni, és meglepett, hogy megtaláltam azt a Dragon Ball videokazettát, ami még hiányzott a gyűjteményemből. Ezzel megvan mind a négy magyarul megjelent Dragon Ball VHS. Nem vagyok nagy rajongója a sorozatnak, kifejezetten értelmetlennek látom a harcokat benne, de mint magyar anime videokazetta kiadás, és gyűjteménybe menő lesz. :) Egyszer meg is nézem, van videomagnó, csak az most nincs beüzemelve, és az nem is manapság lesz, mert nagy felújításba kezdtünk itthon, és az most el van téve, de ha rendben lesz minden, akkor megnézem.
Amúgy több videomagnó is volt az adományboltban, reméltem, hogy lesz pontosan az, amelyiket régóta keresek. Ez pedig az AKAI márkájú VS-G440-es számú videója. Ilyenem volt, és nagyon szerettem, csak nem tudom, mi lett vele. Szeretnék ismét egy ilyet.
Így fest a teljes Dragon Ball videokazetta gyűjtemény.
Gondokodtam azon, hogy ha már adott a lehetőség a Google által, hogy saját YouTube csatornám legyen, azt hogyan használnám ki úgy, hogy a lehető legkevesebb szerzői jogot sértsek. Mert az előző GMailes címre létrehozott YouTube csatornára sok videót tettem ki, de azok javarésze japán zenék, és videoklipek voltak. És bizony kaptam szerzői jogi figyelmeztetéseket bőven, míg idáig fajult a dolog, hogy a Google törölte a csatornámat. Ha valami miatt dühös voltam, akkor amiatt, hogy sok régi videó, meg komment, mind elveszett. De amúgy a japánok rendkívül kényesek a szerzői jogokra. Állítólag semmilyen letöltőoldal nem érhető el Japánban, csakis és kizárólag, ami legális úton elérhető, azt tudják elérni, de minden letöltőoldal blokkolva van náluk. Igazából valahol érthető ez a mentalitás, de nem egyszer írtam már, hogy megvan a jó oldala is a letöltésnek, mert így ismerhettem a japán zenét, és amik nagyon megtetszettek, azokból vettem is eredetiben. Úgyhogy nem egészen ördögtől való a letöltés, de ha ilyen mentalitásúak a japánok, akkor nincs mit tenni, mint tiszteletben kell tartani.
Azzal a gondolattal már többször is kacérkodtam, Gameplay videókat tehetnék fel, de csakis eredeti konzolról, eredeti játékkal tenném meg. Ez még így be is jönne, mert van nekünk egy Samsung DVD-HR755 márkájú DVD felvevő, ha erre rákötjük valamelyik retro Nintendo konzolt a Wii-ig, akkor működik. Csak arra kell vigyázni, hogy a játék 50Hz-es legyen, mert a DVD felvevő 60 Hz-en nem érzékeli a képet. Nem mutat semmit. Csináltam is régről néhány játékfelvételt, csak egy idő után abbamaradt, mert arra lettem figyelmes, hogy nagyobb a reakcióidő, ha DVD felvevőről játszok, így nem tudtam jól játszani. De tegnap délután úgy voltam vele, hogy kipróbálom megint a DVD felvevőt, hátha most működik. Igazából szerintem az sem mindegy, milyen TV-re kötjük. De a lényeg, hogy tegnap végigjátszottam Easy módban Super Nintendón a The Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékot, és örömmel vettem tudomásul, hogy nem volt semmi gond. Pontosan akkor ugrott Mickey egér, amikor nyomtam a B-gombot. Úgyhogy ezzel a játékkal sikerült, de kipróbálom még mással is, hogy milyen lesz, aztán ha mindenhol rendben lesz, akkor tudok majd játszani, és akár fel is tölteni őket YouTube-ra. Sőt, mivel van SNES-re Super Game Boy-om, valamint GameCube-ra Game Boy Player-em, ezért néhány hordozható konzol játékával is tudok játszani. Konkrétan ezen konzolok játékaiból tudok felvételt csinálni:
Nintendo Entertainment System
Super Nintendo Entertainemnt Sytem
Nintendo 64
Nintendo GameCube
Wii
Game Boy
Game Boy Color
Game Boy Advance
Úgy tudom, hogy a Wii U már csak 60 Hz-en érzékel, meg az ugyan igaz, hogy lehet ahhoz is kapni külön SCART-kábelt, de azt már csak 1080p-ben lenne érdemes felvenni. Arra valószínűleg egy Avermedia lesz a megoldás. De ha már veszek, akkor olyat lenne érdemes, ami nemcsak 1080p-ben, de 60 fps-ben veszi fel az adásokat. Egy ilyen készülék, ami ilyet tud, nagyon drága, néztem eBay-en.
Úgyhogy egyelőre marad a DVD felvevős megoldás. Ez amúgy egész jól működik, és könnyítve érzem a dolgomat, mert van HDD-je is a készüléknek, méghozzá 250 GByte-os, úgyhogy az azért tekintélyes mennyiség, még annak fényében is, hogy tömörítetlenül veszi fel a játékot, vagy a TV-műsort, amit beállítunk. De pont a tömörítetlen mivolta miatt inkább a HDD-re veszem fel, amit játszok, mert így az írható DVD-ken, amit ráírnak, hogy 120 perc, az akkor tényleg 120 perc lesz, és ha túl hosszan játszok, akkor megállna a felvétel. Bár ebből a szempontból a HDD-s felvétel sem tökéletes, mert a fájlrendszere FAT32-es, így ha meghaladom a maximális fájlméretet, akkor újat kezd. De ez két okból nem gond. Egyrészt maga a felvétel folytatólagos, másrészt meg itt a gépen tudom egyesíteni a két fájlt. És ez prímán működik. Egyszer felvettem egy 50 körös Mario Party meccset (A Nintendo 64-es első részt), és az egész majdnem 3 óra volt, és két részletben került a felvevőre. Kiírtam DVD-re mind a kettőt, és egy video konverter programmal egyesítettem, és egyáltalán nem látszott meg, hogy két részletben volt felvéve. De visszatérve, ha végzek a felvétellel, akkor beteszem a DVD lemezt, és rámásolom a játékot. Vettem erre még régen egy újraírható DVD-t, és prímán működik. Rengetegszer használtam már, mert egy időben bedigitalizáltam azokat a Família Kft. részeket, amiket a köztévé az ismétlések során soha nem adott le, és mindig kiírtam ami ráfért, rá a gépre, töröltem, megint kiírtam, az újabb is rá a gépre, töröltem, és újabb menet, egészen addig, míg be nem fejeztem. Szóval az újraírható DVD rengetegszer hasznosítható újra. Ha beteszem a lemezt, mindig megformázom először, mert ezt a DVD felvevővel is meg lehet csinálni. Ha kész van, átmegyek HDD módba, a felvett műsorok közül kiválasztom, amelyik kell, rámásolom a DVD-re. Ez egy kicsit lassabb folyamat, de ráérünk. Ha kész, akkor le kell zárni a lemezt (finalise), mert ezután lesz csak kész a DVD-kép. Ekkor lehet kivenni a lemezt a lejátszóból, betenni a gépbe, és tömöríteni. Na itt voltam meglőve tegnap, mert bizonyos "vro" kiterjesztésben került a lemezre a tömörítetlen videófájl, hát én ezzel soha nem találkoztam. Azt láttam, hogy a VLC Media Player lejátsza, és pont említette Lernie az egyik mostani videójában, hogy a VLC Media Player konvertálásra is használható. Ezt eddig nem tudtam. De kiderült, hogy a fájl menüpont alatt, a "több fájl megnyitása" résznél, ha megnyitjuk az adott fájlt, és ha nem a megnyitásra megyünk, hanem a mellette levő nyílra kattintunk rá, akkor van olyan, hogy "átalakítás". Na itt lehet konvertálni. Kiterjesztés tekintetében van lehetőség bőven, de sok beállítás nincs. De egy mp4-es formátumban elindítottam a konvertálást. Egész gyorsan végzett, és elégedetten konstatáltam, hogy jó méretben tömörítette össze, csak egy baj volt. De az eredmény audiovizuális része már távolról sem volt ennyire fényes. Megnyitottam a fájlt, és teljesen máshol volt a hang, mint normál esetben lennie kellett volna. O_O Átnéztem még egyszer a beállítási lehetőségeket, de tényleg nincs sok. Második körre azt csináltam, hogy AVI formátum, és a hangot is amennyire lehet, igyekeztem állítani. De ugyanaz lett az eredmény, teljesen szét volt csúszva a hang. Így kénytelen voltam azt a konzekvenciát levonni, hogy a VLC Media Player tökéletesen alkalmatlan konvertálásra.
Így kerestem egy másik konvertáló programot. Először a Digiarty WinX HD Video Converter programjával tettem egy próbát, de ez nem ismeri fel a vro kiterjesztést. Aztán néztem, hogy van a Xilisoft-nak Video Converter Ultimate programja, ez a leírás szerint 160 kiterjesztést ismer fel. Ez már ígéretesnek hangzik tettem is egy próbát vele. Ez már felismerte a nyers video fájlomat, át is konvertáltam normál minőségű mp4 videóvá. Amikor kész volt, nagyot néztem. Tegye fel a kezét, akinél a normál méret 65 perces videónál 18,2 GByte méretű... Valami óriási méretű kbps video fájl jött ki, ötjegyű szám, csak lestem ki a fejemből, hogy ezt mégis hogy csinálta? Szerintem ez Hollywoodi stúdiók felbontása, ahol a hangot is sokezer kbps-ben tárolják. Na jó, itt azért vannak állítási lehetőségek, és lehet barátibbá is tenni a minőséget. Mindenesetre megőrzöm a Digiarty programját is, hátha annak is hasznát veszem. De ezt már fel tudtam úgy tölteni, hogy rendben legyen.
De amíg ezzel dolgozott a gép, eszembe jutott, hogy a The Adventures of Super Mario Bros. 3 rajzfilmje nincs fent régi magyar szinkronnal, és mivel ez már régóta megvan nekem átkonvertálva, ezért úgy döntöttem, hogy felteszem, itt is van.
Be is linkeltem a Magyar Nintendo közösség Facebook csoportra, és nagy tetszést váltott ki. Megmondom őszintén, meg is lepődtem azon, hogy ennyien fognak örülni neki. Régi magyar hanggal sokakban nosztalgiát keltett, ráadásul sokan csak az új, DVD kiadásos szinkronnal ismerték. Örülök, hogy sokaknak örömet szereztem vele.
És akkor itt van a Mickey egér játék Super Nintendóra.
Egész jó lett, csak abból a szempontból lett érdekes, hogy meg lett szüntetve a videóban a váltottsorosság. Ugyanis a DVD felvevő olyan szinten váltottsorosan vesz fel, hogy azt tanítani kéne... És akkor a konvertáló programokban persze van lehetőség a váltottsorosság megszüntetésére (deinterlacing), de azt vettem észre, ahogy néztem a videót, hogy amikor megsebződik Mickey, vagy valamelyik ellenség, és villog, akkor a videóban láthatatlan lesz. Ebből arra következtetek, hogy pont azokat a sorokat veszi be, ahol nem látszik a villogás. Mert ilyenkor az egyik pixelsorban látszik a karakter, a másikban nem, és szerintem ez váltakozik nagyon gyorsan. És pont a láthatatlan sorokat kapta el. Mondjuk ez némileg vicces, emlékeztet azokra a Tom és Jerry részekre, amikor Jerry láthatatlan volt, és úgy csinált mindenféle csúnyaságot Tommal szemben.
Mindenesetre ez az első próbálkozásom, ez a legjobb, amit kitaláltam, mivel nem lennék YouTuber, ezért szimplán a GamePlay videókat találtam ki, ahogy tudom hasznosítani a YouTube csatornámat. Gondolom, hogy nem lesz nagy látogatottsága, de a néhány ember biztosan nagyon fog örülni.
