És mi a helyzet a Wii-vel?

Ahogy írtam korábban, meglepett, hogy a Wii Fit-nél amikor átvisszük az adatainkat egyik játékból a másikba, akkor nem lényegében nem átvitel, hanem másolás történik. Arra voltam kíváncsi, hogy ugyanez-e a helyzet a Wii-nél. Elővettem a konzolt, összekötöttem, bekapcsoltam, és láttam, hogy azért ennyire nem vagyok szerencsés, valóban eltűnt, minden a Wii-ről. Olyan állapotban van, mintha most vettem volna újonnan. Néhány csatorna rajta van, amúgy semmilyen játékmentés nem maradt rajta, és gondolom, nem is lehet átmásolni oda.

Gyakorlatilag tökéletesen funkcióját vesztette a Wii. A GameCube-nál nem feltétlen volt így, már akinek van Game Boy Player-e (ami Game Boy Advance játékokat játszott le GameCube-on), mert az az egyedüli dolog, amit a Wii nem tudott helyettesíteni. Amúgy annak idején a GameCube is dísztárggyá minősült le. Most visszakapta a használati tárgy funkcióját, és a Wii lett dísztárgy. De tökéletesen az, mivel ha átvisszük az adatainkat Wii U-ra, akkor a Wii-ről tényleg letörlődik minden. Nemcsak a Virtual Console játékok, de a a Wii Shop Channel-ből is törlődik annak az adata, hogy egyszer azok le voltak töltve, minden átment Wii U-ra. Ha nem lennék ekkora gyűjtő, eladnám a Wii-met, mert nem tudom elképzelni, hogy bármikor is elővenném. Hacsak nem leszek annyira retro hangulatban, hogy újra élmény lesz Wii-n játszani Wii játékokkal. Addig el van téve.

JAM Project: Kessen the Final Round kislemez kritika

A JAM Project fő csapásiránya a Super Robot Wars széria. Valószínűleg a játékok témája is adja magát, de az azokra írt dalok sokkal erősebbek, érződik, hogy ebben érzi magát otthon az együttes. A Kessen the Final Round kislemez a tavaly megjelent Rebellion ~Hangyaku no Senshitachi~ kislemez folytatásának is mondható, hiszen a két SRW játék együtt egy nagyobb történetet ölelnek fel. Az első játék dalai eléggé érdekesek, talán annak az openingje kivétel a fentebb említett dominancia terén. Inkább komolytalannal tűnt, ott az ending volt igazán erős. Idén ismét két érdekes SRW dallal van dolgunk. Nem ez az első eset, hogy a JAM Project olyan dalt ír, melyet szakaszokra lehet felosztani. Az egyes részeknek önmagukban semmi közük nincs egymáshoz lendületében, stílusában és hangulatában, de Kageyama Hironobu elkövette azt a bravúrt, hogy egységes dalt faragjon belőlük. Ismét egy ilyen dallal van dolgunk a címadó dal esetében, de hogy milyen lett? Lássuk:

1. Kessen the Final Round: Tehát több szakaszra felosztható a dal, ami vélhetőleg azért van, mert a zenét közösen írták. Inkább úgy mondanám, hogy mindegyik tag, mert egyáltalán nem tűnik közös munkának, ugyanis itt aztán végképp nem sok köze van egymáshoz az egyes részeknek. Öt részre osztható fel a dal, az elsőben lágy zene mellett Okui Masami énekel, de még hogy! Szinte látom magam előtt, ahogy istennőként a csodálatos énekével akarja békére bírni a harcoló feleket. Aztán jön a második rész, ami már sokkal erősebb. Nagyon szeretem, amikor a JAM Project együtt gregorján stílusban énekel, itt olyan érzetet ad, mintha a két harcoló fél a dühét adná ki magából. A tagok külön is énekelnek. A harmadik rész jelentősen különbözik az első kettőtől, és egyértelműen ez viszi a prímet. Csak erre a részre megadom a 10/10-es értékelést. Teljesen más zene, hihetetlen lendületes, más helyszínt is képzelek el erre a részre. Az ének stílusa is teljesen más. Titokzatos, mintha meglepetésszerűen akarnának lecsapni az ellenségre. Eszméletlen hangulatos lett. Viszont a nagyedik rész megint éles váltás, és botrányossá válik a dal! Lassú lett, nem mondanám, hogy semmitmondó, mert önmagában nem rossz, de ahhoz képest kiábrándító, hogy volt egy lendülete, és hirtelen megáll a dal. A vége pedig egy rövid lezárás, de igazából nem zárja le a dalt, nincs vége. Ezt a végtelenségig lehetne folytatni, de úgy tűnik, hogy 6:23-ban határozták meg a hosszúságot. Az első három rész tart 3:48-ig, odáig nagyon jó, imádom, de a vége borzasztó lett. 7/10
2. END OF HEAVEN: Most kivételesen nem Okui Masami írta az endinget, hanem Endoh Masaaki, így más is a hangulata. Alapvetően nem rossz, kellemes lezárása a játéknak, de másfajta érzelmek hallhatók a dalban. És ez nem rossz, sőt, egyedivé teszi ezt a kislemezt. Inkább azt mondom, hogy ez való egy Super Robot Wars féle játék ending dalának. Olyan érzete van, mintha egy nagy kaland (vagy harc) végén lennénk, és a győztes csapat közösen énekli ezt a dalt, megélve a győzelmüket, egyben megemlékezve a küzdelmes időkre. Endoh Masaaki igazán kitett magáért, nagyszerű munkát végzett. 8/10

Egy ideje akarok írni a JAM Project képekről, borítókról, és most, hogy egy olyan kislemez borítót látunk, ami érinti a problémakört, ezért itt írok róla. Ugyanis zavar engem, hogy mindig Kageyama Hironobu van középen, ezzel jelezve, hogy ő a csapat vezetője, és ő viszi a hátán az együttest. Ez ennek a kislemeznek a borítóján hatványozottan megjelenik, hiszen itt nemhogy ő van középen, de csak ő néz ránk, a többiek meg oldalra. Ez olyan érzetet ad, mintha nemcsak hogy az együttes vezetője lenne, hanem ő a domináns tag, a többiek csak besegítenek neki. A többi képen legalább "érvényesülnek" a többiek. De úgy lenne az igazi, ha Okui Masami, mint egyedüli női tag lenne középen és a férfiak közrefogják, mintegy védelmezve őt. Meg hát csak úgy mutatna szépen, ha a nő van középen.

Új könyv

Tegnap értem a végére Csernus Imre legújabb könyvének. Nem változott a véleményem róla, továbbra is azt gondolom, hogy az eddigi legrosszabb könyve, de nem azért, mert minőségében, stílusában olvashatatlan, hanem mert ezzel csak egy célcsoportot szólított meg, méghozzá a tinédzser és fiatal felnőtt lányokat. Azt gondolom, hogy ez a könyv nekik nagyon jó, meg annak, akinek ez az első Csernus Imre könyve. Még egy kritikám lenne a könyv kapcsán (azok mellett, amit korábban írtam), hogy több hasonlatot is megírt a könyvébe, de a baj az, hogy ezek már voltak a korábbi könyveiben. Azt gondolom, hogy az lett volna az igazi, ha az adott szituációra más hasonlatot vagy történetet mesél el, mert egyrészt az újdonság erejével hat azoknak, akik már olvasták valamelyik korábbi könyvét, másrészt meg akinek ez az első könyve, és kedvet kap a korábbi könyveinek olvasására, az ott fog mást olvasni. Más történet vagy más aspektusból hozott hasonlat által jobban megmarad a fejben a mondanivaló. Ennyi lenne a gondolatom. De még azt gyorsan szeretném leszögezni, hogy nem úgy kell elképzelni, hogy ez mennyire rossz könyv, és senki ne vegye meg, csak elmarad a tőle megszokott 10/10 pontos minőségtől. Ha mindenkinek ilyen lenne a legrosszabb könyve, akkor csak fantasztikus könyveket lehetne kapni a könyvesboltokban. És nagyon remélem, hogy lesz folytatása is: A Férfi - pasiknak vagy valami hasonló címmel. Azt akár elő is rendelném. A könyvei közül ugyanis a férfi áll nálam az 1. helyen. A második a kiút a harmadik pedig a fájdalom arcai.

És most új könyvet olvasok, szintén önismereti jellegű, csak spirituális megközelítésből: Soma Mamagésa: Öngyógyító könyv. A korábbi könyveiben, főleg az Ébresztő 1-2-ben sokat írt a kineziológiáról, Hellinger-terpáiáról tanácsként. Akkor én is utánaolvasgattam több helyen, és határozottan tetszik a módszer, mert azt gondolom, hogy a probléma legbelső gyökerét tárja fel. Erről is lesz majd szó ebben a könyvben, most a 35. oldal körül tartok. Alapvetően tetszik, amit olvasok, csak egyből belevágott a közepébe, és a spiritualitás egy olyan szintjét ütötte meg, ami már magas nekem. Nyitott vagyok rá, ezért elolvastam, de úgy érzem, hogy ehhez még fejlődnöm kell érzelmileg, hogy valóban magamévá tudjam tenni. Ahogy átnéztem a tartalomjegyzéket, sokféle gyógyító módszerről ír, kíváncsian fogom olvasni, hogy mi az, amit magamévá tudok tenni. Amúgy ez az utolsó könyve (eddig), amit terveztem megvenni, ezzel együtt öt könyv van tőle: A két ébresztő, a nemek igenje, a tiszta szex és ez. Somának azért nem akarom megvenni az összes könyvét, mert egy részük az női önmegvalósításról szól, én ebből férfiként nem tudok mit hasznosítani.

Talán furcsa ellentét, de nálam nagyon jól kiegészíti egymást Csernus Imre, és Soma nézetei, gondolatai. Más aspektusból, de sok útmutatást adtak nekem, ami által fejlődni tudtam. Csernus doktor a radikális nézeteivel az életre "nevel", míg Soma a belső énünket erősíti És hogy messze még az út vége (már ha az önismeret útjának egyáltalán van vége...) szinte hihetetlen.

Néhány nyugati sorozat

Egyáltalán nem ismeretlenek azok a sorozatok, amiket nézek, nem is ismertetőt írnék, hanem személyes gondolatokat. Ebből az egyik rajzfilm, kezdjük ezzel:

• Garfield és barátai: Az utóbbi félévben untig írtam Garfield-ról, és többször tettem említést arról, hogy nézem a rajzfilmsorozatot. Már kétszer végignéztem mind a hét évadot (kivéve az ötödiket, mert az nem elérhető), és most harmadjára, mert tényleg úgy vagyok vele, hogy nem lehet elégszer látni, a poénok mindig megnevettetnek.
• Jóbarátok: Ez szintén egy olyan sorozat, amit nem lehet elégszer megnézni. Olyan veszett nagy rajongója nem vagyok a sorozatnak, de amikor ment a TV-ben egy rész, mindig végignéztem, a nevetés pedig garantált volt. Aztán tavaly határoztam el, hogy leülök és végignéztem. El is jutottam a 7. évadig, de utána abbamaradt. Most az elejétől nézem ismét, és úgy tűnik, hogy ez is olyan sorozat, amit tényleg nem lehet elégszer megnézni. Mert bár sok jelentre emlékszem, mégis ütnek a poénok másodjára is. A két kedvencem Chandler a fanyar humorával, és Phoebe az elvont személyiségével.
• Xena: Warrior Princess: Ezt annak idején nagyon szerettem, amikor a TV2-n ment. Általános iskolában az egyik lány osztálytársam beszélt nekem róla, és úgy voltam bele, hogy belenézek. A belenézésből megnézés lett, a megnézésből pedig rajongás. Most is nagyon tetszik. Nagyon jó színésznőt választottak Xenához, hihetetlen erős kisugárzása van. Láttam a színésznőről "civil" képet is, és nyilván, ha nem is feltétlen a sorozathoz hasonlóan, de erős kisugárzása volt. A történettel pedig betaláltak nálam, mert alapvetően szeretem az ókori görög történelmet, így az eseményeket is érdeklődve nézem. Bár tudom, hogy a történések nem valódiak, vagy nem úgy történtek meg, ahogy a sorozatban láthatjuk, de tetszik az, ahogy megjeleníti a sztorit, ezért nem azzal foglalkozom, hogy azok valóban megtörténtek-e vagy sem, csak élvezem, amit látok. Bár azt hozzá kell tenni, hogy néhány cselekmény eléggé valószínűtlen. Még úgy is, hogy egy harcosnővel ilyen dolgok megtörténjenek. Erre jó példa az 1. évad 21. része, ahol Xena meghal. Halála előtt is nagyon rosszul volt, mégis el tudta látni a betolakodók baját, aztán ahogy kijött a halálból, és utána ahogy harcolt. De nem ezek foglalkoztatnak, mert annyira erős és élő a cselekmény a sorozatban, hogy bár látom, némely kifejezetten furcsa, de nem ez dominál. Lucy Lawless (Xenát alakító színésznő) pedig annyira fantasztikusan alakította, hogy én ezért odaadnám neki az Emmy-díjat (úgy tudom, ezt kapják a sorozatban nyújtott alakításokért).

És van Xena: Warrior Princess játék Nintendo 64-re. Kerestetik. Játszottam vele régen, nem egy kiemelkedő darab, de szívesen betudnám a gyűjteménybe. Egy verekedős játék, átlagos stuffról van szó. Azt gondolom, hogy azért nem kiemelkedő, hogy a karakterek harcstílusa nem sokban térnek el egymástól. Ettől függetlenül megvenném a játékot. Amúgy PlayStation-re is van Xena játék, méghozzá kalandjáték. Jobban örültem volna annak, bár szinte mindenhol azt olvastam, hogy rövid játék.

Zenekvíz a 2015-ös Animekarácsonyra

Tukeinon elküldte külön E-mailben a linket nekem a mostani animekarácsonyra készített zenekvízt, amikor kitette. Meg kell hagyni, nagyon nehéz volt, bár a nehézség viszonylagos, hiszen aki jártas az animékben, az ismeri a zenéit is. Nekem nagyon rosszul ment a teszt, 64 pontból csak 10-et értem el, közülük is a felébe beletrafáltam. Ez részint azt is jelenti, hogy nem vagyok jártas az új animékben. Követem, hogy mi az aktuális, de nem nézek bele, mert az utóbbi időkben nagyon ritkán nézek animéket. Zenék tekintetében is erősen rétegződtem. Aki rendszeresen olvas, az tudhatja: JAM Project és tagjainak zenéi, különösen Okui Masami, Hayashibara Megumi, Suara, Yonekura Chihiro, meg régebben ALI PROJECT körében mozgok, de az ALI PROJECT az utóbbi időkben eléggé kiábrándítóak, közelében nincsenek annak a minőségnek, amit néhány éve nyújtottak.

Szóval elsősorban ők, és ha elkezdek animét nézni az azért van, mert a felsoroltak közül az egyik énekli az openinget vagy / és az endinget. Ez igazából rossz módszer, mert ez egyáltalán nem garantálja, hogy tetszeni is fog az az anime, amelynek dalát valamelyik kedvenc előadó adja elő. Például, amikor megtudtam, hogy Okui Masami a SHIROBAKO animének fogja a 2. openingjét énekelni, belekezdtem az animébe, és egyáltalán nem jött be. Nem is azért, mert lányoknak való, mert ennyire nem válogatok nem szerint animéket, hanem maga a történet, a cselekmény, az érzelmek megjelenítése túl egyszerű. És a túlzott egyszerűsége miatt nem hiteles. Alapvetően aranyos dolog, hogy az öt (eleinte talán három) lányt a csokis fánk tartja össze, ez szép szimbólum a barátságra, de a lányok érzelmeinek megjelenítése is túlzottan egyszerű. Így nem keltette fel az érdeklődésemet, és nem foglalkoztat, hogy mi van velük, hogy valósítják meg az álmaikat. Ugyanígy másik példa, a Garo -Honoo no Kokuin- anime, annak mindkét openingjét a JAM Project énekelte, eleinte nem is indult rossznak az anime, mert értettem az utalásokat, de a benne levő erőszakos jelenetek nekem túl durvák, nem bírtam nézni. Tehát nem jó módszer, bár van ellenpélda, például az Utawarerumono: Itsuwari no Kamen (Suara), a ONE-PUNCH MAN (JAM Project) és a K: Return of Kings (angela, bár most Horie Yui) jók, de megálltam az első résznél, mert nézek nyugati sorozatokat is, és azért ennyit nem akarok TV / laptop előtt ülni. De a zenekvíz inspiráló hatással volt rám. Hátha folytatom majd valamikor

Éjjel-Nappal Okui Masami

Hihetetlen, hogy már 9 éve tart a töretlen rajongásom Okui Masami iránt. Egyszerűen nem tudok betelni a dalaival. Komolyan mondom, ha büntetés lenne az énekesnő összes albumát és kislemezét egymás után végighallgatni, én életem végéig bűnöznék.

Meglepetések és bosszúságok a Wii Fit-tel, valamint étkezési szokás

Egy ideje újra elővettem a Wii Fit U-t, ugyanis megint fogyásban vagyok, mivel sokat híztam. Ment már le néhány kiló, de még 26,54 a BMI-m, ami nagyon magas, és nem is érzem így jól magam a bőrömben. De semmi vész, hiszen cselekszem az eredmény érdekében. Ez a 26 és feles testtömegindex a túlsúlyos kategóriába tartozik, ráadásul nem is az alsó határ, hanem azért már fejlebb van. Ez nálam 77 kg-ot takar, ami elég sok annak fényében, hogy nekem 65 kg az ideális.

Igyekszem úgy fogyókúrázni, hogy ne vonjak meg magamtól olyan sok élvezetet. Így is épp elég baj, hogy nem ehetek olasz kajákat, pedig nálam pizza, lasagna vagy bolognai spagetti az végtelen mennyiségben jöhet. De ezek most egy darabig kimaradnak. Helyettük eszek például kétszersültet, amire tojásos majonézt szoktam tenni. Ezt Angliában lestem el, ott divat a különböző "filler", amit szerintem nevezhetünk töltött tartármártásnak. Alapvetően kétféle ízesítésben van: Sajtos-hagyás és majonéz-tojásos. Én az utóbbit szoktam csinálni, csak persze light majonézzel. Határozottan jó light majonézzel is, bár egy időben nagyon nem szerettem, mert korántsem olyan krémes, mint a normál. Nem hiába, a zsír nagy úr, nagyon finommá teszi adott esetben a kaját. Viszont idén bejött Magyarországra is a Hellmann's majonéz (volt ez nagyon régen is, kb. 20 éve, rémlik a távolból), nekik nagyon finom a light majonézük. Drága, alapállapotban (ha nem akciós) 800 forint, de a minőség nagyban kompenzálja. Ők Angliában az egyik legjobb márka. A light majonéz tehát valamennyire kompenzálja a nagy kalóriaértéket, bár tény, hogy ízre azért nem ugyanolyan. A Hellmann's hozza a normálhoz legközelebbi ízt. Meg rászoktam a zöldségsalátára, ami szintén inkább az öntet miatt jelentős, mert ennek is olyan íze van, amit akkor is szívesen ennék, amikor dúskálok az ételek által nyújtott élvezetekben. Szinte mindenféle öntetet szeretek, egyedül a Tatziki nem jött be, mert a fokhagymás ízétől nagyon nehéz szabadulni. A zöldségek közül fejes-, vöröskáposztát szoktam beletenni, jégsalátát és kígyóuborkát. Valamint, ha tavasz lenne, retket is tennék bele. Nem utolsósorban egészséges is. Gyümölcsök tekintetében szerencsés vagyok, hogy karácsonyi időszak van, mert szeretem a mogyorót és a mandarint, ezeket szoktam enni. A mogyoróban sok zsír van, de állítólag egyrészt hasznosul, másrészt könnyebben emészthető. Úgy tűnik, hogy van benne igazság, mert megy vele a fogyás. Húsoknál meg a csirkehús és a hal a nyerő egyértelműen. A csirkemell filé óriási áldás, mert nemcsak finom, de nem is hízlal. Levest is eszek, de a tészta miatt csínján kell bánni vele, a rizst viszont veszélyesnek tartom. Nekem legalábbis nem jött be. Innivalóknál meg egyértelműen a cukortartalom a döntő. Én 5 g/100 ml-ben határoztam meg a limitet magamnak, de most engedékenyebb vagyok, mert karácsony közeleg, és szeretem a Nestea almás és szilvás ice teáit. Ezekben magasabb a cukortartalom pontosan 7,4 g/100 ml. Szoktam kávét és filteres teát is inni, ezekbe fél kanál cukrot teszek. Így pont annyira lesz édes, hogy érezzem, hogy azért nem vonok meg magamtól semmilyen élvezetet. Soha nem tennék édesítőszert kávéba és teába mert nagyon kellemetlen utóízt hagy maguk után. Az üzletekben kapható italok esetében viszont engedékeny vagyok, ha mesterséges édesítőszerről van szó. Teljesen feleslegesnek tartom a vitákat arról, hogy milyen édesítőszert használjunk, a cukor tartós fogyasztása cukorbetegséget okozhat, a mesterséges édesítőszereknél meg azt gondolom, hogy senki nem tudja az igazságot, csak dobálóznak a különböző betegségekkel.

Kajákról nagyjából ennyit. Így ugyan lassabban megy a fogyás, de sokkal jobb, több okból is:

1. Nem éhezek. A túlzott koplalás azért nem jó, mert bár az elején nagyon gyorsan megy a fogyás, de aztán hozzászokik a a szervezet, hogy kevés kaját kap, aztán rá is áll az emésztés, így a fogyás is megáll.
2. Nem vonok meg magamtól annyi kaját, hanem kevesebbet eszek azokból, amiket szeretek. Ez azért jó, mert a fogyás folyamata is jobb élmény, nem élem meg akkora sanyargatásnak. Így lesz tartós a lassú fogyás.
3. A lassú fogyáshoz a bőr is jobban alkalmazkodik.

Így a fogyás is jó élmény. A cél, hogy május-júniusra elérjem a 65 kg-ot. Ha mire jó idő lesz, ki tudok úgy menni a szabadba rövid ujjúba, hogy ne legyen rossz érzésem, akkor nagyon elégedett és boldog leszek. Így nem munkának, sanyargatásnak élem meg a fogyást, hanem élménnyel teli időszaknak, amikor elmondhatom magamról, hogy megéltem minden egyes időszakát, és magára a hosszú folyamatra is jó érzéssel fogok visszaemlékezni. Nem kell nekem a gyors eredmény, ilyen munka lesz igazán megbecsülve. És mit tervezek, ha sikerült elérni az álomsúlyt? Sokkal rövidebbre vágom a jojó zsinórját. Utána is folyamatosan fogom mérni magam, és nagyjából 2 kg pluszt engedek meg magamnak, és ha az "összejön", megint fogyás lesz. Azt tervezem, hogy elérem a 22,00-ás BMI-t, és ha utána mérem magam, nagyjából 22,50-ig engedem felmenni, utána vissza.

És most a Wii Fit. Úgy néz ki, hogy a Wii is hasonló sorsra jut, mint a GameCube, hogy most, hogy már retro konzolnak számít, jobban becsülöm. Bár annyiból jobb "helyzetben" van, mint a GC, hogy a Wiit már akkor is nagyon szerettem, amikor aktuális konzol volt, de most más Wii játékokkal játszani, amikor már a múlt részei. Már a Mario Kart Wii-vel is úgy játszok, hogy az elmúlt időkre emlékeztet. Szóval kíváncsiságból betettem az első Wii Fit-et és a Wii Fit Plus-t, és nagy meglepetést tapasztaltam. Megvannak benne a régi adatok! Ugye át lehet vinni az adatokat az újabb Wii Fit-ekbe. Először a Wii Fit-tel kezdtem, majd meglett a Wii Fit Plus, akkor átvittem az adataimat, eredményeimet az újabb játékba, majd amikor meglett a Wii Fit U, akkor a Wii Fit Plus-ból átkerültek az új játékba. Ezzel együtt soha nem vettem elő az előzőeket. Egyrészt mert az előzőeknél csak többet tartalmazott az újabb, másrészt meg azt hittem, hogy a transfer-rel adatátvitel történik, de ezek szerint másolás volt. Szóval megnéztem, hogy mostani fejjel milyen a két korábbi Wii Fit, és láttam, hogy ott vannak a régi adatok és eredmények. Ennek azért örültem nagyon, mert amikor átvittem az adatokat a Wii Fit U-ra, az a másik NNID profilomra ment, nem arra, amit most használok. És a mostanin nem látom a régi mentéseimet, ezért örültem meg, hogy másolás történt. Abban reménykedtem, hogy a második profilomra is átvihetem az adatokat. De sajnos csak a Wii Fit U első bekapcsolásakor lehet transferelni. Azt reméltem, hogy ennyit visszahozhatok az elvesztett adatokból, de nem. Újabb idegesítő korlátozás a Nintendótól. De ami szintén pozitív volt, hogy feltehettem a Wii Fit Channel-t és a Wii Fit Plus Channel-t a Wii U Wii Mode menüjébe.

Komolyan azt hittem, hogy ez is korlátozva lesz, gondolván, hogy használom a Wii Fit U-t, akkor minek használnám az előző kettőt, ezért nem biztosítanak lehetőséget, hogy Wii U-ra is felkerüljenek. De ezek megvannak. Az első Wii Fit-et szerintem nem fogom használni, mert azt tényleg minek, de a Wii Fit Plus-nak van értelme, mert az új Wii Fit-ből több olyan gyakorlatot kivettek, ami a Plus-ban benne volt, és nem értettem, hogy miért, amikor tökre jók voltak. Például az egyik nagy kedvencem (nem tudom így hirtelen a nevét) az volt, amelyik két magas tömblakás tetején és a kettő közé akasztott kötélen kellett átegyensúlyozni. De ugyanígy hiányolom a Wii Fit Plus-ból a Body Test-ek egyikét, a Peripherial Vision Test-et. Ez arról szól, hogy meg kell állni a Balance Board közepén, megjelennek számok 1-től 10-ig, és növekvő sorrendben kell a Wiimote-tal rájuk "kattintani". Ez elég nehéz, hiszen szinte tökéletesen egyhelyben kell maradni, és úgy jelölni a számokat. Ha kijövünk a kis kék körből, eltűnnek a számok, vissza kell állni. Persze vannak új tesztek a Wii Fit U-ban, de kivétel nélkül rossz mindegyik. Közülük is a Lung Capacity Test viszi a prímet negatív értelemben. Ez arról szól, hogy léggömböt kell felfújni úgy, hogy a szélén levő két cikkcakkos vonal (nevezzük tüskéknek) nem megy neki, hiszen akkor kidurran a lufi. Az elsőnél nem mozognak a vonalak, de a másodiknál meg igen, és nem tudom, hogy mozgassam magam és a Gamepad-et, mert nem a léggömb nem mozog vele, így a másodiknál mindig kipukkad. Több módon próbáltam mozgatni a GamePad-et, és sehogy nem jártam eredménnyel. Néztem már neten is, hogy mit rontottam el, de nem találtam semmit. Ezek szerint senkinek nem volt ezzel problémája. Már többször felhúztam magam rajta, de most már úgy vagyok vele, hogy most már a lehető leghamarabb kipukkasztom, egyrészt essünk gyorsan túl rajta, másrészt lehet, hogy a gyorsabb fújással kicsit javít a "Wii Fit Age"-emen. Összességében vannak jó újdonságok a Wii Fit U-ban, de a negatívumok inkább csak megerősítenek abban, hogy van dolgom a Wii Fit Plus-szal. Természetesen a Wii Fit U-nak is van saját csatornája:

És a csatornának is van egy negatívuma. A Wii Fit U Quick Check-ből nem lehet átmenni a játékba. Az első két Wii Fit-nél lehetett olyat csinálni, hogy a channel-ből is át lehetett menni a játékba, úgy, hogy betesszük a lemezt. A Wii Fit U külön csatornája viszont nem érzékeli, hogy betettem a lemezt, és nem enged átmenni a training-be.

És még nincs vége a negatívumoknak. Az országok állításának korlátozása nagy hiba, mert ugye az Egyesült Királyságra van állítva, de így Wii Fit U-n ha súlyt mérek, akkor fontban és kőben mutatja az értékeket. Ezeket magamban lábasnak és utcának hívom, mert a font rövidítése lb (ez azt hiszem, hogy érthető), a kő rövidítése pedig st (ezt meg street-nek gondoltam magamban először). Megmondom őszintén, nem sokra becsülöm az angolszász mértékegységeket, mert nincs rendes átváltás, mint nálunk a 10-es számrendszerben. Ugyan megmérhetem magam kg-ban, de mindig át kell váltani a konzol országát. Ez ugyan lehetséges, de mindig be akar jelentezni a Nintendo Network-be, és mivel az NNID és a konzol országa akkor nem egyezik, nem tud csatlakozni, de mindig próbálkozik. Így több idő megmérni magam, de hogy kg-ban látom az értéket megéri, de ha lenne bármilyen más lehetőség, boldogan élnék vele. Az lenne a legjobb, ha a lehetséges lenne a programban beállítani, hogy melyik mértékegység fajtát használjam.

Most gondolkodok lehetőségeken, hogy lehetne a mostani profilomra áttenni a Wii Fit Plus-os adatokat. Először az jutott eszembe, hogy megformázom a Wii U-t, aztán rájöttem, hogy ez több, mint veszélyes, mert a Wii-s adatok is eltűnnek. Ugyan nem kapcsoltam be a Wii-t azóta, mióta megcsináltam a Wii és Wii U közötti transfert, de gondolom, hogy a Wii-ről áthozott mentések nem aktiválhatók újra az előző konzolon. Mert akkor nem lenne baj, ha törlődnének a Wii adatai is, mert akkor a Wii U formázása után a Wii eredeti adatai ugyanúgy visszakerülhetnének a konzolra. Erre azért eléggé kicsi az esély, nagyon bezárta a Nintendo a kiskapukat. De azért egy kósza próbát teszek. Ja, és a három Wii Fit játék? Tessék:

Karácsonyi Nintendo 3DS HOME MENU témák

Különböző karácsonyi Nintendo 3DS HOME MENU témák lettek letölthetők, ezek közül 2 Mariós van.

Az egyik a "Happy Holidays with Mario & Luigi", ez tetszik jobban. Élénkek a színek, világoskék, fehér színek dominálnak. Olyan, mintha nappal a szabadban lennénk: esik a hó, hóembert építenük, megéljük a tél minden egyes pillanatát, talán hógolyózunk is. A zene is nagyon tetszik, az eredeti Super Mario Bros. Ground theme holiday version-je szól igazán kellemes, emelkedett hangulatban.

A másik a "Merry Mario Holiday" téma alapjáraton ötletes, a felső képen olyan, mintha díszek függenének a karácsonyfán. Tetszhetne nagyon is, hiszen a piros a kedvenc színem, csak olyan depressziósnak látom az egészet. Nem az egyszerűséggel van bajom, mert az lehet nagyon jó, a színösszeállítás nem tetszik. Az alsó részen lényegében a díszek egymás mellett láthatók, és ahogy mozgatjuk az ikonokat olyan, mintha esne a hó. Itt a zöld háttér, amivel nem vagyok kibékülve. A zene pedig a Super Mario 3D Land-ből a Snow Course, tehát az, amelyik a téli, havas pályán hallható. Sikerült kiválasztani az egyik legdepressziósabb téli zenét, nem szerettem hallgatni, amikor játszottam a játékkal. Igyekezem mindig elvonatkoztatni a zenétől, úgy végigvinni a havas pályákat. Nekem jobban tetszik karácsonyi zene gyanánt a Super Mario 64-ből a Snowman's Land, vagy a Mario Kart Wii-ből a DK's Snowboard Cross zene.

Néhány régi Garfield képsor – 12. rész

Íme a második karácsonyi adag, tele végeláthatatlan poénokkal Garfield módra.

Egy ember kettőnek csak hasonló ajándékot vehet.

- Nézd, Garfield, mit vett nekem Liz!
- Cukorkás fülvédőt.
- Kicsi a világ.

Végülis nem a méret a lényeg, igaz?

- Nos, Garfield. Találtam egy olyan karácsonyfát, amit megengedhetünk magunknak.
- Nem lehet valami nagy, ha belefér a csomagtartóba.
- Mit gondolsz?

- Rendben fiúk! Díszítsük fel a fát.
- Éhes vagyok. Együüüünk.
- Minden díszt óvatosan fel kell helyezni.
- Beiratkozom a "dobd és vidd" iskolába.
- Ubul, ne rágd meg a vezetéket!
- Igen, Ubul! Hagyj helyet az égőknek is.
- Nem lehet kék gömb a kék gömb mellett, igaz?
- Minden, ami a fán nem végzi a tűzben, az enyém, haver.
- Egy dolgot soha nem értek Garfield. A sok káosz a csúnya fa és a régi dekorációk ellenére.
- Minden tökéletesre sikerült.
- A világegyetem egyik rejtélye.

Itt nemcsak Garfield-nek jár ajándék!

- Garfield!
- A bevásárlóközpontból jött hívás!
- A mikulás manója szeretné a cipőjét visszakapni.
- A bőgőmasina.

A karácsonyi képet akarja biztosan kitenni a falra.

- Rendben, Garfield!
- A fa alá teszem az ajándékodat, ha megígéred, hogy nem kukucskálsz bele.
- Ünnepélyesen megfogadom.
- Egyébként, mi van a fúróval?
- Miféle fúróval?

Már a hang is boldoggá tette.

- Kíváncsi vagyok, mi lehet az ajándékom. Fogadni mernék, hogy valami csodálatos!
- Igen! Határozottan csodálatos hangja van!

Ugyan, Garfield! Hagyj időt, amíg kicsodálkozza magát.

- Ez világrekord lenne!
- Az ajándékokat odatedd! Gyorsan, gyorsan, gyorsan!

Jól mutat rajta, határozottan.

- Szép sapka.
- Köszönöm. Magam csináltam.
- Szeretnél egyet.
- De még mennyire!

Végezetül egy olyan, ami nagyon megnevettetett.

- Feladom!
- Mindenhol kerestem már a karácsonyi ajándékomat.
- Az a frányaság sehol nincs!

Tapasztalatok az új TV-vel

Videojátékok terén. Ahogy említettem korábban, vettünk egy új TV-t, mely az én szobámba került. Samsung UE32J5100-as, príma képminőséggel, csak néhány régi játékot furcsán jelenít meg.

GameCube: Sokat reméltem tőle, mivel a kicsi HD Ready TV-n nagyon szép volt a kép, de az új TV-n sajnos óriási csalódás. Az F-Zero GX-et tettem be először, mert az grafikailag a top-kategória, gondoltam, hogy ezen a TV-n is nagyon jól fog mutatni, de meglepetten tapasztaltam, hogy nagyon homályos volt a kép. Valószínűleg azért, mert 16:9-esre van beállítva, de a megjelenítés még a régi TV-kre van optimalizálva. Fogalmam sincs, csak tippelek. 2004-es a játék, ekkoriban ugye a lapos TV-k még nem voltak annyira elterjedve, de voltak már széles vásznú képcsöves TV-k, és arra tippelek, hogy a képcsöves TV-re van optimalizálva. Mindenesetre nagyon furcsa volt a kép, csodálkoztam is, hogy ennyire csúnyán jeleníti meg. Az viszont öröm volt számomra, hogy a Novice (avagy a legkönnyebb) nehézségi szint Ruby Cup-ján 1. helyen végeztem, ami annak fényében nagy szó, hogy az F-Zero GX az egyik legnehezebb versenyjáték GameCube-ra. Aztán a következő bajnokságot, a Sapphire Cup-ot nem tudtam már végigcsinálni. A másik játék, amit kipróbáltam, az a 1080° Avalanche. Most, hogy tél van, ideális a játék a téli hangulat emelésére, hamár odakint nem esik a hó. Hát, mivel ez 4:3-as (normál képarány), ezért némileg jobb az összkép, de ez is meglepően homályos. De hangulatilag nagyon ott van, megszerettette velem a Snowboardot.

Wii: Az előző generációs asztali konzol is okozott némi meglepetést. Ezen is két játékot próbáltam ki. A Wii Sports Resort-nak meglepően csúnya volt a grafikája. Túlságosan látszottak a pixelek, amíg a sima HD Ready TV-n, azt mondanám, hogy egy átlagos játékkal van dolgom, Full HD-n igénytelennek tűnik a megjelenítés, még akkor is, ha nem ezen van a hangsúly. Amúgy eszembe jutott, hogy de rég nem bowlingoztam már, és micsoda menőség lenne. Nagy eredményt nem értem el, de jó volt. A másik a Donkey Kong Country Returns volt. Na ez már nagyon szépen nézett ki. Ilyet szerettem volna GameCube-ra is. Majd megnézek több Wii játékot is, egyelőre azt tudom mondani, hogy bizonyítást nyert nálam, hogy a Wii grafikailag jobb, mint a GameCube. Bár némileg árnyalja a valóságot az, hogy Wii U-nak a Wii menüjéből hoztam be, és a Wii U a komponens kábel szintjén jeleníti meg a Wii-t, tehát ezért volt szép éles a kép.

Virtual Console: Talán furcsának hangzik, de jobban néznek ki a régi játék Wii Virtual Console-ból, mint Wii U-ból. Wii U-ból ugyanis sokkal pixelesebb volt a Super Mario 64, mint Wii-ből. Gondoltam arra is, hogy valószínűleg azért, mert Wii U 1080p-ből konvertálja a játékot, míg a Wii 480p-ből. De köztudott az is, hogy a Wii VC-re letöltött játékok európaiak, míg a Wii U-sok mind amerikaiak. És eszembe jutott olyan is, hogy grafikai megjelenítés tekintetében van különbség az amerikai és az európai között, az amerikai ugyanis sokkal pixelesebbnek látszik. Az európai esetében "simább" a pixelek közötti váltás, jobban visszaadja azt az élményt, mintha régi TV-n játszanánk.

Egyébként is előszeretettel gyűjtöttem az európai játékokat, mert "kontinentális" identitástudatot ad, de úgy tűnik, hogy a megjelenítés is igényesebbek az európai játékok.