Csonka Játék határok nélkül és új sorozat

Totál meglepett, hogy hamarosan vége lesz a Játék Határok Nélkül 1999-es évadának. Ugyanis a 7. elődöntő után lesz a döntő, holott eddig a kilencedik, korábban a tizedik után volt. Már akkor is nagyon úgy nézett ki, és igazából most is látszik, hogy már az 1999-es évi játékokra sem volt nagyon pénz. Nem tudom, mi lehetett a háttérben, hogy ez amolyan áthidaló év lett volna, remélték, hogy 2000-re több támogatás jön, vagy tudták, hogy vége lesz, csak ezt még meg akarták csinálni. Amúgy nekem egy ideje az a véleményem, hogy nem változik az igény a média világában, hanem változtatják, és a kettő között óriási különbség van. Szinte biztos vagyok abban, hogy ha kiszolgálta volna azokat a célokat, melyeken az akkor új műsorok alapultak, akkor hogy tovább szponzorálták volna a játékokat, ennek fényében inkább jobb, hogy abbamaradt. Megmondom őszintén, ezért félek is, hogy milyen lesz a 2014-es megújult sorozat, remélem, nem fog elveszni az eredeti szellemisége. Amúgy tegnap este megnéztem az 1996-os év harmadik elődöntőjét, mivel ebben is hat csapat játszik, ezért kíváncsi voltam, hogy milyen az 1999-es évi elődöntők láttán a 3 évvel korábbi. Több életet érzek a '96-osban, és ezt nem "akadályozza" az, hogy itt is 50 ponttal lehetett már nyerni. Meg nekem hiányoznak az eredménytáblák szignáljai, azok megadták a hangulatot. Nem volt nehéz kitalálni, de érdekes volt hallani, hogy az 1996-os jelenlegi állás táblázatának alatt hallható szignál, az 1995-ös gyorsított változata. Úgyhogy lassan teljes lesz a Játék Határok Nélkül repertoár, pótolhatatlan kincs. Gondoltam rá, hogy veszek neki külön pen drive-ot, vagy külső merevlemezt és külön vitrinben fogom tárolni, és különleges bánásmódot fog kapni.

Hát, ahogy elnézem, különleges bánásmódot is kell kapjon, mert az egész, ami eddig megvan, az 78,2 GByte, tehát 128 GByte-os pen drive kellene hozzá, ami most kezd elterjedni, ezért itt még ilyen £50-ért van. Bár láttam az eBay-en £8-ért. Gyanús... nagyon gyanús...

Nem új TV sorozatról szeretnék írni, hanem itt szeretnék egy új sorozatot kezdeni, méghozzá F-Zero karakterek bemutatása kezdődne holnaptól. Még sehol nem láttam róluk magyarul leírást, és mivel innovatívnak menő lenni, ezért én. 30 karakter van, úgyhogy egy havi munka lesz. Olyan sokat nem akarok, inkább csak ismertetni, hogy kik ők, kocsijukról írni, animés szereplésükről. Nézem is az animét, jelen állás szerint átlagon felülinek minősítem. Komolyabb, mint az átlag játékadaptációk, kifejezetten élvezetes, az opening (HIRO-X: THE MEANING OF TRUTH) és az ending (Maeda Ai: Resolution) is elég jók. Szinte minden karakternek saját feladata, küldetése van. A lényeget már korábban megírtam, nem akarom ismételni magam. Amúgy a GBA-s Maximum Velocity-ben az első bajnokságban (mely Pawn névre van elkeresztelve) sikerült az Expert-et is teljesíteni, ez az alapból megnyitottak közül a legnehezebb. Meg is nyílt a Master, amit olyan nehéznek képzeltem el, hogy mindenki alapból megelőz, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy hamar kimenjen az erő a kocsimból. Hát, tényleg nem könnyű, minden egyes versenyző kemény ütközéssel jelzi előzési szándékát felém, de elég jól sikerült tartani magam. És amikor láttam, hogy a második pálya után is második lettem, elégedetten mutattam magamra, hogy ez vagyok én, én, ÉN!!! De a harmadik pálya után már elbuktam, de annak is nagyon örülök, hogy elképzelésemen felül teljesítettem, ugyanis azt gondoltam, hogy már az első pályán el fogok taknyolni. Ez nem így lett, és még több gyakorlással bizony F-Zero Maximum Velocity mester lehet belőlem. Aki végig csinálja a Master szintet, az tényleg megérdemli a mester címet.

(A karakterekről szóló leírás az F-Zero Hungary oldalon olvasható.)

Egy kis elismerés

Látszik, hogy nyár van itt is (na, nem a klímán, mert most is 17°C van), ugyanis kevesen voltunk ma Kung Fu-zni, konkrétan öten. És mivel a nyári szünet itt csak hat hetes, ezért mindenki augusztusra időzíti a nyaralását. Ha van valami jó a dologban, akkor ezen a héten én lettem elismerve. Mivel ez kezdő Kung Fu, és mivel döntő többségében gyerekek járnak, ezért minden óra végén egy kis trófeát kap a legjobb. Ez nyilván gyerekeknek van, hogy ösztönözve érezzék magukat, ezért zavarban is voltam, hogy miért pont én kaptam meg, de igazából jól esett, hogy elismerte a fejlődésemet. Érzem is egyébként, hogy jobban tudom koordinálni a mozgásomat, és képes vagyok egyszerre több mindenre odafigyelni, ezáltal jobban is megy. De az elmúlt héten megéltek miatt most kifejezetten jól esett, hogy kaptam egy kis elismerést, még akkor is, ha csak öten voltunk, és ilyen "nem volt más" feelinget adott a dolog, de úgy érzem, hogy komolyabban megszerettem a Kung Fu-t.

A hétfői laptop baleset, és a pénteki telefonos "baleset" kicsit lejjebb engedett az önbizalmamból. Biztosan kívülről könnyű meglátni, hogy milyen rosszul kezeltem a dolgot, és a helyzet az, hogy ilyenkor érzem azt, hogy hiába mentem át az évek során különböző érzelmi fejlődéseken, azért még ott munkálkodnak bennem azok az érzések, melyek a gyerekkori élményekből adódóan önbizalomhiányt hozott ki belőlem. És amikor gondtalanabbnak érzem magam, akkor én is könnyen vagyok azzal a gondolattal, hogy el tudom fogadni, hogy bennem marad, csak harcolni kell ellene, de az adott pillanatban elönt az öntudatlan félelem. És akkor aztán, amit írtam nem is olyan régen, ha nincs meg bennem a "hideg fej", akkor aztán vége, és akkor már csak az van bennem, hogy nem tudom, nem tudom, nem tudom, végül kétségbeesetten leteszem a telefont. Ráadásul a tegnapi napra még rátett egy lapáttal, hogy utolsónak hagytam el a házat (egyedül), és azelőtt csuktam rá a bejárati ajtót, ahogy ráeszméltem, hogy nincs nálam a kulcs, és mivel kívülről nem lehet nyitni, ezért kizártam magam. Ha nem mentem volna a könyvtárba, és Liscard-ba vásárolni, akkor azt mondanám, hogy 4 órát vártam kint, mire bejutottam, de így ez csak a fele lett. Úgy különösebben nem unatkoztam, mert játszottam 3DS-en Super Mario Bros. 3-at, olvastam a könyvet, és mivel nálam volt a laptop, megnéztem a Jóbarátok tegnapi részét. Legalábbis ami nálam tegnapi, mivel naponta nézek meg egy epizódot.

Másfelől ez a hét olyan volt, mint egy súlyos műtét, amiből a felépülés lassú, és fájdalmas lesz. Igazából elkezdtem írni, hogy mi történt, de aztán csak kitöröltem, mert így is néha úgy érzem, hogy túl sokat írok magamról a nyilvánosságnak, ugyanakkor meg azt is érzem, hogy jól esik kiírni magamból a gondolatokat, érzéseket. Talán majd egyszer...

Régi könyv

Imádom Huicong macskáit, sőt, most azt mondom, kifejezetten előny, hogy Lucy kövér, mert amikor magamhoz veszem, olyan, mintha egy párnát ölelnék magamhoz. Nagyon kellemes érzés magamhoz venni, és van abban valami, hogy a lágy állatszőr, meg ami a plüssnek van, antidepresszáns hatású. Viszont idegesítő, hogy újabban állandóan a konyhában van, amikor kaját kér, és le nem vakarom magamról. Hétfő este már megelégeltem, felvettem, és feltettem a trambulin tetejére, azt oldja meg maga... Kétségbeesetten nyávogott, fújtatott, kapálózott össze-vissza, és egyszer megejtett egy "EZÉRT MEGHALSZ!" tekintetet felém. De aztán a trambulinra ugrott. Persze a kajáért való kuncsorgást nem hagyta abba.

Ma láttam először az Asdában egy újfajta Coca Colát. Zöld színű Life, steviával édesítve. Gondoltam arra még Magyarországon, hogy mikor jön el hozzánk, amikor láttam, hogy a Nestea-ket kezdték el steviával édesíteni, hogy többi szénsavas üdítővel mikor teszik ezt? Itt Angliában megtették. Még nem kóstoltam meg, mert van más üdítő is felbontva (még a gyilkos Asdás Dr. Thunder-ből is van még...). Különben egyáltalán nincs itt elterjedve az Ice Tea, pedig az nálam nagyon jól kiváltaná a kólát. Próbálom váltogatni az üdítőket, hogy amennyire lehet, legyen változatos.

Elhatároztam, hogy megkeresem itt Angliában azt a könyvet, melynek animés adaptációjának opening és ending dalát Okui Masami énekli. Könyvesboltokban nem találtam meg, de a Seacombe könyvtárban megtaláltam, és kikölcsönöztem. Ez a The Wind in the Willows, Kenneth Grahame írta 1908-ban. Ez valami állatmese gyerekeknek, és úgy tűnik, hogy a britek szeretik, ugyanis egy könyvekre szakosodott adományboltban az ott dolgozó idős eladó nénik, mondták, hogy jó olvasmány, felnőttek is szívesen olvassák, pedig gyerekkönyv. És úgy voltam vele, hogy mivel az animét (Tanoshii Willow Town) sehol nem találtam meg az interneten, akkor olvasom a könyvet. Egyébként is valamit fejleszteni kell az angolban, bár ebben a könyv nem segít, de ma reggel egyszerűen annyira nem értettem, hogy mit mondanak nekem telefonban, hogy inkább letettem. A támogatás kapcsán lett volna a munkaügyi központnak további információra szüksége, de már az eleje is akadozott, de amikor eljutottunk oda, amikor már végképp tippem sem volt, hogy mit kérdez, vagy mit akar, akkor már inkább letettem. Frusztrált és dühös voltam miatta, de annyira unom már, hogy ennyi idő után is ott tartok, hogy mindent többször visszakérdezek, és amikor nehezen megértem, hogy mit akar mondani, akkor is kapok a fejemhez, hogy miért mondja ennyire érthetetlenül. Eltelik 1-2 másodperc mire dekódolom az agyamban, hogy mi is az valójában. Majd kiderül, hogy mi van, ha a támogatás lesz az ára ennek a letett, majd kikapcsolt telefonnak (nem láttam értelmét, hogy visszahívjon, mert tényleg nagyon nehezen értettem, hogy mit akart), hát akkor azt kell mondjam, hogy ilyen sokba kerül, ha valakinek az angol nyelvtudásának egy része igencsak fejletlen. A telefonon való beszélgetés egyébként is a halálom, hát még ha idegen nyelven kell beszélni.

De egy kicsit próbáltam a héten elmerülni az angol nyelv történelmébe, hátha segít jobban megérteni az angolok beszédét. Az biztos, hogy ha valaki komoly forrást keres, az most tényleg ne a magyar wikipediát keresse fel. Vázlatos, és tárgyilagos, hiányoznak azok az érdekességek, melyek emlékezetessé tehetnek egy-egy nyelvtani esetet. Bár egy-kettő azért megmaradt bennem. Például az angol is ragozó nyelv volt, mint a többi európai nyelv, de hogy a dánok is értsék amit mondanak, az idők során elhagyták a ragokat. A másik ami érdekesség, többször gondolkodtam azon, hogy miért nincs magázás az angolban? Sokszor olyan udvariatlannak éreztem, amikor egy idősebb embernek is "you"-t mondok, aztán meglepetten olvastam, hogy nem a magázás szűnt meg, hanem a tegezés. A harmadik, hogy a brit angol akcentusra jellemző, hogy nem rotikus. Ez annyira igaz, ott hagyják el az R betűt, ahol csak lehet, ezáltal lazának, nagymenőzősnek tűnik a beszédük, amit főleg az elején viseltem nehezen, mert tényleg olyan érzetet kelt, mintha olyan nagyra lennének magukkal, hogy világnyelvet beszélnek, amit a világon szinte bárhol megértenek, nekik nem kell második nyelvet tanulni. Mostanra persze már teljes mértékig elfogadtam, és jobban megnyilvánulok angolul, csak egyedül a telefon torzítása miatt nehezen értem ott.

És ha már volt Okui Masami, akkor hadd mutassam meg az egyik videoklipjét, amit ma töltöttem fel:

https://www.youtube.com/watch?v=ZDdo_lEFNP0

Rengeteget hallgatom ezt a dalt, és a videoklip is nagyon jól visszaadja a hangulatot. Nem véletlen választottam ezt a jelenetet indexképnek, nagyon megmaradt bennem, ahogy a kislány és Okui Masami egymás mellett ülnek a földön és a lány ráhajtja a vállára a fejét. Bizalmas kapcsolatra utal, hogy az énekesnő ismeri a lány legféltettebb titkait, és engedi, hogy odabújjon hozzá, hogy vigaszt leljen nála. A kislemez borítója is az egyik nagy kedvencem tőle, tipikusan az a többet mond ezer szónál típusú kép. Nálam ez a dal Okui Masami egyik csúcspontja, a hangulattal is nagyon tudok azonosulni, de a szöveg angol fordítását is olvasva arra jutottam magamban, hogy sok ismerős érzésről énekel.

Laptop probléma és TV-s szereplés

Ma kaptam vissza a laptopot a szervizből. Hétfőn baleset történt, mert jó szokásomhoz híven a kis szobában ettem. A szénsavas üdítőt meg akkor nyitottam ki, és a kis hely miatt kétszer is eldőlt. Nem gondoltam volna, hogy ekkora baj lesz, de amikor felnyitottam, úgy tört ki, mint a vulkán. És hát sok ment a laptop billentyűzetére. Eleinte úgy tűnt, hogy megússza, de sajnos tényleg "úszott". Egy kicsit működött, aztán teljesen megbolondult. Először össze-vissza írogatott mindent, majd másnap reggel is próbáltam, már csak néhány gomb reagált. Bevittem a szervizbe, azt mondták, hogy lehet, hogy csak tisztítani kell, de lehet, hogy az egész billentyűzetet kell cserélni. Ez akár 60-65 font is lehet. Sajnos kellett cserélni a billentyűzetet, vagyis kellett volna, mert nem tudott magyar nyelvűt szerezni. Ezért megkaptam Huicong már nem használt billentyűzetét. Így végül nem kellett fizetni érte, de egyelőre külső segítséggel lehet csak a gépet használni. Ha hazamegyek, akkor majd ott elképzelhető, hogy kicserélem, mert néztem, és otthon mintha olcsóbb lenne, 6000 forinttól láttam. De gondolom nem az enyém lesz ennyire olcsó. Fogtam is fejem a dolog miatt, hogy nehogy már az legyen, hogy megúsztam a bicikli költségét, aztán mégiscsak úgy hozza az élet, hogy legyen valami extra költségem. Egyelőre nincs, és nem szeretnék harmadik "balesetet".

Azért érdekes látni, hogy az angol kereskedelmi média. Volt még hely statisztának, tapsolónak, erre jelentkezett nővérem és Huicong. A BBC studiója valahol London mellett van, az egyik műsorban nem akárki volt vendég, mint Jackie Chan. Úgyhogy találkozhattak vele. A Kung Fu-ról és a kínai küzdősportokról volt szó. Persze volt interjú vele, az ebben az esetekben megszokott módon, majd bemutattak neki egy 8 év körüli fiút, aki karatézik... Aki csak egy kicsit is benne van a küzdősportokban, az tudja, hogy amíg a Kung Fu kínai, addig a karate japán, és semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz. Amúgy a karate jelentése üres kéz. Kara (空) az üres, a te (手) pedig a kéz. Tehát a lényeg, hogy csak a puszta erejüket használják. Amúgy a karaokéból jegyeztem meg, a kara hasonlít a "sora" kanjijához, ami nem csoda, hiszen az nemcsak égboltot jelent, hanem ürességet is. Na szóval a műsor nekünk nemcsak azért volt ciki, mert tudjuk a különbséget, hanem mert ott volt Huicong a háttérben, akiről tudjuk, hogy sokkal inkább "szakavatott" a témában. Kicsit olyannak tűnt a gyerek, aki azért érzi a kamerákat és a reflektorfényt, de sokat nem tudott hozzátenni a témához. Sok értelme nem volt a műsornak, azt hittem, hogy beszélgetni fognak mindenkivel, aki megjelent, nem gondoltam volna, hogy csak dísznek kellenek oda. Dísznek egy olyan lány, aki kínai bentlakásos iskolában tanulta ki szinte tökéletesre a "szakmát"...

Egy újabb helyzet

Úgy tűnik, lehetőségem lesz saját albérletbe költözni, mivel letelt az a három hónap, amit itt töltöttem Angliában, és jár munkakeresési támogatás, ami magyar viszonyokhoz képest nem is olyan kevés, főleg, hogy erre rájön az, hogy plusz fizetik a bérleti díjat. Persze itt nem úgy megy, mint Magyarországon, hogy bejelentkezel 3 havonta, és rendben van minden. Itt hetente (majd kéthetente) kell megjelenni, és a weblapon igazolni kell, hogy mely állásra jelentkeztem. Természetesen náluk is lehet állást keresni, ezt automatikusan beregisztrálja a rendszer. Nézik keményen, és ha bármi elmaradás van, azonnal megvonják a támogatást. Ezt elvileg 2012-ben szigorították meg, mert előtte sokan elvoltak a támogatással (mert tényleg nem olyan kevés), dolgozni meg akkor már minek? Most már keményebben veszik, és most hogy átgondoltam magamban a dolgokat, úgy döntöttem, hogy tényleg nekiveselkedek még egyszer. Pénteken intéztünk el a nővéremmel minden papírt, és ekkor ajánlott az ügyintéző egy munkát, Ellesmere Port-ban van a Vauxhall (ez az Opel angol megfelelője, tehát a Corsa és Astra kocsik mind Vauxhall-ok) gyára, és ide elvileg 700 embert vesznek fel, nem tudom, mi a pontos megnevezés, de festékkel kell színezni a kocsikat. Na most rapid sebességgel találhatták meg a 700 embert, mert ma délután nem találtam meg az állást. Péntek este ugye nagyon rosszul voltam, és szombaton is sokáig fájt a fejem, így igazán ráhangolódni csak vasárnap (vagyis már tegnap) tudtam. Pedig több módon is rákerestem, de nem adta ki. Mindegy, Ellesmere Port úgysincs annyira közel, meg bár gondolom, nagy tapasztalat nem kell hozzá, de kocsihoz eddig nem sok közöm volt. Inkább a közelben keresnék valami nekem valót.

Meg nővérem nagyon mondogatja, hogy csináljam meg a jogosítványt, de addig amíg nem merek beülni abba a kocsiba, amit én fogok vezetni, addig nincs miről beszélni. Vezetéskor sokszor kell hirtelen jól dönteni, és mivel hajlamos vagyok bepánikolni, és olyat csinálni, amit a hirtelen indulat vált ki belőlem (tehát nem "lép közbe" a hideg fej), ezért nem való nekem a jogosítvány. Azért meg nem akarom, mert minden felnőttnek van, és nehogy már lemaradjak én is. Ettől szokott felforrni egyébként az agyvizem, amikor valami azért lesz elvárás, mert az emberek döntő többségének van, vagy megcsinálja, és milyen már, hogy valakinek meg nincs meg. Harmadrészt meg egy kocsi fenntartása itt is rengeteg pénzbe kerül. Átlagos méretű kocsink van, és 200 font rá az éves kötelező biztosítás, a benzin meg valami 1,20 literje. Bár itt hozzátartozik az igazsághoz, hogy a tömegközlekedés is eléggé drága (inkább a busz, a vonat viszonylag olcsó), ezért is van rengeteg kocsi, mert akkor már inkább megfizeti az ember, és nagyobb távot is megtehet nagyobb probléma nélkül.

Viszont kíváncsi vagyok, hogy mi jön össze munka és albérlet tekintetében, félek, hogy a végén nem akarok majd annyira hazasietni. Bár a mai 15°C és hatalmas eső legkevésbé sem arra inspirált, hogy maradjak. Mai, tegnapi... igazuk van a japánoknak, hogy éjjel 1:17-re azt mondják, hogy 25:17. Aki nem alszik éjjel, annak még vasárnap van.

Egy kis japán, egy kis kínai és egy kis meglepetés

Ma valami olyan dolgot kaptam, amiről tényleg azt gondoltam, hogy csak álmaimban lehet enyém. Ez pedig Okui Masami: Yume ni Konnichiwa kislemeze. Ennek ritkaságát úgy kell elképzelni, hogy a teljes kislemez letöltés formájában sehol nem volt elérhető, és a képeket is most látom rajta emberséges méretben. Valamint amikor eladó volt a japán amazonon, csillagászati áruk volt. Először ¥70.000-ért láttam, és még ekkor is úgy gondolkodtam róla, hogy ha lenne ennyi pénzem, megvenném. Ennyit szerencsére nem kellett szánni rá, csupán (ehhez képest) szerény ¥2.480-at. Nagyon nem is lehet szavakba önteni, hogy mennyire örülök neki, Nintendósok ilyen Mario Party 3 vagy Paper Mario kaliberű dolgot képzeljenek el. Most hallottam életemben először a dalok karaoke verzióit. a jobb oldalon levő kép pedig Okui Masami első karrierje során készült képe, ez látható a lemez. Eddig korábban az S-mode #1 albumának borítóján láttam, mivel ott látható az első nyolc kislemezének borítóképei, így ez is. De így, eredetiben az igazi. Amúgy az anime, melynek dalait tartalmazza a kislemez, a Tanoshii Willow Town, egy angol gyerekmese: The Wind in the Willows anime adaptációja. Különben gondoltam is arra, hogy megkérdezem valamelyik ismerősömet, hogy mit tud erről a könyvről, és mennyire ismert. Hátha eljut hozzám is, hamár az animét nem tudom megnézni, mert sehol nem elérhető.

Az egyik múlt heti postomat töröltem, mert gondolkodtam a dolgon, és nem akarok olyan magyar nyelvű könyvet kitenni letöltésre, ami még forgalomban van. Magyar kiadványok esetében még ott van bennem a szerzői jogok tisztelete, és egy kicsit belemélyedve a nyelvkönyvek áraiba (sajnos) nem drága az a bizonyos 7.000 forint, amibe a Dekiru nyelvkönyv kerül. De azon írás kínai oldala kikerül ide. Aki esetleg még olvasta azt a postot, az most puszta ismétlésen fogja kapni magát. Bár magát a Tai Chi-t nem tudtam magamévá tenni, de az a zene annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, hogy utána járok, hogy mennyiért tudom beszerezni a CD-t. És nagy meglepettségemre csak £2.89 postaköltséggel, ezért beszereztem.

Nagyon szép tradicionális kínai zene, mely valósággal átmossa a tudatot, így nemcsak Tai Chi, Jóga mellett javasolt, hanem lazításként, pihenésként is. Tai Chi-zni pedig nagyon megéri annak, aki ráérez a lényegére, és magáévá tudja tenni. Abban hasonlít a jógához, hogy ugyanúgy a természettel próbál azonosulni, a természet mozgásait veszi fel, és ugyanúgy lassú mozgásokkal próbálja nyugalomra bírni a testet, a különbség abban áll, hogy a Tai Chi-ban folyamatos mozgás van. De aki magáévá tudja tenni, az ugyanúgy megtalálja magában a belső nyugalmat, mint a jógában. Bár nekem az az érzésem, hogy sokan inkább menekülésként kezdenek el jógázni, vagy egyéb keleti küzdősportokat űzni, mert ettől várják a megváltást, pedig az nem jön magától.

Mindenesetre magasan ajánlom ezt a CD-t.

1. Inner Strength (Jing) 8:34
2. Meditation (First Level) 4:38
3. Nature of Things 5:34
4. Wisdom 5:07
5. Free Hands 5:16
6. Meditation (Second Level) 4:46
7. Circulation 5:50
8. Hua Tuo's Way 5:35
9. Reaching Shoong 6:10
10. Perfect Circle 4:45
11. Meditation (Final Level) 5:57

Letöltés itt / Download here:
320 kbps mp3 + BK scans
flac (lossless) + BK scans

Az ötödik dal a nagy kedvenc. A hangok csodálatos harmóniája mellett azt érzem, hogy nagyon szép helyre repít el. A hetest is nagyon szeretem, de az korántsem annyira hangzik optimistának, mint az ötös.

Amúgy nyelv tekintetében csak a társaság miatt járok, meg Huicong jól tanítja a kínait, de amúgy jobban elmerülve a nyelvben, jobban értem már, hogy miért cikizik. Szavanként látva az összetételeket, nagyon furcsa, konkrétan felmerül bennem a kérdés, hogy képesek folyamatosan így beszélni? Mondjuk nap mint nap hallom, meg elfogadom, hogy nekik ez a természetes, de nem bírnám ezt beszélni.

Ma voltam Lizcard-ban a CashGenerator-ban, és meglepetten láttam, hogy van egy Wii Pont kártya, és lám, hasonló árakon vesztegetik, mint a többi alsó kategóriás Wii játékot. Konkrétan 3 font volt. És ugyanúgy 2000 pontot jelent. Ami viszonyításként, a 15 fontos Nintendo pontkártya 1700 Wii pontot ér. Én is úgy gondolom, hogy jól jártam. Ilyenkor gondolom azt, hogy ezek a használt boltok maguk sem tudják, hogy mit adnak el, vagy mennyit ér. Bár éltem a gyanúperrel, hogy vagy felhasználták már (hogy erre miért gondoltam, azt nem tudom, amikor nem volt lekaparva...), vagy lejár ezeknek a pontoknak a beválthatósága idővel. Nos, egyik sem történt meg, sikerült rátenni a 2000 pontot. Ezt két játékra váltottam be, hogy itt is tudjam játszani, amíg itt vagyok:

• Super Mario Kart
• F-Zero

Két remekbe szabott Super Nintendo játék, mind a kettővel nagyon jó volt újra játszani, és még sokáig újra és újra, amíg itt vagyok.

Na, úgyhogy a rosszullétet leszámítva jó napot tudhatok magamnak. Valami nagyon kikezdte a gyomromat, és sajnos bizonyos dolgok nem ott jöttek ki, ahol normál esetben szokás. Most már sokkal jobban érzem magam, de még érzem, hogy nem lehet akármit enni. Mondjuk az eset pikantériája, hogy az utcán történt meg a "baj", és sajnos azt kell mondjam, hogy hozzám se jött oda senki, hogy megkérdezze, jól vagyok-e, tud-e valamiben segíteni, hanem szépen tovább mentek. Így tessék magyarországozni.

A jó, a rossz és a...

Azt találjátok ti ki. De hogy dívik Angliában is az enyves kezűség, az sajnos tény. Múlt hét pénteken ellopták a biciklit. T_T De annyira bírom, hogy mindig lezártam, és egyetlen egyszer felejtsem el, csak egyszer, és máris megtörtént a baj. 1-jén nem tudtam reggel menni az iskolába, ezért az esti óra előtt raktam rendbe úgy nagyjából a dolgokat. Az épületet fémredőny is zárja, és lépcső van előtte, ezért nem közvetlen mellém tettem le a biciklit, hanem lent hagytam, és ott maradt. A baj gyorsan megtörtént, és olyannyira elfeledkeztem róla, hogy negyed óra múlva jött Xingbo és Huicong, ők se mondták, hogy kint hagytam valamit, és akkor meg már nem volt az eszemben, hogy valamit még fel kéne hozni. Még én írtam össze, hogy kik jöttek, és mennyit fizettek, és amikor már úgy tűnt, hogy már nem jön senki, akkor jutott csak eszembe, hogy kint hagytam a biciklit, de már tudtam, hogy baj történt. És sajnos nem ért kellemes meglepetés. Huiconggal végigpásztáztuk a környéket, sehol nem volt. Kung Fu-s ismerőseink, barátaink között meg persze terjedt a hír. De azért senki nem gondolt rám negatívan, barátilag mondták, hogy a lehető legrosszabb helyen hagytam kint a biciklit, ugyanis a városrész, ahol az iskola van (Seacombe) történeten a legrosszabb környék egész Merseyside-ban és Wirral-ban. Nem feltétlen Budapest VIII. kerületét kell elképzelni, ott még nem tartunk, hogy a hátamat is figyelni kell, nehogy megtámadjon valaki, de többen is mondták, hogy lezárva sem biztonságos, mert késsel elvágják, vagy kinyitják a zárat. Ahogy írtam régebben, sok nő igen korán szül itt gyereket. Ennek egy oka van: Az állami támogatás. Itt ugyanis olyan szinten támogatják a gyerekszülést, vagy hogy minél több gyerek legyen, hogy 2-3 gyerek után többet kap az anya gyerek után, mintha dolgozna. Érzelmi nevelésről meg gondolom nem kell beszélni, mert kitalálható ezen okból kifolyólag nem nagyon van. Ráadásul sok nő egyedül neveli a gyerekét, konkrétan azért, mert az az apa, aki éppen becsúszott egy átmulatott éjszakán... Ez egy ilyen hely, és innen került ellopásra a biciklim. Mondjuk, tegnap hallottam, hogy állítólag valamelyik ismerősünk látott valakit azzal a biciklivel menni. Nem kis bátorság kell hozzá, meg kell hagyni.

Viszont tegnap nagyon kellemes meglepetés ért, nővéremnek az egyik barátnője, Lorraine, akivel már szinte testvérek, meglepett egy használt biciklivel. O_O Teljesen baráti alapon, hihetetlenül örültem neki, de ezer meglepettségemben csak azt tudtam kérdezni, hogy honnan van? Aztán viccesen rámondta, hogy túl sokat kérdezek. De annyit fél füllel hallottam, hogy az élettársának egyik ismerőse adta el neki olcsón. Úgyhogy vannak itt nagyon jó emberek is, a bicikli is teljesen jó, jó vele menni. Zár még nincs rajta, de erre nem egyet, hanem kettőt fogok venni, és akkor is le fogom zárni, amikor nyitom fel a fémredőnyt, és istenemre nem fogom többet elhagyni. Nagyon dühös voltam miatta magamra múlt héten. Aztán azzal nyugtattam magamat, hogy szeretek sétálni, és miért is ne (persze még ha nem is használják, nem hagytam volna itt nővéreméket bicikli nélkül), de azért bennem volt, hogy csak könnyebben jutok el Birkenhead-be, mert a sétát oda-vissza kell megtenni, és nincs annyira közel, meg ha nincs annyi időm, akkor csak gyorsabban jutok el oda, ahova szeretnék. Úgyhogy nagyon jó, hogy ismét van, és nem tudok eléggé hálás lenni érte.

F-Zero extrák

Hát, nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fogom szeretni az F-Zero franchise-t. Most már biztosan ki merem jelenteni, hogy az F-Zero X top-játék lesz nálam, már-már Mario Kart szintjén imádom. És jól is megy. Ki lehet tapasztalni az irányítást, azóta úgy száguldok, és olyan első helyeket kreálok, hogy azt világszerte megbámulnák. Amúgy Bio Rex lett a kedvencem, egészen egyszerű okból: Tetszik, hogy egy dinoszaurusz is vezet kocsit. Nem mintha ez akkora újdonság lenne, hiszen Mario Kart-ban mindig látok ilyet. De ő nem ám kedves lény. Valami Bio-technológiával hozták létre, és az emberi intelligenciához nagyon hasonló tudata van. Csak érzelmileg egyáltalán nem fejlett, konkrétan az egyik legagresszívabb versenyzőnek van leírva. Amúgy nem ő az egyetlen nem emberi versenyző, mivel a távoli jövőben játszódik, ezért robotok, és több furcsa lény is versenyzik. De tipikus Nintendo karakterek. Egyéniségek, és már lassan mind a 30-at tudom, hogy ki kicsoda.

Múlt hétvégén befejeztem az F-Zero X és F-Zero GX leírások scannelését. Jó játék mind a kettő nagyon, és mivel most már komolyabban érdeklődök a játék iránt, ezért elkezdtem nézni az animét is. Néztem annak idején is, amikor ment magyarul, csak ahogy már akkor is köztudott volt, a 4Kids Entertainment elbagatellizálta az egészet, most japánul nézem. Nem gondolom, hogy írnom kellene, hogy mennyivel jobb, úgyis nyilvánvaló. Van valami alaptörténete, hogy a 2050-es F-Zero versenyek győztesét sérülés miatt hibernálták, és 2201-ben élesztik újjá. Már "előző életében" is a Tejút rendőrségnek dolgozott, 150 év múlva is tagja lesz, és együtt működnek azon, hogy elkapjanak egy bűnözőtársaságot, aki az F-Zeróban rejlő hatalmas pénzre akarják rátenni a kezüket. A történetmenet két síkon megy, egyrészt folytatásos, másrészt meg minden egyes résznek van egy központi szereplője, akinek történetére fókuszál az adott epizód. A szereplőket viszont elég nehéz megjegyezni, mivel maguk a játékok sokkal inkább a kocsira összpontosítanak, ezért nem annyira ismertek. Ezért is van az, hogy csak Captain Falcon az, akit ismernek, őt is csak azért, mert harcos a Super Smash Bros. szériában. A többi 29 szereplőt csak azok ismerik, akik játszanak vagy a Nintendo 64-es X játékkal, vagy a GBA-s GP Legend-del, a nevek inkább ott olvashatók. A GameCube-osban is benne van, de az eredményjelzőn csak a kocsik nevei olvashatók, míg a 64-es játékban a versenyzők nevei és ikonjai, így ott jobban megmaradt bennem, hogy ki kicsoda.

És néhány leírás letöltésre:

F-Zero X Instruction Booklet F-Zero X Spielanleitung

F-Zero GX Instruction Booklet

Bescanneltem az angol füzetet is, ami négy nyelven jelent meg: Angol, finn, svéd, dán. De mivel nálunk a német az elterjedt, ezért annak tettem ki a borítóképét. És persze nagy méretű borítókkal is tudok szolgálni. Az GX-et könnyebb "elintézni", ezért azzal kezdem:

És az F-Zero X doboz, hiszen a régi európai kiadványokkal eléggé mostohán bántak, és ezen most és azonnal változtatok:

Ez így T-betű-feeling, de sebaj. Csak a legmagasabb szinten tudom ajánlani ezt a játékot, mert hihetetlen jó lett.

A király és a bohóc

Valami különös "hiányérzet" késztetett arra, hogy ismét nézzek történelmi koreai sorozatokat. Kíváncsi voltam valami újra a Csoszon dinasztia korából, és rátaláltam a "The King and the Clown" filmre, ami felkeltette az érdeklődésemet, mert tudtam, hogy az a hírhedt zsarnok királyról, Jonszangün-ről szól. Egy két órás film volt, rendkívül érdekes. Egyszerre volt tele iróniával, ugyanakkor nagyon komoly volt az egész. Úgy konkrétan nem mutatta, de éreztette, hogy nagyon nehéz helyzetre sodorta Koreát a király. Nem érdekelte az állam ügyei, csak a saját szórakoztatása volt a célja, emellett, bárki, aki ellen mert neki szegülni, az legtöbbször súlyos büntetést kapott.

SPOILER! Ha nem láttad a filmet, meg akarod nézni, ugord át ezt a részt!

Két utcai szórakoztató (nem tudom, hogy hívják őket hivatalosan) van még főszerepben, velük kezdődik a film. Egy rossz szereplésük miatt kilépnek a társulatból, végül meg sem állnak egészen a palotáig. Igazából nem volt nehéz eljutniuk oda, mivel különböző helyzeteket parodizáltak ki, és ekkor (1504-et írunk, amikor már 10 éve uralkodott a király) már ismert volt az uralkodó kegyetlen mivolta, ezt is nagyító alá vették, bár tudták, hogy nem egy életbiztosítás, amit csinálnak. És ez eljutott a királyhoz is, és csak akkor nem végzik ki őket, ha meg tudják nevettetni a királyt. Ez sikerült is, innen kezdődött minden bonyodalom. A kép megtévesztő lehet első látásra, bizony jobb oldalt is férfi van, aki pont arról hírhedt, hogy lányos külsejű fiú, ezért ő legtöbbször királyi ágyasokat játszott. A film nagyszerűen mutatja be, hogy mi az oka a király zsarnokságának, és mivel a jobb oldali fiú nagyon jól játszotta el, hogy mi történt, ezért többször kéri, hogy térjen be hozzá a lakosztályába, hogy szórakoztassa. Persze a bábokkal, meg szerepekkel. De a király szívét annyira megérintette a fiú jelenléte, és hogy érezte, hogy mennyire egy hullámhosszon van vele lelkileg, hogy meg is csókolta. Persze, semmi komoly nem lett a dologból, viszont ez az igen közeli kapcsolat a két szórakoztató férfi barátságán tört csorbát. A másik férfi továbbra sem riad vissza a királytól, és gúnyolja. Amikor ezt meglátja, megölni ugyan nem tudja, de elrendeli, hogy forró vassal vakítsák meg. És még a saját vakságán is gúnyolódik, a másik fiú eltávolodik érzelmileg a királytól, és ők ketten ismét egymásra találnak, és társak lesznek a munkában.

SPOILER VÉGE

Nem véletlen találták ki ezt a bohócos dolgot. Ez egyrészt szimbolizálja azt, hogy Korea már olyan szinten válságban volt, hogy inkább ezen szórakozik a nép, csak elfelejtse a saját tragédiáját, másrészt meg iróniának is nagyszerű. A köztes jelenetek meg kellőképpen érzékeltetik a helyzet komolyságát. Nem egy könnyed szórakozás a film, nagyon komoly lett, de érdemes volt megnézni, és látni, hogy milyen is volt az akkori Korea. Mindig is kíváncsi voltam arra, hogyan vészelte át a nép azt a 12 évet, amíg ez a király uralkodott. Meglepetést nem okozott, de így látni, azért nem volt semmi. Amúgy először azt hittem a jobb oldali emberről, hogy lány, na mondom magamban, ritka szép, de amikor megszólalt, akkor szembesültem a valósággal. Tetszik, hogy tele van szimbólumokkal, jelekkel a film, aki szerette a történelmi sorozatokat, amik a köztévében mentek, azoknak ajánlom. Nem könnyű film, de nagy hatással lehet az emberre.

Újfajta gyakorlat

Úgy néz ki, hogy teljes mértékig megnyugodhatok, nem telefonáltak vérvétel ügyében, tehát minden rendben van. Csak ne felejtsek el október végéig elkérni egy példányt. Ugyanis itt nem szokás adni, de majd ha hazamegyek, majd bizonyítani kell, hogy voltam vérvételen, hogy kapjam továbbra is 90%-os kedvezménnyel a gyógyszert. Amúgy örülök annak, hogy már az elején sikerült megtalálni a jó orvosságot, azóta semmilyen tünetem nincs, rendben vagyok.

Szeptembertől jelentősen kibővülnek az edzési lehetőségek az iskolában, jóval több óra lesz. Egyrészt a Kung Fu órák szintekre lesznek osztva, és most már felnőtteknek is lesz külön. Az egyik újfajta óra valami "Circuit training" lesz. Az a lényege, hogy a centerben körbe különböző eszközök vannak (súlyzók, hulahopp (akkor nem két l-lel kell írni?) karika, ugrálókötél, stb.), és ezeken kell egy bizonyos ideig (jelen esetben 40 másodpercig) edzeni. Ha letelt, tovább kell menni a következőre, és így megyünk körbe. 11 különböző gyakorlat volt:

1. Súlyzóval lassan bokszolni
2. Súlyzóval oldalra emelni karunkat
3. Súlyzóval magasba emelni karunkat (három pár volt)
4. Nagyobb súlyt a hátunk mögött tartva leguggolni, majd vissza
5. Matracon felülést végezni
6. Dobbantón fel-le futni
7. Matracon fekvőtámaszozni
8. Hulahoppkarikázni (mindig 2 l-lel akarom írni...)
9. Ugrókötelezni
10. Bokszzsákot ütögetni
11. Lécet a tarkónk mögött tartani és fordulni

Ezeket egymás után csinálni rettenetesen kimerítő, nagyon kifáradtam, pedig csak fél órás próba volt. Ez most azért volt, hogy lássuk, hogy megy a gyakorlatban, elmondtuk a véleményünket, hogy azért majd élesben jól menjen. Igazából nagyon jó ötlet, mert rövid intervallumban minden testrészt meg lehet mozgatni. Annak ellenére, hogy kifáradtam, élveztem.

Ezután Chesterbe mentünk, az egyik játszóházba vittük a 8 gyereket, aki velünk tartott, mi felnőttek pedig ettünk, és beszélgettünk. Jól eltelt az idő, jó nap volt a mai.