Egyéni vélemény Yonekura Chihiro: jam című albumáról

Az utóbbi időkben igencsak ráfüggtem Yonekura Chihiro zenéjére, köszönhetően a Revival! dalnak, amit én eddig a 2013-as év legnagyobb durranásának tartok. Mondjuk az tény, hogy idén nem nehéz durrantani, mivel a többi általam szeretett előadó, együttes nem nagyon virított. A JAM Project: Yume Sketch kislemeze volt talán eddig a legnagyobb, de az is csak úgy, hogy gyenge év volt eddig. Szerencsére a Revival! helyére tette a dolgokat, nagyon remélem, hogy megmozdul végre valami. De most nem a 2013-as évről szól ez a post, hanem Yonekura Chihiro 6. stúdióalbumáról.

Mivel a Kaleido Star rántott be 2006. augusztusában az animék világába, így Yonekura Chihiro volt az első, akiről egyáltalán hallottam, mint japán előadó. A Yakusoku no Basho he bizony a mai napig nagy kedvenc, csak aztán ahogy sikerült megszerezni az albumait, és egyre másra hallgattam őket, be kellett látnom, hogy az énekesnő nem a változatosságáról híres. Nem is hallgattam őt egy jódarabig, majd hosszas szünet után a "jam" album volt az, ami visszazavart az énekesnőhöz. Úgy vagyok ezzel az albummal, hogy ha egy stílust is művel az énekesnő (ez az oldottan vidám, tegyünk meg mindent a boldogságunkért, stb., írtam erről nemrég), akkor itt hozza ki magából a legtöbbet, mert itt van változatosság, és szinte minden egyes dala zseniális. A kép egyébként az album borítója, megpróbáltam valami összefüggést keresni az üvegház és az album címe között, ennyi tellett tőlem. ^^' Lássuk a dalokat egyesével.

1. Dolphin Song: Már a legelső dal is érezteti, hogy az énekesnő valami nagyot készül alkotni. Becsukod a szemed, ellazít. Ütemes, gyönyörű szép szám, jó érzés hallani, hogy Yonekura Chihiro harmóniában van saját magával, ugyanis így csak az képes énekelni, akiben megvan a lelki béke. 10/10
2. Butterfly Kiss: A RAVE MASTER anime opening dala Chihi harmadik legsikeresebb kislemeze. A siker pedig jár neki, ugyanis nagyon jó dal. Ezelőtt talán soha nem énekelt ennyire élettel telien, még szexiség is van az énekben, melyet a fantasztikus zene csak még jobbá tesz. 9,5/10
3. Hidamari wo Tsurete: Ez a nyugalom, ami ebből a dalból árad, azt szavakba nem lehet önteni, mennyire jó érzés, ahogy átadja az énekesnő. A második refrén utáni zene pedig szinte elringatja a szívet. A hangulatához képest kicsit erős a refrén, de a többi része teljesen rendben van. 9/10
4. Amai Amai Doku: Furcsamód, annyira nem megy Chihi-nek ez a sokat sejtető, már-már buja hangvételű ének, amivel zárja a dalt, az egy kicsit el lett rontva, de amúgy kellemes szerzemény. Mondjuk ez az "édes" hangvétel az egész dalt végigkíséri. 9/10
5. Kohaku no Yurikago: Egy nagyon érdekes dal, az elején hallható csendes zenéből felrémlő erőteljes hang egyfajta kellemes feszültséget idéz elő, és az ének is ezt a vonalat követi. A refrén erőteljessége meg vegyük úgy, hogy követelmény, de amúgy rendben van, mert végig ugyanazt a jó érzést érezteti. 9/10
6. Hama no Mary: Ki az ágyból, a székből, Mary tengerpartján kötelező a tánc! Ez volt az első olyan dal, amire az album első végighallgatásakor komolyan felfigyeltem, de nem is lehet nem figyelni rá, annyira erőteljes. Ha valaki laposnak érezné az eddigi dalokat, azokat ez a nóta biztosra felrázza. 9,5/10
7. Lens Goshino Sora no Shita de: Az eddigi dalokhoz képest kis visszaesés, de nem vészes. Annyira nem marad meg bennem, csak a refrének utáni zene, az annyira csodálatosan szép, nyugtató, mint egy altató, gyerekdal zenéje. Eddig ez a legtipikusabb Yonekura Chihiro dal, de szerencsére a jobbak közül való. 8,5/10
8. It's a beautiful day: Szintén kicsit lejjebb adott az igényekből, de az album összessége felhúzza a dalt. Ezért van az, hogy ha egy dalt korábban kislemezről megismertünk, az albumon teljesen más hatást ad, mert a többi dal közege is meghatározza az adott nótát. Egy rosszabb albumon csak legyintettem volna, hogy olyan, mint a többi, de itt nagyon jónak hangzik, már csak azért is, mert ha valaki albumokat hallgat, akkor akaratlanul is megszeret olyan dalokat, amik esetleg nem emelik a minőséget. Ugyanis ez az a fajta gondtalan dal, amitől régen a falat kapartam, hogy már túl sok ez Chihi-től, de ezen az albumon ez lazán belefér. 8/10
9. Little Soldier (album version): Általában nem sokban szokott különbözni az eredeti, kislemezen hallható verziótól egy albumra is felkerült dal, legfeljebb egy-két utólag jött ötlettel csinosítják. Itt sem hallani olyan nagy változást. A dal egyébként a Jikkyou Powerful Pro Baseball 8 anime openingje. Úgy nem olyan nagy szám, de bőséggel megfér az albumon, ez konkrétan emeli a vidámságával az egész korong hangulatát. 8,5/10
10. Lilac no Hanataba wo: Mert nem lehet minden egyes dal tökéletes. Na ez is tipikusan az a fajta Chihi-féle ballada, amiből már túl sok volt, és ez a dal úgy sem hat meg, hogy ezen a lemezen van. Olyan kellemes, meg jó hallgatni, de nem sokat mond. 6/10
11. "Ai no Uta" (album version): Maga a dal nem sokban különbözik az eredetitől, sokkal inkább abban, hogy a végén nincs vége, hanem kb. egy perces szünet után jön egy nagyon kellemes ballada, melyről csak többedik meghallgatás után esett le nekem, hogy ez a Hidamari wo Tsurete egy újabb változata. Csodálatosan, szinte könnyfakasztóan szép, ilyenből kellene sok száz és ezer az énekesnőtől. De a dal főrésze is egészen jó, de a lezárás teszi nagyon széppé az egészet. 9/10

Na, hát ennyi volt. Fontosnak tartottam, hogy írjak az egyik kedvenc albumomról, hogy ezzel is ismertebbé tegyem. Ha nagyon professzionálisan akarom szemlélni a dolgokat, akkor azt mondanám, hogy az a nem is annyira kicsi szakadék választja el Okui Masami zsenialitásától, hogy őneki az albumai konkrét történetet mesélnek annyira egybe vannak a dalok, míg ez Yonekura Chihiróról nem mondható el. De ha minden albuma ilyen lenne, akkor egy nagyon jó énekesnőnek tartanám.

37/40

Próbálkozás a konyhában

Ha igaz a férfiakról szóló szélsőségesség bizonyos képességekben, akkor azt gondolom, hogy nekem nincs sok keresnivalóm a konyhában. ^^' Kinéztem egy paradicsomleves receptet a mindmegette.hu oldalról, és úgy voltam vele, hogy megpróbálom. Már a legelején két nagy hibát vétettem. Az egyik: Nem tudtam, hogy a paradicsom sűrítmény, és a paradicsompüré nem ugyanaz, ezért tök lazán azt hittem, hogy a 350ml paradicsompürét is lehet 1,5l vízzel hígítani. Az szembetűnő volt, hogy nem volt annyira sűrű, mint amennyire én gondoltam, de úgy voltam vele, hogy ez így van rendjén. Ráöntöm a vizet, hát ilyen vizes paradicsomlevest még életemben nem láttam... De aztán azt gondoltam, hogy majd a tészta úgyis magába szív a vízből, besűrűsödik ez. A másik nagy hiba, hogy az olajra a lisztet a legnagyobb lángra tettem, fél perc se kellett, mire odaégett... Erre már anyám is kijött (szerencsére most már sokkal jobban van, lumbágója van, most már talán jó gyógyszereket szed), hogy mi van, akkor látta, hogy mit nem próbálok. A rántás nagyon csúnyán odaégett, akkor mondta, hogy a lehető legkisebb lángon kell csinálni. És amikor látta a vizes paradicsomot, akkor magyarázta el, hogy mi a különbség a sűrített paradicsom, és a paradicsompüré között. Mivel úgyis több mindent kellett venni, ezért lementem sűrített paradicsomért. Akkor ezzel próbálkoztam megcsinálni, és a vizes paradicsomos kreálmányommal hígítottuk. Jó lett végül, egészen ízletes volt. Most elképzeltem, hogy milyen lenne, ha a hígított paradicsommal főztem volna meg. Úgy csináltam, hogy kihagytuk a borsot, helyette pirospaprika került, valamint a hagyma, meg a sajt is kimaradt.

Ma jött meg postán a Game Boy-os Tennis játék. Pár száz forint volt, annyit megér, hogy még ha nem is olyan nagy szám a játék, de azért el lehet szórakozni vele. A doboza mintha új lenne, a kazettán levő matrica is nagyon szép.

Konzolbéli sport eredmények

Amióta az eszemet tudom, tisztába vagyok azzal, hogy a focihoz finoman szólva semmi közöm nincs, tegnap este szembesültem azzal, hogy ez mit sem változott. Megvan Super Nintendóra a Super Soccer játék, (melyet a Super Tennis párjának tartok) és nagyon csúfos vereséget szenvedtem. Japán színeiben játszva Uruguay ellen 21-0-ra kaptam ki... Egyszer-kétszer értem a háló közelébe, akkor is mindig elkapta a kapus a labdát. Az volt a baj nálam, hogy amikor irányítom a kapust, ő mindig úgy vetődött a labdának, hogy alatta pont belesett a labda a hálóba, és soha nem tudok vele másfele menni, például csak oldalra, és úgy elkapja. Nem tudom, hogy van-e más irányítása, de ez így nagyon szerencsétlen.

És akkor már a Super Tennis-szel is játszottam egy kicsit. Ebben kicsit jobb eredményt értem el, füves pályán 6-4-re vesztettem. Zöld talajon ment eddig a legnehezebben, de most arra is volt példa, hogy 2-3-ra vezettem, csak aztán 5-3 lett, de azt becsületből felhoztam 5-4-re. Érdekes, hogy nálam a teniszben nincs olyan, hogy feladás, többször volt már példa arra, hogy 40-0-ás game-et 40-40-re hoztam fel, aztán végül több ilyet meg is nyertem. Nagyon érlelődik bennem, hogy élőben is kipróbáljam a sportot, konkrétan ki is akartam, de nagyon hülye vége lett a történetnek:

Megnéztem az interneten, hogy Békéscsabán a Kórház utcában van teniszezési lehetőség. Igaz, hogy a város másik végében van, mint ahol lakunk, de elsétáltam oda. Egyébként ott van a focipálya, voltak idők, amikor nagy meccsek voltak nálunk. Amikor odaértem, nem nagyon ismertem ki magam, nem nagyon jártam a környéken, akkor is csak a kórházban voltam. Ott találtam egy bejáratot, talán ott tudnak valamit mondani. Bemegyek, de nem történik semmi, nincs is senki, aki fogadhatná a betévedt egyéneket. Negyed órán keresztül voltam ott, több ember is elment a környéken, volt olyan, aki nem is köszönt nekem. Aki köszönt, az sem érdekelte, hogy ki vagyok, mit keresek itt. Vártam egy pár emberre, hátha valakinek eszébe jut kérdezni. Közben nézegettem a képeket a falon, régi nagy Előre FC Békéscsabai focicsapat (ilyen '70-es, '80-as, '90-es évek eleji) képei voltak, eszembe is jutott, hogy apám mondta többször is, hogy Békéscsabán milyen színvonalas volt régen a foci. De nagyon meglepett, hogy mennyire nem foglalkoztatott senkit a jelenlétem, komolyan mondom, az is megfordult a fejemben, hogy az se érdekelné őket, ha leemelnék a falról egy képet, hónom alá csapom, és elviszem. Nyilván nem tennék ilyet, de elgondolkodtató volt. Olyan 15 perc után úgy döntöttem, hogy elég volt, és hazaindultam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nem érdeklik ott senki, aki bemegy. Így akarjon aktívan sportolni az ember...

A Game Boy Coloros Mario Golf-ban meg nagyon jól haladok. 12 óra 1 perces játékidő után karakterem 31-es szinten van, és 229 yard távolságra tudja elütni a labdát. Persze azt tudni kell, hogy ahogy emelem a maximális távolságot, úgy válik egyre pontatlanabbá az ütés, úgy megy ferdén a labda, ahogy egyre távolabbra tudok ütni. Ezért lehet a pontosságot is fejleszteni, és jó az, hogy szintemelkedéssel egyénileg választhatjuk ki, hogy mit fejlesztünk. Amúgy nagyon élvezem a játékot, nyilván nem egy Final Fantasy szintű az RPG játék benne, de a maga nemében nagyon jó lett. Már legyőztem mind a négy pálya bajnokát, bár Tournamentben van a Link's Club-ban még nem tudtam első helyet elérni, de bronz serlegem már van. Csak akkor nyílik meg a Peach's Castle pálya, ha az aranyserleg is megvan, most erre megyek rá. A GBC-s verzió összetettebb golftudást igényel, mint a N64-es.

A Mario's Picross az, amivel sokat játszok még. Amióta rájöttem erre az átfedéses dologra, nagyon beindult, sokkal könnyebb kilogikázni, hogy akkor a szomszédos oldalakon is hogy jönnek a jó négyzetek egymás után, könnyebben jönnek a megoldások. Már majdnem kész a Kinoko Course, így 128 feladvány lesz megoldva a lehetséges 256-ból.

Mario Golf adatátvitel

Végül csak elindult a német oktatás. Remélem, hogy jó lesz, és meglesz novemberre a nyelvvizsga. Az biztos, hogy anyagilag megéri, ugyanis ez a tanfolyam önmagában 230.000 forintos spórolás (ennyibe kerülne, ha fizetni kéne érte), és akkor említsük meg azt is, hogy a TB-t se kell addig sem fizetni, és havonta 36.000 forint juttatás jár a munkaügyi központtól, és akkor már szinte 450.000 forintnál tartunk. Egyébként egész jó, csak egyvalamit nem értek: Miért félnek az emberek idegen nyelven beszélni? Komolyan mondom, néhányan úgy nyilvánulnak meg, mintha tojáshéjakon lépkednének, és minden egyes rossz szó hatalmas bűn. Amikor szóban kell megnyilvánulni, és nem tudnak egy-egy szót, akkor megállnak, és várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön. Én azt szoktam csinálni, hogy mondom az adott idegen nyelven amíg tudom, és ha nem tudok egy szót, akkor átváltok magyarba, és mondom, hogy ezt a szót nem tudom. Ebből eddig bajom soha nem volt, sőt, azonnal segítenek, és dinamikusabb volt a beszélgetés. Persze ez külföldön nem működik, de most magyar embernek beszélünk idegen nyelven. Remélem, hogy azok a személyek, akik szókincs hiánya miatt félnek megnyilvánulni, azok ezt leküzdik, máskülönben nagyon nehezen fognak tudni levizsgázni.

Ma megírtam a Mario Golf tesztet. És hogy lehetőleg mindenről tudjak írni, kipróbáltam a Transfer Pak-es adatátvitelt Game Boy Color-ról Nintendo 64-re. Hát nekem nagyon tetszik. A saját karakterünket lehet átvinni a kézikonzolos játékból az asztali párjára, így van egy Attila nevű játszható karakter a "nagy" Mario Golf-ban. ;) És ez még nem minden! A N64-es játék alatt szerzett EXP pointok átvihetők a GBC verzióba, így mindkét játékban fejleszthető a karakterünk. Lassan 14 éve, hogy játszok a N64-es Mario Golf-fal, és még most is tud újat mutatni, én nem is gondoltam volna, hogy ezt ennyire jól megcsinálták. Most perpillanat teljesen oda meg vissza vagyok ettől, erre a játékra is igaz, hogy jobban a magadénak érzed, ha valamilyen szinte te is benne vagy. A GBC verzió pedig az RPG-s mivolta miatt túlságosan jó, hogy bármilyen rossz szavam legyen hozzá. Egyedül a zene, ami miatt alulmarad, ellenben az irányítás (ami a Nintendo 64 változat vesszőparipája) hihetetlenül precíz és könnyed lett. Ahogy van kötelező olvasmány, úgy kellene, hogy legyenek kötelező játékok is, a Mario Golf-ot azzá tenném.

Mario Golf Instruction Booket scans

Mivel szeretek ritkaságokat közzé tenni, ezért bescanneltem a Game Boy Color Mario Golf leírását. Ahogy olvasható, hat nyelven van, az összes oldalt scanner alá tettem:

Mario Golf Instruction Booklet scans

Ha esetleg nem egyértelmű, az alábbi nyelveken olvashatók:

• angol
• német
• francia
• holland
• spanyol
• olasz

Egy olyan rajongót, mint engem, képes lenne inspirálni arra, hogy megtanulja mind a hat nyelvet, de nincs erre igényem. Bőven elég lesz az angol, német és a japán nyelv. Az ilyen füzeteket mindig élmény lapozgatni, olvasgatni nekem.

A doboz elő- és hátlapját is bescanneltem:

Be akartam scannelni a Nintendo 64-es Mario Golf füzetét, de eszembe jutott, hogy vannak benne irományok általam, amik ezt lehetetlenné teszik. Meg kell venni azt a füzetet még egyszer, egyébként is azt akarom, hogy jó állapotban meglegyen.

Állásinterjú kisebb találkozókkal

Ma állásinterjún voltam Pesten. Előtte bementem az iskolába a bizonyítványomért, aztán sietősre vettem a figurát, mert a 10.14-es vonattal akartam elmenni. A sietésnek megvolt az ára, mert 1-2 dolog otthon maradt, ráadásul az egyikről csak azt hittem, hogy otthon maradt. A vonatúton a Mario's Picross-szal, és a Mario Golf-fal játszottam többnyire, mind a két játék nagyon menő. A Picrossban nemrég jöttem rá, mennyire megkönnyíti a játékot, ha átfedést keresünk. Ez lényegében annyit takar, hogy ha egy 15×15-ös táblán játszunk, és az egyik sorban vagy oszlopban van például egy 9-es szám, akkor a középső hármat biztosan ki lehet ütni, mert akárhogy is legyen, a középső három biztosan jó.

A vonat megérkezése után Trunerrel találkoztam, ugyanis néhány hete írta, hogy vannak vannak Disney kazettái, amik esetleg nem-e érdekelnek. Hát lássuk. Volt egy-két nagy ritkaság, ami nagyon menőség volt.

A felső sorból egyedül a Pocahontas van meg, a többi nincs. A Notre Dame-i toronyőrről és a Kis Hableányról tudtam, viszont a Herkules és a Mulan meglepetés, hogy a filmzenéje mégiscsak megjelent, csak hát a PolyGram adta ki őket, amely cégről mint írtam korábban, semmi emléket nem őriz a régi kiadványairól. Egy kicsit beszélgettünk, aztán ment is tovább, mert dolga volt. A Keletiből az Árkádba mentem, ott találkoztam a Csibivel. Ott adtam volna át neki a vasalható gyöngyöket, amiket vettem magamnak korábban, hogy azokból megpróbáljak egy kis pénzt csinálni, de nem sikerült nekem. Megbeszéltük, hogy odaadom neki, de úgy tűnik, hogy nem hoztam el. Megbeszéltük, hogy megmutatom, hogy mim van, és akkor postafordultával megkapja. Ide is kiteszem, hogy mindenki lássa:

Beszélgettünk egy adagot, aztán mentünk a Media Marktba, mert fényképeket nyomtatott ki. Nekem már nem maradt sok idő, de nagyon hálás voltam azért az egy képért, amit nekem kinyomtatott, és külön kifizette, hogy el tudjak menni az állásinterjúra.

Ahova 14.45-re kellett menni. Egy sportüzletbe eladónak. Név szerint a Sports Direct nyit üzletet az Aréna Plázában. Nagyon meglepődtem rajtuk, ugyanis ők azok, akik Angliában nagyon mélyen leszállított áron adják a ruháikat, sportszereiket, a minőséggel semmi baj nincs. Járni kéne oda. Viszonylag sok embert keresnek, ilyen 20-25 főre számítanak. Ami itt problémás volt, hogy a tájékoztató E-mailben az volt, hogy ünnepi megjelenést kérnek. Na ez most ugrott, ugyanis a nadrágomat is otthon felejtettem. Az Árkádban a nyilvános WC-ben terveztem átöltözni, ott vettem észre, hogy ezt csak hiányosan tehetem meg. Csak a fehér inget felvenni a rövidnadrágra meg eléggé vicces lenne. Úgyhogy pólóban, rövidnadrágban jelentem meg, izgultam is, hogy nem-e lesz baj, de semmit nem szóltak miatta. Amúgy jónak ítélem meg a dolgokat, hátha felvesznek. Jövő héten jeleznek vissza, de mi is érdeklődhetünk E-mailben. Semmit nem bízok a véletlenre, így fogok cselekedni.

Az állásinterjúról a WestEnd-be mentem, itt derült ki számomra, hogy mégiscsak elhoztam a Csibinek a vasalható gyöngyöket, csak a hátizsákomban volt, és a nem az utazótáskában, ahova márpedig én megesküdtem, hogy odatettem. Egy kicsit elvoltam, olyan 17.15-re terveztem elmenni a 47-es villamossal a Hauszmann Alajos utcára egy adás-vétel okán, a Mario Golf Game Boy Colorra, meg is lett:

Végre megvan kompletten a játék. ^_^ Kumitétől van meg, őt is rég láttam, de csak egy pár percet beszélgettünk, mert még nem volt vége a munkaidejének. Eddig csak a kazetta volt meg, így a másik eladósorba került, de nem kellett sokáig várni az új gazdájára, ugyanis felajánlottam LernenBoy-nak, aki azonnal le is csapott rá, az övé. Biztosan imádni fogja a játék RPG-részét, ahol szintfejlődéssel válhatsz egyre jobb golfossá. Nekem nagyon bejön. A Nintendo 64-essel is nagyon sokat lehet játszani, ez sincs híján a játékidőnek, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Pont induláskor kezdett el esni az eső, és még nincs vége a napnak. Következő út a 7-es busz végállomásához, az Albertfalva vasútállomáshoz vezetett, amire odaértem, konkrétan leszakadt az ég. Gyorsan átrohantam egy fedett helyre, és ott vártam a másik eladót, két Irigy Hónaljmirigy kazettát veszek tőle. Meg is jelent. Ezúton is nagyon köszönöm neki, hogy a szakadó esőben megjelent, csak pozitívat érdemel, és még így is szerény voltam. Két régi IHM kazetta:

A Csillagok Háborognak albumról már írtam korábban, hogy személyes kedvenc, mert azzal ismertem meg az együttest, és nagyon sokat hallgattam ezt az albumot. A Buliwood meg egy mini-album, az igazából a karácsonyi daluk miatt jelentős, viszont az a dal hatalmas alkotás.

A 19.10-es vonattal indultam haza, olyan 22 órára érkeztem meg. És most jól kifáradva megyek aludni.

Super Tennis eredmények és egy kis nosztalgia

Hosszabb távon is fel fogom mérni a Super Tennis-ben elért eredményemet, hogy valóban a pálya sajátossága, hogy milyen eredményt tudok elérni, vagy csak pillanatnyi játéktudásomnak köszönhető. Salak pályán 6-2-es Tie Break eredmény után 7-6-ra kaptam ki. Pedig nagyon reméltem, hogy megnyerem. ^^' Itt alapvetően az volt a gond, hogy nem volt egyenletes a teljesítményem, ugyanis volt olyan, hogy 3-4-re vezettem, a gép meg felhozta 5-4-re. Aztán végül összejött a 6-6-os eredmény, így Tie Break-kel dőlt el a mérkőzés. Kemény pályán 6-4-re vesztettem el. Ez volt a legérdekesebb, ugyanis 5-2-es állást hoztam fel 5-4-re, de sajnos itt megállt a lendület, pedig akkor nagyon megéreztem a pályát. A harmadik, a füves pályán 6-1-re vesztettem el. Itt láthatóan másképp pattan a labda, mivel nem olyan nagyot, ezért nehezebb megtalálni, hol érdemes visszaütni.

Lehet, hogy mások már régóta ismerik, velem csak most fedeztették fel a Wayback Machine website-ot, és ilyen újszülöttnek minden vicc új elven elmerültem a saját múltamban. De menő volt látni a régi BigN fórumot. Az eleje régi szép idők, a vége amolyan érdekesen szép idők. Néha belegondolok abba, hogy olyan hülye ok miatt halt ki a fórum, ami egyszerűen nem méltó egy fórumhoz. Mindegy, ne firtassuk most, ha úgy alakul, majd leírom, de csakis tanulságként, nem azért, hogy a szenvedő alanyokat rossz színben tüntessem fel. Amúgy így nézett ki a profilom az oldalon:

MSN már ugyan nem létezik, de E-mail címként még él, és bár nem használom, de mégse legyen ott. ^^' Volt annak idején a fórumon egy statisztika, mely többek között a 10 legtöbb fórumozót, valamikor így nézett ki:

1. supermario4ever(8678)
2. V-ADi(4769)
3. Truner(2810)
4. Matilda Mattise(2080)
5. Link(1949)
6. András.(1908)
7. Kamo(1513)
8. mychael(1477)
9. Norbi(1441)
10. Rokai(1074)

Na, ki volt a király? ;) Mindenki spammernek állított be, mert szinte minden egyes hozzászólásra válaszoltam, és többször az volt a szórakozásom, hogy vagy 50 új topicot megnyitottam az új játékoknak, vagy valami újdonságról. Pedig jó szándékom volt, így akartam fellendíteni a fórumot. Nem emlékszem már, de azt hiszem, hogy eljutottam a 10.000-ig mielőtt törölve lettem a fórumról.

Még az 576 website-ra voltam kíváncsi, hogy nézett ki, amikor 2004 nyarán elkezdtem fórumozni rajta. Sikerült behozni:

Amikor megláttam, konkrétan emlék-zuhatagok törtek rám, nagy élmény volt. Ennél már csak a 2006-os újítás volt nagyobb, amikor igazán aktív voltam:

És mivel a Last.fm érdekel nagyon, ezért kíváncsiságból megnéztem, hogy festett az oldal, nem sokkal azután, ahogy beregisztráltam:

Ez 2009. július 14-ei kép, azóta nagy változásokon ment keresztül az oldal. Én általánosságban nem is fájlalom az újítást, mert rosszabb, mint a régi, hanem hogy ezt már soha nem látom újra, megszoktam, és emlékek kötnek oda. Meggyőződésem, hogy sokan ezért nem szeretik általában az újakat, mert hogy emlékek kötik oda, de hát az új meg új emlékeket hordozhat magában, jóllehet, a régit már nem fogjuk viszont látni. Illetve mégiscsak, ebben a formában. És érdekes volt látni, hogy ezen a napon hogy oszlott meg a hallgatottság:

Mennyivel homogénebb volt az akkori zenei ízlésem, és hogy tarolt már Hayashibara Megumi és Okui Masami. A mostani azért sokkal inkább kifejezi a zenei ízlésemet, és már csak egy jeles alkalomból kifolyólag is megmutatnám:

Ez a részleg talán pont nem változott annyit külsőre. Viszont Zorán néhány napja elérte nálam a 2000-es meghallgatást. Magasan ő a legtöbbet hallgatott magyar előadó, a második helyen Karácsony János van 983-mal. Az biztos, hogy Zorán nagy kakukktojásnak tűnik a 7 japán előadó mellett, de részint ezért is nagyon szeretem ezt az oldalt, mert olyan párhuzamokat lehet létrehozni az előadók között, amilyet csak nem szégyellünk, hiszen távoli országokból származó énekesek között is lehet zenei kapcsolat.

Furcsán viselkedő Super Nintendo

Ahogy megígértem, kész a Mario's Picross teszt. Továbbra is kötelező olvasmány.

Tegnap próbáltam összeszerelni a Super Nintendót, de nem sikerült, mert az új LCD TV-k valamiért nem akarták bevenni akárhogy csatlakoztattam. Se SCART-kábellel, se a Chinch csatlakozással, se RF csatlakozóval. Régebben is csak az egyik csatlakozással sikerült fogni a SAMSUNG TV-mmel. Ma reggel rákötöttem az egyik régi TV-re, azon ment. A Super Tennis-szel akartam már nagyon régóta játszani, és most végre itt a lehetőség. Jó volt újra elővenni, ebben a teniszjátékban van a legtöbb potenciál, a NES-essel és a Game Boy-ossal egybevetve. Eredetileg 3 szettesre állítottam be, de nem tudtam végigjátszani, mert áramszünet lett. Az első szettet 6-2-re vesztettem el, ami ahhoz képest nem is rossz, hogy arra számítottam, hogy szóhoz sem jutok. Nagyon élvezetesek a hosszú labdamenetek.

Ahhoz képest, hogy a TV-t 1994-ben vettük, milyen jól működik. Szeretem is nagyon, sokáig ez volt nálam.

Az óriás Super Nintendo plakát is csak most jött haza, nálam ez a Nintendo plakátok között az etalon, jó újra a falon látni:

A hátulján meglátszanak a gyurmaragasztók nyomai, ma vettem egyet, de valami borzalmas volt. Valami Nebuló volt a neve, de össze-vissza ragadt, és maszatolta a papírt, falat, meg amikor megláttam, milyen csúnyán esett szét... Úgy voltam vele, hogy talán mégsem annyira rossz, felragasztom ezzel. 10 perc múlva elkezdett lejönni, és a fal lett csúnyább tőle, ezért visszamentem a papírboltba, és kicseréltem a Blu-Tack-ra. Továbbra is az a legmegbízhatóbb márka. Nem ragad össze-vissza, és ottmarad a falon. Drágább, de megéri a különbséget. A másik az talán még a Tescósnál is rosszabb. Az legalább csak néhány hónap múlva hagyott nyomot, ez meg azonnal...

A német nyelvtanfolyam meg érdekes fordulatot vett, ugyanis nincs meg a szükséges 15 fő, hogy elinduljunk (12-en voltunk), ezért áttettük jövő szerdára a szerződéskötést, de ha akkor sem lesz meg, akkor az egész elhalasztódik július végére, ugyanis pont úgy lenne meg az a bizonyos 450 óra, mely kiteszi a tanfolyam időtartamát, hogy másnap mehessünk nyelvvizsgázni. Ha most el tudnánk kezdeni, akkor november 23-án lenne, de ha nem, akkor csak jövő év januárjának közepén. És csak hogy részemről még cifrább legyen a történet, pont tegnap hívtak be állásinterjúra. Hónapokig semmi nem volt, most meg amikor összejön a német, akkor kell hívni állásinterjúra, teljesen logikus. Igazából jobb lenne dolgozni, és mivel képlékennyé vált a német, ezért biztosan elmegyek hétfőn (eddig csak hezitáció volt, hogy elmenjek-e, ha már itt a biztos német, de jó lenne, mert mégis csak a munka lenne a legjobb). Kiderül, hogy mégsem biztos az egész, eddig sem vettem biztosra - egészen tegnapig - , egy hónapja volt az a szintfelmérő vizsga, melyen én is voltam. Ráadásul az is úgy sikerült, hogy 33 pont lett, de ráadott még 3 pontot, hogy meglegyen a 60%, és a megfeszített tempónak a fogalmát ebben az aspektusban tisztázni kéne... Mert lehet itt hozzáadogatni pontokat, ha csak egy néhány hiányzik, és ennyire kell nekik az ember, de mi van akkor, ha valaki nem tudja tartani a lépést? Mert egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy többen is lemaradnak, és feladhatják. Ha maradunk, mondjuk 10-en, akkor félbeszakad a tanfolyam? Egyébként több ilyen pótfelvételi volt, én már nem tudtam komolyan venni (ezek után meg pláne nem), hogy ennyire nem sikerül megtalálni azt a 15 főt, aki szereti is a németet, és el is tudná végezni? Mondjuk az biztos, hogy ha összejön nekem a munka, akkor csak még kevesebben lesznek. Nagyon kíváncsi leszek, hogy mi lesz ennek a vége, ha nagyon elhalaszódik, akkor lehet, hogy mégiscsak visszamegyek Pestre, hogy legalább ott tudjak könnyebben munkát találni.

Kérésre képek

Mielőtt megmutatnám, most már kiírom, hogy tegnapelőtt leszedtem magamnak 3DS Virtual Console-ra a Mario's Picross játékot. Úgy tűnik, hogy egyre tudatosabban vágyok játékokra, az utóbbi napokban szinte csak ezzel játszok, minden gamer-béli szerelmemet ebben élem ki. A zenéje is nagyon jó, és a feladványok is találóak. Majd írok róla tesztet.

Na, akkor Friedmann Tamás nevű kommentelő kérésére a képek:

A DS játékok feliratai még így sem látszanak rendesen, de ha rákattintotok a képre, a többi már olvasható. Egyébként is tervezek gyűjteményképet csinálni, mert már nagyon régen nem csináltam (pontosabban 2 éve nyáron O_O, illetve a 3DS vásárlásakor) azóta azért vannak új játékok, nem is kevés. Íme a második kép:

Jobb szélen a SIMS 3 Wii játék neve nem olvasható rendesen, meg lemaradt a GC-k közül a Super Smash Bros. Melee, valamint a mangák közül az Árnybíró 1.

Ezen a képen a D, a vámpírvadász maradt le, amúgy minden látható. És csak hogy a DVD-k se maradjanak ki, főleg a Disney, jöjjenek azok is:

És ennyi. Ha rászánom magam, akkor csinálok a játékaimról is képeket.

Holnaptól német nyelvtanfolyam

Nemrég szóltak vissza a munkaügyi központból, hogy támogatják a középfokú német oktatásomat, holnaptól járhatok. Ez nagyszerű, nagyon örülök neki, még azt az egy "félelmemet" is le tudtam győzni, hogy akkor most egy darabig biztosan nem tudok visszamenni Pestre. Most nem, de hosszútávon biztosan jövedelmező lesz, hiszen a nyelvtanfolyam vége a nyelvvizsga lesz (ezt is támogatják), és úgy már csak könnyebb lesz munkát találni. Azért is lesz jó, mert végre nem tétlenül töltöm el a napokat, hanem lesz értelmük, és most ezt jobb lesz csinálni, mint az ismeretlenbe visszamenni, azt vagy sikerül, vagy nem. Várom a holnapi napot, 10-re kell menni.

A laptop-vásárlásnak is ez volt egyetlen hezitációnk anyámmal, hogy akkor hogy megyek vissza Pestre, ha úgy alakul. De végül a helyzet megoldotta magát, és most már 100%-os nyugalommal lehet örülni a gépnek. És annak megvolt az értelme, hogy visszahoztunk bagszitól mindent. Novemberig tart majd a tanfolyam, gyakorlatilag addig ott maradt volna nála, a hely pedig neki is kell, arról ne is beszéljünk, hogy nekem mennyire hiányoztak. Nagyjából sikerült is a helyére tenni mindent, az egyik könyvespolcot is felhoztam a tárolóból, ami Pesten volt nálam, az is meg lett pakolva:

Most jutott csak eszembe, hogy de menő lett volna, ha úgy fényképeztem volna le a polcokat, hogy konkrétan egymáson lett volna a két kép által. De egyébként látni kellett volna pakolászás közben, mintha valami felbecsülhetetlen kincseket leltem volna fel. "A 3DS tokjaim", "Nahát, tényleg ilyenem is van!" "Jé, ilyet is vettem? :o" "De rég láttam" "De jó, hogy újra itt van" és hasonlók. Nem irigyelni semmit, és nem hagyok senkire semmit. :|

A konzolok dobozait is találóan helyeztem el:

Van már gyakorlatom a helyezkedésben, amennyit költöztem... Szép emlékek voltak, amikor Angyalföldtől Kispestig 13 kört tettem meg összesen úgy, hogy volt segítségem is! Gyakorlatilag a hármas metró egyik végéből a másikba cipekedtem. Tanulva azon nehéz napokból, ha visszamegyek Pestre, csak a legfontosabbakat fogom magammal vinni. Talán karácsonyra...