E3 2013 Nintendo – Direktben

Mielőtt rátérnék a témára, egyvalamit szeretnék leszögezni: Megfelelő post alá kerüljenek a kommentek. Nem fogom azokat az írásokat elfogadni, ahol nem az adott témakörben érkezik hozzászólás. Volt egy példa erre most, de itt válaszolok rá:

Heló! Bocsi, hogy nem éppen a témával kapcsolatban írok, de te vagy a legjobb ember kb, akit kérdezhetek. Szeretnék beszerezni gba-mra pokemon egy játékot (gba-sat nem simát v colort), valamint a minish capnek is örülnék, ha meg tudnám venni, Szóval tudsz esetleg boltot, vagy valakit akinek van ilyesmi eladón? Vaterán néztem de ott egy játék 5000 ami retek sok + postaköltség is van. Kösz előre a segítséget :D

Márpedig 5000 forintnál nagyon nem hiszem, hogy lehet olcsóbban találni, pláne, ha dobozosat, leírásosat akar. Biztos helyet azért nem tudok mondani, mert nincsen már fix Game Boy Advance kínálat sehol, de van egy pár üzlet, ahol lehet kapni régi játékokat is:

• Game Park - Ha extrém drágán akarsz játékot vásárolni
• PlayMania - Itt ki lehet fogni jó ajánlatokat, és jófejek is.
• Petőfi Csarnok, bolhapiac hétvégenként - Szinte mindig lehet találni retro cuccot esetenként nagyon jó áron, de nagyon kell vigyázni a hamisítványokkal.

Szívesen válaszolok és segítek, de ha lehet, inkább keressünk rá egy témára, ahol valamelyik játékról írtam, és ott.

Szóval Nintendo E3. Menő volt, azonnal előkerítem a gomba alakú perselyemet, és megy bele a pénz a Wii U-ba. Amit vártam, hogy érdemessé teszik végre a gyűjtést az új asztali konzolra. Azt még gyorsan hozzáteszem, hogy most nem klasszikus értelemben vett E3 volt, hanem Nintendo Direct volt. A Nintendo idén úgy döntött, hogy kimarad a buliból... Ezen egy kicsit felhördültem, amikor ez kiderült. Az biztos, hogy ezzel egyrészt egy jó adagnyi E3 iránt érdeklődő egyént elszippantottak, akik csak a Nintendo miatt nézték, ugyanakkor meg felelőtlen döntésnek tartom, mert bár a Direct is jó dolog, de azért mégiscsak nagyobb médiafigyelem van az E3-on. De lássuk is a játékokat:

Super Mario 3D World... Tudja a Nintendo, mitől döglik a légy. Macskamez... máris szerelmes vagyok a játékba. Ugyanis az új segítő tárgy egy csengettyű, melytől hőseink macskamezbe öltöznek. Bizony hőseink, ugyanis a másik, ami miatt szívembe zártam a játékot, hogy ismét a klasszikus felállásban lehet többjátékos módban játszani. Amikor ilyen kicsi voltam (minek mutatom, hiszen úgysem látjátok. -_-) egy lélegzetvételre mondtam ki "Mario, Luigi, Toad, Princess" neveket, egyrészt a Super Mario Bros. 2 miatt, másrészt meg a Mariós rajzfilm miatt, ahol ők négyen voltak a főszereplők. Úgyhogy nekem ez a négyes egyfajta szimbólum. Érdekesség, hogy ugyanazok a képességeik lesznek, mint a Mario 2-ben, tehát Hercegnő lebegő ugrása, és Toad gyors futása, biztosan hasznát fogjuk ezeknek venni. És persze nincs Mario játék új képesség nélkül. A fentebb említett macskamezzel Marióék a falon tudnak mászni. Istenem, hol van már december, amikor megjelenik? Szerintem dec. 5-ére kerül ki eShop-ba, és 6-án fog megjelenni, mivel eShop frissítés csütörtökönként van, játékmegjelenés pedig péntekre datálódik. Toad lestoppolva!

És a sokak által várt Mario Kart... Komolyan, hogy mit ki nem találnak a Nintendónál, ez a Mario Kart 8 nagyon durva lesz. Minden MK7-es képességet megtartottak, sőt a vízben járás, levegőben lebegés mellett új képességként falon, sőt plafonon (legalábbis fejjel lefelé) tudunk menni. És visszatérnek a motorok a Mario Kart Wii-ből! Nagyon menő volt, szerintem a döntő többségünk azzal volt. Érmék maradnak, a többit meglátjuk 2014. tavaszáig.

Aztán volt még The Legend of Zelda: The Wind Waker HD. Biztos szép lesz 1080p-ben, de amúgy nagy grafikai újítást nem láttam, mivel a GameCube is erős konzol volt a maga idejében, sőt, állítom, hogy ha HD konzol lett volna, akkor a mai gépek között is lazán elmenne. Azért ha visszagondolunk egy-két GC játékra, csodaszép grafikájuk volt. Ilyen a Zelda WW is.

PokéDogs... bocsánat, Pokémon! Magas labda volt ez a Pokémonok simogatása és etetése, nem lehetett kihagyni. Röhögtem magamban, ilyen nincs! Amúgy tetszik az X, Y 3D-s mivolta.

Aztán van itt még új Donkey Kong Country játék, mely a Tropical Freeze alcímet kapta. Tegye fel a kezét, aki járt már a trópusokon, és megfagyott már ott. Vicces párosítás, amúgy a DKC játékokra jellemző nagyon jó hangulat áradt az új játékból is. Mint újdonság annyit tudok, hogy kétjátékos módban lehet választani, hogy a második játékos Diddy Kong, hogy Dixie Kong lesz. Ja meg egy új ellenség, a vérszomjas vikingek.

A Super Smash Bros. Nagyon várjuk, de szerintem ennek a játéknak is az lesz a sorsa, mint a Brawl-nak, hogy nagyon jót játszunk vele, aztán abbamarad a lelkesedés. A videó persze nagyon hangzatos, ígéretes, a többit majd 2014-ben meglátjuk. Két új karakterről tudni biztosan. Az egyik Megaman, örülünk neki, alig várjuk, a másik meg...

Muszáj vagyok megmutatni, amit bagszi mutatott egy néhány perce, nagyon rég nem röhögtem ekkorát egy traileren. Ő lesz a karakterem, ezt már így megmondom! És aztán majd fázhatnak a többiek. Nintendo 3DS-re, és Wii U-n is meg fog jelenni, nekem természetesen mindkét kiadás meglesz, ez nem kérdés.

Amúgy sok menő játékot mutattak még be Wii Fit U (mondjuk, erről tudtunk is), Wii Party U, Art Academy, és sok-sok külsős játék. Vajon van ennyi hely a perselyemben?

Egyéni vélemény Team. Nekocan [Neko] featuring Yonekura Chihiro: Revival! kislemezéről

Ha nem lesném az eladási adatokat, nem is tudnék erről a kislemezről. Azt hiszem, hogy értesültem arról, hogy új évad van a Yondemasuyo, Azazel-san. animéből, de valahogy elsiklottam amellett, hogy új kislemez is várható lesz. Nem rajongok a Pandemic!! dalért, mert bár Chihiro Yonekura nagyon jót énekel, de valahogy nekem túlságosan harsány. Pedig a Like a Party kifejezetten aranyos. Na de az új opening:

1. Revival!: Amíg a Pandemic!! harsány, addig ez olyan szolidan vidám, és az egész dallamvilágot nagyon rám szabták. Csak első hallgatáskor egy kicsit lestem, hogy elindul egy nagyon jó zenével, aztán totál más irányba megy el. Gyűlölöm a disszonanciát, mert megtöri az alaphangulatot. Nem baj az, ha különböző dallamok találkoznak, csak harmonizáljanak. Itt az első végighallgatásnál nem éreztem. Viszont most a többedikre már is nem az, hogy 100%-os harmóniát érzek, de sokkal jobban elfogadtam a dallamvilágot, és így is belezúgtam. Ha rendelkeznék zeneszerzői készségekkel - mint ahogy nem rendelkezek - akkor a legelején hallható zenének a hangulatvilágát vinném végig. Mert az nagyon jó lett. Amiatt imádom mégis ezt a dalt, mert az inspirált arra, hogy újra és újra meghallgassan, és totál megszoktam az egészet. És azt gondolom, hogy ez az énekstílus jobban fekszik Chihiro Yonekurának, mint a Pandemic!!, mert nem annyira erőteljes a hangja, ebben sokkal jobban mutatja meg, hogy mit tud. Nagyon sok ilyen dalra lenne tőle szükség. 9,5/10
2. Sticky Lucky Stupids: Amikor elkezdtem japán zenét hallgatni, akkor kifejezetten buktam a kawaii dalokra. Mostanra már elcsépeltnek tartom ezt a túlzott cukiságot, ugyanez jelenik meg ebben a dalban is. Első hallgatásra, az első pillanatokban igencsak zavart voltam, hogy mégis mi ez, de ahogy haladtam előre, azt éreztem, hogy szépen ível a zene, ez egy nagyban oldotta a zavartságomat. Szép munka lett. 8/10

És megint csalódott lettem, és megint Leeának köszönhetően. D: Elkezdtem neki mondogatni, hogy a dalok, és a kislemezek borítója alapján ilyen állatos-kodomo animének tippelem, melynek állat-főszereplői egy zenekart alapítanak (lásd a Revival! borítót). Erre jön, hogy totálisan mellélőttem, ugyanis ez az anime minden, csak nem vidám, és nem gyerekeknek való. Ezek az egyébként rendkívül kedves, aranyos állatok nem mások, mint démonok, akiket démonidézők irányítanak. A fő démonidéző egy szadista ráadásul. És akkor csodálkoznak, hogy nem térek magamhoz a döbbenettől. Két ok miatt is:

1. A zenéből ki nem venném, hogy egy kegyetlen, démonos animéhez adták
2. Chihiro Yonekura ilyenre adta a nevét.

És a második sokkal megdöbbentőbb. Az elsőre még csak-csak lehet mondani, hogy a japánok milyen elvontak, olyan zenéket társítanak animékhez, melyeket a mi európai agyunk nem ér fel. Kevés az ilyen példa, de lehet mondani egy néhányat. De az tény, hogy Chihiro Yonekurának egy ilyen anime még csak köszönőviszonyban sincs az eddigi repertoárjában. Elég sok dalát ismerem, köszönhetően az Okui Masami-hoz köthető zenei-"rokonságnak", és azok döntő többsége (ezalatt kb. 95%-ot érts) mind ilyen "szép az élet" "imádom az embereket" "alig várom, hogy legjobbat hozzam ki magamból" "te is tégy meg mindent a boldogságodért" jellegű szerzemények, és már pont azért nehezteltem rá egy időben, mert azt éreztem, hogy túlzásba vitte már ezt a happiness érzést. Mondjuk, felfoghatjuk a dolgot úgy is, hogy legyen egy kis változatosság, miért is ne énekelhetne Yonekura-san egy kicsit brutális animének zenét?

Az, hogy az angela: To be with U! dallal mellélőttem, az rendben van (pontosabban nincs rendben, előfordul az ilyesmi), de hogy nekem erről a két dalról senki nem fogja bemesélni, hogy illik, hogy egy kegyetlen animéhez, az tény!

Közelgő megmérettetés

Az utóbbi napokban egyáltalán nem játszottam a Galaxy 2-vel, mert jövő hétfőn lesz a Banki Szakügyintézői írásbeli záróvizsga, és vadul tanulok rá. A tanáromtól kaptam korábbi vizsgaanyagokat, így a 2012. őszit is(amin elhasaltam), a megoldásokkal együtt. Azt is megcsináltam, és most így visszanézve mégsem volt annyira könnyű, mint amennyire akkor gondoltam. Az esszé kérdéseknél túlnyomórészt az volt a probléma, hogy nem volt naprakész tudásom, hiszen például egy vállalkozás megítélése (mikro-, kis-, közép-, nagy-) állandóan változik, és nagyot lestem, amikor láttam, hogy a maximális éves bevétel immár euróban van megadva. Én megálltam a forintnál. A másik, amit egyáltalán nem tudok a definíció alapján értelmezni, az a bankgarancia. Nem derül ki számomra, hogy mire vállal garanciát a bank, csak az, hogy fizet. De hogy mire... Na mindegy, holnap reggel 8-kor lesz konzultáció az iskolában, elmegyek oda, és ott megbeszélem a zavaros dolgokat.

Néhány napja "fedeztem fel" magamnak a kaprot. Igazából már régebb óta igényem van rá, csak ugye nagyon idény zöldség, és csak június elején terem. A nagymamám kertjében szokott anyám néha termelni, többek között kaprot is, néhány napja hozott haza egy párat, csinált kaporszószt, és teljesen belezúgtam az ízébe. Az igényem egy régi történetből van, valamikor 1999-2000 környékén volt kapor ízű chips. A Chio-nak valami limitált cucca volt. A lényeg az, hogy pont abban az időben lehetett kapni, amikor ismét rákaptam a Super Mario Bros. 3-ra. NES-en játszottam vele, és játék közben ettem a chipset, és nekem azóta annyira egybeforrt a Mario 3 a kapor ízével, hogy valahányszor játszok vele, mindig eszembe jut. És tisztára a régi érzés kapott el, amikor kaporszószt ettem, és közben játszottam. Ahogy utánanéztem, nem kell feltétlen lemondani a kapor ízéről, hiszen öntet (vagy öntetalap) formájában kapható a boltokban. Azt hiszem, az jó lesz sült krumpli mellé. :) Egyébként kipróbáltam hallal, de valahogy nem jött be. Mondjuk, a hal is egy kicsit zsíros volt, ami lehet, hogy Omega-3, de akkor is kellemetlen volt egy kicsit, én csak a tiszta színhúst szeretem, a zsírt nagyon nem. Legalábbis ne legyen elkülönülve, mert az, hogy a darált marhahúsba, van zsír, az természetes, csak ne érezzem külön.

Érdekes dolog, hogy két olyan dolog között lehet párhuzamot találni, amik között látszólag nincs kapcsolat. Ugyanígy tudnék beszélni Zorán: 1997 albumának és az 576 KByte magazin kapcsolata között. Egy átlag ember azt mondaná, hogy két teljesen különböző dolog, de nálam van kapcsolódás, ugyanis 2000. júniusában vettem meg az albumot CD-n magamnak, mert akciósan volt az egyik lemezboltban (1.390 forint), és ugyanebben az évben volt a piacon egy újságos, ahol ilyen néhány hónapos újságokat lehet kapni, igencsak leszállított áron. Például az 576 KByte 796 forint volt akkor, de 148 forintért tudtam nála megvenni, júniusban például a 2000. márciusi számot. Vadonatúj volt, semmi baja nem volt. Annyira belém égett az a hangulatvilág, hogy most is, ahogy írok róla, tisztán látom magam előtt ahogy hallgatom a CD-t, de hogy addig se tétlenkedjek, olvastam az újságokat. És a kettő annyira egybefonódott nálam, hogy ha teljes nyugalmat csinálnék magam körül mondjuk egy éjszakára, semmi gép, semmi internet, csak ha a zenét hallgatnám, és az újságot olvasnám, akkor szerintem bele tudnék annyira mélyedni, hogy konkrétan azt hinném, hogy ismét 2000-et írunk. Az akkori 576 KByte-nak egyébként valami eszméletlen egyedi hangulata volt, olyan fogalmazási stílussal, amit imádtam, és ahhoz foghatót azóta sem találtam semelyik sajtóban sem. Úgy írtak olyan PC játékokról, amik engem egyáltalán nem érdekeltek, hogy olvastatták magukat, és olyan játékok tesztjeit olvastam el, amikhez egyébként közöm nem volt (azóta sincs :D), de élvezet volt olvasni. Külön poén volt az arany tehén, és az ezüst tehén díj, melyekkel a kiemelkedően jó játékokat jutalmazták meg. Az akkori csevegőknek meg valószínűleg soha nem lesz párja, mert olyan kommenteket a levelekhez senki nem tud írni, mint aki abban írt. Ahhoz képest, hogy ezt csak egy kis kitérőnek szántam, jó hosszú lett. :D

Elromlott gépezet

Bírom az ilyen minden intőjel nélküli "elromlásokat". Tegnap a laptopom kijelzője lett hibás minden előjel nélkül, vízszintesen csak minden második pixelt mutat. Utánanéztem, hogy mit lehet ezzel tenni, neten ilyen kijelzőcserét 35.000 forintért ír. Elmentem még a Notebook.hu üzletbe, ők azt 65.000 forintért vállalják... Nagyon rendesek. O_O Kicsit hirtelen jönne, ha egy új gépet kellene venni, mindenesetre ebben az irányban is szétnéztem.

Én gondolkodom asztali számítógépben is. Mert akármennyire is nem erre tendál a fejlődés, nekem hiányzik, mert én úgy vagyok vele, hogy "rangot" ad a PC-nek, hogy olyan nagy. Az mindenképp jó a laptop esetében, hogy bárhova magunkkal vihetjük, ennek sokszor vettem előnyét, de valahogy olyan komolytalan, hogy itt egy gép, amit bármikor elő lehet venni, bár tény, hogy praktikus. Ennél értelmesebben nem tudom kifejezni magam, de konkrét terv még nincs, ha vásárlás lesz a dolog vége. Lehet, hogy laptop kéne, mert azt könnyebben tudom magammal vinni, ha úgy alakul, hogy visszatérek Pestre, csak nem akarok megint 5 évre venni kb. 150.000 forintért gépet venni, akkor már olyat, ami kb. 10 évig is jó. Egyelőre megteszi az LCD TV is monitorként, szeretem ezt a színtelítettséget, de végleges megoldásnak nem jó, mert amilyen sokat van bekapcsolva a gép, nem tudnék rendesen TV-t nézni.

76 csillag a Super Mario Galaxy 2-ben, megcsináltam két olyan küldetést, amit régebben nehéznek tituláltam. Az egyik amikor 10.000 pontot kell összegyűjteni. Ide tévedésből jöttem, azt hittem hogy nem abban a galaxisban van, ahova végül mentem, de hát nem menekülhetek a megmérettetés elől. Most sem sikerült elsőre, de kb. ötödjére 10.300 pontot sikerült összegyűjteni, ekkor már csak olyan 3 mp maradt. Voltak még Octoombák, de úgy voltam vele, hogy meghagyom az életüket. Az mindenképp könnyebbség, hogy az érmékért is kapunk 100 pontot, tehát érdemes felszedni őket. A másik, hogy gombák után is jár 1000-1000 pont, őket meg nem érdemes otthagyni. Van egy élet (vagyis a Life, ami 3 egységről 6 egységre növeli az életerődet), és a zöld gomba (ez a 1 up, erre már nem helyén való az élet), mindenképp szedjük fel.

Ez a magyarra fordítás sokszor nekem is furcsa, ugyanakkor nem tartom rossz dolognak, hogy a németek is mindent lefordítanak (A Pokémonok neveit leszámítva), mert erről már írtam korábban, hogy erős közösségre utal, hogy a saját nyelvükön terjednek el a Nintendós dolgok nevei. Az magyar nyelv viszont problémás, mert ami angolul nagyon jól hangzik, az magyarul kicsit hülyén. Merjétek azt a bizonyos zöld gombát "1-fel gombának" mondani, biztosan senki nem venné komolyan.

És sikerült egy másik küldetést megcsinálni, amit lehetetlennek hittem: A lyukacsos bolygón a nyuszi üldözése, és elkapása. Vizes a pálya, ezért Mario még lassabb, csakhogy van egy kapcsoló, ami megfagyasztja a vizet, és Mario többedjére is bebizonyítja, hogy miért volt jogtalan, hogy nem lett korcsolyában világbajnok. Gyorsabban csúszik, mint ahogy a nyuszi ugrál, így el lehet kapni, de éppen hogy nem jár le az idő, mire újra vízzé változik.

Hmm, mit csináltam még? Nem emlékszem. De azt tudom, hogy az S világban úgy van, hogy minden egyes galaxisra bizonyos csillagszám elérése után lehet eljutni, a mostanira 75 csillag kellett. Ez egy nagyon könnyű, de hogy milyen szerencsétlen voltam az elején. Ilyen gömbben volt a csillag, amire, ha Mario ráugrik, és egyensúlyozik rajta, akkor tök menőket lehet vele menni. Ezt szerettem az első részben, sokat szórakoztam vele. Most meg az volt, hogy totálisan elfelejtettem, hogy kell irányítani, azt hittem, hogy a Nunchuk analóg karjával. Azt látom, hogy Mario megy előre, és semerre nem lehet irányítani, én meg azt hittem, hogy olyan turpisság van a játékban, hogy jól megnehezítették az irányítást (amit eddig láttam, lazán kinéztem volna a készítőktől -_-). Menne előre, de nem tud, mert korlátnak ment, és semerre nem tudom irányítani, csak ha ugrok... de akkor leugrok. Hát akkor asztalra vissza, majd legközelebb. Aztán valamit csináltam a Wiimote-tal, akkor esett le, hogy a Wiimote döntögetésével kell irányítani. Hogy felejthettem el ezt? Olyan lyukas az agyam néha, hogy attól koldulok. T_T Innen meg már elsőre ment az üstökös érme megszerzésével együtt. Az első S világos galaxis viszont nem könnyű. Az alapötlet jó: Retro zene felújítva, Mario alakú pálya, csak épp a küldetés kivitelezése nem könnyű. Ráadásul ezen a pályán visszaköszönt az általam egyik legjobban gyűlölt Zelda szériás ellenség a Beamos. Aki forgatja a szemét, és ha megtalálja Linket, lézert lő felé. Ugyanez van itt is, és ahogy utánanéztem, itt Sentry Beam nevet kapta. Ami miatt még nehezebb, hogy messzebbről is eléri Mariót, úgyhogy szívtam miatta egy párszor. Ebben a küldetésben az a lényeg, hogy az összes kék kérdőjeleket sárga felkiáltójelekké változtassuk. Persze vigyázat, mert vissza is változik, ha megint rálépünk. És a sok Li'l Cinder (kis kő, ami tűzzel táplálkozik, japánul menőbb a neve: Meramera メラメラ) szintén azon van, hogy ne elsőre sikerüljön a küldetésünk.

Úgyhogy izzadás van, mostantól lesz az, hogy lassabban fognak gyűlni a csillagok.

Egy Bowser hideg vérrel legyilkolva

Kész az alapjáték a Super Mario Galaxy 2-ben. Ahhoz, hogy bejussunk Bowser kastélyába 70 csillag kell, tehát még kettőt szerezni kellett. Mind a kettő üstökös csillag által lett meg.

Az első a Shiverburn Galaxy-ben, ahol 50 mp alatt kell Szivárvány Csillaggal (vagy Rainbow Star, ha valaki a falra mászik attól, hogy mindent magyarosítok) 30 Octoombát megölni. Bár az az 50 mp inkább 43, mert oda is kell lőni magunkat, és még a leggyorsabbaknak is 7 mp a csillagig eljutni. Érdekes, egyáltalán nem nehéz. Először a jobb oldalon levőket végeztem ki, majd a bal oldalon levőket. Az az egyetlen nehézség van, hogy ugye gyorsabb vagy, ha korcsolyázol, és ha nem találod el, akkor nem érdemes körözni körülötte, mert úgysem éred el, és csak mennek a másodpercek. Ekkor vagy azt érdemes csinálni, hogy rámész egy másikra, és őt későbbre hagyod, vagy ugrasz egyet, és akkor járni fog a lábán, gyorsabban éred el a célodat, és lehet megint korcsolyázni. Ez sem sikerült elsőre, de amikor igen, akkor is maradt még 4-5 másodperc.

A másik üstökös csillag a legelső pályán a Sky Station Galaxy-ben a Peewee Piranha's Speed Run küldetés, ahol a lehető legrövidebb idő alatt kell eljutni, és megölni. Az óra 20 mp-ről indul vissza, és vannak stopperóra ikonok, amik +10 másodpercet adnak hozzá az idődhöz. Már a Super Mario 3D Land-ben sem szerettem ezt a megoldást, itt sem zártam a szívembe, de azért sikerült. Ezt a piranha virágot soha nem értettem, miért erőltetik a játékba. Az első Super Mario Galaxy-ben sem volt veszedelmes, csak idétlen, hogy össze-vissza rohangál. Itt meg ráadásul rátehetnénk az őrült jelzőt, mert a végső csapásnál eszméletlen sebességgel rohangál körbe-körbe, és egyáltalán nem az a célja, hogy megtaláljon, vagy elkapjon. Mondjuk ez nehezít, mert megy az idő, úgyhogy ebből a szempontból nem rossz az alapötlet, ugyanis több próbálkozásom emiatt bukott el, hogy bár próbáltam keresni azt a helyet, ahonnan könnyebben le tudok csapni rá, mégsem maradt elég idő, hogy elérjem. A legszebb az volt, hogy itt is volt olyan, hogy éppen, hogy nem sikerült, ugyan 1 mp maradt, amikor a végső csapást mértem rá, és hamarabb telt le az idő, mint ahogy a gép tudomásul vette, hogy meghalt, így együtt haláloztunk el. Aztán csak meglett a 70. csillag.

Na a Bowser kastélya érdekes. Ha felelőtlenül mész előre, mert azt hiszed, hogy zöld az út, akkor meg fogsz halni egy néhányszor, ugyanis néha máshova kell menni, másképp kell eljutni oda, mint ahogy az először gondolnánk, így először kifejezetten nehéznek tűnhet. Pedig sok esetben csak egy kicsit kell másképp cselekedni, ahogy normális esetben tennénk. Például tök vicces, ahogy a nagy bejáratnál levő életgombát (ez már inkább 1-up mushroom, mert van külön life mushroom, ami 3 egységről 6 egységre emeli az életerőd számát) is éppen, hogy meg lehet szerezni. Aztán pirospaprikával előre. Viszont az üstökös érme megszerzése már tényleg nagyon nehéz, nem is sikerült. És már közel vagyunk Bowserhez, aki unottan ül a trónszékében. Első ízben ugyanúgy kell megölni, ahogy eddig, tehát rá kell taposni (Ground Pound, ezt sokan seggelésnek mondják, mivel Mario a fenekére landol nagy erővel. Az 576 Konzol Mario Party tesztjében olvastam ezt taposásnak, és ez nekem sokkal jobban tetszik, hiszen végülis ugyanazt csinálja, mintha a lábával taposna) az aranyszínűvé vált üstökösre, ezzel kell Bowsert négyszer megsebezni. Most is ellőtték ugyanazt a poént, amikor azt hinnéd, hogy vége... Bowser akkor tér vissza. Az első támadás nem volt annyira nehéz, ezért mondtam Bowsernek, hogy most izzasszon meg! Hát, mit nevezünk izzasztásnak? Az üstökösok biztosan nagyon izzadtak az eszméletlen gyors száguldásban, mert ez nem könnyű volt, hanem semmi... Közelében nem járt Bowser annak, hogy megsebezzen, olyan könnyű volt végleg megölni, hogy nem igaz. Lehet, hogy ez csak amolyan grátisz, hogy elkapjon a végső hangulat. Hát talán annak jó, de bárkinek odaadom a Wiimote-ot és a Nunchuk-ot, hogy csinálja meg, játszi könnyedséggel teljesíti a kérésem.

Az ending videó aranyos és szép. Baby Luma örül, hogy visszatérhetett Rosalinához, szuvenírként magával vitte Mario sapkáját. És 71 csillaggal kivégeztem a főjátékot. Megnyílt az S világ, ebből tippem szerint lesz 80-85 csillag, aztán jönnek a nehezen megszerezhető csillagok. Ez nagyon szép lesz.

Sokat változott azért a csillaggyűjtési rendszer a Super Mario 64 óta. A Nintendo 64 játékban sokszor nehéz, rejtélyes helyen van a csillag, itt meg szinte tálcán kínálják, csak nyúlj el érte. Most odanyúlni érte nehéz, régen meg megtalálni. Nem rossz ez az új struktúra, megvan a maga értelme. Valószínűleg az új többeket inspirál játékra, hiszen az elején kifejezetten könnyű, csak kérdés, hogy a Super Mario Galaxy 2 esetében ki meddig bírja, hogy nehezítettek a játékon.

Lassuló folyamat

68 csillaggal büszkélkedhetek a Super Mario Galaxy 2-ben, de lassan eljön az az idő, amikor csak tyúklépésben fognak gyűlni a csillagok. Hiszen lassan meglesz mindegyik, amiket könnyebb volt összegyűjteni, és nehezebbeket, amiket otthagytam, tényleg nem lesz könnyű összeszedni, úgyhogy lehet, hogy egy nap egy csillag lesz a napi tendencia. 70 csillaggal lehet Bowserhez menni, utána nyílik meg az S világ. Az nem tudom, hogy milyen lesz, ha marad ez a nehézségi szint, akkor olyan 80-85 csillagra tippelem, mire megszerzem az összeset, amit viszonylag könnyű volt összegyűjteni.

Mert érdekes, hogy a nehézségi szint nem nagyon változik a játékban. Ahogy visszanéztem, hogy milyen csillagok hiányoznak, az első világban is vannak olyanok, amiket szívesebben kihagynék, de hát ha 100%-ra akarom megcsinálni, akkor muszáj lesz megerőltetni magam. A 6. világban (ahol most tartok) is volt egy olyan üstökös csillag küldetés, ami csak elsőre tűnt nehéznek, aztán csak a továbbfejlesztett taktikát kellett okosan használni. A Flash Back Galaxy-ben ritmusra gyúlnak ki a fények, majd szépen lassan kialszik. Amúgy töksötét az egész, és a platformok össze-vissza vannak. Na itt kell 80 mp alatt 30 Octoombát kell megölni. Egyébként rettenetesen utálom őket, meg sokszor úgy támadnak, hogy hátrálnak, én meg rájuk ugranék, aztán egyszer csak megállnak, és lőnek, és ilyenkor szinte mindig megsebződök. És a hátrálás, ami miatt gyávának mondom őket, és emiatt idegesítőek nagyon. Először ráugrással próbáltam megölni őket, amikor többedik próbálkozás után leesett, hogy a Wiimote rázásával gyorsabban megy. Csak ekkor arra kell vigyázni, hogy lehetőség szerint ne sebződjünk meg, mert ilyenkor nem érmét ad, ha megöljük őket, hanem csillagtöredékeket, és csak az érmék gyógyítanak. Így egyébként lényegében könnyebb, amikor sikerült, még maradt is 5 mp-em. Persze, nem sikerült elsőre, sőt volt egy nagyon kellemetlen véget ért próbálkozásom is. Úgy volt, hogy nagyon kevés idő maradt a végére, és pont megöltem az utolsót, amikor már csak 1 mp maradt, DE mivel a számláló még nem számolta be, és hamarabb ért a nullához, mint ahogy beszámolta volna, így nem fogadta el, és meghaltam. Ha tudnátok, mit éreztem ekkor. -_- Ebből is látszik, hogy tényleg nincs kegyelem a játékban, ahogy az időszámláló elérte a nullát, vége a dalnak.

De voltak hasonló, éppen csak hogy sikerült küldetések. Például amikor Kőszikla Marióként kellett gurulni, eltalálni a tekebábukat. Abban 5.000 pontot kellett elérni, és pont 5.000 pontom lett, ezt elfogadta, megkaptam érte a csillagot. A másik, ami nehéz volt még - nem is sikerült - az a verseny a Fluzzard madárral a Fleet Glide Galaxy-ben. Ez a második verseny vele, ami ráadásul jóval nehezebb, mert fal is van, és ha nekiütközünk, az azonnali halált jelent.

Ez a nagy turpisság egyébként általánosan a Mario játékokban: Könnyű rájönni, hogy mit kell csinálni, de a kivitelezés... az teljesen más téma. Nagyon kíváncsi leszek, hogy haladok majd a játékban, az S világ lehet, hogy extra nehéz lesz, még soha nem láttam. De remélem, hogy nem lesznek az otthagyott csillagok annyira nehezek, hogy elveszítsem a motivációmat, de az biztos, hogy lesz párszor kemény küldetés a játékban.

És most egy kis zene: Nemrégiben kezdtem el komolyabban ismerkedni Miyazaki Ui dalaival. Mint ahogy minden út Rómába vezet, ugyanúgy minden út Rómából eredeztethető, őt is Okui Masami által ismertem meg, tetszettek azok a dalok, melyeket tőle énekelt a két Self Satisfaction albumán. Azok a dalok tőle is egészen jók, de amúgy összességében csalódás... Jó hangja van egyébként, de annyira nem találták meg az énekhangjához megfelelő zenei stílust, és a dalai többsége sablonosak. Nem maradnak meg a fejemben, és amikor hallgatom, akkor is máshol járok gondolatban, annyira nem ragadnak meg. Látszik, hogy Okui Masami varázsolt nála, ő hozta ki belőle a legjobbakat. Az alábbi dalokat írta ő:

• KURENAI
• Fates
• Satisfaction
• PHOSPHOR
• STRATEGY
• Happy Succession
• Time Limit

Minden elfogultság nélkül kijelenthetem, hogy ezek a dalok magasan a legjobbak tőle. Beruháznék erre a három kislemezére, melyen megtalálhatók ezek a dalok (KURENAI, PHOSPHOR, Happy Succession) még az albumára is akár. Egyetlen egy albuma jelent meg UI1 címen. 2010 őszén jelent meg az utolsó kislemeze, Sweet Heaven címmel, az sem lett nagy szám, úgyhogy ha őszinte akarok lenni, talán jobb is, hogy nem jelentet meg új kiadványt, mert a fentebb említett Okui Masami dalokon kívül a többi tényleg erőtlen próbálkozásnak tűnik. Pedig jóket lehetne kihozni belőle, jó hangja van. Átok egyébként, hogy ennyire drágák a japán CD-k, ha olcsóbbak lennének, akkor könnyebben be tudnám szerezni azokat, amik érdekelnek, és akkor külön polc kellene nekik.

Magyar zene: Tegnap a békéscsabai bolhapiacon megtaláltam az LGT: És ilyen a boksz? című könyvet. Megvan már egyébként a könyv, csak a miénk eléggé rossz állapotú, ezen meg láttam, hogy egészen jól néz ki, sőt még 1992-es búcsúkoncert jegyek is benne voltak, úgyhogy elvittem 100 forintért. Jobb állapotban van, mint a miénk, úgyhogy tervezem bescannelni az egész könyvet. 188 oldalas, biztos nem kis meló, de megcsinálnám azért, meglegyen digitálisan (tudtom szerint senki nem scannelte be a könyvet). Magasan ajánlom, mert nem legendaként beszél az LGT-ről, hanem nyíltan kiírják, hogy nagyon-nagyon nehéz utat jártak be. Szinte megdöbbentő volt olvasni, hogy az együttesnek bár már annak idején is megvolt a kultusza, mégis nagyon kemény feltételeket támasztott nekik az állami kiadó. Azt hiszem, hogy az Ellenfél Nélkül lemez kapcsán írták azt, hogy csak egy bizonyos eladási szám után kapnak részesedést a bevételből. Pedig az már az 1984-es 10. nagylemez. Akkor már túl voltak olyanokon, mint Ringasd el Magad, Neked Írom a Dalt, A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián, csak hogy ki ne felejtsem a Rádió, és a Mindenki Másképp Csinálja c. dalokat. Már ma munkához látok, nem ígérem, hogy kész leszek vele, de ha meglesz, ide is ki fogom tenni.

És egyébként az ilyen lemezkiadó dolgok, és több statisztikát is látva már értem, hogy miért nincs "kultúrája" a Magyarországon a CD-knek, vagy lehet, hogy jobb kifejezés az, hogy nincs "hagyománya" a magyar CD vásárlásnak. A kiadók a lehető legkevesebb kockázatot akarták vállalni a lemezgyártásból, ami nemcsak a fent említett feltételekben nyilvánul meg, hanem, hogy magyar zenét alig reklámoznak, nincs promóciójuk. Így nincs meg az emberekben az az érzés, hogy többek lesznek azzal, hogy ha bizonyos CD-t megvásárolnak, és nem éri meg a maguk magas árát. És mivel már egyáltalán nem azt a kort éljük, amikor vásárolják az emberek a fizikai kiadványokat, ezért ezen most már nagyon nehéz változtatni. Vagy van olyan, akit jó érzéssel töltene el, ha azt mondom, hogy lehetetlen, mert akkor csak még jobban tenni akar ellene? Akkor lehetetlen változtatni rajta.

Ó, jaj! Hayashibara Megumi megölte Super Mariót!

Nincs jobb érzés, mint ilyen bulváros címmel indítani, hogy minél inkább felkeltsem az érdeklődést, hogy miféle gyilkosságról fogok írni. Pedig semmi semmi ilyenről nincs szó, csak Hayashibara Megumi egy kisebb seiyuu-szerepéről, ami menőre sikeredett.

Mert hát akinek nincs köze a Nintendóhoz, az nem is létezik. Ez kicsit erős, de az biztos, hogy jóval nagyobb lenne azon emberek névsora, akinek köze van a nagy N-hez, mint akinek nincs. Hayashibara Megumi-nak is van, még ha nem is olyan nagy, de mindenképp említést érdemlő.

1990. április 21-én jelent meg a Super Mario Bros. Special CD, melyben ismert (már akinek, én nem ismertem fel az összeset O_O) Mario zenékre énekelnek, természetesen japánul. Korából adódóan Super Mario Bros. és Super Mario Bros. 3 játékokból vannak a zenék elsősorban, és a dalok meghúzódik egy kis történet... dorama... audio live action... mi a jó szó rá? De ilyen pár perces részletekben mesél el egy rövid történetet. A narrátor (Terada Kenji) mellett három seiyuu is helyet kapott: Mario hangján Sasaki Nozomu szólal meg, Peach Hercegnő (mert Japánban már a kezdetektől Peach volt Hercegnő neve, nekünk maradt a Princess Toadstool) Kawamura Maria volt, és egy ellenség volt: Goomba (Kuribo), ő volt Hayashibara Megumi. És a második rész vége az, hogy Hayashibara-san gonosz kacaja után megszólal a híres SMB halál-zene. Én besírtam rajta, hihetetlen, hogy már a legelején tudták, hogy milyen szerep áll jól neki. Nem nagy, de kétségtelen, hogy nagyon jót csinál. A dalokról meg azt gondolnánk, hogy komolytalan szerzemények, ahhoz képest meglehetősen jók lettek. Úgyhogy kell egy ilyen CD, vegyétek meg nekem karácsonyra. Cserébe itt van ismertetőnek:

1. DJ PART-1 2:02
2. Kokoro wa Hitotsu Brothers (心はひとつブラザーズ) 4:32
3. Kaze ga Oshiete Kureru (風が教えてくれる) 4:23
4. DJ PART-2 2:37
5. Koopa Daiou Jigoku Hashi( クッパ大王地獄橋) 4:09
6. DJ PART-3 0:42
7. Mizu no Naka Kara no Tayori (水の中からの便り) 3:31
8. Meikyuu no Naka no Hikari (迷宮の中の光) 3:33
9. DJ PART-4 0:41
10. 1up Kinoko Run Away! (1up キノコ Run Away!) 4:13
11. Yume no Naka de Mitsukete (夢の中で見つけて) 4:25
12. DJ PART-5 0:55
13. Jinsei Iroiro Game (人生いろいろゲーム) 3:39
14. DJ PART-6 1:07
15. Chijou ni Orita Seiza Miya (地上に降りた星座宮) 4:00
16. Kinoko no Kuni no Carnival (キノコの国のカーニバル) 3:27
17. DJ PART-7 0:30

Más: 2009-ben ezen a napon jelent meg a JAM Project: Rescue Fire kislemeze. Hát mit mondjak, elkélne most az a bizonyos tűz, nagyon hideg van. -_-

Beglitchelt Super Mario Galaxy 2

Büszke vagyok a magam 42 csillagos teljesítményére, a főjáték egyharmada már meg is van. Alapból 121 csillag van, és Luigival is végig lehet játszani, úgy lesz meg a 242. Először a 3. világ kastélyával szenvedtem meg. Nagy nehezen lett meg, de a végén már úgy játszottam, hogy nem hagytam, hogy felidegeljen, ilyen minden mindegy elven mentem. Jobban is ment, de azért Bowser Jr. (főellenség) hajójának Bullet Billekkel való robbantásánál tettek arról, hogy éppen csak sikerüljön. Mindig áll rendelkezésre egy Yoshi tojás, a kis dínóval vele kell megétkezni a Bullet Billeket, és visszaköpni a hajó sebezhető részére, ami elől van a két kék színű kis gömb, majd a kis csillaggal át kell menni hátulra, ott is van egy kék gömb. A hátuljából hat db. Bullet Bill lövell ki egyszerre, de szerencsére félnivaló egy szál se, ebből egy, maximum kettő érzékel a radarjával. Ebből az egyikkel kell a hátulján levő érzékelőt eltalálni. Időből nincs sok, ugyanis a robot megfordul, és lehet visszamenni. Ha ez megvan, akkor nyílik ki Bowser Jr. fedélzeti gömbje (ez így vajon helyes?), és azt kell eltalálni kétszer. Gondolom, mondanom sem kell, hogy ez a legnehezebb, ugyanis ehhez le kell hajtania azt a gömböt, hogy el tudjuk találni. És ezt csak rövid időre teszi meg, úgyhogy időérzék is kell. Ha ez megvan kétszer, akkor van vége. A nehézség nemcsak a Bullet Billekben van, hanem a két óriás kalapácsban is, amivel nemcsak lecsap, hanem, ha azt megtette, akkor abból sugárban áram jön ki, és nyilván az is sebez.

Azért a végére csak felspanoltam magam, állítom, hogy igencsak kiugró eredmény lenne, ha megmértük volna akkor a pulzusomat. Valamint ennek a játéknak hatására jöttem arra rá, hogy az önbizalomhiányomnak idegi oldala is van. A három közül az egyik olyan küldetés (amit felsoroltam tegnapelőtt), ami nem ment, annak többedik kudarca után nagyon ideges lettem, és konkrétan meg tudnám mutatni, hogy az agyam jobb oldalán elől, mint valami hirtelen jött erős fejfájás, úgy "áradt el" valami, nem tudom név szerint megnevezni, nagyon rossz voltam biológiából. De az a lényeg, hogy ekkor tudatosodott bennem, hogy ennek hatására szoktam azt érezni, hogy úgysem fog soha menni, adjuk fel, és ilyen többször is volt. És arra is most jöttem rá, hogy ezt lehet kontrollálni, de nagyon tudatosnak kell lenni, hogy úgy tudjam kimondani, hogy elhiggyem, hogy nem mindenkinek sikerül könnyen, biztos a nagy játékosok is legalább ennyire megszenvednek vele, mint én. És miután senki nem születik alaptudással, ők is keményen küzdenek azért, hogy sikerüljön. Ez nagy felismerés volt nekem, és nagyon remélem, hogy minél többször tudok ez ellen tudatosan tenni.

A negyedik világ viszonylag könnyű, amit eddig csináltam tegnap, a Honeyhop Galaxy-nél elakadt a játék. Amikor Méhecske Mariókét felrepültem egy felső platformra, beszorult elé. Most azt tudni kell, hogy ez a galaxis az elején csak félig 3D-s a játék, ami azt jelenti, hogy oldalnézetből látjuk a terepet, és elég szűkös a hely, nem nagyon van lehetőség előre, hátulra járkálni. Ez nem is baj, csak azért írtam így le, hogy szemléltessem, hogy lehet beszorulni. Onnan már nem volt sehova se utam, újra kellett kezdeni. Egyébként nem volt tudatos, nem is szeretek glitcheket keresni, és nem is rajongok azért, ha valaki erre adja a fejét, aztán valami nagy felfedezőként felkiált, hogy úristen, ott beglitchelt a játék! Én ebbe nem sok élvezetet látok. Szerintem ezzel inkább nagymenőnek akarnak mutatkozni a többiek, hogy felfedeztek valamit, ami még a készítőknek sem tűnt fel, és ettől olyan okosnak érzik magukat. Nekem olyannak tűnik, mintha konkrétan ezt az érzést "hajszolnák".

Ötletekből itt sincs hiány, az már az első részben is tetszett, hogy bizonyos pályák bizonyos részeinél másképp hat a gravitáció. Azt az első részben kapcsolóval lehet állítani, és fejjel lefele van az egész, így lehet továbbjutni. A második részben meg magától változik bizonyos időközönként, így kell összegyűjteni az öt ezüst csillagot. Az egyik küldetésre a Starshine Beach Galaxy-ben kifejezetten nehéz volt rájönni, hogy kell megcsinálni. A csillag a torony tetején volt, sehol nem volt a környéken semmi jel, hogy lehet eljutni oda, a terepet meg szinte teljesen bejártam. Tényleg csak szinte, a titok nyitja pont ott van, ahol nem voltam. De már megnéztem írásos végigjátszást, hogy mi a teendő. Csak addig olvastam el, hogy alá kell merülni... Ott van valami, melynek hatására a pályán megjelenik a felhővirág. Hát erre nem biztos, hogy magamtól rájöttem volna, hogy a cél szinte legtávolabbi pontján kell keresni a továbbjutás kulcsát. Itt már egyszerűbb volt, de vigyázni kellett, nem szabad vizet érni, ugyanis akkor elmegy a Felhő Mario hatása. Még szerencse, hogy azért a szinte teljesen bejártam részbe benne van az is, hogy felfedeztem, hogy levél segítségével lehet szárazon vizen utazni. A másik titok nyitja abban áll, hogy akörül a torony körül, melynek tetején a csillag van, felhők köröznek, melyre "Sima Marióként" nem lehet ráállni, azonnal eltűnik, de Felhő Marióként igen. Így tudtam végül elérni a csillagot, de ez már szinte Zelda-szintű, hogy a továbbjutás kulcsát teljesen máshol kell keresni, mint ahol a cél van.

Még egyvalamiért jobban szeretem a második részt, mint az elsőt: Spontánabb az egész. A Super Mario Galaxy-t is szerettem, de konkrétan olyan érzésem volt, mintha tudatosan törekedtek arra, hogy a világ legjobb játéka legyen, és mindenki elájuljon tőle. A második rész ehhez képest valahogy közvetlenebb, sokkal inkább a spontán szórakoztatáson van a hangsúly, és nem azon, hogy bizonyos jelenetek és zenék érzelmi hatással legyenek rád. Mert az első részt ilyennek éreztem.

Super Mario zene a köztévében

Írtam korábban, hogy szoktam nézni a Négy szellem című műsort. Szombatonként 14.50 körül szokott lenni, ma a nevetés volt a téma. Minden ilyen műsor vége felé szokott lenni olyan, hogy embereket kérdeznek meg az adott téma kapcsán, emögött szokott lenni háttérzene. Hallgatom a mostanit, hát istenemre mondom, hogy ez ismerős valahonnan. Mivel nem hallgatok divatzenét, ezért szinte biztos voltam, hogy valami játék- vagy valami rajzfilmzene lehet, ráadásul nemrég hallottam. Ahogy gondolkodtam, egyre inkább Marióra gondoltam, de ha az, akkor valamelyik Super Mario Galaxy zene lehet. Nem hagyott nyugodni a gondolat, rákerestem YouTube-on és végül meglett:

http://www.youtube.com/watch?v=xmzavp3-Mxw

Az egyik legmenőbb galaxis zenéje, röhögtem magamban, hogy közszolgálati TV-ben Mariós zene. Volt egy másik zene is, méghozzá az Aladdinból a Dzsinn dala, a jóbarát. Nagyon jó volt mind a kettőt hallani.

És pont most szól ebből a játékból egy zene, amikor játszok vele. Nagyon élvezem, ugyanakkor sokat szenvedek benne, szinte vért izzadok, de legtöbb esetben sikerül. Most 33 csillagom van, a 3. világ utolsó pályáján a Bowseres galaxist nem tudtam már megcsinálni, mert Game Over lett a végére. Itt kapcsoltam ki, mert maga a pálya is nagyon nehéz volt, ezért is örültem a zászlóknak (check point), hogy legalább visszamenni nem kell, ha meghalok. A Bowser Jr-os főellenség azzal a nagy robottal meg a halálom volt. Erre a kastélyra meg is utáltam Yoshit, mert sokszor, amikor megsebződtem vele, és ijedten elrohan, olyan képtelen helyekre menekül, hogy onnan mire megint felszedem, ismét megsebződök valami miatt, és a három életerő meg nem feltétlen biztosíték arra, hogy egyből meg tudok csinálni egy pályát. Néha már hagytam, hadd essen le.

Most is volt néhány időlimites küldetés, például a 100 lila érme, amiket 1 perc alatt kellett összegyűjteni. Ez is olyan, hogy ha nem jössz rá a stratégiára, akkor szenvedni fogsz vele egy darabig, de nekem itt most könnyen sikerült. Egyedül az Árnyék Mariók törtek borsot az orrom alá, akik mindenáron követtek, de végül olcsó győzelem lett. A másik ilyen, ami időre ment, az a Freezy Flake Galaxy titkos csillaga, amikor a kék csimpánz (neki még számítania kell arra, hogy legyilkolom a múltkori miatt -_-) ilyen nem is tudom, talán zsákokat kellett jeges pályán kiütni. A világoskékek 10 pontot értek, az aranyszínűek pedig 50-et, és 500 pontot kellett összességében összegyűjteni. Most nem ölt meg, amikor sikertelen próbálkozás volt, és azonnal kezdhettem újra, de így sem volt könnyű, mivel, hogy voltak tüskés zsákszerűségek is. De ahhoz képest könnyen meglett, ha jól emlékszem 570 pont az egyéni rekord. Ugyanígy szinte képtelenségnek tűnt a madarakkal való versenyzés. Ott is csak akkor vagy jó, ha első vagy, minden más esetben kemény halál a jutalmad. Azt is mire rájöttem, hogy ha egy kicsit lejjebb tartom a Wiimote-ot (magyarán, mintha landolnék), az egy kis extra sebességet jelent. De aztán az sem jó, hogy túlságosan lent tartjuk, mert a nagy madár a mi terhünk alatt nem tud annyira felrepülni, és falhoz csapódás szintúgy egyenlő a halállal (kis lyukakon kell átrepülni). Aztán nagy nehezen meglett annak a stratégiája, hogy érdemes lent tartani a Wiimote-ot, hogy megfelelő legyen a sebesség, de fel is tudjon repülni, ha arról van szó, és végül 1:08:33-as idővel értem be.

De hogy én mit össze nem izzadok ezen a játékon. Komolyan mondom, látni kéne egy-két ilyen játék után, milyen állapotban vagyok, a létező összes adrenalint kihozza belőlem. Eddig három olyan küldetés volt, amit jelenlegi tudásom szerint sehogy nem tudok megcsinálni, ebből kettő üstökös-küldetés, tehát extrán nehéz:

1. Első világ második galaxis: Amikor egy perc alatt kell 30 tüskés bogarat (amiket Lakitu dobál le) kell Szivárvány Marióként megölni. Nagyjából megvan, hogy merre kell menni, hogy éppen meglegyen az összes, de ez a küldetés valami rémálom. Mert Mario vízben lassan megy, ahogy a sárban is, a Szivárvány Csillag csak 20 mp-ig tart, tehát ha elmegy a hatása, lehet menni újért, de érdemes még előtte elmenni érte. Öt darab van a pályán. Egyébként biztos megvan az a körvonal, amely mentén, ha mész, akkor éppen meglesz, de ez tényleg kegyetlen.
2. Első világ negyedik galaxis: Erről írtam korábban, ez a majmos, hogy 2 perc alatt kell 10.000 pontot összegyűjteni, ezzel azóta nem próbálkoztam.
3. Pontosan nem jut eszembe, hogy melyik az a vizes pálya, amit jéggé lehet változtatni, de abban van egy titkos csillag (ez nem is üstökös). Egy lyukacsos, vizes égitesten vagy, és a nyulat kell elkapni úgy, tele van a pálya molnárkákkal. Még csak meg sem tudtam közelíteni a nyulat, ugyanis bármikor, amikor leesel, akkor vár a fekete lyuk, vele a halál. Vannak gondolataim, hogy mit lehet csinálni, de ezzel is úgy vagyok, nem nagyon akarom idegelni magam.

Majd az utolsó galaxisoknál, ha már végképp nehéz lesz, akkor fogok ezekhez visszatérni. Nincs kizárva, hogy ez még nagyon a kezdet, fogok még egy párszor izzadni, de az biztos, hogy ez a játék az utóbbi évek legnagyobb játékélményei közé sorolható.

Csillagok az égen

Nem lehet eleget játszani a Super Mario Galaxy 2-vel, 15 csillagnál járok. Így ennyi után azt mondom, hogy nehezebb a második rész, de élvezetesebb is. Több élet van ebben, mint a Super Mario Galaxy-ben. Most is olyan helyen akadtam el, ahol... van adrenalin-szint bőven! A kék majom párbajra hív ki: Ő össze tud gyűjteni 10.000 pontot, és nekem vajon sikerül-e? Nehéz pálya, és nem sikerült. T_T Eddig 8.370 pont a rekordom. De nem ez a fő probléma, hanem hogy 2 perc van erre (120 mp-vel számol), és amint letelik, SEMMIT nem enged tovább, szembesít az eredményeddel, és ami a legrosszabb: Ha nem sikerül: MEGÖL! DE MIÉRT??? T_T De majd én megmutatom neki! Nem hagyom, hogy egy ilyen szerencsétlen majom csak úgy kifogjon rajtam! Csak most kikapcsoltam a Wiit, mert szoktam nézni az M1-en a Ridikült, és a Maradj Talpon! műsorokat, és ez most megy. A Ridikülben ugyan nők beszélnek, elsősorban olyan témákról, melyekről nők beszélnek, de férfiaknak is ugyanúgy fontos lehet ezekről beszélni, ezért szoktam nézni. Sok témát nem lehet nem szerint kategorizálni.

De vissza a játékhoz. A Mario játékokban ezek a "csináld meg időre" küldetések mindig is nagyon szemetek, mert éppen hogy annyi időd van, hogy ha precízen megcsinálod, akkor éppen meglesz. Volt már egy ilyen ebben a játékban, amikor a robot unja már, hogy nála landol minden szemét (amik dobozokban gyűlnek), és ha segítek neki eltakarítani, akkor menő leszek a szemében. Tűz Mario vagy, és 20 mp-ed van az összes fadoboz eltakarítására tűzzel. Itt szerencsére nem öltek meg, de tizedjére, ha sikerült... Fokozatosan tapasztaltam a Tűz Mario funkcióját, ugyanis a fő problematika az volt, hogy a Wiimote rázásával dob tüzet Mario. Miközben megrázza magát, megáll, és ha erősebben rázzuk a Wiimote-ot, akkor kettőt, hármat dob, és hosszabb ideig áll meg, ami egy 20 mp-es menetnél végzetes. Ezután azt csináltam, hogy célzottan a dobozokra (több doboz egy irányban van, és egy tűzzel több dobozt is el lehet találni) mentem, de ez sem vezetett eredményre, mert ugyanúgy több tüzet lőtt Mario, és kiderült, hogy ez a baj forrása. Ezután az volt, hogy nagyon enyhén ráztam meg a mote-ot (csak hogy ne legyen szóismétlés. ;) ), ekkor már csak egyszer lő Mario, és így már sikerült megcsinálni, de 1 másodperc maradt. És az is nagy nehézség volt, hogy amint 0 mp-re ér, akkor cakkumpakk megállítja, és még a kilőtt tűzgolyókat sem engedi végigmenni. Tényleg nehéz a Super Mario Galaxy 2, ahogy beharangozták, de legalább annyira inspiráló, elönt mindenféle izgalommal, és azt érzed, hogy csak azért is megcsinálod, és a küzdelemnek megvan a gyümölcse. Csak még a fenti küldetést kell megcsinálni.

Nemcsak amiatt szeretem a játékot, mert nehezebb, és izgalommal tölt el, hanem a pályák struktúrája is jobban tetszik. Világtérkép, minden egyes galaxis olyan, mint a régi Mario játékokban egy-egy pálya, így van egyfajta régi feelingje, de erről már írtam tegnap. Most értem a 2. világra, most már távolabbra is mutatja a világokat, és olyan, mintha egy-egy Naprendszer lenne, tehát a Super Mario Galaxy 2 nem más, mint egy Univerzum. A pályák (bocsánat, galaxisok) élvezetesek. Amikor Mario a feje fölé kap egy hatalmas búgócsigát, és átfúrja a bolygót, és a másik végén köt ki, az azért nagyon szép. És amikor ilyen ferde akadálynak ütközik, akkor fordul, és ilyen kisebb fejtörő alakul ki. A másik, ami nagyon menő volt a pirospaprika Yoshinak. Tehát, amikor vagy 200 km/h-val elkezd száguldani szirénázó hang mellett, és szinte robbanó hangot ad a gép, amikor falnak ütközik, de Yoshit egyáltalán nem érdekli, rohan tovább... tele van poénnal a játék. A szirénázó hang, meg tökre logikus, Yoshi rohan a mentők elől, nehogy elvigyék. Tényleg, mint egy elmebajos, úgy rohan. XD

Ilyennek kell lenni egy Mario játéknak manapság! A New Super Mario Bros. 2 ehhez képest semmi! És nem vagyok hajlandó azt elfogadni, hogy más szemszögből kell nézni egy 2D-s, és egy 3D-s játékot. Egy 2D-s játék is lehet kellően nehéz, és a Mario, mint maga a név akkora már, hogy egyszerűen nem lehet megengedni, hogy olyan munkák legyenek a neve alatt, mint a fentebb említett Nintendo 3DS játék.