Hayashibara Megumi őrület

Ma elvittem a laptopot kitakaríttatni, aztán kiderült, hogy kicsit hosszabb munka volt vele, elvileg meg is lett zsírozva. Az biztos, hogy ha nem is szebb, mint újkorában, de a billentyűzet nagyon szép lett. Csak az ára nem volt szép, 6000 forintot kért a munkáért, de úgy voltam vele, hogy 5 éves már ez a gépezet, ha ez a záloga annak, hogy még egyszer ennyit bírjon ki, akkor nem sok érte. A szívbaj meg kerülgethet itthon, mi? Azt hittem, hogy valamit rosszul tettek vissza, ugyanis a Windows a hibajavítót indította el, na mondom magamban, szép kis munkát végeztek... kb. fél óra után feladta, írta, hogy diagnosztizálta a hibát, de nem tudta kijavítani. De én csak azért is újraindítottam, és sikerült. ^^' Bár mindenki így hazudna. XD Hogy nem sikerült, de mégis.

Hosszú szünet után az utóbbi néhány napban megint nagyon rákaptam Hayashibara Megumi dalaira. Közrejátszhatott az is, hogy az Animekarácsonyon, amikor a zenekvízben volt a Hayashibara Megumi kategória, több éve nem hallott dalának is pontosan tudtam, hogy melyik anime zenéje. De hogy miért kaptam rá megint, ennek sztorija is az ominózus tavaly év végi windows reinstallból indult, amikor vele veszett az összes Hayashibara Megumi zeném is. Szerencsére csak mp3-ban, flac-ban a külső merevlemezen vannak. De még így is sok veszett, mert azért sok kislemeze csak mp3-ban volt elérhető. Tényleg már csak volt, ugyanis rákerestem neten, sehol nem találtam meg ugyanazt a letöltést. Még régen, olyan 4-5 éve az egyik Megumi-rajongónak az ÖSSZES kislemeze megvolt (gondolom, megvan még most is), és feltette őket. Azóta eléggé inaktív lett Jpopos oldalakon, de azért írtam neki üzenetet, hogy segítsen, azóta sem válaszolt. Aztán eszembe jutott, hogy talán az egyik kiírt lemezen van egy másolat. És volt. ^_^ Amíg élek, imádni fogom a CD-ket, DVD-ket, innen nem vesznek el reinstall után az adatok. És ahogy láttam a kislemezek neveit, elgondolkodtam azon, hogy ezt is, meg azt is de régen hallgattam. Például a "brave heart" ilyen első Megumi dalok között van nálam, és amikor néhány napja meghallgattam, konkrétan olyan érzésem volt, mintha gyerekkorom óta nem hallottam volna. :D Sok régi emlék (már amennyire réginek lehet mondani a 2006-os, 2007-es évet) jött elő, ebből a szempontból nagyon jó volt újrahallgatni, ugyanakkor kicsit más is, hogy az elmúlt néhány év alatt azért innen-onnan tanulgattam japánul, és másabb úgy hallgatni egy dalt, hogy néhány szót, esetleg mondatot már ki tudok ragadni, hogy tudom, mit jelent. Például: "Kurayami no mukou ni" vagy "Tooku kagayaku hoshi" Szeretem ezt a dalt, szeretem azt a tüzet a refrénben van. Sok más dalát, albumát is elővettem, volt olyan, amit már tényleg évek óta nem hallgattam, és amikor felcsendült olyan dal például az Enfleurage albumról, mint a "Watashi Dake Yume he" vagy a "Daremo Shiranai Mirai wo Dakishimete" vagy a "Yoru wo Buttobase" tényleg olyan érzésem volt, mintha gyerekkoromban hallottam volna utoljára, és visszaidéztem, hogy mennyire szerettem annak idején. Sok-sok emlék. Mondjuk a mai napig eljátszogatok a gondolattal, hogy milyenek lennének ezek a dalok, ha valóban a megjelenésük óta ismerem. Például az Enfleurage 1995. március 3-án jelent meg, nagyjából azokból az időkből hozok be emlékeket. Lehet, hogy ennek hatása az, hogy ennyire réginek gondolom ezeket a dalokat, pedig csak 2008 óta ismerem az énekesnő albumait.

És ha belegondolok, amikor már lassan 4 éve, hogy elindítottam a Last.fm profilomat, sokáig nagyjából egy "szinten" volt nálam Hayashibara Megumi, és Okui Masami, akkor úgy voltam vele, hogy nagyjából egyforma meghallgatási számnál tartom őket, ezzel is szimbolikusan jelezve, hogy bár csak Slayers openinget és endinget énekeltek közösen, de akkor egy életre ilyen világ legjobb duettjének kiáltottam ki, és azóta is álmodom, hogy még egyszer közösen énekeljenek. Ott volt a Slayers Revolution, lett volna rá lehetőség, de sajnos ez elmaradt, bár háttérvokalistaként visszatért Okui Masami. Ezt az "egy szintet" mára azonban egyáltalán nem sikerült megtartani, olyannyira nem, hogy Okui Masami jelenleg 14.002 meghallgatáson áll, míg Hayashibara Megumi pedig 6.470-nél tart. Bizony, ekkora szünet volt. Bár állítom, hogy még így is világelső vagyok, ha lenne egy statisztika arról, hogy ki hallgatta az adott előadót a legtöbben. Okui Masaminál holtbiztos, ahogy az idők során nézegettem mások profilját, ilyen 4-5 ezret láttam, ami kiugróan magas volt nagy rajongóknál, ehhez képest az én 14 ezrem... A Last.fm az adott előadónál nemcsak azt mutatja, hogy összesen hányszor hallgatták őt, hanem, hogy hány ember. Ezzel átlagot lehet vonni. Például Okui Masamit 39.099 ember hallgatta összesen 951.850 alkalommal, míg Hayashibara Megumit 73.173 ember vette elő 2.140.157 alkalommal. Mindkettejüket japán átlaghoz képest viszonylag sokan hallgatják, még Okui Masami is átlagon felülinek számít a majdnem 40 ezer fővel, viszont egy ember átlagosan 24 dalt hallgat tőle, míg Hayashibara Megumi esetében ez az arány 29, és ez alacsonynak mondható. Ebből az szűrhető le, hogy sokan ismerik mindkét előadót, de megálltak ott, hogy Give a reason, Northern lights, Rinbu-revoution, Shuffle, és még, amik ismertebbek. Az albumokat kevesen hallgatják. Hayashibara-san több, mint 70 ezres hallgatottsága már csak annak fényében is átlagon felülinek számít, hogy Japán legnépszerűbb fiúcsapatát, az Arashi-t "csak" 52.667 ember hallgatja, csak annyi, hogy összesen 11.660.435 alkalommal tették ezt. Érdekes párhuzam, hogy az Arashi mennyire népszerű, és sztárolt fiúcsapat, mégis van más japán előadó, akit többen hallgatnak. Valószínűsíthető, hogy ez oda vezethető vissza, hogy sokan ismerik azokat az animéket (főleg a Slayers-t), melyek dalait Hayashibara-san énekelte, de valamiért megállnak az ismertebb szerzeményeknél. Írtam már arról korábban, hogy nálam az van, hogy ha egy előadónak egy dala komolyabban megtetszik, akkor elkezdek nyomozni a többi után is, mert nálam sokat számít, hogy ki énekel. És pont ezért nem értem ezt az alacsony átlagot, mert mind a ketten komoly szakmai eredményt mutathatnak fel, egyszerűen nem fér a fejembe, hogy nincs rájuk kereslet. Hayashibara-san egyik legelmebetegebb (pozitív értelemben) dalát, a "Kimi wa Mahou wo Shinjiru Kai?"-t is alig ismerik. Az ilyen "hogyan énekeljünk kawaii stílusban kemény rockzene alatt" kérdéskört meríti ki, és akkor ezzel azt gondolom, hogy sokat elárultam arról, hogy miféle dal lehet.

Mondjuk Hayahibara Megumi-nak az sem tesz jót, hogy mostanában igencsak ritkán ad ki új dalt, de ezt már a karrierje elején megmondta, hogy nagyon szereti csinálni, amit csinál, de ha férjhez megy, és gyereke lesz, akkor a család lesz az első helyen. És ehhez tartja is magát. 2004-ben született egy lánya, azóta nagyon megritkultak mind a seiyuu-szerepei, mind a fellépései, és persze az új dalok is. Bár szerencsére nem rest robbantani, amikor valami újdonsággal áll elő, de nagyon nem tesz jót a népszerűségének, hogy ilyen keveset hallani róla. Az, hogy nem éri el a régi 100.000-es eladásokat, az egy dolog, csökkentek a lemezeladások összességében, de az utóbbi idők legsikeresebb kiadványa a Shuuketsu no Sono he kislemez 43.588-as összeladással. Tavaly szeptemberben váratlanul jelentkezett egy új kislemezzel, én is csak onnan értesültem róla, hogy láttam a CD Japannél kilistázva, de se reklám, se promóció. Pedig egész jó dal, mégis kevesebb példányszámban kelt el, mint Okui Masami tavaly megjelent kislemezéből. Ami nagyon nagy szó annak fényében, hogy 1997-ben, amikor mind a ketten karrierjük csúcsán voltak, akkor Megumi Iravati albumából 277.060 példányt adtak el, míg Okui-san Ma-KING albumának számlálója 45.550-nél akadt ki. Tehát azért volt különbség, és azért sokat számít, hogy ki mennyire aktív, mert azért Okui Masami mostanság nagyjából tart egy szintet. Nagyon alacsonyan, de azt tartja. Csak az a baj, hogy Okui-samáról is inkább csak a JAM Project miatt hallani, mert amióta megszünt a saját kiadócége, és átigazolt a Lantis-hoz, nem nagyon foglalkoztatják. Én biztos vagyok abban, hogy ő is többet akar. Hayashibara-san meg láthatóan jól érzi magát, hogy ily módon is sikerült megvalósítani az álmát, hogy nemcsak, hogy seiyuu-énekesnő lett, hanem hogy prioritást élvezhet a családja. És ez Japánban nagy szó!

Super Mario Kalandjai részek

Cseri ma befejezte a munkát, elérhetővé tette a rajzfilmet magyarul. Most néztem meg, és érdekes érzés volt. 2006 januárja óta van meg angolul, de most olyan volt, mintha MOST láttam ELŐSZÖR annyi év után. Ez a régi magyar hang egyszerűen fantasztikusra sikeredett, nagyon eltalálták a karakterek egyéniségének megfelelő hangokat! Fel is jegyeztem, csak nem mindenkinek nevét hallottam ki normálisan, úgyhogy lehet, hogy itt-ott furcsák lesznek a nevek. Lejegyeztem az opening narrációt is, előbb ezt írom le:

Íme a legenda, amely mindannyiunk számára feledhetetlen.
Eddig úgy tudtuk, hogy a Sárkánykirály elhagyta a Gombabirodalmat.
De most! Halálhajója újra támad!
A Sárkánykirály visszatért! És magával hozta velejéig gonosz ivadékait is.
Íme a sárkány kölykei!
De a Super vízvezeték-szerelő tudásukkal a Super Mario Fivérek
Megmentik Kalapos Gomba Hercegnőt,
És barátait a gonosz sárkány karmaitól
Bowser: KAPJÁTOK EL A VÍZVEZETÉK-SZERELŐKET!

A többiek nyilván Bowser vagy az egyik gyermekének a hangja. A listából két embert nem vagyok biztos, hogy jól hallottam ki.

Nem is csak a nosztalgia miatt volt hatalmas élmény visszanézni, hanem mert összehasonlíthatatlanul jobb a régi magyar hang, az újhoz képest, sokkal jobban eltalálták az adott karakter jellemét. Mario harsányabb hangja nem csak a kövérsége miatt illik jobban hozzá, hanem, hogy mindig ő a nagy ötletek kitalálója, megvalósítója, mindig ő lép előre, ha cselekedni kell. Ugyanígy nagyszerű választás volt Luiginak a szerényebb, visszafogottabb hang, hiszen nem csak hogy soványabb, hanem ő az, aki inkább meghúzódik a háttérben, megy a bátyja után. Toad nem is Toad rekedtes hang nélkül. Én azokat a játékokat preferálom jobban, ahol rekedt hangja van, szerencsére az utóbbi időkben ilyen. Szerintem ez a hang illik a kicsit meggondolatlan, de rendkívül aranyos, és szeretetre méltó gombához. Hercegnőnek jó a vékonyabb hang, akit még nagyon kiemelnék, az Bowser rendkívül erős hangja. Nagyszerűen sikerült kihangsúlyozni a gonoszságát vele, élethűbbek lettek a tettei. A hat rész során Bowser három gyereke kapott igen vicces magyar nevet: Csufilány (Kootie Pie Koopa), Rosszcsont (Cheatsy Koopa) és Locsifecs (Big Mouth Koopa). Na, már csak az eredeti videokazettát kell elkönyörögnöm, én vitrinben fogom őrizni, annak egy haja szála nem görbülhet!

Addig is Cseri engedélyével megosztom mindenkivel a régi szinkronos Mario rajzfilmet:

Letöltés itt / Download here

Az alábbi részeket tartalmazza ebben a sorrendben:

1. Reptiles in the Rose Garden
2. Sneaky, Cheating, Lying Ninja Koopas
3. Toddler Terrors of Time Travel
4. The Beauty of Kootie
5. Reign Storm
6. Never Koop a Koopa

Nem lett részenként külön vágva, és csak mp4-es formátumban tudta feltenni. A hang eredetileg nagyon rossz minőségű volt, ennyire sikerült feljavítani. DVD minőségűt nyilván az életben nem fogunk tudni kreálni belőle, azt csak akkor lehetne, ha valahol meglenne az eredeti hanganyag, de van egy olyan félelmem, hogy a Vico Video kiadó jogutód nélküli megszűnésével egyetemben a hangnak is nyoma veszett. Lehet, hogy a videokazetta képének minőségéből sokan arra következtetnétek, hogy ez egy gagyi munka, de higgyétek el, hogy nagyon értékes a belbecs!

És akkor beszélnék egy kicsit a Nintendós társaság gyökereiről is, ugyanis ennek a rajzfilmnek köszönhető, hogy magjában kialakult ez a társaság. Az egész 2006 februárjában kezdődött, amikor az 576 fórumon... mondhatni nagyobb népszerűségre tettem szert azáltal, hogy mennyi mindent tudok a Mario játékokról. Ne szerénykedjek, csodáltak egy páran akkoriban. És valahogy szóba került a Super Mario Bros. 3 játék kapcsán a rajzfilm is, és Krisi jelentkezett, hogy neki megvan. Felvettük egymást MSN-re, ez volt 2006. március 8-án (már 7 éve O_O). A videokazettát azóta is keresi, melyen ez a rajzfilm volt :D de innen gyökerezik az a társaság, mely annak idején a BigN-ből indult, majd sok csetlés-botlás után a 3DS Hungary-vel elnyerte mai "formáját". Jó, most nyilván ez a rajzfilm úgy nem szent, ha nem ez, akkor valami más biztos összehozta volna ezeket a baráti kapcsolatokat.

És akkor tegyünk említést az új magyar szinkronról is. Nem lett úgy rossz, de összességében csökkenti a rajzfilm élvezeti értékét, hogy szinte senkinél nem találták el a jellemének megfelelő hangot. Kerekes József neve sokaknak, mint Garfield magyar hangja lehet ismerős. Most Marióként hallhatjuk. Ha őszinte akarok lenni, én nem tartom annyira jó szinkronszínésznek őt, mert bár mint Garfield nagyon jó, de pont azért, mert véleményem szerint neki nincs olyan hangja, aki egy domináns karakternek kölcsönözhetné a hangját, Mario meg pont hogy dinamikus karakter. Luigi hangja sem ismeretlen, Fekete Zoltán, aki a Scooby Doo-ból volt Bozont hangja. Olyan téren jól eltalálták, hogy neki is visszafogottabb hangja van, és bár nem vagyok nagy Scooby Doo rajongó, de a néhány rész alatt, amit láttam, annyira egybeforrt a hang vele, hogy szinte teljesen azt gondoltam, hogy Luigi is Bozont lenne. Tényleg nehéz elvonatkoztatni tőle. Toad magyar hangjaként Molnár Ilona egészen jó választás, és kifejezetten tetszik, amit csinál. Addig, amíg nem Kagome-ként, vagy Kaname Chidori-ként ordibál, addig nagy baj nincs. Még talán Bowser tetszik nagyon, bár azt a nagyon erőteljes hangot nem tudta Faragó András visszahozni. Ő volt az, aki a Gálvölgyi Show-ban felváltotta Gesztesi Károlyt a "Gyúrunk vazze?" jelenetekben. Igen, az a nagydarab ember. Nagyjából ennyi. Nézhető, de kicsit összecsapott munkának tűnik. Ezzel szemben a régi szinkronnal rengeteget dolgozhattak, valami nagyszerű munkát adtak ki a kezükből a készítők, és a szinkronszínészek!

Új általam készített wikipedia szócikk

A videokazetta "felbukkanásának" (ez de szép szó ide) örömére megírtam a Mario 3 rajzfilmsorozatról a wikipedia szócikket: Super Mario Kalandjai. Meg kell adni a neki járó ismertséget. Meg szétnéztem néhány Nintendós szócikk között, azt hiszem, fel kéne karolni néhány Nintendós ismerőst, hogy kicsit módosítsuk, frissítsük, mert bár a Super Mario 64, és a Donkey Kong szócikk menő lett, de a Super Mario Bros. és a Yoshi szócikke finoman szólva is módosításra szorul. A Super Mario 64-es szócikknél kifejezetten zavarba estem, hogy egy pár szó erejéig engem idéztek a Mariós oldalról. ^^' Még a JAM Project szócikknél megfordult a fejemben, hogy a Nintendósokat is hasonlóképpen kellene fejleszteni, de ez rengeteg sok idő, úgyhogy ehhez embereket kéne toboroznom.

Megint vinni kéne a laptopomat takaríttatni, mert ma megint kikapcsolta magát. Ilyet nálam olyan félévenként szokott csinálni, amikor már érezhetően túlmelegszik. Az volt az érdekessége, hogy most éneklés közben állt le a gépem. Már a Karafun is akadozott, ennek már intőjelnek kellett volna lennie, hogy itt baj lesz, de egyszer csak megáll. Mondom magamban, azért annyira rosszul csak nem éneklek már, hogy a gépem is úgy dönt, hogy inkább kikapcsolja magát, csak hallgassak már el végre. O_O

Lassú, apró fejlesztgetések

Reklámpost. Lassan, és csendben fejlesztgetem a Mariós oldalamat. Írogatom a Super Mario World rajzfilm részeinek ismertetőit, írtam a hamarosan megjelenő 3DS játékokról, új képek, DVD, VHS scannek. Valamint ma reggel írtam ki új szavazást. Mindig nyitva van nálam az oldal, amikor kedvem van, frissítem, de nem ígérek rendszeres újdonságot. De azért, nézzétek meg: http://www.smb.gportal.hu

Füstbe ment terv

Tegnap próbára tettem magam, vettem ragasztót, és próbáltam Mario papercraft-ot csinálni. Még nem is lett volna csúnya, sőt! Ahhoz képest, amilyen kézügyességem volt gyerekkoromban, ki kéne állítani az az eddigi munkámat. Super Mariót kezdtem el csinálni, először a cipőjét kezdtem el kivágni, de már itt éreztem, hogy ez így nagyon nem lesz jó. Csak a cipő kivágása tartott kb. 2 órán át, és aztán elkezdtem összeragasztani, ami az elején elég jól ment, de a bonyolultabb elemek összeragasztása már komoly gondot okozott. Egyébként is sokat kivett a lelkesedésemből, hogy ilyen lassan ment a kivágás, ez így nem járja. Kéne egy ügyeletes vágóember, mert ez nagyon sok időt elvesz.

Elkezdtem nézni a link alatt található a YouTube videót, azt hittem, hogy az komplett instrukciót nyújt, de nem, csak azt mutatja meg, hogy egyes elemek összeillesztése után, hogy néz ki az éppen kész munka. Viszont egy érdekes (számomra) újdonsággal találkoztam, a pdo formátummal. Először nem tudtam, hogy mi az, azt hittem, hogy amolyan "párja" a pdf-nek, aki azt használja, azt töltse le, azon is a kivágó minták lesznek, ezért nem is foglalkoztam vele. Csak néztem, hogy akkor ezt most hogy ragasszam össze? Csak megnéztem a pdo fájlt, hátha segít, és meglepett, hogy mi ez valójában. 2D-s képet 3D-ben 360°-ban forgathatjuk el. Bal oldalon van Mario készen, jobb oldalon azok a papírok, melyen a kivágható minták vannak. És döbbenten láttam, hogy ha bal oldalon rákattintunk Mario cipőjének aljára, akkor jobb oldalon megmutatja, hogy azt melyik mintából kell cinálni. Hát ez nagyszerű, így el tudtam kezdeni dolgozni. De még így is lassan ment, mert az egyik elemet körös-körül kell összeragasztani az alatta levő elem segédfülével, és ott már nekem nem ment. Egyébként is iszonyú nagy türelemjáték kitalálni, hogy kell összeragasztani, hogy pontosan odamenjen, ha valahol nem jó, gyorsan megigazítani.

Pedig jó lenne valamit kitalálni, mert egyszerűen nem hiszem el azt, hogy amíg nincs munkája az embernek, akkor ne is álmodjon pénzkeresésről.

Super Mario Kalandjai videokazetta

Hát, halljátok, nagyon jó volt, hogy nem mentem 3DS Hungary találkozóra. Ha meglátom azt, amit végül bagszi nyert, biztosan elsírtam volna magam. OTT VOLT A SUPER MARIO VHS, AMIT MÁR ÉVEK ÓTA KERESEK!!! Lernenboy csak úgy bevitte nyereménynek. Az a "bazdmeg" érzés, amit akkor éreztem, amikor bagszi csak úgy tök lazán közli velem, hát ne tudjátok meg... -_- Nézem a vaterát, reménytelenül keresem a Google-ben, titkon emiatt is lesem a bolhapiacot, de semmi... Komolyan mondom, azt hittem, hogy SOHA AZ ÉLETEMBEN nem fogok vele találkozni, mert itt is bezárt az a videotéka, ahol kölcsönözhető volt, és erre csak így tök spontán. Egy Nintendo rajongó srácnak nem kell, ezért beadja tombolába.... Én nem is értem, hogy miért vagyok kiakadva, tényleg... XD

Most Cserinél van a videokazetta, be fogja digitalizálni, amint meglesz, itt is közzé teszem, mert ezt mindenkinek látnia kell! Jobb ennek a szinkronja, mint az újnak. Mariónak, Toad-nak is jobban illik a hangja az egyéniségéhez, és Bowser harsány hangja... Nem rossz az új sem, de meg nem közelíti a régit. Viszont most sem jövök üres kézzel, Cseri kérésemre bescannelte a borítót. Egyből kitalálta azon kérésemet, hogy a lehető legnagyobb méretbe scannelje be, de amekkorában megkaptam... VALAHA legnagyobb felbontású kép, amit láttam: 13747×9919 pixel, és 94,4 MByte. Pedig jpg formátum. A Paint effektíve feladta, a Windows képnézegetője befagyott tőle, az Irfanview több perces fagyás után nagy nehezen behozta. Akkor "kicsinyítettem" le 3000×2165 pixel méretűre, így lett 1,14 MByte. :D Ebben kapjátok meg:

Az írás kicsit bugyuta, és a rajzfilmben is van egy nagyon csúnya félrefordítás, azt soha nem felejtek el. A "Super Leaf"-et Szuper léknek mondták. Ez a "Never Koop a Koopa" részben van, amikor megmenekülnek Bowser csapdájából, és elvileg nem tudnak máshogy kijutni a kastélyból, csak ha repülnek. Majd Mario felugrik a plafonig, és tényleg léket tör, ahogy a játékban mi is törjük a téglákat. Igazából most, hogy így belegondolok, talán pont a szuper lék a logikusabb. :D Aztán persze Szuper levéllel repülnek, úgyhogy eléggé kacifántos a történet.

Ez a hét nekem nagyon kész, az elmúlt napok jó történései után, én nem is hittem volna, hogy még egy ilyen kincset visszakapok az életemben. Most valahogy egyáltalán nem tud érdekelni, hogy nem jutottam tovább az énekversenyben (mindazonáltal jogos, mert nem voltam topon, amikor felénekeltem a dalt). De most annyira pozitív impulzus ér, hogy most ez egyáltalán nem tör le. Még egy-két ilyen, és nem a világ, hanem az univerzum legboldogabb embere leszek!

CD-s rádiómagnó

Márciustól pénteken is van bolhapiac a békéscsabai Tesco parkolójában. Ez eszembe se jutott, csak akkor esett le, amikor láttam, hogy vannak árusok kint. Mintha többen is lettek volna, mint általában, de már az első árusnál láttam, hogy vannak műszaki cikkek, és ha nem is volt nála mini-hifi, de találtam több CD-s rádiómagnót, és volt egy márkásabb is, ami komolyabban érdekelt. Olyan 5.000 forintra saccoltam az árát, de nagyot néztem, amikor mondta az eladó, hogy 2.500 forint. Ekkor megkértem, hogy tegye félre, mert veszek ki pénzt érte. Szerintem azt hitte, hogy le akarom rázni, mert ő maga ajánlotta fel, hogy 2.000 forint, és ez az utolsó ár. O_O Túl van tárgyalva. Elmentem a pénzért, kifizettem, és kérésemre félretette addig, amíg, bevásárlunk a Tescóban. Visszamentünk érte, hazahoztuk, és szerencsére, ezzel majdnem minden rendben van. Anyám gyanakodott, mert ennyiért nem hitte, hogy mindene jó, de azt mondta, akkor sem visszük vissza, ha csak a rádiója jó, mert akkor is megéri neki a 2.000 forintért. Azzal minden rendben van, kipróbáltuk a CD-t is. Az elején érdekes volt, ilyen népmesei elem, hogy hol szólt, hol nem szólt, de egyre hosszabb ideig szólt, majd teljesen jó lett. Gondoltam, hogy csak a hideg, párás levegő kicsit betett neki. A kazettája viszont nem jó. Nem forgatja a kazettát, akkor sem, amikor gyorsan tekerném, csak egy halk, furcsa hangot ad ki magából, mintha valamibe beakadna. Hétfőn elmegyek egy szervizbe, megkérdezem, hogy mennyiért javítaná meg, és ha olcsón meg tudja csinálni (ha meg lehet egyáltalán), akkor otthagyom neki. Szeretném, ha működne, én örömmel használok kazettát a mai napig. Örülök neki, hogy így sikerült ezt megtalálni.

A készülék sorozatszáma meglepően ismerős volt: PHILIPS AZ1202, mintha ezt láttam volna egy kazetta borítóján. Meglett: A Baby Sisters: Hoppá!!! albummal együtt volt egy nyereményjáték, ahol PONTOSAN ezt a készüléket lehetett megnyerni. Besírtam ezen. XD Ilyen CD-s rádiómagnót is szerettem volna, ezt a saját lakásomban a konyhában használnám. Ezért szeretem nagyon a '90-es évek műszaki cikkjeit, mert a márkás magnók kiválóan szólNak, és a dizájnban is első osztályúak. És mivel 1998-ból ismertem meg ezt a készüléket, ezért avattam fel Okui Masami: Do-can CD-jével, hogy egy még autentikusabb legyen az élmény. :D

Úgyhogy nagy a boldogság errefelé. Nem hittem volna, hogy valaha ismét ennyire élvezni fogom a német nyelv tanulását. Azt is nagy örömmel csinálom, mert visszaszereztem az énemnek egy számomra nagyon kedves részét, és ezzel a magnóval még egy vágyam teljesült. Természetesen, nincs megállás, tovább előre, még nagyon sok tennivaló van!

Ha egy üzlet beindul

Nos, több szempontból is kellemes tapasztalatról is szeretnék beszámolni: Veszik a vaterán az általam kirakott CD-ket. Így gyűlik a pénz, bár nem titok, hogy ebből a pénzből vettem meg hétfőn a START! német nyelvkönyvet, amiből élvezet tanulni. Újra imádom a német nyelvet, és azon vagyok, hogy akár felsőfokú nyelvtudásom legyen! De igyekszek a lehető legkevesebbet költeni, egyszer-egyszer kajára legfeljebb, meg amikor volt a Media Markt-os leárazás, akkor vettem 2 DVD-t, egyébként én is teszek félre, gyűlik is a pénz, szerintem hamarosan vissza lehet térni Pestre. A másik oldala: Sokan érdeklődnek a CD-k iránt, és ez számomra azt jelzi, hogy digitális letöltés ide, vagy oda, az emberek igenis vennék a CD-ket, ha megfizethető áron lennének. Ezzel én is így vagyok egyébként. Pár napja írtam a Dal kapcsán Rúzsa Magdiról, hogy mennyire szimpatikus, meghallgattam néhány albumát, és én megvenném azokat is eredetiben, de 3-4000 forint tényleg sok értük. A dalai a mai magyar pop zenéhez képest kétségkívül átlagon felüliek, (bár nem nehéz megütni, ezt a szintet) érzem bennük az erőt, mégis hiányzik valami, ami miatt nem érzem azt a katarzist,  ami benne van például a JAM Project: Wings of the legend, vagy Endoh Masaaki: Kankyou Choujin Ecogainder dalokban. Ezért sokallom érte a 3000 forintot, egyébként nagyon becsülöm, hogy ennyire tartja azt a színvonalat, ami mellé letette a voksát, amikor elkezdte a Megasztárban.

Mizuki Nanának van még olyan kisugárzása, és mosolya, ami önkénytelenül is mosolyt csal az arcomra, és pozitív érzésekkel tölt el. Meg amit egy-egy interjújában láttam, amilyen megnyilvánulásai vannak, nincs még egy ilyen nő a világon.

Több Nintendós ismerősöm is próbálkozik Nintendós Papercraft-tal, és szöget ütött a fejemben, hogy miért is ne próbálkozhatnék meg vele? Az utóbbi időkben fejlődött a kézügyességem a csomagolásnak köszönhetően, és utánanéztem tegnap este, hogy lehet ilyet csinálni. Biztosan nem fog sikerülni elsőre, de ha csak ezen múlna a pesti létem, amíg nem találok munkát (akár azon túl is), akkor megtanulnék ilyet csinálni. Szerintem el lehetne adni őket, mert kint van egy a vaterán, sokan nézik, de nyilván, ha eljutnék odáig, hogy eladható legyen, akkor jóval olcsóbban tenném ezt. Én maximum 3000 forintért adnám, és olyan 1.500 forintos kikiáltási árral kezdeném.

Az információs korszak átka

Még kb. 2 és fél éve olvastam Csernus Imre: A Férfi című könyvében (nem idézem pontosan, csak a lényeget), hogy legalább annyi negatív következménye van annak, hogy ennyi lehetőségünk van gyors információkhoz jutni, mint amennyi pozitív. Az egész lényege az, hogy gyakorlatilag pont a lényegre nem figyelünk oda az életünkben. Ő konkrétan egy 2 gyermekes férfit hozott fel példának, aki nyomkodja a Blackberry-jét, szöszömötöl rajta valamit, ha a gyereke kérdez tőle valamit, azt legtöbbször meg sem hallja, vagy foghegyről válaszol neki valamit. És utána elégedetten, vagy elégedetlenül elteszi a telefonját, inkább elégedetlenül.

Amikor ezt olvastam, akkor azt gondoltam, hogy ez rám nem vonatkozik, mert egy Blackberry-s férfi esetében egy munkájának élő, valami vezető beosztású embert képzeltem el, ami tőlem egy kicsit azért messze áll. De nemrég rájöttem, hogy ez engem ugyanúgy érint, mint a sokmindent elért üzletembert. Vegyük az egyik mára (sajnos) legalapabb dolgot, a Facebookot. Az jó információforrás. Ám az esetek döntő többségében unott fejjel nyomkodom a PGDN gombot, mondogatván magamban, hogy "unalmas, unalmas, unalmas..." Mint amikor a TV távirányítóján a csatornaváltó gombot nyomkodom hasonló lelkesedéssel. Ez az egyik ok, ami ráébresztett arra, hogy döntő többségében én is elégedetlenül, vagy legalább is hiányérzettel hagyom el a számítógépet rövidebb-hosszabb időre. A másik, ami engem rettenetesen szokott bosszantani az, hogy egyesek micsoda idiótaságot írnak ki. Az ismerőseim jórésze, akivel élőben is tartom a kapcsolatot, azok nagyon jófejek, meg rendesek, de annyira hülyén használják az internetet, hogy konkrétan inzultálnak engem vele. Vagy butaságokat írnak ki, vagy egyesek írásában látszik, hogy olyan szintű... nem is gyerekességgel, hanem inkább egyszerűséggel rendelkeznek, hogy az már nekem is sok. Az már csak hab a tortán, amikor valaki szándékosan azon van, hogy engem, vagy bárkit bosszantson, én meg még erre sajnos még mindig ugrok. A harmadik ok pedig az, hogy a Facebook egyre erőszakosabban nyomja belém a reklámokat. Eddig csak oldalt volt, majd néha megjelent az üzenőfalon, most már szinte csak ott van, de óránként legalább egy. Még ha csak ez lenne az egyedüli, ami idegesít ebben, de olyan hülyeségeket reklámoznak nekem. Úgy tudom, hogy a rendszerük nagyon fejlett. Akkor miért nem használják arra, hogy a megadott adatokat (hogy mik tetszenek például) úgy használják fel, hogy olyan dolgokat ajánlanak nekem, amiről sejteni lehet, hogy tetszik majd.

Arra kéne megoldást találni, hogy ami miatt feljárok a Facebookra, azokat valahogy helyettesíteni lehessen, és az igazából maximum 1 vagy 2 ok. Semmiért nem hoz lázba a közösségi oldal. Jó dolog, hogy egybe lehet tenni például a konzolboltos híreket, vagy a Disney-s postokat, meg csoportokban lehet beszélgetni emberekkel, de ezen kívül semmi, és még erre is csak szimplán azt mondom, hogy jó, de ez nem hoz lázba. Viszont a pár jó dologgal szemben áll tengernyi rossz. És nem ám csak deaktiválni lehet a profilodat. Csak egy NAGYON KICSI keresés kellett, hogy megtaláljam, hogyan lehet törölni magad, íme:

Ezen a linken előbb írd be a jelszót, majd emlékeztet arra, hogy van lehetőség törölni a profilod, de akkor semmit nem hozhatsz vissza, ha biztosan ezt szeretnénk, akkor kattintsunk a "delete my account" linkre. Ezután még egyszer kéri a jelszót, és a CAPTCHA kód beírását. Ha továbbmegyünk, elvileg végeztünk, de a Facebook ad még 2 hetet, hogy meggondoljuk magunkat, ha nem lépünk be addig, minden adatot töröl.

Na csak találjam meg a módját, hogyan helyettesíthetem azt, ami miatt esszenciális számomra ez, és utána nem lesz tovább.

Neuanfang

A tegnapi német TV csatornás "élmény" akkora érzelmi töltetet adott nekem, hogy szinte teljesen visszatértem a gyökerekhez, és megint ráéreztem arra, hogy miért szerettem annyira a német nyelvet. Amikor általános iskolába, és gimnáziumba jártam, az eredményeim évről évre romlottak, azért, mert nem volt motivációm affelől, hogy tanuljak. Persze a kötelesség, és néha egy-egy érdekes tananyag javított az összképen, de általános iskolában egyetlen egy tantárgy volt, amiből mindig négyes-ötös voltam, az pedig a német nyelv.  Aztán gimnáziumban ez is sokat romlott, és ki merem jelenteni, hogy ez legfőképp tanárfüggő (túlzottan erős lett volna, ha azt írom, hogy a tanárnak köszönhető, de ez sem áll messze az igazságtól). Én is azok a közé a gimnazisták közé tartoztam, akiket minden érdekelt, csak a tanulás nem, de egy jó tanár motivált volna. Nálam az történt, hogy egy rossz tanár demotivált. És lehet, hogy ez kifogásnak hangzik, de 12. osztály év végén konkrétan úgy voltam, hogy innestől kezdve vége a német nyelvi "karrieremnek", mostantól kezdve csak az angolra fókuszálok. Meg is lett az eredménye, sokat felejtettem németből.

Azóta egyszer-egyszer megfordult a fejemben, hogy újra tanuljak németül, de ez inkább csak azért, hogy ha itt nem találok munkát, akkor német nyelvterületen szívesen dolgoznék. De tegnap volt meg az az érzés, hogy igen! Ismét akarok tudni németül! Olyannyira motivált voltam, hogy úgy döntöttem, hogy megveszem annak a német nyelvkönyvnek az első kötetét, melyből a legjobban szerettem tanulni, a Start!-ot. Szétnéztem itthon, de annyi minden lett kidobva, ami tankönyv, hogy a német könyvek is áldozatul estek. Meg azt olvastam, hogy sokat frissítettek a szövegen, modernizálták, igazították a középiskolás "ízléshez", de persze jó értelemben. Kíváncsi leszek. Annak idején a hangkazettát is megvettem, de az is rostálás áldozata lett. Most is kapható a hanganyag CD-n, de baromi drága: 3.990 Ft, 2 CD-s. Úgyhogy a hanganyagot egyelőre letöltés útján fogom birtokolni. Persze, jöhet a kérdés, akkor miért nem töltöm le inkább a könyveket is? Hát azért, mert akkor nem lehet kitölteni a könyveket, és a munkafüzeteket, és igencsak sok időt vesz el az, hogy ha leírom a feladatot, mert annak semmi értelmét nem látom, hogy például egy összekötős feladatnál csak annyit írok a füzetbe, hogy 1-e, 2-c, 3-b, és a többi. A másik ok, ami miatt megvettem, hogy ha végeztem ezzel a könyvvel, én ezt szeretném eltenni, hogy ha bármit nem tudok, akkor elő tudjam venni, mint egy rendes könyvet. Nekem ebből volt a legjobb tanulni, én ezt ajánlom. Drága (tk: 3.490 Ft, mf: 2.490 Ft), de megéri, mert tényleg azon van, hogy megszerettesse a német nyelvet.

Egész vicces a 3DS németül, átállítottam a nyelvet, így Az összes játékom német lett. Kitettem egy képet szemléltetésképp. Ha már kutya, ami szinte nevetésre ingerelt, az a "plump" németítése, a "rundlich", engem ez inkább a kerekded szóra emlékeztet. Viszont a Mario Kart 7 túlságosan német lett, még a pályák neveit is meghonosították. Hát, nem tudom. Ha én Mario Kartot magyarítanék, akkor szerintem nem adnék a pályáknak magyar nevet. De ez a német játékok nagy hátránya, hogy mindent lefordítanak, még a Pokémonoknak is saját, német nevük van.

Még egy gondolat erejéig (melyből talán gondolatmenet lesz) szeretnék visszatérni a német RTL II-re. Egyrészt, az animék. Annyira nem különleges a német szinkron, olyan elhallgatja az ember. A Naruto Shippuudennek eredeti japán openingje volt hallgató. Nem is tudom, melyik volt, ezt még soha nem hallottam. De egy visszaemlékezős rész volt, amikor a kilencfarkú rókadémonnal megküzdöttek, és megszületett Naruto. A Dragon Ball Z-nek és a Detective Conannek az eredeti zenére írtak német szöveget. A Dragon Ball Z-nél konkrétan azt hittem, hogy Kageyama Hironobu fog énekelni, aztán hallom, hogy nagyon nem... Mondjuk, annyira rossz nem volt. Másrészt egy pár TV műsor. Amikor megláttam a műsorajánlók között a Berlin - Tag und Nacht-ot, már minden világos lett. Már tudom honnan szedte a mi RTL Klubunk az új műsorcsodáját. :D A német változatban is ugyanúgy balhés emberek csinálnak mindenféle hülyeséget. Sőt, ennek van egy másik változata is, valami "Köln 50667" a címe. Ez inkább a bulizásról, és annak utóhatásairól szól, ahogy kivettem, de lehet, hogy egy valóságshow. De amiről valójában beszélni akarok, azok a reklámok. Szó nincs arról, hogy reklámbuzi lennék, de annyira érdemes figyelni őket, hogy tudjuk, hogy mire van igény, és azt hogyan tálalják elénk. Ami szinte azonnal feltűnt, az, hogy jóval kevesebb a gyógyszerreklám, mint nálunk. Nálunk ebből rengeteg van, főleg fejfájásra, megfázásra, puffadásra, és még sok egyébre, ami így hirtelen nem jut eszembe. De ez is lényegében a rohanó világunkat szimbolizálja, hogy nincs idő a betegségre, mert munka van, teljesíteni kell, kirúg a főnök, ha egy napot hiányzol. Inkább csak vegyél be gyorsan egy gyógyszert, és negyed óra múlva már nem is fáj semmi. Most nem akarok abba belemenni, hogy egy egyszerű fejfájás, akár valami sokkal komolyabb betegség előjele is lehet, inkább az, hogy a német reklámokban nagyságrendekkel kevesebb a gyógyszerreklám. A másik az, hogy a német reklámok sokkal kreatívabbak. Érvényesül az, hogy nem magát a terméket akarják eladni, hanem azt az érzést, amit a termék által fogsz érezni, ezzel jobban meg lehet fogni az embert. Például most ami így megmaradt bennem, hogy a nő táncolt, mikor körbefújta a szobáját legfrissítővel. És ezzel azt akarják érzékeltetni, hogy neked is táncos kedved lesz, ha azzal a légfrissítővel fújod be a szobádat. Többet nem tudok visszaidézni, de az biztos, hogy így ránézésre egy reklámot sem mondanék idegesítőnek. Ehhez képest, nekünk csak ilyen szeresd pocakot, meg efféle marhaságok jutnak. Én tisztába vagyok azzal, hogy az idegesítő reklám csak még jobb, mert az jobban megmarad az ember fejében, jobban megjegyzi, de én ezekkel úgy vagyok, hogy csak még jobban eltántorít az adott termék megvásárlásától. Hiszen ugyanannak a terméknek van konkurrense, melyről biztosan nem az az idegesítő dolog fog eszembe jutni.

Kerestem a két Nintendós reklámot YouTube-on, amit láttam tegnap, de nem találtam meg. Ellenben láttam egyet, amit mindenképp ajánlok:

Ez a reklám ékes bizonyítéka annak, hogyan lehet az emberekkel megszerettetni egy adott terméket. Ugyanis a New Super Mario Bros. 2-ről az volt a véleményem, hogy csak egy újabb rókabőr, ami ráadásul jól is tejel a Nintendo cégnek, én ezt nem veszem meg. De ezután a reklám után azt mondtam, hogy nekem ez a játék KELL! Nagyon is sokat számít az, hogy ismertetjük meg az emberekkel az adott terméket.

Ugyanennyire találó a Luigi's Mansion 2 reklám is:

A Nintendo régen inkább csak játszós reklámokat csinált, és azt akartam érzékeltetni, hogy a gyerek hogy élvezi a játékot. De amikor a Sony betört a teljesen más hangulatú reklámjaikkal, akkor a Nintendónak is váltania kellett. Jól látható, hogy az a reklámpolitikájuk, hogy azt akarják éreztetni, hogy te is a játék részese vagy, ilyen bármikor megtörténhet veled. És azt kell mondjam, hogy nagyon jól csinálja, még ha nem is fognak meg mindenkit a reklámjaikkal, de magamból kiindulva a rajongók tényleg egy új oldaláról ismerik meg a játékokat. Nekem ezek a reklámok eszembe juttatják azt, hogy miért is szerettem gyerekként a Nintendót, és azt sugallják, hogy ezt a jelenben is megélhetem. És tényleg megélhetem!

Ennek kapcsán lehetne beszélni arról, hogy a magyar vállalkozásokból mennyire hiányzik a kreativitás. Kevés az innováció, ezen leginkább akkor gondolkodtam el, amikor bagszival egyszer Szelinél voltunk, és mutatta, hogy miket csinál(t), miket próbál(t) eladni, és tetszett. Ilyen gyurmából készített apró fülbevalók, nem is tudom, hogy mi a neve. Ezek ilyen apróságok, de ebből is mindenki gombát készít, és elmondása szerint senki nem képes bevállalós lenni, mert a gomba az kell, és mindenki a tutira akar menni. Nem akarom elhinni, hogy apró kézimunkákból tényleg csak ennyire telik. A másik meg az, hogy mennyire nem vásárlócentrikusak a kisebb kereskedések. Konkrétan egy kártyás boltot beszéltünk ki, és mivel nincs sok belőlük, ezért az sem nagy titok, hogy con is van a nevük alatt, és velük kapcsán is azt beszéltük, hogy némely eladó milyen bunkón bánik a vevőkkel, lekezelőek, mintha az üzletük lenne a királyság, ezért megtehetik ezt a vevőkkel. Pedig, ahogy hallottam, egyáltalán nincsenek abban a helyzetben, hogy ilyen flegma stílust engedjenek meg maguknak. Néhányukkal konkrétan úgy vagyok, hogy ők csak játszák a nagymenőt, de az arcukra van írva, hogy háborognak belül. De nem értem, hogy miért jó ez nekik? Hiszen a vevőkből élnek meg, ha az elégedetlen, akkor nem tér vissza vásárolni, és ma, az internet fénykorában ezer más lehetőség van különböző TCG kártyák beszerzésére. Ehhez kapcsolódik az is, hogy kihasználva monopol helyzetüket, iszonyúan drágák a kártyák ott. De mi volt ma a nagy dobás? Mit nem hallok vissza: A 3DS Hungary, a Gameparkot kérte meg, hogy támogassák a rendezvényüket kuponokkal, cserébe reklámozunk. Ezt ők megtagadták azzal az indokkal, hogy az oldal warezzal foglalkozik. Hamar kiderült, hogy a Wiihungary-re asszociáltak, mert az tényleg foglalkozik hackeléssel is. De a 3DS nem, egyébként sem lehet meghackelni (még) a 3DS-t. De ott van a linkek között a Wiihungary. Akkor isten áldja őket. Bagszi helyesen látta azt, hogy ezzel a Gamepark megmutatta, hogy ők szerint miért van olyan kevés vásárlójuk: A warez miatt. Mert véletlenül sem a magas ár miatt, és véletlenül sem amiatt, hogy a XVII. kerület külső végében vannak, csakis a warez hibás mindenért. Igaz, hogy Budán valamivel beljebb van egy másik GP, de az már inkább úgy van ott, hogy szinte nincs is... De ez fájdalmas volt. T_T Az biztos, hogy ha én valaha is kiváltom a vállalkozói igazolványomat, azt azért fogom tenni, hogy megmutassam, hogy lehet jól csinálni. Elméleteim megvannak, már csak pénz kell.

Hogy képzelek el egy Nintendós üzletet? A játékok viszonylag jó áron vannak, a kiszolgálás teljes körű, vásárlócentrikus, lehetőség van helyben játszásra. Kölcsönzésre nem tudom, mennyire lenne igény a letöltések korszakában, de szerintem a helyben játszásra lenne, már csak a közösség miatt is. Én szerintem a mai fiatalságnak még van igénye arra, hogy fizikailag együtt legyen a barátaival, és ha közös játék tartja őket össze, akkor miért is ne járnának ilyen helyekre? És ha már órákra ott tartjuk őket, akkor lehetne külön pult, rágcsálnivalóknak, üdítőknek. Ennyi dióhéjban. Ezek tervek, de az biztos, hogy egy nagy álmom válna azzal (is) valóra, ha a nevem fémjelezné az egyik legmenőbb elsősorban Nintendós konzolboltot.