2013. február 14., csütörtök

Valentin nap

Én azt gondolom, hogy legalább annyira idegesítő a Valentin nap ellenes megnyilvánulásokat olvasni, mint azok ömlengéseit, akik csak ma, mindent pirosban látnak, és ezen a jeles napon úgy el fogják kápráztatni életük szerelmét, hogy azt soha nem fogja elfelejteni. Ahol igaz szerelem van, ott minden nap Valentin nap, de akik ellenzik, azok értelmileg legalább annyira buták, mint akik az "ellentábor". Mindent csak azért elítélni, mert csak azt látja, hogy micsoda divat lett a Valentin nap, húzzunk le még egy adagot az ember bőréről, lepje meg valami drága csokival a szerelmét. A kedvencem az volt, hogy majd akkor ünnepeljük meg a Valentin napot, amikor az amerikaiak a Busójárást. Butaság, inkább olvasnának utána, hogy mi az ünnep eredete. Ugyanis nagyon szép története van, olvassátok el a Wikipedia, és a Szeretlek Magyarország cikkét. Kicsit másképp meséli el a történéseket, de a lényeg ugyanaz. A legszebb az egészben, hogy sokan amerikai ünnepnek titulálják csakis azért, hogy eggyel több okunk legyen utálni, amikor ez brit ünnep.

Másik, amit szoktak mondani, hogy egy csak egy nap, amikor az egyedülállók még rosszabbul érezzék magukat, hogy nincs párjuk. Érdekes, nekem nincs rossz érzésem emiatt, bár tény, hogy néha érzem, hogy rossz egyedül lenni. Néhány napja úgy döntöttem, hogy szembenézek minden félelmemmel, és teszek egy próbát valami társkereső oldalon. Nem gondoltam volna, hogy tényleg rövid életű lesz ez a próba. A lehetséges 686 találatból konkrétan 5 volt olyan, akinek egyáltalán megnéztem a profilját, ebből 2 komolyan érdekelt, majd kiderült, hogy vagy én nem felelnék meg neki, vagy mégis találtam kivetnivalót benne. Ez már az a szituáció, amikor nem azért érzed rosszul magad, mert nem kellessz senkinek, hanem mert neked nem kell senki. Így végső konklúzióként a 686-ból maradt 0. Nehéz dolgom lesz így. XD Egyébként ezek kb. fele azért lett kirostálva, mert alkalmi kapcsolatot keres, én meg ugye, ha már idáig jutottam, akkor komolyan gondolom.

Ha már külön postot szántam rá, akkor foglalkozzunk a Valentin nap videojátékos oldalával, összeszedtem egy pár Nintendós képet ennek kapcsán:

Ezzel kezdték a napot, és a kérdés, hogy ki az, akivel legjobban szeretsz játszani? Írták is, hogy nem is feltétlen a szerelmedre gondolnak, hanem akár legjobb barátodra. Nos, nálam az adott személy vicces volt annak idején: Nagyon jól össze tudtunk dolgozni a New Super Mario Bros. Wii-ben, de a legszebb az volt, amikor minden szakadékot át tudott ugrani, de a legeslegkisebbe beleesett. Hát azt tanítani kéne. Ez a kép Super Mario 64-ből van, a másik a Super Mario All-Stars-os, ami híres lett:

A másik a Super Mario World ending-je, azt nem találtam meg képen. Egyébként nem alaptalan az a gondolat, hogy Mario azért is menti meg a Gomba Királyságot, mert szerelmes Hercegnőbe, és barátnőként említik, de erre a Nintendo nyíltan soha nem írt ilyet tudtom szerint, meg én is azt gondolom, hogy Marióban inkább a hősi, semmint a férfi-mivolta szólalt meg, amikor elhatározta, hogy szembeszáll Bowserrel.

Néhány vicces ötlet:

Érdekes, hogy a legtöbb esetben Mariót veszik elő, ha szerelmes képről van szó, bár Linkről, és Zeldáról is látni néhány ilyet, de most azokat vettem elő, amiket ma kitettek Nintendós csoportok.

Íme néhány Luigi's Mansion: Dark Moon képeslap. Ezekre rákattintva nagy méretben is megnézhető:

Nagyon ötletesek lettek. :) Most néhány Fire Emblem képeslap:

Ezek sem rosszak, bár a Luigis nekem jobban bejön. Végül egy Narutós, ami nekem nagyon megtetszett, és ezzel búcsúznék is mára:

Bűbájos önirónia eredménye

Mindig lehet nekem ajánlani filmeket, zenéket. Az, hogy nem nézem meg azonnal, az nem azt jelenti, hogy nem érdekel, csak nem szántam rá magam. Ugyanígy voltam a Disney stúdió egyik filmjével, a Bűbájjal.

És annál jobbat szórakoztam rajta, ez a film tömény önirónia. Mi történik akkor, ha a Disney világából valaki a valódi világba csöppen? Valószínűleg sok meglepetés fogja érni, hiszen, ha az emberek felnőnek, túl sok szabálynak kell megfelelni, melyet gyermekkorban csak azért néztek el nekünk, mert ránk mondták, hogy hagyd hát, gyerek! Aztán jön a "problémás" (azért idézőjelben, mert rajtunk áll, hogy mit kezdünk a kihívásokkal) felnőttkor, amikor mindenki rohan, senkinek nincs ideje a másikra, frusztrált és kiégett. Ez nemcsak a nagyon kemény meló, és sok lemondás miatt van, hanem mert sokan illúziónak hiszik a saját gyerekkoruk szépségét. A film játékosan erre mutat rá, hogy amit gyerekkorunkban megéltünk, és amiről akkor álmodtunk, az valóság is lehet. Tetszett nekem az animáció és a film közötti váltás, és jól megválasztották a szereplőket, hasonlítanak az animált másukra. Gizelle, akit a gonosz mostoha dobott a kútba, New Yorkban találja magát, és döbbenten látja, hogy mennyire más itt minden, mint az ő világában. Itt nem létezik a "Boldogan éltek, míg meg nem haltak" végű történet, itt másképp zajlik az élet. A történetet inkább nem mesélném el, aki nem ment moziban az úr 2007. évének december havának mikulás napján, vagy utána néhány hétig, hogy megnézze ezt, az sürgősen pótolja be. Rég nevettem ennyit egy filmen, kedvenc jelenetem az volt, amikor a herceg a busz tetején állt, kardjával beleszúr a buszba, és majdnem eltalál egy öregasszonyt. Hát én azon besírtam. Igaz, hogy elsősorban a Hófehérke és a Hét Törpe (énekkel hívja az állatokat a hercegnő) és Hamupipőke (bál, üvegcipő) klasszikusokból vannak paródiák, de az egész film egy tömény vígjáték, kevés az a film, mely ennyire szórakoztat.
Egyébként komolyan is lehet beszélni a történetről, mert a való életet is kiparodizálja. Azáltal, hogy a párok döntő többsége kiábrándul egymásból, és elválnak csak azért, mert már nem olyan szép az élet, mint a mézes hetekben. Megfutamodnak a problémáktól, ahelyett, hogy megoldanák azt. Tetszett az, hogy Gizelle öntudatlanul is kibékített egy házaspárt úgy, hogy a férj füle hallatára mondta, hogy milyen szép a felesége. Sok esetben a megszokás miatt akarnak válni, nem látják egymásban a szépet, de ha rávilágítanak, rájönnek arra, hogy mennyire boldogok voltak együtt. Ez egy jó házasságterápia lehetne, de csak akkor, ha az elején igaz szerelem volt közöttük.

Egy Disney klasszikus van, amit nem néztem még soha, néhány hete elővettem, azóta kétszer is megnéztem: Susi és Tekergő. Ilyenkor érzem, hogy azért jónéhány remekmű kimaradt az életemből. Rendkívül aranyos, főleg az eleje, amikor a kis Susi mindent megtesz annak érdekében, hogy a gazdijaival aludjon. Jól van, egy éjszakára megengedik. Nyilván egy éjszaka alatt nőtt fel. :D A vége volt még nagyon aranyos, amikor Susi és Tekergő végül egy pár lesznek, és már négy kölykük is van. Én azt gondolom, hogy ha egy olyan ember szívét is megérintik ezek a jelenetek, akik nem kifejezetten családcentrikusak, akkor ott valami nagyon nagy dolgot csináltak. Nagyon szép lett a befejezés.

Nemrég találtam a zsibvásáron egy Macskarisztokraták képeslapot. Nem olyan nagy dolog, 100 forint volt, nem is írtam volna róla, de jobban megszemlélve, mégis szót érdemel, ugyanis választ kaptam egy kérdésre, ami fogalkoztatott. Ugyanis a képen jól látható, hogy korabeli képeslapról van szó, és a hátulján magyarul van írva, hogy "arisztokraták", a macska valamiért kimaradt. ^^' De a jobb alsó sarokban levő Walt Disney Productions felirat is szerintem utalás arra, hogy ez ment annak idején a mozikban nálunk, ami ugye azért nagy szó, mert az előző rendszerben nem sok nyugati produkció jöhetett át. Úgy tűnik, hogy a Disney klasszikusok átjöhettek a vasfüggönyön.

2013. február 10., vasárnap

A dal

Nézem az M1-en A dal című műsort. Kíváncsi voltam rá, mondjuk amit tavaly láttam egy részt, abból nem épp a legjobbakra számítottam, ezért most sem adtam neki nagy bizalmat. Két elődöntő volt eddig, egyértelműen a másodikban jobb volt a felhozatal.

Összességében tetszik az, hogy a magyar könnyűzene igényesebbik végét fogják meg, de szöveg terén nem nagyon változatos a felhozatal. Jó dolog, hogy szinte mindenki pozitív dolgokról énekel, de a dalok szövegei közötti átfedés elég nagy volt. A másik problémám meg az, hogy senki nem képes hitelesen elénekelni azt, amiről a szöveg szól. Vagy az előadó énekhangjával van baj olyan téren, hogy ehhez a hanghoz én nem tudom azt a szöveget társítani, amiről énekel, vagy a zene hangulatvilága nem illik a szöveghez. És az eddig elhangzott 20 dalból egyetlen egy maradt meg a fejemben, a Palcsó Tamás dala, de az sem azért, mert annyira jó lenne, hanem mert túlságosan egyszerű, már-már bugyuta a zene, és a dallam, ezen kívül semmi, és ez nagy baj. Az volt még az érdekes, hogy a második elődöntőre azt gondoltam, hogy jobb a felhozatal, de amikor megindult a szavazás, és a dalrészleteket hallgatva valahogy megváltozott a véleményem. Nem azokat a dalrészleteket hallottam, ami alapján tetszett. Tehát a végső konklúzióm az, hogy van magyar igényes pop zene, csak senki nem képes hitelesen művelni azt.

De hogy jó dologról is beszéljek, kiemelném a zsűriből Rúzsa Magdit. Ő azon nagyon kevés tehetségkutatóból kikerült énekesnők egyike, aki ember tudott maradni. Elég csak ránézni az arcára, látni rajta, hogy annyi szeretet, és hitelesség van benne, hogy már a kisugárzása is önkénytelenül mosolyt csal az arcomra, és jó érzés ránézni. Nagyon-nagyon ritka az ilyen ember. Az albumaival meg fogok ismerkeni. A zsűriből még Csiszár Jenő az, akiről azt gondolom, hogy a maga stílusában autentikus, de a többiek... Ha komolyan foglalkoznék az énekléssel, akkor nem Rakonczai Viktorra bíznám a zeneszerzést. Igaz, hogy több, mint egy évtized telt el a V.I.P. óta (fiúegyüttes, melynek tagja volt, ha valaki nem tudná), de ahogy ránézek, egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy egy trendi fiúcsapat tagja volt. És a későbbi saját dalai sem adták meg az alapot arra, hogy azt gondoljam róla, hogy komolyabban műveli a dolgot. A Compact Disco tag nevét nem tudom így hirtelen, aki zsűrizik, talán Walkó Csaba, ugye tavaly ők jutottak az Eurovíziós dalfesztivál döntőjébe, és 22. helyet érték el a 24-ből. Amikor végighallgattam a dalukat, nem csodálkoztam rajta. Unalmas, ebben benne van az is, hogy már az első végighallgatás után tudtam, hogy nem az a fajta dal, amit sokszor végighallgatnék. Rákai Philip meg annak idején a Z+ egyik műsorvezetője volt, ilyen téren jó választás, és kedveltem is annak idején, de a 2002-es Fidesz nagygyűlésen ő mondta, hogy már 500.000, meg 1.000.000 ember van itt, nagyon megutáltam. Egyszerűen nem szeretem azokat az embereket, akik politikailag ennyire elkötelezik magukat az egyik oldal felé, de ugyanígy vagyok azokkal is, akik bal oldal felé hajlanak vakon. A 168 órát is csak azért jelöltem be FB-n, mert vicces karikatúrákat tesznek ki néha, de sokszor náluk is érzem, hogy a kákán is csomót keresnek. Én úgy vagyok, hogy ha híreket hallgatok, és ha az egyik oldal mond jót, akkor arra bólintok, ha a másik mond jót, akkor arra. Csak legyenek mögötte tettek, mindig ezt mondom magamban. ^^'

Nagyon elkalandoztam. Szóval arra jó ez a műsor, hogy reményt adjon arra, hogy van még igényes magyar zene, már csak azt az előadót kell megtalálni, aki képes ezt hitelesen művelni. Megint csak Rúzsa Magdit emelném ki, aki az egyik nem is olyan régi Zorán koncerten fellépett, és összeszorította a szívemet a "Nekem nem szabad" című dalával. Tessék utána csinálni!

2013. február 6., szerda

Nintenaristocats

Amikor már minden lehetőséget kiaknáztunk a Nintendogs + Cats játékban, és már csak megszokásból nézünk rá kedvenceinkre, adjunk új értelmet a játéknak! Amikor néhány hónapja néztem a Macskarisztokratákat, akkor jöttem rá, hogy akár nekem is lehetnek ilyen macskáim a Nintendo játékának jóvoltából. Ekkor még azt gondoltam, hogy veszek egy másik Nintendogs + Cats játékot. Még lett is volna pénzem használtan olcsóbbat venni, de aztán, ahogy jobban átgondoltam az egészet, arra jutottam, hogy felesleges ezért még egy verziót venni. Aztán most vasárnap megnéztem a rajzfilmet, akkor jöttem rá, hogy ha eladományozom a meglévő narancssárga cirmos macskámat, és két kutyámat, akkor nem kell másik verziót venni. Így cselekedtem. A hotelbe lehet adományozni a már "megunt" állatainkat, előbb figyelmeztetnek, hogy soha többet nem láthatjuk őket, majd biztosítanak minket arról, hogy jó kezekbe kerülnek az állatok. A macska mellett a Shiba Inu-t, és a Máltai kutyát adományoztam el, így jöhetett három új macska:

Most ők hárman vannak nálam. Igyekeztem nagyjából megfelelő színű macskát választani, és a nemre is odafigyeltem. Berlioz-t volt a legkönnyebb "megtalálni", elég sok sötét színű macska közül lehet választani. Ahogy megnéztem őt a videokazetta bortítóján, nem feltétlen koromfekete (olyan is volt, azok nagyon szépek voltak, mondhatom), inkább ilyen sötétszürke. Toulouse esetében már nehezebb volt naracssárga szőrzetű kandúr macskát találni, de fehér nőstényt már nagyon nehéz volt találni. Döntő többségük különböző színűek világos árnyalatai voltak, végül sikerült ilyen fehéret találni. Aztán igyekeztem olyan masnit, szalagot adni nekik, amilyen a rajzfilmben van, de nem sikerült. Berlioz-nak, ugye piros szalag van a nyakán, olyan a játékban nincs, ezért kapott egy csengős nyakörvet, talán ez reprezentálja a legjobban a szalagot a kínálatból. Toulouse-nak kék nyakkendője van, az a baj, hogy normális nyakkendő nincs a játékban. Vagy ilyen nagy, amit végül ráadtam, de abból csak piros, vagy olyan kicsi, ami végül Marie-hez került, de két kicsi a homlokon eléggé lányos. És Marie-nak van egy nagyobb rózsaszín nyakkendő a nyakán, valamint egy kis rózsaszín masni a homlokán. A homlokára kapott két kicsit. Csak piros van, rózsaszín nincs.

Már most teljesen új értelmet nyert a játék, remélhetőleg sokáig fogom így használni a programot.

2013. február 5., kedd

Biológiai angol óra

Néhány hét után ma elővettem a Big Brain Academy for Wii játékot, fejlesztettem ott, ahol tudtam. A Wheck Match nagyon nehezen megy. Amikor ábrákat látsz fent, és arra a vakondra kell ütni, amelyik az ábrák közül az egyiket mutatja. És nekem valahogy nehéz egyszerre figyelni az ábrákat, és a vakondokat, akik azonnal kiugranak. Természetesen csak egy rövid ideig maradnak fent, aztán jönnek újak más ábrákkal, és mindig csak egy jó. Viszont további két játékban sikerült megnyitni az expert nehézségi szintet. Az egyik ilyen a Memorize-ban a Revense Retension. Ennek lényege, hogy különböző számokat, állat-, vagy tárgyhangokat kell visszajátszani fordított sorrendben. Szerencsére nagy gond nincs a memóriámmal, de az expert már tényleg kemény. Hardon még csak 6-ból kell kiválasztani a 4 jót, de experten már 9-ből. A kedvencem az volt, hogy a számokat spanyolul mondta. Elképzelem a spanyol anyanyelvűek arcát, akik tudnak angolul, majd experten a saját anyanyelvükön nyelvükön mondják a számokat. A másik, amiben kipróbálhattam magam szakértő kategóriában, az a Mallet Math. Egy összeget látunk, és fakorongokon számokat. Kalapáccsal azokat a számokat kell kiütni, melyek nem az eredményt adják. Érthetőbben: Azokat a fakorongokat kell meghagyni, melyek összege megegyezik a felül látott szám értékével. Ahogy sejtettem: experten már negatív számok is lesznek, sőt van olyan, hogy negatív összeget kell kihozni. Ez már nem ment annyira pörgősen, mint a léggömbpukkasztás.

A legérdekesebb a Speed Sorting volt. Ebben felül látunk egy meghatározást, és azokat a képeket kell "kiütni", melyekre igaz az állítás. A legtöbb ilyen meghatározás biológiai jellegű, Hardon már több olyan szóval is találkoztam, aminek nem tudtam a jelentését. Először úgy voltam vele, hogy tippelek, amivel persze felsültem, később inkább elővettem egy szótárat. Ki is írtam, hogy mely szavakat nem ismertem:

  • arthropod - ízeltlábú
  • herbivore - növényevő
  • fin - uszony
  • amphibian - kétéltű
  • mammal - emlős
  • gill - kopoltyú
  • spine - gerinc

Most, ahogy belegondolok, nem is olyan nehéz szavak, én nem is értem, hogy miért nem tanítottak engem ezekre, szerintem ezek akár még középszintbe is beleférnek, amikor állatokról beszélgetünk komolyabban. A celestial-ra még korábban kérdeztem rá, és mondták, hogy égitest. Az is csak nemrég esett le, hogy asszociálhattam volna a spanyol "celeste" szóra, mely szintén valami égit jelent. Ezzel a szóval egy spanyol dal címében találkoztam először: Pasión celeste, mely égi szenvedély jelentéssel bír. Ilyenkor örömmel tölt el a gondolat, hogy minden nap tanul újat az ember.

Félig elérhető lett a JAM Project: Yume Sketch kislemeze, az off vocalokat még nem tették ki letöltésre. Első végighallgatás után olyan érzésem volt, hogy decemberben robbantottak egy hatalmasat, most meg pihenősre vették a figurát. Ugyanis mindkét dal ballada, amivel még csak nem is lenne nagy baj, de mind a kettő olyan semmilyen, nem maradt meg a fejemben. Talán jobb lett volna az összhatás, ha a Wings of the legend kislemezen szerepelne az egyik ballada, ami végül ide került fel, hiszen a Super Robot Wars kislemezeken bevett szokás az egy gyors, egy lassú nóták. Hátha később megtetszenek az új dalok. Viszont nagyon meglep, hogy ez a kislemez az előzőt is alulmúlta. Nem került fel egyszer sem a napi eladási listára, és hozták nyilvánosságra a heti listát, 75. helyet érte el 1.069-es első heti eladással. Kevés, nagyon kevés...

2013. február 3., vasárnap

Tackey & Tsubasa: One Day, One Dream dalszöveg és magyar fordítás

Régóta ismerem ezt a dalt, amikor animés lettem. Az Inuyasha is az elsők között volt nálam, elég hamar megszerettem az openingjeit, és endingjeit.

Nagyon tetszik ebben a dalban az az érzelemvilág, amit a fiúk énekelnek, ez az, ami nem csak jól áll egy átlag férfinak, hanem hitelessé teszi, hogy neki is vannak őszinte érzései. Az eddigi Johnny's Entertainment csapatokból, akiket eddig ismerek, talán ennél a duónál találták el a legjobban azt a stílust, amit talán ők is képviselnének, ha maguk írnák a szöveget. Mert nekem az a problémám a Johnny's csapataival, hogy többségükben azt érzem, hogy nem találkozik a zene, a szöveg, az előadók valódi énjével. Nem érzem azt, amikor hallgatom a zenéiket, hogy egy szeletet kaptam volna az az életükből, érzéseikből, csupán követtetik velük a trendet. A Tackey & Tsubasa pár dala kapcsán is azt érzem, hogy ezt csak úgy írták nekik, de összességében azt érzem, hogy ők adják a leginkább önmagukat. A One Day, One Dream ékes példája annak, hogy nem kell feltétlen az adott előadónak írni a zenét, (bár tény, hogy attól még hitelesebben hangzana) elég ha a zeneszerző látja, hogy mi áll a legjobban a fiúknak. Lássuk a szöveget:

http://www.youtube.com/watch?v=oBh1gpEHfoQ

One Day, One Dream

You can now dream (yuukan na dream) furikazashi
I'm in a world (aimai na world) kakenuke you

yuutsu ni naru genjitsu ni tachi mukau
mune no naka de seichou shiteru yuusha
yuube mita yume ga
sono zanzou ga myaku wo utsu "saa yuke" to

jibun no color (kara) yabutte
fukuramu mirai wo muriyari ni tojikomeru no kai?

You can now dream (yuukan na dream) furikazashi
Go in and try (gouin na try) kurikaeshi
nayami hatenaki hibi he to kimi mo
Do you need to cry? (douyou ni cry?) kodoku tomo
Show me, a day, fight (shoumen de fight)
namida suru tabi ni yuriginai yume to nare

choujin yori mo kakushin no hou ga tsuyoku
goukin yori mo kesshin no hou ga katai
dangan no KOKORO okubyou wo megake
hiki kane wo hikeba ii

muchuu no power haratte
tsukinuketa kako ni mou ichido hikikaesu no kai?

You can now dream (yuukan na dream) sore dake ga
I'm in a world (aimai na world) kakenukeru
bukisa mayoi wo shoukyo shite asu he
We can't know... goal (eikan no goal) tadoritsuku
bokura wo yume ni egakou yo ikutsu mo no
asa no mukou

Sense makes now... wish (senmei na wish) akogare ni
kagayaku chizu ni nai kouya ga bokura wo matteiru kyou mo
You can now dream (yuukan na dream) furikazashi
Go in and try (gouin na try) kurikaeshi
nayami hatenaki hibi he to kimi mo
Do you need to cry? (douyou ni cry?) kodoku tomo
Show me, a day, fight (shoumen de fight)
namida suru tabi ni yuriginai
yume to nare

You can now dream(勇敢なdream)振りかざし
I'm in a world(曖昧なworld)駆け抜けよう

憂鬱になる 現実に立ち向かう
胸の中で 成長してる勇者
昨夜見た夢が その残像が 脈を打つ「さあ行け」と

自分のcolor(穀)破って
膨らむ未来を 無理矢理に 閉じ込めるのかい?

You can now, dream(勇敢なdream)振りかざし
Go in and try(強引なtry)繰り返し悩み 果てなき日々へと 君も
Do you need to cry?(同様にcry?)孤独とも
Show me, a day, fight(正面でfight)涙するたびに 揺るぎない
夢となれ

超人よりも 確信のほうが強く
合金よりも 決心のほうが固い
弾丸のココロ 臆病をめがけ
引き金を引けばいい

夢中のpower 払って
突き抜けた過去に もう一度 引き返すのかい?

You can now dream(勇敢なdream)それだけが
I'm in a world(曖昧なworld)駆け抜ける武器さ 迷いを消去して 明日へ
We can't know...goal(栄冠のgoal)辿り着く
僕らを 夢に描こうよ 幾つもの
朝の向こう

Sense makes now...wish(鮮明なwish)憧れに
輝く 地図にない荒野が 僕らを待っている 今日も
You can now,dream(勇敢なdream)振りかざし
Go in and try(強引なtry)繰り返し悩み 果てなき日々へと 君も
Do you need to cry?(同様にcry?)孤独とも
Show me, a day, fight(正面でfight)涙するたびに 揺るぎない
夢となれ

Egy nap, egy álom

Most már tudsz álmodni (bátor álmot) suhints a kardoddal
Egy világban vagyok (egy zavaros világban) szaladjunk át rajta

Szemben a lehangoló valósággal
Egy hős, akinek szíve nemes
Egy látomása volt előző éjszaka
Szíve hevesen vert, és mondta "gyerünk"

Győzd le a színedet (teknő)
Át tudsz menni A duzzadó jövőn?

Most már tudsz álmodni (bátor álmot) suhints a kardoddal
Menj be, és próbáld ki (erősen próbáld) a gabalyodó baj felé
A végtelen napok felé, te is
Szükséged van, hogy sírj? (Sírni is) Akár magányban is
Mutasd meg a napi harcot (szemtől szemben harcot) Még ha könnyekel is tele
Ne inogj meg, álommá változik.

A hit erősebb, mint a szuperhősöké
Akár a vasnál is keményebb
Szíved lövedékével célozd meg a gyávaságot
És húzd meg a ravaszt

Tüntesd el az álmod erejét
Visszatérsz még egyszer
A múlthoz, amit áttörtél?

Most már tudsz álmodni (bátor álmot) csak egyszerűen
Egy világban vagyok (zavaros álomban) rajzold meg a fegyveredet
És győzd le a kételkedést, a holnap felé
Nem tudjuk a célt (a cél babérján) csak küzdünk érte
Fessük magunkat az álmunkban
Szembenézni a reggelekkel

Az érzék vágyat szül (tiszta vágyat) Vágyunk a
Csillogó ismeretlen vadonra
Még most is ránk vár
Most már tudsz álmodni (bátor álmot) suhints a kardoddal
Menj be, és próbáld ki (erősen próbáld) a gabalyodó baj felé
A végtelen napok felé, te is
Szükséged van, hogy sírj? (Sírni is) Akár magányban is
Mutasd meg a napi harcot (szemtől szemben harcot) Még ha könnyekel is tele
Ne inogj meg, álommá változik.

Szöveg terén érdekes, hogy a refrénekben angolul, és zárójelben japánul van, ugyanúgy kell kiejteni, de mást jelent. A fordításban egyébként az angol fordítást vettem alapul, de ahol már nagyon nem tudtam kibogozni, ott a japán szöveget is nagyító alá vettem. Ebből próbáltam icsit szabadabb fordítású magyar fordítást kihozni, de itt-ott nagyon sokat kellett gondolkodni, hogy mire is gondolhatott a szövegíró. Ebben is megnyilvánul, hogy mennyire másképp vannak Japánban a dolgok.

2013. február 1., péntek

JAM Project: Wings of the legend háttérképek

Ismét kaptam kérésre háttérképet, ezzel update-eltem a Wings of the legend, és a Babylon karaokékat. Ezek a képek is Sleeplesslydia munkái, szegény most néhány hetes késéssel tudta megcsinálni, mert őt is elkapta az influenzajárvány. Mexikóban elég nagy volt elvileg. De annál jobbakat csinált. ^_^

Na, ezek vannak. Meg most már kezd kirajzolódni, hogy mivel indulok énekversenyen, remélem, hogy be tudom gyakorolni:

  • Inuyasha: One Day, One Dream
  • 2nd Super Robot Wars Original Generations: Babylon

Az Inuyasha lesz a lassú dal, ezzel fogok nevezni. Ezt fogom feltenni, és ha bejutok a legjobb 20-ba, akkor ezt fogom első körben énekelni. Nem nehéz dal, de szépen, érzelgősen kell énekelni, meg kell pendíteni férfiasság szép, érzelmi húrjait. Ugyanis a dalt eredetileg két fiú énekli (Tackey & Tsubasa). A Babylon pedig a gyors dal. Ez nem csak sebességében tér el az Inuyashás szerzeménytől, hanem hangulatában is. Ezt erőteljesen kell énekelni, lehet egy kis gonoszságot is vinni az énekbe. És úgy tűnik, hogy végre van egy JAM Project dal, amit el tudok énekelni. Legalábbis az előzetes gyakorlások ezt igazolják, de azért nem váltok még a regisztrációs oldalon, mert biztos akarok lenni abban, hogy menni fog. Az biztos, hogy a dal végi ordítást kihagyom. :D Nagyon durva, én nem is tudom, hogy lehet magas hangon akkora hangerőt kiadni magunkból. Mondjuk itthon lehet, hogy megpróbálom egyszer, hogy mit tudok, de az biztos, hogy ha érdemes vagyok arra, hogy bejussak a legjobb 6-ba, akkor nem fogok csalódást okozni. Úgy gondolom, hogy most is kevesen fognak lassú dalt énekelni első körben, de nem is ezért döntöttem így, hanem mert az Inuyasha dalt probléma nélkül el tudom énekelni. Ott azzal kell meggyőzni a zsűrit, hogy szépen el tudom énekelni, akár úgy, mint az eredeti duó. Aztán, ha továbbjutok, akkor a Babylon már jóval inkább határon lesz, és mivel ilyen dalt még nem énekeltem, ezért azt gondolom, hogy az újdonság "varázsa" is benne lesz. És ha jól fog menni, akkor akár még dobogós is lehetek.

2013. január 30., szerda

Rövid távra tervezett casual játékok

Most, hogy komolyabban használom a Wii Fit Plus-t, valahogy arra jutottam, hogy ezeket a programokat csak nem hosszú távra tervezték. A komolyabb alapok benne vannak, de van egy-két dolog melyek nem éppen arra "inspirálnak", hogy sokáig használjam. Hétfőn reggel 1 kg pluszt mutatott, amikor megmértem magam. Na jó, ekkor már tényleg úgy voltam vele, hogy csak vissza kell fogni az evést, mert azért nem akarok 70 kg fölött lenni. Ezt sikerült is tartani, másnap reggel ismét megmérem magam, 1,5 kg mínusz. Szórakozik velem a Wii Fit. -_- De nem is ez az egyetlen, ami zavar. Most, hogy már 3 hete edzek komolyabban, ennyi idő alatt idegesítővé válik, hogy a különböző "intelmek" ugyanabban a hangszínben szólnak, pláne, ha ugyanazt többször mondja el egy gyakorlat alatt. Ez főleg a Tricep Extension gyakorlat alatt figyelhető meg. Ez az, amikor a Wiimote-ot kell emelgetni a kezünkben. Ez így nem tűnik nagy dolognak, mondja is a program, hogy ha már megy, akkor lehet súlyokkal is csinálni. Most egy fél literes teli palackkal csinálom, de gondoltam arra is, hogy előkerítem a 2 kg-os súlyzót, és azzal fogom legközelebb csinálni. Szóval ezalatt a gyakorlat alatt mondogatja például, hogy "Firmly bend your arm" vagy "This is a great exercize for toning your arms". A másik érdekesség, hogy néha egy gyakorlat alatt másképp értékel, pedig nem is csinálom másképp. Például volt olyan, hogy egyszer ezt mondja: "Good job, your balance is excellent" majd néhány másodperc múlva: "You're fairly unsteady. It's not good for your back" Pedig semmit nem változtam. Nagyon remélem, hogy a Wii Fit U-ra kijavítják ezeket a hibákat, mert a motivációm megvan, hogy tovább csináljam, de nem így...

A gyakorlatok komolyak benne, két nagyon nehéz van, a Press-up & Side Stand, és a Parallel Stretch. Az első a fekvőtámasz, és az egyik karodat emeld fel. A fekvőtámasz volt olyan, ami régen sehogy nem ment nekem iskolában, most fokozatosan egyre jobban, de még nem mertem megemelni a mennyiséget. Eddig szinte minden gyakorlatban emeltem a elvégzendő mennyiséget, ebben meghagytam 6-on. A Parallel Stretch az, amikor majdnem fekvőtámasz módban kell lenni, a felkarodat a Balance Board-ra téve kell megtámasztani magad. Az a 30 másodperc néha van olyan, mintha fél óra lenne, nagyon nehéz. Próbáltam ebben az 1 percet, nagyon-nagyon nehezen bírtam ki, úgyhogy úgy voltam vele, hogy visszaállítom fél percre, előbb rövidebb idő alatt menjen nagyon jól, és majd utána érdemes megemelni 1 percre. Fejlődés van, és ezért is csinálom már 3 hete, mert nyilván látható eredménye még nincs, de már ennyi idő után érzem magamon, mintha tényleg jó hatással lenne rám fizikailag.

Azért írtam többes számban a címben, mert egy másik játékról is szeretnék beszélni, a Nintendogs + Cats-ről. Lassan 1 éve megvan a játék, és igazából még most is jól elvagyok vele, de már én is komolyabban hiányolok a játékból több lehetőséget. Például miért ne lehetne beteg az állatom? Most ezt egy virtuális állat esetében kicsit furcsa mondani, de szerintem sokkal közelebbi lenne a kapcsolatunk a kevencünkkel, ha látnánk szenvedni, és akkor ápolgatnánk, vinnénk állatorvoshoz, kúrálnánk, és hasonlók. Meg, hogy nem nőnek, az azért ennyi idő után érzem a hiányát. Szerintem egy 1 éves dalmata már nagyjából felnőtt, ehhez képest a kutyáim és macskám ugyanolyan kölykök, mint amikor megvettem őket. Még elvagyok vele, a kutyák rendkívül aranyosak, Pedometerrel sétáltatom őket, amikor megyek valamerre, meg figyelem, hogy éhesek-szomjasak-e, esetleg nem koszosak-e, de nagyjából ennyi. A pénzösszegen (amiből lehet mindenfélét vásárolni a játékban) látszik meg, hogy nem annyira kiforrott a rendszer, ugyanis már versenyre sem érdemes vinni a kutyáimat, mert annyi pénzem van, hogy 10 évig etethetném őket: £20.680, ebből Angliában már lehet kocsit is venni, ugyanis ez kb. 7 millió forint. De jó lenne, ha a valóságban megkaphatnám ezt az összeget. :D

2013. január 29., kedd

Bakuman.

Holnap jelenik meg a JAM Project: Yume Sketch kislemeze, mely a Bakuman anime 3. évadának ending dala. Nem tulajdonítottam olyan nagy jelentősséget az animének, mert úgy voltam vele, hogy mivel a JAM Project, ha anime dalt énekel, azok (mármint maguk az animék) ilyen középszintű, inkább gyerekeknek szóló alkotások. Ilyen volt például a Cardfight!! Vanguard is, amiből megnéztem egy pár részt, olyan viszonylag jó, de semmi nem emeli ki az átlagból, ezért abbahagytam. A Bakumant már csak azért is soroltam ebbe a kategóriába, mert egyből a Bakugan-ra asszociáltam, ami ugye igencsak gyerek-kategória. De aztán ma reggel úgy voltam vele, hogy csak elolvasok egy ismertetőt róla, hogy mégis milyen lehet, és kiderült, hogy sokkal komolyabb történetről van szó, meg is néztem az első két részt.

A mangakává válás rögös útját hivatott bemutatni a történet, melynek főhőse Moritaka Mashiro, akinek titkos álma, hogy mangaka legyen. Nem hiába álmodozik róla, már az elején kiderül, hogy nagyon jól rajzol, az osztályában lerajzolja az egyik lányosztálytársát, aki egyáltalán nem közömbös számára. A füzetét véletenül bent felejtette, ezért visszamegy érte, ám ott várja az egyik barátja, Akito Tagaki, akinek szintén hasonló álmai vannak, ő nagyon jó történeteket ír. Felajánlja, hogy összefoghatnának, és valósítsák meg közösen álmaikat. Ám Moritaka már régesrég letett erről, ugyanis nagybátyja is mangaka volt, több szuperhősös manga az ő nevét jegyzi, ő inspirálta hősünket. Csakhogy néhány éve meghalt a nagybátyja. Általános tény, hogy a sok munka őrölte fel, ám Moritaka meg van győződve arról, hogy öngyilkos lett. És hát valljuk be, igencsak demotiváló az, ha öngyilkos lesz az az ember, aki leginkább inspirálta őt, ám barátja rendületlenül bíztatja, hogy igenis meg kell valósítani az álmukat. Ezután sem bízik benne, de ráhagyja. Aznap este elmennek ahhoz a lányhoz, akibe Moritaka titkon szerelmes. A barátja valami nagy vallomásra készül neki. Nem hitték volna, hogy kijön, és meghallgatja őket, mert szinte már istennői rangot adtak neki gondolatban. Mi volt a nagy vallomás? Hogy mangakák lesznek mind a ketten. A lány ennek örül, a fiúk felbátorodnak, és felkérik őt, hogy ha majd animét készítenek a művükből, akkor legyen ő a seiyuu. Ez kapóra jön, ugyanis a lánynak pedig az minden álma, hogy szinkronszínésznő legyen. Minden összáll, hősünk erre úgy elbátorodik, hogy szimplán megkéri a lányt, hogy legyen a felesége. Még ő maga is ledöbben, hogy miket beszél, de legnagyobb meglepetésére belemegy a lány. Ugyanis kiderül, hogy szerelme nem viszonzatlan. Ám csak akkor házasodhatnak össze, ha beteljesül az álmuk, a fiúból sikeres mangaka lesz, míg a lányból hasonlóan sikeres seiyuu. Tehát igencsak rögös úton kell végigmenniük, hősünk nem is annyira lelkes, mert még mindig visszatartja a nagybátyja halála. Barátja tovább ösztökéli, hogy igenis végig kell menniük az úton. Amikor Moritaka beszél az anyjával, nem engedi meg, hogy a fia a nagybátyja útját kövesse, és még csak nem is a haláltól félti, hanem, hogy a mangakák iskolája nem olyan nagy hírnevű, és mint köztudott, Japánban a nagy középiskoláknak, és egyetemeknek presztízs-értékük van. De azt megígéri, hogy megbeszéli az apjával, aki mondván, hogy egy nő nem értheti meg egy férfi álmát, engedi, hogy a fia magvalósítsa álmát. Már csak nagypapával kell beszélni, akin bár még látszik a fia halála miatt érzett keserűség, ennek ellenére ő is zöld utat ad unokájának, így már ő is másképp látja a világot.

Egyelőre ennyi, és talán nem is kell többet elárulni a történetből. Az meglepett az első rész elején, hogy két openingje van az animének. O_O Az elsőben nem is ismertem fel a képen látott szereplőket, de ami még jobban meglepett, hogy Kageyama Hironobu énekelte. Aztán a második volt a "valódi", aztán a történetből kiderül, hogy miért is van két opening, tökre vicces. Nekem nagyon bejött így az első két rész alapján, és a történet menetét ismerve, biztos, hogy nem egy rövid animével van dolgunk, szerintem több száz részig elmehet. Arra leszek kíváncsi, hogy végül összejön-e a két főszereplő. Mert erre eddig nem nagyon figyeltem fel, de nagyon meglepett, amit Eiji, és Tukeinon mondtak a főszereplők szerelmi életéről, eddig ez nekem nem is tűnt fel. Eiji igencsak otthon van a japán zenében nagy KAT-TUN rajongó, és mesélte, hogy az egyik tag nemrégiben azért vált ki, mert egyébként is balhés élete volt, meg megházasodott. Az első rész még világos is, de miért baj az, hogy megházasodott? Akkor magyarázta el, hogy a japán énekeseknek nem szabad megházasodniuk, ugyanis az imidzsük része az, hogy beleszeretnek a rajongó lányok, és fenn kell tartani azt az illúziót, hogy vele bármikor összejöhetnek. Sokan csak ezért veszik meg kedvencük albumait, és többször volt már arra példa, hogy egy hasonló kaliberű énekes megházasodott, annak igencsak megcsappant a népszerűsége, és rajongók sorra adták el a lemezeiket. Sokféle módját hallottam annak, hogy a média hogyan befolyásolja az embereket, de azt bátran ki merem jelenteni, hogy ez az elmélet kiütéssel legyőzte a többit. Ez valami borzalom, az illúzió magasiskolája. És erre Tuki tette hozzá, hogy az animékben is hasonló tendencia figyelhető meg. Több animében is nem jön össze a főszereplő a szíve választottjával, mert hogy a sokkal több rajongója lesz az animének, ha a szerelmi szál nincs, vagy negatívan van lezárva hasonló okok miatt. Ezt én nagyon nem figyeltem meg, később eszembe jutott a Kaleido Star Sora és Ken kapcsolata, melynek nincs valódi lezárása, mivel Sora közömbös a fiú iránt, vagy a Méz és lóhere fő szerelmi szála, ami ugye zátonyra futott. Ezek olyan dolgok, amire már nem lehet azt mondani, hogy ez a japánok egyéni gondolkodásmódja, ez már hülyeség.

2013. január 28., hétfő

Rendezvényajánló

Lesz egy-két esemény a közeljövőben, amit ajánlanék:

  • 40. Pokémon találkozó
  • Helyszín: WestEnd étkezős részleg
  • Időpont: 2013. február 9. szombat, 10 óra

Ha jövő szombatig vissza tudok költözni Pestre, akkor el tudok menni. Jöjjön el mindenki, aki érdeklődik a Nintendo iránt, már annyi mindenen játszunk, hogy inkább már csak nevében Pokémon találkozó. De gondolom, mivel jubileumi lesz, ezért valami nagyobb dolog lesz. Úgyhogy jöjjön el mindenki.

Programok:

  • Szabad 3DS, DS multiplayer.
  • Cserélgetés, csatázás, FunFest Mission
  • DPPt, HGSS, BW, B2W2 event osztás
  • TCG kártyázás, TCG cserélgetés
  • Adás-vétel
  • Beszélgetés az új generációról, és az új bagszipoke.hu-ról
  • Kártyaverseny megtervezése/megbeszélése

További információ: Bagszipoke

  • 7. 3DS Hungary találkozó
  • Helyszín: Aréna Grill Étterem is Pizzéria, Budapest, XIV. Hungária körút 15.
  • Időpont 2013. március 2. 10 óra

Kicsit nehéz volt kinyomozni, hogy hívják a pizzériát, de sikerült. A Puskás Ferenc Stadionnál keressétek, és legyetek nagyon sokan, akik keresni fogják, mert nagyon jó hangulatú volt az előző találkozó is. Még nincs részletezve, hogy milyen programok leszne, de szeretnénk ismét versenyeket. A fogyasztás nem kötelező, aki akar (én is így teszek, ha megyek), hozhat otthonról kaját, de állítólag jó pizzájuk van, úgyhogy miért is ne.

További információ: 3DS Hungary

  • 2. Adarna Énekverseny és hagyományos karaoke
  • Helyszín: Hungexpo K épület Budapest, X. Albertirsai út 10.
  • A MondoCon keretén belül. Jegyár: 1 napos: 2500 forint, 2 napos: 3800 forint
  • Időpont: 2013. április 6-7.

Régebb óta tervben volt, hogy ismét lesz egy komolyabb énekverseny, most sikerült sort keríteni rá. Beírtam, hogy miket énekelnék, de egyáltalán nem biztos. Hallgatom a lehetőségeket, próbálgatok. Néhány napja beszéltük Narumival, hogy legyenek a dalok, melyikkel induljon első körben, és melyikkel később, ha továbbjut a legjobb hatba, érdekes problematikát vetett fel. A nehezebb dal legyen első körben, vagy a könnyebb? Kicsit ilyen tyúk és tojás elve, mert ha a 20-ban a könnyebb dalt énekli, arra lehet, hogy azt mondják, hogy jó, de nem volt olyan nagy szám, ezért nem jut be a legjobb hatba, ahova komolyan készült volna. Ha pedig a nehezebbel kezd, akkor ott nagyot robbanthat, de a legjobb hatban meg egy könnyebb dallal egyáltalán nem biztos, hogy dobogós lesz. Én ezt megfejtettem magamban, szerintem az első körben a könnyebb dalt kell nagyon szépen, és hitelesen elénekelni, hogy továbbjuthasson. És a következő körben nagyobb esélye lesz kiállni a nagyszínpadra a legjobb 3 közé, ahol egy karnyújtásnyira van a győzelemtől.

Az az igazság, hogy nem tudom, hogy érdemes-e bátorítani az embereket, hogy jelentkezzetek minél többen, mert ez komolyabb lesz, de talán mégis! Regisztráljatok be nagyon sokan, hogy minél több ember közül kelljen azt a 20 embert kiválasztani, aki első körben énekelhet. Na meg aztán nem is tudhatod, hogy nem-e kerülsz be a 20-ba, ahonnan kiállhatsz énekelni. Sokszor írtam már, de álljon itt is: Mindig azoknak van önkritikájuk, akik tudnak énekelni. Szerintem ez azért van, mert valahol tudják, hogy jó hangjuk van, csak oly módon kritikusak önmagukkal szemben, hogy nem elég jó az, amit előadnak. Ez így nagyon jó dolog igazából, tetszik. Na de a másik oldal: Tele önbizalommal kiállnak kántálni, és csak győzzük befogni a fülünket. Az Animekarácsonyon is volt 1-2 énekesjelölt a versenyen, akiknél már mi éreztük kényelmetlenül magunkat. Van ilyen, és erről is kell beszélni, de szerencsére a többsége jól énekel. Én azt javaslom, hogy próbáljátok meg.

További információk, és regisztráció: Adarna Karaoke site