Egyéni vélemény Okui Masami: DEVOTION albumról

Az egyik ismerősöm mondta, hogy az ő lelki világát leginkább a Linkin Park: Living Things album fejezi ki. Kíváncsiságból végighallgattam az albumot, nekem az együttesről összesen annyi emlékem van, hogy nagyjából akkor robbantak be, amikor gimnáziumba kerültem, kb. a 2001-2002 környékén. Akkor nagyon népszerűek voltak. Én nem foglalkoztam velük annyira, mert jó zenéjük van, de nem tudtam azonosulni az érzésvilággal. Ugyanígy voltam tegnap este meghallgattam ezt a lemezt, hasonlóképp voltam. Olyan érzésem volt, mint amikor egy nagy lehetőséget szalasztottam el, és úgy sírtam, mert annak idején nem mondtam ki magamban, de a saját önbizalomhiányomat, gyávaságomat, és tehetetlenségemet éltem meg.

Nekem a saját... nem is negatív, de szomorú érzéseimet leginkább Okui Masami: DEVOTION albuma fejezi ki. Általában nagyon tetszik az az érzelemvilág, amit az énekesnő énekel ki magából, például egy későbbi albumán az I wish dalában is elfogadja, hogy úgymond nem sikerült a szerelme, és boldogságot kíván a szíve választottjának. Vagy szintén egy későbbi albumában az Iiwake dalában magát hibáztatja azért, mert nem vette észre, hogy az a szerelem, amiben él, már régen csak illúzió. A DEVOTION albumról már sokat beszéltem, hogy mennyire szeretem, most úgy gondoltam, hogy itt az idő, hogy a dalonként jellemezzem az albumot. Azt tudni kell, hogy nem minden dal szomorú, de a vidám dalokkal együtt alkot az album egy teljes egészet. Lássuk:

1. Sora ni Kakeru Hashi: Kezdjünk egy vidám, erőteljes dallal, a Tales of Eternia anime openingjével. Bemelegítésnek nagyszerű, bevezet az album hangulatába. A szólógitár Steve Lukather műve, 2000-ben összetalálkoztak, és együtt dolgoztak, több dalt is Amerikában vettek fel, köztük ezt is. Valószínűleg neki köszönhető az erőteljes zenei hangzás, de azért Okui Masami is kitesz magáért.
2. Chou: Azt gondolom, hogy nem csak Japánban, hanem világszerte is a pillangó a szabadság jelképe. Az énekesnő szabadulni akar a magányától, de nem tudja az utat, és egy pillangót kér, hogy segítsen. Szomorú dal, a vége egyszerűen csodálatos. Olyan, mintha az énekesnő is pillangóvá változna, és repül, amerre a szíve vezeti, maga mögött hagyva minden bánatát.
3. Shounen: Japánban a mai napig sem divat az érzésekről énekelni, beszélni, elrejtik azokat, pedig ők vallják a leginkább, hogy a szem a lélek tükre. Az énekesnő találkozik az után egy fiúval. Nem szól, de a szemében látja, hogy segítséget kér. Szárnyakat ad neki, hogy szálljon szabadon. Érdekes, hogy ez a dal annyira nem szomorú, ahogy a szövege sem. Ha a fiú szárnyakat kap, onnantól már egyedül is tud repülni.
4. Jounetsu: Nem, ez nem az latin szenvedély, ahogy a címből gondolnánk, itt másfajta érzelemről énekel. Olyasféle, amit a csendben érzünk, amikor nem szól senki, csak csinálja mindenki a maga dolgát, és ekkor kellemes érzés járja át az embert. A zene is nyugodt, valahogy illik az album atmoszférájához. Csukd be a szemed, és hagyd, hogy átjárjon az a kellemes érzés.
5. DEPORTATION ~but, never too late~: Ez egy kicsit kilóg a többi dal közül, ez már az a túlzottan vidám. Mintha azt akarná sugallani, hogy élvezzük ki a boldogságot, amíg csak tehetjük. Jó zene, de szerintem a dal kislemezén levő A.C version (akusztikus verzió) sokkal jobban beleillett volna az album hangulatába. Az valami fantasztikusra sikeredett.
6. Shuffle: Annak ellenére, hogy egy elsősorban gyerekeknek szóló anime (Yu-Gi-Oh!) openingje, egy igazi rock zene, életerős dal. Inkább az animében látható kártyacsata közben érzett izgalmait akarja átadni. Olyannyira sikerült, hogy az anime nélkül is bőven átadja az életérzést. Az énekesnő egyik legnépszerűbb dala.
7. Train: Ezt a dalt esett a leginkább nehezemre elfogadni, nem értettem a lényegét. Itt a gyerekkori boldogságát szeretné újraélni. Énekelni, táncolni akar, minden egyes nap értékes, minden pillanatot meg akar élni. Vidám dal, a zenét kicsit nehéz volt befogadni.
8. lotus: Okui Masami összes dala közül az egyik legnagyszerűbb. A lótusz a keleti kultúrában a tisztulást, újjászületést jelképezi, mivel még az algával teli vízben is kinyílik, ha süt a Nap, és akkor is nagyon szép. Ezáltal egy kicsit a reményt is szimbolizálja, és az énekesnő inkább ezt az oldalát fogja meg. Arról énekel, hogy mennyi hazugság van a világban, ezzel jelképezi az algás vizet, és köztük ő akar lenni a lótuszvirág, ami még ekkor is tiszta. Nagyon szomorú dal, a zene valami eszméletlen! Ebben a dalban érzem a leginkább, hogy Okui-san a bizalmába avat be, itt énekel a legszebben, és leghitelesebben a bánatáról, szinte azonosulunk vele.
9. Ano Hi no Gogo: Megint egy vidámabb önbizalommal teli dal. A szerelem pozitív érzéseiről énekel rockos formában. Hasonló, mint a Shuffle, ami nem csoda, hiszen ugyanannak az animének az ending dala. Amíg a többi rockos hangzású dal erős, addig ez szinte robban.
10. I'd love you to touch me: Ez az egyik legérdekesebb szerelmes dal, amit életemben hallottam. Csendes, de nem nyugodt. Olyan, mintha valami nagy baj lenne, és az énekesnő nyugtatja a párját, hogy nem lesz semmi baj, majd ő megvédi. De végig érezhető egyfajta feszültség. A dal amúgy a Tales of Eternia anime ending dala.
11. Sayonara: A címet szerintem még az is le tudja fordítani, akinek nemigen volt dolga japán nyelvvel. Igen, ez a búcsú dala. Nem is szerelmétől, sokkal inkább az érzéstől búcsúzik. Nagyon szép zene, és ének.
12. DEVOTION: Évek óta nem változott az a véleményem, hogy az összes Okui Masami dal közül ez a legjobb. Szinte megható hallgatni, ahogy az énekesnő énekel arról, hogy valami nem sikerül. De nem is ennek negatív érzése járja át a dalt, hanem annak elfogadása. Elfogadja, hogy nem sikerült. Érezni, hogy nagyon nehéz túllépni, de ott van az erő, hogy sikerülni fog. Valahányszor énekli az énekesnő a koncertjein, szinte mindig elérzékenyül. Itt jön ki, hogy mennyire hiteles a saját szerzemény.
13. Megami ni Naritai ~for a yours~: Tökéletes befejezése az albumnak. Erőteljes vidám dal, vidám érzésekről. Azért nagyszerű, mert a dal végén úgy állsz fel, hogy a vidám hangulat marad meg, és hogy mennyire nagyszerű album, töltetet ad.

Azt gondolom, hogy érezhető, hogy miért tartom nagyszerűnek ezt az albumot. Ez volt az az album, mely után nem csak egyszerű rajongást éreztem Okui Masami iránt, hanem egyfajta "életműi" rangot érdemelt ki nálam. Ahogy énekel az őszinte érzéseiről, és amiket fent írtam, azt gondolom, hogy egyértelmű az egyéni pontozásom:

40/40

Nekem azért jelent többet ez az album, mert nem csak magáról az érzésről énekel, hanem utat mutat, és az adott végére mintha ő is megnyugvást találna. Az az személyes problémám a post elején megemlített Linkin Park-kal, és még a karaokén újabban sokat énekelt Evanescence-szel, hogy annak szövegét is figyelve, ők csak az adott érzésről énekelnek, de olyan érzetet keltenek, mintha nincs kiút belőle. Én elfogadom azt, ha valaki azt írná, hogy ez a zenei stílus ezt igényli, vagy ha ismerném az előadók magánéletét, akkor másképp gondolnám, de nem ez az én világom. Nekem sokkal hitelesebb az, ha valaki kiutat mutat, és érezni, hogy bár most nehéz, de ki fog törni belőle. Ez hallható Okui Masami dalaiban is: A Chou végén a csodálatos zene azt érezteti, hogy elhagyta a bánatát, és már szabadon száll, a Shounen végére is érződik, hogy a fiú már szabadon repül. A lotus ennél bonyolultabb, de a Sayonara végén is érezni, hogy elbúcsúzott a szerelmétől, ahogy a DEVOTION is úgy zárul, hogy vége lesz, csak egy kis idő kell.

Eredeti JAM Project: Wings of the legend kislemez

Azt gondolom, hogy amíg élek, addig úgy fogok a 2012. december 5-ei napról megemlékezni, mint a japán zenei történelem egyik legnagyobb kislemeze jelent meg aznap. És érdekes, mert már 2 éve volt, amikor komolyabban elkezdtem ismerkedni a JAM Project munkásságával, és ahogy egyre több albumukat, és kislemezüket ismertem meg, úgy voltam vele, hogy ha elkezdtem gyűjteni a JAM kiadványokat, akkor elég lesz nekem csak a BEST COLLECTION albumok, a kislemezek külön annyira nem kellenek. És az újabb kislemezekről is így gondolkodtam, aztán jött a Wings of the legend... Már néhány héttel, ahogy kikerült YouTube-ra a rövidített videoklip, már akkor az volt a gondolatom, hogy valami nagyon jó dolgot csináltak. Aztán amikor leszedtem a kislemezt, és meghallgattam a címadó dalt teljesben, azt az érzést nem lehet szavakba önteni, azonnal tudtam, hogy nekem EZ KELL! NEKEM EZ A KISLEMEZ EREDETIBEN KELL!!! És ma meg is lett. ^^

Az azért hozzátartozik az igazsághoz, hogy baromi nagy szerencsének volt köszönhető, hogy végül meg tudtam venni. Ugyanis azt gondoltam ki, hogy az Angliában kapott költőpénzből spórolom ki magamnak. Lehetett volna, hiszen aki figyelte a postjaimat a ködös albionból, az "láthatta", hogy most jóval kevesebbet vásároltam, mint tavaly. Csak aztán elkezdett szépen lassan fogyni a pénz, néztem a CDJapan oldalán, hogy mennyi lenne, végül nem maradt már annyi. Amikor egyedül sétáltam, akkor is volt olyan, hogy nem mindig vittem magammal kaját, akkor venni kell, és akkor így elmegy szépen lassan a pénz. Arról el is felejtettem írni, hogy egyszer ki akartam próbálni a Burger Kinget. Nem mintha olyan nagy különbség lenne, de mégis, hogy egyek Angliában is. De amikor láttam, hogy £6 körül van egy Whopper menü, egyből mondtam, hogy ez felejtős téma. A pénz ami maradt, azt sem költöttem el felelőtlenül, mert akkor itthon gyűjtök mellé. Aztán 2-án jöttünk haza, és a manchesteri repülőtéren lenézek a földre, és egyszer csak megláttam egy £5-öst, azonnal zsebre vágtam. Na így tudtam végül megvenni. ^^'

Nagyon sokat hallgattam a címadó dalt, még most is nagyon szeretem, és kihozza belőlem azt az érzést, amit szilveszterkor írtam, hogy ebben érzem azt az erőt, amit akkor érzünk, amikor kemény munka árán megvalósítottuk az álmunkat, és érezzük, hogy egy percért nem volt hiába. És most már a Babylon-t is megszerettem, de szerintem a kislemez akkor lenne 100%-os, ha Okui Masami írta volna az endinget, olyan lassabbat, nyugodtabbat, mint mondjuk a Cosmic Dance, vagy a The advent of Genesis, vagy olyan balladát, mint a Negai. Csak ez az egy, amúgy egy pillanatra nem bántam meg, nagyon jó lett a második dal is.

Egyébként a Super Robot Wars egy rendkívül népszerű játékszéria Japánban, szinte mindig az első helyen nyit, amikor megjelenik egy-egy újabb játék, több százezret adnak el belőle. Ebből kifolyólag lehetne népszerűek a játék dalaiból megjelent kislemezek, van egy pár, ami kifejezetten jól fogyott, de soha nem értettem, hogy mi alapján dönti el a kiadó, hogy melyik kislemezből mennyit ad el. Ugyanis annyira nagy hatásúnak éreztem a dalt, amikor először meghallottam, hogy az volt a gondolatom, hogy az eladási listákon is robbantani fog, akár az együttes best selling kislemeze is lehetne. De aztán elkezdtem nézni, hogy teljesített első nap, először villámgyorsan végiglestem, nem találtam. Ne vicceljetek, hogy még a napi 50-es listába se került be. O_O Aztán láttam a 34. helyen. Nagy csalódásnak éltem meg. Aztán ide-oda mozgásnak köszönhetően 37. helyet érte el az első héten, és azalatt a 3 hét alatt, míg listán volt, 3.112 példányt adtak el a kislemezből. Ez még náluk is alsó kategóriának számít, nem tudom mitől függ, hogy a kiadó, a Lantis mi alapján dönti el, hogy egy-egy kislemezből mennyit ad ki.

Vagy ezt is könyveljem el úgy, hogy tök mindegy, hogy mennyit adnak el belőle, az a lényeg, hogy én szeretem? De akkor is sokkal jobb érzés lenne, ha sokan szeretnék annyira, hogy ha az első hetekben nem is adnak ki olyan sokat, de akkora lenne az érdeklődés iránta, hogy legyártanak még annyit belőle, hogy visszatér az Oricon chartra, igencsak megszépítve az eladásokat. De ez már így marad.

Tetszik a borító, nagyon tetszik, hogy hátul a tagokról van egy kép, ahol a szívükre teszik a kezüket. Igen, amikor kihallod a dalokból, hogy komolyan gondolják, és látod az arcukon is, akkor akkor annak a képnek vagy jelentése, van ereje! Mert tényleg sokszor énekeltek már arról, hogy mennyire fontos harcolni az álmainkért, mert az éltet, és a barátság erejéről is sokat énekeltek, de ennyire hitelesen még soha énekeltek ezekről a dolgokról.

És a teljes videoklip is elérhető, szerintem nagyon jó lett:

Úgyhogy az egész koncepció, amit a dalhoz körítettek: a kislemez, a képek, a videoklip, a szöveg, és a zene... tökéletes!

Szintfelmérő #3

Próbára tettem magam a Game Boy Advance-es Mario Kart-ban. A Quick Run-nak köszönhetően itt is lehet marathont menni, bár sokkal körülményesebben, mert bár annyit mehetsz, amennyi jól esik, nem számol pontot, így fejben kellett összeadni az összértéket. Csak 150cc-t tudtam beállítani, de ez is elég volt, ugyanis jóval szerényebb eredményeket tudtam itt elérni. A SNES pályákal együtt 40 van, az első helyezett 9 pontot kap, így összesen 360 pontot lehet elérni. Én 161 pontot értem el összesen. Tényleg nagyon nehéz a Mario Kart: Super Circuit, és a pontozás is szigorúbb. Itt még a régi rendszer szerint van, ugyanis az 5. vagy annál rosszabb helyezettek nem kapnak pontot, így amikor én is hátul voltam, nem adtam hozzá pontot. De a 2. helyezett 6 pontot kap, a 3. helyezett 3 pontot, míg a 4. 1 pontot. Ha a DS-eshez hasonló lenne a pontozás, azért valamivel jobb lenne az összkép. Nehéz, és aki tud jobbat, állok elébe.

A négy legnagyobb Super Robot Wars dal

Múlt héten vasárnap egyszerre 4 kfn-t csináltam egymás után, méghozzá a négy legnagyobb Super Robot Wars dalból, természetesen a JAM Project előadásában, méghozzá a SKILL és a GONG kislemez dalait vettem nagyító alá. Ezen dalok alatt vannak a koncertjeik alatt a legnagyobb buli, ekkor tombolnak a legjobban a rajongók, ezek a legismertebb dalaik. Ezekről írték egy rövid véleményt:

SKILL - Azért vált ennyire jelentőssé ez a dal, mert ez az első olyan szerzeményük, ahol leteszik az alapkövét annak az énekstílusnak, ami aztán végigkíséri őket. Hatalmas innovációnak számít, ezért volt ennyire népszerű megjelenésekor. Énekeltek korábban is hasonló stílusban, sőt, én nagyon szeretem az első BEST COLLECTION albumukat, a BEST PROJECT-et, de itt találták meg igazán önmagukat, és szerintem annak idején (már 10 éve O_O) tudatosan készültek arra, hogy most robbantani fognak, és olyat fognak énekelni, amit eddig soha. Bejött. Nekem is felpezsdíti a véremet, de én nem hallgatom annyit.

FOREVER & EVER - A SKILL kislemez B-side track-je, a PS2-re Super Robot Wars Alpha 2 játék ending dala. Mivel a játékszéria csak Japánban jelenik meg, ezért azokról egyáltalán nem tudok véleményt mondani, egyáltalán nem játszottam vele, de az biztos, hogy ha a JAM Project dalaiból kell kiindulni, akkor egy olyan játékról van szó, ahol nagy harcok folynak a Föld megmentéséért, és nagy összefogás van a robotok között (illetve azok irányítói között), akár még komoly barátságról is beszélhetünk. Ez egy nagyon szép dal, méltó egy endinghez, mégsem szeretem annyira. A fő problémám az, hogy elindul valahonnan, de nem megy el sehova. Mintha majdnem 6 percen keresztül ugyanazt a jelenetet ismételgetnék, és amikor várnád, hogy jön a nagy jelenet, egyszer csak véget ér a dal, és csak lesel, hogy ennyi volt? O_O Nagyon szép, ajánlott meghallgatni, de összességében csalódás.

GONG - Két év telt el, megjelent a Super Robot Wars Alpha 3, még szép, hogy a JAM Project-et kérték fel, hogy írjanak rá dalokat. Összességében komolytalanabbnak hangzik ez, mint a SKILL, legalábbis nem olyan nagy hatású, én mégis jobban szeretem, engem valahogy jobban lázba hoz. Valamiért többet nem tudok írni róla érdemben, viszont, ha a SKILL és GONG kislemezek közül kéne választanom, egyértelműen az utóbbi mellé tenném le a voksom. És a többség is így gondolkodik, ugyanis ez a legsikeresebb kislemezük. Tényleg eltörpül a SKILL mellett, csak többször meghallgatás után jön át a hangulata, de akkor nagyon!

http://www.youtube.com/watch?v=UiwRcOtwQDc

Brother in Faith - Akárcsak a FOREVER & EVER, a harmadik résztől is egy szép endinggel búcsúznak el. De ez teljesen más. Ugyanúgy érződik a barátság jelentőssége, de itt nemcsak elindul valahonnan, hanem el is megy valahová. Nyugodt, most nem erőből nem énekelnek arról, hogy kitartunk egymás mellett, bármi is történjék, hanem megállnak, és érzelemből énekelnek. És nagyon eltalálják a szívet, én nagyon-nagyon szeretem ezt a dalt, a teljes repertoárjukból legnagyobbak közé sorolom. Most is kicsit elérzékenyültem, ahogy eszembe jutott. A refrén mégis kitör, de nagyon odaillik, ettől válik igazán hitelessé az az érzés, amiről énekelnek. Az első refrén végén hallgató "Forever" az egész dal csúcspontja nálam.

Átlagon felüli képességek

Azt már egészen kiskorom óta tudom, hogy számokban nagyon jó vagyok. Ezt most megerősítette a Big Brain Academy for Wii is. Ahogy a DS-es verzióban, ebben is vannak számolással kapcsolatos feladványok. A játékról tudni kell, hogy a gyakorlásban is értékeli a képességeinket, bár az zavaró, hogy másképp, mint a DS-esben, ugyanis itt magasabb érték után adja a bronz, ezüst, és arany medálokat, de magasabban is értékel. Ha Hard-ban megkapjuk az arany medált, akkor megnyílik az Expert (szakértő) szint. Most a számolás egyik feladatában ebben is sikerült megkapni az arany medált, a léggömb pukkasztásban. Léggömbökön számok vannak, és növekvő sorrendben kell kidurrantani őket. Easy kategóriában 1-10-ig vannak a számok, medium-ban 1-100 között, míg hard-on -100 és 100 között. Experten pedig törtszámok vannak, és ebben is jó ereményt értem el.

Én mindig is azt gondoltam magamról, hogy sokkal inkább reál beállítottságú vagyok, addig nagyon jó voltam matematikából, amíg a négy alapműveletet vettük, meg egy kicsit magasabb szinten esetleg, mert fejben elég jól tudok számolni, még ha több idő is kell egy kicsit. De egyes gimnáziumban vett témakör bukta nálam. Logaritmusból olyan egyes témazárót írtam, hogy öröm volt nézni. Ez szélsőséges, a legtöbb ilyen hármasra sikeredett, bár a szögfüggvényekre emlékszem, hogy az nagyon szép ötös volt. De hogy én akadémiai szinten nyomassam a matekot, az ki van zárva. Nagyjából azok a matematikai témakörök mentek, melyeknek átláttam a logikáját. Fejben számolni sem úgy szoktam, ahogy papíron, hanem gondolatban számegyenest húzok. Egy egyszerű példa: 20×1,5 Most ezt tudjuk, hogy 30. Az ilyen jellegű dolgokat úgy szoktam kiszámolni, hogy 20, és annak kétszerese 40, akkor már a kettő között keresgélek, és mivel a másfél pont a fele a kettő közötti értéknek, ezért a 20-at megfelezem, a hányadost hozzáadom a szorzandóhoz, és kijön a harminc, a bonyolultabbak így másodpercek alatt kijönnek.

A játékban egyébként még számolási feladvány van. Az egyik, hogy piros és kék golyókat dobálnak egy kosárban, és állapítsd meg, hogy melyikből van több. Érdekes, ezt például nem számolom össze, hanem látásra állapítom meg, hogy pirosból, vagy kékből láttam többet beleesni a kosárba. Ugyanis dobóink nem valami ügyesek, és néha nem a kosárba esnek a golyók. Egyébként a legtöbb esetben bejön ez a módszer. A harmadiknak nem is tudom mi a pontos neve, de az a lényege, hogy ilyen vastag fakorongok vannak egymáson, rajtuk számok. Meg van határozva egy összeg, és azokat kell kalapáccsal kiütni, melyek nem az adott összeget adják ki. A Medium érdekes, ugyanis ott általában 2 szám van. Például, ha az összeg 34, akkor van 4 nyolcas, és 2 kilences. És ezt úgy szoktam számolni, hogy 4×8=32, és ha 34-et kell kihozni, akkor meghagyom a két kilencest, mert azok együttes értéke kettővel több, mint két nyolcas, és pont kettővel több kell, mint 32, így a két nyolcast ütöm ki. A hard már sokkal nehezebb, mert random vannak a számok, és csak úgy tudom a jó választ, ha gyorsan összeadom, így látom, hogy melyeket kell kiütni.

Majd írok tesztet a Wiis verzióról, ugyanis szerencsére más feladványok vannak, mint a DS-esben, de azt már most elárulom, ha valaki szeretné ezt a játékot, de nem szeretné mind a két verziót, akkor a magasan a Wiis verziót ajánlom, sokkal szórakoztatóbb.

Szintfelmérő #2

Most már jobb összképet mutat az Atsu hercegnő. Utána is néztem, hogy kik játszanak benne, és ki játsza a főszereplő lányt. Meglepett, hogy az a színésznő (Miyazaki Aoi), aki a Nana Live Action-ben Komatsu Nanát is alakította. Most, hogy jobban megnézem, tényleg ő az, arcról fel lehet ismerni.

Kiábrándultan vettem tudomásul, hogy a Mario Kart 7-ben kivették az egyjátékos módból a VS-t, így ott nem lehet marathont játszani. Viszont a Mario Kart DS-ben benne van, ezért ott tettem próbára magam. Ott is randomra állítottam 32 pályát, szerencsére itt sem ismételt. 10 pont jár az első helyért, így 320 pont a maximum. 150cc hard módozatban 282 pontot értem el, ezt is szép eredménynek tartom. Dry Bones volt a karakterem, és Dry Bomber kocsival mentem. Egyenesben gyors, és a gyorsulása is jó, ezért többször volt, hogy nagy előnnyel nyertem, de ha itt is bombáznak, vagy egyszer-egyszer én is hibáztam, akkor könnyű rontani. A Game Boy Advance-es Mario Kartra leszek kíváncsi, mert az tényleg nehéz.

Szintfelmérő

Eredetileg a Mario Kart: Double Dash!!-sal akartam volna játszani, de aztán rájöttem, hogy a GameCube játékok nincsenek itt (bagszinál vannak azok a dolgok, amiket nem akartam hazahozni, mert tudtam, hogy kelleni fognak, ha majd visszaköltözök Pestre). Mert bár az a legrosszabb Mario Kart, mégis ami miatt nagyon szeretem, az az All Cup Tour mode, tehát egyszerre végig lehet menni az összes pályán. Ez nagyon jó egyfajta tesztnek is, hogy mennyire vagy jó, a játékban. De aztán rájöttem, hogy közvetve ugyan, de a Wii-s Mario Kart-ban is lehet ilyet játszani. Egyjátékos mód, VS. 32 pálya, random, és hogy igazán izgalmas legyen, 150cc, hard-ra állítottam a gépi ellenfeleket. Örültem annak, hogy nem ismételt pályát, azaz mindegyiken egyenként végigmentem. Az első helyezet 15 pontot kap, ami ha beszorzunk 32-vel, akkor az összesen 480 pont. Én a végére 419 pontot értem el, azt gondolom, hogy nincs szégyellnivalóm. :) Több, mint másfél óra volt, de élveztem, nagyszerű játék volt. Egyedül az idegesített, hogy Baby Peach volt mögöttem mindig, és rettenetesen utálom a hangját. Legalább élvezet volt elpüfölni.

És egy kis zene: Már megjelenése óta ismerem Hironobu Kageyama: Kiba ~Tusk of Darkness~ kislemezét, de csak nemrég vettem észre, hogy mennyire nagyszerű a B-side track. Az ilyen dalok hangulatát imádom:

Worrier ~Yami wo Kakeru Kiba~

http://www.youtube.com/watch?v=wmHqff9Z9lE

Vélemény az új japán sorozatról és életmódváltás

Tehát ma elkezdte az M1 játszani az új japán sorozatot, az Atsu hercegnőt. Tudom, hogy "Acu"-nak van írva, de jobban szeretem hepburn-nel írni japán szavakat, nem csak azért, mert "esztétikusabb" kinézetre, hanem mert ha magyaros átírás után beszélnénk japánul igencsak lesnének, hogy mi a bajunk. A hepburn jobban "láttatja" hogy hogy kell a szavakat kimondani. De ha igazán jól akarunk japánul beszélni, sokszor kell japán műsorokat nézni. Ami ajánlott, mert a legszebb hangzású ázsiai nyelv. Szóval a sorozat. Háát... nem voltam elragadtatva. Az elején kifejezetten rossz volt a színészi játék. Sok volt a narráció, ami részben jó dolog, mert így jobban értjük, hogy mi történik, ugyanakkor mintha súgógép-hatása lett volna, ugyanis többször előfordult az, hogy párbeszédet szakított meg a narráció, és annak végén a szereplők elkezdtek feltűnően másképp beszélni, mintha csak súgásra rájöttek volna, hogy ja, hogy nekem most ezt kell mondani. De az egész rész alatt elgondolkodtatott a színészi játék. Mert lehet, hogy a korábban leadott koreai sorozatok, mint a királyi ház titkai, vagy a korona hercege sem éppen Hollywood-i színvonalú produkciók, de mégis volt valami kedvesség, valami báj, amitől szerethetők voltak a karakterek. Itt ez nem volt meg, és azon gondolkodtam, hogy vagy a színészek voltak ennyire rosszak, hogy az akkori japán természetesnek vett mesterkélt viselkedést akarták eljátszani. Mert akkor nem élnék a Tokugawa sógunátusban. Mert bár azt éreztem, hogy Japánban a nőknek mintha több beleszólásuk lett volna a dolgokba általánosságban, mint mondjuk Kínában, mégis ha valóban ennyire mesterkélt volt az akkori japánok viselkedése, akkor nagyon kemény szabályok uralkodhattak annak idején. Ehhez képest Koreában élni megváltás lehetett akkoriban, már ami az ottani sorozatokból lejött. De valószínű, hogy csak (japán) a főszereplő lány volt olyan, hogy tiszteletet vívott ki magának, ugyanis amikor megszületett, és az apja megtudta, hogy lánya lett, igencsak lefagyott a mosoly az arcáról. Poén egyébként, hogy itt is megfigyelhetők, azok az animékben is használt klisék, hogy az apának 3 fiúgyerek mellett született lánya, és a fiúk nagyon esetlenek, semmi élet nincs bennük, már-már lányosan viselkednek, erre jön egy talpraesett csaj. Az apuka egyébként pont ezért szeretett volna negyedjére is fiút, mert azt remélte, hogy legalább ő lesz életre való. A jellem bejött, csak a nem nem. ^^' A végére sokat javult a sorozat, mintha a szereplők "bemelegedtek" volna, inkább a dramaturgiával van nagy baj. Az első rész elején az anya megálmodja, hogy lánya születik, de az az érzés, amit ő érzett, nem jön át, és elsiették a lány felcseperedését. Így nem érezhettük át igazán, hogy már gyerekkorában sem volt egy átlagos, akire felfigyelnek. Visszautalnék a korona hercegére, az azért volt nagyon jó, mert jobban el volt nyújtva a főszereplők gyerekkora, így jobban átérezhettük azt, ahogy felnőttként viszonyulnak egymáshoz. Úgyhogy hagy némi kívánnivalót maga után a sorozat, de hátha javul. 50 részes egyébként.

És névnapom alkalmából elhatároztam, hogy komolyabban fogok testedzeni, el is kezdtem ma. Már most érzem, hogy nem telt el eseménytelenül 1 óra, igyekeztem minden testrészemet megmozgatni: kar, mellkas, has, láb. Bemelegítésként, és záróakkordként jógáztam egy kicsit az elején és a végén. Természetesen mindezt Wii Fit Plus-szal. Aztán a végén megmértem magam, mert régen tettem már ezt meg, és visszamentem 70 kg-ra. Pont ezért nem mertem ráállni a mérlegre, mert tudtam, hogy nem fog szépet mutatni, ha az igazat akarja. De az a durva, hogy tudtam, hogy baj van, mégsem étkezek normálisan, és mivel féltem, hogy nem fog kellemeset mutatni. Csakhogy ha a félelem eluralkodik rajtam, akkor nem görgetem magam előtt a problémát, és a végére meg a mélyből sokkal nehezebb visszamászni a korábbi állapotra. Úgyhogy ez nagy baj. De most nem is a fogyás lesz a fő téma, hanem a testépítés. Szeretnék végre igazán jól kinézni! És a mai napi edzés utáni érzés azt mutatja, hogy van erre esély.

Ugyanis eddig azért hanyagoltam a komolyabb edzéseket, mert tisztában voltam azzal, hogy nem elég egy bizonyos szintig edzeni, azt meg is kell tartani folyamatos edzéssel, különben elernyednek az izmok. Féltem, hogy nem fog hosszútávon menni az életmód váltás, mert elvesztem a motivációmat. De most elhatároztam, hogy kipróbálom élesben, meglátjuk, hogy fog menni.

Az étkezésre visszatérve, ha még ennyire sem figyelném, hogy mennyit eszek, baromi könnyen felhízhatnék akár 120 kilóra. Ezt Angliában tapasztaltam meg, még korábban is, mert ott több olyan finom kaját lehet kapni, amit nálunk nem, és nem egészségesek. Ezalatt a 11 nap alatt, amíg kint voltam, többször volt arra példa, hogy ettem például az ecetes ízű chips-et (ez az, amit például hiányolok itthon), és bár nem voltam éhes, mégis amikor szólnak, hogy kész a pizza, nem kellett kétszer mondani, úgy ettem, mint aki órák óta nem evett volna. Ezt már korábban is írtam, hogy ez azért van, mert az ízélmény miatt eszek. És ha a pizzának az ízére gondolok, akkor valahogy elfelejtem, hogy 5 perce ettem utoljára, talán nem is keveset. Veszélyes játék, nem is tudom, hogy ezen lehet-e valahogy változtatni.

Megoldás kompatibilitási problémára

Hihetetlen, hogy az ember azt gondolná, hogy az internet korszakában valóban barátja a Google, de nem ez az első eset, hogy kiderül, hogy néha jobban jár, ha a saját szürkeállományára támaszkodik. Két program Windows 7 kompatibilitási problémáját sikerült megoldani, az egyiket segítséggel, a másikat magamtól:

KaraFun Studio 1.18: Nem is árulok zsákbamacskát, ez regkey-es téma, a többit meg tudjátok. A lényeg az, hogy problémák miatt ugye többször volt Windows 7 telepítve. Ezt a karaoke programot eredetileg Windows XP-re csinálták, és csak egyszer fordult elő az, hogy a fizetős KaraFun látta a regkey értékeit, a többi esetben mindig kért Seiralt, ahogy most is. Itt LL barátom segített, a megoldás egyszerű: Csak akkor látja a regkey-t, ha a Program Files-ban a Karafun.exe fájlt rendszergazdaként futtatjuk.

HP scanjet 3970: Az, hogy a KaraFun problémára nem találni megoldást, még talán el is lehetne fogadni, nem olyan program, amit széles körben használnak. De hogy a scanner problémájára magamtól kellett rájönni, azt azért kicsit durvának tartom. Írtam 3 hónapja, hogy elvileg nincs Windows 7 kompatibilis drivere a HP scanjet 3970 scannernak, de én találtam egyet. Most voltam olyan nemkedves magamhoz, hogy nem linkeltem be, így kereshettem... Nem is lett meg, illetve volt egy oldalon rémlett, mintha innen lett volna, van is Windows 7 listázva, de telepítés után nem akart elindulni. Sokáig keresgéltem, sehol nem tudnak erre megoldást, ez a scanner nem jó Windows 7-re. Majd hirtelen megvillant, hogy szoktak bizonyos programokat Windows XP kompatibilisként futtatni, gondoltam, hogy hátha segít az. És igen! Nem 100%-os a program megjelenítése, de lehet használni. Tehát a lényeg: Program Files, és a program exe fájljára jobb egérgomb, tulajdonságok, kompatibilitás, és XP-re tessék állítani, és lám, jó a scanner Windows 7-en is. És szerintem így Windows 8-on is működne. Próbára tettem, sikerült scannelni:

Én is csak úgy tanulok, ha figyelem az okosabbakat. ^^'

Aladdin és a tolvajok fejedelme: Jön a régen várt szép esküvő

http://www.youtube.com/watch?v=0wX_M9R1xhM

Előadó: Mikó István

Jön a régen várt szép esküvő
Nagy a nyüzsgés Agrabán
Ez a bamba nép meg csak úgy dől
Mert Jázmin és Aladdin a lagziján haladin

Jön a régen várt szép esküvő
Aki belép mind serény
Legyen gódis fajzat vagy úr fő
Haja legyen szép

Csak semmiféle újkeletű módi
A turbán durván kötve már nem is jó
Szép fülbe tűrve díszít a gógyi
E puszitól más lesz a hasonló

Jön a régen várt szép esküvő
Még a rest is újra fest
Ki az összes színben szakértő
Ugye én? Eressz!

Ma nagyszabású lagzi lesz ez nem újság
Mert tudja már a nagyvilág
A cimborám egy nőnek adja a szívét
Én meg azt amit kér!

A Szaffarinál a jobb a barmicvoh!
Vagy buliban egy csajba Hawaii-ba
De egyikük sem ekkora hepaj!
Hogy disznósok a zaba
Hogy kipukkad a hasa

Jön a régen várt szép esküvő
És a formám csábitó
Ha egy kuldusfiú ennyit nő
Én is hajtok rája aztán vár a gálya

Jön a régen várt szép esküvő,
De mi inkább nem mennénk
A mi hercegnőnk előkelő
Ez a srác egy aljanép!

És már a palotában is vagyunk
Hol mindenkire hatalmas nagy kanál vár
Sehol Jaffar! Eldobjuk az agyunk!
Tutimátu vagyok, semmi akadálya már

Jön a régen várt szép esküvő
Sok a szajré, arany, kincs
Míg nassolnak és hasuk nő
Majd támad egy-két zavar és a siker rámkacsint!

Jön a régen várt szép esküvő
Egyre dől a drága cucc
Így az én jövőm tündöklő
Ha jól viselkednek az egyik enyém lehet!

Most érkezik pár virágzó zöldség!
A garázsmester óvatosan leparkol
A bárnyoszolyó sose lesz már kész?
Az korhol ki tudja azt, hogy mikor hol,

Jön a régen várt szép esküvő
És a személyzet serény
De hol van még a... épp a fő??!
A vőlegény!