A Last.fm félig dinamikus weboldala néha vicces dolgokat produkál:
Többszor hallgattam meg a számot, mint ahányszor összesen hallgatták. ^^' Az, hogy ki mit hallgat, azt azonnal kimutatja a Last.fm, és a te módosított statisztikádat is azonnal láthatod, de bizonyos adatok csak hetenként frissülnek.
Egyébként egészen rákaptam erre a számra, néha kifejezetten jól esik az ilyen egyszerűbb, szórakoztató, semmi mondanivalóval nem rendelkező dalt önfeledten hallgatni. ^^
Ugyan csak szombaton lesz a születésnapom, de összeválogattam magamnak egy kisebb-nagyobb csomagot:
A két Nintendós újságot tegnap kaptam anyámtól. Most is tele van érdekes és jó cikkekkel, viszont meglep, hogy a Nintendo Gamer-hez nem járt ajándék, pedig azt agyon szokták nyomni apróságokkal. Ennek köszönhetően 49p-vel csökkent az ára, most már £4.50. Az Official nintendo Magazine mellé egy poszterfüzet járt, 8 poszter van benne, ebből természetesen csak 4 használható fel egyszerre.
A Macskarisztokraták DVD-t az Europark Saturnban vettem 1.699 forintért. Mivel gyerekkorom nagy kedvence, ezért megért annyit. Egyszer láttam tavaly a rajzfilmet, de előtte utoljára szerintem csak 1996-ban. Érdekes is ennyi év után újranézni. Ugyanannyira szeretem, de több dolgot vettem észre. Például akkoriban a rajzolási stílus egyáltalán nem tűnt fel, de most totál meglep, hogy nem újították fel digitálisan, amikor 1993-ban kiadták videokazettán, mint a 101 Kiskutyát később, amikor megjelent újra. És érdekes, hogy pont a régi verziót láttam nemrég a 101 kiskutyából, az 1961-eset. A Macskarisztokraták 1970-es, de totál ugyanaz a rajzstílus, még kevés benne a számítógépes munka. És az a helyzet, hogy így DVD-n nem mutat annyira szépen. Szerintem ráfért volna egy ráncfelvarrás, digitálisan teljesen felújítani a rajzot, én örültem volna. Az Aladdin is nagyon szép így felújítva. Utánanéztem annak is, hogy ment-e 1971 környékén a magyar mozikban, de erről nem látok információt, így élek a gyanúperrel, hogy mi, magyarok, csak videokazettán láthattuk először, ugyanis arról sem olvastam, hogy esetleg a '90-es évek elején ment-e a mozikban. Hát így nem csoda, hogy nem sokan emlékeznek rá. Azt azért el kell ismerjem, hogy a macskák iránti végtelen rajongásomnak köszönhetően szerettem meg ennyire a rajzfilmet, és ha akkoriban nem láttam legalább 20×, akkor egyszer sem. Már akkoriban is nagyon szerettem Kassai Ilona hangját (A Madam-é). A rajzstílus mellett még magán a külsőségeken is elcsodálkoztam. Ugyanis akkoriban annak ellenére, hogy elég korán képbe kerültem az évszámok terén, nem sokat mondott nekem az, hogy 1910-ben játszódik a történet. Most meg teljesen rácsodálkoztam az utcákra, mennyire más hangulatuk volt, és a villára, hogy nézett ki, amiben a macskák laktak. Egyébként nekem a kismacskák közül mindig is Berlioz volt a személyes kedvenc, mostani fejjel is ő a legszimpatikusabb. Az Arpeggiónak is most néztem utána, hogy mi az. Ami még meglepett, hogy Thomas O'Pamacska kóbor barátai egy-egy országról vannak elnevezve. És volt egy macska, amelyik iszonyúan csúnyán nézett ki, nagyon utáltam ránézni, most meg nevetek magamon, mert ő volt a kínai macska. Nem Kínából származó macskát kell elképzelni, hanem egy kicsi, ferde szeműt, egyébként sziámi-féleség. Nos, igen, töredelmesen be kell, hogy valljam, hogy koránt sem voltam egész életemben ennyire ázsia-barát, mint most. Hát régen, amikor én is nézegettem a híradót, és amikor Kína, vagy Japán volt, akkor mindig eltakartam a szemem, mert nem értettem, hogy miért olyan csúnya, kicsi azoknak az embereknek a szeme, és hogy miért olyan nyomott az arcuk, és miért lelapult a hajuk. Persze, nem kellett sok, hogy megbarátkozzak a külsejükkel, most meg... Oda vágyok, hát ne vicceljetek. Az már csak hab a tortán, akkor volt sikeres a Jó reggelt Vietnam című film, és én akkoriban azt hittem, hogy Vietnam valahol Közel-Keleten van, Irán környékén. Csak amikor később komolyan nézegettem a térképeket, és az Ázsia térképnél szembesültem, hogy hol is van valójában. A Macskarisztokratákra visszatérve, az is most tűnt fel, hogy George VénKujon hangja Kenderesi Tibor volt. Igen, a közkedvelt Dagobert bácsi, és Zseniális teknős hang, sajnos nemrég távozott el közülünk. :( Szóval most is nagyon jó volt nézni a rajzfilmet, nem bántam meg, hogy megvettem a DVD-t. Ha realista lennék, igazat adnék azoknak, akik azt sérelmeznék, hogy nincsenek benne akkora dramaturgiai hatások, mint például az Aladdinban, vagy az Oroszlánkirályban, ennek fényében érthető, hogy nem lett annyira sikeres, viszont az mégis furcsa, hogy kb. 20 éve úgy kiadták videokazettán, hogy nem ment előtte moziban.
Tegnap találkoztam Kumitével, vásároltam nála is. Először csak a Game Boy Coloros Wario Land II, és a Game Boy Advance-es Donkey Kong Country 3-ban egyeztünk meg, aztán meglepetésképp elhozta nekem a Super Mario Land dobozát. Én rááldoztam az 1000 forintot, ez akkora ritkaság, és kincs, hogy az első kiadása a doboznak, nem a piros keretes, valami Nintendo Choice-os (már akkoriban is megjelölték az 1 millió+ eladású játékokat, és új köntösben jelentek meg), úgyhogy jöhetett. A két játék meg kellemes, a Donkey Kong Country 3-at, tegnap este, amikor kipróbáltam, szabályosan kerestem, hogy merre ell egyáltalán elkezdeni. O_O Nem esett le, hogy a hajóval kell menni, és hogy egyáltalán csak hajóval lehet elérni az első világot. Nekem már most gameplay videó kellett, mi lesz majd később? O_O Az mindenképp könnyebbség, hogy bárhol, bármikor lehet menteni, de mintha a játék egyébként is könnyebb lenne. A Wario Land II-t épp, csak elkezdtem, nekem egy kicsit furcsának tűnt. Lehet, hogy én várok túl sokat Wariótól, mert ő ugye az a végtelenül vicces, bolondos karakter, akit sokan szeretünk, az elején még nem nagyon akart kialakulni. Hátha később.
Ma voltam a Play Maniában, ugyanis volt 3 SNES kazetta, amit kinéztem magamnak korábban, ma ebből kettőre szert tettem: Oroszlánkirály és a Dzsungel Könyve. Még a Street Fighter 2-t néztem ki magamnak, de már elvitték, viszont a Hupikék Törpikék is jó játék, ezért megvettem. Az Oroszlánkirály felirata bár német, de maga a játék angol, ezt ott nem tudták, ezért 1.500 forintért adták, míg a másik kettő 2.500 forint volt, mert azok angolok. A három együtt, bár 6.500 volt, de odaadták 6.000 forintért. Mivel az Oroszlánkirályt - ahogy korábban írtam - már a Virgin csinálta SNES-re is, ezért mindenben megegyezik a PC verzióval. Sokat játszottam azzal suliban, és nem emlékszem arra, hogy valaha is túl tudtam jutni a 2. pályán, most sem ment. Az a rész, amikor Szimba mindenféle állatok között futkos a rajzfilmben. Ez az, amikor dobálnak minket a majmok, a zsiráfok fején járunk orrszarvú felkap minket, és struccon utazunk. És a struccos résznél nem tudtam soha továbbjutni, és most is sokszor meghaltam ott, ahol kétszer kellett ugrani. A kivitelezése világos, de nem értettem, hogy Szimba mibe akad be, ami a halálát okozza. Muszáj voltam erről is videót. Ja, hogy később kell ugrani. De utána sem jutottam sokáig, mert most meg azon vagyok fennakadva, hogy miért nem fogja meg a vizilovak farkát? Ott is meghaltam vagy 20×. A játékban egyébként kétszer lehet újrakezdeni, és egyszer 9 élet áll rendelkezésre. Az oroszlán is macska... De nagyon aranyos játék, élmény játszani vele. A Dzsungel Könyvét soha nem láttam, de érdekel. Így a játék nem is volt akkora hatással rám, aranyos ugrálós, el lehet játszogatni vele. Kicsit sötét a kép, és nehéz látni, hogy mi hol van. A Hupikék Törpikékkel játszottam régen, az tetszett nekem. Most is jó játék, bár az első pálya elég érdekes, hogy a törpék az ellenfelek, de az utána levő erdő már sokkal érdekesebb. Majd ezt is végigjátszom.
Úgyhogy most ennyi, de még nincs vége, remélem, hogy a MondoConon találok The Legend of Zelda: Ocarina of Time part 2 mangát. És a jegyet is megvettem magamnak a SakuraZakában. Van még nekik jónéhány, úgyhogy aki még szeretné megvenni, egyáltalán nincs lemaradva.
Jó fej vagyok, hogy holnapután MondoCon, és karaoke verseny, és én még mindig azon gondolkodok, hogy mit énekeljek. Határozottan követendő példa, így kell csinálni. -_- Eredetileg a Code Geass COLORS dalát szeretném (még nem tenném múlt időbe), meg is van a kfn-je, de zavar, hogy egyrészt nincs benne a vocal, másrészt meg olyan dolgot vettem észre, amit eddig egy karaoke fájlban sem láttam. Ha egy szó vége n-nel végződik, akkor az több esetben (nem mindig) össze van vonva a következő szó első szótagjával. De hogy miért, amikor a két szótag jól elkülöníthető füllel, mert ugye a japánoknál az n az önálló hangzó. Jó, persze, könnyen lehet ezt orvosolni, újra megcsinálom, zavaró szótagokat kijavítom magamnak, beleteszem a vocalt, de valamiért nem vagyok motivált affelől, hogy cselekedjek. -_- Egyszerűen nem ismerek magamra.
Aztán hallgatom a JAM Project dalokat, és a Portal-on gondolkodtam még. Így hallgatom, hogy ez nem is annyira magas, aztán a második refrén után, amikor meghallom a már-már női hangmagasságú férfihangokat, akkor szépeket mondok magamban. -_- Meg aztán itt van még a PROMISE ~Without you~ dal, ami bár Okui Masami szóló, de nem énekel olyan magas hangon, ezért azt gondoltam, hogy ezt nagyszerűen el lehetne énekelni az én hangszínemben. Elkezdtem magamban, és hááát... Ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Nem is az bizonytalanít el, hogy nem menne, hanem hogy nem hangzana szépen tőlem.
Kértem tanácsokat, de az is lehet, hogy csak megülök a fenekemen, és figyelem a többieket. A Portalt és a PROMISE ~Without you~ karaokékat úgyis még külön meg kéne csinálni, bár az lenne a legkevesebb, mert nagyon szeretem azokat a dalokat, így igazán szórakozás lenne a munka.
Alig 24 óra leforgása alatt sikerült végigjátszani a SNES Aladdint. Önmagában nem rejt a játék nagy kihívásokat, tényleg a legnehezebb rész, amikor ki kell szabadulni az oroszlánbarlangból, mely a lámpát rejti, utána megint könnyű lesz a játék. A főellenség természetesen Jafar, akit elég könnyű legyőzni. Fejreugrós szisztéma, két alakja van, és érdekes, hogy talán pont a második alakja (a kígyó) könnyebb. Úgyhogy a játék egyáltalán nem nehéz, de a hangulata bőven kárpótol.
Írtam, hogy mennyire hű a történethez a játék, és érdekes, hogy pont ott torpan meg, ahol tegnap abbahagytam. Ugye a 4. világig jutottunk el Sparrow-val tegnap, aztán egyedül is elvittem odáig. Az a rész nekem nagyon tetszik, hogy Dzsinn sokféle alakban segíti a továbbjutásunkat, viszont utána érdekes fordulatot vesz a játék, ugyanis utunk a piramisban folytatódik. Terveztem még egyszer megnézni a rajzfilmet, hogy frissítsem az emlékezetemet, de akárhogy erőltettem meg magam, nem emlékszem arra, hogy Aladdin valaha is piramisba került volna. Hiszen a rajzfilm utána úgy folytatódik, hogy Dzsinn teljesíti hősünk három kívánságát, melyből az egyik, hogy Ali herceg legyen, és utána megy Agrabah-ba, mint új kérő, hogy elvegye Jázmint feleségül, és szőnyegre szállnak. Na most ez is érdekes, ugyanis ez a szőnyeges kaland, mint bonus level benne van a játékban. Itt nincs semmi ellenség, csak gyémánt mindenhol, azokat lehet gyűjtögetni, a háttérben szól az "Egy új élmény" dal SNES verziója. És ezután jön a 6. világ, mely a kastélyban játszódik, készülődünk Jafarhoz, utána a főboss. Tényleg nem nehéz játék, lazán végig lehet vinni. Összességében nem rossz, de hogy a végén eltér a történettől, az egy kicsit csorbított a lelkesedésemen.
Tegnap írtam arról is, hogy mekkora a különbség a SNES és a Sega MegaDrive verzióhoz képest. Mutattak nekem videót a MegaDrive változatról, és tényleg. Még érdekesebb az, hogy én is játszottam PC-n, és a MD verzióról eszembe jutottak a PC jelenetek. Azért van nagy különbség, mert Segára, és PC-re a Virgin Entertainment fejlesztette, míg SNES-re a Capcom. A magyarázat pedig egyszerű: A Capcomnak volt akkoriban joga SNES-re Disney játékokat csinálni. És a SNES játék nagyon hasonlít a Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékhoz, hiszen az is Capcom gyártmány. Ugyanaz a fejreugrós rendszer, a MegaDrive-ban meg Aladdin odáig fajult, hogy kardot ragadott, hogy felvegye a harcot üldözői ellen. Ugyanez van PC-n is, de az is meglep, hogy nemcsak a pálya, de a zene is totál más. És, ha őszinte akarok lenni, nekem ennyiből a SNES verzió jobban tetszik, de játszani kéne a másikkal is, hogy hiteles véleményt tudjak adni, de nekem nagyon tetszik az a grafikai hangulatvilág, amivel a Capcom megáldotta a Nintendo konzolra készült játékait.
De remélhetőleg az Oroszlánkirály sem fog sokáig váratni magára. Mivel a Capcom jogai nem sokkal az Aladdin elkészülte után lejártak, ezért az Oroszlánkirályt már SNES-re is a Virgin Entertainment fejlesztette, úgyhogy abban biztosan nagyon kevés a különbség. Nagyon várom, hogy játszhassak vele.
Na nem nekem, csak még hétközben megbeszéltem az egyik 3DS Hungary-s ismerősömmel, Sparrow-val, hogy elmegyünk ma együtt a bolhapiacra. 10 órakor találkoztunk az 1-es villamos Erzsébet Királyné útja megállójában, onnan mentünk el. Kettővel több konzolárus volt, akikről beszélt korábban bagszi, és az egyiknek tényleg nem éppen barátságosak az árai. O_O Hogy Nintendo 64-es Super Smash Bros-t (csak a kazetta) 8.000 forint, az úgy nem éppen eladható ár. Sparrow valami Game Boy-os Zeldát akart venni, volt is nála egy sima Link's Awakening 5.000 forintért, valamint Oracle of Ages 6.000 forintért. Ki is kérte a véleményemet, hogy melyik éri meg jobban, még szép, hogy az Oracle of Ages, Link's Awakeninget lazán találni olcsóbban is, az Ages-nek még talán korrekt az ára, bár az is csak a kazetta. De jól járt vele. Az a gond, hogy az árus mindig eBayes árakra hivatkozik, hogy itt ennyiért, meg annyiért szerzed be, nála egy kicsit olcsóbb. Igen ám, csakhogy egy magyar átlag játékos nincs tisztában azzal, hogy mi ritka, és mi az, amit bárhol be tud szerezni, elég csak megnézni a vaterát, hogy bizonyos - tényleg nagy eszmei értéket képviselő játékok - milyen olcsók. Volt neki Mario Party 3-a Nintendo 64-re, én tudom, hogy mennyire ritka játék az, de hiába akarja eladni nekem 10.000 forintért, én nem veszem meg annyiért, akkor már inkább kompletten veszem meg drágábban, mert én azt úgyis pótolnám.
Viszont én mit találtam? SNES-es Aladdin-t! A hosszú hajú srácnál volt, aki a főbejárat mellett balra szokott lenni, újra árusít, aki ismeri őt, és hiányolta. Nála volt, 3.000 forintért, én tettem egy próbát, mondtam, hogy legyen 2.000 forint, de kiegyeztünk 2.500 forintban. Fényképezőgép átmeneti híján a 3DS-emmel kaptam le. Szép állapotú, és pont olyan borítójú, amilyennek szeretem, Mert kétféle van. Az egyik ilyen, a másik, meg olyan, mint a Marióké, tehát fekete háttéren van maga a kép, és a SNES logó felül van. Ezt részesítem előnyben. Sparrow-nak mondtam, hogy ha nincs dolga, akkor jöjjön el hozzám, megmutatom neki a Nintendo asztali konzolokat. Nem mintha soha nem látott volna, de neki nincs olyan ismerőse, akinek van Nintendója. Amikor eljöttünk hozzám, természetesen azonnal az Aladdinnal játszottunk. Ő (és gyakorlatilag én is, csak nem sokra emlékszem) sokat játszott PC-n Aladdint, és mondogatta, hogy itt, meg ott mennyire különbözik a játék. Szerintem jobb SNES-en, könnyebb irányítani. Most egy kicsit könnyedén vettem a játékot, mert inkább a beszélgetésünkre koncentráltam, és annyira elmerültem a zenében, meg az egész hangulatában, valami fantasztikus. A Capcom készítette Nintendóra a játékot, úgyhogy rossz nem lehet. De az az érdekes, hogy Sega MegaDrive verzió elvileg sokban különbözik, és most néztem, hogy azt más cég fejlesztette (Virgin), szerintem PC-re is ők csinálták. Nekem a Super Nintendós lesz az etalon. Nagyon hű a történet az eredeti rajzfilmhez, először a piacon megyünk, az első világ főellensége, az a piaci árus, akitől Jázmin almát lopott, és le akarta vágni a kezét büntetésből. Az ő fejére kell ugrani négyszer. Majd ugye a rajzfilmben ekkor kerülünk a börtönbe, mert az őrök mégis elkapnak minket, és itt egy nagyon érdekes helyen folytatódik a játék. Először azt hittem, hogy egy barlang-szerűségben vagyunk, ami ugye igaz is, csak sokáig nem tudtam, hogy hol is vagyunk pontosan. Tehát, ugye amikor a börtönben raboskodunk, akkor Aladdin mellett megjelenik az öreg, akiről ugye kiderül, hogy Jafar, és rávesz minket, hogy menjünk le a csodalámpáért. És kiderült, hogy már ott vagyunk, és megyünk a lámpáért. Én eddig jutottam el. Majd átadtam Sparrow-nak, hogy ő is játszon a SNES verzióval. Ő valamivel jobban figyelt, és lényegesen továbbjutott. Tehát, amikor a barlangban vagyunk, akkor ugye mi csak a lámpáért mehetünk el, de ugye Abu kíváncsisága fékezhetetlen, és ugyanazt a gyémántot találja meg, amit a rajzfilmben is, így veszett ügyünk van. Egyébként nagyon tetszett a játékban, hogy a pálya végén ott volt a repülőszőnyeg, de akkor csak ott "feküdt", mintha csak egy grafikai eleme lenne a pályának. :D Majd amikor látja, hogy Abu mit csinál, a játékban ő is próbálja megállítani, természetesen mindhiába. Aztán jön, hogy el kell menekülni a repülőszőnyegen a láva elől, na ez egy nagyon nehéz része a játéknak, főleg a végén, amikor a láva tovább van a képernyő közepén, és már nagyon össze-vissza vannak a kövek. Sparrow is többszörös elhalálozás után jutott tovább. Aztán jön Dzsinn. Ugye, ekkor dörzsöli meg Aladdin a lámpát, és kijön Dzsinn, a játékban is bemutatkozik, meg minden, és ugye énekel egy dalt, ami azóta emblematikussá vált, és pont ugyanarra a zenére folytatódik a játék! :D Ugyanis most Dzsinn pályáján megyünk, a rajzfilmben a dal alatt látható jeleneteket dolgozták a fel a játékban nagyon jól. Ő itt halt meg végleg.
Hát, nagyon örülök a játéknak! Ez nemcsak egy egyszerű hóbort, ez a játék tényleg veszett jóra sikeredett. Az is nagyon tetszik, hogy egyedi történetvezetése van, azt hiszem (de nem vagyok biztos benne), hogy mifelénk a The Legend of Zelda: A Link to the Past volt az első olyan játék, melynek folyamatos történetvezetése volt, tehát egy-egy fejezetet végigjátszva a gép folytatja a történetet, hogy értsük, hogy mit csinálunk. Az Aladdin nem sokkal későbbi, és ugyanilyen. Nagyon bejön nekem. A grafika, nagyon szép, a zene iszonyat feelinges, könnyen kezelhető, nagyon el lehet merülni a játékban, mi kell még? Maga a főnyeremény! Azt nem tudom, hogy hány pályás, mennyire hosszú a játék, de egyáltalán nem zavarna, ha a játék fele lenne az, ameddig Sparrow elvitte, mert ez maga tömény játékélmény!
Aztán megmutattam neki a másik Disney játékot, a Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékot, az is tetszett neki, de nem játszottunk vele sokat, mert más is érdekelte, és nem tudott sokáig maradni. Megmutatta a Game Boy Camerát nekem. Még soha nem láttam, de érdekelt. Az a lényege, hogy lefényképez, és a saját arcképedet a karakter helyébe illesztve lehet különböző játékot játszani. Ötletes dolog, de nem éreztem át a hangulatát, és ha az nem jön át, akkor édes mindegy, mert lazán rámondom, hogy ez ma már teljesen általános dolog, ilyet mára már sok játék felmutatott. El lehet vele lenni, gyűjteménybe megvenném. És a Mario Kart Wii. Miután imádja a Mario Kart 7-et, és hasonlóképp gondolkodik, mint én (tehát nem idegesíti fel magát rajta), ezért nagyon kíváncsi volt, hogy milyen Wiin. Szokni kell még az irányítást. Felmentünk online-ra is ketten, de a SNES-es Ghost Valley 2-n akkorát szívtam, hogy nem igaz. Valahol leestem, és annyira nem voltam képben, hogy hol vagyok, hogy ugyanott leestem még vagy ötször. Pont annál a résznél volt, ahol lehet rövidíteni, ha jól ugratunk, és Lakitu pont oda tett le, ahol oldalt van egy kis rész, ahova érkezel, ha rövidítesz. És annyira nem értem fel ésszel, hogy hol vagyok, hogy többször lefordultam balra, és nem értem, hogy mi az istenért esek le, miért van előttem zsákutca. O_O És tényleg csak hatodjára esett le, hogy miért is esek le, de ekkor már késő volt, mert az utolsó hely borítékolva volt. De azért becsületből végigmentem. Mentünk egy pár menetet, után el is ment egy olyan 14.30 fele. Most pedig megyek vissza Aladdinozni.
Április 1-jén, amikor voltam bagszinál, megnéztünk a Mulant, nagyon tetszett. Akkoriban számomra kicsit szerencsétlen időszakban került a mozikba, mert 1998-ban annyira már nem érdekeltek a Disney filmek. Pedig nagyon jó volt, kár, hogy kihagytam akkoriban. A történet egy legendán alapul, amiről nem tudni, hogy megtörtént-e vagy sem. Amikor megtámadták Kínát a hunok, akkor az összes férfit behívták a seregbe, hogy védje meg a hazáját, így Mulan apját is. Sajnos a férfi nagyon megrokkant az előző csata során, ennek ellenére be kell vonulnia, mert a haza védelme - ezek szerint - fontosabb az egészségi állapotnál. És persze akkoriban a nőknek szinte semmi joguk nem volt az ázsiai országban, különféle rituálékon kellett megfelelniük, hogy jó feleség váljék belőlük, egyetlen feladatuk, a férjüket kiszolgálni mindenben. Mulan ezen a "vizsgán" csúfosan elbukott, aminek bár következménye nem volt, de amikor titkon meglátta, hogy az apja szinte egy lépést nem tud magától tenni, akkor elhatározta, hogy megmenti, és ő maga áll be katonának. Ezzel halálos bűnt követett el, ugyanis Kínában akkoriban halálbüntetés járt annak a nőnek, aki férfinak mutatta magát. Persze egy férfi szabadon öltözhetett nőnek, de kinek van kedve olyan bőrébe bújni, akinek igencsak csorbultak a jogai? Ellenben Mulan csak azért, hogy megmentse az apját, bevonul helyette katonának a csatába. Itt döbben rá, hogy a férfiközpontúnak mondott országában milyenek a férfiak. Talán még ő maga a legalkalmasabb a csatára. És ezt be is bizonyítja. Mindenki őt ünneplni, ám amikor megsérül, és orvoshoz kerül, akkor derül ki, hogy ő lány. A sereg kapitánya kénytelen-kelletlen végre kell hajtsa a halálos ítéletet, ám ekkor valami hirtelen közbejön. A végén, amikor mindenki azt hiszi, hogy Kína megmenekült, és a császár ünneplésre hozza össze a népet, csak Mulan tudja az igazságot, de mivel nő, ezért nem hisznek neki. Bánhatják is, mert támadnak a hunok. Ám hősnőnk egy nagy csellel legyőzi az ellenséges csapatot, és a császár a haza megmentéséért szemet huny hősnőnk női mivolta felett, és kitüntetett szerepet kap az országban, igazi hősként tisztelik ezen túl.
Tényleg nagyon legendás, annyira jól el lehet mesélni. ^^' De miért írtam ezt le? Mert a vaterán megtaláltam a Mulan videokazettát mindössze 200 forintért. Ennyiért bőven megérte. Fényképpel nem tudok szolgálni, mert anyám magával vitte a gépet Angliába. A XVI. kerületbe mentem érte, úgyhogy a 85-ös busszal mentem el az Örs Vezér terére, majd onnan a 45-ös busszal. Érdekes volt az út, mert az egyik megállónál fel akart szállni egy idősebb hölgy, aki rosszul lett, és elesett, mielőtt felszállt volna a buszra. Szegény, annyira gyenge volt, hogy segítség nélkül nem tudott felállni, úgy segítettek neki többen. Kérdésre nem kért mentőt, semmi szükség nem volt rá. Ezzel a buszvezető dolgát nehezítette meg, mert így addig nem mehetett el, amíg nem jött valami segítség. Aztán végül nem tudom, miben állapodtak meg, többen ottmaradtak mellette, és kb. 10 perc után továbbment. Amikor le akartam szállni, a sofőr megállított, és megkért, hogy tanúskodjak, hogy a hölgy nem kért mentőt, de azt mondta, hogy ez semmilyen következménnyel nem jár, csak ha történne valami... Hát jó, ezen ne múljon semmi. Elmentem a videokazettáért. Nagyon kedves volt a nő, ilyennel mindig élmény üzletet kötni. Visszamentem, még egy kis időt eltöltöttem az Árkádban, és utána mentem haza.
Ha már Ázsia: Nemrég fedeztem fel a Duna TV-n egy dokumentum filmet: Korea, Kína és Japán kultúrájában a története. Ez egy 20 részes sorozat, mindegyik rész egy-egy szeletét mutatja meg a fent felsorolt ázsiai országnak. Csak az egyik részét láttam, a 19. részt, mely az óvodákról szól. És olyanokat mondtak Japánról, hogy lestem. Én azt hittem, hogy a gyerekeket szigorral nevelik, hogy megfeleljenek a családi elvárásoknak, ehelyett azt mondták, hogy az anya nagyon sokat van a gyerekkel, és hogy mennyire fontos, hogy a család nevelje a gyereket, Japánban sokszor még az édesanya is részt vesz az óvodai elfoglaltágokban, ezért sokszor még a munkáját is otthagyja, vagy csak félmunkát vállal. A munkamániás Japánról ezt nekem nehéz elképzelni. De legalább ennyire meglep, hogy a gyereket nagy szeretetben neveli a család, és rendkívül fontos a család jelenléte, mert elméletük szerint (mely igaz is), a gyerek a nevelés 90%-át a családtól kapja, ezért nagyon nem mindegy, hogy mit lát. És ami a legjobban meglepett az az, hogy nagyon törekednek a gyerek egyénisége felszínre törjön, és nagyon hamar megtanítják gondolkodni azáltal, hogy nem mondják meg a választ a kérdésre, hanem rávezetik a válaszra. Ez pontosan az az idealista kép, amit akkor képzeltem el Japánról, amikor még nem ismertem annyira mélyen a kultúrájukat. Utána én úgy tudtam, hogy az egyéniségüket igencsak korlátozottan élhetik meg, és rettegjen, aki különbözni mer. De én őszintén remélem, hogy igaza van a filmnek.
Visszatérve Disney-re: Még két régi videokazettám van: Aladdin és Macskarisztokraták.
Nem, ezeket még nem annak idején vettem meg, nemrég szereztem be a vateráról néhány száz forintért. De nagyon szívesen megvettem volna még akkoriban is, de csak most volt lehetőségem rá. Emlékszem, hogy akkoriban (1993-1994 körül) 1.800 forintba kerültek. Megnéztem most, hogy milyen a belső borítójuk, mert emlékeztem rá videotékákból, hogy különféle Disney videokazetta ajánlók voltak benne. Kicsit meglepett az, amit olvastam belül, nem idézem pontosan, de valami olyasmi, hogy "Biztos, hogy megvan mindegyik a gyűjteményedben?" meg ilyen hasonlók, és elgondolkodtam azon, hogy gyakran hallom, hogy a mai reklámok mennyire nyomulósak, mennyire azon vannak, hogy hassanak az emberekre, azért a régi reklámok sem voltak semmik. Tudták már akkoriban is, hogy a gyerekeket lehet a legjobban megfogni, mert ők még nem látják át, hogy miről szól az egész. Most már meglehet mindegyik az én gyűjteményembe, ugyanis elterveztem, hogy maximum 500 forintért beszerzem a Disney videokazettákat a vateráról. Ennyi pénzért lazán, de elképzeltétek, hogy kb. 20 éve mennyit ért 1.800 forint? Eszméletlen sok, és az Oroszlánkirály már 2.100 forint, míg a Notre Dame-i toronyőr 2.400 forint volt. Persze múltak az évek. Valamikor 2003 táján álltak le a videokazetták gyártásával, akkoriban 3.200 forintért is láttam egy-egy eredeti példányt, hát én mai fejjel maximum (de akkor már nagyon olyan filmet vettem, ami életem álma) 1000 forintot adnék ki egy VHS-ért.
És még nincs vége a videokazetta-történetnek, ugyanis néhány hete a CBA Remízben megtaláltam Ganxsta Zolee és a Kartel: Az első, az utolsó és az egyetlen videokazettát 199 forintért. Ezt egyébként is megvettem volna többért, de így gondolkodás nélkül. Itt nem tudtam megnézni, úgyhogy haza kellett vinnem Békéscsabára, anyámnál megnéztem. Nagyon érdekes volt, legalább 10 éve nem láttam ezeket a videoklipeket, amik felkerültek erre a kazettára, de ahogy néztem, minden jelenet beugrott, és az a régi életérzés a '90-es évek végéről. Eszméletlen volt újra átélni. A Szerb határ felé az első klip, és Döglégy for Prezident az utolsó. De nemcsak emiatt éltem át, hanem még volt a VHS-en több interjú a néhai Z+-ból (számomra a magyar zenetévé már nem létezik), és akkoriban nagyon sokat néztem, zenecsatornát, és annyira feelinges volt újralátni a régi díszletet, és ahogy Ganxsta Zolee beszélt a régi dalairól, mintha most lenne aktuális, totálisan olyan érzésem volt, mintha újraéltem volna a '90-es éveket, amikor igazán jó volt gyereknek lenni. Akkor én még csak hírből ismertem az internetet, és igaz, hogy mára már az életem részévé vált a számítógép, de ahogy elgondolkodok néha, én még a mai napig meg tudnék élni internet nélkül, de ez már a jelenkor velejárója, és jó, hogy van, mert sok jót kaptam az online világtól. Egyébként mostanság nagyon rákaptam megint Ganxsta Zolee zenéjére, most is jó hallgatni a régi dalokat, és bár a 2009-es "Amikor már azt hitted, hogy vége" albuma nem lett annyira jó, de a vadonatúj dala a "mitiszó?!" hatalmas alkotás lett, hozza a régi dalok hangulatát, ami miatt annak idején megszerettem a zenéjét.
Hát nincs annál "szebb" érzés, mint amikor tudod, hogy te vagy az oka, hogy rosszabb eredményt értél el a Mario Kart 7-ben. Megnéztem, hogy állok 150cc-n, egyedül Lightning Cup-on nincs semmilyen csillag minősítés, hát tegyünk egy próbát. Az első három pályán sem mentek simán a dolgok, többször kiütöttek, de úrrá voltam az indulatomon, így el tudtam érni az első helyet. Ám az utolsó pályán, a Maple Treeway-en eleinte minden jól ment, de a harmadik kör végén (mert hát hol máshol) második helyezettként banánt kaptam, mert ezzel fel tudom venni a harcot az első helyezett ellen. De úgy voltam vele, hogy próbáljuk meg. Előredobtam, de leestem... Ugyanis pont akkor használtam, amikor ejtőernyővel mentem a föld felé. Ugyanis az ejtőernyőt lehet irányítani, és ha előre nyomjuk az analóg kart, akkor az ejtőernyő lefele megy. De ennek akkoriban nem voltam tudatában, így bár első helyre vágytam, de csak hetedik lettem... És emiatt ment el az egész verseny.
Tegnap késő este (félálomban) sikerült elérni a 3 csillagos rangot a 100cc Lightning Cup-ban, így most már mindegyik 100cc-s bajnokság tökéletes. Igen, eléggé fáradt voltam 22.45 körül, de úgy döntöttem, hogy ezt még megpróbálom, és sikerült. Közben azért elgondolkodtam azon, hogy miért nem sikerülhet a többieknek 150cc-n és Mirror Cup-on a legjobb minősítés, és az jutott az eszembe, hogy az érméket számolja, így megpróbáltam mindegyik pályán összegyűjteni a 10 érmét, de mivel a Daisy Cruiser-en csak 9 sikeredett, ezért lemondtam arról, hogy megkapjam a 3 csillagot, mert úgy voltam vele, hogy csak a 40/40-re adja meg, de azért végigcsináltam, és nem hiába. Ezek szerint 39/40-re is megadja, de szerintem számít az érmék mennyisége is.
Na de most jön a neheze, ugyanis 150cc-n és Mirror Cup-on sehol nincs 3 csillagos minősítés, sőt, hogy nagyot mondjak, valahol még csillag sincs. Emlékszem, amikor azon voltam, hogy legalább az aranykupa legyen meg mindenhol, már annak is örültem, hogy egyáltalán megvan valamelyik bajnokságban az első hely, nemhogy 40 pont... Fejlődtem azóta annyit, hogy jobban sikerüljön, de most eleinte nem is arra megyek, hogy meglegyen mindenhol a 3 csillag, hanem hogy egyáltalán legyen csillag mindenhol, az egy csillag is szépen mutat majd a nevem mellett online versenyeken.
A Jpopsuki megadta a módját:
Ezek után kész megváltás ránézni más weboldalra. Meg azt hittem, hogy a CDJapan is megviccel, amikor egy olyan E-mailt kaptam tőlük, hogy kaptam 300 pontot, de aztán írták, hogy áprilisban születettem, és emiatt, már akkor tudtam, hogy nem vicc. Ennek örülök, majd felhasználom az Okui Masami CD-hez, remélhetőleg hamarosan kiteszik, hogy előrendelhető.
Repülő cartridge-ek, földhöz vágott 3DS-ek, pattanásig feszült idegszálak. Ez a Mario Kart 7 mérlege. Pedig nem innen indul a történet. Eleinte mindenki rácsodálkozik, mindenki imádja, majd jönnek az első szitkozódó szavak. Na igen, a Mario Kart 7-tel a sorozat nagyon elment abba az irányba, amikor már nem a képességek számítanak, hanem, hogy éppen milyen fegyvered van.
Pedig régen egyáltalán nem ez volt a helyzet, persze, soha nem volt fegyvertelen Mario Kart, de amikor kevesebb fegyver volt, és azokat is ritkábban adták, akkor sokkal inkább számított a játékos tudása. A Super Mario Kart az egyik legnehezebb a szériában, talán pont ezért. Itt a legnagyobb mérgelődési faktort az váltotta ki, hogy ha Toaddal vagy Koopa Troopával vagy, és ha a többi karakter meglök, akkor előfordulhat, hogy olyan erővel löknek meg, hogy leesünk. Mivel a Super Mario Kart pályái rövidek, így egyes fegyverek jóval hatásosabbnak hatnak, elég ha csak arra gondolunk, hogy egy csillag, vagy egy villám akár egy egész körön át kitarthat. És ezek nagyon ritkán jöttek. Én a villámnál például mindig azt csináltam, hogy megvártam az utolsó kört, és ha akkor aktiválom, akkor ha első helyezett nem is, de igen nagy esélyekkel vagyok negyedik, vagy jobb helyezett, ami záloga a továbbjutásnak, ugyanis a bajnokságokban, csak akkor mehetünk tovább, ha az első négy helyen végzünk.
A Mario Kart 64 esetében már másabb a helyzet, mivel egy pálya sokkal hosszabb, így a fegyverek hatásfoka jóval kisebb, ennek ellenére a képesség (vagy skill, kinek hogy tetszik), kevésbébb számít, mivel maga a játék könnyebb lett. Pár nap alatt mindenhol el lehet érni az arany kupát. Itt inkább az bosszantotta a játékosokat, hogy ha elsők vagyunk, akkor egyszerűen nincs az a módszer, amivel le lehet rázni a 2. és a 3. helyezett gépi játékosokat, Akár gombát használunk, akár kiütjük őket, pár másodperc után ismét közvetlenül magunk mögött tudhattuk őket. Itt debütált először a Kék teknő (Blue Shell), ami már ekkor sem okozott kellemes perceket, mert nemcsak az első helyezettet találta el, hanem mindenkit, aki az útjába került, ugyanis a talajon ment végig.
Az első handheld Mario Kart, a Super Circuit esetében ismét a régi fényében él a nehézségi szint. Élesek a kanyarok, és nagyon nehéz irányítani, mert nagyon furcsán fordul, tehát el kell sajátítani a kezelést. Szinte mindegyik játékban van valami, ami idegesít. Itt az a nagyon rossz, hogy ha kiütnek, és amíg pördülsz, neked megy valaki, akkor újra elkezdesz kipördülni, így nagyon könnyű az utolsó helyen találni magad. A fegyverek esetében nincs küönösebb újdonság, viszont nekem itt nagyon tetszett az a megoldás, hogy még akkor is kaptál piros tekit, amikor 1. helyezett voltál, és hátra is teheted, ekkor áll, és ha érzékeli a 2. helyezettet, akkor szépen eltalálja. Ez nekem nagyon tetszett, kár, hogy később nem maradt meg.
A Double Dash!!-ben volt először olyan, hogy pillanatnyi helyezésnek megfelelő fegyvert kapsz. Az első helyezett csak banánt, zöld tekit kapunk, míg az utolsó helyezett igen erős fegyvereket kap. A GameCube-os Mario Kart valamivel könnyebb, és itt a legkönnyebb megtanulni a driftelést. Legalábbis nekem itt volt, mert ebben a játékban kivették az ugrást, így az nem zavart be, de ezután a többiben is könnyebb volt megtanulni, így itt viszonylag egy magas szintet értem el.
A DS-es Mario Kart maga a megtestesült felhőtlen szórakozás. Könnyű, és rendkívül élvezetes. Nagyon élvezetes a többjátékos mód, amikor 8-an összeülünk játszani, és semmi mást nem csinálunk, csak játszunk. Többjátékos módban - nem szeretek angol kifejezéseket használni, de - pure awesomeness. Bosszantani, nem tudom, hogy kit bosszantana, de iszonyat nehéz megszerezni a három csillagos minősítést. Azt gondolom, hogy itt a vezetési stílust értékeli. Ebben a játékban elég nehéz driftelni, ugyanis mintha nagyobb ívben venné be a kanyart, így csak még többet vesztek, és a végén járó boost már inkább csak arra jó, hogy kompenzálja a veszteséget. Nekem 6 éve megvan a játék, és sehol nincs 3 csillagos minősítésem. Még 50cc Mushroom Cup-on sem. De többjátékos módban az egyik legjobb Mario Kart!
A Wiis Mario Kart nagyon érdekes irányba vitte el a Multiplayer szórakozást. Én 2008 júniusában vettem meg a játékot magamnak, és ez év novemberében lett vezeték nélküli internetem de addig is több BigN-es barátom játszott online, és olyan idegeskedéseket láttam, hogy csak lestem. Földhöz vágott Wiimote-ok... Én már ekkor tudtam, hogy csak akkor tudnám élvezni a játékot online, ha egyáltalán nem veszem komolyan, és minden támadást eltűrök. És ez így is lett. Én jól elvoltam a magam pontminősítésével, bár amikor nagyon benne voltam a játékban, volt amikor 8800-8900 pontom is volt online versenyben, de nagyon sokat vesztett a játék élvezeti faktorából, amikor egyre-másra megjelentek a hackerek, tönkretéve a játékélményt. Ők főleg akkor terjedtek el, amikor már igencsak könnyű volt meghackelni a Wiit. A kék teki iránti gyűlölet is itt terjedt el, mert offline játékban is a gép többször beadja, hadd örüljön az első helyezett, aki legtöbbször mi voltunk. Már lényegesen könnyebben kapjuk meg a 3 csillagos minősítést, mert itt már összidő alapján kapjuk meg. Felírtam egy néhányszor, hogy bajnokságok pályáin mennyi időt, és olyanokat állapítottam meg, hogy pl. 8:02-es idővel 2 csillagot kaptam, de 7:58-ra már 3 csillagot. Bár a BigN-es társaság néhány tagja szerint csak csalással lehet meg mindegyik bajnokságban a 3 csillagos rangot, annyira nehéz megszerezni. Gábor barátunk erre rácáfolt, neki sikerült, de elmondása szerint felért egy beutalóval az idegosztályra. Hát igen, én már csak ezért sem próbáltam meg, csak 50- és 100cc-n van meg mindenhol a 3 csillag, mert pont arra számítottam, hogy affölött már nagyon szivat a gép. Csinálgatom néha, ha valahol összejön, nagy az öröm, de nem akarom, hogy "életcél" legyen, mert ha nálam elpattan egy idegszál... Nagyon boldog vagyok a két csillagos összeranggal, az is nagyon szépen mutat a nevem mellett.
A Mario Kart 7 esetében nagyon elgondolkodtatott, hogy hol az a határ, ahol még szórakozást nyújt egymás szivatása, és hol idegesítő már. Ez is olyan dolog, hogy ne vedd komolyan, és akkor élvezni fogod a játékot, mert úgysem úszod meg. Bár a játék esetében több érdekességet is felfedeztem, ahogy kitapasztaltam a dolgokat, főleg online módozatban. Mivel a BigN-es csapatból még nem sokuknak van 3DS-e, Mario Kart 7 és csak nekem, meg bagszinak, ja meg Csibinek, így nem nagyon tudok velük játszani, ellenben a 3DS Hungary csoporttal. És felfedeztem egy pár furcsa dolgot. Például volt arra is példa, hogy első helyezett voltam, és egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy fél pályányi előnyöm van a többiekhez képest, és ez úgy is marad. Megkérdeztem, hogy mit rontottak el? O_O Nem tudtak választ adni. Ugyanennek a fordítottja is megtörtént. Én voltam utolsó, fél pályával lemaradva a többiektől. És el nem tudom képzelni, hogy mit rontottam el, ugyanúgy mentem, mint máskor, egyedüli bűnöm, hogy leestem egyszer-kétszer az elején, ennek köszönhetően lettem utolsó. Meg ami még meglepett, hogy itt nagyon sokszor fordul elő az, hogy ellövöm a zöld tekit, és visszapattanóból szinte mindig eltalál. Jó, tudtam én olyan "ügyes" lenni az előző Mario Kartokban is, hogy így eltalál, de hogy ennyire gyakori, az túlzás. Na meg a kék teki lett sokkal gyakoribb. Szitkozódó szavak tömkelege száll online játékok között, hogy hiába húzott bele, hiába volt akkora előny, az utolsó körben egyszerűen nem maradhat ki a repülő blue shell. Én még nem tartok ott, hogy 150cc-n megpróbálja mindenhol a három csillagos minősítést, de ennek kapcsán is csak szitkozódások voltak, bár én ezt túlzásnak érzem. Szerintem itt is összidő alapján kapjuk a rangot, de itt az a rossz, hogy nem látjuk, hogy mennyi idő alatt teszünk meg egy pályát. De abban biztos vagyok, hogy minimum elvárás a maximális pontszám megléte (40 pont).
Nagyon remélem, hogy nem riasztottam el senkit a Mario Kart sorozattól, de az tény, hogy az eredmény most már szinte egyáltalán nem tükrözi a valódi képességünket, jóformán a szerencsén alapul a pontszám. De aki nem veszi komolyan a játékot, és akinek nem életének célja a legjobbnak lenni, az tiszta szórakozást kap a pénzéért cserébe.
