Egy szomorú szerelmes dal. Szabad fordításban talán úgy lehetne lefordítani a címet, hogy megtört ölelés. Ugyanis szó szerint körülbelül azt jelenti, hogy a kéz töredéke. Annyira nem komoly a zene hangszerelése, a szöveg szép, szomorú.
http://www.youtube.com/watch?v=Fjs1VqNUkUw
Ha lehet ilyet mondani, a Stadlbauernek köszönhetjük, hogy eljutott hozzánk a Nintendo olyan 20-22 éve. Bár igazából azt nem tudom, hogy az előző rendszerben mennyire kaphattuk meg legálisan a NES-t, tehát a konzol 1987-ben jelent meg Európában, nálunk is olyan régóta kapható vajon? Próbálgatok így régi konzolosoktól információkat szerezni, hogy milyen lehetett akkor az élet, de nem nagyon jön össze érdemleges információ, bár a régi 576 KByte-ok igencsak hiteles források.
Voltunk ma bagszival egy konzolos boltban (majd látni fogjátok, hogy miért nem írom meg a nevét), mert látta a honlapjukon, hogy Pokémon HeartGold csak 4.000 forint, és látni akartuk azt. Hát első pillantásra rájöttünk, hogy hamisítvány. Azért DS-re nem nagyon terjednek a hamis játékok, most mégis kifogtunk egyet. Amúgy nagyon jó fej volt az eladó, azt mondta, hogy ilyen becsúszhat egy-egy csere során, és ingyen nekünk adta. Jelen pillanatban itt van nálam, megígértem bagszinak, hogy majd írok erről a játékról is. És beszélgettünk egy kicsit a Nintendo helyzetéről, bár megmondom őszintén, hogy nemigen emlékszem, hogy lyukadtunk ki oda, valószínűleg az árakat elemeztük, de mondtam a blogger versenyt is, meg mondta az eladó, hogy másoktól tudja, hogy bár nem hozhatják nyilvánosságra a különböző konzolos eladásokat, de másoktól tudja, hogy nagyon alacsony. És nem az a fő probléma, hogy nincs kereslet a játékokra, mert éppen lenne, csak a hivatalos forgalmazó, a Stadlbauer valami embertelen magas árakon forgalmazza a Nintendo játékokat. Aztán, hogy erre maga a forgalmazó van rákényszerítve, vagy ők maguk találják ezt így ki, nem tudom, de véleményem szerint az utóbbi. Mert amikor voltam Angliában, akkor teljesen le voltam döbbenve, hogy ott mennyivel olcsóbbak a Nintendo játékok, és már a fél-egy éves játékokat is leakciózzák. Nem azért, mert nem viszik, inkább azért, hogy megtartsák valamennyire a játék iránti érdeklődést még annak életszakaszának elején, és ha ez bevett szokás, akkor a cég hosszú távon sem járhat rosszul, ha így leakciózzák a játékokat. És itthon nálunk nemcsak az a baj, hogy drágák a Nintendo játékok, hanem a nagy áruházláncok azért rendelnek kevés Nintendo játékot, mert a Stadlbauernél nem lehet visszáruzni, tehát, amit megrendelnek, és nem tudják eladni, az nem mehet vissza a céghez, rajta marad a Media Markton, Saturnon, stb. stb. És ezt egyáltalán nem értem, hogy miért jó ez nekik. Különben azért, mert Nintendós vagyok, azért figyelem, hogy mi a helyzet a Sonynál és a Microsoftnál, és látom, hogy ott mindig lehet játékokat venni olcsóbban, amik nem is olyan régiek. Mondjuk azt rájuk lehet mondani, hogy nekik nem a konzol a kizárólagos feladatuk, tehát azt el tudnám fogadni kifogásnak a Stadlbauernél, hogy mivel ők csak Nintendo játékok forgalmazásával foglalkoznak, csak abből jön nekik bevétel. A gyakorlatban még nincs tapasztalatom ezekben a gazdasági dolgokban, de én úgy képzelem el, hogy egy ilyen cégnek is, bár lehet, hogy a kezdetekben nehéz lenne, de hosszabb távon nem jobban megérné olcsóbban adni a játékokat, és akciózni? Mert vannak ezek a kisebb konzol üzletek, ahol olcsóbban lehet játékokhoz hozzájutni, például a MultiFormatban a Wii Sports Resort 8.000 forint, holott máshol még mindig ilyen 13-14.000 forint, és biztos azért ennyire olcsó, mert ők nem a Stadlbauertől szerzik be, ezért nem is állítottak ki nekem hivatalos számlát, amikor a Wii Playt vettem, de mégis legálisan a Nintendóhoz kerül a pénz, és rettegek attól, hogy a különbözet csak a forgalmazóhoz kerül.
Egyébként ez nem mai tendencia a játékárak csillagos egekben való tartása. 15-17 éve, amikor a Super Nintendo volt az aktuális konzol, én akkor annyira nem emlékszem árakra, csak nemrég szemléltem az 576 KByte-ot, néztem át az árlistát, ami az újságban volt, és el voltam képedve, hogy anno SNES játékok 10.000 forintba kerültek. És 1995-ben a bruttó minimálbér 12.200 forint volt. Azért az nem volt semmi. Bár az SNES és N64 esetében hozzá kell tenni, hogy azért voltak ennyire drágák a játékok, mert kazettára írni játékokat sokkal költségesebb volt, mint lemezre, tehát nem véletlen, hogy a PSX játékok árai akkoriban jóval alacsonyabbak voltak. És a Nintendo 64 játékok árai csak még tovább emelkedtek. A legdurvább, amit láttam, hogy CSAK játék 18.000 forint. Persze a GameCube-nál aztán viszonylag normalizálódtak az árak, meg most a Wiinél, de azért látva a vetélytársak, és a külföldi forgalmazók árpolitikáját, sajnos nem csoda, hogy Magyarországban ott tart a Nintendo-kultúra, ahol. Hiába van egy Game Park-unk, mely üzlet a Nintendóra szakosodott, ha közben ők is az egekig emelik már az áraikat, sajnos azt kell mondjam, hogy a játékaik többsége máshol olcsóbb. Látnia kéne a Stadlbauer-nek, hogy ha másképp csinálnák, akkor a Nintendo-kultúra is sokkal jobb lenne, és a Magyar Nintendo piac, mint olyan, sokkal virágzóbb lenne.
2002 végén Okui Masami karácsony alkalmából megjelentetett egy kislemezt rajta hat karácsonyi dallal. Nem mindegyik szép, lassú dal, hiszen a szeretet ünnepén vidámnak kell lenni. Mégis az egyik lassú dal került fel ide, mert tényleg nagyon szép. A dal címe japánul azt jelenti, hogy vándor, valószínűleg arról szólhat a szöveg, hogy karácsonykor megpihen a vándor, ő is megünnepli a karácsonyt.
http://www.youtube.com/watch?v=tep-V-ad1sc
Nemrégiben hirdette meg a Nintendo Magyarország (mert hogy létezik ilyen) a Facebookon a Nintendo-blogger versenyt. Kinek a nintendós blogja a legjobb? A versenyt a Dualscreen blog nyerte meg, szerintem megérdemelten. Szép, igényes, jók az írások benne. Kiemeltek még két blogot, a Nintenboyz és a NiintendoWorld, ezek lettek a második, és harmadik helyezettek. A Nintenboyz még tetszik nekem, de NiintendoWorld annyira nem bejövős. Jó tudni, hogy vannak akik komolyan űzik a Nintendo blogolást, ezzel is emelve a cég hírnevét.
Folyamatban van a New Super Mario Bros. Wii második végigjátszása, most léptem be a 7. világba. Nagyon jól megy a játék, de most jön az a pálya (a 7. világ mini-kastélya), amit csak Super Guide-dal tudtam először megcsinálni, aztán nem is mentem neki újra. Remélem most menni fog nélküle is. Különben érdekes a Koopa kölykök nehézségi szintje. Az első világban Larry Koopa megölése talán kicsit nehezebb, a 2. világban Roy Koopáé már sokkal nehezebb. Komolyan, nem is értem, hogy miért ő került a 2. világba, amikor a 3. világban levő Lemmy Koopa sokkal könnyebb. Ő már a Mario 3-ban is labdával játszadozott. :D A 4. világban Wendy O. Koopa (akit én a Mario 3 rajzfilm eredeti szinkronja után Csufilánynak hívok :D) nehézségét a váltakozó vízszint okozhatja. Az 5. világból Iggy Koopa lehet még nagyon nehéz, nagyon durva a Chain Chomp. Ehhez képest a 6. világ Morton Koopája nem túlzottan erőltette meg magát, hogy megöljük, csak aprókat ugrál, de simán legyőztem. Hogy Ludwin Von Koopa milyen lesz, az kiderül, nem emlékszem rá. De jó érzés újra látni őket, engem nagyon a Mario 3 rajzfilmre emlékeztetnek. ^^' És az az érdekes, hogy jellemre is fel lehet ismerni őket, ahogy megnyilvánulnak a játékban. Nem hittem volna, hogy ennyire jól megcsinálják a visszatérésüket, remélhetőleg látni fogjuk még őket.
Az élet értelmén sokak szerint felesleges gondolkodni, viszont legalább annyi embert nem hagy nyugodni a kérdés. Miért születünk, miért vagyunk itt a Földön? Okui Masami szerint az élet egy nagy körforgás. Találkozunk, és elbúcsúzunk, és sokszor úgy megy el mellettük az élet, hogy észre sem vesszük, hogy lassan vége annak. Sokan értelmetlenül hajszolják a boldogságot, mert hirtelen akarnak sokat, és túl későn szembesülnek azzal, hogy semmit nem kapnak. A dalban szereplő tradícionális hangszerek nagyon rejtélyessé teszik azt.
http://www.youtube.com/watch?v=kNa-JJNZFxw
Ahogy megyünk egyre előrébb, jönnek az egyre nagyobb hatású dalok. Ezen szerzemény a MUV-LUV ALTERNATIVE TOTAL ECLIPSE AVN PC játék opening dala, mondható keményebb rock dalnak is. Komoly témát dolgoz fel, figyelmeztet, hogy ha nem változtatunk a dolgokon, akkor baj lesz itt. A zene pedig annyira hatásos, hogy szinte megdermed tőle az ember. Az ének, és a gitárszólam magasan viszi az egész dalt.
http://www.youtube.com/watch?v=GVnoQt7rNpU
...Hírek és időjárás Wii módra!
Ez az új szokásom, este 18 órakor bekapcsolom a Wiit, és azon nézem meg a híreket, és nézek szét a Földön, hogy hol hány fok van. Ha már nincs kábel TV, akkor legalább itt értesüljek az eseményekről. ^^' De különben továbbra sincs igényem a kábel TV-re, max. az Animaxet, meg esetleg a természetfilm- és dokumentumfilm csatornákat hiányolom. De szeretem a News Channelt. Mindig Slide show-ban szoktam nézni, 15 percig tart. A zenéjét nagyon szeretem a Slide show-nak, azt valahol meg kéne szerezni.
Aztán átmegyek a Forecast channelre. Itt kétféle zene van, és általában csak akkor szoktam nézni, ha nem az a halk, már-már altató zene van, hanem az élettel telibb. Érdekes megfigyelni, hogy a Föld bizonyos pontjain milyen az idő, Japánt szoktam szemlélni, hogy milyen különbségek vannak Sapporo és Fukuoka között. De különben, Európa-Ázsia-Ausztrália-Amerika-Afrika sorrendben szoktam nézni.
A Today & Tomorrow channelt annak ellenére, hogy (gondolom) poénból csináltál, ezért adják ingyen, érdekes dolgokat fedeztem fel benne. Az a kisebb, hogy ugyanazon csillagjegyűeknek ugyanazt a szerencseszínt adja ki, de a hasonló csillagjegyűeknek hasonló színt ad szerencséül. Hasonló csillagjegyűek például a Kos, Oroszlán és Nyilas, mert mind a három tűzjegyű. Ezt a channelt tényleg csak időtöltésképp nézem, mert semmi komoly nincs benne. Bár én az asztrológia alapaiban hiszek. Természetesen nem arra gondolok, hogy mindenféle hülyeséget összeirogatnak a napilapokban, hanem arra, hogy minden csillagjegyhez társul egy jellem is. Tehát én úgy vagyok ezzel, mint a japánok a vércsoporttal. Hát például, ami rám jellemző a csillagjegyem szerint, az szinte mind igaz rám. A Kosok lobbanékonyak, önfejűek, meggondolatlanok. Én ennek tökéletes elegyét alkotom. :D
A Nintendo channelt hetente egyszer, péntekenként szoktam nézni, akkor raknak fel új videókat. Valamilyen szinten szerintem helyettesíti a YouTube-ot Nintendo téren, nálam már csak azért is, mert TV-n jobban szeretem nézni a videókat, mint gépen. Meg a DS-es demo játékokat is ki szoktam próbálni. A Pokémon Rangerrel is itt ismerkedtem meg. Bevallom őszintén, nem jöttem rá a játék lényegére, csak köröztem össze-vissza, ahogy elő volt írva, de nem értem a lényegét. És hogy miért vesztettem ott, ahol vesztettem. De nem foglalkoztam vele különösebben, mert nemigen hozott lázba. A Cooking Mama meg nekem egy ötlettelen semmi volt. Egy bögrét kellett gyártani, de semmi fantáziát nem láttam a játék kivitelezésében. A Sonic Colors DS-re viszont tetszett. Szerintem azzal fogok majd többet játszani, ha meglesz másnak is, megvenni nem tervezem. De ugyanaz a játék lényege, mint eddig, végig kell menni a pályán egy bizonyos útvonalon.
Szóval örömömet lelem a Wiiben. És amikor elkezdtek hetente egyszer ilyen Nintendo TV műsort kitenni, akkor gondoltam arra, hogy ez egy jó kezdete lehet annak, hogy többféle műsort is készíteni fognak, és a végére akár komplett Nintendo csatornánk lehet.
Már szinte mindegyik album volt, most egy olyanból jön egy szám, amiből még nem volt. Itt Okui Masami egy olyan fiúról énekel, kinek szárnyait letörték. Kinyújtja a kezét, segítséget kér. A zene annyira nem szomorú. Érződik a fájdalom, de később, ahogy kibeszéli a magából ami lelkét nyomja, egyre inkább átalakul egy kellemes dallá. Nagyon érdekes dal, a DEVOTION album egyik legszínesebb szerzeménye.
http://www.youtube.com/watch?v=Qycu98Wko6g
Kevéssé ismert, hogy Okui Masaminak szerves része volt a Neon Genesis Evangelion dalokban, van egy önálló szerzeménye is az animéhez kötve (Bay side love story ~from Tokyo~). Így jogosult, hogy a 10. évfordulóra készített feldolgozásalbumra két NGE dalt felénekeljen. Ki lehet találni, hogy melyik a másik. :) Ez a dal... Nem is tudom kifejezni az érzéseimet ennek kapcsán. Azt érdemes tudni, hogy az ebből készült eredeti kislemez minden idők 3. legnagyobb eladású anison kislemez a maga 631.320-as eladásával. Mai napig az egyik legjelentősebb anison dal, ehhez foghatót a mai napig nem írt senki. Nagyon furcsa dal, bennem ilyen kettős érzelmet vált ki. Valami tragikus fájdalomról énekel, de a gyors, ütemes zene nagyon rákontráz erre az érzésre. Olyan, mintha gyermeki érzéssel énekelne a fájdalomról, vagy nem akarja elhinni, hogy megtörtént, ami megtörtént. Nagyon nehéz megfejteni a zene lényegét, de az biztos, hogy a háttérkórus hatalmas telitalálat!
http://www.youtube.com/watch?v=zKHVNzs1Zg0
