Super Paper Mario 3. fejezet

Még vasárnap megcsináltam a Super Paper Mario 3. fejezetét, itt csatlakozik hozzánk Bowser. Először harcra hív ki minket a 3-1 pálya végén, de kénytelen belátni, ha a Flipside-ot uralma alá szeretné tartani, neki is segíteni kell Mariónak és Peachnek megmenteni azt. Érdekes, hogy Peach pont ezzel érvel. ^^' A 3-2-es pálya víz alatt van, egy kicsit bonyolultabb volt, de az új Pixl segít rajtunk. A bossfight lehetett volna nehezebb. A 3-3-as már egy kicsivel nehezebb volt, fel kellett menni a fa tetejére, természetesen nem akármilyen módon, sok a logikai feladat itt. A 3-4-es pedig a kastély, főellenségünk Fort Francis, aki elrabolta Tippit, azért, mert szerinte annyira szép fotókat lehet csinálni róla. Egyébként ilyen Hi-tech mániákus. De az egész pálya nagyon érdekes, különböző kérdésekre kellett válaszolni, és voltak animés jellegűek is. Érdekes volt. A végén meg Fort Francis. Háromféle támadása van. Az egyik, amikor lefényképez. Ez nem sebez, csak akkora vakuja van, hogy nem látunk tőle pár másodpercig. A második, amikor géppel előállít ilyen kis robotokat, a harmadik meg, a nyelvével bekap. Annyira nem volt nehéz.

Nagyon szórakoztató játék, tele van új ötletekkel, és élvezetes. Csak nem valami hosszú. Legalábbis eddig, hogy egy-egy fejezetet meg lehet 1-2 óra alatt csinálni. Nem tudom hány óra a teljes játék, de eddig a szavatossága a játék hosszúságát nézve igencsak szegényes. De ahogy elnézem ezt a játékot az ötletek viszik el. De abban nagyon elsőosztályú!

Régi blogpostok egy helyen

Egy harmadik blogpost mára. Ma jutott eszembe, hogy én lassan 4 éve írok blogot, ugye a Super Mariós oldalon kezdtem 2006. marciusában. Sokszor eszembe jut, hogy nem kisebb célom volt 2006. március 19-én, amikor létrehoztam a Magyar Super Mario Fan Club weboldalt, mint összehozni a magyar Mario fanokat. Emlékszem, amikor láttam a Mario játékok creditsében, hogy "Super Mario Club" sokáig volt az álmom, hogy egyszer nálunk is legyen ilyen. 2006. márciusában az akkori 576 fórumon egy kisebb társasággal komolyabban elkezdtünk beszélgetni a Mario játékokról. Összegyűjtöttük a tudásunkat, és mindenki le volt döbbenve azon, hogy én miket tudok. Például senki nem tudta azt anno, hogy Bowser 7 gyereke egy-egy hírességről kapta a nevét. pl. Ludwig von Koopa: Ludwin von Beethowen, Iggy Koopa: Iggy Pop, Roy Koopa: Roy Orbinson, stb. Én még jobban meg voltam döbbenve, hogy ezt nem tudják? Már akkor, amikor Super Mario Worldöztem 1995-1996 környékén, már akkor ismertem a híres zeneszerzőt, és annyira ismerős volt Ludwig von Koopa neve. Na mindegy. Ekkor egy nagyon jó kis társaság gyűlt össze, visszaemlékeztem arra, hogy nekem volt egy olyan álmom, hogy legyen nálunk is egy Super Mario Club. Felmerült bennem az a nem éppen szerény ötlet, hogy miért ne lehetnék én az alapítója? Ekkor nyúltam a GPortálhoz. Persze tudtam, hogy milyen oldalak vannak itt, de HTML, meg egyéb webes tudások híján nem volt más választásom, 2006. március 19-én megcsináltam az oldalt. Már ekkor is sok pozitív visszajelzést kaptam, hogy nagyon jó lesz, csak így tovább. Azért is döntöttem a GPortál mellett, mert be akartam bizonyítani magamnak, hogy ezen a oldalon is lehet igényes website-ot csinálni. És lám, lehet.

Csakhogy a Zelda játékok ebbe is közbeszóltak, és 2008 elején félbehagytam az oldal készítését. Ezután még volt egy-egy kisebb-nagyobb fellángolás, hogy feltámasztom az oldalt, de ez kudarcba fulladt. Pedig, ha lehet ilyet mondani, a csúcson hagytam abba. Ugyanis 2007 végén, 2008 elején hihetetlen megugrott a látogatottság, a rekord 206 fő egy nap. Azt hiszem 2007. novemberében volt ez. Az oldal mára szinte szellemház lett. Igazából annak fényében, hogy mekkora álommal indítottam anno, kár érte. De így változik az ember. Törölni nem akarom, már csak az emlékek miatt sem, viszont ki tudja, hogy mi történhet az oldallal, ezért úgy döntöttem, hogy idővel lementek minden adatot, írást onnan. És ott kezdtem blogot írni, és mivel kerültek ide régebbi blogpostok a régebbi 576 fórumról, ezért úgy döntöttem, hogy átmentem azokat ide. Blogpostonként. Beleolvastam egy párba, egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire másképp fogalmaztam régen, és mennyi különbség van. ^^' Nemcsak emlékként akarom megőrizni, hanem legyenek egy helyen. Szégyellni nem szégyellem őket, mert ez is az énem része, ilyen voltam régebben. Az első, bevezető blogpostot 2006. március 26-án írtam. Elég rövid volt, egészen pontosan ez volt az.

Boldog születésnapot Link!

Ugyanis ma jelent meg 24 éve, 1986. február 21-én a The Legend of Zelda játék. Az egybeesés egyébként teljesen véletlen, hogy pont ma csináltam egy kis átalakítást a blogban. Aki jobbra néz, láthatja, hogy több tag van. Többször írtam már, mostanra lett végleges, hogy a blog elvesztette Zelda-exkluzivitását, ezentúl minden Nintendo játékról szabadon írok. Ha meg kéne magyarázni, hogy mi történt, egyszerű a történet. Helyretettem az agyamban az egész Zelda-jelenséget. Amikor 2008. január 25-én először játszottam komolyabban, akkor hihetetlen, megmagyarázhatatlan érzés fogott el, amit még soha nem éreztem, amióta játszok. Ez az érzés nagyon sokáig megmardt bennem, ezért is volt az, hogy sok helyen igencsak túlértékeltem a Zelda játékokat, és Mario fölé vittem az értéküket. Aztán, amikor sokáig nem játszottam, akkor volt az az érzés, hogy kezdtem unni. Mostanra helyrekerült az agyamban a Zelda játéksorozat, ezért is döntöttem úgy, hogy ez a blog ezentúl komplexen Nintendós lesz. Aztán, hogy pont ma, az a véletlen műve. ^^' Na de sebaj, Isten Éltessen Link!

Super Paper Mario 2. fejezet

Folytatom ezt a játékot, nagyon tetszik. A 2. fejezet pedig nagyon rövid. 1-2 óra alatt végig lehet vinni, az ügyesebbeknek szerintem még 1 órába se telik. Ez a fejezet Merlee kastélyában játszódik, ellenfél alig van. Ez a fejezet inkább a titkok feltárása helyezi a hangsúlyt. A 2-1-es pályán csak el kell jutni a kastélyig, nem nagy dolog. Aztán a 2-2-es pályán a kastélyban kell megtalálni a kulcsot, aki egy kicsit is forgatja az eszét az pár perc alatt végez ezzel a pályával. A 2-3-as már kicsit bonyolultabb, viszont ez a legrövidebb. A pálya elején eltörjük az egyik lakó Mimi vázáját, ezért 1.000.000 Rubint kér. Na gondolkodhatunk, honnan szerezzünk ennyi pénzt. A válasz pedig sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. Ez is olyan, hogy pár perc alatt végig lehet vinni. A 2-4-es már kicsit nehezebb, viszont annál elvontabb. A főellenségünk nem más, mint Mimi, aki megmutatja az igazi alakját. Amikor még feltűnik, akkor nem kell harcolni vele, nem is lehet, mivel nem tudjuk megsebezni. Ekkor csak menekülni kell, feladatunk megtalálni Merlee-t, aki hol máshol lenne elrejtőzve, mint a női WC-ben? Annak is az egyik helyiségéből jön elő csuromvizesen. Nem, nem én találtam ki, hanem a készítők. ^^' Mindegy, most ezen kár elmélkedni. Egy a lényeg, hogy ha megtaláltuk, a lány, Mimi visszaváltozik azzá a lánnyá, Mariónak meg ki kell találni, hogy melyik az igazi. Ez viszont nem akárhogy helyszín megváltozik, egy televíziós vetélkedő szereplői leszünk. Mi leszünk kvázi a műsorvezetők, akik kérdéseket teszünk fel. Öt kérdést tehetünk fel, tíz kérdés van megadva a gép által. Ezek alapján kell megtippelni, hogy melyik az igazi Merlee. Hát én természetesen rosszul tippeltem meg. -_-' Úgyhogy harcolhatok vele. Hát rém könnyű volt. A Rubinokat, amiket kidob, azokat kell thoreau-val felvenni, és rádobni. Ha megöltük, vége.

Aztán ismét fekete háttérben, megjelenik Luigi! A Goombáktól nem kell félni, nem bántanak, pont hogy segítenek. Amikor eljutunk a főajtóig, ismét Mariót irányítjuk. Nemigen tudom, merre kell menni, úgyhogy itt mentettem. ^^' De ma folytatom.

Ahol még mindig érték az egyéniség!

Yay, Minori Chihara legújabb albuma a Sing All Love a 4. helyet érte el a Daily Oricon Charton! Nagyon jó album, megérdemli a magas helyezést!

És ezen képek láttán azért elgondolkodom, hogy hol lenne jó élni.

Mentsük hát meg Zeldát!

Az emulátor néha sokkal többet tud, mint hinnénk.

Be Naruto!

A hétvége karaokés termése: 3 kfn fájl. A kfn fájlok azok, amiket a conokon látunk mint egy, vagy több kép, és megy a szöveg. Ebből csináltam hármat:

• Okui Masami: Sore wa Totsuzen Yatte Kuru
• Megumi Hayashibara: Nakeba ii No [vocal]
• Megumi Hayashibara: be Natural [vocal]

A Masamis dal mivel megjelent kislemezen, ezért nem okozott nehézséget rendes kfn-t csinálni. A két Megumis dal csak albumon jelent meg (SpHERE) ezért csak vokállal tudtam megcsinálni. LQ-készítésben (amikor házilag szedjük le a vocalt) megmondom őszintén nem hiszek, mert talán soha nem lesz olyan program, mely annak a dalnak minőségromlás nélkül leszedi a vokálját. Ehhez nem értek 100%-ig, hogy miért jár ez minőségromlással, csak sejtem. De amikor felveszik a dalokat, akkor sem alkalmaznak semmi trükköt. Amikor készen van a zene, háttérvokál, akkor azt külön ráteszik az adott kislemezre, mint off vocal version, és ezután jön az, hogy feléneklik a dalt, ez lesz az a vocal, ami albumokon is megjelenik.

Ennyi okítás után, jöjjön a lényeg. ^^' Az Okui Masami kfn-t csináltam meg harmadjára. Mivel maga a dal nem tartalmaz olyan monumentális zenei dallamokat, ezért a kfn díszítését sem vittem túlzásba. Egy kép, a szöveg is végig egy effekttel jön. A két Meguminál már kicsit komolyabban dolgoztam, több kép került a kfn-be. Tukeinon, és Eiji-kun kérésemre csináltak háttérképeket. Az volt a nagyon jó, hogy ketten két különböző háttérképeket használtak, így ötletesen fel lehetett használni őket. Itt már több effektet használtam fel, és nem kerül nagy időráfordításba.

Csak amikor be akartam írni címként, hogy be Natural, akkor tévedésből be Narutót írtam, és sokáig az maradt, míg végső ellenőrzésnél láttam meg, hogy az úgy nem lesz jó. Rossz ómen, nem tagadom, hogy szeretem a sorozatot, de hogy tudatalatt is sok helyre azt írom be, az már egy kicsit sok.

Megvettem a januári 576 KByte-ot, már csak a Zelda Spirit Tracks teszt miatt is, és azt kell mondjam, nagyon jó lett! Tényleg nagyon sokat javult, kezd letisztulni, hogy milyen is lesz az újság valójában, és nagyon sokat javítottak rajta. Szerintem rendszeresen fogom venni a lapot!

Isteni sebesség!

Hát én kívánom mindenkinek ezt a fantasztikus érzést, amikor a kezében tudja a kedvenc albumát! Mert nekem ez ma megadatott!

Masami Okui: God Speed album meghallgatása után ébredtem rá, hogy ennek a nőnek isteni adottságai vannak az énekléshez, és a zenéléshez! Az összes dalból érződik az az energia, és az őszinte érzések, amit az énekesnő érez. Az egyik dala arról szól, hogy bármilyen nehézség érjen, nekünk mindig erősnek kell maradni. És sok ember véleményem szerint nemcsak maga a zene miatt rajong az adott énekesnért, előadóért, hanem mert érzi azt az energiát, ami árad belőle, és ettől válik egy énekes/együttes ilyen nagyszerűvé, hogy a benne lévő energiát albumra tudja "adni", és hogy gyakorlatilag azzal, hogy átadja az embereknek, a belső énjének egy darabját adja át, hogy mi van benne legbelül, ezáltal talán sokkal többet mond el magáról, mintha egy interjúban szavakba öntené a gondolatait. És aki erre képes, az nagy dolgokra hivatott. És higgyétek el nekem, Okui Masami erre képes!

Egyébként sokáig azt hittem, hogy amit láttam album borítóképeket, a neten, azok kicsit hibásak, de most eredetiben látva, úgy tűnik, hogy mégsem az:

A haja tűnt számomra furcsának, de kiderült, hogy valóban ilyen. Már ekkor a Photoshophoz nyúlt, hogy stílusosabbá tegye magát? Úgy tűnik. De engem ez még nem zavar, mert itt még felismerem, hogy ő van a képen, a komolyabb baj, az i-magination borítóval van.

És hát ez az egyetlen olyan albuma, mely nyomdaihibát tartalmaz:

Alaposan félregépelték a Paradise Lost címet. Csak azt nem értem, hogy ezer meg egy ember látja, mielőtt végleg nyomtatásra kerül, hogy nem tűnt fel senkinek?

Mindenesetre a japánok az album eladásai miatt hatalmas fekete pontot kapnak tőlem, ugyanis ez a legrosszabbul szerepelt stúdióalbuma az énekesnőnek az Oricon listán, ugyanis az első héten a 111. helyet érte el. Mondjuk ennél lejjebb is van, mert láttam stúdióalbumot a 240, de még a 298. helyen is. Szóval az a 111. még mindig nem a gödör legalja. Csak az, hogy ekkoriban megjelentek Japánban a Limited Edition kiadványok, amikor a CD-khez külön DVD-t csatoltak mindenféle nyalánksággal. És mivel a God Speed csak CD-ként jelent meg, ide vezethető vissza, hogy nem ért el nagy helyezést. Mondjuk vicces volt ez a 2006-os év olyan szempontból, hogy még ennek az évnek utolsó negyedévében előrukkolt egy újabb stúdióalbummal, mely az evolution címet kapta, az már kapott DVD-s limitált verziót, és máris jobb helyet ért el, ugyanis a 60. helyig jutott el. Ezen egy kicsit azért megmosolyogtam, hogy a japánok ennyire igénylik a fan cuccot? Úgy tűnik, hogy igen, ugyanis az új albuma, az i-magination is 95. helyet érte el, és ennek is csak regular edition változata van.

Pont ezért szeretem ennyire nézni az eladásokat, mert sokkal több adatot le lehet szűrni belőle, mint ahogy az ember elsőre gondolná. Na de megyek, mert ez az album sokkal több figyelmet érdemel annál, minthogy hallgatása alatt mást is csináljak!

Játékgyűjtemény

Különös hatással volt rám a Super Mario World. Hirtelen kihozta belőlem a hardcore-abb gamer oldalamat. Hát igen, 1991 óta játszok, ezen durván 19 év alatt pontosan 120 játékot gyűjtöttem össze. *összeszámolta* Volt ennél több is, voltak, melyektől megváltam időközben. Nem gondoltam volna, hogy pont annyi játékom van, ahány csillagot össze kell gyűjteni a Super Mario 64-ben, ez is remek ok arra, hogy képeket tegyek ki a gyűjteményemről.

Mindenek előtt lássuk a kezdeteket, a NES játékokat:

Még régebben megvettem a Super Mario Bros. mindkét változatát, a teljesség igényének hódolva. Viszont most látom, hogy nem került be a Super Mario Bros / Duck Hunt játék a képbe. Úgyhogy 121 játékom van. Nem tudom elégszer elmesélni, hogy a Kirby's Adventure-höz vadonatújan jutottam hozzá 2006. július 14-én. És csak 1000 forint volt. Elég sok volt anno a Game Parkban belőle, fogalmam sincs honnan szerezték, szerintem egyszer rá fogok kérdeni. A Super Mario Bros. 3 pedig életem meghatározó játéka.

Super Nintendo:

Minden tőzsgyökeres Nintendós legemlékezetesebb, legjobban szeretett konzolja, nincs ez nálam sem másképp. Hisz ezek közül a játékok közül többen, több mint 15 éve megvan, a Super Mario All-Stars nemsokára érettségizik.

Nintendo 64

Bocsánat, hogy nem látszik jól a Zelda OoT doboza, megígérem legközelebb nappal fotózok. Szóval ez is emlékezetes. Megjegyzem, a Yoshi's Storynak, és a Donkey Kong 64-nek csak a doboza van meg, a játékok sajnos csak megvoltak. A Nintendo 64-hez inkább a közösségi élmények kötnek, mennyit játszottunk vele anno sokan.

Nintendo GameCube:

A sokáig általam átkozott konzol végre megnyugvásra lelt, és bebizonyította, hogy igenis méltó helye van a Nintendo konzoltörténelemben. Sok fantasztikus játék várja azokat, akik utólag is beszerzik eme csodagépezetet.

Nintendo Wii

Ez itt pedig a sokak által jelenben átkozott konzol. De szerintem erre is vannak mesterművek, csak meg kell találni a kincseket. Egy konzolkorszak rövid. Ne az foglalkoztasson minket, hogy a Nintendo hülyére keresi magát a géppel, csak szórakoztassuk magunkat a hatalmas minőségi játékkínálattal.

Game Boy / Game Boy Color

Ez az elmúlt 7 év termése. Ugyanis elég későn kerültem be a kézi konzol történelembe, de annál nagyobb szórakozást nyújtott. Itt tapasztaltam meg, hogy milyen fantasztikus is a Pokémon valójában, megannyi rövid, de annál velősebb a játékok tárháza erre a konzolra.

Game Boy Advance

Ezen gépezet sosem okozott nekem csalódást, megannyi kellemes órát adott utazás, vagy épp alvás előtt. Egy gép, melynek értékét csak az ismeri, aki próbálta. Akinek még nincs, az szerezzen be egyet, ha teheti, mert pótolhatatlan játékok vanna rajta!

Nintendo DS

Itt kezdődött az újkori sikermizéria a Nintendónál. Siker, mert rengeteget adnak el a konzolból, mizéria, mert sokan háborognak, hogy lehet egy ilyen kőkorszaki technikai tudással rendelkező konzol sikeres? Hát kérem azért, mert a Nintendósoknak a grafika csak másodrangú szempont. Hogy ebből csak kaszál a Nintendo? Az mit zavar engem? Amíg megadják a lehetőséget, hogy hülyére játszhatom magam, addig megadom nekik a lehetőséget, hogy hülyére keressék magukat.

Hát lényegében ennyi lenne! Egyébként az egyetlen japán játékom DS-re a Yoshi Touch & Go, ott látható alul.

Csonka AnimeCon, valamint japán SMB2

Most hallom a híreket hogy a 2010 tavaszi AnimeCon igencsak érdekesen fog festeni. Ugyanis nem MAT rendezvény lesz. De ami a legjobban leglep, hogy a Hungexpo K épületében lesz tervek szerint ahol a MondoCon és az AnimeKarácsony volt. Most egy conon van kb. 4-5000 ember, tegyük be őket egy 1200-1500 férőhelyes épületbe. Az már most borítékolható, hogy közelharc lesz a jegyekért. Nagyon kíváncsi leszek, hogy mi fog kisülni ebből, egyedülálló SakuraCon lesz a 2010-es, az biztos.

De hogy Nintendo tárgyú is legyek, újra elkezdtem a japán Super Mario Bros 2-t, ami ugye nálunk Super Mario Bros. The Lost Levels néven terjedt el. Marióval vittem el egy jódarabig, de a 8-1 pályán annyira elakadtam, hogy nem bírtam továbbvinni. Ezért újrakezdtem az egészet, most Luigival. Köztudott, hogy Luigi előnye, hogy nagyot ugrik, viszont jobban csúszik a lába, de ez könnyen orvosolható azzal, hogy egy kicsit ugrunk, és máris nem csúszik. És ugye vannak olyan pályák, ahol majdhogynem elengedhetetlen a nagy ugrás, pl. 4-3 és a 8-1. Bár ezeknél is trükk, de ha itt a nagy ugrás, akkor miért is ne alkalmazhatnánk ezt? Luigival lényegesen könnyebb, most a 4-4 pályánál tartok.

Azon még elgondolkodtam, hogy milyen lenne, ha tényleg megjelenne nálunk akkoriban a játék, mert ez tényleg nagyon nehéz. Valószínűsíthetőleg nagyon kevesen vitték volna végig teljesen. Hiszen ugye ez a játék nem ment. Ha elvész az összes életünk, a világ elején kezdjük újra. Azért a Super Mario All-Starsban nagyon megkönnyítették a dolgunkat, hogy pályánkénti mentés van. Itt Virtual Console-on meg ugye otthagyjuk abba, ahol akarjuk. De szívesen látnék egy eredeti japán Super Mario Bros. 2-t.