A nagy találkozás!

Mindenek előtt elnézést kérek, hogy nem írtam egy pár napig, de nem vettem elő a Zeldákat, és nagyon nem is volt miről írnom, de most újra itt vagyok ^^'

Ismét elővettem a Twilight Princesst. És harmadszor is megszereztem a könnycseppeket a Lake Hylia-Zora's Domain vonzáskörzetben. Ez sokkal élvezetesebb volt, mint a Kakariko Village-es. Tetszett, hogy a legkülönbözőbb helyeken voltak a könnycseppek, szinte az egész terepet be kellett járni. Nagyon érdekes volt a nagy bogár, egy kicsit megizzasztott, de aztán rájöttem, hogy kell megölni, és én arattam sikert. Aztán egy elég meglepő dolog történt. Amikor ismét visszakaptam az eredeti alakomat, akkor bejött egy ilyen Ocarina of Time-beütésű videó, ahol bemutatták, ahogy Din, Nayru és Farore megteremti a Triforce-t. De viszont egy elég érdekes dologról beszélt. Nagyon félnek, hogy eljön egyszer az az idő, amikor mindenki gonosz lesz, és a Triforce-ot is beszennyezi a gonoszság. És Ilia és Link volt egy idillikus jelenetben, és Ilia egy pillanatra elveszti a fejét, és a kezében lévő kést Link felé tartja (Volt is ilen Inuyashás feelingje a dolognak, amikor Naraku elátkoz valakit, pont ez a szituáció) de Lin a kardjával félreállítja, de mindketten gonoszok lesznek. És velük szemben áll három Dark Link akik "elátkozták". És hogy a Dark Linkek hozták rá az alkonyt Hyrule földjére. Nagyjából ennyit vettem ki a történetből, de ha valaki érti, hogy miről van szó, az ugyan pontosítson ^^'

Nagyjából ez a kép jelent meg. ^^'

Rám jött a Majora's Maskozhetnék. Nemrég végighallgattam az OST-t, és nagyon tetszett. Már a zenén keresztül is lejött, hogy ez egy nagyon sötét hangulatú játék hát még milyen lehet játék közben. Jövő héten jön Norbi barátom egy pár napra, szerintem kölcsönkérem tőle a Majora's Masket és az Expansion Paket. Aztán meglesz a blognak a Majora's Mask rétegje is.

Zelda II – Irány megtörni az átkot!

Most, hogy végigjátszottam az első Zeldát, úgy döntöttem, hogy ráállok a Zelda II-re. Az első Dungeont már rég megcsináltam, de azt is hogy? ^^' Már szinte a lófejű főellenség engedte, hogy hadd nyírjam ki ^^ Tényleg nagyon komolyan mondom, minden egyes dungeon végigcsinálása a Zelda II-ben felér egy külön végigjátszással. És hogy hogy alakul a játék? Az függ az ügyeeségtől és sok múlik a szerencsén, és szerintem sokak emiatt nem szeretik a játékot. Mert amikor mész a térképen, akkor néha megjelennek ilyen fantomok a képen. Ügyesség múlik azon, hogy kikerült őket, és szerencse, hogy lehetőleg a könnyebbet kapd meg. Aztán meg az is nehézség, hogy ha elvész mind a három életed, akkor kezdheted elölről, mintha semmi nem történt volna. Egyébként már a 2. Dungeont nyomom, a Swamp Palace-t. Már az is nagy dolog volt, hogy megszereztem a kesztyűt, mert 2 olyan Iron Knuckle védte, akik kegyetlen nehezek ebben a játékban, mert nekik is van pajzsuk. Sőt, nemcsak van, hanem fel-le mozgatják is, és nagyon nehéz még csak megsebezni is őket, nemhogy megölni. De túl vagyok rajta. Most egy kis könnyebbség az, hogy nem kell oda többet menni, nagy rövidítés. Szinte már csak egyenes út vezet a főellenséghez. De mire oda eljutok... És lehet ki is kell tapasztalni, hogy hogy kell megölni. Nagyon remélem, hogy lehet használni a Shieldet.

The Legend of Zelda – VÉGIGJÁTSZVA!!!

Alig hiszem el, hogy sikerült! A 9. Dungeon egyáltalán nem nehéz! Egyedül a piros gyűrű és a kék nyíl megszerzése volt necces, de sikerült. És Ganont elsőre megöltem! Miután kitapasztaltam a lényeget. Szerintem nagyon könnyű! Mindig négy felől tüzel, és ugyanarról a négy helyről felváltva. És ki kell választani egy helyet, ahová várod, hogy tüzelni fog! És ha odaér, akkor kell megkardozni. Az egyetlen nehézség a buliban az, hogy még azelőtt kell megkardozni, mielőtt tüzelne. És ha négyszer sikerül, akkor hal meg, és megkapjuk a Triforce of Powert, és meg mentettük Zeldát. Persze a meglepetéseknek itt sincs vége Amikor eljutottam Zeldához, azt hittem, hogy egyenes út vezet oda, de tüzek állják az utamat. Még szerencse, hogy elég megkardozni őket, de megijedtem, hogy úristen, mi jöhet még? De amikor előrántottam a kardomat, akkor jöttem rá, hogy semmi vész És végigment. A 2nd Questet majd egyszer megpróbálom. De előbb talán inkább a Zelda II. Mert annak a nehézsége egy 3rd Questtel egyenértékű T_T

The Legend of Zelda – Irány Ganon!

Na végre, megvan a 8. Dungeon! Nem volt semmi! De hála Young Linknek sikerült megcsinálni! Azért hála neki, mert megmondta, hogy 250 rúpiáért lehet venni kék gyűrűt, amivel feleannyit sebződök. Így… Nem mondom azt, hogy könnyű volt, de lényegesen könnyebb. Aztán a főellenség meg semmi! De nem ez az első dungeon ebben a Zeldában, ahol a főellenség a legkönnyebb rész. Itt inkább arra fektetik a hangsúlyt, hogy eljuss oda! Így végül dupla potionnel sikerült! Aztán megnéztem a 9. Dungeont! Húú, de menö zene! :-O Sötét hangulatú, érezteti, hogy mindjárt itt a vég! A mindent elsöprő végső harc! Nagyon várom a Ganonnal való harcot! Nekem tökre tetszik, hogy hogy eltűnik, tüzet köp, és az alapján kell megtalálni. És ha megvan, belékardozni, majd nyilat neki! És ezt négyszer! Nagyon kíváncsi leszek! Most mennem kell mosogatni, de ha végeztem, akkor addig fel nem állok a gép mellől, amíg ki nem végzem!

2008. őszi AnimeCon - Tervek lefújva

Jó rendezvény az animecon. Látszik, hogy a MAT (Magyar Anime Társaság) mindent megtesz annak érdekében, hogy a lehető legszínvonalasabb programokkal lássa el az animefanokat. A jegyárak meg szinte ajándékba vannak, ahhoz képest, hogy 1.7 millió forint kibérelni a Petőfi Csarnokot, és kb. 800 000 forint bevételük lett a rendezvényből. De ez a pénz is jó helyre megy. Az én első animeconos megjelenésem 2006. október 7-én volt, tehát a 2006. őszi animecon. Fantasztikus élmény volt! Aztán jött a 2007. tavaszi, majd az őszi, és ennyi. A mostani, 2008. tavaszira nem mentem el. Több okból is, de erről egy kicsit később.

Volt tervem a 2008. őszi animeconra, méghozzá, hogy részt veszek a Cosplay versenyen, és beöltözök Linknek! Első pillanatokban nagyon lelkes voltam, már megbeszéltem bagszival és Évával, hogy milyen ruhám lesz. Mondtam, hogy a Twilight Princesses Linket szeretném megtestesíteni. Tudom, hogy ruházatilag az a legnehezebb, de szerintem abból lehet a legtöbbet a kihozni. Aztán, ahogy kijózanodtam a lelkesedésből, úgy jöttek az ellenérvek magamban a Cosplay verseny ellen. És itt jön az, hogy miért nem mentem a 2008. tavaszi animeconra:

1. Túl sok a Naruto fan, és marhára idegesítőek. Amikor a nagyteremben egy-egy AMV alatt felvillan egy-egy Naruto jelenet, és egyből felsikongatnak. Borzalmas... De az egész sikongatás nagyon ellenszenves dolog számomra. Én, amikor a kedvenc animémből, a Kaleido Starból láttam AMV-t, akkor eszembe nem jutott sikongatni, meg üvölteni. Csendben, csodálattal néztem, hogy milyen jó jeleneteket vágott ki az AMV készítő a kedvenc animémből.
2. A helyszín. A Petőfi Csarnokot már rég kinőtte a rendezvény. úú, a 2007. őszin nem bírtam bent maradni, mert annyira nem volt levegő, hogy kishíján rosszul lettem. Na akkor határoztam el magamban, hogy ez volt nekem az utolsó animecon, és hát tartottam magam.
3. Cosplay színvonala. Bár a ruhák egyre jobbak, de a performance részleg még mindig siralmas. Sokszor maga a néző érzi magát kellemetlenül. Bagszi mesélte, hogy az egész előadás abból állt, hogy énekeltek, meg marháskodtak. Hát köszönöm szépen, ilyen emberek között nem kívánok fellépni.
4. Bár megkérdeztem a Cosplayest, hogy beöltözhetek-e Linknek, és igen volt a válasz, de idővel ráébredtem, hogy a sok Narutard nem fogadná úgy, egy Link jelenlétét, ahogy azt megérdemelné (ha esetleg beképzeltnek hangzott, nem magamra gondoltam, hanem magára, Linkre).
5. Évának is rengeteg dolga van az őszi animecon kapcsán, hisz ő is készül a Cosplay versenyre, sőt AMV-t is készít. És mivel már nem akartam, ezért mondtam is neki, hogy ne fáradjon az én ruhámmal, neki elég problémája van.
6. A végére már elvesztettem az akaratomat és a motivációmat. Enélkül az egész nem ér semmit.

Szóval nem... És elhatároztam magamban, hogy addig, amíg nem váltanak helyszínt, addig, nem veszek részt az animeconon. Nagyon jó programok vannak, de amíg ilyen zsúfolt a Petőfi Csarnok, sőt több százan még így sem tudnak bejutni a Pecsába, addig én nem megyek be. Én inkább sokkal többet fizetek a jegyért, de biztos kényelmes hely.

A Link to the Past remake lesz a következő Zelda?

Már jó régen lebeg a levegőben a téma, és nem elképzelhetetlen. Elképesztően jó dolog sülne ki belőle, hisz a Link to the Past már önmagában is hatalmas mérföldkő, és egy 3D-s megjelenítés csak még többet jeletetne. Most képzeljétek el az egészet 3D-s közegben! Mindegyik Dungeonnak lenne külön története, mint az OoT-ben, rengeteg sok átvezető videó lenne, akár plusz történetet is el tudnék képzelni, sőt azt se bánnám, ha maga Ganondorf is lenne, nemcsak Ganon! Iszonyat jó dolgot lehet ebből kihozni!

A Gamer365-ön volt egy szavazás arról, hogy ki milyen grafikával tudná elképzelni a Link to the Past remake-et? Volt egy 2D-s, volt egy 3D-s, volt egy Cel-shaded, meg volt egy Full HD. Én már nem emlékszem, hogy mire szavaztam, de én a 3D-nek örülnék. 2D-s semmiképp nem lehet! Már DS-en is csak nagy kompromisszumokkal fogadom el. A Cel-Shaded meg azért nem jó, mert a LttP-ben Link nem gyerek, és ez a megjelenítés eléggé rajzfilmes. Nem tudnám benne elképzelni a Link to the Pastes környezetet. A Full HD meg alapból kiesik, mert a Wii nemigen tudja megjeleníteni, ha csak nem kapunk hozzá valami egyedi kiegészítőt, mint a Majora’s Maskhez. Csak akkor meg az, hogy a 2010-es megjelenésre (tippem szerint) készek-e a Wii tulajok átállni a HD-re, mert akkor a megjelenítéssel nem lenne semmi gond. Talán mégiscsak a 3D-s megjelenítés a legreálisabb, mint a Twilight Princesst. Azt a Wii is jól bírja, és bármelyik TV meg tudja jeleníteni. Csak akkor a megjelenítésben kell újítani. De effelől nem aggódok. Ahogy elnézem a Zelda-béli ötlettárukat, van még bőven a tarsolyukban!

Wind Waker hiányom van!

Kellett a V-ADinak visszaadnom a Wind Wakert T_T Borzalmasan hiányzik a játék! Akkora hangulata van, hogy nem igaz! Az a gyönyörű az opening, az egész zene, hihetetlen fantasztikus élmény csak úgy járkálni a kis hajómon, amerre csak akarok! Annyira jó volt 2 órán keresztül szenvedni a kastélyban, mire kijutottam, hogy végre nem füleltek le. Annyira jó érzés a Dragon Roost Islanden sétálni, újra találkozni a nagy Deku Fával, megmenteni. Annyira jó Dungeonök vannak a Wind Wakerben. Tényleg sokkal-sokkal jobb, mint a Twilight Princess, megérdemli a 40/40 pontot, és azt, hogy a világ legjobb játékainak a listáján a 20. helyén álljon! Egy biztos, amint anyagi lehetőségem lesz rá, nem érdekel a Mario Kart Wii, a Wi-Fi Router, meg az egyéb szebbnél szebb Wiis cuccok, nekem a Wind Waker kell!

Twilight Princess – Apró csalódások, és Koncert, Varázslat, Ragyogás

Nem feltétlen bántó jelleggel írtam a címet ilyenre, de tapasztalok olyan dolgokat a Twilight Princessben, melyek nagyon kiábrándítanak. Most ott tartok, hogy harmadszor vagyok farkas, és a hídnál álltam, amikor felgyújtották mindkét oldalát. Ott állnak a ládák, én azt hittem, hogy azok segítségével kell átügyeskedni magunkat a túloldalra. Tettem-vettem a ládákat, de csak nem akarta az igazamat. Aztán a sokadik elhalálozás után megkérdeztem V-ADit, hogy mi az Isten nyilát kell csinálni, mert már kezdtem ideges lenni, hogy semmi nem jó. Azonnal jön is a válasz, hogy ugorj le… Mi van? T_T Én ott szenvedek a ládákkal, már-már puzzle-ozok vele, és kiderült, hogy teljesen felesleges volt??? Le kell ugrani??? Nem is ez a probléma, mert nem ez az első hajmeresztő dolog a Zeldában, de mi az, hogy ugorjak le? Ez nem egy Zeldához méltó megoldás! Mert az, hogy ha így meg úgy rakom a ládákat, és akkor át tudom ugrani a hidat, az nagyon rendben van, de hogy ugorjak le… És nem ez az első eset a TP-ben. Volt egyszer, amikor a Kakariko Village-ben gyűjtöttem a könnycseppeket, és egy házba be kellett menni, de elkezdtek ide-oda rohangálni a láthatatlan bogarak, és felgyújtották a lakást. Én ott is azt hittem, hogy meg kell harapni őket, és akkor meg lehet állítani a tűzvészt, de menj ki a lakásból… Ez megfutamodás, hogy úgyis menthetetlen, hagyd ott az egészet. És ilyen a hídról leugrás is. És ez nagyon kiábrándító. Mert ez nem Zeldához méltó küldetés. De Zelda játékok nem arról híresek, hogy el kell menekülni, meg kell futamodni. Kezdek egyre jobban csalódni a játékban! Mert az, hogy a PH-ban volt olyan, hogy csukjam a DS-emet, az jó volt, mert abban volt ötlet, de ez így nem járja. Mindegy, a tanulság: Ha a TP-ben tűzeset van, onnan menekülni kell!

Más: Ismét egy kis offpost.

Tegnap megvettem a Nox: Ragyogás koncert DVD-t, és mit ne mondjak? A Nox rajongásom a százszorosára hágott eme fantasztikus koncert hatására!

A Ragyogás koncert tudné Debreceni állomásán készült ez a koncertfilm. Egyébként én is voltam, amikor itt voltak Békéscsabán, és valami hihetetlen! Akkora energia van az egész csapatban, és Szilvinek élőben akkora hangja van, hogy az valami csoda! Felejthetetlen élmény volt. És ma megvettem a Ragyogás koncert DVD-t, és újra átéltem azt a csodálatos élményt, amit az élő koncert adott. Egyszerűen ilyen nincs! Az a táncshow, Szilvi éneke, és a nagyszerű zenekar zenéje, és a tűz- és illiúziómutatványok annyira fantasztikusak voltak, hogy hihetetlen. Sok kiemelkedő jelenet van, de az egyik csúcspont számomra a “Hej Dunáról” c. dal. Ezt tekerőlanttal, hegedűvel, gitárral, dobbal, és a többivel előadni, ahhoz képest, ahogy az albumon hallható egyszerűen csoda! Ahhoz képest, ahogy az albumon mindenféle számítógépes zenével megcsinálták, itt meg élő hangszerrel… Ilyenkor jövök rá arra, hogy mekkora értéke van az élő hangszereknek!

Egyébként dupla DVD-s, az első DVD-n van rajta maga a koncert, és a másodikon az extrák, úgy, mnt videoklipek, werkfilmek, Nox interjúk, karaoke, és egy rakat kép. A videoklipeknek nagyon örülök mert mindegyik egytől egyig nagyon jó lett. A werkfilmek háttérzenéje meg annyira jó lett, meg az egész, ahogy mesélnek a turnéról, meg ahogy összeállítják a koncerttermet, olyan érzése van az embernek, mintha ő is a csapat tagja lenne. Nagyon ritkán találkozni ilyen minőségi DVD-vel. Ugyan 3000 forintba került, de az élmény, amit a koncertfilm és az extrák adtak, azok sokszorosan visszaadták a DVD értékét. Egy biztos: Amíg élek Nox fan leszek!

Ocarina of Time értékelés

Mert olyan könnyű beszélni erről a játékról. De már annyiszor megtettem, így jöjjön pucéran a táblázat, és majd utána megszólalok ^^'

Ocarina of Time	N64
Grafika	100%
Játszhatóság	100%
Szavatosság	100%
Kihívás	100%
Zene/Hang	100%
Hangulat	100%
Összhatás	100%

Az az élmény, amit ez a játék ad, azt soha semmi és senki nem pótolhatja. Jöhetnek itt a "hatalmas" címek a "hatalmas" PS3-ra, de a Zeldát semmi nem veri! És az Ocarina of Time-ot senki nem döntheti meg végleg az 1. helyében!

Nézzétek csak meg most a listát! Még a Super Mario Galaxy is visszavette a 2. helyét!

http://www.gamerankings.com/itemrankings/simpleratings.asp?rankings=y

Hogyan is lettem Zelda fan?

A Zelda fanságom kialakulásáról már írtam az első blogpostomban, most egy kicsit más szemszögből szerentém megközelíteni a témát. Igazság szerint a kiábrándultság vezetett ahhoz, hogy tegyek egy próbát 2008. január 25-én a Link to the Pasttel. Hogy hogyan is alakultak a dolgaim?

2005. október 15-én, amikor megújult az 576 fórum, akkor az összes addigi hozzászólás is eltűnt, és egy teljesen új arculattal jöttek elő. Nekem tetszett, bár a régi is nagyon jó volt. Természetesen nem voltam rest megnyitni a Super Mario topicot, melybe ha belenéztek, azért nagyon látogatott topic (volt). Aztán én ebbe a topicba elkezdtem teljesen gyanútlanul olyan információkat megosztani, melyekről azt hittem, hogy mindenki tudott, csak azt akartam hogy egybe legyenek gyűjtve. És teljesen el voltak ájulva, hogy én milyen nagy tudású Mariós vagyok. A tudtom nélkül el is terjedt rólam az, hogy biztos én vagyok Magyarország legnagyobb Mario fanja. De erről nagyon sokáig nem tudtam, és magamról se gondoltam semmi ilyesmit, mert úgy voltam vele, hogy szeretem a Mario játékokat, meg minden. De volt egy vágyam: Szerettem volna összehozni Magyarország Mario fanjait, ezért csináltam egy honlapot a Hungarian Super Mario Fan Clubot. 2006. március 19-én indult, azért eléggé döcögősen. Nemigen tudtam még, hogy hol lehetne reklámozni. De azért beindult a szekér. A honlap bár GPortálos, de a sok információért nagyon sok dicséretet kaptam, amiért ezúton is köszönetet mondok.

És aztán, ahogy találkoztam interneten megismert emberekkel, akkor mondták nekem, hogy "Kíváncsi vagyok, hogy játszik Magyarország legnagyobb Mario fanja" Én meg nézek magam elé, hogy mi van? Én ilyet soha nem állítottam magamról. Valaki itt félretájékoztatta a népet. De akkor nem szóltam, mert úgy voltam vele, hogy ha így látják, hát akkor legyek az. Csak aztán, ahogy elkezdtünk játszani multiban a Mario Kart: Double Dash!!-sal, meg a többi Marióval, és látták, hogy milyen "szerencsétlenül" játszok, akkor vágnak pofákat, hogy "Ez meri magát legjobb Mariósnak nevezni?" De kérem, én soha nem hívtam így magam! Itt valami félreértés van. De én hiába magyaráztam ki magam, hogy ezt nem én állítom magamról, hanem terjesztik rólam, nem érdekelték. És ez egyfajta lelki terhet rótt rám, és így a honlapot is nehéz volt szerkeszteni.

Meg a Nintendo GameCube-ps Mariók is kiábrándítóak számomra. A Double Dash!! szabályos visszafejlődés a Mario Kart 64-hez képest. A Mario Partyk meg nagyon egyhangúvá váltak, pedig az N64-es Mario Partyk nagyon jók voltak. A Mario fociban semmi érdekes nincs, a Super Mario Sunshine meg egyenesen undorító az én szememben, mert rohadtul nehéz. És nem is az, hogy nehéz, hanem nincs meg az a hangulata, mely arra ösztökél, hogy én azt igenis továbbvigyem. A Super Smash Bros. Melee már egy kicsit más sztori. Az nagyon jó játék, de csak egy bizonyos szintet tudtam elérni, és érdekes, hogy nem tudok továbbfejlődni. De nem azért, mert annyira rossz lenne, hanem mert nincs rá késztetés. Egyébként ez a szint nem elégséges, mert társaságokban folyamatosan felsülök. Na majd a Super Smash Bros. Brawl! Azt mindenki imádni fogja! Egy szó, mint száz, az összes GC-s Mariót visszafejlődésnek érzem.

És ezen okok miatt hiába noszogattak, hogy még lehetek jó, nem akartam. Mert ilyen jellemtelen játékok jöttek ki. Be is következett egy hosszabb szünet a konzolos időszakomban, legalább 6 hónapig a gép felé nem néztem. És tényleg úgy tűnt, hogy minden elveszett, amikor 2008. január 25-én jött az egyszemélyes felmentősereg Link személyében, aki nemcsak Zeldát mentette meg, hanem az én konzolos mivoltamat. Az egész konzolvilág átértékelődött bennem, és most már úgy gondolkodom a Mario játékokról, mint egy könnyed szórakozás, hatalmas ügyességi körettel. A Zelda ennél sokkal komolyabb. Bár lehet, hogy a korom is hozta ezt (22 éves vagyok) de én másra vágyom. Egy olyanra, amit a Mario játékok nem tudnak megadni már. Bár a Super Mario Galaxy még helyrehozhat dolgokat...