Újra Ocarina of Time

Az este elővettem az Ocarina of Time-ot. Mert bár végigvittem, de azért még nincs minden megszerezve. Ma pl. a Jeges Nyilakat próbáltam megszerezni a Gerudo Fortressben. De előtte tettem egy kis kirándulást a Water Temple-ben és a Spirit Temple-ben. Látni akartam még egyszer azt a 2 Dungeont, amelyhez a legszomorúbb és a legvidámabb élményeim kötődnek. A Water Temple-ben erősen visszajöttek azok az érzelmek, amit akkor éreztem. Hogy nagyon megszenvedtem vele, de megcsináltam! Egy pillanatra eszembe jutott Princess Ruto és a Morphával való könyörtelen harcom, és egy kicsit összeszorult a szívem. Nem tudnám még egyszer megcsinálni. Egyébként most szombaton voltam az egyik barátomnak a Szabolcsnak a születésnapján, és ott volt még Krisi, Norbi és Shadow. És Krisi elhozta az N64-es Ocarina of Time-ját, hogy segítsen a Szabolcs, mert elakadt a Water Temple-ben. A Főellenséghez hiányzott a nagy kulcs. És amikor bement Krisi a főellenséghez, akkor én kimentem a szobából azzal az ürüggyel, hogy éhes vagyok. Holott csak nem akartam még egyszer látni a Morphával való küzdelmet. Bár Krisi elég hamar végzett vele. Aztán meg átmentem a Spirit Temple-ben, ahol soha nem éreztem magam annyira jól, mint ott. Másodjára is nagyon jó volt visszamenni. Jó érzés volt csak úgy, céltalanul járkálni bent, felidézni a csodás felfedezéseket, és hallgatni ezt a mindent überelő zenét. Amikor eleget járkáltam, akkor kijöttem, és Lake Hyliába teleportálva mentem el Gerudo Valleybe. Nagyon meglepett, amikor láttam, hogy áll a híd! 😀 A Gerudo Fortressen keresztül vezet egy bejárat a Gerudo’s Training Groundba, ahová 10 rúpia ellenében bemehetünk. Jó hely ez. Ez is tele van könnyedén felfedezhető titkokkal. Ennek a mellékküldetésnek az a lényege, hogy a bejárattal szemben van egy ajtó, ami egy teremhez vezet, az meg tele van elzárt ajtókkal (8 ilyen van) No most az a helyzet, hogy az elején mindkét irányba el lehet indulni. És én úgy voltam vele, hogy akár balról, akár jobbról indulunk el, így is megtaláljuk a nagy ládához bezető utat. No most csak a bal oldali ajtó vezet oda, én meg olyan szerencsétlen voltam, hogy a jobb oldalon indultam el. Azért pech, mert elég lett volna csak 6 kulcsot megszerezni, és nem kéne most azon törnöm a fejem, hogy hogyan szerezzem meg a 8.-at. Ugyanis azt tudom, hogy hol van, de nem tudom megközelíteni. Azt láttam az Igazság Lencséjével, hogy alulról meg lehet közelíteni. Le is mentem eggyel lejjebb. kerestem az átjárót, de sehol nem találtam. Úgyhogy egyenlőre ugrott a Jeges Nyilak. Majd talán holnap.

The Legend of Zelda retrospective

Talán sokaknak zavaró lehet az egész játékszériában a történet. Az alábbi videó az összes játékot időrendi sorrendbe állítja a játékok. Első a The Minsh Cap, második az Ocarina of Time, és az utolsó a The Wind Waker. Érdemes megnézni a videót, mert magyarázatot kapunk arra, hogy miért néz ki mindenütt másképp Hyrule földje, és miért van Linknek 7 alakja. Amit előljáróban tudni kell: Az Ocarina of Time után két szálon folyik tovább a történet. Egyszer gyerek Linkként egyszer meg felnőtt Linkként megy tovább történet. A többit a videóból tudhatjátok meg:

Helyreállt a rend

Ami azt jelenti, hogy ismét világelső az Ocarina of Time! Érkezett egy pár lehúzó kritika a GTA IV-re, így elvesztette mindkét verzió az első helyezést. Mondtam, hogy nem az a baj, hogy elveszett az OoT első helye, hanem, hogy egy ilyen játék veszi át, ami úgy ad szabadságérzetet, hogy poénból lehet gyilkolni! Egyszerűen nem lehet! Nem lehet egy olyan játék világelső, mely az élet sötétebb oldalát mutatja be. Hinni kell abban, hogy igenis létezik jóság és szeretet! És ezt hatványozottan megkapjuk az Ocarina of Time-tól.

http://www.gamerankings.com/itemrankings/simpleratings.asp?rankings=y

Nagyon remélem, hogy ez a végleges állás. 😅

Ocarina of Time OST 3. rész – Spirit Temple

Most áttértem erre a dalra, muszáj leírnom a róla kialakított véleményemet, érzememet.

Amikor a Spirit Temple-ben jártam, akkor írtam, hogy ez a zene magasan viszi a pálmát az OST-k között. De szinte nem is túlzok ha azt mondom, hogy ez a zene az összes általam eddig hallgatott OST között is a legjobb. Nem is önmagában a gyönyörűsége miatt, hanem mert az, ahogy felfogom a dal jelentését. Szerintem itt egy párbeszéd zajlik le.

Még hozzá 2 lélek párbeszéde. De akár fel is foghatjuk úgy is, hogy egy ember tépelődik saját magában. A két lélek közül az egyik főszerepet játsza, ő a háborgó, lelki traumát ért lélek, a másik a mellékszereplő, amelyik a háttérben hangzik, ő az, aki próbálja megnyugtatni a háborgó lelket. Hallatszik is, a folyamatos, nyugodt hangzás. A főszereplő lélek szempontjából 5 részre lehet felosztani a dalt:

1. Közli a problémát. Érződik, hogy nagyon bántja, és egyszerűen nem képes feldolgozni magában. A mellékszereplő itt még csendes.
2. A főszereplő háborog, kitör magából! Egyre csak kérdezi, hogy miért van ez így? A mellékszereplő itt még csendes, hagyja, hogy kiadja a főszereplő magából minden rosszat.
3. Előtérbe kerül a mellékszereplő, sokkal hangosabb lesz a háttérzene, a főszereplő megnyugszik. A mellékszereplő próbál nyugtatni.
4. A főszereplő ismét kitör. Nagyon nehezen tudja feldolgozni a történteket. A mellékszereplő ismét csendes. Ez a kitörés sokkal rövidebb ideig tart.
5. A dal vége, úgy tűnik, hogy a főszereplő megnyugodott, ismét a háttérzenén van a hangsúly. Útravalót ad a főszereplőnek, hogy hogyan dolgozza fel a történteket, és hogy lépjen tovább.

Lehet, hogy túldramatizálom, de én tényleg így gondolom. Sőt, ha őszinte akarok lenni, nekem elég gyászos hangulatú a dal.

Inkább töltsétek le a dalt, és mondjatok róla véleményt: http://gh.ffshrine.org/song/562/69

Ocarina of Time OST 2. rész – Water Temple

Sejtettem magamban, hogy lesz 2. része is ennek a bejegyzésnek. Most épp a Water Temple zenéjét hallgatom. Egyszerűen hihetetlen, hogy mit csinál ez a dal! Egyszerre megnyugtat és felizgat. Megnyugtat az a rész, amikor az a vokálszerű hang hallható, és nagyon felizgatja a kedélyeket az a mély zongora szóló. Az valami eszméletlen! Hordozza a dal a víz tulajdonságát, a megtisztulást, és a feloldozást!

Egyébként annak ellenére a Water Temple a legnehezebb 3D-s Zelda Dungeon, megvan a maga értelme, elsősorban a zene miatt. Nagyon mély érzelmeket képes kihozni, és csak azért is arra ösztönöz, hogy ne adjam fel. De valahányszor Princess Rutóra, meg a főellenségre gondolok, még mindig nagyon nehéz feldolgozni azokat a pillanatokat. Ennyire tökéletesen összehozni egy játékot! Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen lehetséges!

Twilight Princess – Kész a Goron Mines!

Tetszett ez a Dungeon. Tele volt jó ötlettel, a fizika törvényeit alkalmazva. Csak az a Krokodil nem tetszett, akinek a farkát kellett megsebezni! Ugyanis a direkt a platform szélén áll, hogy én csak azért is beleügyeskedjem magam a lávába! És az nagyon nem jött jól az én beleélős lelki világomnak hallani, ahogy rotyog a láva, miközben Link benne van T_T De aztán tetszett ez a falon mászás elv, meg az az óriás mágnes, mely vonzotta a vascipőt. Nekem sem sikerült azonnal kitapasztalni, hogy mi hol merre van, de utólag mindig sikerült, csak már egy kicsit sok volt a falon mászásból! És már a plafonon is a krokodil? 🤔 Esküszöm, ha még egyszer a falon kell másznom, én másnapra megtanulok pókhálót szőni! 😅 A főellenség meg? … Nagyobb a füstje, mint a lángja! És itt most szinte szó szerint kell érteni! Ugyanis Fyrus nem más, mint egy lángoló szörny. És nagyjából úgy kell megölni, hogy a a 2 szeme között fényt kell nyíllal megcélozni, ekkor megbolondul, elkezd össze-vissza járkálni. Ekkor meg kell ragadni a láncot (vascipőt felvenni) és addig húzni hátra, amíg el nem esik. Ekkor jól megkardozni a nyíllal megsebzett részt. De most gondolkodom azon, hogy lehet, hogy itt se fontos használni a nyilat? Mert ez a Fyrus eléggé könnyen szem elől veszít minket, inkább azért kell, hogy nem tudjon támadni. Mert amikor megbénul, akkor nem tud támadni. Amikor meghal, akkor derül ki, hogy egy elátkozott Goron volt. Hogy mi rossz fát tett a tűzre, azt már nem tudom. Aztán itt mentettem.

Más: Zelda film készülget állítólag. Közismert az az IGN-es videó, melyet április 1-jén mutattak be, hogy megvicceljék a rajongókat. No most ez a YouTube-os videó esküszik rá, hogy nem hamis, és tényleg készül ilyen videó. Én már egy szavukat sem hiszem! Előbb lássam a moziműsorban! Különben is. Miért pont 22 évvel a játék megjelenése után jut eszükbe filmet készíteni? Az Ocarina of Time idejében kellett volna! Szóval továbbra sem hiszem el, és nem is fogom. De a linket azért berakom:

Twilight Princess – Többfunkciós Goronok

Ma délelőtt ismét nekiláttam a játéknak. Meglepett, hogy amikor először harcoltam a vaddisznós rablókkal (nem tudom, hogy hívják őket) előszörre hogy megszenvedtem velük, és most másodjára milyen könnyedén ment. Az volt a baj elsőre, hogy túl sokáig foglalkoztam a rabló segédeivel. Most csak annyi, hogy megforgattam a kardot, miközben üldöztem a főnököt, ők meg jól leestek. Aztán meg egy nagyon szűk hídon kellett lelökni a főnököt. Hát nem volt könnyű rájönni a módjára, de végül sikerült, hogy meg lehet bolondítani. Kétszeres megsebzéssel adta fel. De ez se egészen normális dolog, mert olyan későn mutatja meg, hogy mit kell csinálni, hogy nincs időm felfogni! Így csak darabonként vettem az adást. Legalább hatszor lezuhantam. Mindegy, végülis visszakaptuk Colint. Csak hát elvesztette az eszméletét. Most azt nem tudom, hogy most csak naygon rosszul van, vagy meg is halt? Milyen játék ez már, hogy meghal egy pozitív ember? Majd meglátom mi lesz vele. Most felmentem a Death Mountainba. Az a Goron is elég bolond, aki ott “vár” a bejáratnál. Elég érdekes, mert úgy voltam vele, hogy minél hamarabb megnyomom az A-Gombot, annál nagyobb az esélyem, hogy én győzedelmeskedek, de kiderült, hogy csak akkor kell azt megnyomni, amikor mutatja a gép. “Imádom” a játékot! T_T De aztán elég érdekes volt, mert találkoztam a hegy tetején is velük. Látom, szeretnek verekedni. Hejj, nem ismerik azt a mondást, hogy többet ésszel, mint erővel! 😅 Szinte az összes ütésüket kivédtem, ők meg nem értették, hogy mi van. Aztán rájöttem, hogy meg lehet kardozni őket, de nem értettem a jelentősségét, csak akkor, amikor véletlen rámásztam az egyikre. Akkor láttam, hogy amikor kibújik, akkor tudok nagyot ugrani. Így jutottam fel a hegy tetejére, ahol a főnök volt. Kihívott minket az szumó mérkőzésre. Érdekes, szerintem reálisan mutatja be a TP a szumó minden csínját-bínját. És így azt kell mondanom, hogy tetszik a sportág. Csak azt nem értem, hogy miért kell ehhez legalább 150 kg-nak, vagy mittudomén mennyinek lenni? Soványan is lehet jól szumózni, lásd Linket. És tök vicces volt rájönni, hogy nemcsak azon múlik, hogy ki nyer, hogy ki tudja lelökni a másikat hamarabb, hanem hogy mennyire tudja kicselezni, és oldalra fordulni, amikor elkapna mindet. Így a Goron lába alól kicsúszott a talaj, és végül én győztem. És beengedtek a 2. Dungeon színhelyére, a Goron Mines-ba. Csak megismerkedtem ezzel, mert utána mentenem kellett. De így tetszik, amit láttam. Szerintem még ma megcsinálom. De félek, hogy utána megint farkas leszek! T_T

Talán helyreáll a rend?

Ki tudja? Visszavette az Ocarina of Time az ezüstérmet, sikerült felülkerekednie a X360-as GTAIV-en. A PS3-as GTAIV is nagyon megközelítette az OoT-t, úgyhogy szerintem visszakapja a jól megérdemelt első helyét. Nekem semmi bajom nincs az új játékokkal, biztos nagyon jók lehetnek ezek is. De nehogymár egy alvilágban játszódó játék vegye el az OoT-től az első helyet! Nem ez az első eset, hogy az OoT-nek megbillent a trónja. Tavaly év végén a Super Mario Galaxy vette át az első helyet átmenetileg. Én azt gondolom, hogy sokak nevében beszélek akkor, amikor mondom, hogy százszor inkább a Super Mario Galaxy, mint a GTAIV. Egyébként játszottam egy kicsit a SMG-vel, és megérdemelten van az élvonalban (Most a 4. helyezett) mert nemcsakhogy gyönyörű a grafikája, hanem iszonyat hangulatos. Nagyon sokat merít a régi Mario játékokból ilyen téren. Egy idegesítő elem van benne, hogy az elején ahogy bemondja Mario hangja Charles Martinet azt, hogy Super Mario Galaxy. Azzal ki lehetne kergetni a világból, de amúgy nagyon jó játék!

http://www.gamerankings.com/itemrankings/simpleratings.asp?rankings=y

Egyébként egy koncertről jövök haza. Lehet, hogy sokan furcsállják, hogy 22 éves létemre Zorán koncertre járok, de nagyon nagy rajongója és tisztelője vagyok az énekesnek. Egészen 6-7 éves korom óta ismerem, és szeretem a dalait. Szinte mindegyikhez kötődik egy kellemes emlék, vagy érzés. És ez a koncert elgondolkodtatott. Hogy több, mint 40 éve van a Magyar zenei piacon, és még mindig ekkora életerő van benne. A 2006-ban megjelent Közös Szavakból c. stúdióalbuma ékes bizonyítéka annak, hogy még tud újat felmutatni, és van keresnivalója.

Nagyon érdekesnek tartom, hogy itt, Békéscsabán kibővítik a Csaba Centert, megduplázzák az alapterületet. Így se kicsi, mert 3 emeletes, de ezzel a kibővítéssel ez lesz a vidéki plázák közül legnagyobb. Így kb. akkora lesz, mint Pesten az Árkád üzletház. Csak nem 2, hanem 3 emeletes lesz. Azért lep meg ez a kibővítés, mert tudtom szerint Békéscsaba az utolsók között van gazdasági fejlettség szintjén, és elég sokan élnek minimálbéren. És pont az ilyen drága boltok nyitnak. Mondjuk jöhetne egy 576-os üzlet is…

Kávéház – Elmélkedés a Nintendo múltjáról, jelenéről

2004 óta használom aktívan az internetet, azóta rengeteg sok információ gyűlt össze a Nintendóról, emellett rengeteg kincsre találtam rá. Most, hogy összegeztem magamban, így komplexen látva, azt hiszem, teljesen világos a Nintendo életútja, hogy mi miért történt.

Azt gondolom, hogy az mindenki számára köztudott, hogy ha a Nintendo nem lépett volna be a konzolpiacra, akkor a videojátékok, mint olyan, már történelem lenne. A következő történt anno: A ’70-es évek második felében kezdtek el robbanásszerűen elterjedni a videojátékok. Akkoriban még minden ötlet új volt, és mindent szívesen vettek. Tiszteletét is tette egy pár cég, úgy mint az Atari, a ColecoVision, vagy a világ első konzolját 1972-ben megteremtő Magnavox. Ez a gép még annyira kezdetleges volt, hogy az adatokat nekünk kellett beírni a gépbe. 😅 A ’80-as évekre viszont elfogytak az ötletek. A videojátékkészítők egymás ötletét másolták. Így a játékok eléggé egyhangóak lettek. Viszont nemcsak ez volt az egyetlen probléma. A kazetták rendkívül könnyen voltak másolhatóak. És mivel a játék értéke úgysem volt nagy, ezért a másolatokat vették. Be is állt 1983-ban a Nagy Videojáték válság. Teljesen a padlón volt a videojáték-ipar. Csak épp Japánban nem. Ki gondolná, hogy a szigetország lesz a felmentősereg? Sokan nem tudják, de a NES Japánban nem 1985-ben, hanem 1983-ban jelent meg először. Csak az első szériás NES-ek (vagy akkor nevezzük Famicomnak, ha már ez volt a japán neve) hibásak voltak, és ez csak egy idő után jelentkezett. És mivel szinte az összes Famicom tönkrement, ezért nem lehetett egy egyszerű cserével megoldani. Új szériát kellett gyártani. És ez jelent meg 1985-ben a Super Mario Bros. játékkal. A Nintendo szerette volna Japánon kívülre is kiadni a gépét, de tudván, hogy a világ többi részén milyen állapotban van a videojáték, mint olyan, ezért nagyon félt, hogy ők is úgy járnak. Ezért találták ki azt, hogy a NES-be egy olyan chipet raknak, mely meggátolja a másolt játékok beolvasását. És így jelent meg Amerikában 1985. október 18-án. És mekkora sikere lett! Senki nem hitte volna, hogy egy Japán cég fogja rendbetenni a dolgokat, márpedig nincs mese, ez történt. A NES igazi diadalmenetet futott Amerikában, majd 1986 végétől Európában. A NES-ből a mai napig közel 62 millió példány kelt el. Az előző postomban írtam a Final Fantasyről, mely Amerikában megjelent NES-re, de mint írtam, nagyon lebutított változatban. Ennek nem az az oka, a NES cartridge-re kevesebb adat férne rá, mint a Famicoméba, az ok, az elvben van, a gondolkodásmódban. Tudni kell, hogy Japánban teljesen más kultúrája van a videojátékoknak, ott legalább akkora hagyománya van, mint az animéknek, mangáknak, és a leghasznosabb szabadidő elfoglaltságok közé sorolják. Mert ott már a NES-es Final Fantasyk is nagyon komolyak voltak. A Nintendo amerikai kirendeltége meg a gépeivel a 6-12 éves korosztályt akarta megcélozni, ezért az amerikai FF-ek is nagyon gyerekesek voltak, és iszonyatosan rondán voltak lefordítva. Ezért is van az, hogy sok japánban megjelent játék nem jutott ki Amerikán túlra, vagy ha igen, akkor úgy járt, mint az FF. Például ki gondolná, hogy a Fire Emblem múltja egészen 1990-ig nyúlik vissza, és az első játéka NES-en volt? Csak nem jutott ki Japánból. Az első Fire Emblem játék Európában GBA-n jelent meg 2004-ben, de erről majd később. Inkább beszéljünk a Nintendo fanok kedvenc konzoljáról a Super Nintendóról! Nekem is a kedvencem volt, iszonyatosan jó játékok jelentek meg rá, bár az alapelv, hogy gyerekek konzolja, nem változott -_-‘ És bizony a Super Nintendóhoz köthető a Nintendo történelmének legnagyobb ballépése. 1990-et írunk, a CD-ROM ekkoriban még nagyon újnak számított, és ennek köszönhetően eléggé kiforratlan volt. Volt egy pár konzol, ami próbálkozott CD-s konzollal, de ezek szépen sorban elbuktak. Vagy azért, mert nagyon rossz volt, vagy ha jó volt, akkor meg drága. A Nintendóban is felmerült, hogy ne legyen-e a kovetkező konzoljuk CD-s. Tudni kell, hogy ekkoriban a Sony partnerük volt, és az SNES-ünkben nagyon chip a Sony gyártmánya. Fel is kérték a Sonyt, hogy tervezze meg a CD-ROMot, az SNES-hez. Ők meg is csinálták, és amikor eljuttatták a Nintendóhoz a projectet, és a cég áttanulmányozta, akkor fogta magát, és széttépte, mondván, hogy ebből nem kérnek. Lett is nagy sértődöttség a Sony részéről, fel is bontották a szerződést a Nintendóval. De nemcsak a Sonyval bomlott meg a szerződésük a Nintendónak, hanem a SquareSofttal is 1996-ban. A Super Mario RPG kapcsán, ugyanis nagyon nem tudott megegyezni a 2 cég, mindig összerúgták valamin a port. És elég volt, és felbontották a szerződést. És most az EU-s megjelenés előtt! T_T Ezért nem jutott ki a Super Mario RPG Európába. De persze a Sonyt sem abból a fából faragták, hogy végleg feladják. Bizony nem ültek tétlenül a tervrajzuk felett. Fúrtak-faragtak, és 1995-re elkézült a Sony PlayStation. Melynek sikere azt hiszem, mindnyájunk számára vitathatatlan. Bár annyira nem rázta meg az SNES-t, csak a Nintendónak idő előtt kellett jönni a válasszal, holott legalább 1998-ig akarták életni az SNES-t. 1996-ban megjelent a Nintendo 64. Jó előre beharangozták, hogy lesz válasz a PSX sikerére, de amikor meglátták a Nintendo 64-et, hogy az is kazettás… Azért volt érthetetlen, mert ekkoriban a CD már biztos lábakon állt, rosszat már nem lehetett csinálni. És mégis… Fel lehet fogni egyfajta demostrációnak, hogy a ’90-s évek második felében a kazettás rendszernek igenis van helye, és a maga módják sikeres is volt az N64, mert 36 millió kelt el belőle világszerte, de a PSX 102 milliójához képest ez nagyon halovány. Érdekes most így visszaemlékezni azokra az időkre. Annak ellenére, hogy 9-10 éves voltam, amikor bejött a PSX, elég élénk emlékeim vannak. Emlékszem akkoriban nagyon sokat néztem a német RTL-t, mert a reklámai között mindig láttam vagy SNES, vagy Game Boy reklámot. De 1995-ben, amikor bejött a Sony, valami megváltozott. Sokkal több Sonys reklám volt, és az egész hangulata más volt. Nem is egy-egy játék bemutatásán volt a hangsúly, hanem a gépet mutatták be, hogy ilyen erős, meg meg olyan menő. Nagyon erőszakos volt. És már engem, gyerekként is nagyon frusztrált, hogy ilyen reklámokat látok, el is vette a kedvemet a német RTL-től. Persze nem mondtam le végleg az adóról, mert láttam Super Mario 64 reklámokat később, de az egész mégis más volt. Viszont az tagadhatatlan, hogy a Sonyra bizonyos szempontokból szükség volt. PSX-re jelentek meg az első cenzúrázatlan játékok. Gondolok itt arra, hogy a verekedős, és az FPS játékokban megjelent a vér, az RPG-k végre komolyak voltak. Talán nem is baj az, hogy a Final Fantasy VII jutott el elsőként hozzánk. Én úgy vagyok vele, hogy vagy a 100%-os valóságában jelenjen meg a játék, vagy sehogy. A baj az, hogy csak PS-re jelent meg. Bár érthető is, hisz hiába erősebb a N64 hardware-e, egy N64 cartridge-re ötöd annyi adat fért rá, mint egy CD-re. Így képtelenség lett volna N64-re átvinni a FF-eket, hisz a 8-as, 9-es egy CD-re se fért rá, akkor mit akarunk mi az N64-gyel? A másik nagy probléma, hogy kazettára írni játékot, iszonyatos költséges. Ez az oka annak, hogy amíg egy PS játék 10-12 ezer ft volt, a N64 játékok 16-18 ezer forint volt, sőt a Majora’s Mask 20 ezer forint volt. Igaz, hogy adták mellé az Expansion Paket is, de akkor is. Az akkori fizetésekhez képest, ez megfizetetlenül magas ár. Arról nem is beszélve, hogy a PS játékokat könnyű volt másolni a CD-s mivolta miatt. Kicsippelteted és kész. A Nintendót nem tartotta vissza a Sony hatalmas sikere az újabb ötletek kidolgozásában. Látván, hogy mennyire sikeresek a véres verekedős játékok, ezért a Nintendo egy egyedi tervet dolgozott ki. Be akarta bizonyítani, hogy vér nélkül is lehet egy verekedős játékot élvezni, ezért találták ki 1999-ben a Super Smash Bros. játékot, ahol egy pár Nintendo karakter összeröffen egy-egy bunyóra. Nintendo 64-en még nem volt annyira nagy durranás. Szerintem nagyon csúnya a grafika is, meg az egész még valahogy nagyon kiforratlan. Nem is aratta azt a nagy sikert, amit szerettek volna. De persze a N64 tulajoknak nincs okuk panaszra, hisz azok a hithű szamurájok, akik megmaradtak a Nintendónál, garantált, hogy megtérül a hűségük, elég ha csak annyit írok, hogy The Legend of Zelda: Ocarina of Time! Aztén jött a generációváltás, 2002-ben hozzánk is eljutott a Nintendo GameCube. De mekkora elánnal ört be! Az addigi Sony exklúzív játékok GC exkluzívak lesznek, lásd Resident Evil! És nagyon sok jó játék jelent meg GC-re: Luigi’s Mansion, Super Mario Sunshine, Metroid Prime, The Legend of Zelda: The Wind Waker, Fire Emblem. A probléma csak egy volt a GC-vel. Hogy ezeket a játékokat, mint eldurrantották 2004-ig. Utána semmi. Kipukkadt a GC lufi. És a GC-nél 22 milliónál megállt az élet. Mondjuk a 8 cm-es DVD nem sokat dobott a latba, de az elején nagyon sikeres volt a GC. Csak időközben jöttek rá, hogy valami mást akarnak. Valami egészen újat. Nem hozta a GC a várt sikert, ezért hagyták el ilyen hamar a GC fejlesztést. Persze ez nem azt jelenti, hogy 2004-ben temettük a GC-t! Egészen eléldegélt 2007. elejéig, de már nem jöttek ki olyan nagy játékok rá. 2004. végén jelent me Japánban az új őrület, a Nintendo DS! Én nem is tudom, hogy mi az érdekesebb. Az, hogy egyáltalán sikeres lett a konzol, vagy az, hogy miért lett sikeres. Ugyanis a Nintendo ráébredt arra, hogy azon az úton, amin eddig jártak, nem járhatnak, mert az nem jövedelmező, ezért valami újat akartak nyújtani. Valami olyat, amire eddig még nem volt példa konzolos berkekben. Az érintőképernyő egy teljesen újfajta játékélményt adott. És olyan játékok láttak napvilágot, mint a NintenDogs, vagy a Trauma Center, vagy a Cooking Mama. Amelyeket én személy szerint nem is játékként, hanem programként tartom számon. Hogy mi volt ezekkel a céljuk? Egy játékosréteg bevonása a szórakoztatóipar eme ágazatába. Olyan embereket akartak játékra bírni, akiknek eddig még nem volt konzollal dolguk. Erre a lépésre meg azért volt szükség, mert a Nintendo a GameCube-bal rájött arra, hogy az ex-Nintendósokat, akik már Sonysok lettek, ők már nem hozhatók vissza. És egyre kevesebben maradtak veterán Nintendósok. Így mi volt a teendő? Új embereket kellett bevonni. Az, hogy most ezt jól csinálták, vagy nem, arról nagyon megoszlanak a vélemények. Az ősi Nintendósoknak nem tetszik, hogy kevés az igazi Nintendo fejlesztés. De a DS sikere hatalmas lett. És még csak az sem rettentette el a DS vásárlásától az embereket, hogy úgy nézett ki külsőre, mint az 1980-as Game & Watch! De nemcsak emiatt jött a DS lite, a DS-nek több hibája is volt. Nagy testtömeg, nagy méret, kis fényerősség, és a gombok előnytelen elhelyezése. Ezért adták ki 2006. júniusára a DS lite-ot. A Sony meg azt hitte, hogy a PSP-vel majd jól lealázza a DS-t. Hát nagyon nem. A PSP hiába tus PS2 szintű grafikát, de tele van autós játékkal, melyek nem is valók egy kézikonzolra. A vicces az, hogy a Sony megpróbált olyan kaliberű játékokat is megjelentetni, mint amilyenek DS-en is vannak, de ezek érintőképernyő híján aligha voltak sikeresek. De az újítások sora a Nintendónál még nincs vége. Mivel TV-n elég vicces lenne érintőképernyőt kihozni, ezért mást találtak ki az asztali konzolra, a mozgásérzékelést. Ennek fényében jelent meg 2006. december 8-án a Nintendo Wii. Egyszerűen nincs mese! A Nintendo ismét piacvezető lett! Visszatértek a régi hangulatú játékok, a Nintendo ismét önmaga lett! Ez a mozgásérzékelés nagyon sok Sonyst bosszant (irigység -_-‘) és mindig azzal jönnek, hogy milyen undorító a grafikája a Wiinek. Kérdem én: Az rendben van, hogy a PS3 annyira erős, hogy egy bivalycsordával is elbánna, de hány JÁTÉK van a konzoljukra? Olyan játékok, melyek szórakoztatnak, és nem az übererős grafikával akarja elvinni a pálmát. Wiire nagyon sok egyedi játék van, gondolok itt a Wario Ware Smooth Moves-ra. Az a játék valami agymenés. Annyi ökörség van benne, hogy nem igaz! És élvezzük! Imádunk játszani vele, mert szórakoztat! Persze a Wiit sem kerülték el a nem elsősorban ősi Nintendósoknak készült játék, gondolok itt például a Wii Sportsra, a Wii Playre, a Wii Fitre. Joggal kérdezik, hogy baj az, hogy ennyi furcsa játék van Wiire, melynek célja az új emberek bevonása? Én azt mondom, hogy nem! Sőt, nagyon is jól csinálják! Ugyanis ezek az emberek, a Wii által lesznek videojáték-rajongók, majd elkezdenek más játékok iránt is érdeklődni, és belőlük lesznek az új Mario, Zelda, esetleg Metroid, vagy ne adj Isten, Pokémon fanok! Szóval lehet, hogy az ősi Nintendósoknak nem kedvez a Nintendo jelenlegi cselekedetei, de ez hosszú távon nagyonjövedelmező lesz. A Virtual Console? Azt kell mondjam, hogy sokkal jobb, mint a visszfelé kompatibilitás. Eleve érdekes lenne a Nintendo esetében, mindegyik kazettának külön bemenet. Sokkal jobb az, hogy le lehet tölteni a játékokat. amíg egyben van a Wiid, akkor állandó minőséget képviselnek. Arról nem is beszélve, hogy vannak olyan ritkaságok, mint pl. a Super Mario World, Super Mario 64, The Legend of Zelda: Ocarina of Time, vagy a Majora’s Mask, Paper Mario, melyeket mára nagyon nehéz lett beszerezni, vagy ahol megszerezhető, nagyon drágán adják. És a Virtual Console-on ezek a ritkaságok mind megtalálhatóak, és bármikor, bárki számára elérhetőek. És itt a másik nagy előnye az új játékosréteg bevonásának. Hogy lehet, hogy őket is érdekelni fogják ezek a régi, klasszikus játékok. És hogy mi lesz a jövő? Azt halljuk a hírekben, hogy a cégnek hatalmas bevételei vannak, a részvényeik a Toyotáéval egyenértékűek. És én személy szerint nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ha eljöna következő generáció, akkor valami olyan erős géppel fognak kijönni, mely mellett még majdani PS4 is elbújhat! Ennek szellemében érdemes pozitívan gondolkodni a cégről!

Zelda vagy Final Fantasy?

Azért hoztam fel így, mert több fórumban is látom, hogy van ilyen topic. Szerintem hülyeség a kettőt egy kalap alá venni, mert nem egy játékstílus. A Zelda kalandjáték, a Final Fantasy meg RPG. A Final Fantasy világa igazság szerint mindig is vonzott engem, csak nagyon sajnálom, hogy Nintendo berkekben ilyen szegényes a FF-kínálat. A Japánok teljes mértékig ki vannak szolgálva FF-fel, mert az első 6 rész csak ott jelent meg. Az első 3 NES-en, a másik 3 meg SNES-en. Amerikába meg kijutott az 1, 4, 6. részek, de nagyon lebutított változatban. Európában meg egyáltalán nem jelent meg. Az első FF, ami megjelent itt, a 7. rész 1998. nyarán PSX-en és PC-n. Az első Final Fantasy, ami Nintendóra is megjelent, az Game Boy Advance-re, a I és II egy kazettán van. Aztán VI-ig szépen sorjában megjelent GBA-n. Azt hallottam, hogy ezek nagyon szépen meg vannak csinálva, úgy, mint a Japán verziók. Végülis kipróbálnám őket, csak egy kicsit bizonytalan vagyok, mert még soha nem volt RPG-vel dolgom. Egyébként most onnan jutott eszembe, hogy megvettem ma a FFVII Advent Children DVD-t. Szerintem nagyon jó film. Bár nem tudom, hogy a játékokhoz képest milyen, de a filmek között szerintem magas szintet képvisel. És innen jutott eszembe, hogy mivel a DS jóval erősebb, mint a PS, ezért megjelenhetne a 7, 8, 9. részek DS-re. A grafikára biztos nem lenne probléma, inkább a tartalom, hogy mennyire férne rá egy DS cartrigde-re. De ha nem lenne elég, akkor én még azt is el tudnám képzelni, hogy 2 cartridge-en legyen rajta. Különben is, újabban Nintendóra jelennek meg az RPG-k. DS-en nagyon sok van, pl Children of Mana. (ez nagyon bosszantja a Sonysokat :-P) Egyébként, ha valaki Nintendón belül keres RPG-ket, akkor ott van a Pokémon (Game Boyra, és DS-re) a Fire Emblem széria, a Paper Mario és a Game Boy Advance-en megjelent Golden Sun. Biztos ezek is nagyon jók.