ÉS MEGVAN A GYŐZTES!!!

Azt azért el kell ismerni, hogy a Mario Kart DS 150cc-n kegyetlen nehéz. A karakterek hihetetlen agresszívek, kegyetlenül lökdösnek. Nem egyszer volt már, hogy ezért mártóztam meg a tengerben, vagy Bungee Jumpingoltam egyet a szakadékba. Egyszerűen mindent megtesznek azért, hogy kiüssenek engem, én még ilyet életemben nem láttam. De van egy karakter, aki egyszerűen csodát művelt. Ő nem más, mint Luigi. Valami hihetetlen. Olyan érthetetlen. A porszívós autójával egyáltalán nem tűnik gyorsnak, de mégis úgy hagyja le a többieket, hogy az valami hihetetlen. És 40, maximális pontos győzelmet hozok fel. Szóval én ajánlom Luigit.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

A Nintendo játékok igazi ereje

Mára 2 postot szánok, ide egy számomra nagyon fontos gondolatmenetet akarok leírni. Sajnos a szilveszteri bulit egy hatalmas tragédia árnyékolta be, ma hajnalban meghalt az édesapám. És a mai nap valami hatalmas dolgot tapasztaltam meg. A Nintendo játékok nagyon nagy mértékben képesek enyhíteni a fájdalmamat. Annyira érzem azt, hogy tényleg nem csak a pénz miatt csinálják a Nintendo játékokat, hanem, hogy szórakoztassanak. És a nagy gyászban egy kis mosolyt varázsoltak az arcomra a Mario figurák.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Boldog új évet mindenkinek!

Remélem, mindenkinek jó volt a szilvesztere. Én itthon voltam, és Krisi is itt volt, meg az unokatestvérem, Kailniris. Nagyon jókat játszottunk hármasban. Volt Super Smash Bros. Melee, Mario Party 6, Mario Kart: Double Dash!!, Kirby Air Ride, meg Mario Kart DS. Érdekes, valahogy arra számítottam, hogy kettesben nem annyira élvezetes a Mario Kart DS, de nagyon kellemesen csalódtam. Ugyanolyan jó, mint nyolcan, sőt még egyjátékos módban is fantasztikus. Egy ilyen játékra szokták azt mondani, hogy tökéletes? Nagyon-nagyon jó az egész, egyszerűen tényleg, letehetetlen. Mivel Kailnirisnek nincs DS-e, ezért csak ketten tudtunk Mario Kartozni DS-en. Volt Super Smash Bros. Melee is, amit a korábban elmondott okok miatt nem élveztem.Tényleg nem lehet olyan ember ellen élvezetesen játszani, akiről tudod, hogy sokkal jobb nálad (remélem nem félreérthető :$) De Krisi csak akkor gyenge, amikor Ganondorffal van. A többiekkel laposra vert minket. Ezután jött a Mario Party 6, amit mikrofonon játszottunk, erről is írtam korábban, hogy miért nem élvezem. És most is fenntartom azon álláspontomat, hogy nem bírom a szórakozásnak eme módját. Aztán játszottunk egy kicsit a Kirby Air Ride-dal, amivel meg az volt a baj, hogy a TV-m kicsi, és maga a jármű meg hihetetlen gyors, tehát a kép nagyon gyorsan változik, emiatt nagyon kicsi kép nagyon rosszul látszódott. Ezért nem tudtunk vele sokat játszani. A Mario Kart: Double Dash!!-sal jót játszotunk, de itt meg pont a Super Smash Bros. Melee ellenkezője érvényesül. Tehát ebben a játékban meg én vagyok a jobb, és emiatt volt kevésbé élvezhető. Ez egy ilyen problémás szilveszter volt, de jól éreztük magunkat. 😀 Élveztük egymás társaságát, és azt hiszem, hogy ez a lényeg. Aztán Kirby’s Fun Pakeztünk, ketten. Na végre egy olyan játék, amit felhőtlenül élveztünk :-D. Egész éjfélig játszottunk. Aztán amikor ránk jött az éjfél, én nyitottam ki a pezsgőt (életemben először sikerült, nekem, aki még a pezsgő durranásától is halálosan fél, nehogy megijedjen :-D), és boldog új évet kívántunk egymásnak. A Krisi elővett egy ősrégi NES játékot, amit ő hozott, Ice Climber a címe. Valami hihetetlen jó a játék. Egyszerű és élvezetes. Olyan, hogy fölötted levő jégsort kell kiütni, hogy feljebb juss, és a legtetején meg kell fogni a madár lábát. Nagyon jó. És nagyon viccesen jön le, az, amikor kiütnéd a feletted álló jeget, és pont a szakadékba esel. Meg a végén annyira nevetséges Popo és Nana (alias Ice Climber) sírása. Olyan hangjuk van, mintha valami nyálkás izé a földre pottyanna. A játékon nagyon látszik, hogy 1984-ben adták ki, és a zene is annyira azokat az időket hozza vissza. Nagyon jó a játék. Meg aztán elővette Krisi a régi, 1983-as Mario Bros-t, ahol csövekből jönnek ki az ellenségek, mint pl. rák, tüskés, méh és a teknős. És alulról fel kell ütni őket, ekkor fejreállnak, és odamenni, és elrúgni őket. Ez is amennyire egyszerű, annyira élvezetes. És ezen játékokkal való játszás közben jöttem rá, hogy 1985-ben milyen nagy szó volt a Super Mario Bros. Aztán még Mario Kart DS-eztünk multiban, aztán egy olyan 3 óra fele elfáradtunk, és lefeküdtünk aludni. Krisi egész délig aludt, utána ő érdeklődéssel nézegette a régi 576 KByte újságokat, egy kicsit Mario Kart DS-eztünk, és aztán kikísértem az állomásra, hazament. Hát ennyi volt, és nagyon jó volt ^^

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

A töretlen hűség végül meghozza a gyümölcsét

Nos, hol is kezdjem? Olyan hosszú történet, és alig találom az elejét. 😀 Na szóval. A december 27.-e éjszakáját Krisiéknél töltöttem, és mint mindig, most is fantasztikusan éreztük magunkat, bár a Super Smash Bros. Melee-nél feldühödtem, megmondom őszintén. Nem azért, mert veszítettem, mert veszítettem, hanem (már írtam korábban is) az idegesít, hogy nem vagyunk egyenrangú partnerek. Ő klasszisokkal jobb, mint én. Aztán átadtam a Joystickot az öccsének (a Krisinek van egy öccse) és őt is laposra verte. Így nem jó játszani. Mellesleg a Krisi öccsének nagyon megtetszett a NintenDogs, mivel ő alapból nagy “kutyarajongó”. De végül annyira, hogy rávette az anyját, hogy hadd vegye meg. Bevallom őszintén örömmel mentem bele, mert valami nagyon jó játékot veheték a pénz helyébe. Végül az anyja beleegyezésével megköttetett az üzlet. És annyi pénzt kaptam, hogy az én pénzemmel együtt meg tudtam másnap venni a Mario Kart DS-t. De ne szaladjunk ennyire előre. Krisi öccse Fagyinak nevezte el a kutyáját, és annyiszor mondogatta a nevét, hogy már kezdtem begolyózni. 😀 Aztán Krisivel kipróbáltunk a PictoChatet, nagyon menö dolog, hogy lehet rajzolni, és sok vicces alakzattal szórakoztattuk egymást (természetesen Nintendósokkal 😉). Az, hogy helyettesíti az MSN-t, az enyhe túlzás, hisz csak 20 méter a hatótávolság, de jól el lehet vele szórakozni. Aztán másnap reggel megreggeliztünk, és mentünk a Pokéconra. A buszon megcsináltuk azt, hogy az egyikünk elől ült (én) a másik hátul (Krisi) és úgy PictoChateltünk. Nagyon vicces volt. Aztán a 31-es buszról leszállva találkoztunk egy nagyon kedves MSN-es barátunkkal, Timivel, jól elbeszélgettünk. Elváltak útjaink, mi mentünk a WestEndbe a PokéCon helyszínére. Amikor mi odaértünk, épp csak 2-3 ember volt ott. Aztán én annyira izgatott voltam a Mario Kart DS miatt, hogy én elmentem szétnézni, hogy van-e Mario Kart DS. De sajnos a Media Marktban nem volt, az 576-ban meg drágább volt. Mindegy. Visszatértem, és elmentünk a PokéCon helyszínére, az alagsorban levő körasztalhoz. Mindig itt van maga a “rendezvény”. Aztán találkoztam itt egy pár kedves baráttal, Norbival, Trunerrel, és egy barátjával. Velük mentem el a Keletiben található Game Parkba, ott sem volt Mario Kart DS. Mi az, itt már mindenki Mario Kart DS-ezik? 😀 Viszont Truner becserélte a Super Mario 64 DS-ét egy amerikai New Super Mario Bros.-ra. Nem kell meglepődni, semmi különbség nincs az európai társához képest, csak más a borítója egy kicsit. De a játék tökre ugyanolyan.

Aztán továbbmentünk az Árkádba, és az ottani Media Marktba már volt Mario Kart DS. Meg is vettem. Aztán mentünk is vissza a WestEndbe. Aztán a PokéConon kihívtam egy másik barátomat, Ricsit egy Pokémon TCG versenyre. Mindenki hülyének nézett, hogy hogy merem gondolni, hogy nyerek ellene, ha még Krisit is elverte. Végülis, álmodozni lehet, vagy nem? :$ Persze, hogy ő nyert. Jó hogy, amikor exekkel jön nekem, akik 100-200 HP-t sebeznek. Én mit kezdjek egy 90 HP-s Crobatommal? (ez a legerősebb lapom) Na, aztán a végére maradt a lényeg, a Mario Kart DS buli. Egy srác ajánlotta fel, hogy csapjunk egy hatalmas Mario Kart DS bulit. Megpróbáltunk 8 embert összehozni. Hét ember könnyedén összejött, de a 8. Sokat gondolkodtunk, hogy kinek van még DS-e, ekkor jutott eszembe a Ricsi, és ő jött 8.-nak. És nekivágtunk. De ilyet még esküszöm a Nintendós pályafutásom 15 éve alatt nem értem meg. Nem hittem volna, hogy nyolcan Mario Kartozni ekkora élvezet lehet. VS-en mentünk. És még mindig hihetetlen: EKKORA JÁTÉKÉLMÉNY EGÉSZ ÉLETEMBEN SOHA NEM ÉRT!!! Ezt így le merem írni csupa nagy betűkkel. Ehhez ez is hozzájárult, hogy fantasztikus társaság gyűlt össze. És a végeredmény le van fényképezve, amit ezúton is tudatnék veletek:

1. Sankó: 54 pont
2. Attila (ez volnék én ^^): 51 pont
3. Spidey: 44 pont
4. Rasengan: 32 pont
5. Krisi: 27 pont
6. Truner: 26 pont
7. Ricky: 19 pont
8. V-ADI*: 19 pont

*Bagszi játszott V-ADI gépén

Azért, hogy Ricsi fel tudott jönni a 7. helyre, az nagy szó, mert sokáig 0 pontos 8. helyezett volt. De egyszer ő nyert, és aztán nagyon megtáltosodott. Bevallom nektek most őszintén, ahogy így nézem az eredményt, nagyon visszajön a hangulat. Ez óriási volt. Ez tényleg olyan Nintendo DS játék, ami minden Nintendo DS tulajnak KÖTELEZŐ!!! Így, hogy játszottam az összes Mario Kart résszel, elmondhatom, hogy ez a Nintendo DS verzió simán veri az összes Mario Kartot. Végülis ennek a 8 játékos módnak abban rajlik a titka, hogy emberekkel játszol, és nem a géppel. És így sokkal másabb az egész, amikor mindenki komolyan veszi, és sokkal durvább a harc az első helyért. És ezt imádom. Felrakok majd képeket (mert készültek) a versenyről, majd a képek alatt nyitok egy új modult Mario Kart DS verseny címen, hogy egy kicsit ti is kapjatok az élményből. És tiszta szívből kívánom, hogy mindenki részesüljön egy ilyen fantasztikus versenyben!

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Hát eljött ez a nap is! Érdekes, minél jobban öregszem, annál hamarább jön el a karácsony. De tényleg hihetetlen, mintha tegnap lett volna a tavalyi karácsony. 😀 Remélem, mindenki azt találta a fa alatt, amit szeretett volna kapni, mert én igen. A Nintendo DS-t + 2 játék. Képet is raktam fel, egyszerűen imádom. Olyan különös, olyan érzésem van, hogy egy új korszak kezdődött el az egész Nintendózásom pályafutása alatt. Ilyet még soha nem éreztem. Szerintem ennek a konzolnak az íze örökké fog tartani. És a 2 játék mellé fantasztikus! Azért örülök nagyon a Super Mario 64 DS-nek, mert újrajátszhatom a régi kedvencet a Super Mario 64-et. Egyszerűen hihetetlen, hogy a Nintendo DS grafikailag többet tud, mint a Nintendo 64. Sokkal szebb a DS verziónak grafikája, mint a 64-esének. Nem annyira kockásak a karakterek a félhomályos kép is élessé vált. Egyébként furcsamód, hogy milyen könnyű így az elején. Már 8 csillagnál tartok. Nagyon érdekesnek tartom, hogy a 3. világ első küldetésével a Nintendo 64-es verzióján mennyit szenvedtem, itt meg azonnal sikerült. Az a nagy előnye a játéknak, hogy nemcsak Mario van, hanem Luigi, Wario és Yoshi. És mindenkinek más a képessége. Úgy van, hogy Yoshival kezdünk, a többieket meg kell találni. Ők előbb nekivágtak a kalandnak, Yoshi meg elaludt. Ez az ő nagy szerencséje. Mindig legyen előnye az lustaságnak ^^ Eddig Mario van meg nekem. De Yoshival nagyon könnyű a fentebb említett küldetés. Amit még imádok ebben a játékban, azok a mini-játékok. Hihetetlen ötletesek, és tartalmasak. Az egyik legaranyosabb, amikor Yoshi kezében egy virág van, tépegeti a szirmokat, és a “szeret-nem szeret” játékot játsza el. Olyan aranyos arcot vág. De az abszolút kedvencem a kártyás minijátékok. Nagyon tetszik, hogy Luigi a krupié, és osztja a lapokat, a háttérben meg Toad pincérkedik. 😀 Szóval hosszú ideig lesz garantált a szórakozás. A másik játék a Nintendogs, meg valami tünemény. Olyan aranyos kiskutyám van. Kölyökkutya és fiú. A nevét személyiségi okokból nem árulom, tudniillik az egyik barátomról neveztem el. 😀 Itt jegyzem meg, hogy a játék már a kipróbálása előtt is hatalmas derűséget okozott a baráti körömben, ahogy elelmélkedtünk arról, hogy a barátom nevén nevezem a kutyát, és “xy ül!” “xy, fekszik!” Meg egyebek. Nagyon jókat nevettünk. És így, benne lenni még viccesebb. Imádom, és már itt ígéretet teszek rá, hogy nagyon fogom gondozni a kiskutyámat. 😉

Mellesleg nekünk a idei karácsonyunk egy kissé rendhagyó, mert a nővérem hazajött Angliából, és behozta ide az Angliai szokásokat, hogy már december elején feldíszítik a fát, és az ajándékok is kikerülnek a fa alá.

A napokban beszéltünk Krisivel az Angliai megélhetésről, és épp arról elmélkedtünk, hogy a britek mennyire meglepődnének, ha hallanák, hogy itt Magyarországon a Wii egyhavi bruttó minimálbérbe kerül. Angliában 180 font (most) a Wii, és kiszámoltuk, hogy ha valaki 5 napot dolgozik egy héten, napi 8 órát, akkor 960 fontot keres egy minimálbéren élő brit, ami közel 400 000 forintnak felel meg. Azért nem semmi. Mellesleg a szüleimmel megbeszéltem, hogyha jövőre minden jól alakul, akkor megkaphatom karácsonyra a Wii-t. Hát, mit mondjak, várom a jövő karácsonyt. De most ez a karácsony van, és remélem, hogy mindenki legalább annyira boldog, mint én.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Eljött a Zelda ideje

Hát hétfőn megejtettük a cserét Krisivel. Odaadtam neki a N64-es Yoshi’s Storyt (vérzik a szívem érte, de most úgy vagyok vele, hogy mindenkt a Zeldáért), ő meg odaadta az SNES-es Zeldát, a Link To The Pastet. Igen. Van egy íze a játéknak, ami nekem nagyon tetszik. Az már az első pillanatokban lejött, hogy ezzel nem úgy kell bánni, mint egy hercegnőmegmentős Mario játékkal. Azt hiszem, ezt hívják RPG-nek. És tetszik. Még nem jutottam el sokáig, és ez szándékosan van, hogy keveset játszok a játékkal. Ugyanis én személy szerint nem értek egyet azzal, hogy Norbi pár nap alatt kijátszotta a Wii-s Twilight Princesst. Igen, neki már van Wii-je. Ugyanis akkor hamar elvész a varázsa. Hiszen másodjára végigjátszani egy játékot már nem olyan nagy élmény. Én meg azt akarom, hogy a Zelda által nyújtott játékélmény sokáig tartson. Még ott tartok, hogy Zelda megmentve, és már visszavittem a jogos tulajdonosának. Most ott tartok, hogy egy helyre kell menni, ami a térképnen x-szel jeleznek. Én elmentem oda, de hogy ott mit kell csinálni…? Majd utánajárok. Azt határozottan érzem, hogy a Zeldával egy új korszak kezdődött el a 15 éve tartó Nintendós pályafutásom életében.

Végül egy jótanács: Ma ha minél hamarabb lefekszetek, holnap annál hamarabb lesz karácsony. 😉

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Már lett minden, ami eddig volt...

A tegnapi Wii-vel való játék hatására teljesen másképp nézek a Nintendo játékokra. Valahogy más lett az egész. Most sokkal jobb játszani bármely Nintendo játékkal. Legtöbbet a Super Mario All-Stars-szal játszottam, és valami hihetetlen. Úgy érzem magam, mintha 13 évet mentünk volna vissza az időben, mintha először játszanék vele. Mellesleg megtudtam, hogy a Wii-ből most jóval többen rendeltek előre a Game Parkban, mint anno 2002-ben a GameCube-ból. Azt hiszem, hogy ez értető, hisz a GameCube csak szimplán a Nintendo 64 folytatása volt, én magam is így gondolkodtam a GC-ről, de a Wii az más. A Wii egy új életérzés. Hihetetlen, hogy még 2006-ban is lehet JÁTÉKOKAT gyártani! Azt hiszem, hogy jövő karácsonyra megkísérlek Wii-t kérni ^^ Addig vigasztalódom a többi Nintendo konzollal. Vagyis miket beszélek én? Ez nekem nem vigasz, ez öröm. Máris megyek vissza játszani! ^^

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Ma jelent meg a Nintendo Wii és volt szerencsém kipróbálni

Köztudott, hogy a Game Parkban volt az Európai premier. Azt hallottam, hogy még Németorszátban is csodájára járnak. De az biztos, hogy a http://www.origo.hu oldalán a hírek között van interjú a Game Parkosokkal. Volt szerencsém kipróbálni a Nintendo Wii-t, és mit ne mondjak? Teljesen a hatása alatt vagyok. A Nintendo betartotta az ígéretét. Új játékélményt akartok? Megkapjátok! De mekkora!!! Istenem, még mindig nem tértem magamhoz! Wii Sports-szal játszottam, de valami Istencsászár! A távirányíróval (az alakja miatt, én így hívom a Joystickot) pontosan úgy kell hadonászni, ahogy a valóságban a teniszütővel pl., vagy mint a golfütővel. A Wii Sportson 5 sportjáték van: Boksz, Bowling, Baseball, Tenisz, Golf. Én golfoztam. Meg kell mondani, hogy grafikailag nem egy csúcs a játék, bár a háttér túltesz a Gamecube-on, de a karakterek iszonyat csúnyán van megrajzolva. Talán nem is túlzok, ha el sem éri az N64-es szintet. De az a játékélmény. Ahogy a kontrollerrel játszol. Az valami csoda!!! Komolyan mondom olyan érzésem volt, mint amikor 7 éves koromban játszottam először a Super Nintendóval. A távirányító hihetetlen precíz. Ez pillanatot sem késik. Szóval én azt mondom, hogy aki megteheti, mindenképp vegyen Nintendo Wii-t. Most 70000 ft, de a játékélmény sokszorosan kárpótol.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Itt a december, mely nemcsak a karácsonyt hozza magával, hanem a Nintendo sikerét is

Imádom a decembert ^^ Nálam december 1-jén kezdődik a karácsonyi készülődés, és ilyenkor sokkal jobb a kedélyállapotom, amikor nemcsak a karácsonynak köszönhető, hanem az időjárásnak. Akármennyire is furcsa, de ez a kedvező nekem. Ilyenkor órákig tudnék játszani bármivel. De leginkább az SNES-es Super Mario All-Stars-szal. Talán azért, mert az volt az első játék, amit karácsonyra kaptam 1993-ban. Nemrég tudtam meg, hogy 5 nappal a PAL megjelenés után lettem Super Mario All-Stars tulaj ^^ Azóta is megvan, és boldogítja az életemet.

Pár szó a jelenlegi Nintendo-helyzetről. Az a véleményem, hogy a Nintendo az SNES ideje óta nem volt ennyire virágzó, mint most. Ha számadatokból indulunk ki, akkor a PS3 bukás lesz. Tudniillik a PS3-ból 2 hét alatt 125000 példány sikerült értékesíteni, míg a Nintendo 64 megjelenésének a napján 300000 példány kelt el, és tudjuk, hogy a Nintendo 64 sem volt valami virágzó konzol. Ha ebből indulok ki, akkor a PS3 bukás lesz (legalábbis Japánban) XBOX japánban nem nyerő, így teljesen zöld az út a Nintendónak. Ha nagyon okosak lesznek, akkor visszakaphatják a fejükre a Sony által méltatlanul elvett koronát. Akármilyen gazdagok is Japánok, nem vesznek tripla áron PS3-at, hanem kivárják a Wii-t. Szerintem rájöttek az emberek arra, hogy a hi-tech nem minden, ha nem ad játékélményt, ezt a Nintendo DS bebizonyította. Feleannyit tud technikailag, mint a PSP, mégis a DS fogy sokkal jobban a játékfelhozatal miatt. Ha ezt az útvonalat követi a Wii-vel a Nintendo, akkor már most ki lehet kiáltani a Wii-t győztesnek a PS3, XBOX360, Wii harcból.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Menő játékokból soha nem elég

Hogy miért írom ezt? Mert megleptem magam egy SNES játékkal. Méghozzá az F-Zeroval. A Game Parkban találtam dobozostul 3000 forintért. Aki még siet, az még megveheti a másikat. Újabb Nintendo játékról derült ki, hogy a Nintendo csakis menö játékot tud gyártani. Mindig is imádtam az autóversenyes játékokat, de ez a futurisztikus hangulat nagyon megfogott. Tudniillik a játék a 26. században játszódik. Az autók alapból 400 km/h-val mennek, és nincs kerekük. A verseny nehézsége nem az irányításában rejlik, sőt. Nagyon is könnyű irányítani. A bibi ott van, hogy a jobb-felső sarokban Powert számlál a gép, és valahányszor nekiütközöl egy falnak, egy kicsi lejön a Power-Meterből, és ha elfogy a Poweröd, felrobban az autód, kiestél a versenyből. A későbbi pályák lesznek nehezebbek, mert keskeny maga a pálya és a kanyar meg egyre élesebb, így könnyebb falnak ütközni. Egy verseny meg 5 köbről áll és a pálya elég hosszú, szóval nem is olyan könnyű a játék, mint gondolnánk. De mindenképp megéri, mert nagyon jó játék. Nagyon szépen alkalmazza a Mode 7 trükköt, amitől nagyon 3D-s hatásúnak tűnik a pálya, bár grafikailag szerintem látszik rajta, hogy első generációs SNES játék. De maga a játék kiváló.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról.)