Megjelent az új AniMagazin

Régóta tudok az AniMagazinról, és néha-néha bele is néztem, de csak nemrég kezdtem el komolyabban is olvasni. Arra voltam kíváncsi, hogy van-e Haikyuu!! cikkük. És minthogy kiderült számomra, hogy nincs, felajánlották a lehetőséget, hogy megírhatom én. Óriási örömmel tettem ezt, össze is jött egy 13 oldalas minden részletet kimerítő cikk az animéről. Szó van benne a mangáról, az Engeki-ről, a videojátékról, a zenéről, egyéb relikviákról.

Jó érzés volt visszaolvasni, a címlap is, meg a dizájn is nagyon tetszik. És miután vannak még ötleteim, ezért úgy döntöttem, hogy írok nekik további cikkeket. Nemcsak, hogy van terv, hogy miről írjak, hanem folyamatban is van ezek írása. Úgyhogy számíthatnak rám.

A magazin itt tölthető le. Amit érdemes is, mert mindenki színvonalas cikket ír ide.

Eredeti NICO Touches the Walls: Mashi Mashi kislemez

Méghozzá a limitált kiadás. Mint Haikyuu!! gyűjteménybe mindenképp akartam ezt a kislemezt, de szinte kijelenthetem, hogy azon túl is, mert egy kiváló dalról van szó.

A CDJapan-től rendeltem meg, és ezt már kifejezetten regisztrált légipostával kértem, hogy biztosan megjöjjön. És ez ma meg is történt. A NICO Touches the Walls: Mashi Mashi kislemez az egyedüli Haikyuu!! kislemez, melynek nincs anime edition kiadása, de a dalok minősége mellett a hátoldala is bőven kárpótol ezért a "hiányosságért".

Ahogy a japán zenei kiadványok döntő többsége, ez is tartalmaz obi-t, csak ez olyan, hogy az egész hátsó borítót közrefogja. Ez amúgy egy matrica, de nem hiszem, hogy le fogom szedni és ki fogom bárhová is ragasztani. Egyetlen egy van belőle, és már ennek is felbecsülhetetlen az eszmei értéke számomra. Mindenesetre pont olyan a borító, amilyenre gondoltam, szétnyitható.

Miután a regular edition kislemez borítóján a teljes háromszög látható egy kockányi részen, így gondoltam, hogy a Limited Edition-nél azért csak a háromszög egy része látható, mert a többi a belső borítón lesz rajta, ami kihajtható. Így a két kiadás borítója megegyezik, csak a Limited Edition-é négyszer akkora.

A dal óriási élmény. Ez a második kedvenc Haikyuu!! dalom a SPYAIR: Imagination-je után. Valamennyit már hallottam róluk, hiszen Naruto Shippuudennek, meg Fullmetal Alchemist: Brotherhood-nak köszönhetően, mely által fel lehetett figyelni rájuk, és már ekkor is tudtam, hogy kivételes együttes, de igazából csak a Haikyuu!! után kezdtek el komolyabban érdekelni. Miután két fantasztikus endinget énekeltek az animének. És hát a Limited Edition nemcsak azért különleges, mert DVD-t is tartalmaz, hanem mert csak ezen van rajta a dal karaoke verziója. Amiről írtam is már korábban. Ez volt igazán a fő attrakció, mivel most hallottam először. Menőség volt, semmi ének nincs benne. Se háttérvokál, ha a lalázás a végén, semmi. Csak a zene. De nagyon jó volt hallgatni.

A DVD-tartalom meg... Ha azt kiadnák külön, már önmagában az megérné a pénzét. Rajta van a dal videoklipje, és RÖPLABDÁZNAK BENNE!!! Mi kell ennél nagyobb bizonyíték, hogy nemcsak egy Haikyuu!! dalról van szó, hanem, hogy az együttes akár szeretheti is az animét? Mondjuk azt nem nehéz szeretni, de amúgy nem az együttes tagjai röplabdáznak, hanem egy másik srác, aki a mozdulatai alapján profil röplabdás lehet. A DVD-n nemcsak a videoklip van rajta, hanem egy extra, 17 perces videó is, ahol a srác, aki szerepelt a klipben, tanítja az együttes tagjait röplabdázni. Hatalmas élmény volt látni, és hihetetlenül szimpatikusak voltak a fiúk. Pont azt érzékeltem a NICO Touches the Walls tagjai kapcsán, hogy egy átlag japánhoz képest, talán nyitottabbak, oldottabbak, látszott, hogy benne vannak a játékban, élmény volt nézni a próbálkozásaikat, és ahogy négyen együtt megpróbálnak valamit a profi röplabdás ellen. De hát egyedül is legyőzte őket. De nagyon jó volt. A végén a kislemezt nem sokkal követő koncert DVD-ből voltak rövid jelenetek, beharangozó gyanánt. Ez is jó volt, bár csattanóként vártam a Tenchi Gaeshi dalt, ez végül elmaradt.

Tehát nagyon megérte megrendelni ezt a kislemezt, szinte Okui Masami színvonalon van, ami nálam a top-kategória.

MondoCon konzolos szemszögből

Meglepődött bagszi, amikor szóltak neki, hogy kint lesznek a csehek a MondoConon, így megint volt Nintendo. Keresett embereket, de az őszi tapasztalatok után tudatosan nem jelentkeztem. Mellesleg nélkülem is sokan voltak, látszott is, hogy laza volt a légkör. Bár, most nagyobb volt az érdeklődés a Nintendo iránt, úgyhogy annyira azért nem unatkoztak, mint mi ősszel.

Láthatóan oldott is volt a hangulat, bagszi is örömmel vette, hogy fárasztom a hülyeségeimmel. Mondtam neki, hogy kutatások bizonyítják, hogy sokkal magasabb lesz a Nintendo Switch élettartama, ha német nyelvre van állítva, mert sokkal jobb lesz a konzol pszichés háztartása. Bagszi rettenetesen gyűlöli a német nyelvet, ezért azt mondta, hogy az ő konzoljának élettartama jelentősen lerövidülne, ha német nyelvű lenne, mert azonnal a földhöz vágná. Pedig még azt is kitaláltam, hogy megszívatom azzal, hogy átállítom a Switchét németre. Tök ártatlanul elkértem tőle, hogy valamit megnézzek rajta. Persze a konzol nyelvének átállításának lehetőségét akartam megnézni. Amit meg is találtam, csak amikorra el akartam fogadni, hogy német legyen a Switch, újra akart indulni a rendszer. Na mondom, ennyire szemét nem vagyok, visszautasítottam. Nagyon bírom, ahogy bagszi lereagálja az ilyen szövegeimet.

Most csak a Switch volt kiállítva, valamint néhány asztal Nintendo LABO-val. Egy kicsit játszottam a New Super Mario Bros. U Deluxe-szel, meg figyeltem a többieket Mario Kart 8 Deluxe, Super Mario Party és Super Smash Bros. Ultimate közben. Jó volt látni, hogy sokan érdeklődnek a Nintendo iránt. Lehetett játszani még Mario Tennis Aces-szel, Donkey Kong Country Tropical Freeze-zel, valamint néhány 3rd party játék is ki volt állítva. Bagszi mellett Sparrow volt még ismerős, a többiekkel legfeljebb futólag találkoztam, illetve néhányan most voltak először.

Készítettem néhány képet is.

Haikyuu!! Blu-ray

Két hete fejeztem be a harmadik évadot, most néztem végig másodjára is teljes egészében az animét. De már pár napra rá nagyon hiányzott, és nagyon el akartam kezdeni harmadjára is nézni. Néztem is eBay-en, hogy van egy hirdetés, ahol a Blu-ray van relatíve kedvező áron, csak nem volt biztosra írva, hogy Anglián kívül máshova is postázza. Rákérdeztem, elküldené, csak a nyomkövetős posta eléggé drága. A pénz nem számít! Csak legyen meg Blu-rayen is. Megegyeztünk, kifizettem neki, postára adta, és ma meglett.

Ha nem lennék utolsó héten egyetemen, azt mondanám, hogy most egy pár napig hikikomori életet élek, és semmi életjelet nem adok magamról, amíg meg nem néztem rogyásig az animét, de mivel vizsgaidőszak a küszöbön, és úgy le vagyok maradva a beadandókkal, hogy a borravaló hozzá képest siet, így vissza kell fognom magam. De ezt nem lehet elégszer visszanézni. Ahogy egy klasszikus 2D-s Mario játékot nem tudok elégszer végigjátszani, úgy a Haikyuu!!-t sem tudom elégszer végignézni. Ezen kívül már írtam eleget arról, hogy milyen ezt az animét nézni, inkább képeket mutatnék.

Mind az első, mind a hátsó borító ugyanúgy néz ki, mint a DVD-n. Az viszont meglepett, hogy lemezből csak három van.

Aztán rájöttem arra, hogy ez logikus, mert a DVD-n is relatíve nagy felbontásban szerepel az anime. Nem a szokásos 640×360-asban, vagy hogy van DVD-n, valami hasonló, hanem 840×480 (tehát 480p), és mivel a Blu-raynek többszörös adattárolási képessége van, egy 1080p-s film meg nem annyival nagyobb, így logikus, hogy az egész elfér három lemezen is.

Az zavart az elején, hogy nem figyeltem, hogy az amerikai kiadást vettem meg (Angliából...)

Ez onnan látszik, hogy a DVD jobb-alsó sarkán ott vannak a korhatár megjelölések, azok minden egyes brit kiadású DVD-n és Blu-rayen rajta vannak, valamint hogy nincs a Blu-rayen az Animatsu logója. Ők felelnek a angol kiadásért. De amúgy minden más ugyanaz rajta, így nem komoly a dolog. Bőven elégedett vagyok vele. A hátulja is szinte teljesen ugyanolyan.

Az alul lévő információk eltérőek, de amúgy még az interaktív menü dizájnja is teljesen ugyanaz.

Az meglepett, hogy az első lemezen 9 rész van, a másodikon 4, a harmadikon meg 12. Arányosan van elosztva, meg kell hagyni... De akármivel is vagyok elmaradva, azt megengedtem magamnak, hogy egybe megnézzem az első 9 részt. És lehet, hogy beteszem magamnak a második lemezt is, a rajta lévő 4 résszel.

De a mangát is olvasni akarom, mert azzal rettenetesen el vagyok maradva. Ráadásul az is olyan, hogy több nyelven gyűjtöm, úgyhogy abból is szép gyűjtemény lesz. Konkrétan három nyelven van meg az első kötet: Angol, japán és német.

Ebben a sorrendben láthatók. A Bookline-on lehet megrendelni németül, egész jó áron. És mivel az utóbbi időkben sokat használom a németet, beszélgetek németekkel, ezért ezen a nyelven is szívesen olvasom a mangát. Animét meg nagyon jó németül nézni.

Hát ha ezzel a lendülettel fogom venni a Haikyuu!! DVD-ket, Blu-rayeket, mangákat, akkor csak ebből az animéből akkora gyűjteményem lesz, Nintendo játékokból összesen. Szerény is egyelőre, ami van, de hát a kert is csak úgy lesz szép, ha folyamatosan ültetjük virágokkal.

2019. tavaszi MondoCon

Amit esős, és angol idő csúfított. Ez is furcsa con volt. Előzménye kifejezetten nem volt, jelentkeztem ugyan az énekversenyre, de végül nem sikerült feltölteni a hangfelvételt. Az volt, hogy hazamentem Békéscsabára arra a hétvégére, amikor a feltöltési határidő volt. Próbálkoztam a felvétellel, de nem akart összejönni. Ahogy írtam korábban, a Haikyuu!! Imagination-t akartam felénekelni, de sehogy nem akart összejönni. Azt érzékeltem, hogy magasan van, de úgy voltam vele, hogy ha eleget gyakorlom, akkor menni fog. Lett is volna lehetőség, csak az volt a baj, hogy nem vittem magammal a mikrofonos fejlhallgatómat, és mivel anyám laptopján nincs mikrofon, és a telefonos hangfelvétel nagyon idétlen volt, ezért annyiban maradt a dolog. Érdekes, hogy amennyire meg akartam mutatni ezzel a dallal, hogy mit jelent számomra a Haikyuu!!, úgy nem bántam meg, hogy végül nem sikerült a felvétel. De lássuk a hétvégét.

Szombat

Éjjel sokáig voltam fent, aztán valamikor hajnali 2 óra fele lefeküdtem elaludni. 8 óra után ébredtem fel, furcsa volt arra ébredni, hogy a PC bekapcsolva maradt, ahogy a villany is. Így nem szokásom elaludni. Gyorsan összeszedtem magam, 9 órakor tudtam elindulni. A 151-es busszal mentem Kőbánya alsóra, az ottani SPAR-ban bevásároltam magamnak aznapra, és ezután indultam el. A Korponai utcán keresztül a villamos síneken át megyek újabban a Hungexpo felé, egy jó nagy adag rémülettel a fejemben, ha vonat zakatolását hallom. Na mondom magamban, elzakatolták az életemet is. Mert egyből a villamosra gondolok. De ilyen nem volt, megvagyok, élek.

Be is jutottam a Hungexpóba... úgy-ahogy. Most egy kicsit korán értem be, mint szoktam, néztem is, hogy egész jól értem be ahhoz képest, hogy úgy éreztem, hogy késve indulok el. Viszont a bejutás most rettenetesen nehéz volt. Egyrészt önmagában az meglepő volt, hogy csak egy "átjáró" volt, amin keresztül be lehet jutni a Hungexpo épületébe. Fel is merült bennem a kérdés, hogy mégis miért van külön elővételes sor és helyben vásárlós sor, ha végül mindenki ugyanott tódul be? Lassan is ment, volt táskaellenőrzés. Konkrétan helyezkedni kellett a sorok között, mert hol az egyik indult meg, hol a másik. Először az egyikhez mentem, de az megállt. Röviddel utána megindult egy másik is, így össze-vissza járkáltam a sorok között, mire bejutottam. Aztán ahogy felrohantam a karaoke terembe, meglepetten láttam, hogy alig vannak. Mondjuk mivel így is elsők között jutottam be (előre megvettem a jegyemet a Geek Corner-ben), és eléggé csúnya idő volt, így nem csoda. Még készülődtek a karaokésok. Most újdonság, hogy a feliratkozás a terem hátsó részén volt. Ez jó, mert nem ott elől a hangfal körül kell üvöltözni, hogy mit akarunk énekelni, hanem hátul, halkabban. Mivel kezdésre nem igazán jöttek az emberek, ezért elsők között iratkoztam fel, de kértem Leeát, hogy hadd ötödiknek énekeljek, amikor már többen vannak. Mert ha bár nem sikerült a felvétel, de meg akartam mutatni a többieknek, hogy éneklem el az imaginationt. Nem utolsósorban hírnevet akartam adni a Haikyuu!! daloknak, hogy most már elérhetők. De egyből lejött, hogy jó volt, hogy nem énekeltem fel, mert nem sikerült jól. Nagyon ki akartam énekelni a magas hangokat, ezért erőből énekeltem ki, melynek következménye lett, hogy elfáradt a hangom. A végére már kifejezetten rosszul sikerült. Bebizonyosodott számomra, hogy a nagyon akarásnak is nyögés a vége. Mindenesetre megkértem 8-at, hogy vegye fel nekem az énekemet, mert megígértem az egyik Discordos Haikyuu!! szerver közösségének, hogy ha felveszem a dalt, megmutatom nekik. De ezt talán inkább nem...

Viszont a második dalom is elég hamar sorra került, ha jól emlékszem, a 15. volt. Ez egy valamivel könnyebb dal, méghozzá a Gundam széria 08th MS Team-től az Arashi no Naka de Kagayaite című dala. Ez egy Yonekura Chihiro dal, ami kifejezetten jól jött, mert kettővel előtte a Kaleido Star: Yakusoku no Basho he című dala volt, ami szintén Yonekura Chihiro dala. Ez már sokkal jobban ment, ezzel kellett volna bemelegítenem. Egyébként tökre menő, hogy milyen rég hallottam a dalt, és úgy énekeltem fel, mintha tegnap hallottam volna utoljára. Nagyon sokat hallgattam, és mivel könnyű is a dal ritmikája, ezért megmaradt bennem. Ez jó volt, ezt kellett volna először.

Nem sokkal ezután kezdődött az énekverseny, amit most inkább nem hallgattam meg, mert akkor már éreztem, hogy túl sokat ültem a karaoke teremben, inkább továbbmentem nézelődni. A konzolokhoz és az árusokhoz mentem el. Az árusoknál mindig ugyanazok vannak, bár szétnéztem, hogy találok-e Haikyuu!!-s cuccot, de hivatalosat alig. Azt tudom, hogy a SakuraZakának van tolltartója 3.500 forintért, de az nemcsak azért nem éri meg, mert egy eredetiség-vizsgálaton a SakuraZaka csúnyán elhasalna, hanem mert fanart van rajta. Még csak nem is eredeti artwork. Ez kint is volt. Később láttam is, hogy valaki elvitte. Amúgy ide nem jutottak el eredeti cuccok. A Nintendósok kint voltak most. Kicsit szétnéztem ott is, de arról részletesen majd a videojátékos blogban írok. Meg megbeszéltem egy találkozót, mert valaki Mondo magazinokat adott el, és neki megvolt a 2015. júniusi száma, amiben a Haikyuu!! cikk van. Akkor majdnem megvettem online, amikor utánanéztem, hogy melyik számban van benne az anime, de úgy döntöttem, hogy előtte inkább letöltöm torrentről, hogy megnézzem, hogy milyen. És sajnos jól tettem, mert olyan szörnyű volt a cikk. Azt nem szeretem a Mondóban, hogy ilyen nagyon megmondósnak tűnnek a cikkek, mintha megmondanák a tutit, de mintha csak a nagy semmit kapnánk meg. Ugyanez a Haikyuu!! esetében is. Ráadásul mivel csak 2 oldal volt, ezért részletességről, mint olyan, ne is beszéljünk. Pedig már akkor lehetett volna mit írni az animéről, még ha akkor is, ha csak egy évad jelent meg addig.

Visszatérve a karaoke terembe, az énekversenyes dalok nagyja lement már. Volt egy-kettő tényleg menő, úgyhogy gondolom, hogy erős volt a mezőny, mint mindig. Az volt még vicces, amikor megmutattam 8-nak, azt a Haikyuu!! kislemezt, amit nyertem eBay-en. Nem mondtam neki semmit, csak a lemezborítót látta, és azon nevettünk, hogy azt hitte, hogy borszeszégőt vettem eBay-ről. Én a nagy kémikus... Aztán mutattam neki a CD-t képen, ott már tudta, hogy miről van szó. De ezen a borszeszégőn nagyon jót nevettünk. Amúgy következőleg a 37. voltam, akkor is megpróbálkoztam egy Haikyuu!!-s dallal, méghozzá a Tenchi Gaeshi-vel, de annyira kicsináltam a hangomat az Imagination-nel, hogy ez már végképp nagyon rosszul ment. Végigvittem, de nem volt valami jó.

Aztán odamentem az AoiAnimésekhez, akik rendszerint a karaoke terem előtt tartják a találkozót. Illetve ott gyülekeznek, de ki szoktak menni, viszont az eső miatt most itt maradtak. Jó volt személyesen látni őket, de nem folytam bele a beszélgetésbe, mert ők nagyon magas szinten beszélik ki az animéket, emiatt nem olyan könnyű bekapcsolódni annak, aki nem akkora szakértő az animék terén. Mindenesetre Catrinnal jó volt találkozni. Vele és Hirotakával sokat beszélgetek az utóbbi időkben azon apropóból, hogy jó eséllyel rendszeres író leszek az Animagazinban, amit ők szerkesztenek. A következő május végén fog megjelenni, már ott jelen leszek.

Ezután még egyet énekeltem, méghozzá a Slayersből a Shakunetsu no Koi-t. Ahhoz képest, hogy régen hallottam ezt a dalt utoljára nagyon jól ment. Ha már nincs hangom, de énekelni akarok, akkor női előadót éneklek mély hangon. Hayashibara Megumi-t meg mindig élmény énekelni. Ez amúgy a 66. volt a listában.

Még egyszer nézelődtem az árusoknál. Meglepett, hogy találkoztam a Japán Alapítványosokkal. Lesz vetítésük a MondoCon-on, ezt promotálták. Meg volt egy árus, akinek saját készítésű matricái voltak. Ott találtam egy Kageyama Tobiósat. Ez nagyon aranyos volt, úgy döntöttem, hogy veszek egyet. Láttam van Oikawa Tooru is, őt dobtam. Nagyon messzire. Az volt az érdekes, volt mellette egy másik árus lány, aki mondta, hogy ő viszont nagyon szereti Oikawát. De nem maradt meg bennem, hogy hitelt érdemlően meg tudta volna indokolni, hogy miért szereti őt. Mindesetre nagyon jól elbeszélgettünk az animéről. Szerencsére Magyarországon nem nehéz Haikyuu!! rajongót találni, de aki még értelmesen lehet beszélgetni az animéről, no az az igazi. Mondta, hogy mennyire tetszett neki az animáció, meg hogy mennyire valósághűen mutatja be a röplabdát. Ami nagyon meglepett, hogy mutatta a felkarját, rá van tetoválva a "Tobe" felirat teljesen valósághűen. Annyira megtetszett, hogy konkrétan megfordult a fejemben, hogy legyőzzem a tűkkel kapcsolatos félelmeimet, és bevállaljak ilyet én is. Nagyon szép volt. De ez komoly lesz, mert vérvételkor is úgy remegek a félelemtől, mintha tűzzel közelítenének hozzám. Nagyon jó volt beszélgetni a lánnyal, remélem, találkozok vele a nyáron is.

Aztán elkezdődött a Late Night Karaoke, itt egy kicsit maradtam, de aztán mentem is. Még egy kicsit voltam kint, amikor Titkos, 8, John és Mazsibazsi beszélgettek. Csatlakoztam hozzájuk, aztán elindultam hazafelé. Hazaúton is a villamossíneken át mentem a 151-es buszhoz Kőbánya alsóhoz.

Itthon este morfondíroztam magamban, hogy megmutassam-e annak a német és holland srácnak, akikkel komolyabban összebarátkoztam a Haikyuu!! közösségből a videót, amit felvettem, az éneket. Végülis megmutattam. Nekik tetszett. Mondjuk ők másképp is látják, mert annyira nem foglalkoznak az énekléssel, de én meg tudom, hogy nem volt jó, mert erőből énekeltem ki a magas hangokat. De a dicséret ettől függetlenül jól esett.

Vasárnap

Furcsán indult ez a nap. Érdekes, hogy annyira nem érzem, hogy mostanában keveset alszok. Most is menetrendszerűen indultam el, a 151-es busszal Kőbánya alsóig. Ott a SPAR-ban vásároltam, majd elindultam a Hungexpo felé. Ma már biztonságosabb volt menni a villamossíneken, mert pont előttem ment el a 37-es villamos, így nem számíthattam ütközésre. Attól félek a legjobban, hogy pont a híd alatt találkozik a két villamos, ahol szűk az átjáró, és akkor nekem annyi. De ma sem történt semmi ilyesmi. Ráadásul most könnyebb is volt bejutni, mert kevesebben vannak, a jegyárusítás nem okozott tumultust. Gyorsan bejutottam, és most is készülődés közben kaptam el a karaokésokat.

Most kifejezetten elsőnek akartam énekelni, méghozzá a Fuyu no Rondo visual kei-ből a Melted Snow-t. Nem először éneklem már ezt a dalt, és úgy érzem, hogy most nagyon jól sikerült. Mondjuk volt előzménye ennek a dalválasztásnak, ugyanis szombat este volt egy komoly beszélgetésem egy bizonyos valakivel, ami nagyon mélyen megérintett érzelmileg. Mondták is többen, hogy nagyon szép volt, és én is azt éreztem, hogy a dal által sikerült átadni azokat az érzelmeket, amiket belül érzek. Egy helyen majdnem el is sírtam magam. Okui Masami nem először ríkatott meg, és jó eséllyel lesz még rá alkalom. Ezen előadás után ToumeiNi-vel beszélgettem sokat, utána próbáltam helyrehozni a szombat este elkövetett hibát, úgy néz ki, hogy sikerült is.

A zenei tippmix szokás szerint nagyon nehéz volt, és tippelgetős. Mondjuk nagyon nem is lehet másmilyen, mert magában a listában kb. 500 anime van felsorolva, és hogy azok legyenek benne, amiket pont láttam, ahhoz több ezret kellene lássak. Én meg alig vagyok túl a 300 megnézett animén. Innestől kezdve eléggé rossz handicappel indulok. De nem ez az a verseny, ahol szégyen utolsónak lenni. Ez nálam inkább a zenehallgatásról szól. Illetve azon szoktam izgulni, hogy egy-egy anime, amit ismerek, na onnan legyen zene. A Haikyuu!! sajnos kimaradt (pedig a listán rajta volt), viszont volt Zankyou no Terror és a Kuroko no Basket-ből is a kedvenc endingem volt. Azt nagyon jó volt hallani. A Zankyou no Terror-ról fogok később írni, mert nagyon arról sokat tudnék, de megvárom, amíg befejezem. Ami a legizgalmasabb volt számomra, az az Original Instrumental kategóriában az első dal a Shouwa Genroku Rakugo Shinjuu. De izgultam, hogy pont az legyen. Az az Usurahi Shinjuu Hayashibara Megumi-tól. ÉS AZ LETT!!! Alig bírtam magammal, valósággal felordítottam amikor megszólalt. Hányszor hallgattam nemcsak az eredeti verziót, de a karaokét is. Sokáig konkrétan csengőhangom volt a telefonon. Jó volt a zenei tippmix annak ellenére, hogy végig tippelgettem az egészet.

A tippmix után találkoztam Catrinnal és Hirotakával, ők is játszottak. Kicsit beszélgettünk, aztán mentem énekelni, méghozzá a Hikari Are-t, mely a Haikyuu!! harmadik évadának openingje. Ez annyira nem ment, hogy kértem a felénél a srácot, aki rakja be a kfn-eket, hogy állítsa le. Ez így nagyon nincs jól. Azt hittem, menni fog, mert a hang az ugyan megvan hozzá, de olyan furcsa a dal ritmikája, hogy azt nagyon tanulni kell. Mondjuk a fejhangon éneklést nem vállaltam be, helyette rögtönöztem ott valamit harmonikusnak gondoltam a többi hang mellett. Gyűlölök fejhangon énekelni, és azt a férfit is felakasztanám, aki így énekel. Na de ez már így alakult. Be akartam mutatni a Haikyuu!!-t de ez nagyon rosszul sikerült.

Maradtam 16 óráig, amíg el nem kezdődött a Jpop, Kpop video vetítés, aztán szépen elindultam hazafelé. ToumeiNi-vel együtt mentünk haza. Mondjuk is egymásnak, hogy ez a MondoCon is megvolt. Szerintem ezen a megítélésén már nem is fog javítani.

Újabb Haikyuu!! kislemez a láthatáron

Megérte egészen idáig fent maradni, hogy eBayen megnyerjem a tacica: Hatsunetsu kislemezét. Aljas rágalom, hogy Haikyuu!! rajongó vagyok, ekkora sértést még életemben nem kaptam.

Az első Haikyuu!! CD

Olyat kaptam, hogy szinte már attól rettegek, nehogy túlcsorduljak. Méghozzá a Haikyuu!! első openingjének kislemezét. Ez a kedvencem az összes opening és ending közül.

Szeretem, amikor születésnapom van, és egyre-másra kapom a webshopoktól a kuponokat. Ahogy az eBay-től is kaptam egyet. Egyébként nagyon érdekes, mert az Amazontól is jött kupon, de náluk csak az Amazon termékeire lehetett felhasználni, nem akárkiére, aki feltesz valamit eladásra. Így ott azt nem használhattam fel. Az Amazon meg rend szerint drágábban ad cuccokat. Míg az eBay esetében bárkinek a termékére felhasználhattam. Néha nézegetek Haikyuu!! CD-ket ott, és amikor láttam, hogy megvan a SPYAIR - Imagination kislemez olcsón, ráadásul az anime edition, amit szeretnék, nem is volt kérdés, hogy megvegyem. Maga a CD ingyen volt, csak a £3.00 postaköltséget kellett kifizetni. Amúgy £8.00 volt a CD eredetileg, és a kupon értéke £10 volt. Nem lehetett a postaköltséget is (részben) ebből kifizetni, így az a £2 elveszett, de bár ez lenne életem legnagyobb vesztesége. Arról nem is beszélve, hogy a CD eszmei értéke hatalmas számomra. Nagyon szeretem ezt a kislemezt, és hogy a B-side track is egy kiváló dal, ezért ez a kislemez a legjobb JAM Project kislemezek szintjén van nálam. Egyébként lazán el tudom képzelni akár JAM Project dalnak is akár. Az meg már szimbolikus értékű, hogy napra pontosan megjelenése után 5 évvel lett meg a kislemez.

Ez sem ment teljesen simán, még szerencse, hogy még mielőtt elpostázta, így spontán megnéztem a címet, ugyanis volt benne elírás. O_O Na gyorsan helyesbítettem egy üzenetben. Csak aztán az üzenetet is helyesbíteni kellett, mert oda megírtam a teljes címet, de lemaradt az irányítószám. Na megint a címet... Kicsit féltem, hogy egyrészt ne nézzen hülyének, másrészt meg hogy megjöjjön rendben. Kicsit késett is, de tegnap megjött. A békéscsabai címre kértem, mert ide biztos megjön. És meg is van. Tegnap megjött, ma meg hazajöttem egy napra, és átvettem a CD-t. Teljesen rendben van. Ezt hallgatni eredetiben meg... Elemeztem már milyen eredeti CD-t hallgatni, hadd ne ismételjem magam.

Mondjuk a hátsó borító kicsit csalódás számomra, miután minden pojácák legnagyobbika van rajta. Ki nem állhatom Oikawa Tooru-t, rettenetesen gyűlöletes személy számomra. Effektíve úgy vagyok vele, hogy aki Kageyama Tobio ellen van, az ellenem is, de hogy mire fel van olyan nagyra magával, azt soha nem tudtam. Nincs mire, és az az igazság, hogy rettenetes látvány volt a harmadik évadban a Karasuno vs. Shiratorizawa meccsen a lelátón szemüvegben látni. Olyan érzetet adott, mintha az egész röplabdás pályafutása csak egy szerep lenne, de a valódi, az, ahogy a lelátón kinézett. Szemüvegben, jellegtelen öltözetben... Mintha a Karasunóval szembeni vereség a helyére tette volna az egóját, és megtanulta, hogy hol a helye. De annyira nem, mert az utolsó részben elment, nehogy megnézze, ahogy a Karasuno átveszi az arany serleget, mert sérti az egóját. Ekkor tudatosodott bennem végleg, hogy ez a srác egy beképzelt fasz, és mintha a mangaka is ügyelt volna arra, hogy ne egy ilyen "minta-karakter" legyen, akinek nagy az egója, de egyszer csak megjavul valami krízis hatására. Valamennyit "dobjon el" a beképzelt mivoltából, de őrizze meg azt az arrogáns jellemét, ami szinte a védjegyévé vált.

Ha ezek után valaki megkérdezi, hogy mégis miért jobb Kageyama, mint Oikawa, erre egyszerű a válasz. Kageyamát nem kell komolyan venni. Ő egyszerűen csak forrófejű, és idegességében, játékosan mondja Hinatára, hogy "Boke", komolyan senkit nem minősít. Írtam már korábban is, hogy pont ez a forrófejűsége az, ami szerethetővé teszi őt. Elképzeltem már nem egyszer, hogy ha létezne a való életben, és mondjuk barátok lennénk, és valami butaságot mondanék, biztosan felkapná a vizet, és ordítaná rám, hogy "ATTILA, BOKE!" Én meg nevetnék rajta egy nagyot. Kageyamát egyszerűen halálra lehetne szivatni, vele csupa móka és kacagás lenne az élet.

Kinyitva egyébként az eredeti borítóval van a kislemez, amivel a Limited Edition is megjelent. A Limited Editionnek is ugyanaz a dallistája, mint az Anime Editioné, csak van hozzá egy DVD is, amin a videoklip van, és valami koncertanyag. De nekem az anime edition kell, mert az anime miatt szeretem a dalt, nem az együttes miatt. A Limited Editionnek ráadásul nincs meg ez az animés papírtokja. Úgyhogy minden szempontból ez az ideális számomra. Amúgy szinte az összes Haikyuu!! OP / ED kislemeznek van anime edition kiadása, egyedül a harmadik évad endingjének, a Mashi Mashi-nak nincs. Mindegyik CD-ből az anime editiont tervezem megvenni. Miután mindegyik kislemez az anime miatt érdekel, és nem az előadó miatt. Mivel a Mashi Mashi-ból nincs anime edition, ezért ott szabad a vásár. És úgy döntöttem, hogy abból a Limited Edition-t fogom megvenni. Méghozzá azért, mert azon van rajta a dal karaoke verziója, míg a Regular Edition-ön nincs, csak a TV size verziója a dalnak. És mindenhol az van letöltésen. De írtam erről korábban, hogy azért csak vocal only-t tudtam a dalból megcsinálni, mert sehol nem a Limited Edition elérhető. Na majd én. Csak kerüljön a kezeim közé!

A SPYAIR kapcsán megírnám azt, hogy már csak azért sem az együttes miatt érdekel ez a dal, mert a második évad opening kislemezén (I'm a Believer) rajta van az Imagination-nek egy élő változata, amit egy koncerten adtak elő. Az valami rettenetes nagy csalódás volt. Olyan volt, mintha legalább 20 éves lenne a dal, az együttes meg sokat öregedett az idők során, és már nem tudja azzal az energiával, dinamikával énekelni a dalt, mint ifjúkorában. Ugyanis finoman szólva sem volt a topon az énekes. A magas hangokat nem tudta kiénekelni, nem éreztem a hangjában, az erőt és a dinamikát, ami a stúdióban felvett változatban hallható. Olyan érzésem volt, mintha az énekesnek valóban komoly hiányosságai lennének énektudás terén, és amit a kislemezen hallhatunk, azt utómunkával feljavították. Nem ez lenne az első ilyen eset.

VI. mini-Nintendo találkozó

Mely ismét csonkára sikeredett. De az előző igencsak rosszul sikeredett találkozó után szerettünk volna ismét egyet. Ez jobb is volt. Bár most pont azért jöttek el nagyon kevesen, mert későn (konkrétan a múlt héten) kezdtem el szervezni, mert OctoZaky szólt, hogy akkor legyen és hogy s mint. Én meg akartam, hogy legyen, legalább emígyen találkozni néhány emberrel, ha már más lehetőség erre nemigen van. Így végül megszerveztem a mait. Hogy mennyire későn kezdtem el szervezni, az meglátszott abban is, hogy a BarCraft-ban, ahol voltunk, csak korlátozott ideig lehettünk, mert a találkozó tervezett napjára (április 27. szombat) minden asztal foglalt volt. De legalább szóltak, így tudtuk, hogy mire számíthatunk.

Végül összesen négyen voltunk: Nari, OctoZaky, Krisse és én. Mivel a BarCraft 12 órakor nyit a hétvégén, ezért úgy döntöttünk, hogy 10 órakor a WestEnd kajáldás részében ütjük el az időt a nyitásig. Itt hárman voltunk, Nari később jött. Odaadtam OctoZaky-nak a fekete New Nintendo 3DS-t, végre ismét van neki is Nintendo 3DS. DS játékkal játszottunk közösen, spontán jutott az eszembe indulás előtt, hogy miért is ne vihetném a Nintendo DS játékaimat, aztán végül szinte csak velük játszottunk. Először a Tetris DS-sel játszottunk. Az utóbbi időkben játszottam a NES verzióval. Ez meg is látszott, ugyanis a menetek többségét én nyertem meg. Ráadásul mivel a NES-es Tetris jóval nehezebb, ezért is volt könnyebbség a DS-es verzióval játszani. A DS-esben ugyanis az van, hogy ha az alakzat, ami épp jön le, eléri a többi már lent lévőt, akkor ha sokáig forgatjuk, nem "rakódik le" azonnal, hanem megvárja, amíg megállunk a forgatással. Nem egy olyan eset volt, hogy akár egy percig őrült módjára forgattam az alakzatot, hogy valahogy eljusson oda, ahova gondoltam, és sikerült. Ezt a NES-es Tetrisben nem lehet megcsinálni, ott, ha leér, le is rakódik. Így tudtam gyakorolni nehezebb körülményekben jól játszani, ennek eredménye a többszöri győzelmem. Aztán OctoZaky elment szétnézni, mi addig Krisse-vel a Mario Kart DS-sel játszottunk. Vele hat menetet játszottunk, mind a hatot megnyertem (60 pont), Krisse meg igyekezett talpon maradni, végül második lett 40 ponttal. Krisse ment kaját venni magának, majd ahogy visszajött, azzal szórakoztattuk magunkat, hogy Rammstein dalszövegeket olvastunk és elemeztünk. Krisse-nek is németre van állítva a Nintendo 3DS-e. Valamennyire ő is tud németül, de meglepett, hogy én jobban. Főleg, hogy az utóbbi időkben sokat használom a nyelvet. A német srác, akivel nemrég megismerkedtem, behívott a saját Discord szerverébe, ahol csak németek vannak, így ott csak németül beszélgetek a többiekkel. Első blikkre szimpatikus mindenki. Szóval sokat németezek, ennek örömére foglalkoztunk egy kicsit az együttes néhány dalának szövegével.

Amikor visszajött OctoZaky, akkor még felmentünk a Media Marktba szétnézni, aztán átmentünk a BarCraft-ba. 18 óráig tudtunk ott maradni, akkorra foglalták le azt az asztalt, ahova le tudunk ülni. Nintendós TV-t csak egyet mutattak, ahova a SNES Classic Mini volt bekötve, azt nem engedélyezték, hogy a Switchet rákössük a TV-re. Erre rákérdezhettem volna... Na mindegy, akkor a Switch kijelzőjén játszottunk Super Smash Bros. Ultimate-et. Én előbb a Super Nintendo Classic Mini-vel játszottam. Ezen belül az F-Zero volt a választásom, amivel az utóbbi időkben nagyon sokat játszok. Nagyon nehéz, de bőven arra inspirál, hogy fejlődjek benne, mert érzem, hogy képes vagyok rá. Közben néztem, hogy Krisse és OctoZaky mit játszanak. Aztán, amikor láttam, hogy a Smash Bros.-szal, és láttam, hogy angol, kicsit pöröltem miatta, aztán teljesen spontán ezt mondtam:

Állítsátok át a németet nyelvre!

Amikor hirtelen áramszünet keletkezik az agyamban, képes vagyok ilyenekre. ^^' Nyilván arra akartam rávenni OctoZaky-t hogy állítsa át a konzol nyelvét németre. Mindenesetre jól elvoltam az F-Zeróval, amíg meg nem jött Nari. Azután játszottunk négyesben a Smash Bros.-szal. Na most négyen egy Switch kijelzőt nézni... Semmit nem láttunk a játékból, össze-vissza ment. Young Linkkel és Toon Linkkel mentem, de nem egyszer fordult elő, hogy nem láttam, merre vagyok, és már csak azon kapom magam, hogy a szakadékba estem.

Aztán arra gondoltam, hogy jobban fogjuk látni a dolgokat a Mario Kart 8 Deluxe-ben, javasoltam, hogy játsszunk azzal. De szintúgy reménytelen eset volt. Egyébként is Nari 200cc-re állította a motor térforgatát, (ezúton is üdvözlöm...), így inkább egy Flúgos Futamhoz hasonlított a játék, semmint hogy komolyan lehetett volna venni. Annak rendje és módja szerint utolsó voltam. Közülünk, négyünk közül biztosan, de azt nem hiszem, hogy összességében is 12. lettem volna. Azt hiszem 9-10. helyen végeztem. Komolyabb játékot!

Ezután OctoZaky és Nari elmentek enni, én addig folytattam az F-Zerót. Megpróbáltam a King League-t végigvinni Beginner fokozaton. Aki játszott már F-Zeróval, az tudhatja, hogy már kezdő fokozaton is nagyon nehéz a játék, így a King League-t már itt is igazi kihívás végigvinni. Az utolsó pálya nagyon hosszú, és mivel sérül a kocsi, ha falnak, vagy ellenfélnek ütközünk, ezért különösen kell vigyázni, mert ha robban a kocsi, jobb esetben egy életet vesztünk el, vagy ha nincs több életünk, vége a játéknak. Nos, én úgy jártam, hogy végig nagyon figyeltem, nagyon összpontosítottam, és relatíve jól ment. A pálya végén van a töltőállomás, úgy voltam vele, hogy ha az utolsó körben ha rámegyek, biztonsággal megvan a játék. Hát nem. Pont az utolsó körben amikor rámentem volna a töltőállomásra, egy falnak ütközés következtében felrobbant a kocsim. Fel is vettem, és kiraktam Twitterre:

Amikor PONT a töltőállomás előtt robban fel a kocsi... (F-Zero, Super Nintendo) pic.twitter.com/vgHJfNzx9d — Karasz Attila (@supermario4ever) 2019. április 27.

Amit akkor éreztem... Amikor végig 100%-os figyelemmel összpontosítottam, igyekeztem kordában tartani az adrenalinszintet, mindent megtettem, hogy siker koronázza a játék végét, és a legvégén. Hát ez az F-Zero, ezt hozza ki a játékosokból. Ez a régi játékok varázsa.

Amikor visszajöttek Zaky-ék már nemigen játszottunk együtt, mindenki a maga játékával. Nari a New Super Mario Bros.-szal játszott, Zakynak a The Legend of Zelda: A Link Between Worlds-re esett a választása. Így eltelt az idő 18 óráig, amikor jöttek azok, akik lefoglalták az asztalt. Összepakoltunk magunk után, üresen hagytuk az asztalt, és hazamentünk.

Jó volt, de legközelebb inkább rákérdezek, hogy köthetünk-e Nintendo Switch-et TV-hez, mert úgy azért csak jobb játszani. Meg remélem, hogy nyáron többen jönnek el. Valamikor július elejére tervezem a legközelebbit.

Újra New Nintendo 3DS

Ismét konzolcsere, ismét Nintendo 3DS, de most már a végleges változat. OctoZaky úgy döntött, hogy a húsvétra vesz magának egy New Nintendo 3DS-t, végre lesz megint kézikonzolja. Megkérdeztem tőle, milyet vesz? Mondja, fehéret. Akkor felajánlottam neki a cserét, mert én meg pont fehéret akartam volna mindig is. Kiváló, mert ő meg pont feketét, így találkoztak az igényeink.

Nézegette, milyen New Nintendo 3DS-t tud venni, végül megtalálta Pesten a megfelelőt. Megbeszéltük, hogy elutalja nekem a pénzt, megveszem neki, és szombaton ha találkozunk, átadom neki. Meg is van a fehér New Nintendo 3DS.

Úgyhogy ez az enyém. Ez egy előző profil, volt rajta néhány játék. Még a New Super Mario Bros. 2 is rajta volt digitálisan. De inkább a sajátjaimat akartam persze megőrizni. Meg is csináltam a System Transfert a két konzol között.

Mutogattam ezeket a képeket OctoZaky-nak is, mondta, hogy olyan, mintha ikertestvérek lennének. Mondom neki igen, csak más nyelvet beszélnek. Az én New Nintendo 3DS-em német. Elég gyorsan átment minden a fehér konzolba. Az a helyzet, hogy így ezt a két gépet egymás mellett látva határozottan azt gondolom, hogy a fehér sokkal szebb. A fekete stílusos, de a fehérnek a különböző színű akciógombai miatt jobban megvan a Super Nintendo feelingje. Ezért is van az, hogy amióta ismerem a New Nintendo 3DS-t, azóta csak fehéret akartam.

Íme még néhány kép a párosításról.

A feketének a dobozán azért van minden csak angolul írva, mert Angliából származik. A fehér meg ugye innen. Örülök ennek a New Nintendo 3DS-nek. Szerintem ennél a konzolnál végleg megállapodok. Legfeljebb ha találok Super Nintendo kiadásó New Nintendo 3DS XL-t. De addig marad ez a sima. A feketét meg megkapja OctoZaky szombaton. Dobozzal, papírral, töltővel mindennel együtt.

Nintendo hírek németül

Újabban németül olvasok híreket a Nintendo világáról. Az NTower a legnagyobb német nyelvű Nintendo weboldal. Hát, más németül olvasni, konkrétan azt érzem, hogy az agyamat is át kell állítani. Másfajta gondolkodás kell a némethez. Egy adott nyelvben benne van az adott nép kultúrája azáltal, hogy fejezi magát, hogyan állítja össze a mondatot. És bár vannak hasonlóságok a magyar és a német nyelvtan között, de alapvetően lassan megy az olvasás. Kiszótárazom az ismeretlen szavakat, hogy azért csak tudjam, mit olvasok, és figyelem a mondatszerkezetet is. Szeretnék jól tudni németül, megcsinálni végre a középfokú írásbeli nyelvvizsgát, de nem azt akarom, hogy a nyelvtani szabályok bemagolásával tanuljak meg németül, hanem olvasni minél többet, hogy evidencia legyen a német kifejezésmód.

A német nyelv fejlesztésének céljából elkezdtem írni is. Gondolkodtam azon, hogy most nyissak új blogot, mely német nyelvű lesz, de vonakodtam megtenni, mert már végképp sok időt vett volna el az írásra. De amikor megláttam, hogy az NTower-ön is lehet blogot nyitni, na mondom magamban, ez kiváló lehetőség lesz. Nemcsak fejleszthetem a német nyelvtudásomat az írás által, hanem egyből kapok visszajelzéseket, kommenteket is. Meg is született az első írás. Nem annyira hosszú, de ez is nagyon lassan született meg. Szinte kényszeresen ügyeltem arra, hogy a lehető legjobb legyen, nagyon sokat nézelődtem interneten, hogyan fogalmazzam meg az adott mondatot nyelvtanilag helyesen. Szavaknak sem volt könnyű utánanézni, mert a németben is megvan az, hogy egy szónak több jelentése van, és nem mindegy, hogy melyiket használom, mert adott esetben más aspektusban használhatják. De a kommentek alapján megérte. Örültem a fogadtatásnak, úgy néz ki, jó társaság van itt. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy nem feltétlen lehet itt sem mindenki kedves, de ők (egyelőre) elkerülnek. Megkértem Mazsibazsit is (akinek felsőfokú nyelvvizsgája van németből), hogy nézze át, és segítsen javítani a hibákat. Rá is világított egy-két hibára. Aztán megkértem azt a német fiút is, akit a Haikyuu!! által ismertem meg, hogy olvassa el, és mondja el, mit gondol. Elmondása szerint jobban fogalmazok, mint néhány ismerőse. Ha ez tényleg így van, akkor megérte.

Szeretek egyébként németül írni, azt érzem, hogy a németek szókészlete, mondatszerkezete, kifejezésmódja közelebb áll hozzám, mint az angoloké. De hogy mennyire szükséges odafigyelni, tegnap az volt, hogy néztem a Harry Potter és az Azkabani foglyot a Sat 1-en, közben angolul írtam egy holland fiúnak, és többször majdnem németül írtam neki, annyira koncentráltam, hogy értsem a filmet. Mondjuk nem lett volna gond, mert ő is tud valamennyire németül, de amíg nem megy jól a nyelv, addig nem merek chatelni németül, mert nagyon lassan menne. Lehet, hogy aztán, ha menni fog, majd németül chatelek azonnal, akikről tudom, hogy beszélik a nyelvet.