Újra teljes a Wordpresses oldal

Egy három hétig tartó munkának értem ma a végére, újra nyilvánosságra hozta a Wordpresses oldalon minden postot. A részletek itt olvashatók, ide a személyes vonatkozásról írnék.

Mert mindig érdekes visszanézni, olvasgatni a régi blogpostokat. Látni, hogy mennyit változtm, fejlődtem az évek során. Nem tegnap volt 2006, amikor az első postomat írtam. Azok az írások olyanok voltak, mintha egy 10-12 éves gyerek rászabadult volna az internetre. De meghagytam ezeket is, mert ezek is az egyéniségem részei.

Ezek a posztok kikerültek a közösségi oldalaimra is. Automatikus beállítás, eleinte töröltem őket, mert nem akartam telespammelni a Bluesky, Threads és Tumblr profiljaimat. De aztán egy nap elfelejtettem, meg is lepett, hogy elkezdtek jönni a like-ok az írásaimra. Aztán rájöttem, hogy egy rakás ember nem látta a régi posztjaimat, nekik ez érdekes lehet. Így aztán hagytam.

Aztán ebből jöttek az érdekes tapasztalatok. Ugyanis a 2013 előtti blogpostokra érkezett sok reakció, utána hirtelen bezuhant. Majd 2017 után kezdett megint fellendülni, 2020 után megint komolyabban.

Ez azért érdekes számomra, mert pont akkor kezdett komolyan bezuhanni a reakciók száma, amikor volt az a kudarcélmény (2012 decemberében), hogy nem jöttek össze Pesten a terveim, ezért vissza kellett költöznöm Békéscsabára. Ezt akkoriban azért nem vettem annyira a lelkemre, mert megegyeztünk otthon, hogy arról még kereshetek munkát Pesten, és bármikor visszamehetek, ha sikerül találni. Ez aztán így is volt. Csakhogy kerestem, kerestem és semmi. Később tudatosodott bennem, hogy ez sokkal rosszabbul érti mentálisan, mint azt korábban gondoltam, hiszen a Budapesttel kapcsolatos álmaim dőltek romba.

Persze, nem voltam tétlen, több mindent is csináltam. Nyelvtanfolyam, közmunkaprogram, és ehhez hasonlók. Ezek még csak nem is azért voltak rám rossz hatással, mert nem voltam a helyemen (bár ez is közrejátszott) hiszen igyekeztem olyan tanfolyamot végezni, munkát vállalni, amik tényleg érdekeltek. Hanem mert többször kerültem olyan közösségbe, ahol nem fogadtak el. Ezt akkor kifejezetten rosszul kezeltem, ezért összességében rontott az önbecsülésemen az a néhány év. Ma már ezt jobban tudnám kezelni, de visszagondolva rossz olyan közösségben lenni, ahol csak a hibáimra fókuszálnak és nem az erényeimre. Ennek aztán több következménye is lett. Egyrészt még évekkel később is dolgokat sokkal rosszabbnak láttam, mint amilyenek valójában. Másrészt utólag több közösségre is kivetítettem, hogy nem fogadtak el, amilyen vagyok. Időbe tellett, mire tudatosodott bennem, hogy az igazság másképp szól.

2016-ban lett elegem a ténfergésből. Akkor határoztam el, hogy egyetemre megyek. Ehhez kellett egy emelt szintű érettségi, amit nem csináltam akkor, amikor érettségiztem. Az angol lett a választott tantárgy, az sikerrel meglett. Vele együtt járt egy középfokú nyelvvizsga. 2017-ben mentem a BGE-re, Gazdaságinformatikára. Még innen visszagondolva is úgy látom, hogy akkor fordult jó irányba az életem. Nem lett meg a Gazdaságinformatikus végzettség, elhasaltam a matematikán. Mondjuk az mindenkinek mumus volt a BGE-n, testületileg buknak ott matekból a hallgatók. Emlékszem, amikor néztem a faliújságon az eredményt, a többszáz diákból 1-2 jelest ha láttam. Mondtam is magamban, csak valami autista írhatta meg jelesre, mert azt normális ember nem képes megtanulni. Jelesre biztos, hogy nem. Jó, ez persze erős túlzás, mert nyilván a matek tanárok sem voltak autisták, de erősen reál beállítottságúnak kell ott lenni. Egyébként még most is azt gondolom, hogy örömmel venném, ha meglenne a gazdinfós végzettség, szívesen lennék informatikus.

De a végső utam a nyelvek és a holland szak felé vitt. Az már meglett, és nagyon örülök neki. 2019 végén fedeztem fel a holland nyelvet és Hollandiát, azóta is aktívan hollandozok és nagyon szeretem Hollandiát.

És ekkortól lendültek fel ismét a dolgaim. Ahogy írtam a Wordpresses oldalon, ugyan nagyon kimerítő volt megkeresni a megfelelő képet, kitenni az oldalra, nyilvánosságra tenni, de sokat tanultam belőle. Nemcsak a képek mikéntjéről, hanem az önismeretem is fejlődött. Így újabb muníciót kaptam arra, hogy jobban kezeljem az élet nehézségeit. :)

Ezek után nincs más hátra, mint előre! Egy rakás tervem van a jövőre nézve.

Új rend

Helyhiány miatt jó ideje a szekrényben vannak a nyelvkönyveim. Gondolkodtam, hogy hova tehetném őket, hogy mindennek legyen helye, de csak tegnap találtam ki az új rendszert. És az eredmény? Nos, íme.

Főleg, német, holland, japán könyvek vannak, illetve a Holnap kiadótól érdekelt a kínai könyv is. Minden megvan, jó könyvek ezek.

És végül úgy tudtam nekik helyet csinálni, hogy a régi CD-ket átvittem a retro szobába, csak az újakat hagytam itt.

A retro szobában nincs semmi, ami online működik. Csak a telefont vittem át akkor, amikor ott akartam valamit fényképezni. De aztán eszembe jutott, hogy megvan még a Kodak digitális fényképezőgép, esetleg beizzathatnám.

Minden megvan hozzá, amit gyárilag csomagoltak a gép mellé. Eszembe jutott, hogy ezzel csinálhatnék képeket a retro szobában, ha ott akarok valamit. Újra üzembe helyeztem. Feltöltöttem, tökéletesen működik. És milyen képet csinál?

Nem egy fotókiállításra valót, de a célnak megfelel. Újra használva lesz és a megfelelő helyen. Egyébként meg nagyszerű, hogy 10 éves már a fényképezőgép, és még mindig kiválóan működik. Van még egy 32 GB Philips SD-kártyám, az van benne.

Egyébként a rendezkedésnek olyan haszna is volt, hogy a japán és holland témájú könyveim is sokkal rendezettebbek.

Együtt voltak a holland és japán nyelvkönyvekkel (a németek voltak a szekrényben), így egymás hegyén-hátán álltak, de így szétválogatva nagyon jól néznek ki. Elégedett vagyok a munkámmal.

A régi CD-ket meg nem nagyon tudtam ízlésesen elhelyezni, de kezdetnek megfelel.

Ráadásul a virág is belelóg a képbe. De ennyi helyet tudtam csinálni. Arra már többször gondoltam, hogy ugye az új dolgok egyre kevésbé vannak jelen fizikális formában, és az idő előrehaladtával egyre több minden válik retróvá. És már így is alig van ott hely, könyvek nagyrésze már dobozolva vannak, és ha egy idő után minden átkerülne, gyakorlatilag szobát kéne cserélni. Az új dolgok kerülnének a kis szobába, a régiek meg a nagyba, és akkor kényelmesen elfér minden. De ez a jövő zenéje.

Újra működő retro cuccok

A Nintendós csapat ügyeletes szerelőjének, igencsak kedves barátomnak, Sparrow-nak említettem, hogy a walkmanem nem működik, hogy ha esetleg meg tudná javítani... Meg tudta! Ismét működik.

Egy Sony WM-EX190-es walkmanem van már vagy 20+ éve. Ráadásul sokáig elveszettnek hittem. Néha keresgéltem, amikor eszembe jutott, hogy hol nem néztem még meg. Aztán az egyik papírtáskából került elő, ami a szekrény tetején volt. Nagyon megörültem neki, mert egyébként nagyon jó kis gép! Nagyon jól játszik le kazettát. Csak akkor nem tudtam használni, mert az volt, hogy amikor elindítottam, hallottam, hogy jár bent a motor, de a forgó, ami a kazetta kis orsóját forgatja (jól írom? Nincs nagyon műszaki beállítottságom), nem ment.

Hamar kiderült, hogy a baj a meghajtószíjban van. Az öregedik el egy idő után, aminek következtében meglazul, és már nem tudja forgatni a kazetta forgóját. Sparrow vállalta, hogy megjavítja. Volt is nála, amikor szétnyitotta, konkrétan úgy mondta, hogy nem is volt meghajtószíj, mert szétolvadt odabent... Tehát neki külön feladat volt kitakarítani azt, beszerezni egy másikat, és azt beszerelni. Ez megtörtént, és úgy működik!

Örülök neki, mert nagyon jó minőségben játssza le a kazettát. Egy Pa-Dö-Dő kazettával próbáltam ki, jó volt hallgatni. Az utcán is ezzel a walkmannel voltam kint, mint gyerekkoromban! Szerintem sokat fogom használni, főleg, hogy most megint Pa-Dö-Dős korszakomban vagyok és sokat hallgatom az albumaikat.

Már csak azért is megérte megcsinálni, mert a meghajtószíj egyáltalán nem volt drága. És ahogy szétnézek a Vaterán, egy jól működő Sony walkmanért lazán elkérnek akár több 10000 forintot is. De ezt nem kívánom eladni, inkább szeretném, ha újabb évtizedeken át szolgálna engem.

A másik, ami visszakerült, az a Game Boy Pocket és Game Boy Advance. Ezeket is rendbetette.

Ezek kontakthibásak voltak, nagyon kellett állítgatni a POWER gombot, hogy bekapcsoljon, és úgy is maradjon. Mert ha elmozdult onnan, akkor ki az egész, és az egész játéknak kaputt, ha nem mentettem. De ennek mostantól vége! Sőt, ha jól tudom, ezekkel kifejezetten kevés gondja volt. Mind a Super Mario Land 2: 6 Golden Coins, mind a Super Mario Advance hibátlanul működik a gépekben. A mentés is megvan (pedig időtlen idők óta nem vettem elő), és mivel egyik játék sem 100%-os, akár lehetne dolgozni is rajtuk, ha már itt vannak. Egyébként sem árt javítani a Backloggery-s statisztikámon.

Igazán hálás vagyok Sparrow munkájáért!

Szemléletformálás

Nemcsak azért nézem minden évben legalább egyszer a Haikyuu!!-t, mert az abszolút kedvenc animém, hanem mert ahogy fejlődök, úgy látom másképp az animét, és ettől új értelmet nyer az egész sorozat.

Eljött annak az ideje is, hogy végre úgy nézem az animét, hogy nem forrong bennem a gyűlölet, amikor meglátom Oikawát. Azt már régóta tudom, hogy nem helyes őt gyűlölni, mert nem azzal van bajom, hogy kidolgozatlan karakter, vagy mert olyan hülye, mint a sötét éjszaka. Nagyon is kidolgozott karakter, nagyon is a helyén van, csak a múltbéli történéseire adott egy választ, amit a személyes erkölcsi érzékem szerint rossznak ítélek meg.

Akkor éreztem meg igazán, hogy hibás a megítélésem Oikawát illetően, amikor különböző filmekről olvastam értékeléseket Snitten, és többen hosszú, tömött sorokban elemezték az egyes szereplőket, karaktereket. Az esetek többségében nem a kidolgozatlan mivoltukat kritizálták, hanem a személyiségét kezdték a saját értékrendjük szerint hosszasan ostorozni. Ezek olvasása után jöttem rá, hogy az, hogy egy karakter nem viselkedik erkölcsösen, az egy dolog. De mit árul el a nem erkölcsös viselkedésük? Mit árul el rólunk, ahogy reagálunk a szereplők nem erkölcsös jellemére? Azt gondolom, hogy ez a kulcskérdés sok esetben, mert ahogy az emberi kapcsolatok tükrözőek, úgy áll ez a filmbéli szereplőkre, karakterekre.

Úgy vélem, hogy egy karakter jellemzésekor három fő kérdésre kell válaszolni:

1. Kidolgozott-e a személyisége?
2. Előre viszi-e a történetet?
3. Beleillik-e a történetbe?

Minden más irreleváns. Erkölcsi megítélésük, hogy miért szeretjük, gyűlöljük mind személyes preferenciák, az adott mű szempontjából lényegtelen. Az mind csak rólunk árulkodik, ha valakimelyik karakterrel valamilyen személyes problémánk van. Ott inkább érdemes arra helyezni a fókuszt, hogy miért okoz nekünk problémát a jelenléte? Miért irritál minket a személye? Egy film, sorozat, anime, remek lehetőség arra, hogy magunkat belehelyezzük az adott történetbe, ki milyen benyomást kelt bennünk, magunkhoz kapcsolódva őszintén válaszoljunk kérdésekre. Lényegében ez lehetne a filmterápia egyik lényege.

Vagy több karakteren át lehet nézni egy egész sorozat mondanivalóját. Egy példa: Nemrég néztem meg a Taikan Youhou-t, és ebben sem az bosszantott, hogy egy mérgező párkapcsolatot mutat be a dorama (az sajnos egyébként is gyakori Japánban, úgyhogy ha úgy vesszük, a japán valóság egy szeletét mutatja be), hanem, hogy nem megy semerre az egész történet, a végére csak egy picit javult a két srác kapcsolata. Lehetett érezni, hogy ugyanott fogják folytatni, ahol az egész sorozat elkezdődött. Tehát nem volt igazán érdemi mondanivalója, nem mutatott semmilyen módon kiutat egy toxikus kapcsolatból. Így a legpozitívabb, amit el lehet mondani a sorozatról, hogy elrettentő példával szolgál, és mutatja, hogy mire figyeljünk, ha egy nárcisztikus személyiségzavaros akar minket behálózni. Mert egyébként abból a szempontból jó volt a sorozat, hogy hitelesen mutatta be, hogy viselkedik egy nárcisztikus (pl: folyton figyeli a partnerét, többször becsmérelte őt, és remekül érzékeltette, hogy ugyanúgy önbizalomhiányos, mint a partnere), és milyen egy mérgező kapcsolatban élni. Többször is viszolyogtam a látványtól, és fogtam a fejem a srácok szerencsétlenkedése miatt. De ez is azért volt, mert lejátszódott a fejemben, hogy borzalmasan érezném magam egy ilyen kapcsolatban. Ez a személyes oldala a dolognak, az viszont tényleg problémás volt, hogy a dorama érdemben nem ment semerre.

Egy kicsit jobb így filmeket, sorozatokat, animéket nézni.

Más lehetőség japán nyelvvizsgára

A KRE nyilvánosságra hozta, hogy elmarad a júliusi JLPT nyelvvizsga. Azóta fórumokat is olvastam, mindenki azt gyanítja, hogy az októberi adatszivárgás következménye. Valóban úgy tűnik, hogy arról van szó, más forrásból is így tudom. A JLPT weboldalának tanúsága szerint a KRE lépett valamit az ügyben, így vélhetően a decemberi vizsga már meg lesz tartva.

Ugyanakkor kaptam javaslatot arra, hogy csináljak BGE nyelvvizsgát. Itt van japán nyelvvizsga, és lesz is most májusban. Erre most lehet jelentkezni. Ráadásul a nyelvvizsga díj sem annyira vészes. Ezt ugyanúgy európai standard alapján állítják össze, ami egyrészt azt jelenti, hogy nem N5, N4... rendszerben van a vizsga, hanem az általunk jól ismert, B1, B2... rendszerben, másrészt ezt is ugyanúgy elfogadják mindenhol, mint bármely másik nyelvvizsgát, tehát rosszul biztos nem járunk vele.

Ránézek egy próba feladatsorra, de azt érzem, hogy nekem még a B1-es szint is sok lenne, tekintve, hogy még a Dekiru 1-ből ismétlek. Tehát azt gondolom, hogy ez nekem most el fog maradni, és mivel azt láttam, hogy a következő vizsgaidőszakban, augusztusban nem lesz japán, ezért ez ilyen most vagy jövőre alapú. Lehet, hogy nekem marad decemberre a N4-es JLPT. Meglátjuk, kapok-e B1-es feladatsort. A weboldalon csak B2-eset találtam.

De aki szeretne nyelvvizsgázni, javaslom, hogy fontolja meg a BGE-set. Nem tudom, hogy máshol van-e japán vizsga (érettségi nagyon drága), érdemes szétnézni.

Egyébként JLPT tekintetében arra is lenne lehetőség, hogy valamelyik szomszédos országban megcsinálni. Utána is néztem az osztrák lehetőségnek, itt nemcsak arról van szó, hogy drágább a nyelvvizsga (78 EUR), hanem mindenképp kellene Bécsben valami szállást intézni, mert az első vonat 8.20-ra ér be Bécsbe Magyarországról, tehát eléggé drága lenne végsősoron a nyelvvizsga Ausztriában. És szerintem egyik másik környező országban sem lenne sokkal kedvezőbb. Tehát érdemes itt Magyarországon maradni. És lélekben a decemberi nyelvvizsgára készülök fel, és akkor N4-eset csinálok.