Amióta elkezdte komolyabban gyártani a Disney az élőszereplős adaptációikat, a nézők és a kritikusok véleményében nem volt sok köszönet. Pedig egyáltalán nem új dolog tőlük az élőszereplős adaptáció. Emlékezzünk az 1996-os 101 Kiskutya élőszereplős változatára. Annak ráadásul különlegessége, hogy egyébként egy teljesen felejthető alkotás lett volna (hozzáteszem, az eredeti klasszikus is), de Glenn Close akkorát alakított, hogy önmagában megmentette az egész filmet.
És most itt vannak a klasszikusok filmadaptációi. Megítélésem szerint volt egy pár ezek közül, amik jobbak voltak, bár az tény, hogy egyikük sem gyakorolt akkora hatást, mint az eredeti klasszikus. Bár ebben egyéb tényezők is szerepet játszanak. 30 év alatt annyi minden változott, hogy még ha kiemelkedően jó is lett volna az Aladdin és az Oroszlánkirály valós közegben, akkor sem maradt volna meg annyira a tudatban, mint az eredeti, amit hónapokig emlegettünk annak idején. Ma már annyi inger és hatás ér bennünket, hogy alig, hogy kijövünk a moziból, már teljesen máshol van a figyelmünk. Az olyanok, mint a Dumbó és a Hófehérke és a hét törpe nem is érdemelnek sok jó szót. Viszont a Lilo és Stitch-csel mintha a Disney jóvá akarná tenni az elmúlt évek hibáit.

Persze, ez egy filmmel nehezen menne, de az irány mindenképp jó. Az alaptörténetet meghagyták: A távoli galaxisban szeretett őrült tudósunk megalkotja szeretetre alig méltó kísérletét, a 626-osat, aki mindennél erősebb. Ám ez nem hatja meg a főtanácsosnőt, a tudósnak börtönbe kell vonulnia, a kísérletét meg száműzik. Ő viszont megmenekül, és a Föld nevű bolygóra kerül, egészen pontosan Hawaiira Innen meg már ismert Lilo története, aki nem épp a jó kislány mintaképe. A kísérlet személyében meg akit kutyának néz, méltó társára lelt. Együtt aztán végképp nagy káoszt okoznak.
A film egyik nagy erénye nemcsak az, hogy nem sokat változtatnak az eredeti történetben, hanem egy teljesen szerethető köntösbe helyezik. Talán ez az első olyan élőszereplős adaptáció, ahol teljes mértékig éreztem azt a Disney hangulatvilágot, amit annyira szeretek. A közeg természetesnek hatott, a színészek remekül alakították a szerepüket, látszik, hogy jól érezték magukat forgatás közben.

A történetet inkább bővítették, de amit hozzátettek, azok mind kivétel nélkül jót tettek a filmnek. Gondolok például arra, hogy lett egy külön gyámügyese a filmnek. Az animációs adta fikciós lehetőségek közé belefér még, hogy egy megtermett ember legyen egyszerre a gyámügyes, mellette "másodállásban" CIA ügynök, aki az idegeneket figyeli. A film kapott egy külön gyámügyest, így Pleakley ügynök is valósabbnak tűnt. Minden változtatás arra szolgált, hogy a történet működjön élőszereplős formában, így senki nem játszik kellemetlen szerepet. A CGI is nagyon jól működik, Stitch nagyon szépen meg lett animálva, ahogy az idegenek is nagyon jól viselkednek. Megadja azt az érzetet, hogy akár a valóságban is megjelenhetnének, az egész közeg természetesnek hat.
A Disney a Lilo & Stitchcsel megcsinálta azt, hogy annyit változtattak a történeten, hogy a kivitelezés élőszereplős film formájában is működjön, mégis végig magában hordozza azt a szerethető Disney vibe-ot, ami miatt annyi rajongója van a cég animációinak. A magyar szinkron is elég jól sikerült. Egyedül annyi, hogy Gesztesi Károly ugyan hiányzott, mint Dr. Jumba Jookiba magyar hangja, de ő ugye sajnos már nem szinkronizálhat. Mindent egybevetve, bátran ajánlom a Lilo & Stitchet, ez egy kivételesen jól sikerült adaptáció lett.
Látványvilág: 9/10
Színészek: 9/10
Tartalom: 9/10
Zene és hangok: 8/10
Hangulat: 9/10
+ Végre egy igazán jól sikerült adaptáció!
- A vége túlzottan "mai" lett.