Ma értem a Bokura ga Ita végére. Az elején még kifejezetten érdekesnek tartottam, meg valóságosnak is, de nagyjából a 15. részre érzékeltem igazán, hogy miért is van egy romantikus animéhez képest annyira alacsony átlagértékelése.
Nekem személy szerint nem a sok romantikázással, drámával van bajom, mert az lehet valós is, hiszen az anime egész korrekten mutatta meg, hogy miért is nehéz Yanónak szerelembe esni. Jó látni, ahogy Yano a történet előrehaladtával lassan oldódik és képes ismét szerelembe esni. A baj ott van, hogy az egész anime semmi másról nem szól, mint a szerelemről. Egy idő után már inkább idétlen huza-vonának érződik, hogy most látni akarlak, de nagyon fáj, amit tegnap mondtál, de én azt nem is úgy értettem... És egy idő után annyira unalmas lett, hogy az egész anime másról se szól, mint a szerencsétlenkedéseikről. Főleg Takahashi lett idegesítő egy idő után, mert többet sír, mint egy dél-amerikai szappanopera női főszereplője. Róla aztán végképp semmi érdemleges nem derül ki. Yano múltja legalább ismert, és ő inkább érdekesebb, mint Takahashi, így ha van jellemfejlődés, az Yanónál látható. Nemcsak hogy küzd magában, hogy tudja szeretni Takahashit, de sikerrel is jár. Újabb romantikus anime, amit a srác visz el, de ő egyedül nagyon kevés ahhoz, hogy megmentse az animét.
Ráadásul egy idő után azt lehetett érzékelni, hogy az anime irányítani akar érzelmileg. Kifejezetten idegesített a sok nyálas, túlérzékeny, lassú dal az egyes romantikus jeleneteknél, mintha azt akarták volna üzenni, hogy neked itt most el kell érzékenyülnöd, neked itt most sírnod kell, mert ha nem sírsz, akkor neked nincs szíved, te csak összetöröd a lányok (vagy fiúk) szívét, egy utolsó senki vagy érzelmileg. Túlértékeli a szerelmet.
Semmi olyan egyéb tartalom nincs az animében, ami érdekessé tehetné a szereplőket, kettejük szerelmét. Egy valamire való romantikus animében legalább az egyik főszereplő sportol, zenél, de még a gyengébbik alkotások is "megengedik maguknak" a japán gimnáziumokra jellemző délutáni klubfoglalkozást. Erre eddig komolyan nem is figyeltem fel, de így, hogy a Bokura ga Itában ez hiányzik, látom, hogy mennyire fontos eleme a romantikus animéknek. Mert nemcsak más aspektusból mutatja meg a szereplőt, ami által még érdekesebb lehet, hanem azt is érzékelteti, hogy a szerelem mellett vannak egyéb dolgok is, melyek az életünk része, tartalommal tölti ki azt. Nem utolsósorban az animét is, a szereplők közötti történéseket teheti még érdekesebbé, izgalmassá.
Ez a Bokura ga Itában teljes mértékig kimarad, és így már inkább a mangára se vagyok kíváncsi. Az anime korrekt lezárást kapott (a manga később lett befejezve), de ha a mangában is csak a romantikázás van, félő, hogy az is hamar unalmassá válik. Mondhatnám, hogy kár érte, mert a srác belső vívódásait a maga módján szépen érzékeltette, de hogy Takahashi mindenen elsírja magát, az már inkább tűnt úgy, hogy neki is van elszámolnivaló saját magával, mert aki ennyire érzékeny, annak minimum olyan szintű sérülései vannak, mint Yanónak, de nála ez a belső munka elmarad. A manga akkor lehet érdekes, ha ez ott mégis megtörténik, ezáltal kap egy új színezetet a szerelmük, de az extra tevékenység, amit fentebb is írtam (sport, zene), akkor is hiányozna. Úgyhogy nem nehéz ennél az animénél jobbat találni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése