Még régebben javasolta a japán tanárnőnk, hogy ha problémánk van a katakana olvasásával, akkor csináljunk olyat, hogy írjunk magyar fogalmazást katakanával, és azzal rögzülhetnek. Ezzel sokáig nem foglalkoztam, de most, hogy másodjára sem sikerült a JLPT nyelvvizsga, és néha úgy olvasom a katakanákat, mint egy elsős, aki most tanul olvasni, úgy döntöttem, hogy írok egy fogalmazást katakanákkal. Ráadásul téma is volt, megírtam a holland élménybeszámolómat. Emellett lefordítottam egy japán dalszöveget magyarra, egészen pontosan Shimamiya Eiko: Naraku no Hana című dalát, amiről írtam korábban. Mind a kettő nagyon tetszett a tanárnőnek. A katakanás abból a szempontból nem volt tökéletes, hogy néhány szót rosszul írtam katakanákkal; például a Hollandiát írtam "Horanjia"-nak, és elfelejtettem, hogy nagy "de" plusz kis "i" katakanákkal lehet a "di"-t kihozni. Ettől függetlenül tetszett a tanárnőnek a fogalmazás maga, és a "di"-t leszámítva nagyon kevés hiba volt a szövegben. A dalszöveg fordítása is nagyon tetszett neki. Mondta, hogy nagyon jól vissza tudom adni magyarul a szöveg eredeti jelentését úgy, hogy teljesen "magyaros" a mondat. Nagyon jól esett ezeket visszahallani, meg is kérdeztem a tanárnőmet, hogy akkor hogy van az, hogy másodjára sem sikerült a nyelvvizsga? Nagyjából úgy magyarázta, hogy a nyelvvizsgán a "mechanikus" nyelvtudást mérik fel. Tehát, hogy megtanultad-e a nyelvtani szabályokat, kanákat, kanjikat, és másfajta képesség az, amivel én rendelkezek. Igen, ebben van is valami, mert egy fordítás, főleg egy dalszövegé, verssé, az olyan, hogy lehet használni a szabadságunkat, kreativitásunkat, sőt, az érzelmeinket. Meggyőződésem ugyanis, hogy egy dalszöveget nemcsak érteni kell, hanem érezni is. És ha érezzük a jelentését, és van hozzá kreativitásunk, akkor visszaadhatjuk az anyanyelvünkön úgy a dalszöveg értelmét, hogy van benne egy kis költőiség, szabad fordítás, de semmit nem veszít az eredeti jelentéséből. A Naraku no Hanát is úgy fordítottam, hogy csak minimálisan néztem az angol szöveget, egyébként amit tudtam, azt a jisho.org segítségével vittem át magyarra. Nem akartam angolról átvinni magyarra, mert jó eséllyel az angol fordítással is meg van némileg "kanyarítva" a jelentése, és ha azt viszem át magyarra, akkor aztán végképp meg lenne kavarva az eredeti szöveg. Másrészt meg így is gyakorlom a japánt. Igazából csak egyetlen egy sornál vettem igénybe az angol fordítást, az első refrénben a "Karametorarete ikanaide" szöveget. De azért, mert a karametorarete szöveg hiraganával van írva, és még a jisho.org sem tudott segíteni a fordításban.
Egyébként pont most van az japánból, hogy elkezdtük a Dekiru 2-t, és ebben már egyre több szöveg van kanjival írva. Az egyik feladatnál viszont az egyik mondat szinte végig csak hiraganával volt írva. Az egyik csoporttársam olvasta fel a mondatot, de teljesen értelem nélkül. Kellett neki egy kis idő, mire leesett, hogy pontosan mit olvas. Nevettünk is rajta egy nagyot. Itt mondta a tanárnőnk, hogy itt jön ki, hogy mennyire fontos a kanji. Azok, akik most kezdték a japánt, azok valósággal meg voltak rémülve, hogy fogják azt a rengeteg kanjit megtanulni, és hogy miért van arra szükség. Hát pont ezért. A kanji egy új szót vezet be, így tudható, hogy amíg a hiragana tart, addig van az adott szó a toldalékával együtt. A Dekiru első néhány leckéjében amíg csak hiraganával van a szöveg, addig el is van választva szavanként, ami szintén megkönnyíti az olvasást. De a japán nyelvben valójában nem használnak szóközt a szavak tagolására, így ha csak hiraganával írnánk, az olyan lenne, mintha ezt a magyar szöveget is, amit most írok, szóköz nélkül írnám. Tehát még egy magyarnak is problémás lenne az olvasása, nem csodálkoznék, ha egy japánnak is hasonlóképpen, ha csak hiraganával lenne írva az adott szöveg.
Ami a fordítást illeti, ez erősen humán gondolkodásra utal. Az utóbbi években észrevettem magamon, hogy sokat erősödött a humán oldalam. Alapvetően nem vagyok hülye matematikából, fizikából, egyetemen is amit tanulunk alkalmazott matematikából, megértem, de mindig felmerül bennem a kérdés, hogy ennek a számításnak mégis mi haszna van? Hol fogom én ennek hasznát venni? Egyik tanárunk mondta pont ebben a félévben, hogy onnan lehet kivenni, hogy egy ember humán vagy reál gondolkodású, hogy mit néz meg egy autón először. A színét, vagy azt, hogy milyen gyorsan megy? Nem kell hozzá nagy logika, hogy kitaláljuk, hogy aki a színét nézi meg egy autónak, az humán gondolkodású, aki pedig azt elemzi, hogy milyen gyorsan megy, az reálos. Ennek kapcsán történt velem, hogy nemrég kaptam egy használt laptopot (ASUS X553M), és az első dolog, ami miatt nagyon megtetszett, milyen szép piros színű. Az egyik kedvenc színem a piros, úgyhogy már csak ezért is megszerettem ezt a laptopot. Hogy mit tud, az csak ezután jött. De ha visszagondolok arra, hogy egy-egy matematikai szabályt milyen nehezen tudtam gyerekkoromban megtanulni, illetve, hogy a "mechanikus" verstanulás is milyen nehezen ment, azon gondolkodok, hogy talán amióta az eszemet tudom, mindig is humán beállítottságú voltam. 8. osztályban is nem tudtam normálisan visszamondani Pitagorasz tételét, úgy be lett vágva az egyes, hogy arról koldultam.
Visszatérve a nyelvekhez, szerencsére a holland nyelv tanulása is nagyon jól megy, és különben pont azért élvezem, mert sok szó kikövetkeztethető a német nyelvből. Sőt, mivel a holland szavak kiejtése eléggé sajátságos, ezért sok olyan szó, mely nagyon hasonlít a német megfelelőjéhez, másképp van ugyan írva, de majdnem ugyanúgy kell kiejteni, mint németül. Erre jó példa, "a nő". Németül: "die Frau", hollandul: "de Vrouw". De a holland szót is majdnem ugyanúgy kell kimondani mint a német megfelelőjét. A hollandoknál is él az, ami a németeknél, hogy a "V" betűt "F"-nek mondják, csak ezt a hollandok sokkal gyakrabban használják. Ebből pedig keletkeznek olyan megmosolyogtató szavak, mint a japán katakanákkal írt angol szavak. Mondtam már, hogy milyen csodálatos a holland nyelv?
Amit szintén pozitív visszajelzésnek veszek, hogy megpályáztam az Erasmus ösztöndíjat holland egyetemre tanulni. Ha a tanulmányi átlagomat nézzük, akkor sok bizalomra nincs okom, de mégis jól esett olvasni, amikor fogadták a pályázatomat, hogy milyen precízen állítottam össze a tantárgyakat, hogy miket tanulnék a holland egyetemen. A pályázattal együtt ugyanis össze kellett írni a tantárgylistát, hogy az adott egyetemen mit tanulnék. Erre kaptam pozitív visszajelzést. A meghatottság szélén voltam örömömben. További pozitív jelnek veszem, hogy pár napja a mobilitási iroda ismét küldött egy kör e-mailt az Erasmusos ösztöndíj lehetőségéről. Ez pedig azt sejteti, hogy kevesen jelentkeznek, ami szintén növeli az esélyeimet. Azért lenne nagyon jó holland egyetemen tanulni, mert hosszabb távon tervezek Hollandiába, és egy holland egyetemi tanévvel (mindkét félévet megpályáztam) nagyban megnövelhetem az esélyeimet arra, hogy egy jó munkával kezdjek Hollandiában, és ne egy gyárban, vagy étteremben robotoljak 12 órán át. Ráadásul az egyik holland egyetem, mellyel kapcsolata van annak az egyetemnek, ahova járok, kettős diplomát ad. Ez azt jelenti, hogy nemcsak Magyarországon, de Hollandiában is érvényes lesz az a diploma, ezzel pedig ténylegesen megnövelem az esélyeimet, hogy jó munkám legyen Hollandiában.
Ráadásul ott van a cikkírási lehetőség a Hollandiai Magyarok weboldalon, úgyhogy rég nem ért ennyi pozitív visszajelzés. Már csak ezt a koronavírust kell túlélni (remélem, nem fog bekavarni az Erasmus-ba), és aztán mehet minden a régi kerékvágásba. Egyetem ugye távoktatásban megy, és mivel a ZH-k elmaradnak, ezért több lehetőségem foglalkozni a nyelvekkel, illetve többet fogok írni, meg játszani is. Remélhetőleg át fogjuk vészelni ezt az időszakot, addig is vigyázzatok magatokra, és a szeretteitekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése