Szóval ez volt 2020

Hát, vége lett ennek az évnek, és nem is tudom igazából, hogyan lehetne kezdeni egy évértékelő írást erről az évről, amely ennyi furcsaságot rejtett magában.

Kezdeném a saját szemszögemből. Nekem távolról sem volt annyira rossz ez az év. Voltak nehézségek, de például nem tudok arról, hogy vagy én, vagy bárki a családomban átesett volna a koronavíruson. De nekem azért volt jó ez az év, mert idén kezdtem el komolyan foglalkozni a holland nyelvvel és Hollandiával, és konkrétan olyan érzéseket, élményeket adott meg, amit előtte ritkán éreztem. Annyira tartalmasnak éreztem a tanulást, meg az élménygyűjtést, és annyira szeretem ezt az egészet, hogy konkrétan megváltozott az időérzékem. Korábban én is érzékeltem, hogy egyre gyorsabban múlik az idő, ahogy haladunk előrébb. Lehet, hogy most is így van, de mivel tartalmasnak éltem meg az idei évet, ezért úgy érzékelem, hogy lassabban telt el ez az év. Nekem személy szerint sokkal rosszabb volt a 2016-os év, amikor egy komoly érzelmi krízisen kellett átmennem, és több, mint 7 hónap után sikerült kimászni belőle valahogy. Ehhez képest nekem a 2020-as év a maga furcsaságaival, sajátosságaival nekem teljesen rendben volt. Ráadásul nem is úgy jött a holland, hogy járvány, kihirdették a veszélyhelyzetet, és akkor na, kezdek magammal valamit a bezártsággal, hanem spontán, mivel korábban jött, januárban, amikor megvettem a Megszólalni 1 hónap alatt - Holland nyelvkönyvet. Nem feltétlen annak köszönhetően szólaltam meg hollandul, inkább annak, hogy utána folyamatosan gyakoroltam, de örülök, hogy van magyar nyelvű holland nyelvkönyv. Meg az egyetem a holland tanulmányokkal is teljesen bejött. Minden érdekel, amit itt tanulok, és az világlik meg, hogy lehet, hogy a fordítást fogom minornak választani, és az újságírással kapcsolatosan fogom a szakdolgozatot írni, hogy mind a két területtel foglalkozzak, ami érdekel, és amit szeretek csinálni. Úgyhogy nekem ez az év arról szól, hogy végre egy olyan hobbit találtam, űzök aktívan, amiből jó eséllyel a jövőben meg fogok tudni élni. Ezért mondom jónak a 2020-as évet.

De tökéletesen megértem azokat, akiknek mindennél rosszabb volt ez az év. És kitérnék most ismét a Csernus Imre könyvre, ha már az idei év kapcsán írta meg azt, és már túl vagyok a felén. Alapvetően azt gondolom, hogy vannak benne jó gondolatok, de egyértelműen elfogytak a progresszív gondolatai. Egyre többen mondják, hogy Csernus Imre valójában azért lett ennyire ismert, mint kiabálós pszichiáter, mert sokukat vert az apja gyerekkorában, és felnőttkorára ez a bánásmód lett számára a normális. Ezért hallják meg az ő szavát olyan sokan. Biztos, hogy van ebben igazság, bár megjegyezném, hogy én a szabályt erősítő kivétel vagyok, mert apám engem soha nem vert. Verbálisan volt velem durva egyszer-kétszer, de ahhoz képest, hogy más gyerekeknek mennyire megkeseríti az életét a szülei, ez igazán semmiség. Tehát az én esetemben nem áll, hogy ez a beszédstílus a normális. Egyszerűen arról van szó, hogy szeretem, hogy van (vagyis már inkább volt) valaki, aki kimondta a valóságot az emberekről általánosságban. Az első könyvei pont azért voltak szinte forradalmiak, mert olyan hihetetlen csattanós asszociációkkal, metaforákkal, történetekkel mutatott rá az emberi lélek valós mivoltára, ahogy még senki más, és pont azért voltak nagyon emlékezetesek a régebbi könyvei, mert egyszerű, de annál hatásosabb szövegei voltak, és szeretem, ha valaki így mondja ki az igazságot. Csernus Imre egy időben tényleg egyedi és kiváló szakember volt, de az utóbbi években nincsenek progresszív gondolatai. Továbbra is azt gondolom, hogy a Kiút volt az utolsó könyv, ahol még jó gondolatokat fogalmazott meg, de az utána következők közül csak a Harcos az egyedüli olyan könyve, amiről azt gondolom, hogy érdemes volt kiadnia. Az az önéletrajzi könyve, amit én a Bevállalom! című könyvének egy javított változatának gondolok. A Bevállalom! egy rettenetesen rossz stilisztikával írt könyv, ahol szinte csak tőmondatokban ír Csernus. Nagyon rossz volt azt olvasni, azzal azért siettem, hogy a lehető leghamarabb befejezzem. A Harcos már sokkal olvasmányosabb, kellemesebb volt. Ezt leszámítva nincsenek jó könyvei az "újkorból". A Főnix meg azért fájdalmas, mert olyan érzetet ad, mintha csak a saját szemszögéből nézné a járványt, és amit csinál az emberekkel. Mintha csak azokat a híreket olvasná, amiket az életmódja, értékrendje szerint be tud fogadni, és nem értené, hogy az emberek miért volt annyira félelmetes a tavaszi időszak. Hogy még azoknak is nagyon nehéz volt, akik nem vesztették el a munkájukat, nem kellett megszüntetni a vállalkozásukat, de otthonról kellett dolgozniuk, és akinek iskolás korú gyereke van, annak is foglalkozni vele úgy, hogy közben a munkáját is el tudja látni otthonról. Egy gyerek nehezebben viseli az ingerszegény közeget, és biztos vagyok abban, hogy nem minden esetben nyújt megoldást a számítógép és az okostelefonok, ahogy azt sokan gondolják.

De amit nagyobb problémának gondolok a könyv kapcsán az az, hogy Csernus lenézi azokat, akik félnek, és a változások hatására "összefosták" magukat, ahogy ő fogalmazott. Ez pedig rettenetesen problémás, mert olyan érzetet ad, mintha nem fogadná el azokat, akik másként élték meg az idei évet. Egyébként ír olyanokról, akik azért voltak bepánikolva, mert nem tudták a kedvenc bárjukban megvenni a Gin Tonikot, meg fodrászhoz vagy kozmetikushoz nem tudtak elmenni. Van ilyen, ezt el tudom képzelni, de csak őket megemlíteni, mint problémaforrás, az azért azt jelzi, hogy Csernus Imre nem járta körül kellőképp a problémát ahhoz, hogy hiteles könyvet tudjon írni jelen helyzetünkről. És az, hogy lenézi azokat, akik másként viselkedtek, ahogy azt Csernus ideálisnak tartja, az azért is problémás, mert olyan, mintha magasról nézne le azokra, akiket nem tud tisztelni az életmódjuk miatt. Ez pedig azt az érzetet adja, mintha elfelejtette volna, hogy honnan jött, és hogy egyszer neki is keményen meg kellett küzdeni azért, ahol most tart. Mert azt nem vitatom el tőle, hogy keményen megdolgozott azért, ahol most tart. De az utóbbi években mintha elfelejtette volna, hogy honnan jött. És nagyjából onnantól figyelhető meg a könyvei minőségének romlása, ahogy leköltözött Noszvajra, hogy megalapítsa a saját éttermét, meg kipróbálta a borászatot. Azt gondolom, hogy ott, ahol abbahagyta az aktív pszichiáterkedést, a könyvírást is abba kellett volna hagynia. Amióta falun él, azóta sokkal nyugodtabb lett, ami érzékelhető az írásában is, de azóta mintha csak falusi szemszögből nézné az élet dolgait. És érdekes, hogy pont ő írt arról, hogy érdemes néhány évenként váltani, új dolgot kipróbálni. Elhiszem neki, hogy ennek jegyében próbálta ki a borászkodást, nyitott éttermet, de ezzel együtt - ahogy ő fogalmaz az új konyvében - ahogy öreg főnixként elégette a pszichiáterkedést, úgy kellett volna a könyvírást is elégetnie. Így ezt a könyvet gyakorlatilag öreg főnixként írta meg.

Egyébként van egy-két jó gondolat az új könyvben is, nekem például tetszett az, hogy úgy nem félt a fertőzéstől, hogy megírta, hogy ha lebetegszik, átvészeli azt a pár napot, hetet, és ha lélegeztetőgép alá kerül, legalább megtudja, hogy milyen ott lenni. Ez alapvetően jó módszer a félelem leküzdésére, de a másik oldala a dolognak, hogy megint csak egy bizonyos szemszögből néz rá egy helyzetre. Egy krónikus beteg biztos nem szeretne lélegeztetőgép alá kerülni, tekintve, hogy csak minimális esélyekkel tudna kijönni onnan. Az idei év egyik legnagyobb tragédiája, hogy tömegesen halnak meg emberek idő előtt. Nincs ebben jártasságom, de úgy gondolom, hogy a krónikus betegek javarésze ha rendszeresen jár orvoshoz, betartja az utasításait, akkor sokáig élhet még. És nagyon rossz, ha valaki úgy hal meg mondjuk 75 évesen, hogy egyébként élhetett volna akár 90 évig is. Nagy hibának tartom az ezekből fakadó félelmet nem elfogadni, mert az hogyan tudna hitelesen segíteni a másiknak? Annyira, amennyire hiteles az új Csernus könyv. Remélem, hogy a második felére, ahol tippeket, tanácsokat ad (látva, hogy az utolsó néhány fejezetben erényeket sorol fel), javulni fog a véleményem a könyvről. Hátha rácáfol az állításomra, és ad néhány hiteles tanácsot.

És hogy vannak-e terveim 2021-re? Már hogyne lenne! Tavasszal megpályázom az Erasmus-t, és ha elnyerem, Szeptemberben irány Hollandia! Megírtam korábban, hogyan tervezem ezt megtenni. És ha nagyon összejönnek a dolgok, nem is jönnék vissza Magyarországra. Egyéni tanrenddel befejezném az egyetemet, hogy legalább ebből legyen diploma (ezt szívesen tudnám magaménak). Egyébként az újságírás lenne az egyik, amivel szívesen foglalkoznék. Nagyon fontosnak tartom, hogy úgy lássak rá egy animére, vagy egy játékra, zenére, filmre, hogy értsem, hogy mit akar üzenni, milyen módon adja azt át, és miért pont úgy. Ha ezt megértem, akkor meg tudom érteni azt, hogy kik és miért szeretik az adott művet, és így hitelesebben tudok írni róla.

Itt egy példa: Van négy anime, ami nagyon népszerű, de én tiszta szívből gyűlölöm:

• Suzumiya Haruhi no Yuuutsu
• Hunter × Hunter
• Steins;Gate
• No Game No Life

Nem kötelező szeretnem őket (nem is fogom, mert nem nekem szólnak), de fontos, hogy meglássam, hogy mit akar közvetíteni velük az eredeti mű írója, rajzolója (manga esetén), mi a célja vele, megfigyelni, hogy kik szeretik és miért, ezáltal kaphatok egy komplexebb képet a műről. Ennek fényében cikket is más lesz írni róluk. És még egy fontos dolog: Elfogadni, hogy vannak, akik szeretik azokat, amiket én nem. Ez hozzátehet a cikk hitelességéhez, nem utolsósorban ezzel az én személyiségem is tovább fejlődhet.

Remélhetőleg ennél nagyobb probléma nem fogja felütni a fejét jövőre, és a 2021-es év általánosságban jobb lesz mindenkinek. Kilábalunk a járványból, és új életet kezdhetünk. Legyen így mindenkinek.

Akcentus nélkül beszélni idegen nyelvet

Mielőtt rátérek a témára, megmutatnám a ma elkészült videómat, a Super Mario Bros. 2 játékról.

Végigjátszottam teljesen a játékot, ehhez kicsivel több, mint másfél órára volt szükség. Ez is olyan, hogy volt rész, ahol eléggé rosszul mentem, de volt néhány bravúros menet is. Egyébként azon is elgondolkodtam, hogy lényegében azzal is átadhatok egyfajta értékrendet vagy iránymutatást, hogy lehet így is játszani. Tehát nem kell 100%-os tökéletességgel végigjátszani egy játékot vagy nem kell speedrunra vagy egyéb hardcore dolgokra törekedni, hogy kikerülhessen YouTube-ra, hanem elég, ha élvezzük a játékot. Mintha azokat képviselném, akiknek hobbijuk a játék, de nem hardcore játékosok. Az egyik német ismerősöm mondta is, hogy ő, aki szinte tökéletesre kiismerte a játékokat, neki pont azt érdekes nézni, hogy játszik az, aki nem annyira hardcore szinten játékos. És ez jól esett tőle. Egyébként többen igénylik tőlem, hogy játsszak Sonic játékkal. Lehetséges, van Sonic Mega Collection-ön GameCube-ra, úgyhogy szerintem bevállalom.

És a mai téma. Leszámítva a YouTube-os terveimet, egyébként is az a célom, hogy ne csak magas szinten beszéljek hollandul, hanem hogy jól beszéljem a nyelvet. Ez a lehetőség akkor gondolkodtatott el, amikor nyelvészeten a nyelv és az agy volt a téma, és itt tanultunk arról, hogyan sajátítja el a gyerek az anyanyelvét. Az önmagában érdekes volt, hogy nem utánzással tanulja meg, ahogy sokan gondolják. Ez már csak azért sem állja meg a helyét, mert a gyerek kb. 5 éves korában, amikor az első komolyabb mondatait mondja, akkor tökéletesen mondaná, ahogy a szüleitől hallja. De ez egy komplexebb folyamat. Valójában a tanulási folyamat része, hogy a gyerek hibásan beszél, "túlszabályozza" (ha jól emlékszem, így hívják) a mondatokat, tehát például nem alkalmazza az igeragozás kivételeit. A rendhagyó ragozású igéket is szabályosan ragozza. De a lényeg, hogy egy gyerek valójában olyan képességgel születik, hogy az összes nyelvet meg tudná tanulni tökéletesen. Gyakorlatilag bármelyik nyelvet meg tudná tökéletesre tanulni, csak ahogy elsajátítja az anyanyelvét, úgy merülnek feledésbe azok a képességek, amikre nincs szükség. Erre nagyon jó példa, hogy egy japán gyerek valójában tud különbséget tenni az L és az R betűk között, csak mivel a japán nyelvben a két betű ugyanaz, ezért ez a képesség feledésbe merül. És ez különben szintén ellentmond annak, hogy utánzással tanul a gyerek beszélni, ugyanis az a külföldi gyerek, aki már itt született Magyarországon (vagy néhány évesen került Magyarországra), az tökéletesen beszél magyarul, míg a szülei erős akcentussal. Ha utánozva tanulna a gyerek, akkor a szüleitől ugyanúgy az akcentusos beszédet tanulná meg.

Ez az egész elgondolkodtatott, hogy nem-e lehet ezeket az elfeledett képességeket visszaszerezni? Erre rá is kérdeztem a tanárnőnél, elmondása szerint nem. Azt mondta, hogy további kutatások folynak arról, hogyan sajátítja el a gyerek a nyelvet, és hogy miért tanul egy felnőtt nehezebben egy nyelvet. Azon az elven gondolkodtam el ezen, hogy ahogy egy ember valójában nem feledi el a múltban megélt lelki traumáit, csak elraktározódnak a tudattalanjában. Hasonlóképp gondoltam el, hogy nem-e beszélhetnék én is tökéletesen németül és hollandul, nem-e szerezhetem vissza azokat a képességeket, amik ezek szerint megvoltak bennem kisgyerekként. Tehát hangsúlytalan szótagokat kevésbé mondani, akár el is harapni, illetve a holland nyelvben a G és a CH betűket csúnyán, már-már hörögve mondani. De ahogy elgondolkodok azon, hogy milyen nehézségeim vannak a német nyelvnél, azt érzem, hogy van abban valami, hogy elfelejtődnek a nem használt képességek. Amikor a Radio Kölnt hallgatom, nagyon kell figyelnem, ha tényleg érteni is akarom, hogy mit mondanak. Konkrétan úgy, hogy szinte semmi mást nem csinálok. A magyar nyelvnél meg ugye nincs ilyen probléma. Most is írom ezeket a sorokat, miközben hallgatom az EuroSporton az Alpesi sí közvetítést, és értek minden egyes szót. Szerintem a következő módszer a helyes: Fogadjuk el, hogy tényleg elfelejtődnek a képességek, de tegyünk meg mindent azért, hogy amit csak lehet, szerezzünk vissza. Lehet, hogy tényleg lehet mindegyiket. Az alázat a fontos.

Két újabb videó az elmúlt napokból

Szentestén és karácsony első napján két újabb játékot vettem fel. Mindkettő a Super Mario All-Stars gyűjtemény egy játéka.

Először a Super Mario Bros. 3-at játszottam végig 100%-osan. 3 óra 41 perc alatt, szinte teljesen zombivá váltam a végére. Irgalmatlan (nekem) ilyen sokat játszani egyszerre. Nagyon sok volt, ennek ellenére élveztem. Magát a játékot 100%-ra végigjátszottam, de messze nem 100%-os teljesítménnyel. De ahogy írtam már többször, nekem a videojáték egy hobbi, és soha nem voltam azon, hogy a világ legjobb játékosa legyek, és bízvást mondhatom, hogy ezután sem ez lesz a célom. De nagyon szeretek így játszani, és mindenkit nem szeretettel várok a csatornámon, aki egy profi, de nem tökéletes játékos játékát szeretné nézni. Igazából nagyon izgalmas volt, főleg a 7. világ 8. pályája, ahol sehogy nem tudtam a végén túljutni, így kénytelen voltam megtörni a mókát egy P-szárnnyal. De imádtam minden egyes pillanatát.

A másik meg a Super Mario Bros.: The Lost Levels.

Ez a játék továbbra is komoly nehézséget okoz nekem, nekem még mindig az egyik legnehezebb Mario játék. Így nem is kényszerítettem magam arra, hogy egyhuzamban végigjátsszam az egészet. Amíg el tudom vinni elsőre. A 6-2 pályáig vittem el. De tartok attól, hogy mivel ezután nehezedik be igazán a játék, ezért csak nagyon lassan fogok tudni haladni. Meglátjuk majd, hogy lesz. Egy próbát természetesen mindenképp teszek még. Másodjára jó lenne legalább a 9-4-ig eljutni, hogy után már csak a betűs világok maradjanak.

Vannak is páran, akiknek kifejezetten tetszik, ahogy játszok, és vannak akkora inspiráló erővel, hogy azon tovább fejlesszem tartalmilag a csatornámat. Egészen pontosan olyan tartalmakat tegyek közzé, amikben én is szerepelek. Ahhoz képest, hogy 4-5 éve még úgy voltam vele, hogy soha nem lennék YouTuber, eljutunk a soha ne mondd, hogy soha mondásig. A játékaimat kommentálnám, illetve animéket, mangákat, zenéket, filmeket ismertetnék, értékelnék úgy, ahogy itt. Illetve néhány közéleti jellegű témában fejteném ki a véleményemet.

De ez nem maholnap fog megvalósulni, több ok miatt sem. Egyrészt ehhez nagyon elmaradott technikailag a számítógépem. Még most is több periféria integrált a PC-ben (például a videokártya, hangkártya). Arról nem is beszélve, hogy se webkamera, se normális mikrofon nincs még. Másrészt nem magyarul akarok beszélni a videókban, hanem hollandul. Ugyanis kifejezetten a hollandokhoz szeretnék eljutni, őket szeretném megszólítani. Nekik szeretnék iránymutatást adni, egy értékrendet, hogy érdemes a modern kultúrát fogyasztani. Illetve lehet, hogy lenne német részleg is, mert hát szeretem a németeket is. De mivel a holland nyelvtudásom még egy szerény A2-es szinten áll, ez 2022 előtt nem valósulhat meg. Minimum egy magabiztos B2-es szint kell, hogy folyamatosan, akadozás nélkül beszéljek hollandul. Meglesz az, szeretem a nyelvet. Harmadrészt meg egy problémát, betegséget is le kell győzzek, hogy alkalmas legyek arra, hogy beszéljek. Ugyanis ha ideges leszek, vagy túl sok érzelem van bennem, akkor elkezdek dadogni, és jelen állás szerint ezt sehogy nem tudom kezelni. Megkerestem már egy szakembert Békéscsabán, de jelenleg nincs szabad kapacitása, de ajánlott néhány terápiát, amit megírok ide is, hátha segít valakinek, akinek hasonló problémája van: Buteyko légzésterápia, craniosacrális terápia, INPP terápia, biorezonanciás kezelés. Nem néztem még utána, hogy pontosan mik ezek, hogyan működnek, ha mindenképp utánanézek, mert a mindennapi életben is problémát okoz.

Addig gyűjtöm a feliratkozókat a videojátékos videóimmal.

Disney DVD-k karácsonyra

Idén összegyűjtöttem azokat a Disney DVD-ket, melyek a karácsonyról szólnak, hogy legyen mit karácsonykor nézni. Netflix (és egyéb) előfizetésem nincs, és rettenetesen unom, hogy a TV-ben minden évben a Reszkessetek Betörők megy. Igazából el tudnám fogadni, hogy a magyaroknak erre van igénye, inkább azzal van problémám, hogy hosszú évek óta nincs semmi változás és megújulás abban, hogy mit néznének karácsonykor. Meg az is emlékezetes volt, hogy volt egy év, amikor nem lett volna Reszkessetek Betörők, és a magyarok petíciót írtak, hogy csak azért is adják le a TV-k. Ez már nekem is sok volt. Meg hát folyamatosan reklámokkal szakítják meg a kereskedelmi TV-k a filmjeiket, úgyhogy jobban járok, ha magam nézek DVD-ket, Blu-rayeket, vagy Pen Drive-ról offline.

És hogy milyenek ezek a karácsonyi filmek? Egyszerűek, így karácsonyra elmennek. Ha karácsonyi dal szintjén akarnám értékelni (ahogy írtam a Nox: Karácsony mini-album kapcsán), azt mondanám, hogy olyanok, amit egy Disney karaktertől elvárhatunk. A maguk szintjén keresik a választ a karácsony kérdéseire. Többségük kifejezetten szerethető, és azt gondolom, hogy még az a felnőtt is végignézi, aki szabadjára tudja engedni a gyermeki énjét. Ezeket szívesen szívesen megmutatnám a gyereke(i)mnek, ha majd lesz(nek) a jövőben. Ahogy utaltam már rá korábban, gyerekekeknek készült műveknél az érdekel, hogy a maguk szintjén mennyire veszi komolyan a gyerekeket. Rettenetesen kínos, amikor egy gyerekprodukciónál szinte izzadok, mert annyira nyilvánvaló, hogy mennyire lekezelően bánik a gyerekekkel, és szinte már egy 6-7 éves gyerek is kellemetlenül érzi magát. Azt nem mondom, hogy eltiltanám tőlük, de nem ülnék le melléjük nézni, mintegy bojkottálva, hogy ilyet nézzenek. Már egészen kicsiként is inkább a jobb gyerekműveket mutatnám nekik, amit később is szívesen néznének. Ezek a karácsonyi Disney DVD-k még beleférnek ebbe a személyes listába, ezek jöhetnek. Meg kellemes karácsonyi hangulatot árasztanak, úgyhogy emiatt is.

Úgyhogy ezek mennek nálam, illetve a két Jégvarázs film, illetve a Harry Potter filmeket is újra nézem. Animék terén olyan nagyon kiemelkedő karácsonyi alkotásról nem tudok, mivel a japánok bár ünneplik már a karácsonyt, de távolról sem annyira komolyan, mint mi. Úgyhogy azt hiszem, hogy karácsonykor nálam a Disney animációk lesznek a főszereplők a jövőben is. Az egyébként nagy kár, hogy a Jégvarázs II nem jelent meg nálunk Blu-rayen. Az első film valami csodálatos Full HD-ben. Na majd németül vagy / és hollandul.

Nox: Karácsony

Nézzünk meg még egy karácsonyi albumot, mely 2004 novemberében jelent meg. Nem mellesleg az ezredforduló utáni legnépszerűbb magyar együttes a Nox adta ki. Írtam már többször is, hogy én is nagyon szerettem őket annak idején, még egy-két koncertjükre is eljutottam. Jó együttes volt, voltak jó dalaik. És igazából engem az sem zavart, hogy a tündérmeséket jelenítettek meg a dalaik által. Náluk nem az volt a lényeg, hogy mennyire reflektál a valósággal az, amiről énekelnek, érzékelhető, hogy ezt az egész idealista világot, amiről a szövegeik szólnak, komolyan gondolták. De ami miatt szerethető volt tőlük ez az egész fantasy-világ, amit megjelenítettek a dalaik, videoklipjeik, lemezborítóik által, hogy jól állt nekik. Szerettem Péter Szabó Szilvia hangját, nagyon jól énekelt, és olyan hangszíne volt, hogy jól álltak neki ezek a fantasy-jellegű, “felnőtt gyerekdalok”. A mai napig jó érzésekkel gondolok vissza rá és az együttesre. 2004-ben nagylemez helyett egy karácsonyi mini-albumot jelentettek meg. Lássuk, hogy milyen lett.

Határozottan jobb! Üdítőleg hat a döntő többségében bugyuta karácsonyi dalok közegében. A dalok ugyanúgy emelkedett hangulatúak, és természetesen ez az album is idealista, tökéletes világot ír le, de ahogy írtam feljebb, ez kifejezetten jól áll az együttesnek, így kifejezetten szerethető ez az album. A karácsonyi dalok döntő többsége nemcsak azért hat bugyutának, mert egy idealista, tökéletes világot fest le (ezen az alapon ez az album is rossz lenne), hanem sok előadónak ki kell lépnie a saját zenei stílusából ahhoz, hogy “egyen-karácsonyi” dalt írjon, és mivel abban nincs jártasságuk, ezért mindenféle idióta zenei elemekkel töltik meg, hogy legyen valami karácsonyi hangulata és megfeleljenek azoknak az íratlan szabályoknak, melyeket az első sikeres karácsonyi dalok írtak meg. Ettől eltérni nem nagyon szokás, kifejezetten ritkák az egyedi karácsonyi dalok, albumok. Ezért szeretem nagyon Okui Masami: angel’s voice mini-albumát, de a Nox albuma is bőven a jobbak közé tartozik. Lássuk is részleteiben.

1. A tél dala
2. Nézz fel!
3. Eskü
4. Szent Ünnep
5. Szeretetlánc
6. Hol volt, hol nem...

6 kifejezetten kellemes karácsonyi dal 24 percben. Nem is veszem elő máskor ezt az albumot, csak a karácsonyi időszakban, nehogy elvesszen a dalok hangulata. Egyébként nem változatosság miatt fogjuk szeretni ezt az albumot, még a dalok ritmikája is majdhogynem megegyezik. Inkább hangulatában különböznek egy kicsit. Vannak dalok, amik jobban emelkedett hangulatúak (pl.: A tél dala, Szent Ünnep), mások inkább nyugodtabbak (Nézz fel!, Eskü). Az egyedüli dal, ami ütemesebb, az a Szeretetlánc. De érződik, hogy egységessé akarták tenni az albumot. Ami teljesen helyén is való.

Az album már csak abból a szempontból is jobb, hogy a dalok jobban meg vannak írva, mint az előző, Bűvölet album dalai. Gazdagabb zeneileg, már ennek a hat dalnak is érettebb a hangzása, mint az előző album 12 dalának. Igazából részint megelőlegezte, hogy a következő, Ragyogás album hangzása mennyivel érettebb lesz.

A borító is nagyon jól visszaadja a karácsonyi hangulatot. Igényes, kifejezetten kellemes ránézni. Tehát csak ajánlani tudom ezt az albumot, minden szempontból jobbak ezek a dalok, mint egy átlag karácsonyi dal.

Aki olvasta az előző, Karácsony János karácsonyi albumának értékelését, az joggal kérheti számon rajtam, hogy miért írtam ott negatívumként arról, amit itt dicsérek. Fontos különbséget tenni a két előadó között. Karácsony János, mint az LGT tagja, és az első két szólólemezével teljesen más műfajt, zenei világot képvisel, mint a Nox. A Nox-tól nemcsak hogy ez várható, de kifejezetten jól áll nekik. Ez a Nox stílusa, és a mai napig azt gondolom, hogy Péter Szabó Szilvia végig arról énekelt, amiben hitt, és lehet, hogy most is így éli az életét. És minthogy ő ezt felvállalta, ezért tisztelem őt. Ez az, ami miatt nagyon jó ez az album, és ez az, ami miatt a mai napig szívesen hallgatom ilyenkor, karácsony tájékán.

Ének: 9/10
Zene: 8/10
Szöveg: 8/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 9/10
Hangulat: 9/10

+ Kis csokor karácsonyi dalokból, kifejezetten kellemes tálalásban
– Talán lehetne változatosabb

87%

Karácsony János: Boldog karácsony

Most, hogy célegyenesben vagyunk a karácsony felé nézzünk meg egy újabb karácsonyi albumot. Vagy jelen esetben inkább karácsonyi “jellegű”, mert nem feltétlen az ünnepekre íródott mindegyik dal, mégis leginkább ekkor jó hallgatni Karácsony János: Boldog Karácsony című albumát. Meg azért a cím is utal rá. Meg ezzel részletesen elemezve lesz mind a három Karácsony János album, és mivel ez 2002-ben jelent meg, azóta semmi, talán biztos ki lehet jelenteni, hogy ez az utolsó stúdióalbum. Lássuk is, hogy követi-e az első két album igen magas színvonalát.

Véleményem szerint nem. Elsősorban a dalszöveg miatt nem. Az első két album dalainak szövegét Sztevanovity Dusán írta, a harmadik album szövegeit viszont Korom Attila. Elképesztő, hogy ennek az albumnak a szövegei mennyire elütnek az első két album képi világától, egyszerűen nem lehet nem észrevenni. Még csak nem is azzal van baj, hogy elüt, hanem hogy miben. Amíg Dusán a maga költőiségével a valóságra reflektál, addig Korom Attila egy teljesen idealista, már-már álomképet fest. A másik, amit problémának érzékelek, hogy bár témájában igyekeztek változatossá tenni az albumot, de a stílus, amiben születtek a szövegek, mégis egyhangúvá teszi a dalokat. Ugyanis ugyanazzal a költőiséggel születtek meg a szövegek, a különböző témák szövegkörnyezete nagyon hasonlítanak egymáshoz. Dusán szövegeiben nemcsak az bravúros, hogy a témák különbözőek (és ez Karácsony János első két albumán is tetten érhető), hanem a stílus is. Jól megkülönböztethetőek egymástól a dalok szövegük szerint is, ez pedig szintén hozzátesz az album változatosságához. Alapvetően a Boldog Karácsony dalainak szövegei is jól meg vannak írva abból a szempontból, hogy van értelme a szövegnek, el lehet képzelni magunk előtt a szöveget, tehát egységes, a rímpárok is jók, csak a túlzott költőiesség miatt teljesen elrugaszkodott a valóságtól.

De lássuk is a dallistát.

1. Szerelem Eclipse
2. A szemembe nézz
3. Hogyha nem félsz
4. Vágyom rád
5. Boldog karácsony’t
6. Tudom a titkot
7. Vallomás
8. Nézz fel végre
9. A hajó
10. Intermezzo

Azért a zene tesz arról, hogy ne legyen teljesen egyhangú az album. Különböző ritmusban íródtak a dalok, vannak dinamikus, ütemes dalok, de a lassú, lírai dalok is hiányoznak a korongról. Talán a leginkább egyedi dallal indul az album. A Szerelem Eclipse lassú alapokkal indul, majd ahogy haladunk, úgy lesz egyre hangsúlyosabb a zene. Ráadásul az egyetlen szerelmes dal Korom Attilától, melynek szövege egyedi lett. Bár erősen költői a stílus, mégis éretten énekel Karácsony János a szerelem érzéséről. Viszont több dal szövege az idealista mivolta miatt, teljesen elcsépeltnek hat. Jó példa erre a Hogyha nem félsz szövege. Leegyszerűsíti az egész félelem érzetet, mintha valaki csettintésre eldönti, hogy mostantól nem fog félni, és minden úgy fog történni, ahogy a dalban hallhatjuk. Bár azt be kell hogy valljam, hogy én is sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan lehetne egy valójában hosszan – akár évekig – tartó folyamatot dalszövegben megfogalmazni, és oda jutottam magamban, hogy szerintem nem lehet. Talán koncepcionálisan lehetne felépíteni erre egy egész albumot, az egyes dalok vázolnák fel ennek a folyamatát, de egy dalba belesűríteni szerintem lehetetlen. A címekből nem nehéz kideríteni, hogy túlsúlyban vannak a szerelmes dalok, ahogy a címadó dal is az lett, hovatovább, ha van mélypontja az albumnak, akkor talán a Boldog karácsony’t nevezhető annak. Nemcsak a szöveg üti meg a nyálas szintet, hanem a zene is tipikusan az a cukorral leöntött méz. Mintha Karácsony János nem is a földi karácsonyról énekelne, hanem felment volna a mennyországba, hogy megnézze, hogy ünneplik ott a szeretet ünnepét, lejött és dalba foglalta. Mindenki szeret mindenkit, gyerekek önfeledten játszanak, ő meg már mindennek látványától boldog, sőt, beáll a többiek közé táncolni. Ha csak az első két stúdióalbumból indulok ki, nem ez Karácsony János valódi személyisége. De azt gyorsan hozzáteszem, hogy a dal végére viszont nagyon erőssé válik a zene, ami javít a dal összképén. De a Vágyom rád, a Vallomás szövegei is túlzottan elcsépeltek, ahogy A szemembe nézz dal szövege is, de annak zenéje viszont hihetetlenül kellemes. Ott a zene ad egyfajta bájt a szövegnek, ami az összhatást kellemessé teszi.

De mindenképp érdemes megemlíteni a másik oldalt, mert vannak nagyon jó dalok is az albumon, melyek emelik a színvonalat. Nyugodtan ide lehet sorolni a fentebb említett A szemembe nézz című dalt, de a Tudom a titkot dal gyors, dinamikus zenéje teljesen jól kiemeli annak érzését, amiről egyikük sem beszél, de mindketten tudnak róla. Ettől kellemesen izgalmas a dal, és a szöveg is sokkal jobb. Talán a véletlen műve, hogy ennek a dalnak nemcsak a zenéjét, de a szövegét is Karácsony János írta. Korom Attila inkább azon dalok szövegeiben jeleskedik inkább, ahol nem a szerelem érzését írja le. A Nézz fel végre és A hajó című dalok úgy kiválóak, ahogy vannak. A Nézz fel végre zenéje végig dinamikus, a szöveg pedig végig kiváló metaforákkal vázolja korunk nagy hazugságait, álszentségeit. Igazi gyöngyszem ezen az albumon, nagyon szeretem ezt a dalt. A hajó pedig változásról, a múlt elengedéséről szól. A hátrahagyott sziget a félelemmel és vággyal kiváló szimbóluma a múltnak, és ahogy hajóra szállunk, nekivágunk az ismeretlennek. Hiszen nem tudhatjuk merre visz a hajó, de az biztos, hogy kiköt valahol. Igazából Korom Attila, ha nem szerelemről van szó, kiváló képekkel festi le a valóságunkat. Tehát, ha kevesebb szerelmes dal lett volna az albumon, akkor nemcsak témájában lett volna változatos az album, hanem a szöveg képi világában is. Mert a Nézz fel végre és A hajó is más-más költői képekkel reflektál a valóságunkra. Ha több ilyen dal lett volna az albumon, akkor azt mondanám, hogy az a pár idealista szerelmes dal… Hát miért is lehetne így is látni a szerelmet? Van még egy szerelmes dal, az Intermezzo, melynek szövegét szintén Karácsony János, és az is nagyon jó lett. A szerelem baljós, árnyoldalát énekli meg az énekes, de olyan fantasztikus költői képekkel, amivel tényleg csak kevesen képesek élni. Több szöveget kellett volna Karácsony Jánosnak írni.

A borító nekem annyira nem jön be. A fehér-fakó barna háttér az énekes mögött… nem tetszik ez a színösszeállítás. A képek Karácsony Jánosról egész jók, bár fehér nadrágot ritkán látok egy férfin, a mezítelen láb viszont elsőre kifejezetten disszonánsnak hat. Bár azt sejtem, hogy ez a fehér ruha, mezítelen láb mintha égi személyiséget szimbolizálna, és mintha a címadó dalt angyalként énekelné. Más magyarázatot nem lehet találni arra, hogy miért képez le teljesen tökéletes világot karácsonyra. Azt hozzátenném, hogy annak ellenére, hogy az a dal első hallásra beleillene a rádiókban a karácsonyi időszakban (vagyis ilyenkor) hallható karácsonyi dalok közé. Viszont az, hogy a komplex, teljes történetet mesél el, kiemeli a bugyuta karácsonyi dalok közegéből, és ha nagyon boldog pillanatunkban hallgatjuk a dalt, amikor tényleg minden ideális számunkra, akkor simán tetszhet is a dal.

Mert miért is ne? Ahogy utaltam rá feljebb, egy-egy idealista, minden szép, minden gyönyörű dal megfér az albumon, mert nekem is vannak olyan pillanataim, de ne ez domináljon. Szerencsére a jól megírt zenéknek, és néhány összességében kiváló dalnak köszönhetően határozottan jó albumról van szó, de összességében elmarad Karácsony János első két albumának magas nívójától.

Zene: 9/10
Ének: 8/10
Szöveg: 6/10
Hangszerelés: 8/10
Borító: 5/10
Hangulat: 7/10

+ Hallani, hogy sokat dolgoztak a dalokon, néhány közülük nagyon jóra sikeredett
– Lehetett volna változatosabb is.

74%

A második téli gameplay videó

Meglepően jól sikerült a 1080° Avalanche játék, úgyhogy felvettem, és közzé tettem:

És megbuktam a hazugságvizsgálón, mert csak a próbajáték ment jól, amit a felvétel előtt játszottam. De azon nagyon meglepődtem, hogy mennyire jól ment, mert úgy emlékeztem, hogy ez a játék sok nehézséget okozott nekem. De a próbajáték nagyon jól ment. Aztán volt egy kis csalódás, hogy a felvett játék okozott némi nehézséget. Így ez a játék is csak másodjára sikerült, de meghagytam most is az elsőt, mert itt is az volt, hogy tized- és századmásodpercek döntöttek. Meg hihetetlenül élveztem, nagyon szeretem ezt a játékot. Nagyon valósághű, itt már kicsit többet technikáztam, mint a Snowboardingnál, mert itt amikor elindultam, vagy ha lelassultam, tudatosan felvettem az L-gombbal a tojástartást, hogy hamarabb elérjem / visszaszerezzem a teljes sebességet, meg itt-ott rámentem a korlátra egyensúlyozni, de egyébként nem nagyon trükközök egyik Snowboard játékban sem. Nem erre fókuszáltam (bár van erre külön játékmód), a másik meg azt figyeltem meg a snowboard közvetítéseknél, hogy ha verseny van, hogy nem arra mennek, hogy világraszóló trükköket mutassanak be, hanem, hogy a lehető leghamarabb beérjenek a célba. Sőt, alpesi sínél is problémát jelent, ha egy bucka kicsit megugrasztja a versenyzőt, mert onnan vissza is kell egyensúlyozni, hogy ne essen el, és ha arra fókuszál, akkor ott értékes tizedmásodperceket veszíthenek. Ugyanez van a játékban is.

Van külön Trick Mode mindkét snowboard játékban, lehet, hogy kitanulom ezeket. Ha lesz hozzá kedvem és időm, csinálok még több game play videót belőlük, hogy jobban megmutassam a játékot.

Téli gameplay videó

Annak örömére, hogy felszabadult némi időm, és eddig csak négyesen-ötösöm van holland tanulmányokból, egy kicsit lazítok a januári nagy nekibuzdulás előtt, és játszok egy kicsit. Hétvégenként nézem az Eurosporton a téli sportokat, nagyon szeretem. Eleinte a havas táj nyugtató hatása miatt kezdtem el nézni a téli sportokat, de ma már annyira kikupálódtam belőlük, hogy már értem is, amit látok, és sok mindent meg is tanultam.

Az, hogy megszeressem a téli sportokat, nagyban szerepet játszott a 1080° Snowboarding játék, amivel régebben sokat játszottam, és most is szívesen játszok. Ebből csináltam most videót.

Nem ment simán a játék (annak ellenére, hogy sokat játszottam vele), mert tegnap is játszottam vele, de nem tudtam olyan eredményt felmutatni, ami alkalmas lenne arra, hogy közzé tegyem. A mai felvétel sem volt sima, de azért döntöttem úgy, hogy felteszem azt is, ami végül nem sikerült, mert annyi izgalmas jelenet volt benne, hogy úgy voltam vele, hogy azt látnia kell a nyilvánosságnak. Éppen beérni a gépi ellenfél előtt, "agyonverni" egymást... Nagyon élvezetes tud lenni a játék, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Ha sikerült holnap jó eredményt menni, akkor lesz 1080° Avalanche videó is.

Az utolsó könyv idénre

Gondolkodtam, gondolkodtam azon, hogy megvegyem-e az új Csernus Imre könyvet, de mivel karácsonyi akció keretében van olyan lehetőség most a Tescóban, hogy minden könyv 30% kedvezménnyel van, ezért úgy voltam vele, hogy ennyit megér, megveszem magamnak. Akkor gondolkodtam rajta egyébként még, hogy megvegyem, amikor a Librinek volt a Fekete Péntek ajánlata, hogy minden könyvre 20% kedvezményt adtak, de akkor vettem meg helyette az Almási Kitti hangoskönyvet CD-n. Akkor az jó döntés volt, mert azt is szerettem volna. És most meglett a könyv is még jutányosabb áron.

Azért vonakodtam megvenni, mert továbbra is azt gondolom, ahogy írtam korábban is, hogy ahogy egyre több dolgot tapasztalok meg az életem során, úgy érzékelem egyre inkább, hogy a válaszok mindig nem mindig annyira egyszerűek, ahogy azt egyesek mondják. Vagy korrigálok: Igen, egyszerűek a válaszok, de sok esetben nem egyszerű meglépni azt. És nem minden esetben valós az a frázis, hogy csak a kifogásokat sorolja az, aki a kétségeit, félelmeit hangoztatja. Azt gondolom, hogy mindenképp meg kell hallgatni a másik felet, és figyelni arra, hogy a problémáit hogy mondja. Jó eséllyel segíthetünk a másiknak, ha empátiával fordulunk felé. De utána is azt csak a maga dolgát mondja, akkor ott már tényleg csak a kifogások vég nélküli puffogtatása van, és akkor már tényleg érdemes inkább ott hagyni őt. Egyrészt, mert tényleg mindig úgy gazdálkodik az idejével, ahogy akar, másrészt ne rabolja a mi időmet. És így már igaza van Csernus Imrének.

Egyébként akármilyen is a könyv, 4.500 forintot szerintem nem ér meg. Tudom, hogy drágul minden, de akkor is. Így 30%-kal, 3.150 forintért már rendben van. Főleg, hogy biztató a kezdet. A főnix madár, ahogy elégeti magát a fészkével, azt arra mondja, hogy mi is kvázi elégetjük-e magunkat a rossz szokásainkkal, hogy aztán abból újjászülessünk? Ez jó analógia, tetszik. Ha ilyen lesz a könyv többi része is, akkor megérte megvenni.

Holland kultúra kidolgozott kérdések

Szombaton befejeztem a Holland flamand kultúra tantárgyból a kérdések kidolgozását, vasárnap pedig átnéztem, elolvastam és javítottam az elgépeléseket, illetve pontosítottam néhány választ. Remélem, mindegyik rendben lesz, és tudok belőle ötösre felelni. Gondoltam, kiteszem ide is, hátha valakit érdekel, mit tanulunk Néderlandisztikán.

Holland flamand kultúra - kérdések és válaszok

Összesen 120 kérdés volt, mondtam is magamban, amikor végeztem, mintha a Super Mario 64-ben megszereztem volna a 120 csillagot. Egyébként kértem holland barátok segítségét is. Több kérdésben tudtak is segíteni, de néhány dologról fogalmuk sincs. Mondta is az egyikük, hogy azt utálja a holland közoktatásban, hogy túl hamar orientálják a diákokat, így nincs annyi általános tudásuk. Tehát például aki informatikus akar lenni, azt elég hamar ráorientálják a matemarikára, informatikára, és háttérbe kerül az irodalom vagy a történelem. Mondta, hogy a holland történelemből szinte csak a Nyolcvanéves Háborút (Németalföldi Szabadságharc) és az Aranykort tudja. A többi korszakot nem nagyon ismeri.

Egyébként szerettem dolgozni a kérdésekkel, igazából az ilyen kulturális, politikai, történelmi jellegű témákból jelenleg minden érdekel. Mindegyik témakör érdekelt, így igazából számomra nem volt unalmas kidolgozni ezeket a kérdéseket. Vannak kérdések, melyek erős átfedésben vannak. Voltak olyanok, melyekhez csak egy adatot írtam, bizonyos kérdéseket jobban kifejtettem.

Tehát akkor 14 órakor vizsga. Izgatottan várom.

Karácsonyi ajándék és egy kis bónusz

Ma megkaptam a karácsonyi ajándékomat, Presser Gábor könyvét. Már csak kinyitni, beleolvasni hihetetlen jó érzés. Sajátságos hangulata van a könyvnek, azáltal bizonyos bekezdések más betűtípussal vannak írva, olyan érzetet ad, mintha az adott bekezdés másról szól, vagy másképp kell értelmezni. És a korhű képek... Számomra ez a könyv egy dokumentum lesz Presser Gábor életművéről. Ahogy az 1985-ben megjelent LGT-könyvet is többször elolvastam, úgy szerintem ezt is sokszor fogom forgatni. Olyan képek is vannak a könyvben, ahol Presser Gábor papírra írta a dalszöveget. Pont A szívbajt hozod rám szövegnél nyitottam ki (a papíron még "szívbalyt" cím olvasható), nagyon jó volt látni, és olvasni Presser Gábor kézírásával. Meg arra leszek kíváncsi, hogy tényleg iróniával írt-e a múlt történésekről. Az LGT-könyvet olvasva van is miről iróniával írni. Ha elolvasom, fogok még írni róla.

És még egy kis bónusz, amire nem számítottam. A bolhapiacon találtam HOLLAND KIADÁSÚ Disney DVD-t! Megkaptam 100 forintért. Kíváncsi leszek, hogy milyenek lesznek hollandul, a 101 Kiskutya magyar szinkronja fantasztikus, kíváncsi leszek a hollandra. A 102 kiskutyát meg most fogom először látni, ahhoz még nem volt szerencsém. És a magyar hangról és szinkronról sem kell lemondanom, ugyanis mindkét film megnézhető magyarul is. Emellett angol, francia, szlovák, cseh, lengyel hangok és feliratok vannak a DVD-n. Sajnos német nincs, és azt veszem észre, ahogy nézem, hogy a holland kiadású DVD-ken és Blu-rayeken nem jellemző német szinkron és felirat. A franciát és az angolt megértem, mert a francia által Belgiumban is terjeszthető a DVD (ha van ilyen szándékuk), angol meg mint eredeti nyelv szinte kötelező a DVD-ken. De a német lehetne, mert a német határ környékén sokan beszélnek németül. Sőt, a német határhoz közeli települések iskoláiban inkább a németet tanítják idegen nyelvként, nem az angolt. De a visegrádi nyelvek jelenléte egy holland DVD-n felettébb meglepő. De nekem jó, mert így megvan ez a két film magyarul is. Lehet vinni holland DVD-ket bolhapiacra, vevő lennék rá.

Jégvarázs II. DVD

Nagy öröm, hogy feltámadt a Pro Video Kft, és kiadványaival élénkíti a DVD-piacot. Közismerten ők felelnek többek között a Disney DVD-kért, és köszönhetően, hogy ismét aktívak, behozták a lemaradásukat, és kiadták az addig megjelent Disney filmeket DVD-n, például a Jégvarázs II-t. De ahogy már akkor is írtam, leginkább azért vettem meg, mert a DVD-re rákerült a német szinkron és német felirat is. Érdekességként megnéztem, a német változaton is rajta van a magyar szinkron és magyar felirat, úgyhogy jó eséllyel ugyanonnan származik a DVD. Úgyhogy ez jó extra számomra, de lássuk a DVD fő komponensét, magát a filmet.

Általában egy folytatással egy főtörténet utáni történetet szoktak bemutatni, amit alapvetően jó ötletnek is tartok, hiszen simán lehetne arról szó, hogy a főtörténet utáni “boldogan éltek, amíg meg nem haltak” sablont írja felül, és bemutathatná, hogy bizony utána is vannak nehézségek. Persze ez naiv elképzelés, hiszen az egész csak azért van, hogy egy sikeres franchise-ból még több pénzt csikarjanak ki. Ezért is van az, hogy az egyetlen máig is igazán minőségi Disney klasszikus folytatás az Oroszlánkirályból született. Annak kiválónak tartom a második részét. A lényeg az, hogy általában előre mennek a történetben, viszont a Jégvarázs II esetében ugyan szintén a főtörténet után vagyunk, de a lényeg pont az, hogy visszamegyünk, egészen a gyökerekig. Elsa ugyanis felkerekedik, hogy a múltjában rejlő titokra fényt derítsen. Maga a film eléggé nagy hatással igyekszik jelentőséget adni a múltnak, ugyanis Elsával együtt halljuk a távolból azt a hangot, amiből elég mély érzelem hallható ki, ez láthatóan Elsát se hagyja nyugodni. Eleinte nem beszél róla senkinek, végül, amikor nekivág az útnak, beszél a testvérének, Annának a hallott hangról, amiről hamar kiderül, hogy csak ő hallja. A hang forrásának viszont csak ő maga akar utánajárni, de persze Anna, Kristoff Sven és Olaf is utána tartanak, hogy segítsék az útján. Ez így nagyon izgalmasnak is tűnik, és pont az a trükkje a filmnek, hogy annak ellenére nézeti magát, hogy egyébként kiderül, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja, ugyanis a film vége egyáltalán nem mondható emlékezetesnek. Egyáltalán nem úgy rémlik, hogy olyan hatalmas nagy titokra derülne fény, pedig egy párszor megnéztem már, tehát ha valami nagy dologról lenne szó, az biztos, hogy megmaradt volna bennem.

Ennek ellenére jó nézni, mert van egy olyan miliője, aminek okán egyáltalán nem csodálkozok azon, hogy annyian szeretik. Csak általában a Jégvarázsról elmondható az, hogy a benne levő Disney-s sablonokat korábbi klasszikusokban sokkal jobban kihasználták. Egyrészt Olaf nekem nagyon erőltetett, nem nagyon nevetek egyetlen poénján is. Az Aladdin Dzsinjénél viccesebb karakter a Disney történelemben nem létezik. A másik meg az, hogy még ha a testvérek múltjával meg is alapozták, hogy miért kötődnek egymáshoz annyira érzelmileg, ezt soha nem tudtam igazán átélni. Meg engem a zenék sem tudnak ugazán meghatni. Távol vagyunk már azoktól a bizonyos emlékezetes Disney zenéktől. Illetve egyet sokan idéznek, a “Legyen hó”-t (Let it Go), ami valamilyen furcsa okból kifolyólag LMBT “betétdal” is lett. Vagyis értem, hogy miért, mert maga a “Let it Go” cím utal az elengedésre, ami ugye elég gyakori LMBT embereknél, ha már csak a szerelmet nézzük. De akár utalhat arra is, hogy engedjük el azokat, akik nem képesek elfogadni minket olyannak, amilyen. Csakhogy a filmben Elsa valójában saját magától menekül, azzal az ürüggyel, hogy a testvérét, a népét védi. De valójában nem rendezte le a múltját, ennek fényében énekelte el, hogy “Let it Go” amit így sokkal inkább szánalmasnak tartok. Viszont a Disney meglovagolta az LMBT témát, ha már egyébként is trend lett, és belengette, hogy Elsa valójában leszbikus. Aminek a Jégvarázs II történetének szempontjából egyébként semmi relevanciája nincs, egyszerűen csak vissza akarták adni, hogy a “Let it Go” LMBT himnusz lett, hát akkor itt van nektek egy LMBT karakter. Ezenkívül a filmnek semmilyen LMBT vonatkozása nincs. Ez már inkább arra az új trendre utal, amerre a világ tart a PC-vel, a túlzott feminizmussal és a túlzott LMBT jelenléttel. A kritikusabbak szerint már jó ideje gondok vannak a Disney klasszikusokkal a trendek terén, én sokáig elnéző voltam velük. A Zootropolis volt az első, aminél érzékeltem, hogy talán ez sok lehet, de ami igazán bosszantott, az a Vaiana. Néhány klasszikus film formájában újragondolt változatát is átírták ennek jegyében, a legjobb példa erre az Aladdin, ahol Jázmin lesz az új szultán (szultána).

De térjünk vissza a Jégvarázs II-re. A DVD kiadvány a maga megszokott egyszerűségében jelent meg. Fekete tokban szürke színű lemez, és a film mellé semmilyen extrát nem csomagoltak. A borító viszont egész szép. A hivatalos kép került a DVD-re, és bár ugyan érthető, hogy miért van sok lehullott falevél a borítón (inkább őszi hangulatot sugároznak), az első film borítója jobban visszaadta a téli hangulatot. Ettől függetlenül a borító a maga egyszerűségével együtt is rendben van.

Úgyhogy küllemben újdonsággal nem szolgáltat a Pro Video, de ez a trend európaszerte, de talán világszerte is. Mindenesetre érdemes gyűjteni a Disney klasszikusokat és néha így is nézni a filmeket.

Film: 5/10
Kép: 8/10
Hang: 10/10
Szinkron és felirat: 6/10
Extrák: 0/10
Borító: 5/10

+ Végre nálunk is megjelent, ráadásul német szinkronnal és felirattal!
– Extrák nélkül, ráadásul maga a film is kifogásolható.

48%

Csak egyetlen betű különbség... és már teljesen mást jelent a mondat

Azt elfelejtettem megírni, hogy a holland ZH részint figyelmetlenség miatt lett 86%-os. Hiába figyeltem, ellenőriztem, hogy minden rendben van-e, apró hibák maradtnak a szövegben. De mi van akkor, ha ezek az apró hibák teljesen megváltoztatják a mondat jelentését? Két ilyen hibát vétettem, kezdeném a viccesebbel.

Bestellen vs. Bestelen
Hollandosok már tudhatják miről van szó, de aki nem tudja a nyelvet, az már ennyiből is láthatja, hogy a különbség csupán egy l betű, mégis mennyire mást jelent a két ige. Bestellen: rendelni, Bestelen: meglopni. A mondat, amit írtam, így lett volna, helyes:

Ober, sorry! Kunnen we nagerecht bestellen? - Pincét, elnézést! Rendelhetünk desszertet?

Én meg ezt írtam:

Ober, sorry! Kunnen we nagerecht bestelen? - Pincér, elnézést! Ellophatjuk a desszertet?

Meglopni, ellopni, most a magyarosságra törekedtem, de amúgy ellopni valamit az simán stelen. Mindenesetre valahány holland ismerősömnek ezt megírtam, könnyeztek a nevetéstől. Egyébként a holland nyelv az első, ahol megfigyeltem, hogy egy betű különbséggel mennyire mást jelent egy adott szó. Lehet, hogy angolban, németben is van erre példa, sőt a japánban erősen rémlik ilyen, de konkrét példa most nem, de erre konkrétan most figyeltem fel először. Akár, L'art Pour L'art Társulat poént is össze lehetne állítani, ha magas szinten állnék hollandból, ezt meg merem kockáztatni. De ez azért gyönyörű: Még meg is kérdezi, hogy ellophatja-e a desszertet.

A másik tévedésem nem annyira vicces, de jól szemlélteti, hogy mennyire kell vigyázni, hogy írunk le egy szót.

Gesloten vs. Besloten
Ez is olyan, hogy nem tűnt fel, hogy baj van itt. Gesloten: zárva van, illetve a sluiten (bezárni) ige perfekt alakja. A Besloten: eldöntötte. A mondat, amit írtam, így lett volna helyes:

Heb je besloten, wat je gaat eten? - Eldöntötted, hogy mit eszel?

Én meg ezt írtam:

Heb je gesloten, wat je gaat eten? - Bezártad, hogy mit eszel?

Teljességgel értelmetlen. Ráadásul, mivel nincs tárgya az igének, ezért zijn-nel kellett volna írjam (Ben je gesloten...?), akkor meg azt jelenti a mondat első fele, hogy "Be vagy zárva...?" Mert állapotváltozás lesz akkor. Csak akkor lehet hebben, ha van tárgya az igének, de legalább az "er" határozószóval vissza kell rá utalni, ha tudható, hogy miről van szó. De az a gyönyörű ebben, hogy még a hollandok közül sem tűnt fel mindenkinek, hogy itt baj van, úgyhogy minden elismerésem a tanárnőé, hogy ezt észrevette.

Az első holland ZH eredménye

Ma megírtuk az első holland ZH-t, és pár órára rá meg is lett az eredmény, 86% lett. Ez azt jelenti, hogy mivel a tanárnő két holland tárgyat tanít, ezért az egyik tárgyból négyest fogok kapni, a másikra ötöst. Az az igazság, hogy eleinte kicsit csalódott voltam, mert a két ötösre pályáztam, és így olyan érzésem van, mintha egy ponttal maradtam volna el a győzelemtől. Konkrétan beugrott az 1996-os Játék határok nélkül 2. elődöntője, ahol magyar színekben Eger város csapata 57 ponttal, egy ponttal maradt el a portugál Moura csapatától és végzett a 2. helyen.

Az elején csalódott voltam, de aztán amikor meghallgattam a JAM Project: Ryujou című dalát, és hihetetlenül ellazultam. Megörültem az eredménynek, és inkább annak örültem, hogy a helyemen vagyok. Végre azt csinálom, amit szeretek, és jó is vagyok benne. Egyébként is már csalódottságomban is voltam annyira észnél, hogy éreztem, hogy vigyázni kell, hogy ne menjek át maximalizmusba. Azt kifejezetten negatív emberi tulajdonságnak tartom, mert csak a tökéletessel elégszik meg, és ha csak egy picivel is marad el tőle, már úgy érzi, hogy a befektetett munka nem ért semmit. Találkoztam néhány ilyen emberrel életem során, és ritkán láttam az arcukon mosolyt. Folyamatosan stresszeltek azon, hogy a munkájuk csak tökéletes lehet, úgy érzékeltem, hogy túl sokat dolgoznak. Pedig fontos megtanulni elégedettnek lenni a szimplán jó munkával, mert egyrészt annak is van eredménye, másrészt meg sokkal kevesebb stresszel jár. Számomra az oldottabb személyiség fontosabb, mint az, hogy egy adott munkába irreális sok időt öljek, csak azért mert nálam 100%-os vagy 0%-os eredmény létezik. De a maximalizmusnak is megvan a maga lelki háttere. Én vállalom, hogy nálam az, hogy elég későn találtam meg, hogy mi az, amit szeretek csinálni, és amiben jó vagyok, és mivel eddig szinte csak kudarcok értek, szinte át akartam lengetni az ingát a túlsó oldalra. De ez nagyon nincs jól. Ezt jelezték többen is, mondták, hogy legyek elégedett a négyessel is, mert az is nagyon jó eredmény. Érzem, és tudom, hogy igazuk van, és erre fogom edzeni magam. Persze azért sokat fogok tanulni, és nem fogok pánikba esni, ha esetleg ötösöket is kapok. :) Egyébként meg jó hangulatban telt a ZH írás, ugyanis mivel ki volt kapcsolva a mikrofon, ezért hallgattam közben a JAM Project: Big Bang albumát, és végig jókedvem volt a dolgozat írása közben. Megint nagyon rákaptam a JAM Project dalokra, és ha nagyon rákapok a JAM Project dalokra, akkor nálam éjjel-nappal szinte csak a JAM Project megy.

Mindenesetre ez az eredmény abból a szempontból is kijózanított, hogy ha tavasszal pályázni fogok a szeptembertől induló Erasmus programra, hogy Hollandiában járhassak egyetemre, akkor igyekszek reálisan választani egyetemeket. Már érdeklődök egyébként felőle, és ahogy azt vártam, a Leideni egyetem a legnépszerűbb a diákok körében, oda többszörös a túljelentkezés. És mi tagadás, én is pályázok arra az egyetemre. Azt fogom csinálni, hogy mivel oda szeretnék leginkább eljutni, ezért azt fogom első helyen bejelölni, aztán második és harmadik helyen (tudtom szerint három egyetemre lehet jelentkezni) pedig olyan egyetemeket fogok válaszani, ahol színvonalas az oktatás és a Károlihoz köthető tanulmányokat tanítanak. Fogok majd tanárokkal beszélni, hogy mely egyetemeket ajánlják, megkérdezem az Erasmus irodát is, hogy mely egyetemekre hányan jelentkeznek, és azokat fogom második, harmadik helyre megjelölni, ahova szívesen járnék, az egyetemhez köthető, jó minőségű oktatás zajlik, és reális esély van bekerülni oda.

Februártól németet is fogok tanulni, és ez is nagyon lelkesít. Az idegennyelvi lektorátusnak köszönhetően van lehetőség második idegen nyelvet tanulni. Jártam egyébként most is ide, holland kezdőre (hogy minél több helyről halljam a nyelvet). Egyébként nagyon jó volt, de szeretnék németül is jól beszélni. Meg mondta is a tanárnő nekünk (ketten voltunk Néderlandisztikások), hogy szeretné olyanoknak megadni a lehetőséget, akik szeretnének hollandul tanulni, és nincs más lehetőségük rá. Teljes mértékig elfogadtam. Volt egyébként Kahoot játék holland kezdő témában, és mi ketten végeztünk az első két helyen (csak szerényen: én lettem az első, kb. 1.300 pont előnnyel), tehát itt arról is van szó, hogy a többiek mintha nem rúghatnának labdába mellettünk, mert amúgy a 3. helyezett is lelkes és elhivatott a holland nyelv kapcsán. Úgyhogy februártól német, és beszéltem is azzal a tanárnővel, aki a németet tartja. Nagyon lelkesítő volt, már most olyanokat mondott, hogy úgy érzem, hogy az egyetem végére felsőfokon fogok beszélni németül. Ő volt az első, aki elmagyarázta, hogy valójában a német egy logikus nyelv. Angol tanár is, úgyhogy van viszonyítási alapja. Tudja jól ő is, hogy nehezebb a német nyelvtan, de már ahogy magyarázta, már összeállt bennem egy olyan kép, hogy úgy érzem, menni fog a német. Arról van ugyanis szó, hogy a német nyelvtan egyes elemeinek is vannak külön elemei (tehát, hogy a Perfektnek haben vagy sein a segédigéje, illetve az erős, vegyes és gyenge ragozások), de ami miatt logikus, hogy a német nyelvben nincs kivétel. Az, hogy egy igének rendhagyó a ragozása, az nem jelent kivételt, mert például, ha tőhangváltós, az azt jelenti, hogy erős ragozású, tehát az erős ragozásúak csoportjába tartozik. Így nincsenek kivételek, míg az angol nyelv tele van kivételekkel, az abból a szempontból nehezebb. Ezt így konkrétan ma hallottam először. És máris úgy érzem, hogy menni fog a német. Egyébként is (talán írtam itt is korábban), hogy ahogy tanuljuk hollandból az újabb és újabb szabályokat, úgy jönnek elő, hogy ilyen van a németben... Hát ez tökre olyan, mint a német... És mivel ezek kellemes érzések, emlékek jönnek elő ezen gondolatok kapcsán, ezért egyre inkább olyan érzésem van, hogy akarok németül tanulni. Szeretnék németül is jól beszélni. Erre lehetőség lesz, és mindent meg is teszek a jó eredményért.

Gyerekalbumok CD-n

Pénteken voltam a bolhapiacon, és találtam két 100 Folk Celsius CD-t. Mivel darabja 200 forint volt, ezért úgy döntöttem, hogy megveszem őket. A bal oldali CD-hez fűznek komolyabb emlékek, mert az megvolt gyerekkoromban kazettán a három Miki Manó kazetta mellett. Szerettem, meg sokat hallgattam, de az 1998-as Garfield album már kimaradt nekem. Akkor már voltam vele, hogy ilyet gyerekes hallgatni.

De nemcsak gyűjteménybe vettem meg ezeket a CD-ket, hanem arra voltam kíváncsi, hogy milyen lesz ezeket a dalokat hallgatni. A gyerekeknek készült kiadványoknál azt szoktam nézni, hogy milyen őket felnőttként nézni, hallgatni, olvasni. A gyerekdaloknak két véglete van. Az egyik, amelyik felnőttként is kellemes érzés hallgatni, mert úgy érezzük, hogy megédesítette a gyerekkorunkat. Ide tartozik nálam Halász Judit, akit ha csak meglátok, hallom az egyik dalát, olvasok tőle interjút, egyből az jut eszembe róla, hogy nemcsak az én gyerekkoromat, hanem nemzedékek gyerekkorát tette kedvesebbé a dalaival. Több interjújában is mondta, hogy a gyerekeket nem lehet átverni, őket is komolyan kell venni. És hallani a dalain keresztül, hogy tényleg így gondolkodik és következetesen tartja magát ehhez. Ez adja a dalainak hitelességét. Aztán ott a másik véglet: Pap Rita, aki valahányszor eszembe jut, rettenetesen kínosan érzem magam, hogy volt idő, amikor hallgattam a dalait. Ő egyáltalán nem vette komolyan a gyerekeket. Szövegeivel és idétlen zenéivel... ha erős kifejezés is, hogy hülyére vette a gyerekeket, de olyan érzetet adtak a dalai, mintha a gyerekek 0-12 éves kor között végig 3-4 éves szintjén lennének mentálisan. Rendkívül bugyuták voltak a szövegei, örülök, hogy eltűnt a médiából, és nem játsszák a dalait.

Hol van ezen két véglet között a 100 Folk Celsius? Kétszer hallgattam végig mindkét albumot, és az biztos, hogy a kettő között, de számomra nem egyértelmű, hogy pontosan melyikhez sorolható inkább. Az becsülendő, hogy ők maguk írják a zenét, és játsszák el a dalokat élő hangszerekkel, ez mindenképp Halász Judit felé tereli az együttest. Viszont szöveg és mondanivaló terén már nem egyértelmű a dolog. Vannak olyan szövegeik (például a "Hány lába van?") melyek kifejezetten kellemesek, lehet mondani, hogy ott komolyan veszik a gyerekeket. De például az olyan dalokban, ahol torzított, idióta hangon énekelnek valamilyen állatot imitálva, azok jobb, ha meg se születtek volna. Azokat nagyon kínos hallgatni. Illetve, ami nem tetszik, hogy néhány albumuk kifejezetten reklám célzattak készült el. Hát rögtön itt a Garfield album. 1998-ban jelent meg, egyrészt az első Garfield képregény megjelenésének 20. évfordulója alkalmából. De a fő borítón ott a Garfield csokiszelet (mennyit vettem abból annak idején...), a belső borítón meg egy nyereményjátékot hirdettek. Ugyanilyen reklámalbum volt az 1993-as Miki Manó és a Dinoszauruszok album is (mely csak kazettán jelent meg), ahol a Rucola cukorkát reklámozták. Annak kapcsán is volt valami nyereményjáték. Kétségtelen, hogy hatékony ily módon gyerekeknek terméket reklámozni, hiszen az adott termék a gyerekdalokat juttatja eszébe, illetve annak kellemes hangulata, így biztos, hogy igényt fognak rá tartani. Nem véletlen, hogy Dévényi Tibor: Három Kívánság című műsora is tele volt a '90-es években mindenféle reklámokkal. Ja, Három Kívánság: Hát a 100 Folk Celsius is elénekelte a műsor betétdalát, és mintha fel is léptek volna a műsorban. De ezt már nem mondanám biztosra.

Mellesleg nemcsak a Miki Manó albumok voltak meg kazettán, hanem a Miki Manó magazint is vettem. Az is inkább olyan, hogy inkább kellemetlen rá gondolni, mert eléggé csúnya kreálmány. Első olvasásra meglepett, amikor valaki azt írta, hogy gyerekkorában rémálmában jelent meg Miki Manó. Ma már egyáltalán nem csodálkozok rajta, bár bennem nem keltett ennyire kellemetlen érzéseket, de meg tudom érteni, ha valaki nem szerette.

Szóval a 100 Folk Celsius gyerekdalok terén valahol a két véglet között tengődött, azt gondolom, hogy nem egyértelmű, hogy inkább jobb vagy rosszabb gyerekdalokat írtak. Döntse el mindenki maga ízlése szerint.

Jelenlegi német nyelvtudás

A Topszótár weboldalán van külön szintfelmérő angol és német nyelvből, ahol egészen C1-es szintig mérik fel a nyelvtudást. Egy 50 kérdéses teszt keretében kaphatunk képet a jelenlegi szintünkről.

Ez nagyjából ott van, ahol vártam. Alapvetően tudok kommunikálni németből, sok mindent megértek, de azért vannak hiányosságok. Például szenvedő szerkezetben nem mernék lazán kihozni egy mondatot. Ami fontos, mert a németek szeretik használni a szenvedő szerkezetet.

Ahogy egyre többet tanulok hollandot, és ahogy fedezem fel a hasonlóságokat a német és holland szavak és nyelvtan között, úgy van egyre nagyobb igényem, hogy újra tanuljak németül. És februártól fogok is. Ugyanis a Károlin nagyon sok lehetőség van nyelveket tanulni a Nyelvi lektorátusnak köszönhetően. Egyébként első helyen a Germanisztikát jelöltem meg, de azért rostáltak ki 0 ponttal, mert nincs németből emelt szintű érettségim. De egyáltalán nem bánom, mert a Néderlandisztikával igazából jobban jártam, mert Hollandia és holland nyelv a fő csapásirány nálam. De van lehetőség külön tanulni németül. Nagyon bízok abban, hogy az egyetem végére össze tudok hozni egy magabiztos B2-es szintű német nyelvtudást, akár C1-eset is. Akármennyire is tapasztalom a nyelv nehézségeit, egyszerűen imádom a németet. Főleg most, hogy megkönnyíti a holland nyelv alapjainak a megtanulását. Nálam a két nyelv erősíti egymást, ez a német nyelvterület nagyon közel áll hozzám.

Úgyhogy nyelveknél a németre és hollandra kerül a fókusz, hobbi szinten szívesen veszem a japánt, az angol meg azért, mert mindenki beszéli...

Thalía: Arrasando CD

Hát, az az igazság, hogy nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz újra megszerezni Thalía CD-it, úgyhogy örülök, hogy a mai nappal meglett a két legfontosabb CD az énekesnőtől, az Amor A La Mexicana és az Arrasando.

Az Arrasando egy érdekes album, már lehet érzékelni, hogy Thalía kacsintgat a világsiker felé, mert fellelhetők azok a dance stílusú dalok, amikkel el akarja árasztani a spanyol nyelvterületen kívüli országokat (Jézusom, milyen mondat ez...), de itt még van saját stílusa, egyénisége. Arról nem is beszélve, hogy klasszikus latin pop dalok is hallhatók az albumon. Ott van rögtön az első szám, az Entre el Mar y una Estrella, de nálunk is nagy nézettséggel vetített Rosalinda betétdala is visszanyúl a gyökerekhez.

De az ezen az albumon hallható dance dalok is nemcsak azért jók, mert elfogadhatók, mint Thalía egyéniségét kifejező dalok (ez is eléggé nyakatekert mondat lett...), hanem jól meg vannak írva. Már az első végighallgatás után is megkülönböztethetők a dalok egymástól. A dance stílus különböző jegyeiben íródtak, és a témájuk is különböző. Sőt, azt is megmondom, hogy a címadó dal, az Arrasando az nálam abszolút kedvenc az énekesnőtől. De tényleg úgy kell elképzelni, hogy ha összeállítanék egy Thalía toplistát a kedvenc dalaimból, akkor az Arrasando lenne az 1. helyen. Egyrészt mert nagyon szeretem a dinamikáját, másrészt meg a dal vidám hangulata abban is megfigyelhető, hogy a magas hangok dominálnak mind énekben, mind a "hangszeres" (mert szerintem csak szintetizátor hallható a dalban) játékban is, illetve nagyon erős és nyomatékos a hangzás. És valahogy olyan érzésem van az Arrasandónál, hogy ott minden összeáll. Annyira átjön a vidám hangulat, hogy legvidámabb pillanataimban mindig megerősít. De egyébként az egész albumra jellemző az erős, domináns hangzás, ennek köszönhetően az egész albumot átjárja a pozitív hangulat, csak ez nálam a címadó dalban csúcsosodik ki. Van olyan érzésem, hogy nem véletlen kapta az album az Arrasando címet.

Azt ki lehet jelenteni, hogy ez egy olyan album, ami jó eséllyel nem aratna osztatlan tetszést, ha mindenki meghallgatná, hiszen mindenkinek más stílus tetszik. De ahhoz továbbra is ragaszkodok, hogy hallgassuk ezeket a dalokat úgy, hogy vonatkoztassunk el attól, hogy Thalía mexikói sorozatok főszereplője volt. Lehet nem szeretni ezeket a sorozatokat, én is úgy vagyok velük, hogy túlzottan leegyszerűsíti az érzelmeket, és semmilyen kapcsolata nincs a valósággal. De vonatkoztassunk el a sorozatoktól, hogy hallgassuk csak a zenét, és értékeljük csak magát az albumot. Lehet, hogy egy kicsit másképp fogunk hozzáállni. Bár Thalía is tudhatott valamit, nem véletlen, hogy a Rosalinda után végleg kiszállt a sorozatokból. Azt tippelem, hogy ő is tudta, hogy megbélyegezhetik őt, ha marad a mexikói sorozatoknál. Vagy egyszerűen csak tudta, hogy ha sikeres lesz Amerikában, akkor nem marad ideje a sorozatokra, vagy meg akart szabadulni a gyökereitől. Nem tudom az igazat, csak tippelek.

Mindenesetre kíváncsi leszek, hogy találok-e még albumot tőle. Nincs kizárva, hogy egy darabig nem lesz.

Aladdin DVD

Ma megjelent az élőszereplős Aladdin és Oroszlánkirály DVD-k, közülük az Aladdint vettem meg. Méghozzá azért, mert rákerült a flamand szinkron és holland felirat. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen a lesz flamandul, és mennyire hasonlít a hollandhoz. Mivel láttam már magyarul, ezért egyből idegen nyelven néztem meg. Érdekes volt a belgák holland nyelvén nézni a filmet. Alapvetően kevesebb szót hallottam ki, inkább a holland feliratot értettem. Tényleg lehetnek különböző szóhasználatok, ahogy előzetesen tanultunk már néhányat. Mindenesetre a beszéd számomra szokatlanul szép volt, azt a nagyon harácsolós, hörgős beszédet nem hallottam. Inkább szóhasználatban vettem észre különbséget, de volt jó néhány szó, amit flamandul is értettem..

Egyébként egész jó a film szerintem, a jobb élőszereplős Disney filmek közé sorolom. Bár egyébként azt tippelem, hogy nemcsak azért nem aratnak osztatlan sikert a Disney klasszikusok élőszereplős változatai, mert sokan a pénzt sejtik az egész mögött, hanem mert ezek a tündérmesék, csak animációban működnek igazán. A színészi játék nem volt az igazi, mintha nem éreznék át a történet mese-mivoltát. De valahogy a miliőt sikerült átadni, sőt! Nekem még 1-2 újrahangszerelt változata is nagyon tetszik. Például az Ezeregy éj és a Hipp-Hopp dalok. Ezek nekem nagyon bejönnek az új hangszereléssel, mert úgy adnak új értelmet a daloknak, megőrizték az eredeti hangulatát. De hát ez a feldolgozások értelme. Mindazonáltal maga a film nekem olyan 6 pont. De majd írok róla részletesebben később, ha úgy érzem, hogy lesz annyi gondolatom, hogy külön postot tudok rá szánni.

A kezdőképernyőn jelen van mind a holland, mind a flamand nyelv, mint választható.

Új Okui Masami album!

Okui Masami ma online koncertet tartott, ahol bejelentette, hogy új albumot fog megjelentetni.

Már az is tudható, hogy az album 2021. március 13-án (tehát a születésnapján) fog megjelenni, és a 11-elevens- címet kapja. Nagyon megörültem a hírnek, és őszintén remélem, hogy követni fogja az előző album, a HAPPY END pozitív trendjét, hogy jobb album lett az előző kettőhöz képest. Tehát legyen még jobb, legyen olyan, mint 10-15 éve! Bár ez talán túlzottan magas elvárás, ugyanis a '00-s években olyan nívót ütött meg (a személyes értékrendem szerint), melyre tényleg szinte csak a kiválasztottak képesek, ráadásul albumokon át! Írtam már erről többször is, nem szeretném ismételni magam. Az a lényeg, hogy ha előjön egy erős albummal, az mindenképp reménykeltő, hogy érdemes még 52 évesen is (az 53. születésnapján jelenik meg az album) figyelni rá, mert vannak progresszív gondolatai a világról, az élet dolgairól, amit megoszt azokkal, akik meghallgatják az új albumát. Ha ezt teljesíti, én már bőven elégedett leszek, de ha ezt még megspékeli egy jó zenével, akkor az már tényleg... Szinte mint fénykorában.

Fénykorának csillaga egyébként 2011-ben áldozott le nálam, amikor leszerződött a Lantishoz. Előtte volt ugye a saját kiadója, az evolution, azt már nem tudta működtetni, ezért átment ahhoz a kiadóhoz, mely kiadja a JAM Project albumokat és kislemezeket is. Az első albuma a Lantisnál 2012-ben jelent meg Love Axel címmel. Önmagában nem rossz az album, de nem személyes. Nem éreztem a dalokban, hogy Okui Masami tényleg a saját gondolatait közvetíti, az éneke is olyan távolinak tűnt nekem. Mintha nem tudna azonosulni a dalokkal, amit írtak neki. Lehetett is érzékelni, hogy a dalok egy részét mások írták, nem a megszokott írói gárda (pl.: Monta, MACARONI, vagy maga Okui Masami), ez pedig rontott az album összképén. De nemcsak ezen, hanem a 2015-ben megjelent Symbolic Bride-on is. Az is olyan volt, hogy szoknom kellett. A címadó dalt (Symbolic Bride ~Rebellion of Valkyrie~) leszámítva a dalok döntő többsége elütött a megszokott Okui Masami hangzástól. A PLATONIC ~Luna~ című dalt pedig ott jegyzem a legrosszabb Okui Masami dalok között.

Azt érdemes tisztázni, hogy ez az album sem rossz. Nem arról van szó, hogy tűzbe kell dobni, és Okui Masami tegye le a mikrofont, mert már árnyéka sem önmagának, hanem az, hogy tényleg olyan kivételesen magas minőséget képviselt éveken át, képes volt úgy megújulni, hogy tisztán lehetett érzékelni az újabb albumaiban is a személyiségét, egyéniségét. Ez teszi annyira kivételessé az ő énekesnői karrierjét. Több albumát is 90% fölé értékelném, pedig azért nekem is megvannak a magam elvárásai egy zenei kiadvány felé. Jó, lehet jönni elfogultsággal, és akkor tisztázzuk le azt is, hogy Okui Masami nagyon sok olyan dalt írt, ami az én zenei ízlésem, és rendkívül igényes formában műveli azt a zenei stílust, amit szeretek. Ez az elfogultságom alapja. De ez persze nem azt jelenti, hogy mindenkinek tetszeni fog. Tudok egy-két emberről, akinek megmutattam Okui Masami zenéjét, mondta, hogy jó-jó, de elment mellette, mint sok más dal mellett. Ez is olyan vélemény, amit tiszteletben tartok.

De visszatérve a korábbi albumokra, a 2018-ban megjelent HAPPY END volt az első olyan album, ami már reménykeltő volt. Ahol igyekeztek összhangba hozni a dalokat Okui Masami személyiségével. Ez többé-kevésbé sikerült. Inkább többé, bár némileg egyszerűbb ez az album zeneileg, mint a régi nagy klasszikusok. Ezt ezért nem szerettem annyira. Nem hiába, aki tényleg felmutatott egy nagyon-nagyon magas zenei minőséget, azzal szemben óhatatlanul megnőnek az elvárások. A HAPPY END más előadótól nagyon jó album lenne. Okui Masamitól meg szimplán csak jó.

Ilyen az, amikor valaki nemcsak szórakoztat a dalaival, hanem tartalmat, értéket is közvetít. De ha az új album még jobb lesz, mint a HAPPY END, akkor van még helye a japán könnyűzenei életben. Csak a legjobbakat remélem.

Almási Kitti könyv és Jégvarázs II DVD

Sikerült megvenni Almási Kitti legújabb könyvét, illetve a Jégvarázs 2 DVD-t.

Ahogy írtam korábban, sok jót remélek az új Almási Kitti könyvtől, mert a Facebook, Instagram oldalaiban és YouTube csatornáiban is sok jó gondolatot oszt meg, amelyeket a könyvből idéz. Ezeket rendkívül progresszívnek gondolom, tényleg az tetszik, hogy nem ítél el semmilyen rossznak bélyegzett tulajdonságot, hanem keresi azok az okát, gyökerét, ezáltal ad rájuk magyarázatot. Ezt azért tartom fontosnak, mert így válnak kimondhatóvá olyan dolgok is, amik ha nem is feltétlen tabuk, de szégyen kimondani, mert biztos, hogy megbélyegeznek miatta. Ezért ezeket csak a legközelebbi barátoknak mondjuk el. Azt remélem, hogy több ilyet fogok olvasni a könyvben. Az biztos, hogy a fejezetcímek érdekfeszítőek, biztos vagyok abban, hogy végig fogom olvasni. Fogok még írni róla.

Örülök, hogy feltámadt a Pro Video, így jönnek az újabb Disney DVD-k. Első körben a Jégvarázs 2 és a Toy Story 4 jelentek meg, jövő szerdán jönnek az Aladdin és az Oroszlánkirály élőszereplős változatok DVD-i. Igazából nem terveztem ilyen korán megvenni a Jégvarázs 2 DVD-t, de amikor láttam, hogy rajta van a német szinkron és német felirat, akkor semmi kétségem nem volt, hogy ez kell nekem, méghozzá a lehető leghamarabb! Szerintem nincs is olyan magyar kiadású DVD-m, amin van német szinkron vagy felirat. És én, aki akármennyire szenved a német nyelvvel, mégis imádja, ez nálam nagy súllyal vetett a latba, amellett, hogy Disney DVD. Mindenképp meg fogom nézni németül is, de ma magyarul, mert most láttam először. Így első végignézés után alapvetően tetszik, inkább kellemes csalódás volt. Bár az eleje, az a túlzott idilli kép nekem már túl sok volt, de a kaland része kifejezetten tetszett. De az, amiért volt az egész kaland az nekem a nagyobb a füstje, mint a lángja tipikus esete. De majd megnézem németül meg angolul is (természetesen az angol szinkron is rajta van).

És akkor a két DVD együtt, Egyébként soha nem voltam nagy rajongója a Jégvarázsnak. Akkor jöttem rá, hogy mi nem tetszik benne, amikor megnéztem az első filmet angolul is. Ez azon kevés Disney klasszikusok közé tartozik, amelynek nem tetszett a magyar szinkronja. Túlzásosan negédes, tenyérbemászó, annyira érződik, hogy a tizenéves lányok a célközönség, mert a különböző relikviáknak ők lesznek a fő vásárlói csoportja. Viszont amikor megnéztem angolul, jobban átjött a történet mondanivalója. A poénok viccesebbek voltak, és többet nevettem az egészen. Kíváncsi leszek a német szinkronra, remélem úgy jobban fog tetszeni a második film.

Amit még soron kívül meg fogok venni, az az Aladdin élőszereplős DVD. Azon ugyanis flamand szinkron és holland felirat van! Flamand, a belgák által beszélt holland nyelv! Kezdjük egyébként egyetemen tanulni a holland és a flamand nyelv közti különbséget. Azért van néhány, mindenképp meg fogom tanulni, de egyébként sokkal inkább Hollandia-párti vagyok. Drága holland barátom, Humbby mondta, hogy előszeretettel gúnyolódnak a belgák által beszélt holland nyelven, és az a helyzet, hogy meg tudom érteni, hogy miért. Néhány alkalommal holland nyelvórán házi feladatként meg kellett nézni néhány tanító jellegű videót. Néhány videónál feltűnt, hogy egyáltalán nem olyan a holland beszéd, mint amilyet megszoktam. Akkor esett le, hogy miért, amikor megláttam a linkben a ".be" végződést. Ez belga weboldal, és amit hallottam, az flamand stílusú holland. Irgalmatlanul bántotta a fülemet, nagyon csúnyán mondják a "g" és "ch" betűket. Ha valaki azt mondja, hogy a holland nyelv erősen hörgős, harácsolós, a flamand ennek a négyzete. Nem mondom, a dél-hollandok beszédét is szokni kellett, de az még hallgatható számomra. Az északon élő hollandok beszélik szépen (a mi fülünknek) a nyelvet. Ők a g-t szinte úgy mondják, mint mi, a ch meg inkább a német ch-hoz hasonlít. Mindenesetre meg fogom nézni az Aladdint flamand-hollandul is, mert azért érdekel. Meg becsülöm, hogy végre nyugati nyelveken is adnak ki Magyarországon DVD-ket.

Vásárlásra tervezett könyvek

Azért is döntöttem, hogy megveszem a Sztevanovity Dusán könyvet, mert több, mostanában megjelent könyv is érdekel, ezekről írnék.

• Almási Kitti: Ki vagy te?
  Almási Kittit jó ideje követem Facebookon, Instagramon és figyelemmel követem a YouTube csatornájára feltett videóit, és végtelenül szimpatikus, nagyon szeretem a stílusát. Kiválóan reflektál a mai ember problémáira, elsősorban párkapcsolati jellegűekre, és ami miatt nagyon szimpatikus, hogy a negatív(nak bélyegzett) emberi tulajdonságot sem ítéli el, hanem elmagyarázza, hogy annak mi az oka, honnan gyökerezik. Ez pedig nagyban kiemeli az átlag pszichológusoktól, mert én ilyet másoktól nem hallottam. Ami még nagyon tetszik, hogy teljesen az átlagember stílusában mondja el a tapasztalatait, gondolatait, nem beképzelt lenéző stílusban, főleg nem úgy, hogy mindenkinek így kéne tennie. Még egy könyvem sincs tőle, de azok alapján, amit a Facebook oldalán idézett az új könyvéből, mindenképp tervezett vásárlási listán van.
• Csernus Imre: Főnix
  Igazából szkeptikus voltam, amikor megtudtam, hogy Csernus Imre új könyvet jelentet meg. Egyrészt mi újat tud mondani, másrészt a két könyvvel ezelőttiről mondta, hogy az lesz az utolsó... De most már inkább más miatt vagyok szkeptikus. A könyv témáját a koronavírus okozta járvány által megváltozott mindennapi életünk alapozta meg. Arról beszélt a YouTube videóiban, hogy az ember pánikba esik a változástól, attól, hogy hirtelen nagyot fordul az élete. Ő meg kinézett a kertbe, és látta, hogy mennyi munka lesz itt. Ez megint túl egyszerű felfogása az élet dolgainak. Hiszen sokaknak a járvány a munkahelyük elvesztésével járt, és mintha az anyagiak okozta változást nem venné figyelembe. És az a helyzet, hogy mivel ezzel kapcsolatosan nem nyilvánul meg (legalábbis nem emlékszem, hogy ilyet olvastam volna tőle), ezért nincs tőle hiteles tanács azzal kapcsolatosan, hogy mi a teendő, mit javasol nagy anyagi változás esetén. És az előzetes videói alapján sem tűnik úgy, hogy erre ki fog térni. Bár a könyvbemutató 1 órás videót még nem néztem meg, ha ott esetleg... De az se tetszik, hogy már 4.500 forint a könyv. Lehet, hogy az lesz, hogy előbb belelapozok, beleolvasok, amúgy tartok attól, hogy ha megveszem, ott marad a többi Csernus Imre könyv között, mint kvázi gyűjteménynek. Annak azért drága. Majd meglátjuk.
• Tari Annamária: Online illúziók, offline valóság
  Tari Annamária könyvei is eléggé olyanok, hogy egy kaptafára készülnek. Bár ezzel eléggé elprofanizáltam a munkásságát, hiszen neki szakterülete a mai fiatalok, és viszonyuk az online világhoz. Ezzel kapcsolatos folyamatos kutatásait írja meg a könyveiben. De azt akkor is be kell látni, hogy a könyvei csak annyiban különböznek, hogy a témákat aktualizálja, magákat a témákat nem, ezért van az, hogy egy nagy könyvvé folynak össze a fejemben az eddigi könyvei. Ezért is van az, hogy bár tudtam, hogy megjelent ez a könyv (tavalyi), de nem foglalkoztam vele komolyan. Ha lesz lehetőségem, megveszem magamnak, de a többihez képest hátrasorolt nálam.
• Presser Gábor: Presser könyve
  Na ez volt az a könyv, aminek hatására eszembe jutott Dusán könyve. Ez pedig nagyon érdekel, nagyon szerettem olvasni az LGT-könyvet, így szerintem akármennyire drága is ez a könyv, biztos, hogy megéri az árát. Az LGT-könyvben is azt szerettem, hogy szerettem elképzelni, magam előtt látni az olvasottakat, az hihetetlen élmény volt. Presser Gábor könyvénél is hasonlókat remélek.

Azért összességében értékes könyv mind, ami többé fog tenni, ha el fogom olvasni őket.