Újabb animének értem a végére, méghozzá a Wotaku ni Koi wa Muzukashii volt az, amit befejeztem. Kicsit sajátságos, de pont azért tetszett, mert a maga nemében hiteles volt.
Egyrészt nagyon tetszett, hogy megmutatta, hogy huszonévesen munka mellett is lehet hódolni a gyerekkori / tinédzserkori szenvedélyünknek. Nem egyszer láttam olyat, hogy valaki arra hivatkozva hagyta abba a rajongói munkásságát, mert most már dolgozik, és nincs rá ideje. Soha nem tudtam ezzel a gondolattal azonosulni. Az vitán felül áll, hogy egyetem után, ha valaki dolgozik, annak kevesebb ideje jut a hobbijára, főleg, ha jön a komoly párkapcsolat, házasság, akár gyerek(ek) is, de azt gondolom, hogy aki igazán szereti a hobbiját, az igyekszik úgy koordinálni az idejét, hogy tud rá időt szakítani. Ezt mutatja meg ez az anime. A munkahely stimmel, a kapcsolat kialakulóban, házasság, gyerek még nincs. De ahogy bemutatja a fiatal felnőtt létet, azt hitelesen teszi, nem utolsósorban szerethető módon. Különböző személyiségek találkozása mindig ad alapot a poénra.
Két páros kapcsolatának kialakulását követhetjük végig: Nifuji Hirotaka és Momose Narumi valamint Kabakura Taro és Koyanagi Hanako. A lányok inkább animerajongók, a fiúk meg videojátékosok. A videojátékos részben nagyon tetszettek a különböző Nintendo konzolok és játékok: Nintendo Switch, Mario Kart, Wii Wheel, sőt még az Animal Crossing is szóba kerül, bár én személy szerint ez a játékot nem szeretem. A lányok meg tipikus női otakuk. Cosplayes képek, sokat sejtető jelenetek a telefonon, és persze fujoushik. Mert ezt a témát is megragadták az animében. És hogy már az animékben megjelenik a téma, jelzi, hogy mennyire tényező lett az anime világában a fujoshi vagy fudanshi lét. Néhány kép erejéig a lányok összehozzák Hirotakát és Tarót, akiken ugyan látszik, hogy nem egymás mellett képzelik el a jövőjüket, de a lányokért kibírják ezt a kis kellemetlenséget.
Ami nagyon tetszik, hogy lassan alakul ki a párkapcsolat. Romantikus történetek egyébként is úgy jók, ha inkább lassú a történetvezetésük, mert így van lehetőség megélni, azonosulni a szereplőkkel, valamint ha az anime kellőképpen elmélyül a érzésekben, akkor azt is megérhetjük, hogy miért pont őt választotta. Bár itt érzések elmélyüléséről nem igazán beszélhetünk, sokkal inkább arról hogy bár a párok hobbija szinte ugyanaz, mégis különböző a személyiségük. És bizony sok poénra ad alapot az, ahogy viszonyulnak egymáshoz főleg az elején, aztán szépen lassan, ahogy egyre többet vannak együtt, összecsiszolódnak. Az elején Hirotaka szinte teljes apátiával van Narumi lelkesedése felé, mintha az egész életét egy meghatározott rutinnal élné, abban nincs semmi izgalom, nem érti, hogy Narumi mire fel örül ennyire az életnek. Azt ugyan nem mondanám, hogy a végére Hirotaka valósággal meghasonul Narumival személyiség terén, de azzal több időt töltött vele, talán mondhatjuk azt, hogy megszokta a személyiségét, és egy kicsit meg is szerette. Az első évad végéig ide jutottunk velük kapcsolatosan.
A második páros Taro és Hanako hasonlóak abból a szempontból, hogy Taro inkább a videojátékokat szereti, plusz a mangákat, míg Hanako inkább anime rajongó. A különbség köztük annyi, hogy mind a ketten magabiztosabbak, céltudatosabbak az életben. Taro is határozottabb, ahogy Hanako is. Ő magabiztosabban éli meg a maga nőiességét, és kicsit él is vele. Sok időt töltenek el négyen együtt közösen, ezekbe olykor becsatlakozik Hirotaka öccse Nifuji Naoya is, az ártatlan arcú, egyszerű gondolkodású srác, aki tud örülni az élet apró örömeinek. Kifejezetten kellemes személyiség. Későn derül ki, de végül neki is lesz párkapcsolata. Az animében már nem is térnek ki rá igazán, de abban a gyorsétteremben, ahol dolgozik, egyszer betér egy lány a kézikonzoljával, és Naoya segít neki, hogy továbbjusson. Mondjuk az anime fujoshi mivoltára szépen rájátszottak a lány személyében. Mivel félhosszú haja van, és túlzottan egyszerű az öltözködése. Nem is lehet felismerni, hogy most fiú vagy lány, tipikusan az a fajta otaku, aki még az öltözködésére sem ad. Aztán olyan, hogy emberekkel barátkozni... Szinte teljes képtelenség. Annyira fiúsnak tűnt, hogy konkrétan azt hittem, hogy behoznak egy fiúpárost az animébe. Na mondom, de szép lenne, de aztán kiderült, hogy lányról van szó. Náluk is maximálisan el tudom képzelni, hogy nagyon jó páros lennének. Naoya az ártatlanságával könnyen meg tudná nyitni Kou-t, ha látja benne a pozitív személyiséget és megbízik benne. Velük is érdemes lenne foglalkozni.
Aztán van egy részes OVA is, ami alapvetően beleillik a sorozatba, de ez egy sztorizós epizód. Hanako meséli el Hirotakának és Naruminak, hogy találkozott először Taróval. Középiskolában, egészen pontosan röplabda edzésen. A fiú a középiskola röplanda csapatának tagja volt, de nem egészen itt találkoztak először. Ez adja a történetük érdekességét. A röplabda pálya, meg ahogy Taro bánik a labdával, egyértelműen Haikyuu!! utalás. Hanako eléggé furcsán néz ki a félhosszú hajával, de már itt megvillogtatta a női rafinériáját, amivel ha nem is behálózta Tarót, de mindenképp jó alap volt a kapcsolatuk megalapozásának. Jól sikerült az OVA, ajánlom mindenkinek.
Egyértelmű, hogy lesz második évad, hiszen épp csak kialakulóban voltak a párkapcsolatok. A második szezonra biztosan komolyra fordul a szerelem, akár házasság sem kizárt annak a végére. Mindenesetre nagyon szívesen megnézném, hogyan alakul tovább a kapcsolatuk. Nagyon jó romantikus anime, ahol nincsenek túltolva az érzelmek, mégis végig érzékelhető, hogy több van közöttük, mint barátság, ráadásul kiválóan megmutatja az anime, hogyan csiszolódhatnak össze különböző személyiségek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése