Az ajándék, ami megadatott

Ahogy írtam a MondoConos postomban, nézem a Given-t, és nagyon örülök, hogy végre úgy tűnik, hogy lesz egy olyan Shounen-ai anime (vagy BL, kinek hogy tetszik), ami végre hozza azt a színvonalat, amit egy magasabb szintű romantikus anime.

Leírnám kicsit részletesebben a történetét, hogy találtam rá, mert érdekes volt. Igazából a My Anime List-es kép alapján vált szimpatikussá, és volt olyan érzésem, hogy érdemes lesz erre az animére figyelni. Gyanús volt a két srác, Mafuyu és Uenoyama, ahogy együtt voltak, de féltem többet belelátni, mint ami valójában van, nehogy a nemrég a My Anime List-en megismert francia srác TuyNOM megint kiosszon, hogy már megint többet gondolok bizonyos jelenetbe, mint ami valójában van. Persze csak poénból. De mint kiderült, nem véletlenül láttam meg többet a két fiú között, ugyanis tényleg szerelem lesz közöttük. A francia fiúval amúgy egész jól összebarátkoztunk, és sokat hecceljük egymást, ő is az a fajta, aki szeret csipkelődni. És hát bennem emberére talált ebben a témában. Hetero létére ő is nézi az animét, főleg az 5. rész vége adott neki alapot arra, hogy köszörülje a nyelvét rajtam. Erről majd később.

Sokaknak nem volt szimpatikus Sato Mafuyu, mert már az esetlenségnek azt a végletét mutatta a viselkedésével, ami miatt sokan feltették a kérdést, hogy mit keres az animében? Annyira olyannak tűnt, mint aki nem tud már segíteni magán. Nekem végig az volt az érzésem vele kapcsolatosan, hogy van helye az animében, és igenis odaadnám a gitárt a kezébe. Tud ő játszani rajta, csak kell neki valaki, aki megtanítja őt játszani. 8 volt az, aki először felvetette ezt a kérdést még a MondoConon, és az igazat megvallva, hogy ha bár érveltem Mafuyu mellett, azért volt olyan gondolatom, hogy volt alapja a kételkedésének. Meg is kérdeztem Magyarország legnagyobb BL-szakértőjét, Jucuky-t, hogy mit tud az animéről. Miután olvassa mangában a történetet, ezért sokkal előrébb jár, így tudja, hogy mi fog történni, és mondta is nekem, hogy meglesz az oka annak, hogy miért olyan, amilyen. És ez a 6. részben ki is derült. Ó, az én megérzéseim... Nem derült fény Mafuyu teljes háttértörténetére, ki van úgy találva, hogy csak annyit tudjunk meg a történetből, hogy megértsük, hogy Mafuyu nem ok nélkül zenél, de bőven vannak még fekete foltok a múltjából.

Ami nagyon tetszik az animében, hogy nem az a fajta sablonos BL-anime, ami már a rajzstílusban is meglátszik. Nincs nagyon élesen elkülönítve a két fiú külsőre, hogy az egyik a tipikusan domináns, kisszemű, mély hangús, férfias külsejű, míg a másik akár lányosan is kinéz, nagy szemű, magasabb hangú, esetlenebb srác. Hanem bármelyik shoujo animébe beleillik, és pont mert nem tipikus BL-sablon, ezért tetszett meg. És eddig úgy néz ki, hogy történet terén is rendben van a dolog. Tetszik, hogy fokozatosan adagolja Mafuyu múltját az anime, és már eljutottunk oda, hogy tudhatjuk, hogy miért is akar annyira zenélni. Egyébként én kifejezetten szeretem az esetlenségét, és ahogy Uenoyama lereagálja azt. Látszik rajta, hogy akar segíteni a fiún, csak hát néha próbára teszi a türelmét, hogy ennyire nehéz dolga van vele. Néha mintha maga sem tudná, hogy mit akar kezdeni az életben. Ez volt az, ami többeknek nem tetszett, én mégis láttam rajta, hogy igazából nincs gond vele. És ahogy bontakozik ki, egyre inkább úgy tűnik, hogy igazam van vele kapcsolatosan. De az is látszik rajta, hogy van még dolga a múltjával kapcsolatosan. Amíg azt nem rendezi le, és nem teszi a helyére, addig alkalmatlan lesz a szerelemre és a párkapcsolatra. Ezért van az, hogy úgymond még nem látta meg Uenoyamát, de Uenoyama már láthatóan beleszeretett a fiúba. De ez egy darabig egy oldalú szerelem lesz. Ezért is van az, hogy lassan alakul ki a párkapcsolat kettejük között, de egyelőre úgy néz ki, hogy ez jól ki van találva. Persze, hogy aztán mi lesz belőle, az majd kiderül. Mindenesetre ezt a 11 részt rövidnek látom, szerintem nem lesz elmesélve a teljes történet. Már csak azért sem, mert a manga még mindig fut, így jó eséllyel lesz majd második évad.

Sokan egyébként jobban kedvelik a másik fiúpáros, Nakayama és Kaji között kialakuló kapcsolatot. Amit egyébként meg is tudok érteni, mert a kettejük közötti kapcsolat sokkal élőbb, erősebben a kettejük közötti kapcsolat. És láthatóan a kettejük közötti szerelem is szenvedélyesebb.

A zenével viszont nem vagyok megelégedve. A fentiekkel ellentétben az opening és az ending tipikus BL alkotás. Olyan ki akarom fejezni, hogy mit érezhet a két srác, de mintha megfoghatatlannak, elérhetetlennek gondolnák a homoszexualitást, végül nem jutnak semmire. A szöveget elnézve az opening és az ending is nagyon is beleillik az animébe, de főleg az openingnél van olyan érzésem, hogy a zene egyáltalán nem illeszkedik a szöveghez. Miért ennyire vidám a dallamvilág, ha a sötét múlt következményeiről szól a szöveg? Ez volt az, ami komolyan elgondolkodtatott, és ami miatt azt gondolom, hogy nincs összhang a dalban. Az ending már valamivel jobban fest ezen a téren, de az meg érzelmileg nem jön át. Eddig egyetlen egy olyan BL-animét tudok mondani, aminek tetszik az openingje, az a Hitorijime My Hero OP, amit egyébként is egy gyakorlott BL-énekes adott elő: Hatano Wataru. A Heart Signal nagyon jól ki lett találva. Itt ezt egyelőre nem érzem át. Amúgy Hatano Wataru egy másik BL-jellegű (nem egészen az) animéhez írt dalának címe nagyon poén: SEKAI wa Boy meets Boy! Ezt a nézetet elterjeszteni világszerte! XD Amúgy a Fudanshi Koukou Seikatsu ending dala, nagyon poén, ahogy maga az anime is.

Mindenesetre az 5. rész kiváló alapot adott a francia barátomnak arra, hogy kicsit hecceljen, mivel a lány, aki szerelmes Uenoyamába (nem emlékszem a nevére, nem is érdemli meg, hogy emlékezzek rá) figyelmeztette a fiút, hogy vigyázzon Mafuyu-vel, mert a gyerekkori barátjának öngyilkossága nem tisztázott, és lehet, hogy neki is köze van hozzá. És hát persze hogy hátsó szándékkal figyelmezteti. TuyNOM mivel tudja, hogy a fiúpárosnak szurkolok, hogy jöjjenek össze (különben miért néznék BL-animét...), ezért azzal jön nekem, hogy milyen aranyos és gondoskodó a lány, hogy figyelmezteti Uenoyamát. Hát persze, látszik az arcán a nyilvánvaló kedvesség és gondoskodás, hogy én erre hogy nem gondoltam. Szóval ilyen és ehhez hasonló dolgokkal szívatjuk egymást.

A Given már csak azért is menő, mert a mangakája, Kizu Natsuki nagy Haikyuu!! rajongó. Olyannyira, hogy van néhány Haikyuu!! doujinshije.  Oikawa Tooru-t párosít más pasikkal, gondolom elsősorban Iwaizumi Hajimével. Mondjuk én nem vagyok benne a Doujinshikbe, ilyeneket nem olvasok, de már csak abból is észre lehet venni a rajongását, hogy a Given néhány szereplője eléggé hasonlít Haikyuu!! szereplőkhöz. Például többször előfordult, hogy megláttam Uenoyama Ritsukát, istenemre, Kageyama volt az első, aki beugrott, és teljesen spontán. Mafuyu ugyan nem hasonlít Hinatára, de viselkedésében tetten érhető, meg abban, ahogy ők ketten viszonyulnak egymáshoz.

Mindenesetre ha tartja a színvonalat, bőven a Given lesz minden idők legjobb BL-animéje, azok közül, amit eddig láttam.