Nem lehet elégszer játszani ezzel a játékkal. Most Super Nintendo Classic Mini-n játszom a Super Mario Kart-ot, és nagyon meglep, hogy mennyire jól megy. Nemrég néztem meg, hogy Wii-n és Wii U-n hol tartok a játékban, mindkét helyen majdnem tökéletes, jellemzően a 150cc Star- és Special Cup bajnokságaiban hiányoztak az arany serlegek. Mindent megtettem azért, hogy a lehető legjobban sikerüljön, mégsem sikerült végigmenni rajtuk. Jellemzően a Bowser Castle 3 és a Donut Plains 3 pályák mennek a legnehezebben.
A Bowser Castle 3 pályán nagyon élesek a kanyarok, de ami nagyobb baj, hogy van egy része a pályának, ahol teljes szélességében Thwomp-ok állják el az utat. Ezt ugyan ki lehet kerülni, ha arra a kis részre megyünk, ahol épp emelkedik fel az egyik, de van olyan, amikor mind a négy lent van, akkor tehetetlen vagyok pár másodpercre. De ha túl is jutok rajta, akkor is be kell gyorsulni. Erősen ajánlott Toad és Koopa Troopa, akiknek nagyon jó gyorsulásuk van. De amúgy itt jön ki az, hogy technikailag mennyire kezdetleges a Super Mario Kart, ugyanis a gépi ellenfél játékosok úgy mennek át, amikor lent van mind a négy Thwomp, mintha laposak lennének. Itt sok helyezést lehet veszíteni. A másik nagy nehézség a kanyarodással kapcsolatos. Ugyanis nemcsak hogy élesek a kanyarok, de a pálya elején szűkül a pálya, és többször beragadtam, onnan is nagyon nehéz visszahozni.
A Donut Plains 3 pályán minden a driftelésen múlik. Szintén élesek a kanyarok, de olyan szinten, hogy egy rosszul bevett kanyar, és máris jónéhány gépi ellenfél játékost magunk előtt tudhatunk. De nemcsak emiatt kardinális kérdés a kanyar, hanem mert a pályán kívül viszonylag nagy területen van víz. Ha rosszul vesszük be a kanyart, ráadásul be is esünk oda... Azt nem mondanám, hogy adjuk fel, de jó eséllyel a 8. helyen kötünk ki, és onnan nagyon nehéz visszahozni. Szinte tökéletes játékot kell produkálni, vagy ki kell imádkozni egy csillagot vagy villámot.
A több pálya viszonylag könnyű (a fenti kettőhöz képest), például a Ghost Valley 3 pályán nagy könnyebbség, hogy van egy gyorsító nyíl utána egy ugrató, ez fellendíti a játékunkat, nem utolsó sorban, ha tudjuk tartani a sebességet, akkor nagyon jó helyezést tudunk elérni a végére. A fentiek mellett sikerült néhány tapasztalatot összegyűjteni az évek során, ezek is megkönnyítik a játékot.
- Abban is megnyilvánul a játék a kezdetleges mivolta, hogy a gépi ellenfél játékosok mind egy meghatározott ponton mennek a pályán. Ez azért jó, mert ha oda tesszük le a banánhéjat, vagy a zöld teknőspáncélt, akkor szinte biztos, hogy elcsúsznak benne. Érdemes kitapasztalni, hogy az egyes pályák egyes részein hol mennek a játékosok.
- Mintha a játék algoritmusában benne lenne, hogy ha rosszul veszünk be egy kanyart, akkor megelőznek a többiek. Mondjuk ez azért van, mert szinte mindig tökéletesen veszik be a gépi ellenfél játékosok a kanyart. Ezért nehéz pályáknál szinte nem lehet hibázni, sőt akármennyire is nehéz, de meg kell tanulni driftelni, egyszerűen nem megy másképp.
- Amíg nem megy a játék, erősen javasolt Toaddal és Koopa Troopával menni, mert nekik a legjobb a gyorsulásuk, így az esetleges hibákat könnyebb kiküszöbölni. Aztán, ha jól megy a játék, akkor lehet másokat is választani.
De most az volt az érdekes, hogy amíg Wii-n és Wii U-n komoly nehézségekbe ütköztem, addig Super Nintendo Classic Mini-n nagyon jól ment a játék. Ma reggel tettem kísérletet, és valósággal meg voltam döbbenve, hogy mennyivel jobban megy a játék. 150cc Star- és Special Cup-on nem volt még eredményem, a Star Cup-ot sikerült ezüst serlegre megcsinálni, a Special Cup-ot meg aranyra. De ezt is hogy...
Az, hogy 31 ponttal nyertem, elárulja, hogy mekkora csata volt. De mintha tényleg kicsit másképp működne a játék SNES Classic Mini-ben, mert bár én is figyeltem, de úgy éreztem, hogy ugyanezzel a tudással Wii-n és Wii U-n nem volt ennyire "engedékeny" a játék. De nagyon izgultam, és csoda, hogy sikerült ilyen képet fényképezni, mert nagyon remegtem az izgalomtól. Ezért szeretem nagyon a Super Mario Kart-ot, mert pont annyira nehéz, hogy kihozza belőlem az adrenalin legjavát, és óriási sikerélmény még ez a győzelem is. Ezt nem érzem az újkori a Mario Kart-okban, ezért nem tudom élvezni annyira.
Ennek fényében ez a dicséret is jól esik. Koopa Troopára egyébként pont ebben a játékban figyeltem fel még annak idején, és szerettem meg nagyon. Azóta kedvenc karakter, szívesen választom karakteremnek más játékokban is.
És most jelenleg így állok.
Egyébként a Star Cup azért sikerült csak ezüstre, mert a Koopa Beach 1 pályán elrontottam a végét, és csak 4. lettem, ami annak fényében elég nagy luxus, hogy egy könnyű pályáról van szó. Az viszont meglepett, hogy a Bowser Castle 3 pályán olyan jól mentem, mint nagyon régen. Hihetetlen jó érzés volt, ennyire soha nem éreztem azt a pályát, mint most. Ezért is mondom, hogy szinte rendellenesen jól mentem most, annak fényében, hogy a többi változatban a sok szenvedésnek sem volt meg a foganatja.
Később teszek még egy próbát a Star Cup-pal, és bízok a sikerben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése