Nem tartozik Yonekura Chihiro a nagy kedvenc japán előadók közé, de azért van jónéhány olyan dala, mellyel elvarázsol, és okoz néhány kellemes percet. Örültem is a BEST OF CHIHIROX II megjelenésének, egy válogatásalbum mindig nagyon jó lehetőség arra, hogy megismerjük az adott előadó jelentősebb dalait, és akár nyithatunk a többi dala felé is. Az első ilyen című válogatásalbum még 2004-ben jelent meg, elvileg a 10. évfordulra, de hát 1996 és 2004 között kicsit kevesebb van, mint 10 év. De ez mit sem befolyásol azon, hogy ez az énekesnő egyik legsikeresebb albuma. A most megjelent válogatásalbum pedig ennek a folytatása. Dalok tekintetében, ugyanis ott folytatja, ahol az első abbamaradt. Tehát ez az album a második 10 évet veszi nagyító alá. Érdemes is végighallgatni, mert bár nem olyan régiek a dalok, mégis valóságos nosztalgiaélmény hallgatni őket. Yonekura Chihiro az első volt a japán énekesnők körében, akit megismertem, lévén, hogy a Kaleido Star volt az első anime, amit láttam. És hát ugye a Yakusoku no Basho he... És az újabb dalok közül is volt néhány olyan, amit már nagyon régen nem hallottam, de nagyon szerettem, és valósággal visszarepített abba a néhány évvel ezelőtti időbe, amikor azok a dalok aktuálisak voltak. A Towa no Hana dalt is hallgattam egy néhányszor, de úgy konkrétan nem kedvenc, csak jó hallgatni, amikor éppen az van soron. De a Lion no Tsubasa, na az már igen! A lüktetése tetszik nagyon, a versék alatt lehet érezni, hogy annak ellenére, hogy lassú, csendes, de ott ég a tűz, és bármelyik pillanatban refrén formájában kitörhet. És akkor bizony nincs kegyelem, felébred az oroszlán, és támad ereje teljéből! Nagyon benne van a hangulat, egyedül azt sajnálom, hogy nem eredeti hangszerekkel vették fel a dalt. Mekkora durranás lett volna vonósokkal felvenni a nagyon hangsúlyos részeket (melyek vonós hangzásúak), ugyanígy a fúvós részeket. Akkor azt mondanám, hogy az elmúlt 10 év legjobb dalát ismerhetjük. A másik, ami megérintett, a Seize the Days. Ez olyan dal, ami eredetileg olyan nagy eresztés, de nagyon jó korszakomban ért el, ezért vált emlékezetessé és szerethetővé. A kislemezen hallható másik két dalt is nagyon szeretem.
Ez az egyetlen problémám a BEST OF CHIHIROX II-vel, hogy van kislemez, melynek szerepel a B-side track-je, van olyan, amelyiknek nem. A Seize the Days az utóbbiak közé tartozik. Jobban örültem volna, ha inkább mindegyik kislemeznek rajta lett volna a második (némely esetben harmadik) dala is, és lenne 2 CD-s. Mert amúgy van második lemez is a Limited Edition kiadásban, azon egy koncert hallható, mely 2015. január 24-én volt. Gondolom sokkal hosszabb volt a koncert, de a lemezen csak régi dalok hallhatók a legelső kislemeztől egészen a Little Soldier-ig. És érdekes, az első dalnál nagyon elcsúszott az énekesnő énekben, olyan hamis hangok jöttek ki a 10 YEARS AFTER éneklése alatt, hogy csak lestem. De szerencsére több baki nincs a koncerten, sőt az utolsó dalnál milyen ötletes, hogy elszámolt egészen 19-ig. Hiszen a koncert napján 19 éve azon a napon jelent meg az első kislemeze, az Arashi ni Naka de Kagayaite, ezen szám alatt számolt. Amúgy az egész koncertalbum nem volt valami nagy eresztés, Yonekura Chihiro nem olyan különleges énekesnő, hogy csak úgy elvarázsoljon már a megjelenésével. Ehhez képest Okui Masami már ha csak megjelenik, nekem már végem, és minden érzékemmel csak rá figyelek, és akkor nincs külvilág.
Persze van még néhány dal, ami nagyon jól sikerült, és rákerült az albumra. Hogy is ne lehetne, hiszen felkerültek a Team.Nekocan [Neko] dalok is, melyek nagyon felrázták az énekesnő amúgy állóvíz-szerű repertoárját. A Pandemic!! de főleg a Revival! hatalmasat szólnak. Az a debiles rock zene, amiben megszólal ez a két dal nagyon egyedi, ilyet nem nagyon alkotnak világszerte. De nem csoda, hiszen a Yondemasuyo, Azazel-san. anime nagyon kemény. Csak 18 éven felülieknek és erős idegzetűeknek, mert vannak benne nagyon erős jelenetek, amik még engem is undorral töltöttek el, annak ellenére, hogy értettem, hogy miért olyan az adott jelenet. A Revival! nagy kedvenc, az egyik legnagyobb az énekesnő összes létező dala között. Teljesen egyedi színfolt, és kell, hogy néha igenis legyen debil az ember.
Szeretném majd később megszerezni ezt az albumot. Inkább a Best of albumokat tudnám magaménak az énekesnő albumai közül, mert van néhány stúdióalbum, melyen szabályosan bealszok, annyira unalmas. De azért van néhány album és kislemez, amit beszereznék tőle:
Albumok:
- Believe
- Transistor Glamour
- Colours
- jam (ez meg is van)
- BEST OF CHIHIROX
- Departure (esetleges, ez sem akkora durranás, de van egy-két nagyon jó dal rajta)
- Voyager
- Nakeru Anison
- BEST OF CHIHIROX II
Kislemezek:
- Arashi no Naka de Kagayaite
- Mirai no Futari ni
- Birth of Light
- WILL
- FEEL ME
- Butterfly Kiss
- Hidamari wo Tsurete
- Yakusoku no Basho he
- Towa no Hana (szintén esetleges)
- Lion no Tsubasa
- Seize the Days
- Pandemic!!
- Revival! (ez is megvan)
Azért nem olyan szerény a lista.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése