Rövid távra tervezett casual játékok

Most, hogy komolyabban használom a Wii Fit Plus-t, valahogy arra jutottam, hogy ezeket a programokat csak nem hosszú távra tervezték. A komolyabb alapok benne vannak, de van egy-két dolog melyek nem éppen arra "inspirálnak", hogy sokáig használjam. Hétfőn reggel 1 kg pluszt mutatott, amikor megmértem magam. Na jó, ekkor már tényleg úgy voltam vele, hogy csak vissza kell fogni az evést, mert azért nem akarok 70 kg fölött lenni. Ezt sikerült is tartani, másnap reggel ismét megmérem magam, 1,5 kg mínusz. Szórakozik velem a Wii Fit. -_- De nem is ez az egyetlen, ami zavar. Most, hogy már 3 hete edzek komolyabban, ennyi idő alatt idegesítővé válik, hogy a különböző "intelmek" ugyanabban a hangszínben szólnak, pláne, ha ugyanazt többször mondja el egy gyakorlat alatt. Ez főleg a Tricep Extension gyakorlat alatt figyelhető meg. Ez az, amikor a Wiimote-ot kell emelgetni a kezünkben. Ez így nem tűnik nagy dolognak, mondja is a program, hogy ha már megy, akkor lehet súlyokkal is csinálni. Most egy fél literes teli palackkal csinálom, de gondoltam arra is, hogy előkerítem a 2 kg-os súlyzót, és azzal fogom legközelebb csinálni. Szóval ezalatt a gyakorlat alatt mondogatja például, hogy "Firmly bend your arm" vagy "This is a great exercize for toning your arms". A másik érdekesség, hogy néha egy gyakorlat alatt másképp értékel, pedig nem is csinálom másképp. Például volt olyan, hogy egyszer ezt mondja: "Good job, your balance is excellent" majd néhány másodperc múlva: "You're fairly unsteady. It's not good for your back" Pedig semmit nem változtam. Nagyon remélem, hogy a Wii Fit U-ra kijavítják ezeket a hibákat, mert a motivációm megvan, hogy tovább csináljam, de nem így...

A gyakorlatok komolyak benne, két nagyon nehéz van, a Press-up & Side Stand, és a Parallel Stretch. Az első a fekvőtámasz, és az egyik karodat emeld fel. A fekvőtámasz volt olyan, ami régen sehogy nem ment nekem iskolában, most fokozatosan egyre jobban, de még nem mertem megemelni a mennyiséget. Eddig szinte minden gyakorlatban emeltem a elvégzendő mennyiséget, ebben meghagytam 6-on. A Parallel Stretch az, amikor majdnem fekvőtámasz módban kell lenni, a felkarodat a Balance Board-ra téve kell megtámasztani magad. Az a 30 másodperc néha van olyan, mintha fél óra lenne, nagyon nehéz. Próbáltam ebben az 1 percet, nagyon-nagyon nehezen bírtam ki, úgyhogy úgy voltam vele, hogy visszaállítom fél percre, előbb rövidebb idő alatt menjen nagyon jól, és majd utána érdemes megemelni 1 percre. Fejlődés van, és ezért is csinálom már 3 hete, mert nyilván látható eredménye még nincs, de már ennyi idő után érzem magamon, mintha tényleg jó hatással lenne rám fizikailag.

Azért írtam többes számban a címben, mert egy másik játékról is szeretnék beszélni, a Nintendogs + Cats-ről. Lassan 1 éve megvan a játék, és igazából még most is jól elvagyok vele, de már én is komolyabban hiányolok a játékból több lehetőséget. Például miért ne lehetne beteg az állatom? Most ezt egy virtuális állat esetében kicsit furcsa mondani, de szerintem sokkal közelebbi lenne a kapcsolatunk a kevencünkkel, ha látnánk szenvedni, és akkor ápolgatnánk, vinnénk állatorvoshoz, kúrálnánk, és hasonlók. Meg, hogy nem nőnek, az azért ennyi idő után érzem a hiányát. Szerintem egy 1 éves dalmata már nagyjából felnőtt, ehhez képest a kutyáim és macskám ugyanolyan kölykök, mint amikor megvettem őket. Még elvagyok vele, a kutyák rendkívül aranyosak, Pedometerrel sétáltatom őket, amikor megyek valamerre, meg figyelem, hogy éhesek-szomjasak-e, esetleg nem koszosak-e, de nagyjából ennyi. A pénzösszegen (amiből lehet mindenfélét vásárolni a játékban) látszik meg, hogy nem annyira kiforrott a rendszer, ugyanis már versenyre sem érdemes vinni a kutyáimat, mert annyi pénzem van, hogy 10 évig etethetném őket: £20.680, ebből Angliában már lehet kocsit is venni, ugyanis ez kb. 7 millió forint. De jó lenne, ha a valóságban megkaphatnám ezt az összeget. :D

Bakuman.

Holnap jelenik meg a JAM Project: Yume Sketch kislemeze, mely a Bakuman anime 3. évadának ending dala. Nem tulajdonítottam olyan nagy jelentősséget az animének, mert úgy voltam vele, hogy mivel a JAM Project, ha anime dalt énekel, azok (mármint maguk az animék) ilyen középszintű, inkább gyerekeknek szóló alkotások. Ilyen volt például a Cardfight!! Vanguard is, amiből megnéztem egy pár részt, olyan viszonylag jó, de semmi nem emeli ki az átlagból, ezért abbahagytam. A Bakumant már csak azért is soroltam ebbe a kategóriába, mert egyből a Bakugan-ra asszociáltam, ami ugye igencsak gyerek-kategória. De aztán ma reggel úgy voltam vele, hogy csak elolvasok egy ismertetőt róla, hogy mégis milyen lehet, és kiderült, hogy sokkal komolyabb történetről van szó, meg is néztem az első két részt.

A mangakává válás rögös útját hivatott bemutatni a történet, melynek főhőse Moritaka Mashiro, akinek titkos álma, hogy mangaka legyen. Nem hiába álmodozik róla, már az elején kiderül, hogy nagyon jól rajzol, az osztályában lerajzolja az egyik lányosztálytársát, aki egyáltalán nem közömbös számára. A füzetét véletenül bent felejtette, ezért visszamegy érte, ám ott várja az egyik barátja, Akito Tagaki, akinek szintén hasonló álmai vannak, ő nagyon jó történeteket ír. Felajánlja, hogy összefoghatnának, és valósítsák meg közösen álmaikat. Ám Moritaka már régesrég letett erről, ugyanis nagybátyja is mangaka volt, több szuperhősös manga az ő nevét jegyzi, ő inspirálta hősünket. Csakhogy néhány éve meghalt a nagybátyja. Általános tény, hogy a sok munka őrölte fel, ám Moritaka meg van győződve arról, hogy öngyilkos lett. És hát valljuk be, igencsak demotiváló az, ha öngyilkos lesz az az ember, aki leginkább inspirálta őt, ám barátja rendületlenül bíztatja, hogy igenis meg kell valósítani az álmukat. Ezután sem bízik benne, de ráhagyja. Aznap este elmennek ahhoz a lányhoz, akibe Moritaka titkon szerelmes. A barátja valami nagy vallomásra készül neki. Nem hitték volna, hogy kijön, és meghallgatja őket, mert szinte már istennői rangot adtak neki gondolatban. Mi volt a nagy vallomás? Hogy mangakák lesznek mind a ketten. A lány ennek örül, a fiúk felbátorodnak, és felkérik őt, hogy ha majd animét készítenek a művükből, akkor legyen ő a seiyuu. Ez kapóra jön, ugyanis a lánynak pedig az minden álma, hogy szinkronszínésznő legyen. Minden összáll, hősünk erre úgy elbátorodik, hogy szimplán megkéri a lányt, hogy legyen a felesége. Még ő maga is ledöbben, hogy miket beszél, de legnagyobb meglepetésére belemegy a lány. Ugyanis kiderül, hogy szerelme nem viszonzatlan. Ám csak akkor házasodhatnak össze, ha beteljesül az álmuk, a fiúból sikeres mangaka lesz, míg a lányból hasonlóan sikeres seiyuu. Tehát igencsak rögös úton kell végigmenniük, hősünk nem is annyira lelkes, mert még mindig visszatartja a nagybátyja halála. Barátja tovább ösztökéli, hogy igenis végig kell menniük az úton. Amikor Moritaka beszél az anyjával, nem engedi meg, hogy a fia a nagybátyja útját kövesse, és még csak nem is a haláltól félti, hanem, hogy a mangakák iskolája nem olyan nagy hírnevű, és mint köztudott, Japánban a nagy középiskoláknak, és egyetemeknek presztízs-értékük van. De azt megígéri, hogy megbeszéli az apjával, aki mondván, hogy egy nő nem értheti meg egy férfi álmát, engedi, hogy a fia magvalósítsa álmát. Már csak nagypapával kell beszélni, akin bár még látszik a fia halála miatt érzett keserűség, ennek ellenére ő is zöld utat ad unokájának, így már ő is másképp látja a világot.

Egyelőre ennyi, és talán nem is kell többet elárulni a történetből. Az meglepett az első rész elején, hogy két openingje van az animének. O_O Az elsőben nem is ismertem fel a képen látott szereplőket, de ami még jobban meglepett, hogy Kageyama Hironobu énekelte. Aztán a második volt a "valódi", aztán a történetből kiderül, hogy miért is van két opening, tökre vicces. Nekem nagyon bejött így az első két rész alapján, és a történet menetét ismerve, biztos, hogy nem egy rövid animével van dolgunk, szerintem több száz részig elmehet. Arra leszek kíváncsi, hogy végül összejön-e a két főszereplő. Mert erre eddig nem nagyon figyeltem fel, de nagyon meglepett, amit Eiji, és Tukeinon mondtak a főszereplők szerelmi életéről, eddig ez nekem nem is tűnt fel. Eiji igencsak otthon van a japán zenében nagy KAT-TUN rajongó, és mesélte, hogy az egyik tag nemrégiben azért vált ki, mert egyébként is balhés élete volt, meg megházasodott. Az első rész még világos is, de miért baj az, hogy megházasodott? Akkor magyarázta el, hogy a japán énekeseknek nem szabad megházasodniuk, ugyanis az imidzsük része az, hogy beleszeretnek a rajongó lányok, és fenn kell tartani azt az illúziót, hogy vele bármikor összejöhetnek. Sokan csak ezért veszik meg kedvencük albumait, és többször volt már arra példa, hogy egy hasonló kaliberű énekes megházasodott, annak igencsak megcsappant a népszerűsége, és rajongók sorra adták el a lemezeiket. Sokféle módját hallottam annak, hogy a média hogyan befolyásolja az embereket, de azt bátran ki merem jelenteni, hogy ez az elmélet kiütéssel legyőzte a többit. Ez valami borzalom, az illúzió magasiskolája. És erre Tuki tette hozzá, hogy az animékben is hasonló tendencia figyelhető meg. Több animében is nem jön össze a főszereplő a szíve választottjával, mert hogy a sokkal több rajongója lesz az animének, ha a szerelmi szál nincs, vagy negatívan van lezárva hasonló okok miatt. Ezt én nagyon nem figyeltem meg, később eszembe jutott a Kaleido Star Sora és Ken kapcsolata, melynek nincs valódi lezárása, mivel Sora közömbös a fiú iránt, vagy a Méz és lóhere fő szerelmi szála, ami ugye zátonyra futott. Ezek olyan dolgok, amire már nem lehet azt mondani, hogy ez a japánok egyéni gondolkodásmódja, ez már hülyeség.

Rendezvényajánló

Lesz egy-két esemény a közeljövőben, amit ajánlanék:

• 40. Pokémon találkozó
• Helyszín: WestEnd étkezős részleg
• Időpont: 2013. február 9. szombat, 10 óra

Ha jövő szombatig vissza tudok költözni Pestre, akkor el tudok menni. Jöjjön el mindenki, aki érdeklődik a Nintendo iránt, már annyi mindenen játszunk, hogy inkább már csak nevében Pokémon találkozó. De gondolom, mivel jubileumi lesz, ezért valami nagyobb dolog lesz. Úgyhogy jöjjön el mindenki.

Programok:

• Szabad 3DS, DS multiplayer.
• Cserélgetés, csatázás, FunFest Mission
• DPPt, HGSS, BW, B2W2 event osztás
• TCG kártyázás, TCG cserélgetés
• Adás-vétel
• Beszélgetés az új generációról, és az új bagszipoke.hu-ról
• Kártyaverseny megtervezése/megbeszélése

További információ: Bagszipoke

• 7. 3DS Hungary találkozó
• Helyszín: Aréna Grill Étterem is Pizzéria, Budapest, XIV. Hungária körút 15.
• Időpont 2013. március 2. 10 óra

Kicsit nehéz volt kinyomozni, hogy hívják a pizzériát, de sikerült. A Puskás Ferenc Stadionnál keressétek, és legyetek nagyon sokan, akik keresni fogják, mert nagyon jó hangulatú volt az előző találkozó is. Még nincs részletezve, hogy milyen programok leszne, de szeretnénk ismét versenyeket. A fogyasztás nem kötelező, aki akar (én is így teszek, ha megyek), hozhat otthonról kaját, de állítólag jó pizzájuk van, úgyhogy miért is ne.

További információ: 3DS Hungary

• 2. Adarna Énekverseny és hagyományos karaoke
• Helyszín: Hungexpo K épület Budapest, X. Albertirsai út 10.
• A MondoCon keretén belül. Jegyár: 1 napos: 2500 forint, 2 napos: 3800 forint
• Időpont: 2013. április 6-7.

Régebb óta tervben volt, hogy ismét lesz egy komolyabb énekverseny, most sikerült sort keríteni rá. Beírtam, hogy miket énekelnék, de egyáltalán nem biztos. Hallgatom a lehetőségeket, próbálgatok. Néhány napja beszéltük Narumival, hogy legyenek a dalok, melyikkel induljon első körben, és melyikkel később, ha továbbjut a legjobb hatba, érdekes problematikát vetett fel. A nehezebb dal legyen első körben, vagy a könnyebb? Kicsit ilyen tyúk és tojás elve, mert ha a 20-ban a könnyebb dalt énekli, arra lehet, hogy azt mondják, hogy jó, de nem volt olyan nagy szám, ezért nem jut be a legjobb hatba, ahova komolyan készült volna. Ha pedig a nehezebbel kezd, akkor ott nagyot robbanthat, de a legjobb hatban meg egy könnyebb dallal egyáltalán nem biztos, hogy dobogós lesz. Én ezt megfejtettem magamban, szerintem az első körben a könnyebb dalt kell nagyon szépen, és hitelesen elénekelni, hogy továbbjuthasson. És a következő körben nagyobb esélye lesz kiállni a nagyszínpadra a legjobb 3 közé, ahol egy karnyújtásnyira van a győzelemtől.

Az az igazság, hogy nem tudom, hogy érdemes-e bátorítani az embereket, hogy jelentkezzetek minél többen, mert ez komolyabb lesz, de talán mégis! Regisztráljatok be nagyon sokan, hogy minél több ember közül kelljen azt a 20 embert kiválasztani, aki első körben énekelhet. Na meg aztán nem is tudhatod, hogy nem-e kerülsz be a 20-ba, ahonnan kiállhatsz énekelni. Sokszor írtam már, de álljon itt is: Mindig azoknak van önkritikájuk, akik tudnak énekelni. Szerintem ez azért van, mert valahol tudják, hogy jó hangjuk van, csak oly módon kritikusak önmagukkal szemben, hogy nem elég jó az, amit előadnak. Ez így nagyon jó dolog igazából, tetszik. Na de a másik oldal: Tele önbizalommal kiállnak kántálni, és csak győzzük befogni a fülünket. Az Animekarácsonyon is volt 1-2 énekesjelölt a versenyen, akiknél már mi éreztük kényelmetlenül magunkat. Van ilyen, és erről is kell beszélni, de szerencsére a többsége jól énekel. Én azt javaslom, hogy próbáljátok meg.

További információk, és regisztráció: Adarna Karaoke site

Sokasodó LGT kiadványok

Nagyon készülnek az LGT koncertre, egyre több kiadvány jelenik meg, elsősorban folyóiratokban adnak interjút. Először még decemberben (talán 12-én) volt a Nők lapjában egy DVD, mely a 2002-es LGT-fesztivál koncertből tartalmaz részleteket. Érdemes volt megnézni, tetszik, és az is jó, hogy 87 perces. Viszont egy kicsit becsapva éreztem magamat, mert az újságban semmilyen formában nem szerepelt az együttes.

Körülbelül 2 hete láttam a Tescóban a Szimpatika hirdetésén, az újságuk címlapján Presser Gábort, és Karácsony Jánost, kértem magamnak egyet. Jó kis interjú volt, és több érdekesség is van az ingyenes kiadványukban.

Aztán most ismét a Nők Lapja, LGT CD, de most legalább interjú van Presser Gáborral. A CD-n 10 dal van, az elején olvasható a lista, abban a sorrendben szerepelnek a dalok a lemezen. Jó válogatás, az Álomarcú lányt tartom a legjobb daluknak, az is köztük van, és elvileg első rész, úgyhogy várom a folytatást. A lemez hangminőségén elgondolkodtam egy kicsit, mert elmondások szerint az 1992-ben megjelent CD kiadványok hangminősége igencsak megkérdőjelezhető. Ezt nem tudom megerősíteni, mert így ezt nem hallom ki, de szerintem akkoriban nagyon nem is lehetett volna jobb hangminőségű. Az biztos, hogy a Hungaroton a mai napig nagyon drágán adja ezeket a CD-ket, holott a borítók eléggé fapados minőségűek. Szinte minden régi általuk kiadott CD-t viszonylag igényes borításban adták ki, belső oldalakon dalszöveg, több kép, ehhez képest az LGT CD-k csak ilyen 2 oldalas kis borító, a dizájn egyáltalán nem nagy szám, és ennek ellenére 3.500 forint körül vannak. A CD-k még 1992-ből vannak meg nekünk, és a mai napig kiábrándultan nézem a lemezboltokban, hogy ugyanúgy néznek ki. Pedig bízvást mondhatom, hogy ha igényesebb borítóval adnák ki még egyszer, akkor én vevő lennék rá.

Írtam arról, hogy a Hungaroton nemrég tette ki letöltésre az LGT egyik betiltott dalát, a Dalaktikát. Ez elvileg az 1984-es Első magyar óriás kislemezen jelent volna meg, de néplázítás címszó alatt betiltották. A dal amúgy 269 forint VOLT, ugyanis most nézem, hogy a dalt leszedték az oldalukról. Én most nagyon szerencsésnek vallom magam. :D Egyébként ez volt az első olyan fizetős zeneletöltés, amiért pénzt adtam. 269 forintot nekem megért, nagyon tetszik a dal. Mondjuk, hogy miért szedték le, arra van tippem, ugyanis a Somló Tamás Fan Club FB oldalán írták, hogy az LGT tudta nélkül tették ki a dalt, szerintem ez állhat a háttérben. A másik meg az, hogy nem tudom, hogy miért, de a 4 dalos kislemezt 2699 forinért értékesítették, holott a mindegyik dal "darabja" 269 forint... Ennél nagyobb idiótaságot azért tényleg ritkán látni.

Utánanéztem annak, hogy miért tiltották be a dalt, állítólag a "vár a polifon nemzet" sor miatt. Ez politikai fejjel gondolva többpártrendszert jelenthet, és 1984-ben még ugye a Kádár-rendszer volt. Ez így eléggé hülyeségnek hangzik, de olvastam arról, hogy több dalt így tiltottak be, hogy a sorokba valami poilitikai sugallatot értelmeztek, holott esetünkben köztudott, hogy a polifon többszólamúságot jelent. Egyébként tetszik a szöveg, a zene szeretetéről énekelnek játékos módban. Rákerestem a szövegre, nem találtam meg, így megpróbáltam én hallás után leírni. Így előfordulhatnak benne hibák, meg is kérném azt, aki pontosan tudja a szöveget, hogy szóljon, ha van valahol valami hiba, és majd javítom:

Dalaktika

Hol van az, ami kell nekem?
Valahol egy másik helyen
Hol van, ahogyan képzelem?
Gyere velem, gyere velem
Hol van, amiben én hiszek?
Messze, túl a kottahegyen
Hol kell az, amit én hiszek?
Vár a polifon nemzet

Gitarika – Ott van a jó nekem
Zongorína – Ott vagyok jó helyen
Cintarína – Élni csak ott lehet
Szaxiría – Nem tudok jobb helyet

Volt-e valaha himnusza?
Mindenki fújja egész nap
Volt-e valaha nimbusza?
Nem tudom, hogy mi az, de ugye nem baj?
Volt-e legalább ágyúja?
Nem volt, nem van, nem lesz, nem kell!
Volt-e valami áruja?
A zene, a zene, a zene

Gitarika – Ott van a jó nekem
Zongorína – Ott vagyok jó helyen
Cintarína – Élni csak ott lehet
Szaxiría – Nem tudok jobb helyet

Együtt keringünk a békés Nap körül
Senkit nem zavar talán
És megértjük azt is, ki másért lelkesül
Csak ne bántsa drága Dalaktikát

Gitarika – Ott van a jó nekem
Zongorína – Ott vagyok jó helyen
Cintarína – Élni csak ott lehet
Szaxiría – Nem tudok jobb helyet

Mondd el, milyen a címere?
Egy dal, egy dala, egy Dalaktika
A szél a lobogót fújja el
Rajta a világ minden színe
Mondd, a kapuit őrzik-e?
Nem kell, nem kell nem kell nem kell
Mondd, az idegent várja-e?
Gyere, gyere, gyere!

Gitarika – Ott van a jó nekem
Zongorína – Ott vagyok jó helyen
Cintarína – Élni csak ott lehet
Szaxiría – Nem tudok jobb helyet

Gitarika – Ott van a jó nekem
Zongorína – Ott vagyok jó helyen
Cintarína – Élni csak ott lehet
Szaxiría – Nem tudok jobb helyet

Gitarika – Ott van a jó nekem
Zongorína – Ott vagyok jó helyen
Cintarína – Élni csak ott lehet
Szaxiría – Nem tudok jobb helyet

Gitarika
Zongorína
Cintarína
Szaxiría

Nintendo Land és kacskaringós Pöttyös utca

Tegnap egy napra visszautaztam Budapestre, mert kedden felhívtak, hogy mehetek adatrögzítős munkára állásinterjúra. Yay, csodás! ^_^

9.30-ra kellett menni az állásinterjúra, így az 5.25-ös vonattal mentem Pestre. Istenem, de régen volt, hogy ezzel a vonattal mentem, volt is nosztalgia-feelingem. Főleg akkor, amikor mondta a hangosbemondó, hogy Orosházáról személyvonat érkezik. Bagszi jött onnan, és többször mentünk együtt Pestre, amikor még ő sem lakott ott. Szép idők voltak azok. A Heti Hetes könyvet olvastam, és akármennyire is lelkesedtem azért, hogy  ha csak egy napra is, de visszatérek Pestre, nem tudta elnyomni a fáradtságomat, nem ilyen éberségi állapotban vagyok, amikor topon vagyok. ^^' A vonat pontosan beért, majd Kőbánya alsóra mentem, bagszinak ismét átadtam egy kisebb mennyiségű cuccot, hogy ha megyek ki. Onnan vonattal mentem Zuglóra, oda kellett menni állásinterjúra. Elég jó volt, érdekes, hogy inkább a nő mondta, hogy milyen munkára kell számítani, tőlem keveset kérdezett. Végül egy rövid teszt, válaszoljak egy panaszlevélre. Ezután visszamentem bagszihoz, és néztem a Wii U-t, kipróbáltuk a Nintendo Land-et. Néhány mini-játékot próbáltunk ki benne, tetszetősek. Ezek inkább ilyen parti játékok, sajnos abban az éberségi állapotomban nem tudtam teljes mértékig élvezni a játékot. Majd elindultunk, mert albérletet is nézünk. Az első Pöttyös utcánál volt. Tegnapelőtt este telefonon beszéltem a sráccal, mondta, hogy ebédidőben tudja megmutatni, mert akkor tud eljönni a pszichiátriáról. Erre felkaptam a fejem, hogy honnan? O_O Olyan nagy baja nem lehet, mert hallottam, hogy normálisan beszél, fel nem dolgozott halálesetre tippeltem. Majdnem bejött: Állami gondozott volt, néhány éve meghalt a nevelőapja. Szép, hogy ezt így elmondja, hogy annyira látszott az arcán, hogy egy rossz szó, és vagy elsírja magát nekem, vagy késsel nekem jön. Így kissé kényeltelmetlenül éreztem magam, mert nem tudtam, hogy mit mondjak, hogy ne mondjak rosszat. A ház amúgy egészen jó, meglepett, hogy mennyire rendben tartja ahhoz képest, hogy mondta, hogy már 5 hónapja kórházban van. De sokallom, hogy a kisebb szobáért kér 25.000 forintot. Ez max. belvárosban lenne helyt álló. Meg ha hazajön, nem tudom, hogy mire számítsak, és azt hogy kezeljem. De így teljesen normálisnak tűnt, de annyira látszik, hogy valami baja van. Ugyanakkor ő az élő példa arra, hogy miért nem támogatom, hogy a lelki, pszichés problémákat gyógyszerezzék, hiszen láthatóan csak a pillanatnyi idegállapotot kezeli, és bár nem tanultam pszichológiát, de szerintem erre is van végleges megoldás, mely által egy életre meggyógyulhat. Meg milyen nehéz már a Pöttyös utca környékén közlekedni. Ha átmész az Üllői úton, rendszertelenül vannak a belső utcák. Többször is jártam a környéken, de ennyire belül még nem voltam. Ott is van egy Ifjúmunkás utca, meg kicsit odébb is... Most is nézem a térképen, olyan össze-vissza vannak az utcák. Nem rossz hely, de ezek fényében sajnos felejtős.

A második albérlet már menőbb. Rezsivel együtt fix 35.000 forint. Itt is vannak hiányosságok, de tetszik nekem. És van macska is. ^_^ Nyugodtan jöhet hozzám. Nem rossz egyébként, összességében tetszett, csak ki kéne találni, hogy a hiányosságokat hogy pótoljuk. A harmadik helyre szívesen mentem volna, mert jó helyen volt, közel a 42-es villamoshoz, fel is hívtam többször is, de nem vette fel, pedig a megbeszélt időpontban hívtam fel... Ez egy kicsit letört, meg egyébként is fáradt voltam, úgyhogy úgy döntöttem, hogy kihagyom a negyedik albérletet, és hazamegyek. Bár még én is azt gondolom, hogy jó esélyem van, hogy elnyerjem az állást, de nem 100%, és azalatt a pár nap alatt, meg tesznek ki új albérleteket. Ma reggel is láttam egy újat. de lányt keresnek... LÁNYT!!! Amikor ilyet olvasok, kb. ilyen arcot vágok legbelül:

Most mondjátok, hogy nem alaptalan. -_- Írtam már erről korábban, tényleg tegyenek már le arról a sztereotípiáról, hogy lányok igényesebbek. Fiúknak meg nem így kell párt keresni.

Na, egyelőre ennyi, remélhetőleg pár nap múlva kedvező változásokról tudok beszámolni.

Brutális Grimm-mesék

Tegnap este a Kossuth Rádióban beszéltek a Grimm-mesékről, mivel egy párat Disney is feldolgozott, ezért figyeltem, mit mondtak. Azt mondták, hogy a Grimm-mesék gyűjtemény elsősorban a felnőtt irodalom közé sorolják. Ez egy kicsit meglepett, de inkább az döbbentett meg, hogy az eredeti, nem fordított történetek mennyire brutálisak voltak.

Hamupipőke is idetartozik, melynek a vége lett olyan, hogy nem ajánlható gyerekeknek. Ugyanis amikor az üvegcipőt felpróbálják a mostoha lányai, az egyik a lábujjait vágja le, hogy beférjen a cipőbe, míg a másik a sarkát vágta le hasonló célokból... Csipkerózsika története sem fenékig tejfel, ugyanis elvileg megerőszakolták, mielőtt csókkal felébresztették volna. És állítólag Hófehérke története sem olyan eredetileg, mint amilyennek ismerjük, de erre már nem emlékszem, ha mondtak valamit. Ilyenkor kifejezetten hátrány, hogy vizuális típus vagyok, másrészt meg örülök, hogy az eredeti magyar fordítók is szelídítve juttatták el hozzánk, és nem terjedt el az eredeti történet. Most képzeljétek el, hogy ha a Disney mesék is ilyenek lennének.

Nézőpont váltás

Talán egy kicsit túlzás a nézőpont váltás, mert ha nem is utálatból ment át némileg pozitív irányba a véleményem egy emberről, de tény, hogy ahogy jobban megismertem őt, kiváltotta a tisztelemet. Mert nem arról van szó, hogy nem szerettem őt, hanem amit eddig hallottam róla, úgy voltam vele, hogy hozzám képest más világban él.

Nagyon szeretem a Négy Szellem című műsort, mert Borbás Mária, a műsorvezető, akit egyébként nagyon kedvelek, komoly témákról beszél emberekkel, elsősorban lélektani dolgokról. Eléggé szellősen nézem, nem mindig jut eszembe, hogy éppen megy. De nagyon szeretek ilyen beszélgetéseket hallgatni, egyrészt, mert ezek nem ilyen légből kapott felemelkedett szövegek, mint amiket például FB-n posztolnak ki egyesek. Ezektől a falra mászok, mert vagy olyan embertől látok ilyet akiről tudom, hogy nem így éli az életét, tehát egyáltalán nem hiteles, vagy olyan... nem is tudom milyennek mondjam a másképp, de olyan "tutyimutyi" (most elnézést, de tényleg nem tudom másképp kifejezni) emberektől látok ilyet, akik csak ülnek, naponta 50 ilyet kitesznek, és azzal elvannak... A harmadik "harmad" meg azért nem tesz ki ilyeneket, mert tudja, hogy nem az idézeteknek, hanem a tetteknek kell beszélniük. És azok az emberek, akik ebben a műsorban megjelennek, és beszélnek, azokról lehet érezni, hogy amiről beszélnek, azokat valóban úgy gondolják, nemcsak mint személyes gondolat, hanem lehet érezni, hogy a tetteikben is megnyilvánul az, hogy így gondolkodnak. És több ember, aki nem volt szimpatikus nekem, így vált hitelessé a szememben.

Megnéztem egy régebbi adást, konkrétan a 2012. szeptember 6-ait, amikor a világvége volt a téma. Volt mítoszkutató, asztrológus, filozófus, ezek mind logikus, hogy ott legyenek, de hogy Puzsér Róbert hogy kerül oda. O_O Akkorát röhögtem, amikor megláttam az arcát, hogy szerintem még a szomszédok is hallották. Mint sokan, én is a Csillag Születikből ismerem. Én akkor már nem néztem a tehetségkutatókat, csak visszahallottam, hogy milyen "furcsán" kritizál, aztán a Bagi-Nacsa is kiparodizálta, az nekem nagyon tetszett. Aztán rájöttem, hogy miért hívták be őt a műsorba. A másik három vendég inkább a valóságtól elrugaszkodottan elemezgette a dolgokat, míg Puzsér sokkal inkább "földhözragadtabban" (nem ez a legjobb szó ide) látja a témát, és vicces volt hallgatni, ahogy vitázik a többiekkel. XD Viszont rendkívül okos. Olyan szintű kapcsolatokat lát dolgok között, amik szerintem nem tűnnének fel az átlagembernek, mégis végighallgatva azt mondanám, hogy egyáltalán nem hülyeség, sőt nagyon is logikus. És érdekes, azt figyeltem meg rajta, hogy bár látszik, hogy nem hisz sem az asztrológiában, sem a mítoszok elemzésében, sőt látszott is, hogy nevet a többieken (még ha csak gondolatban is), de mindig kérdezett. Kíváncsi volt arra, hogy miért gondolja a másik, úgy, ahogy gondolja. És normálisan elmagyarázták, és ha nem is teszi magáévá, de láthatóan elfogadta. És ez nagyon tetszett. Úgyhogy teljesen szimpatikus ember lett számomra, hogy láttam, milyen okos, és bár hallottam, hogy alapból utálja a médiát (nem csoda), és konkrétan ebben a műsorban mondta, hogy az emberiség egy nagy tévedés (ezzel azért vitatkoznék), de mégsem zárkózik el a beszélgetéstől, kérdez, kíváncsi az emberekre. Így viszont hiteles számomra, mert nem légből kapottan vannak negatív véleményei dolgokról, hanem azokat "tanulmányozva" mondja el a gondolatait. Szívből ajánlom az ilyen műsorokat, mert tényleg meg tud változni a véleményünk az emberekről, ha megismerjük a hitelesebb oldalát. Ez a műsor erre nagyon alkalmas.

A spontán munka eredménye

Néha tényleg nem tudom, hogy mi késztet arra, hogy egy hónapok óta elfeledett projektet csak úgy folytassak. De ma reggel csak úgy rámentem a Mariós oldalamra, és kedvem támadt tartalmilag frissíteni, így írtam a New Super Mario Bros. U-ról. Olvassátok:

New Super Mario Bros. U ismertető

Annak idején azért hagytam abba az ismertetők írását, mert teljesen megakadtam a Donkey Kong Country írásában, bár ott volt a MarioWiki, de valahogy annyira nem volt motivációm, hogy hagytam az egészet. Nem sokkal ezután gondoltam arra, hogy nem is feltétlen kell kronológiai sorrendben menni, majd amelyiket éppen kedvem van, azt lehet utólag sorrendbe tenni. De ekkor már késő volt. Most kedvem volt egy ilyet megírni, aztán, hogy ez utólag is megmarad, az majd kiderül. ^^' Ha akarom csinálni, akkor örömmel fogom, de ha nem lesz motivációm, akkor felesleges erőltetni.

Macskarisztokraták 2

Sajnos nem lesz hivatalosan, bár olvastam arról, hogy volt szó, hogy lesz folytatása 2006 táján, de végül törölték. Nemrég nyílt Békéscsabán egy képregényes antikvárium, elég sok minden kapható ott, szinte még én is meglepődtem, csak hát sajnos a régi nagy ritkaságok nem olcsók. Az eladó megmutatott egy régi vastag könyvet, amiben több, mint 50 '50-es évek beli képregény van egyben, és azt adja 28.000 forintért. Na most ismerve szerény városom vásárlóerejét, és ahogy én sejtem, hogy mekkora érdeklődés van a képregények iránt, az sajnos ott marad, pedig biztos gyűjtőknek nagy kincs lenne. De ne legyen igazam. Rengeteg sok Garfield, Disney-s képregény van, sok könyvet, még matricás albumot is láttam. A Donald kacsa érdekel, és szerintem 400 forintért nem sok, de amikor megláttam a Tini Nindzsa Teknőcök matricás albumot... 1. osztályos sem voltam, amikor olyanom volt. XD Nagyon meglepődtem, amikor láttam, szinte teljesen elfelejtettem, hogy volt olyan is.

Valamint találtam még Disney Vidám Mesék könyvet. Nekem ilyenem volt, csak elveszett. Ebben van három rövidebb Disney klasszikus történet kicsit másképp: Macskarisztokraták (Az úri macskák kalandjai), Hamupipőke, és Susi és Tekergő (A Kis Tekergő). A Kis Tekergő amolyan folytatása a klasszikusnak. A Macskarisztokraták történetet átlapozgattam, van annyira érdekes, hogy akár az első film folytatása lehetne, bár itt-ott van 1-2 furcsaság.

Minden rendben van, Madame Adelaide Bonfamille nagyon szereti a macskáit, Hercegnő pedig tanítgatja a kiscicáit, hogy méltó úri macskák legyenek, ha felnőnek. Az utcáról betéved Thomas O'Pamacska, akit befogadnak (na ez milyen már?). Ő viszont kóbormacska, és sok rosszra tanítja a kicsiket: Marie hogy fújtasson, Toulouse a karmait erősítette, míg Berlioz azt gyakorolta, hogyan közelíten meg észrevétlenül valamit. Amikor Hercegnő észreveszi, leszidja Thomas-t, aki megígéri, hogy megjavul. Este vendége érkezik a Madame-nak, aki hozza a kutyáját is. Thomas morog a kutyára, és viszont, így nagy galibát okoznak. A vendég dühösen viszi el a kutyáját, míg Madame leszidja Thomas-t (Megnézném, ahogy egy macskaimádó idős hölgy leszid egy macskát), aki szomorúan hagyja el a házat. Ám a kiscicák Thomas után erednek, nem akarják, hogy elmenjen. Amikor a kandúr észreveszi őket, rájuk parancsol, hogy azonnal menjenek vissza, ám ők nem fogadnak szót, és hátulról követik. Thomas a zenész kóbormacska barátaihoz megy, a kismacskák ekkor jönnek elő. Ekkor Thomas már nem küldi őket haza, és együtt zenélnek, táncolnak. Nagyon jól érzik magukat, ám a rögtönzött koncertet elmossa a vihar. Thomas gyosan elbújik a kiscicákkal, ám az esőben Marie megcsúszik, és viszi az áradás. (hmm, volt egy hasonló jelenet a klasszikusban) Thomas gyorsan megmenti őt, és hazaviszi a cicákat. A ház előtt teszi le őket, ő gyorsan elmegy. Hercegnő és a Madame nagyon megörülnek a cicáknak, de hol van Thomas? Amíg a kiscicákat megitatják, addig Thomas után erednek. Előkerül, visszahívják, hogy lakjon velük. Visszatér, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Egy kis kiegészítés, és simán lehetne belőle egy 60 perces folytatás, szerintem még egész jó film lenne. Egyébként van még egy másik Vidám mesék könyv, és abban van Róka és a Kutya történet, akkor csak eljutott hozzánk valahogy. A benne levő másik két történt főszereplőjét egyáltalán nem ismerem, soha nem is hallottam róla. Igazából megvenném a könyvet, de sokallom az 1.200 forintos árát.

Egyéni vélemény Okui Masami: DEVOTION albumról

Az egyik ismerősöm mondta, hogy az ő lelki világát leginkább a Linkin Park: Living Things album fejezi ki. Kíváncsiságból végighallgattam az albumot, nekem az együttesről összesen annyi emlékem van, hogy nagyjából akkor robbantak be, amikor gimnáziumba kerültem, kb. a 2001-2002 környékén. Akkor nagyon népszerűek voltak. Én nem foglalkoztam velük annyira, mert jó zenéjük van, de nem tudtam azonosulni az érzésvilággal. Ugyanígy voltam tegnap este meghallgattam ezt a lemezt, hasonlóképp voltam. Olyan érzésem volt, mint amikor egy nagy lehetőséget szalasztottam el, és úgy sírtam, mert annak idején nem mondtam ki magamban, de a saját önbizalomhiányomat, gyávaságomat, és tehetetlenségemet éltem meg.

Nekem a saját... nem is negatív, de szomorú érzéseimet leginkább Okui Masami: DEVOTION albuma fejezi ki. Általában nagyon tetszik az az érzelemvilág, amit az énekesnő énekel ki magából, például egy későbbi albumán az I wish dalában is elfogadja, hogy úgymond nem sikerült a szerelme, és boldogságot kíván a szíve választottjának. Vagy szintén egy későbbi albumában az Iiwake dalában magát hibáztatja azért, mert nem vette észre, hogy az a szerelem, amiben él, már régen csak illúzió. A DEVOTION albumról már sokat beszéltem, hogy mennyire szeretem, most úgy gondoltam, hogy itt az idő, hogy a dalonként jellemezzem az albumot. Azt tudni kell, hogy nem minden dal szomorú, de a vidám dalokkal együtt alkot az album egy teljes egészet. Lássuk:

1. Sora ni Kakeru Hashi: Kezdjünk egy vidám, erőteljes dallal, a Tales of Eternia anime openingjével. Bemelegítésnek nagyszerű, bevezet az album hangulatába. A szólógitár Steve Lukather műve, 2000-ben összetalálkoztak, és együtt dolgoztak, több dalt is Amerikában vettek fel, köztük ezt is. Valószínűleg neki köszönhető az erőteljes zenei hangzás, de azért Okui Masami is kitesz magáért.
2. Chou: Azt gondolom, hogy nem csak Japánban, hanem világszerte is a pillangó a szabadság jelképe. Az énekesnő szabadulni akar a magányától, de nem tudja az utat, és egy pillangót kér, hogy segítsen. Szomorú dal, a vége egyszerűen csodálatos. Olyan, mintha az énekesnő is pillangóvá változna, és repül, amerre a szíve vezeti, maga mögött hagyva minden bánatát.
3. Shounen: Japánban a mai napig sem divat az érzésekről énekelni, beszélni, elrejtik azokat, pedig ők vallják a leginkább, hogy a szem a lélek tükre. Az énekesnő találkozik az után egy fiúval. Nem szól, de a szemében látja, hogy segítséget kér. Szárnyakat ad neki, hogy szálljon szabadon. Érdekes, hogy ez a dal annyira nem szomorú, ahogy a szövege sem. Ha a fiú szárnyakat kap, onnantól már egyedül is tud repülni.
4. Jounetsu: Nem, ez nem az latin szenvedély, ahogy a címből gondolnánk, itt másfajta érzelemről énekel. Olyasféle, amit a csendben érzünk, amikor nem szól senki, csak csinálja mindenki a maga dolgát, és ekkor kellemes érzés járja át az embert. A zene is nyugodt, valahogy illik az album atmoszférájához. Csukd be a szemed, és hagyd, hogy átjárjon az a kellemes érzés.
5. DEPORTATION ~but, never too late~: Ez egy kicsit kilóg a többi dal közül, ez már az a túlzottan vidám. Mintha azt akarná sugallani, hogy élvezzük ki a boldogságot, amíg csak tehetjük. Jó zene, de szerintem a dal kislemezén levő A.C version (akusztikus verzió) sokkal jobban beleillett volna az album hangulatába. Az valami fantasztikusra sikeredett.
6. Shuffle: Annak ellenére, hogy egy elsősorban gyerekeknek szóló anime (Yu-Gi-Oh!) openingje, egy igazi rock zene, életerős dal. Inkább az animében látható kártyacsata közben érzett izgalmait akarja átadni. Olyannyira sikerült, hogy az anime nélkül is bőven átadja az életérzést. Az énekesnő egyik legnépszerűbb dala.
7. Train: Ezt a dalt esett a leginkább nehezemre elfogadni, nem értettem a lényegét. Itt a gyerekkori boldogságát szeretné újraélni. Énekelni, táncolni akar, minden egyes nap értékes, minden pillanatot meg akar élni. Vidám dal, a zenét kicsit nehéz volt befogadni.
8. lotus: Okui Masami összes dala közül az egyik legnagyszerűbb. A lótusz a keleti kultúrában a tisztulást, újjászületést jelképezi, mivel még az algával teli vízben is kinyílik, ha süt a Nap, és akkor is nagyon szép. Ezáltal egy kicsit a reményt is szimbolizálja, és az énekesnő inkább ezt az oldalát fogja meg. Arról énekel, hogy mennyi hazugság van a világban, ezzel jelképezi az algás vizet, és köztük ő akar lenni a lótuszvirág, ami még ekkor is tiszta. Nagyon szomorú dal, a zene valami eszméletlen! Ebben a dalban érzem a leginkább, hogy Okui-san a bizalmába avat be, itt énekel a legszebben, és leghitelesebben a bánatáról, szinte azonosulunk vele.
9. Ano Hi no Gogo: Megint egy vidámabb önbizalommal teli dal. A szerelem pozitív érzéseiről énekel rockos formában. Hasonló, mint a Shuffle, ami nem csoda, hiszen ugyanannak az animének az ending dala. Amíg a többi rockos hangzású dal erős, addig ez szinte robban.
10. I'd love you to touch me: Ez az egyik legérdekesebb szerelmes dal, amit életemben hallottam. Csendes, de nem nyugodt. Olyan, mintha valami nagy baj lenne, és az énekesnő nyugtatja a párját, hogy nem lesz semmi baj, majd ő megvédi. De végig érezhető egyfajta feszültség. A dal amúgy a Tales of Eternia anime ending dala.
11. Sayonara: A címet szerintem még az is le tudja fordítani, akinek nemigen volt dolga japán nyelvvel. Igen, ez a búcsú dala. Nem is szerelmétől, sokkal inkább az érzéstől búcsúzik. Nagyon szép zene, és ének.
12. DEVOTION: Évek óta nem változott az a véleményem, hogy az összes Okui Masami dal közül ez a legjobb. Szinte megható hallgatni, ahogy az énekesnő énekel arról, hogy valami nem sikerül. De nem is ennek negatív érzése járja át a dalt, hanem annak elfogadása. Elfogadja, hogy nem sikerült. Érezni, hogy nagyon nehéz túllépni, de ott van az erő, hogy sikerülni fog. Valahányszor énekli az énekesnő a koncertjein, szinte mindig elérzékenyül. Itt jön ki, hogy mennyire hiteles a saját szerzemény.
13. Megami ni Naritai ~for a yours~: Tökéletes befejezése az albumnak. Erőteljes vidám dal, vidám érzésekről. Azért nagyszerű, mert a dal végén úgy állsz fel, hogy a vidám hangulat marad meg, és hogy mennyire nagyszerű album, töltetet ad.

Azt gondolom, hogy érezhető, hogy miért tartom nagyszerűnek ezt az albumot. Ez volt az az album, mely után nem csak egyszerű rajongást éreztem Okui Masami iránt, hanem egyfajta "életműi" rangot érdemelt ki nálam. Ahogy énekel az őszinte érzéseiről, és amiket fent írtam, azt gondolom, hogy egyértelmű az egyéni pontozásom:

40/40

Nekem azért jelent többet ez az album, mert nem csak magáról az érzésről énekel, hanem utat mutat, és az adott végére mintha ő is megnyugvást találna. Az az személyes problémám a post elején megemlített Linkin Park-kal, és még a karaokén újabban sokat énekelt Evanescence-szel, hogy annak szövegét is figyelve, ők csak az adott érzésről énekelnek, de olyan érzetet keltenek, mintha nincs kiút belőle. Én elfogadom azt, ha valaki azt írná, hogy ez a zenei stílus ezt igényli, vagy ha ismerném az előadók magánéletét, akkor másképp gondolnám, de nem ez az én világom. Nekem sokkal hitelesebb az, ha valaki kiutat mutat, és érezni, hogy bár most nehéz, de ki fog törni belőle. Ez hallható Okui Masami dalaiban is: A Chou végén a csodálatos zene azt érezteti, hogy elhagyta a bánatát, és már szabadon száll, a Shounen végére is érződik, hogy a fiú már szabadon repül. A lotus ennél bonyolultabb, de a Sayonara végén is érezni, hogy elbúcsúzott a szerelmétől, ahogy a DEVOTION is úgy zárul, hogy vége lesz, csak egy kis idő kell.

Eredeti JAM Project: Wings of the legend kislemez

Azt gondolom, hogy amíg élek, addig úgy fogok a 2012. december 5-ei napról megemlékezni, mint a japán zenei történelem egyik legnagyobb kislemeze jelent meg aznap. És érdekes, mert már 2 éve volt, amikor komolyabban elkezdtem ismerkedni a JAM Project munkásságával, és ahogy egyre több albumukat, és kislemezüket ismertem meg, úgy voltam vele, hogy ha elkezdtem gyűjteni a JAM kiadványokat, akkor elég lesz nekem csak a BEST COLLECTION albumok, a kislemezek külön annyira nem kellenek. És az újabb kislemezekről is így gondolkodtam, aztán jött a Wings of the legend... Már néhány héttel, ahogy kikerült YouTube-ra a rövidített videoklip, már akkor az volt a gondolatom, hogy valami nagyon jó dolgot csináltak. Aztán amikor leszedtem a kislemezt, és meghallgattam a címadó dalt teljesben, azt az érzést nem lehet szavakba önteni, azonnal tudtam, hogy nekem EZ KELL! NEKEM EZ A KISLEMEZ EREDETIBEN KELL!!! És ma meg is lett. ^^

Az azért hozzátartozik az igazsághoz, hogy baromi nagy szerencsének volt köszönhető, hogy végül meg tudtam venni. Ugyanis azt gondoltam ki, hogy az Angliában kapott költőpénzből spórolom ki magamnak. Lehetett volna, hiszen aki figyelte a postjaimat a ködös albionból, az "láthatta", hogy most jóval kevesebbet vásároltam, mint tavaly. Csak aztán elkezdett szépen lassan fogyni a pénz, néztem a CDJapan oldalán, hogy mennyi lenne, végül nem maradt már annyi. Amikor egyedül sétáltam, akkor is volt olyan, hogy nem mindig vittem magammal kaját, akkor venni kell, és akkor így elmegy szépen lassan a pénz. Arról el is felejtettem írni, hogy egyszer ki akartam próbálni a Burger Kinget. Nem mintha olyan nagy különbség lenne, de mégis, hogy egyek Angliában is. De amikor láttam, hogy £6 körül van egy Whopper menü, egyből mondtam, hogy ez felejtős téma. A pénz ami maradt, azt sem költöttem el felelőtlenül, mert akkor itthon gyűjtök mellé. Aztán 2-án jöttünk haza, és a manchesteri repülőtéren lenézek a földre, és egyszer csak megláttam egy £5-öst, azonnal zsebre vágtam. Na így tudtam végül megvenni. ^^'

Nagyon sokat hallgattam a címadó dalt, még most is nagyon szeretem, és kihozza belőlem azt az érzést, amit szilveszterkor írtam, hogy ebben érzem azt az erőt, amit akkor érzünk, amikor kemény munka árán megvalósítottuk az álmunkat, és érezzük, hogy egy percért nem volt hiába. És most már a Babylon-t is megszerettem, de szerintem a kislemez akkor lenne 100%-os, ha Okui Masami írta volna az endinget, olyan lassabbat, nyugodtabbat, mint mondjuk a Cosmic Dance, vagy a The advent of Genesis, vagy olyan balladát, mint a Negai. Csak ez az egy, amúgy egy pillanatra nem bántam meg, nagyon jó lett a második dal is.

Egyébként a Super Robot Wars egy rendkívül népszerű játékszéria Japánban, szinte mindig az első helyen nyit, amikor megjelenik egy-egy újabb játék, több százezret adnak el belőle. Ebből kifolyólag lehetne népszerűek a játék dalaiból megjelent kislemezek, van egy pár, ami kifejezetten jól fogyott, de soha nem értettem, hogy mi alapján dönti el a kiadó, hogy melyik kislemezből mennyit ad el. Ugyanis annyira nagy hatásúnak éreztem a dalt, amikor először meghallottam, hogy az volt a gondolatom, hogy az eladási listákon is robbantani fog, akár az együttes best selling kislemeze is lehetne. De aztán elkezdtem nézni, hogy teljesített első nap, először villámgyorsan végiglestem, nem találtam. Ne vicceljetek, hogy még a napi 50-es listába se került be. O_O Aztán láttam a 34. helyen. Nagy csalódásnak éltem meg. Aztán ide-oda mozgásnak köszönhetően 37. helyet érte el az első héten, és azalatt a 3 hét alatt, míg listán volt, 3.112 példányt adtak el a kislemezből. Ez még náluk is alsó kategóriának számít, nem tudom mitől függ, hogy a kiadó, a Lantis mi alapján dönti el, hogy egy-egy kislemezből mennyit ad ki.

Vagy ezt is könyveljem el úgy, hogy tök mindegy, hogy mennyit adnak el belőle, az a lényeg, hogy én szeretem? De akkor is sokkal jobb érzés lenne, ha sokan szeretnék annyira, hogy ha az első hetekben nem is adnak ki olyan sokat, de akkora lenne az érdeklődés iránta, hogy legyártanak még annyit belőle, hogy visszatér az Oricon chartra, igencsak megszépítve az eladásokat. De ez már így marad.

Tetszik a borító, nagyon tetszik, hogy hátul a tagokról van egy kép, ahol a szívükre teszik a kezüket. Igen, amikor kihallod a dalokból, hogy komolyan gondolják, és látod az arcukon is, akkor akkor annak a képnek vagy jelentése, van ereje! Mert tényleg sokszor énekeltek már arról, hogy mennyire fontos harcolni az álmainkért, mert az éltet, és a barátság erejéről is sokat énekeltek, de ennyire hitelesen még soha énekeltek ezekről a dolgokról.

És a teljes videoklip is elérhető, szerintem nagyon jó lett:

Úgyhogy az egész koncepció, amit a dalhoz körítettek: a kislemez, a képek, a videoklip, a szöveg, és a zene... tökéletes!

Szintfelmérő #3

Próbára tettem magam a Game Boy Advance-es Mario Kart-ban. A Quick Run-nak köszönhetően itt is lehet marathont menni, bár sokkal körülményesebben, mert bár annyit mehetsz, amennyi jól esik, nem számol pontot, így fejben kellett összeadni az összértéket. Csak 150cc-t tudtam beállítani, de ez is elég volt, ugyanis jóval szerényebb eredményeket tudtam itt elérni. A SNES pályákal együtt 40 van, az első helyezett 9 pontot kap, így összesen 360 pontot lehet elérni. Én 161 pontot értem el összesen. Tényleg nagyon nehéz a Mario Kart: Super Circuit, és a pontozás is szigorúbb. Itt még a régi rendszer szerint van, ugyanis az 5. vagy annál rosszabb helyezettek nem kapnak pontot, így amikor én is hátul voltam, nem adtam hozzá pontot. De a 2. helyezett 6 pontot kap, a 3. helyezett 3 pontot, míg a 4. 1 pontot. Ha a DS-eshez hasonló lenne a pontozás, azért valamivel jobb lenne az összkép. Nehéz, és aki tud jobbat, állok elébe.

A négy legnagyobb Super Robot Wars dal

Múlt héten vasárnap egyszerre 4 kfn-t csináltam egymás után, méghozzá a négy legnagyobb Super Robot Wars dalból, természetesen a JAM Project előadásában, méghozzá a SKILL és a GONG kislemez dalait vettem nagyító alá. Ezen dalok alatt vannak a koncertjeik alatt a legnagyobb buli, ekkor tombolnak a legjobban a rajongók, ezek a legismertebb dalaik. Ezekről írték egy rövid véleményt:

SKILL - Azért vált ennyire jelentőssé ez a dal, mert ez az első olyan szerzeményük, ahol leteszik az alapkövét annak az énekstílusnak, ami aztán végigkíséri őket. Hatalmas innovációnak számít, ezért volt ennyire népszerű megjelenésekor. Énekeltek korábban is hasonló stílusban, sőt, én nagyon szeretem az első BEST COLLECTION albumukat, a BEST PROJECT-et, de itt találták meg igazán önmagukat, és szerintem annak idején (már 10 éve O_O) tudatosan készültek arra, hogy most robbantani fognak, és olyat fognak énekelni, amit eddig soha. Bejött. Nekem is felpezsdíti a véremet, de én nem hallgatom annyit.

FOREVER & EVER - A SKILL kislemez B-side track-je, a PS2-re Super Robot Wars Alpha 2 játék ending dala. Mivel a játékszéria csak Japánban jelenik meg, ezért azokról egyáltalán nem tudok véleményt mondani, egyáltalán nem játszottam vele, de az biztos, hogy ha a JAM Project dalaiból kell kiindulni, akkor egy olyan játékról van szó, ahol nagy harcok folynak a Föld megmentéséért, és nagy összefogás van a robotok között (illetve azok irányítói között), akár még komoly barátságról is beszélhetünk. Ez egy nagyon szép dal, méltó egy endinghez, mégsem szeretem annyira. A fő problémám az, hogy elindul valahonnan, de nem megy el sehova. Mintha majdnem 6 percen keresztül ugyanazt a jelenetet ismételgetnék, és amikor várnád, hogy jön a nagy jelenet, egyszer csak véget ér a dal, és csak lesel, hogy ennyi volt? O_O Nagyon szép, ajánlott meghallgatni, de összességében csalódás.

GONG - Két év telt el, megjelent a Super Robot Wars Alpha 3, még szép, hogy a JAM Project-et kérték fel, hogy írjanak rá dalokat. Összességében komolytalanabbnak hangzik ez, mint a SKILL, legalábbis nem olyan nagy hatású, én mégis jobban szeretem, engem valahogy jobban lázba hoz. Valamiért többet nem tudok írni róla érdemben, viszont, ha a SKILL és GONG kislemezek közül kéne választanom, egyértelműen az utóbbi mellé tenném le a voksom. És a többség is így gondolkodik, ugyanis ez a legsikeresebb kislemezük. Tényleg eltörpül a SKILL mellett, csak többször meghallgatás után jön át a hangulata, de akkor nagyon!

http://www.youtube.com/watch?v=UiwRcOtwQDc

Brother in Faith - Akárcsak a FOREVER & EVER, a harmadik résztől is egy szép endinggel búcsúznak el. De ez teljesen más. Ugyanúgy érződik a barátság jelentőssége, de itt nemcsak elindul valahonnan, hanem el is megy valahová. Nyugodt, most nem erőből nem énekelnek arról, hogy kitartunk egymás mellett, bármi is történjék, hanem megállnak, és érzelemből énekelnek. És nagyon eltalálják a szívet, én nagyon-nagyon szeretem ezt a dalt, a teljes repertoárjukból legnagyobbak közé sorolom. Most is kicsit elérzékenyültem, ahogy eszembe jutott. A refrén mégis kitör, de nagyon odaillik, ettől válik igazán hitelessé az az érzés, amiről énekelnek. Az első refrén végén hallgató "Forever" az egész dal csúcspontja nálam.

Átlagon felüli képességek

Azt már egészen kiskorom óta tudom, hogy számokban nagyon jó vagyok. Ezt most megerősítette a Big Brain Academy for Wii is. Ahogy a DS-es verzióban, ebben is vannak számolással kapcsolatos feladványok. A játékról tudni kell, hogy a gyakorlásban is értékeli a képességeinket, bár az zavaró, hogy másképp, mint a DS-esben, ugyanis itt magasabb érték után adja a bronz, ezüst, és arany medálokat, de magasabban is értékel. Ha Hard-ban megkapjuk az arany medált, akkor megnyílik az Expert (szakértő) szint. Most a számolás egyik feladatában ebben is sikerült megkapni az arany medált, a léggömb pukkasztásban. Léggömbökön számok vannak, és növekvő sorrendben kell kidurrantani őket. Easy kategóriában 1-10-ig vannak a számok, medium-ban 1-100 között, míg hard-on -100 és 100 között. Experten pedig törtszámok vannak, és ebben is jó ereményt értem el.

Én mindig is azt gondoltam magamról, hogy sokkal inkább reál beállítottságú vagyok, addig nagyon jó voltam matematikából, amíg a négy alapműveletet vettük, meg egy kicsit magasabb szinten esetleg, mert fejben elég jól tudok számolni, még ha több idő is kell egy kicsit. De egyes gimnáziumban vett témakör bukta nálam. Logaritmusból olyan egyes témazárót írtam, hogy öröm volt nézni. Ez szélsőséges, a legtöbb ilyen hármasra sikeredett, bár a szögfüggvényekre emlékszem, hogy az nagyon szép ötös volt. De hogy én akadémiai szinten nyomassam a matekot, az ki van zárva. Nagyjából azok a matematikai témakörök mentek, melyeknek átláttam a logikáját. Fejben számolni sem úgy szoktam, ahogy papíron, hanem gondolatban számegyenest húzok. Egy egyszerű példa: 20×1,5 Most ezt tudjuk, hogy 30. Az ilyen jellegű dolgokat úgy szoktam kiszámolni, hogy 20, és annak kétszerese 40, akkor már a kettő között keresgélek, és mivel a másfél pont a fele a kettő közötti értéknek, ezért a 20-at megfelezem, a hányadost hozzáadom a szorzandóhoz, és kijön a harminc, a bonyolultabbak így másodpercek alatt kijönnek.

A játékban egyébként még számolási feladvány van. Az egyik, hogy piros és kék golyókat dobálnak egy kosárban, és állapítsd meg, hogy melyikből van több. Érdekes, ezt például nem számolom össze, hanem látásra állapítom meg, hogy pirosból, vagy kékből láttam többet beleesni a kosárba. Ugyanis dobóink nem valami ügyesek, és néha nem a kosárba esnek a golyók. Egyébként a legtöbb esetben bejön ez a módszer. A harmadiknak nem is tudom mi a pontos neve, de az a lényege, hogy ilyen vastag fakorongok vannak egymáson, rajtuk számok. Meg van határozva egy összeg, és azokat kell kalapáccsal kiütni, melyek nem az adott összeget adják ki. A Medium érdekes, ugyanis ott általában 2 szám van. Például, ha az összeg 34, akkor van 4 nyolcas, és 2 kilences. És ezt úgy szoktam számolni, hogy 4×8=32, és ha 34-et kell kihozni, akkor meghagyom a két kilencest, mert azok együttes értéke kettővel több, mint két nyolcas, és pont kettővel több kell, mint 32, így a két nyolcast ütöm ki. A hard már sokkal nehezebb, mert random vannak a számok, és csak úgy tudom a jó választ, ha gyorsan összeadom, így látom, hogy melyeket kell kiütni.

Majd írok tesztet a Wiis verzióról, ugyanis szerencsére más feladványok vannak, mint a DS-esben, de azt már most elárulom, ha valaki szeretné ezt a játékot, de nem szeretné mind a két verziót, akkor a magasan a Wiis verziót ajánlom, sokkal szórakoztatóbb.

Szintfelmérő #2

Most már jobb összképet mutat az Atsu hercegnő. Utána is néztem, hogy kik játszanak benne, és ki játsza a főszereplő lányt. Meglepett, hogy az a színésznő (Miyazaki Aoi), aki a Nana Live Action-ben Komatsu Nanát is alakította. Most, hogy jobban megnézem, tényleg ő az, arcról fel lehet ismerni.

Kiábrándultan vettem tudomásul, hogy a Mario Kart 7-ben kivették az egyjátékos módból a VS-t, így ott nem lehet marathont játszani. Viszont a Mario Kart DS-ben benne van, ezért ott tettem próbára magam. Ott is randomra állítottam 32 pályát, szerencsére itt sem ismételt. 10 pont jár az első helyért, így 320 pont a maximum. 150cc hard módozatban 282 pontot értem el, ezt is szép eredménynek tartom. Dry Bones volt a karakterem, és Dry Bomber kocsival mentem. Egyenesben gyors, és a gyorsulása is jó, ezért többször volt, hogy nagy előnnyel nyertem, de ha itt is bombáznak, vagy egyszer-egyszer én is hibáztam, akkor könnyű rontani. A Game Boy Advance-es Mario Kartra leszek kíváncsi, mert az tényleg nehéz.

Szintfelmérő

Eredetileg a Mario Kart: Double Dash!!-sal akartam volna játszani, de aztán rájöttem, hogy a GameCube játékok nincsenek itt (bagszinál vannak azok a dolgok, amiket nem akartam hazahozni, mert tudtam, hogy kelleni fognak, ha majd visszaköltözök Pestre). Mert bár az a legrosszabb Mario Kart, mégis ami miatt nagyon szeretem, az az All Cup Tour mode, tehát egyszerre végig lehet menni az összes pályán. Ez nagyon jó egyfajta tesztnek is, hogy mennyire vagy jó, a játékban. De aztán rájöttem, hogy közvetve ugyan, de a Wii-s Mario Kart-ban is lehet ilyet játszani. Egyjátékos mód, VS. 32 pálya, random, és hogy igazán izgalmas legyen, 150cc, hard-ra állítottam a gépi ellenfeleket. Örültem annak, hogy nem ismételt pályát, azaz mindegyiken egyenként végigmentem. Az első helyezet 15 pontot kap, ami ha beszorzunk 32-vel, akkor az összesen 480 pont. Én a végére 419 pontot értem el, azt gondolom, hogy nincs szégyellnivalóm. :) Több, mint másfél óra volt, de élveztem, nagyszerű játék volt. Egyedül az idegesített, hogy Baby Peach volt mögöttem mindig, és rettenetesen utálom a hangját. Legalább élvezet volt elpüfölni.

És egy kis zene: Már megjelenése óta ismerem Hironobu Kageyama: Kiba ~Tusk of Darkness~ kislemezét, de csak nemrég vettem észre, hogy mennyire nagyszerű a B-side track. Az ilyen dalok hangulatát imádom:

Worrier ~Yami wo Kakeru Kiba~

http://www.youtube.com/watch?v=wmHqff9Z9lE

Vélemény az új japán sorozatról és életmódváltás

Tehát ma elkezdte az M1 játszani az új japán sorozatot, az Atsu hercegnőt. Tudom, hogy "Acu"-nak van írva, de jobban szeretem hepburn-nel írni japán szavakat, nem csak azért, mert "esztétikusabb" kinézetre, hanem mert ha magyaros átírás után beszélnénk japánul igencsak lesnének, hogy mi a bajunk. A hepburn jobban "láttatja" hogy hogy kell a szavakat kimondani. De ha igazán jól akarunk japánul beszélni, sokszor kell japán műsorokat nézni. Ami ajánlott, mert a legszebb hangzású ázsiai nyelv. Szóval a sorozat. Háát... nem voltam elragadtatva. Az elején kifejezetten rossz volt a színészi játék. Sok volt a narráció, ami részben jó dolog, mert így jobban értjük, hogy mi történik, ugyanakkor mintha súgógép-hatása lett volna, ugyanis többször előfordult az, hogy párbeszédet szakított meg a narráció, és annak végén a szereplők elkezdtek feltűnően másképp beszélni, mintha csak súgásra rájöttek volna, hogy ja, hogy nekem most ezt kell mondani. De az egész rész alatt elgondolkodtatott a színészi játék. Mert lehet, hogy a korábban leadott koreai sorozatok, mint a királyi ház titkai, vagy a korona hercege sem éppen Hollywood-i színvonalú produkciók, de mégis volt valami kedvesség, valami báj, amitől szerethetők voltak a karakterek. Itt ez nem volt meg, és azon gondolkodtam, hogy vagy a színészek voltak ennyire rosszak, hogy az akkori japán természetesnek vett mesterkélt viselkedést akarták eljátszani. Mert akkor nem élnék a Tokugawa sógunátusban. Mert bár azt éreztem, hogy Japánban a nőknek mintha több beleszólásuk lett volna a dolgokba általánosságban, mint mondjuk Kínában, mégis ha valóban ennyire mesterkélt volt az akkori japánok viselkedése, akkor nagyon kemény szabályok uralkodhattak annak idején. Ehhez képest Koreában élni megváltás lehetett akkoriban, már ami az ottani sorozatokból lejött. De valószínű, hogy csak (japán) a főszereplő lány volt olyan, hogy tiszteletet vívott ki magának, ugyanis amikor megszületett, és az apja megtudta, hogy lánya lett, igencsak lefagyott a mosoly az arcáról. Poén egyébként, hogy itt is megfigyelhetők, azok az animékben is használt klisék, hogy az apának 3 fiúgyerek mellett született lánya, és a fiúk nagyon esetlenek, semmi élet nincs bennük, már-már lányosan viselkednek, erre jön egy talpraesett csaj. Az apuka egyébként pont ezért szeretett volna negyedjére is fiút, mert azt remélte, hogy legalább ő lesz életre való. A jellem bejött, csak a nem nem. ^^' A végére sokat javult a sorozat, mintha a szereplők "bemelegedtek" volna, inkább a dramaturgiával van nagy baj. Az első rész elején az anya megálmodja, hogy lánya születik, de az az érzés, amit ő érzett, nem jön át, és elsiették a lány felcseperedését. Így nem érezhettük át igazán, hogy már gyerekkorában sem volt egy átlagos, akire felfigyelnek. Visszautalnék a korona hercegére, az azért volt nagyon jó, mert jobban el volt nyújtva a főszereplők gyerekkora, így jobban átérezhettük azt, ahogy felnőttként viszonyulnak egymáshoz. Úgyhogy hagy némi kívánnivalót maga után a sorozat, de hátha javul. 50 részes egyébként.

És névnapom alkalmából elhatároztam, hogy komolyabban fogok testedzeni, el is kezdtem ma. Már most érzem, hogy nem telt el eseménytelenül 1 óra, igyekeztem minden testrészemet megmozgatni: kar, mellkas, has, láb. Bemelegítésként, és záróakkordként jógáztam egy kicsit az elején és a végén. Természetesen mindezt Wii Fit Plus-szal. Aztán a végén megmértem magam, mert régen tettem már ezt meg, és visszamentem 70 kg-ra. Pont ezért nem mertem ráállni a mérlegre, mert tudtam, hogy nem fog szépet mutatni, ha az igazat akarja. De az a durva, hogy tudtam, hogy baj van, mégsem étkezek normálisan, és mivel féltem, hogy nem fog kellemeset mutatni. Csakhogy ha a félelem eluralkodik rajtam, akkor nem görgetem magam előtt a problémát, és a végére meg a mélyből sokkal nehezebb visszamászni a korábbi állapotra. Úgyhogy ez nagy baj. De most nem is a fogyás lesz a fő téma, hanem a testépítés. Szeretnék végre igazán jól kinézni! És a mai napi edzés utáni érzés azt mutatja, hogy van erre esély.

Ugyanis eddig azért hanyagoltam a komolyabb edzéseket, mert tisztában voltam azzal, hogy nem elég egy bizonyos szintig edzeni, azt meg is kell tartani folyamatos edzéssel, különben elernyednek az izmok. Féltem, hogy nem fog hosszútávon menni az életmód váltás, mert elvesztem a motivációmat. De most elhatároztam, hogy kipróbálom élesben, meglátjuk, hogy fog menni.

Az étkezésre visszatérve, ha még ennyire sem figyelném, hogy mennyit eszek, baromi könnyen felhízhatnék akár 120 kilóra. Ezt Angliában tapasztaltam meg, még korábban is, mert ott több olyan finom kaját lehet kapni, amit nálunk nem, és nem egészségesek. Ezalatt a 11 nap alatt, amíg kint voltam, többször volt arra példa, hogy ettem például az ecetes ízű chips-et (ez az, amit például hiányolok itthon), és bár nem voltam éhes, mégis amikor szólnak, hogy kész a pizza, nem kellett kétszer mondani, úgy ettem, mint aki órák óta nem evett volna. Ezt már korábban is írtam, hogy ez azért van, mert az ízélmény miatt eszek. És ha a pizzának az ízére gondolok, akkor valahogy elfelejtem, hogy 5 perce ettem utoljára, talán nem is keveset. Veszélyes játék, nem is tudom, hogy ezen lehet-e valahogy változtatni.

Megoldás kompatibilitási problémára

Hihetetlen, hogy az ember azt gondolná, hogy az internet korszakában valóban barátja a Google, de nem ez az első eset, hogy kiderül, hogy néha jobban jár, ha a saját szürkeállományára támaszkodik. Két program Windows 7 kompatibilitási problémáját sikerült megoldani, az egyiket segítséggel, a másikat magamtól:

KaraFun Studio 1.18: Nem is árulok zsákbamacskát, ez regkey-es téma, a többit meg tudjátok. A lényeg az, hogy problémák miatt ugye többször volt Windows 7 telepítve. Ezt a karaoke programot eredetileg Windows XP-re csinálták, és csak egyszer fordult elő az, hogy a fizetős KaraFun látta a regkey értékeit, a többi esetben mindig kért Seiralt, ahogy most is. Itt LL barátom segített, a megoldás egyszerű: Csak akkor látja a regkey-t, ha a Program Files-ban a Karafun.exe fájlt rendszergazdaként futtatjuk.

HP scanjet 3970: Az, hogy a KaraFun problémára nem találni megoldást, még talán el is lehetne fogadni, nem olyan program, amit széles körben használnak. De hogy a scanner problémájára magamtól kellett rájönni, azt azért kicsit durvának tartom. Írtam 3 hónapja, hogy elvileg nincs Windows 7 kompatibilis drivere a HP scanjet 3970 scannernak, de én találtam egyet. Most voltam olyan nemkedves magamhoz, hogy nem linkeltem be, így kereshettem... Nem is lett meg, illetve volt egy oldalon rémlett, mintha innen lett volna, van is Windows 7 listázva, de telepítés után nem akart elindulni. Sokáig keresgéltem, sehol nem tudnak erre megoldást, ez a scanner nem jó Windows 7-re. Majd hirtelen megvillant, hogy szoktak bizonyos programokat Windows XP kompatibilisként futtatni, gondoltam, hogy hátha segít az. És igen! Nem 100%-os a program megjelenítése, de lehet használni. Tehát a lényeg: Program Files, és a program exe fájljára jobb egérgomb, tulajdonságok, kompatibilitás, és XP-re tessék állítani, és lám, jó a scanner Windows 7-en is. És szerintem így Windows 8-on is működne. Próbára tettem, sikerült scannelni:

Én is csak úgy tanulok, ha figyelem az okosabbakat. ^^'

Aladdin és a tolvajok fejedelme: Jön a régen várt szép esküvő

http://www.youtube.com/watch?v=0wX_M9R1xhM

Előadó: Mikó István

Jön a régen várt szép esküvő
Nagy a nyüzsgés Agrabán
Ez a bamba nép meg csak úgy dől
Mert Jázmin és Aladdin a lagziján haladin

Jön a régen várt szép esküvő
Aki belép mind serény
Legyen gódis fajzat vagy úr fő
Haja legyen szép

Csak semmiféle újkeletű módi
A turbán durván kötve már nem is jó
Szép fülbe tűrve díszít a gógyi
E puszitól más lesz a hasonló

Jön a régen várt szép esküvő
Még a rest is újra fest
Ki az összes színben szakértő
Ugye én? Eressz!

Ma nagyszabású lagzi lesz ez nem újság
Mert tudja már a nagyvilág
A cimborám egy nőnek adja a szívét
Én meg azt amit kér!

A Szaffarinál a jobb a barmicvoh!
Vagy buliban egy csajba Hawaii-ba
De egyikük sem ekkora hepaj!
Hogy disznósok a zaba
Hogy kipukkad a hasa

Jön a régen várt szép esküvő
És a formám csábitó
Ha egy kuldusfiú ennyit nő
Én is hajtok rája aztán vár a gálya

Jön a régen várt szép esküvő,
De mi inkább nem mennénk
A mi hercegnőnk előkelő
Ez a srác egy aljanép!

És már a palotában is vagyunk
Hol mindenkire hatalmas nagy kanál vár
Sehol Jaffar! Eldobjuk az agyunk!
Tutimátu vagyok, semmi akadálya már

Jön a régen várt szép esküvő
Sok a szajré, arany, kincs
Míg nassolnak és hasuk nő
Majd támad egy-két zavar és a siker rámkacsint!

Jön a régen várt szép esküvő
Egyre dől a drága cucc
Így az én jövőm tündöklő
Ha jól viselkednek az egyik enyém lehet!

Most érkezik pár virágzó zöldség!
A garázsmester óvatosan leparkol
A bárnyoszolyó sose lesz már kész?
Az korhol ki tudja azt, hogy mikor hol,

Jön a régen várt szép esküvő
És a személyzet serény
De hol van még a... épp a fő??!
A vőlegény!

Japán történelmi sorozat az M1-en

Január 7-étől egy japán sorozat kezdődik az M1-en, Atsu hercegnő a címe. Ahogy olvastam az ismertetőt, a XIX. század második felében játszódik, amikor Japán nyit nyugat felé.

Kíváncsi vagyok rá, mert a Korona Hercege nagyszerű sorozat volt, már régesrég túlment azon, hogy érdekel az ázsiai kultúra, nagyon hitelesen mutatta be Korea történelmét. Remélem, hogy a japán sorozat is lesz ennyire jó.

Végre itthon

Hazatértem, jó újra Magyarországon lenni. És jó lett a laptopom is. Ma ment vissza Pestre bagszi Orosházáról, és akkor már Békéscsabán szállt át, közben megállt, hogy megnézze a gépemet. Koszolódás nem érte, végül az Ultimate Boot CD segített rajta. Annak egy programját indítottuk el, de olyan lassan ment, hogy több óra után is 7%-nál állt. És ebből úgy nem kértünk, úgyhogy más megoldást kerestünk, de azért reméltük, hogy ez a 7% is segített. PONT arra volt elég, hogy végre elindult a Windows telepítőlemez. Mert még az sem indult el nálam. És most már tudtunk Checkdiskezni, és jó lett a gép.

Többes számba írok, pedig ez mind bagszi érdeme, ő járt utána a dolgoknak. :D De azért megéri a többes számot, hogy figyeltem (amikor épp nem aludtam el), hogy mit csinál, és legközelebb, ha ilyen lesz, talán már meg tudom csinálni. Az Ultimate Boot CD természetesen meg lesz tartva.

Egyébként most nem volt annyira jó Angliában, mint tavaly, hiányoltam, hogy nem mentünk el több helyre. Tavaly is például tök jó volt Wales-ben kirándulni egyet. De több szempontból is jó volt Angliában lenni. Most éreztem először azt, hogy ráállna a fülem az angol szójárásra, ha sokáig maradnék kint. A végére már kezdtem érteni, hogy mit mondanak körülöttem az emberek. De az a laza nyelvjárás, amiben beszélnek, tényleg csúnyává teszi a nyelvüket. A Go szót is pl valami "góú"-nak mondják. Meg Liverpool környéke kellemes hely, szívesen laknék Birkenhead-ben. Joggal jöhet a kérdés, hogy miért nem kapok az alkalmon, hiszen mások összetennék a kezüket, ha lenne egy családtagja külföldön. Nagyon igazatok van, de ha a családtag felől nem érzitek, hogy segítene, akkor sajnos hiába. Bár én ennyire nem mondanék le erről. Most sajnos kényszerszünet van a pesti létemben, mert anyagilag kicsit megterhelt minket az előző időszak, így most spórolósra kell venni a figurát, de remélhetőleg tavasszal már vissza tudok menni. És ha Pesten sem jön össze semmi, akkor én megpróbálnám Angliában. De legjobban Pesten érezném magam, Anglia meg egy jó kompromisszumos megoldás lenne.

Mégsem annyira rossz a JAM Project: Babylon dala, csak a Wings of the legend mellett szinte eltörpül, akkora hatalmas szám, de önmagában nagyon jó. Többször is tapasztaltam már azt, hogy egy-egy dal másképp hangzik, ha a többi dal mellett, vagy önmagában hallgatjuk.

Angliaban – 11. nap Ujev

Angol billentyuzetkiosztassal igen nehez hitelesen mutatni, de megis kiterek ra: BUEK hosszu u betu, mert az uj is hosszu, es legjobb tudomasom szerint nem "Boldog Ujj Evet" kivanunk egymasnak. Kicsit nyelvtan naci vagyok, de nem fuhreri szinten, viszont bizonyos esetekben tenyleg a falnak tudok menni egy-egy helyesirasi hiba lattan. Amugy nincs semmi baj, csak ki akartam terni erre, ha mar ennyire ellepik a FB uzenofalamat az ujevi jokivansagok. Majd otthon atirom. Egyebkent meg a karacsonyi, ujevi kiirasokat nem szeretem, mert annyira szemelytelenek. Mindenki ugyanazt irja, pedig az ismeroseinek a felet a pokolba kivanja, de azert mindenkinek kellemes unnepeket kivan! Akkor mar inkabb privatban irna meg az adott szemelynek, akinek tenyleg boldogsagot kivan. Egy fokkal jobbak a szuletesnapi koszontesek, bar allitom, hogy a felenek eszebe se jutna, hogy a masik fel aznap szuletett, csak ki van irva, hat akkor koszontsuk fel. Es amivel ki lehet kergetni a vilagbol, az a "Boldogot". Jo neven veszem, ha szuletesnapomon felkoszontenek, de amikor ezt latom, akkor csak legyintek, inkabb ne irt volna semmit. Ez meg a szemelytelenebbnel is szemelytelenebb. Gyorsan odairjuk, intezzuk el, aztan el is felejtettuk. Visszaterve az unnepi koszontesekre, ha valaki annyira uzenofalra akarja kiirni, legalabb szabja egyenre. Ezt egy paran ugyesen csinaltak, es jobb ezt olvasni, mert jobban erzed, hogy az tole van, es tenyleg jokat kivan.

Ha az elozo postban lemezkritikarol szoltam, akkor megemlitenek meg egy lemezt, amit az utobbi napokban hallgattam meg, Caramel: Nyugalomterapia album. Miutan a Voice-ban bebizonyitotta, hogy hiteles szemelyiseg, ezert ugy voltam vele, hogy a dalaiban is hallatszik ez, az a nehany nota tole, amit eddig radiokban hallottam tole, abbol szimpatikus volt, most hallgattam tole eloszor albumot. Az az emberseg, es hitelesseg, hallatszik a dalaiban is, komolyan gondolja azt, amirol enekel. Es bar tavol all tolem a R'n'B stilus megis tetszik nekem, hogy behozta, ezzel nem sok magyar eloado probalkozott meg. Viszont bar a szovegei pozitivak, de valahogy tulsagosan szimplak. Es elgondokodtam azon, hogy vagy a szovegkornyezetebe nem illik az a zenei stilus, amiben enekel, vagy onmagaban az R'n'B alkalmatlan arra, hogy magyarul szoljon, szerintem inkabb az elobbi. Tulsagosan egyszeruen fejezi ki magat, pedig nagyon szepen enekel.

Jo volt a szilveszter, amilyen rosszul indult, a vegere legalabb annyira jol sult el az egesz. Indulas elott Huicong-gal kinai TV csatornat neztunk, es egy CPOP (Chinese Pop) videoklip ment. Neztem az eloadot, es konkretan nem tudtam eldonteni, hogy fiu vagy lany. Meg is kerdezem Huicong-ot, o mondja, hogy lany. O_O Fiura nagyobb eselyt adtam volna a rovid haja miatt, de csak amikor jobban megneztem, akkor lattam, hogy lanyos vonasai vannak. Erdekes volt. Az utana levo TV musor sem volt akarmi. Minden ujevkor torpe parokat hazasitanak ossze. Volt neheny olyan egyen, akiknek meg az arcuk is gyerekes volt, el is gondolkodta, hogy csak nem bohockodnak mar azzal, hogy gyerekeket adnak egybe. ^^' A felnottes arcu azsiai kis emberek viszont elegge furcsanak hatottak. Majd ezutan indultunk el Lorainne-ekhez. Eleinte nem ereztem jol magam ott, mert tovabbra sem szeretem, hogy gyerekhadsereg rohangal, es hangoskodik korulottem. Meg a haz is olyan idegen volt, sehogy nem talatam a helyemet ott. Mivel anyam egyebkent is tervezett korabban hazamenni, ezert oltan 21 ora korul megkerdeztem, hogy ne menjunk haza? Meg nem akart, de utana kezdtem megvaltozni, mintha feloldodtam volna attol, hogy kimondtam a feszultseget magambol, nagyon erdekes. Ekkor volt a vacsora, Lorainne nem sokkal ezutan elovett egy konyvet, es felvetette az otletet, hogy toltsunk ki egyutt egy szemelyisegi tesztet. Jo otlet, benne voltam. Ket kategoriaban valaszoltunk 15 kerdesre, 1-5-os skalan, hogy mennyire igazak rank: The Reformer es The Helper. A noverem olvasta fel az allitasokat, elegge nehez volt a mondatok nyelvezete, meg o sem tudta mindegyiket normalisan elmagyarazni, hogy mi is az. Lorainne legnagyobb fia olyan 9-10 ev koruli volt, es o is "jatszott", az anyja egyszerusitette a mondatokat neki, hogy o is ertse, ezzel sokat segitett nekem is. ^^' Viszont erdekes volt az egyik ilyen mondat, mely magyarul kb. igy szolt: "Nehezen viselem azt, ha a segitsegemet nem koszonik meg." Es akkor kerdezem angolul, hogy ez nem az, amikor nehezen viseli? Noverem mondja, hogy nem... erre Lorainne kozbeszolt, hogy igazam van. Be kell valljam oszinten, hogy erre nagyon megnott az onbizalmam. Nem is ertem, hogy mit szarakszok a Headway Elementary-val, nekem mar felsofoku nyelvvizsgat kene tennem. :D Egesz erdekes volt a szemelyisegi teszt, de annak kiertekelese mar tenyleg problemat okozott, biztosan tanulni kell mar azt, hogyan ertekeld ki jol, de a jol szorakoztunk. Nehany allitason nagy nevetes tort ki. A masodik 15 "kerdes" utan abba is hagytuk, mert 23 ora lett, es Lorainne-ek mondtak, hogy a magyar ujeven is koccintani fogunk. Es behoztuk neten az M1-et, egyutt neztuk a magyar himnuszt. Nagyon jol esett, hogy ennyire gondoltak rank. Koccintottunk akkor is, es a brit ujevkor is, a vegere nagyon jo lett a hangulat. Aztan Twistereztunk. Soha eletemben nem jatszottam ilyet, tetszik. Ez az, amikor sarga, zold, piros, kek pottyok vannak a vaszonszeru papiron, es ki kell porgetni, hogy melyik kezet, vagy melyik labat melyikre kell tenni. Jot szorakoztunk. Csak az egyik menetet mar halalra untuk, mert senki nem akart kiesni, es mar tobb, mint 1 oraja ment a jatek. Olyan fel 2 fele mentunk haza. Nem is maradtam sokaig ebren, szinte azonnal elaludtam.

Ma mar csak az utolso simitasokat vegeztuk, meg anyammal elmentunk Liscard-ba egy kicsit setalni. Utananeztem a neten, Liscard-ban is van Asda, oda mentunk a holnapi utra vasarolni. Orultem is neki, jobban szeretem ezt, mint a Tescot. Es mivel Magyarorszagon nincs Asda, ezert egy ilyen apro szuvenirt szerettem volna magamnak, ami igy hirtelen eszembe jutott, az egy kis fuzet. Igy hirtelen nem talaltam, es nem is tudtam, hogy van a fuzet angolul. Nemetul egyszeru, mert siman csak "heft", de angolul valamilyen book, de nem tudtam, hogy milyen. Egyedul a Notebook jutott az eszembe, de akkor meg attol feltem, hogy a laptopokhoz iranyit. Vegul odamentem egy eladohoz, es megkerdeztem, hogy van olyan konyv, amibe lehet irni? Egybol tudta, hogy mire gondolok, es elvezetett a papirosztalyra. Ugyhogy en teljesen el vagyok ajulva attol, hogy mennyire tudok angolul, vagy amit nem tudok, azt milyen jol korul tudom irni. Ebben az Asdaban is volt egyebkent Pokemon Black & White £13.83-ert, es komolyan el is gondolkodtam rajta, hogy megvegyem-e, de vegul otthagytam. Csak nehogy megbanjam. Vegulis holnap reggel meg visszamehetek erte, de ah... nem hiszem.

LGT – 424 Mozdonyopera lemezkritikák

FB-n a Somlo Tamas fan club ertesitette a rajongokat, hogy a Hungaroton weboldalarol letoltheto az elso magyar orias kislemezrol letiltott dal, a Dalaktika. 269 forintot boven meger, majd otthon leszedem magamnak. Rakerestem a dal szovegere, az nem lett meg, de erdekes, mert a www.lgt.hu oldalon csak a "koncertreklam" van, semmi mas nem erheto el kozvetlenul, csak ugy talaltam meg a weboldal belso adatait, hogy rakerestem a betiltott dal szovegere. Igy olvasgattam a lemezekrol, hatha talalok egy-ket erdekes infot. Talaltam, a legerdekesebb szamomra a 424 Mozonyopera albumrol osszegyujtott kritikak. Mar az tetszett, hogy a legrosszabbtol a legjobbig olvashatok a rezenciok. A rosszakon is elgondolkodtam, van valosagalapja. En rengetegszer meghallgattam az albumot, es az biztos, hogy nekem is csak ugy tetszik, hogy nem a regi lemezek hangulatat keresem benne, mert azokat alulmulja.

A szoveg is csalodas szamomra, mert pont azert szeretem nagyon Dusan szovegeit, mert azok donto tobbsegeben mindenkihez szolnak. Barki megertheti, aki csak egy kicsit is nyit fele, ezert is szeretem nagyon a Zoran albumokat. Ezen az albumon hallhato szovegeket tobbszor meg kell hallgatni, hogy egyaltalan derengjen valami, hogy mire is gondolhatott a szerzo. Ez nem szol minden korosztalynak, kicsit oreges, olyan, mint egy kb. 40 eves erettsegi talalkozo, ahol a maguk egyedi bolcsesseikkel emlekeznek meg a fiatalsagukra, ugyanis a lemez alapkoncepcioja tenyleg az emlekezes.

Bar nem vagyok nagy zenesz, de a zenerol szolo negativ kritikakkal egyaltalan nem ertek egyet. Teny, hogy nem olyan nagy hatasu, mint a regi albumokon, de azt tulzasnak tartom, hogy csak par akkord, keresik a hangokat, stb. stb. Inkabb a spontaneitas erzodik benne, hiszen erre a lemezre ugy nem keszultek.

Ami viszont bosszanto, az a femtok, szerencse, hogy ez az egyetlen egy album, ahol ezt alkalmaztak. Nekunk konkretan elrepesztette a CD-t, annyira nehez volt kivenni, hogy a kiadoval ki kellett csereltetni egyszer. Aztan igyekeztunk vele szepen banni, a masodik lemez is elrepedt, egyaltalan nem tudja beolvasni a CD-lejatszo. En akkor azt gondoltam, hogy csak a mi peldanyunk hibas, de ahogy itt olvasom, hogy tobbeknek is ugy kellett kiimadkozni a lemezt, latom, hogy ez alapveto. Ez egy elhibazott dontes volt, szerencsere nem is alkalmazzak tobbet.

Ami miatt annyizor meghallgattam az albumot, es meg most is szivesen eloveszem, az a hangulat. Azert haladtak a korral, erzodik rajta a '90-es evekbeli igenyes hangzas. Ez a pozitiv oreges hangulatvilag nekem bejon, kellemes kepet festenek a dalok kepzeletben. Es ha ilyen vidam az oregkor, akkor nem felek tole.