Új rend

Helyhiány miatt jó ideje a szekrényben vannak a nyelvkönyveim. Gondolkodtam, hogy hova tehetném őket, hogy mindennek legyen helye, de csak tegnap találtam ki az új rendszert. És az eredmény? Nos, íme.

Főleg, német, holland, japán könyvek vannak, illetve a Holnap kiadótól érdekelt a kínai könyv is. Minden megvan, jó könyvek ezek.

És végül úgy tudtam nekik helyet csinálni, hogy a régi CD-ket átvittem a retro szobába, csak az újakat hagytam itt.

A retro szobában nincs semmi, ami online működik. Csak a telefont vittem át akkor, amikor ott akartam valamit fényképezni. De aztán eszembe jutott, hogy megvan még a Kodak digitális fényképezőgép, esetleg beizzathatnám.

Minden megvan hozzá, amit gyárilag csomagoltak a gép mellé. Eszembe jutott, hogy ezzel csinálhatnék képeket a retro szobában, ha ott akarok valamit. Újra üzembe helyeztem. Feltöltöttem, tökéletesen működik. És milyen képet csinál?

Nem egy fotókiállításra valót, de a célnak megfelel. Újra használva lesz és a megfelelő helyen. Egyébként meg nagyszerű, hogy 10 éves már a fényképezőgép, és még mindig kiválóan működik. Van még egy 32 GB Philips SD-kártyám, az van benne.

Egyébként a rendezkedésnek olyan haszna is volt, hogy a japán és holland témájú könyveim is sokkal rendezettebbek.

Együtt voltak a holland és japán nyelvkönyvekkel (a németek voltak a szekrényben), így egymás hegyén-hátán álltak, de így szétválogatva nagyon jól néznek ki. Elégedett vagyok a munkámmal.

A régi CD-ket meg nem nagyon tudtam ízlésesen elhelyezni, de kezdetnek megfelel.

Ráadásul a virág is belelóg a képbe. De ennyi helyet tudtam csinálni. Arra már többször gondoltam, hogy ugye az új dolgok egyre kevésbé vannak jelen fizikális formában, és az idő előrehaladtával egyre több minden válik retróvá. És már így is alig van ott hely, könyvek nagyrésze már dobozolva vannak, és ha egy idő után minden átkerülne, gyakorlatilag szobát kéne cserélni. Az új dolgok kerülnének a kis szobába, a régiek meg a nagyba, és akkor kényelmesen elfér minden. De ez a jövő zenéje.

Újra működő retro cuccok

A Nintendós csapat ügyeletes szerelőjének, igencsak kedves barátomnak, Sparrow-nak említettem, hogy a walkmanem nem működik, hogy ha esetleg meg tudná javítani... Meg tudta! Ismét működik.

Egy Sony WM-EX190-es walkmanem van már vagy 20+ éve. Ráadásul sokáig elveszettnek hittem. Néha keresgéltem, amikor eszembe jutott, hogy hol nem néztem még meg. Aztán az egyik papírtáskából került elő, ami a szekrény tetején volt. Nagyon megörültem neki, mert egyébként nagyon jó kis gép! Nagyon jól játszik le kazettát. Csak akkor nem tudtam használni, mert az volt, hogy amikor elindítottam, hallottam, hogy jár bent a motor, de a forgó, ami a kazetta kis orsóját forgatja (jól írom? Nincs nagyon műszaki beállítottságom), nem ment.

Hamar kiderült, hogy a baj a meghajtószíjban van. Az öregedik el egy idő után, aminek következtében meglazul, és már nem tudja forgatni a kazetta forgóját. Sparrow vállalta, hogy megjavítja. Volt is nála, amikor szétnyitotta, konkrétan úgy mondta, hogy nem is volt meghajtószíj, mert szétolvadt odabent... Tehát neki külön feladat volt kitakarítani azt, beszerezni egy másikat, és azt beszerelni. Ez megtörtént, és úgy működik!

Örülök neki, mert nagyon jó minőségben játssza le a kazettát. Egy Pa-Dö-Dő kazettával próbáltam ki, jó volt hallgatni. Az utcán is ezzel a walkmannel voltam kint, mint gyerekkoromban! Szerintem sokat fogom használni, főleg, hogy most megint Pa-Dö-Dős korszakomban vagyok és sokat hallgatom az albumaikat.

Már csak azért is megérte megcsinálni, mert a meghajtószíj egyáltalán nem volt drága. És ahogy szétnézek a Vaterán, egy jól működő Sony walkmanért lazán elkérnek akár több 10000 forintot is. De ezt nem kívánom eladni, inkább szeretném, ha újabb évtizedeken át szolgálna engem.

A másik, ami visszakerült, az a Game Boy Pocket és Game Boy Advance. Ezeket is rendbetette.

Ezek kontakthibásak voltak, nagyon kellett állítgatni a POWER gombot, hogy bekapcsoljon, és úgy is maradjon. Mert ha elmozdult onnan, akkor ki az egész, és az egész játéknak kaputt, ha nem mentettem. De ennek mostantól vége! Sőt, ha jól tudom, ezekkel kifejezetten kevés gondja volt. Mind a Super Mario Land 2: 6 Golden Coins, mind a Super Mario Advance hibátlanul működik a gépekben. A mentés is megvan (pedig időtlen idők óta nem vettem elő), és mivel egyik játék sem 100%-os, akár lehetne dolgozni is rajtuk, ha már itt vannak. Egyébként sem árt javítani a Backloggery-s statisztikámon.

Igazán hálás vagyok Sparrow munkájáért!

Szemléletformálás

Nemcsak azért nézem minden évben legalább egyszer a Haikyuu!!-t, mert az abszolút kedvenc animém, hanem mert ahogy fejlődök, úgy látom másképp az animét, és ettől új értelmet nyer az egész sorozat.

Eljött annak az ideje is, hogy végre úgy nézem az animét, hogy nem forrong bennem a gyűlölet, amikor meglátom Oikawát. Azt már régóta tudom, hogy nem helyes őt gyűlölni, mert nem azzal van bajom, hogy kidolgozatlan karakter, vagy mert olyan hülye, mint a sötét éjszaka. Nagyon is kidolgozott karakter, nagyon is a helyén van, csak a múltbéli történéseire adott egy választ, amit a személyes erkölcsi érzékem szerint rossznak ítélek meg.

Akkor éreztem meg igazán, hogy hibás a megítélésem Oikawát illetően, amikor különböző filmekről olvastam értékeléseket Snitten, és többen hosszú, tömött sorokban elemezték az egyes szereplőket, karaktereket. Az esetek többségében nem a kidolgozatlan mivoltukat kritizálták, hanem a személyiségét kezdték a saját értékrendjük szerint hosszasan ostorozni. Ezek olvasása után jöttem rá, hogy az, hogy egy karakter nem viselkedik erkölcsösen, az egy dolog. De mit árul el a nem erkölcsös viselkedésük? Mit árul el rólunk, ahogy reagálunk a szereplők nem erkölcsös jellemére? Azt gondolom, hogy ez a kulcskérdés sok esetben, mert ahogy az emberi kapcsolatok tükrözőek, úgy áll ez a filmbéli szereplőkre, karakterekre.

Úgy vélem, hogy egy karakter jellemzésekor három fő kérdésre kell válaszolni:

1. Kidolgozott-e a személyisége?
2. Előre viszi-e a történetet?
3. Beleillik-e a történetbe?

Minden más irreleváns. Erkölcsi megítélésük, hogy miért szeretjük, gyűlöljük mind személyes preferenciák, az adott mű szempontjából lényegtelen. Az mind csak rólunk árulkodik, ha valakimelyik karakterrel valamilyen személyes problémánk van. Ott inkább érdemes arra helyezni a fókuszt, hogy miért okoz nekünk problémát a jelenléte? Miért irritál minket a személye? Egy film, sorozat, anime, remek lehetőség arra, hogy magunkat belehelyezzük az adott történetbe, ki milyen benyomást kelt bennünk, magunkhoz kapcsolódva őszintén válaszoljunk kérdésekre. Lényegében ez lehetne a filmterápia egyik lényege.

Vagy több karakteren át lehet nézni egy egész sorozat mondanivalóját. Egy példa: Nemrég néztem meg a Taikan Youhou-t, és ebben sem az bosszantott, hogy egy mérgező párkapcsolatot mutat be a dorama (az sajnos egyébként is gyakori Japánban, úgyhogy ha úgy vesszük, a japán valóság egy szeletét mutatja be), hanem, hogy nem megy semerre az egész történet, a végére csak egy picit javult a két srác kapcsolata. Lehetett érezni, hogy ugyanott fogják folytatni, ahol az egész sorozat elkezdődött. Tehát nem volt igazán érdemi mondanivalója, nem mutatott semmilyen módon kiutat egy toxikus kapcsolatból. Így a legpozitívabb, amit el lehet mondani a sorozatról, hogy elrettentő példával szolgál, és mutatja, hogy mire figyeljünk, ha egy nárcisztikus személyiségzavaros akar minket behálózni. Mert egyébként abból a szempontból jó volt a sorozat, hogy hitelesen mutatta be, hogy viselkedik egy nárcisztikus (pl: folyton figyeli a partnerét, többször becsmérelte őt, és remekül érzékeltette, hogy ugyanúgy önbizalomhiányos, mint a partnere), és milyen egy mérgező kapcsolatban élni. Többször is viszolyogtam a látványtól, és fogtam a fejem a srácok szerencsétlenkedése miatt. De ez is azért volt, mert lejátszódott a fejemben, hogy borzalmasan érezném magam egy ilyen kapcsolatban. Ez a személyes oldala a dolognak, az viszont tényleg problémás volt, hogy a dorama érdemben nem ment semerre.

Egy kicsit jobb így filmeket, sorozatokat, animéket nézni.

Más lehetőség japán nyelvvizsgára

A KRE nyilvánosságra hozta, hogy elmarad a júliusi JLPT nyelvvizsga. Azóta fórumokat is olvastam, mindenki azt gyanítja, hogy az októberi adatszivárgás következménye. Valóban úgy tűnik, hogy arról van szó, más forrásból is így tudom. A JLPT weboldalának tanúsága szerint a KRE lépett valamit az ügyben, így vélhetően a decemberi vizsga már meg lesz tartva.

Ugyanakkor kaptam javaslatot arra, hogy csináljak BGE nyelvvizsgát. Itt van japán nyelvvizsga, és lesz is most májusban. Erre most lehet jelentkezni. Ráadásul a nyelvvizsga díj sem annyira vészes. Ezt ugyanúgy európai standard alapján állítják össze, ami egyrészt azt jelenti, hogy nem N5, N4... rendszerben van a vizsga, hanem az általunk jól ismert, B1, B2... rendszerben, másrészt ezt is ugyanúgy elfogadják mindenhol, mint bármely másik nyelvvizsgát, tehát rosszul biztos nem járunk vele.

Ránézek egy próba feladatsorra, de azt érzem, hogy nekem még a B1-es szint is sok lenne, tekintve, hogy még a Dekiru 1-ből ismétlek. Tehát azt gondolom, hogy ez nekem most el fog maradni, és mivel azt láttam, hogy a következő vizsgaidőszakban, augusztusban nem lesz japán, ezért ez ilyen most vagy jövőre alapú. Lehet, hogy nekem marad decemberre a N4-es JLPT. Meglátjuk, kapok-e B1-es feladatsort. A weboldalon csak B2-eset találtam.

De aki szeretne nyelvvizsgázni, javaslom, hogy fontolja meg a BGE-set. Nem tudom, hogy máshol van-e japán vizsga (érettségi nagyon drága), érdemes szétnézni.

Egyébként JLPT tekintetében arra is lenne lehetőség, hogy valamelyik szomszédos országban megcsinálni. Utána is néztem az osztrák lehetőségnek, itt nemcsak arról van szó, hogy drágább a nyelvvizsga (78 EUR), hanem mindenképp kellene Bécsben valami szállást intézni, mert az első vonat 8.20-ra ér be Bécsbe Magyarországról, tehát eléggé drága lenne végsősoron a nyelvvizsga Ausztriában. És szerintem egyik másik környező országban sem lenne sokkal kedvezőbb. Tehát érdemes itt Magyarországon maradni. És lélekben a decemberi nyelvvizsgára készülök fel, és akkor N4-eset csinálok.

Elmaradó nyelvvizsga

Eléggé váratlanul ért, hogy tegnap este jött egy ilyen E-mail:

Kicsit olyan érzésem van, mintha az élet nem akarná, hogy megcsináljam a nyelvvizsgát... De most inkább a megoldásra összpontosítok. Amennyire utánanéztem, nem találtam erről semmi infót. Ha tényleg nem lesz most júliusban, akkor marad decemberre. Csak lehet, hogy akkor egyből nekimegyek az N4-nek. Azért lett volna jó júliusban megcsinálni az N5-öt, hogy lépésben haladjak, és lássam, és hogy az alapoktól tudjak továbblépni.

Tanulok tovább a magam ritmusában, csinálok majd próba nyelvvizsga feladatsorokat, és ha úgy látom, hogy év végére meglehet az N4, akkor azt csinálom majd.

Fesztivál az állat gyomrában

Tegnap volt a Fantasy Expo, amelyen ezúttal is részt vettünk kiállítóként. Új helyszínen volt, a Fővám térnél lévő Bálnában. Érdekes volt, inkább ambivalens érzéseim vannak a helyszínt illetően Van potenciál a helyszínben, de ezt most nem használták ki jól. Most ezt le lehet úgy rendezni, hogy most voltak itt először, de később, ha kihasználják a helyszínben rejlő lehetőséget, akkor nagyon jó rendezvény lehet. De menjünk is szépen sorban.

Péntek

Rendes volt Wakától, hogy felajánlotta, hogy aludjak nála előző éjjel, hogy ne korán reggel kelljen indulni. Mivel a rendezvény 9-kor kezdődött, ezért 7-től lehetett menni pakolni, így nem is értem volna oda még a kora reggeli vonattal sem. Délután a 14.20-as vonattal mentem Pestre. A Keleti Pályaudvaron, a vágány előtt várt Waka, vele a 80-as trolival mentünk tovább. A 2-es metró egész nap nem járt. Valami gázszivárgás volt a Széll Kálmán tértől, de nem tudták pontosan honnan jött, ezért végül az egészet lezárták.

Nála pedig olyat csináltam, amitől piros betűs nap lett február 21-e... Életemben először játszottam XBOX-szal! Megvan neki XBOX ONE-ra, a Rayman Origins, és azt nyomtuk kettesben. Hihetetlen játék, már a Rayman Legends-et is szerettem Wii U-ra, és már azt is imádtam, és a Rayman Origins is nagyon bejött. Az elején kicsit esetlenül ment a játék, de aztán felvettem a fonalat, és a végén azt gondolom, méltó partnere voltam Wakának a játékban. Egyből ráéreztem, hogy kell játszani, szerettem a logikai elemeit. Röviden: nekem is kell egy Rayman Origins! XBOX controller fogása meg hihetetlenül kényelmes, ergonomikus. Emlékeztem rá, hogy az XBOX360 controllerét szavazták a összes controller körül a legkényelmesebbnek, legkézhezállóbbnak, van benne valami. A játéknak a fáradtságom vetett véget. 

Szombat

Jól aludtam az éjjel, hovatovább, majdnem elkéstem. Úgyhogy siettem összekészülődni és megreggelizni, és már útnak is indultam. A Bálnát most már könnyen megtaláltam, az épületen belül nem voltam biztos abban, hol leszünk. Az árus részlegen belül az egyik terem szolgált Gamer teremként, ott kaptunk egy asztalt. Gábor barátom már elrendezte az asztalt. Mivel most a casual játékok lesz az egyik fő témánk, ezért a Wii Fit U-val lehetett nálunk játszani.

Egyedüli hiányosság, hogy nem volt minden kinyomtatva. Mindenki azt hitte, hogy a másik nyomtatja ki az aktuális anyagot, így végül senki nem nyomtatott semmit.

Szerencsére sikeres volt a Wii Fit U, szerették az emberek. Ezeket a kiállításokat arra is használjuk, hogy teszteljük a versenyeket. Tessék gyakorolni, akinek van otthon Wii Fit U-ja! Menni fog az. Voltak most is ügyes próbálkozók. Leginkább a síugrástól féltem, mert az a való életben is egy nehéz (és veszélyes) sportág, és a játékban elég jól van szimulálva. Többen elugrottak a Balance Board-tól (pedig csak elrugaszkodni kell), és amíg a karakter a levegőben volt, sem maradtak mozdulatlanok. A játék egyik nagy kihívása, hogy mozdulatlannak kell maradni, amíg a sportoló a levegőben van. Egyrészt így jut a legmesszebb, másrészt így a legkevésbé balesetveszélyes a sport.
A "Menni fog az", meg nem üres bátorítás. Gáborral megbeszéltük, hogy bár kipróbáljuk magunkat mi is, de nem számít a végső eredménybe. Most mégis hadd szabadjon eldicsekednem azzal, hogy én nyertem meg a három próbát. Én is úgy mentem neki még 2011-ben a Nintendo edzőprogramjainak, hogy piros betűs nap volt, amikor az iskolában testnevelésből kettesnél jobb jegyet kaptam. De az évek során a programok segítségével kifejlődött a mozgáskoordinációm, és általánosságban jobb fizikai állapotban vagyok, mint korábban bármikor. Tehát aki nincs komolyan akadályoztatva, az bármikor fejlesztheti magát fizikálisan.

A promóció most is sikeres volt. Most úgy lesz az N-Con, hogy a Regamex Retro Videojáték kiállítással együtt, így mindenkinek mondtam, hogy egy jeggyel két rendezvényt látogathat. Telitalálat! Bejött az embereknek.

A Gamer termet főleg a Regamex képviselte, de a Pixel Punx is több konzolt hozott ki. A Guitar Hero mellett ők is gondoskodtak néhány retro konzolról. Illetve a Just Dance-esek is eljöttek, akikkel nagy örömömre - ha élhetek ilyen kifejezéssel - partneri szerződést közöttünk. A következő N-Conra hoznak egy Nintendo Switch-et Just Dance-szel. Mindenkinél voltak, nálunk is mindig volt forgalom. A Just Dance akkor volt a legmenőbb, amikor a Tetris zenéjére táncoltak.

És ami a Fantasy Expo többi részét illeti, az elrendezés nagyon furcsa volt. A kis előadó terem az árusoknak meghagyott előtér végén lévő teremben volt, a MAT pult mellett. Úgy vettem ki, hogy az előteret kapták az artist alley-sek, és azok az árusok, akinek nincs saját boltjuk. A túloldalon lévő nagytermet meg kapták azok az árusok, akiknek van boltjuk. Ez egyébként logikus elrendezés, mert akiknek üzlete van, az értelemszerűen több mindent tud elhozni, így nekik nagyobb területre van szükség.

Az viszont nem volt egyértelmű, hogy a lépcsőn felmenve találjuk a nagytermet. Én már csak a nap végén mentem fel, akkor szembesültem azzal, hogy egyáltalán van büfé. A nagyteremben volt két oldalt a Star Wars és Gyűrűk Ura cosplay stand, középen meg a színpad. Épp valami koncert vagy előadás ment ott, csak ránéztem.

De azt gondolom, hogy mi, gamerek voltunk a legjobb teremben, mert az egész fal ablak felőli oldala egy hatalmas üveg volt, ahol gyönyörű kilátás nyílt a Dunára a budai oldalra.

Összességében azt gondolom, hogy nem volt rossz. Ismerkedtek a hellyel, kipróbálták magukat. Az előtéren a kisebb árusok helyszíne sem volt feltétlen kihasználva, ezért kár. De összességében azt látom, hogy akár egy nagyobb animés rendezvényt is meg lehet itt rendezni.

Ó, és el ne felejtsem! Találtam Haikyuu!!-s kártyát az egyik eladónál! Egy francia cég, a Cartoon Kingdom licenszelte a Haikyuu!!-t, és aranyjegyeket adnak az animéből, amit lehet gyűjteni. Láthatóan eredeti licenszelt termékről van szó, a logó eredeti, ahogy a kép is. Egy darab volt csak, a 3. évad promóció képe. Gyönyörű a kép! Arany színben pompázik a sárga rész, vissza is veri a fényt. A francia weboldalon csomagban adják, az eladó darabjában árulta ezt az egyet. És ahogy elnézem a francia árat, arányosítva szinte ugyanannyiért adta forintban darabját, mint a franciák a csomagot: 1.290 forint volt. Úgyhogy jól jártam vele. Szép is, jól mutat a Haikyuu!! DVD-imen és Blu-ray-eimen.

Jó nap volt, részünkről sikeres volt. Ha jönnek innen egy páran N-Conra, bőven elégedettek vagyunk. Én a 19.10-es vonattal mentem haza, 22 órára már otthon is voltam. Fáradtan, de jókedvűen. Csak így tovább!

Képeim a Fantasy Expóról itt megnézhetők.

Újabb Elektor Kalandor adás

Nagy örömömre, újabb Elektor Kalandor adást találtam a YouTube-on!

Mindig örülök egy-egy új adásnak (már nem mintha eddig olyan soknak örülhetnék), mert legyen akármilyen is (felnőttként én is másképp látom), mégiscsak ez tett Nintendóssá. Itt láttam először Mariót, ez a műsor adta életem első igazi rajongási tárgyát.

Bár szerintem ezt az adást pont nem láttam, mert biztos, hogy megjegyeztem volna azt a hatalmas Mario bábut. Az valami borzalmas és ijesztő. Biztos, hogy traumatizálódtam volna, ha meglátom 6-7 évesen, és az életben nem vettem volna kezembe Nintendo controllert. Vagy legalábbis csak nagysokára. Komolyan nem értem, hogy nem látta senki, hogy az mennyire szörnyen néz ki. Egy ilyen mondattal sokat segítettek volna a műsoron: "Be ne vigyétek a stúdióba, mert megrémülnek tőle a gyerekek"!

Ugyanakkor, ha jól vettem ki a szövegből, ez már 1993. decemberi adás, itt már beszélnek a Super Nintendóról. Ez akkor nagyon közel van ahhoz az adáshoz, amikor bemutatták a SNES-t, amiről többször beszéltem itt is. Ott láttam először Super Nintendót, ott szerettem bele a Super Mario All-Stars-ba végleg. Ezek után csak nyíltabban merek reménykedni, hogy valaki kiteszi azt. Bármit kérhet tőlem cserébe! Addig is van ez. Ha elvonatkoztatunk a Mario bábutól, akkor örülök, hogy láthattam ezt is.

Dal a Blue Lock-on túl

Nagyon rákaptam a Blue Lock anime dalaira. Gyakorlatilag a mű most is aktuális nálam, hiszen folyamatosan olvasom a mangát. Már a 90. fejezeten is túlvagyok. Röviden és tömören sokkal jobban átjön a Blue Lock rendszer lényege mangában. Nagyon erős, jobban érvényesül a karakterek személyisége, az erős tónusok is erősítik az érzést, hogy a Blue Lock egy "most vagy soha" a résztvevők részéről.

Egyébként még az anime bejelentése előtt tudtam a mangáról, Humbby barátom ajánlotta. El is kezdtem akkor olvasni, csak annyira debilnek találtam Jinpachi Egót, hogy inkább azt éreztem, hogy ti is hasonlóképp meg fogtok őrülni, ha végigmentek ezen a tréningen. Ezért az 1. fejezet után abbahagytam az olvasást. Aztán engem is az anime rántott be jobban, és éreztem, hogy ez mégis csak valami nagyon jó dolog lesz. Az első évadot néztem, amikor aktuális volt, de a manga olvasásába furcsamód csak a második évad vett rá.

Én is legalább annyira szörnyűnek tartom a második évad animációját, mint a nézők nagyátlagban. Állítólag ki is robbant valami botrány, mert a japánoknak se tetszik. El is terjedt, hogy a második évad csupán egy diavetítés. Szóval a lényeg, hogy a maga valódi minőségében akarom élvezni az egész művet, ezért döntöttem úgy, hogy elkezdem olvasni a mangát. És ez tett igazán a mű rajongójává.

Olyannyira, hogy sokkal inkább a manga hatására kaptam rá az anime zenéjére is. Az OST-t sajnos nem tudom digitális formában tárolni, de Spotify-on meghallgatható. Érdemes is, mert ütős zenéket írt a zeneszerző, Murayama Jun.

Két kedvencem van az OST-ről, a Malevolence és a Calmly. A maguk lassú, nyugalmas hangzásában közvetítenek valami feszültséget, és ezt nagyon szeretem hallgatni.

Az openingeket és az endingeket is elég sokat hallgatom, és azt kell mondjam, hogy nagyon jók lettek. Az ASH DA HERO dalai jöttek be a legjobban. Sőt, az egész kislemez, ezért elkezdtem jobban megismerkedni a dalaikkal. Alapvetően bejön a rock stílus, amit képvisel a csapat (nem vagyok biztos, hogy csapat, mert nagyrészt az énekest egyedül látom, de láttam képet negyedmagával is), de egy dal hihetetlenül betalált.

Méghozzá a legújabb albumukról az utolsó dal, a Meteora.

Tipikusan az a fajta dal, amit alig-alig értek, de nagyon érzem, mit akar közvetíteni az énekes. Azt (még) nem tudom elképzelni, hogy én is előadnék egy ilyen dalt, de ez a személyiség, ez az érzésvilág megbújik bennem.

Hihetetlen jól megírt dal, igencsak esélyes nálam "az év dala" címére. Nagyon szeretem a dallamvilágot, és a hangszerelést is nagyon jól eltalálták. Meg lehet fogni az ilyen dalokkal. Nagyon különlegesnek kell lenni annak a dalnak, amelyik jobb akar lenni ennél. Csak annyi, hogy rövidnek érzem a dalt. A végén a női beszéd után még egy átvezető versszak kerülhetet volna, és egy refrénnel lezárni. Ezt leszámítva kiváló munka.

Az animében meg nem vesztettem el a reményemet. A hétvégén megnéztem az Episode Nagi movie-t, ami kiváló volt. Effektív jó volt az ötlet, hogy a történetet megismerjük Nagi szempontjából. Úgy vagyok Nagival, hogy ő a Haikyuu!!-s Kenma javított kiadása. Nagi is ugyanúgy apátiával éli az életét, mégis jobban látom benne a potenciált. Később az első évadot is újra megnézem.

Mondjuk, hogy folytatást, mikorra várhatunk, jó kérdés. A japánok általános negatív visszajelzése minimum stúdióváltást eredményezhet, de akár több éves késést is. Pedig érdemes lenne folytatni, mert a második évad lezárása nagyon erős volt. Egy mindennél jobb harmadik évadot vetít előre. Ha szabadna javasolnom a Production I.G-t... Ők a legjobbat hozzák ki a sportanimékből. A Haikyuu!!-t is most nézem újra, bízvást mondhatom, hogy bennük nem csalódhatnak.

Japán nyelvtanulás

Mától újra elkezdtem japánul tanulni. Nagyon szeretném júliusban a nyelvvizsgát, ezért úgy döntöttem, hogy hétfőn és szerdán délután tanulni fogom a nyelvet. Hogy miért ezeken a napokon? Mert a BGE-n is hétfőn és szerdán voltak a nyelvóráim, ennek számomra igencsak kedves emlékére. :)

Elővettem a Dekiru nyelvkönyvet, arra emlékszem, hogy az első könyvet végigvettük, és valahol a 2. könyv 5., 6. leckéjéig jutottunk el. Ahogy átnéztem a könyvet, úgy döntöttem, hogy az első kötet 5. leckéjétől kezdem újra a tanulást, hogy már az alapok is rendszerezzen legyenek meg. Az első négy lecke annyira alapvető, a ko-so-a-do rendszer, meg létige, hogy az aztán már álmomból felkeltve is megy, az 5. leckétől volt olyan, hogy na erre már érdemes komolyan ráfeküdni. Főleg, hogy láttam a szótárban, itt kezdődnek a számnevek. Még az se tiszta, hogy kell az egyes napokat (1-je, 2-a...) japánul mondani. A japán nyelv egyik ördöngőssége a számnevek, és a különböző formákhoz köthető saját számnevek. Már az 5. leckében elkezdődik, tekintve, hogy időtartamról itt tanulunk.

Ezért az első komolyabb tanulnivaló itt van. Az N5-ös szintet akarom megcsinálni. És most nagyon résen leszek! Egy hét van a jelentkezésre, és már tavaly decemberben mentem volna, de akkor csúnyán lemaradtam a jelentkezésről. A júliusi vizsgára elvileg márciusban lesz a jelentkezés, de már most rákérdeztem, hogy hol és mikor kell jelentkezni, hogy a legkisebb esélyét is elkerüljem, hogy lemaradjak róla.

Közben látom, hogy haladok. Az most a tervem, ha sikeres lesz a júliusi vizsga, és jól megy a tanulás, akkor megkísérlem decemberben az N4-et. Így végsősoron elérem a 2025-re kitűzött célomat a japán nyelvvel kapcsolatosan.

Késő estig tartó kirándulás

Tegnap Pestre utaztam. Még érvényes az országbérletem, és el akartam intézni néhány dolgot. A 10.20-as vonattal mentem fel. Szerencsére úgy néz ki, hogy általánossá válik (a mi vonalunkon legalábbis), hogy nem késik (olyan sokat) a vonat. Ez a vonat is előző este indult el Bukarestből, és rendben megérkezett Budapestre.

Először az Örkény István könyvesboltba mentem átvenni a könyvrendelésemet. Két Laár András volt könyv volt akcióban a Kossuth kiadónál, ezek érkeztek meg. A LAÁRma a köbön, Besenyő Pista bácsival a borítón magáért beszél, a Kiderülés könyvben pedig a spirituális énjére helyezi a hangsúlyt. Az utóbbit kezdtem el olvasni, mert valamennyire ismerem a spirituális gondolkodását, de annyira nem, és el akarok mélyülni benne.

Jó a könyv abból a szempontból, hogy a gyerekkoráról is mesél, így megtudhatjuk, honnan származik a spirituális gondolkodása. Ezekről nem tudtam, és megértettem, hogy miért választotta ezt az utat. Részint magamra ismertem, mert én magam is találkoztam néhány olyan dologgal, amivel Laár András is, és már gyerekként is éreztem, hogy nincs az úgy rendben, hogy a felnőttek úgy gondolkodnak.

Tehát értem, hogy miért lépett a spiritualizmus útjára, azt viszont nem mondom, hogy mindennel egyetértek, amit eddig olvastam. Például nekem nem magyarázta meg a "Miért nincs semmi baj sohasem?" fejezetcímet. Én is optimista beállítottságú vagyok, rajtam is segít bizonyos esetekben, ha a dolgok jó oldalát nézem, de én is tartom azt az álláspontot, hogy ezt azért nehéz bemesélni annak, akit mondjuk háborúban súlyos veszteség ért, vagy aki gyógyíthatatlan beteg. Ahogy abban sem érzem meggyőzve magam, hogy miért nem kell félni a haláltól. De mindenképp végig fogom olyasni a könyvet, mert egyrészt tanulhatok belőle, másrészt a mai világban, amikor sokkal több a bizonytalansági tényező, mint mondjuk, gyerekkoromban, a '90-es években. Nagy szükség van útmutatásokra a mai nehéz időkre. Nem utolsósorban hátha el tudok sajátítani belőle valamit, vagy később úgy változik a gondolkodásom, hogy több mindent fogok a könyvből magaménak érezni.

És ahogy elnézem, a könyv még mindig akciós, tehát aki szeretne útmutatásokat a nehéz időkre, vagy más nézőpontot megismerni, annak mindenképp ajánlom. Mert bár nem tudok belőle mindent magamévá tenni, de attól még ez egy nagyon jó könyv. A Laárma a köbön... Besenyő Pista bácsira a mai napig nagy szüksége van ennek az országnak. Csak beleolvastam, és erről csak még inkább meggyőzve éreztem magam. Ó, és ez a könyv is akciós! Ugye, hogy te is szeretnél az otthonodba egy kis Besenyő Pista bácsit? Tessék szépen megrendelni, amíg én mondom!

Ezután jó nagy utat tettem meg a Game Park felé. Itt az ARMS játékot akartam megvenni. Ahogy be is került a gyűjteményembe. Emlékeztem erre a játékra, ahogy meglepett az is, hogy ennyire feledésbe merült. Sehol nem látok ebből egy eladó példányt, senki nem beszél róla, mintha csak álmomban létezett volna ez a játék.

Pedig egyáltalán nem rossz játék, emlékszem is, hogy volt ARMS bajnokság is, amit a MAVIK szervezett. Még neveztem is az egyikre, és emlékeim szerint el is jutottam egy darabig a versenyben. Konkrétan nagy kedvencemmé nem vált, de szerettem játszani, ezért mindenképp be akartam tudni a gyűjteményembe. Nos, hát itt van. Kiismerem majd, és írok róla tesztet a gamer blogomba.

Még azon is gondolkodtam, hogy valamelyik későbbi N-Conra lehetne ARMS verseny, de az ötletemet felvetve inkább azt javasolták a szervezőtársaim, hogy indítsak szavazást erről Facebookon, mert nem biztos, hogy sok jelentkező lenne rá. Kénytelen voltam igazat adni nekik. Ha meglesz az új esemény Facebook oldala, majd ott.

Mindenesetre örömteli, hogy újabb játékot karikázhattam be a kívánságlistámról. Immár 7 Switch játékom van. Ki is próbáltam a buszon, tetszetős.

A bevásárlás egy részét most Pesten, az Árkádban lévő InterSpar-ban tettem meg. Majd nézelődtem itt is, és a Sugárban is, majd 19.15-kor indultam haza. Ez a szolnoki zónázó vonat. Szolnokon is megálltam ugyanis, ott egy CD-t vettem. Méghozzá egy Pa-Dö-Dő lemezt. Az utóbbi időkben rákaptam a Pa-Dö-Dő dalokra, és elhatároztam, hogy ha találok olcsón CD-t vagy kazettát, ami még nincs meg, azt megvesztem. Az Einstand pont volt jó áron, és pont nem volt meg. Ráadásul ez az egyik olyan album, amit kifejezetten hiányoltam a gyűjteményemből. Különleges abból a szempontból, hogy ez az a Pa-Dö-Dő album, amelyik elérte az 1. helyet a MAHASZ album eladási listán.

Egyébként is jó albumnak tartom. Bár nem az ismertté vált Fáj a fejem és a Várom a leveled dalok miatt, szeretem. Számomra a Van még remény (Light trance version) különleges ezen az albumon. Hihetetlenül jól hangszerelt dal, tényleg nyugtató hatással van, segít előre nézni a jövőbe. Főleg akkor hallgattam sokat, amikor 2016-ban komoly szerelmi bánatom van, és tényleg, semmi jövőképem nem volt. Akkor nagyon megtalált ez a dal, könnyített a fájdalmamom és a gyászomon. Azóta is kellemes érzésekkel gondolok erre a dalra.

Ahogy Laár András könyve kapcsán írtam, úgy a Pa-Dö-Dő albumokra is igaz, hogy manapság különösen nagy szükség van arra az optimizmusra, amit a lányok közvetítettek, főleg a '90-es években. Engem nem érdekel, hogy SZDSZ-nek egy kulturális csápja volt, ahogy a Puzsér Róbert fogalmazott, egyszerűen szükség van rájuk. Nagyon jó most újra hallgatni őket.

Az viszont igaz, hogy a lányok felélték a kulturális tőkéjüket, mert egy idő után, megítélésem szerint a 2001-es "Egy kicsit bulizgatunk?" albumtól komolyan bezuhant a minőség. A 2002-es album még ment valamit a helyzeten, de az azt követőkre már tényleg nagyon elfogytak. De a '90-es években összességében jók voltak. Szerettem az abszurditást a szövegeikben (például amikor várják, hogy Harrison Ford megkérje a kezüket), nem utolsósorban Falusi Mariannak olyan hangja van, hogy most is beleborzongok, ahogy eszembe jut. Egyszerűen nem tudom nem szeretni őket. Ezért, ha találok még CD-t, kazettát a '90-es évekből jó áron, akkor megveszem.

Nos, ennyi volt a tegnapi nap. A kulisszák mögött történt eseményekről majd később, ha aktuális lesz.