Újabb Elektor Kalandor adás

Nagy örömömre, újabb Elektor Kalandor adást találtam a YouTube-on!

Mindig örülök egy-egy új adásnak (már nem mintha eddig olyan soknak örülhetnék), mert legyen akármilyen is (felnőttként én is másképp látom), mégiscsak ez tett Nintendóssá. Itt láttam először Mariót, ez a műsor adta életem első igazi rajongási tárgyát.

Bár szerintem ezt az adást pont nem láttam, mert biztos, hogy megjegyeztem volna azt a hatalmas Mario bábut. Az valami borzalmas és ijesztő. Biztos, hogy traumatizálódtam volna, ha meglátom 6-7 évesen, és az életben nem vettem volna kezembe Nintendo controllert. Vagy legalábbis csak nagysokára. Komolyan nem értem, hogy nem látta senki, hogy az mennyire szörnyen néz ki. Egy ilyen mondattal sokat segítettek volna a műsoron: "Be ne vigyétek a stúdióba, mert megrémülnek tőle a gyerekek"!

Ugyanakkor, ha jól vettem ki a szövegből, ez már 1993. decemberi adás, itt már beszélnek a Super Nintendóról. Ez akkor nagyon közel van ahhoz az adáshoz, amikor bemutatták a SNES-t, amiről többször beszéltem itt is. Ott láttam először Super Nintendót, ott szerettem bele a Super Mario All-Stars-ba végleg. Ezek után csak nyíltabban merek reménykedni, hogy valaki kiteszi azt. Bármit kérhet tőlem cserébe! Addig is van ez. Ha elvonatkoztatunk a Mario bábutól, akkor örülök, hogy láthattam ezt is.

Dal a Blue Lock-on túl

Nagyon rákaptam a Blue Lock anime dalaira. Gyakorlatilag a mű most is aktuális nálam, hiszen folyamatosan olvasom a mangát. Már a 90. fejezeten is túlvagyok. Röviden és tömören sokkal jobban átjön a Blue Lock rendszer lényege mangában. Nagyon erős, jobban érvényesül a karakterek személyisége, az erős tónusok is erősítik az érzést, hogy a Blue Lock egy "most vagy soha" a résztvevők részéről.

Egyébként még az anime bejelentése előtt tudtam a mangáról, Humbby barátom ajánlotta. El is kezdtem akkor olvasni, csak annyira debilnek találtam Jinpachi Egót, hogy inkább azt éreztem, hogy ti is hasonlóképp meg fogtok őrülni, ha végigmentek ezen a tréningen. Ezért az 1. fejezet után abbahagytam az olvasást. Aztán engem is az anime rántott be jobban, és éreztem, hogy ez mégis csak valami nagyon jó dolog lesz. Az első évadot néztem, amikor aktuális volt, de a manga olvasásába furcsamód csak a második évad vett rá.

Én is legalább annyira szörnyűnek tartom a második évad animációját, mint a nézők nagyátlagban. Állítólag ki is robbant valami botrány, mert a japánoknak se tetszik. El is terjedt, hogy a második évad csupán egy diavetítés. Szóval a lényeg, hogy a maga valódi minőségében akarom élvezni az egész művet, ezért döntöttem úgy, hogy elkezdem olvasni a mangát. És ez tett igazán a mű rajongójává.

Olyannyira, hogy sokkal inkább a manga hatására kaptam rá az anime zenéjére is. Az OST-t sajnos nem tudom digitális formában tárolni, de Spotify-on meghallgatható. Érdemes is, mert ütős zenéket írt a zeneszerző, Murayama Jun.

Két kedvencem van az OST-ről, a Malevolence és a Calmly. A maguk lassú, nyugalmas hangzásában közvetítenek valami feszültséget, és ezt nagyon szeretem hallgatni.

Az openingeket és az endingeket is elég sokat hallgatom, és azt kell mondjam, hogy nagyon jók lettek. Az ASH DA HERO dalai jöttek be a legjobban. Sőt, az egész kislemez, ezért elkezdtem jobban megismerkedni a dalaikkal. Alapvetően bejön a rock stílus, amit képvisel a csapat (nem vagyok biztos, hogy csapat, mert nagyrészt az énekest egyedül látom, de láttam képet negyedmagával is), de egy dal hihetetlenül betalált.

Méghozzá a legújabb albumukról az utolsó dal, a Meteora.

Tipikusan az a fajta dal, amit alig-alig értek, de nagyon érzem, mit akar közvetíteni az énekes. Azt (még) nem tudom elképzelni, hogy én is előadnék egy ilyen dalt, de ez a személyiség, ez az érzésvilág megbújik bennem.

Hihetetlen jól megírt dal, igencsak esélyes nálam "az év dala" címére. Nagyon szeretem a dallamvilágot, és a hangszerelést is nagyon jól eltalálták. Meg lehet fogni az ilyen dalokkal. Nagyon különlegesnek kell lenni annak a dalnak, amelyik jobb akar lenni ennél. Csak annyi, hogy rövidnek érzem a dalt. A végén a női beszéd után még egy átvezető versszak kerülhetet volna, és egy refrénnel lezárni. Ezt leszámítva kiváló munka.

Az animében meg nem vesztettem el a reményemet. A hétvégén megnéztem az Episode Nagi movie-t, ami kiváló volt. Effektív jó volt az ötlet, hogy a történetet megismerjük Nagi szempontjából. Úgy vagyok Nagival, hogy ő a Haikyuu!!-s Kenma javított kiadása. Nagi is ugyanúgy apátiával éli az életét, mégis jobban látom benne a potenciált. Később az első évadot is újra megnézem.

Mondjuk, hogy folytatást, mikorra várhatunk, jó kérdés. A japánok általános negatív visszajelzése minimum stúdióváltást eredményezhet, de akár több éves késést is. Pedig érdemes lenne folytatni, mert a második évad lezárása nagyon erős volt. Egy mindennél jobb harmadik évadot vetít előre. Ha szabadna javasolnom a Production I.G-t... Ők a legjobbat hozzák ki a sportanimékből. A Haikyuu!!-t is most nézem újra, bízvást mondhatom, hogy bennük nem csalódhatnak.

Japán nyelvtanulás

Mától újra elkezdtem japánul tanulni. Nagyon szeretném júliusban a nyelvvizsgát, ezért úgy döntöttem, hogy hétfőn és szerdán délután tanulni fogom a nyelvet. Hogy miért ezeken a napokon? Mert a BGE-n is hétfőn és szerdán voltak a nyelvóráim, ennek számomra igencsak kedves emlékére. :)

Elővettem a Dekiru nyelvkönyvet, arra emlékszem, hogy az első könyvet végigvettük, és valahol a 2. könyv 5., 6. leckéjéig jutottunk el. Ahogy átnéztem a könyvet, úgy döntöttem, hogy az első kötet 5. leckéjétől kezdem újra a tanulást, hogy már az alapok is rendszerezzen legyenek meg. Az első négy lecke annyira alapvető, a ko-so-a-do rendszer, meg létige, hogy az aztán már álmomból felkeltve is megy, az 5. leckétől volt olyan, hogy na erre már érdemes komolyan ráfeküdni. Főleg, hogy láttam a szótárban, itt kezdődnek a számnevek. Még az se tiszta, hogy kell az egyes napokat (1-je, 2-a...) japánul mondani. A japán nyelv egyik ördöngőssége a számnevek, és a különböző formákhoz köthető saját számnevek. Már az 5. leckében elkezdődik, tekintve, hogy időtartamról itt tanulunk.

Ezért az első komolyabb tanulnivaló itt van. Az N5-ös szintet akarom megcsinálni. És most nagyon résen leszek! Egy hét van a jelentkezésre, és már tavaly decemberben mentem volna, de akkor csúnyán lemaradtam a jelentkezésről. A júliusi vizsgára elvileg márciusban lesz a jelentkezés, de már most rákérdeztem, hogy hol és mikor kell jelentkezni, hogy a legkisebb esélyét is elkerüljem, hogy lemaradjak róla.

Közben látom, hogy haladok. Az most a tervem, ha sikeres lesz a júliusi vizsga, és jól megy a tanulás, akkor megkísérlem decemberben az N4-et. Így végsősoron elérem a 2025-re kitűzött célomat a japán nyelvvel kapcsolatosan.

Késő estig tartó kirándulás

Tegnap Pestre utaztam. Még érvényes az országbérletem, és el akartam intézni néhány dolgot. A 10.20-as vonattal mentem fel. Szerencsére úgy néz ki, hogy általánossá válik (a mi vonalunkon legalábbis), hogy nem késik (olyan sokat) a vonat. Ez a vonat is előző este indult el Bukarestből, és rendben megérkezett Budapestre.

Először az Örkény István könyvesboltba mentem átvenni a könyvrendelésemet. Két Laár András volt könyv volt akcióban a Kossuth kiadónál, ezek érkeztek meg. A LAÁRma a köbön, Besenyő Pista bácsival a borítón magáért beszél, a Kiderülés könyvben pedig a spirituális énjére helyezi a hangsúlyt. Az utóbbit kezdtem el olvasni, mert valamennyire ismerem a spirituális gondolkodását, de annyira nem, és el akarok mélyülni benne.

Jó a könyv abból a szempontból, hogy a gyerekkoráról is mesél, így megtudhatjuk, honnan származik a spirituális gondolkodása. Ezekről nem tudtam, és megértettem, hogy miért választotta ezt az utat. Részint magamra ismertem, mert én magam is találkoztam néhány olyan dologgal, amivel Laár András is, és már gyerekként is éreztem, hogy nincs az úgy rendben, hogy a felnőttek úgy gondolkodnak.

Tehát értem, hogy miért lépett a spiritualizmus útjára, azt viszont nem mondom, hogy mindennel egyetértek, amit eddig olvastam. Például nekem nem magyarázta meg a "Miért nincs semmi baj sohasem?" fejezetcímet. Én is optimista beállítottságú vagyok, rajtam is segít bizonyos esetekben, ha a dolgok jó oldalát nézem, de én is tartom azt az álláspontot, hogy ezt azért nehéz bemesélni annak, akit mondjuk háborúban súlyos veszteség ért, vagy aki gyógyíthatatlan beteg. Ahogy abban sem érzem meggyőzve magam, hogy miért nem kell félni a haláltól. De mindenképp végig fogom olyasni a könyvet, mert egyrészt tanulhatok belőle, másrészt a mai világban, amikor sokkal több a bizonytalansági tényező, mint mondjuk, gyerekkoromban, a '90-es években. Nagy szükség van útmutatásokra a mai nehéz időkre. Nem utolsósorban hátha el tudok sajátítani belőle valamit, vagy később úgy változik a gondolkodásom, hogy több mindent fogok a könyvből magaménak érezni.

És ahogy elnézem, a könyv még mindig akciós, tehát aki szeretne útmutatásokat a nehéz időkre, vagy más nézőpontot megismerni, annak mindenképp ajánlom. Mert bár nem tudok belőle mindent magamévá tenni, de attól még ez egy nagyon jó könyv. A Laárma a köbön... Besenyő Pista bácsira a mai napig nagy szüksége van ennek az országnak. Csak beleolvastam, és erről csak még inkább meggyőzve éreztem magam. Ó, és ez a könyv is akciós! Ugye, hogy te is szeretnél az otthonodba egy kis Besenyő Pista bácsit? Tessék szépen megrendelni, amíg én mondom!

Ezután jó nagy utat tettem meg a Game Park felé. Itt az ARMS játékot akartam megvenni. Ahogy be is került a gyűjteményembe. Emlékeztem erre a játékra, ahogy meglepett az is, hogy ennyire feledésbe merült. Sehol nem látok ebből egy eladó példányt, senki nem beszél róla, mintha csak álmomban létezett volna ez a játék.

Pedig egyáltalán nem rossz játék, emlékszem is, hogy volt ARMS bajnokság is, amit a MAVIK szervezett. Még neveztem is az egyikre, és emlékeim szerint el is jutottam egy darabig a versenyben. Konkrétan nagy kedvencemmé nem vált, de szerettem játszani, ezért mindenképp be akartam tudni a gyűjteményembe. Nos, hát itt van. Kiismerem majd, és írok róla tesztet a gamer blogomba.

Még azon is gondolkodtam, hogy valamelyik későbbi N-Conra lehetne ARMS verseny, de az ötletemet felvetve inkább azt javasolták a szervezőtársaim, hogy indítsak szavazást erről Facebookon, mert nem biztos, hogy sok jelentkező lenne rá. Kénytelen voltam igazat adni nekik. Ha meglesz az új esemény Facebook oldala, majd ott.

Mindenesetre örömteli, hogy újabb játékot karikázhattam be a kívánságlistámról. Immár 7 Switch játékom van. Ki is próbáltam a buszon, tetszetős.

A bevásárlás egy részét most Pesten, az Árkádban lévő InterSpar-ban tettem meg. Majd nézelődtem itt is, és a Sugárban is, majd 19.15-kor indultam haza. Ez a szolnoki zónázó vonat. Szolnokon is megálltam ugyanis, ott egy CD-t vettem. Méghozzá egy Pa-Dö-Dő lemezt. Az utóbbi időkben rákaptam a Pa-Dö-Dő dalokra, és elhatároztam, hogy ha találok olcsón CD-t vagy kazettát, ami még nincs meg, azt megvesztem. Az Einstand pont volt jó áron, és pont nem volt meg. Ráadásul ez az egyik olyan album, amit kifejezetten hiányoltam a gyűjteményemből. Különleges abból a szempontból, hogy ez az a Pa-Dö-Dő album, amelyik elérte az 1. helyet a MAHASZ album eladási listán.

Egyébként is jó albumnak tartom. Bár nem az ismertté vált Fáj a fejem és a Várom a leveled dalok miatt, szeretem. Számomra a Van még remény (Light trance version) különleges ezen az albumon. Hihetetlenül jól hangszerelt dal, tényleg nyugtató hatással van, segít előre nézni a jövőbe. Főleg akkor hallgattam sokat, amikor 2016-ban komoly szerelmi bánatom van, és tényleg, semmi jövőképem nem volt. Akkor nagyon megtalált ez a dal, könnyített a fájdalmamom és a gyászomon. Azóta is kellemes érzésekkel gondolok erre a dalra.

Ahogy Laár András könyve kapcsán írtam, úgy a Pa-Dö-Dő albumokra is igaz, hogy manapság különösen nagy szükség van arra az optimizmusra, amit a lányok közvetítettek, főleg a '90-es években. Engem nem érdekel, hogy SZDSZ-nek egy kulturális csápja volt, ahogy a Puzsér Róbert fogalmazott, egyszerűen szükség van rájuk. Nagyon jó most újra hallgatni őket.

Az viszont igaz, hogy a lányok felélték a kulturális tőkéjüket, mert egy idő után, megítélésem szerint a 2001-es "Egy kicsit bulizgatunk?" albumtól komolyan bezuhant a minőség. A 2002-es album még ment valamit a helyzeten, de az azt követőkre már tényleg nagyon elfogytak. De a '90-es években összességében jók voltak. Szerettem az abszurditást a szövegeikben (például amikor várják, hogy Harrison Ford megkérje a kezüket), nem utolsósorban Falusi Mariannak olyan hangja van, hogy most is beleborzongok, ahogy eszembe jut. Egyszerűen nem tudom nem szeretni őket. Ezért, ha találok még CD-t, kazettát a '90-es évekből jó áron, akkor megveszem.

Nos, ennyi volt a tegnapi nap. A kulisszák mögött történt eseményekről majd később, ha aktuális lesz.

Strukturált napok

Vannak napok, amikor nem vagyok elégedett a befektetett munkával. Vagy amikor olyan van, épp nincs kedvem semmihez, de ezeket igyekszem úgy felfogni, hogy a pihenéssel passzívan teszek önmagamért. A pihenés pedig fontos, hiszen feltölt a következő aktív időszakra.

De hogy jobban átlássam, hogy mikor mennyit dolgoztam, elhatároztam, hogy meghatározott időpontban fogok dolgozni: kb. 8.30 és 16 óra között, plusz, amit utána akarok nap végén csinálni. Ez így rendben is van, hiszen amíg munkát keresek, addig lényegében a saját munkámat csinálom home office-ban. Tehát addig is hozzászoktatom magam ahhoz, hogy meghatározott időpontban dolgozzak.

Egyébként is egyre inkább az világlik meg, hogy a saját magam zsoldosa leszek, hiszen nem nagyon kapkodnak utánam a munkáltatók. Ahol voltam állásinterjún, amikor megnéztem a Sonic the Hedgehog 3 filmet a Sugár moziban, ott is ígérték, hogy visszaszólnak. Hát erre nem került sor a munkáltató által meghatározott időkereten belül.

Nem adom fel az álláskeresést, de kezdek egyre inkább úgy lenni az egésszel, hogy ha ennyire nem kellek senkinek, akkor majd kelleni fogok saját magamnak! Akkor a saját munkámat végzem úgy, mintha irodai alkalmazott lennék. És ez be is jött! Ma délelőtt a következő Animagazinba írtam a cikket (folytatom a PlayStation-történelmet, a PS4 következik), délután pedig a következő N-Con zenekvízét tervezgettem, plusz történetemmel foglalkoztam.

Ezzel is jól állok, az első kötet szinte teljesen kész. Még néhány dolgot javítok, egy béta-olvasóm visszajelzését várom. Ha az is meglesz, és nem talál semmi komoly hibát, akkor mehet is a nyomdába. Eddig úgy néz ki, hogy reális a nyári megjelenés. Egyébként már a 2. kötetet írom. Ez már nem megy annyira gördülékenyen, mert utána kell olvassak dolgoknak, hogy a történetem a lehető leghitelesebb legyen. De eddig úgy tűnik, hogy nem állok vele rosszul, de sokat kell dolgozni rajta, hogy a végeredmény a lehető legjobb legyen.

Az biztos, hogy bejött, hogy nem szarakodok azzal, hogy Hosszú perceket ülök a gép előtt, idegesen azon tanakodva, hogy ez és ez a történetrész jó-e vagy sem. Csak írom, ahogy gondolom. Úgysem olvassa senki (legfeljebb néhány ember), ezért írhatok akármekkora hülyeséget, úgyis javítva lesz. Két okból is bejött nekem ez a módszer. Egyrészt nem vagyok jó abban, hogy vázlatot írjak. Sokkal jobb az nekem, ha kiírom úgy, ahogy a fejemben van, és azt majd javítom. Ez azért is jó, mert írásban megmarad, ami a fejemben van, így azt biztos nem felejtem el, meg aztán könnyebb is azt javítani. Másrészt azért is jó módszert, mert így jobban flow-ban vagyok az írással. Hagyom, hogy szárnyaljon a kezem, írja csak ki, ami fejemben van! Ez olyan, mint amikor a gyereket hagyjuk, hadd ügyeskedjen. Így tapasztalja meg a képességeit, határait, így fejlődik ki az egyénisége. Ez felnőttkorban is fontos, mert segít szabadabban élni. Sokkal jobb így írni, mert a szabadság érzete szárnyakat ad, és végsősoron nagyobb hatásfokú a munkám így.

Erre még egy korábbi Animagazinos cikknél jöttem rá, amikor hosszú percekig ültem megkövülten a gép előtt, hogy ezt a mondatot hogy fogalmazzam meg normálisan. A "normálisan" szón van a hangsúly, mert mondatok voltak a fejemben, de mindegyiket elvetetettem. Így csak nehezen jöttek a mondatok. Már akkor tudtam, hogy ez így nem jó, magamtól találtam ki azt, hogy írok, ahogy érzem. Úgyis mindig elolvasom, mielőtt elküldöm Hirotakának, és a hibás mondatokat javítom. Akkor éreztem rá, hogy ez az én módszerem. Azóta jobban megy az írás, mert nem blokkol le az örökös önkritika.

Tehát elégedett vagyok a mai nappal. És ha ez be fog jönni, akkor többféle munkát tudok majd elvégezni. Elég csak arra gondolni, hogy a Hungarian Super Mario Fan Club még mindig nagyon hiányos. Ha a rajongói oldalaimat is strukturáltabban tudom fejleszteni, jobban haladok majd velük. Blogírás, N-Con szervezés, könyvkiadás, és amik tervben vannak még. Ha ezek bejönnek és elég komolyan fogom hosszútávon csinálni, akkor nem kell kuncsorogni munkáltatóknak, hogy vegyenek már fel végre, mert végre megélhetek egyéni vállalkozóként. És akkor egy nagy álmom teljesül, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy elégedett legyek az életemmel.

Centimillimental a MondoConon

Meglepett a hír, amikor láttam, hogy jön a Centimillimental a tavaszi MondoConra. Bár nem vagyok olyan nagy rajongója, de egy időben sokat hallgattam a Given-ös dalait, meg az első stúdióalbumára a Yasashii Hamono-ra is felkerült néhány jó dal. De mindenképp látni akarom élőben. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen élőben hallani azokat a magas hangokat, amiket a dalaiban hallok. És hát ne feledkezzünk meg a Bakuten!!-ről sem! Az minden idők 3. kedvenc animém, és a Mondo szerint dedikálni is fog! Elvisem neki a Bakuten!! CD-met aláíratni vele. Ki merem jelenteni, hogy pozitív handicapem lesz nála, hogy van valaki, aki nemcsak ismeri, de szereti a Bakuten!!-es zenéit. Terveim között van, hogy a tavaszi MondoConig megveszem a movie-s kislemezét is. Felvillanyozott a találkozás vele!

20 éves 10. stúdióalbum

Csak ma reggel tudatosodott bennem, hogy ma van Okui Masami: Dragonfly albumának megjelenésének évfordulója. Annál nagyobb felismerés volt, hogy 20 éve már, hogy megjelent ez a fantasztikus CD! És hogy ez a 10. stúdióalbuma, hát a kerek évfordulók napja a mai!

Néha tényleg meglepődök, hogy mennyire szalad az idő, hiszen 3 éves volt ez az album, amikor először találkoztam vele, és azóta eltelt 17 év! Ráállítottam egyébként az agyamat arra, hogy amikor szembesülök azzal, hogy mennyire múlik az idő, ne azt mondjam, hogy milyen öreg vagyok, hanem hogy milyen régóta élek már! Jobb így gondolkodni.

Meg merem kockáztatni, hogy világszínvonalúak a dalok ezen a lemezen. Ma is meghallgattam, és gyakorlatilag azzal válik sokkal értékesebbé ez az album, hogy ennyi év után is nagyon szívesen hallgatom. Még most is libabőrözök az olyan dalokon, mint a HEAVEN'S DOOR vagy az All the things to love. Olyan hangszeres játékok hallhatók a dalokban, amikről meg merem kockáztatni, hogy csak a legjobbak tudnak. A Route89 gitárszólójába a mai napig beleborzongok. És hogy mennyire jól áll a változatosság az albumnak, jelzi, hogy annak ellenére, hogy a dalokban döntő többségében az élő hangszerek dominálnak, a trance stílusú STAR GATE dal sokkal jobb, mint bármelyik r.o.r/s tagként előadott elektronikus dal.

Bár a valóság kissé csalóka, ugyanis nem úgy kell elképzelni a dalok felvételét, hogy komplett zenekar vonul be a stúdióba. Ezt az albumot valójában kevés zenésszel és kevés hangszerrel vették fel. Merő költséghatékonyság az oka, egyébként érdekes időszak volt Okui Masami karrierjében, amikor 1999-ben komoly vitája volt Yabuki Toshiróval, a producerével, mert ő amennyire csak lehetett, le akarta faragni az album készítési költségeit. Ez konkrétan azzal járt, hogy kevesebb ember zenél az albumon. Okui Masami viszont több zenésszel akart együtt dolgozni, hogy amennyire csak lehet, élő legyen a hangzás az albumon. Annyira nem tudtak megegyezni, olyan komolyan összevesztek, hogy egy idő után el is váltak az útjaik. Onnantól kezdve Okui Masami szinte teljesen egyedül dolgozott. Rengeteget dolgozott, és azért tudhatjuk, hogy mit jelent a japánoknál, ha valaki "rengeteget" dolgozik. Éjjele-nappala nem volt az énekesnőnek, a produceri, marketing munkálatok is mind a nyakába szakadtak, és minthogy nem volt ezekben tapasztalata, sajnos vissza is estek az album eladásai. Végül 2002-ben, nem sokkal a crossroad album megjelenése után kereste meg újra a producerét, hogy bár szeretne több élő hangszert, de belátta, hogy szükség van a Pro Tools használatára. Azóta szent a béke köztük.

Azt már régen is el tudtam képzelni Okui Masami-ról a dalai által, hogy egy eléggé céltudatos, hovatovább, akaratos nő. Határozott elépzelése volt arról, hogy milyen zenét akar csinálni, már az első albumának zenei munkálataiba is szerves részt vállalt. Ennek egyébként azt lett az eredménye, hogy már az első albuma is egy ígéretes karriert vetített előre.

És igen! Mert amivé lett Okui Masami énekesnői karrierje, minden szempontból egy színvonalas és kiváló, annyi fantasztikus dallal gazdagította a japán könnyűzenei ipart, hogy méltatlan is, hogy a '90-es évek animés dömpingje után ennyire háttérbe szorult. Hiszen csak utána indult be igazán a karrierje minőség tekintetében! Okui Masami a példa arra, hogy van kiút a mélypontból. Miután rendezte a vitáját a producerével, új erőre kapott, és 2004-ben a ReBirth albummal nemcsak azt bizonyította, hogy újjászületett - ahogy az album címe is utal rá - hanem mindennél erősebb lett. Ennek az újjászületésnek a beteljesedése a Dragonfly album, ahol tényleg, olyan dalokat tett le az asztalra, hogy az bárkinek dicsőségére válna!

És a mai napig azt gondolom, hogy ez annak az eredménye, hogy saját kiadót alapíthatott, ahol aztán olyan dalokat írhatott, énekelhetett a zenészbarátaival, hogy teljesen önmagát adja. Ezt hallani is, annyira könnyed és felszabadult Okui Masami éneke, mintha a fellegekből énekelne nekünk. Az album legnagyobb erénye a kiváló hangszeres játékok mellett az önazonosság. Ez az album az élő példája annak, hogy az önazonosság felszabadít, légiesen könnyűvé tesz és olyan erőt ad, hogy úgy érzed, bármire képes vagy. A lemezen látható kék és narancssárga yin és yang-ra hajazó jel is egyensúlyt sugall.

És hogy ennyire élem Okui Masami önazonosságát, talán az árulkodik a legtöbbet arról, hogy mit jelent számomra az énekesnői karrierje. Jobb ezen a világon élni.

Nintendo találkozó a hármas szám jegyében

Micsoda nap volt a tegnapi! Hatalmasat robbantottunk az N-Conon, egyszerűen fantasztikus volt! Ez volt a 3. Nintendo találkozó, a fő téma is a Super Mario Bros. 3 volt, és a Nintendo sorozatok 3. része. Különben csak most, ahogy elkezdtük szervezni a 3. találkozót, állt össze bennem, hogy a Nintendo sorozatok nagyrésze a 3. részre forrták ki magukat, lettek azzá, ami. Super Mario Bros. 3, The Legend of Zelda: A Link to the Past, Super Metroid, soroljam még? Ráadásul, ha jól tudom, a Pokémon sorozatba a 3. generáció alatt csatlakoztak a legtöbben. Ennél jobb alkalom nem is kell ennek megünneplésére.

Bár annyira nem voltam ünnepi hangulatban, hogy 4-kor kellett felkelnem, de hát ezzel jár az, ha valaki 200 km-re lakik a fővárostól. 5.30-kor indult a vonat Békéscsabáról, és az úton szerencsére nem volt semmi gond. Amikor a KMO-ba megyek, akkor mindig átszállok Szolnokon, mert onnan tudok Kőbánya-Kispesten leszállni. Onnan meg már egyenes út visz.

A KMO-ban már serényen dolgozott a csapat, beszálltam hát én is. Eleinte a színpadon készültem elő, majd segítettem én is a konzolokat, TV-ket kipakolni, összerakni. Közben eligazgattam az érkezett kiállítókat és az árust. Nagyjából el tudtunk készülni annyira, hogy 10-re kész lettünk.

Egyedül a projektor és a hangtechnika készült el kicsit később, így én is kicsit később tudtam köszönteni a megjelenteket. De hogy még mindig kicsinál az izgalom, amikor mikrofonba kell beszélni, az valami hihetetlen... Pedig egyébként szeretek közönség előtt szerepelni, és szeretnék is benne jó lenni, csak hozzá kell szokni. Azt viszont nagyon jó volt látni, hogy már az elején is sokan voltak. Szinte azonnal lefoglalták az összes TV-t és konzolt.

A zenekvízre szerencsére már jobban tudtam beszélni. Jöttek is rá emberek szép számmal. Csak tényleg elég nehezen volt hallható a zene, én se hallottam rendesen a színpadról. Én a gépen 100%-ra tettem a hangerőt, ennél többet nem tudtam tenni az ügyért. Ez sajnálatos azért is, mert a versenyzők sem hallották rendesen a zenét, ráadásul a választásaim sem "érvényesülnek" annyira. Néhány zenét ugyanis azért teszek a zenekvízbe, hogy azokkal emlékeket hozzak vissza, érzelmeket váltsak ki. Így sajnos ez is elmaradt. Ráadásul mivel a háttérben játszottak, ezért csend sem volt. Többször kellett kérni a többieket, hogy legyenek csendesebben. Akkor el is zárták a béka alatt a gázt, de aztán rögtön újra begyújtottak alá, hamar fel is forrt a víz. És mivel jelen esetben az edényből való kiugrás a játékból való kiszállást jelentette, ezért kénytelenek voltak a résztvevők a fortyogó vízben állni a zenekvíz nehézségeit. Volt olyan, amit konkrétan én se hallottam. Például a Mario & Luigi: Bowser's Inside Story játék elején hallható zenét, amit a történet elmesélése közben hallhatunk, az egy egyszerű, de rendkívül hatásos zene. És nagyon halk is, úgyhogy azt már tényleg nem lehetett hallani. Van ötletem a probléma orvoslására, de ezt meg kell beszélnem a KMO-sokkal is, mert nem olyan könnyű azt megcsinálni.

Technikai szünet, utána át is adtam a Zúzás Fivéreknek a terepet, akik legbonyolították a Super Smash Bros. Ultimate versenyt. Két fronton ment a játék: Az egyik játék kivetítve ment, míg a másik játék egy másik TV-n. Ez jó is volt, mert pörgött a játék. És ahogy hallgattam, minden flottul ment.

Eközben javítottam a zenekvízt. Sajnos most rosszabb eredmények születtek, mint előzőleg. Konkrétan az első három annyira rossz volt, hogy komolyan megijedtem, hogy ennyire problémás volt az egész? Hiszen ha testületileg születik rossz eredmény, az már engem is minősít... De szerencsére a negyedik javított feleadatlaptól jöttek a jobb eredmények, és egy páran nagyon szép eredményt értek el.

Viszont volt néhány tipikus hiba:

• Az Aladdin zenéjénél sokan a The Magical Quest: Starring Mickey Mouse-hoz írták a számokat. Mind a kettő Capcom Disney játék, jellegzetes is a zenéjük. Nem véletlen volt két Disney játék címe a feladatlapon. :)
• A DOOM-nál többen a Duke Nukem 64-hez írták a számot. Na ilyen az, amikor megtévesztő a kép, ráadásul a feladatlapon egymás alatt volt a két cím. A Castlevania zenéhez Castlevania képet tettem, de volt olyan, ahol pont azért tettem ahhoz a játékhoz egy másik, nagyon hasonló játék képét, hogy ezzel vezessem félre a játékosokat. Sokan bedőltek a trükknek.
• A MOTHER zenénél eggyel előtte tettem be a képet a játékból, de csak utána volt a zene. Sokan a képhez írták a számot. Ejnye.

Más nem jut az eszembe. Végül Ölveczky Péter nyert, aki 54 pontot gyűjtött össze a 60-ból. Részletes eredmény itt megtekinthető.

A Smash Bros. verseny közben Gábor barátunk folyamatosan csinálta a The Wizard bajnokságot. Első körben külön NES-en ment a Shadow Warriors verseny. Itt az volt a lényeg, hogy ki tud az első pályán a legtöbb pontot összegyűjteni. A három legtöbb pontot összegyűjtő versenyző mehetett a döntőbe, aminek jó nagy feneket kerítettünk. Az volt a lényeg, hogy a The Wizard film versenyét akartuk rekonstruálni. Két fordulós verseny volt, az elsőben a Shadow Warriors (Amerikában Ninja Gaiden) játékban kellett gyűjteni a pontokat, majd a nagydöntő a Super Mario Bros. 3 játékból volt, ahol 10 perc alatt kellett a lehető legtöbb pontot összegyűjteni. Ennek csinált a Gábor nagy műsort, előadta azt, amit a filmben a verseny vezetője adott elő. Nagyon jó volt a hangulat, frenetikusan játszottak a döntősök! Az eredmény itt megtekinthető.

Ezután csináltam meg én az Elektor Kalandor versenyt, ami szintén a Super Mario Bros. 3-ból volt. Nálam nem kellett 10 percig, csupán 3 percig játszani, de hasonlóképpen pontgyűjtő játék volt. Én nem nagyon kommentáltam a játékot, többek között azért nem, mert itthon is az esetek többségében csendben játszok. De ha már odajött Sakman, akkor megkértem, hogy ő kommentálja a játékot, de ő sem tudott nagyon mit mondani. Így végül csendes verseny lett az Elektor Kalandor verseny. De örülök annak, hogy sikerült a 3. N-Conra Super Mario Bros. 3 játékokat szervezni, remélem mindenki élvezte a játékot. Nálam összesen 12-en játszottak, az eredmény meg itt megtekinthető.

A Smash Bros. versenyt a Zúzás Fivérek dokumentálták, elkértem tőlük az eredményt. Ha megkapom, megosztom azt is.

Miután lement az összes verseny, volt az eredményhirdetés. Fantos barátom segített ebben. Majd ezután jött még a különszám, átadtuk bagszinak az ajándékot, amit a Bagszipoke weboldalának 25. évfordulója alkalmából kapott. December óta készültünk rá, mindenképp akartunk neki egy kis meglepetést. De ez nemcsak arról szól, hogy ajándékkal méltatjuk a sok munkáját, hanem azt akartuk, hogy nagyobb nyilvánossága legyen a Nintendós tevékenységének, mert mindenképp figyelmet érdemel. Nagyon sokat dolgozott a Nintendo népszerűsítéséért.

Miután lement az eredményhirdetés, tudtam én is jobban lazítani. Elhoztam a 1080° Snowboarding és 1080° Avalanche játékokat, mert ki akartam társaságban próbálni. Erre a nap végén sort kerítettünk Sparrow-val és Fantosszal. Nagyon jó volt, én élveztem. Bár az tény, hogy a 1080° Avalanche négyes osztott képernyője nem volt valami jól látható a kis Thomson TV-n. Sparrow itt aktiválta a "kezdők szerencséje" cheat kódot, ugyanis sorra nyerte a versenyeket úgy, hogy nem játszott soha a játékkal. Fantosnak meg nagyobb gondja volt, hogy átlássa a terepet, semmint, hogy velünk versenyezzen. Én meg Sparrow-val igyekeztem tartani a lépést. Jó buli volt, szerettük a játékot.
A 1080° Snowboarding-nál csak kétjátékos mód van, így azt Sparrow-val ketten játszottuk. Itt jobban látszott, hogy sokat gyakoroltam, némely pályán nagy előnnyel nyertem. Azért is szeretem ezt a két játékot, mert kiválóan demonstrálják, hogy miről szól a konzolgeneráció-váltás. A 1080° Avalanche sokkal szebb, dinamikusabb, több benne a lehetőség, így sokkal jobban visszaadja, hogy miről szól a snowboarding, mint a Nintendo 64-es előd. Örülök, hogy kipróbálhattam a többjátékos módot.

És vége is a napnak! Hogy elrepült! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki eljött, a versenyzőknek a részvételt, jól játszott mindenki! Maradéktalanul elégedettek vagyunk, majdnem kétszer annyian jöttek el erre a találkozóra, mint az előzőre! Úgy tűnik, mi is a 3. találkozóra forrjuk ki magunkat. A Nintendo világában is mágikus szám a hármas! Nem is kérdés, hogy lesz folytatás, az időpontot a jövő hét folyamán tudunk mondani. Minden szempontból kiváló időpont volt a február 1, hiszen szombati nap volt, és nem volt animés, videojátékos esemény a horizonton, így megérte eljönni az embereknek. Igyekszünk így időzíteni a következő N-Cont is.

Visszajelzést most is kértünk a résztvevőktől, néhány kritikára már most válaszolnék:

• Philips CD-i-t az hiszem, már kérték korábban is, lehet, hogy tényleg behozzuk, és valamelyik sarokba elhelyezzük, és az lesz a Nintendo szamárpadja. Aki rosszalkodik, annak büntetésből játszania kell a Philips-es Zelda játékkal.
• A zenekvízen mindenképp dolgozni fogunk technikai oldalról, hogy jobb legyen.
• Valaki írta, hogy a Smash Bros. versenyen túl szigorú a controller megszabás. Ebből biztosan nem fogok engedni, mert azt akarom, hogy komolyan vehető legyen a verseny, ezért csak eredeti és legfeljebb HORI controllerekkel lehet játszani.
• Mario Kart verseny konkrétan terveink között van, visszahozzuk. A koncepciót még kigondoljuk.

A pontgyűjtős versenyt ért kritikára külön reagálnék. A Shadow Warriors-nál mondta nekem valaki, hogy nem tetszett neki, hogy három élettel lehet végigvinni az első pályát. Többen is voltak, akik kétszer egy idő után szándékosan meghaltak, és aztán a végére szépen megcsinálta az első pályát, így sokkal több pontja lett, mind annak, aki elsőre vitte végig az első pályát. Ez a pontgyűjtő versenyek átka. Ilyenkor nem azon van a játékos, hogy játssza a játékot, hanem gyűjtse a pontokat. Ugyanez volt az Elektor Kalandor Super Mario Bros. 3 versenynél is. Valaki hosszú perceket töltött el azzal, hogy a Koopákra ugrálva gyűjtögesse az exponenciálisan növekvő pontmennyiséget. Pedig én is sokkal jobban szeretem például Muzsik Kristóf barátom játékát, aki a rendelkezésre álló ideje alatt játszott, ahogy tudott, és úgy gyűjtögette a pontokat. Csak sajnos azzal nem tudott érvényesülni, az Elektor Kalandor versenyen csak 6. lett.

Ez egyébként egyáltalán nem újkeletű trükk. Ha megkeresitek YouTube-on az egyetlen fellelhető Elektor Kalandor adást, akkor ott is láthatjátok hogy a Super Mario Bros.-t is úgy játszotta a játékos, hogy az 1. pályán direkt nem ugrott kétszer, miután gyűjtötte a pontokat a Koopa a letarolt ellenségekkel, hanem harmadjára vitte csak végig a pályát. Így lett sok pontja végül a három perc alatt. Külön vita tárgya lehetne, hogy ez mennyire korrekt, de mivel ez pontgyűjtő verseny, ezért nem számít csalásnak, ha valaki így játszik.

Hálásan köszönöm a Regamex, Sakman segítségét, a KMO-nak a helyszínt, a kiállítóknak és az árusnak, hogy színesítették a rendezvényt. Igyekszünk több árust a későbbiekre beszervezni. A következő találkozóról a későbbiekben tájékoztatunk titeket. A képeim a 3. N-Conról itt megtekinthetők.

Nyelvvizsgát tessék! Csak most, csak önöknek, extrém magas áron!

Jó ideje tervezem, hogy a mostani májusi érettségin megcsinálom holland nyelvből az emelt szintű érettségit, hogy meglegyen a középfokú nelvvizsga. Most van a jelentkezési időszak, el is indítottam az online jelentkezést, de amikor láttam, hogy az emelt szintű érettségi vizsga díja 73.000 forint, villámgyorsan bezártam az ablakot... Nem számítottam ennyire magas árra. 2016-2017-ben, amikor emelt szinten érettségiztem angolból feleennyi sem volt a vizsgadíj.

Hát persze, hogy az utóbbi évek extrém inflációja a vizsgadíjakra is gyakorolja áldásos hatását, de ez ott és akkor lesújtott. Ahogy írtam korábban, az egyetemi diplomával nem adnak nyelvvizsgát (bár a nyelvtudásunkról számot kellett adni), ezért szerettem volna egy extra papírral megtoldani az egyetemi tanulmányokat. Tudom, hogy mondják (nekem is), hogy a nyelvvizsga csak egy papír, igazából sehol nem kérik (és tényleg nem kérték), de én úgy vagyok vele, hogy a nyelvvizsga olyan, mint egy házasság. Ahogy a házasság szakralitást ad a párkapcsolatnak, hasonlóképp a nyelvvizsga is... ha nem is szakralitást, de igazolást ad arról, hogy eredményes volt a nyelvtanulás. Egyébként meg aki igazán szeret nyelveket tanulni (láss engem), annak házassággal egyenértékű a nyelvvizsga bizonyítvány.

Csak azért nálam is van mindennek határa, és nem akkor kell nyelvvizsgát letenni, amikor aranyárban mérik azt. Bár a vizsgadíj nem olyan, mint a valutaárfolyam, hogy csökkenhet az ára, ezért ha valaha is akarok nyelvvizsgát hollandból, akkor azt komoly anyagi áldozatok árán lehet csak. Később csak még aranyabb árban mérik az értékét.

Gamer Weekend promóció

Szinte az utolsó héten tudtam csak meg, hogy lesz a Gamer Weekend. Hát mondom, talán még nem késő ide is eljönni és promotálni az N-Cont. Találtam elérhetőséget, és jelentkeztem. Nagy örömömre elfogadták, így a szombati napom foglalt volt. Mivel 10-kor kezdődött, nem volt sok pakolásznivalónk, és a Bálna Honvédelmi Központ relatív közel van a Keletihez, ezért a 6.20-as vonattal utaztam fel. Mostanság jobban járnak a vonatok, és meglepetésre Romániából sem késnek (sokat). Ez a vonat is Bukarestből indult, és pontosan el tudott indulni Békéscsabáról.

Nem is a vonattal volt a baj, hanem hogy még soha nem voltam (sőt, nem is hallottam róla!) a Bálnában, ezért azon túl, hogy a Fővám térnél van, nem sokat tudtam róla. A Google térkép szokásához híven félrevezetett, ezért az ellenkező irányba indultam el. Mire elindultam visszafelé, nagyjából meglett, de ott egy bejáratot sem volt könnyű volt találni, amelyik nyitva volt. Csak a túlvégi volt nyitva. Végül nem sokkal 10 előtt értem oda. Szerencsére így sem késtem el semmiről, ilyen lett az asztalunk.

Közvetlen a Regamex mellett voltunk jobbra. Ők is igazán kitettek magukért. Hatalmas standjuk volt és nagyon szép.

De szép lenne, ha én is így tudnám hirdetni magam! De nagyon hosszú még az út addig.

A részünkről szerencsére jól sikerült a nap. Csak az elején kellett, hogy beinduljon, utána egész nap voltak nálunk. Most többet volt a Wii U használva. Sokan játszottak a Super Mario 3D World-del. A Mario mindig bejön. A társas kalandozás főleg a gyerekeknek jött be. Az már eddig is látszott, most megerősítést nyert, hogy az N-Con családi rendezvény lesz. Sok szülő hozza el a gyerekét. Azok az igazán jó játékok, ahol a szülők is beszállnak a buliba. A legtöbb esetben szépen játszanak a gyerekek. Két kirívóbb eset volt. Az egyik, amikor egy kissrác túl komolyan vette a játékot, és kicsit bedühödött attól, hogy a többiek csak szórakozni akartak. Megmosolyogták a többiek, én annyira nem, mert tudom, hogy ennek komolyabb háttere van. De a kölyök annyira elmerült a játékban, hogy nem is jutott el a tudatáig, hogy megmosolyogják a játékát. A másik, amikor egy gyerek Mario Kart 8 Deluxe kapcsán alapkérdéseket tett fel, de még nekünk is utána kellett nézni, hogy biztosra tudjuk a választ. Mondták is, hogy jól feladták nekünk a leckét. Amikor játszott, ügyes volt.

Igen, volt Mario Kart is, illetve Wii U-n Wii Party U, ez is tetszett az embereknek. Illetve kipróbáltuk a jövő heti N-Conra a The Wizard bajnokságot. Ez az 1989-es film alapján csinálnánk meg, annak a versenyét rekonstruáljuk. Két fordulós lesz, az első forduló a Shadow Warriors (Ninja Gaiden) játékból lesz, az a lényeg, hogy meddig jutsz el az első pályán a rendelkezésre álló 3 életből. A pontszámát felírjuk, és a három legtöbb pontot elért játékos lesz a döntős, akik nagyközönség előtt mutatják be a tudásukat. Sejtettem, hogy nem lesz annyira egyértelmű a Shadow Warriors. Én is amikor próbáltam, azt éreztem, hogy nehézkes is az irányítás, ráadásul már az első pályán is jönnek szépen az ellenségek. Itt is volt olyan, aki ott próbálta először a játékot. Jellemzően ők érték el a kevesebb pontot. Az eredmény eléggé diverz lett: 2-3000 ponttól a 30000 pontig széles skálán mozogtak az eredmények. Úgy látom, hogy azok jutnak a döntőbe, akik vagy ismerik a játékot, vagy valami különleges képesség folytán gyorsan kitanulják a játék mikéntjét.
Az érdekes volt, hogy senki nem ismerte a The Wizard (A varázsló) filmet, akinek beszéltem róla. De az Elektor Kalandor hallatán láthatóan volt néhányuknak flashbackje. Az a Dévényi Tibi bácsi és a Három kívánság. Mert lesz ebből is verseny. Ezt én fogom szervezni, a The Wizard-ot meg a Gábor, aki most is a segítségemre volt.

A rendezvény többi része érdekes volt. Inkább mi voltunk videojátékosok, a Regamex, meg volt néhány PC, XBOX, PS5 kiállítva, de ahogy elnéztem, a nagyobb része a programozóknak szólt. Az egyik szervezőcsapat a "Havi 1 játék" csoport, amelynek keretében többen is bemutatták a saját maguk által fejlesztett játékokat. Messziről elnézegettem, volt néhány ígéretes próbálkozás. A színpadon elsősorban kvíz és előadás volt. Egyet se néztem meg külön, de szinte mindig volt a színpadon valami.

És nagyjából ennyi volt. Most is érdeklődők voltak az emberek, tetszett nekik, hogy van külön dedikált Nintendo nap. Szerintem jönnek innen is egy páran szombatra. Reklámozzuk is, ahol csak tudjuk, hiszen igazán nagy bulira készülünk! Fókuszban a Super Mario Bros. 3, nem hagyhatjátok is a világ egyik legnagyszerűbb játékát!

A rendezvényről készült képeket itt lehet megnézni.