Énekverseny tervek

Idén ismét lesz énekverseny a MondoConon. És most nagy bizonyítási vágy van bennem, hogy megmutassam, hogy mit is tudok valójában, ezért most dalt is úgy választok, amit el tudok énekelni, és szívesen meg is teszem. Eleinte eléggé szűkösnek éreztem a választási lehetőséget, mivel férfi előadótól elsősorban JAM Project-et és előadóinak szóló dalait hallgatom, és a dalaik többsége sajnos olyan, ami kimegy az én hangterjedelmemből. Persze van, amit el tudok énekelni, csak gyakorolni kell őket. Először a Super Robot Wars 2: Original Generations videojátékból gondoltam a Babylon-t gyors dalnak és a Bakuman. III animéből a Yume Sketch dalt. Annyira nem is gyakoroltam őket, meg aztán beszélgettem az egyik mexikói barátommal LimaRam-mal, és nem is tudom honnan jött neki, de azt javasolta, hogy próbáljam meg a Mazinkaizer OVA-ból a TORNADO dalt. Azonnal lejátszódott a fejemben, és arra jutottam magamban, hogy igen, ez menne... Nem kifejezetten kedvenc, az első BEST COLLECTION albumon van rajta, amikor azt hallgatom, végighallgatom, megmarad a fejemben, hallom a komolyságot, de nem különösen foglalkoztam vele. De most volt egy olyan érzésem, hogy nagyon jó választás lenne. Tegnap este megcsináltam belőle a kfn-t, közben megpróbáltam kiénekelni a legmagasabb refrén részeket, és ment! Sikerült! Csak gyakorolni kell, hogy szépen kijöjjön, és rá kell érezni, hogy kell énekelni, hogy az úgy hangozzon, ahogy kell. És élveztem a spontán próbát, úgyhogy azonnal meg is köszöntem neki az ajánlást, ilyen 5-6.000 km-ről meg tudja mondani, mi áll jól nekem, hihetetlen. Mondjuk küldtem neki korábban hangfelvételt, úgyhogy valószínűleg arra gondolt vissza, amikor javasolta a dalt. Meg is hallgattam aztán néhányszor, és úgy éreztem, hogy mégis tudok azonosulni a hangulatával, úgyhogy jelen állás szerint azt mondom, hogy el tudom érzéssel énekelni.

Ez egyébként egy Mizuki Ichiro szóló dal. Nagyon tetszik, amit az együttes berkeiben művel, ha csak erre alapoznék, azt mondom, hogy nem véletlen, hogy már több mint 40 éve tart az énekesi karrierje. A szóló karrierje alatt felénekelt dalok egyébként nagyon nehezen elérhetők, és nem is láttam sehol teljes listát a megjelent kislemezeiből és albumaiból. Ehhez képest eléggé méltatlannak érzem, hogy akkora diszkográfiája van (gondolom én), amit bárki megirigyelne, és sehol nincs dokumentálva a teljes lista. De 2008-ban kiadott egy hatalmas válogatásalbumot Michi ~Road~ címmel, melyre az akkori 40. évforduló alkalmából válogatták össze a legjobb dalait. Bizony hatalmas, mert az album 5 CD-ből áll, összesen kb. 100 dallal. Még korábban végigmentem rajtuk egyszer, és az énekesi karrierjének eleje számomra teljesen csalódás volt. Melankólikus balladák, de az az életerőt hiányoló fajtából, ilyen hagyjatok meghalni jellegű dalok. És akkor totál elcsodálkoztam, hogy hát hol van az az erő, amit a JAM Project-ben mutat? Aztán a harmadik CD-től már jönnek az élettel telibb dalok, amiket vártam tőle, úgyhogy nem egy elveszett dolog, a Mazinger Z egészen jó volt. De nagyon különbséget tenni a dalok között nem tudok, mert annyira egy kaptafa, az egyes animékhez, Tokusatsu sorozatokhoz írt dalok, hogy nem tudom agyból megmondani, hogy melyik-melyik. Nagyjából egyszerű hangszerelésű dalok vannak a repertoárjában, azért a nagyján lehet érezni, hogy bár komolyabbak, de gyerekeknek készült sorozatokhoz készültek. Itt-ott még viccesnek is hat az éneke. Visszatérve a szomorú dalokhoz, azért azt hozzá kell tenni, hogy illik is a hangszínéhez, még fiatalon is ilyen komoly, elmélkedő, szomorkás férfihangja volt, ez nyilván nem változott az idők során, mindezek ellenére nagyon jól állnak neki az életerős dalok is. Meg a fentebb említett TORNADO dal azért is nagyon jó, mert az is ballada (az lesz a lassú dalom), de nem az az eret akarok vágni magamon típusú, minden életigenlést teljes mértékig hiányoló dal, hanem hallani az erőt. Szeretnék végre egy nagyon jót énekelni versenyen.

A gyors dal tekintetében még bizonytalan vagyok, de jelölt van. Nagyon bátor vállalkozás lenne a Kikou Seiki G-Breaker Legend of Cloudia videojátékból az Over the Top! Ugyanis ez egy őrült rock dal, imádom, hogy gondolatban mindig az őrületbe kerget, amikor hallgatom. Ez egy duett a JAM Project-en belül, Sakamoto Eizo és Endoh Masaaki páros énekelte fel, és azért ez a két név árulkodó. Sakamoto Eizo egyébként is egy őrült rocker, az Animetal együttes frontembere, nagyon szolid munkát nem is lehet várni tőle. És azért Endoh Masaaki-t is be lehet vinni a "rosszba", úgyhogy biztos páros voltak egy ilyen keményebb dalhoz. Ezt a dalt sem próbáltam még komolyan, csak ahogy hallgatom, úgy érzem, hogy kijönne. És ha ki tudnám azzal az életérzéssel énekelni, ahogy ők, akkor bizony esélyes vagyok arra, hogy az eddigieknél jobb helyezést érjek el. Ha még a többieknek is tetszeni fog, akkor végképp elégedett leszek.

Egy szélsőséges tenisz játékos

Továbbra is nézem az ausztrál open-t. Nagyon szeretem a játékok hangulatát, de az egyik játékos olyan stílusban játszik, ami engem nagyon kiakaszt. Az egyik görög származású ausztrál játékosról, Nick Kyrgios-ról van szó. Az, hogy a tehetsége megvan, az vitán felül áll, biztos, hogy nem véletlen az, hogy egy 19 éves fiatal játékos kétszer a legjobb 8 között játszik, ez utoljára Roger Federer-nek sikerült. De a közönséges jelleme, a láthatóan a sport iránti alázat teljes hiánya elég érvek voltak amellett, hogy ellene drukkoljak. Elég jók a megérzéseim egy ember jelleme kapcsán, ha meglátok valakit. És már amikor először megjelent, akkor elcsodálkoztam, hogy mit keres egy ilyen ember egy grand slam tornán? Amikor láttam, ahogy játszik, már valamennyire értettem, de a beszédek, arckifejezések, grimaszok sajnos igazolták, hogy most sem voltak alaptalanok a negatív megérzéseim. Bekiabál a vonalbírónak, amikor jogtalannak érezte az “OUT!” kiáltását, persze a challenge mindig ellene bizonyított, de még ekkor sem szállt magába. A bírónak is beszólt egyszer, és szinte minden egyes alkalommal, amikor hibázott, olyan arcot vágott, mintha soha nem magát, hanem mindig a körülményeket hibáztatná a téves ütéséért. A másik, ami rettenetesen zavart, a nézőközönség egy csoportja, olyanok voltak, mintha huligánok lennének. Egy teniszjáték nézőközönsége alapvetően nyugodtabb, mint mondjuk egy focimérkőzésé, és csak akkor van nagyobb ováció, amikor valaki hatalmas bravúrt játszik (szerencsére nem ritkák ezek), de ez a csoport az összes Kyrgios pont után hatalmasat ordítottak, és valamit manővereztek a nézőtéren. Rettenetesen zavaró volt. Olyanok voltak, mintha Kyrgios haverjai lennének, és közöttük oszt szét jegyeket, hogy jöjjenek őrjöngeni minden egyes nyert pontján. A negyedik fordulón láttam először, és ha őszinte akarok lenni, azért szurkoltam, hogy veszítsen. De nem rosszindulatból, hanem mert egyáltalán nem éreztem eléggé érettnek ahhoz, hogy továbbjusson, mert legyen akármennyire is tehetséges, egy ilyen játékosnak még sokat kell fejlődnie. Aztán továbbjutott. Ma volt az elődöntője. Ahogy elnéztem, valamennyire visszafogta magát, de volt egy eset, amit még a szakkommentátor sem hagyott szó nélkül. Egyszer szinte az égig felütötte a labdát, de ami érdekes, hogy úgy, hogy még a játéktéren belül landolt, és Andy Murray vissza tudta ütni, de erre Kyrgios a hálóhoz megy és Murray felé tartja az ütőt, hogy ne tudja visszaütni a labdát. Ellenfele is beszólt neki, és tényleg sportszerűtlen és tisztességtelen lépés volt. Itt volt az a gondolatom, hogy ez a játékos érzelmileg infantilis.

Én azt gondolom, hogy nem lehet ezeket a dolgokat arra fogni, hogy 19 éves, majd kinövi, hiszen a sport alapvetően alázatra, tiszteletre nevel, és vélhetőleg aki ilyen fiatalon ilyen magasra jut, az jó eséllyel még 6-7 éves sem volt, amikor elkezdett teniszezni, és aki élsportoló akar lenni, az egy idő után sokat edz, és hamar megtanulja egy idő után, hogy mit jelent az, hogy kitartás, és azok, miket korábban írtam. Ehhez képest Kyrgios hiába játszik professzionálisan, olyan közönséges a jelleme, mintha 16-17 évesen tévedésből fogott volna teniszütőt, és rájött, hogy de jól megy a játék. Elképzelhető, hogy sokra fogja vinni, lehet, hogy majd ő is világelső lesz, de sokkal inkább a jellemfejlődésére leszek kíváncsi. Hátha örülni fogok majd egyszer a döntőbéli győzelmének.

Ismét kfn készítés és tenisz sikerélmények

Hosszú idő után ismét rákaptam a kfn-ek készítésére. Leginkább az inspirált engem, ahogy szétnéztem, hogy mely kfn-ek vannak készen, hogy a sok trendi japán dal között egyre nagyobb arányban látom azokat, melyeket én szeretek, és ez nagyon jó érzéssel töltött el. Ezzel valahogy azt érzem, hogy talán az én stílusomnak is helye van itthon, bár azt az oldalt se hallgassuk el, hogy ezen karaokék döntő többségét én csináltam. És mivel mostanság JAM Project-es időszakomat élem ismét, ezért most az ő választható dalaik tárházát bővítem. Bár nem is csak a kevésbé ismertségük miatt kételkedek abban, hogy kevesen választanák őket, hanem mert nagyon nehezek. Már évek óta szemezek a No Border című dalukkal, hogy azt jó lenne megcsinálni, már csak azért is, mert olyan a zenéje, hogy lehet rá effektezni rendesen. De hogy ennyire nehéz legyen az időzítés, azt nem hittem volna. Nem is csak azzal van a baj, hogy a versék nagyon gyorsak, hanem hogy hatan egymásra énekelnek, és így nincs igazán logika, nem hallok ritmust. Így azt se tudom, hogy az egyes szótagokat hol nyomjam le még 50%-os lassítással sem hallom ki. Így akármennyire is élveztem ma délelőtt hallgatni a dalt, most az időzítést már inkább kemény munkának fogom fel, ami egyszer vége lesz. Alapvetően, hogy milyen jól megy az időzítés, a dal ismeretén túl attól is függ, hogy mennyire érzek logikát a ritmusban. Többször volt úgy, hogy időzítettem egy olyan dalt, amit annyira még nem ismertem, mégis magától jött az, hol kell lenyomni a SPACE gombot. Igyekszem a lehető legjobban időzíteni.

Pár órával később sikerült befejezni a dalt. Soha nem effekteztem és soha nem kísérleteztem ennyit egy karaokéban. Remélem el fogja nyerni az oly szigorú ellenőr-gárda tetszését. Én személy szerint ilyen 80-90%-osnak ítélem meg, nem érzem, hogy tökéletesen vissza tudtam adni azt, amit elképzeltem, de most úgy voltam vele, hogy ez első próbálkozásra nagyon jó. Aztán ha majd jobban kiismerem a lehetőségeket, akkor még jobbat fogok csinálni. Csak ehhez olyan dalok kellenek, amik magukkal hozzák az effektezés igényét. Mindenesetre mivel most nagyon bent vagyok a JAM dalokban, és vannak terveim, ezért nem kell a következő ilyen dalra sokat várni.

Játékok leírásait általában a bennük levő képek, artworkök miatt őrzök meg, mert nagyon hangulatossá teszi a lapozgatását, olvasását. Nagyon kevés az olyan füzet, ami komolyabban hasznos információkat tartalmaz. Hát úgy tűnik, hogy a Super Tennis játékleírása ilyen. Most is épp nézem az Eurosporton az Australian Open-t, már említettem korábban, hogy szeretek teniszmérkőzéseket nézni, és most, hogy egyre többet nézek, egyre jobban tudom elemezni magamban a látottakat, és többször fordult az elő, hogy gondoltam magamban, hogy a játékos helyében én így és erre ütném el a labdát. Viszontlátom a gondolatomat, és nyerő ütés volt! Persze azt tudom, hogy teljesen más mindez a gyakorlatban, a fotel kényelméből könnyű gondolkodni, viszont ezt felfogom annak, hogy lenne érzékem a játékhoz, ha lenne gyakorlatom benne. Egy kicsit sajnálom, hogy gyerekként nem ismertem sportlehetőségeket, akkor meglett volna az én sportom. De most nézve a sportot, egyrészt inspirál a játékra. Ismét komolyan játszva a Super Tennis-szel, azt gondolom, hogy az eddig általam látott teniszjátékok közül ez adja vissza a legjobban a sportot, hiszen komoly trükközések vannak az ellenfél játékosok által, és legtöbbjük olyan, amiket TV-ben a nagyoktól látok. Aztán erre fogtam a rendszeres egy szettes 6-0-s vereségeimet, sokat kell gyakorolni, nagyon sokat. Vagy csak elolvasni a mellé járó kis füzetet? Fordítom magyarról a leírást, és rábukkantam egy pár számomra új és érdekes információra:

• Talaj borítása: Ugye alapvetően háromféle talajon játszanak: Kemény, fű és salak pálya. A kemény borítás betonból van legtöbbször, ezért ezeken nagyon jól pattan a labda. Fű borításon alacsonyan pattan vissza. Ami érdekesség számomra, és amiről nem tudtam, hogy salakon is elég magasan pattan vissza, de nagyon lelassul a labda, ezért ott sokat kell gyakorolni.
• A játékos neme: A leírás kitér arra is, hogy kezdő játékosnak érdemes női játékossal női ellenféllel (tehát WTA torna) játszani, mert nem ütnek annyira erősen, így könnyebb elérni a labdájukat. Bajnokságokon (openeken végig lehet menni, az összes nagy torna helyszíne benne van a játékban) is érdemes női játékossal kezdeni.
• Gombkiosztás: Azt tudtam, hogy van különbség, csak azt nem, hogy A- és B-gomb között ilyen jelentős. Egyrészt szerválni. A-gombbal lassabban és gyengébben szerválunk, így biztos, hogy a megfelelő térre kerül a labda. B-gombbal viszont erősebbet ütünk, így nagyobb az esélye annak, hogy hibás lesz az ütés, de ha jól irányítjuk, megadjuk az esélyt magunknak arra, hogy ászt szerváljunk (tehát nem tudja az ellenfél játékos visszaütni a szervánkat). Emellett a leírás megemlíti azt is, hogy mind az A- mind a B-gombbal röptét ütünk, de a B-gombbal ütött röpték egy idő után keménnyé válnak, sőt előfordul az is, ha közel vagyunk a hálóhoz, játékosunk lecsapja a labdát, ami szinte biztos győzelem.

Ennek tudatában álltam neki még egyszer a játéknak. Kemény pályán, női játékossal, ismert gombkombinációval, és máris sokkal jobb lett az összkép. Az első játékot már csak 6-4-re vesztettem el, ami tőlem nagy szó, mert korábban már annak is örültem ha csak egy játékot meg tudtam nyerni. Mostanra meg gyakoribbak lettek a hosszú labdamenetek, amik iszonyúan hangulatossá teszik a játékot, és ezeket rend szerint meg szoktam nyerni, mert a végére amikor a pálya egyik végén vagyok, átirányítom a labdát (a labdát is lehet irányítani ütéskor a Control Paddal) a másik végére, és még ha el is éri az ellenfél, akkor is úgy üti vissza a labdát, hogy kimegy a játéktérről. Csak egy kicsit kellett utánaolvasni, hogy megy a játék, és máris klasszisokkal jobb a játékom. Aztán játszottam még egyet, ezt már én nyertem meg 6-4-re. Hatalmas élmény egy olyan játékban nyerni, amit nagyon nehéznek gondolok. Persze könnyítettem a körülményeken, de majd fokozatosan nehezítek, szeretnék nagyon jó lenni ebben a játékban.

Új Okui Masami kislemez

2 és fél év után végre új Okui Masami kislemez fog megjelenni. Eleinte nagyon megörültem neki, hogy végre új kiadvány tőle, de aztán néhány információ árnyalta a képet. Az új dal a Shirobako anime második opening dala, és meghallgatva az első opening és ending dalokat (hogy mégis mire számítsak), eléggé elszörnyedtem. Teljesen komolytalan, ilyet már ezerszer hallottam. Ishida Yoko az opening előadója, egyébként sem szeretem a hangját, és most sem győzött meg arról, hogy esetleg újabb esélyt kellene adnom neki. Az ending dalt pedig három seiyuu adja elő, az már önmagában árulkodó, hogy Momoi Haruko írta a zenét. Egyedi stílusa senkit nem hagy hidegen, de sajnos zeneszerzőként most is a gyengébbik oldalát mutatta meg, az ének pedig... seiyuu-knál elvárás az énektudás, de döntő többségénél már régen sem tették magasra a lécet, ez most sem változott.

Egy hetes szünet után tegnap elérhető lett az anime 13. része, mely már az Okui Masami openinggel hallható. Meghallgattam, és több mindenre jöttem rá. Az előadó, az énekhang rengeteget számít. Azért tartom az egyik legigényesebb '90-es évek popzenéjének azt, amit régen csinált, mert hallani, hogy komolyan vette, amit csinált, és már akkor is nagyon jól énekelt. Ez főleg abban érhető tetten, hogy már ezekben az időkben is sok feldolgozást énekelt, olyan dalokat, melyeket eredetileg ő írt, de egy seiyuu énekelte el. Néhány eredetit meghallgattam, és arra jutottam magamban, hogy Okui Masami előadásaiban inkább az hallatszik, hogy megmutatja, hogy ezt így kellett volna. Ez beképzeltségnek hangzik, de akkora a minőségbéli különbség, hogy ezt ki lehet jelenteni. A '90-es években ha nem magának, akkor legtöbbször seiyuu-knak írt dalokat bizonyos animékhez (pl. Slayers, Saber Marionette, Bakuretsu Hunters), ezeket pedig a maguk módján felénekelték. Nem tartom kizártnak, hogy Okui-sama azért énekelte fel ezeket a dalokat, mert rettenetesen zavarta, hogy úgy lettek felénekelve a dalok, ahogy, de ezekkel a változatokkal nem tud mit kezdeni, mert az akkori trendek ezt diktálták, de hogy érvényre juttassa a saját elképzeléseit, felénekelte saját változatában ezeket a dalokat, a különbség pedig szinte fizikailag kézzel fogható.

A Shirobako opening dalt más írta, mégis úgy énekelte fel, hogy neki ez a munka is komoly, neki ez is sokat számít. A másik dolog, ami árnyalja a képet, hogy ez nem teljesen saját kislemez lesz, hanem az anime második opening és ending kislemeze, és mivel az endinget más adja elő (ha jól emlékszem, az is seiyuu előadás lesz), ezért sajnos nem önálló kislemez lesz. Pedig meghallgattam volna egy második saját dalt tőle, másrészt csak jobban ékesítené a diszkográfiáját, ha teljesen saját lenne. Mindenesetre bízok abban, hogy sikeres lesz, hátha valamit visszahoz a régi sikeresebb időszakból, és ismét gyakrabban jelentethet meg saját kiadványokat. A cím mindenesetre nagyon érdekes: Takarabako -TREASURE BOX-. Pontosan úgy kell írni, ahogy a best of angela album címet. Megjelenés 2015. február 25. Eredetileg elő akadtam rendelni, de így, hogy más énekli az endinget, már nem érdekel annyira.

Amúgy megnéztem az anime első részét, egyáltalán nem tudott lekötni, úgyhogy dobtam is. Nekem már túl egyszerű, érzelmileg komolyabb alkotásokat szeretnék. Mondjuk, ha végiggondolom, a komolyságról a zene is árulkodik. Keveset nézek már animéket, de vajon kinőttem volna belőle? Ennek utána akarok járni.

Best of 2014

Ahogy szokás volt az elmúlt években, most is közszemlére tenném a Last.fm profilom 2014-es évre vonatkozó statisztikáit.

Top 10 Előadó 2014

1. Okui Masami (3.469)
2. Hayashibara Megumi (2.872)
3. JAM Project (1.176)
4. Pa-Dö-Dő (719)
5. Zorán (634)
6. LGT (585)
7. Suara (341)
8. Skorpió (325)
9. Nagata Kenta (146)
10. Miyazaki Ui (145)

Eléggé orientált volt ez az év, bár nálam mindig bérelt helye van Okui Masaminak és Hayashibara Megumi az első két helyen, de hogy a 10. helyre egy előadó dalainak 145×-ös meghallgatása is elég volt, ez példátlan.

Top 10 albumok 2014

1. Hayashibara Megumi: Slayers MEGUMIX (545)
2. Hayashibara Megumi: VINTAGE White (400)
3. Okui Masami: Love Axel (325)
4. Hayashibara Megumi: CHOICE (202)
5. Okui Masami: V-sit. (168)
6. Hayashibara Megumi: Fuwari (162)
7. Hayashibara Megumi: Enfleurage (158)
8. Okui Masami: Gyuu (153)
9. Hayashibara Megumi: bertemu (141)
10. Okui Masami: Ma-KING (140)

Miután a kedvenc előadóim igencsak inaktívak voltak idén, ezért a régi klasszikusok felé fordultam. A JAM Project új válogatásalbuma azért nem került fel, mert vannak dalok, amiket jó hallgatni, a többit meg inkább kellemetlen, így az összkép eléggé furcsa. Na de a kislemezeknél robbantott.

Top 10 kislemezek 2014

1. JAM Project: Breakthrough (322)
2. Okui Masami: Mitsu (137)
3. Okui Masami: Shake it (87)
4. Okui Masami: OVER THE END (78)
5. Hayashibara Megumi: A HOUSE CAT (77)
6. Hayashibara Megumi: KOIBUMI (72)
7. Okui Masami: Yume ni Konnichiwa ~Willow Town Monogatari~ (70)
8. Hayashibara Megumi: Kagirinai Yokubou no Naka ni (68)
9. JAM Project: The Gate of the Hell (64)
10. Okui Masami: Dare Yori mo Zutto... (63)

Egyedül a JAM Project volt aktív, és többször is írtam, hogy kijöttek olyan kislemezzel, amiről már akkor tudtam, hogy az év kiadványa lesz. Remélem, a 2015-ös évre is tartogatnak valami hasonló durranást.

Top 100 dalok 2014

1. JAM Project: Maverick ~Kakusei Sareshi Kemono~ (off vocal) (113)
2. JAM Project: Maverick ~Kakusei Sareshi Kemono~ (105)
3. Okui Masami: Mitsu (instrumental) (81)
4. Okui Masami: CHAOS [instrumental] (71)
5. Okui Masami: WILD SPICE (70)
6. Okui Masami: spicy essence (64)
7. Okui Masami: Shake it (off vocal version) (64)
8. Okui Masami: Rose & Release (63)
9. Hayashibara Megumi: Kagirinai Yokubou no Naka ni (off vocal version) (63)
10. JAM Project: Majin Kenzan!! (60)
11. Okui Masami: Mitsu (59)
12. Pa-Dö-Dő: Jó nekem így (57)
13. Naoko Mitome & Chika Sekigawa: Gap of Frag (56)
14. JAM Project: Breakthrough (56)
15. Taro Bando & Hajime Wakai: The Long Distance of Murder (54)
16. Neon Jungle: Welcome to the Jungle (54)
17. Hayashibara Megumi: A HOUSE CAT (50)
18. Okui Masami: M2000 ~PROLOGUE~ (49)
19. Hironobu Yahata & Shinya Outouge: Dueling for Prizes (49)
20. JAM Project: PROMISE ~Without you~ (48)
21. JAM Project: Breakthrough (off vocal)
22. Hayashibara Megumi: KOIBUMI
23. Okui Masami: BI-YA-KU
24. Hayashibara Megumi: I & Myself
25. Okui Masami: Dare Yori mo Zutto...
26. Okui Masami: OVER THE END [instrumental]
27. Okui Masami: REINCARNATION
28. Okui Masami: SNOWY (instrumental)
29. Pa-Dö-Dő: Én is itt vagyok
30. Okui Masami: Sora ~Ikite Ireba~
31. Okui Masami: LOVE SHIELD
32. Hayashibara Megumi: Plenty of grit
33. Hayashibara Megumi: Give a reason
34. Okui Masami: Dogma
35. Pa-Dö-Dő: Vár már a nyár
36. Ishida Naoto: Big Blue
37. Hayashibara Megumi: REINCARNATION
38. Okui Masami: INSANITY [off vocal]
39. Pa-Dö-Dő: Hómunkások dala
40. Okui Masami: Energy
41. Hayashibara Megumi: Give a reason ~Ballade Version~
42. Okui Masami: Chou
43. Hayashibara Megumi: Lively Motion (off vocal version)
44. Aya Tanaka: Space Match
45. Hayashibara Megumi: KOIBUMI (OFF VOCAL VERSION)
46. Hayashibara Megumi: Ame no Koinu
47. Hayashibara Megumi: Lively Motion
48. Okui Masami: Shake it
49. Hayashibara Megumi: raging waves (off vocal version)
50. Hayashibara Megumi: A HOUSE CAT (OFF VOCAL Version)
51. Okui Masami: Jama wa Sasenai (OFF VOCAL VERSION)
52. Okui Masami: LOVERS
53. Okui Masami: Dare Yori mo Zutto... (OFF VOCAL VERSION)
54. Hayashibara Megumi: Plenty of grit ~TV size~
55. Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Sono he
56. Hayashibara Megumi: don't be discouraged
57. Hayashibara Megumi: raging waves
58. Hayashibara Megumi: RUN ALL THE WAY!
59. Okui Masami: TRANSMIGRATION
60. Pa-Dö-Dő: 450 780 132
61. Okui Masami: Melted Snow
62. Okui Masami: Divine love
63. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
64. Okui Masami: Niji Iro Shooter
65. Hayashibara Megumi: I'll be there
66. Okui Masami: I can't... [daydreamix]
67. Hayashibara Megumi & Okui Masami: Get along
68. Okui Masami: Remote Viewing (Instrumental)
69. Hayashibara Megumi: Revolution
70. Nagata Kenta: Lava World
71. Hayazaki Asuka, Yokota Mahito, Hama Takeshi: Desert Overworld
72. Hayashibara Megumi: Shakunetsu no Koi
73. Okui Masami: Key (off vocal version)
74. Pa-Dö-Dő: Pusz-Pussz (Szögedre möntem)
75. Suzuki Yuuto:  Garden of Eden
76. Okui Masami: Friends
77. Hayashibara Megumi: Going History
78. Hayashibara Megumi: Touch Yourself
79. Okui Masami: Live alone Sennen Tattemo
80. Hayashibara Megumi: Ame Nochi Kumori Nochi Hare...
81. Okui Masami: wild cat
82. Okui Masami: Remote Viewing
83. Hayashibara Megumi: JUST BEGUN
84. Okui Masami: STRATEGY
85. Clean Bandit feat. Jess Glynne: Rather Be
86. Hayashibara Megumi: Kimi Sae Ireba
87. Hayashibara Megumi: MIDNIGHT BLUE
88. Hayashibara Megumi: be Natural
89. Hayashibara Megumi: Kagirinai Yokubou no Naka ni
90. Hayashibara Megumi: KOIBUMI (remix version)
91. Lin Fu Chan: Free Hands
92. Okui Masami: Gift
93. Hayashibara Megumi: Meet again
94. Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Sadame
95. JAM Project: Victory Soul
96. Hayashibara Megumi: Niji Iro no Sneaker
97. Okui Masami: CHAOS
98. Hayashibara Megumi: feel well
99. Hayashibara Megumi: don't be discouraged (off vocal version)
100. Okui Masami: Saikou no GAMBLE

Sikerült!

Az első állásinterjú sikerrel végződött. Felvettek a Tescóba műszaki eladónak. Kicsit kaotikus volt az állásinterjú, ugyanis november 27-én voltam állásinterjún, és nem vittem magammal a telefont, és ott tudtam meg, hogy mivel nagyon sürgősen kell nekik ember, ezért lehet, hogy még aznap telefonálnak. Nem is jutott azonnal eszembe, hogy nincs nálam a telefon, csak amikor búcsúzásként mondta, hogy lehet, hogy már ma hívnak, akkor jutott eszembe, hogy nincs nálam, ezért más telefonszámot adtam neki, amin tud üzenni. Ott nem kaptam semmit, vasárnap sem jött telefon, hát mondom, így jártam. Erre ma délután telefonáltak, hogy felvettek. Annyira váratlanul ért, hogy először fel sem fogtam, hogy miért telefonáltak nekem. Aztán amikor eljutott az agyamig, akkor már nagyon örültem neki. Még akkor szétnéztem a műszaki oldalon, és így szimpatikusnak tűnt. Nagyon remélem, hogy meg is akarom majd tartani, annyira fog tetszeni. Egy nagyon apró betekintésem volt erre diákmunkásként régebben, egyszer amikor a non-food osztályt töltöttem, és épp nem volt munka, és kisebb műszaki cikkeket vittem ki (pl. gépi mixer, hajszárító…), töltöttem fel. Persze most sokkal komolyabb lesz, el is mondták még az interjún a munkakört, úgy érzem, hogy el tudom látni. Hajrá-hajrá, én mindent megteszek annak érdekében, hogy sikerüljön hosszú távon!

És akkor persze az albérlet-keresés mizériája. Sokáig dilemmám volt az, hogy hogyan kezdje az, aki Pesten akar letelepedni. Keressen előbb albérletet, és ott keres orrvérzésig munkát, vagy keressen az otthoni lakóhelyén munkát, és majd keres albérletet, ha sikerült? Ma majdnem úgy voltam, hogy az előbbi a jobb, még ha anyagilag megterhelőbb is, ugyanis most is nagyon nehéz volt albérletet találni. Egyetlen egyet találtam, ami tetszett, fel is vettem vele a kapcsolatot, szimpatikus volt a hangja alapján, talán jó lesz. A IX. kerületben van, és holnap megyek el megnézni.

Eddig is menők voltak a december 5-ei napok az utóbbi éveimben. 2008. december 5-én kaptam meg az első japán CD-imet, az Okui Masami: Gyuu és V-sit. albumokat, 2010. december 5-én születésnapra mentem, 2012. december 5-én megjelent a legjobb JAM Project kislemez, de tettem arról, hogy ezt a napot bagszi is megemlegesse. XD 1901. december 5-én született Walt Disney, 1996. december 5-én jelent meg Okui Masami: naked mind és Yonekura Chihiro: Mirai no Futari ni kislemeze, és ebben az évben is menő lett ez a nap. Még egy ilyen, és kinevezem ezt a napot a menők ünnepnapjának, és piros betűs lesz.

Úgy fogom fel ezt a napot, hogy a változások kezdetének napja. Nagyon remélem, hogy jól tudom kezelni az újdonságokat, és hozza magával, hogy az életem további része is egyenesbe fog jönni. Kezdetnek a Jégvarázs DVD-vel leptem meg magam, valamint egy csokimikulással:

Ja, hát a legújabb Disney klasszikust is 2013. december 5-én mutatták be, egy évre rá meg itt van DVD-n. Annak idején nem jött be annyira a moziban, most jobban tetszett, bár azért most is volt olyan érzésem és gondolatom, hogy ezeket már láttam egy korábbi Disney-klasszikusban. A csokimikulást meg nem kell magyarázni. A lényeg, hogy nagy izgalommal nézek a jövő elé, és várom, hogy alakulnak a történések.

Az első utazás Budapestre

Valószínűleg sorozat lesz belőle, mivel végleg eldőlt, hogy végleg itt maradok (tegnap utaztam volna vissza). Most barátlátogatás okán mentem fel Pestre, nagyon remélem, hogy sokszor tudok még állásinterjú miatt is felmenni, ugyanis most is az a célom, hogy Pesten éljek, persze anyagilag teljesen függetlenül.

Eredetileg a 8.20-as vonattal terveztem menni, de végül a 7.20-as mellett döntöttem. Egyrészt, mert a menetidő hosszabb lett, mert itt Békés megyében nagy vasúti építkezések vannak. Látni kéne Békéscsabát a vasútállomás környékén hogy néz ki. Csak azért nem bontják le teljesen a régi épületet, mert műemlék jelentőségű (állítólag a békéscsabai vasútállomás a legszebb az egész országban), amúgy az egész hátrább kerül. Másrészt mert IC vonat nem volt a 8.20-ason. Mivel pótjegyet így is úgy is fizetni kell, ezért inkább egy IC-re veszek jegyet, mert döbbenetes a különbség. Csak rossz tippjeim vannak arra, hogy miért a Lőkösháza-Budapest vonalon vannak a legigénytelenebb, legmocskosabb gyorsvonati kocsik, de inkább jobb, ha nem tudom az igazságot. A lényeg most, hogy az utazás jó volt, az út alatt újságot és Harry Potter könyvet olvastam. Újra nekikezdtem az első kötetnek, ennyi év után is nagyon jó olvasni. Az írónő beleélése nagyon tetszik, úgy ír bizonyos szereplők eseményeiről, mintha az ő szemszögükből mesélné a történetet, és mintha az teljesen normális lenne, így Dursley-ék történései kifejezetten viccesnek hatnak, mivel érezni benne egy kis gúnyt is.

Miután megérkeztem Pestre, előbb a Kálvin térre mentem, mert be akartam váltani a még meglévő angol font pénzérméimet, és azt csak ott lehet. De mivel az egyik embernek ott sok dolga volt, ezért nem vártam ki a soromat, mivel 11 órára volt találkozó megbeszélve bagszival. De jó volt felavatni a 4-es metrót. Most utaztam vele először. Végülis ugyanolyan Alstom kocsikkal utazhatunk, viszont a megállók nagyon tetszenek. Így jó is, hogy egy metróval el lehet érni a Keletitől a Kálvin teret, de most vissza az Örs Vezér terére. Itt találkoztunk, először az Árkádban néztünk szét, OTP-ben, postán volt dolgom, meg az 576-ban néztünk szét. És tényleg aktívabb lett a Nintendo! Az első jelek látszanak, nemcsak a Pokémon eventek (vagy mik) osztogatása miatt, hanem mert alacsonyabbak lettek a játékok árai. Még az árpolitika tekintetében oly zsémbes 576 is 2-3000 forinttal lejjebb vitte az árait, így már barátságosabb. Meg mintha nagyobb lelkesedéssel beszélnének az eladók is a Nintendóról. Valami jó dolog indult el az első félévben, és hosszú idő után azt éreztem, hogy nemcsak barátok körében jó Nintendósnak lenni, hanem az eladók is nagyobb érdeklődéssel néznek a cég elé. Csak így tovább. Ha lefolynak a tárgyalások a többi viszonteladóval, még annál is sokkal több helyen lehet majd Nintendo játékokat venni, és még annál is kedvezőbb áron. Az 576 után a Burger Kingben ettünk, majd átmentünk a 97E busszal Rákoscsabára megnézni az ottani Game Parkot. És sajnos ezen a buszon újra megismerhettem Magyarország árnyvonalát, az az idős kor felé haladó néni, igazán kibírhatta beszólása nélkül. hangosnak ítélt minket, pedig pont velem volt szemben, és igazából láttam, hogy idegesítjük őt, ezért igyekeztem halkabban beszélni, meg hogy milyen otromba stílusban beszélünk, a magyar nyelv ennél sokkal szebb. Hagyjuk, van hátul is hely, csak annyira örültem volna, ha nem ezer lelkesedésemben ért volna ez. Na de a dementorok nincsenek ránk hatással, mentünk is tovább a Game Parkba. Ha valahol, itt igazán csökkentek az árak, és nagyon jó volt látni, hogy az a bolt, amit régen annyira szerettem, talán ismét jó áraik lesznek egy kis rásegítéssel. Viszont már csak a XVII. kerületi boltjuk van meg, a budait sajnos be kellett zárni. Remélem, hogy idővel visszatérnek a belvárosba. Először a GameCube játékok között láttam Harry Potter és a Tűz serlege játékot 2.000 forintért, el is gondolkodtam rajta, de inkább nem, mert nem rosszak a HP játékok, amikor játszok vele, azt érzem, hogy jó játékkal játszok, de nem játszatják magukat. Nem éreztetik azt, hogy újra játszani akarok vele, és ez nagy hátrány. Viszont megtaláltam a retro játék részleget, és itt találtam eredeti dobozos Nintendo 64 Rumble Pak-et, efelől már nem volt kétség. Ez a rezgőkártya, mely a controller nyugalmi állapotát befolyásolja, ha a játékban ütközök, vagy hasonlók. Miután sokat játszok az F-Zero X-szel, ezért oda kifejezetten jól fog jönni. Mindenesetre ha a Game Park árai maradnak ezen a szinten, akkor hosszabb távon számíthatnak rám.

Innen Kőbánya-Kispestre mentük a 202E busszal, majd a Nyugatiba, mert mondták az Árkádban, hogy a WestEnd-es üzletüket átalakították, és nézzük meg. Tényleg szemrevaló lett, nagyon rég nem volt ennyire jó konzolosnak lenni Magyarországon, majdnem mint a ’90-es években! Még felmentünk a Media Markt-ba. Itt még nincsenek Nintendo játékok, arra voltam kíváncsi, hogy lehet-e itt kapni Zorán: Egypár barát CD-jét, de nem találtam. Az még hiányzik nekem. Innen a Play Maniába mentünk, mert itt van a legtöbb retro játék, és hogy vajon van-e változás. Nincs szerencsére, kínálat most is a topon. Ki is néztem magamnak, hogy lehet náluk Super Tennis-t kapni SNES-re, már megvan, csak a leírása hiányzik, és volt egy német és francia. Nem akartam megvenni a játékot, amíg bagszi a Pokémon játékok árait jegyzetelte, addig én azon tépelődtem, hogy el merjem-e kérni csak a leírást? Hát csak nem rúgnak már fel a csillagos égig, ezért úgy döntöttem, hogy igen, és igen! ^_^ Nagyon örültem neki, azt az 500 forintot meg nekem bőven megérte. Most mentünk vissza a Kálvin térre, hogy vajon most van-e sor, át tudom-e váltani az angol fontot. Sikerült, csak hogy 260 forintért veszik be az érméket, az nem valami szép, mivel az euró érmét is 260-ért veszik be. Mindenesetre az extra forint érdekében megtettem. Itt már bagszi hazament, én meg visszamentem az Örs Vezér terére, itt vettem át egy vaterás megrendelésemet, méghozzá a dobozos Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékot vettem át. Ez is ugye megvan már, csak a doboz hiányzott, emiatt meg már nem akartam variálni, már csak azért sem, mert szebben néz ki, mint az enyém, a leírás pedig német és francia, nekem meg csak német van. Így megvettem az egészet, ami meg otthon van, azt eladom vaterán. Tehát ezekkel gazdagodtam:

A 18.10-es vonattal mentem haza. Nagyon hiányzott Angliában az, hogy teljesen önmagam lehessek, sokkal jobban érzem magamat itt. És az lenne a legszebb karácsonyi ajándék, ha Pesten munkát tudnék találni, és végre végleg odaköltözhetek. És ezért MINDENT meg fogok tenni.

Okui Masami: Melted Snow dalszöveg

Ma egy kicsit jobban elmerültem ebben a dalban, és a megtalált angol fordításból átvittem magyarra. Amennyire tudok japánul abból jónak ítéltem meg az angol fordítást, így bátran átvittem magyarra. Ja hát meg ma van a kislemez megjelenésének 6. évfordulója. Kell ennél nagyobb alkalom?

Melted Snow

oto mo nai gin-iro no sekai no naka de kikoeta koe
miageta kaze ni yureru hikari no KAATEN [saa (mirai)-ashita- he to susumou]

chiisai koro itsuka kitto deau hito wo omotta
hakanai yume kieyuku inochi nara subete wo

hoshi ni mesarete eien no umi oyoideru watashi-tachi
isshun no kirameki wa kage seottemo
anata no egao tayasanu koto ga watashi no umareta imi to
shitte iru kara osorezu ni kanadetsuzukeru melody

kousa suru unmei no ito karamiatta mama mou nakanaide susumou

dareka no tame ikiru koto ni hokori wo kanjitai
sore ga kitto subete no (koufuku)-shiawase- to shinjite

hoshi ni mesarete eien no umi oyoideru watashi-tachi
toki ni aru itazura ni hyouryuu shitemo
anata no egao hanaretetatte watashi wo idakimamoru yo
atatakai kara osorezu ni utaitsuzukeru melody

kyo mo sora kara furisosogeru takusan no (inochi)-DAIAMONDO-...

mou ichidou umarekawattemo onna ni umaretai
mata onaji unmei wo tadottemo ii

hoshi ni mesarete eien no umi oyoideru watashi-tachi
isshun no kirameki wa kage, seottemo
anata no egao tayasanu koto ga watashi no umareta imi to
shitte iru kara osorezu ni kanadetsuzukeru melody

音もない銀色の世界の中で　聴こえた声
見上げた　風に揺れる光のカーテン「さぁ　未来へと進もう」

小さい頃　いつかきっと出逢う人を想った
儚い夢　消え逝く命ならすべてを

星に召されて　永遠の海　泳いでる私達
一瞬の煌めきは影　背負っても
あなたの笑顔　絶やさぬことが私の生まれた意味と
知っているから　恐れずに奏で続けるmelody

交差する運命の糸絡み合ったまま　もう泣かないで進もう

誰かのため　生きることに誇りを感じたい
それがきっとすべての幸福と信じて

星に召されて　永遠の海　泳いでる私達
時にある悪戯に漂流しても
あなたの笑顔　離れてたって私を抱き守るよ
温かいから　恐れずに歌い続けるmelody

今日も空から降り注いでるたくさんの命…

もう一度生まれ変わっても女に生まれたい
また同じ運命を辿ってもいい

星に召されて　永遠の海　泳いでる私達
一瞬の煌めきは影　背負っても
あなたの笑顔　絶やさぬことが私の生まれた意味と
知っているから　恐れずに奏で続けるmelody

Olvadt hó

Egy hangot hallottam a szürke világból
Felnéztem a fényfüggönyre, amit a szél lenget [Gyerünk, haladjunk a jövő felé!]

Amikor kicsi voltam, mindig azt gondoltam, hogy egy nap találkozok valakivel
Az egész egy láthatatlan élet tiszavirág-életű álma.

Hívjuk a csillagokat az örökkévalóság tengerében, melyben úszunk
Akkor is, ha csak egy káprázatos pillanat terhes árnyékai vagyunk
A mosolygó arcod és a dolgaid, amit ki akarok sugározni, hogy miért születtem meg
Mert tudom, hogy nem kell tovább félnem, ha játszani akarom ezeket a dallamokat.

Menjünk át a sors fonálján, ami kibogoz minket. Ne sírj tovább, menjünk előre.

Büszke akarok lenni arra, hogy élek valakiért.
Ez a biztos hitem az igaz boldogságról.

Hívjuk a csillagokat az örökkévalóság tengerében, melyben úszunk.
Akkor is, ha néha a rosszindulat elsodor minket.
Meg akarom védeni a mosolygó arcodat még akkor is ha szétválasztanak minket
Mert az meleg, és nem akarok félni tovább énekelni ezt a dallamot.

Az égből ma is sok gyémánt hullik...

Ha újjá születek, akkor is nő akarok lenni
És ugyanazt az életet akarom élni még egyszer.

Hívjuk a csillagokat az örökkévalóság tengerében, melyben úszunk
Akkor is, ha csak egy káprázatos pillanat terhes árnyékai vagyunk
mosolygó arcod és a dolgaid, amit ki akarok sugározni, hogy miért születtem meg
Mert tudom, hogy nem kell tovább félnem, ha játszani akarom ezeket a dallamokat.

Hazatérés veszteséggel

Hogy milyen csodálatos érzés újra Magyarországon lenni, azt szavakkal nem tudom leírni. Csak súlyos árat fizettem érte, ugyanis elvesztettem a Nintendo 3DS konzolomat… T_T Nem repüléskor, hanem még Angliában. Az történt, hogy még tegnap reggel elmentem az iskolába még utoljára takarítani, de a nagyobb hátizsákkal mentem, ugyanis vittem magammal olyan játékokat, amiket nem akartam hazahozni, de otthon sem akartam hagyni. Nem sokkal elindulásom után valami roppanást hallottam a táskámban. Arra gondoltam, hogy valamelyik játék tokja repedt meg, eléggé tömören pakoltam össze. Mivel volt nálam szatyor, ezért abba áttettem néhány tokot, és amikor már ráébredtem arra, hogy hiányzik a konzol, akkor esett le, hogy már ekkor sem láttam a hátizsákban, ott volt a felső részben. Ilyen mindent tűvé tettem érte állapotban voltam, de nem került elő. Még az iskolában is szétnéztem, de semmi. Írtam nővéremnek, hogy ha megtalálja, vigyázzon rá, de már tegnap beletörődtem abba, hogy volt Nintendo 3DS nincs Nintendo 3DS. Ami rettenetes nagy szerencsém, hogy kivettem a védőtokjából, amibe a 3DS játékok is voltak, így azok megmaradtak. Viszont az eShop és Virtual Console játékok is nagy veszteségek, mert elég sokat töltöttem már le. Megkérdeztem bagszit, mit tud róla, valószínűleg az angol supportot kell megkérdeznem. Mivel account-rendszerű lett a Nintendo eShop is, ezért azt gondoltam, hogy ha az új konzolomba megadom ezt a felhasználónevet és a jelszót, ezért az új gépre is le tudom tölteni, de aztán eszembe jutott az is, hogy ez nagy ziccer lenne, mert így lényegében szívességből (vagy fizetségként) bárkinek a 3DS-ébe beléphetek, és letölthetek neki egy-egy játékot. Hát, Wii U-t akartam venni magamnak, de valószínűleg 3DS pótlás lesz. Főleg, hogy az utolsó előtti hétvégén volt a Grainger Games-ben kiárusítás, és volt két olyan Wii U játék, amit mindenképp megvettem volna, és mivel úgy voltam vele, hogy ilyen jó áron úgysem találom meg egyhamar, ezért meg is vettem őket:

Kibontottam őket, amúgy fóliásan vettem mind a kettőt, sőt a New Super Mario Bros. U-t használtan vettem. Újonnan is jónak találtam érte a £15-öt, meg is kérdeztem, hogy van-e fóliásan. Mondta az eladó, hogy van, de van a használtak között is fóliás. Ez úgy lehet, hogy magánszemélytől vették át, és mivel nem hivatalosan vették át, ezért csak használtként vehették át (nem számolni!), így £13-ért vettem meg lényegében vadonatújan. A Nintendo Land-del ennyire szerencsés már nem voltam, de hogy újonnan £10, az már igazán semmiség érte, mivel úgyis meg akartam venni, és ennyiért nem láttam még használtan sem. Úgyhogy örvendek neki, de a Nintendo 3DS miatt valószínűleg tovább pihennek, mint terveztem.

A hazaút szerencsére a tervezettek szerint ment, bár továbbra is úgy vagyok a repüléssel, ahogy Presser Gábor fogalmazta meg az egyik híres LGT dalban: “Roppantul gyűlölök repülni!”. Mondjuk ennyire azért nem, mert ha el tudom foglalni magam, akkor eltelik az idő, de még mindig a vonatozás az első számomra, és maradva az LGT-nél volt alkalmam ismét élni az éjszakai vonatozás (ellenfél nélkül album 9. dal) lehetőségével, mivel a repülő 23:30-kor érkezett meg. Az utolsó vonat a Keletiből pedig 23:30-kor indult, úgyhogy minden esélyem megvolt arra, hogy még éjszaka hazaérjek. 1:07-kor indult egy személyvonat Ferihegyről, ezzel el tudtunk jutni anyámmal (kijött elém a repülőtérre) Szolnokra. Itt viszont 2 órát kellett várni a Lőkösházára induló személyvonatra. Szolnokra 2:24-kor érkeztünk meg, a Békéscsabára pedig 4:37-kor indult a vonat, így reggel 6:16-ra érkeztünk meg. Én már inkább csak Gyoma után aludtam egy kicsit, addig valahogy elfoglaltam magam. Nem aludtam egyébként délelőtt csak délután néhány órát. Nem történt nagy átrendezés a szobámban, amit éreztem, amikor beléptem ide, azt sem lehet szavakkal kifejezni. Teljes feltöltődést éreztem pillanatok alatt, és ez nem hagyott aludni. De már amikor kiléptem a repülőtérről, akkor is ahogy beszippantottam a levegőbe, teljesen más. Tiszta, kellemes. Szeretem Magyarországot! Olyannyira, hogy oda jutottam magamban, én nem megyek vissza, én itt fogok dolgozni, és fizetem az internetadót, búsuljon a ló. De azért még visszamegyek még próbálkozni. Addig kiélem ezt a pár napot itthon.

Saját válogatás

Az iskolában több új órát is útjára indítottak október 13 óta, többek között kard edzést. Ezeket a fegyvereket Xing Yi kardoknak hívják, kétféle van belőlük: Egyenes (jian) és szablya (dao). Figyeltem az első néhány edzést, és szimpatikus volt számomra, úgy döntöttem, hogy ma kipróbálom. Gyakorlatban is szimpatikus, és ami még menőbb, és ahhoz képest, hogy először csináltam, egészen jól ment. Jól áll a kezemben a kard, azt érzem. Úgy döntöttem, hogy folyamatosan fogom csinálni, örvendtem a szerencsének, hogy kipróbálhattam valami újat.

Még régebben összeállítottam egy saját albumválogatást, mely 12 dalt tartalmaz: 11 Okui Masami és 1 Hayashibara Megumi. Az alábbiakat:

1. Okui Masami: Just do it
2. Okui Masami: Chou
3. Okui Masami: Shounen
4. Okui Masami: Mitsu
5. Okui Masami: OVER THE END
6. Okui Masami: WHEEL
7. Okui Masami: CHAOS
8. Okui Masami: lotus
9. Okui Masami: Melted Snow
10. Okui Masami: Moon
11. Okui Masami: Gift
12. Hayashibara Megumi: Kagirinai Yokubou no Naka ni

Úgy állítottam össze a sorrendet, hogy az egész egy történetet meséljen el. Itt-ott vannak bakik e téren, de ez a 12 dal nagyon jelentős, szinte kijelenthetem, hogy mintegy ideális album számomra. Természetesen vannak mások is, melyek legalább ekkora jelentőséggel bírnak az életemben, de úgy gondolom, hogy ezek a dalok így alkotnak egy teljes egészet. Miért?

Just do it - Egy útnak indító, bátorító dal, ha van álmod, célod az életedben. Harcolj érte, de ne félj szembenézni a fájdalmakkal!

Chou - Márpedig abból lesz bőven. Ez a dal az első nagy csalódásokat szimbolizálja, és az abból fakadó fájdalmakat. A címe magyarul pillangó, ez a lelket szimbolizálja, és minden vágya, hogy szabadon szállhasson annak ellenére, hogy ezt a körülmények nem engedik. Ez a fajta mondanivaló vissza fog még köszönni.

Shounen - Az egyik legérdekesebb dal Okui Masamitól. Itt nem egy létező fiúról énekel, ahogy a cím engedné következtetni, hanem ismét a lélekről énekel, a benne élő fiúról énekel. Akinek szárnyakat adott, de eltörték és lezuhant. Újra felszáll és ha megtanul repülni, akkor megcsodálja a mennyek országát is.

Mitsu - Sokáig gondban voltam afelől, hogy mi az az emberi kapcsolat, ami még erősít minket, és honnan kezdődik a társfüggőség. De az biztos, hogy nagyon kevés embernek mutathatjuk meg, hogy kik vagyunk valójában, szinte szomjazunk arra, hogy megmutassuk neki magunkat. Ha találkozunk valakivel, és annyira szimpatikussá válik, hogy a legféltettebb titkainkat is megosztjuk vele, annál nagyobb boldogság nem nagyon van. De ha ő csak félrevezet... Nos, nem gondolom, hogy elemezni kell, hogy mekkora fájdalom az.

OVER THE END - Hasonló az előzőhöz, de könnyedebb stílusban. Keserű felismeréssel kezdi, hogy egy kis szeretetért bárkivel képesek vagyunk összejönni, és észre sem vesszük, hogy összetöri a szívünket. A dal ennek túléléséről szól.

WHEEL - Nem véletlen választottam egy átmenetet, ennek a dalnak nagyon egyedi hangzása van. A természettel való azonosulást szimbolizálja a tradicionális hangzás, az album szempontjából pedig az eddigi problémákra megoldást, megnyugvást, melyet a természetben meg lehet találni. Lezárja az eddigi gondolatokat, és reményekkel néz az új időkbe.

CHAOS - De aztán alaposan vissza a közepébe. Főleg az Oroszlánkirály 2 kapcsán írtam, hogy nagyon szép bölcsességekkel rendelkezni, de mi van azok alkalmazásával? Az már teljesen más. Ez a dal nem is szerelmi csalódás, hanem nem ért a jelekből, és azt hiszi, hogy baj van, de az a tekintet, az a mosoly, az nem lehet véletlen... Ismerős? Ezt elemzi ez a dal, nem is akármilyen rock balladában.

lotus - Az egyik legnagyobb hatású Okui Masami dal. A keleti világban a lótuszvirág a tisztaságot jelképezi, hiszen még a legmocskosabb vízben is gyönyörűen virágzik. De ha olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akik azt a bizonyos vizet szimbolizálják, ott nagyon nehéz gyönyörű virágként maradni. Ha nagyon költői akarnék lenni, erről szól ez a dal. De micsoda zene megy alatta! Ennek a válogatásnak ez a csúcspontja.

Melted Snow - Erről nemrég írtam, hogy ez karácsonyi ballada, a szeretet ünnepének nem a szép oldaláról. A magányosokról, de azokról is, akik lelkileg egyedül vannak.Nekik a karácsony a legszomorúbb ünnep, mert nem érzik meg az ünnep szeretet-mivoltát. Én ilyennek érzem ezt a dalt.

Moon - Bár a dal szövege az útkeresésről szól (I'm looking for the truth), mégis ide gondoltam a legjobbnak, mert van lezárása, mely azt jelképezi, hogy már az eddig felvértezett erővel képes tovább lépni a csalódásokon, és új utakon új boldogságot keresni, találni.

Gift - Ahogy meg is kapja azt, és ezzel vége a nehéz időknek. Ez a dal nekem azt a bölcsességet szimbolizálja, hogy minden egyes emberrel való találkozás egy ajándék, hiszen mindenkitől tanulhatunk valamit, amitől erősödhetünk, de kétségtelen, hogy a legszebb ajándék, ha mindezekhez tiszta érzelmek párosulnak. Ennek a boldogságát érzem ebben a dalban. Becsüljük meg, mert nagyon ritka.

Kagirinai Yokubou no Naka ni - És a még annál is nagyobb ajándék, ha megtaláljuk az igaz szerelmet. Az eddigi életút lezárását érzem ebben a dalban, hiszen ha tanulunk a megélt fájdalmakból, akkor csak még többek lehetünk, és olyan boldogságot élhetünk meg, ami csak azoknak adatik meg, akik megdolgoztak érte. Így találjuk meg önmagunkat, és így tudunk őszintén és oldottan mosolyogni, és tiszta szívből nevetni. Ez az élet értelme.

Valóságos érzelmi fejlődés ez a válogatás, nem véletlen hát a sorrend. Kellemes érzés így ezeket a dalokat végighallgatni. Benne van a fájdalom, a megnyugvás, de a végén ott van az is, hogy a kemény munka mindig kifizetődik.