Évek óta nem játszott Mario játékok leporolva

3-4 éve játszottam utoljára a SNES-es Super Mario World-del, és a Super Mario 64-gyel. Most így újra elővenni hihetetlen fantasztikus érzés volt. Egy kis időutazással ért fel. De ami a legérdekesebb számomra, hogy nem felejtettem el semmit. Ugyanúgy játszok, mint régen. Elhatároztam, hogy újra végigjátszom mindkét játékot, hogy újraéljem azokat a fantasztikus élményeket, mely ez a 2 játék az adott időben nyújtott. A Super Mario World egy kicsit gyorsabban megy, hisz alapból rövidebb játékot. 😀 De aki a “Tubular” pályát elhalálozás nélkül képes megcsinálni, azt külön Nobel-díjra jelöltetem. Többször is boncolgattuk az 576 fórumon, hogy a Super Mario 64 kamerakezelése hagy kívánnivalót maga után. Hát ez sajnos így van. A C-gombok segítenek valamelyest, de csak 180°-ban fordul a kamera, így lehet, hogy pont arra nem lehet forgatni a kameraállást, amerre nekünk kényelmes lenne. Erre találták ki az R gombot, ahol tökéletesen Mario hátáról láthatjuk a pályát, és ha lenyomjuk a C-le gombot, akkor egy kicsit messzebbről láthatjuk Mariót, így beláthatóbb a terület. Amúgy 2005. nyarán Angliában voltam, és néztem egy brit csatornát, és pont az általuk ítélt 10 legjobb játékot mutatták be. És melyik végzett az első helyen? SUPER MARIO 64!!! Olyan fantasztikus játékokat előzött meg, mint pl. a Tekken, Final Fantasy, vagy a Doom. Azt nem tudtam meg (nem értettem pontosan) hogy ez most egy nem reprezentatív szavazás végeredménye, vagy a TV-csatorna által felállított Top 10, vagy egy világméretű szavazás végeredménye. Egy biztos: Kamerakezelés ide, vagy oda, a Super Mario 64 a világ legjobb 3D platform játéka!!!

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Krisinél

De még milyen jól éreztünk magunkat ^^

Tegnapra (vagyis 14-re) beszéltük meg Krisivel, hogy találkozunk az Árkádban az 576-os üzlet előtt. A kép alapján azonnal felismertem, aztán mentünk is hozzájuk.Nagyon sokat játszottunk az összes Nintendóval. Megfigyeltem Krisi játékát, alapvetően a megfontoltság jellemzi, míg az enyém pont az ellenkezője. Gondolkodás nélküli “ahogy esik, úgy puffan” játék. Csak az derült ki, hogy nincs biztos recept, mert néha én voltam a jobb, máskor meg ő. Az egésznek az az alapja, hogy mennyire ismered az adott játékot, és ki kell tapasztalni a lényeget, hogyan kell játszani. Ezt tanúsította a Mario Party 6, amivel Krisi először játszott, így nekem egyértelműen jobban ment. Meg kipróbálhattam egy pár Mario játékot. pl: az ősi, 1981-es Donkey Kongot, az 1983-as Mario Brost. Látszik rajtuk, hogy nagyon kezdetlegesek. 😀 A Donkey Kongban nagyon egyszerű a zene, míg a Mario Brosban egyáltalán nincs, csak Mario mozgását hangoztatják, nagyon viccesen. Kipróbálhattam egy olyan Mario játékot, mely, hogy őszinte legyek, nem tetszett. Ez pedig a Mario Party 4. Nem a mini játékokkal van probléma, mert az változatos és érdekes, de a grafikai megjelenítés, a színek, nagyon lehangoló, és a karakterek mozgása is hihetetlen lassú. Viszont játék, ami nagyon megtetszett, az a Super Mario World 2: Yoshi’s Island. Az egész egyben maga a tökély. Ahogy meg van csinálva, amennyi ötlet van benne, nagyon aranyos Yoshi, de amikor Baby Mario elkezd bőgni, legszívesebben behúznék neki egyet. 😀 Ami nagyon vicces szituációt adott, a Mario Party 6 mic mode-ja, ahol mikrofont kellett használni. Ilyen nincs. 😀 Képzeljétek, beszélünk bele a mikrofonba, és néha teljesen mást csinál. 😀 Volt Quizjáték is, ahol egyszer egy eltorzított képből kellett kivenni, hogy ki ő. Krisi bemondja: Waluigi, mire a gép: Helytelen válasz, a képen nem Toad látható, hanem Waluigi. Dőltünk a röhögéstől. Egy másik nagyon vicces szituáció volt, hogy van egy olyan mini-játék, ahol ilyen nyolcszögletű platformok vannak egymás mellett gyümölcsök rajzaival ellátva, úgy, mint szőlő, dinnye, alma, narancs és banán. Én mondtam a gyümölcsök neveit. Krisi maradt a végére, tisztán kimondom, hogy “grape”, Krisi rá is áll egy szőlővel ábrázolt platformra, erre leesik, és az almával ábrázolt platformok maradtak fent, mintha “apple”-t mondta volna. Hihetetlen… 😀 Szóval minden rendben volt, nagyon jól éreztük magunkat.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Nintendo múlt

Engedjétek meg, hogy meséljek a Nintendós múltamról. A konzolos történetem nem a Nintendóval kezdődött. 1989-ben a szüleim vettek Bécsben egy Commodore 64-es gépet. Én olyan sokat nem játszottam vele, inkább a bátyám. A Nintendo Entertainment System konzolt 1991. nyarán vette meg a nővérem mindhármunk szórakozására. A Super Mario Bros. játékkal. Tetszett a játék, de nagyon ügyetlen voltam. 😀 Az igazi nagy áttörést számomra az 1992. tavaszán kapott Super Mario Bros. 3 hozta meg. Kegyetlen volt az egész játék, ahogy felfogtam, mint a mennyországot. Már akkor tudtam, hogy ez a játék szakít. Szóval felejthetetlen élményeket adott a NES. 1993-ban jött a fejlődés, Super Nintendo. Én akkoriban nem gondoltam volna, hogy jön majd újabb Nintendo-konzol. De amikor 1993. december 20-án (napra pontosan emlékszem rá, ezt felírtam magamnak annak idején) megtudtam a Nintendo új gépéről, és láttam, ahogy játszottak a Super Mario All Stars-szal, teljesen kész voltam. Szinte sírtam, hogy vegye meg nekem anyukám. El is felejtettem, hogy karácsony közelít. És nem hittem a szememnek, megkaptam december 24-én. Azonnal beköttettem a TV-hez, és rangeteget játszottam vele. Ide kötődik az egyéni rekordom, ezt is feljegyeztem, 1994. március 8-án több, mint 8 órát játszottam a Super Mario All Stars-szal egyhuzamban. Folyamatosan jöttek a játékok, rengeteget kölcsönöztem, így sok SNES játékkal volt lehetőségem megismerkedni. Mára 15 játék gyűlt össze, de legalább 100 játékot kölcsönöztem ki, mert akkoriban még volt 576-os üzlet Békéscsabán a Jókai u. 6. szám alatt. A másik nagy SNES játékot 1995-ben vettem a Super Mario Kart-ot. Egyszerűen ilyen nincs! Hogy ilyen tökéletesen kivitelezni Super Nintendóra egy autóverseny játékot. Szerettem az autóversenyes játékokat, és hogy Mariós, az rendesen halálos. 😀 1997-ben nagyobb anyagi probléma állt be, emiatt nagyon sokat kellett várnom a Nintendo 64-re, egészen 2000. április 18-ig. Muszáj volt várnom, nem volt mit tenni, ha nincs pénz, csak úgy nem jön. De annyira örültem neki, hogy hihetetlen. Annyira jókat játszottam a Super Mario 64-gyel, 2 hónap alatt kijött a 120 csillag, nem tagadom, segítséget vettem igénybe. De mindent magamtól csináltam meg. A legnagyobb multiplayer élmény számomra a Mario Kart 64 hozta. Ezt négyen játszani, felejthetetlen élmény. A következő Mario játék, ami nagy hatással volt rám, az a Mario Party, amit 2000. karácsonyára kaptam, annyira tetszett az egész megvalósítás, hogy társasjátékot ilyen fantasztikus módon ki lehet vitelezni. Sajnos a Gamecube is sokáig váratott magára, 2005. májusáig, a ballagási pénzemből vettem, de a szüleim nagyon nehezményezték, hogy 19 évesen még mindig játszok, és kérdik, hogy mikor növök fel? A válasz: SOHA!!! De a játék nem is kor függvénye. Nekem ez a szenvedélyem, nem tehetek róla. A Game Boyok is jöttek, azok sem maradtak ki az életemből. 😉 Augusztustól valószínű elkezdek gyűjteni a Nintendo DS-re, hogy karácsonyra összegyűjlön a pénz. Valószínű, novemberre megjelenik a WII, az 2007-re halasztódik, remélem, hogy össze fog jönni. 😉

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Hogy mit ki nem talál az ember rámolás közben?

Az egész tegnap délután kezdődött. Krisivel beszéltem MSN-en, és “elsírtam” neki azon bánatomat, hogy kénytelen vagyok a NES, SNES, N64 konzoljaimat a szekrényben tartani, mert nincs hely. Ő erre elkezdte mondani, hogy nála a NES és az SNES valamint az N64 és a GC 2 külön szobában van, és az SNES a NESen van neki rajta. Ma délelőtt rendet csináltam a szobámban, és akkor jutottak eszembe ezek a szavak. Az a furcsa nálunk, hogy a mi családunkban hárman osztozunk 4 szobán, a 4. szoba üres, de van benne TV. Ekkor jutott az eszembe, hogy tarthatnám a NESt és az SNESt, és sikerült! Rákötöttem a TV-re, és tökéletesen működik. Az N64-nek tudtam helyet szorítani a szobámban. Szóval nagyon boldoggá lettem téve ezzel az ötlettel. 2004. nyarán voltam kénytelen elrakni a régi Nintendókat, mert egyszerűen nem volt hely. És annyi vezeték volt össze-vissza, hogy közlekedni nem lehetett. Szóval kénytelen voltam elrakni, és 2 év után vettem elő. Annyira fantasztikus élmény volt ismét játszani a jó öreg Mariókkal! Krisi, ezt soha nem felejtem el neked. 😉

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Gyakorlásra szorulok a Mario Kart: Double Dash!!-ban

Hétfőn itt volt Metalsonic nevű haverom és hozta egy haverját. Nagyon örülök, amikor Nintendós haverral találkozok, mert végre van lehetőségem multizni. Így sajnos nagyon ritkán tudok Battle-ban játszani, mert egyik Nintendós haverom sem Békéscsabai, hanem többsége Pesti. Ennek is köszönhető, hogy sajnos elég gyenge vagyok benne. Végülis versenyben is tökéletesítenem kell a tudásomat. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem tudok, de a mostani tudásommal esélyem se lenne egy világversenyen. 😀 Az a célom, hogy az All Cup Tour módot 160 pontra megcsináljam nehéz karakterekkel. Ugyanis a nehéz karaktereket nehezebb irányítani, nehezebben gyorsulnak be, de ha elérik a csúcssebességet, akkor ajjaj! De ezzel nem sokra megyek egy olyan pályán, ami tele van szakadékokkal, és úgy kell kerülgetni. A könnyű karakterrel ezzel nincs probléma, nagyon jól gyorsul, és könnyű bevenni a kanyart, de aki nehéz karakterrel megcsinálja 160 pontosra az All Cup Tour módot, az igen! Az elmondhatja magáról, hogy tud valamit a Mario Kart Double Dash!!-ban. Muszáj gyakorolnom, mert jövő pénteken én megyek az egyik haveromhoz, Krisihez, akiről úgy hírlik, hogy azon túl, hogy Pokémon mester, a Mario Kart DD-ben se semmi. Meg kell mutatnom neki, hogy ki az úr a Mario Kartban. 😉

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Zorán: 1997

Már nagyon kicsi koromban is nagyon szerettem Zoránt, és ez a szeretet megmaradt egész a mai napig, és szerintem egész életemen át fog kísérni. Miért szeretem? Mert nagyon kellemes a dallam, és elgondolkodtató a szöveg. És nagyon szeretem, ha egy szövegen lehet gondolkodni. Most talán az egyik legértékesebb albumát veszem nagyító alá, a címe szerényen 1997. Érdemes szemügyre venni a borítót. Egy szomorú, jövőjén tanácstalanul gondolkodó férfit láthatunk. Érdemes tudni, hogy Zorán felesége 1996. novemberében elhunyt, és a fájdalom érzése tükröződik, mind a borítón, mind a dalokban. Azt gondolom, hogy magánéleti tragédiát dalokban feldolgozni nagyon merész vállalkozás. Zorán megtette. Nemcsak a szövegben érződik, hanem a hangjában is, hisz mélyebb tónusban énekel, meg a zene is nagyon szomorkás, szinte mindegyik dalban. Vannak dalok, melyek egyértelműen kifejezik a gyász szörnyű érzését, mint pl.: Csak játék, Ahol jó volt. Viszont sokkal elgondolkodtatóbbak azok a dalszövegek, melyek átvitt értelemben közvetítik a gyász tartalmát, mint pl.: Hová megyünk, Szállj fel újra. Emellett helyet kapott egy egész életét áttekintő dal, a Több, mint félszáz év. A belső borító hangulata is nagyon lehangoló szürke színárnyalat. Ennek együttes összetevőjéből lett a Zorán-életmű egyik legértékesebb darabja ez az album.

Konzolok és Anglia

Nos, mivel kértétek, hogy írjak az Angliai konzoléletről, hát tessék :-) Sok helyen jártam, így volt lehetőségem meglesni, hogy Angliában hogy s mint mennek a dolgok.

Angliában bizony sokkal érettebb a konzolélet, mint nálunk. Ez nyilván valóan a jó keresetnek köszönhető, meg a viszonylag olcsó áraknak. Itt említem meg, hogy forintban átváltva az árak majdnem ugyanakkorák, de a kereseti arányokhoz képest jóval olcsóbb. Mert igaz, hogy a legújabb játékok mind 30 fontba kerülnek, ami kb. 12000 forint magasságában van. Nos, ez magyar pénzben sok, és egy átlag magyar embernek sokat kell spórolnia ahhoz, hogy megvehesse, de ez egy átlag angol embernek nagyon is kielégítő ár, és nem gondolkodik azon, hogy spórolnia kell, hanem megengedheti magának, hogy megvegye. Meg az angolok, tipikus fogyasztók. Mindegy az ár, csak jó legyen ;-) Ezért is van az, hogy Londonban szinte minden belvárosi utcában van valami konzol üzlet. A legelterjedtebbek a GAME és a GAMESTATION shopok. Jártam mindkettőben, nekem a Gamestation sokkal jobban tetszik, mert az ÖSSZES retro konzolra lehet játékokat kapni, és nagyon széles a választék, és hihetetlen olcsók. Doboz nélküli játékok mind 3 fontosak, de a hármat veszel belőlük, akkor 5 font együtt. A dobozos játékok egy kicsit drágábbak, de ha valaki annyira precíz és „dobozbuzi”, mint én, akkor annak megéri, kicsivel több pénzért. Még ami nagyon meglepett az az, hogy nem csak a tinédzserek, fiatalok járnak ilyen üzletekben, hanem a közép korosztály is érdeklődéssel néz széjjel, és nem hiszem, hogy (csak) a csemetéjüknek vásárolnak játékokat. Még amit érdekesnek találok, hogy nem csak 1-1 játékot vásárolnak a kedves vásárlók, hanem összegyűjtenek kb. 10-et, és egyben veszik meg. Nekem személy szerint jobban tetszik, hogy csak egy játékot vásárolunk meg egyszerre, mert így sokkal tovább tart az egy játék élménye, minthogy gyorsan kipróbálja mind a 10-et. Meg nyomják az utcán a PSP-t, a DS-t és a GBA-t rendesen az angol emberek. Tényleg meglepő, de még középkorúak is legalább akkora élvezettel játszanak, mint a fiatalok. Meg abban a házban, ahol mi laktunk a nővéreméknél volt a 30 év körüli angol albérlő srác. Ismerte a Nintendót, de soha nem játszott vele. Megmutattam neki a GC-met a Mario Party 5 játékkal. Kipróbálta és annyira rákapott, hogy majdhogynem meg akarta venni tőlem. Én mondtam neki, hogy SEMMI pénzért nem válnék meg tőle. Szomorúan vette tudomásul. Meg hihetetlen jó érzéke van a játékhoz. Könnyen meg tud tanulni egy játékon jól játszani. Talán ez egy általános angol tulajdonság, ezért is ennyire elterjedtek a konzolok a Ködös Albionban. Lehet, hogy minden magyar konzolosban csörgedezik egy kis angol vér?

Az első

Úgy döntöttem, hogy blog írásába kezdek a honlapon belül. Persze, nem a magánéletemet fogom kitárgyalni, hanem Nintendós élményeimet fogom megosztani veletek. Remélem, tetszeni fog nektek.

Nagyon nehéz a Super Mario Sunshine. Én 9 hónapja játszottam vele utoljára, 18 Shine Sprite-nál tartottam, amikor annyira nehéznek tartottam, hogy feladtam. De ma beszélgettem erről egy sráccal az 576 fórum Super Mario topicban. De ő bíztatott, hogy ne adjam fel, ő 118 Shine Sprite-nál tart. Először nagyon kétségbeestem, és egy senkinek gondoltam magam Mario játékok terén. Aztán kb. 10 perc múlva megcsillant egy szikra, és azt mondtam magamban, hogy egy igazi Mario fan nemhogy nem adja fel, nem is adhatja fel. Ezért elővettem 9 hónap után a játékot, betettem a lemezt, és játszottam vele. A táj nagyon magával ragadó, és a játékélmény is nagyon átjön. Végülis egy Shine Sprite-tal gazdagabb lettem. A tintahalas küldetést csináltam meg, ahol le kellett tépni az összes karját, majd az orrából a parafa dugót kell kihúzni, majd az orrát kell kitépni, és ezzel vége. Kicsit morbid, de érdekes. És nem is volt annyira nehéz. Most csak ezt az egyet csináltam meg. És végleg kedvet kaptam, hogy tökéletesre kijátszam a játékot, vagyis megszerzem a 120 Shine Sprite-tot.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)