A démon legyőzettetett!

Haladok a The Legend of Zelda játékban, immár a 7. dungeont, a demont abszolváltam sikerrel. Ez tényleg lényegesen könnyebb, mint a 6. dungeon, itt azért időztem, hogy összegyűjtsem a 100 rúpiát, hogy megvehessem az öreg bölcstől az extra méretű bombazsákot. Ezzel már 12, hanem 16 bombát tudok magamnál tartani. Így már könnyebb lesz a játék.

Azon morfondírozok magamban, hogy nem emlékszem arra, hogy korábban valaha is vásároltam volna extra méretű zsákot. És valószínűleg ezért is tudtam nagyon nehezen végigvinni ezt a játékot. Remélem, hogy jól emlékszem, mert akkor könnyebb lesz majd a 8. és a 9. dungeon, amikkel lesz dolgom bőven!

Mielőtt nekimegyünk ennek a dungeonnak, mindenképp meg kell szerezni az ételt, amit oda kell adni az éhes Goriyának, mert csak ekkor enged tovább. A főellenség meg ugyanaz az Aquamentus, aki az 1. dungeon főellensége volt. Ráadásul mivel ugyanannyira nehéz, ezért sokkal erősebb karddal könnyű megölni őt. Tehát komoly nehézségem nem volt most.

Ezért is csináltam meg azt, hogy összegyűjtöttem 68 rúpiát, hogy dupla potionnel menjen neki a 8. dungeonnak. Az biztos kemény lesz majd. a bejáratnál mentettem, már csak be kell lépnem.

Hosszasabb menetelés a The Legend of Zeldában

Mi tagadás, egyéb haszna is van a régi posztok migrálásának, minthogy egy helyre kerüljenek a posztok. Ha nem jutok el addig a posztig, amikor Chewie mondta, hogy a kék gyűrűvel feleannyit sebződök, akkor minden bizonnyal szenvedés lett volna a 6. dungeon. Úgyhogy most két nagy küldetésem volt a játékban. Egyrészt összegyűjteni 250 rúpiát, hogy meg tudjam venni a kék gyűrűt, majd további 68-at, hogy piros potion-nel biztosítsam magamnak, hogy ne haljak meg, és így nekimenni a 6. dungeonnak.

Emlékeztem rá, hogy nagyon nehéz, ezért itt már nagyon fontos, hogy alaposan felszerelkezve induljak a nagy kalandnak. Sikerült is elhalálozás nélkül megcsinálni, de így is vigyázni kellett.

Mivel kb. 33 rúpiával indultam neki a játéknak, ezért tudtam, hogy eljutni 250 rúpiáig nagyon sokáig fog tartani. De kénytelen voltam Linket bérgyilkosként alkalmazni, ha könnyíteni akarok a játékomon. Ám sajnos ebben a játékban ez nagyon rosszul fizető munka, így kénytelen voltam megnézni a térképet, hol nem fedtem még fel a 100 rúpia titkot. Mivel a térkép jobb-felső sarkán voltam, ezért jobb híján bevállaltam, hogy azt a részt, amit soha nem tudtam, hogy hogy jutok el, mert nincs ott lépcső. Ja, hogy ha nincs lépcső, akkor Link megmássza a hegyet! Értem már...

Így már könnyebb volt. Miután meglett a kék gyűrű, összegyűjtöttem a 68 rúpiát a dupla potionért, és mehettem a 6. dungeonba. Így már valamivel könnyebb volt. Könnyebben meghaltak az ellenségek, én se sebződtem annyiszor. De poén, és biztosan látszik a videóban is, hogy meg tudok zavarodni, ha hirtelen sokan támadnak, hogy mit csináljak. Azért nehéz ez a dungeon, mert egyszerre több oldalról támadnak, és azt se tudom, merre támadjak. Főleg, hogy a Wizzrobe-ok messziről támadnak... Megtanulok lehiggadni, és átlátni a terepet, mielőtt támadok.

Az viszont meglepett, hogy a főellenséget ennyire könnyű volt legyőzni. Egy nyílvessző és máris a túlvilágon tudhatja magát. Gohma egyébként is egy legendásan könnyű főellenség, az Ocarina of Time-ban is sokan egy kardsuhintásra megölik. De arra nem emlékeztem, hogy ennyire könnyű lenne megölni őt az első Zeldában. Igazából spontán találtam ki, hogy nyíllal támadom meg, mert úgy emlékeztem, hogy az Ocarina of Time-ban is a mennyezeten van Gohma, tehát messziről kell megtámadni, ahhoz, hogy aztán tudjuk kardozni. És lám, jelen esetben is eredményre vezetett. Nem is gondoltam volna, hogy vannak ilyen átfedések a Zelda játékok között. A másik játékból szerzett tudás jól jön ide is.

Kész egy nehéz dungeon, a 7. dungeon pedig pont arról híres, hogy könnyű. Úgyhogy azzal nem lesz gond, de utána a 8. és végül a 9... Arra alaposan fel kell készülni.

Gördülékeny folyamat

Magam sem hiszem el, hogy ennyire jól haladok a fogyással, de a január 2-i 74,3 kg-ról mára lementem 67,2 kg-ra. Ahhoz képest, hogy úgy számoltam, hogy májusra, talán júniusra lemegyek 65 kg alá, úgy néz ki, hogy ez már áprilisban, extrém esetben március végén meglesz. És akkor öröm és boldogság, mert elértem az egyik célomat, miszerint 60-65 kg közötti tartományban leszek.

De ezzel még nem értem el a végcélomat, hogy jól is nézzek ki, mert azért majd külön fogok dolgozni. Január 30-án vettem egy olyan okosmérleget, ami testzsírszázalékot, vízmennyiséget, izomtömeget, tehát mindent mér, és ez segíteni fog a későbbi céljaim megvalósításában. Illetve már most segít, mert folyamatosan látom a fejlődést. Százalékos értékben kiad egy összértékelést is, ami az elmúlt lassan másfél hónapban 69%-ról felment 87%-ra, tehát a testem már így is nagyon jó állapotban van. Egyre kevesebb a zsír, nő a vízmennyiség, tehát nagyon jól haladok.

Csak mivel február közepén 100%-ra kijátszottam a Ring Fit Adventure-t, ezért azóta érdemben nem edzettem, és már 1 kg-mal csökkent az izomtömeg. De úgy döntöttem, hogy ezzel most nem foglalkozok, majd ha lementem 65 kg alá. Akkor azért is lesz majd újra kedvem edzeni, mert az az igazság, hogy amikor a végén jártam a Ring Fit Adventure-nek, már nagyon abba akartam hagyni az edzést, mert mást akartam csinálni. Persze nem végleg, már akkor is tudatában voltam annak, hogy később lesz megint kedvem edzeni, de most nem akarom csinálni. Szerencsére vagyok annyira jó állapotban, hogy meg is engedjem magamnak ezt a szünetet.

Azért is lesz bőven dolgom magammal, mert van még egy érték, ami magas, és sehogy nem akar lemenni. Ez pedig a zsigeri zsír mennyisége. Az a gyanúm, hogy ez mindig is magas volt, ezért nem nézek ki igazán jól, még akkor sem, amikor 65 kg alatt vagyok. Azt olvastam, hogy ezen aerob edzéssel lehet segíteni, pl. úszás, futás. Tekintve, hogy úszni nem tanultam meg, marad a futás. De ezzel is majd akkor akarok foglalkozni, ha az első állomást elértem.

A másik nagy munka meg az evéssel lesz majd, hogy a gyakorlatban is alkalmazzam azt, amit Lukács Liza könyveiben olvastam, és megszívlelendőnek gondolom. Tehát akkor egyek, amikor ténylegesen éhes vagyok, azt amit megkívánok, és ha elég, félre tudjam tenni az ételt. Becsomagolni, eltenni a hűtőbe (nem kidobni!!), és később megenni, amikor megint éhes leszek és jól fog esni. Magyarán figyelni magamra, a testem jelzéseire. Ez egyébként főleg rólam szól, hogy szeretem-e magam annyira, hogy figyeljek magamra, fontosnak tartsam a testem jelzéseit és megfelelően értelmezzem azokat.

Ebből is látszik, hogy azzal, hogy lefogyok, messze nem értem célba, mert megtartani az ideális testsúlyt sokkal nehezebb lesz, mint most dolgozni érte. Azért sem nehéz ez most, mert azért nem hízok el nagyon, mert megvannak azok az egészséges és nem hízlaló kaják, amiket szívesen eszek. Álljon itt egy lista róluk:

• Kefir
• Alacsony zsírtartalmú joghurt
• Leves, akár tészta nélkül is (bár engem a levestészta nem hizlal)
• Csirkemell
• Hal
• Sült krumpli (forró levegős sütőben sütve)
• Kukoricasaláta (alacsony zsírtartalmú tejföllel és majonézzel)
• Extrudált kenyér (Abonett. Szeretem a péksüteményeket is, de tudom nélkülözni)
• Zabkása
• Müzli(szelet)
• Virsli (vízben főzve, vagy mikrohullámú sütőben magában melegítve)

Nem is annyira szegényes a lista! Szerencsés vagyok, hogy szeretem ezeket, és nincs az, hogy pár hét múlva feltépem a hűtőt, és ide a bolognai spagettivel, lasagnával, pizzával, édességekkel! Annak alapján, ahogy Lukács Liza leírta a könyveiben, soha életemben nem volt falásrohamom, de azt nagyon fontosnak tartom, hogy írt arról is, hogy vannak, akiknek enyhe mértékű evészavarai vannak. Én is ebbe tartozok, így nagyon jól tudom, hogy ez azért veszedelmes, mert nincsenek látványos tünetei, ezért nagyon nehéz észrevenni, így nehéz ellene tenni!

De megvan ennek is a módja: Önvizsgálatot kell tartani, felderíteni, hogy mit akarunk a plusz evéssel kompenzálni, majd gyógyítani magunkban azt. A pszichológiai segítségen túl további lehetőség, hogy akkor is az alacsony zsírtartalmú ételeket részesítjük előnyben, amikor nincs súlyproblémánk, hogy ne hízzunk vissza. De csak az alacsony zsírtartalmú kajákra való átállás nem ment meg. Aki nem néz az evészavarainak mélyére, az mással fog kompenzálni, mert attól, hogy valamiről nem tudunk, attól az ugyanúgy megvan bennünk. Ha viszont felderítjük az evéssel való kompenzálás okát, akkor könnyebb kezelni is a problémát, ami önmagában javítja az életminőséget. Azért nem írom, hogy önmaga ellen követ el merényletet, aki ezt nem lépi meg, mert minden ember másképp fejlődik mentálisan, és nem biztos, hogy felkészült arra, hogy magára borítsa a szekrényből a csontvázakat. De érdemes megtenni efelé az első lépést, mert hosszútávon csak saját magának tesz jót vele.

Egyébként valamilyen formában, de mindig kapok pozitív visszajelzéseket a kinézetemre. Más volt a téma, de valaki megkérdezte a legutóbbi Fantasy Expón, hogy hány éves vagyok. Én meg mondom, 37. Erre egy döbbent "az igen!" volt a válasz. Sokan mondják egyébként, hogy fiatalabbnak nézek ki a koromhoz képest, ami korábban jót tett az egómnak (bennem is van halálszorongás, nem tagadom), de most már ezt némileg másképp látom. Anyámmal néhány hete beszéltük, hogy férfiak az én koromban már kezdenek leépülni, én viszont soha nem voltam olyan jó állapotban, mint most. Mostani fejjel azt gondolom, hogy én vagyok az, aki azáltal, hogy folyamatosan karbantartja magát, jól korosodik. Az emberi test valójában lassan öregszik, és nem törvényszerű egy férfi olyan ütemben épüljön le, ahogy a nagy átlag esetében látszik. Nincs feleségem, se gyerekem, innentől talán nem vagyok jó összehasonlítási alap, mert lehet, hogy valójában azért vigyázok magamra, mert tetszeni akarok még. De a lényeg az, hogy az, amit manapság "longevity"-nek hívnak (ezt is követem), nem egy forradalmi dolog, mert az, aki vigyáz magára, az tényleg sokáig, jó egészségben élhet. Abban forradalmi a longevity, hogy egyre többen kapcsolják össze a testet és a lelket, és végre egyként kezelik! Mindkettő az ember része, és mivel a kettő kölcsönhatásban van egymással, nem választható külön. Tehát a hosszú életminőség elérhető, mert azzal, hogy folyamatosan karbantartom magam, az agy kapja a jelzést, hogy fontos vagyok magamnak, és ez, mint belső motiváció, az egész szervezetemet arra készteti, hogy küzdjön magáért.

Tehát sokkal komplexebb az egész folyamat, mint egy egyszerű fogyás. Az egész egy öngondoskodás. Minden szempontból.

The Legend of Zelda - Kész az 5. dungeon

Sikerrel abszolváltam az 5. dungeont az első Zelda játékban. Igen, éberebb állapotban valamivel könnyebb volt, alaposan át is gondoltam, hogyan könnyíthetném meg a játékomat. Arra is csak nemrég jöttem rá, hogy az az öreg bölcs, aki elvesz tőlünk 100 rúpiát, cserébe nemcsak arról gondoskodik, hogy 12 bombát tudjak magamnál tartani, de tele is rakja a zsákomat. És mivel a bomba szintén megkönnyíti a játékomat, ezért bíztam abban, hogy ha előbb azt megszerzem, utána könnyebb lesz a Recordert megszerezni.

Csak a baj ott van, hogy az öreghez ugyanúgy lehet eljutni, mint a Recorder-hez, tehát nem lehet előbb megszerezni az extra zsákot, mint a fuvolát. Így be kellett vállalni a nehezebb utat. Az is külön kihívás volt, hogy meglegyen a 100 rúpia, mire eljutok az öreghez, így külön emiatt is tizedelni kellett az ellenségeket. Végül meglett. Az meg gondolom, a videón is látszik, hogy mennyire féltem a Darknutoktól, több esetben is, ahogy kardoztam, egyből hátraarcot vettem. De végül nem volt annyira nehéz, mint amennyire számítottam rá.

A főellenség ugyanakkor csak másodjára lett meg. Az a helyzet, hogy rettenetesen izgultam, és nem éreztem jól magam a végére. Ugyanis valahol érzem, hogy ha felvételt csinálok a játékról, és kiteszem YouTube-ra, nem nyújthatom el nagyon a szerencsétlenkedésemmel, mert a néző könnyen tovább áll. Tudom magamról, én is így csinálom. Jobb esetben (például egy barát YouTube csatornájánál) ha már többedjére meghal, akkor előretekerek a videóban, hogy azért haladjon a történet, de ha egy idegen játékát nézem, én is könnyen elkapcsolok. Ezért van az, hogy alaposan megnézem a térképet, mielőtt felvételbe kezdek. Mondjuk a The Legend of Zelda játék esetében 2 éves szünet után folytattam a játékot, mert már a 4. dungeon, a Snake is erősen próbára tett, és éreztem, hogy már az is túl hosszú.

Tehát még ha nem is Speedrun meg profi videót csinálok, jogos elvárás a néző részéről, hogy haladjon is a játék, meg mutassak fel valami tudást, mert könnyen megunja. És mivel a 6. dungeon különösen nehéz, ezért alaposan tanulmányozni fogom a térképet, mielőtt folytatom ezt az egyébként fantasztikus játékot. Mert ha nem is azzal a hévvel, mint 2008-ban, de most is nagyon szeretem a The Legend of Zelda játékokat.

The Legend of Zelda - A Master Sword megszerzése

Ahogy migrálom át a régi blogpostokat, és eljutottam addig az időszakig, amikor teljesen bele voltam bolondultam a Zelda játékokig (2008 tavasz), úgy jött meg a kedvem a Zeldázáshoz. Gondolkodtam is, hogy melyik játékot venném elő. Végül, ahogy nézegettem a Backloggery profilomat az első Zeldára esett a választásom.

Úgy rémlett, hogy a 6. dungeonnál álltam meg, mert az hírhedten nehéz, de láttam, hogy csak 4 Triforce darabka van meg. Így nagy elánnal mentem neki az 5. dungeonnak, gondolván, hogy nem lesz komoly gond vele.

Nem úgy van az... Ez az a dungeon, amelynek Digdogger a főgonosza. Előbb a Recorderrel (Varázsfuvola) kell apróra összezsugorítani, majd karddal kivégezni. A baj csak az, hogy a Recordert nagyon nehéz megszerezni, ugyanis egy hadseregnyi Darknut állja utunkat. Ők az egyik legnehezebb ellenségek, mert pajzssal védi magát szemből, így csak oldalról és hátulról lehet megsebezni. További nehézség, hogy kiszámíthatatlan, hogy mikor fordulnak meg, ne adj isten, jönnek velünk szembe.

Így vissza kellett forduljak. Ezután jutott csak eszembe, hogy már korábban is szívtam a fogam emiatt a dungeon miatt, és az az általános javaslat, hogy most szerezzük meg a legerősebb kardot, vagyis a Master Sword-ot, hiszen könnyítünk a helyzetünkön. Több se kell nekem, megyek én utána. A temetőben van, csak a baj az, hogy hiába megyek oda, nem veszi fel Link a kardot. Itt már utánaolvastam, hogy mi a baj, kiderült, hogy 12 szívünk kell legyen a Master Sword-hoz... Hát nekem meg csak 10 van. Egyértelmű a feladat, megszerezni a hiányzó két szívet.

Úgyhogy előbb megszereztem Hyrule Field-ben a két hiányzó szívet. Hogy ez gördülékenyen menjen, néztem a térképet (ez ultimate segítség a játékban), hogy célirányosan nézzem meg a szíveket, melyeket vettem már fel, melyek maradtak még hátra. Csak most, ahogy részletesem elemeztem magamban a térképet, jövök arra rá, hogy az 5 extra szív nincs annyira szétszórva. Jellemzően a Hyrule Field keleti oldalán van, egy van középtájt. Ráadásul, ha jobban belegondolok abba, hogy milyen segítő tárgyakat lehet az első 4 dungeonban összegyűjteni, összeáll a fejemben, hogy az 5. dungeonra már tényleg mehetünk a Master Sword-dal, hiszen minden olyan segítő tárgy megvan, aminek köszönhetően mind az 5 extra szívet megszerezhetjük. És pont az 5. dungeonra durvul be a játék. De jó, hogy 16 éve játszok ezzel a játékkal, és csak most látok meg ilyen összefüggéseket.

Szerencsére gyorsan meglett a 2 hiányzó szív, úgyhogy mehettem ismét a Master Swordért. Emlékeztem a kombinációra, hogy jutok el a temetőbe, illetve megvolt, hol van a Master Sword. Ezzel már könnyebb lesz a játék. Terveztem is, hogy megcsinálom az 5. dungeont, de sajnos 4 órás alvással ugyanannyira nehéz ez a dungeon, mintha rendes karddal mentem volna neki. Úgyhogy inkább abbahagytam a játékot, majd legközelebb, amikor éberebb leszek.

Egészen jó még most is ilyeneket írni. A jövőben gyakrabban olvashattok majd ilyen posztokat. Ráadásul saját gameplay videómmal is illusztrálhatom, így konkrétan figyelemmel követhetitek, hogy miről beszélek. Arról nem is beszélve, hogy teljesen másképp írok már, mint 16 éve. Arra emlékszem, hogy volt is egy kis olvasótáborom ezen leírásoknak köszönhetően, de azért is hagytam abba az ilyen jellegű posztok írását, mert egyrészt más is érdekelt akkor, másrészt untam, hogy mindig ugyanúgy fejezem ki magam. De most más. Most jobb. Úgyhogy számíthattok ilyen írásra később is, hátha kicsit fellendíti a blogot is.

Gépesített valóság

Az utóbbi napokban többet játszok barátokkal online Nintendo Switch-en. Retro játékokkal Nintendo Switch Online-on, vagy F-Zero 99 van meg mindnyájunknak. Nem vertem külön nagydobra, hogy milyen jó eredményeket értem el a játékban, de ahogy együtt játszottunk, és vártuk, hogy gyűljenek az emberek, beszéltünk arról, hogy újabban mennyivel kevesebben játszanak F-Zero 99-cel, mint amikor kijött a játék. Arra már felfigyeltem, hogy ha a 60 másodperces időkereten belül nem jön be 99 játékos, akkor az idő lejártakor hirtelen "bejön" annyi játékos, hogy pont 99-en leszünk. Ez már korábban is gyanús volt, de itt tárták fel az igazságot, hogy gépi játékosokkal tölti fel a Nintendo a 99-es keretet, ők pedig valamivel "irgalmasabbak".

Most már mindent értek. Egy kicsit csalódás volt, de nem vág lelkileg a földhöz. Az a lényeg, hogy a játék alapból teljesítve van, hiszen megnyílt az összes pálya. Ráadásul így az egyéb extrákat is könnyebb lesz megszerezni.

Kimagasló eredmények az F-Zero 99-ben

Egyszerűen nem térek magamhoz! Nemhogy másodjára is sikerült végigmenni a Queen Cup-on online versenyen, de magasan felülmúltam az valaha eddig elért legjobb eredményemet! Beállítottam az eddigi rekordomat, ismét 4. helyen végeztem egy pályán.

Ráadásul nemhogy tudtam menni a White Land II pályán, de azon is az 5. helyen végeztem.

És ami a legszebb, hogy 902 ponttal a 6. helyen végeztem.

Soha, még csak megközelítőleg sem végeztem ennyi jó helyen! És akkor a részletek.

Ezt meg kellett örökíteni, ilyen jó, nem tudom, mikor voltam. És most 10 órakor lesz a King Cup, megyek mindenképp, hogy kipróbáljam magam. Ilyen eredménnyel simán összjöhet a Fire Field pály!

White Land II pálya megnyitva!!

Végre!! Végre, tudtam teljesíteni a Queen Cup-ot az F-Zero 99-ben! De épp, hogy sikerült bejutni a Top 20-ba, mert nemcsak hogy a 20. helyen végeztem a White Land I pályán, hanem talán, ha néhány századon múlt, hogy nem engem vittek el az idegenek.

Röviden összefoglalom, hogy néz ki egy ilyen verseny: 5 pályából áll egy bajnokság, és 99-en vágunk neki. Minden pálya minden körében kiesik 5 játékos (akit elvisznek az idegenek), így az a négy körös versenyen egy pályán 20-an esnek ki. Tehát a második pályára 80-an jutnak tovább (a legelső körben 4-en esnek ki), a harmadikra 60-an, a negyedikre 40-en, és így maradunk 20-an a végére. A Queen Cup-on ezt most sikerült először abszolválni.

Nagyon durvák a versenyek az F-Zero 99-ben! De már régóta tudom, még a Mario Kart Wii-s korszakból, hogy az online versenyeken erősen a dzsungel törvényei uralkodnak, nincs ez másképp az F-Zero 99-ben sem. És mivel én nem vagyok az a nagyon erőszakos játékos, ritkán érvényesülök online versenyeken. Az F-Zero 99-be is nemrég, több hét szünet után tértem vissza, és meglepett, hogy mennyire jól ment a játék. Előtte mindig a 99-es mezőny középmezőnyében végeztem, tehát az 50. hely körül, de inkább a 40-50. közötti helyen. De amikor néhány napja újra elővettem a játékot, azon kaptam magam, hogy sokkal jobb helyeken végzek! Nem ritka a Top 20-as helyezés, sőt, megjavítottam a versenyen eddig elért legjobb eredményemet egy 4. hellyel!

Ez megalapozta, hogy próbálkozhatok a Queen Cup-on és a King Cup-on is megszerezni az utolsó pályát. Ma ez végre sikerült, de csak másodjára. Előszörre sem csináltam rosszul, de egy végzetes hiba miatt a 31. helyen kiestem a játékból. Annyi volt, még a kifutópályán négy aknával is ütköztem, és ez annyira megkopasztotta az erőmérőmet, hogy nem tudtam az extra gyorsítást használni, így nem tudtam felvenni a versenyt a többiekkel.

Aztán másodjára, a következő meghirdetett versenyre már sikerült elérni, de itt is épphogy! Az volt a szerencsém, hogy az utolsó pályára pont sikerült annyi aranyszikrát összegyűjteni, hogy mehettem az égi pályán. Szükségem is volt rá, mert messze nem volt biztos, hogy meglesz a 20. hely. Valahol a 23. hely körül álltam, amikor megtelt az aranymérő, így mehettem az égi pályára. Ott már csak száguldani kell, ügyesen rámenni az extra gyorsítókra, és... Azt nem mondom, hogy megvan, mert épp, hogy meglett. Valami 1 tizeddel lettem csak jobb a 21. helyezettnél, őt már kapták is fel, és annyira közel volt hozzám, hogy azt hittem, hogy én estem áldozatul. Mire láttam, hogy a játék a 20. helyen jegyzett engem. Úgyhogy megvan, megvan! Mehettem az utolsó pályán!

Itt meg már nem kapnak el senkit, mindenki célba ér, tehát biztosított volt, hogy teljesítem a versenyt. Csúnya is lenne, ha a végére csak 5-en tudnák teljesíteni a versenyt, így is nagypn nehéz bejutni a legjobb 20-ba! Itt már "gála-szerűen" versenyeztem, nem zavart, hogy 18-19. helyen voltam. Csak az számított, hogy végre meg van nyitva az utolsó pálya!

Végül is a 17. helyen értem célba, szégyent nem vallottam. De ez tényleg kemény volt. Most már csak a King Cup-on hiányzik az utolsó pálya, a Fire Field, és akkor meglesz az összes pálya. Ha elönt az adrenalin, az emeli a játékélményt, főleg, ha van annyira jó a játék. Márpedig az F-Zero 99 van annyira jó! Úgyhogy az elkövetkezőkben fogok harcolni a King Cup utolsó pályájáért.

Megvan Donkey Kong a Mario Golf-ban

Tovább játszok Nintendo Switch-en a Mario Golf-fal, tegnap sikerült megszerezni benne Donkey Kong-ot. Ő az a karakter, akit a Ring Shot-ban lehet megszerezni, 30 pályát kell teljesíteni a 36-ból.

A Ring Shot egyedi játékmód a Mario Golf-ban, más módon segít fejleszteni a képességünket a játékban. Arról van szó, hogy az egyes pályákon gyűrűk vannak elhelyezve, és persze a belül át kell lőni a golflabdát. A lutri a játékban az, hogy nem ott van a gyűrű, ahova ideális esetben elütnénk a labdát, ugyanakkor ezzel együtt kell par-ral belökni a labdát a lyukba.

Az eleje még olyan, hogy nem okoz problémát, könnyű eljutni a célig, de egy idő után már ki kell találni egy stratégiát. Nem feltétlen a legerősebb ütés vezet eredményre, bizonyos esetekben meg elkerülhetetlen, hogy fűbe, vagy bunkerbe üssük a labdát. És akkor onnan is kiimádkozni a labdát. Egy-egy pálya teljesítése nálam akár fél órát is igénybe vett. Mire rájövök, hogy egy módszer nem jön be, aztán kigondolni, hogy hol nem működik, más stratégiát kitalálni. Aztán az sikerült, de arra is volt példa, hogy a labda épp csak beszédült a lyukba... Na az volt az igazi!

A Mario Golf abból a szempontból nekem való játék, hogy nehéz, de látom, hogy sikerülni fog. Egy-egy csillag megszerzése főleg a végén nagyon küzdelmes volt, de végül meglett. Most már csak Metal Mario hiányzik, ahhoz össze kell gyűjtenem mint a 108 Birdie jelvényt a Tournament módban, és akkor meglesz az összes karakter a játékban. 82 van meg, tehát még 26 hiányzik. Természetesen a neheze. Tehát van még dolgom a Mario Golf-fal, de a sikerélményért mindenképp megéri.

Ismét teljes Pokémon VHS gyűjtemény

Vasárnap megnyertem Vaterán a Pokémon: Mewtwo visszatér videokazettát. Ezzel ismét teljes lett a Pokémon VHS gyűjteményem. Megvolt ez régen, csak akkor valamit jobban akartam, ezért eladtam azt a kazettát bagszinak. Több Pokémon videokazettát is eladtam akkoriban, és igazából nem sokkal utána meg is bántam, hogy így tettem. Ezt az egyet leszámítva elég hamar sikerült megszerezni a korábban eladottakat, de ezt sokáig nem találtam.

Néhány hete kaptam meg hírlevélben, hogy kikerült egy példány eladásra. 1500 forint volt... Ezen nem akadékoskodtam, tudtam, hogy eléggé felment a videokazetták és egyéb retro cuccok ára, megvettem volna ennyiért. Tettem is rá licitet, csak nem sokkal utána túllicitáltak. Mivel azt gondoltam, hogy nem lesz annyira kitartó, rögtön meg is mutattam a riválisomnak (ha már Pokémon VHS-ért párbajozunk...), hogy ki az úr a háznál, így felüllicitáltam őt. De megint csak azt hitte, hogy legyőzhet engem. Ekkor már kénytelen voltam taktikát váltani, ha nem akarom a csillagos égig fellőni a videokazetta árát. Az utolsó percekben tettem rá újra licitet. Az volt a poén, hogy még utána is próbálkozott, de annyit nem ért már neki, hogy az általam megadott árat felüllicitálja (az ugye nem látszik, ha a minimálisan licitálandó árnál többet adok meg), így én nyertem.

3400 forintnál állt meg végül a licit. Többször is tettem megjegyzést bagszinak, amikor a Fantasy Expón Szeliroli pultjánál láttam az első Pokémon film VHS-t 3500 forintért, hogy megnézném, ki venné meg annyiért. Azt tessék... Én veszek Pokémon videokazettát kishíján 3500 forintért. Őrület egyébként, hogy tényleg felment a retro játékok, videokazetták, magnókazetták ára... Régen a kazetták párszáz forintos tételek voltak... Már az 500 forintot is sokalltam egy-egy kazettáért, igyekeztem alkudni belőle, most meg... Biztos az infláció is közrejátszik, de inkább az, hogy ennyire felértékelődött a retro, és a gyűjtemény értéke. Nem tagadom, én is elsősorban oda vettem. De le is tudnám játszani, mert megvan az AKAI VS-G440-es videomagnóm, és teljességgel működőképes. Talán egy nap majd áram alá teszem, és megnézem videón.

Szolnokon volt egyébként a videokazetta, tehát el tudtam érte menni vonattal. Alig hosszabb egy óránál a vonatút, az eladó meg kihozta a vasútállomásra, szerencsére gördülékenyen ment, úgyhogy végre megvan a hiányzó Pokémon videokazetta. És a teljes gyűjtemény? Íme.

Végülis bármikor lejátszhatnám ezeket, ha úgy akarok Pokémont nézni, mint 25 éve. Nemcsak videomagnóm van, de a Sony Trinitron TV-m is köszöni szépen, jól van. Úgyhogy bármikor retrózhatok itthon. De ha jobb minőségben akarom megnézni, akkor a DVD-k is rendelkezésre állnak.

Kár, hogy csak ennyi film jelent meg magyarul. A 3. filmet adták még több TV-csatornán, de azt már nem adták ki videón és DVD-n.

Nos, ennyi lenne. Nem mondom, hogy soha többé videokazettát 3500 forintért, de az biztos, hogy a megemelkedett árak tudatosságra hívják fel a figyelmet. Csak azt veszem meg ennyiért, ami tényleg fontos számomra. A Pokémon VHS az volt.