CÉL ELÉRVE!!!

Hét hónap és hét nap alatt sikerült 15 kg-ot lefogyni. Még Wii Fit U-s videót is csináltam abból, hogy sikerült elérni a célomat.

Erre adtam, mert ez alapján akartam elérni a 22,01-es BMI-t, és ez ma sikerült. Nagyon örülök neki, mert nemcsak azon látszik, hogy van eredménye a munkámnak, hogy egyre könnyebb lettem, hanem tényleg látom magamon, hogy egyre jobban nézek ki. Sokat javult a külsőm az elmúlt hét hónap alatt. Jó érzés, hogy egyre kevesebb zsírréteget tudok megfogni magamon, és látom magamon, hogy egyre vékonyabb vagyok. Végefelé már egyre több helyen tapintottam ki a csontot magamon. Ez konkrétan azt is jelenti, hogy a ruhaméretem is csökkent egy számmal. Most már mindenből M-eset kell venni, mert L-esek mind bők lettek rám. Illetve van néhány S-es rövidnadrágom kifejezetten itthoni viseletre. Azok is, 7 hónapja szorítottak, most meg kényelmesen rám jönnek. Úgyhogy több vetülete is van ennek az eredménynek. Ugyanis azért is örülök ennek nagyon, mert van eredménye a befektetett munkának. Engem ugyanis nem zavar, ha valamibe munkát kell fektetni, nem zavar, ha a céljaimért meg kell dolgozni, addig, amíg látom az eredményt. Akkor szoktam feladni dolgokat, amikor hosszabb távon nem látom az eredményét. De itt nem volt mit feladni. Aki fogyott már, az tudhatja, hogy milyen az, amikor nemhogy megáll a fogyás, de még vissza is jön valamennyi, pedig ugyanannyit ettem, mint korábban. Ezek rettenetesen bosszantottak, ugyanakkor tudtam, hogy nem tehetem meg, hogy feladom, mert akkor annak az esélyét is elvesztem, hogy egyáltalán folytatódjon a fogyás. Pedig igazából többször is fel akartam adni, természetesen én is többször vágytam arra, hogy végre olyan kaját is egyek, amit eddig nem, és tényleg nagyon élvezem.

De egyébként azért sem volt nehéz tartani a fogyókúrát, mert azokat a kajákat is szeretem, amiket ekkor eszek. Azt tapasztaltam magamon, hogy ha zöldségsalátát eszek, ugyanaz a jó érzés áraszt el, mint amikor csokit eszek, ugyanis a zöldségnek is van cukortartalma, aminek köszönhetően, az édes íz adta jó érzés a zöldségek által is megvan. Ja, és ne feledkezzünk el a forrólevegős frizőzről is, ami számomra a 21. század egyik nagy vívmánya, ugyanis olaj nélkül lehet sült krumplit sütni! Ezalatt a 7 hónap alatt szinte minden reggelt egy adag sült krumplival kezdtem! Mi következik ebből? Leginkább a krumpli által felvett olaj miatt hízlal a a sült krumpli. Nekem meg azért nem probléma az olaj nélküli sütés, mert egy jó ideje egyébként is hozzászoktattam magamat ahhoz, hogy amit lehet, zsír nélkül egyek. Tudom, hogy vannak a zsírban oldódó vitaminok, de a felesleges zsírevést akarom elkerülni. Húsok közül is azokat eszem szívesen, amik tiszta húsok, és alig van bennük zsír (vagy jobb esetben semmi) Ez konkrétan annyira belém égett, hogy ha valami erősen zsírosat eszek, akkor megfájdul a fejem, és a számban is valami kellemetlen érzés van. El kell "tüntetnem" onnan a zsíros érzést, mert nekem az nagyon rossz. Ezért nem eszek például "teljes" vagy "valódi" majonézt, csak lightot, mert a benne lévő magas zsírtartalom is kellemetlen érzést ad.

Listázok egy pár kaját, hogy mit ettem, hátha segít valakinek.

• Zabkása (0,1%-os tejjel)
• Gyümölcsös szelet (amit a SPAR-ban és az ALDI-ban lehet kapni)
• Műzliszelet (hozzáadott cukor nélkülit eszek, a SPAR-ban jók vannak)
• Virsli (2 db, a mikróban megmelegítem kb. 1 percig. Ezt Abonettel eszem)
• Leves (egyszerű, tyúkhúsleveskockából, tésztával, de egy idő után elhagytam a tésztát és csak a levest "ettem". És laktat!)
• Sült krumpli (szigorúan forrólevegős fritőzben, olaj nélkül!)
• Zöldségsaláta (ezersziget öntettel, ezt magam csinálom)
• Kukoricasaláta (tejföl, majonéz, mustár, kukorica; ami csak lehet, alacsony zsírtartalmú legyen)
• Abonettes szendvics (Abonettre teszek SPAR-os sajtkrémet, sonkát és szeletelt sajtot. Ez finom tud lenni, és laktat, de ahogy felrohant a sajtkrém ára, ezt úgy hagytam el)

Lényegében ennyi. És ezekkel tényleg jól elvoltam 7 hónapon keresztül. De ezt az is megalapozta, hogy már jó ideje (kb. 15 éve), rászoktattam magam arra, hogy kevesebb zsírt egyek, ennek is köszönhető az, hogy nekem annyira nem nehéz fogyókúrázni. Egyébként az, hogy Wii Fit-tel sikerült elérni a célomat, erre utoljára 10 éve volt példa. Elő is kerestem azt a blogpostot, amikor ennek örültem, egészen pontosan 10 éve és 1 napja volt. De szép lett volna tegnap elérni. :D Már akkor is írtam néhány példát, hogy mit ettem, nagy változás nincs.

Most öröm van, és most evés terén is el fogom engedni magam egy kicsit, de a végső céltól még messze vagyok. Valójában ez csak az első állomás, amit teljesítettem. Azt már január elején megfogadtam magamban (mint újévi fogadalom), hogy nemcsak hogy be akarok kerülni a 60 és 65 kg közötti tartományba (ezt sikerült most elérni nagy örömömre), hanem ott is maradni! És aki fogyott már, az tudhatja, hogy megtartani az elért súlyt sokkal nehezebb, mint elérni. Ezért is állítottam be a Wii Fit U-n, -3,6 kg-ot, mert akkor lennék pont 60,0 kg. És egyszer szeretnék ide eljutni. De hogy nem ez a prioritás, jelzi az is, hogy azt állítottam be, hogy ezt 6 hónap alatt akarom elérni. A másik fontos dolog meg az, hogy ugyan tényleg látom magamon, hogy sokkal jobban nézek ki, mint 7 hónapja, szívesebben nézek a fürdőszobában a tükörbe, de még nem vagyok a célomnál. Tisztába vagyok ugyanis azzal is, hogy a testtömegindex nem mér zsír- és izomszázalékot, csak a testmagassághoz méri a súlyt, és abból ad ki egy számot. De hát ezért edzek folyamatosan a Ring Fit Adventure-rel (és most már a Wii Fit U-val is), hogy izmosabb legyek, minél jobb alakom legyen. És ez is olyan, hogy nem zavar, hogy lassan érem el a célomat, ha évek kellenek hozzá, hát legyen. Már azzal is hallatlanul elégedett vagyok, hogy keményebb a karom, érzem, hogy izmosodik. A többi meg jön, ha folyamatosan edzek.

Tehát igazából a neheze csak most jön. Nem akarok soha életemben még egyszer sokat fogyni. Még ezt a 15 kg-ot nehéz volt leadni, milyen lehet annak, akinek 30-40-50 kg-ot kell fogyni? Nem mondom, hogy nem bírnám, de mentálisan az is megterhelő lenne, ha még annyira sem látnám a tükörben azt, ami az ideális testképem, mint amit 15 kg plusszal láttam. Most már sokkal inkább harmóniában vagyok az ideális testképemmel. A többi meg szépen jön magától. Úgyhogy a jövőben azt fogom csinálni, hogy folyamatosan mérni fogom magam, és ha felmegy 65 kg fölé, akkor rálépek a fékre. És sokkal kevesebb ideig kell fogyókúrázni. Ez egyébként azért is hasznos, mert rövid időintervallumban változatosabban eszek. Jó lesz majd megint fogyókúrás kajákat enni, de már sokkal rövidebb ideig. Jó rendszer lesz az, amiben élni fogok mostantól, már most tudom, hogy szeretni fogom.

Az biztos, hogy nem fogom feladni. Ez a hét hónap azért is volt nagyon fontos számomra, mert a jövőben mindig ott fog lebegni előttem, hogy ha valamiért következetesen küzdök, az meglesz egyszer. Lehet, hogy nem mostanság, idő kell hozzá, de tényleg azért érdemes küzdeni egy elérhető álomért, ami tényleg boldogabbá tesz minket, mert minden egyes nappal megadjuk az esélyt magunknak arra, hogy egy kicsit közelebb kerüljünk a célunkhoz. És ez önmagában fontosabb, mint a cél elérése. Az utat kell megbecsülni. Az út maga sokkal fontosabb, mint a cél.

Új változat Hayashibara Megumi: Soul Salvation dalából

Teljesen váratlanul ért, hogy új változat készült Hayashibara Megumi: Soul salvation dalából. A dal eredetileg a Shaman King 2021 anime openingje, és valamilyen okból kifolyólag egy új változatot készítettek belőle, mely a ~Flowering period~ verziócímet kapta.

Meg is hallgattam, és azt kell mondjam, hogy sokkal-sokkal jobb lett, mint az eredeti. Az igazat megvallva nem szeretem az eredeti Soul salvation-t, mert nem is annyira emlékezetes a melódiája, másrészt megítélésem szerint "erőltetetten" gyors a dal. Nagyon át akarták hozni az Over Soul dinamikáját, de a melódia, a zene nem követelte meg azt a dinamizmust, mint ami az Over Soul-nak jól áll. Az eredeti Shaman King openingjét nagyon jól összehozták, annak megvan az a fajta frissessége, ereje, hogy nagyon jól szól a maga sebességében. A Soul salvation viszont messze nem ennyire erős, hogy feltétlen olyan gyorsnak kellene lennie, ráadásul a dallama sem annyira jelentős. Megvan benne az a fajta "Shaman King-életérzés", ami miatt végülis hallgatható a dal, de messze elmarad az Over Soul minőségétől.

Talán pont a dinamikája adja meg a "Shaman King-életérzés"-t, de valójában a ~Flowering Period~ változata sokkal jobban illik a Soul salvation melódiájához. Nem sokkal lassabb az új változat, mégis azt érzem, hogy igazából most jön ki a dallam érzelmi mondanivalója és így válik emlékezetessé. Ráadásul azáltal, hogy Hayashibara Megumi sem énekel annyira gyorsan, kényelmesebben kiénekli a refrén végén hallható "kimi to" magas részét. Azt érzékelem, hogy az énekesnő is otthonosabban mozgott az új változatban. Kellemesebb a hangja, lágyabb, és azt érzem, hogy jobban érzi magát ezen dal éneklése közben. A hangszerelés is lényegesen jobb, mert elengedték, hogy szinte csak a gitár szóljon, és pont az lett, hogy változatosabb lett a zene, hiszen többféle hangszer, hangzás hallható.

Olyan érzésem van, hogy valójában így tervezték ezt a dalt, csak az anime (és az előző openingek miatt) kellett "gyorssá" tenni. De ez így az igazi, a Soul salvation így jó. Érdemes meghallgatni.

Mostanában vásárolt kazetták

Ritkán találok bármi számomra értékeset a bolhapiacon, most sikerült, méghozzá egy ritkaságot: Thalia: Amor a la Mexicana albumát kazettán. Nem is akármennyiért, 200 forintért. Szeretem, amikor fogalma sincs az eladónak, hogy mit is ad el valójában, és hogy aki megvenné, az akár a többszörösét is kiadná érte. De az a lényeg, hogy megvan, és szerencsére teljesen rendben is van. Úgyhogy most már ez az album is megvan CD-n is és a kazettán is.

Úgyhogy szépen lassan kerülnek vissza a dél-amerikai sorozatok idejét visszaidéző albumok a gyűjteményembe (amik megvoltak régen).

Egyébként az utóbbi időkben rámentem a kazettákra. Annyira nem vagyok nagy Backstreet Boys rajongó, de a múlt héten megtaláltam két albumukat kazettán és megvettem ezeket is.

Vicces volt az eladó, mert nem előszörre vettem meg. Előtte 250 forintért adta a kazettáit, majd amikor megvettem volna, akkor 350 forintot kért értük. Az infláció a bolhapiacot sem kerüli el, de mivel 500 forinttal készültem, be kellett érje ennyivel. Most már nincs különsebb bajom a Backstreet Boys-szal, gyerekkoromban gyűlöltem őket. Egyszerűen mert azt az ideális férfiképet jelenítették meg előttem (külsőség és menőség terén), amilyen lenni akartam, de attól nagyon messze voltam. És hát erre nagyon féltékeny voltam, hogy ez másoknak megadatik, nekem meg nagyon nem. Azt meg magyarázzátok meg egy 9-10 éves gyereknek, hogyan manipulálja a tudatunkat a média és a fogyasztói társadalom. Talán mindig is megvolt ez: Ma már nyílt titok, hogy az Instagramot annak ellenére indították útjára, hogy tudták, hogy a tinédzserek kb. harmadánál depressziót fog okozni, de igazából a kiskorúaknál a "depresszió okozása" régi keletű dolog, csak mi másképp kaptuk meg. Végülis az, hogy megvettem a Backstreet Boys kazettákat, egyrészt szól annak, hogy már semmi nem maradt bennem a gyerekkori negatív érzésekből, másrészt inkább csak érdekesebb ennek fényében visszahallgatni ezt az albumot, harmadrészt már el tudom fogadni, hogy ez a '90-es évek populáris kultúrájának része.

Bár egyszer elemezném, hogy mi az oka annak, hogy az ilyen jellegű dalok annyira sikeresek voltak a lányok körében a '90-es években (mert nemcsak a sablonos válaszokra vagyok kíváncsi).

Tüsszentős szabadedzés

Habár nem írok róla, folyanatosan követem az Forma 1-et. Eddig soha nem néztem a szabadedzést, életemben először most döntöttem úgy, hogy megnézek egyet. Erre mit hallok? Sergio Perez rádióján eltüsszenti magát a versenyző! XD

Ez így videón nem talán nem tűnik annyira viccesnek, de ott, ahogy a semmiből jött... Egyszer csak rákapcsolnak Perez rádiójára... Először azt hittem, hogy valamelyik magyar szakkommentátor tüsszentett, csak elfelejtette kikapcsolni a mikrofont. Erre kiderült, hogy Sergio Perez tüsszentette el magát, amikor épp beszélni akart. És ezt közvetítették. Ilyet hallani... El is vesztettem az eszemet ott egy pár percre, annyira röhögtem, hogy ha valaki látott volna, azt hinné, hogy valami bajom van. Már hogyne lenne bajom, miért kell ennyire megnevettetni? De mintha az év viccét hallottam volna. Úgyhogy számomra ettől is emlékezetes lesz a 2022-es Magyar Nagydíj.

Japán írást gyakorló könyv

Még decemberben találkoztam ezzel a könyvvel a Károli Gáspár Református Egyetem könyvtárában, amikor ott önkénteskedtem. Már akkor eldöntöttem, hogy megveszem, de tényleg csak most fordult komolyra, hogy japánul tanuljak, ez majd jó lesz arra, ha már tudom a kanákat és aztán ebből gyakoroljam a kanjik alapjait. Egyébként nem kell elmenni a Károliig, ha valaki onnan akar könyvet magának, ezt speciel innen rendeltem meg.

A könyv alapvetően a kanji gyökeit tanítja meg, ami azért fontos, mert körülírja az adott kanji jelentését. Mutatok egy belső oldalt, hogy érthetőbb legyen, miről van szó.

A könyv azért tetszik, mert nemcsak az egyes gyökök jelentését írja le, közöl példákat, de bizonyos esetekben el is magyarázza, hogy az adott kanjit miért írják azzal a gyökkel. Ez azért jó, mert nekem is könnyebb megtanulni, ha tudom valamihez közni. A kínai és a japán nyelv pont ezért fejleszti az asszociációs készséget, mert a kanji gyöke lényegében körülírja az adott szót, a "fő rész" pedig pontosítja a jelentést, és így könnyebb megtanulni.

Nekem jobb ez a tanulási módszer, jobban bevált, mint a kanjikat tanulni az alapoktól kezdve. Bár az alapvető egyébként az utóbbi, mert a japán nyelvkönyvek is fokozatosan térnek át a kanjikra, és pontosan azokra, amiket először tanítanak. Tehát a kanji-tanulós módszer se rossz, mert vélhetően az N5-ös vizsgán nemcsak az alap kanjikat kérdezik, amiket könnyű leírni, hanem a leggyakrabban használtakat. Valószínűleg párhuzamosan fogom csinálni a kettőt.

Az első gondolatok a JAM Project BEST COLLECTION XIV Max the Max albumról

No, nemcsak Suara jelentkezett kislemezzel, hanem végre a JAM Project is kijött az új BEST COLLECTION albumával. Nincs értelme elemezni, hogy mennyire volt már itt az ideje, folyamatosan követem a tevékenységüket Twitteren, Instagramon, nehéz volt nekik a COVID időszak. Nagyon meg akarták ünnepelni a fennállásuk 20. évfordulóját (2020-ban), de az élet nagyon másképp tervezte náluk a dolgokat. Úgyhogy a leghosszabb szünet két BEST COLLECTION album között most volt. A 13. válogatásalbum A-ROCK címmel 2018 októberében jelent meg, a Max the Max pedig ma. Tehát 3 év és 9 hónap.

Úgyhogy volt mivel megtölteni az albumot, mert azért jöttek ki a dalok. De mégis, meghallgatva az albumot, most először volt olyan érzésem, hogy a JAM Project kezdi felélni a tartalékait. Először is a borító: Sajnos van néhány volt JAM Project album borító, amely megítélésem szerint meglehetősen rosszra sikeredett. Vagy a téma a problémás, vagy a kompozíció. És sajnos ez is a rossz borítójú albumok közé tartozik. Az az igazság, hogy a JAM Project nem olyasfajta zenét csinál, amihez feltétlen ugrániuk kellene örömükben. És igazából már a borítónál is érzékelhető, hogy az egész JAM Project dolog kezd elfáradni, mert valójában nem kéne feltétlen nagyon más "témájú" borítóképet készíteni, mint amilyen a Get over the Border vagy a THE MONSTERS borítója.

És hogy jóval régebbi albumok borítóit hozom fel példaként, jelzi, hogy az egész JAM Project repertoár mennyire egy témára épül fel. De hát miről ismerhető fel a rajongó? Sokáig elnézi egy együttes repetitív mivoltát (vagy egyéb hibáit). És miért nézi el sokáig egy rajongó, ha egy együttes repetitív marad? Mert szereti a stílusukat, és ha ne adj isten, jól is csinálják azt, amit csinálnak, akkor jó egy új dalban hallani egy hasonlót, de mégis mást. Mert új dalban hallhatjuk őket. Ez a helyzet nálam a JAM Project esetében. A Max the Max-szel összességében úgy vagyok, hogy ez még hallgatható, már nekem is lefele mutat egy utat a JAM Project ívében kreativitás terén. Ráadásul a másik, amit szintén baljósnak tartok, hogy mivel a 2021-es őszi szezonban remake-elték a NEO GETTER ROBO szériát (ha jól emlékszem), felénekelték újra két, a korábbi szériához énekelt dalukat, és mind a kettő rosszabbra sikeredett. A STORM 2021 még éppen ül, az még szól valahogy, de a DRAGON 2021 tényleg rossz lett. Az a baj egyébként ezekkel az új változatokkal, hogy nemcsak hogy nem hozzák vissza az eredeti változat hangulatát, de új értelmet se adnak a daloknak (ami a feldolgozások értelme lenne). A többi kislemezes dal nagyjából rendben van, ahogy megszokhattuk a JAM Project-től. Amit nagyon szeretek tőlük az új albumról, az a Tread on the Tiger's Tail, illetve a Piano Kyousoukyoku Dai-4-ban~Kaijin Sanka-nak van egyedi hangulata, nálam ez a két dal kiemelkedik az átlagból. Van még néhány jobb dal (pl. with love, Concerto of SRW), viszont rettenetesen hiányzik az albumról a Versus Road ~Higenjitsuteki Survival~ dal, amit 2020-ben magában adtak ki digitális formában, de azzal mindent vittek!

Ami szintén probléma, hogy az új dalok sem sikeredtek jóra. Van egy bevezető daluk a THE INTRO, írtak ennél jobb első dalt is. A NEVER END-G- meg ahogy kivettem a szövegből, egy GARO dal lesz (hihetetlen, hogy még mindig megy a sorozat), nem nehéz jobb GARO dalt találni ennél. Aztán az utolsó dal, a KAI is... Az utolsó dal a JAM Project-nél olyan, aminél érzékelhető, hogy annak a dalnak tényleg az a funkciója, hogy lezárja az albumot. Általában valamit útravalóul fogalmaznak meg, mintegy jó utat, sok szerencsét kívánnak, vagy a megérkezésről szól egy hosszú kaland után. Ezt egy idő után elvetették, mert egyre kevesebb volt az új ötlet ezekben a dalokban. Aztán jött az, hogy egy korábban kislemezen megjelent balladával búcsúztak, a KAI viszont a semmiből jött. Bár itt is hallható a "GARO" szó, ezért tudható, hogy melyik sorozathoz írták a dalt, de arra egyetlen korábbi albumukon sem volt példa, hogy egy ennyire jellegtelen, konkrét téma nélküli dallal zárják az albumot. Ráadásul ilyen jellegtelen dalokat írni a GARO-hoz? Azoknak mindig is volt egy különleges hangulatuk, a JAM Project egyik legszebb dalát az elválásról, búcsúzásról is a GARO-hoz írták (Kaze ~Tabidachi no Uta~), nem is volt annyira régen, ezt meg egyszerűen nem tudom, hogy gondolták.

Itt valami nem működik. Legalábbis egyértelműen elindult valami lejtmenetbe. Vannak jó dalok az albumon, de nem az a jellemző a JAM Project-re, hogy a jó dalok lennének kisebbségben... Remélem, hogy csak egy kisiklásról van szó, és nem arról, hogy az együttes felélte a tartalékait. Erre hamar választ kapunk, ugyanis 2 hónap múlva egy mini-albummal jönnek, és már a címét is lehet tudni: "The judgement". Jó a cím, az ítéletet mond majd a JAM Project várható további munkásságáról.

Addig is elérhető a Max the Max a Spotify-on.

Suara: Hito Nanda kislemez a Spotify-on

Magyar idő szerint ma éjfélkor (óránként ellenőriztem) került ki Suara: Hito Nanda kislemeze a Spotify-ra.

Gondolom, ügyelnek arra, hogy mindegyik időzónában szerdán 0 órakor kerüljön ki. Nos, megkaptuk mi is. Érdemes meghallgatni. Egyébként rájöttem arra, hogy a Hyakunichisou tartalmaz elemeket az első Utawarerumono széria endingjéből: Kawai Eri: Madoromi no Rinne dalából. A lüktetése és a refrén dallamvezetése nagyon hasonló.

Az első gondolatok Suara: Hito Nanda kislemezéről

Végre, végre! Új Utawarerumono széria, új Suara dalok, új Suara kislemez! Nagyon vártam már, nagyon sokat késett a Futari no Hakuoro. Az Itsuwari no Kamen játék még 2015-ben jelent meg, utána rögtön indult is az anime a 2015 őszi szezonban. Ehhez képest a Futari no Hakuoro játék 2016-ban startolt, de az anime valamiért 2022-ig váratott magára. Valamit hallottam, hogy az író volt súlyos beteg, de ennek utána kell nézzek, hogy miért késett ennyit, de itt van. És nézem is. Bár én nem vagyok nagy Utawarerumono rajongó, az egész szériát egyedül Suara miatt nézem. Meg igazság szerint nem is látom át az egész történetet. Azt látom, hogy az egész Utawarerumono-sagát komplex módon, jól kidolgozták, de ha valaki arra kérne, hogy foglaljam össze, hogy miről szól az egész széria, komoly bajban lennék.

Nekem ez az egész csak Suaráról szól, a fantasy világ csak egy bónusz számomra. Úgyhogy maradnék a Hito Nanda kislemeznél, mely végre megjelent! Ahogy az utóbbi időkben szokás, erre az Utawarerumono kislemezre is 6 dal került fel, az alábbiak:

1. Hito Nanda
2. Hyakunichisou
3. The Light
4. Hito Nanda (Instrumental)
5. Hyakunichisou (Instrumental)
6. The Light (Instrumental)

És hát ez is felemásra sikeredett, mint a tavalyi Senjin Genmu kislemez. Sajnos az van, hogy 2020-ban meghalt az Utawarerumono dalok egyik fő zeneszerzője Kinugasa Michio, és azóta mintha keresnék a megfelelő zeneszerzőt. A címadó dal, a Hito Nanda zenéjét Shimokawa Naoya szerezte, aki egyébként nem új név az AQUAPLUS-nál, főleg a WHITE ALBUM-hoz írt dalokat. Tehát jó van tapasztalata, de ezt a dalt nagyon nem találta el. Semmi dallama, melódiája nincs az openingnek, némi túlzással ugyan, de mintha egy gyerek nyomkodná a zongora billentyűit össze-vissza. Egyedül csakis a refrén legelejét tudom visszaénekelni, amikor Suara énekli, hogy "Hito Nanda". De egyébként válságban van az Utawarerumono zene. 28 részes az anime, gondolom, a felénél lesz második opening, úgyhogy azért ne temessük még el.

Már csak azért se, mert az ending viszont csodálatosra sikeredett. Ismét egy Suara ballada, a legjobbak között. A Hyakunichisou nemcsak hogy meg van írva, van dallama, de íve is van. És elmegy a végéig. És annyira csodálatosan énekel Suara, egyszerűen simogatja a lelkemet, vigasztal, amikor balladát énekel. Ebben a dalban ráadásul az van, hogy Suara mély hangon kiénekli a fájdalmát, a refrénre kitör, majd annak végére kicsit megváltoztatja a hangszínét; szelídebb lesz. Így fejezi be a szöveget: "Kimi no omokage sagasu, Meguri aeru... Kiseki wo shinjite". Sokat elárul arról, hogy mennyire megszerettem a dalt, hogy a refrén végét kívülről, segítség nélkül idéztem. De ahogy olvasható, a csodavárás itt is megjelenik, és ott változik meg kicsit a hangszín, amiben Suara énekel, mintha reményt akarna adni. Sikerült, de tényleg annyira szép dal, hogy amikor a múlt néztem megnéztem az Utawarerumono: Futari no Hakuoro 3. részét, az endinget végig könnyeztem. Új kedvenc Suara dal, az nem kérdés, de arra is jó eséllyel pályázik, hogy 2022 legjobb dala legyen nálam.

A harmadik dal, meg szokás szerint az önálló dal. A The Light nem rossz, beépül a Suara-repertoárba, megvan a Suarára jellemző hangulatvilág, de nem ez az a dal, amiből igazán kitűnik, kitűnik, hogy miért is szeretjük az énekesnőt.

Nos, röviden ennyi. Igen, az ending miatt vártam nagyon ezt a kislemezt, hogy végre azt a maga teljességében hallgathassam. Sajnos még nincs fent Spotify-on, de a YouTube-linkeket a rövidített verziókkal közzé tettem. Azt hiszem, már ennyiből is érzékelhető a két dal közti különbség. 2009 óta ismerem Suarát, és az, hogy még most is képes olyan balladát énekelni, amitől teljesen elérzékenyülök, ez azt gondolom, hogy az énekesnőt minősíti pozitívan.

Japán nyelvtanulás az alapoktól

Nemrég ismét nekivetettem magam a japán nyelvnek, de most teljesen az alapoktól. Ugyanis most olyat csinálok, amit eddig soha, a kanákat írom sorokon át egy négyzetrácsos füzetbe. Valószínűleg a folyamatos ismételgetés hiánya is oka annak, hogy miért olvasok a mai napig egy elsős kisgyerek szintjén japánul. Úgyhogy ezt így új módszerként vezetem be magamnak, hogy így is tanulom a nyelvet. Egyrészt az írást, hogy minél szebben tudjak japánul írni, másrészt meg hogy tényleg belém rögződjenek a kanák és végre folyékonyan tudjak olvasni. Meg hogy megtanuljam az ABC-t is, hogy tudjam, hogy követik egymást a magánhangzók (a, i, u, e, o; ez megy kívülről), illetve a mássalhangzók (k, s, t, n... ezt még nem tudom kívülről).

Mindig is ott volt negyedik nyelvként a japán az angol, német, holland mellett, amit meg akarok tanulni, de igazából sokkal prózaibb oka is van annak, hogy megint ráfeküdtem a japánra. Miszerint párkapcsolatban vagyok, és egy japán fiúval vagyok együtt. Nem mostanság alakult ez ki, tart már három hónapja, de most láttam elérkezettnek az időt arra, hogy erről a nyilvánosság előtt is írjak. Shotaro a neve, és egyébként ő is most tanulja a nyelvet, olyannyira, hogy N5-ös könyve van. Ugyanis nem Japánban született és nőtt fel, csak a gyökerei származnak onnan. De szeretne megtanulni japánul, és mivel én is, ezért úgy döntöttünk, hogy külön utakon ugyan, de együtt tanulunk japánul. Ha eljutunk egy jó szintig (kb. N3), akkor egy idő után már japánul fogunk beszélgetni.

Egyébként nem úgy lett ez kapcsolat, hogy tudtam a legelső pillanattól kezdve, hogy csak ő és senki más, de az megvolt, hogy ő egyike lenne azon keveseknek, akivel komolyra fordítanám a kapcsolatot, ha lenne rá lehetőség. Lényegében ő volt az, aki kiemelte saját magát, mert egészen pontosan 4 hónapnyi beszélgetés után írta egyszer csak, hogy legyünk kapcsolatban. December 24-én beszélgettünk először és április 24-én vetette fel, hogy legyünk együtt. Nem volt előzmény nélküli, mert előtte nem sokkal már voltak romantikusabb beszélgetések, de akkor komolyan meglepett, amikor ezzel jött. Nem is tudtam eleinte mit mondani, de végül igent mondtam. És nem volt egyszerű utána sem, sőt, az igazi megmérettetések csak ezután következtek. Egyrészt az egész tényleg annyira váratlanul ért, annyira hihetetlen volt, hogy igazából az elején nem is fogtam fel, hogy mit akar. Átjárt egy nagyon kellemes érzés, de főleg az elején voltam úgy, hogy lehet, hogy az egészet nem is gondolja komolyan. Erősen ott voltak bennem a múlt emlékei, az abból fakadó csalódások, mi lesz ezzel is megjárom? Lényegében ezért nem tudtam teljes egészében megbízni. Aztán eszembe jutott, hogy mit írt Almási Kitti az egyik könyvében, amikor elemezte, hogy sokan a többedik párkapcsolati kudarc után milyen nehezen mennek bele egy újabb kapcsolatba, holott lenne rá igényük. Ott írta, hogy sokan a múlt tapasztalati miatt nem tudják magukat elengedni az új kapcsolatukban, végül ők maguk idézik elő azt, hogy az a kapcsolat is megszakad. Aztán ujjal mutogatnak a másikra, hogy hát persze, ő is csak egy volt a sok közül. Itt nagyon jól leírja, hogy valójában ők nem adták meg az esélyt arra, hogy ő legyen az egy. Amikor ez eszembe jutott, fokozatosan engedtem, hogy átjárjanak az érzelmek, ekkor derült ki számomra, hogy tényleg komolyan gondolja.

De még ezután is le kellett rendezni magamban néhány dolgot, igazság szerint volt néhány álmatlan éjszakám miatta. Röviden összefoglalva, a tudattalanomból a felszínre hozott néhány gyerekkori traumát, amikről csak most jöttem rá, hogy valójában sokkal nagyobb hatással vannak a jelenemre, mint gondoltam. És mivel nem menekülök el a lelki fájdalmak elől, ezért dolgoztam magamban velük. A traumák feldolgozására van egy zeném, méghozzá a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru egyik OST zenéje.

Ez egy nagyon szomorú zene, felerősíti fájdalmat. Ekkor használom az Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors című könyvében is megírt "imaginációs módszer"-t, amikor a gyerekkori emlékképbe belehelyezem a jelenkori énemet és mintegy megvédem, megvigasztalom magam. Én még pluszba kézen fogva ki is vezetem a gyerekkori énemet abból az emlékképből. Nagyon erős, rendkívül hatásos, sírtam is, amikor ezt csináltam. De mindig egy kicsivel könnyebb volt. De ezzel tényleg óvatosan, mert amikor elmeséltem a mexikói pszichológus barátnőmnek, Lydiának, hogy mit csináltam, mondta, hogy szerencsém van, hogy mentálisan egészséges vagyok, mert egy beteg ember ebből nem jött volna ki. Még egy egészséges ember számára is nagyon megterhelő ez a terápia. És tényleg. Ezek a pillanatok rendkívül intenzívek, a külvilág teljesen megszűnik. Tehát tényleg óvatosan. De utána megadatik az esély arra, hogy mentálisan egy jobb minőségű életet éljünk.

Én nem bánom, hogy ezen keresztülmentem, végződjön akárhogy is ez a kapcsolat (ezért is láttam elérkezettnek az idejét, hogy írjak róla), mert ezt már nyertem vele, és ez nagyon fontos. De az igazság az, hogy jó eséllyel kitartunk egymás mellett, mert már azt is megtettük, hogy elköteleztük magunkat egymás felé. Az biztos, hogy ha rajtam múlik, akkor együtt maradunk, amíg élünk. :)

Újabb nyelvi teszt, újabb meglepő eredmény

Most az Erasmus kapcsán kellett nyelvi tesztet kitölteni. Ez a szerződéskötés feltétele, hogy lássák, hogy tényleg megfelelő a nyelvitudásunk. Bár az oktatás angolul fog zajlani, hollandul is kitöltöttem, mert mégis csak Hollandiában fogok élni. El is küldtem mindkét nyelv eredményét, de komolyan meglepett, hogy hollandul jobban sikerült a teszt, mint angolul. Némi változtatással, de ugyanazok a kérdések voltak mindkét nyelven. Angolul 31 helyes válaszom volt az 55-ből, hollandul viszont 38.

Egyszerűen arról van szó, hogy sokkal jobban átlátom a nyelvtani szerkezetet hollandul, mint angolul. Elég ha csak annyit mondok, hogy "_____ ik in Berlijn werkte"... Imperfectumban van, a napnál is világosabb, hogy a "Toen" a helyes. Sem az Als (ami németül lenne jó) sem a Wanneer nem jó. De az is világos számomra, hogy ha egy mondat Perfectumban van mellékmondati szórendben (nem szeretik a hollandosok, ha KATI szórendnek hívják, ezért leszoktattak róla), akkor nemcsak hogy a főige kerül a mondat legvégére, de egyik ige sem ragozódik. Meg néhány ilyen apróság. Hollandban tényleg csak a nagyon nehéz mondatok okoztak nehézséget, amiket már tényleg sehogy nem tudtam értelmezni.

Az angollal meg az van, hogy már a bonyolultabb mondatoknál is csak annyit látok, hogy szavak valamilyen sorrendben vannak egymás mellett, tudom is mindegyiknek a jelentését, de hogy ezek így egymás mellett milyen kontextust alkotnak, arról fogalmam nincs. És ahogy elnéztem, még az igeidőkkel is van dolgom, mert hiába tanultam azokat az utóbbi időkben, még nem sikerült teljesen elsajátítani.

Úgyhogy lehet, hogy inkább érdemes azt tudomásul venni, hogy az angolom B1-en van (ahogy ez a teszt is kihozta), és rámenni arra, amiket nem tudok. Mert amikor angolul töltöttem ki a tesztet, egy idő után eléggé kellemetlen érzésem volt, hogy csak totózok, és nem azért jelölök be egy-egy választ, mert annyira tudom, hanem ráérzésre. A holland tesztet nagyobb magabiztossággal töltöttem ki, ott több nyelvtani szabályt ismertem fel. A teszt egyébként nemcsak nyelvtani volt, felmérte az olvasott szöveg értését, hallott szöveg értését is, csak értelemszerűen az íráskészséget nem. Alapvetően jó teszt volt.

Ja, a hollandra B2-t adott ki. Jól esett látni, de ezt még azért nem hiszem el. Sok mindent tudok már hollandból, nagyon jót tett a 2 évnyi egyetemi tanulás, de azért még vannak hiányosságaim. Egyébként pont kiegészítik egymást az angol és a holland abból a szempontból, hogy angolból egész jó a szókincsem, hollandból meg inkább nyelvtanból vagyok erősebb. Tehát a két nyelvből pont a másikban kell erősíteni. Mert még hosszú az út, mire teljes magabiztossággal fogok majd Hollandiában kommunikálni emberekkel. Azt elhiszem, hogy már ott van a horizonton a B2 hollandból, de inkább a B1+ az, amit valóságnak gondolok. De hát, ha egy cél már látható, az csak még inkább motivál, mert egyrészt volt értelme befektetni a munkát (mert kész vagyok megdolgozni az álmaimért és nem zavar, ha időbe telik, de csak akkor, ha látom a folyamatot), másrészt már látom, hogy mit kell tenni azért, hogy tényleg B2-es szintű legyen a hollandom. Tehát, munkára fel!