Nox: Karácsony

Nézzünk meg még egy karácsonyi albumot, mely 2004 novemberében jelent meg. Nem mellesleg az ezredforduló utáni legnépszerűbb magyar együttes a Nox adta ki. Írtam már többször is, hogy én is nagyon szerettem őket annak idején, még egy-két koncertjükre is eljutottam. Jó együttes volt, voltak jó dalaik. És igazából engem az sem zavart, hogy a tündérmeséket jelenítettek meg a dalaik által. Náluk nem az volt a lényeg, hogy mennyire reflektál a valósággal az, amiről énekelnek, érzékelhető, hogy ezt az egész idealista világot, amiről a szövegeik szólnak, komolyan gondolták. De ami miatt szerethető volt tőlük ez az egész fantasy-világ, amit megjelenítettek a dalaik, videoklipjeik, lemezborítóik által, hogy jól állt nekik. Szerettem Péter Szabó Szilvia hangját, nagyon jól énekelt, és olyan hangszíne volt, hogy jól álltak neki ezek a fantasy-jellegű, “felnőtt gyerekdalok”. A mai napig jó érzésekkel gondolok vissza rá és az együttesre. 2004-ben nagylemez helyett egy karácsonyi mini-albumot jelentettek meg. Lássuk, hogy milyen lett.

Határozottan jobb! Üdítőleg hat a döntő többségében bugyuta karácsonyi dalok közegében. A dalok ugyanúgy emelkedett hangulatúak, és természetesen ez az album is idealista, tökéletes világot ír le, de ahogy írtam feljebb, ez kifejezetten jól áll az együttesnek, így kifejezetten szerethető ez az album. A karácsonyi dalok döntő többsége nemcsak azért hat bugyutának, mert egy idealista, tökéletes világot fest le (ezen az alapon ez az album is rossz lenne), hanem sok előadónak ki kell lépnie a saját zenei stílusából ahhoz, hogy “egyen-karácsonyi” dalt írjon, és mivel abban nincs jártasságuk, ezért mindenféle idióta zenei elemekkel töltik meg, hogy legyen valami karácsonyi hangulata és megfeleljenek azoknak az íratlan szabályoknak, melyeket az első sikeres karácsonyi dalok írtak meg. Ettől eltérni nem nagyon szokás, kifejezetten ritkák az egyedi karácsonyi dalok, albumok. Ezért szeretem nagyon Okui Masami: angel’s voice mini-albumát, de a Nox albuma is bőven a jobbak közé tartozik. Lássuk is részleteiben.

1. A tél dala
2. Nézz fel!
3. Eskü
4. Szent Ünnep
5. Szeretetlánc
6. Hol volt, hol nem...

6 kifejezetten kellemes karácsonyi dal 24 percben. Nem is veszem elő máskor ezt az albumot, csak a karácsonyi időszakban, nehogy elvesszen a dalok hangulata. Egyébként nem változatosság miatt fogjuk szeretni ezt az albumot, még a dalok ritmikája is majdhogynem megegyezik. Inkább hangulatában különböznek egy kicsit. Vannak dalok, amik jobban emelkedett hangulatúak (pl.: A tél dala, Szent Ünnep), mások inkább nyugodtabbak (Nézz fel!, Eskü). Az egyedüli dal, ami ütemesebb, az a Szeretetlánc. De érződik, hogy egységessé akarták tenni az albumot. Ami teljesen helyén is való.

Az album már csak abból a szempontból is jobb, hogy a dalok jobban meg vannak írva, mint az előző, Bűvölet album dalai. Gazdagabb zeneileg, már ennek a hat dalnak is érettebb a hangzása, mint az előző album 12 dalának. Igazából részint megelőlegezte, hogy a következő, Ragyogás album hangzása mennyivel érettebb lesz.

A borító is nagyon jól visszaadja a karácsonyi hangulatot. Igényes, kifejezetten kellemes ránézni. Tehát csak ajánlani tudom ezt az albumot, minden szempontból jobbak ezek a dalok, mint egy átlag karácsonyi dal.

Aki olvasta az előző, Karácsony János karácsonyi albumának értékelését, az joggal kérheti számon rajtam, hogy miért írtam ott negatívumként arról, amit itt dicsérek. Fontos különbséget tenni a két előadó között. Karácsony János, mint az LGT tagja, és az első két szólólemezével teljesen más műfajt, zenei világot képvisel, mint a Nox. A Nox-tól nemcsak hogy ez várható, de kifejezetten jól áll nekik. Ez a Nox stílusa, és a mai napig azt gondolom, hogy Péter Szabó Szilvia végig arról énekelt, amiben hitt, és lehet, hogy most is így éli az életét. És minthogy ő ezt felvállalta, ezért tisztelem őt. Ez az, ami miatt nagyon jó ez az album, és ez az, ami miatt a mai napig szívesen hallgatom ilyenkor, karácsony tájékán.

Ének: 9/10
Zene: 8/10
Szöveg: 8/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 9/10
Hangulat: 9/10

+ Kis csokor karácsonyi dalokból, kifejezetten kellemes tálalásban
– Talán lehetne változatosabb

87%

Karácsony János: Boldog karácsony

Most, hogy célegyenesben vagyunk a karácsony felé nézzünk meg egy újabb karácsonyi albumot. Vagy jelen esetben inkább karácsonyi “jellegű”, mert nem feltétlen az ünnepekre íródott mindegyik dal, mégis leginkább ekkor jó hallgatni Karácsony János: Boldog Karácsony című albumát. Meg azért a cím is utal rá. Meg ezzel részletesen elemezve lesz mind a három Karácsony János album, és mivel ez 2002-ben jelent meg, azóta semmi, talán biztos ki lehet jelenteni, hogy ez az utolsó stúdióalbum. Lássuk is, hogy követi-e az első két album igen magas színvonalát.

Véleményem szerint nem. Elsősorban a dalszöveg miatt nem. Az első két album dalainak szövegét Sztevanovity Dusán írta, a harmadik album szövegeit viszont Korom Attila. Elképesztő, hogy ennek az albumnak a szövegei mennyire elütnek az első két album képi világától, egyszerűen nem lehet nem észrevenni. Még csak nem is azzal van baj, hogy elüt, hanem hogy miben. Amíg Dusán a maga költőiségével a valóságra reflektál, addig Korom Attila egy teljesen idealista, már-már álomképet fest. A másik, amit problémának érzékelek, hogy bár témájában igyekeztek változatossá tenni az albumot, de a stílus, amiben születtek a szövegek, mégis egyhangúvá teszi a dalokat. Ugyanis ugyanazzal a költőiséggel születtek meg a szövegek, a különböző témák szövegkörnyezete nagyon hasonlítanak egymáshoz. Dusán szövegeiben nemcsak az bravúros, hogy a témák különbözőek (és ez Karácsony János első két albumán is tetten érhető), hanem a stílus is. Jól megkülönböztethetőek egymástól a dalok szövegük szerint is, ez pedig szintén hozzátesz az album változatosságához. Alapvetően a Boldog Karácsony dalainak szövegei is jól meg vannak írva abból a szempontból, hogy van értelme a szövegnek, el lehet képzelni magunk előtt a szöveget, tehát egységes, a rímpárok is jók, csak a túlzott költőiesség miatt teljesen elrugaszkodott a valóságtól.

De lássuk is a dallistát.

1. Szerelem Eclipse
2. A szemembe nézz
3. Hogyha nem félsz
4. Vágyom rád
5. Boldog karácsony’t
6. Tudom a titkot
7. Vallomás
8. Nézz fel végre
9. A hajó
10. Intermezzo

Azért a zene tesz arról, hogy ne legyen teljesen egyhangú az album. Különböző ritmusban íródtak a dalok, vannak dinamikus, ütemes dalok, de a lassú, lírai dalok is hiányoznak a korongról. Talán a leginkább egyedi dallal indul az album. A Szerelem Eclipse lassú alapokkal indul, majd ahogy haladunk, úgy lesz egyre hangsúlyosabb a zene. Ráadásul az egyetlen szerelmes dal Korom Attilától, melynek szövege egyedi lett. Bár erősen költői a stílus, mégis éretten énekel Karácsony János a szerelem érzéséről. Viszont több dal szövege az idealista mivolta miatt, teljesen elcsépeltnek hat. Jó példa erre a Hogyha nem félsz szövege. Leegyszerűsíti az egész félelem érzetet, mintha valaki csettintésre eldönti, hogy mostantól nem fog félni, és minden úgy fog történni, ahogy a dalban hallhatjuk. Bár azt be kell hogy valljam, hogy én is sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan lehetne egy valójában hosszan – akár évekig – tartó folyamatot dalszövegben megfogalmazni, és oda jutottam magamban, hogy szerintem nem lehet. Talán koncepcionálisan lehetne felépíteni erre egy egész albumot, az egyes dalok vázolnák fel ennek a folyamatát, de egy dalba belesűríteni szerintem lehetetlen. A címekből nem nehéz kideríteni, hogy túlsúlyban vannak a szerelmes dalok, ahogy a címadó dal is az lett, hovatovább, ha van mélypontja az albumnak, akkor talán a Boldog karácsony’t nevezhető annak. Nemcsak a szöveg üti meg a nyálas szintet, hanem a zene is tipikusan az a cukorral leöntött méz. Mintha Karácsony János nem is a földi karácsonyról énekelne, hanem felment volna a mennyországba, hogy megnézze, hogy ünneplik ott a szeretet ünnepét, lejött és dalba foglalta. Mindenki szeret mindenkit, gyerekek önfeledten játszanak, ő meg már mindennek látványától boldog, sőt, beáll a többiek közé táncolni. Ha csak az első két stúdióalbumból indulok ki, nem ez Karácsony János valódi személyisége. De azt gyorsan hozzáteszem, hogy a dal végére viszont nagyon erőssé válik a zene, ami javít a dal összképén. De a Vágyom rád, a Vallomás szövegei is túlzottan elcsépeltek, ahogy A szemembe nézz dal szövege is, de annak zenéje viszont hihetetlenül kellemes. Ott a zene ad egyfajta bájt a szövegnek, ami az összhatást kellemessé teszi.

De mindenképp érdemes megemlíteni a másik oldalt, mert vannak nagyon jó dalok is az albumon, melyek emelik a színvonalat. Nyugodtan ide lehet sorolni a fentebb említett A szemembe nézz című dalt, de a Tudom a titkot dal gyors, dinamikus zenéje teljesen jól kiemeli annak érzését, amiről egyikük sem beszél, de mindketten tudnak róla. Ettől kellemesen izgalmas a dal, és a szöveg is sokkal jobb. Talán a véletlen műve, hogy ennek a dalnak nemcsak a zenéjét, de a szövegét is Karácsony János írta. Korom Attila inkább azon dalok szövegeiben jeleskedik inkább, ahol nem a szerelem érzését írja le. A Nézz fel végre és A hajó című dalok úgy kiválóak, ahogy vannak. A Nézz fel végre zenéje végig dinamikus, a szöveg pedig végig kiváló metaforákkal vázolja korunk nagy hazugságait, álszentségeit. Igazi gyöngyszem ezen az albumon, nagyon szeretem ezt a dalt. A hajó pedig változásról, a múlt elengedéséről szól. A hátrahagyott sziget a félelemmel és vággyal kiváló szimbóluma a múltnak, és ahogy hajóra szállunk, nekivágunk az ismeretlennek. Hiszen nem tudhatjuk merre visz a hajó, de az biztos, hogy kiköt valahol. Igazából Korom Attila, ha nem szerelemről van szó, kiváló képekkel festi le a valóságunkat. Tehát, ha kevesebb szerelmes dal lett volna az albumon, akkor nemcsak témájában lett volna változatos az album, hanem a szöveg képi világában is. Mert a Nézz fel végre és A hajó is más-más költői képekkel reflektál a valóságunkra. Ha több ilyen dal lett volna az albumon, akkor azt mondanám, hogy az a pár idealista szerelmes dal… Hát miért is lehetne így is látni a szerelmet? Van még egy szerelmes dal, az Intermezzo, melynek szövegét szintén Karácsony János, és az is nagyon jó lett. A szerelem baljós, árnyoldalát énekli meg az énekes, de olyan fantasztikus költői képekkel, amivel tényleg csak kevesen képesek élni. Több szöveget kellett volna Karácsony Jánosnak írni.

A borító nekem annyira nem jön be. A fehér-fakó barna háttér az énekes mögött… nem tetszik ez a színösszeállítás. A képek Karácsony Jánosról egész jók, bár fehér nadrágot ritkán látok egy férfin, a mezítelen láb viszont elsőre kifejezetten disszonánsnak hat. Bár azt sejtem, hogy ez a fehér ruha, mezítelen láb mintha égi személyiséget szimbolizálna, és mintha a címadó dalt angyalként énekelné. Más magyarázatot nem lehet találni arra, hogy miért képez le teljesen tökéletes világot karácsonyra. Azt hozzátenném, hogy annak ellenére, hogy az a dal első hallásra beleillene a rádiókban a karácsonyi időszakban (vagyis ilyenkor) hallható karácsonyi dalok közé. Viszont az, hogy a komplex, teljes történetet mesél el, kiemeli a bugyuta karácsonyi dalok közegéből, és ha nagyon boldog pillanatunkban hallgatjuk a dalt, amikor tényleg minden ideális számunkra, akkor simán tetszhet is a dal.

Mert miért is ne? Ahogy utaltam rá feljebb, egy-egy idealista, minden szép, minden gyönyörű dal megfér az albumon, mert nekem is vannak olyan pillanataim, de ne ez domináljon. Szerencsére a jól megírt zenéknek, és néhány összességében kiváló dalnak köszönhetően határozottan jó albumról van szó, de összességében elmarad Karácsony János első két albumának magas nívójától.

Zene: 9/10
Ének: 8/10
Szöveg: 6/10
Hangszerelés: 8/10
Borító: 5/10
Hangulat: 7/10

+ Hallani, hogy sokat dolgoztak a dalokon, néhány közülük nagyon jóra sikeredett
– Lehetett volna változatosabb is.

74%

A második téli gameplay videó

Meglepően jól sikerült a 1080° Avalanche játék, úgyhogy felvettem, és közzé tettem:

És megbuktam a hazugságvizsgálón, mert csak a próbajáték ment jól, amit a felvétel előtt játszottam. De azon nagyon meglepődtem, hogy mennyire jól ment, mert úgy emlékeztem, hogy ez a játék sok nehézséget okozott nekem. De a próbajáték nagyon jól ment. Aztán volt egy kis csalódás, hogy a felvett játék okozott némi nehézséget. Így ez a játék is csak másodjára sikerült, de meghagytam most is az elsőt, mert itt is az volt, hogy tized- és századmásodpercek döntöttek. Meg hihetetlenül élveztem, nagyon szeretem ezt a játékot. Nagyon valósághű, itt már kicsit többet technikáztam, mint a Snowboardingnál, mert itt amikor elindultam, vagy ha lelassultam, tudatosan felvettem az L-gombbal a tojástartást, hogy hamarabb elérjem / visszaszerezzem a teljes sebességet, meg itt-ott rámentem a korlátra egyensúlyozni, de egyébként nem nagyon trükközök egyik Snowboard játékban sem. Nem erre fókuszáltam (bár van erre külön játékmód), a másik meg azt figyeltem meg a snowboard közvetítéseknél, hogy ha verseny van, hogy nem arra mennek, hogy világraszóló trükköket mutassanak be, hanem, hogy a lehető leghamarabb beérjenek a célba. Sőt, alpesi sínél is problémát jelent, ha egy bucka kicsit megugrasztja a versenyzőt, mert onnan vissza is kell egyensúlyozni, hogy ne essen el, és ha arra fókuszál, akkor ott értékes tizedmásodperceket veszíthenek. Ugyanez van a játékban is.

Van külön Trick Mode mindkét snowboard játékban, lehet, hogy kitanulom ezeket. Ha lesz hozzá kedvem és időm, csinálok még több game play videót belőlük, hogy jobban megmutassam a játékot.

Téli gameplay videó

Annak örömére, hogy felszabadult némi időm, és eddig csak négyesen-ötösöm van holland tanulmányokból, egy kicsit lazítok a januári nagy nekibuzdulás előtt, és játszok egy kicsit. Hétvégenként nézem az Eurosporton a téli sportokat, nagyon szeretem. Eleinte a havas táj nyugtató hatása miatt kezdtem el nézni a téli sportokat, de ma már annyira kikupálódtam belőlük, hogy már értem is, amit látok, és sok mindent meg is tanultam.

Az, hogy megszeressem a téli sportokat, nagyban szerepet játszott a 1080° Snowboarding játék, amivel régebben sokat játszottam, és most is szívesen játszok. Ebből csináltam most videót.

Nem ment simán a játék (annak ellenére, hogy sokat játszottam vele), mert tegnap is játszottam vele, de nem tudtam olyan eredményt felmutatni, ami alkalmas lenne arra, hogy közzé tegyem. A mai felvétel sem volt sima, de azért döntöttem úgy, hogy felteszem azt is, ami végül nem sikerült, mert annyi izgalmas jelenet volt benne, hogy úgy voltam vele, hogy azt látnia kell a nyilvánosságnak. Éppen beérni a gépi ellenfél előtt, "agyonverni" egymást... Nagyon élvezetes tud lenni a játék, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Ha sikerült holnap jó eredményt menni, akkor lesz 1080° Avalanche videó is.

Az utolsó könyv idénre

Gondolkodtam, gondolkodtam azon, hogy megvegyem-e az új Csernus Imre könyvet, de mivel karácsonyi akció keretében van olyan lehetőség most a Tescóban, hogy minden könyv 30% kedvezménnyel van, ezért úgy voltam vele, hogy ennyit megér, megveszem magamnak. Akkor gondolkodtam rajta egyébként még, hogy megvegyem, amikor a Librinek volt a Fekete Péntek ajánlata, hogy minden könyvre 20% kedvezményt adtak, de akkor vettem meg helyette az Almási Kitti hangoskönyvet CD-n. Akkor az jó döntés volt, mert azt is szerettem volna. És most meglett a könyv is még jutányosabb áron.

Azért vonakodtam megvenni, mert továbbra is azt gondolom, ahogy írtam korábban is, hogy ahogy egyre több dolgot tapasztalok meg az életem során, úgy érzékelem egyre inkább, hogy a válaszok mindig nem mindig annyira egyszerűek, ahogy azt egyesek mondják. Vagy korrigálok: Igen, egyszerűek a válaszok, de sok esetben nem egyszerű meglépni azt. És nem minden esetben valós az a frázis, hogy csak a kifogásokat sorolja az, aki a kétségeit, félelmeit hangoztatja. Azt gondolom, hogy mindenképp meg kell hallgatni a másik felet, és figyelni arra, hogy a problémáit hogy mondja. Jó eséllyel segíthetünk a másiknak, ha empátiával fordulunk felé. De utána is azt csak a maga dolgát mondja, akkor ott már tényleg csak a kifogások vég nélküli puffogtatása van, és akkor már tényleg érdemes inkább ott hagyni őt. Egyrészt, mert tényleg mindig úgy gazdálkodik az idejével, ahogy akar, másrészt ne rabolja a mi időmet. És így már igaza van Csernus Imrének.

Egyébként akármilyen is a könyv, 4.500 forintot szerintem nem ér meg. Tudom, hogy drágul minden, de akkor is. Így 30%-kal, 3.150 forintért már rendben van. Főleg, hogy biztató a kezdet. A főnix madár, ahogy elégeti magát a fészkével, azt arra mondja, hogy mi is kvázi elégetjük-e magunkat a rossz szokásainkkal, hogy aztán abból újjászülessünk? Ez jó analógia, tetszik. Ha ilyen lesz a könyv többi része is, akkor megérte megvenni.

Holland kultúra kidolgozott kérdések

Szombaton befejeztem a Holland flamand kultúra tantárgyból a kérdések kidolgozását, vasárnap pedig átnéztem, elolvastam és javítottam az elgépeléseket, illetve pontosítottam néhány választ. Remélem, mindegyik rendben lesz, és tudok belőle ötösre felelni. Gondoltam, kiteszem ide is, hátha valakit érdekel, mit tanulunk Néderlandisztikán.

Holland flamand kultúra - kérdések és válaszok

Összesen 120 kérdés volt, mondtam is magamban, amikor végeztem, mintha a Super Mario 64-ben megszereztem volna a 120 csillagot. Egyébként kértem holland barátok segítségét is. Több kérdésben tudtak is segíteni, de néhány dologról fogalmuk sincs. Mondta is az egyikük, hogy azt utálja a holland közoktatásban, hogy túl hamar orientálják a diákokat, így nincs annyi általános tudásuk. Tehát például aki informatikus akar lenni, azt elég hamar ráorientálják a matemarikára, informatikára, és háttérbe kerül az irodalom vagy a történelem. Mondta, hogy a holland történelemből szinte csak a Nyolcvanéves Háborút (Németalföldi Szabadságharc) és az Aranykort tudja. A többi korszakot nem nagyon ismeri.

Egyébként szerettem dolgozni a kérdésekkel, igazából az ilyen kulturális, politikai, történelmi jellegű témákból jelenleg minden érdekel. Mindegyik témakör érdekelt, így igazából számomra nem volt unalmas kidolgozni ezeket a kérdéseket. Vannak kérdések, melyek erős átfedésben vannak. Voltak olyanok, melyekhez csak egy adatot írtam, bizonyos kérdéseket jobban kifejtettem.

Tehát akkor 14 órakor vizsga. Izgatottan várom.

Karácsonyi ajándék és egy kis bónusz

Ma megkaptam a karácsonyi ajándékomat, Presser Gábor könyvét. Már csak kinyitni, beleolvasni hihetetlen jó érzés. Sajátságos hangulata van a könyvnek, azáltal bizonyos bekezdések más betűtípussal vannak írva, olyan érzetet ad, mintha az adott bekezdés másról szól, vagy másképp kell értelmezni. És a korhű képek... Számomra ez a könyv egy dokumentum lesz Presser Gábor életművéről. Ahogy az 1985-ben megjelent LGT-könyvet is többször elolvastam, úgy szerintem ezt is sokszor fogom forgatni. Olyan képek is vannak a könyvben, ahol Presser Gábor papírra írta a dalszöveget. Pont A szívbajt hozod rám szövegnél nyitottam ki (a papíron még "szívbalyt" cím olvasható), nagyon jó volt látni, és olvasni Presser Gábor kézírásával. Meg arra leszek kíváncsi, hogy tényleg iróniával írt-e a múlt történésekről. Az LGT-könyvet olvasva van is miről iróniával írni. Ha elolvasom, fogok még írni róla.

És még egy kis bónusz, amire nem számítottam. A bolhapiacon találtam HOLLAND KIADÁSÚ Disney DVD-t! Megkaptam 100 forintért. Kíváncsi leszek, hogy milyenek lesznek hollandul, a 101 Kiskutya magyar szinkronja fantasztikus, kíváncsi leszek a hollandra. A 102 kiskutyát meg most fogom először látni, ahhoz még nem volt szerencsém. És a magyar hangról és szinkronról sem kell lemondanom, ugyanis mindkét film megnézhető magyarul is. Emellett angol, francia, szlovák, cseh, lengyel hangok és feliratok vannak a DVD-n. Sajnos német nincs, és azt veszem észre, ahogy nézem, hogy a holland kiadású DVD-ken és Blu-rayeken nem jellemző német szinkron és felirat. A franciát és az angolt megértem, mert a francia által Belgiumban is terjeszthető a DVD (ha van ilyen szándékuk), angol meg mint eredeti nyelv szinte kötelező a DVD-ken. De a német lehetne, mert a német határ környékén sokan beszélnek németül. Sőt, a német határhoz közeli települések iskoláiban inkább a németet tanítják idegen nyelvként, nem az angolt. De a visegrádi nyelvek jelenléte egy holland DVD-n felettébb meglepő. De nekem jó, mert így megvan ez a két film magyarul is. Lehet vinni holland DVD-ket bolhapiacra, vevő lennék rá.

Jégvarázs II. DVD

Nagy öröm, hogy feltámadt a Pro Video Kft, és kiadványaival élénkíti a DVD-piacot. Közismerten ők felelnek többek között a Disney DVD-kért, és köszönhetően, hogy ismét aktívak, behozták a lemaradásukat, és kiadták az addig megjelent Disney filmeket DVD-n, például a Jégvarázs II-t. De ahogy már akkor is írtam, leginkább azért vettem meg, mert a DVD-re rákerült a német szinkron és német felirat is. Érdekességként megnéztem, a német változaton is rajta van a magyar szinkron és magyar felirat, úgyhogy jó eséllyel ugyanonnan származik a DVD. Úgyhogy ez jó extra számomra, de lássuk a DVD fő komponensét, magát a filmet.

Általában egy folytatással egy főtörténet utáni történetet szoktak bemutatni, amit alapvetően jó ötletnek is tartok, hiszen simán lehetne arról szó, hogy a főtörténet utáni “boldogan éltek, amíg meg nem haltak” sablont írja felül, és bemutathatná, hogy bizony utána is vannak nehézségek. Persze ez naiv elképzelés, hiszen az egész csak azért van, hogy egy sikeres franchise-ból még több pénzt csikarjanak ki. Ezért is van az, hogy az egyetlen máig is igazán minőségi Disney klasszikus folytatás az Oroszlánkirályból született. Annak kiválónak tartom a második részét. A lényeg az, hogy általában előre mennek a történetben, viszont a Jégvarázs II esetében ugyan szintén a főtörténet után vagyunk, de a lényeg pont az, hogy visszamegyünk, egészen a gyökerekig. Elsa ugyanis felkerekedik, hogy a múltjában rejlő titokra fényt derítsen. Maga a film eléggé nagy hatással igyekszik jelentőséget adni a múltnak, ugyanis Elsával együtt halljuk a távolból azt a hangot, amiből elég mély érzelem hallható ki, ez láthatóan Elsát se hagyja nyugodni. Eleinte nem beszél róla senkinek, végül, amikor nekivág az útnak, beszél a testvérének, Annának a hallott hangról, amiről hamar kiderül, hogy csak ő hallja. A hang forrásának viszont csak ő maga akar utánajárni, de persze Anna, Kristoff Sven és Olaf is utána tartanak, hogy segítsék az útján. Ez így nagyon izgalmasnak is tűnik, és pont az a trükkje a filmnek, hogy annak ellenére nézeti magát, hogy egyébként kiderül, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja, ugyanis a film vége egyáltalán nem mondható emlékezetesnek. Egyáltalán nem úgy rémlik, hogy olyan hatalmas nagy titokra derülne fény, pedig egy párszor megnéztem már, tehát ha valami nagy dologról lenne szó, az biztos, hogy megmaradt volna bennem.

Ennek ellenére jó nézni, mert van egy olyan miliője, aminek okán egyáltalán nem csodálkozok azon, hogy annyian szeretik. Csak általában a Jégvarázsról elmondható az, hogy a benne levő Disney-s sablonokat korábbi klasszikusokban sokkal jobban kihasználták. Egyrészt Olaf nekem nagyon erőltetett, nem nagyon nevetek egyetlen poénján is. Az Aladdin Dzsinjénél viccesebb karakter a Disney történelemben nem létezik. A másik meg az, hogy még ha a testvérek múltjával meg is alapozták, hogy miért kötődnek egymáshoz annyira érzelmileg, ezt soha nem tudtam igazán átélni. Meg engem a zenék sem tudnak ugazán meghatni. Távol vagyunk már azoktól a bizonyos emlékezetes Disney zenéktől. Illetve egyet sokan idéznek, a “Legyen hó”-t (Let it Go), ami valamilyen furcsa okból kifolyólag LMBT “betétdal” is lett. Vagyis értem, hogy miért, mert maga a “Let it Go” cím utal az elengedésre, ami ugye elég gyakori LMBT embereknél, ha már csak a szerelmet nézzük. De akár utalhat arra is, hogy engedjük el azokat, akik nem képesek elfogadni minket olyannak, amilyen. Csakhogy a filmben Elsa valójában saját magától menekül, azzal az ürüggyel, hogy a testvérét, a népét védi. De valójában nem rendezte le a múltját, ennek fényében énekelte el, hogy “Let it Go” amit így sokkal inkább szánalmasnak tartok. Viszont a Disney meglovagolta az LMBT témát, ha már egyébként is trend lett, és belengette, hogy Elsa valójában leszbikus. Aminek a Jégvarázs II történetének szempontjából egyébként semmi relevanciája nincs, egyszerűen csak vissza akarták adni, hogy a “Let it Go” LMBT himnusz lett, hát akkor itt van nektek egy LMBT karakter. Ezenkívül a filmnek semmilyen LMBT vonatkozása nincs. Ez már inkább arra az új trendre utal, amerre a világ tart a PC-vel, a túlzott feminizmussal és a túlzott LMBT jelenléttel. A kritikusabbak szerint már jó ideje gondok vannak a Disney klasszikusokkal a trendek terén, én sokáig elnéző voltam velük. A Zootropolis volt az első, aminél érzékeltem, hogy talán ez sok lehet, de ami igazán bosszantott, az a Vaiana. Néhány klasszikus film formájában újragondolt változatát is átírták ennek jegyében, a legjobb példa erre az Aladdin, ahol Jázmin lesz az új szultán (szultána).

De térjünk vissza a Jégvarázs II-re. A DVD kiadvány a maga megszokott egyszerűségében jelent meg. Fekete tokban szürke színű lemez, és a film mellé semmilyen extrát nem csomagoltak. A borító viszont egész szép. A hivatalos kép került a DVD-re, és bár ugyan érthető, hogy miért van sok lehullott falevél a borítón (inkább őszi hangulatot sugároznak), az első film borítója jobban visszaadta a téli hangulatot. Ettől függetlenül a borító a maga egyszerűségével együtt is rendben van.

Úgyhogy küllemben újdonsággal nem szolgáltat a Pro Video, de ez a trend európaszerte, de talán világszerte is. Mindenesetre érdemes gyűjteni a Disney klasszikusokat és néha így is nézni a filmeket.

Film: 5/10
Kép: 8/10
Hang: 10/10
Szinkron és felirat: 6/10
Extrák: 0/10
Borító: 5/10

+ Végre nálunk is megjelent, ráadásul német szinkronnal és felirattal!
– Extrák nélkül, ráadásul maga a film is kifogásolható.

48%

Csak egyetlen betű különbség... és már teljesen mást jelent a mondat

Azt elfelejtettem megírni, hogy a holland ZH részint figyelmetlenség miatt lett 86%-os. Hiába figyeltem, ellenőriztem, hogy minden rendben van-e, apró hibák maradtnak a szövegben. De mi van akkor, ha ezek az apró hibák teljesen megváltoztatják a mondat jelentését? Két ilyen hibát vétettem, kezdeném a viccesebbel.

Bestellen vs. Bestelen
Hollandosok már tudhatják miről van szó, de aki nem tudja a nyelvet, az már ennyiből is láthatja, hogy a különbség csupán egy l betű, mégis mennyire mást jelent a két ige. Bestellen: rendelni, Bestelen: meglopni. A mondat, amit írtam, így lett volna, helyes:

Ober, sorry! Kunnen we nagerecht bestellen? - Pincét, elnézést! Rendelhetünk desszertet?

Én meg ezt írtam:

Ober, sorry! Kunnen we nagerecht bestelen? - Pincér, elnézést! Ellophatjuk a desszertet?

Meglopni, ellopni, most a magyarosságra törekedtem, de amúgy ellopni valamit az simán stelen. Mindenesetre valahány holland ismerősömnek ezt megírtam, könnyeztek a nevetéstől. Egyébként a holland nyelv az első, ahol megfigyeltem, hogy egy betű különbséggel mennyire mást jelent egy adott szó. Lehet, hogy angolban, németben is van erre példa, sőt a japánban erősen rémlik ilyen, de konkrét példa most nem, de erre konkrétan most figyeltem fel először. Akár, L'art Pour L'art Társulat poént is össze lehetne állítani, ha magas szinten állnék hollandból, ezt meg merem kockáztatni. De ez azért gyönyörű: Még meg is kérdezi, hogy ellophatja-e a desszertet.

A másik tévedésem nem annyira vicces, de jól szemlélteti, hogy mennyire kell vigyázni, hogy írunk le egy szót.

Gesloten vs. Besloten
Ez is olyan, hogy nem tűnt fel, hogy baj van itt. Gesloten: zárva van, illetve a sluiten (bezárni) ige perfekt alakja. A Besloten: eldöntötte. A mondat, amit írtam, így lett volna helyes:

Heb je besloten, wat je gaat eten? - Eldöntötted, hogy mit eszel?

Én meg ezt írtam:

Heb je gesloten, wat je gaat eten? - Bezártad, hogy mit eszel?

Teljességgel értelmetlen. Ráadásul, mivel nincs tárgya az igének, ezért zijn-nel kellett volna írjam (Ben je gesloten...?), akkor meg azt jelenti a mondat első fele, hogy "Be vagy zárva...?" Mert állapotváltozás lesz akkor. Csak akkor lehet hebben, ha van tárgya az igének, de legalább az "er" határozószóval vissza kell rá utalni, ha tudható, hogy miről van szó. De az a gyönyörű ebben, hogy még a hollandok közül sem tűnt fel mindenkinek, hogy itt baj van, úgyhogy minden elismerésem a tanárnőé, hogy ezt észrevette.

Az első holland ZH eredménye

Ma megírtuk az első holland ZH-t, és pár órára rá meg is lett az eredmény, 86% lett. Ez azt jelenti, hogy mivel a tanárnő két holland tárgyat tanít, ezért az egyik tárgyból négyest fogok kapni, a másikra ötöst. Az az igazság, hogy eleinte kicsit csalódott voltam, mert a két ötösre pályáztam, és így olyan érzésem van, mintha egy ponttal maradtam volna el a győzelemtől. Konkrétan beugrott az 1996-os Játék határok nélkül 2. elődöntője, ahol magyar színekben Eger város csapata 57 ponttal, egy ponttal maradt el a portugál Moura csapatától és végzett a 2. helyen.

Az elején csalódott voltam, de aztán amikor meghallgattam a JAM Project: Ryujou című dalát, és hihetetlenül ellazultam. Megörültem az eredménynek, és inkább annak örültem, hogy a helyemen vagyok. Végre azt csinálom, amit szeretek, és jó is vagyok benne. Egyébként is már csalódottságomban is voltam annyira észnél, hogy éreztem, hogy vigyázni kell, hogy ne menjek át maximalizmusba. Azt kifejezetten negatív emberi tulajdonságnak tartom, mert csak a tökéletessel elégszik meg, és ha csak egy picivel is marad el tőle, már úgy érzi, hogy a befektetett munka nem ért semmit. Találkoztam néhány ilyen emberrel életem során, és ritkán láttam az arcukon mosolyt. Folyamatosan stresszeltek azon, hogy a munkájuk csak tökéletes lehet, úgy érzékeltem, hogy túl sokat dolgoznak. Pedig fontos megtanulni elégedettnek lenni a szimplán jó munkával, mert egyrészt annak is van eredménye, másrészt meg sokkal kevesebb stresszel jár. Számomra az oldottabb személyiség fontosabb, mint az, hogy egy adott munkába irreális sok időt öljek, csak azért mert nálam 100%-os vagy 0%-os eredmény létezik. De a maximalizmusnak is megvan a maga lelki háttere. Én vállalom, hogy nálam az, hogy elég későn találtam meg, hogy mi az, amit szeretek csinálni, és amiben jó vagyok, és mivel eddig szinte csak kudarcok értek, szinte át akartam lengetni az ingát a túlsó oldalra. De ez nagyon nincs jól. Ezt jelezték többen is, mondták, hogy legyek elégedett a négyessel is, mert az is nagyon jó eredmény. Érzem, és tudom, hogy igazuk van, és erre fogom edzeni magam. Persze azért sokat fogok tanulni, és nem fogok pánikba esni, ha esetleg ötösöket is kapok. :) Egyébként meg jó hangulatban telt a ZH írás, ugyanis mivel ki volt kapcsolva a mikrofon, ezért hallgattam közben a JAM Project: Big Bang albumát, és végig jókedvem volt a dolgozat írása közben. Megint nagyon rákaptam a JAM Project dalokra, és ha nagyon rákapok a JAM Project dalokra, akkor nálam éjjel-nappal szinte csak a JAM Project megy.

Mindenesetre ez az eredmény abból a szempontból is kijózanított, hogy ha tavasszal pályázni fogok a szeptembertől induló Erasmus programra, hogy Hollandiában járhassak egyetemre, akkor igyekszek reálisan választani egyetemeket. Már érdeklődök egyébként felőle, és ahogy azt vártam, a Leideni egyetem a legnépszerűbb a diákok körében, oda többszörös a túljelentkezés. És mi tagadás, én is pályázok arra az egyetemre. Azt fogom csinálni, hogy mivel oda szeretnék leginkább eljutni, ezért azt fogom első helyen bejelölni, aztán második és harmadik helyen (tudtom szerint három egyetemre lehet jelentkezni) pedig olyan egyetemeket fogok válaszani, ahol színvonalas az oktatás és a Károlihoz köthető tanulmányokat tanítanak. Fogok majd tanárokkal beszélni, hogy mely egyetemeket ajánlják, megkérdezem az Erasmus irodát is, hogy mely egyetemekre hányan jelentkeznek, és azokat fogom második, harmadik helyre megjelölni, ahova szívesen járnék, az egyetemhez köthető, jó minőségű oktatás zajlik, és reális esély van bekerülni oda.

Februártól németet is fogok tanulni, és ez is nagyon lelkesít. Az idegennyelvi lektorátusnak köszönhetően van lehetőség második idegen nyelvet tanulni. Jártam egyébként most is ide, holland kezdőre (hogy minél több helyről halljam a nyelvet). Egyébként nagyon jó volt, de szeretnék németül is jól beszélni. Meg mondta is a tanárnő nekünk (ketten voltunk Néderlandisztikások), hogy szeretné olyanoknak megadni a lehetőséget, akik szeretnének hollandul tanulni, és nincs más lehetőségük rá. Teljes mértékig elfogadtam. Volt egyébként Kahoot játék holland kezdő témában, és mi ketten végeztünk az első két helyen (csak szerényen: én lettem az első, kb. 1.300 pont előnnyel), tehát itt arról is van szó, hogy a többiek mintha nem rúghatnának labdába mellettünk, mert amúgy a 3. helyezett is lelkes és elhivatott a holland nyelv kapcsán. Úgyhogy februártól német, és beszéltem is azzal a tanárnővel, aki a németet tartja. Nagyon lelkesítő volt, már most olyanokat mondott, hogy úgy érzem, hogy az egyetem végére felsőfokon fogok beszélni németül. Ő volt az első, aki elmagyarázta, hogy valójában a német egy logikus nyelv. Angol tanár is, úgyhogy van viszonyítási alapja. Tudja jól ő is, hogy nehezebb a német nyelvtan, de már ahogy magyarázta, már összeállt bennem egy olyan kép, hogy úgy érzem, menni fog a német. Arról van ugyanis szó, hogy a német nyelvtan egyes elemeinek is vannak külön elemei (tehát, hogy a Perfektnek haben vagy sein a segédigéje, illetve az erős, vegyes és gyenge ragozások), de ami miatt logikus, hogy a német nyelvben nincs kivétel. Az, hogy egy igének rendhagyó a ragozása, az nem jelent kivételt, mert például, ha tőhangváltós, az azt jelenti, hogy erős ragozású, tehát az erős ragozásúak csoportjába tartozik. Így nincsenek kivételek, míg az angol nyelv tele van kivételekkel, az abból a szempontból nehezebb. Ezt így konkrétan ma hallottam először. És máris úgy érzem, hogy menni fog a német. Egyébként is (talán írtam itt is korábban), hogy ahogy tanuljuk hollandból az újabb és újabb szabályokat, úgy jönnek elő, hogy ilyen van a németben... Hát ez tökre olyan, mint a német... És mivel ezek kellemes érzések, emlékek jönnek elő ezen gondolatok kapcsán, ezért egyre inkább olyan érzésem van, hogy akarok németül tanulni. Szeretnék németül is jól beszélni. Erre lehetőség lesz, és mindent meg is teszek a jó eredményért.