Karácsony János: Az időn túl

A blogot, és a kritikaírást arra is fel fogom használni, hogy olyan albumokról is írjak, melyek méltatlanul nincsenek a köztudatban. Amik a feledés homályába merültek, pedig a minőségük alapján bőven megérdemelnék a nagyobb nyilvánosságot. Az első olyan album, melyről ennek jegyében írok, az 1986-os megjelenésű Karácsony János: Az időn túl című album.

Presser Gábor még az LGT alatt jelentette meg az első szólóalbumát, az Electromantic-ot, Karácsony János az együttes aktív évei után. 1985-ben készültek a dalok, és már beszélt erről az albumról Karácsony János az LGT-könyvben, amikor a jelenlegi helyzetéről kérdezte a riporter. Aztán valamikor 1986 tavaszán jelent meg, és ha ez így van, akkor nagyjából egyidős vagyok az albummal. Egy biztos: Karácsony János már az LGT-nek is nagyon jó dalokat írt, és ezt a magas nívót hozza ezen az albumon is. 1986-ban kazettán és lemezen jelent meg az album, majd 2006-ban kapott egy CD kiadást. Így végre kiváló minőségben hallhatjuk a dalokat, és a CD borító is nagyon jól néz ki. Ilyen jó Hungaroton újrakiadás CD borítója. Olvasható a szöveg a borítón, a zenei adatok, és az is ötletes, hogy magára a lemezre egy régi bakelitlemez képét nyomják rá. Azt is érdekesnek tartom, hogy néhány ilyen régi klasszikus albumokra egy ismert ember ír pár sort személyes gondolatairól, élményeiről az album kapcsán. Jelen esetben a szövegíró, Sztevanovity Dusán írt, egészen pontosan arról, hogy milyen volt a megírt zenére szöveget írni. Valamint, hogy az album szerencsétlen csillagzat alatt született meg, hiszen akkor mással volt a média elfoglalva. Sajnos igaza van, és ez is oka annak, hogy nem kapta meg album a neki járó ismertséget. Akkor már a disco mámorában utazott a fiatalság. Valójában a ’80-as évek is legalább annyira zavaros évtized volt zenei téren, mint a ’90-es évek. Ennek következtében háttérbe szorult az igazán jó élő zene. Mert önmagában a zene nem úgy szorult a háttérbe, hogy kiszorult a köztudatból, hiszen ekkor jött be Magyarországra az igazán kemény rock, metál zene, mely egy réteg számára igazán kívánatos volt. Viszont az olyan albumokért, mint a késői LGT albumok, vagy Karácsony János, az időn túl című albuma, nagy kár. Mint ahogy a 2006-os CD-kiadás által sem kapta meg a neki kijáró figyelmet. Ezt az albumot valamiért nagyon hanyagul kezelte a Hungaroton. Én személy szerint ennek az albumnak a létezéséről csak 2009-ben szereztem tudomást. Persze utána, ahogy lehetett, beszereztem, és sokat hallgattam.

Ezek a dalok olyanok, hogy nyugodtan helyet kaphattak volna a több LGT dal között. De igazából nagyon jó, hogy összegyűlt egy albumra való, aki szereti Karácsony János dalait az LGT albumokon, az ugyanazt a minőséget megkapja ezen az albumon. Többféle dal is hallható ezen az albumon. Helyet kaptak rajta a vidám, önfeledt dalok, ahogy a lassabb, itt-ott melankolikusabb dalok is. Külön felhívnám a figyelmet a “Már nem vigyázol ránk” című dalra, mely eredetileg az LGT Első óriás kislemez című kislemezére került fel. Ha jól emlékszem erre az albumra került fel a dal az eredeti hangszereléssel, ahogy eredetileg eltervezték. Igazából nem tudom, hogy miért lett áthangszerelve, de azt gondolom, hogy jobb az LGT változat. Ott jobban átjön a magány és az elhagyatottság nyomasztó érzése. Azt a dalt nagyon átéreztem már gyerekkoromban is. Karácsony János az saját verziójában kiváló gitárjátékkal erősíti a szöveg mondanivalóját, de nem érzem eléggé kidolgozottnak a hangszerelést, ezáltal átélhetőnek azt, amiről szól a szöveg. Talán helytelen az LGT változattal összehasonlítani, de határozottan azt érzem, hogy elmarad érzelmileg az Első magyar óriás kislemezen hallható változattól. De alapvetően rendben van, ahogy a többi dal is nagyon jóra sikeredett. A szerelmes dalok is határozottan átlag felettiek. Egy érzelmileg érett férfi gondolatait hallhatjuk az érzelmi biztonságról és az intimitásról (A szerelem befogad minket, Mikor újra eljövök), illúziókról (Michelle). De emellett nagyon érdekes képi világgal énekel a magányról és az elhagyatottságról a Semmi vonata című dalban. Ebben a dalban egyébként van egy kiváló zenei motívum, amikor Karácsony János gitárral játssza el az elsuhanó vonat hangját. Az ott nagyon erősre és hatásosra sikeredett. Külön színesíti a dalt a két vers, melyből Karácsony János idéz, és nagyon jó zenét írt hozzájuk.

Alapvetően azért szeretem nagyon ezt az albumot, mert végig átjárja egy pozitív hangulat. Mindegyik dal élő, erős, a hangszerelés és a dallam pedig valamennyi dalt emlékezetessé tesz. És habár negatívnak érződhet a Már nem vigyázol ránk című dalról a véleményem, de jobban illik az album koncepciójához az a változat, ami itt kapott helyet. Az LGT változata nagyon erős lett volna ide, és durván ellensúlyozta volna az album optimista miliőjét. Úgyhogy ez az album így van jól, ahogy hallhatjuk. Hiszen ahogy írtam feljebb, mindegyik dal hozza az LGT-ben írt dalainak színvonalát, és abból kapni egy egész albumra valót… Garancia a minőségre, ez az album tényleg sokkal nagyobb ismertséget érdemel. Úgy érzem, gazdagabb lettem ezzel az albummal.

Zene: 10/10
Ének: 9/10
Szöveg: 9/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 10/10
Hangulat: 10/10

+ Optimista dalok kiváló minőségben
– Talán kicsit lehetne hosszabb

93%

Kisebb baráti találkozó

Körülbelül három és fél hónap után utaztam tegnapelőtt először vonattal. Az okok ismertek, de jó érzés volt végre visszatérni Pestre. Régen indultam már Békéscsabáról találkozóra, úgyhogy kicsit nosztalgikus volt ebből a szempontból. 6.41-kor indult a vonat, és 9.20-ra érkezett meg Pestre. Nem volt az úton semmi különleges, viszont még mindig kevesen utaznak.

Az Infinity eSport Bárba terveztünk menni, de az egyrészt nemrég nyitott újra, másrészt 14 órakor nyit (10 óra helyett, ekkor nyitnak eredetileg szombaton). Ezért azt beszéltük meg, hogy 10 órakor a WestEnd-ben találkozunk, és ott töltjük el addig az időt, amíg nem tudunk menni az Infinity-be. Én érkeztem meg először, a Burger Kingben ettem addig, amíg vártam a többieket. OctoZaky jött először. Hozta a szerszámos cuccát, én meg vittem a Philips CD-s magnómat, hátha meg tudja a kazettás részét csinálni. Kontakt spray-vel akart befújni a kazetta részbe, de ez nem sikerült, mert nem elég hosszú a csavarhúzójának a nyele, ezért a belül lévő csavarokat nem érte el. Azok nagyon belül vannak. Így ez nem sikerült. Aztán megjött Krisse meg Gabrol is.

Beszélgettünk még, aztán felmentünk a Media Markt-ba szétnézni. A DVD-knél beszélgettünk a filmekről, majd átmentünk a Nintendo részleghez, ami a szokásos módon elhanyagolt volt. Ráadásul be se volt kapcsolva a Nintendo reklám a TV-ben. OctoZaky fogta a telefonját, és a távirányítós alkalmazásával bekapcsolta a TV-n a reklámot. Szép volt. A PC részlegnél töltöttünk el még egy adag időt, majd átmentünk az alagsorban lévő antikváriumba. Itt néztünk használt CD-ket, DVD-ket olcsón, illetve én még arra voltam kíváncsi, hogy esetleg megvan-e még az a holland kisszótár páros, amit néhány hónapja láttam. De szerencsére nem én vagyok az egyedüli az országban, aki tanul hollandul.

Ezután villamossal mentünk az Infinity-be. Be is tudtunk menni 14 órára. Leültünk egy asztalra, és kipakoltunk. Sparrow-t vártuk még, mert ő ígért Nintendo Switch dokkolót. Amíg nem jött, addig a Switch kijelzőjén játszottunk Mario Kart 8 Deluxe-szel és Super Smash Bros. Ultimate-et. Hát teljesen kaotikus volt a játék, alig láttunk bármit is a kijelzőn. Vicces volt a játék különben, mert hátul a PC-sek színesítették a hangulatot a "vát dá fák ár jú dúing" féle jó magyaros stílusú angol beszédükkel, amin jókat mosolyogtunk. Egyszer volt olyan, hogy mondtam valamit, már is tudom, hogy mit, de erre hátulról jött valami reakció, amin úgy elnevettük magunkat, hogy percekig állt a játék miatta.

A Mario Kart meccset nem fejeztük be, mert végre jött az egyszemélyes felmentősereg Sparrow személyében, aki hozott Switch dokkolót. Így végre tudtunk TV-n játszani, és mindent láttunk. Itt inkább Smash Bros.-oztunk. Jó volt, meg nem mindig voltam utolsó (én azzal elégedett voltam, hogy ha ötünk közül harmadik voltam), de nem vagyok annyira Smash Bros.-os, hogy hosszú órákon játsszak vele, mint a többség. Úgyhogy váltottunk, és a végén Gabrol jött a játékötletével, Rizikóval játszottunk. Nagyon régen hallottam róla, tudom, hogy valami társasjáték, de konkrétan itt játszottam először. De nemcsak én játszottam vele először, hanem Krisse is, így nekünk külön el kellett magyarázni a szabályokat. Az értetlenségünk Gabrol idegrendszere látta kárát, gondolkodtam azon, hogy rájátsszak-e egy kicsit, de azt már inkább nem. De aztán egész jó játék kerekedett ki belőle. Tetszett a taktikai mivolta, nagyon jól ki van találva az egész rendszer. De ez az a fajta játék, amire nem tudok ráérezni, mert alapvetően egyszerűbb gondolkodásom van. Viszont úgy érzem, hogy ha sokat játszanék vele, egy idő után megtanulnám, és el tudnék sajátítani benne egy olyan taktikát, amivel eredményes lehetek a játékban.

18.25 körül készülődtem, mert a 19.10-es vonattal haza akartam menni. Utána már csak 23.10-kor indul, így azt mindenképp el akartam érni. Még előtte bementem a SPAR-ba, vásárolni magamnak a hazaútra, aztán irány a vonat. A 4-es metró egyenesen elvitt a Keletihez. Nagyon jó volt a mai nap, további inspirációt kaptam arra, hogy tovább keressek diákmunkát, hogy a lehető leghamarabb visszatérjek Budapestre. Bőven megérte ezért, meg találkozni a barátokkal.

Haikyuu!! manga 5. kötet japánul

Hihetetlen, hogy az április 15-én leadott rendelésem csak ma teljesült. Persze nagyon jól tudom az okát, állt az élet egy darabig a COVID-19 (amit csak COVID-neunzehn-nek hívok magamban, mert németül hallom a legtöbbször) miatt, úgyhogy értem én, csak meglepett. Mondjuk postolt egy képet a CDJapan arról, hogy majdnem egy egész szobányi csomag vár küldésre. Jó eséllyel az enyém is köztük volt. Ha jól emlékszem, annyi volt, hogy a japán posta nem vett és nem fogadott küldeményeket, meg hát a Magyar Posta sem fogadott több országból küldeményt, ezért elég sok csomag állt a CDJapannél. Így az enyém csak most, két és fél hónappal a rendelés után érkezett meg.

De az a lényeg, hogy megvan, és örülök, hogy japánul is gyűlik a Haikyuu!! ^^

Sikertelen próbálkozás

Tegnap megpróbáltam a DVD felvevőről felvenni egy játékomat, ami kikerülhetne YouTube-ra, de sajnos nem sikerült. A DVD felvevő nem működik, hiába nyomom az "open" gombot, nem jön ki a lemezkiadó tálca. Mondjuk aztán eszembe jutott, hogy volt már ezzel korábban is probléma azzal a DVD felvevővel. Samsung DVD-HR755 márkájú, anyámék jól beleválasztottak, amikor megvették, ugyanis drága is volt, ráadásul már akkor is kifejezetten rossznak írták. De sokáig csak anz volt feltűnő, hogy bekapcsolt állapotban eléggé hangos volt. De aztán jött ez is. Egyébként a merevlemezre (valószínűleg ez zúg olyan hangosan) történő felvétel működik, az ment végig, csak ott álltam meg, hogy kiírjam DVD-re. Úgyhogy az a merevlemezen marad.

Pedig közzé tettem volna a játékomat, még akkor is, ha messze nem volt tökéletes. A Mario Kart: Double Dash!!-sal játszottam egy 150cc All-Cup Tour bajnokságot Toaddal és Koopa Troopával párban. 107 ponttal végeztem végül a 3. helyen, kifejezetten rapszodikus játékkal. Ugyanis volt olyan, amikor szerencsém volt, és gombával, rövidítésen be tudtam vágódni 5. helyről a 2. helyre, de volt olyan, hogy a cél előtt kaptak el, és fentebb említett két helyezés közül a rosszabbikat értem el. Már csak azért is kitettem volna, mert emlékezetes volt számomra, volt néhány pálya, ahol kifejezetten izgultam, hogy ne kapjanak el. Élveztem végig a játékot, ami annak fényében nagy szó, hogy a Double Dash!! az általam legkevésbé szeretett Mario Kart játék. És nagyjából ilyen videókat tervezek egyébként kitenni. Egyébként sem vagyok az a nagyon kemény hardcore játékos, és nem az a célom, hogy jelen esetben is, hogy minden egyes pályán rajt-cél győzelmet arassak, és a maximális, 160 ponttal fejezzem be a játékot, hanem hogy azt mutassam meg, hogy miért lehet jó ezzel a játékkal játszani. Milyen élményt adhat ez a játék. Valószínűleg ez sokkal kevesebb embert érdekel, mint az, hogy milyen extra titkok, rövidítések vannak mondjuk egy Mario Kart-ban, vagy hogyan lehet profin 100%-ra végigvinni a Super Mario 64-et, de azt csinálja más. Nekem is megvan a magam elképzelése, milyen játékot tartok ideálisnak, ezt tenném ki YouTube-ra.

Csak erre még várni kell, mert jó eséllyel egy másik DVD felvevőt kell vennem. És az biztos, hogy Sony márkájú lesz. A Samsungot egyébként jó ideje nem szívlelem már, mert én is tapasztalom, de főleg róluk terjed városi legenda szintjén, hogy élen járnak a tervezett elavulásban. Vagyis, hogy bizonyos része az adott műszaki cikknek elromlik, ami miatt az egész szinte használhatatlan lesz. Vagy okostelefonoknál nem kap egy idő után frissítést. Valamennyit olvastam erről, de nincs olyan szintű tudásom, hogy erről részletesen írjak. A Sony-t egyébként azért pártolom, mert ami van nekem tőlük műszaki cikkek, azok nagyon jól bírják, és nagyon jó minőségűek, még a régiek is. Egyetlen problémát tapasztaltam náluk, hogy a Blu-ray felvevő, ami van nekem (BDP-S370) az USB része valamiért eléggé kényes, és nem ismer fel minden Pen Drive-ot, és minden fájlt. Ezt leszámítva más problémával nem találkoztam még Sony terméknél, ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy nincs is.

A lényeg most az, hogy én most csak úgy tudok gameplay videókat kitenni YouTube-ra, ha lesz majd egy másik DVD felvevőm.

Bővülő YouTube tartalom

Jó ideje ott áll a YouTube profilom, és kacérkodok a gondolattal, hogy megtölthetném tartalommal. A legokosabb, ami eszembe jut, és nem ütközik szerzői jogokba, az gameplay videók gyártása. És tudnék is ilyet, méghozzá 7 Nintendo konzolon. Van egy Samsung DVD-HR755-ös DVD felvevőm, és ha ehhez csatlakoztatom a konzolt, akkor fel tudom venni a játékot, amit játszok, majd kiírni DVD lemezre, gépen megszerkeszteni YouTube-képes állapotba, és kerülhet is fel. Na persze, nem ész nélkül veszem az írható DVD-ket. Lesz egy újraírható DVD-m, arra kerül fel mindig az aktuális játék. A DVD felvevő le is tudja törölni az újraírható DVD tartalmát, majd új adatokkal megtölteni. Szerencsére rendben működik, az alábbi konzolokról tudok játékokat felvenni:

• Nintendo Entertainment System
• Super Nintendo Entertainment System
• Nintendo 64
• Nintendo GameCube
• Game Boy (A Super Game Boy-nak köszönhetően)
• Game Boy Color (A Super Game Boy-nak köszönhetően)
• Game Boy Advance (A Game Boy Player-nek köszönhetően)

Ha beindul a dolog, és anyagilag is majd megengedhetem magamnak, veszek magamnak egy jobb Avermedia nevű cuccot. Egy olyat, ami 1080p és 60 fps-ben vesz fel játékot, és azzal tudok majd Wii, Wii U, később Nintendo Switch, és a Wii U által Nintendo DS játékokat is felvenni.

Mindenféleképpen csak konzolról veszek fel játékot. Emulátor nem jöhet szóba. Egyrészt nehezebb is kezelni azon a játékokat, másrészt, meg szerintem itt-ott szembetűnő, hogy nem eredeti a játék. Bár ez inkább az én érzetem. Ha nézek YouTube-on gameplay videót, akkor nem tudom megmondani, hogy az eredeti-e vagy sem. De én csak eredetiekkel játszok. Leginkább magam miatt.

YouTube profil

LGT: Locomotiv GT

Zenei kritikáimban, véleményeimben jelentős szerepet fognak kapni nemcsak a Zorán, hanem az LGT albumok is, hiszen gyerekkoromban az LGT hatására lettem zenerajongó. Nekik köszönhetően tölt be különleges szerepet az életemben a zene. Ez pedig annak az érdeme, hogy a családom is nagy rajongója az együttesnek, amikor 1992-ben valamennyi album kijött CD-n, nővérem megvette mindet, méghozzá a dobozában. Sajnos az a doboz már nincs meg, de az albumokat azóta is nagy becsben tartom. Bár az az igazság, hogy a doboz sem menti meg attól a ténytől, hogy a Hungaroton nagyon mostohán bánt az LGT albumokkal, ugyanis nemcsak hogy igénytelen kiadásban jelentek meg CD-k, hanem a hangminőség is néhány albumnál a kazetta minőségét sem éri el. A mai napig nem értem, hogy miért úgy adták ki az LGT albumokat (mondjuk ez igaz, minden olyan régi albumra, melyeket a Hungaroton a CD-korszak elején – ’90-es évek elején – adott ki CD-n) hogy csak a lemez első borítója látható, a hátsó borító helyett meg fekete alapon olvashatók az információk. Pedig a Hungarotonos Zorán albumok már egész jól néznek ki. A Zorán albumoknál már megoldották, hogy a hátsó borító kép is látszódjon, ráadásul a belső füzetben olvashatók a szövegek, az album borítójához “hű” dizájnnal a háttérben. Az LGT albumok meg végig megmaradtak a hátsó borítón fekete háttérre írt adatokkal, ráadásul a belső borító ugyanazokat tartalmazza, csak fehér alapon. Mondhatjuk, hogy elbántak az LGT albumokkal, mert némely album hátsó borítója kifejezetten szépre sikeredett. Ahogy az első albumé is.

Az első album borítója ugyanis kifejezetten szép, a hátsó borítója már-már művészinek hat. Az első borítón az együttes négy tagja látható, ha jól emlékszem, egy múzeum termében készült a fénykép. A hátsó borító meg nagyon érdekes. A halakból ítélve, egy akváriumban lehet az a kis fehér játékvonat, ami látható, az írás pedig szinte már díszbetűkkel van írva. Nagyon szépnek tartom a borítót, ugyanakkor kontrasztosnak is, hiszen a rockzene sohasem az eleganciájáról volt híres. Egyébként megvan az “És ilyen a boksz? Az LGT sztori” című könyv, ezt többször elolvastam, most is újra olvasom, hogy hátha háttérinformációkból még jobban megértem az album mondanivalóját, koncepcióját. Nagyon szeretem olvasni, egyrészt hihetetlenül érdekesek a történeteik, másrészt nagyon őszintén beszéltek az őket ért eseményekről, élményekről.

Például érdekes volt azt olvasni, hogy már az első album is feszült légkörben született. Frenreisz Károly ugyanis sehogy nem tudott beilleszkedni az együttesbe, és ez ki is hallható az első két albumon. Ugyanis olyan szinten különbözbek a Frenreisz Károly által dalok, mintha valami más együttesnek a dalai tévedésből bekerültek volna az LGT albumaira. A Presser Gábor és Barta Tamás által írt dalok nagyon jól összepasszolnak, azok egységesek, de Frenreisz Károly dalai annyira kilógnak, mintha már lélekben a két évvel később az általa alapított Skorpió együttesnek írta volna ezeket a dalokat. Én ennek ellenére szerettem Frenreisz Károly zenéit (A Skorpió zenéjét is szeretem), mert szeretem azt a stílust, amit művel. Nagy zenésznek és zeneszerzőnek tartom őt.

Ennek ellenére kijelenthető, hogy ő némileg felborítja az album koncepcióját, egységét. Viszont tetszik, hogy sok a hangszeres játék a dalokban. Amennyire ismerem a ’60-as, ’70-es évek zenéjét, azt gondolom, hogy az LGT első albuma annak idején forradalmi lehetett, hiszen tudtom szerint ez az első igazán rock stílusú album Magyarországon. Ráadásul hihetetlen dallamosak a zenei betétek, az egész albumnak van egy nagyon sajátságos hangulata, amit csak itt érzek, semelyik másik albumnál nem.

Két mélypontot tudnék az albummal kapcsolatosan mondani. Az egyik inkább szakmai, a másik személyes élmény. A “szakmai” mélypont számomra a Hej, én szólok hozzád című dal, amit én igazából az egyik legrosszabb LGT dalnak tartok. Maga a szöveg, Presser éneke is nagyon furcsa, de Barta gitárjátéka a dal második felében is nagyon rossz. Ott ugyanis szimplán csak azt bizonyítja, hogy tud gitározni, meg hogy milyen fogásokat tud, de az egész zene annyira dallamtalan, hogy egyszerűen nem tudom, hogy hol tartunk, és a végén Presser éneke olyan érzetet ad, mintha a semmiből jött volna elő. A másik mélypont személyes élmény, ez pedig a Sose mondd a mamának. Konkrétan féltem gyerekkoromban ettől a daltól. Ugyanis annyira félelmetes volt számomra a dal végén hallható ördögi kacaj, annyira élethű volt, hogy mindig befogtam a fülem, hogy ne halljam. Persze egy idő után, ahogy megértettem a szöveg ironikus mondanivalóját, és hogy hány aspektusból lehet értelmezni, úgy már persze teljesen más az egész, de gyerek fejjel, amikor nem értem a szöveget, csak élvezem a zenét, rettenetesen ijesztő volt az a dal.

Ezeket leszámítva, kiváló az album, és egy hosszútávú zenei pályafutást vezet fel az album. Fantasztikus zenei játékok hallhatók az albumon. Többször el is gondolkodtam azon, hogy kísérletező jellegűnek említették a tagok az albumot, és ez tényleg hihető, de ha ilyen zenei alapokkal kísérleteznek, az több, mint ígéretes. Egyedül, ami nem tetszik, amit írtam, a “Hej, én szólok hozzád” zenei alapja, illetve hogy nincs annyira gazdagon hangszerelve, ezáltal kicsit szegényesebbnek hat ez az album. Talán leginkább itt érhető tetten az a “kísérletező jelleg”, amit említettek, meg hogy állítólag 1 hét alatt vették fel a dalokat. Ezt leszámítva, ha minden kísérletező jellegű album ilyen lenne, nem léteznének rossz albumok. 1971 decemberében jelent meg ez az album, tehát már 50 éves. És még mindig nagyon jó hallgatni. Így születnek az igazi, örökzöld slágerek. Minden egyes percért megérte dolgozni ezért az albumért.

Ének: 9/10
Zene: 8/10
Szöveg: 8/10
Hangszerelés: 6/10
Borító: 9/10
Hangulat: 9/10

+ Kiváló bemutatkozó album
– Szegényes hangszerelés, plusz ezen van az együttes egyik legrosszabb dala

85%

A miniszter félrelép DVD

Ha már az utóbbi időkben belelendültem a DVD-k elemzésébe, akkor írnék még egyről, ami szintén megvan, és azt gondolom, hogy érdemes is írni róla. Ez pedig a Miniszter félrelép, mely a ’90-es évek egyik legsikeresebb – és talán az egyik legjobb – magyar filmje. Bár a legjobbal kicsit csínján bánnék, még a ’90-es évek távlatában is, hiszen szokás azt mondani, hogy igazán jó magyar film legalább 30 éve nem készül, és ez sem mondható feltétlen nagyon-nagyon kiemelkedőnek. Több tézis van arra, hogy miért nem készül jó magyar film. Egyrészről mondható, hogy alapvetően lényegesen alacsonyabb költségvetésből készül nálunk egy film, mint tőlünk nyugatabbra. De azért lehet példát mondani alacsony költségvetésű kiváló filmre is. Amit inkább indoknak szoktak mondani, hogy a magyar nép lelkületére utal, hogy nem a valóságra kíváncsi, hanem csak szórakoztassák őket. Ennek a szórakoztatásnak egy nagyon sajátságos változatába enged betekintést a film.

A szórakoztatás sajátságos formája leginkább abban nyilvánul meg, hogy a magyar színészet szinte legjobbjait láthatjuk, vagy legalábbis biztos, hogy a legtapasztaltabbakat, akik rengeteg színdarabban, filmben játszottak. Az az érdekes, hogy igazából ez is lehetne az a tipikus magyar film, ami csak szórakoztatni akar, nem hivatott minőségi alkotást a mozivászonra vinni, de a színészek döntő többsége olyan kiváló alakítást nyújtott, hogy magukhoz emelik a film színvonalát, és valójában emiatt látják sokan kiválónak ezt a filmet. Az biztos, hogy megérte annak idején, 1997 decemberében elmenni, megnézni a moziban ezt a filmet, én is láttam moziban. És azt kell mondjam, hogy most is jó volt újra megnézni. Én személy szerint nem rajongok annyira Koltai Róbertért, mert már az a túlságosan esetlen személyiség, aki már segíteni nem képes magán. Nagyon emlékezetes filmes alakítást sem tudok tőle mondani. Egyetlen egy megnyilvánulását szerettem, amikor az Activity című vetélkedőben rajzolnia kellett, az nagyon poén volt, ahogy elintézte. Kern Andrást viszont nagyon jó színésznek tartom. Hihetetlen spontánnak tűnnek az alakításai, mintha teljesen eggyé válna a szereppel, amit alakít. Sőt, én még a Heti Hetesben is szerettem, amikor egy-egy hír kapcsán eljátszották az adott jelenetet, vagy úgymond “elfogott egy levelet”. Azok nagyon jók voltak. Egyetlen egy megnyilvánulása volt nagyon kellemetlen. Azt hiszem, 2002 húsvétjának környékén volt az, hogy a Heti Hetesben volt vendég, és mindenkit meglocsolt. Ezt leszámítva nagyon szimpatikus, amit csinál. Ebben a filmben is azt gondolom, hogy nagyon jól alakította a miniszterelnök szerepét.

Mert miről van szó? Vitt Péter miniszterelnök egy éjszakai légyottra hívja el az ellenzéki titkárnőt, Tündét az Astoria szálló elnöki lakosztályába. Minden jól indul, érzékelhetően Tündének is kívánatos a miniszerelnök úr. Amikor épp beindulnának a dolgok, Tünde elhúzza az ablak függönyét, és az ijedtségtől dermedten konstatálja a holttestet, ahogy rácsukódott az ablak. Innentől indul be igazán a történet. Hiszen milyen már az, hogy a miniszterelnök úr egy holttest “jelenlétében” tart légyottot az ellenzéki titkárnővel? Minimum véget vetne a politikusi pályafutásának, ha ez kitudódna. Hogy ennek elejét vegye, a miniszterelnök úr magához hívatja a titkárát, Galamb Sándort, aki az éjszakai ülésen helyettesíti a miniszerelnök urat, hogy addig “foglalkozzon” ő a holttesttel. Ezzel pedig egy véget nem érő hajsza indul meg a “túlélésért”, amit tovább bonyolít a titkárnő, Tünde barátja, aki nyomoztatott a barátnője után. Emellett fény derül arra is, hogy ki az a titokzatos holttest, és további szereplők bonyolítják a történetet.

Alapvetően nagyon jó film, tele eszméletlen poénokkal. Sőt azt is ki lehet jelenteni, hogy 2020-ban is nézhető, de azt gondolom, hogy ott követték el a súlyos hibát, hogy annyi szálat “kötöttek” már a végére a történethez, annyi oldalról igyekeztek poénokkal megtölteni a filmet, ami ugyan sikerült, mert sok nevettető jelenet van, de a végére annyira bonyolult lett az egész, hogy abból már csak egy módon lehetett kijönni: Megjelent a rendőrség, és mintegy gordiuszi csomót elvágva, letartóztattak mindenkit, akinek köze volt azon az éjjelen az elnöki lakosztályhoz. Itt a kevesebb, több elve jobban érvényesült volna.

Minden másban jó a film, és tényleg az átlag magyar filmek felett van, színvonal terén. Amire külön kitérnék, az a zene, a filmhez írt dalok. Hihetetlen kontrasztos számomra. A filmet Somló Tamás: Találj rám című dala nyitja. Hihetetlen kellemes dal, mondjuk effektíve nagyon szeretem Somló Tamás énekesi karrierjét, de erről írtam már többször, és fogok is még. Jelen van Geszti Péter is, aki hát… Hozza a szokásos színvonalát, amit rapszodikusnak mondanék. Egyrészt az idétlen játéka a magyar nyelvvel, ugyanakkor érzékelhetően mindig vigyázott arra, hogy ne menjen le egy színvonal alá, ezért tartották őt sokan jónak a ’90-es években. Itt debütált a Jazz+Az nevű formáció. A film végefőcímdalát Kern András és Koltai Róbert együtt éneklik (Csak ússzuk meg!). Alapvetően nem rossz, de felejthető dal. Ami a mélypont számomra, az Postássy Juli: Puszinyuszi című dala. Egyrészt ott azért adta alább Geszti Péter szövegileg, másrészt undorító számomra az a “játék”, amit Postássy Juli művel a dal végén. Kapcsolódik ugyan a filmhez, de nem vagyok kíváncsi arra, hogy miket mondana a férjének az ágyban. Főleg úgy nem, hogy egy középkorú, kövér férfit képzelek el mellé, aki szexuálisan teljes mértékig kivénhedt. De majd tervezem megvenni a filmzenét, mert amúgy nem rossz, meg hát gyűjteménybe miért is ne?

Maga a kiadvány egész jó. Szeretem, ha a belső lapon olvashatók a jelenetek címei, és a lemezre nyomtatott kép is rendben van. Extrák terén is kiemelkedő a DVD, hiszen az interjú együttesen majdnem 50 perc hosszú. Egyetlen hátrány, hogy nem lehet egyszerre lejátszani az egészet. A werkfilmet is érdemes megnézni, bár itt belevágtak néhány mondatot az interjúkból. Érdekes volt megtudni, hogy ez a film az átlag magyar költségvetéshez képest több pénzből készült. A rendező, Andy Vajna hozta magával a filmkészítés amerikai kultúráját, hiszen minálunk egyáltalán nem bevett gyakorlat az úgynevezett átforgatás. Ennek az a lényege, hogy ugyanazt a jelenetet többször, több kameraállásból veszik fel. Ez azért lehet jó, mert előfordulhat, hogy úgy találnak meg egy jó kameraállást, vagy valami nagyon jó jelenetet, amire ott a forgatás során nem is figyelnének fel, csak utólag, a vágás során lenne szembetűnő. Csak a színészek inkább arról panaszkodtak, hogy ez rettenetesen fárasztó, mert egy-egy jelenet felvétele sokkal tovább tart. Nem utolsósorban, mivel a többszörös felvétel következtében sokkal több kockát vesznek fel, ezért a forgatás is sokkal költségesebb. A csoportkép készül is érdekes, és azt is jó volt látni, hogy a balesetet hogy vették fel. Erre külön nagyon kíváncsi voltam. Aztán megnézhető még a “Csak ússzuk meg!” és a “Puszinyuszi” videoklipje. Az utóbbi valamiért rövidített változatban került fel, amit a dal szörnyűsége miatt ugyan nem bánok, de azért azt, hogy valahol meglegyen teljes változatban, azt azért díjaztam volna.

Mégsem kifogástalan a kiadvány. A kép ugyanis eléggé rossz minőségű. Pixeles, a színek is olyanok, mintha videokazettáról másolták volna DVD-re. Az extrák képminősége viszont meglepően jó. Az méltó a DVD-hez. A hang nagyjából rendben van. 2.0-ás magyar hang van rajta, feliratot nem készítettek a filmhez.

Jó lett volna egy olyan DVD-n őrizni ezt a magyar filmet, mely kép és hang terén kifogástalan minőségű. Ha már ennyire népszerű, és a mai napig emlegetik. Főleg, ha ennyire drága volt a gyártása. Ehhez képest a DVD kép- és hangminőség terén sokkal inkább low budget feelinget ad. Élek a gyanúperrel, hogy ez a DVD is 6-7000 forint volt eredeti árán. Hát távolról sem ér annyit. De alacsony áron, mint jó magyar filmet, megéri megvenni.

Film: 8/10
Kép: 5/10
Hang: 6/10
Extrák: 8/10
Borító: 9/10

+ Mert készül jó magyar film
– Hozzá méltatlan kép- és hangminőség

75%

Egy kisebb tárhelyű pen drive

Tegnap este beruháztam egy 8 GB tárhelyű Pen Drive-ra. Természetesen ez is Philips márkájú. Ezt arra vettem, hogy egyrészt zenéket zenelejátszó eszközön hallgassak, másrészt kisebb dolgok (pl. nyomtatnivaló, tananyag) nálam legyen Pen Drive-on, ha máshova kell, vagy máshonnan kell haza. Tehát ez lesz az a Pen Drive, amit magammal viszek mindenhova. Zene terén meg olyanokat tennék rá, amik már nem jelentek meg CD-n (tehát legújabb zenék), vagy nincsenek meg eredetiben. Tettem is egy próbát, rátettem Hayashibara Megumi: Slayers MEGUMIX albumát, és kiválóan működik a Philips CD-s magnómon.

Nem egy előnyös kép, de csak mivel eléggé hátul van az USB bemenet, ezért csak úgy tudtam egy olyan képet csinálni, ahol látszik, hogy a Pen Drive a magnóra csatlakoztatva, és a kijelzőn is látszik az egyes szám. Mindenesetre rendben lejátsza, úgyhogy örülök neki.

Mondjuk akadt egy kisebb bonyodalom, mert anyám is megkért arra, hogy tegyek az ő Pen Drive-jára is zenét, amiket szeret, és tudja hallgatni. Örömmel, rá is tettem egy albumot, amit szeret, csak azt a Pen Drive-ot sehogy nem tudta a magnó lejátszani. Integral 4GB-os Pen Drive-ról van szó. Sokáig nem is tudtam, hogy mi a baj, csak amikor vettem a Philips-et, akkor gondolkodtam el azon, hogy lehet, hogy az Integral fájlrendszere rossz? Eszembe jutott, hogy anyám TV-je, a Blaupunkt egyszer kiírta, hogy FAT32 fájlrendszerű külső merevlemezzel tud kommunikálni. Megnéztem az Integral Pen Drive fájlrendszerét, az NTFS-ben volt. Sejtve, hogy ez lehet a baj forrása, gyorsan átmentem rajta FAT32-vel, rátettem egy albumot, azt már rendben lejátszotta. Ezek szerint vannak eszközök, melyek csak a FAT32 fájlrendszerű USB Stickkel tudnak kommunikálni. Most már ezt is tudom.

Kíváncsiságból megnéztem, hogy hol van a Philips importőri irodája, raktára. Rajta van a papíron, hogy Curieweg 15, Alphen aan den Rijn, kíváncsi voltam arra hogy mennyire van messze attól, ahol laktam Alphen aan den Rijn-ben, amikor ott töltöttem a hétvégét. Hát, én a város egyik végében voltam, a raktár pedig a másik végén van. A vasútállomás van félúton, és még onnan is sokat sétáltam a szálláshelyre. Arra már nem voltam, de ahogy elnéztem, a Curieweg-en több raktárépület is van. Lehet, hogy ott könnyen találnék munkát, ha Hollandiában lennék, a Philips-nek meg szívesen dolgoznék.

Új és régi Philips cuccok

Békéscsabán a Tescóban kaphatók lettek Philips Pen Drive-ok és MicroSD memóriakártyák. Egészen pontosan ezt néztem ki magamnak, és tegnap meg is vettem. A New Nintendo 3DS-embe vettem. 32 GB a legnagyobb, amit támogat a kézikonzol, mivel eddig SDHC a memóriakártya. 64 GB-tól már SDXC, és gondolom, azt már nem tudja kezelni a New Nintendo 3DS. De amúgy a 32GB is untig elég. Van digitális formában néhány Nintendo 3DS játék, egy-kettő közülük kb. 25.000 blokkot foglal, ami kb. 3 GB, tehát van mellette hely bőven. Úgyhogy teljesen jó, maximálisan elégedett vagyok vele. Még a telefonba vennék egy 256GB méretűt, ez a maximális, amit a Xiaomi Redmi Note 8T telefonom támogat, de olyat Philipstől még nem láttam. Annyira nem fontos még, mert van bőven hely a telefonon.

Meg lementem a tárolóba, mert rémlett, hogy vannak még Philips cuccok lent. És valóban. Ott volt egy AZ1202-es CD-s magnó, valamint egy SPC 200NC típusú webkamera. Az utóbbival kevés gondom volt, mert az egyrészt kevésbé volt koszos, másrészt meg már semmilyen drivert nem találtam hozzá. Nagyon régi, XP-ig van rá támogatás. Így ha lenne hozzá driver, nagyon sok hasznát akkor se venném, mert igazából már akkor is eléggé rossz volt a képminősége, emlékszem rá. Skype-ra használtuk legtöbbször, amikor nővéremmel ott beszélgettünk. Jó lenne amúgy, ha lenne webkamera, pl. Discord-ra, de nagyon nem szorulok rá.

A CD-s magnóval viszont jóval több gondom volt, mert nagyon ragacsos és koszos volt. Nem készítettem egy úgymond "előtte" képet, de az elemtartó fedelet, amikor kinyitottam, azt úgy éreztem, hogy muszáj volt lefényképezni, mert az valami eszméletlen volt.

Ebből egyszer csúnyán kifolyhatott az elem. Alaposan megtisztítottam, még így sem sikerült tökéletesre, de lényesen jobban néz ki, mint a képen. Nagyjából 1 óra alatt sikerült rendbe hozni, és néhány évet fiatalítani rajta.

Ki is próbáltam, hátha még működik. De valamiért az maradt meg bennem, hogy ez már nem jó. De majdnem tökéletesen működik. A rádió és a CD rendben van. Ráadásul rányomom a dinamikus basszust, olyan jól szól, hogy az bármelyik mai hasonló magnónak dicsőségére válna. Pedig ez 1998-as kiadás. Jól is néz ki, és még mindig remekül működik, úgyhogy nagyon örülök hogy újra megtaláltam. Jó látni, hogy egy ilyen régi magnó még ma is jól működik. Egyedül a kazettával van egy kis probléma. Pörgeti a motor, de a zenét kicsit mélyebb hangon játsza le a zenét. Olyan, mint a Walkmannél, amikor már "fárad" az elem. Mélyebben játsza le a zenét, de még éppen hallgatható. Azt tippelem, hogy lassabban forog a motor. OctoZaky szerint valami kosz kerülhetett bele, és az akadályozza a motor forgását. Most örülnék, ha lenne valami műszaki érzékem, szét tudnám szedni, és belül megnézni, hogy mi a baja. De ahogy írtam, amikor a laptopot próbáltam szétszedni, ott is inkább nem csináltam semmit, mert attól féltem, hogy valamit rossz helyre teszek vissza, vagy rossz sorrendbe, inkább visszatettem a csavarokat. Hasonló a helyzet a magnónál is. De OctoZaky mondta, hogy ha legközelebb találkozunk, megnézheti, ő ehhez nagyon ért. És akkor megteszem, hogy figyelem, hogy csinálja, okosodok, és legközelebb már magamtól próbálok ilyet megcsinálni.

Örülnék, ha OctoZaky meg tudná csinálni, mert akkor lenne két lejátszóm, ami kazettát is lejátszik, ráadásul ez kiváló hangminőségben. Ma is őrzök egy kb. 220 darabos kazettagyűjteményt, és szívesen hallgatnám némelyiket. Főleg azokat, amik csak kazettán vannak meg. Meg hát miért is ne nűködhetne egy magnó tökéletesen, ha Philips, és szívesen haszálnám?

Vicces hőhullám

Teljesen megbolondítja a németeket a náluk uralkodó hőség. Tegnapelőtt a Radio Köln-ben, amikor időjárás-jelentés volt a hírek után, a bemondó a "Hitzewelle" (hőhullám) szó után egyszer csak elnevette magát. Én csak lesek, hogy mi ebben olyan vicces, de megmosolyogtatott.

Sokkal viccesebb volt tegnap reggel az RTL Guten Morgen Deutschland időjárás-jelentése. Már csak azért is, mert pont akkor ébredtem fel, na mondom magamban, belenézek az RTL reggeli műsorába, miről beszélnek? Épp a 8 órási hírek volt, az időjárás-jelentés meg már egyébként is érdekesen indult. Aztán a bemondó egyszer csak fogta magát, és elnevette magát. De annyira, hogy végig se tudta mondani. Még valamit próbált ott mondani, aztán amikor már csak egy 'tschuldigung-ra futotta tőle, akkor már én sem bírtam tovább. Nagyon jól indult a tegnapi napom. Ilyen nevetést nagyon ritkán hallani TV-ben. Kerestem a videót, hogy beágyazzam ide, de nem találtam meg. az RTL weboldalán kint van a videó, de nincsenek beágyazási lehetőségek.

Kár érte, mert tényleg vicces volt.