Új és régi Philips cuccok

Békéscsabán a Tescóban kaphatók lettek Philips Pen Drive-ok és MicroSD memóriakártyák. Egészen pontosan ezt néztem ki magamnak, és tegnap meg is vettem. A New Nintendo 3DS-embe vettem. 32 GB a legnagyobb, amit támogat a kézikonzol, mivel eddig SDHC a memóriakártya. 64 GB-tól már SDXC, és gondolom, azt már nem tudja kezelni a New Nintendo 3DS. De amúgy a 32GB is untig elég. Van digitális formában néhány Nintendo 3DS játék, egy-kettő közülük kb. 25.000 blokkot foglal, ami kb. 3 GB, tehát van mellette hely bőven. Úgyhogy teljesen jó, maximálisan elégedett vagyok vele. Még a telefonba vennék egy 256GB méretűt, ez a maximális, amit a Xiaomi Redmi Note 8T telefonom támogat, de olyat Philipstől még nem láttam. Annyira nem fontos még, mert van bőven hely a telefonon.

Meg lementem a tárolóba, mert rémlett, hogy vannak még Philips cuccok lent. És valóban. Ott volt egy AZ1202-es CD-s magnó, valamint egy SPC 200NC típusú webkamera. Az utóbbival kevés gondom volt, mert az egyrészt kevésbé volt koszos, másrészt meg már semmilyen drivert nem találtam hozzá. Nagyon régi, XP-ig van rá támogatás. Így ha lenne hozzá driver, nagyon sok hasznát akkor se venném, mert igazából már akkor is eléggé rossz volt a képminősége, emlékszem rá. Skype-ra használtuk legtöbbször, amikor nővéremmel ott beszélgettünk. Jó lenne amúgy, ha lenne webkamera, pl. Discord-ra, de nagyon nem szorulok rá.

A CD-s magnóval viszont jóval több gondom volt, mert nagyon ragacsos és koszos volt. Nem készítettem egy úgymond "előtte" képet, de az elemtartó fedelet, amikor kinyitottam, azt úgy éreztem, hogy muszáj volt lefényképezni, mert az valami eszméletlen volt.

Ebből egyszer csúnyán kifolyhatott az elem. Alaposan megtisztítottam, még így sem sikerült tökéletesre, de lényesen jobban néz ki, mint a képen. Nagyjából 1 óra alatt sikerült rendbe hozni, és néhány évet fiatalítani rajta.

Ki is próbáltam, hátha még működik. De valamiért az maradt meg bennem, hogy ez már nem jó. De majdnem tökéletesen működik. A rádió és a CD rendben van. Ráadásul rányomom a dinamikus basszust, olyan jól szól, hogy az bármelyik mai hasonló magnónak dicsőségére válna. Pedig ez 1998-as kiadás. Jól is néz ki, és még mindig remekül működik, úgyhogy nagyon örülök hogy újra megtaláltam. Jó látni, hogy egy ilyen régi magnó még ma is jól működik. Egyedül a kazettával van egy kis probléma. Pörgeti a motor, de a zenét kicsit mélyebb hangon játsza le a zenét. Olyan, mint a Walkmannél, amikor már "fárad" az elem. Mélyebben játsza le a zenét, de még éppen hallgatható. Azt tippelem, hogy lassabban forog a motor. OctoZaky szerint valami kosz kerülhetett bele, és az akadályozza a motor forgását. Most örülnék, ha lenne valami műszaki érzékem, szét tudnám szedni, és belül megnézni, hogy mi a baja. De ahogy írtam, amikor a laptopot próbáltam szétszedni, ott is inkább nem csináltam semmit, mert attól féltem, hogy valamit rossz helyre teszek vissza, vagy rossz sorrendbe, inkább visszatettem a csavarokat. Hasonló a helyzet a magnónál is. De OctoZaky mondta, hogy ha legközelebb találkozunk, megnézheti, ő ehhez nagyon ért. És akkor megteszem, hogy figyelem, hogy csinálja, okosodok, és legközelebb már magamtól próbálok ilyet megcsinálni.

Örülnék, ha OctoZaky meg tudná csinálni, mert akkor lenne két lejátszóm, ami kazettát is lejátszik, ráadásul ez kiváló hangminőségben. Ma is őrzök egy kb. 220 darabos kazettagyűjteményt, és szívesen hallgatnám némelyiket. Főleg azokat, amik csak kazettán vannak meg. Meg hát miért is ne nűködhetne egy magnó tökéletesen, ha Philips, és szívesen haszálnám?

Vicces hőhullám

Teljesen megbolondítja a németeket a náluk uralkodó hőség. Tegnapelőtt a Radio Köln-ben, amikor időjárás-jelentés volt a hírek után, a bemondó a "Hitzewelle" (hőhullám) szó után egyszer csak elnevette magát. Én csak lesek, hogy mi ebben olyan vicces, de megmosolyogtatott.

Sokkal viccesebb volt tegnap reggel az RTL Guten Morgen Deutschland időjárás-jelentése. Már csak azért is, mert pont akkor ébredtem fel, na mondom magamban, belenézek az RTL reggeli műsorába, miről beszélnek? Épp a 8 órási hírek volt, az időjárás-jelentés meg már egyébként is érdekesen indult. Aztán a bemondó egyszer csak fogta magát, és elnevette magát. De annyira, hogy végig se tudta mondani. Még valamit próbált ott mondani, aztán amikor már csak egy 'tschuldigung-ra futotta tőle, akkor már én sem bírtam tovább. Nagyon jól indult a tegnapi napom. Ilyen nevetést nagyon ritkán hallani TV-ben. Kerestem a videót, hogy beágyazzam ide, de nem találtam meg. az RTL weboldalán kint van a videó, de nincsenek beágyazási lehetőségek.

Kár érte, mert tényleg vicces volt.

Egy pozitív visszajelzés

Nemrégiben kaptam egy ilyen üzenetet, ami jólesett:

Szia! Csak most vettem észre, hogy mi egyszer üzleteltünk már. Bevallom, nagyon megörültem, hogy pont nálad találtam meg, amit kerestem, mert követem a blogod, és így ismerős volt a neved. Sajnos még nem ástam bele magam annyira a blogodba, de rengeteg minden van rajta, ami érdekel, nagyon tetszik, hogy ilyen \"vegyesfelvágott\", valóságos kis kincsesbánya.

Nagyon szépen köszönöm, igazán zavarba jöttem, pirulásmérőm kiakadt. Inspirál, és érezteti, hogy érdemes kiírni magamból a gondolataimat. Főleg azért esett jól, mert írta a "vegyesfelvágott"-at, ami pont a blog egyik lényege. Ebben az egyik kedves ismerősöm, Tukeinon inspirált a blogjával, aki szintén minden témát érintett, ami érdekelte. Csak az övé sokkal személyesebb, sokkal inkább érintett saját témákat. Sajnos már nem aktív, és hiányolom is az írásait, de ő volt az, aki inspirált abban, hogy legyen ez egy mindenes blog. És már a legelején is azt láttam, hogy igazából ez nagyon jó dolog, mert miért is lehetne egy helyen Super Mario, Nintendo, LGT, Zorán, Okui Masami, Haikyuu!!, Harry Potter vagy a Pixar, Disney klasszikusok, ha a maguk kategóriájában kiválóak? Mert Tukeinon blogjában az is nagyon tetszett, hogy az írási stílusa miatt olyan postjait elolvastam, amely témában nem vagyok annyira érdekelt, vagy nem vagyok annyira jártas. Ilyen például a programozás. Erre jutott eszembe az, hogy ha esetleg van olyan, akinek megtetszik annyira az írásom, hogy olyan postot is elolvas tőlem, amit nem ismer, vagy nem érdekelt benne, akkor elértem azt a célomat, hogy népszerűsítsem azt, amit szeretek.

Ennek egyik lépését folytatom a blogpostok átköltöztetével. És most külön prioritásba került a blog.hu-s blogom, mert ahogy elnézem, komoly veszélyben az Index...

Új Sony fejhallgató

Szombaton kinéztem magamnak a Media Markt-ban egy Sony MDR-V150-es fejhallgatót, ami akciós volt, ráadásul stílusosan néz ki, úgyhogy minden szempontból ideális lenne számomra. Csak az volt a kár, hogy szombaton volt utoljára akciós, nálam meg nem volt annyi pénz, úgyhogy elengedtem lélekben. De ma megnéztem, hogy mennyi az eredeti ára, és döbbenten láttam, hogy ma egy másik akció keretében még olcsóbban adják. Valami 3.850 forint körül volt szombaton a nagy márkák akció keretében, mától meg kuponnapi akciók vannak, ezáltal fekete színű 3.486 forint, a fehér meg 3.599 forint. Mondjuk nekem teljesen mindegy, milyen akciónak hívják, minél olcsóbban tudom megvenni, annál jobb. De ami még érdekesebb, hogy az üzletben meg mind a két fajta 3.419 forint volt. Amúgy nincs semmi különség a kettő között, de mivel a világos színeket preferálom, ezért a fehéret vettem meg.

Nemcsak a Sony márka miatt vettem meg (bár kétségtelen, hogy ezt emiatt választottam), hanem mert a régi fejhallgatóm (Panasonic RP-HT010) már olyan szörnyű állapotban volt, hogy már elérte a használhatatlanság szintjét. Ráadásul a hangminőség sem volt az igazi. A Sony-hoz képest semmiképp sem, mert ahhoz képest, hogy az ára belépő szintű kategóriára vall, egyrészt stílusosan néz ki, másrészt nagyon szépen szól. Úgy emeli ki a mély hangot, hogy nem nyomja el a magasat. Mert hallottam olyan fejhallgatót, ami szintén olcsóbb volt, és azzal promotálták, hogy milyen menő mélyhang kiemelése van. Csak épp a magas hang csúnyán szólt. Olyan érzésem volt, mintha be lenne dugulva a fülem. Nem nagy szám, az angliai ASDA hipermarket lánc saját márkájú vezeték nélküli fejhallgatójáról van szó. Meg is találtam az ASDA weboldalán. Őrzöm, de nemigen használom. A Sony minden szempontból megfelel az igényeimnek. Ár-érték arányában nagyon jó választás volt, ráadásul ahogy a Sony weboldalán elnéztem, 6.477 forintos árat írnak ennek a fejhallgatónak. Majdnem féláron vettem meg? De van is annyira jó minőségű, hogy azt a 6.500 forint körüli árát is megéri.

Kis csomag Németországból

A német közösségből, ahol jelen vagyok, az egyik lány lepett meg egy kisebb csomaggal. Nagyon aranyos volt tőle. ^^ Kaptam két animés magazint, egy kis édességet, meg egy írt egy rövid levelet is. Ezekkel az újságokkal most találkozok először, és így ahogy első körben átfutottam őket, teljes mértékig nyilvánvaló volt számomra, hogy miért van sokkal magasabb szinten az animés kultúra Németországban, mint nálunk. Többek között azért, mert van két ilyen színvonalas magazin, mely komolyan veszi magát, és nemcsak a tinédzser korosztályt szólítja meg (mint a Mondo magazin...), több témát érintenek Japánon belül, és a dizájn is nagyon szép, dolgozott. A Koneko magazinban van Haikyuu!!, illetve mindkettőben van Zankyou no Terror, azokat külön el fogom olvasni, és akkor az írást is jellemzem majd. Nem győztem a könnyeimmel küszködve megköszönni neki, nagyon aranyos volt. ^^

Új Pen Drive és új Windows

Sajnos a költözés alkalmával elvesztettem a SanDisk 128 GB Pen Drive-ot, amit leginkább azért sajnáltam, mert azon volt rajta az összes Játék határok nélkül adás. Pótolni ma már nem nagy szám, hiszen az nCore őrzi a régi adásokat, meg is vannak, csak azért sajnáltam, mert annak különleges eszmei értéke van, és azért még most sem igazán tartunk ott, hogy annyira könnyű legyen a 128 GB Pen Drive-ot venni. De erre most mégis adódott lehetőség, hiszen a Philips-nek van a FM12FD75B 128GB Pen Drive-ja, ami olcsó. Az AQUA-ban 8.490 forint, hát ez jöhet. És ma meg is jött.

Nemcsak azért örültem nagyon neki, mert Philips az egyik elsőszámű műszaki cikket gyártó cég nálam a Sony mellett, hanem nagyon tetszik a színe is, hogy fehér-sárga színű. Na meg hát a Philips holland cég, és mint tudható rólam, Hollandia a z általam legmenőbbnek tartott európai ország. Ráadásul mint a hátoldaláról megtudtam, a Philips termékek forgalmazója, a Leli Group Holding B.V., melynek irodája Alphen aan den Rijn-ben van. Hát, csak nem pont ott voltam februárban, és valósággal beleszerettem a városba? Ez még egy sokkal nagyobb ok arra, hogy Philips párti legyek műszaki cikkek terén.

Csak ez a csomagolás... Nem akartam azt megcsinálni, hogy ízekre szedem szét a papírt, ezért fogtam egy tompább kést, lágyan beleszúrtam a műanyag tartójába, úgy, hogy a kés pengéje a Pen Drive alá menjen, és az ne sérüljön meg. Így szép lassú mozdulattal kivágtam a műanyag részt, és sikerült úgy kiszabadítani a Pen Drive-ot, hogy annak se lett semmi baja, és a papír is megmaradt.

No, de nem(csak) a Philips iránti szerelmemből vettem ezt a Pen Drive-ot, hanem azért is, hogy ISO-ként erre kerüljön fel a Windows 10, és innen újra telepítsem. A történet: Január óta van egy ASUS X553M típusú laptopom, a bátyám szerezte Angliából, felújíttatta, és odaadta nekem. Mondjuk a "felújíttatás" erősen virágnyelven van megfogalmazva, ugyanis az akkumulátor teljességgel használhatatlan (csak áramról működött), a processzor meg rettenetesen gyenge volt benne. Ha elindítottam a diep.io-t a böngészőből, és szinte semmi mást nem tudtam a gépen csinálni, úgy belassult az egész. Gondolkodtam rajta, hogy esetleg ha veszek bele akkumulátort, és szépen lassan nekiállok fejleszteni, akkor kihozhatok belőle egy jó laptopot, de aztán oda jutottam magamban, hogy túl sokat kell rá költeni, és nem ér meg ennyit. Inkább az asztali PC-met fejlesztem. Az egyetlen pozitívum benne az az SSD ami utólag került bene, egészen pontosan 120 GB. Hetekig vacilláltam vele, hogy kivegyem-e belőle, vagy hagyjam benne, jó lesz még a laptop valamire, aztán a héten úgy döntöttem, hogy végül kiveszem az SSD-t belőle.

Ez sem volt egyszerű menet, ugyanis 10 csavar tartotta alul, ezeket ugyan semmiség volt kicsavarozni, de aztán a laptop alját még ki is kellett pattintani a helyéről, és mivel jó erősen volt odarögzítve, ezért inkább úgy döntöttem, hogy megkérem az egyik unokatestvéremet, aki a számítástechnikában sokkal jártasabb (hardverileg is), hogy segítsen. Bevállalta. Másnap elmentem hozzá, kiszedte, és szerencsére használható asztali PC-ben is. Meg kivette az akkumulátort, hogy ne folyjon ki. Az majd bekerül egy elemes szelektív hulladékgyűjtőbe. Igazából a laptop kijelzője jó, meg a bemenetek is (tehát az alaplap), ezért bár nem tudom, hogy mennyit ér így, mindenesetre úgy döntöttem, hogy kiteszem Vaterára 1 forintról licitre, aztán legfeljebb jól jár vele valaki, nekem nem kell szórakozni vele. Gyorsan kiderült, hogy kishitű voltam, ugyanis villámsebességgel felment az ára 5.500 forintra. Ott most áll ugyan, de így is nagyon elégedett vagyok.

Beszereltem az SSD-t az asztali PC-be, és az volt az eredeti terv, hogy a HDD-n lévő Windows-t költöztetem át az SSD-be. Erre karaokés-informatikus barátomat, wakát kértem meg, aki TeamViewer segítségével igyekezett tenni a teendőt, de ez sehogy nem sikerült. Egészen pontosan fájlrendszer hiba miatt nem sikerült átmásolni az SSD-re a HDD C meghajtóját. A MiniTool Partition Wizard 11-es verziójával próbálta ezt megcsinálni. Aztán sehogy nem sikerült, végül abban állapodtunk meg, hogy leszedem a Windows weboldaláról a Media Creation Tool-t, azzal kreálunk majd egy Pen Drive-ra egy Windows 10 ISO-t (nincs itthon DVD), és onnan tesszük fel SSD-re az operációs rendszert. Ez sikeres volt, és végül azért is döntöttünk a Pen Drive vásárlása mellett, mert az nekem úgyis kell, aztán a Windowsra már úgysincs szükségem onnan, úgyhogy így történt, hogy lett egy Pen Drive-om.

Persze nincs szerelés affér nélkül, ugyanis waka arra kért engem (szerintem totál feleslegesen, amúgy), hogy húzzam ki addig a HDD-t, hogy biztosan minden fájl az SSD-re kerüljön, ami a Windows-nak kell. A telepítés amúgy nagyon gyorsan ment, de amikor visszacsatlakoztattam a HDD-t, a Windows nem látta a merevlemezt... Azt hittem, kiugrok az ablakon, ugyanis az volt a poén, hogy a BIOS látta a HDD-t, de a Windows nem. Nézelődtünk, mit lehet erre tenni, de nem találtunk rá értelmes megoldást (ahogy általában nem szoktunk, ha informatikai jellegű problémára keresünk rá a neten). Végül waka azt javasolta, hogy cseréljem ki az alaplapon az SSD és a HDD csatlakozóit. Igen, ez a legdebilebb módszer, ami ráadásul be szokott jönni, és a poén az, hogy most is bejött. Szóval ez így lett megoldva. De még mindig nincs vége a bulinak, aztán ugyanis azt kellett megoldani, hogy a HDD "ex-C meghajtó"-jából átvigyem a személyes fájlokat, hogy aztán azt törölni lehessen, és az egész HDD egy partíció legyen. Hát persze, hogy ez se ment simán, ugyanis a jogok az előző Windowsban "maradtak", így azt külön kellett kérni. Hiába mentem rá, hogy megadom, nem akarta megnyitni a "supermario4ever" könyvtárat. Jobb egérgomb, speciális jogok kiosztása sem működött, úgyhogy végülis az történt (természetesen waka hősies közreműködésével), hogy Total Commanderrel adta meg a jogot, így már át tudtam menteni a fájlokat az SSD-re, és ki lehetett törölni teljesen az ex-Windows meghajtóját. A másik meghajtó kiterjesztve, így végre a HDD egy partíciós lett. Ezzel lett vége a bulinak, és lett teljes értékű új Windows-on SSD-n, és egy teljes HDD van külön. 500 GB, lehet, hogy kicserélem 1 TB-sre, de előbb veszek a PC-be jobb processzort, videokártyát, új monitort (mert LG van, és ugye a Philips az igazi), meg vezeték nélküli billentyűzetet és egeret.

A Pen Drive és az SSD azért is jött jól, mert van nekem egy régi (egészen pontosan 2009-es) Fujitsu Siemens külső merevlemezem. Ezt teljesen üressé tudom tenni, és akár ezt is eladhatnám, mert nincs rá szükségem. 500 GB, úgyhogy nem kicsi, ráadásul most is működik, csak nem használnék olyan külső merevlemezt, aminek külön áramforrás kell. Ezért inkább eladom Vaterán. Jó az, ha mindenhonnan jön a pénz, kell a Nintendo Switch-re. Elég az 1 TB Samsung külső merevlemez, annak a PC adja az áramot. Úgyhogy most rendezgetem a fájlokat, majd átkerülnek a régi külső merevlemez adatai az új külső merevlemezre, a régit lassú formázással megformázom, és mehet is.

Így fest egy kalandos SSD-re történő Windows 10 telepítés.

Az LGT nagy korszakai

Karácsony János az LGT könyvben két nagy korszakról beszélt az együttes kapcsán, 1976-1985 között. Ez megihletett, és elgondolkodtatott, hogy rajongóként milyen korszakokra bontanám az LGT pályafutását? 5 nagy korszak jutott eszembe.

1. Kezdetek: 1971-1972
   Amikor megalakult az együttes, és az "őstagokkal" berobbantak a köztudatba. Zenei jellegű kísérletezések, egy ennek ellenére jó első album, és egy egységesebb, erősebb második album. Ez nemcsak, mint a kezdeti korszak mivolta miatt egy külön korszak, hanem Frenreisz Károly miatt is, aki olyan szinten sajátságos zenét írt az LGT-nek, hogy az csak nehezen illeszthető be a többi dal közé. Nem mellesleg kevesebbet gyakorolt együtt a többi taggal. Ahogy kivettem a könyvből, Frenreisz Károly sokkal inkább a maga életét élte, amit a Barta Tamás nagyon nehezményezett, hiszen ő napi szinten kb. 6 órát gyakorolt. Ebben benne volt Zalatnay Sarolta is, és a vele való kapcsolata. Beszédes, hogy Zalatnay Sarolta 1971-es albumának szinte összes dalát Frenreisz Károly írta, az album pedig az egykori Metrósokkal és LGT-sekkel készült, egyedül Barta Tamás nincs jelen. Ő az egyedüli, aki nem vett részt az album készítésében. Azt az albumot ugyan nem ismerem, de az az igazság, hogy Frenreisz Károly akármennyire is nem illett az együttesbe, akármennyire is sajátságos zenét írt, mégis szeretem az első két albumot a különleges hangulata miatt. Azt gondolom, hogy Frenreisz a dalaival külön nagyon jó színezetet ad albumoknak, ami miatt szeretem hallgatni azokat.
2. Nagy sikerek és amerikai turné: 1973-1976
   Viszont azért sokat számít az egyetértés a tagok között, mert mégis csak így lehet közösen dolgozni. Somló Tamás kétségtelenül meghozta ezt a fúziót, hiszen ő azért már jobban beleillett az LGT képébe. A közös munka eredménye a Bummm! című album, amiről a könyvben Presser Gábor, mint legjobb LGT album beszélt róla. Amikor minden összeállt. És tényleg óriási lendület volt zeneileg, hangulatilag, és pont azért volt óriási fejlődés, mert lehet hallani az egységet a dalokban. Egy ilyen jó albumhoz nemcsak zenei tudás kell, hanem a tagok közötti kohézió is. És bizony a hallgatóság is észrevette ezt, ugyanis 200.000 példányt adtak el a lemezből. Ugyanakkor az igazat megvallva, ma már egy kicsit ijesztő az album borítóját nézni, és tudatában lenni annak, hogy az akkori négytagú felállásból már csak 1 tag él, Presser Gábor.
   Frenreisz Károly egyébként nemcsak a különbözőségek miatt lépett ki az LGT-ből, és hogy a Skorpiót megalapítva olyan zenét csináljon, amivel tényleg képviselheti a saját stílusát, hanem mert nem tetszett, hogy a Képzelt Riport egy amerikai popfesztiválról musical által az LGT bekerült a színházi életbe. Szerinte ugyanis a rockzene nem illik a színházba. Az a musical egyébként nagyon viharos körülmények között készült, ugyanis a színházi élet is támadta, hogy kerül egy rock együttes a színházba, másik oldalról Frenreisz Károly is részint emiatt vált ki az együttesből. Ennek ellenére nagyon emlékezetes dalok születtek, azt sokat hallgattam.
   Aztán jöttek az külföldi turnék, amerikai szerződés, amiből sok minden nem valósult meg. Az túlzás, hogy semmi, és a könyv tanúsága alapján az sem igaz, hogy semmibe vették őket Amerikában. Az amerikai események hátteréről főleg Adamis Anna beszélt sokat. Nagyon zanzásítva arról van szó, hogy az amerikai szokások, kultúra teljesen mások, és ebből születtek súlyos félreértések, aminek következtében a második amerikai lemez nem készült el. Barta Tamás meg ugye nem jött haza, ezáltal vált ki az LGT-ből.
   1974 szeptemberében jöttek haza, és csatlakozott Karácsony János a csapatba. Pont a legrosszabbkor, hiszen nagyon megviselte a többi tagot, hogy végül - így vagy úgy, de - kudarcba fulladt az amerikai karrier. Emiatt voltak veszekedések a csapaton belül, és ezen kudarcok árnyékában készült el a Mindig magasabbra című album, amiről azt gondolom, hogy lehet rajta érezni az amerikai karrier sikertelenségének lelki utóhatásait. Én nagyon csendesnek érzékelem ezt az albumot, úgy hallom, hogy ennek az albumnak a legszegényesebb a hangszerelése. Meg is néztem a CD borítóján, tényleg kevés hangszeren dolgoztak ezen az albumon. És ilyen viszontagságos körülmények között születtek meg olyan klasszikusok, mint a Neked írom a dalt, vagy az Álomarcú lány. De ezután jelent meg a személyes kedvencem az 5. album, melyről azt gondolom, hogy a legjobb hangulatú album. A koncert "montázs" (ahogy olvastam a könyvben) is kiválóan meg lett oldva. Az ugyanis nem egy valódi élő felvétel, amit a lemez 4. oldalán hallhatunk, hanem régi dalokat vettek fel újra, és egy kisebb közönség a stúdióban Laux vezénylésére tapsoltak, fütyültek, éljeneztek.
   Aztán Laux disszidálása... Volt szó arról a könyvben, hogy amerikai turné a Lauxot viselte meg a leginkább, és azt gondolom, hogy igazából nem tudta azt megemészteni. Ezért ment ki Amerikába, és maradt ott. Az ő távozása, mint csapatvezető, nagyon komolyan érintette az LGT-t, konkrétan a fennmaradás volt a tét.
3. Az új kezdet: 1977-1980
   De szerencsére jött a segítség Solti János és Stevanovity Dusán személyében. Új kezdetről pedig egyáltalán nem túlzás beszélni, hiszen a könyvben is volt szó róla, de ki is hallható az ekkor megjelent albumokon, hogy Solti János dobjátéka teljesen új lökést adott az együttesnek. Más a stílusa, és bár én nem vagyok otthon a dobjátékban, de laikusként azt tudom mondani, hogy Solti János stílusa erősebb, és ettől magabiztosabbnak hangzanak a dalok. Meg Dusán szövegei is teljesen más, új színezetet adtak a daloknak. Én ott érzékelem a különbséget Adamis Anna és Sztevanovity Dusán szövegei között, hogy Dusán több témát is érintett, és valahogy jobban reflektál a világ dolgaira, történéseire. Ezáltal az LGT hangzása zeneileg és szövegileg is felnőttesebb, érettebb lett. Karácsony János is azt mondta, hogy akkortól vált az együttes igazi tagjává, miután Laux kivált az együttesből.
   Aztán jött egy átmeneti megtorpanás, ugyanis az 1978-as Mindenki című albumról úgy nyilatkoztak, hogy az sehogy nem akart úgy sikeredni, ahogy eltervezték. És hogy 1979-ben csak egy kislemezre futotta, az késztette a tagokat arra, hogy üljenek le, és beszéljék meg, mert ez így nagyon nincs rendben. Megjegyzem, ha alkotói válságról beszélünk, az csakis és kizárólag mennyiségi alapú lehet, minőségi semmiképp sem. A kislemez csak négy számot tartalmaz, de nagyon odatették magukat a tagok, és élmény hallgatni a rajta szereplő dalokat.
   De az soha nem baj, ha problémát érzékelnek. Leültek és megbeszélték, hogyan tovább. Már csak azért sem, mert részint ennek a megbeszélésnek a "következménye" az 1980-as Loksi album, melyik szintén óriási kiugrás volt, de nem is minőség, hanem hangulat terén. Ezen az albumon is lehet érzékelni, hogy nagyon összeálltak a dolgok, és 17 olyan dalt tartalmaz ez az album, aminek köszönhetően még a tagok is azt mondják, hogy ez lett a másik kiváló album.
4. Hanyatlás: 1982-1984
   A Loksi album sikere azonban nem volt hatással az azt követő két albumra. A '80-as évekre a magyar zenét is elérte a Disco korszak, és az akkori trendekkel szinte teljesen ellentétes volt az LGT zenéje. Ennek következtében az X. album (ami ugye köztudottan tévesen lett 10-es számozású, hiszen csak a 9. albumról van szó) és az Ellenfél nélkül meglehetősen mostoha sorsú albumok lettek. A X. album annyira még nem is, sokkal inkább az Ellenfél nélkül. De az 1982-es X. album azért sorolható mégis ide, mert ennek az elkészítése volt inkább mostoha. Ezekben az időkben ugyanis az LGT újra próbálkozott külföldi karrierrel, ezúttal Angliában (Too Long album..., turnék Angliában és Skóciában), és egy angol producer vette szárnyai alá a X. albumot, Pete Wingfield. Aki írt két jó számot az együttesnek (Holnap, Lesz-e még?), de Solti János mondta róla a könyvben, hogy annyira erőltette rájuk ezt az amerikai-fekete stílust, hogy a Zenevonat című dalon kívül az egész album erre a stílusra épül. És tényleg ki lehet hallani, hogy ugyan a dalok igazából nagyon jók, de a hangzásukról azt is mondhatnám, hogy "LGT-idegenek". De ha igazán egyedi LGT-albumot akarunk hallgatni, akkor az 1984-es Ellenfél nélkül című albumot érdemes betenni a lejátszóba. Olyan album nincs még egy a világon. Hihetetlen egyedi a dalok hangzása, rendkívül nehezen emészthető album lett. És meg kell nézni a lemezborítón az információkat: Valóságos hangszer-arzenál van az azon az albumon. Ez az album már egyáltalán nem kapott nagy figyelmet. És én azt gondolom, hogy pont a nehezen emészthető mivolta miatt. Ahogy hallgatom a '80-as évek magyar slágereit, távolabb nem is állhatna azoktól a túlzottan könnyed hangzású pop daloktól, mint amiket mondjuk a Neoton Família vagy akár az R-GO csinált. Szeretem az Ellenfél nélkül albumot, de ahhoz tényleg rá kell hangolódni, úgyhogy ritkán hallgatom azt az albumot.
   És ezután jött a hosszú szünet, majd az 1992-es Búcsúkoncert.
5. A nagy visszatérés: 1997-2002
   A 424 Mozdonyopera volt az első olyan LGT-album, aminek megjelenését megéltem. Már egészen kiskoromban nagyon szerettem az együttest, tudtam, hogy az utolsó stúdióalbum, az Ellenfél nélkül nagyon régi album, még nem is éltem a megjelenésekor, ezért nem is gondoltam, hogy valaha vadonatúj LGT-dalokat, sőt albumot fogok hallani. Erre nagy titoktartás közepette 1997 októberében megjelent a 424 Mozdonyopera, aminek szavakkal nem tudom kifejezni, mennyire örültem. Mivel a családban mindnyájan szeretjük az együttest, ezért ahogy tudtuk, megvettük a CD-t. Imádtam hallgatni, akkora élmény volt számomra, hogy vadonatúj dalokat hallhatok tőlük, hogy most is beleborzongok, ha eszembe jutnak azok az idők. Nem számított, hogy úgymond "öreges" az album, sőt! Szeretnék én úgy megöregedni, mint amilyenek a dalok azon az albumon! Benne van az elmúlt évtizedek bölcsessége, ugyanakkor az az oldott vidámság, boldogság, amivel évek múltán is még bőven lehet élni. Ha azt mondjuk, hogy öreges az az album, akkor kiváló példát hallhatunk az öregedésre. Nem is váratott a siker: 1. hely a lemezeladási listán, azt hiszem aranylemez is lett, úgyhogy nagyon pozitív fogadtatásban részesült. Aztán volt az 1999-es Kapcsolat koncert, majd ismét egy meglepetésszerű album 2002-ben. Ha jól emlékszem, A fiúk a kocsmába mentek című albumról már lehetett előre tudni. Mindenesetre ehhez az albumhoz is hamar hozzájutottam, és ezt is sokat hallgattam. Hangzásvilág terén valamivel változatosabb ez az album. Ott vannak a melankólikus blues dalok (pl. Visszamenni nem tudok, Nem olyan könnyű), de jobban jelen van a humor is, például A mi kocsmánk, és a De jó lenne észnél lenni című dalokban.
   Igazából két kiváló album jelent meg, melyek nemcsak a minőséget képviselik, hanem hozzájárultak ahhoz, hogy a köztudatban maradjanak, és egy kicsit a fiatalabb generáció is tudjon róluk.

Utána még koncerteztek egy pár alkalommal, mindig örömteli volt hallani róluk, de aztán Somló Tamás sajnálatos halálával végülis bejelentették, hogy az együttes nem lép fel többé. Így azt tudom mondani, hogy teljesült egy titkos álmom azzal, hogy még az életemben is megjelent stúdióalbum, de mivel soha nem voltam LGT-koncerten, így az, hogy lássam őket együtt egy koncerten, ez már megmarad álomként.

Újabb kincs a bolhapiacról

Jó ideje szemezek már a Vaterán a Goldeneye OST CD-vel, ami 1.000 forintért jelen van. Annyiért meg is venném, ha lenne rá lehetőségem, de azért néha én is úgy vagyok ezekkel, hogy nem bánnám, hogy megtalálnám olcsóbban. Ma megtaláltam Békéscsabán a bolhapiacon 200 forintért.

Ez az egyetlen James Bond film, ami megvan videokazettán, DVD, és most már a filmzene is CD-n. Nem nehéz kitalálni, hogy a Nintendo 64-es játék emlékére, amit én is imádok. Az tényleg az egyik legjobb FPS játék, ami valaha megjelent. Nintendón biztos, hogy az 1. helyen van. Egyébként meg egyáltalán nem érdekel a James Bond univerzum, a történet sem az én világom. Meg ahogy elnéztem néhány képet a filmekről, mindig olyan érzésem volt, hogy ezeket a filmeket nem lehet komolyan venni. A Goldeneye  viszont a Nintendo 64-es játék miatt kiváltságos helyzetben van. Láttam néhányszor, igazából ezt a filmet se tartom sokra. Viszont a zenét nagyon jó hallgatni, mert néhány zenét a Nintendo 64-es játékban is felhasználtak, így egy kicsit olyan érzés is, mintha a játék zenéje is lenne ez a CD. Meg a Tina Turner által felénekelt betétdalt is szeretem, az is rajta van a CD-n a teljes hosszában (4:46, tehát nem a rádiókban játszott 3:31 hosszúságú).

Az OST CD azért is különleges számomra, mert az egyik zenéjét (egészen pontosan a Ladies First című zenét) felhasználták a Játék határok nélkül című vetélkedőben. Egészen pontosan 1997-ben az 5. elődöntőben volt hallható, méghozzá a magyar játékban. Az volt az a játék, ahol a játékosok törpékként kerestek tárgyakat a szekrényben. Természetesen nem mindegyik szekrényben volt tárgy, és nem mindegyik szekrényajtó volt nyitható. A játék abból a szempontból volt emlékezetes, hogy ezt a játékot jokerezték meg a szlovének, és úgy tűnt, hogy ők nyerik meg a játékot. Már-már ünnepeltette magát a szlovén fiú, amikor kb. fél perc múlva összeszámolta az összeszedett tárgyait, és kiderült, hogy nem végzett. Nagyon csúnyán elnézte, ami ugyan abból a szempontból nem volt nagy veszteség, hogy végül a 3. helyet duplázta meg, a végeredmény szempontjából viszont végzetes volt, hiszen a szlovének a 2. helyen végeztek 67 ponttal, a portugálok pedig 68 ponttal nyerték meg a játékot. Ennyin múlik sokszor a győzelem ide vagy oda.

Visszatérve a Goldeneye-ra, megvan a betétdal kislemeze is.

Ezen hallható a rádiókban játszott változat, illetve három remix. De a teljes változat csak a filmzene albumon kapott helyet. Kár érte, felkerülhetett volna az is a kislemezre. Régen hallgattam a kislemezt, úgyhogy nem tudok róla véleményt mondani, de sort kerítek rá, mert miért ne.

Végül a két CD együtt.

A filmzenéből a kazettát is megveszem majd, és akkor, ha meglesz a Blu-ray kiadás is a filmből, akkor teljes lesz a Goldeneye gyűjtemény.

Újabb retrós cucc beüzemelve

Nemrég jutott az eszembe, hogy már jó ideje a szekrény tetején árválkodik az a Hi-Fi berendezés, amelynek részeit még Pesten vettem. Múlt vasárnap úgy döntöttem, hogy összeszerelem, és használni fogom. Jelentem, működik.

A másik hangfal az asztalon van. Valószínűleg ez azért fémjelzi, hogy a '90-es években voltam gyerek, hogy ez számomra egyfajta kincs. Nagyon örülök, hogy működik, hogy CD-t hallgatni számomra még most is különleges élmény. A CD-lejátszó Sony CDP-XE200-as modellszámú, 1995-ös megjelenés. 3 változatban volt kapható ebben a szériában, volt egy CDP-XE300-as és egy CDP-XE500-as. Tehát a 200-as tud a legkevesebbet. A 300-ashoz már volt távirányító is, illetve az 500-asnak volt saját fejhallgató bemenete, valamint kazettára való felvételnek voltak saját funkciói. Tehát nem tudott sokkal kevesebbet a 200-as sem, amire kell, arra bőven megfelel.

A rádió Sony ST-S120-as márkájú, szintén jól működik, extra vezeték nélkül megtalálja a rádióadókat. Ellenben ez még régebbi, valaki ezen a fórumon, lefényképezte a garanciáját, azon látszik, hogy 1992-ben vette. Az erősítő is Sony, méghozzá TA-F120-as modellszámú. Egyben nyertese a régiségversenynek, tekintve, hogy 1990-es kiadású. Erre van rákötve a PC is egy RCA-Jack csatlakozó segítségével, így a PC hangja is innen jön. Vennék még kazettalejátszót is, hogy azt is tudjak itt hallgatni. Abból is azt szeretném, hogy Sony legyen, ráadásul legyen kétkazettás, és LED-kijelzős. Sajátosságom, de szeretem a LED-kijelzőn nézegetni az adatokat.

És ahogy látható, a rádiós óra is Sony, valamint a Blu-ray lejátszó, amit használok, az is Sony. Ez némileg véletlen, de alapvetően jellemez a márkahűség. Szórakoztató műszaki cikkeknél a Sony és a Philips az elsődleges számomra, konyhaiaknál pedig a Gorenje. Ezeket tartom a legjobbaknak.

Az álom láthatatlan oldala

Fogok majd LGT albumokról is írni. Ehhez pedig nagy segítségemre lesz az "És ilyen a Boksz? Az LGT sztori" című interjúkönyv, ami gyerekkorom óta megvan, és többször el is olvastam. Most ismét elővettem, mert azt gondolom, hogy az egyes albumokról háttérinformációk ismeretében jó eséllyel többet tudok írni róluk, nem utolsósorban új értelmet nyerhetnek akár a dalok is. Mindenképp nagyon hasznos, főleg azért szeretem olvasni, mert a végsőkig őszinte. Nem az a bájcsevegés megy, ami már az unalomig el van csépelve, hanem az énekesi, zenészi karrier minden oldaláról nyíltan beszélnek. Mert hát bizony voltak nehézségeik bőven.

A könyv 1985-ös megjelenésű, ahogy kiolvastam belőle, ekkor még nem sokat tudtak Barta Tamás halálának körülményeiről. A wikipédia oldal már sokkal részletesebben elemzi. Viszont érdekes volt olvasni, hogy a wikipédián és általánosságban mindenhol, a legjobb gitárosként tartják számon. Ellenben Somló Tamás a könyv 81-82. oldalán árnyalja Barta Tamás képességét:

Barta elhitte, hogy itt ő az év első gitárosa, az utolsó, a középső, a legszebb, a legjobb. Tényleg elég jó fazon volt a csávó, jó fej volt, de nem sokkal több. Néha nagyon jókat tudott gitározni. Jöttek neki a Jimi Hendrixek. Ha dolgokat tökéletesen begyakorolt, akkor jó helyen alkalmazta őket. Ugyanakkor spontán nem ment neki. Elmentünk egyszer a Bercsényibe, ott játszott a Syrius. Bementünk az öltözőbe, Orszáczkyval beszélgettünk, és akkor a Barta azt mondta, na, majd én beszállok. Beszállt és teljesen rossz volt, pedig egyszerű dolgot játszottak. Nem sikerült, valahogy nem érezte. Utána Tátrai elkezdett gitározni, az meg teljesen jó volt. Szóval, nagy égés. Barta abban volt jó, amit kitanult és begyakorolt, spontán zenélésre nem volt alkalmas, nem volt meg a tehetsége.

Van logika benne, ugyanis arról többen is beszéltek, hogy a Barta elképesztően szorgalmas volt. Napi szinten kb. 6 órát gyakorolt, amerikai turnék kapcsán írtak arról, hogy volt olyan, hogy a szállodában hajnali 3-kor is hallották a szobájában gitározni, illetve arra is volt példa, hogy reggel, ahogy felkelt, egyből gitározott. Ez alátámasztja Somló állítását, ahogy Presser Gábor is azt mondta a Bartáról, hogy zenélés előtt vízilabdázott. A BVSC ificsapatának gólkirálya volt. Azért hagyta ott a sportot, mert beleszeretett a gitározásba. Erről a füle kapcsán volt szó, ugyanis Bartának problémái voltak a hallásával. Amerikában a lemezfelvételekkor már süket volt az egyik fülére. Van összefüggés, mert van olyan, akinek érzékeny a füle a vízre, annak romlik a hallása, ha folyamatosan víz éri.

Köztudott az is, hogy Barta az amerikai lemezfelvételek, turnék után nem jött haza. Tudható volt róla, hogy imádta Amerikát. Ezért sem akart visszajönni, ráadásul Jimmy Miller titkárnője elhitette vele, hogy megcsinálja a karrierjét Amerikában. Csak ez nem jött össze, aztán sajnos nagyon csúnyán végezte. De hogy miért nem jött össze neki, arról Somló Tamás, szintén a 82. oldalon érdekesen fogalmazott:

Azért nem vitte semmire, mert ott a nála sokkal nagyobb sztárok sem viszik semmire. Sokkal tehetségesebb, sokkal nagyobb sztárok, angolul tudó, "amerikaiul" tudó, a nyelvet és az élet útvesztőit, rejtelmeit, a biznist rejtelmeit ismerő tehetségek éhenhalnak. Nemhogy Tamás, aki most jött Magyarországról egy "kommunista rock and roll zenekar" gitárosaként. Le fognak borulni elé? Hát mi az? Semmi.

Ez a "kommunista rock and roll zenekar" elnevezés az amerikaiaktól származik, így hirdették az LGT együttest az amerikai turnéjukon, mint egyéniség, mint egyfajta kuriózum. Egyébként távolról sem festett annyira rosszul az amerikai karrierjük, mint ahogy sokan emlékeznek rá. A könyvben részletesen le van írva, de dióhéjban összefoglalva arról van szó, hogy a kiadók, a fejesek sok mindent másképp csináltak Amerikában, mint akár nálunk, és ebből adódtak súlyos félreértések. Erről főleg Adamis Anna beszélt sokat.

Egyébként mindig is nagyon bírtam Somló Tamás stílusát. A könyvben is olvasva az írásait, nem egyszer hangosan felnevettem. Nagyon jó humora volt, és azért a fentiek is tanúsítják, hogy azért volt alkalma megtapasztalni, megélni az élet árnyoldalait. Ezekről és általában az élet dolgairól néha szarkazmussal beszélt. Hihetetlen egyénisége volt, nagyon sajnáltam, amikor megtudtam, hogy meghalt.

A könyv egyébként tényleg kiváló forrás az albumok készítésének hátteréről is. De a fentiekből is kivehető, hogy mennyire őszintén beszélnek az együttes életéről, ez még inkább személyesebbé teszi a "kapcsolatot" az LGT-vel.