Na, hosszú idők után ismét az első animés blogpostom ide. Merthogy újra nézem a Haikyuu!! második évadát. Ennek több oka is van.
A túl sok fanart, fanfiction és hasonló rajongói kreálmány sok esetben elinflálja az anime valódi értékét. Persze lehet shippingelni, teóriákat kitalálni, ezeket kép vagy novella formájában közzé tenni, de ezek minősége sokszor olyan szörnyű, hogy magam is megrémülök attól, hogy milyen rajongótábora van a Haikyuu!!-nak? O_O Nem mondom, van néhány fanart, illetve shipping öltet, ami nekem is tetszik, de amikor olyan képeket mutogatnak Redditen, mint életük munkája, aminél talán még én is szebbet rajzolok (ami a nulla képességű rajztudásomhoz képest nagynak számít), akkor azért elgondolkodok, hogy biztos, hogy ilyen rajongótábort érdemel ez az anime? És amilyen képek keringenek Pinteresten, Tumblr-ön. Persze, ez tudható, hogy van ilyen, és valószínűleg furcsán is hangzik, hogy valaki erre 13 éves anime rajongás után jön rá, meg nyilván valamit tudtam, hogy ez létezik, de ezzel komolyan soha nem foglalkoztam. A Haikyuu!! az az anime, ami olyan szintű rajongást váltott ki belőlem, hogy ilyenekkel is foglalkozzak. Vannak egyébként remekművek, meg olyanok is, amik nekem tetszenek, de egy részük inkább rontja az anime értékét. És hogy az anime újra a régi legyen, ezért nézem ismét.
Nem tudom, hogy csak én vagyok ilyen, vagy ez mással is előfordul, de nálam van olyan, hogy csak akkor áll össze egy történet, ha többedjére megnéztem az adott művet. Azért, mert vannak jelenetek, részletek, amiket később veszek észre. Tehát adott esetben nemcsak azért nézek meg többedjére egy filmet, sorozatot, animét, mert kiváló alkotás, hanem mert előfordul, hogy később fedezek fel eddig nem látott jelenetet, és ez ad egyfajta újdonságérzetet. Például jó érzés volt felfedezni, hogy a második évad első része az abszolút kedvenc Haikyuu!! zenémmel, a Zasshoku-val indul. Mintha az anime készítői is tudták volna, hogy ez a legjobb zene, amit az animének írtak.
A Haikyuu!! az Haikyuu!! Nem lehet elégszer megnézni. Valahányszor megnézem, ugyanazzal a lelkesedéssel teszem ezt, mint amikor először láttam.
Az utóbbi időkben több minden iránt is elvesztettem a lelkesedésemet. Bár olvastam olyat, hogy előfordul, hogy bár valaki nagyon szeret valamit csinálni, a lelkesedése iránta nem konstans, 100%-os. Normális, hogy előfordul, hogy valamit nem szeretünk annyira, éppen már foglalkoztat aztán később ugyanazzal a lelkesedéssel csináljuk. Érdemes ezt elfogadni, de talán addig is érdemes tenni azért, hogy mégis legyen kedvem japánozni, meg röplabda edzésekre járni. Most ezek vannak háttérben nálam.
Jön a 4. évad! Kell ennél nagyobb érv arra, hogy a Haikyuu!!-ról szóljon megint minden?
Az animét már csak azért is érdemes újra megnézni, mert újra az eredeti művet látom benne, és nem a sok esetben idétlen fanartokart. Bár azt azért hozzáteszem, hogy nekem is megvan a magam teóriája a Haikyuu!!-val kapcsolatosan, lehet, hogy majd egyszer közzé teszem. De inkább azt gondolom most, hogy az másoknak is csökkentené a sorozat színvonalát, úgyhogy most nem. Az még formálódhat, ahogy új információkat gyűjtök. Addig is élvezem az animét.
Rádiót legtöbb esetben nemcsak a zene miatt hallgatok, hanem mert átjön annak a helynek a hangulatvilága, ahonnan származik az adott rádióadó. Kicsit az elvágyódás jele is, hogy az utóbbi időkben külföldi rádióadókat hallgatok. Nem utolsósorban minőségi magyar rádióadót szerintem nemigen lehet manapság mondani. Nagyon nem tetszik az a tipikus állandóan vidám, minden szép és jó beszédstílus, amire teljesen nyilvánvalóan rájátszanak. A hírek meg...
Maradjunk annyiban, hogy vannak jobb rádióadók Európában. Ahol bár a beszédstílus ugyan hasonló, mint a magyarok esetében, mégis jobbam elhiszem nekik. Ebbe jó eséllyel az is közrejátszik, hogy az angol és a német alapvetően optimistább nép, és ez hozzájárul ahhoz, hogy még ha rá is játszanak a beszédstílusukra, mégis hitelesebbnek hangzik a beszédük.
Az utóbbi kb. 2 hónapban alapvetően német rádióadót hallgatom (Radio Köln), amiről írtam is korábban. Zenei téren továbbra is nagyon jó, mert változatos a zenei kínálat, és mivel szeretem a német nyelvet hallgatni, így számomra ideális. De az utóbbi időkben visszaszoktam az angol rádióadóra, amit hallgatok néha (Heart North West). Azért, mert a Google profilomban fotóalbumokba tettem a képeket, és jó sok képet tárolok ott amit Angliában fényképeztem, és ahogy nézegettem őket, megragadt a környék hangulata. Ezt a rádiót szoktam hallgatni, amikor Angliában vagyok. Szeretek Angliában lenni, mert kellemes, nyugodt hangulata van. És ez arra inspirál, hogy minél többet legyek kint, mozgékonyabb vagyok ott.
Hogy egy kicsit jobban megélhessem ennek a hangulatát, hallgatom itthon az angol rádióadót. Az elején szívesen hallgattam őket, de most már kezdek belefáradni abba, hogy sokszor hallok egy-egy dalt. A Heart ugyanis nem a változatosságáról híres. Úgy képzelem el, hogy van kb. 100-150 dalból álló repertoárjuk, abból válogatnak. Ugyanis gyakran előfordul, hogy egy nap több dalt is megismételnek. De nemcsak egy nap, hanem hosszútávon. Egy idő után kifejezetten idegesítő már isten tudja hányadjára hallani olyan dalokat, mint például a Backstreet Boys: Everybody (Backstreet's Back) vagy Amy Winehouse: Rehab. Van még néhány, amit időtlen idők óta megállás nélkül nyomatnak. Egy ilyen sokadik lejátszás után döntöttem úgy valamikor hónapokkal ezelőtt, hogy többet nem hallgatom ezt a rádióadót. Persze egy bizonyos idő után mindig visszatérek hozzájuk, de ez a lelkesedés tart pár napig, amíg nem hallom sokadjára akár a fentebb említett két dalt, aztán megint elegem lesz. Pedig még csak nem is zavarna annyira a "Turn up the feel good!" szlogenjük. És olyan néven futtatott műsorblokkuk, mint például "Feel good weekend" meg ilyenek. Bár tény, hogy aki egy kicsit gondolkodik, abban joggal merülhet fel a kérdés, hogy aki állandóan jól érzi magát, az mihez viszonyítja a maga "jó érzését"? Mennyire becsüli meg azt, hogy jól van? Ugyanakkor aki volt már Angliában, az tudhatja, hogy a britekre rettenetesen jellemző ez a "feel good" attitűd. Például ha születésnapot, ha karácsonyt, ha szilvesztert ünnepelnek, ők azt nagyon megünneplik. Szeretik kívülre azt mutatni, hogy ennyire jól érzik magukat a bőrükben, persze, hogy mi van belül, az megint más kérdés. Hasonlóképp vannak egymással is. A britek sokkal közvetlenebbek egymással. Még a régóta nem látott, nem annyira közeli ismerősöket is nagy örömmel, öleléssel köszöntik. Úgy, ahogy mi szinte csak az igazán jóbarátainkat, családtagjainkat. Persze, hogy a britek részéről ez mennyire hiteles, az megint csak más kérdés. A lényeg az, hogy amilyen az angol kereskedelmi rádió, az kellőképpen reprezentálja az angol mentalitást. De azon is el szoktam gondolkodni, hogy igazából ezzel nincs gond. Igazság szerint ez az attitűd is hozzájárul ahhoz, hogy szeretek Angliában lenni. Rájöttem arra, hogy ha elengedem azt, hogy nem mindenki közeledik hozzám őszintén, és nem veszem annyira komolyan (érzelmileg), hogy megölelnek, akkor miért is ne? Az ölelés maga jó dolog. Aki meg tényleg kedvel, azt úgyis lehet érezni, és attól tényleg jól esik, ha megölel. A többiek meg kellemesebbé teszik az Angliában eltöltött időt. Viszont a rádióban is folyamatosan arról beszélnek, hogy milyen változás várható a Brexit után. Ezt rettenetesen lehangoló hallani. és ez is visszaveti a lelkesedésemet Anglia iránt. Mondjuk engem érdekel, hogy mennyivel lesz másabb Angliába utazni? És akkor is nehéz dolgom lesz, ha úgy döntök, hogy kimennék ismét szerencsét próbálni, hogy a nővérem kint él? Az biztos, hogy az angolokra nehéz időszak vár, ha tényleg kilépnek az EU-ból.
A német rádióadót viszont ha hallgatom, akkor sokkal hosszabb ideig egyhuzamban. Változatos a zenéjük, és a beszédstílus sem olyan, hogy mindenáron azt promózzák, hogy mennyire jól vannak. Nyugodtabb, kellemesebb, és az egész valahogy természetesnek hat. Szeretek beszélgetni a német ismerőseimmel, mert természetesnek érzem azt, ahogy viszonyulnak hozzám. Rendesek, jó fejek, némelyeknek még humora is van. Nem utolsósorban gyakorlom velük a német nyelv használatát. Nem mondom, most is nagyon nehéz. Most is előfordul, hogy csak a névelő miatt nézek ki a szótárban egy-egy szót, amúgy azt tudom hogy van németül. De hát a névelőtől függ a ragozás ugye... De azt például már egész jól tudom magamtól alkalmazni, hogy összetett mondatoknál mely kötőszó után milyen szórend van. Nem feltétlen forradalmi a megállapításom, de német ismerősök által nagyon jó gyakorolni. De mivel még nem voltam se Ausztriában, se Németországban még, ezért csak így tudok a németekről véleményt mondani. Közvetlenül, személyesen nem ismerek egyet sem. De mindenki, aki találkozott németekkel, mind azt mondják, hogy nagyon rendesek, segítőkészek és közvetlenek.
Úgyhogy ha választhatnék (márpedig miért is ne választhatnék), akkor egyértelműen a német rádiót hallgatom szívesebben. Többféle zene szól, és természetesebb a beszédstílus. Nem utolsósorban a német nyelv hangzása nagyon közel áll hozzám.
Dolgozok most ezen a blogon, hogy jobb legyen, áttekinthetőbb. Egészen pontosan a kategóriákat és a címkéket rendezgetem. Rengeteg kategóriát fogok törölni, és csak a legfőbbek maradnak meg. Például: Nintendo, Anime, Film, Zene, Anison. Illetve a filmen, zenén belül meghagyom az adathordozókat (CD, DVD, stb.) Ha jól emlékszem, kb. 420 kategória volt, most tartok kb. 327-nél. Azt gondolom, hogy a végére kb. 40-50 lesz. A címkéken belül pedig sok a félreírt, duplázott címke. Azokból 900 körül van... Azokkal később fogok foglalkozni. A kategóriáknál átnézem az összes postot, és törlöm az egyes "tematikus" kategóriákat. Például animén belül volt olyan, hogy "Slayers" vagy "One Piece", ezek törölve lesznek, és minden csak anime kategóriájú lesz. Közben a címkéket is átírom a helyesre. A címkéken belül lesz a Slayers és a One Piece, így lesz értelme mind a kettőnek. Kategórián belül csak az Anime lesz. Ha kész lesznek a kategóriák, akkor a címkékkel már sokkal könnyebb dolgom lesz, mert már csak törölni kell a szükségteleneket, félreírtakat, mivel azokat is folyamatosan javítom. Ha ez is meglesz, akkor áttekinthetőbb lesz, és kikerülhet minden a blogba, és lehet választani.
Tervezem, hogy visszaköltözzek ide, és minden blogpost egy helyen legyen. 2015 elején találtam ki, hogy témánként kerüljenek külön blogokba az írásaim. Ennek több oka is volt. Egyrészt, azt olvastam, hogy a tematikus blogok népszerűbbek, másrészt meg többen is mondták, hogy például a videojátékos írásaimat örömmel olvassák, de az animések nem érdeklik, harmadrészt meg minden blogmotornak megvan a maga előnye, "hangulata", ami miatt jó azt használni. De hát a hiányosságok is bőven kijönnek. Nincs olyan blogfelület, ami tökéletes lennem Ezeket venném most számba:
blog.hu: Ezt azért szeretem, mert magyar. Így jobban "magyar-érzetetű" lesz a blog. Alapvetően ennek a legegyszerűbb a kezelőfelülete, ellenben csak itt lehet alapvetően táblázatot létrehozni. Ami viszont rettenetesen bosszantott, és visszavetette a lelkesedésemet, hogy a címkék közül nem listázza ki azokat, amikben kettőspont van Márpedig játéknál nem nehéz kettőspontot használni: "The Legend of Zelda: Twilight Princess". És ezeket nem listázza... És sajnos a blog.hu-nál nincs címkekezelő, hogy lehessen azokat kezelni, így az összes blogpostban külön-külön kéne átírni. Amikor a supportban kértem segítséget, hát csak széttárták a kezüket, hogy ez van. Hát akkor én is széttárom a kezem, és elköltözök onnan.
Blogger: Ez azért jó, mert Google. És akinek van Google profilja, az miért is ne használhatná ki teljes körűen a benne rejlő lehetőségeket? Ezért kezdtem el azt használni. Ennek a kezelőfelülete inkább minimalista, mint egyszerű. Ennek HTML-je furcsa, mert "div"-ben formázza az írást, és nem "p"-ben. így némileg másképp néz ki. Kétszer kell entert nyomni, ha bekezdést akarok váltani, meg ilyenek. Előny viszont minden felületen egységes külső-beli beállítási lehetőség van. És mivel szeretem a két oldalú oldalsávot, ezért ez egyértelműen előny a bloggernél. Egyszerűen azért szeretem, mert áttekinthetőbb. Bal oldalon lennének a kategóriák, címkék, jobb oldalon meg az egyebek: Keresés, impresszum, Twitter, Instagram plugin és egyebek. Viszont ami idegesítő, hogy a címkék összesen 200 karakter hosszúak lehetnek. Például egy éves összesítésnél, ahol különböző animéket, előadókat említek meg, ott azért meglódulnak a címkék. A másik komoly hiba, hogy a képeket csak 1600 pixel szélesen jeleníti meg maximálisan, nem abban, amibe feltöltöm.
WordPress: Konkrétan itt van a beállítási lehetőség. Meg az egész a maga modern felületével sokkal inkább menő blog-feelinget ad. Meg hogy külön vannak választva a kategóriák, címkék, az sokat lendít az áttekinthetőségen. De a hiányosságok is, mint például hogy nem lehet csak úgy táblázatot létrehozni, azon könnyen lehet segíteni: Beírom a HTML-felületbe a kódot és kész. Kinézetre és külsőre ez tetszik a legjobban, ugyanakkor habár sok a sablon van, de a beállítási lehetőségeket erősen korlátozták azzal, hogy csak prémium felhasználók számára érhető el a CSS-felület. Meglátom, milyen lehetőség van a prémiumnál, és ha úgy döntöttem, hogy végleg ideköltözök ismét, akkor elképzelhető, hogy előfizetek, ha további számomra releváns előnyt nyújt.
Igazából nagyon hajlok arra, hogy visszaköltözzek ide, és minden egy helyen legyen megint. Aztán mindenki azt a postot olvassa, ami neki tetszik. Csak ez nemcsak azzal fog járni, hogy a kategóriákat, címkéket rendbe tenni, hanem az összes blogpostot ide áthozni 2015-ig visszamenőleg. Meglátom, hogy haladok a kategóriák és címkék rendezésével, akkor milyen lehetőség lesz akkor, és megfontolom majd akkor, hogy végleg itt legyen minden. Akkor itt lenne minden Wii U, Nintendo Switch, post, sőt, az a rengeteg Haikyuu!! írás, amit idén ejtettem meg az animés blogomban. Úgyhogy miért is ne?
Régen írtam ide, pedig folyamatosan nézek animéket, csak nem éreztem késztetést arra, hogy kiírjam magamból a gondolataimat. Ez többek között amiatt van, mert nem éreztem, hogy olyan gondolatoom van egy-egy animéről, hogy kiírjam. Na meg rengeteg más dolog történt az elmúlt egy hónapban. Egyrészt az egyetem is sok időmet elveszi, komolyan készülök rá. Ráadásul bekerültem egy párkapcsolatba, és az egész annyira hihetetlen számomra, hogy velem is megtörtént.
Határidő közeledtével vagyunk az őszi MondoConra a karaokék esetében. Erre sincs nagyon hangulatom. Lefoglaltam az Initial D és a Slam Dunk karaokéit. A Slam Dunk-hoz nagyobb kedvem van, mert sokkal hangulatosabb anime. Erről az animéről is nagyon szeretnék írni. Ott is van a vázlatok között, de nem tudom, hogyan fejezzem ki a gondolataimat, hogy egyéni is legyen, meg vállalható is legyen. Az biztos, hogy látom, hogy miért volt annyira kedvelt anime a '90-es években. Összehasonlítva a korabeli shounen animékkel innovatív volt, és nem utolsósorban valóságos. Bővebben majd ott.
Meg is van az első opening karaokéja, de a Given opening és ending karaokéit is megcsináltam. Ezt is ígértem, másrészt meg sokan örültek neki. Nem hiába, népszerű anime lett, és ami a nagyobb szó, hogy nem hiába. A Given nemcsak a 2019-es nyári szezon, hanem az egész BL-műfaj egyik legkellemesebb meglepetése. Bár már az első résztől kezdve éreztem, hogy az opening problémás lesz. Mint ahogy az is lett. Borzasztóan logikátlan a ritmusa, nagyon nehéz volt időzíteni. A másik komolyabb probléma, hogy maga a dal sem olyan, hogy inspiráljon arra, hogy hallgassam. A szöveg valóban reflektál az anime érzelmi mondanivalójára, de a zene és a ritmus egyáltalán nem harmonizál vele. Elképzeltem magamban, ahogy tökre vidáman éneklem, hogy "minden, amit adtál, az életem része lett" (nem emlékszem így pontosan a szövegre). Pedig az animéből nyilvánvalóan kiderül, ami a másiktól kapott, az sokkal inkább fájdalmat okoz neki, hiszen eszébe juttatja a hiányát. És nem ez az egyetlen BL-betétdal, ami rosszul van megírva. Többször volt olyan érzésem hallgatva BL-dalokat, mintha az írójának valami megfoghatatlan, misztikus dolog lenne a homoszexualitás, amit csak mi, melegek érthetünk meg. Pedig szerintem nem vállalok nagy kockázatot azzal a kijelentésemmel, hogy a pasik közötti szerelem is ugyanolyan, mint a férfi-nő szerelem. Az anime ezt milyen csodálatosan megmutatja, de ezt a dalok esetében nem sikerült.
És mivel nem voltam inspirált abban, hogy sokat hallgassam a dalt, ezért nagyon nehezen ment a karaoke elkészítése. És ilyenkor az 50%-os lassítás sem segít sokat, hiszen nem hallottam sokat ahhoz, hogy megmaradjon bennem a dal ritmusa, dinamikája. A karaoke készítése közben többször eszembe jutott a Haikyuu!! - Ah Yeah!! karaokéja, amit hasonlóképpen gyűlöltem csinálni. Annak is logikátlan nem odaillő az ének ritmusa, nem illik a dal dinamikájához. A Given esetében jobb az ending, de ott meg az éneket nem díjaztam. Legalábbis számomra túl érzelgős, és a srác énekhangját nem érzékeltem kellőképpen képzettnek, hogy hitelesen el tudja énekelni a dalt. Vagy nem élt meg olyan krízist, amiről a dalszöveg szól. A hangterjedelme amúgy megvan, én nem tudnám kiénekelni a legmagasabb hangokat a dalban. De mégis... Nem az én világom. És igazából azért nem vagyok elragadtatva a 9. részben elhangzott Fuyu no Hanashi daltól sem, mert nem jött át az érzésvilág. A jelenetek viszont nagyon hatásosak. Ahogy Uenoyama megtört Mafuyu által kiénekelt érzelmektől, és megcsókolta... Az bármelyik romantikus anime dicsőségére válna. És itt nyilvánul meg az, hogy maga az anime végig hiteles, de zeneileg nagy bukás. Nagy kár érte, de még így is magasan a legjobb BL-anime, amit eddig láttam.
Most, hogy az utóbbi időkben több Harry Potter Blu-ray-t vettem, és meglett a Legendás állatok és megfigyelésük, ezért kicsit többet foglalkozok most a Harry Potter-rel. Már a megjelenésekor nézegettem a Legendás állatok Grindelwald bűntettei kiadásokat, hogy melyeket venném meg. Nagyon számítottam a díszdobozos duplalemezes DVD kiadásra, ami volt a Legendás állatok és megfigyelésüknél, mert az nagyon szép volt. De ahogy néztem több Media Markt-ban, majd online is, láttam, hogy csak sima DVD-s kiadásban jelent meg. Valószínűleg azért, mert az első filmet díszdobozos kiadásban még most is lehet kapni... Tehát nem volt rá igény. Ami abból a szempontból érthetetlen, hogy kifejezetten igényes kiadásról van szó. Kár, érte, így csak sima, egylemezes kiadásban jelent meg DVD-n a második Legendás állatok film. A díszdobozos DVD magára marad a gyűjteményemben.
A Blu-ray kiadás kapott egy díszdobozos duplalemezes kiadást. Mondjuk az, hogy duplalemezes, arról nem tudtam, de maga a borító nagyon tetszett. El is határoztam, hogy ha lesz rá anyagi lehetőségem, ezt fogom megvenni. Erre most adódott lehetőség. Arra számítottam, hogy más lesz a belső borítója. És szerintem pont ez néz ki jobban az egylemezes Blu-ray kiadáshoz képest. Pártolom azt, hogy több kiadásban jelenjenek meg a DVD-k, Blu-rayek, így mindenki ki tudja választani a számára megfelelőt. Számomra ez a kiadás ideális, és igazából én már azzal is megelégedtem volna, ha csak egy lemezt tartalmaz. Tetszett a borító és a díszdoboz is. De amikor kibontottam, és láttam, hogy két lemezt tartalmaz, meglepett. Azt láttam az elülső borítón, hogy eddig nem látott jeleneteket tartalmaz, de azt hittem, hogy az ugyanúgy van, mint ahogy az extráknál szokott lenni, néhány kimaradt jelenet. De hogy egy egész lemezen külön az egész film a kimaradt jelenetekkel... Ez kellemes meglepetés. A bővített változat csak az angol szinkront tartalmazza, magyarul felirattal nézhető meg.
Azt is meg fogom nézni, ma az eredeti filmet néztem meg. Egészen pontosan most láttam harmadjára. Először nem sokat értettem belőle, mert Angliában néztem meg tavaly december végén, természetesen angol hanggal. És bár alapvetően egész jó az angol tudásom, az angol beszédet nagyon nehezen értem meg. Sehogy nem áll rá a fülem az angol beszédre, amikor emelt szinten érettségiztem angolból, akkor is a hallott szöveg értése okozta a legnagyobb nehézséget. Ezért nem nagyon értettem a történetet, amikor először néztem végig. És mivel eléggé összetett, ezért nem is élveztem teljes mértékig a filmet. Ugyanakkor tetszett, mert érzékeltem, hogy komolyan hozzátesz a Harry Potter univerzumhoz, ezért úgy döntöttem, hogy amikor hazajövök Magyarországra, megnézem itt is magyarul. Erre január elején sor is került, hát, értve a szöveget ég és föld volt a különbség. Összeállt a történet, és sokkal értékesebb lett számomra az egész film. Jó volt ott Angliában is megnézni az angol barátokkal, ismerősökkel, de hát fontos, hogy értsem is, amit nézek. ^^' És ez emelte a Legendás állatok és megfigyelésük értékét is, hiszen a második film kiválóan kiegészítette az első film történéseit, új meglátásba helyezte az eseményeket.
Tehát érdemes megvenni ezt a kiadást. És kíváncsian várom a következő filmet. Ha jól emlékszem, 5 filmes lesz az egész Legendás állatok történet. Arra nem emlékszem, ha írták, hogyan fog kapcsolódni majd a Harry Potterhez, de nagyon kíváncsi leszek, hogy hova fut ki a történet a végére. Ha valóban nincs teória arról, meddig jut el a film, én arra tippelek, hogy fogunk találkozni Voldemorttal fiatalkorában. Ha úgy vesszük, nem sokkal vagyunk előtte. Nagyjából akkor született, amikor a Legendás állatok film játszódik. Ha jól emlékszem, a harmadik filmet 2021-re ígérték, biztos, hogy meg fogom nézni a moziban.
Egy időben nagyon kerestem a Disney filmzenéket CD-n és kazettán egyaránt. Többségük a beszerezhetetlen státuszt is kiérdemelhetné, mert egyszerűen sehol nem lehet megtalálni eladásra. Ebben jó eséllyel közrejátszik az is, hogy nem gyártottak belőle valami sokat annak idején. A legkönnyebben az Oroszlánkirály filmzenét lehet fellelni, nemcsak a film volt népszerű (a videokazettából 125.000 példány körül kelt el 1995-ben), hanem a filmzene is elég jól teljesített a MAHASZ eladási listáján. A többi szerencse kérdése.
2012-ben döntöttem úgy, hogy amit tudok, azt beszerzek. Már annak idején elkezdtem keresni azokat, amik érdekelnek. Ekkor még nem tudtam, hogy mennyire lelhetők fel, arra számítottam, hogy ahogy lesz pénzem, megveszem a Disney filmzenéket CD-n és kazettán. De hogy ennyire nehéz lesz megtalálni őket, azt nem gondoltam volna. A múlt héten is teljesen spontán néztem szét a Vaterán Macskarisztokraták termékek között, és hogy megtalálom a kazettát, teljesen váratlanul ért!
Nem is volt kérdés, hogy megveszem. Gyerekkoromban megvolt kazettán, sokat hallgattam is akkoriban, aztán valahova elkeveredett. Miután a Macskarisztokraták a 2. kedvenc Disney rajzfilmem, ezért nagyon hiányoltam. És persze mivel nálunk nem futott be annyira, ezért sejthető, hogy a filmzenéből sem gyártottak sokat. Ezt a példányt tehát konkrétan 7 év keresés után találtam meg. Ez az első, amit eladásra találtam meg. És hogy mennyire nem maradt meg a köztudatban, az nagyon jól jelzi, hogy szinte semmilyen adat nem lelhető fel a kiadványról az interneten. Egyszer találtam a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár honlapján, nekik van egy példányuk belőle. Emlékszem, be is mentem akkor megnézni, hogy milyen. Gondoltam, kikölcsönzöm azért, hogy bescannelhessem a borítót. Csak hát el van látva könyvtáros pecséttel, így bukott az ötlet. De az volt sokáig az egyetlen egy példány a kazettáról, amiről tudtam. Sehol máshol találtam. Se eladóba, se az, hogy meglenne valakinek, és legalább kölcsönkérni.
Így a Macskarisztokraták filmzene külön kincs státuszát érdemelte ki nálam. Ahogy írtam, egyébként nagyon szeretem a rajzfilmet, és hogy ennyire beszerezhetetlen a filmzene, azt nem gondoltam volna. Miután 400 forint volt, nem is volt kérdés, hogy megvegyem. El is mentem ma érte, és végre meglett! És itt az ideje, hogy a mostoha sors után végre méltó helye legyen az internet adatbázisában, és végre mindenki tudjon ezen kiadvány létezéséről!
Be is scanneltem a borítót, hogy meglegyen nagy méretben:
A kazetta ezzel rendben van. A CD-t külön kihívás lesz beszerezni, de ha sikerülni fog, akkor be fogom rippelni 320 kbps mp3-ba és flac-ba is, és kiteszem letöltésre. Miután semmilyen információ nem lelhető fel róla róla az interneten, ezért erősen gyanítható, hogy nem nagyon van jogtulajdonosa a kiadványnak. Arra tippelek, hogy a BMG csak időszakos jogot kapott a '90-es években Disney filmzenék kiadására, ezért van az, hogy nincs belőle utánnyomás, és csak a film megjelenésekor adták ki. Így abból kell gazdálkodni, ami elérhető.
Nálunk 1994-ben jelent meg, és miután úgy tudom, hogy Magyarországon nem is adták le a rajzfilmet 1970-ben, amikor eredetileg volt a mozikban, ezért a filmzenéből biztos, hogy nincs korábbi kiadás. Így álljon itt minden információ a filmzenéről.
Rendelési szám:
74321203722 (CD)
74321203724 (MC)
Dalok listája:
Macskarisztokraták 2:52
Maurice Chevalier
Minden kultúrmacska tudja 1:43
Gerő Gábor, Simonyi Piroska, Császár Angela, Gallusz Attila
Thomas O'Pamacska dala 2:35
Koós János
Minden ember macska nem lehet 5:54
Szerémy Zoltán, Koós János, Simonyi Piroska, Deák Mihály, Kokas László, Császár Angelam Laklóth Aladár
Pár nappal később meg tudtam venni a Harry Potter és a titkok kamrája Blu-ray-t is. Ezt is a Köki-ben lévő Libriben vettem meg, az utolsó darab volt ott. Hogy aztán online kapható-e még, ezt nem tudom, jó eséllyel még igen. A titkok kamrájából többet láttam elérhetőnek. Mindenesetre megvan az első két film Blu-rayen. Amit megírnék itt is, azt megírtam tegnap a Bölcsek köve Blu-ray kapcsán, ez inkább kiegészítés.
A titkok kamrája esetében az első és a hátsó borító is ugyanaz, mint az eredeti DVD és videokazetta borítója. A filmre kíváncsi voltam, hogy vajon ez is olyan szemcsés, mint a Bölcsek köve, és ezt is annak láttam. Ezt azért találom furcsának, mert azt gondoltam magamban, hogy régóta veszik fel a filmeket nagy felbontásban, és a moziban hasonló minőségben látjuk. Csak a DVD-re van lekicsinyítve (mondjuk úgy, hogy optimalizálva). Most három esetet tudok elképzelni:
Mégsem nagy felbontásban veszik fel a filmeket
Nagy felbontásban veszik fel, de a későbbi Blu-ray kiadásra a DVD képe kerül felskálázva
Ez a natív Full HD, és az egészet rosszul látom.
Amúgy ennek ellenére tetszett így is, és szívesen néztem. Ennek is megvan a brit kiadása, és azon is rajta van a német és a japán szinkron. Érdekes egyébként japánul filmet nézni, még a japán tanárnőnk is mondta, hogy sokszor neki is furcsa nyugati filmet nézni japán hanggal. Amikor egy teljesen férfias szereplőnek egy ázsiai ad hangot... Akármennyire is kezelje teljes természetességgel az ázsiai sajátosságokat, az még őt is megnevetteti, ha egy alfahím férfias szereplőnek egy ázsiai ad hangot. Még a mélyebb hangú ázsiai pasiknak sincs feltétlen olyan hangjuk, hogy egy nagyon férfias szereplőnek megfelelő hangot tudjon adni. A Harry Potternél ilyenről nem igazán lehet beszélni. Talán Hagrid hangja vicces, de amúgy nagyon jó a japán szinkron.
Eddig ilyen a Blu-ray gyűjteményem:
Örülök ezeknek, elégedett vagyok velük, de szívesen tenném még nagyobbá a gyűjteményt. Szeretem a Full HD technológiát, adott esetben nagyon szépek a képek. Hangot még nem tudom komolyan tesztelni, mert nincs komoly hangrendszerem, de ha találok olcsón olyan filmet / rajzfilmet / animét, amit szeretek, és lesz lehetőségem megvenni, élni fogok a lehetőséggel.
Ahogy írtam, szeretném bővíteni a Blu-ray gyűjteményemet, de persze csak azokkal a filmekkel, rajzfilmekkel, esetleg animékkel, amiket szeretek. Már jó ideje meg akarom venni a Harry Potter filmeket is Blu-rayen, csak amikor elhatároztam magam, már sehol nem találtam meg az első filmet, csak a későbbieket. Begyűjteni pedig sorrendben akartam. Persze most, hogy már elhatároztam, hogy megveszem, amit megtalálok (és persze nincs meg), már késő, mert már alig kapható boltokban.
A Titkok kamráját láttam, hogy van néhány darab a Kökiben lévő Libriben. Na mondom, az jöhet. Bemegyek a Libribe, és döbbenten látom, hogy van itt egy Bölcsek köve Blu-ray. Nem is volt kérdés, hogy ezt veszem meg. Ez korábban listázva volt a Libri honlapján, de azóta levették az oldalról, ráadásul a legnagyobb DVD-Blu-ray webshopok is már bizonytalannak írják a Blu-ray beszerezhetőségét. Ezért örültem meg neki ennyire. Mostanra ritkaság lett. A Harry Potter Blu-rayeket is amiket lehet még kapni, azokat is 1.990 forintért adják már. Így ez nekem, mint rajongónak bőven megéri. A Harry Potter is olyan dolog számomra, amit nem tudok elégszer megnézni. Nagyon szeretem a hangulatát, és akárhányszor megnézem, minden egyes alkalommal egy élmény számomra. Többek között azt szeretem benne, hogy valóságos helyszíneket is megjelenít, ezáltal a varázsvilágot közelebb hozza, kicsit elhiteti, hogy ez velünk is megtörténhet. Olyan ez, mint amikor kisgyerekként arról álmodoztam, hogy egy nap találkozni Super Marióval. Biztos voltam benne, hogy létezik ő, csak egy másik dimenzióban, és csak a kiválasztottak találkozhatnak vele. És hittem abban, hogy én lehetek az egyik kiválasztott, aki találkozhat vele, és azokat a kalandokat, amiket Nintendón éltem át vele, azokat megélhetem vele a valóságban. Persze kiderült egy idő után, hogy ez nem fog megtörténni, és Super Mario csak a képzelet szüleménye. A Harry Potterrel 16 évesen találkoztam először, 2002 nyarán, amikor már ismételték a moziban. Emlékszem, mekkora hatással volt rám. Többek között azért, mert visszahozta a fentebb leírt kisgyerekkori hitvilágot, azáltal, hogy valóságos közegbe helyezte a varázsvilágot. Persze tinédzserként nem kezdtem el megint abban hinni, hogy találkozhatok Super Marióval, de nagyon jó volt újra megélni azt, amit gyerekként éreztem.
A filmeket, könyveket és az egész történetet némi hibákkal, de kiválónak tartom. Arra emlékszem, hogy Puzsér Róbert a Sznobjektív műsorában betette az egyik Top 10-es listájába, mint az egyik legpusztítóbb kulturális minta. Valahogy úgy indokolta meg többek között, hogy különbséget tesz a varázslók és a varázstalan emberek között, ezáltal megjelenítve a társadalmi különbségeket, mint a gazdagok és a szegények között, és hogy csak az lehet varázsló, aki annak születik. Meg is találtam a videót:
Az a helyzet, amivel kritizálja a Harry Potter-t, az egyszerűen nem igaz! Ott van rögtön az egyik főszereplő, Hermione Granger, aki mugliként kerül a varázsvilágba. A szüleinek teljesen átlagos foglalkozása van. Nem mellesleg a könyv és a film is azokat a varázslókat mutatja pozitívnak, akik a varázstalan embereket is egyenrangúként kezeli. Hogy különbséget tesz a varázsló és a varázstalan emberek között, az benne van, és hogy sértőnek hangzik a mugli szó, még ezt is elismerem. Nekem sem tetszik a hangzása, és tényleg van egyfajta negatív áthallása. Olyan tényleg van, hogy a varázstalan embereket, akiknek tényleg semmi köze nincs a varázsvilághoz, azok elől titokban tartják, szinte teljesen elzárják az egész varázsló dolgot. Ezt ugyan Hagrid az első könyvben azzal indokolta, hogy ne akarjanak az emberek mindent varázslattal megoldani, de azt gondolom, hogy ez azért is jó, hogy így van kitalálva, mert ezáltal még valóságosabb érzetet ad az egész Harry Potter világ. Azt érezteti, hogy tényleg létezik a varázsló világ valahol a mi valóságunkban. A történet meg pont azokat mutatja be negatívnak, akik a rasszizmus alapján tesznek különbséget varázslók és a muglik között, és ki akarják irtani a muglikat. Ha Puzsérnak a Harry Potter egyfajta leegyszerűsítés, legyen. Az alapján, ahogy figyeltem a TV műsort (Sznobjektív), és hallgattam a rádióműsorait, nagyjából körvonalazódott számomra, hogy milyen ízlése. Az alapján elhiszem neki, hogy az egész Harry Potter történet a mondanivalójának egy leegyszerűsítése. De szükség van erre is, hiszen hányan olvasták el a könyveket, olyanok is, akik talán életükben nem vettek a kezükbe könyvet. Talán túl optimista leszek, de elképzelhetőnek tartom, hogy vannak, akiket tényleg a Harry Potter inspirált olvasásra, szerette meg az olvasást, és vett a kezébe komolyabb műveket is. De ilyenről nem tudok. A másik, meg azt gondolom, hogy szükség van ilyen egyszerűbb, de mégis nagyszerű művekre is, méghozzá azért, mert például számomra a komolyabb, sokkal összetettebb történetek, művek nehezen emészthetők. Például azokat a filmeket, amikről lehet tudni, hogy Puzsér igazán nagyra értékel, azok többsége számomra nehezen emészthetők. Többek között azért, mert a azok a filmek többségében a valóságnak egy negatív oldalát mutatja be, és miután én eléggé beleélős vagyok, ezért azon filmek hatására szerintem pesszimistább, reményvesztettebb lennék. Alacsony az ingerküszöböm, elismerem. Presser Gábor énekelte az egyik Zorán dalban a következő sort:
Én mégiscsak azt mondom, hogy a valóság már az élethez túl kevés.
Azt gondolom, hogy ez komoly igazság. Egy kis illúzióra, vízióra igenis szükség van az életben, mert reményt, hitet ad. Harry Potter világa ezt adja meg. És aki tisztában van azzal, hogy amit lát, az nem a teljes valóság, az inspirálódhat belőle azáltal, hogy a valóságot a maga "valójában" elfogadva, és benne élve víziókat, álmokat épít, úgy, hogy közben él, annak komoly esélyei vannak arra, hogy a maga kis világa ideális legyen, és azzal akár másokat is inspirálhat. Én ebben hiszek, és így élem az életemet. Rettenetesen tisztelem Puzsért a munkássága miatt, és hogy azon van, hogy kritikusan szemléljük a világ dolgait, ugyanakkor igazuk van azoknak, akik szerint olykor felületesen nyilvánít véleményt. Ez a Harry Potter esetében tökéletesen tetten érhető. Ugyanakkor sok dolgot lát jól, és azt gondolom róla, hogy sok esetben véleményformálóak a meglátásai.
De vissza a filmhez. Érdekes, hogy a Blu-ray kiadás elülső borítója a filmzene borítója. A hátsó borító viszont teljesen megegyezik az eredeti videokazetta és DVD kiadással. Egylemezes kiadás, kevesebb extra van rajta, mint az első kiadású DVD-n, ami duplalemezes. A DVD amúgy érdekes, mert akkor jelent meg, amikor a DVD-technológia felfutóban volt. Ennek következtében egyrészt nagyon szép, díszdobozos kiadásban jelent meg, másrészt annyi extrával pakolták meg, hogy csak önmagában azokért érdemes megvenni. El is kérték az árát annak idején, 6.990 forint volt, és ha ezt párosítjuk a 2002-es kereseti viszonyokhoz, akkor főleg extrém drágának számít.
A Blu-ray kiadásnál annyira nem nézem, hogy az első kiadás legyen meg, ami kapható, annak örülök. Mégis kicsit csalódás volt számomra, hogy az újabb dizájnú grafikát nyomtatták a lemezre, nem azt, amit az első kiadású DVD-n van.
A videó képe érdekes. Látszik, hogy Full HD, de picit szemcsésnek tűnik a kép. Olyan érzetet ad, mintha DVD-ről felskálázták volna a videót 1080p-re. Tehát látszik, hogy Full HD, meg éles a kép, de nem olyan, mint például a Legendás állatok és megfigyelésük, ami egyszerűen gyönyörű, és látszik, hogy tényleg natív Full HD a Blu-Rayen lévő film. Mindenesetre akárhányszor nézem meg a filmet, tényleg élmény számomra.
Egy képet rögtönöztem, de nem azért, hogy szemléltessem a videó minőségét, hanem más miatt.
Magyar hanggal, lett felirattal néztem a filmet. Már annyiszor láttam, hogy gondoltam, hogy miért is ne. Amúgy van valaki, aki miatt érdekel a nyelv. Nekem is sokáig csak egy nyelv volt a sok közül, nem gondoltam volna, hogy valaha is érdekelni fog. Amúgy ha már Piton professzornál fényképeztem le, elárulom, hogy az ő személyét tartom a legzseniálisabbnak az egész Harry Potter világban, és a színész, Alan Rickman, aki alakította, szintén kiválóan játszotta Piton professzor szerepét. Már annak idején is, amikor a moziban néztem a filmeket, olyan érzésem volt, hogy bár nem láttam át a személyét, negatívnak gondoltam, mégis valami miatt nagyon kedveltem őt. Mintha a színészi játékát is úgy találták volna ki, hogy lehessen érzékelni, hogy egyfajta negatív szereplő, talán még el is hisszük neki, hogy tényleg gyűlöletes számára Harry Potter és valóban Voldemortot szolgálja. Mégis vannak olyan megnyilvánulásai, melyek mindig is azt érzékeltették, hogy valójában szerethető karakter, és megadja a gyanút, hogy nem biztos, hogy az a valódi szándéka, hogy Voldemortot szolgálja. Ezt a színész kiválóan jelenítette meg, és a magyar hangja Tahi Tóth László is kiválóan adta vissza ezt a kettősséget a hangjával.
Egyébként nem ez az első Blu-ray kiadásom ebből a filmből. Angliában is megvettem annak idején, hogy addig meglegyen, és tudjam nézni. Ezt már az eredeti DVD-borítóval dobták piacra. Meg fogom tartani az angol Blu-ray kiadást is, méghozzá azért, mert azon rajta van a német és a japán szinkron is. Nagyon jó a japán szinkron is, nekem nagyon tetszik. Harry Potter hangja Kensho Ohno, aki bőven ismert animés körökben is, hiszen sok animében lehet hallani a hangját. Elég ha csak annyit mondok, hogy ő volt Kuroko Tetsuya a Kuroko no Basket-ből. Egyébként félelmetes a japán szinkron, Piton professzor hangja egyenesen ijesztő! Amikor először meghallottam, valósággal kirázott a hangjától a hideg. Az ő szinkronhangja Hashi Takaya, ő is hallható animékben, de ahogy szétnéztem, nagyon emlékezetes alakítása nincs. De bőven elég volt, amit Piton professzor szinkronhangjaként művelt. Azt gondolom, hogy senki nem tudott volna ilyen karakteres hangot adni neki. Egyenesen félelmetessé tette Pitont.
Amúgy ugyanazok az extrák vannak az angol kiadáson is, jó eséllyel az extrák egy az egyben lettek áthozva, mert változó hangformátumot írtak a magyar borítóra. Tehát jó eséllyel csak azoknak van magyar szinkronja, amik a DVD-n is megjelentek. De ebben nem vagyok biztos, nem néztem meg az extrákat.
Mindenesetre szeretném begyűjteni mind a 8 Harry Potter Blu-rayt magyarul.
Március végén az egyik Haikyuu!! közösségben találkoztam egy német fiúval, akivel aztán egészen összebarátkoztunk. Később meghívott a saját közösségébe, ahol mindenki német, így a beszélgetés is németül folyik. Ott is találkoztam néhány jófej emberrel, ráadásul, ahogy egyre többet látom a német nyelvet, látom, hogy fogalmazzák meg a mondatokat, úgy jönnek magamtól is egyre inkább. Bár ezt nagy magabiztossággal nem merem kijelenteni, mert a mai napig életmentő számomra a topszótár németül. Nem egyszer fordul elő velem a mai napig, hogy csak a névelő miatt keresek ki egy szót, mert ugye azon múlik a ragozás. Magát a szót amúgy ismerem. Ennek ellenére élvezem a beszélgetést velük, egészen jó csapat gyűlt ott össze. És más így használni a nyelvet, mint az iskolában tanulni, tanári nyomás mellett. Főleg, ha rossz a tanár... Az a helyzet, hogy megértem, hogy miért nem szeretik sokan a németet. Tényleg nagyon nehéz nyelv (ezt maguk a németek is elismerik), ezért motiváló tanítás nélkül, 100%-os pontosságot elvárni, teljes szigorral nem lehet németet tanulni. Nekem szerencsém van ebből a szempontból, mert nagyon jó német tanárom volt általános iskolában, és az ő "öröksége" többek között, hogy szeretem a nyelvet.
Még a nyáron kerestem magamnak egy német rádióadót, hogy többet hallgassak német szöveget, nem utolsósorban hátha hallok jó német dalokat. Így találkoztam a Radio Köln nevű rádióadóval. A választás nem véletlen, ugyanis jó ideje az van bennem, hogy ha kiköltöznék Németországba, akkor Kölnbe, vagy a környékére költöznék. Ennek nincs konkrét személyes oka, egyszerűen csak Németország nyugati része jobban vonz, mint a keleti. És hát a rádió neve eléggé beszédes, és gyorsan kiderült, hogy telitalálat volt ez a rádióadó. Ugyanis a '80-as évektől egészen a jelenkorunkig vannak zenék. Természetesen az aktuális trendek vannak túlsúlyban, de amikor például olyat hallok meg, mint a Red Hot Chili Peppers-től az Under the Bridge, nagyot azért nézek, hogy van rádióadó, ami értékes zenét is ad! Nem vagyok nagy RHCP rajongó, de nagyra értékelem a zenéjüket. Úgyhogy teljesen jó, hogy mindenféle zenét ad. Nagyon ritka, amikor olyan zenéket adnak, hogy inkább kikapcsolom a rádiót. Főleg a változatosságot szeretem, hogy itt tényleg mindenféle zene van. Miután nemigen van már Magyarországon rendes rádióadó, ezért ez az ideális rádióadó számomra.
Meg a sok német szöveg... Én nagyon szeretem a német nyelvet! Nagyon szeretem hallgatni a beszédüket, jobban kihallom az ismerős német szavakat, mint az angol szövegből az ismerős angol szavakat. Néha kifejezetten azt érzem, hogy az angol szöveg bántja a fülemet. Én a német beszédből a kedvességet, szeretetet hallom ki, ami nekem nagyon jól esik. Nem utolsósorban a rádióadót feltétel nélkül lehet hallgatni online. Amikor tavaly írtam a brit rádióadóról, amit a nővéreméknél szoktam hallgatni a Heart-ot, az észreveszi, hogy nem Angliából akarom hallgatni. Lehet hallgatni, csak kér irányítószámot. Szerencsére nem kell VPN-nel szórakozni, csak megadom a nővéremék irányítószámát, és már hallgathatom. De a Radio Köln-t feltétel nélkül lehet hallgatni.
Egyébként titkon reménykedtem abban, hogy hallok Rammstein-t is. Habár a dalaik döntő többsége nem mondható rádióbarátnak, de volt egy olyan gondolatom, hogy az együttes olyan szinten Németország szimbóluma, hogy beadnak olykor-olykor egy Rammstein dalt. De eddig erre nem volt példa. Mondjuk elég furcsán hangzana olyan szöveg egy rádióban, mint például "Gib mir Benzin", vagy a Mann Gegen Mann című dal, ami a nyílt homoszexualitásról szól. De mégis.
De így is hallottam néhány olyan német dalt, ami nagyon megtetszett. Egyet megmutatnék:
Hallok benne egyfajta kedvességet, talán ártatlanságot, ami ad egy bájt a dalnak. És mégis elhiszem, hogy a 30-as koroszály gondolkodhat, és élhet így is. A dallam is kellemes hangulata, nagyon tetszik.
Valamint mutatnék még egy dalt, amit nagyon érdekesnek tartok:
Mivel német és francia előadó énekli ezt a dalt, ezért egyszerre van német és francia nyelvű szövege. Főleg a történelmi háttér miatt érdekes német és francia szövegű dalt hallani. (Harmincéves háború, Vesztfáliai Béke, Elzász...) Maga a dal hangulatos, meghallgatom, ha szól, de nem mondanám kedvencnek.
Úgyhogy nagyon elégedett vagyok a Radio Köln-nel, és most már mindig ezt a rádióadót hallgatom.
Meglepett, amikor múlt hétvégén láttam, hogy már nagyon olcsón, egészen pontosan 1.990 forintért adják a Legendás állatok és megfigyelésük Blu-rayt, méghozzá a 3D-s kiadásút. Igazából a sima Blu-ray kiadást akartam megvenni, illetve, ha valami extrával, akkor a 4K-s kiadással. Azt még esetleg tudnám hasznosítani, de nekem az életben nem lesz 3D-s TV-m. Egyrészt maga a technológia sem mozgat meg, egyáltalán nem hoz lázba, másrészt meg jó eséllyel általánosságban az embereket sem mozgatta meg, ugyanis nem látok az utóbbi időkben 3D-s TV-t. Valószínűleg a 3D-s Blu-rayek sem jöttek be, ezért lehet a mai napig találni őket és ennyire nyomott áron megvenni. De mivel a sima Blu-rayt is tartalmazza, és jó eséllyel azt már nem fogom megtalálni, ezért fejet hajtottam a 3D-s kiadás mellett.
Békéscsabán, a Media Marktban találtam meg, Még 4 db. volt készleten, abból vettem egyet. Azt még a csomagoláson át is lehetett látni, hogy papír van a hátulján, de az kicsomagolva egészen meglepett, hogy semmi szöveg nincs, csak egy kép a film elejéről. Egyébként nagyon stílusos, és nagyon jól néz ki a fém tokkal.
Belül a két lemez meg egymáson van, amit nem szeretek. Persze a belsejében van a sima Blu-ray lemez, így azt elég nehéz kihalászni. De a kép gyönyörű. Nem élek akkora nagy lábon, ami a TV-t illeti, egy 32"-os Samsung UE32J5100-as Full HD TV-m van, és nagyon tetszik a kép. Nemrég lett ide hozva Pestre, eddig Békéscsabán volt. Így teljes értelmet nyert a Blu-ray lejátszó, és lázba is hozott. Nemrég megnéztem a Haikyuu!! első évadát Blu-rayen, most a Legendás állatok és megfigyelésüket. Ahogy anyagi lehetőségem engedi, szeretnék további Blu-rayeket venni, hasonlóan jó áron.
A filmért nem voltam annyira oda eleinte, később kezdtem el igazán megszeretni. Főleg, miután láttam a Grindelwald bűntetteit a moziban. Az már első végignézésre is nagyon tetszett, és felértékelte számomra az első film értékét is. Most már nagyon szeretem, és szerintem meg fogom annyiszor nézni, mint a Harry Potter filmeket.
