Japán zenei megjelenések 2018-ban

A nagy összegző blogpost következik, ami 2009 óta hagyomány nálam. Természetesen most is azokkal a japán kiadványokkal foglalkozok, amikben érdekelt vagyok.

Ebben az évben is voltak jó, és felejtős albumok és kislemezek. Kicsit késve ugyan, de Hayashibara Megumi kiadott egy albumot 50. születésnapja alkalmából (tavaly volt 50 éves), ami szokatlanul sötét hangulatúra sikeredett. Nagyon keveset hallgattam. Okui Masami énekesnői karrierjének 25. évfordulója alkalmából készített egy minőségében áltagon felüli albumot. Suara viszont erősen felemás albumot dobott piacra, ahogy a JAM Project új BEST COLLECTION albumán lévő új dalok közül is a többségén érződik az alkotói válság, az új ötlet hiánya. Néhány kiemelkedő dal (pl.: Okui Masami: Ai wo Shiru, Suara: Amayadori, Yonekura Chihiro: Promise) emlékezetessé teszi az évet, de összességében a 2018-as év messze elmarad a legjobbnak ítélt 2009-es évtől. Sőt, ki is lehet jelenteni, hogy 2009 trónját már semmi nem fenyegeti.

De lássuk az idei listát.

Január:

• Január 31: TRUE - Sincerely
• Január 31: Chihara Minori - Michishirube

Február:

• Február 28: Kita Shuhei / Yonekura Chihiro - HOWLING SWORD / Promise
• Február 28: Psychic Lover - Silent Prisoner

Március:

• Március 7: FLOW THE BEST ~Anime Shibari~
• Március 28: Suara - Hikari
• Március 30: Hayashibara Megumi - Fifty~Fifty

Április:

• Április 25: JAM Project - Hagane no Warriors
• Április 25: Suara - Kimi Dake no Tabiji Re:boot

Július

• Július 25: ALI PROJECT - Geijutsu Hentairon

Augusztus:

• Augusztus 21: Okui Masami - HAPPY END
• Augusztus 29: FLOW - Neiro

Szeptember:

• Szeptember 26: Suara - Kotowari
• Szeptember 26: Chihara Minori - SPIRAL

Október:

• Október 24: angela - All Time Best 2003-2009
• Október 24: angela - All Time Best 2010-2017
• Október 24: Mizuki Ichiro Debut 50 Shuuhen Kinen Ban JUST MY LIFE
• Október 31: JAM Project BEST COLLECTION XIII ~A-ROCK~

November:

• November 21: Psychic Lover - 15th Anniversary Re-Recording Tracks ~CRASH & BUILD~

December:

• December 12: Endoh Masaaki - Present of the Voice 2

Nemcsak abból látszik, hogy egyre kevesebb japán kiadvány jelenik meg, hogy a személyes érdekeltségű listám egyre kurtább, hanem összességében is könnyebb volt átnézni a Generasia oldalán, hogy mik az aktuális havi megjelenések. És bár valamennyire követi a digitális megjelenéseket, de inkább az jön le, hogy a japán lemezkiadóknak nem jött be a digitális kiadás.

Ami különben tökéletesen érthető, mert a különböző japán albumok és kislemezek a japánok pénztárcájához lett szabva, és világszerte csak úgy adható el, ha a japán árakhoz képest jóval olcsóbban teszik ki. Például a Google Play-en is kint van az összes Suara album, valamint jónéhány angela és Hayashibara Megumi kiadvány is, és sokkal olcsóbban letölthetők, mint amennyiért megvásárolhatók (voltak) a CD-k. Azt tippelem, hogy emiatt is nehezebben elérhetők a japán zenei albumok és kislemezek digitálisan, nemcsak azért, mert védik a zenéiket, és korlátozzák, hogy Japánon kívül ne legyen elérhető. Mert ilyen korlátozás is van. Nem tudom, hogy Japánon belül hogy van, ismerek néhány japán weboldalt, mely digitálisan terjeszt zenéket: Mora, OTOTOY. Ezek a weboldalak nemcsak amiatt különlegesek, hogy a japán zenére van kihegyezve, hanem kifejezetten magas minőségben tölthetők le zenék. Nemcsak hogy veszteségmentesek (flac), hanem egyrészt ennek bitrátája is nagyon magas, másrészt a frekvencia is 96 kHz, de láttam 192 kHz-s zenét is. Ezek már olyan kristálytiszta hangzásúak, mintha a szobánkban játszanák élőben a dalokat. Ezzel fel lett oldva a CD memóriakorlátja, mert ez már nem férne rá egy átlagos CD-re. Illetve ott van megoldásnént az SACD (Super Audio CD), de ehhez külön lejátszó kell, és olyan hangrendszer, ami meg is szólaltatja abban a minőségben, ahogy a magas minőségű veszteségmentes zenéket is. A legtöbb hangrendszer csak 20 kHz-ig szólaltat meg zenét, ami amúgy teljesen helyén való, ugyanis az emberi fül is nagyjából 20 kHz-ig hallja a hangokat. Ami miatt elképzelhetőnek tartom, hogy érdemes ilyen jó minőségben zenét hallgatni, hogy minden hangszer, és ének tisztán szólal meg.

Japán vs. nyugati karácsonyi dalok

Bár most már inkább szilveszteri hangulat uralkodik, mint elkésett blogpost azért írnék karácsonyi dalokról. Japán téren olyan nagy újdonságokról nem lesz szó, hiszen ugyanazokról a karácsonyi dalokról lesz szó, amikről évekkel korábban is írtam, inkább csak összehasonlításként azokkal, amiket a rádiókban lehet hallani.

Magyarországon is egy angol rádióadót szoktam hallgatni a Heart-ot, ami decemberben, ahogy az menetrend-szerű, ontotta magából a karácsonyi dalokat. Eleinte csak félóránként egyet, aztán negyedóránként, végül a karácsony vészes közeledtével szinte minden második szám karácsonyi dal volt. Amivel nem is önmagában az a baj, hogy karácsonyi, mert attól még lehet jó, hanem pont mert nagyon rossz. Mondjuk ennek egyik fő oka az, hogy az angolszász országokban a karácsony egy vidám, már-már bulizós ünnep, amikor szinte minden ház elé kikerülnek az égősorok, emberek télapónak öltöznek, mindenféle idióta rénszarvasos kötött pulóverben járnak. Csak a legkisebb nyomokban találkozni azzal, hogy a karácsony Jézus születésének ünnepe, és ezt a fajta bolondozást jelenítik meg a nyugati karácsonyi dalok. Amik teljesen vidámak, mintha egy angyal szállt volna le közénk, rossz érzéseknek nyoma nincs, ilyenkor mindenki a legboldogabb. Aztán persze karácsony után még egy kis jóság, de újév után visszaáll minden a régi kerékvágásba. És ezeket a pozitív érzéseket jelenítik meg a karácsonyi dalok. Csakhogy ezekkel nemcsak azért nehéz azonosulni, mert minálunk, Magyarországon, Közép-Európában egy csendes, meghitt ünnep, hanem mert teljesen elinfálják a karácsonyt is. Egyébként is egy álszent világban élünk, és hogy ez az álszentség még hatványozódjon is karácsonykor...

De mi a helyzet a japánokkal? Mivel oda sokkal később jött el a karácsony, és a kereszténység is csak nagyon kicsi százalékban van jelen a szigetországban, ezért ott teljesen mást jelent a karácsony. Méghozzá a szerelmesek ünnepe. Ehhez is tartozik egy hagyomány, méghozzá, hogy mindenképp együtt kell lenni ilyenkor valakivel, különben jövőre egész évben egyedül marad az illető. És hogy ne hagyja el őket a jószerencséjük képesek akár alkalmi barátot is szerezni. Tehát itt is rendesen dívik "kifelé virítunk" életmód, és akármennyire is szeretem a japánokat, ezzel sehogy nem tudok azonosulni. Értem én a gondolkodást, de én ezt még tovább gondolnám. Aki csak alkalmi párt talál magának, annak arra az évre biztos, hogy nem lesz valódi párkapcsolata, csak valaki, akivel azt mutathatja kifelé, hogy kapcsolatban él. Lehet fokozni a dolgokat, ennek ellenére azok a japán karácsonyi dalok többsége, amiket ismerek, idealista véget vázolnak fel, néhány kivétellel. Aki régóta követ, annak ismerős lehet a lista, de azért álljon itt:

• Okui Masami: angel's voice (mini-album)
• Okui Masami: Melted Snow (kislemez, Fuyu no Rondo OP)
• Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari (kislemez, Fuyu no Rondo insert)
• Suara: Maiochiru Yuki no You ni (kislemez, WHITE ALBUM ED01)

Illetve néhány karácsonyi dal:

• Okui Masami: SNOWY
• Hayashibara Megumi: Cherish Christmas
• Suara: Merry Christmas

A felhozatal mondanivaló és érzelmek terén némileg változatosabb, mint a nyugati karácsonyi dalok. Vannak köztük kifejezetten szomorú dalok (Okui Masami: Melted Snow, Tabibito), illetve van néhány dal, ami a karácsony keresztény mivoltára utal (Okui Masami: introduction ~Maria~ és 12 Gatsu Kyuujitsu Kutsushita wo Katta, ennek leginkább a vége). Van egy ANGEL'S VOICE című dal is, ami a címével ellentétben meglepően vidám dal, mert szerelmes. (I'm your angel, forever) Illetve vannak olyan dalok is, amik inkább a mi meghittségünkre utal, mint például Okui Masami: Sanctuary és SNOWY című dala. De ezek a meghitt hangulatok is abból fakadnak, hogy minálunk a karácsony sokkal inkább keresztény ünnep (volt), ha jók az emlékeim Okui Masami pont a keresztények alig 1%-át erősíti, sőt, talán meg is van keresztelve. Az biztos, hogy nagyon tetszik, hogy Okui Masami egy emberként sokkal változatosabb karácsonyi repertoárt mutat fel, mint bárki nyugati előadó, aki el merte követni azt a bűnt, hogy karácsonyi dalt írt. Van nála minden: Csöpögősség (White season), szerelem (2 years), meghittség (Sanctuary), boldogság (12 Gatsu Kyuujitsu Kutsushita wo Katta), kis bánat (Tabibito), de az összes karácsonyi dala csupa szeretet. Őt mindenképp jó hallgatni karácsonykor, ha már ennyire el van inflálva az ünnep jelentőssége, legalább egy hiteles pontja legyen a karácsonynak.

Utánakérdeztem az egyik mexikói barátomat, Laura Ramirez-t, aki többet tud nálam Okui Masami-ról: nem keresztény, hanem szabad gondolkodású vallások terén. Mert dalszövegeiben megjelenik a hinduizmus, buddhizmus, de még a sintó vallás is. Illetve néhány éve a MEGAMI Project keretében beleállt a spiritailzmusba is. Twitteren mutatja néha, hogy szokott úgynevezett hangfürdőket (sound bath) tartani, ami az ő hangjával teljesen rendben van, mert képes olyan hangon énekelni, hogy valósággal elandalítja a hallgatóságot. Azon én is részt vennék, akármennyire is nem hiszek a hatásában.

Super Nintendo falinaptár

Szokás konzolt megajándékozni születésnapja alkalmából? Miért is ne? A Super Nintendóm 25. évfordulója alkalmából vettem meg ezt a naptárat. Játékborítók, artworkök, pixelartok vannak a naptárban. Majd Pesten felbontom, és majd a falon csinálok róla újabb képet. A retro szobámba vettem.

Szoktam nézni minden évben, hogy milyen Nintendós naptárak jelennek meg. A legtöbbje ilyen Mariós, Zeldás, Pokémonos, meg hasonlók, ritkán egy-egy különlegesség. Amikor néztem, hogy milyen naptárak lesznek 2019-re, és megláttam ezt a Super Nintendós falinaptárat, az szerelem volt nem az első, hanem a nulladik látásra. Többször írtam már, hogy a Super Nintendo nem csupán a kedvenc konzolom, hanem a legjobb dolog, ami a konzoliparban megtörténhetett. Különleges helye van számomra a konzolok között.

A naptárban öt játékról vannak képek, ahogy a borítóképen is látható:

• Super Mario World
• Super Mario Kart
• Super Metroid
• The Legend of Zelda: A Link to the Past
• StarFox (vagy nálunk StarWing)

Az F-Zerót például hiányolom. Ez az egyetlen hátrány, hogy kiemeltek 5 játékot, amik tényleg a legjobbak, de bőven van még a Super Nintendo kínálatában olyan játék, ami helyet kaphatott volna. Donkey Kong Country például... Ettől függetlenül nagyon szeretem, és naptárakat nemcsak az adott évre veszem, hanem megőrzöm a régieket, néha visszalapozom. Van egy másik Nintendós naptáram is, 2016-os Super Mario Bros. témájú.

Eredetileg Birkenhead-ben akartam megvenni, el is mentem érte. Van egy Calendar Club nevű bolt, ahol tényleg mindenféle naptár van a legnagyobb kínálatban: Asztali naptár, falinaptár, határidőnapló, meg a jó ég tudja, csak ennyit láttam. Sok jó dolog van ott is. Láttam már korábban is, hogy csak egy darab van belőle, tartottam is tőle, hogy elviszik, ahogy az meg is történt. Főleg azért volt rossz, mert karácsony utánra leáraztak minden naptárt, ami a készletükben megmaradt, méghozzá 40%-kal, és megvehettem volna olcsóbban is, de hát nem én vagyok az egyedüli Super Nintendo rajongó Angliában. Megnéztem még több helyen is: WHSmith, GAME, meg van valami könyvesvolt, ott is vannak naptárak, de ott sem volt. Volt bennem egy kis csalódottság, amikor hazamentem, de legalább sétáltam egy nagyot. Otthonról Birkenhead bevásárlóközpontig az út 50-55 perc gyalog csak oda. De szeretem az utat, szoktam zenét hallgatni, nézni a tájat, meg gondolkodni dolgokon.

Végül itthon Amazonról rendeltük meg. Nővéremnek van Prime tagsága, ő megrendelte, én kifizettem neki. Prime tagsággal másnapra (azaz mára) ki is hozták a naptárat. Egy hatalmas dobozban volt. Sajnos itt még az eredeti ára volt, nem volt leárazva. A Nintendo Store-on is megvan, itt már olcsóbb. Az árát sajnálom, de nem mindig lehet jól járni.

Kérünk ilyeneket is Magyarországra!

Az első Super Nintendo játék Nintendo 3DS-re

Kapóra jött, hogy van My Nintendo akció a Super Mario World-re, ez jó alkalom arra, hogy kipróbáljam, hogy milyen egy Super Nintendo játék New Nintendo 3DS-en. Nagyon jó, most már bárhol lehet SNES játékokkal játszani. Már rengetegszer végigjátszottam a SMW-t, de egyszerűen nem lehet megunni, nagyon szeretem.

Vettem 32 GB microSD-t a New Nintendo 3DS-be. Liverpool-ban vettem meg az Argos-ban £13.99 volt. Néztem több helyen is, ez tűnt a legolcsóbbnak. Azt reméltem, hogy mobilos boltokban olcsóbb lesz, de sajnos a 20-22 fontos áraikkal csúnyán elvesztették a versenyt. Gondoltam arra is, hogy a CeX-ben veszek használtan microSD-t, de az már végképp nem kapható a környéken, pedig jó lett volna, mert 8-10 fontért adják őket. Egyébként olyan hülye rendszer van az Argos-ban nem szeretem. Régebben jobb volt. Ennek a bolthálózatnak az a lényege, hogy az eladótérben nagyon kevés terméket lehet látni, azok is inkább csak kiállítva vannak. Minden a raktárban van, az eladótérben csak számítógépeket lehet látni, ott kell az üzlet saját programjában megrendelni a terméket. Vagy a mellette lévő katalógusból kikeressük a termék kódját, vagy kulcszavakkal rákeresünk. Az utóbbit választottam. Kiadta a megfelelő kártyát, majd beírtam a keresztnevemet, és nem volt utána írva, hogy mit kell tenni... Csak magamtól jött a gondolat, odamegyek a pénztárhoz, már csak, hogy segítséget kérjek. Kiderült, hogy oda is kellett menni. Ott adtam meg a keresztnevemet, megvolt a termék, amit rendeltem, kifizettem, és utána még egyszer sorba kellett állni, akkor már egy másik résznél a termékért, amit kihoznak a raktárból. Tehát, kétszer kellett sorban állni, mire hozzájutottam a memóriakártyához. Nem új ez a rendszer amúgy, mert régen is ilyen volt az Argos, nekik ez a franchise-uk. Kicsi az eladótér, mert amúgy mindenes bolt, legfőképpen műszaki cikkeket, de mindent árulnak, ami nem élelmiszer. Csak régen az volt, hogy egyszer kellett csak sorban állni miután a PC-n megrendeltem a terméket. Amikor kihozták a raktárból. Rendben volt, kifizettem, és kész. Azt tippelem, hogy sok volt a visszaélés. Valójában nem akarták megvenni, de azért megrendelték, de amint végeztek vele, kisétáltak az üzletből fizetés (és persze a termék) nélkül. Ez gondolom a raktárosoknak volt felesleges munka, rohangálás. Ezt megelőzendő, előbb fizesd ki, és utána kihozzák neked a terméket. Más értelmes indokot nem tudok elképzelni. Akinek meg ez a szórakozása, annak az érzelmi intelligenciaszintje a béka sejhaja alatt van.

És akkor már le is töltöttem minden játékot, ott álltak sorban a Nintendo eShop-ban. 108 játék várt letöltésre... Az összeset több, mint 4 óra alatt szedte le. Volt olyan, mint például a NES, GB, GBC játékok, amik pillanatok alatt lejöttek, de a rekorder a Resident Evil: Revelations a maga 25.796 blokkjával. Ezt az egyetlen játékot 1 óra alatt töltötte le. Be is aludtam közben egy pár percre. De most már elérhető minden a New Nintendo 3DS-en, és van rajta még 137.995 blokk szabadon.

Furcsa ez az újfajta rendszer a New Nintendo 3DS-en, a microSD management. Eleinte nem is akart rendesen működni nekem, meg nem értem, hogy miért is jó ez nekem. Persze rájöttem aztán, hogy ennek segítségével nem kell kivenni az SD kártyát a Nintendo 3DS-ből, hanem hálózaton keresztül csatlakozik hozzá a PC. Így lehet a képeket megnézni rajta, szerkeszteni, áttenni másik könyvtárba, és hasonlók. Csak ez nem akart rendesen működni, miután mindent beállítottam rajta. Nem akart rákapcsolódni, végül a Redditen találtam meg a megoldást a problémára, a következő a teendő:

1. Meg kell nyitni a Vezérlőpultot
2. Rá kell menni a Programokra.
3. Rá kell kattintani a Programok és szolgáltatások ki- és bekapcsolására
4. Meg kell keresni a SMB 1.0 CIFS Fájlmegosztási támogatást.
5. Ki kell nyitni a könyvtárat.
6. Itt mind a SMB 1.0 CIFS szervert és SMB 1.0 CIFS klienst engedélyezni kell.
7. OK, és a gépet újra kell indítani.

Ezután tudtam PC-n ügyködni. Persze most is elsősorban a képek miatt érdemes miatt (mint például a fent lévő kép miatt), a Nintendo 3DS mappába nem érdemes belekotorni, mert játékok használhatatlanná válhatnak. Illetve zenét lehet rátenni a Nintendo 3DS-re, hogy a Nintendo 3DS Sound-on lehessen hallgatni őket. Ami lehet, hogy ismét aktuális lesz, mert amióta befrissült a Xiaomi Redmi Note 4-em a Miui Global 10.1-re, azóta a Last.fm nagyon hülyén működik (nem veszi be a számokat, amiket hallgatok), ezért azt találtam ki, hogy újra Nintendo 3DS-en hallgatok zenét, amikor úton vagyok. Ennek hátránya, hogy halkabban tudok zenét hallgatni, a Nintendo 3DS hangereje eléggé gyenge. Telefonon azért erősebb. A számokat meg majd a Universal Scrobbler segítségével viszem be.

Coco Blu-ray

Miután a Jégvarázs volt az utolsó olyan Disney-klasszikus, melyet a Pro Video kiad(hat)ott Blu-ray-en, ezért nem adnak ki sajnos újabbakat Full HD-n. De elhatároztam, hogy amik nagyon megtetszettek, azokat Angliában veszem meg Blu-rayen. Ez lett a Coco sorsa is. A CeX-ben vettem meg. El kellett menni érte Ellesmere Port-ba, ami 18 km-re van a nővéreméktől, de megérte, mert nagyon szeretem. Ez a Hős6os után a másik olyan Disney Blu-ray, amit megvettem itt Angliában, mert otthon már nem kapható. És azért is örültem neki, mert az angol szinkron mellett a spanyol is rajta van, méghozzá "latin spanish"-ként van írva. Harmadik nyelvként "Canadian French" van rajta, vagyis kanadai francia. Háromszor láttam már, mert megnéztem most angolul, és mind a három alkalommal könnyeztem a végén. Ez olyan nagyon rosszat már csak nem jelenthet.

Amúgy külső tokkal van meg a Blu-ray.

Új Nintendo 3DS

Hát, félig karácsonyi ajándékként, de végre sikerült New Nintendo 3DS konzolt vennem.

Angliában vagyok most a nővéreméknél, itt töltöm a karácsonyt és az újévet. Hoztam is otthonról angol fontot, meg kaptam is karácsonyra, így tudtam megvenni. De hogy milyen jól jártam vele, azt mindenképp el kell mesélnem. Wallasey-ban lakunk, és itt a környéken sehol nem volt New Nintendo 3DS. Mindenképp a simát akartam venni, sem az XL, sem a 2DS XL nem megfelelő számomra. De ez legközelebb csak Ellesmere Port-ban volt, ami 18 km-re van tőlünk, így buszozni kellett. El is mentem előbb Birkenhead-be a 410-es busszal, majd innen az 1-es busszal Ellesmere Port-ba. Szerencsére van napijegy, úgyhogy £4.20-ból megúsztam az egész utazást. Ezzel adott napon bármerre el lehet menni a környékre. Szóval eljutottam oda, szerencsére nem volt messze a buszállomástól a CeX, ahol a weboldal szerint 1 db. volt még a konzolból. Ott is volt még. Rendben találtam, úgyhogy megvettem £70-ért. Összességében ez volt a legolcsóbb, de szinte mindenhol, ahol volt New Nintendo 3DS. Akkor lepődtem meg nagyon, amikor eladó előveszi a konzol dobozát. O_O Ezt nem ígérték, de hát minden extrát elfogadok. Rettenetesen örültem neki, nagyon jól jártam így, ugyanis a £70 körülbelül 25.000 forintnak felel meg.

Azért lepett meg ennyire, ugyanis a CeX weboldalán háromféle New Nintendo 3DS (konzolokból általában háromféle) van:

• New Nintendo 3DS Console Black Boxed
• New Nintendo 3DS Console Black Unboxed
• New Nintendo 3DS Console Black Discounted

Én a Discounted-at vettem meg, mert ez a legolcsóbb (a nevéből következően). De ha megnézitek a linkek alatt a képeket, akkor lehet látni, hogy csak a Boxed linkje alatt van a konzol dobozával kép, a másik kettőn nincs. És nem is zavartattam magam, hogy nem lesz doboza a konzolnak, mert tudtam, hogy bagszi majd el akarja adni az ő New Nintendo 3DS-ét, úgy voltam vele, hogy a dobozt majd leboltolom vele külön, ha beleegyezik. A Discounted konzolok meg mindig magukban állnak a vitrinben, ezért nem is számítottam arra, hogy kapok majd dobozt hozzá. De hát a CeX is megörvendeztetett karácsonyi ajándékkal.

Mondjuk Angliában is (itt a North West régióban legalábbis) eléggé furcsán járnak a buszok, ugyanis az orrom előtt ment el az, amelyik visszavitt volna. És mivel Boxing Day van (ünnepnap, néhány bolt már kinyit december 26-án, ezért keltem útra), ezért ritkábban járnak a buszok. Na mondom, szépen vagyunk, várhatok a következőre. Megnézem a menetrendet, egyeztetem az órámmal, hát ennek öt perccel később kellett volna indulnia... A következő 20 perc múlva jött volna, de konkrétan kimaradt... Úgyhogy 45 percet vártam, mire vissza tudtam indulni. De amíg vártam, olvasgattam a New Nintendo 3DS leírását, és akkor lettem figyelmes valamire, ami problémát okozhat: Csak MicroSD kártya megy be a New Nintendo 3DS-be. Ez baj, ugyanis csak sima SD kártya van a Nintendo 3DS-emben, és az 32 GB-os. Ez a legnagyobb, amit a Nintendo 3DS-be be lehet tenni, és úgy voltam vele, hogy megveszem a lehető legnagyobbat, hogy ne legyen többé gond vele. Most lett. Na majd holnap veszek 32 GB MicroSD-t. Nem örülök neki, de most mit tegyek? Van benne memóriakártya, de csak 4 GB-s, úgyhogy teljes System Transfer-t sem tudtam csinálni. Megcsináltam, de azt állítottam be, hogy a programokat ne vigye át, azokat majd egyesével le lehet tölteni a Nintendo eShop-ról. De így is rettenetesen sokáig tartott, mire átjött minden adat a New Nintendo 3DS-re.

Szóval ő az új gép.

A programok ugye még nincselen letöltve rá, azért hiányos az alsó rész. De kipróbáltam a Super Smash Bros. for Nintendo 3DS-t, és tényleg sokkal gyorsabb a játék New Nintendo 3DS-en. Gyorsabban tölti be, nem akad el, ha kilépek a játékból. Mert akkor azt csinálja valami miatt, hogy újraindítja magát a Nintendo 3DS, az új gépen ilyen nincs. Azért megnéztem a Nintendo eShop-ot, összesen 108 program vár arra, hogy újra letöltsem. És hogy a Nintendo eShop is milyen gyorsan jött be, teljesen lenyűgözött. Úgyhogy oda meg vissza vagyok a New Nintendo 3DS-től, már most nagyon imádom, és az ára is nagyon jó volt. Azt gondolom, hogy ez a csúcs a Nintendo 3DS-nél, ha esetleg megvehetem a Super Nintendós kiadású New Nintendo 3DS XL-t, arra örömmel befizetek, de az már tényleg a nonplusultra lenne. Azért a sima New Nintendo 3DS a csúcs nálam, mert ahogy írtam korábban, a felbontás ugyanakkora minden konzolon, emiatt nagyobb kijelzőn pixelesebb a kép. Ezen meg tökéletesen látok mindent.

Csak azt nem tudom még, hogy mi ez a MicroSD-nél, hogy hálózaton keresztül PC-hez tudom csatlakoztatni. Meg kellett adni a hálózat nevét, valamint egyénileg meg lehetett adni egy felhasználónevet és egy jelszót, azt megtaláljuk a PC hálózati részében, és ezzel állítólag tudjuk kezelni a MicroSD-t PC-n keresztül. Ami egyébként nagyon jó lenne, mert nem kellene azt állandóan kivenni, de nem találtam meg magam, ahogy próbálkoztam. Majd jobban utánaolvasok, hogy működik ez.

25 éves a Super Nintendo

Nem vagyok időzavarban, tudom, hogy korábban jelent meg a Super Nintendo, az én példányom lett 25 éves.

Elmeséltem már a történetet néhányszor, de a 25. évforduló alkalmával álljon itt ismét. A pontos napra nem emlékszem, abban biztos vagyok, hogy karácsony előtt pár nappal volt. Nem bírtam ki karácsonyig, ugyanis a Dévényi Tibor Elektor Kalandor című műsorának utolsó adása 1993 karácsonyának előtt volt vasárnap. Valamiért december 21-ére emlékszem, de a naptár szerint 19-én volt akkor vasárnap. A lényege a dolognak, hogy az utolsó adásban mutatták be a Super Nintendót a Super Mario All-Stars játékkal. És annyira bele voltam zúgva a játékba, már ahogy láttam, hogy játszanak vele, hogy nagyon szerettem volna egy Super Nintendót. 7 éves koromban már kezdtem tisztába lenni az anyagiakkal, ezért valamennyire tudtam, hogy ez most elérhetetlen, úgyhogy konkrétan azt nem akartam, de egy NES-t igen. Volt a közelünkben egy videotéka, ahol lehetett NES konzolt kölcsönözni Super Mario Bros. vagy Super Mario Bros. 3 játékkal. Ezt szinte minden vasárnap megtettük. Ugyanezt akartam aznap is, amikor megláttam a Super Nintendót a TV-ben. Hát nagyon meglepődtem, amikor anyám elővette a Super Nintendót. Szerintem nem is túlzok, ha azt mondom, hogy annyira örültem neki, mint az a gyerek a Nintendo 64-nek abban a bizonyos elhíresült videóban. Rákötöttük a TV-re, az első dolgom volt a Super Mario Bros. 3-mal játszani, mert már akkor is azt szerettem a legjobban, és hogy lássam, hogy néz ki felújítva. Imádtam, és hogy mennyire szeretem most is, bizonyítja ez a gyűjtemény is.

Ezen kép láttán nem hiszem, hogy bárki számára is kérdéses, hogy melyik az abszolút kedvenc játékom. Sajnos a dobozra írás, gyerekkori hóbort volt, bizonyítani akartam, hogy tudok angolul és olaszul, és lett egy életre szóló lenyomata a dolognak. Németről fordítottam le, az olasz fordítás szerintem full hibás. De ez már nem érdekel, az inkább zavar, hogy a doboz színét sajnos szívta a nap az idők során, azért ennyire fakó. Az idők során többször is gondolkodtam azon, hogy a dobozt valahonnan beszerezném újra a dobozt, és ahogy figyelem az árakat, érdemes minél előbb, mert mennek fel a retro konzolok árai, ahogy nő az értékük.

És persze a SNES még mindig működik.

Ez a Nintendo csodája, hogy technikailag olyan minőséget gyártottak, hogy most is működnek a régi gépek úgy, hogy azért használva volt rendesen a gép.

És eltelt 25 év. Érdekes belegondolni, mert ez az esemény annyira erősen belém égett, mintha mostanság történt volna. A lakásnak a képe is erősen él bennem (nekem is be kéne rendeznem a gyerekkori lakásomat, ahogy James Halliday tette az OASIS-ben a Ready Player One-ban), az erős emlék miatt nem tűnik távolinak a 25 év, de ahogy visszagondolok arra, hogy milyenek voltak a bútorok, műszaki cikkek, ruházat, divat, akkor bizony tényleg eltelt 25 év. És hát már nagy idő telt el az életemből, pedig nem is volt olyan rég, amikor általános iskolás barátokkal Super Nintendóztunk.

Coco spanyolul

Ahogy beszélgettem a mexikói barátommal a Cocóról, felmerült bennem, hogy menő lenne megnézni spanyolul. Hiszen Mexikóban játszódik, így olyan, mintha az anyanyelvükön beszélnének a szereplők. Tudott letöltési linket adni, el is kezdtem nézni, és annyira hangulatos volt, hogy félbehagytam, hogy kiírjam az érzéseimet, teljesen belelkesedtem tőle.

Egyrészt tényleg olyan, mintha a karakterek a saját anyanyelvükön beszélnének, másrészt meg emlék... Hát tanultam én spanyolul, nem is keveset. Csak sokat felejtettem. Mondjuk az okára egyáltalán nem vagyok mai fejjel büszke, ugyanis volt egy időszakom, 2000-2002 között, amikor néztem mexikói, dél-amerikai sorozatokat. Sőt, ma már számomra rettenetes kimondani, de rajongója voltam Thaliának és Natalia Oreirónak. A zenéiket is hallgattam. És ez inspirált arra, hogy tanuljak spanyolul. Még spanyol anyanyelvű tanárhoz is jártam. Van (remélem még van, mert szimpatikus volt) egy kubai származású tanár Békéscsabán, aki magánúton tanított engem spanyolul. Csak még jobban megszerettette velem a nyelvet. Csak ahogy elhagytam a dél-amerikai sorozatokat, úgy vesztettem a motivációmból a nyelvtanulás irányában, végül abbamaradt a nyelvtanulás.

És most újra hallgatni spanyol nyelvet. Egyrészt nagyon furcsa, mert nagyon rég hallottam utoljára spanyol szöveget, és a beszédet szinte teljesen elfelejtettem. Először olyan érzésem volt, mintha olyan nyelvet hallanék, amit soha életemben nem hallottam. Aztán, ahogy kihallottam az ismerős szavakat, úgy jöttek elő az emlékek, hogy hát ismerem ezt a szót, ezt is, de jó, hogy újra hallom. Igazából így, hogy spanyolul hallom, közelebb érzem magamhoz Disney-klasszikust. Mert azáltal, hogy olyan, mintha az anyanyelvükön beszélnének, jobban átjön a mexikói életérzés. Ugyanis olyan gondolatom is volt, hogy mivel a film Mexikóban játszódik, ezért jobban figyelnek a spanyol szinkronra, hogy autentikusabb legyen. Nem tudom, hogy a lelkesedés mondatja-e velem, de az biztos, hogy nagyon átérzem. És azért örülök ennek nagyon, mert nemcsak a szappanoperák fognak eszembe jutni Mexikóról (bár egy jó ideje csaknem az, hiszen több barátom is van onnan), hanem más vizuális élményem is lesz az országgal kapcsolatosan.

Aki megnézné spanyolul annak itt a letöltési link, de nincs hozzá felirat, így tudni kell hozzá spanyolul, vagy emlékezni kell a magyar, vagy angol szövegre (ki hogy nézte), hogy érthető legyen. De a hangulat miatt megéri.

Coco DVD

Nemcsak azért szeretek DVD-ket vásárolni (Blu-rayeket is, ha megtalálom jó áron), mert jó dolog gyűjteni őket, hanem sok esetben egy mozijegy ára sem kell, és akárhányszor újra megnézhetem az adott filmet.

Nem láttam a Pixar egyik új alkotását, a Cocót a moziban, nagyon nem is foglalkoztam vele. De március végén, amikor megjelent DVD-n, szemügyre vettem a borítót, és az volt az érzésem, hogy ez egy nagyon jó film lehet. Ennek ellenére nem vettem meg 3.190 forintért, hanem megvártam, amíg lemegy az ára 990 forintra, és majd akkor megveszem és megnézem. Ez mostanra megtörtént. Megvettem, megnéztem, és inkább amiatt támadt lelkiismeret-furdalásom, hogy ilyen olcsón vettem meg, ugyanis hihetetlenül tetszett a film, az eredeti árát is megérte volna.

Mexikóba megyünk most, ahol a halottak napját ünneplik. Mert ott tényleg ünneplik. Zenével, vidámsággal, mindezt úgy, hogy tisztelettel emlékeznek halott szeretteikre. A film meg azért lett nagyon jó, és általánosságban a Disney - PIXAR filmek azért jók, mert bár az alapkoncepció ugyanaz, hogy valósítsd meg az álmaidat, mindegy ki mit mond, a körítés tetszik nagyon. Nagyon jó volt látni egy olyan ország kultúráját, ahol sokkal pozitívabb a felfogás a halállal kapcsolatosan, a halált az élet részeként kezelik. Merthogy Mexikóban tényleg vidám ünnep az "El día de los muertos". Mondjuk a csontvázak számomra ijesztők voltak, de az volt a gondolatom, hogy a halottak világa, ahova főhősünk, a 12 éves Miguel kerül, az a mexikóiak hitvilága a halottakról. Mert Miguel átkerül oda azáltal, hogy megérinti az üknagyapja gitárját. Így találkozik a halott rokonaival, akik már csontvázak, és azzal, akit üknagyapjának hisz. Azért hiszi, mert a fényképen, melyet kitett a családja a halottak napján, hárman vannak rajta: Coco mama (Miguel dédnagyanyja), az ő anyja, és az apja, aki az egyik leghíresebb énekes volt Mexikóban. Csak ő elhagyta a családot azért, hogy énekelhessen, ezért tiltott a családban a zenélés. És letépték a fényképnek azt a részét, ahol az ő arca van. De Miguel imádja a zenét, és zenész akar lenni. Itt jön ki a valósítsd meg az álmaidat dolog, és majdnem az a mondás is, hogy "bárki bármit mond", de ez szerencsére nem állja meg teljesen a helyét. Ugyanis ő is elszökik a családjától, hogy zenész lehessen. Ezért veszi elő azt a gitárt, ami az üknagyapjáé volt, és ennek következtében kerül át a holtak világába. Az élők nem látják őt, de Miguel az élőket igen. A holtak világából csak úgy lehet ismét élő, ha egy holt rokonától megkapja az áldást. Persze az áldást feltételekhez kötik, nevezetesen, hogy nem zenélhet életében. Ezt nem fogadja el, megkeresi az üknagyapját. Arcot nem látott a fényképen, ezért összekeveri a dolgokat.

De többet innestől ne áruljak el, a majdnem részt is lássa meg az, aki megnézi a filmet. Csak annyit, hogy volt katarzisélmény a végére, kicsit könnyeztem is. Nagyon szép volt, bár egy kicsit azért szkeptikusan néztem, mert felmerült bennem, hogy bizonyos része csak fikció (a mexikói hitvilágnak), ezért megkérdeztem az egyik mexikói ismerősömet, hogy látta-e, és hogy mit gondol róla. Mondta, hogy nem teljesen fedi a valóságot a hit terén, de neki is nagyon tetszett. Örültem neki, meg is kérdeztem tőle, hogy hogy van az, hogy Mexikóban vidám ünnep a halottak napja. Azt mondta, hogy azért, mert azt ünneplik meg, hogy az életük része volt. Ez azért elgondolkodtatott. Így is lehet csinálni? Mondjuk, sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ezt a gondolkodást valóban magunkénak tudjuk, és azért sajnáltassuk magunkat, hogy jaj, miért hagyott el ő minket, hanem örüljünk annak, hogy egykoron része volt az életünknek. Az biztos, hogy ez az elengedésnek egy sajátságos módja, és mindenképpen szimpatikus. Ez a gondolkodás hozzásegíthet ahhoz, hogy aki már nem lehet velünk, annak ugyan érezzük a hiányát, de az már ne fájjon. Egy valami biztos: A Coco magasan ajánlott remekmű.

Haikyuu!!

A Kuroko no Basket befejezése után mindenképp szerettem volna továbbra is sportanimét nézni, de valami egyedit szeretnék, ami elüt a sablonoktól. A Haikyuu!! azért is kiváló választás számomra, mert a röplabdát élőben is szeretem, és ha van labdasport, amit sajnálok, hogy nem tudok játszani, az a röplabda. Így nagy érdeklődéssel vágtam neki az animének.

Szokás keverni a Kuroko no Basket-vel, ami abból a szempontból teljesen jogos, hogy a főszereplő srác, jelen esetben Hinata Shouyou egy hihetetlenül esetlen fiú, aki ha nem is feltétlen teljes nemtudással, de igen erős deficitekkel érkezik a csapatba. A Karasuno gimnázium röplabda klubjába csatlakozik. Két erőssége van: nagyon magasra tud ugrani és rendkívül gyors. Az előbbi abból fakad, hogy az átlagosnál alacsonyabb, és hogy el tudjon érni magasban lévő dolgokat magasra ugrott fel. Ezzel válik a csapat számára hasznos taggá. Főleg az iskola legjobb röplabdását kell meggyőznie arról, hogy alkalmas arra, hogy a csapat tagja legyen. Ő nem más, mint Kageyama Tobio, aki a "ha nem lenne, ki kéne találni" kategóriába tartozik, mert ilyen karakterrel nem minden animében lehet találkozni.

Első látásra egy rendkívül arrogáns, beképzelt, sznob srácnak tűnik, amit a rajzstílus is megerősít, ugyanis meglehetősen durva vonásokkal lett megrajzolva. Látszólag eléggé nehezen jön ki a főhősünkkel, ami teljesen jogos, hiszen, aki az iskola legjobbja, az mit akarjon egy kezdőtől? Eleinte nem valami kedves hozzá, de amint megmutatja a tudását egyből megkedveli. Csak ezt eléggé ügyetlenül mutatja ki. Többször rendkívüli haragot látni a szemében, mindenki megijed tőle, de csak meg akarja dicsérni, hogy milyen jól szervált, vagy adta tovább a labdát. Emellett lobbanékony természete okoz néhány derűs percet, amikor apró hibáért komolyan leszidja akár Hinatát, de hallani, hogy nem kell komolyan venni. Főleg, hogy fény derül arra, hogy igazán akkor kell félni tőle, amikor hibázunk, de nem látszik dühösnek. Mert akkor belül üvölt, de akkor az oroszlán erejével. Egyébként meg szerethető karakter, pont amiatt, mert látszik rajta, hogy nem kell komolyan venni. De meccs közben mindent belead, és akkor nagyon bíztatja társait.

Az anime abban is hasonlít a Kuroko no Basuke-re, ami annak is hibája volt, hogy ahogy haladtunk előre a történetben, elvesztette Kuroko Tetsuya a maga sajátságos, esetlen személyiségét, és valósággal vezetője lett a csapatnak. A Haikyuu!!-ben kicsiben ugyan, de ez is megjelenik. Hinata Shouyou nem válik annyira vezéregyéniséggé, de azért lehet érezni ahogy elérjük a 3. évadot, hogy fokozatosan tudatában lesz annak, hogy hasznos tagja a csapatnak, és van úgy, hogy ő mondja a taktikát.

Ez betudható jellemfejlődésnek, de a végére már kicsit vesztett a varázsából az anime. Ennek ellenére két ok miatt a Haikyuu!! a legjobb sportanime, amit valaha láttam. Az első, hogy a végsőkig a maga "emberi" mivoltában mutatja be az adott sportágat, jelen esetben a röplabdát. Nem egy sportanime ott vérzik el, hogy a végére már félistenek harca lesz az egész, de a Haikyuu!! végig emberi marad, és ettől hihetetlenül szerethető anime. Mert a legvégén is azt láttam, hogy két csapat játszik, akik tudásuk legjavát adják bele a játékba, nem kezdenek el az égig repülni, üvöltözni meg mindenféle emberfeletti cselekedeteket bemutatni, hogy hatásosnak tűnjön az anime, hanem végig emberi marad. A másik meg hogy van személyiségük a szereplőknek. Főleg Hinata esetlensége teszi emlékezetessé teszi az első évadot, ezért is sajnálatos, hogy elvesztette ezt a személyiséget. Származnak ebből vicces jelenetek, amire már csak a többiek reakcióját is érdekes volt látni.

Illetve amit sajnálok még, hogy nem igazán ismerjük meg a szereplőket a röplabda pályán kívül. Volt a második évad elején egy kis "kirándulás", de azon túl komolyabban nem ismerjük meg őket "civilként". De a hiányosságaival együtt is magasan ajánlott anime.