Super Mario Smash Bros. Ultimate verseny

A múlt pénteki Super Smash Bros. Ultimate megjelenése alkalmából versenyt szervezett a MAVIK (Magyar Virtuális Küzdőcsport Egyesület) az InGame-ben 8-án, szombaton. Elmentem rá, és jelentkeztem is. Körülbelül 25-30 fő jelentkezett, volt néhány ismerős is, bagszi, Krisi, Krisse (majdnem névrokonok, pedig nem is ismerik egymást), Nari meg... Több se jut eszembe. Elnézést. ^^' De mindegy is, térjünk a versenyre.

Időben odaértem, jelentkeztem. Mondjuk nehéz is volt elkésni, mert fél órával kitolták a kezdést. Ha jól emlékszem azért, mert két Nintendo Switch-en lehetett Smashelni, és az egyiken nem volt megnyitva minden karakter, és ezzel bűvészkedtek. De szinte szó szerint, ugyanis azt csinálták, hogy váltogatták a nyelveket, mert ezáltal hamarabb nyíltak meg a karakterek. Az a lényege, hogy van a játékban egy időzár, melynek köszönhetően 10 perc aktív játék után nyílik meg egy új karakter. De rájöttek arra, hogy ha újraindítjuk a játékot vagy nyelvet váltunk, akkor nincs ez az időzár, és sokkal gyorsabban meg lehet nyitni az új karaktereket. A MAVIK-osok is azt csinálták, hogy váltogatták a nyelveket angol és japán között, így tudtak gyorsan karaktereket szerezni. Úgy tudom, hogy ezt azóta kijavította a Nintendo, így ez a lehetőség már nem él. Emlékeim szerint a verseny indításáig nem sikerült mindenkit megnyitni, de elkezdték, mert a 16.30-as kezdést nem akarták már tovább tolni. Egyenes kieséses meccs volt, kettőt kellett megnyerni.

Az első fordulóban voltam, amiből ki is estem. Először Young Linkkel majd Toon Linkkel voltam. Ellenfelem igencsak erős volt... Olyannyira, hogy konkrétan az egész versenyt ő nyerte meg... Vajon mennyi esélyem volt? Azért itt-ott volt egy-két jó megmozdulásom, de alapvetően neki állt a zászló. Ennek ellenére igyekeztem úgy versenyezni, hogy egy pillanatra se higgyem el, hogy megnyerhetem, de az utolsó pillanatig harcoltam. Elhinni azért nem érdemes, mert teljesen izgalomba esek attól, hogy megnyerhetem, ami egyrészt eltereli a figyelmet, másrészt meg óriási csalódás lesz, ha nem én nyerem meg. Így meg tisztában voltam az erőviszonyokkal, de harcoltam úgy, ahogy tőlem tellett, és végül nyugalommal vettem tudomásul, hogy nem sikerült. Jó meccs volt egyébként.

És hogy tetszett a játék? Háát... Én szkeptikusabb vagyok, mert nem olyan jellegű újítást kapunk, mint akárcsak a Super Mario Galaxy és a Super Mario Galaxy 2 között. Ugyanakkor meg az is elgondolkodtat, hogy egy Mario játékot ezernyi módon lehet fejleszteni, nincs annyira fix koncepciója, mint a Super Smash Bros. szériának. De mégis olyan érzésem van, mintha egy felturbózott Super Smash Bros. for Wii U-val játszottam volna. Nincsenek benne olyan jellegű újítások, mint például a Super Smash Bros. Brawl-ban, ahol jelen volt a Subspace Emissary, vele több 10 órás egyjátékos mókával, ami maga volt a megváltás annak idején. Soha nem felejtem el, mennyire imádtam. A Switch-es Smash Bros.-ban inkább a grafikát és az effekteket fejlesztették nagyon. Hihetetlenül szép lett, a karakterek is sokkal élethűbben, valóságosabbnak néznek ki. Konkrétan olyan érzésem volt, hogyha megjelennének a mi világunkban, pontosan így néznének ki. Ami szembetűnő még, hogy az animációkat fejlesztették. Sokkal dinamikusabb lett, erősebbnek mutatják a támadásokat, és azt is, ahogy a karakter kirepül. Többször meg is voltam tévesztve, mert az ellenfelem akkora lendülettel repült, hogy a Wii U-s Smash Bros.-ban azzal konkrétan kirepült volna a pályáról, itt meg döbbenten látom, hogy visszatér. És olyan érzésem volt, mintha a Nintendo is tudná, hogy tartalmilag már nemigen lehet hova fejleszteni a játékot. Most már látom, hogy nem véletlen, hogy a bemutató videókat, előzeteseket is arra hegyezték ki, hogy mindenki visszatér, és minden egyes pálya elérhető lesz. Mert ők is tudják, hogy majdnem elérték már a csúcsot, ezt már csak azzal lehet megfejelni, hogy minden és mindenki egy az egyben jelen van. Nem is tudom, hogy ha lesz következő Smash Bros. majd a jövőben, azt mivel lehetne még tartalmilag fejleszteni. És ez a dinamikus mozgás és animációval is mintha a párbajokat akarnák még hatásosabbá tenni. Tehát én ezért nem vagyok annyira elragadtatva az új Smash Bros.-tól. De ezt annak fényében mondom, amit láttam, elképzelhető, hogy ha lehetőséget kapok arra, hogy jobban átnézzem a lehetőségeket a játékban, akkor megváltozna a véleményem.

A versenyem után nagyon nem történt semmi. Figyeltem a többieket, igyekeztem trükköket ellesni, amit hasznosíthatok a játékomban is. Bagszi kapott V-ADi-tól egy olyan Piranha Plant plüsst, amit kézre lehet húzni, és a fejét mozgatva lehet imitálni a beszédet, mint a bábfilmekben. Ezzel szórakoztatott minket. Mutatott is egy videót ezekről a virágplüssökről, ugyanis csináltak egy olyan felvételt, ahol a Queen-től a Bohemian Rhapsody-t éneklik ezek a virágok.

Aktuális is most a film miatt, de a videó természetesen ettől függetlenül eszméletlen jó lett. Amúgy aki videojátékos, és volt már Angliában, az felfedezheti, hogy a GAME-ben készült ez a felvétel, ott vannak ilyen díszletek. Szóval ezzel a virággal nevettetett minket.

A verseny végeztével átadták a díjakat. Külön gratula Krisinek a 2. helyért. Mint mindig, most is a legjobb formáját hozta. A díjátadó után mentünk. Bagszival, Krisse-vel, és még ketten bementünk a Burger Kingbe enni egyet, aztán mentünk haza.

Vasárnap elvileg Splatoon 2 verseny lett volna, de mivel csak egy csapat nevezett, ezért az elmaradt. Eléggé későn volt meghirdetve, és nagyon nem is tudtak róla az emberek... én sem. Konkrétan csak a Smash Bros. bajnokságon értesültem arról, hogy ilyen verseny is lesz. Mivel ez elmaradt, de hogy mégis legyen valami, ezért bagszi Nintendo találkozót hirdetett meg. Csak én és bagszi jöttünk el oda. Illetve csak azért voltak még emberek, mert bagszi lehetőséget adott arra, hogy a Pokémon GO és a Pokémon: Let's Go Pikachu and Let's Go Eevee játékok között lehet Pokémonokat cserélni. Erre jöttek el néhányan, és a mobiljukba kaptak Pokémonokat, amit bagszi osztogatott. Amikor üresjárat volt, akkor Smash Bros.-oztunk Switchen, segítettem neki megszerezni karaktereket. Annál az asztalnál voltunk, amely fölött az árlista van (a bejárati ajtóval szembeni), és az hatalmas robajjal leesett, amíg ott voltunk. Figyeltem én azt, hogy ferdén áll ott, és gondoltam is, hogy nem látványossági elemként, mert akkor az írás rajta is ferde lett volna (tehát ferdén egyenes), de nem foglalkoztam vele. Mivel egyikünk sem ült közvetlen alatta, ezért az ijedtségen kívül senkinek nem esett semmi baja, a táblát meg eltették. Nagyjából 17.40-is maradtunk, aztán mentünk haza.

Még sok ilyen közösségi eseményt.

Újabb rekordok a Zen Pinball 3D-ben

Továbbra is sokat játszok a Zen Pinball 3D-vel. Olyannyira, hogy sikerült elérni, hogy mind a négy táblán legalább 5 milliós rekord van a 10-es listában, és mindegyik táblán sikerült legalább 10 milliót elérni. Így állok most jelenleg.

• Excalibur: 12.732.000 pont
• Eldorado: 12.862.001 pont
• Shaman: 14.557.620 pont
• Earth Defense!: 10.964.381 pont

Az volt a meglepő, amikor különböző milliós értékű küldetéseket tudtam megcsinálni. Az Excaliburban ismert a fő reflexteszt, ahol ha háromszor kiütjük a lovagot, 5 millió pontot kapunk. Az Eldoradóban meg igazából nem is tudom, hogy mi történt, olyan gyorsan sikerült teljesíteni, de valami nagyon titkos helyre sikerült eljutni, és azért kaptam 10 millió pontot. Nagyot néztem, amikor megláttam. A Shamanban nem emlékszem már, hogy mi volt, ami nagyobb tétel volt, de azt tudom, hogy az ősi táncok kombinációjáért lehet sok pontot gyűjteni. Az Earth Defense!-ben meg fokozatosan összegyűlt.

Nagyon jó játék, csak ajánlani tudom.

Csak három játék havonta?

A napokban tette közzé a Nintendo, hogy mely NES játékok lesznek elérhetők a Nintendo Switch online szolgáltatásában. Három... Méghozzá ezek:

• Wario's Woods
• The Adventures of Lolo
• Ninja Gaiden

Hihetetlen meglepő volt olvasni a videó alatt a kommenteket. Vagyis annyira nem is... Sokáig azzal védtem magamban a Nintendót, hogy tipikus japán cég, mely csak a japán piacra figyel, a többiben csak úgy jelen van. Mert mintha csak a japán közösségre figyelne, a többire nem. Hiszen nem egyszer, de sokszor hoz a Nintendo olyan furcsa döntést, vagy csinál valamit rosszul, a közösség meg teljesen mást akar.

Elég csak a Virtual Console-ra gondolni, ami pont ide is vág, hiszen többek között a VC-rendszert hivatott leváltani ez az online szolgáltatás, azáltal, hogy az előfizetők kapnak (egyelőre) NES játékot. Elsőrendű hiányosság, hogy nincsenek SNES, N64, GC, GB... stb. játékok, de ezeket majd jó eséllyel pótolni fogják. Inkább az a baj, hogy ezeket a NES játékokat "bérbe" kapják, amíg előfizetnek az online szolgáltatásra, amint megszüntetik, azonnal veszik is le a kínálatról a játékokat. Nem hiszem, hogy külön elemezni kell, hogy ez mennyire rossz ötlet, hiszen ha megszűnik az online rendszer, akkor ezek a játékok sem lesznek elérhetők Switchen. És hogy nincs lehetőség, hogy aki inkább megvenné a játékokat, az megvegye és a digitális gyűjteményében tudja őket. Ott van a Wii Shop Channel, ami lényegében már nem él, de a megvásárolt játékok attól még rajta vannak a gépünkön, és bármikor játszhatók. A másik probléma a Switch online megkapható régi játékaival, hogy csak 7 napig játszható offline, utána már csak internethez kapcsolódva lehet játszani őket. Így nem lehet őket csak úgy akárhol játszani, mivel még nincs mindenhol általánosan elterjedt Wi-Fi, mobilinternet meg Switchben nem lehetséges. Csak egy lehetőség van erre, ha a telefonunk mobilinternetét megosztjuk a Switch-csel. Mégis ki szórakozna azzal, hogy megossza a telefonján lévő internetet  Switch-csel, hogy aztán játsszon régi játékokat? Én inkább a megvásárlásra és az offline használatra voksolnék.

A másik, ami miatt szidják az online szolgáltatást, hogy állítólag rettenetesen rossz. Laggol a játék, ledobja az embereket, meg ilyenek. Én akkor vettem részt online játékban, amikor a Mario Kart 8 Deluxe-szel játszottunk, és folyamatosan ledobta a játékosokat. Ekkor még ingyenes volt, de abban bíztam, hogy ezt mire fizetőssé teszik, kijavítják. De hát úgy tűnik, hogy nem. Meg állítólag a felhőszolgáltatás is erősen korlátozott. Ahogy olvasok róla, nem mindegyik játék mentését lehet felhőbe menteni.

Mivel nem vagyok aktív használója, ezért többet nem tudok mondani róla. De egy valami biztos. Valaki megkérdezte a komment szekcióban: "Hány lecke kell még a Nintendónak, hogy végre hallgasson a közösségére?" Megsúgom neki: Nem lesz az a lecke, ami arra késztetné a Nintendót, hogy hallgasson a közösségére. Egyszerűen azért, mert legyen akármilyen is a marketingjük, egyéb szolgáltatásuk, ott vannak a játékok, amik képviselnek olyan minőséget, hogy azt biztosan megveszik az emberek. És ha abból származik elég bevételük, akkor mi más számítana nekik? Az olyan krízishelyzetekben, mint a Nintendo GameCube vagy a Wii U sikertelensége, kijönnek belőle egy-két innovatív és jó ötlettel, és a probléma meg van oldva. Úgyhogy ez a rendszer marad olyan, amilyen, a havi "nem tetszik" adagját megkapja a Nintendo, az meg nem fogja érdekelni őket, mert ahogy írtam, veszik a konzoljaikat. A Nintendo Switch meg elképesztően sikeres, ebből meg jó eséllyel az következik, hogy nem fogja meghatni őket az, hogy a videóikat milyen arányban kedvelik vagy nem kedvelik.

Kedves gyerekek! Mindig jó alaposan mossatok fogat!

Elképesztően aranyos a Hoshi no Kirby. Epizodikus történései vannak, mindegyik a gyerekek szintjén reflektál a való életre. A 32. részben a fogorvos és a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Mert hát ott is mindenki rettenetesen fél a fogorvostól. És ott is fogvájó manókkal illusztrálják, hogy mi történik azzal, aki túl sok édességet eszik, vagy este nem mos fogat.

Na és mi a helyzet Kirbyvel? Hát persze, hogy ő az, aki a legalaposabban megmossa a fogát.

De ugyanebben a részben, amikor fogorvosi székbe kerül, döbbenetes igazságra derül fény.

De akkor mégis mit mos meg minden este? Korunk legnagyobb rejtélye.

Sikertelen kísérlet

Végül nem sikerült felénekelni a dalt, amit nagyon szerettem volna mára, ezért a mai feltöltés elmarad. Pedig szerettem volna nagyon, de sajnos fel kell ismerni a határaimat énekhang terén, mert nem egy olyan történetet hallottam, hogy valaki kiénekelt olyan magas hangot, amivel rég kijött a saját hangtartományából, és az lett az eredménye, hogy majdnem a beszédhangja is elment. Nagyon szerettem volna elénekelni JAM Project-től a NEW BLUE-t, amiről többször írtam, hogy mennyire imádom, de nincs meg hozzá jelenleg a tudásom, hogy jól menjen. És nem akartam leváltani olyan dalra, ami menő, meg minden, de nincs hozzá igazán hangulatom. Már csak azért sem, mert a próbák annyira elvették a hangomat, hogy kapar a torkom. Tudtam, hogy ha nem hagyom abba a próbát, ha nem is végleg, de egy darabig kicsinálom a hangomat.

Az egyik komoly nehézség az volt, hogy a refrénben a "mukou made" és az "irodorou" résznél olyan hangmagasságokat kell kiénekelni, amit jelen tudásom szerint nem tudok kiénekelni. Próbálgattam, de hamis is volt (nem jutott fel addig), ráadásul annyira kicsinálta a torkomat, hogy ahogy mentem előrébb, még azok a magas hangok sem jöttek ki, amik egyébként mennének normál esetben. Itt már biztosan tudtam, hogy ennek itt véget kell vetni, mert bajok lesznek. A másik, ami miatt alkalmatlan vagyok a dal eléneklésére, hogy azt vettem észre magamon, hogy bár azért elég szép hangmagasságig tudok énekelni, de nincs mögötte érzelem. Márpedig a NEW BLUE egy olyan dal, amire - ahogy tegnap írtam - akár meditálni is lehet. Na most el lehet képzelni, milyen érzelmek vannak benne. Bizony komolyak, és ahogy hallgattam vissza magamat, azt éreztem, hogy nem tudom visszaadni azokat az érzelmeket a hangommal, amit a dal közvetít, ehhez túl kevés vagyok. Tehát külön gyakorolni kell azt is, hogyan énekeljek szépen magas hangon. Hogy az ne csak ordítozásnak tűnjön, hanem vannak mögötte érzelmek. Márpedig ez egy olyan dal, ahol úgy énekelnek ki magas hangot, hogy nem törnek ki belőle érzelmek, hanem valójában teljes nyugalom van. És szépen kiénekelni magas hangot "nyugodt ordítással"... Azért érzékelhető, hogy mennyire furcsa párosítás. Márpedig a JAM Project erre képes. Úgyhogy ez egy nagyon nehéz dal, ami nemcsak hangmagasság terén állít kemény próbák elé, hanem érzelmek terén is. Azt érzékelem, hogy nem vagyok eléggé fejlett érzelmileg, hogy szépen hangozzon tőlem ez a dal. És még egy dolog, ami komolyan meglepett: A lassú részt is rettenetesen nehéz egyenletesen énekelni. Amikor a "Blue sky, Blue sea, Blue gaia, All life" részt éneklik, azt nagyon lassan, szinte már-már mámorosan éneklik, és azt megtapasztalni, hogy nyugodt, békés hangon, halkan énekelve mennyire nehéz végig megtartani azt az egy hangot, ami egyébként simán kijön. Persze, simán kijön, csak közben arra is figyelni kell, hogy érzelmileg is egyenletes maradjon az ének. És hihetetlenül kell összpontosítani azokban a másodpercekben, hogy ne csússzon el a hang, és érzelmileg is "egyenletes" maradjon. Azok a bizonyos másodpercek nagyon hosszúak.

Egy fontos tanulság: Tudni kell feladni. Mikor érdemes feladni? Amikor a 10 egységnyi képességemből beletettem mind a 10-et, és akkor sem ment, akkor le lehet zárni az esetet úgy, hogy én mindent megtettem, de emberből vagyok, vannak határaim, erre (jelenleg) nem vagyok képes. De ezt csak akkor leszek képes nyugodt szívvel kimondani, ha nem marad utána hiányérzet, és nem fog utána a fejemben járni, hogy mi lett volna, ha így és így próbálom meg. Akkor mindent megtettem, nem megy, elfogadom, hogy nem megy, és lezárom magamban a dolgot. Azért rossz mondás, a "soha ne add fel!", mert egy idő után átalakul görcsös ragaszkodássá a dolog, és adott esetben cikivé válhat az, hogy már annyira akarjuk, hogy nem tűrjük meg, hogy nem sikerül. Az is külön érzelmi intelligenciaszint, hogy tudjuk, mikor adjuk fel, mikor tettünk meg mindent az ügyért, de nem ment, és el tudjuk fogadni, hogy nem sikerült. Ez is az élet része. És örültem a gyakorlásnak, mert ebből is sokat tanultam. Arról nem beszélve, hogy nem végleg adtam fel, de egy jó ideig, amíg nem leszek eléggé fejlett, hogy el tudjam énekelni a dalt, addig nem próbálkozok vele.

December 5-én megjelent albumok és kislemezek

Ez a nap különleges számomra a japán zenében, ugyanis december 5-én jelent meg a legtöbb olyan album és kislemez, ami érdekel. Kedvenc előadótól van, vagy az anime miatt érdekel. Íme a lista:

• Okui Masami: naked mind (1996. december 5.)
• Yonekura Chihiro: Mirai no Futari ni (1996. december 5.)
• Hayashibara Megumi: feel well (2001. december 5.)
• HIRO-X: future (2001. december 5.)
• Kimeru: You got game? (2001. december 5.)
• Wada Kouji: all of my mind (2001. december 5.)
• JAM Project: Wings of the legend (2012. december 5.)

Ez összesen 7. Egyik másik napon nem jelent meg annyi album és kislemez, ami érdekel, mint ezen a napon. Tervben van, hogy megszerzem mindegyiket, mert tényleg nagyon jók, de sajnos rosszul állok ezen a téren, mert csak 2 van meg közülük.

Nagyon szeretem ezeket, szinte kijelenthetem, hogy különleges helyet foglalnak el a repertoáromban. A naked mind annak az ékes bizonyítéka, hogy egyszerű hangszerelésű dalből is lehet nagyon, hangulatos dalt írni. Többször írtam már, és tartom magam ehhez, hogy Okui Masami egyike azon nagyon kevés előadóknak (ha nem az egyetlen), aki a '90-es évek trendi popzenéjét igényesen tudta művelni. Tehát hallatszik, hogy komolyan gondolta, amit csinál, vannak élő hangszerek a szintetizátoros hangzás mellett, és úgy egyáltalán az éneke már ekkor is nagyon jó volt. A Wings of the legend dalról meg ma írtam.

De szeretném megvenni mindegyiket. És mivel az idei évben is szerdára esik ez a nap, vártam, hogy bővül a lista, de sajnos senki olyan előadó nem jelentetett meg japán zenei kiadványt, akiért rajongok. :( Ráadásul úgy néz ki, hogy ezzel a lista bezárul, mert legközelebb 2029-ben lesz az az év, amikor szerdára esik ez nap, és már most ritkábban jelennek meg CD-k Japánban is, akármennyire van ott tisztelete az eredeti zenének. És azért feltétlezhető, hogy 11 év múlva hol lesznek a CD leadások. Biztosra vehetjük, hogy ha nem is 0-nál, de valahol már a környékén. Már most is olyan kevés japán albumot és kislemezt adnak el, hogy kétségbeesetten nézem, milyen mélyre lehet még menni.

De mindegy is, akkor marad ez a 7, ezek is fantasztikusak, méltóképp öregbítik a japán zene hírnevét. Személyes okból is kedves számomra ez a nap, ugyanis konkrétan 10 éve ezen a napon, 2008. december 5-én kaptam meg az első japán CD-met, ami rettenetes nagy öröm volt számomra.

Előtte el nem tudtam volna képzelni, hogy a kedvenc japán zenéimet tudom eredeti CD-n hallgatni, ez aznap megtörtént. Ez nekem, aki nagyon becsüli az eredeti kiadványokat, és nagy CD-gyűjtő vagyok, óriási öröm. Nem is túlzok, hogy egy álom valósult meg számomra.

Top 40 JAM Project #1

Wings of the legend

Már a THE MONSTERS album megjelenése előtt lehetett tudni, hogy jön egy új Super Robot Wars dal, vele együtt a kislemez. A szokásos SRW-minőséget gondoltam, ami valamitől egyedi lesz, de amit kaptam ettől a daltól, azt azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni. Éjjelem-nappalom nem volt, amikor csak lehetőségem volt, ezt a dalt hallgattam. Ez is olyan dal, aminek nagyon hősies hangulata van, mintha a kiválasztottakról szólna (így is kezdődik: "Erabareshi yuusha yo", és tényleg ilyen). Ez is több szakaszra van osztva, a nagyon erős bevezető után nagyon belassul, mintha azt gondolnák el, hogy honnan indultak, miért indultak el, aztán megéneklik a kalandjuk nehézségeit, de készek elindulni, mert a Föld békéje a tét. Nagyon hősies maga a szöveg is, és aki tud vele azonosulni érzelmileg, annak erőt, inspirációt adhat az élethez. Nekem rettenetesen bejött, hitet adott, és nem véletlen időzítettem erre a napra az 1. helyezettet, ugyanis 2012-ben ezen a napon jelent meg a kislemez.

A kislemeztől meg ezek után sokat reméltem, mert hát ezeket általában Okui Masami endinggel szokás zárni, és mondtam magamban, hogy ha ezen egy lassú ending lenne, akkor ez lenne a kislemezek kislemeze számomra. De nagyon meglepett, hogy a Babylon is ugyanannyira erőteljes, mint a címadó dal. Ezt is Kageyama Hironobu írta, és az az igazság, hogy csalódás is volt, mert azt reméltem, hogy egy Okui Masami-féle érzelmekkel teli dal kiegészítik a címadó dal gondolatait, ehhez képest jön egy erőteljes dal, aminek első hallásra sokkal kevesebb mondanivalója van. Konkrétan az a helyzet, hogy önmagában nem is olyan nagy dal, de a Wings of the legend magához emelte, ettől lett emlékezetes.

De álljon itt az a dal, mely nélkül a JAM Project repertoár nagyon más lenne. Sokkal szegényebb. Érdekesség: Furcsának tartom, hogy a Lantis feltöltései közül ez az egyetlen JAM dal, melyhez le van tiltva a hozzászólás, és nem látszik a kedvelések aránya. Ez azért elgondolkodtatott... Ennyire nem jönne be az embereknek? Csak én vagyok, aki számára ez a dal egy élő legenda?

GARO: Guren no Tsuki ending

Rászántam magam, hogy megnézzem a GARO animesorozatot. Három szériából áll, most tartok a másodiknál, mely a Guren no Tsuki-nál. Ahhoz képest, hogy mennyire félelmetesnek gondoltam, egyáltalán nem az, sőt! Nagyon is jó, mert nagyon jó szimbólumok vannak az emberiség viselkedéséről. Részletesen még nem tudok írni az animéről, mert eléggé összetett, és ha jó elemzést akarok írni róla, ahhoz nagyon össze kell szedni a gondolataimat. De annyit el tudok mondani, hogy a Guren no Tsuki jobban tetszik, mint a Honoo no Kokuin. Élettel telibb, jobb a történetvezetése, több a humor, több emberrel találkozunk, ismerkedünk meg. A csapat is jobban tetszik, nem utolsósorban a történet is. Ehhez képest rettenetesen meglepett, hogy a Guren no Tsuki-t rettenetesen leértékelték. Ez annak a példája, hogy nem feltétlen érdemes csak a másik véleményére adni, mert a személyes értékrendem szerint láthatom másképp az adott művet. Ez van a Guren no Tsuki-nál is. Vannak akik 1 pontot adtak rá, nekem nagyon bejön. Legtöbbeknek a történet nem tetszett.

Különösen az első ending. Sasaki Sayaka már énekelte a Honoo no Kokuin első endingjét. A CHIASTOLITE sokkal vadabb, erősebb, az ének is nagyon gyors, a Guren no Tsuki első endingje viszont bár dinamikus, de lassabb, és sokkal több érzelem van benne. De milyen érzelmek! Tomboló, szenvedélyes, olyanok, amiket éreztem már belül, nagyon jó volt érezni, ezért nagyon megszerettem ezt a dalt. Kamon a címe, és az lepett meg, hogy a zenét Okui Masami írta. Megint bebizonyította, hogy tud zenét írni.

Top 40 JAM Project #2

NEW BLUE

Na, ez volt az a dal, amelyik épp hogy letaszította a dobogóról a 4. helyezett Negai-t. Ugyanis nemrég ismertem meg, alig 2 hónapja, de azonnal tudtam, hogy erre a dalra a "különleges" jelző sem eléggé kifejező. Konkrétan meditálni is lehetne rá, mert annyira nyugodt, kellemes hangulata van, hogy konkrétan el lehet merülni a legbelsőbb énünkben a hallgatása közben. Erre a dalra is rá lehet mondani, hogy egy kaland vagy egy életszakasz (hogy jobban reflektáljak a valóságra) végén lehet énekelni, aminek vidám vége lett. A refrén is rendkívül nyugodt, de van egy hosszabb szakasz, a közepe után, amikor gyorsra vált a dal. Dinamikussá válik. Ez első hallásra nem tűnik odaillőnek, de igazából zseniális rész. Mert ezáltal megtörik az a túlzott "idealista" kép, amit a lassú rész közvetít. Mintha a lassú rész azt sugallná, hogy azzal egy adott életszakasz vidám véget ér, azzal elértük a csúcsot, ahonnan nincs tovább. Ellenben a gyors rész mintha figyelmeztetne arra, hogy újabb harcok várnak ránk, nagyon nincs vége a megmérettetéseknek, szükség lesz arra az erőre, ami által eljutottunk ide. Ez nagyon kevés dalban, zenei műben hallható, emiatt is zseniális mű.

Top 40 JAM Project #3

Brother in Faith

Hát akkor osztogassuk az érméket, osztogassuk. Most már tényleg csak a legeslegjobbak jönnek. Azok, amik különlegessé teszik a JAM Project repertoárt, amik nélkül sokkal szegényebb lenne. Bronzérmes a Brother in Faith, melynek mondanivalójáról szintén árulkodik a címe. Lassú, halk, érzelmekkel teli. A dal pedig bátran kijelenthető, hogy nem is inkább a testvérek közötti kapcsolatról szól, sokkal inkább azon közeli barátokról, akik már-már testvérekként szeretik egymást, és az egymásba vetett hitükről szól. Sokak számára hiteltelennek tűnik a dal, mert ilyen úgyis csak a rajzfilmekben, filmekben van. Az ember annál sokkal önzőbb, hogy hosszú ideig kitartson a másik mellett. Pedig lehetséges, ha levonjuk az elromlott kapcsolatokból a tanulságot, és abból építkezve új esélyt adva, velünk is megtörténhet az, amiről a dal szól. De mivel a dal búcsúzásról is szól (Thank you and goodbye!) így aki szabadjára engedi az érzelmeit, az meg is sirathatja az elveszett kapcsolatait. Gyönyörű dal, érzelmileg a végsőkig hiteles. Érdekesség, hogy a GONG kislemez az együttes legsikeresebb kislemeze. Pont az, amelynek borítóját bakival adták ki.