Tukeinonnak volt lehetősége idén kijutni Japánba, és küldött nekem egy kis ajándékot.
Nagyon hálás vagyok neki, hogy gondolt rám, jól esett átvenni a csomagot. Ezek kis édességek, aki tud olvasni japánul, az kiveheti, hogy mi van bennük. Egyelőre nem bontom fel, majd később.
Nem minden JAM Project anime dalból készül kislemez. Van olyan sorozat vagy franchise, ami annyira alacsony költségvetésű, annyira kevéssé ismert, hogy nem éri meg az abból készült dalt kiadni kislemezen. Ilyen dal az Arashi is, ami a "CR Sengoku Arashi ~Nobunaga no Shou~" openingje. Ez egy Pachinko játék. Az ilyen dalok csak a BEST COLLECTION albumokra kerülnek fel. Így kapott helyet ez is, méghozzá sorrend szerint a 10. válogatásalbumra. És hogy ez a dal a JAM Project történetének legnagyobb meglepetése, az is biztos. Sokáig nem is feltétlen erős a zene, a versében is végig nyugodt hangon énekelnek, nem is gondolnám, hogy bármi is kiemelné az átlagból a dalt. De amit a refrénben művelnek, az egy valóra vált csoda. Olyan erővel énekelnek, ahogy egyébként megszokhattuk tőlük, de a verséhez képest meglepetés volt, hogy ennyire kitörnek. De a dallam az, aminek köszönhetően azonnal megjegyeztem a dalt, és már az első hallgatásra azt gondoltam magamban, hogy ezt a dalt amíg élek, imádni fogom. Nincs ez másképp ma sem, és mind zenében, mind énekben nagyon jól visszaadják azt a középkori feelinget, amiben a játék játszódik. Csak ilyen meglepetésekben legyen részem.
Továbbra is szívesen veszek Nintendós ajándéktárgyakat (sokkal jobban tetszik ez a szó, mint a loot... miért lennének a relikviák zsákmányok?). A legutóbbi szerzeményem egy Super Nintendós füzet a videojatekbolt.hu-ról. Mintha csak az eredeti konzol lenne rárajzolva, gyönyörűen néz ki. Több füzetet is tervezek tőlük venni, azért esett a választásom most a Super Nintendósra, mert szétnézve a weboldalukon ebből van a legkevesebb. Csak a Camponában van belőle. No persze nem azt csináltam, hogy elmentem érte a Camponába, hanem az Árkádban átkérettem magamnak oda. Lehet ilyet csinálni, és persze nekem így ugyanúgy 1.990 forintba került, mintha a Camponában vettem volna meg. A Campona annyira kívül esik Budapesttől, hogy oda szerintem csak a budafokiak járnak. Meg hát mellette van az RTL Klub (egyik) stúdiója, legfeljebb az ott dolgozók járhatnak oda, de nem hiszem, hogy nagy forgalma van a Camponának. Van még egyébként belőle, a Camponában, úgyhogy még lehet vásárolni belőle, de azáltal, hogy azt látom, hogy nem töltik fel újra az üzleteiket, ezért azt tippelem, hogy ez már inkább kifutó termék.
Hogy megéri egy füzetért 1.990 forintot fizetni? Nem tudok erre elfogulatlanul válaszolni, ne olyat kérdezzetek, akinek a Super Nintendo az összes konzol fölött áll. Nekem jó, hogy megéri, össze sem lehet hasonlítani azokkal az egyébként mintás füzetekkel, amiket 3-500 forintért veszünk meg egy papírboltban. Sőt, mivel ez vastag is, ezért beszélhetünk magasabb árról is, akkor már nem annyira drága érte a 2.000 forint. Meg egy ilyen füzet életre szól. Még ilyen 40-50 forintos füzetek is megmaradnak évtizedek után. Nemrég, amikor rendezgettem a még ott lévő dolgaimat anyámnál, előkerült egy füzet, amiben a gyerekkori Nintendós rajzaim vannak. Egyrészt az a füzet most is nagyon jó állapotban van, másrészt meg fogtam a fejem, hogy nem elég, hogy nem tudok rajzolni, de még bizonygatom is magamnak, az valami csodálatos. A legszebb az volt, amikor Super Mario Bros. 3-as és Super Mario World-ös térképeket próbáltam meg emlékezetből lerajzolni, az sem volt tökéletes.
No ebben a füzetben nem rajzok fognak kerülni, hanem a Super Nintendóhoz köthető információk, adatok. Olyan lesz, mint nagyon régen, amikor még nem lehetett menteni egy játékban, hanem jelszavakkal lehetett továbbjutni, akkor a jelszavakat füzetbe írták fel, így tudták legközelebb onnan folytatni a játékot, ahol utoljára abbahagyták. Sőt, bátyámnak olyan füzete is volt, amiben azt listázta, hogy egy kazettán melyik Commodore Plus/4-es játékok vannak. Mert Commodore játékok többek között magnókazettán voltak, és másolni lehetett őket. Betették a magnóba az eredeti kazettát, az üreset a második kazetta helyébe, és a REC gombbal szépen át lett másolva a játék. Az a hang... Még én is hallottam, amikor nagyon kicsi voltam. Ezek a kazetták egyébként nagyon rövidek voltak, így 60 vagy 90 perces kazettára akár 15-20 játék is elfért egymás mellett, és a bátyám azt jegyezte fel a füzetben a Commodore magnójának a számlálóján melyik játék hányas számnál kezdődik. Ilyenre a Super Nintendónál nincs szükség, de azt felírhatom, hogy egy-egy SNES játékot például mikor vettem, és mennyiért (ha emlékszem rájuk), és olyan jellegű adatokat, mint például egyéni rekord, vagy kódok. Kicsit kőkorszaki módon, de például feljegyezhetem az Aladdin játék képsorait, amivel egy adott pályára jutok. Nagyon régi és ósdi dolog ez, de ha lehetőségem van, hogy egy autentikus füzetben ezt megtegyem, akkor miért is ne? Ez extra játékra inspirálhat, hiszen egy füzetben rendezetten lesznek a legjobb eredmények, így magamhoz képest mindig fejlődhetek. A rekordokat ceruzával fogom írni, hogy ha tudok rajtuk javítani, akkor tudjam helyesbíteni. Füzetbe meg a mai napig szívesen írok, úgyhogy már csak ezért is.
A füzet belső lapjait is érdemes megnézni. Ezt látjuk, ha kinyitjuk:
A belső oldalak, amikre írni lehet, azok ilyenek:
Amikor felvezettem a JAM Project toplistát, már akkor írtam arról, hogy a BEST COLLECTION albumok közül kiemelkedik a Get over the Border. Ennek egészen drámai oka van: A világ körüli turné mellett Matsumoto Rica kiválása teljesen váratlanul érte az együttest, hiszen ez nemcsak arról szól, hogy a kivált tag miatt át kellett írni a koncert tervét, hanem egy barátot vesztettek el az együttesből. Ennek is lett köszönhető, hogy egyedi hangzású lett a hatodik BEST COLLECTION album. Kageyama Hironobu most nem tudott annyi dalt írni, kevés kislemez is jelent meg az albumig. Ezért a többiek is beszálltak a dalszerzésbe, és azáltal, hogy a saját stílusukban írtak zenét, elkészült az együttes legváltozatosabb albuma. És az egyedi stílusok ellenére az album hihetetlenül egységes lett. Pont ez az album bizonyítja, hogy mennyire erős a kémia a tagok között, és hogy nemcsak munkakapcsolat van közöttük, hanem valódi barátság is. Ezért is készülnek olyan dalok, mint a Get over the Border, és ezért hangzanak hitelesnek az olyan dalok, melyek a barátságról és az összetartozás fontosságáról szólnak. Ez a dal viszont rendkívül egyedire sikeredett, mert a verse nyugodt, de végig érződik egyfajta feszültség. És bizony az érzelmek keményen kitörnek a refrénre. Zseniális és izgalmas dal, az utolsó pillanatig fenntartja az érdeklődést, mivel érződik az elején a megbúvó feszültség, és izgalommal várjuk, hogy mi fog ebből kisülni. Csak a legjobbak, a barátság egy új dimenziója hallatszik a dalban.
Íme az újabb dal, amit felénekeltem, ez pedig Okui Masami: Melted Snow dala.
Ezt a dalt egyszer régen már felénekeltem, soha nem felejtem el, hogy akkor mennyit gyakoroltam. Ezek azóta is megvannak, szerencsére nem kellett most sokat gyakorolni. De azért éreztem, hogy szükség volt rá, mert a mostani tudásszintemmel azért már más énekelni. Több dologra figyelek oda, és a tiszta énekhang mellett nagyon odafigyelek arra, hogy az érzelmek, amiket kihallok a dalban, azt jelen tudásom szerint a leghitelesebben tudjam átadni. Aztán, hogy ez sikerült-e vagy sem, ezt mindenki egyéni értékrendje szerint döntse el maga.
Az ének tisztasága jó eséllyel hallható, hogy nem tökéletes, azt tapasztalom, hogy akárhányszor gyakorlok be egy dalt, mindig máshol tévesztek. Amiken tudtam, azokon mind javítottam, mindig mondtam magamban, hogy ezt és ezt a hibát hogy tudom javítani, és az úgy sikerült is. De vannak olyan hibák, ami teljesen spontán jönnek, amiket nem tudok kontrollálni, ezekből fordul elő egy-kettő. Ezt különben úgy is ki lehet hallani, ha nem ismerjük az adott dalt. Ha nem hallunk harmóniát az egymást követő dal hangok között, az ott jó eséllyel rosszul van énekelve. Ami a tévesztést illeti, azt gondolom, hogy sok esetben is ha stúdióban felvesznek egy dalt, akkor is az utómunkálatokkal helyesbítik a hibákat. Én ilyet nem tudok csinálni, de így talán kicsit személyesebb. De persze igyekszek a tudásom legjavát beleadni az énekbe, és ha nagyobb hiba van, vagy kisebből több, akkor mindig újrakezdem a felvételt. Nem is tudnám tiszta lelkiismerettel kiadni a "kezemből" a felvételt, ha tudnám magamról, hogy ennél még jobbat tudok.
A szövegen egy apró helyen változtattam. A vége felé a hosszú zenei rész után van egy szöveg, amely magyarul nagyjából így szól: "Ha újjászülethetnék, nőként akarok újjászületni". Onna helyett Otoko-t énekeltem, mert jól érzem magam a férfi mivoltomban, és én férfiként születnék újjá.
A dalról már írtam korábban többször is, hogy mit jelent számomra, így ettől eltekintenék. Inkább azt írnám, hogy elképzelhető, hogy jövő héten térek vissza új felvétellel, akkor ismét egy olyan dallal fogok próbálkozni, amit komolyan még soha nem énekeltem. Nem egy nagy durranásra kell gondolni, de azon is van mit tesztelni, úgy érzem, és ha bejönnek a gondolataim a próbák alatt, akkor a jövő héten jövök új felvétellel.
Az olyan GARO dalok, mint a Guren no Tsuki második openingje nagyon árulkodóak afelől, hogy mi is az egész széria mondanivalója. Bár én is csak az animét láttam, de azt gondolom, hogy legalább ezeket érdemes megnézni, ha az előszereplős sorozatokat nem is, mert sokat mond az emberiségről. Ez is különben olyan dal, amit nem szeretek hallgatni, mert túl sok érzelem van benne. Mégis helye van a listán, mert az érzelmek mind az utolsó dallamig hitelesek, nem utolsósorban a zene, és az ének is elsőosztályú. Azon JAM Project dalok közé tartozik, ahol meghallhatjuk, hogy az énekesek meddig képesek felvinni a hangjukat. Azok ott valódi hangok, semmi utómunka nincs benne, ezt koncerten is bizonyították. 2006 óta létezik a GARO széria, azóta több inkarnációt is megélt, rengeteg dal készült, ez az egyike annak, amelyik a legtöbbet árul el a sorozat mondanivalójának fontosságáról, annak érzelmi oldaláról.
Igazából jót tett a TOKYO DIVE albumnak a stílusváltás. Bár az album lényegi mondanivalója nem változott az előzőekhez képest, de a zenei stílusváltás mindenképp jó ötlet volt. Ahogy írtam a címadó dalnál korábban, a futurisztikus hangzásvilágra énekelni az összetartozás fontosságáról jelzi, hogy a jövőben is fontosak lehetnek az emberi kapcsolatok. Mert olyan ez az album, mintha a jövőből írták volna meg. Erre kiváló példa ez a dal is, mely a maga szintetizátoros hangzásával, erős hangszerelésével mintha a jövő veszélyeire hívná fel a figyelmet. De elég erőnk lesz arra, hogy felvegyük ellenük a harcot? A dalból kiindulva igen, együttes erővel képesek leszünk rá. Hihetetlenül inspiráló a hangulata.
Nagyon érdekes, hogy annak ellenére, hogy alapvetően nyugodt, békés személyiség vagyok, mégis teljes mértékig tudok azonosulni az ilyen erőteljes, már-már zúzós dalokkal, ahol olyan erővel énekelnek, ahogy csak a legnagyobb rockerek tudnak. Hihetetlen módon tűzbe hoz, és ha olyan lennék, előadnám ezt a dalt karaokén, de olyan őrült módon, mint aki teljesen kivetkőzött magából. Nagyon szeretem ezt a számot, a dinamikáját, az erejét. Endoh Masaaki és Sakamoto Eizo meg két fantasztikus énekes, együtt hatalmas dolgokra képesek. A dal egyébként az éX-Driver mozifilm címadó dala. Az éX-Driver az a franchise, amiből sokkal többet ki lehetett volna hozni, mint ami lett végül.
Ahogy egy korábbi dalnál említettem, a JAM Project albumok címadó dalai általában a barátság erejéről, és az összetartozás fontosságáról szólnak. Nincs ez másképp jelen esetben sem, megspékelve a barátságból fakadó pozitív érzésekkel. Ez a dal tényleg olyan, hogy a tagok elengedik a felettes énjünket, teljesen szabadjára engedik magukat, és kiéneklik a szívük boldogságát úgy, ahogy legbelül érzik. Ilyen felszabadultan kevesen énekelték meg a szabadságot. A szöveg itt is sablonosnak mondható, de megengedem magamnak azt a véleményt, hogy nézőpont kérdése, hogy kinek mi számít sablonosnak. Külön blogpostot lehetne írni arról, hogy kinek mi számít hitelesnek, röviden úgy lehet összefoglalni, hogy többek között a megélt tapasztalatok, annak feldolgozása, és a személyiség alakítja ki a hitünket a személyes értékrendünket. Hozzám például nagyon közel áll az, ahogy a JAM Project a dalai által látja (láttatja) a világot. És azzal, hogy sokféle dalt írtak, az bőven azt mutatja, hogy van véleményük az élet dolgairól, a világ történéseiről. Most például teljességgel elengedik magukat, és azt éneklik ki, amik önmaguk legbelül.
Azért hallgathatók az átlagember számára is a JAM Project dalok, mert nem azt a nagyon kemény rock zenét művelik, hanem a szintetizátorral, és Okui Masami énekhangjával lágyítják a hangzást. De azért van néhány olyan daluk, ahol keményen zúznak. Az egyik ilyen a The Gate of the Hell, ahol aztán tényleg megmutatják, hogy mennyire kemények tudnak lenni. Szinte már nem is rock, hanem metal. Ez egy Fukuyama Yoshiki szólódal, akinek nagyon jól áll ez a kemény stílus, mert a hangja kiválóan alkalmas arra, hogy rock zenére énekeljen. Ez az egyik Mazinkaizer OVA openingje, tehát az animéhez is kiváló választás volt. A dal amúgy nagyon hosszú, 6 perces, és bár a bevezető zene eléggé hosszú, majdnem egy perces, de már itt lehet érezni, hogy ez nem egy átlagos JAM Project dal. A zene nagyon erős és kemény, és amit Fukuyama Yoshiki itt énekel, azzal egy életre megjegyeztette magát velem. De a többiek is a háttérvokállal nagyon sokat hozzáadnak az albumhoz. Nincs felesleges zenei elem, és a második refrén utáni gitárszóló pedig bármelyik világszerte ismert (és elismert) rockbanda dicsőségére válna.
