Írtam már többször az Okui Masami: Melted Snow és Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari kislemezekről, de most azért írnék róluk ismét, mert ma jelentek meg 10 éve.
A mai napig nagyon szeretem ezt a két kislemezt, konkrétan azt gondolom, hogy ezek az evolution-korszak legjobb kislemezei, megjelenésük napjától számítom a karácsonyi időszak kezdetét. Azért szeretem ezt a két kislemezt, mert ha karácsonyi dalnak vesszük (hivatalosan nem azok), akkor nem vidámak. Végre olyan karácsonyi dalok, ahol nem arról énekelnek, hogy minden szép és jó, béke van a világon, angyalok röpködnek felettünk. Konkrétan olyan hangulatuk van a daloknak, mintha azokról szólna, akik egyedül töltik a karácsonyt. Tehát az ünnepek másik oldalát láttatják meg, amiről legalább annyira fontos megemlékezni, mint azokról, akiknek a karácsony tényleg a szeretet ünnepe. Mert a túláramló pozitív érzelmek nagyon rossz hatással vannak azokra, akik nem tudják úgy megünnepelni a karácsonyt, ahogy szeretnék. És ha folyamatosan mindenhol ezekkel az érzelmekkel szembesülnek, és ők ezt nem tudják megélni, akkor nincs mit csodálkozni, hogy nekik a karácsony a depresszió "ünnepe". Már ha van mit ünnepelni a depresszión... De az biztos, hogy progresszív gondolat a karácsonyt nemcsak a szeretet ünnepének mondani egyre széletesebb körben, hanem az álszentség és a bűntudat kivásárlásának ünnepének is. Merthogy azok is. És a karácsony körüli felhajtás a bizonyítéka annak, hogy mennyire nincs legitimitása az erőltetett pozitív gondolkodásnak (mert nagyon kevesen vannak, akik tényleg pozitívan gondolkodnak). Az egyrészt nem valós az adott személytől, másrészt meg nem feltétlen reflektál a való életre. Ezért a legtöbb embert csalódás éri, és belőlük lesz az újgenerációs frusztált társadalom. Akik meg görcsösen ragaszkodnak a pozitív gondolkodás elveihez, azok meg egy idő után elvesztik a hitelességüket. Jelenlegi érzelmi érettségemben azt gondolom, hogy a rosszat is ugyanúgy meg kell élni, mint a jót, mert egyrészt azok is tanítanak, másrészt meg így lesz egyensúlyban az érzelmi állapotunk. Mert aki állandóan pozitívan gondolkodik, mindennek örül, és mindenkit szeret, az mihez méri a saját boldogságát? Ha ki tudja mióta nem volt szomorú, nem sírt, nem volt bosszús, frusztrált, és a rossz döntéseire is azt mondja, hogy annak úgy kellett lennie?
Hát, nem terveztem ennyire hosszúra az első részt, de ez is azt mutatja, hogy mennyi gondolatot indítanak meg bennem a címadó dalok. Sokkal inkább a 10 évvel ezelőtti emlékeimről terveztem írni. Merthogy 2008-ban már aktívan követtem Okui Masami énekesnői karrierjét, és hihetetlenül vártam az új kislemez megjelenését. Ekkor még nem ismertem Ohmi Tomoe-t, így az ő kislemezéről még nem tudtam. De tisztán emlékszem arra a bizonyos 2008. november 5-i napra, amikor izgatottan vártam az Okui Masami kislemezt, hogy elérhető legyen digitálisan. Akkor még Békéscsabán jártam egyetemre, és a könyvtárban néztem, hogy na vajon elérhető-e már. És elég hamar meglett, aminek nagyon örültem. Az érem másik oldala ugyanakkor, hogy ekkor még nem volt biztos, hogy az Akasha album megjelenését elhalasztják-e. Az eredeti terv az volt, hogy a Melted Snow kislemezzel együtt jelenik meg, így az albumot is nagyon vártam. Azzal lett volna teljes a kép. De hát végül kiderült, hogy a megjelenést elhalasztották 2009. február 25-re, így az végül egy másik történet lett. A Melted Snow kislemezt meg nagyon szerettem. Már akkor is éreztem, hogy különös karácsonyi hangulata van, ami nem pozitív, ennek ellenére 2008 végének leghallgatottabb kislemeze lett nálam.
Ohmi Tomoe-t csak később ismertem meg, csak 2009 nyarán. Amikor nézegettem Okui Masami kiadójának a honlapján (evolution, ma már nincs) a kiadványokat, oldalt figyeltem fel egy Melted Snow kislemezhez nagyon hasonlító borítóra. Ez volt Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari kislemeze. Az a kislemezt bemutató mikrowebsite-ra linkelt (az evolution kiadó egyik sajátossága volt, hogy minden egyes kiadványnak volt egy saját microweboldala, ahol bele lehetett hallgatni a dalokba. Plusz információk, nem mellesleg külsőben is szép volt, igényesen rakták össze az oldalakat.), ahol belehallgatva a dalokba megtetszettek azok is. Azonnal kerestem is a kislemezt, de nem találtam meg gyorsan. Később aztán meglett, és annyira megtetszett, hogy az énekesnő többi kislemezére is rákerestem. Tetszettek a dalai, kár, hogy a kiadó megszűnésével a karrierje is megszűnt. De a Twitter profilja alapján alapvetően boldog, hiszen 2017-ben megházasodott, idén meg gyereke született. Egy fiú édesanyja, de mintha a második gyerek is jönne... Erre adott utalást az egyik kiposztolt képben, de ebben nem vagyok biztos.
Hát ezért olyan különleges számomra ez a két kislemez, és szerintem amíg élek, november 5-e lesz számomra a karácsonyi időszak kezdetének napja.
