Top 40 JAM Project #25

FREEDOM

Ahogy egy korábbi dalnál említettem, a JAM Project albumok címadó dalai általában a barátság erejéről, és az összetartozás fontosságáról szólnak. Nincs ez másképp jelen esetben sem, megspékelve a barátságból fakadó pozitív érzésekkel. Ez a dal tényleg olyan, hogy a tagok elengedik a felettes énjünket, teljesen szabadjára engedik magukat, és kiéneklik a szívük boldogságát úgy, ahogy legbelül érzik. Ilyen felszabadultan kevesen énekelték meg a szabadságot. A szöveg itt is sablonosnak mondható, de megengedem magamnak azt a véleményt, hogy nézőpont kérdése, hogy kinek mi számít sablonosnak. Külön blogpostot lehetne írni arról, hogy kinek mi számít hitelesnek, röviden úgy lehet összefoglalni, hogy többek között a megélt tapasztalatok, annak feldolgozása, és a személyiség alakítja ki a hitünket a személyes értékrendünket. Hozzám például nagyon közel áll az, ahogy a JAM Project a dalai által látja (láttatja) a világot. És azzal, hogy sokféle dalt írtak, az bőven azt mutatja, hogy van véleményük az élet dolgairól, a világ történéseiről. Most például teljességgel elengedik magukat, és azt éneklik ki, amik önmaguk legbelül.

Top 40 JAM Project #26

The Gate of the Hell

Azért hallgathatók az átlagember számára is a JAM Project dalok, mert nem azt a nagyon kemény rock zenét művelik, hanem a szintetizátorral, és Okui Masami énekhangjával lágyítják a hangzást. De azért van néhány olyan daluk, ahol keményen zúznak. Az egyik ilyen a The Gate of the Hell, ahol aztán tényleg megmutatják, hogy mennyire kemények tudnak lenni. Szinte már nem is rock, hanem metal. Ez egy Fukuyama Yoshiki szólódal, akinek nagyon jól áll ez a kemény stílus, mert a hangja kiválóan alkalmas arra, hogy rock zenére énekeljen. Ez az egyik Mazinkaizer OVA openingje, tehát az animéhez is kiváló választás volt. A dal amúgy nagyon hosszú, 6 perces, és bár a bevezető zene eléggé hosszú, majdnem egy perces, de már itt lehet érezni, hogy ez nem egy átlagos JAM Project dal. A zene nagyon erős és kemény, és amit Fukuyama Yoshiki itt énekel, azzal egy életre megjegyeztette magát velem. De a többiek is a háttérvokállal nagyon sokat hozzáadnak az albumhoz. Nincs felesleges zenei elem, és a második refrén utáni gitárszóló pedig bármelyik világszerte ismert (és elismert) rockbanda dicsőségére válna.

Nem lesz többé hivatalos guide

Meglepetten olvastam, hogy 2019. tavaszán meg fog szűnni a legnagyobb guide könyvkiadó vállalat a Prima Games. Az ok meg igazából könnyen kikövetkeztethető: Extrém módon visszaesett a könyvalapú guide-ok iránt az érdeklődés. Ami várható volt, hiszen manapság már szinte mindent interneten olvasunk, magazinok is folyamatosan szűnnek meg Angliában. Az Official Nintendo Magazine sincs már 2014. októbere óta.

Nekem is van néhány, egészen pontosan ezek:

És még csak nem is mondhatók kifejezetten drágának, kb. 12 fontért bárki betudhat magának egy minőségi könyvet a kedvenc játékáról. Ugyanis minden hivatalos artwork benne van a könyvekben, és a stílusos elrendezésnek és a betűtípusnak köszönhetően olyan érzetet ad, mintha hivatalos Nintendo kiadást vettünk volna a kezünkbe. Ezek mind nagyméretű, általában 200-250 oldalas könyvek, melyekben minden, de tényleg MINDEN benne van az adott játékról. Tehát tartalmilag és dizájn terén is elsőosztályú kiadványok. A bal-alsó sarokban lévő könyv a The Legend of Zelda: Phantom Hourglass collector's edition guide. Azt 2008-ban vettem meg a nagy Zeldás korszakomban. Az aztán már tényleg extra, ráadásul aranyozott szélű. Sok The Legend of Zelda játékból készült collector's edition guide, azok mind így néznek ki, csak más a borítólap színe. Ebből is látszik, hogy mennyire komolyan vették, amit csináltak, és 28 év után hagyják abba a munkásságukat.

De hogy érzékelte a Prima Games, hogy baj van, az látszik a bal-felső sarokban lévő kis könyvön. Az már vékonyabb, kis méretű, és négy játék összefoglaló leírása van benne. A belső oldalán van egy kód, mellyel a Prima Games weboldalán lehetett a teljes guide-ot elérni digitális formában, mind a négy játékét. Ez önmagában jó ötlet volt, csak rettenetesen kényelmetlen volt, ugyanis csak a weboldalon keresztül lehetett online elérni, sehol máshol nem. És nagyon ügyeltek arra, hogy ne legyen letölthető, ezáltal ne kerüljön ki a világhálóra csak úgy. Igazából emiatt problémás a használat, gondolom, emiatt sem terjedt el komolyan.

Kár érte, pedig nagyon jó dolog volt. De ha 28 éves, akkor jó eséllyel van Super Mario Kart, Super Mario World 2: Yoshi's Island, Super Mario 64, meg ilyen régi játékokból is guide-ok. Most ahogy nézelődtem eBay-en, nem találtam. Nagyon ritka lehet, és gondolom, ha kikerül is egy eladásra, akkor is csillagászati áron van. Mindenesetre ha már így megszűnik, amit tudok, azt beszerzem, ha lesz rá anyagi lehetőségem.

Top 40 JAM Project #27

PLATONIC

Ismét egy ballada, ismét egy Okui Masami szóló. A címből kikövetkeztethető, hogy beteljesületlen szerelemről van szó, de gyönyörűen énekli ki a fájdalmát. Azért nagyon jó, mert az hallható, hogy megéli a fájdalmát, elmerül benne, ettől válik élővé a dal. Hallgatása közben azt érzem, hogy a fájdalom is az élet része, amiből adott esetben lehet tanulni. Nem panaszt hallok az énekben, és erre főleg akkor jöttem rá, amikor először meghallottam az énekesnő saját verzióját. Okui Masami ugyanis megtette azt, hogy felénekelte a dalt Symbolic Bride albumára, amivel elkövette énekesnői karrierjének egyik legnagyobb hibáját. Ott ugyanis teljesen más stílusban énekel; Olyan, mintha sajnáltatná magát. A zene is sokkal lassabb, vontatottabb, melyeknek köszönhetően bőven az album mélypontja. Ellenben az eredeti JAM Project verzió dinamikus, élő, ékes bizonyítéka annak, hogy úgy is lehet a fájdalomról énekelni, hogy az az élet része.

Top 40 JAM Project #28

Breakthrough

Nemcsak akkor van egy művel katarzisélményünk, amikor teljességgel azonosulni tudunk vele, és komoly hatással van ránk, ezt még jobban emeli, ha személyes élményünk kötődik hozzá. Nagyon jó időszakomban jelent meg a Breakthrough kislemez, amin nemcsak hogy két őrületesen jó szám van, emiatt nemhogy rengeteget hallgattam a kislemezt, hanem még meg is vettem eredetiben, ráadásul az akkor ért kellemes élmények még tovább növelik a kislemez értékét. Ez egy hihetetlenül dinamikus szám, a szövegének pedig a zene és az előadás hihetetlen mértékű hitelességet ad neki. Mondhatjuk sablonosnak a szöveget (törd át a falat... a többit meg sejthetjük), de ha látszik az előadásmódon, hogy az énekesek mérhetetlenül hisznek abban, amiben énekelnek, akkor onnastól kezdve nem érdemes tiltakozni miatta. A szöveg sablonos, az előadás viszont nem az. Ezért is van az, hogy még ha kicsi is a rajongótáboruk, de ők kitartanak mellettük.

Top 40 JAM Project #29

TORNADO

A JAM Project balladákban is erős. Az első időkben elsősorban Mizuki Ichirónak köszönhetően gyönyörű lassú dalok kerültek fel már az első BEST COLLECTION albumra is. Sajnos ő elég hamar kivált az együttesből, utána Okui Masami gondoskodott az érzelmes dalokról. A TORNADO külön csodálatos ékköve az első albumnak, ami egyébként is nagyon erősre sikeredett, ez pedig külön emeli az album színvonalát, hiszen Mizuki Ichiro olyan érzelmeket énekel meg, ami tökéletesen beleillik az együttes és az album profiljába. Énekel az érzelmi bizonytalanságról (yozora wa hazy... ashita ga mienu), valamint hogy a harcot egyedül kell megvívni (tatakau no sa, oretachi wa hitotsu). Ez lehet a belső harc analógiája is. De Mizuki Ichiro mindig is erős volt az ilyen balladákban, ez a dal is hiteles lett, és azzal, hogy a refrénben úgy kitör érzelmileg, azt sugallja, hogy nem törődik bele a kialakult helyzetbe, hanem szeretné, ha minden jobb lenne (oretachi wa kitto deatteta). Itt is kijön az, hogy a JAM Project mennyire komolyan veszi a karrierjét, mert tulajdonképpen a Mazinkaiser (mely OVA-jának endingje ez a dal) is egy szűk korcsoport számára készült robotos, szuperhősös anime, és hogy ehhez ilyen dalt írtak. És az, hogy ilyen fantasztikusan megkomponált, érzelmileg hiteles dal nem került fel a lemezeladási listára (megjelent kislemezen is), az azért jelzi, hogy Japánban komoly deficitek vannak a kiadók részéről is, hogy nem vállalnak be nagy eladásokat ezekre a kiadványokra.

Top 40 JAM Project #30

In the Chaos

Érdekes, hogy Okui Masami nem igazán mutatja meg a rockos énekhangját a JAM Project tagjaként, mint a szólókarrierjében. A szólódalai is inkább lágyabbak, illetve amiket ő ír, azok is hasonlóképpen lágyabbak, inkább az érzelmekre fókuszál. Ezáltal teszi változatosabbá a JAM Project repertoárját. Ugyanis olyan dalokat ír, amik beleférnek az együttes profiljába. Az In the Chaos inkább egy átlagos anime dalnak mondható, inkább személyes okból került fel a listára. Ugyanis egy áprilisi reggelen hallgattam a Little Wing kislemezt, ennek a második dala az In the Chaos. És hihetetlenül kellemes, vidám hangzása miatt ez a kislemez lett tavasz eljövetelének szimbóluma nálam, azóta is sokat hallgatom, ha jön a jó idő. Okui Masami hangja meg kellemes, ezt Endoh Masaaki rapje fűszerezi meg a második refrén után, aki nagyot alakít ebben a dalban.

Külön szeretném felhívni a figyelmet Endoh Masaaki szóló verziójára, ahol helyet cseréltek, itt Okui Masami rappel. Hihetetlen ötletes, és nagyon jóra sikeredett. Ez a változat az ENSON albumára került fel.

10. évfordulós kislemez-páros

Írtam már többször az Okui Masami: Melted Snow és Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari kislemezekről, de most azért írnék róluk ismét, mert ma jelentek meg 10 éve.

A mai napig nagyon szeretem ezt a két kislemezt, konkrétan azt gondolom, hogy ezek az evolution-korszak legjobb kislemezei, megjelenésük napjától számítom a karácsonyi időszak kezdetét. Azért szeretem ezt a két kislemezt, mert ha karácsonyi dalnak vesszük (hivatalosan nem azok), akkor nem vidámak. Végre olyan karácsonyi dalok, ahol nem arról énekelnek, hogy minden szép és jó, béke van a világon, angyalok röpködnek felettünk. Konkrétan olyan hangulatuk van a daloknak, mintha azokról szólna, akik egyedül töltik a karácsonyt. Tehát az ünnepek másik oldalát láttatják meg, amiről legalább annyira fontos megemlékezni, mint azokról, akiknek a karácsony tényleg a szeretet ünnepe. Mert a túláramló pozitív érzelmek nagyon rossz hatással vannak azokra, akik nem tudják úgy megünnepelni a karácsonyt, ahogy szeretnék. És ha folyamatosan mindenhol ezekkel az érzelmekkel szembesülnek, és ők ezt nem tudják megélni, akkor nincs mit csodálkozni, hogy nekik a karácsony a depresszió "ünnepe". Már ha van mit ünnepelni a depresszión... De az biztos, hogy progresszív gondolat a karácsonyt nemcsak a szeretet ünnepének mondani egyre széletesebb körben, hanem az álszentség és a bűntudat kivásárlásának ünnepének is. Merthogy azok is. És a karácsony körüli felhajtás a bizonyítéka annak, hogy mennyire nincs legitimitása az erőltetett pozitív gondolkodásnak (mert nagyon kevesen vannak, akik tényleg pozitívan gondolkodnak). Az egyrészt nem valós az adott személytől, másrészt meg nem feltétlen reflektál a való életre. Ezért a legtöbb embert csalódás éri, és belőlük lesz az újgenerációs frusztált társadalom. Akik meg görcsösen ragaszkodnak a pozitív gondolkodás elveihez, azok meg egy idő után elvesztik a hitelességüket. Jelenlegi érzelmi érettségemben azt gondolom, hogy a rosszat is ugyanúgy meg kell élni, mint a jót, mert egyrészt azok is tanítanak, másrészt meg így lesz egyensúlyban az érzelmi állapotunk. Mert aki állandóan pozitívan gondolkodik, mindennek örül, és mindenkit szeret, az mihez méri a saját boldogságát? Ha ki tudja mióta nem volt szomorú, nem sírt, nem volt bosszús, frusztrált, és a rossz döntéseire is azt mondja, hogy annak úgy kellett lennie?

Hát, nem terveztem ennyire hosszúra az első részt, de ez is azt mutatja, hogy mennyi gondolatot indítanak meg bennem a címadó dalok. Sokkal inkább a 10 évvel ezelőtti emlékeimről terveztem írni. Merthogy 2008-ban már aktívan követtem Okui Masami énekesnői karrierjét, és hihetetlenül vártam az új kislemez megjelenését. Ekkor még nem ismertem Ohmi Tomoe-t, így az ő kislemezéről még nem tudtam. De tisztán emlékszem arra a bizonyos 2008. november 5-i napra, amikor izgatottan vártam az Okui Masami kislemezt, hogy elérhető legyen digitálisan. Akkor még Békéscsabán jártam egyetemre, és a könyvtárban néztem, hogy na vajon elérhető-e már. És elég hamar meglett, aminek nagyon örültem. Az érem másik oldala ugyanakkor, hogy ekkor még nem volt biztos, hogy az Akasha album megjelenését elhalasztják-e. Az eredeti terv az volt, hogy a Melted Snow kislemezzel együtt jelenik meg, így az albumot is nagyon vártam. Azzal lett volna teljes a kép. De hát végül kiderült, hogy a megjelenést elhalasztották 2009. február 25-re, így az végül egy másik történet lett. A Melted Snow kislemezt meg nagyon szerettem. Már akkor is éreztem, hogy különös karácsonyi hangulata van, ami nem pozitív, ennek ellenére 2008 végének leghallgatottabb kislemeze lett nálam.

Ohmi Tomoe-t csak később ismertem meg, csak 2009 nyarán. Amikor nézegettem Okui Masami kiadójának a honlapján (evolution, ma már nincs) a kiadványokat, oldalt figyeltem fel egy Melted Snow kislemezhez nagyon hasonlító borítóra. Ez volt Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari kislemeze. Az a kislemezt bemutató mikrowebsite-ra linkelt (az evolution kiadó egyik sajátossága volt, hogy minden egyes kiadványnak volt egy saját microweboldala, ahol bele lehetett hallgatni a dalokba. Plusz információk, nem mellesleg külsőben is szép volt, igényesen rakták össze az oldalakat.), ahol belehallgatva a dalokba megtetszettek azok is. Azonnal kerestem is a kislemezt, de nem találtam meg gyorsan. Később aztán meglett, és annyira megtetszett, hogy az énekesnő többi kislemezére is rákerestem. Tetszettek a dalai, kár, hogy a kiadó megszűnésével a karrierje is megszűnt. De a Twitter profilja alapján alapvetően boldog, hiszen 2017-ben megházasodott, idén meg gyereke született. Egy fiú édesanyja, de mintha a második gyerek is jönne... Erre adott utalást az egyik kiposztolt képben, de ebben nem vagyok biztos.

Hát ezért olyan különleges számomra ez a két kislemez, és szerintem amíg élek, november 5-e lesz számomra a karácsonyi időszak kezdetének napja.

Válasz a kritikákra

Habár az énekverseny selejtezőjének eredménye komoly hatással volt rám, annyira, hogy meg sem akartam kérdeni, hogy miért nem jutottam tovább, mert értelmetlennek láttam, Tukeinon javaslatára mégis írtam E-mailt, hogy megkérdezzem, hogy mi volt a baj. Erre eléggé későn kaptam választ, ami szintén rossz érzést okozott (amíg nem jött válasz), de kiderült ennek az oka is, úgyhogy nincs baj. A kritikát meg olvasva, belátom, hogy jogosak. Szerencsére olyanokat írtak, amiken tudok javítani, és visszagondolva a felvételre, tényleg igazuk van. Miszerint, hogy a végére leragadtam egy fix hangerőre. Ennek az az oka, hogy a végére már nagyon arra koncentráltam, hogy ott is szépen kijöjjenek a magas hangok. Féltem attól, hogy elfáradok, és nem fogom tudni bírni. A görcsös koncentráció meg ráment az éneklés minőségére a végén. Megoldás: Lazán énekelni. Még az idő sem szorított, mert hetek voltak még a beküldési határidőig. Tehát nem az volt, hogy ha nem tudom kiénekelni a magas hangokat, mert erőltetem, berekedek, és akkor nincs más lehetőség, hogy beküldjem. Mert ha erőből éneklem ki, akkor fordul ez elő, és akkor aznapra a hangomnak annyi. Több szempontból sem mindegy az ének (a hangerő mellett a dinamika és a tisztaság), ezért is csinálok felvételeket, hogy fejlesszem magam.

Aztán volt még technikai rész is. Az utóbbi időkben valami miatt nem akar rendesen működni a mikrofon. Ha csak "simán" 100%-on van a vezérlőpulton a hangbeállításoknál a hangerő, akkor extrém halk, és alig hallható az énekem. Egyébként kétszer töltöttem fel felvételt, mert mások is jelezték, hogy alig vagyok hallható. Csak akkor sikerült a felvétel, ha felnyomtam +40%-kal a mikrofon hangerejét. Illetve rendesen ekkor sem, mert többször recsegett a felvétel. Ez az átka a 100%-on felüli hangerőnek, az már torzít. Ezzel egyelőre nem tudok mit kezdeni, és nem is tudom, hogy mitől van. Aki tud segíteni, azt szívesen veszem. A mikrofon meg olyan, hogy a fejhallgatóhoz van rögzítve, így még azt nem tudom megcsinálni, hogy távolabb tartom a mikrofont, amikor hangosan éneklek, hogy ne recsegjen be a hang.

Most már másképp látom a dolgokat, és kész vagyok újra versenyre menni. Ennek örülök, ugyanakkor arra nem vagyok büszke arra, hogy a mai napig hajlamos vagyok indulatból meghozni döntéseket. Azok soha nem hitelesek, mert amint elmúlik az az érzelmi töltet, amivel meghoztam az adott döntést, már másképp látom, és másképp cselekednék. Bár azt gondolom magamról, hogy sokat fejlődtem ebben: Igyekszem a másik szemszögéből látni a dolgokat, elfogadni a másik gondolkodását, értékrendjét, véleményét (már ha vannak) ezek mind segítenek abban, hogy kevésbé indulattal reagáljak le negatív dolgokat, sokkal inkább ésszel. De még mindig van mit fejlődnöm e téren. Az őszi MondoCon meg tévedés volt (a karaoke kihagyása is indulatból hozott döntés volt, amit mostanra bánok), de januárra, a téli MondoConra kész vagyok visszatérni, és újrakezdeni mindent.

Top 40 JAM Project #31

TOKYO DIVE

Szinte nincs olyan JAM Project album, melyen az első- vagy a címadó dal ne a barátság és az összetartozás fontosságáról szólna. Ezeket mind Kageyama Hironobu írja, és szinte mind kaptafára készülnek zeneileg és szövegileg. De egy idő után, mintha Kage-chan is érezte volna, hogy ugyanazt írni egy kicsit másképp az nem vall nagy zeneszerzői képességre, ugyanis fokozatosan áttért a rockos hangzásból az elektronikus zene felé. Az új dalok már sokkal kevésbé a rock stílusba sorolhatók, inkább powerful trance-nek mondanám (már ha létezik ilyen, de az biztos, hogy az erőteljes hangzás megmaradt). A TOKYO DIVE is ilyen. Annak ellenére, hogy írtam korábban, hogy egyre inkább igényem van az élő zenére, ez a dal mégis helyet kapott a listán, mert elképesztően hangulatos, és ebben is ugyanúgy érződik az összetartozás ereje a tagok között, mint bármelyik korábbi ilyen típusú dalukban. Itt-ott még a hangjuk is el van torzítva, ezzel csak futurisztikusabb lett a zenei hangzás. Ez pozitívum nálam, ugyanis ez a dal azt jelzi számomra, hogy a jövőben is fontos lesz a barátság, nem feltétlen veszik át a gépek meg a technológiai szingularitás a hatalmat felettünk. Erre utal a videoklip is, érdemes megnézni. Az egész TOKYO DIVE turnét ezzel a ruházattal vitték végig.