Top 40 JAM Project #37

Bakuchin Kanryou! Rescue Fire

Általában a Tokusatsu sorozatoknak, ahol általában egy átlagembernek van egy titkos élete, ahol hős, és megmenti a világot a gonosztól, aki uralomra akar törni, eléggé gyerekes zenéjük van. Egyetlen oka van, ezeknek a sorozatok célközönsége azok a 7-12 éves fiúk, akik hisznek a világmegmentő álmokban, és megjeleníti azt a szuperhőst, akinek elképzelik magukat. A JAM Project egyedisége az, hogy ezeknek a sorozatoknak is komolyan énekelnek dalokat. A szöveg is egy fokkal komolyabb, és ami az éneket illeti, minden képességüket beleadják, a zene is rendkívül erős ás dinamikus. Ennek eredményeként egy olyan dalt írnak, ami akár az egész karrierjük legjobbjának egyike lehet. Pedig ezeket a dalokat a célközönségük miatt nem szokták komolyan venni, de azzal, hogy a JAM Project ezeket a dalokat is megírja, ez jelzi, hogy az egész karrierjüket végtelenül komolyan veszik, és az Anison műfajnak progresszíven akarnak referenciát nyújtani. Példaértékű, hogy a maroknyi célközönsésüket is komolyan veszik, ez a dal az ékes bizonyíték rá. Kiválóan beleillik a komolyabb JAM Project dalok mellé, ugyanakkor hallatszik, hogy ezeket azokhoz a tokusatsu dalokhoz írták. És hogy évek múltán is libabőrös leszek a dal hallatán, nem kérdés, hogy helye van a legjobbak listáján.

Levél a halottaktól

Egy animét mindenképp meg akartam nézni, melynek ALI PROJECT énekli az openingjét, ez pedig a Shigofumi. Az openingje, a Kotodama ugyanis a legnagyobb kedvenc ALI PROJECT dalom, amelyik az összes fölött áll. Féltem attól, hogy nem fog tetszeni az anime, mert nem egyszer futottam már bele abba, hogy előadó alapján választottam animét, és nem jött be az alkotás, hiába volt maga a dal nagyon jó. Ugyanakkor meg ki lehet fogni nagyon jó animéket, melyekről lehet, hogy nem is tudnék, ha nem az egyik kedvenc előadóm énekelné az openingjét vagy / és az endingjét. A Shigofumi-ra talán a mestermű jelző sem túlzás.

Már maga a téma is rendkívül érdekes. A főszereplő lány, Fumika halottaktól szállít levelet (shigofumi) az élő rokonaiknak. Ha valaki meghal, mi lenne az utolsó szava, gondolata? Ezt a kérdéskört feszegeti az anime. Ez már önmagában érdekes, elég csak arra gondolni, hogy van jónéhány olyan anime, ahol láthatjuk, hogy visszatér a halott lelke, és háborog. Ezek az életben lerendezetlen dolgainkról szólnak, melyek legtöbbször az adott epizódban a helyükre kerülnek. A Shigofumi-ban levél formájában üzen a halott a még élő rokonának, szerettének. Megírja neki a nagy fájdalmát, miért döntött úgy, ahogy, vagy bármit, ami nyomasztja a lelkét.

Az anime történetvezetése epizodikus, tehát minden részben más történetet ismerünk meg. Általában még élve ismerjük meg azt, aki majd megírja a levelet, a történet során hal meg, és az epizód végére kapja meg a címzett a levelet. Melyek legtöbbször a miértekre is választ ad, mert a gyásznak több oldalát mutatja be. Van olyan, aki csendben gyászol, van olyan, aki kimutatja az érzelmeit és sír, és van olyan is, aki beleőrül a fájdalomba. Na az ő történetük lesz igazán érdekes, mert nekik fáj igazán, hogy elment a másik fél, és vajon miért. Ez az anime is azt mutatja meg, hogy legtöbb esetben azoknak fáj sokkal erősebben a másik halála, akik nem tettek meg mindent a kapcsolatukért. Vagy nem mutatták ki eléggé az érzelmeiket felé annyira, amennyire belül érezték, vagy valami közös tevékenység, projekt maradt félbe az egyik személy halála miatt. A lényeg a lerendezetlen ügyön van, és az abból fakadó fájdalmon, hogy már nincs esély, hogy az rendezett, befejezett legyen, ezáltal a helyére kerüljön. Csak 12 részes az anime, de többféle élethelyzetet mutat fel. Akár arra is felhívhatja a figyelmet az anime, hogy az élet törékeny, bármikor itthagyhat minket az, akit nagyon szeretünk, ezért addig tegyünk meg neki mindent, addig mondjuk ki neki, mit érzünk iránta, amíg velünk van. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak a biológiai halál vet véget két (vagy több) ember kapcsolatának, hanem az is, ha valaki messzire kerül, vagy egyszerűen megszakítja velünk a kapcsolatot. Több esetben ez is felér a halál élményével, főleg, ha nincs is esély arra, hogy lerendezzük azt, ami csak abbamaradt, de nincs lezárva.

De az anime lehetőséget ad arra, hogy a levél által lerendezzük a kapcsolatunkat. Ez is sokszor fájdalmas, de könnyebb lesz utána feldolgozni a halálesetet.

SPOILER

Az egyébként meglepett, hogy később Fumika múltját is megismerjük. Mert ő végig a háttérben maradt, neki csak az a munkája, hogy kézbesítse a halottak levelét, és nincs feltétlen utalás arra, hogy később az ő történetét is megismerjük. De hát erre is lesz mód, ugyanis, ugyanis Fumika egyszer az apjának kézbesít levelet, akivel nagyon rég találkozott utoljára. Hamar kiderül, hogy miért is. Lényegében itt mutatja be az anime azt is, amikor nemcsak a halál választhat el egymástól két embert, hanem a megromlott kapcsolat is. Mint ahogy az ő múltjuk sem volt felhőtlen, de leginkább a nagybátyjával való kapcsolata érintett meg lélekben. Hibiya Takehiko 32 évesen rákos lesz, de az az érdekes, hogy nem ebbe hal bele, hanem hogy megmenti Fumikát az eléje kerülő autótól, ami majdnem elgázolta őt, de végül a nagybácsi lett áldozat. Fumikának persze még más postázta a levelet a nagybátyjától, melyben egy rajz volt (Takehiko egy videojáték fejlesztő cégnél volt grafikus), és érdekes, hogy a lány akármennyire is szerette a nagybátyját, teljes nyugalommal vette tudomásul, hogy meghalt.

SPOILER VÉGE

Csak ajánlani tudom az animét, mert végig hiteles, olyan érzelmeket jelenít meg, amit a valóságban mi is érezhetünk, ha az adott szituáció velünk történne meg.

Az ALI PROJECT dalra külön kitérnék, érdemes róla egy kicsit értekezni. Kotodama a címe, és akkor ismertem meg, amikor meghallgattam a La Vita Romantica albumot. Már ekkor is teljesen magában ragadott. Nem is túlzok, ha azt mondom, hogy zeneileg szinte csak erről a dalról szólt nekem 2010 augusztusának vége, szeptembere. Nagyon szeretem, mert rendkívül erős a hangszerelése, nyomatékosítja az érzelmeket, melyet a dal közvetít. Márpedig a dal nem feltétlen negatív. Az énekesnő hangját semmiképp nem érzem annak, bár a borító kétségtelenül ezt sugallja. A cím is egy olyan japán szó, amit nem lehet egyértelműen lefordítani. Bár az katakanával van írva, de nem lehet nem észrevenni, hogy benne van a "kotoba", ami a szó jelentéssel bír. Főleg, hogy kanjival így néz ki: 言霊, ebből a kotoba az első kanji. A kotodama erős bizalmi kapcsolat, ugyanis azt írja le, amikor valakit a keresztnevén hívunk. Japánban legtöbb esetben a családnevükön hívják egymást az emberek, és hozzáteszik a "-san" szót, de ha valakit csak a keresztnevén hívnak, az nagyon erős bizalmi kapcsolatra utal. Hivatalos kapcsolatban sértő valakit a keresztnevén szólítani, szoros baráti kapcsolatban meg erős utalás arra, hogy a felek között szoros kötelék van. Érdekes (ugyanakkor teljesen logikus), hogy két barát között az a sértő, az esik rosszul, ha családnevükön szólítják egymást, mert az olyan, mintha kihátrálna a barátságból, falat építene a másik fél elé. Ennek a bizalmi kapcsolatnak, a nagyon szoros érzelmeknek a súlyát érzem ebben a dalban, amit hihetetlenül pozitívnak írtak le zene formájában, ezért szerettem meg nagyon ezt a dalt. A szöveg itt is eléggé furcsa, mert Takarano Arika inkább arról énekel, hogy szeretné megszólítani azt, akihez szól a dal (akihez feltétezhetően szoros kapcsolat fűzi), de nem jut el hozzá az üzenet. Ennek ellenére rendkívül pozitívnak érzem a dalt.

A B-side track az, ami inkább negatív, és amire inkább utalhat a kislemez borítója. A címe Kohibumi (így van írva katakanával, amúgy Koibumi a szerelmes levél), na ezzel a dallal nagyon kell vigyázni, mert olyan szinten depressziós, hogy képes magával rántani. Nem is szeretem hallgatni a dalt, mert annyira a hatása alatt tudok lenni érzelmileg, hogy konkrétan az életkedvem is elmegy egy rövid időre. Mert hát kihez szól az a szerelmes levél? Akihez már nem juthat el. Mély fájdalommal tölti el? Olyan mélyen, hogy abból nem lehet kimászni. Ugyanis olyan szinten érződik a dalban a reményvesztettség, a kilátástalanság, hogy minden elveszett, hogy annál sötétebben, üresebben nem is láthatnánk a jövőnket. Takarano Arika valami olyan szintű fájdalmat énekel meg, amit nagyon-nagyon kevesektől hallottam.

Ebből a szempontból amúgy egy kiváló kislemez, mert érdekes kontraszt a két dal. Mondhatjuk rá azt is, hogy a nagy szerelemből fakadó érzelmeket mutatja be mindkét oldalról. A címadó dal a beteljesült szerelemből fakadó érzelmek, a Kohibumi meg a meghiúsult próbálkozásból fakadó fájdalmakat jeleníti meg. De igazából az első dal sem pozitív, ha a szövegből indulunk ki, én érzem annak. Azt semmiképp nem javaslom, hogy ha valaki rosszul van lelkileg, a második dalt hallgassa, mert csak még jobban leviszi a depressziójában. Inkább akkor érdemes hallgatni, amikor jól vagyunk lélekben, mert nem viszi annyira le a kedvünket, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy akár így is végződhetett volna a történet. Segít megbecsülni a boldog pillanatokat, ez a dal értelme.

Az anime meg 10 pontos.

Top 40 JAM Project #38

Believe in my existence

A Cardfight!! Vanguard anime második openingjét hasonló okok miatt szeretem, mint a Kurenai no Kiba-t, csak a különbség az, hogy ennek valamivel komolyabb a hangszerelése. Ugyanakkor ez a dal a valamivel komolyabb hangszerelésében őrizte meg a könnyedségét, jó hangulatát, amit bármikor szívesen előveszek. Ettől lett több, ugyanis olyan gitárszóló van a dalban, hogy libabőrös leszek, ha meghallom. Mindezek mellett az ének a maga komolyságában teljesen vidám, jókedvű, és hát persze a hangterjedelem. De hát kell ezt a JAM Project-nél elemezni? Hiszen az egyik nagy erőssége az együttesnek az ének, hiszen olyan erőt, érzelmeket képesek belevinni a dalaikba, hogy amikor ilyeneket hallgatok tőlük, merül fel bennem a kérdés, hogy miért nem lettek sokkal sikeresebbek? Bár ez a kislemez jól szerepelt, a 19. helyig jutott el az eladási listán, és összességében is ott van a legsikeresebb JAM Project kislemeze között. A legkevésbé sem hiába.

Top 40 JAM Project #39

Kessen the Final Round

Na ez az a szám, ami sokkal előrébb kerülhetett volna, ha egy egységes egészet alkotott volna, és nincs szakaszokra osztva. Ez a dal konkrétan kitehetne egy egész albumot, mert több szakasza van, és mindegyiknek más mondanivalója van. Annyi a pozitívum, hogy a mondanivalók egy alapra épülnek (ezért alkothatna önmagában egy egész albumot), ugyanis ez a dal a Super Robot Wars Z III: Tengoku-hen játék openingje, de akár az endingje, sőt még az insertje is lehetne. Ebben a dalban benne van a csatába való indulás, a harc, és annak vége is. Nekem az első három rész tetszik nagyon, addig érzem egységesebbnek a harmóniát. Okui Masami szóló része a legelején gyönyörű. Libabőrös leszek, valahányszor meghallom. Aztán a harmadik rész a nagy kedvencem, akkor a legdinamikusabb. Akkor harcolunk, mindenünket beleadjuk, és ez az érzés nagyon átjön. Ezután törik meg, ahogy hirtelen belassul. Fukuyama Yoshiki éneke nagyon szép, de továbbra is azt gondolom, hogy Ricardo Cruz csak belerondít a dalba. Egyszerűen nem való egy nem ázsiai hangja a többiek mellé. Ő is nagyban visszavetette a személyes listámban.

Videoklip is készült a dalból, ezáltal mutatnám meg a dalt. Állítom, hogy az egyik legdrágább anison videoklip. Nem tudom, mennyi benne a számítógépes trükk (gondolom sok), de nem lehetett akármi azt a hatalmas robotot életre kelteni, és azt a hatalmas kockát (nem tudtam pontosan kivenni, hogy mi az), ami ellen harcol. Az, hogy harcolnak, és a robot végül elesik, de megint felkel, kész a harcra, ez is jelzi, hogy a dal egy egész történetet mesél el. Az is beszédes, hogy Ricardo Cruz az űrben egy hatalmas kijelzőn van külön. Jelzi, hogy ott vagyok... de mégsem, mintha nem lenne lelke a jelenlétének. De ha már énekel, akkor valahogy megjelenítik, de ezért a fél percért ne utaztassák át Brazíliából Japánba. Elismerem, hogy van hangja, nem is akármilyen, de képtelen vagyok megszeretni őt, ez az igazság. De őt leszámítva a videoklip elsőosztályú, érdemes megnézni.

Top 40 JAM Project #40

Kurenai no Kiba

Egy olyan dallal nyitok, amiben olyan nagyon különleges zene vagy ének nincs, az elképesztően egyszerű hangulata miatt szeretem. Ez ilyen kellemes, lazulós dal, nagyon jókedvemben szoktam énekelni. A zene is ugyan dallamos, de abba sincs semmi erő, semmi olyan hangulat, ami megállítana, és gondolkodásra késztetne. Erre rásegít Okui Masami szólója a dal legelején, és az utolsó refrén előtti részen, mintha teljesen ellazult állapotban énekelne. Attól mindig libabőrös leszek. Egyébként érdekes a refrén, mert lépésenként mennek az egyre magasabb hangok felé. Ezzel kiválóan ki lehet kísérletezni a hangterjedelmünket. Én például a második sorig tudom elénekelni a harmadik sor legmagasabb hangja már túl sok nekem. Aki pedig a negyedik sor "GRAVIOOOOOON!" részét ki tudja énekelni gond nélkül, az tud énekelni, annak minden elismerésem. A dal egyébként a Choujuushin Gravion Zwei anime openingje.

Hoshi no Kirby

Több videojátékból adaptált anime is létezik. Sajnos a Nintendo ebben sem igazán jeleskedik, mert bár ott a Pokémon, de azon túl csak néhány példát lehet mondani, melyek jelentősebb anime adaptációt kaptak. Ilyen a Kirby játéksorozat, melyből 2001-2003 között csináltak egy 100 részes sorozatot. Igazából annyira nem meglepő, hogy a Kirby-t adaptálták, hiszen Japánban elképesztően népszerű a játéksorozat már a kezdetek óta. Konkrétan csak Japánban több példányt adtak el a Game Boy-os, NES-es, SNES-es Kirby játékokból, mint a világ többi részén. Inkább a Super Smash Bros. sorozatban köszönhetően terjedt el, és kedvelte meg a Nintendós közösség, és inkább az újabb játékok voltak népszerűek.

De hát hogy nem fedezték fel úgy Kirby-t, mint Yoshit, aki legalább annyira aranyos, mint a zöld dinoszaurusz. Kirby volt az, aki megszerettette velem a rózsaszínt, és azt mondom, hogy ez az aranyosság színe. Azóta, ha rózsaszínt látok, inkább az epres, pirosgyümölcsös édességekre asszociálok, hiszen azok többségében rózsaszínűek.

Elég is ennyi kitérő, lássuk is az animét. Azt előre leszögezem, hogy ehhez az animéhez kell egy gyereklélek, másképp nem lehet élvezni. Pár napja, amikor leültem az 1. rész elé, kicsit kellemetlenül éreztem magam. Mondtam is magamban, hogy ebből én már kinőttem, nekem komolyabb animék érdekelnek. De a 2., 3. részre részre teljesen elengedtem ezeket a gondolatokat, és élveztem az animét a maga minőségében. Mert amúgy egy nagyon jó animéről van szó, jól átvitték a játékot. Sőt, úgy tudom, hogy itt kapott Kirby saját történetet. Ahogy utánanéztem a történetnek, nem találtam más olyan forrást, ahol Kirbynek már az első játékok alatt lenne saját története. Itt derül ki, hogy ő egy űrlény, aki amúgy felveszi a harcot az univerzumot uraló Nightmare ellen, de a legenda szerint erre csak 200 év múlva került volna sor. Kirby túl hamar került fókuszba, kényszerleszállás miatt került Pupu Village-be. És mivel sokan ismerik a majdani erejét, tudják, hogy ő lehet majd veszélyes Nightmare-re, ezért sokan már most el akarják elpusztítani. Ami nem is esélytelen, ugyanis Kirby az animében gyerek, egyedül teljességgel tehetetlen a rosszal szemben. Egyedül a Warp Star-ral tud erőt felmutatni, annak segítségével elbánni az ellenséggel, például King Dededével, aki Pupu Village uralkodója. Ő lenne az egyik fő negatív karakter, de annyira buta, hogy semennyire nem lehet komolyan venni. Viszont Sir Meta-Knight személyisége korántsem annyira titokzatos, mint a játékokban, ahol néha segíti őt, máskor meg Kirby ellen harcol. Az animében tudható, hogy segíti Kirby-t. Ő az, aki mindent tud róla, tőle tudjuk meg a történetet, és habár a háttérből, de ahol csak tud, segít rajta.

Az openinget már régóta ismerem, valami elképesztően aranyos és fülbemászó. Hallatszik, hogy gyerekeknek lett felénekelve, de annyira élvezetes, hogy felnőtt fejjel is kellemes hallgatni, és nagyon megmarad a fejemben.

Az előadó egyébként SHANCHII, a címe pedig Kirby March, nem véletlen.

Ez az első lehetőség, hogy megnézhetem mind a 100 részt. Eleddig nem volt az összes elérhető, de volt Wii-n Kirby TV channel, ott azonban csak az első 52 rész volt elérhető, annak is az angol változata.

Merthogy a 4K!DS Entertainment licenszelte az animét, és Kirby: Right Back at Ya! címmel ment. Nem hiszem, hogy részleteznem kell, hogy mennyivel jobb a japán verzió.

Egyébként jól visszaadja a videojátékok hangulatát, valamint azok elemeit. Sok karakter szerepel, akik a játékokban akár segítők, akár ellenségek. És jól ki lett találva az is, ahogy a Pupu Village lakosai kinéznek, ugyanis például a gomba alakú ellenség a néz ki úgy a Kirby's Adventure-ben, mint a lakosok (A Cappy-k) az animében. Az anime egyébként azért is néz ki ennyire jól, mert a Sakurai Masahiro is részt vett az anime készítésében, ő pedig ugye a Kirby játékok kitalálója. Így az anime hű a játéksorozathoz.

Van egyébként mangasorozat is Kirby-ből de az valami elképesztően ronda lett. Ott inkább arra ügyeltek, hogy a karakterek mangás stílusúak legyenek. Ezért Kirby is ilyen gülü-szemű rózsaszín kis gömb lett, akire egyszerűen rossz ránézni. Az anime viszont nagyon szép lett, és ajánlom mindenkinek megnézésre, aki egy kis időre el tudja engedni a felnőtt énjét.

Top 40 JAM Project

Néztem, hogy több előadóról is állítottam össze toplistát, de a JAM Project kimaradt. Pedig emblematikus alakja (ahogy a tagok is külön-külön) a japán anime zenének, már lassan 8 éve rajongok értük, 9 éve ismerem a zenéjüket, azt gondolom, hogy érdemes összefoglalni az elmúlt 18 év legjobb 40 dalát tőlük.

Egyáltalán nem volt könnyű, mert amikor elkezdtem összeválogatni, hogy melyek kerüljenek be a listába, akkor összesen 76 dal gyűjt össze. Hát ebből igencsak nehéz lesz rostálni, lesz közülük jónéhány, amitől nagyon nehéz lesz megválni. De végül meglett a 40 dal. A további 36 közül volt olyan, amivel inkább csak magát az együttest akartam megmutatni, hogy mitől is olyan különlegesek. Szeretem azokat a dalokat, de nem feltétlen mondanám, hogy a legnagyobb kedvenceim. Mert hát megvan a személyes értékrendem, hogy mitől szeretek meg egy dalt. Az utóbbi időkben egyre inkább preferálom az élő hangzást, amiben a JAM Project erős, valamint olyan hangulatot áraszt magából, amivel tudok azonosulni. Ez az, ami szubjektívvé tesz egy listát, ez az, ami miatt örök viták vannak egy ilyen listán, mert mindenki más dalt tenne be. Ez az én egyéni listám, mindegyiknél meg fogom írni, hogy mi tetszik benne, és miért.

Ahogy írtam, van néhány dal, amit sajnáltam, hogy ki kellett húzzak. Ezekből mutatnék meg egy néhányat. Most azok a dalok jönnek, amik épp hogy kimaradtak a 40-es listából.

The advent of Genesis

Egy Super Robot Wars ending mindig különleges. Általában lassú dalok szoktak lenni az endingek, amik lezárják a játékot. Most sincs ez másképp. Okui Masami volt az, aki nemcsak hogy a játékhoz megfelelő endinget írta meg, hanem azok számára is hallgatható értelmezhető dalt írt, azoknak is, akik nem játszottak a játékkal. Bár a szövegben benne vannak a harcok, űrbéli események, de ezeket át lehet írni gondolatban, és lehet olyan szöveget kreálni, hogy a való életre reflektáljanak, és akkor máris egy tökéletesen élvezhető dalt kapunk a játéktól függetlenül, úgy, hogy a zene semmit nem veszít az értékéből. Ezt kéne egyszer elénekelnem.

Mirai he no Chikai

Ez az egyetlen JAM Project dal, ahol megbocsájtom Ricardo Cruz jelenlétét, itt szeretem, ahogy énekel. Amúgy nem rajongok azért, ahogy néha beleénekel egy-egy JAM Project dalba. Van énekhangja, tehát a tehetsége miatt kap helyet az együttesben, de nem szeretem a fizimiskáját, és igazából a hangja miatt sem vagyok annyira oda. De ez van annyira jó, hogy itt még ő is pozitívan érvényesül. Azt az erőt szeretem, ami hallható a dalban, sajnálom, hogy nem tudott bekerülni a 40-es listába.

Milky Way

A Get over the Border egy különleges album, ugyanis a megjelenéséig csak kevés kislemez jelent meg (Matsumoto Rica kiválása miatt rövid ideig nem is adott hírt magáról az együttes), ezért többségében itt saját dalok vannak. Így lett ez az együttes legegyedibb albuma, ahol inkább a tagok egyéni stílusa dominál. A Milky Way konkrétan egy szóló, méghozzá Okui Masami éneke hallható benne. Mintha csak a stúdióalbumából hallanánk egy dalt. Itt énekli ki azokat a fájdalmakat, nehézségeket, amiket 2008-ban élt meg. Márpedig abból neki különösen kijutott, hiszen nagy beteg is volt abban az évben, pihenésre kényszerült (neki legalábbis mindenképp kényszer). Meg hát Matsumoto-san kiválása sem kis fejfájást okozott az együttesnek, úgyhogy volt miről énekelnie ebben a dalban. Gyönyörűen kiénekelte a fájdalmát, egy újabb példa arra, hogy miért szeretem annyira Okui Masami-t.

Garo ~SAVIOR IN THE DARK~

A dal, amivel az egész GARO-széria elindult, ami mára legalább annyira jelentőssé vált a JAM Project karrierjében, mint a Super Robot Wars. És hát nincs mit tagadni rajta, ennek a sorozatnak is nagyon jó dalokat írnak, amit bizonyít már az első dal is. Hangulatilag is nagyon ott van, a dal is meg van írva, egyszerűen élmény hallgatni.

Nos ennyi. Holnaptól napi egy dal, az első helyezettig.

Az új Ganxsta Zolee és a Kartel CD

Örültem annak, hogy újra kiadják a Ganxsta Zolee és a Kartel: Helldorado albumát, de tartottam attól, hogy ezt is bakeliten akarják kiadni, mint a Jégre teszlek albumot. Személy szerint nem vagyok bakelit-párti. Nincs is mivel lejátszani, meg drága is, nálam a CD a minden. De elfogadom, ha valaki a hangminőség miatt a bakelitre esküszik. De hogy CD-n adják ki, és újra felveszik (hiszen mégsem éneklik fel, mivel rappelnek) a dalokat, nem is volt kérdés, hogy megveszem, aztán hogy első nap, az már spontán jött. 990 forintért bőven megéri, mivel az eredeti album egy élő legenda, és már csak annak tisztelete miatt is. Ezzel szerettem meg Ganxsta Zolee zenéjét és stílusát.

Régebben is hallottam őket, 1997-ben óriási sláger volt a Keleti oldal - Nyugati oldal, de ekkor még nem szerettem őket, mert nem értettem, hogy mire a menőzés. Ennek ellenére a Jégre teszlek albumon is volt néhány dal, amit szívesen hallgattam, de igazán a Helldorado volt 1999-ben az, ami teljesen megszerettette velem az együttest. Annak ellenére, hogy egyébként ez a stílus teljesen távol áll tőlem. Ahogy egyre többet hallgattam a dalaikat, arra jöttem rá, hogy nem feltétlen kell a szövegeiket szó szerint, komolyan venni. Ennek szellemében pedig teljesen más hallgatni a dalokat, hova tovább sokkal jobb. Mert olyan, mintha teljességgel az ösztönénje szólalna meg, ezáltal a bennünk lévő legmélyebb gondolatainkat mondja ki. Többek között ezért ennyire népszerű, és akkor nem beszéltünk arról, hogy mennyire tehetséges rapper. Szóval így szerettem meg, és azóta is szívesen hallgatom a dalait.

És hogy milyen lett a 20. évfordulós album? Hát így első végighallgatásra azt mondom, hogy jelen tudásuk alapján kihozták magukból a legtöbbet. Mert akarva-akaratlanul is összehasonlítjuk az eredeti albummal, akkor azért hallatszik, hogy eltelt 20 év, és Ganxsta Zolee távolról sem olyan, mint régen. Kezdjük azzal, hogy a hangja is változott, ezáltal biztosan nem fogja tudni ugyanúgy elrappelni a régi dalokat, mint most. De ha azt nézem, hogy a tavaly megjelent K.O. album is jó lett, akkor azt gondolom, hogy tisztességesen helyt álltak, és minden jelenlegi tudásukat és képességüket beleadták az albumba. Mellesleg szerintem Ganxsta Zolee jelenlegi fizimiskája sokkal jobban illik a vadnyugati közegbe, a mostani képek jobbak lettek, mint az 1999-esek. Viszont ami még hátrány, hogy kimaradt két dal az eredeti albumról, a Hasfalmetszők és az Ez nem a te napod. Két nagyon jó dal, hiányoznak.

Igazából abból a szempontból tényleg nem volt jó döntés feldolgozni az albumot, hogy 20 év alatt sokat változott a hangjuk, ezáltal távolról sem ugyanolyan a dalok hangzása, mint régen, de azt maximálisan pártolom, hogy további új dalokat írjanak, énekeljenek fel albumra, mert a tehetségük továbbra is megvan. Csak nagyon nehéz úgy hallgatni egy albumot, hogy a dalok már korábban fel voltak "énekelve" (rappelve) sokkal jobban.

Talán mégsem hanyatlik az 576 KByte

Féléves felújítási munka után ma megnyílt a Határ úton a Shopmark, ami szemmel láthatóan inkább annak szellemében nyílt ki, hogy már így is el van halasztva két hónappal a nyitás, nem baj, ha nincs kész, legalább álljon valahogy nyitásra. Ugyanis még dolgoztak bent, de mivel a nagy boltok már mind készen álltak a nyitásra, ezért kinyitott ma. Meg gondolom, hogy a karácsonyi időszak közeledte is közrejátszott az előrehozott nyitásban, de amúgy belépve erősen látszik, hogy még van bent munka.

Bementem szétnéztem, bevásároltam az InterSparban, meg az 576-ra voltam kíváncsi, ami szintén kinyitott. Meglepett, hogy mennyire jól nézett ki. Ráadásul az a srác volt bent, akivel szoktam beszélgetni, ha ott vagyok. Már messziről integetett nekem, amikor meglátott. Nagyon jól néz ki a bolt. Fel is vetettem neki, hogy ezek szerint csak nem hanyatlik az 576 KByte, ahogy látszik. Mert hát bezárt az üzletük Kőbánya-Kispesten és az Árkádban, ahogy több vidéki üzlet is, a WestEnd-ben meg összeolvadtak a BEST BYTE-tal, ez épp elég jel volt arra, hogy komoly problémák vannak az 576-tal. De elmondása szerint nincs gond az üzletlánccal, sőt, a WestEnd-ben vissza fog költözni az üzlet a régi helyére. Ez nagyon meglepett, de mondta, hogy nem jött be az üzlet a BEST BYTE-tal, ezért szétmennek, és az 576-nak ismét önálló üzlete lesz. Ezt nagy örömmel hallottam, ha ez tényleg így lesz, nagyon szívesen vásárolok náluk ismét. Meg most már az 576 KByte is megtölti komolyabb ajándéktárgyakkal az üzleteit, náluk is meg lehet venni azt, amit a Konzolvilágban és a videojatek.hu boltokban. És amennyire néztem az árakat, elfogadhatók, de nagyon nem nézelődtem, mert vonattal mentem Békéscsabára, úgyhogy épp csak benéztem.

De örömmel vettem tudomásul a jó híreket, legyen így. Örülnék neki, mert azért csak jelentős részét képezi a magyar videojátékos kultúrának. Azzal, hogy 1990-ben videojátékos magazint indítottak, ami még életében legendává vált, 1992. októberében kinyitott az első üzletük még a Pozsonyi utcában, azóta bolthálózattá váltak, 1994-től meg ott volt a saját TV műsor. És bár nem volt felhőtlen az elmúlt 28 év, hiszen voltak magas áraik, volt, hogy eléggé mostohán bántak a Nintendóval. De úgy tűnik, hogy most mégsem annyira rossz a helyzet, mint amennyire tűnt.

Ja, Nintendo. Azt is megtudtam, hogy az 576 jelenlegi beszállítója erősen Nintendo rajongó, és konkrétan tervezi a Nintendo kínálat jelentős bővítését. Ha ez így tényleg megvalósul, akkor erősen esélyes arra, hogy a Game Park mögé feljöjjön az 576 KByte a 2. helyre a legjobb konzolboltok listáján.

Viharos felvétel

Elkeseredés volt, feladás nincs. Hogy összefoglaljam, hogy érzek most az énekléssel kapcsolatosan. Mára terveztem felveni az újabb dalt, ami meg is történt, ez pedig Yonekura Chihiro: Arashi no Naka de Kagayaite dalából van.

Ez az énekesnő egyik legismertebb dala, mindig ezzel zárja a koncertjeit, és akkor aztán mindenki tombol, és kiordítja a torkát is. Ami teljesen jogos, hiszen Yonekura Chihiro egyik leghangulatosabb dala ez.

A felvétel viszont nem ment simán, mert eleinte nem akart csinálni az Audacity semmit. Megnéztem részletesen a hibaüzenetet, átnéztem minden beállítást a vezérlőpultban, de mindent rendben találtam, azt leszámítva, hogy a mikrofon kis sávjai közül egyik sem színeződött ki, vagyis nem vesz fel semmit. Pedig mindent rendben találtam a beállításoknál, és a hangkártya drivere is elvileg megfelelően működik. Pár percnyi gondolkodás után eszembe jutott, hogy megnézzem, hogy melyik verziója van feltéve nekem az Audacity-nek,  a 2.2.2-es. Megnéztem, melyik a legújabb, és láttam, hogy van 2.3.0-ás is. Leszedtem azt, feltelepítettem, és azzal is tettem egy próbát. Csodák csodájára elindult, és rendesen felvette az éneket. Néha meglep, hogy sokszor a legegyszerűbb megoldásra kell gondolni, pedig nem úgy tűnt, hogy csak ennyi a baja. A mikrofon meg egyébként is halkabban vesz fel alapesetben valami miatt, csak akkor vesz fel normálisan, ha feltolom a hangerejét a +40%-kal. Majd utánanézek, hogy ezzel mit tehetek. Mindenesetre a felvétel most sikerült.

Ezt a dalt inkább csak a hangulata miatt vettem fel, mert nagyon szeretem, amúgy konkrétan énektudást ezzel a dallal nem igazán lehet felmutatni. Legfeljebb, hogy ki tudod tisztán énekelni a hangokat, de mást nem igazán. A tiszta éneklés meg szinte kimerül abban, hogy ki tudjuk-e énekelni az íveket szépen, de igazán nincsenek benne nagy hangterjedelmek. Ennek ellenére nagyon szeretem ezt a számot, mert nagyon erős, dinamikus, és dallama is van.

Folytatás három hét múlva egy karácsonyi dallal.