Teljesen legitim dolog. Most két olyan animéről szeretnék írni, amit most nézek, de akár összefüggés is lehetne köztük. Az egyik a ClassicaLoid, a másik meg a Yuri!!! on Ice.
A ClassicaLoid egy Yonekura Chihiro utóhatás, ugyanis az egyik rész endingjét ő énekli, ráadásul magyar vonatkozása is van, ugyanis Liszt Ferenc Magyar Rapszódiáját gondolták újra, arra énekelt szöveget az énekesnő. Meglepett, amikor hallgattam a dalt, ugyanis nem ismertem fel az énekesnő hangját. Sehogy nem tudtam gondolatban "ráerőltetni" az énekstílusára a dalt. Azt hittem, hogy tévedés, utána is néztem jobban a dolognak, de még az énekesnő hivatalos weboldalán is listázva az a ClassicaLoid album, melyen rajta a dal. Hát jó, akkor legyen. Szerintem megváltoztatták a hangját, hogy passzoljon a dal hangulatához. És hogy tetszik az anime? A 6. résznél tartok benne, és rettenetesen szórakoztat. Hangulatában és humorában nagyon hasonlít a Hetaliára. Egy lány a főszereplő, bizonyos Otowa Kanae, aki egy nagy ház tulajdonosa. Híres zeneszerzőknek ad ki szobákat benne. Olyanoknak, mint például Mozart, Beethowen, de később csatlakozik hozzájuk Liszt Ferenc, Chopin, és még akikről nem tudok. Ők magukat ClassicaLoid-oknak hívják. Amikor megláttam a címet, azt hittem, hogy valami emberi küllemű, jellemű robotszerű egyének lesznek a szereplők, akiket ismert zeneszerzőkről mintáztak. Hasonló, mint a Saber Marionette szériákban. Mondjuk, néhányukat külsőre biztos, hogy nem az adott zeneszerzőről mintáztak, mert például Mozartnak hosszú, rózsaszín haja van, de Beethowen egészen hasonlít az "eredeti mására". Jellemvonásban, vagy az ehhez kapcsoló sztereotípiában sokkal jobban sikerült ábrázolni a karaktereket. Mozart például teljesen gyerekes, szertelen, mindig jókedvű. Beethowen viszont mogorva, ennek ellenére barátságos. Ami meglepett, hogy Liszt Ferencet jólöltözött nőként mutatják, aki odafigyel a külsejére, férfiasság még csak mutatóban se, látható rajta. A legtöbb derűt talán Chopin fogja okozni a maga szégyenlős jellemével. Annyira visszafogott és fél az emberekből, hogy mindig magára húz egy dobozt, ha ki kell mennie az utcára. Feltűnt még Franz Schubert is, aki csodálkozik, hogy jelenkorunkban mindenhol zene szól. És az az ember miért énekel abban a dobozban (TV)? Ezek a különböző sztereotipikus viselkedések, ahogy összetalálkoznak sok derült pillanatot okoznak, pont úgy, ahogy a Hetaliában. Többek között azért hívják ezeket az embereket ClassicaLoid-oknak, mert a zenéjük különleges hatással van az emberekre. Van olyan, hogy mindenki baba lesz, vagy lányos viselkedést vesznek fel az emberek, mindenki szépnek lát mindent, és elkezdenek táncolni egymással. A többi később ki fog derülni. Amit eddig tudok, hogy Bach irányítja a háttérben a dolgokat. Nem tudom, hogy merre megy az anime, de 6 rész után nagyon élvezem, de ajánlani csak azoknak merem inkább, akik el tudnak valamennyire vonatkoztatni a valóságtól, és inkább viccnek fogják fel a zeneszerzők kifigurázását, és nem azon dühöngenek, hogy merik kigúnyolni azokat a nagy embereket, akiknek zenéjüket évszázadok óta hallgatják a komolyzene kedvelői. Részletes elemzés, ha végignéztem az első évadot.
A Yuri!!! on Ice igencsak széles körben ismert anime, úgyhogy bemutatni nagyon nem kell, el is tekintenék ettől. Egy ideje terveztem megnézni, de akkor már tavasz volt, és úgy voltam vele, hogy ez egy téli anime, ezért megvárom vele az idei telet. Hát megérkezett. Vele együtt az igényem is, hogy megnézzem az animét. Ebből is 6 részt láttam, itt már a felének számít. Igazság szerint sokat nem vártam az animétől, mert úgy voltam vele, hogy csak azért van felfújva, mert egy Shounen-ai, meg hogy fiúk olyan jelenetekben láthatók, amik lányok számára igencsak kívánatosak. Ennek ellenére nagyon tetszik. Tetszik úgy is, hogy egyébként szeretem a téli sportokat, ezalól egy kivétel van, a jégkorcsolya. Azért nem szeretem, mert minden túlzottan a külsőségekről szól. Effektíve a tánc távol áll tőlem, engem untat. A jégtánc még azért sem tetszik, mert a ruhák is túlzottan szépek. Egyébként sem vagyok híve a divatnak (sem), de amilyen ruhakölteményekben táncolnak a sportolók, nekem már nagyon sok. Az erőltetett mosoly sem a spontaneitásról árulkodik. Sokkal inkább azt látom a sportolók arcán, hogy rengeteg mindent feláldoztak az életükben azért, hogy ott versenyezzenek, és megmutassák tudásukat, hogy szinte minden emberi tulajdonságukat elvesztették. Minden művi rajtuk, a mozgásuk, az arckifejezésük, sokszor olyan érzésem van, mintha nem is embereket látnék táncolni (annak ellenére, hogy hibáznak olykor), hanem valami androidokat.
Ezek után igencsak rossz handicappel indul az anime, de bejön. És talán pont azért tetszik, mert több szempontból sem olyannak látom a sportágat az animében, mint amilyennek a valóságban. A szép ruhák itt is megvannak, de emberinek látom a szereplők mozdulatait, az arcukon levő érzéseiket hasonlóképp. Nem fogja megszerettetni velem az anime a jégtáncot, pont azért, mert azt látom, hogy nem reflektál a valóságra, de ahogy bemutatja, az tetszik.
Egy idő után a mangaka beismerte, hogy az anime shounen-ai, előtte meg lehet olvasni a találgatásokat, hogy vajon milyen a kapcsolat Victor és Yuri között. Mostani fejjel érdekes erre visszagondolni, mert szerintem teljesen nyilvánvaló, hogy ha bár nem vallanak egymásnak szerelmet, de a homoszexualitás olykor erősen megjelenik. Egyrészt - most jó eséllyel olyat fogok írni, ami nem tetszhet, de - azt gondolom, hogy az a férfi, aki jégtáncra adja a fejét, annak legalább annyira sántít a szexuális orientációja, mint a stylistnak. Méghozzá pont azért, amit fentebb írtam: Túlzottan ad a külsőségekre. Másrészt meg Yuri az első részben egy nőt valami jégpálya madonnájának nevez. Nem emlékszem pontosan, de valahogy így fejezte ki magát. Az is egy jele a homoszexualitásnak, amikor egy férfi szexuális vonzalom nélkül imád egy nőt. De az igazság az, teljesen mindegy, hogy mi Yuri szexuális orientációja, számomra szimpatikus karakter. Szeretem azt, ha valaki olyan esetlen, kicsit szerencsétlenkedik, nekem ettől olyan emberinek tűnik, mert nem akarja magát istennek mutatni. Mondjuk a másik végletet sem szeretem, amikor már úgy kell istápolni valakit.
Szóval az anime Victor és Yuri közötti különleges kapcsolatot mutatja magát. A másik, ami miatt tetszik az anime, hogy hitelesnek látom a kettejük közötti kapcsolatot. Azt gondolom, hogy lehet ilyen kapcsolat (szexuális vonzalom nélkül is), mester és tanítvány között, mint ahogy az animében láthatjuk. Aztán, hogy ez szerelem lesz itt, az az anime sajátja. A sorozat felét látva azt gondolom, hogy szerethető anime, csak kár, hogy nem azért kapták fel, amiért valóban érdemes a hírnévre, hanem a lányok titkos vágyait elégíti ki.
Az opening és az ending viszont szörnyűek. Az openingben (Dean Fujioka: History Maker) az ének jó, dallamos, fülbemászó, de a gépzene borzasztó. A szöveg kiemeli a két főszereplő közötti különleges kapcsolatot, a dallama pedig kifejezetten énekelteti magát. Ha normális zene lett volna alatta, akkor egy nagyon jó openingje lett volna az animének, akár olyan is, amit akár 20 év után is megjegyzünk, mint a '90-es évek nagy zenéit, de ez el fog maradni. Nálam biztosan. Az ending ugyanilyen gépzene, ráadásul még az ének sem jelentős. Egy szót nem tudok felidézni belőle, a dallam is totálisan felejtős. Az előadó egyébként Hatano Wataru, a cím pedig You Only Live Once. Ne lássam az előadót reinkarnáció-tanfolyamon. Az előadót egyébként hallottam már a Fudanshi Koukou Seikatsu animében is, annak is az endingjét énekelte, úgyhogy a homoszexuális téma egyáltalán nem idegen tőle.
Igazából nagyon jó anime lenne, de a zene miatt nem érdemli meg a 10 pontot. Egyelőre 9 pontot adtam neki a MyAnimeList-en, de úgy érzem, hogy túlzottan "bőkezű" voltam. A hatása megvan, és ha jó lesz a befejezés, akkor marad 9 pont, de ha nem, akkor lemegy 8-ra. Azért van annyira jó, hogy a 8-ban biztos legyek.
